36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 45 ... 53 54 [55] 56 57 ... 65 ... 72 73 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2020. március 29. 16:10 | Link

Sára

Mostanra visszaállt a ritmus, amit még évekkel ezelőtt szokott meg - sötétben ébredni, felöltözni és elindulni futni, hogy lerázza magáról az éjszaka maradékait. Mióta Feather is csatlakozott hozzá, alig akadt olyan reggel, amikor kihagyta volna ezt a rituálét, amiről a legtöbb kastélylakónak valószínűleg sejtelme sincs, hiszen mire ők feleszmélnek álmukból, Seth már rég megjárta reggeli körútját. Általában három-négy csapást váltogatott, hogy egyikük se fásuljon bele, a kutyát gondosan pórázon tartva, hogy ha állattal vagy varázslénnyel találkoznának a szürkületben, nehogy utánuk iramodjon - inkább az eb épségét féltve, mintsem a bestiákét.
Gondolatai el-elkalandoztak, ahogy a ritmusra és a légzésre már nem kellett figyelnie. Diákjai, de még volt kollégái is alighanem hitetlenül merednének rá a melegítőben, mely minden ízében elüt szokásos megjelenésétől; ugyan kinek jutna eszébe elképzelni őt bármi laza, hanyag és kopott holmiban? A családjának eskü alatt vallva sem mindenki hinné el, hogy nem öltönyben alszik, reggelente tökéletesen élére vasalva pattanva ki ágyából. Erre itt van ő, az erdő közepén, nyakig sárfoltosan (köszönhetően Feather kényszeres dagonyázásának), kócosan és borostásan, derűsen kocogva, míg a kastély maradéka épp a másik oldalára fordul.
Ahogy világosodik, visszafordulnak és nagyjából akkortájt bukkannak ki az erdőből, amikor a nap eléri a horizontot. Legalább van miben gyönyörködni, amíg nyújt -- s hogy ne rántsák közben orra, szabadon engedi a kutyát.
Így esik, hogy a padon ücsörgő lány arra tér magához, valaki teljes beleéléssel szimatolja a lábát, lelkes farkcsóválással.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. március 29. 19:55 | Link


outfit|music

Szórakozottan játszott a nyakában lógó pengetővel. Mióta a tulajdonába került állandóan ezt csinálta, mint egy pótcselekvésként. Valamelyest saját maga megnyugtatásaként, de leginkább azért, mert ilyenkor mindig a fiú jutott eszébe. Már csak azt kellett kitalálnia, hogy hogy a csudába férkőzzön újra a fiú közelébe. Azt sem tudta, melyik házba jár, bár ezt valószínűleg egyetlen kérdéssel kideríthetné. De mit mondjon? Túl sok kérdés merült fel és túl sok tervezést igényelt a terv kidolgozása, így inkább az egyre melegedő sugarakra koncentrált. Ezekért a pillanatokért is imádta a tavaszt. Kellemes napfényes idő, virágzó fák, hosszabbodó nappalok. Nagyokat lehet sétálni, érezni a tavasz félreismerhetetlen illatát a levegőben és elérkezik a csinos, lenge darabok ideje. Erre várt már mióta. Szerette a vastag pulcsikat, mint amilyet ezen a reggelen is viselt, de a tavaszi és nyári ruhákkal nem szállhattak versenybe.
Ez a béke és nyugalom leragasztotta pilláit. Majdnem elszenderedett, mikor meghallotta a csaholást és megérezte a lábánál a szimatoló kis orrocskát. Ez azonnal visszarántotta az éberségbe, vidáman hajolt le a kutyához.
- Szia kihaver, hát te? - vakargatta meg a kisállat füle tövét. Egy-egy cuki kiskutya vagy kiscica vagy bármi féle állat aminek nagy lába van és szőrös bármikor le tudta venni a lábáról.  Már csak azt kellett kitalálnia, kihez tartozik az eb. Kezét le nem véve az állatról felemelkedett egy félig ülő helyzetbe és körül kémlelt az üresnek látszó udvaron, hátha megtalálja a gazdit is. Mert egy ilyen szép állat biztosan nem kószálhat csak itt így gazdátlanul és nem szeretett volna félreértésekbe keveredni a tulajjal. Addig is, míg várakozott a gazdi felbukkanására alaposan megdögönyözte kisfiút - vagy kislányt, első ránézésre ebből a szögből nem tudta megállapítani. Az viszont úgy tűnt, hogy az állta élvezi a törődést és nagyon hálás a kis figyelemért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2020. április 3. 11:44 | Link

Sára
| Feather, az aussie | Megjelenés(nagyjából)

Abból, ahogy az állat eliramodik, sejti, hogy szagot fogott - elnéz arra, amerre a csaholás tart épp és egy diákot pillant meg, aki a padon ülve sütkérezik. Ennyi elég is, Feather van olyan okos, hogy ne abajgasson olyat, aki esetleg fél tőle, legfeljebb nehezebb elhessegetni, hallás híján.
A közepes termetű szőrmók ezalatt első vakargatását gyűjti be, s hogy jobban elérjék, sáros mellső mancsaival a padra támaszkodik, hogy fejét Sára ölébe tehesse. Na meg a lány pulcsija is legalább olyan érdekes, mint a nadrágja szára, okvetlen muszáj megszimatolni és megböködni orrával, hátha akad benne valami nasi vagy egyéb érdekesség. A dögönyözéstől szabályszerűen nevetésre húzódik a szája, nyelvét enyhén kilógatja, úgy élvezi, még csóválni is elfelejt egy időre. Nem is szabad abbahagyni a simit, vagy megeshet, hogy a loncsos mancsot Sára nadrágjára pakolják, hogy folytatást követeljenek.
Seth nyújtás közben oda-odakapja tekintetét a párosra, de mivel aggodalomra nem lát okot, nem siet; előbb befejezi a gyakorlatokat és csak utána indul a kutya után. Menet közben egyszerűen zsebre vágja kezét, s így akár még túlkoros mestertanoncnak is beillene, eltekintve valahogy túl egyenes, szép tartásától.
Van, amit az ember nem vetkőzik le.
- Jó reggelt,-*üdvözli néhány lépés távolságról az ismeretlent, s most először kerül elő valahonnan pálcája, hogy szótlan pöccintéssel (nagyjából) sártalanítsa az ebet, amiről ezen a ponton kiderül, hogy javarészt fehér egyébként. Amennyiben a leányzó ruhája is elszenvedett ezt-azt, külön kérés nélkül folytatja a foltokkal, hogy azok szépen elváljanak az anyagtól és visszatérjenek a földre.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. április 7. 15:35 | Link


outfit|music

Először nem látott senkit. Talán a szembetűző nap, vagy a szimpla figyelmetlenség miatt kerülte el a figyelmét Seth távoli alakja. Végül aztán harmadik nekifutásra szemei megakadtak a nem túl messze nyújtó férfiún. Messziről nem tudta volna megállapítani, hogy egyidősek, vagy mestertanonc, vagy esetleg felnőtt lehet az illető, de a kutya mihelyst egy pillanatra is abbahagyta a szeretgetést azonnal visszakövetelte a figyelme minden cseppjét. Szóval ahelyett hogy ilyen távolról megpróbálta volna kielemezni a gazdit inkább gügyögött az állattal és igyekezett annyira megszeretgetni, hogy ne legyen problémája. Az eb hátradobta magát, így Sári lehajolt, hogy megvakargassa a hasát és csak akkor emelkedett vissza eredeti pozíciójába, mikor szeme sarkából meglátta a közeledő alakot. Mégiscsak tiszteletlenség lett volna úgy fogadni, hogy rá sem néz, hanem félig a földön lóg.
- Jó reggelt - köszönt vissza tündöklően vidám mosollyal. Valahogy ez a reggel túl jól alakult. Még nem tudta, hogy mi lesz a napja elrontója, de kellett valami, mert ilyen szép napja nem lehetett csak úgy. Vagy ki tudja, talán mégis.
- Ohh igazán köszönöm, bár nem kellett volna - pillant fel az idegenre, miután eltüntette ruhájáról a foltokat. Eddig észre sem vette, hogy a kutya is, meg a pulóverje is tiszta mocsok. Annyira fókuszált a simizésre, hogy ez az apróságnak éppen nem nevezhető hatalmas sárfolt simán elkerülte a figyelmét.
- Hogy hívják? Kislány vagy kisfiú? - érdeklődött kíváncsian. Ha már ilyen közeli kapcsolatba kerültek az ebbel, akkor legalább ennyit illendő volt megkérdeznie. Most hogy a gazdi felbukkant a kutyus érdeklődés iránta megcsappant és inkább a férfi lábához dörgölőzött. A gazdi mindenek felett ugyebár.
Sári elkerülendő az újabb támadást megelőzendő felült a pad háttámlájára. Régen gyakran csinálta ezt, mert azt hitte, ettől lazának és menőnek tűnik, holott igazából nem. Azóta inkább csak kényelemből tette ezt, jobban szeretett a vékony deszkán ücsörögni, még ha néha össze is sározta az ülőlapot cipője talpával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2020. április 11. 15:09 | Link

Sára


- Semmiség,-*biccent, apró mosollyal viszonozva az ismeretlenét, vonásaiban árnyalatnyi fáradtsággal. Összehúzza magán a vékony pulóvert, aztán a nap felé fordítja arcát, lehunyt szemmel melegedve. A kérdésre udvariasan visszafordul.
- Feather, szuka lenne. De többnyire ördögfióka,-*néz le az épp lábszárának támaszkodó ebre, aki szemlátomást nem fáradt el a reggeli futtatásban és épp teliszájjal vigyorog felfelé rá. Szerencsére lehet ezt az energiatúltengést orvosolni; zsebébe nyúlva apró tárgyat vesz elő, aztán egyet pöccint a pálcával, hogy életnagyságú frizbi legyen belőle. Ennek láttára a kutya nagyjából gumimacivá változik, pattog és furcsán magas hangon vakkant. Seth szigorúan a magasba emeli a játékot, szabad kezével jelelve az állatnak, mire Feather fenékre huppan, bár alig bír rajta megmaradni. Amint eldobják neki a tányért, rakétaként lő ki utána, egészen a rét másik végéig üldözve, hogy a levegőbe szökkenve elkapja és büszkén galoppozzon vissza vele.*
- Van kedved kipróbálni?-*kérdezi Seth a leányzótól, mert bár sok ember messziről sem szeretne ilyen nyálas játékot látni, ez a kishölgy nagyon lelkes kutyásnak tűnt. Feather közben visszaér és megvárja a neki járó dícsérő integetést, mielőtt odaadná a tányért, startpozícióba vágva magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. április 12. 20:53 | Link


outfit|music

Jót kuncogott a férfi válaszán. Neki sajnos nem lehetett kutyája, macskája, aranyhala vagy tengerimalaca, vagy igazából bármilye, ami élt, mozgott és állatnak volt tekinthető, mert az anyja kategorikusan kijelentette, hogy elég neki három gyerekről gondolkodni, nem kell még plusz pereputty. Persze akárhogy bizonygatták, hogy na majd ők ellátják, meg gondosokodnak róla csak nem lehetett meggyőzni.
- Ó persze, ezer örömmel. - Amennyiben a férfi megdícséri és a kutya is együtt működik vele kiveszi a kutya szájából a játékot. Incselkedett kicsit az állattal azzal, hogy a frizbit jobbra-balra húzogatja az orra előtt. Nem akarta szegényt kiidegelni, így hamar eldobta a lapos játékszert a lehető legmesszebbre. Sosem volt egy dobó tehetség, így nem ment túl messzire a frizbi, de azért Feather lelkesen loholt utána. Amint visszaért alaposan megsimizte és gügyögött neki. Rossz szokás persze, hogy még a kutyával is így beszélt, de sajnos már hozzászokott, hogy a megrögzött kutyagazdik példája alapján ő is így tegyen. Amennyiben nem volt másegyéb ellenvetés ismét elhajította a játékot, ezúttal kicsit messzebb sikerült egy bokor tövébe, így szegény kutyának kicsivel több munkájába és idejébe került visszahoznia a tányért.
- Hogyhogy ilyen korán már itt? Rendszeres vagy csak kivételes alkalom? - Igyekezett megtörni a csendet. Az olyan kínos lett volna, ha csak ülnek-állnak ott egymás mellett, néma csendben.
- Jujj tényleg, nem szeretne leülni? Mert szívesen odébbcsusszanok, meg lemászok, hogy ketten is elférjünk. - Szavait követően meg is cselekedte, amit az előbb mondott a férfi válaszától függetlenül. Végülis, fontos az illem meg az ilyenek, nem ártott volna ha hamarabb is megkérdezi. De végülis jobb később, mint soha, tartja a mondás, szóval gondolta, talán így sem lesz annyira gáz, mintha meg sem kérdezni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2020. április 12. 21:42 | Link

Sára

A lány elfogadja a felkínált lehetőséget és Seth némán figyeli a heccelést, majd frizbihajításra tett kísérletet, kommentár nélkül hagyva annak sikerességét. Ha a legtöbb férfi készségesen rohan is ilyenkor megmutatni és elmagyarázni, hogyan kell ezt csinálni, ő ezt szemlátomást nem tartja szükségesnek. Amikor viszont Sára gügyög a kutyának, mégis kihúzza a zsebéből a kezét.*
- Ha meg szeretnéd dícsérni, így tudod,-*mutatja, széttárt ujjakkal csuklóból megrázva kezeit - ezt nevezik siket tapsnak és nagyjából a jó/ügyes kutya megfelelője.*- Nem hall téged, bár a simit biztosan érti.-*Valóban, erre a jelre Feather szája vigyorra húzódik és a szemei résnyire szűkülnek közben, elégedetten-izgatottan lihegve. Közben készül a következő dobásra, türelmetlenül csóválva farkát és lesve Sára minden mozdulatát, amíg a kezében van a játék. A gazdája is leginkább a hajszát figyeli, bár tekintete meg-megáll a lányon, nem annyira végigérve, mint futólag egy-egy pillantás erejéig időzve. Díszletnek is elmenne csendes, szinte mozdulatlan alakja.
- Ilyenkor szoktam futni. Szeretem a hajnal hangulatát és nem alszom annyira jól. Feathert is le kell fárasztani, hogy kibírja veszteg, amíg dolgozom,-*bök állával finoman a rakétahajtású négylábúra, aki lelkesen hordja a tányért tovább, váltogatva, melyiküknek is szolgáltatja vissza. Seth gyakorlott mozdulattal, biztos kézzel küldi a frizbit hosszú, egyenes pályára, épp csak olyan magasra, hogy a kutyának ugrania kelljen a végén.
- Miért ne? De nem szükséges magázódni. Seth vagyok,-*biccent, miközben a padhoz lép és letelepszik, bár inkább csak támaszkodik a támlán, semmint ténylegesen ül rajta, egyik lábát a talajon hagyva.*- Kijöttél megnézni a napfelkeltét?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. április 13. 20:35 | Link


outfit|music

Érdeklődve oldalra billentette a fejét, mikor a férfi megmutatta, hogy is kéne csinálnia rendesen. Kicsit rosszul érezte magát, hogy ő ilyen lelkesen beszélt a kutyához, aki még csak nem is hallja, de persze erről az állat nem tehet, Sári meg nem tudhatta. Végül is nem himbálózott a nyakában egy hatalmas tábla a felirattal, miszerit nem hall, így tényleg nem kellett volna zavarba jönnie.
- Valahogy így? - Leutánozta a férfi mozdulatát és úgy tűnt, jól csinálta, mert a kutya közel olyan lelkesedéssel csóválta farkát, mint gazdájának. Ez magabiztos vigyort eredményezett a lány ajkain.
- Á, futni. Ha én ilyenekre rátudnám venni magam főleg ilyenkor, korahajnalban... - Halk kuncogás kíséretében reflektált Seth szavaira, az viszont sosem derült ki, hogy mi történne, ha képes lenne ennyire korán felkelni pusztán egy kis testmozgásért. Az már azért jobb magyarázat volt, hogy a férfi nem túl jó alvó és így ráér ilyenkor lefárasztani a házikedvencét. Látva Feather végtelen mennyiségű energiáját nem is csodálkozott, hogy muszáj reggelente lefárasztani, hogy napközben bírja nyugton.
- Sári - mosolyog fel. Nem értette, mi lelete a felnőtteket. Eddig a volt a baj, ha nem magázódott, mostanában meg mindenki kikéri magának, hogy ó ugyan már, ő még közel sem olyan öreg, hogy szükséges lenne ez a társalgási forma. Ez kissé aggasztotta Sárit, mert erőteljesen arra utalt, hogy bizony öregszik. Abba bele sem gondolt, hogy lehet, hogy csak az élet sodorta össze olyan közvetlenebb felnőttekkel, akiknek nem okozott mindez problémát, valahogy túlzottan lefoglalta az öregedés-pánik.
- Igazából csak nem tudtam aludni, szóval gondoltam összekötöm a kellemeset a hasznossal és kiszellőztetem a fejem. - Amúgy is van min gondolkodnom, tette hozzá magában. Jól jött ki a lépés ezzel a kellemes idővel és remek társasággal, nem bánta, hogy az álommanók elkerülték.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2020. április 14. 22:56 | Link

Sára

Helyeslően bólint, bár nincs is rá szükség - Feather magától jelzi, hogy bizony jó kutyának érzi magát és egyetért Sára dícséretével. Aztán persze azonmód elrohan, amint reptetni kezdik játékát, ámokfutóként süvítve a nyomában (Merlin irgalmazzon bárkinek vagy bárminek, ami útjába akad, mert szó szerint sehall-selát üzemmódban robog.*
- Óvatosan a nagy lelkesedéssel,-*mosolyodik el a vallomáson, nem puffogtatva közhelyeket, miszerint nem mindenkinek való ez. Nem érzi magát feljogosítva, hogy tanácsokat osztogasson, inkább csak némi humort igyekszik csempészni az álmatag reggelbe. *- Ha nincs, ami kényszerítsen, csak élvezd ki,-*nyújtózik, s mivel most rajta a sor, elhajítja a tányért, követve tekintetével a vágtázó ebet. Visszafelé mintha már kicsit lassabban ügetne. Neki ez maradt, meg a tudat, hogy alvás előtt hiába is róná köreit - ha az agya nem fáradt el, úgyis zakatol tovább, míg tagjai sajognak.
- Jó ötlet. Ilyentájt ideális fejet szellőztetni, amíg mindenki alszik. Nemsokára több lesz a madárdal is, ha megjönnek a fülemülék és a sárgarigók. Nyáron még szebb a rét, ha elég korán jössz, találhatsz a növényeken alvó szitakötőt, szárítkozó méheket.-*Szeme lehunyódik, ahogy sütteti az arcát, belesüppedve a hajnal neszeibe, s jóformán csak halkan mormolja mindezt, elkalandozva.*
- Esetleg kávét?-*veti fel, ki sem nyitva szemét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. április 15. 16:33 | Link


outfit|music

- Élvezem is, de azért néha némi plusz testmozgás nem ártana, formában kéne magam tartani a tánchoz - mosolyodott el. A kardió edzések és a nyújtás nem segített annyit, mint mondjuk a futás segített volna, de nem szeretett futni, legalábbis egyedül nem, mert halálra unta magát, ráadásul rengeteg értékes időt elvett a napjaiból. Persze, ha lett volna egy társa, akivel mondjuk nem ilyen embertelen időben, hanem inkább esténként, levezetésként futhatna néhány kört, akkor lehet megváltozna a véleménye, de egyelőre megragadt ott, ahol addig is volt.
Csodálkozva hallgatta a férfi szavait. Úgytűnt, Seth sokkal többet tud a kora reggeli csodáról, amit a természetben folyik, mint azt gondolta volna. Itt jött rá igazán, hogy mennyi mindenről maradt le csak azért, mert szeretett sokáig durmolni. Megfogadta, hogy legalább néha megpróbál korábban elaludni, hogy korábban kellhessen és csodájára járhasson ő is ennek. Világ életében vonzotta a természet, főként tavasszal és nyáron, mikor a Nap nem csak szépen, de már melegen is sütött.
- Nem szeretem a kávét, sokkal inkább teás vagyok. - Ajkai keserű fintorba húzódtak, mintha a szájában érezné az ízét már csak az ital említésére is. Először két és fél éve találkozott a kávéval, mikor a barátnőjével beültek egy aranyos kis helyre pletyizni kicsit. Akkor még nem volt annyira erős benne az ellenszenv, de nem szeretett bele a keserű ízvilágba. Aztán egyre többen kínálgatták és kísértették meg a gondolattal és minél többször kóstolta meg annál inkább megutálta az ízét és mostanság már a szagát sem bírja valami jól. Menekül, ha valaki kávézni kíván a közelébe, pont ugyanúgy, mint ahogy a cigifüst elől is.
- Sőt, igazából kifejezetten rosszul vagyok a kávétól - tette hozzá némi hallgatás után, hátha ezzel arra ösztönzi a férfit, hogy ne mellette kezdje el elfogyasztani a mások számára elengedhetetlen reggeli nedűt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2020. április 20. 03:06 | Link

Mr. Radetzky
nagyon izgulósan | style

Rosszalló pillantást vet Bercire, amint kiszúrja, hogy mosolyog, vagy inkább nevet rajta. Mert igen, az a mosoly ott bizony igen jó szórakozást sejtet, ettől pedig Layla-nak kedve szottyan hörcsögként felfújni arcát és duzzogni egy sort. Kár, hogy a rellonos túl kedvesen csinálja, amit csinál, így nem tud rajta igazán megsértődni, sőt, egy picit talán még oldódik is a benne felgyűlt feszültség. Szeretné, ha a csapata nyerne, ez a versenyszellem akkor is elkíséri, mikor csak a saját eredményéért küzd, de ha másik haté is rajta múlik, az már egészen más. Egy fogóra túlontúl nagy súly nehezedik egy meccsen, hiszen százötven pont bőven döntő lehet egy ilyen helyzetben.
- Hát nem tudom. Az a srác elég ijesztőnek tűnt – elhúzza száját, ahogy visszagondol Ábelre. Mármint, nagy és helyes, de közben meg van egy olyan félelmetes kisugárzása is, amitől az ember úgy érzi, inkább kerülnie kéne. Hogy ez pusztán házából vagy a róla terjengő pletykákból ered-e, az nagyon jó kérdés, a navinés sem tudná megmondani. – Ami nagyon zavar, hogy a csapatunk eredménye rajtam múlik. Nagyon ritka az, hogy nem a cikesz dönt és, ha ők mindent beleadnak, de nekem nem sikerül, biztosan haragudni fognak és én is csalódott leszek – ajka ismételten lebiggyed, mert bizony ezt is számba kell vennie. Nem okozhat csalódást, sem a többieknek, sem azoknak, akik nekik szurkolnak majd. Szülei is tudják, hogy ma játszani fog és, bár nem jöhettek el, megírták, hogy szorítanak érte, ahogyan bátyja is, aki kifejezte abbéli aggodalmát, hogy maradandó sérülést szerezhet. Nem mintha ennyivel a meccs kezdése előtt volna lehetősége kihátrálni a dologból, így hát minden félelme ellenére elhatározta, hogy akkor is pályára áll, ha most repül utoljára.
- Úgy beszélsz Henrikről, mintha valami istenség lenne – játékosan kezd nevetni, miközben arca enyhén kipirul. Mi tagadás, ő is észrevette már, hogy igen helyes férfi és a tárgyát is felvette – no nem azért, mert annyira érdekelné az okkultizmus vagy a fekete mágia… Senkit sem ringatna ilyen tévhitekbe. – De tudom, hogy jó játékos, Maja nagyon bízik benne. Meg tanár is, eleve nagyon erős, ha tényleg ő fog védeni, akkor talán el tudok vonatkoztatni a gurkóktól – semmiképp sem bántaná meg azzal csapatkapitányát, hogy az ő kezei között félne, de lássuk be, az Ambrózy-Kelevitz párbajban egyértelműen a lány maradna alul. Nem azért, mert nem jó terelő, hanem mert fizikumából adódóan nem lehet olyan jó, mint a férfi.
- Csak nem azt akarod mondani, hogy nem tudsz spárgázni? Radetzky Bertalan! – azonnal alapállásba csapja magát és szándékosan mond rossz nevet, csak hogy fenyegetőbbnek és komolyabbnak hasson minden szava. Egyik kezét elveszi, hogy mutatóujját rázva incselkedjen kicsit a rellonossal. – Hát mégis hogy lehet, hogy az én legjobb barátom nem tud? Ejnye. Na de akkor mesélj, mit tudsz? – kihívóan, de egyértelműen szórakozottan és viccelődve piszkálja a másikat. Nem is olyan ártatlan, mint az ember hinné, bár az is tény, hogy fogalma sincs, ez a fajta viselkedés hogyan láttatja kívülről. Egy avatatlan szem bizonyára azt mondaná, hogy Layla flörtöl, pedig ez nincs így, azt sem tudja, mi az és, ha tudná, tuti nem csinálná, elvégre Berci nagyon fontos neki. Ha egyszer felesége van és barátok is, sohasem kockáztatná ezt a kapcsot, főleg nem valami ízléstelen viccért. Szóval akárhogy is tűnjék mások számára, ők ketten biztos tudják, hogy a ma született bárány egy bűnös elítélt a navinéshez képest.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Radetzky Bercel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 558
Írta: 2020. május 1. 08:04 | Link

Ms. Robillard

A pillantása csak még jobban megmosolyogtat, amire jön a hörcsög fej, én meg elnevetem magam, mert vicces, és mert pontosan tudja, hogy el fogom nevetni magam, esetleg talán válaszként még meg is csapkod. Kemény dolog a nőkkel jóban lenni, mert az ember szeretné jól csinálni, de ők meg olyan kis temperamentumosak. Bezzeg ha a férfi csapkodja meg a nőt, akkor meg egy erőszakos állat. Ki érti ezt a mai világot? Senki. Köszönöm.
- Ijesztő.
Értek vele egyet, mert valljuk be, Ábel ijesztő, és hát persze, jogosan fél, mert Layla kedves, és testfelépítésében vonzó, kecses példány, szóval semmiképpen sem olyan, aki könnyedén felveheti a harcot Ábellel, ám a fogói erényeknek és felépítésnek teljesen a birtokában van, szóval elég bátran mertem feltenni rá a pénzemet. Ha meg bukom? Nos, azt se bánom igazán, mert sokkal fontosabb most az, hogy az ő lelke nyugodt legyen. Csak ne csináljon semmi hülyeséget (haha), ez nem ér annyit.
- Elég nagy baj lenne, ha egy eleve szerencsén is alapuló játékban egy csapat egységesen haragudna egyetlen tagjára csak azért, mert nem úgy jött ki a lépés. A kviddicsben Nyuszi nagyon sok buktató van. Az időjárás, a gurkók, a másik hét ember, a cikesz, Volkov, a nézők. Mind olyan pontok, amikkel számolsz, de nem tudsz igazán számolni, mert bármi történhet.
Én sem számoltam azzal, hogy egy gyengécske navinés lány képes olyan erővel megütni a gurkót, hogy szilánkosra töri a bokám, vagy azt, hogy nem lesz rendesen felkészülve a gyógyítói csapat, és gyakorlatilag a leigazolás kapujában szertefoszlik minden, amiért évekig dolgoztam. De ez történt, továbbléptem, és bármennyire is hiányzik a kviddics, nem őrölhet fel a tény, hogy már soha többet nem lépek pályára.
- Mert az. Tanári szinten. De ha lelkesedést szeretnél hallani, akkor van önálló Volkov-estem is.
Nekem mondjuk a férfi az igazi példaképem, olyan szerettem volna lenni, mint ő, már egészen kicsi korom óta, és mindent is gyűjtöttem, ami hozzá kapcsolódó, ezek pedig mind meg is vannak egy dobozban az ágyam alatt, vigyázva rá, hogy senki se tegyen benne kárt. Miatta kezdtem el komolyabban foglalkozni a kviddiccsel, és így még fájóbb pont, hogy ő most meccseket vezet, én pedig csak a lelátón nézhetem.
- Megharaplak, ha még egyszer lebertalanozol te nő!
Fenyegetem meg én is, mert hát azért mindennek van határa kislány, szóval csak ne szórakozz velem, mert még a végén a nyuszit eszi meg a répa. A kérdésre elgondolkozó arcot vágok, mert jó kérdés, amit feltett.
- Úgy érted a sorozatos káoszon és büntetéshegyen túl? Ha az ép lábamra állok, akkor mérlegállásba simán megyek neked. Meg minden olyat, amihez tényleg csak egy láb kell. Mintha kalóz lennék. Höörrrrr!
Morgok, hát, mint egy amatőr kalóz, de legalább kalózszerűen, egy kettest megérdemel a mutatvány, miközben belemászok a nőszemély aurájába. Nem, hülyeséget én sem kívánok csinálni, mert a becsületemet sokkal többre tartom ennél, ahogy Editet és Layla-t is. De vele játszhatok, mert ismer és mert ismerem. Ez azért megnyugtató.
- Kazanov tutira eltiltana tőled, ha most látna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2020. május 12. 19:02 | Link

Süveges Lili
Az eset, amikor nem stalkolok, csak éppen erre jártam.
Távcsővel. Megesik.
Ruha


Szóval az úgy volt, hogy azt mondtam, hogy kell egy kis szünet. A mi barátságunkban ilyen amúgy sosem volt, és valljuk be, szenvedek, mint a kutya, de makacs vagyok, szóval nem megyek oda hozzád, hogy nem nagyon megy a szünet, nem, nekem eszemben sincs olyat csinálni, mert most még nem menne az, hogy csak Benő legyél. Szóval nem. Ne haragudj rám, kérlek, tudom, hogy nem vagyok igazságos veled, még akkor sem, ha ezt érted csinálom, sőt, ezt értünk csinálom, hogy a barátságunk ne menjen tönkre a dolog miatt.
Viszont hiányzol. Vajon én is hiányzok neked, Benő? Mármint gondolsz rám? Ha igen, hogyan? Máshogyan mint én vagy éppen ugyanúgy? Ha ugyanúgy, akkor azért hagyod, hogy teljenek a napok, mert te sem tudsz mit kezdeni ezzel? Hiányzol.
Hátam a fának vetve, távcsővel a kezemben nézem, ahogy megint Morcossal játszol. Az a hülye kutya állandóan ugat, mert baja van a világgal, és szerinted ez így teljesen rendben van. Még hogy rám hasonlít, ne nevettess, nekem fikarcnyi bajom sincs a világgal. Na jó, csak egy kicsi. Meg alacsony is vagyok, de mit csináljak? Nem Richárdra hasonlítok, hanem anyára. Külsőre nagyon. Belsőre? Azt hiszem, az Richárd. Majd elválik, talán. Szóval állok a fánál, hogy ez a lényeges dolog végre napvilágot lásson, hosszú vörös hajam felfogva, hogy ne vehess észre, a tarkómon szigorú kontyként pihen, és megpróbáltam úgy öltözni, mint egy diák, pedig hat éve elballagtam. Nem ez az első nap, hogy így figyellek, de nem is az utolsó. Még nem. Nem tudom, hogy a diákok öltöznek-e így szabadidejükben manapság, de a százhatvanegy centim, meg a csupa szeplő bőröm, amit nem fedtem semmilyen kozmetikummal, megfiatalít. Lehetnék diák nem? Maximum, ha egy tanár kérdezi, akkor az ő órájára nem járok. Szemeim elé emelem a távcsövet, és irigykedve nézem Morcost, ahogy magadhoz öleled. Rám gondolsz vajon?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. május 14. 17:04 | Link

Zsófi

Túlzás lett volna állítani, hogy Lili mindenkit ismert már az iskolában és környékén, elvégre az valóban nagyon sok embert jelentett volna, és még ha mindenki szóba is állt volna vele, akivel ő próbált, se tudta volna valamennyi diákról, hogy kicsoda. De még a tanárokat se mind tudná a nevén szólítani, mégis, ha látott valakit, akinek valami igazán szembetűnő tulajdonsága volt, azt azért később is felismerte, ahogy Emesét is kiszúrta az ispotályban a hétvégén, hiába volt teli sérülésekkel. Jó volt a memóriája az ilyesmihez.
A rétre persze nem embereket ment ki nézegetni, ennyire azért nem volt fura lány ő, csupán szép volt az idő, és kicsit süttetni szerette volna a fejét. Jó volt csak úgy csukott szemmel a Napba bámulni, és vigyorogni a még nem tűző, de melengető sugaraiban sütkérezve.
Kantáros farmerben, és rajzfilmfigurás pólóban volt, tornacsukával kiegészítve, haját pedig lófarokba kötötte kedvenc, lili hajgumijával. Úgy nézett ki, mintha a kilencvenes évekből szabadult volna ide, pedig aztán nem sok köze volt ahhoz az időszakhoz.
És bár nem tehetett róla, a vörös haj, mint olyan, eléggé szemet tudott szúrni még messziről is, a lány, akit szeme szarkából kiszúrt, pedig nem is volt tőle olyan messzi, csak míg oda nem ért, ahol épp megtorpant most, az illető egy fa takarásában volt.
És talán el is intézte volna a dolgot annyival Lilkó, hogy megállapítja, valóban milyen szép is ennek a lánynak a haja, ha nem tűnik fel neki, hogy egy távcsövet emel a szeme elé. Amivel még csak nem is az iskolát figyelte, bár talán az még zavarbaejtőbb lett volna, főleg, ha nem is egy fiatal nő, hanem egy középkorú férfi bőrében találja az ismeretlent, de persze szerencsére nem így volt. De még így is különös jelenségnek vélte, mert úgy gondolta, látnia kellett volna már, ezért aztán óvatosan közelebb somfordált, vigyázva, nehogy hirtelen mozdulatot tegyen, de ezzel akaratlanul is sokkal kevésbé feltűnően, sőt talán észrevétlenül került a közelébe.
Talán az erdőt figyeli? A vadakat? Nem inkább úgy tűnik, mintha a vadőrt..?
- Szia, mit nézel arra? - kérdezte hirtelen, mivel maga nem tudta megállapítani, mi is a helyzet, és azt se tudta hova tenni, hogy miért nem látta még ezt a lányt. Lehet újonnan jött? Eddig magántanuló volt? Vagy csak emberkerülő? Talán metmorfmágus? Hú, remélte, hogy az, nagyon szeretett volna egy olyat megismerni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2020. május 14. 18:49 | Link

Lili


Morcost bezzeg szeretgeted, nem mintha a te hibád lenne, hogy én nem vagyok ott, én döntöttem úgy, hogy nem akarok a közeledben lenni, mert... mert rendeznem kell magamban az érzéseimet. Ki hitte volna, ennyi év után beteszem a lábamat Bogolyfalvára, és olyan sok érzelemmel kell szembenéznem, aminek a huszada nem volt halandó huszonhárom évem során, és ebben benne van az is, hogy az én gyönyörű édesanyám örökre lehunyta a szemeit.
Néha fáj, amikor hosszan nézem magam a tükörben, és nem látok mást csak téged, anyukám, ahogy mintha rám néznél. Látom azt a kevés különbséget, ahogy szemeid körül a ráncok már kialakultak, ahogy ajkaid körül mélyebbek lettek az ívek, ahogy a vörös hajkoronába ősz szálak lopakodtak. Tegnap én is felfedeztem kettőt, és rájöttem, hogy nincs, akinek elmeséljem. Te már nem vagy közöttünk, Benőtől pedig távolságot kell tartanom. Maradt tehát Richárd, de hogyan mondasz olyat egy férfinak, akit még a közös génállományunk szerinti megnevezése szerint sem tudok azzal az A betűs szóval illetni, amivel kellene, hogy őszülsz? Sehogy.
Egyedül vagyok a világban, ami alapvetően nem riaszt meg, azonban a sok érzelmemmel egyedül maradni a világban, riasztó. Beszélgetni szeretnék, és az egyetlen ember, akihez mehetnék, a távcső másik oldalán egy olyan kutyát ölelget, aki szerinte engem idéz. Egy állandóan ugató-morgó zsebcirkálót, aki folyton idegbeteg. Felháborító a feltételezés is. Azonban tanultam én önvédelmet, így bár leköt az, hogy Benőt bámuljam, nem tudlak figyelmen kívül hagyni téged sem, közeledő lány a jobb oldalamon. Viszont, ha most elfutnék, fuccs az álcámnak, hogy én aztán csak egy diák vagyok. Meg amúgy is, én nem nagyon futok, csak ha muszáj, ha kergetnek, de akkor se mindig. Néha csak nézem a másikat, aki kergetne, és tudok nagyon csúnyán nézni.
- A vadőrt.
Felelem teljes nyugalommal a kérdésedre, mert mondhatnék bármit, a fán ülő cinegétől a lombok zöldességéig, semmiről sem tudnék olyan részletes indoklást adni neked, mint róla. Így hát, oldjuk meg gyorsan és fájdalommentesebben. Végignézek rajtad, kedves, mókás kinézetű, szimpatikus lány, és megállapítom, hogy vagy nagyon jól vagy nagyon rosszul olvadtam bele a környezetbe.
- Tetszik a pulcsid, édes.
És tessék, meg is van az a bizonyos kapcsolódási pont, ahogy én az emberekhez kapcsolódni tudok, bénán. Intek, hogy gyere közelebb, és közben feléd nyújtom a távcsövet.
- Szeretnéd kipróbálni? Elég szép az új vadőr, de ha nem szereted a fiúkat nézni, bármi mást is nézhetsz.
Mentségemre szóljon, kedves édi pulcsis, hogy nincsenek testvéreim és lövésem sincs, hogy vajon tizennégy vagy húsz éves vagy-e. A saját koromat is nehezen mondom meg, főleg, mert gyakran elfelejtem. Már ihatok legálisan alkoholt az egyesült államokban. Nem mintha olyan gyakran, vagy inkább valaha is jártam volna már ott.
- Zsófi vagyok, levitás.
Utoljára módosította:Hollóvölgyi Zsófia, 2020. május 14. 18:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. május 16. 14:56 | Link

Zsófi

Állítólag pofátlan természetű volt, ami a van bőr a képén kifejezés szinonímája volt, és Lili ezért nem is értette. Elvégre most vagy van bőr az arcán, és akkor nem pofátlan, vagy nincs bőr, és akkor lehet. De a két kifejezés az ő szótárában teljesen kiütötte egymást, így azzal sem igazán vesződött sokat, hogy ez ellen a vonása ellen tegyen esetleg. Pedig volt, akit tényleg zavart, ha a másik az arcába mászott és faggatta vagy traktálta.
Kíváncsi volt, ő inkább ezzel magyarázta most is, hogy miért lépdelt oda a vöröshajú mellé megtudakolni, hogy miért kukkol a vadőrlak irányába. Arra persze nem volt felkészülve, hogy azt a magyarázatot fogja majd kapni, ami a legkézenfekvőbb a számtalan jobbnál jobb közül, amiket végigpörgetett a képzelete futószalagján.
Kicsit kikerekedett a szeme, de aztán úgy döntött, hogy nagyon tetszik neki, hogy ennyire őszinte vele ez az idegen.
- Óh!
Aztán a dícséretre lepillantott magára, illetve ruhájára és a mintás pólóra, amit a lány pulcsinak nézett, de talán csak azért, mert hosszú volt az ujja (bár nem ér, csak az alkarja felééig, mert már kinőtte igazándiból).
- Köszönöm - vigyorodott el, és büszkén kidüllesztette kissé mellét, mintha ugyan az ő érdeme lenne, hogy ilyen szép felsője van.
Aztán ismét a meghökkenésen volt a sor, miközben reflex-szerűen elvette a felé nyújtott távcsövet. De aztán nem nézett bele, csak fogta, és nagyokat pillázott.
- Nem szeretném a vadőr bácsit nézni! - nyögte. Nem mintha olyan öreg lett volna, ő pedig ne lett volna már elég idős, hogy mások külsejével foglalatoskodjon, de úgy érezte, ezzel most nem szeretne kísérletezni.
Pár pillanatig még pislogott, mígnem meg nem hallota, hogy a lány a Zsófi névre hallgat, és hogy... Levitás!?
- Én Lili vagyok, szintén a Levitából. Még nem láttalak a házban, pedig aztán szoktam észrevenni az új arcokat.
Kívácsian oldalra döntötte a fejét, mint egy cica, hátha abból a szögből ismerősebbnek tűnik neki a vörös, de nem, szóval tovább faggatta:
- Új vagy? Hányadikos? És melyik szobában alszol? És miért nézegeted a vadőr bát? Közelebbről nem kéne távcső se, biztos megengedné, hogy megnézegesd.
Ezt mondjuk nem tudta, miből következtette ki, de tapasztalatai alapján a fiúk élvezték, ha elismerő pillantásokat zsebelhettek be.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2020. május 17. 04:45 | Link

Mr. Radetzky
nagyon izgulósan | style

Attól, hogy Berci megerősíti a nyilvánvalót, a lánynak nem lesz jobb, mi több, még inkább belé állítja az ideget. Eddig csak bemelegített a parázásban, de most már tényleg nagyon parázik attól a fogópárbajtól. Vajon igaz az, hogy meccsről meccsre jobb lesz – már amennyiben az ember túléli? Elég komoly és csúnya sérülésekről is hallott már, lehet mégsem kéne játszania, majd Henrik fog helyette… De nem, ő nem olyan lány, aki cserben hagy másokat. Ajj már!
- Szóval azt akarod mondani, hogy minden a szerencsén múlik? – felvonja fél szemöldökét, hiszen ő nem ehhez van szokva. Persze a versenyein is számít, épp jobb vagy bal lábbal kel-e fel, de alapvetően ott, ha valaki valóban felkészül és mindent megtesz, valamint megtanulja kezelni a lámpalázát, akkor olyan nagy dolgok nem történhetnek vele. Másnak a kűrje lehet jobb, de ennyi. Itt viszont ezek szerint a végkimenetel nagyjából mindenen múlik, csak épp a játékoson nem. – Csak mert, ha ez így van, akkor nekem baromi nagy pechem van – elhúzza száját, hisz általában inkább felkészültsége és szorgalma hozzák meg számára a megfelelő eredményt, illetve tehetsége, de semmiképp sem Fortuna. Vajon ma mellé áll majd vagy elhagyja, mint oly sok mást?
- Te miért vagy ilyen naprakész? – szemöldökei összeszaladnak, ahogy furcsán méregeti Bercit. Még soha nem gondolt bele, hogy a rajongás ilyen méreteket is ölthet. Vajon van olyan ember, aki vele kapcsolatban érez így? Csak mert ez egy ponton túllépve már betegesnek is nevezhető, s bár nem hiszi, hogy a rellonos ebbe a kategóriába beleesne, most először gondolkodik el azon, mi van, ha vele már megesett, csak nem vette észre?
- Várj, most jön az a rész, amikor halálra rémülök tőled, ugye? – megforgatja szemeit, mert hát sok mindentől tart, de attól, hogy a másik valóban belé harapna… Na attól nem. Így hát elmosolyodik, látva az arcát és játékosan vállat von. Ilyen ez, ha van egy lány barátod, kedves Bertalan. – Hát ez elég satnya teljesítmény, de jó lesz – egészen addig tudja tartani a lefitymálást, míg a fiú közelebb nem lép hozzá, hogy prezentálja, milyen is egy kalóz. Ekkor ugyanis kitör belőle a nevetés és ösztönösen nyúl, hogy letakarja az egyik szemét. – Az a baj, hogyha igazi kalóz lennél, akkor lenne ilyen szemkötőd. De nincs, így csak álcázod magad – diadalittasan engedi el, hogy ismét mindkét szemét érje a napvilág. Micsoda Sherlock Holmes ez a lány kérem szépen? Hát a nyomozók gyöngye, ne vicceljünk! Ahogy azonban nevetése alábbhagy, Berci száját pedig elhagyja az a bizonyos mondat, hirtelen arcára fagy a mosoly és realizálja, milyen közel is vannak egymáshoz valójában.
- Miért? – bár automatikusan csúszik ki száján a kérdés, van egy olyan érzése, hogy pontosan jól tudja, miért. Merthogy most, tekintettel az iménti közjátékra, egymásba kapaszkodva állnak jócskán egymás magánszféráján belül és nem eresztik a másikat. Oké, Kazanov helyében ő is eltiltaná Radetzky-t, azt viszont nem tudja, mit tenne Layla Robillard helyében. De rossz ez!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2020. május 18. 13:09 | Link

Lili

Mondjuk, azt én sem szeretném, ha a vadőr bácsit nézegetnéd, valljuk be, a legjobb barátom, és nagyon féltékeny lennék rá, ha tudnám, hogy bárki nézegeti. Voltak barátnői, hosszabb-rövidebb ideig, azok nem zavartak különösebben, de most a gondolat, hogy te kicsi lány, akiről süt, hogy kedves vagy és őszinte, zavarnál. Nem tudom miért, talán mert sok minden más most, mint az elmúlt tíz évben. Talán túl sok mindent tettünk kockára Benő, amikor nem mentél el. Ennél a mostani helyzetnél talán még az is jobb lenne, ha tényleg megpofoztál volna. Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy nagyon utálok lány lenni, és ez nagy szívás mind a kettőnknek.
- Nyugodtan nézhetsz vele bármit. Egy Richárd nevű bácsié, és ő egyáltalán nem fog megharagudni rá, ha te is belenézel.
Csak most gondolok bele, hogy mennyire furcsa lehet másoknak, akik nem tudják, hogy mi van, hogy én időről időre beszélek egy Richárd nevű férfiről, akivel nem mellesleg együtt is élek. De ha te ezt tudnád, kicsi lány, akkor nyilván te is azt kérdeznéd, hogy miért nézem a vadőrt, ha Richárddal élek. Nem vagyok boldog? Boldog vagyok? Nem tudnám amúgy megmondani, márt azt, hogy boldog vagyok-e, a szélsőséges érzések nálam olyanok, mint a parázs, egyszer csak lángra kapnak, és aztán beborítanak mindent. És, hogy mit mondanák Richárdra? Vállat vonnék, mert képtelen vagyok kimondani, hogy a szülőm. Nem megy az a betűs szó még mindig, és egyéb szinonimái sem, képtelen vagyok annak hívni, ami, és tudom, hogy emiatt a te szemedben is, meg az ő szemében is, meg a világon mindenki szemében is, hálátlannak tűnök, de megtettem az első lépést, huszonhárom év után otthont kértem.
- Szóval levitás vagy te is.
Hát ez kínos kicsi lány, biztosra vettem, hogy navinés vagy, vagy eridonos, de, hogy pont levitás legyél, én meg olyan legyek, aki nem hazudik, na ebből most akkor hogyan is mászok ki? Ugye? Jó kérdéseim vannak nekem is, és tudom, hogy vizslatsz, ó, miért is nem mondtam, hogy rellonos vagyok? Bár, amilyen szerencsém lenne, akkor bármilyen aranyos is legyél kicsikém, biztos, hogy te is rellonos lennél. Köszi karma, de tényleg.
- Nem lakok a kastélyban és azért nézem őt, mert a legjobb barátom, de most éppen fasírtban vagyunk, főleg miattam, szóval még nem nagyon jutottam el odáig, hogy a közelébe menjek, de azért eléggé hiányzik, így ránéztem, hogy jól van-e.
Végül is, ez teljesen igaz, szóval egyelőre még fen tudom tartani a látszatot, és remélem ez kitart mára. Taktikát kell váltanom viszont, ha látni akarlak Benő, leginkább azt, hogy elmenjek hozzád, de nem megy, most még nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. május 19. 16:35 | Link

Zsófi

Meglehetősen különösnek találta Lili ezt a lányt, és nem csak azért, mert a vadőrt kukkolta, és még csak nem is azért, mert ezt meg sem próbálta titkolni. De az már kicsit meredeknek tűnt, hogy még őt is erre a tevékenységre bíztatja, anélkül, hogy egyáltalán ismernék egymást. Bár talán pont ezért vehette ilyen könnyedén.
De persze Lili inkább nem nézett nála jóval idősebb férfiakat, de ha már a kezében volt az eszköz, és a lány azt mondta, bármit megnézegethet vele, hát rántott egyet vállán, és a kastély felé fordulva belekukkantott. Nézegette a kapun kilépő embereket, az aklakokból lógó, és cigerettázó idősebb diákokat, vagy épp tanárokat, és megakadt a szeme néhány zaklatottan köröző baglyon is, amik láthatóan nem jutottak dőlre egy ki-bevágódó ablakkal kapcsolatban.
- Egész messzi ellátni vele - adta vissza egy hálás kis mosoly keretében a távcsövet Zsófinak, aki tudomásul vételezte épp, hogy mindketten levitások.
- Igen, az - erősítette meg Lilkó.
Kicsit mintha váratlanul érte volna a lányt, de aztán gyorsan magyarázattal szolgált a szőke kételyeire.
- Jaj értem, az elég rossz - húzta el kicsit a száját, hogy együttérzéséről tanúsítsa. - Pedig a fasírt elég finom kaja ám, nem is értem, miért épp ezt használják erre a kifejezésre. Lehetne mondjuk azt mondani, hogy tökfőzelékben vagyunk, vagy brokkoliban. Úgy jobban átjönne, hogy mennyire pocsék is most.
Okfejtését apró kis bólintásokkal toldotta meg, lényegében instant igazat adva önmagának. Aztán hirtelen támadt egy ötlete.
- Odamenjek hozzá megkérdezni, hogy van? Majd megmondom, hogy nem Zsófi kérdezi.
Igaz, a kutyák kicsit aggasztották, de kisebbnek tűntek, mint amilyen Tücsök, és őt is ki lehetett bírni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2020. május 21. 13:21 | Link

Lili


- Nagyon jó holmi, amikor megtaláltam egyből elkértem.
Vagyis, azt mondtam Richárdnak, hogy szükségem van rá a héten, és ő szerintem inkább nem ellenkezett, de neked, Lili, aki túlontúl aranyos vagy ahhoz, hogy megértsd mit is jelent egy hisztérikus drámakirálynő lelkivilága, erről nem kell tudnod. Mert ez van, sajnos. Egy hisztérikus drámakirálynő vagyok, aki káromkodik, és amit elkáromkodik az megtörténik vele, hogy aztán most oda jusson, hogy azzal, akivel megtörtént, csak egy távcső két oldalán tartsa a kapcsolatot. Tudom, tudom, ez nem kapcsolat, de basszus Benő, nekem most nem megy több, pedig annyira szeretnék újra ott lenni veled, érezni téged, a barátodnak lenni. Az a legnagyobb bajom, hogy azt hiszem valami megváltozott bennem az eset óta, és ez bizony nem jó. Nem jó és nem helyes, és sajnálom, hogy így alakult. De remélem, hogy egy nap, valamikor a jövőben, majd megint olyan leszek, mint régen. Szeretnék olyan lenni, mint régen. Csakhogy az a legnagyobb baj, hogy szeretném, ha azt mondanám, amit akkor, és te megtennéd. Ez viszont ugyebár túlnyúlik a barátság fogalmán, ami nekem nem baj, de neked viszont nem fér bele. Na most ilyenkor mi van, ugye?
- Ugye? Én sem értettem soha, de bevallom őszintén, a brokkolit nagyon szeretem, ellenben a tökfőzeléket utálom, szóval mit szólnál, hogyha mi így mondanánk? Tökfőzelékben vagyok éppen a vadőrrel.
Nekem tetszik, és szerintem tökéletesen leírja, hogy mi is most a helyzet közte és köztem, és bár nem éppen kellene ezen mosolyognom, kicsit azért jobb kedvre derít a tény, hogy azt mondhatom, tökfőzelékben vagyunk egymással. És valóban, ez így nagyon pocsék, de mégis valahol legalább a kifejezés olyan, ami átadja azt, hogy mit is érzek most. Nem lenne ez rossz, csak ne lenne benne kapor és tök. A főzelék eléggé bejön. Ciki.
- Ne, kérlek. Akkor tutira tudná, hogy én vagyok, mert eléggé okos. Mármint nem olyan okos, mint mi, de azért eléggé, kilogikázná, hogy én akarom tudni, hogy hogyan van, és akkor elkezdene figyelni, és meglátna. Sajnos eléggé feltűnőre sikerültem, biztos ezért jöttek össze a szüleim is.
Valószínűleg, mert anya csodálatos nő volt. A kinézete, a kisugárzása, a személyisége, ő egy csoda volt, mindig is úgy tekintettem rá, mint egy csodára. Nem szenvedett soha, igaz anyukám? Az utolsó napon is csupa báj és kedvesség voltál. Mosolyogtál és veled mosolyogtam a könnyeimen túl én is.
- Szeretsz a kastélyba járni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. május 24. 10:16 | Link

Zsófi

Először nem teljesen értette, mi is történik, vagy inkább miért, de lassan azért kezdte kapisgálni Lili, mit is csinál Zsófi. Meg aztán nem is titkolta nagyon, hogy azért kukkolja a vadőrt, mert hiányzik neki, de nem mehet oda hozzá, mert.. nos, tökfőzelékben voltak épp. De a magyarázat ellenére is olyan abszurd volt a helyzet, hogy Lilkó még egy pár pillanatig értetlenül állt a dolog előtt.
Aztán meg felajánlotta a segítségét, mert úgy érezte, hogy ilyen távolról való kukkolással nehéz kideríteni bárkiről is, hogy hogy van.
- Tényleg eléggé feltűnő vagy, azért is láttalak meg. Irtó szép a hajad - nézegette meg magának. És épp ezért nem is értette, miért nem látta még korábban.
Az persze érthető magyarázat volt, hogy a Levitában azért nem látta, mert nem ott lakik, de órára csak kellett járnia, és a folyosón se futott bele, vagyis úgy derengett neki, hogy még nem látta. Látott persze vöröshajúakat, de vagy magasabbak, vagy szélesebbek, vagy fiúbbak voltak őnála, vagy egyszerűen csak szemüvegesek, más arcformájúak, illetve tanárok.
- Aha, szeretek, nagyon izgalmas hely, tele érdekes dolgokkal meg páncéllovagokkal - rántotta meg a vállát a kérdésre Lili.
Persze nem a páncéllovagok voltak a legérdekesebbek, de valamiért tetszettek a lánynak, ezért úgy érezte, fontos kiemelnie, hogy azok is vannak. Mintha valami középkori várban lettek volna, amit ellenségek támadhatnak meg, és akkor páncélt kell ölteni. Persze ezekben nem tudta elképzelni, hogy hatékonyan lehetne a pálcát használni, vagy hogy egyáltalán megvédenék-e a használójukat az átkokkal szemben, de legalább jó hangosan zöröghetnek mozgás közben.
- És te? Visszamehetnénk, és megmutathatom a kedvenc helyeimet, meg te is - javasolta felvidulva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2020. május 24. 15:58 | Link

Lili


- Köszönöm, az édesanyámtól örököltem.
Egy pillanatra eszembe is juttatod anyát, és rájövök, hogy mennyire nagyon hiányzik. Olyan nagyon szeretem őt, hogy arra szavak sincsenek, és még mindig érzem a jelenlétét, érzem azt is, hogy örül neki, hogy Richárdnál vagyok, hogy végre a közelébe jöttem. Ha nem lennék földhöz ragadt, azt mondanám, anya intézte úgy, a mennyből, hogy ne vegyenek fel, hogy eljöjjek Richárdhoz, hogy talán kialakuljon közöttünk valami, túl azon, hogy ő a férfi, aki közreműködött, amikor én lettem. Hogy ki tudjam mondani az A betűs szót rá is, hogy tudjam használni ezt a szót. Te voltál, ugye, anya?
- Meg egy csomó pletykás festménnyel.
Volt időszak, amikor még a festmények is össze akartak hozni minket, ugye Benő? Amikor folyton olyan dolgokat mondtak, ami arra utalt, hogy a másik szerelmes belénk, és mi nem tudtuk már hogyan hárítani a dolgokat. Nem szabad a festményekre hagyatkozni, és remélem, hogy ezt te is tudod, Lili, mert ha rájuk hagyatkozol, akkor bizony csúnyán megütheted a bokádat, és az senkinek sem jó.
- Igen, leginkább a csillagvizsgálót szeretem.
Illetve a tanulószobát, de hát nem akarom mondani neked, hogy mekkora egy kocka vagyok, mert valljuk be, egész gyerekkoromban, sőt, egészen mostanáig is, mindig a tanulásnak éltem. Annak, hogy több mindent tudjak, hogy okosabb legyek, tájékozottabb, jobb stratéga, jobb munkaerő, jobb diák. Folyton felül kellett kerekednem és le kellett győznöm mindenki, és most, most az van Lili, hogy te legyőzöl engem, és észre se veszed. Igazán kezet foghatsz Benővel, mert ő is pont olyan, mint te. Legyőztetek. Ugyanis hogyan is mehetnék én vissza a kastélyba, ha egyszer már nem járok ide? Szép, nagyon szép. A birtokra bejöhetek, hiszen Benő felírt arra a listára, de tudod, a kastély nem tartozik az engedélyek közé. Talán, ha a polgármester úr küldene valamivel, de éppen ma, éppen így, mivel küldene? Az álcámnak is vége lenne.
- Óóó! Meglátott!
Nem igaz, ne haragudj Lili, nem szoktam hazudni, de most hazudok. Benő ugyan felnézett, de csak mert Morcos nekiállt ugatni. A kutya vett észre engem igazából, és nem a férfi, de Lili, nem bukhatok le, és nem mehetek be a kastélyba, mert akkor tudnád, hogy már nem vagyok levitás, és vissza akarok még jönni. Így hát, hogy elmenekülhessek a bemeneteltől, futni kezdek a kapu felé, de még visszapillantok rád:
- Szia!
Intek is egyet, és szaladok, miközben érzem, hogy a hajam is kibomlik, és a vörös tenger libbenve ölel körbe. Ne haragudj rám, amiért hazudtam, bár nem mondtam, hogy Benő látott meg, szóval ez nem hazugság, csupán hiányos információközlés.


Love Love Love
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. május 25. 00:18 | Link

Te
Bizonytalanul


Farmer és pulcsi. Csak a szokásos, ugyanis fogalma se volt róla, hogy mit várjon ettől az egésztől. A legutóbbi találkozás nem sikerült rosszul, de nem is feltétlenül volt jó. Hogy mégis hogyan siklott ki ilyen gyorsan ez a valami a kezük közül, azt nehéz lett volna megmondani. Talán éppen azért, amiért ennyire illenek egymáshoz. Félnek, hogy mi lesz, ha engedik a másikat közelebb jönni, de ahhoz sincs merszük, hogy elengedjék egymást.
Ahogy kilépett az iskola kapuján megcsapta valami különös déja vu érzés. Végignézett a rét füvén. Azon a tökéletesen egyenletes zöld tengeren és emlékek kezdték ellepni a tudatát. Nem is emlékek, mint inkább érzelmek. Szeretet, idegesség és egy nagy adag izgatottság. Hasonlókat érzett most is. Egy csepp értetlenséggel megfűszerezve.
Ahogy megpillantotta a távolban a lányt, egy akaratlan mosoly kúszott arcára. Egy olyasmi, melyet mások elől eltakar, és most is csak azért engedte a felszínre, mert tudta Rara is elég messze van ahhoz, hogy ne lássa. Hosszú lábaival gyorsan lépdelt, mert habár nem tudta hányadán állnak is a lánnyal, egészen hiányzott neki az elmúlt napokban.
- „Az a bimbó, amely a legzordabb körülmények között nyílik ki, a legszebb valamennyi közül.” - lépett oda üdvözlésképpen Zsombor Rarához, és egy szél virágot nyújtott neki. Azért mégsem akart üres kézzel érkezni. Az ütős mondatot - melyet természetesen egy meséből szedett -, az idefele úton találta ki.
- Szóval, minek köszönhetem a hívásodat? - kérdezte a fiú, de ahogy szemével már felmérte a terepet, egészen eltudta képzelni a választ is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. május 25. 11:19 | Link


outfit|szülinapozás

Sütött tortát. Egy csálén feldíszített, kicsit lapos de legalább teljes szeretetével készült tortát. Meg akarta lepni vele azokat, akikhez igazán közel áll, ha már így tizenhét lett. Belegondolnia is szörnyű volt, hogy milyen gyorsan elrepültek az évek, hiszen mintha csak tegnap lett volna, hogy tizenegy évesen ott áll előző iskolája kapujában izgatottan várva a beosztási ceremóniára. Megpróbált visszaemlékezni, hogy milyen is volt akkor, és rá kellett jönnie, hogy rengeteget változott, még ha ő maga ezt nem is érzékelte.
Hogy miért üzent Zsombornak? Jó kifogás volt, hogy nem akart egyedül lenni délután. Ha őszinte lett volna magával, beláthatta volna, hogy igazából csak hiányzik neki a fiú. Mert igazából ez volt a helyzet, de egyszerűbb volt ráfognia valamire. Nem mondta meg neki, hogy miért szeretné látni, csak egy üzenetet küldött, hogy hol és mikor találkozzanak. Úgy gondolta, elég lesz majd ott és akkor tudatnia a másikkal, hogy egyébként aznap ünnepli a szülinapját. Sosem volt szokás náluk nagy felhajtást csinálni ebből, az anyukája mindig sütött valami finom tortát összegyűlt egy kicsit a család, beszélgettek, nevetgéltek majd mint akik letudták a kötelező köröket mentek a dolgukra.
Reggel szürke felhők gyülekeztek az égen, aggódott is, hogy nem lesz az egészből semmi, mert elmossa őket az eső, de a tanítás végére már ragyogóan sütött a Nap és napközben sem esett egy csepp eső sem. Az utolsó órája után megetette az épp a szobájukban tartózkodó szobatársait, ellentmondást nem tűrve tett le mindenki elé egy-egy szeletet a sütiből. Ő inkább nem evett, bár a visszajelzések alapján finomabbra sikerült, mint amilyennek kinézett. Gondban volt, hogy hogy a fenébe fogja levinni az udvarra úgy, hogy ne támadják le rögtön a bogarak, de úgy tűnt, az Eridon kiskonyhájában minden van, amire az embernek épp szüksége van, így talált egy tökéletes méretű tortaszállító dobozt is. Kész főnyeremény volt az a nap. Aztán már nem maradt más hátra, mint hogy magára vegyen valami rendes ruhát, megfésülje a haját, ami épp szénabogjának képzelte magát és a kis kockás plédjével levonuljon a megbeszélt helyre.
Csak annyival érkezett korábban, hogy volt ideje mindent szépen elrendezni és leülni. Sokan voltak odakint, a szép idő úgy vonzotta a diákokat, mint fény a bogarakat, mégis könnyedén felismerte a hosszú ruganyos lépteket a tömegben. Felkászálódott a pokrócról minden nemlétező porszemet lesöprögetett a ruhájáról.
- A Mulánból idézel és virágot hozol… Lehet ez a mai nap még jobb? – nevette el magát halkan. Egészen elpirult, ahogy elvette a fiútól a felé nyújtott virágot. Régen kapott néhányszor virágot, főként bemutató előadások után, de akkor még nem igazán tudta értékelni az ilyesfajta gesztusokat.
- Igazából – kezdte kissé tétován, miközben visszaült eddigi helyére. – Ma van a szülinapom és nem volt kedvem egyedül lenni. – Azt már nem tette hozzá, hogy biztosan akadna valaki, aki hajlandó elszórakoztatni és még élvezné is a társaságát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jáger Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 142
Írta: 2020. június 2. 15:22 | Link

Raven
- valamikor kora reggel -

Nemcsak, hogy az udvar, de ilyen tájt még az iskola is elég csendes. A legtöbb diák az egyik oldaláról fordul a másikra, miközben Sára már sportfelszerelésben nyújt nem messze a bejárati kaputól. Általános napi rutin része, mindenki tudja, aki csak ismeri, hogy ritkán hagyja ki a reggeli futást. Mélyen letüdőzi a hajnali hűvös, tiszta levegőt. Annak csípős frissessége mindig sikerrel kimossa belőle az álmosság utolsó foszlányait is. Bedugja fülébe a felrúnázott zenelejátszó fülesét, majd ellenőrzi az óráját. Remek, nincs csúszásban, lefutja a szokásos távot, aztán visszamegy a toronyba, letusol, felöltözik majd összekészül a napra - ami elnézve a mai órarendjét, elég unalmasnak ígérkezik. Semmi gyakorlati órája nem lesz, csak az unalmas elmélet felett kell majd kushadni a padban. A gondolat nem tölti el végtelen lelkesedéssel.
Eleinte lassú tempóban kezd kocogni, csak hogy hozzászokjon, majd ahogy a légzése egyenletessé válik és felveszi a ritmust, úgy gyorsít valamennyit a tempón. Időről időre egy kicsit bővíti a távot, már egy ideje ezt a Bejárati kapu - Üvegházak - Erdő széle - majd körben vissza útvonalat tartja, de lassan ideje lesz növelni a kihívást. Ha mindig ugyanannál ragad le, ami már kényelmes és nem fárasztja le, soha nem fogja tudni megfelelően növelni az állóképességét. Saját lélegzetvételeinek és futó lépteinek hangját elnyomja a fülében szóló R&B szám.
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Bercel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 558
Írta: 2020. június 4. 09:15 | Link

Layla Love

- Nem minden. Vagyis de. Szóval azért nyilván oda kell tenned magad annak érdekében, hogy az univerzum érezze rajtad, hogy akarod.
Talán velem is ez a baj, hogy azért nem léptem mondjuk az ő irányába, mert féltem, az univerzum érezte, hogy félek, és ennek köszönhetően sosem mertem megmondani neki a nyilvánvalót. De hiszek benne, hiszem, hogy ha valamit igazán akarsz, akkor az elérheted, csak tényleg kell a száztíz százalék, hogy valóban a tiéd legyen. Embernek lenni nem könnyű, nem is várja el tőled senki, hogy úgy tekints rá, mint valami valami könnyed létre. Az emberi lét, ha tetszik, ha nem, szívás, de ugyanakkor számos csoda megbújik benne, mint ez a mostani is, ahogy itt állunk, mi ketten, egymás kezét fogva. Layla túl tökéletes, ha szeretett volna is valaha, úgy, ahogy én szeretem őt, akkor sem hiszem, hogy működtünk volna, mert túl tökéletesnek látom a kettősünket. Szépek lettünk volna együtt, de az én életem másfelé indult, és mindent, amit vele vágytam, most egy másik lánnyal kell megtanulnom.
- Szerencsés vagy. Lehet, hogy nem ma jön el a te cikeszed, de egy nap meglesz, és azt mondják, hogy egy bukás után jobban értékeli az ember a győzelmet.
A kérdésére elnevetem magam, mert sejtem, hogy mit hisz, de nem. Egyáltalán nem az van, ami ilyenkor az emberek fejében megfordul, és nem kell arra gondolni, hogy meleg vagyok, mert nem. Értem én, hogy elfogadó világ van, de ha most komolyan azt gondolja, akkor esküszöm, hogy a mélybe vetem magam innen a seprűről. Ha jól esnék, akkor lehet, hogy még a karom is bepirosodna egy kicsit.
- Ő a példaképem.
Nyugtatom meg azért, mielőtt még továbbgondolná a dolgot, mert nekem már sikerült, látom magam előtt a pletykát, meg az összesúgó embereket, és valahogy nem élvezem a dolgot, különösen, hogy bennem nagyon más van. Talán jobb is lenne, ha melegnek hinne egy érdekházassággal?
- Kösz, de tényleg, így rombold le az ember önbizalmát.
Még, hogy satnya, hát felháborít ez a nő! Ennek pedig hangot, vagyis érzést is adok, hiszen a következő pillanatban valóban megharapom. Nem erősen, de annyira, hogy a fogaim kicsit látszanak az gyönyörű bőrben.
- Szerencse-lenyomat.
Nem mintha ezek után ne várhatnék tőle egy jó nagy pofont, mert esélyes, hogy meglesz az is. Viszont a nevetése feledteti is velem a meleg dolgot, és vidáman elmosolyodom én is, hiszek benne, hinnem kellett volna kettőnkben is. Mégsem tettem, mert nem akartam elpusztítani őt. Ahhoz túlságosan értékes.
- Mert máshogy szeretlek, mint illendő volna.
Még nem múlt el, még nem alakult át, még nem tudom elengedni őt, de nem, nem fogok semmi olyat tenni, ami miatt Edit sérülne. Csak le kell zárnom mindent, hogy vele tiszta lapot kezdjek, Le kell zárnom Laylat.
- Azt hittem, túl egyértelmű a dolog, de akkor ezek szerint nem.
Kínos. Megvakarva a tarkóm nézek rá zavartan, óvatosan ellépve egyet hátra. Talán nem most kellett volna, nem egy meccs előtt, ami miatt izgul. Talán én cseszem el az okkamiknak a bajnokságot? Remek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. június 5. 21:20 | Link

Te
Bizonytalanul


Az emberek kicsit zavarták. Érezte szúrós pillantásukat a hátán. Valahogy mióta visszatért, nem tudták megszokni a jelenlétét. Esetleg azért, mert Zsombor se nagyon merészkedett közéjük. Vagy más okból. De a lényeg, hogy kölcsönösen nem tetszettek egymással a többi emberrel. Főleg a varázslókkal. Örök bélyegek maradnak rajta, ezt más tudta.
Ahogy odalépett, feltűnően végigmérte Rarát. Lehet, hogy azt mondogatták, hogy nem lehet köztük semmi, a nézést még nem tiltották meg. Zsombor pedig biztos akart lenni benne, hogy a lány tudja, hogy tetszik neki, amit lát. Már ha számít neki.
Örült, hogy a lány felismerte az idézetét. Előhozakodott volna valami jóval is, esetleg egy költeménnyel, vagy klasszikus irodalommal, de valahogy a mese ebben a szituációban jobb ötletnek tűnt. Hiszen az ő kapcsolatuk is olyan... valótlan. Mintha meg lenne írva, ahogy egymás közelét keresik, de mégse tudnak túl lépni egy bizonyos határon.
- Egyedül lennél? - igazi értetlenség csillant Zsombor szemében. - Mi van Zsófi barátnőddel? - próbálkozott. Valahogy nehezen hitte el, hogy Rarának is olyan kevés barátja lenne, mint neki. Mert bár ő nem szeretett szülinapozni, mégis biztos volt benne, hogy Tom mindent eldobva sietne hozzá, ha azt mondaná neki, hogy mégis csináljanak valamit.
Lehajolt Rarához, és a buksijára egy puszit nyomott. - Boldog Szülinapot! - mosolygott rá, majd leült mellé, és szemével a tortát kezdte méregetni. No nem azért mert olyan éhes volt, csak érdekelte, hogy honnan származik.
- Ezt.. kaptad valakitől? - kérdezte meg végül, mutogatva az édességre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 5. 22:46 | Link


outfit|szülinapozás

Nehéz lett volna nem észrevennie, hogy néz rá a fiú. Hasában feléledtek a pillangók, a bizsergés lassan megtámadta a karját és a lábait is. Szüksége volt két mély levegőre, hogy ne adja át magát a kellemes izgalomnak és továbbra is racionálisan jelen tudjon lenni a beszélgetésben.
- Hát ööö az az igazság hogy szóval vagyis na, nem igazán ér rá – hebegte elvörösödő fülekkel. A pír elöntötte az egész arcát és dekoltázsát egyértelműen alátámasztva a tényt, hogy ez bizony erős füllentés volt, ami nem egészen úgy sült el, ahogy akarta. Elképzelése szerint ezt határozottan rávágta volna a kérdésre, csak a gyakorlatban nem igazán úgy valósult meg, mint a fejében lejátszott jelenteben. Persze nem volt a terv része, hogy Zsombor kérdezősködni fog, arra számított, hogy ezt így elfogadja tényként. Azt mégsem mondhatta, hogy csak látni akarta, bár ezek után biztos volt benne, hogy már Zsombor is tudja, mi áll a meghívás hátterében.
- Köszönöm! – Úgy érezte, ez a nap aztán tényleg csodálatosabb, mint amilyenre számított. A legtöbb dolog a tervei szerint, sőt még annál is jobban alakult. A Nap sütött, az ég szebb kék volt mint valaha és még egy puszit is bezsebelhetett, amire abszolút nem számított. Ha eddig nem volt elég piros, hát most már büszkén kiállhatott volna az Eridon zászlaja helyett.
- Én sütöttem – húzta ki magát büszkén a süteményre pillantva. – Megkóstolod? – Úgy csillogtak a szemei, mint kisgyereknek a cukorkaboltban. Ennyire még sosem lelkesedett saját főztje vagy süteménye iránt, bár az is igaz, hogy sosem sikerült még ennyire ehetőt alkotnia  a konyhában. De azért nem akarta volna erőszakkal rávenni a fiút, hogy egyen feltétlenül, simán elfogadta volna indokként minden sértődés nélkül, ha visszautasítja az ajánlatot.
- Figyelj, ha már úgyis itt vagy beszélnünk kéne - kezdte el felvezetni a másik témát, amiért iderendelte a másikat. Mert nem csak azért akart találkozni vele, mert régen látták egymást, hanem mert lassan megfulladt a saját kavargó érzelmeitől és szerette volna mindezt egyszer és mindenkorra letisztázni. Felkészült mindkét végkimenetelre, biztosította a papírzsepi és csoki készletét, ha esetleg olyan dolgokkal szembesült volna, ami nem fért bele az álomvilágába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. június 5. 23:05 | Link

Te
Bizonytalanul


Ha a lány nem vette volna olyan komolyan az elhitetés dolgot, akkor biztos elneveti magát a zavarán. Az arca piros színben tündökölt, ami nem hogy ártott volna neki, de még inkább aranyosabbá tette őt, s ha lehet még szebbé. Legalábbis Zsombor véleménye mindenféleképpen ez volt, így még inkább örült neki, hogy a szülinapi "ajándéka" még egy kis plusz pírt kölcsönzött a lánynak, így tovább csodálhatta őt titkon.
- Hát ebben az esetben nem hagyhatom ki, az is biztos - küldött egy tipikus féloldalas mosolyt Rara felé. Ő maga sose tudta ezeket a csodákat elkészíteni - bár nem is nagyon próbálkozott -, viszont az elfogyasztásukban egészen jónak vallhatta magát. - Bár úgy tudtam, hogy ilyenkor az ünnepeltnek sütnek. De te, Vizsnyiczky Sára természetesen ezt se úgy csinálod, mint bárki más - mosolygott rá, amiből a lány is rájöhetett, hogy ezt véletlenül sem rossz értelemben kell értelmezni. Sokkal inkább pozitívumként. Zsombor már rég szakított az átlagossal.
- Ha már úgy is itt vagyok? - nevetett fel. Ilyen felvezetőt is régen hallott már olyantól, aki úgy hívja az embert találkozókra. Meg kellett vallania, ez az egész eddig igen jóra sikeredett. És alig várta, hogy a lány kinyögje, mi miatt is kellett PONTOSAN ide jönnie. Ha már úgy is ott van.
- Elnézést, nem akartalak félbeszakítani, mondjad csak - mosolygott továbbra is rá. Valahogy ezt váltotta ki belőle. Szabadságot, amelyet már régen érzett. Gyermeki érzelmeket. Szeretetet, és boldogságot. És csak azt érezte, hogy többet szeretne. Jobban Márton akar lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 5. 23:28 | Link


outfit|szülinapozás

Jobb szeretett volna normális színben tündökölni, ilyenkor túl sebezhetőenk érezte magát, bár oka nem igazán volt rá. Egyszerűen a zavart automatikusan ezzel kötötte össze, így nem származott abból semmi jó, ha ennyire sikerült elvörösödnie.
Csak a varázsmondatra várt, már meg is ragadta a kést és egy szép nagy szeletet pakolt az egyik tányérra. Olyan igazi fiús méretűt, ha már ilyen jót sütött, akkor úgy gondolta, meg kell adnia a lehetőséget, hogy a másik kiélvezhesse, már pedig az egy papírvékony szeletkével biztosan nem valósulhatott volna meg.
- Na és ki sütött volna nekem tortát? Te? - vágott vissza vigyorogva. Másra nem számíthatott ez ügyben, szóval muszáj volt egymaga megoldani, ha azt akarta, hogy rendes szülinaphoz méltó legyen a napja. Még ha ez azzal is járt, hogy az előző délután és este nagy részét a konyhában töltötte tetőtől talpig lisztesen és tojásosan. Akkor és ott átkozott mindent és mindenkit akit ért, de ahogy Zsombor felé nyújtotta a tányért már úgy érezte, hogy tökéletesen megérte ennyi energiát fektetni ebbe az egészbe.
- Jól van már, jól van már - forgatta meg barnáit. Persze, nem a megfelelő megfogalmazást választotta, de valahogy jobban aggasztotta az, amiről beszélgetni készültek, minthogy ezen agyaljon. Bebeszélte magának, hogy bármi is történjék az neki nem lesz rossz, de az agya legmélyén ott motoszkált az elutasítástól való rettegés. Ha nem lett volna ennyire zavaros a köztük lévő kapcsolat akkor nem is hozta volna fel, de már nagyon ki akarta magából adni.
- Szóval meg kéne beszélnünk hogy ez - mutogatott a kettejük közt lévő üres helyre - szóval ez így kettőnk között mi. Túl sok ideje kerülgetjük már egymást. - Igyekezett elkapni a másik tekintetét és ha sikerrel járt nem is eresztette. Úgy bámulta a fiú szemeit, mintha ilyen egyszerűen megoldhatnák a problémákat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 45 ... 53 54 [55] 56 57 ... 65 ... 72 73 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék