29. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Jeremy Hunter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 17. 01:33 | Link

Dolánszky Alex
Hajnal tájt


Még csak pár napja ismerkedem a kastéllyal, de a varázsa máris rabul ejtett. Annyi megfejtésre váró rejtély és talány lapul itt, hogy azt egy emberöltő alatt nem lehetne mind a helyére rakni, még az én képességeim mellett se. Igazából jelenleg még ez az egész világ annyira érthetetlennek tűnik, hogy az már kifejezetten bosszantó. Éveken át mindez csak anyám meséiben létezett számomra, és most itt vagyok, az álomvilág kellős közepén, mint egy elveszett bárányka. Kifejezetten frusztráló a helyzet. Igyekszem kellően átformálni az életszemléletem alappilléreit ahhoz, hogy értelmet nyerjen minden, amit itt látok, de hát mit mondhatnék... Nem egyszerű feladatról beszélünk. A tudósok se díjazták soha, amikor valaki az egész rendszert felborító következtetésre jutott, szóval hozzájuk képest azt hiszem én még jól állok a nyitottság kérdésében.
Mondanám, hogy megbántam a döntést, miszerint nem évkezdésre jövök, de hazudnék. Szükséges volt még maradnom egy kicsit, hisz erősen hátráltattam volna apám munkáját, ha a segédje a kutatás kellős közepén lelép és neki valaki mást kell kiképeznie a helyemre, aki nem vett részt a megelőző folyamatokban. Meg aztán én is kíváncsi voltam, mi lesz az eredmény, bár végül nem hozott nagy sikert a dolog. Valami hibádzott a műveletben talán, vagy az egész alapfeltételezés volt rossz, ezt majd az öreg rókák kivesézik, én pedig addig belevetem magam az ismeretlenbe. A kutatási projektekben azt szeretem, hogy annyi információ ismerete szükséges hozzájuk, hogy jelenleg még én se tudom teljes egészében átlátni (bár szerintem apám korában ez nekem már nem okozna gondot) és ezért határozottan izgalmas. Az ismeretlen mindig vonzó, hisz megfejtésre vár, és talán mi leszünk az elsők, akik ráakadnak a helyes válaszra. Ilyen számomra jelenleg a varázsvilág is. Telis-tele van kérdésekkel.
Talán pont a sok agyalni való az oka annak, hogy ma éjjel az alvás nem tartozott a fő programjaim közé. Csupán 1-2 órát ha szundíthattam, mielőtt újra hatalmába kerített a túlzott éberség, így végül feladtam az álmok kergetését és egy kis sétára indultam, bár gőzöm sincs jelenleg szabad-e kint tartózkodnom vagy sem. Van egy tippem ugyan az utóbbira, de annyira azért nem izgat.
Az ég még sötét, pár erős fényű csillag még pislákol, de lassan rám virrad majd. Nyár lévén már nincs annyira hűvös, de azért hálás vagyok, amiért felvettem a taláromat, még mielőtt elhagytam a szobámat. A füvet taposva kerülök egyre távolabb a kastélytól, mely úgy érzem állandóan gúnyos tréfát akar űzni belőlem lehetetlen trükkjeinek számtalan sorával. Egy nyomasztó érzés lakozik bennem, amit nem igazán tudok hova tenni. Igyekszem visszaemlékezni, mikor volt velem ilyen utoljára, de csak egyetlen emlék rémlik fel bennem: Mikor anyám halála után otthagytuk Londont, ott hagytuk őt is... Mindent. Elmentünk új életet kezdeni Cambridge-ben. Apám akkor azt kérdezte tőlem, hogy van-e honvágyam, de nem értettem mit akar, viszont talán ez az a szó amit most keresek. Leülök a fűbe, majd hanyatt dőlök, és az eget fürkészem, ahogy lassanként minden fénypontot hátrahagyva egyre világosabb lesz.
- Honvágyam volna?
Szavaim tétovák és nem túl hangosak, csak ízlelgetem a kissé idegennek ható kifejezést. Egyáltalán mi számít nekem otthonnak? Nem hittem volna, hogy ennyire szentimentális vagyok...
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. június 19. 02:56 | Link

Jeremy

Ó, anyám, ezzel a macskával csak a gond van. Direkt cicózik velünk, az holt zicher! Reggelig azzal fogok szórakozni, hogy felkajtatom az egész kastélyt körülvevő vidéket ezért a kis szörnyetegért. Nem kerekesszékek alá tervezték ezt a terepet, de elzötyögök a dudvásabb részeken is. Inkább, mint hogy a lebegést használjam. Minden bokor után azt remélem, hogy meg lesz a dög, és visszamehetek lefeküdni. Úgy az első húsz bokornál ez még elképzelhető volt, de most már kevéssé vagyok benne biztos. Én nem is értem, hogy jutott volna el idáig az a macska. Egyáltalán mennyire valószínű, hogy a Levita toronyból sikerült megérkeznie a földre, még ha sok kisebb tető is van alattunk?
Ágo rázott fel fél órája azzal az ágyamban, hogy Diamond - így hívják a macskát. a nevet nem én választottam. - a nyitott ablakon át távozott a szobájából. Nem konkrétan kérte, hogy segítsek megkeresni, de nyilván ez volt a célja azzal, hogy felvert hajnalok hajnalán. Egyrészt piszkosul jó barát vagyok, másrészt a macska félig az enyém, így kutya - höhö - kötelességem alsógatyában és köntösben terepjárni, hogy megtaláljam. Ágo szerint annyira béna szegény, hogy tuti elvinné egy sólyom, vagy valami. Ezt én sem tudom megcáfolni. De legalább ennél messzebb nem juthatott a görbe kis lábain, így az erdőben nem kell kutatni utána.
Már tényleg tele a... hócipőm ezzel. Felnézek, hátha már küldött Ágo jelzőbűbájt, hogy megvan a Sátán Macskája, de még semmi. Kár. Ekkor veszek észre egy moccanást a közeli aprócska bokorban. Igyekszem minél kevesebb zajt csapni, úgy lopakodni közel a helyhez. Nem mintha a Sátán Macskája olyan jó futó lenne, de én sem vagyok versenyben ezzel a székkel ezen a talajon. Egy pillanatra eljátszom a gondolattal, hogy bekészítek egy sóbálvány átkot, de lehet ezzel nem csalnék mosolyt kedves Ágota arcára, így marad az, hogy elkapom, ha ugrik. Óvatosan közeledek a bokorhoz, amikor beszédet hallok belőle. "Honvágyam volna?" - Nesze, mondom magamban. Akkor mi a szöszért ugrottál ki az ablakon? Várj! Lehajolok, és észreveszem a bozót tövében rám villanó szempárt. Ezt most komolyan a macska mondta? Nem, nem lehetek ilyen hülye... de azért...
- Öh, megismételnéd? - kérdeztem meredten belebámulva a macska szemeibe.
Hozzászólásai ebben a témában

Jeremy Hunter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 9. 01:00 | Link

Alex

Ahogy ott fekszem a fűben, mintha levél zörgés ütné meg a fülemet, de eleinte nem foglalkozom vele, biztos csak a szél. Némán elmélkedem magamban, majd elhagyja ama két ártatlan szó a számat, de a zörgések újra ismétlődnek, nem is olyan messziről és... nincs szél. Mivel arra felől jönnek a hangok - most, hogy így visszagondolok, mintha valami halk surrogás is lett volna a fűben... nem léptek, valami más. Vagy csak hirtelen túl paranoiás lettem ebben a hatalmas csöndben - amerre a fejem áll, vagyis inkább fekszik jelenleg, ezért óvatosan a hasamra gördülök és az előttem lévő tájat kezdem fixírozni. Egy bokor. És benne egy macska. Oké, így már minden érthető, nincs semmi gáz, szóval nyugodtan visszatérhetek a...
- Öh, megismételnéd?
Egy fiú hangját hallom, de a tulajdonosát nem látom, ami egyértelműen a növényzet hibája. Viszont feltehetőleg így ő se lát engem, csak a... macskát? Végül is valószínűleg másképp nem lenne ennyire döbbent a hangja. Hallotta amit mondtam, de csak azt a szőrgombócot látja, akinek én leginkább a hátsófertályát bámulhatom jelenleg. Ez egy határozottan érdekes szituáció. A macska elfordítja a fejét, rám pislant egyet, mintha azt akarná mondani, űzzünk tréfát az idiótából, én pedig elmosolyodom, pedig tudom, hogy a macska nem szólt semmit. Neki nincsenek tervei és esze ágában sincs szövetkezni velem, viszont két tűz között van egy meglehetősen biztonságos helyen, szóval talán egy darabig még itt marad. Rám fér egy kis viccelődés, szóval egy sunyi mosollyal újra megszólalok, mikor a macska visszatér a másik fél bámulásához.
- Miért tenném?
Hangomból kicsendül az egoista felsőbbség tudat és a totális lenézés. Feltételezem a srác nem igazán látja a macska száját, mivel nekem se volt szerencsém hozzá, szóval valószínűleg meglehetősen hihető a dolog, főleg amíg maradok a rövid szövegeknél. Csak semmi túlzott terjedelem, mert az gyanús. Persze akadhat itt még egyéb probléma is... vajon az állat hím, vagy nőstény? És mennyire fog bepöccenni a gyerek, ha rájön a tréfára? Igyekszem több stratégiát is felállítani előre, de nem bántam meg, hogy belementem a kis "játékba". Ez vicces, nekem pedig most elkél a jó kedv. Ez a fura érzés annyira nyomasztó tud lenni... Még hogy honvágy... Nevetséges.
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. július 28. 22:53 | Link

Jeremy (A nagyképű zseni)
Megkésve bár, de törve nem^^

Mielőtt Diamond válaszolna, hátranéz. Áh, ez nem ő volt, persze - nyugszom meg egy pillanat alatt. Ez csak egy sima macska. A szerencsétlenebbik, génhibás fajtából. Szeretjük, de tökkelütött.
- Miért tenném? - hangzik most meg, és pontosan úgy hangzik, ahogy általában elképzelem, hogy beszélne a Sátán Macskája, ha tudna. Mint valami istenség, akinek szilárd meggyőződése, hogy mi csak a szánalmas alattvalói vagyunk, csak arra jók, hogy kiszolgáljuk őt. Amúgy tényleg ez történik. Néha kicsit úgy érzem magam Ágo és a macska mellett, mint egy papucsférj, akivel mindig elvégeztetik a szennyes melót.
- Te teljesen begolyóztál, Alex - morgom magam elé, és megunva a fura szituációt, megindulok a macska felé. Majd ha végre otthon vagyunk, kivallatom Ágot és a szőrmókot is, mi volt ez pontosan.
- Cic-cic - hívogatom a szörnyet, és óvatosan közelebb gurulok. Diamond arra is lusta általában, hogy megmozduljon, de most úgy kuporog ott, mint azok a macskák, akik a következő pillanatban elugranak. És tessék. Amint odaérnék, eltűnik a bokor túloldalán. Látom magam előtt, ahogy apró görbe lábait rakosgatja egymás elé, úgy iramodik. Olyan lehetetlen felépítése van, hogy hamar ki fog ebben fáradni, úgyhogy mielőtt végleg szem elől veszteném, indulok megkerülni a bokrot, hogy elkaphassam az állatot.
Hozzászólásai ebben a témában

Jeremy Hunter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 5. 23:28 | Link

Alex


Mivel totális csend van, legfeljebb a légmozgás hallható, meg a falevelek suhogása, így tisztán ki tudom venni a srác szavait, és majdnem fel is röhögök, éppen csak hogy vissza tudom fojtani. Bejött a tréfám, a másik oldalon lévő ismeretlen tényleg elhitte, hogy a macska szól hozzá. Mekkora idióta...
Aztán egyszer csak kicsit alábbhagy a jókedvem, mert az idegen úgy dönt most már tényleg levadássza a macskát, akinek ez egyértelműen nem tetszik. Ugrás kész állapotban fürkészi a számomra láthatatlan becserkészőjét, aztán egyszer csak ismét felém fordul és már vetődik is. Egek, ez a szőrzsák tényleg nagyon nem akar hazamenni. Vajon a srác bántja őt, vagy csak szimplán ennyire nem jönnek ki jól?
Bárhogy is legyen, nem változtat a tényen, miszerint a macska majdnem a képemben landol. Ami megment tőle, az a meglepően gyors reflexem, amit nem tudom honnan szalajtottam így hirtelenjében, de tény, hogy villámgyorsan az oldalamra gördülök és valamiképp ugyanezzel a mozdulat sorral egybekötve kinyújtom a karjaimat is, ami által megragadom a macskát a levegőben.  Igazából nem tudnám megmondani melyikünk lepődött meg jobban, csak bámulunk egymás szemébe, majd arra eszmélek, hogy a surrogó hang a közvetlen környezetemből jön, aztán abba marad... és egy srác bámul ránk a tolószékéből.
Tolószék. Tolószék? Ez most komoly? Annyira váratlanul ér, hogy egy rövid időre teljesen lefagyok, majd a fogságba ejtett szőrmók mocorgására észbe kapok és ülőhelyzetbe tornászom magam, közben nem eresztve a rabul ejtett állatot, aki nem túl nagy erőbedobással, de határozott elszántsággal igyekszik kitúrázni az ölemből, hogy kereket oldjon. Megerősítem a fogásomat rajta, majd a másik srácra nézek, kissé felvont szemöldökkel.
- A tiéd? Jobban is figyelhetnél rá. Nem szeretek macskatámadásra felriadni...
Hangomat igyekszem kicsit más tónusba helyezni, hogy ne egyezzen tökéletesen az iménti megnyilvánulásaimmal, melyet a diáktársam eddig a szökevénynek nyilvánított, de persze ez nem olyan könnyű, így igazából valószínűleg gyanút fog fogni, én pedig majd mindent tagadok. A tökéletes ártatlanság mintaképe leszek, mint aki mit sem tud az imént történtekről.
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. szeptember 4. 19:27 | Link

Jeremy

Spurizok előre, de megtorpanásra késztet az alak, aki a bokrok mögött vár rám. Vajon végig ő szívatott? - teszem fel magamnak a kérdést, hiszen nem hallottam lépteket korábban, tehát a bokor mögött kellett lennie a gyereknek eddig is. Vagy csak nem figyeltem.
Karjában a macskával ő is furcsán méreget engem (biztos elkápráztatta az alsógatyára húzott szürke köntös látványa), úgyhogy gyorsan megemberelem az arcizmaim: gyanakodva bámulni mégis udvariatlanság. Aztán, mielőtt köszönhetnék, a srác megszólal, és túláradó kedvességétől megint az az érzésem támad, hogy van olyan rosszindulatú, hogy ő ugratott az előbb. Vagy Diamond tényleg beszél. Nem, ez nonszensz. Akkor viszont totál idiótának tarthat, hogy bevettem. Nem kell hosszas gondolkodás, hogy úgy döntsek, inkább nem forszírozom a dolgot. "Hallottad a macskát beszélni?" - vicces lenne.
- Helló - pótlom helyette az elmaradt köszönést. - Mondjuk félig az enyém, és bocs.
Átveszem tőle - ha adja - a Sátán Macskáját. Az ölembe teszem, és ahogy combot érnek a mancsai, megint ugyanolyan lustának és életuntnak tűnik, mint szokott. Mint akinek eszében sincs újfent eltűnni az éjszakában. Nahálisten. Nem okozna erkölcsi problémát valami helyhez kötő bűbájt alkalmaznom rá, ha ugrálni támadna kedve, de jobb így, hogy nem kell.
Normálisan ez lenne a kötetlen csevegés elkezdésének pillanata, de az eddigi tapasztalatok alapján a gyerek nem kíváncsi rám. No, meg Ágonak is szólni kéne, hogy befejezheti a keresgélést.
- Öhm, kösz, hogy elkaptad - mondom hát a srácnak. - Reggelig hajkurászhattam volna.
Ha működnének itt a mobilok, egyszerűen felhívhatnám Ágot, hogy küldetés teljesítve, mehetünk haza, de így még őt is meg kell keresnem.
- Figyu, ha látsz egy lányt erre bóklászni, mondd meg neki, hogy megvan a macska, légyszi - kérem, és belegondolok egy pillanatra, vajon hány csaj bóklászik a parkban, és mennyi az esélye, hogy egy vadidegenhez jut el az üzenet?
Elköszönök, és a kapu felé veszem az irányt. Leadok egy-két jelzőfényt, onnan a legnagyobb az esélye, hogy Ágo észreveszi. Ha pedig nem, akkor folytathatom az éjszakai mókát barátosném megkeresésével.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék