36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 72 73 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 5. 17:37 | Link

Sharlotte

Elég kényelmetlen volt, de ezt próbáltam jobbá tenni, sajnos elég sikertelenül a helyzet ráadásul egyre rosszabb volt. Próbálkoztam szembe kerülni vele, mert úgy véltem, hogy úgy jobb lesz. Addig forgolódtam, míg, már szerintem vele szemben voltam.
-Sharlotte, bár a holdfény miatt nem látom az arcod, de biztos csinos vagy ha már így beléd estem.
Ilyen helyzetben az emberek 99%-a bepánikolna. Velem sem volt ez így, de azt tudom, hogy ilyen nyomasztó helyzetekben meg kell őrizni a hideg vért, és oldani kell a feszültséget.
-Jól vagy? Nem fáj sehol?
Most nem az a lényeg, hogy én hogy vagyok. Nem is érdekel. Iszonyatosan fáj a fejem, valószínűleg vérzik is. Nem tudom megnézni, mivel kezeim nagyjából Sharlotte feje alatt van. Úgy néz ki mintha megöleltem volna. A fejem csak Ő tudná megnézni, de nem kérem meg. Ki tudja? Lehet úgy bepánikol, hogy egyből elájul, és az nem lenne jó.
-Engem Zsoltnak hívnak, örülök, hogy beléd botlottam. Szeretek emberekkel ismerkedni bár a körülmények nem megfelelők. Az életrajzokat majd elmesélhetjük, ha ki jutunk innen.
~Ha kijutunk innen. A rossz gondolatok csak elterelik a figyelmem. Ezeket kell megpróbálnom kizárni a fejemből. Szép éj szaka lehetne, ha nem egy gödörben, hanem az iskola valamelyik termében találkozhatnék Sharlotteal. Ő vajon hogyan került ide.
-Miért botorkászik egy ilyen fiatal hölgy a kastélyon kívül ilyen késon?
Remélem tetszenek neki a poénok, mi a legjobb módja a feszültség oldásnak?Viccek, pontosan. Megerőltető viccekre gondolni ilyen nyomasztó helyzetben. Nem baj ha én félek, a lényeg hogy sugározzon rólam a magabiztosság. Véleményem szerint ez sikerül. Ha én magabiztos vagyok akkor a lány is nyugodt, következik én is nyugodt vagyok.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. február 5. 19:39 | Link

Zsolt

Nem volt elég neki, hogy kiment a rétre, bár ezzel a ténnyel semmi problémája sem akadt. A következő feszültségnövelő tényező az volt, hogy beleesett egy gödörbe, amiről azt sem tudta, hogyan került oda. Jobban átgondolva arra jutott, hogy biztosan csak szívatja az, aki a levelet is küldte neki. Aztán végül még társaságot is kapott, amivel ugyancsak nem lett volna baja, de a helyzet már nem volt annyira kedvére való. A feszültségoldás valamely módja neki is eszébe jutott, de valahogy nem tudott koncentrálni a dologra. Viszonylag megkönnyebbült, mikor ráeszmélt, hogy a másiknak is megfordult a fejében, meg még kamatoztatja is. Azzal, ahogyan ez megnyilvánult, viszont semmit sem tudott kezdeni. Akaratlanul is egy mosoly kúszott fel arcára, bár inkább olyan semmitmondó, mint a köszönetet nyilvánító.
- Köszi, jól vagyok. Igazából a bokám fáj, de azt még akkor csináltam magamnak, mikor beestem ide – nevet kicsit fel, és nyugtatja meg a fiút, hogy nem ő okozta. - Te jól vagy? Mondjuk, rám estél, nagyon nem üthetted meg magad – nevetett kicsit ismét. Agya tovább kattogott, végigvette a lehetőségeket. Az is megfordult fejében, hogy ő járatta vele a bolondját, a levél is tőle van, de felmerült az, hogy akkor miért is esett bele a gödörbe? Hamarosan erre is talált megoldást, de inkább elvetette, mert egyiküknek sem lett volna túl jó, ha tovább agyal a dolgon. Megtanulta már, hogyan kell leplezni az érzéseket, gondolatokat, vagy a szemmozgást, de ez utóbbit abban a helyzetben nem sikerült kiviteleznie. Egyrészt, mert ahhoz közel volt a másik, másrészt, nem is igazán látott mást, csak a fiú fejét, látástere ott elakadt.
- Én is szeretek ismerkedni, de nem így... Bár így is örülök az új ismeretségnek, csak hát... - nevetett fel – De jó, hogy mondod. Hogyan is fogunk kijutni innen? Én már ezen agyalok, mióta itt vagyok, de semmire sem jutottam... Így pedig még nehezebb is lesz – nem tudta abbahagyni előző tevékenységét. Komolyra kellett volna váltania, de valahogy azt a helyzetet már nem tudta sehogyan sem értékelni. Annak már vége, még az esőt is kibírta volna. Mindig is tudta, hogy lehetetlen helyzetek összehozásában megfelelő társsal kitűnő, de ilyet életében nem képzelt volna. A következő kérdésen egy kicsit elképedt magában. Nem a "hölgy" szóra, hanem fiatalságának feltételezésére. Természetesen ezt sem tudta dühösen felfogni, nevetett volna, de nem tette.
- Hát igazából... várj. Nem te küldted a levelet? - tette fel kérdését már egy kicsit meglepődött arccal, amint eljutott hozzá a lényeg. Ellenkező esetben biztosan tudná, hogy mi az ottlétének oka, de akkor minek kérdezne rá? Akkorra már ezernyi kérdés úszkált fejében, amikre szépen sorjában próbált válaszokat adni magának, de sajna nem sikerült. Mindig volt valami, amit nem tudott, vagy nem értett, és ezen önkéntelenül is nevetett. Nem zavarta volna az sem, ha hülyének nézi Zsolt, de a szituációt ismerve, ez aligha fog bekövetkezni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 8. 19:50 | Link

Sharlotte

Itt, a gödörben, kilátástalanul. Sok horror sztori kezdődhetne így. Szerencsére itt van velem Sharlotte. Egy lánnyal nem biztos, előnyös együtt lenni. A kastélyban majd talán rólunk fognak pletykálni, hogy mit is csináltunk kettesben abban a mély gödörben.
-Sajnálom, hogy rád estem, próbáltam nem megsérteni, de túl váratlanul ért. Jobban lennék ha kijutnánk.
Még mindig a lány feküdt a földön én felette tartottam magam a kezeimmel, hogy ne nyomjam össze túlságosan. Ez a lyuk borzalmasan kényelmetlen egy ember számára, de sajnos mi ketten vagyunk, mármint örülök, hogy nem egyedül kell itt legyek, de kellemetlen a helyzet.
-Sok jó ember kis helyen is elfér.
A feszültségoldás szándékát még mindig fent tartottam. A fejem még mindig fájt, de szerencsére még eszméletemnél voltam. Eddigre sikerült annyira megnyugodnom, hogy gondolkozni kezdtem hogyan tudnánk kijutni, ebből a nyomasztó és kényelmetlen helyzetből.
-A bajban kötött ismertségek hosszú ideig fog tartani.
Szerintem. Sokszor volt velem olyan, hogy a lehető legrosszabbkor jött ismertségek  sokáig meghatározták az életemet. Az idő olyan lassan telik, hogy a fű növése ilyenkor izgalmas lehet. De mivel a föld alatt vagyunk, még füvet sem látok sehol. Ha látnék sem érdekelne, mivel épp egy gödörben vagyunk. Ráadásul a kezemmel támasztottam magam ki, ezt pár óráig bírni fogom, de mi lesz ezután? Ráadásul rendkívül hideg van, jó, kabát van rajtam, de akkor is hideg van. Talán össze kell majd bújnunk, azt azért nem bánnám.
-Fázol?
Ekkor enyhén szédülni kezdtem, de a hideg visszahozott tudatomba, a fejem sajgott ahogy csak tudott. A fejemen még mindig éreztem, hogy egy tócsa szerűség van, remélem nem komoly.
-Te is kaptál levelet? Komolyan? én is kaptam, hogy legyek itt 8 órakor.
Valaki nagyon alaposan meg akart tréfálni bennünket, de ez nem jó tréfa, sőt, nagyon is rossz. De ha már itt vagyunk fel kell találni magunkat. Csak sikerüljön...
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. február 9. 11:21 | Link

Zsolt

Azt nem mondhatja senki, hogy Sharlotte nem imádja az extrém helyzeteket, de az akkori már túlment azon a határon, amit még megszokott normalitással és hidegvérrel el tudott viselni. Kezdte elveszíteni az utolsó épeszű gondolatait is, valami különös oknál fogva mindet elfelejtette. Talán a hideg, a szituáció okozta feszültség, vagy valami más okozta, de azt akkor képtelen lett volna megmondani.
- Semmi baj - nyögött ki valamit. Tényleg nem volt dühös a fiúra, amiért ráesett, sokkal jobban foglalkoztatta a kijutás - Hidd el, én is - nézett rá. Igazából sokat nem látott, és még pálcáját sem érte el, hogy valami fényt tudjon csinálni, tehát helyzete abszolúte kilátástalannak minősíthető volt. Megfordult fejében, hogy Zsoltot kérje, szedje elő a saját pálcáját, vagy akár az övét, vagy valamit csináljon, de azonnal el is felejtette, mit akart mondani, amint hozzákezdett volna, így tovább törte inkább fejét. A feszültségoldás tovább folytatódott, bár sokat már azzal sem törődött, csak nézett fel, amennyire tudott a gödör szájához, és az árnyalatbeli különbségeknek hála, látta az eget. De az túlságosan távolinak bizonyult, akkor még a mélységet sem tudta megállapítani.
A fiú kijelentésével furcsa, de egyetértett. Igaz, bár akkor nem tudta elképzelni, ahogyan tegyük fel pár hét múlva összefutnak, és vidáman beszélgetnek. Elkeseredésében egy mosoly csúszott fel arcára, de azt nem lehetett látni abban a korom fekete lyukban.
- Egy kicsit, de kibírom - vágta rá hirtelen. Igaz volt ugyan, amit mondott, de csak akkori állapotára. Azt nem tudta, negyed óra múlva hogyan fog vélekedni, bár jól bírja a hideget. 0 fok körüli hőmérsékleten még szoknyában látogatott el a tavacskához, és nem lett baja, sőt. Igazából nem is érezte a hideget.
Visszatértek emlékei, bár egyik sem segített rajta, szinte semmit.
- Igen, kaptam - mondta, amint eljutott hozzá az információ is - De... szerinted ki szórakozik velünk? - kérdezte meg, mert egyáltalán nem tartotta viccesnek a tréfát. Hátha a fiúnak van ötlete, bár nem számított az akkor, csak a kijutás.
Hirtelen összerándultak szemei, ahogy azt érezte, hogy valami arcára cseppent. Pislogott párat, mert azt hitte, csak képzeli, de továbbra is érezte a nedvességet, ami csepp formájában legördült arcáról. Aztán jött még egy, de nem érte el, hogy megnézze mi az.
- Valami csöpög. Várj... ez nem tőled jön? Jesszusom, te vérzel? - emelte kicsit fel hangját, és egy pillanatra rémült képet is vágott. Szerencséjére a sötétség azt is elfedte.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. február 12. 13:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2013. február 10. 21:30 | Link

Wood

Még mindig nincs se nyár, se napsütés, se meleg, vagy valami, amitől kényelmesebben elhagyná az ember a jó meleg szobát, vagy klubhelységet a kandallótól, vagy egy meleg ital társaságát. Közeledik bizony a vizsgaidőszak is, ami még egy ok önmagam székhez vagy kanapéhoz láncolásához. Izgatottan vártam a vizsgákat, ez lesz a kastélyban töltött időm óta a legelső. Bár ismerem magam elég jól, fel fogok készülni időben, ebben biztos voltam. Sosem voltam az a ’hagyjuk az utolsó pillanatra' típusú ember. Utolsó napokon már szeretem átnézni a jegyzeteimet, és megbizonyosodni arról, hogy felkészültem. Esetleg segítek másnak. Én mindig szerettem, ha kikérdeztek például, netán a páros tanulás alkalmával rávilágítottunk egymás hiányosságaira. Ráadásul szerettem a tárgyaimat, így volt motivációm a tanulásra. Tollanddal pedig egy két gyakorlati dolgot is elsajátítottunk. Az is remek alkalom volt a csoportos tanulásra, és emellett még jó móka is volt.
Ma viszont még nem ment a tanulás, ezt kénytelen voltam tudomásul venni, de még időben éreztem magam. Hol a tűz parazsának izzását bámultam egykedvűen, hol az ablakon kitekintve csodáltam a nagy pelyhekben hulló hó szépségét. Mosolygásra késztetett ez az ellentét. A két időjárás különbsége, amit csak egy fal választ el.
Elhatároztam, hogy ma nem leszek a kedvetlen, telet a gondolataiból mellőző egyének egyike. Előkerestem téli felszerelésemet, ami a Levitás hó csata alkalmával is remek szolgálatot tett.
Konkretizálva tehát a kesztyűmet, a vízhatlan, overál jellegű nadrágomat, amit a muglik síeléskor használnak, illetve pomponos végű sapkámat, ami színben összeillett a sálammal, amit háromszor körbe tudtam tekerni a nyakamon. A bakancsom már csak hab volt a tortán, kész voltam az útnak indulásra. Ha társaságba készülök, biztos nem veszek fel ilyen összeállítást, de most a célnak megfelelt.
Konkrét elképzelésem nem volt, így az ösztöneimre bíztam magam az úti célomat illetően. Csak a szabadban akartam lenni, érezni a hópelyhek finom landolását az arcomon. Nem kellett messze mennem, hisz átlépve a hatalmas faajtó küszöbét, már a hófödte réten találtam magam. Ahogy arra számítottam, nem volt tömeg a réten, hiszen nem mindenki ilyen flúgos, mint én. Ellenben láttam magam előtt a képet, ha majd melegebb lesz az idő, bizony sok mindent lehet itt majd csinálni. Sokat fogok sétálni, feltölteni magam a napfényből. Egy-két embert láttam az úton, bizonyára a faluba tartanak, vagy épp dolguk végeztével visszatérnek a kastély falai közé.
Kiérve máris megcsapott a hideg levegő szellője, de nem foglalkoztam vele, hiszen éppen ezért jöttem ki. Térdig gázoltam a szűz hóban, utat törtem magamnak megbontva ezzel a hópelyhek sorának rendjét.  Aztán egy percig csak álltam, majd egy hógolyót gyúrtam kezemmel, és eldobtam olyan messzire, amennyire csak tudtam. Kis híján eltaláltam vele egy fiút.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2013. február 17. 12:45 | Link

Ágo

Mindent tudok! Jön a vizsgaidőszak, mégsem aggódom. Ez már az egy... kettő... őh. Sokadik vizsgám. Szóval már tényleg nem izgulok. Nem is nagyon érdekel. Én nem félek a vizsgáktól. Ó, még sajnálom is, hogy anno nem vizsgáztam egyszer, mert akkor most mennék mestertanoncnak. De sebaj, jó nekem így is. Lassan felnövök, a fenébe már. És alig csináltam valamit a kastélyban. Rám tört talán valami kapuzárási pánik? Nem tudom. Szomorú vagyok. Elfogott a bánat. Már megint, igen. Talán kellene nekem valami cuki kis háziállat, ami megvigasztal. Egy beszélő szőrmók kell nekem, aki ölelget agyba-főbe. Ez az! Na, majd megkérem anyától, hátha jó leszek és akkor ad nekem! De cuki lenne! Tényleg nekem még tesóm sincs, azért vagyok ilyen magányos. Akkor kérek még egy kisbabát is, egy olyan cuki turcsit, és az pont jó lesz úgy! Na mindegy... majd megírom anyáéknak, csak ne nézzenek hülyének.
Szóval felvettem a télikabátom és kifeküdtem a hóba. Tekintetem a vakítóan fehér és a szürke szín határán táncoló égbolton volt, amiből akkor nem szállt le egy hópehely sem. Miért is rázná a télapó a szakállát, ha már elrepült? A hideget meg még nem vitték el a manók. És a meleget nem hozta meg se Sanyi, se Józsi, se a Beni.
Gyakran fekszem le a fűbe, a hóba meg főleg. Akkor nem kell félnem, hogy belemászik a fülembe egy bogár vagy valami. Anya mindig azzal ijesztgetett, hogy belém bújik a fülbemászó. Ezt nem akartam. És valahányszor kimentem, belerepült a szemembe egy muslinca, rám szállt egy légy és megkergetett egy méh. És ha felkeltem, arcon talált egy pókháló. Fujj! Ennek még nincs itt az ideje, úgyhogy nyugodtan hempereghetek, mint a kutya. És tök felszabadító érzés csak ülni és feküdni. Így telt el tehát a délelőttöm, hogy odakinn voltam és pihentem. Magolni meg majd este, a gyertyafényben, az ágyamon. Feltápászkodtam a hófödte talajról és már vissza akartam sétálni a sapkámban, amikor valaki felém dobott egy hógolyót. Nocsak, belefutok egy ismerősbe? Nem... Valami kisleányka volt az. Talán összetévesztett valakivel? Biztos valami Rellonos ördögfióka tör borsot az orrom alá.
Vállat vontam és kérdően néztem rá.
- Hm? - mosolyodtam el - Hát te ki vagy? Játszani akarsz velem?
Így elnézve nem is volt ő olyan kislány, max nekem. Akkor nem is kéne ilyen kisbabásan beszélnem vele, mert azt nem szereti, igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 18. 19:37 | Link

Sharlotte

Az éjszaka leple alatt sok állat talál menedéket. Remélhetőleg a gödröt amiben Sharlotteal vagyunk egyik sem fogja megtalálni. Viszont ezt sem lehet megjósolni. Csak reménykedni tudhatunk, a remény itt most a legerősebb fegyverünk lehet.
-Én attól még most is szégyenlem magam. Bizonyára megütöttelek, és hidd el elöntött a maró szégyen.
Ez így igaz, nagyon kellemetlen volt egyáltalán beesni ide, ráadásul egy lányra, aki elég csinos, de nem is ismerem eléggé. Szerintem senkinek nem volt ekkora balszerencséje, hogy késő télen beesik egy gödörbe ahol ráadásul nem is fér el egyedül sem, nem hogy még egy társával. Még mindig nem tudom, hogy mit kezdjek ezzel a helyzettel. A mugli világban nem voltam cserkész, hogy fellegyek készülve ilyen váratlan pillanatokra, helyzetekre. Ráadásul ki gondolta volna, hogy beleesek. Egy kora esti találkozóra hívott meg valaki, és én egy lyukat fogtam ki, amibe betudok esni. Ki lehet ez a gonosz aki miatt itt vagyunk?
-Nem ismerjük egymást, ezért nagy a valószínűsége, hogy nincsenek közös ellenségeink.
De attól még mégis itt vagyok a lánnyal. Ekkor megint megszédültem egy kicsit, ennyire beverhettem a fejem? Nem hiszem. Attól még előfordulhat. Remélem, hogy ennek most már vége és nem lesz következménye. Ekkor a szemeim előtt egy csepp gördült le, majd még egy egyenesen Sharlotte arcára. Igaz, ez csak egy vicc, és nem fog esni.
-Én vérzek? Nem, biztos, hogy nem... Remélem... Nagyon bevertem a fejem. Sharlotte ne ijedj meg, kérlek nézd meg a fejem, véres? Szerintem igen, de ne félj. Jól vagyok.
Még. Rámosolyogtam a lányra és vártam mozdulatait.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2013. február 21. 18:38 | Link

Woody

Határozottan nem jól célzok, na, nem mintha lett volna célja a dobásomnak. Most elkezdhetek agyalni a különféle bocsánatért esedezős szövegeken. Ráadásul ha ismeretlen az illető – márpedig nincs olyan mázlim, hogy ismerős legyen, hisz akkor még csínytevésnek is elsüthettem volna -  még rosszat is fog gondolni rólam. Nem jó kezdése ez egy ismerkedésnek, ezt jól elszúrtam. Jajj, talán jobb lett volna, ha a kastélyban maradok. Jóvá kell ezt tennem, méghozzá máris.
Odarohantam a sráchoz, akit még azt hiszem, sosem láttam. Sokkal idősebb lehet, mint én. Na de hogy rohantam, az túlzás, a havon azért volt egy kis tortúra, mire keresztülvágtattam. Megelőzött a megszólítással, hála az égnek, nem is tudtam volna, hogy kezdjem, így először is választ adtam kérdésére.
- Szia, Ágota vagyok, és kérlek ne… ne haragudj – nyekeregtem a srácnak, akinek mosolyra húzott szája kissé megnyugtatott. Keresztbe lenyelni legalább biztosan nem fog.
- Persze, játszhatunk is, ha van kedved, és épp ráérsz, én nemrég jöttem ki, szóval még szívesen maradok. Egyébként elsős vagyok, te, ha jól sejtem jóval felettem jársz. Készülsz a vizsgákra? – zúdítottam rá a kérdéseimet, magam is meglepődtem beszédességemen. Megöleltem hirtelen, hátha nem veszi rossz néven. Elvégre bocsánatot kérni jöttem. Szörnyen spontán vagyok ma.
- Van kedved hóembert építeni? – érdeklődtem vidáman. Nahát, hogy ma se maradok magányomban, ez nagyon jó! Elkezdtem egy jókora hó mennyiséget összegyúrni, hátha majd csatlakozik. Összegyúrtam egy hógolyóra valót, még az is megfordult a fejemben, hogy megdobom, persze csak óvatosan, tréfából, de egyelőre viselkednem kell, hisz most épp építeni próbálom a rólam kialakuló képet. Nem tűnik barátságtalannak, sőt. Nagyon kedves arcú fiú, simán meg fogjuk találni a közös hangot. Hisz még mindig itt van velem, pedig moroghatott volna kettőt, s azzal faképnél hagyhatott volna. Így azért kevésbé van bűntudatom.
Leejtettem a hógolyót a földre, és elkezdtem egyre nagyobbat görgetni belőle. Hálát adtam az eszemért, hogy felvettem a kesztyűmet is. Lassan kész a feje. Ő lesz a mi közös alkotásunk a fiúval, akinek…szentséges ég! Még a nevét sem tudom…
- És mi a te neved? – kérdeztem, felfüggesztve tevékenységemet.
- Mit szólnál, ha fejen álló hóembert építenénk? – hű, de mókás kedvemben voltam. De a feje tetejére állt hóember vizualizálása határozottan megmosolyogtatott. Akkor legalább nem kell neki kalap. Persze kezek meg egy orr azért nem ártana majd. A pálcám például jó lehetett volna orrnak, ha elég mélyre fúrjuk, de azt nem szívesen hagytam volna ott. Hátha majd a srác előáll valami ötlettel. Fú, talán hó angyalkát is csinálhatunk majd. Remek délután kerekedett ki ebből az egyszerű kis levegőzésnek szánt sétából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. február 21. 18:45 | Link

Zsolt

Szinte természetesnek tűnt már a helyzet. Hiszen, csak egy levél volt, csak megjelent, és csak beleesett a gödörbe, meg csak úgy ráesett valaki. Minden csak úgy megtörtént, bár a 'nincsenek véletlenek' nézete mellett akkor is kiállt. Épp ezért erőltette magára a nyugodt arckifejezését, mert hát próbálta elfogadni, hogy az van, ami, és nem tud tenni ellene. Vagyis tud, csak éppen akkor elméje még be volt borítva egy bizonyos köddel, amit a felmerülő kérdések ezrei okoztak, és ettől nem látta meg az egyébként nagyon egyszerű dolgokat sem.
- Nem is biztos, hogy ellenségek, szerintem csak szivatni akartak minket. A miértjét már nem tudom a dolognak. Szerintem biztos, hogy nem valami fontos ügyben hívtak ide minket, meg amúgy is, hogyan került ide ez a gödör? - váltott át hirtelen felháborodott hangnembe, bár ezt nem a fiúnak címezte. Igazából a kérdés is 'költői' volt, mert a másiknak se lehetett fogalma, hogy mégis hogyan került oda, de egyszerűen muszáj volt megkérdeznie. Ezt kimondva a köd ritkulásával már erősen gondolkodóba esett, miképp lehet majd az a kijutás. Első gondolata egyértelműen a küldő segítség volt, de azt el is vetette. Nem tudtak senkit hívni, és nagyon valószínű, hogy nem járnak ilyenkor a réten csak úgy emberek. Maximum aki kitolt velük, de abban bizonyára nincs annyi, hogy ki is szedje őket onnan, tehát nem lenne értelme kiabálni sem.
Megzavarta pár csepp valami, ami arcán landolt, és ezt azonnal szóvá is tette, amire kicsit bizonytalan választ kapott, határozott hangsúllyal. Igen, az ilyeneket nagyon szereti, de azért a kérésnek eleget téve megpróbálta behajlítani valahogy a jobbnak látszó kezét, és kihúzni maga alól. Egy kicsi erőlködés után nagy sóhaj keretében sikerült ezt megtennie, majd el is indította végtagját abba az irányba, ahol vélhetően a fiú feje volt. Onnan jött a hang, így ott kell lennie. Ott is volt, és ahogy gondolta: nem épp száraz. Bizonyára Zsolt fájdalmat érezhetett, mikor hozzáért, mert az tényleg egy seb volt.
- Hát, szerintem vérzik a fejed. De én nyugodt vagyok - mondta már nyugodtan. Tényleg nem ijedt meg, csak először lepte meg a dolog, hogy még ez is, csak rátesz egy lapáttal. Kezét visszarakta maga mellé, valami viszonylag kényelmes pózba, majd sóhajtott egy nagyot, hogy sikerült ez is.
- Nos, van ötleted, hogyan fogunk kijutni? - tette fel egyszerű kérdését.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. március 2. 22:16 | Link

Állia Szipenni

Bííp.Bííp.Bííp Szól az ébresztő. Hatalmas ásítások és nyújtózások közepette tér lassan észhez Meggie. Ez se lesz az ő napja, eddig úgy tűnik. Eléggé rosszak voltak az álmai, és kicsit morcos is. Mostanában nagyon sűrűn álmodik valami borzalmasat, és hat ki ennyire a hangulatára, amit nem is ért igazán. Nem szoktak félelmei lenni, nem is egy ijedős típus. Szó sincs róla, hogy valami pókoktól, vagy holmi szörnyektől rettegne. Mindig visszaidéződik gyerekkorából az a bizonyos este, amikor megtudta a szörnyű hírt. Gyerekkorában sokszor volt rémálma, de mostanában visszatérni látszik. Viszont, most tényleg kizárja az elméjéből ezeket, és koncentrál erre a szép tavaszias reggelre.
De a mai napon nagy feladat vár rá, nem olyan régen, így az új tanév kezdete előtt, pár új diák érkezett, akikről úgy hallotta, még a Kastély környékét mérnék fel, tehát mikor kimászott az ágyból, jól felöltözött és elindult az alagsorból.
Az időjárás már egész kellemes, a téli viszonyok ismeretében. Látni a napot, nem didereg már kint az ember és még a fejére se hullik semmi. Csodás nap, de ezt mind csak az ablakból pillantotta még meg egy folyosón, majd gyors léptekkel átszeli a szárnyrészt és a nagy tölgyfaajtón kilép a rétre. Merengésbe most nem fog, nem sok értelmét látja, így inkább csak csendben, mondhatni üres kobakkal bandukol, és keresi az ismeretlen, fiatal és eléggé rellonosnak tűnő arcokat. A legelején mogorván pillant rá pár taláros diákra, akik egyértelműen nem a háztársai, de a megmordulást leszámítva nem erőlteti meg magát beszólásokkal, igyekszik előszedni a kedvesebbik felét, mire célszemélyt talál.
Persze mindkét megnyilvánulási típusának megvan a maga varázsa, most mégis úgy érzi, hogy kedves lesz, szüksége van a háznak a diákokra. Másodikak lettek a pontversenyben, ez egy nem túl sok büszkeségre okot adó dolog. Emellett persze a kedvét szegi azért kicsit a kviddics béli sikertelenség is, bár most az a legkevésbé előtte lebegő gondolatfoszlány. Kiva edzésén jött rá, ha akarják, és összeáll a csapat a következő szezonra, akkor - már ha mindenki belead mindent- tarolhatnak. Ez már lelkesítőbb.  
Hamarosan elér a padokhoz, amelyek már új terület felé nyílnak, nem tervez tovább menni inkább itt vár. Körbenéz, és mintha egy a háza címerét viselő diákot pillantana meg. Némi hunyorgás után, útját keresztezve várja be az érkező lányt. Majd ha az is vevő rá köszönti is őt.
- Szia! Szeretnélek köszönteni Házunk egyik új és nemes tagjaként. Amanda vagyok. – Formaságok ide vagy oda, most elég ennyi, részéről ez az érzés van legalábbis.      
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. március 3. 20:51 | Link

Sharlotte

A hideget már eléggé megkezdtem szokni. Nem sokat tudok tenni ellene. Meg amúgyis ami nem öl meg engem az csak megerősít. Eléggé kilátástalan a helyzet, szerintem kezd biztossá válni, hogy vérzem. Egyre gyakrabban érzem a szédülést, egy kicsit rosszul is vagyok, de szerintem, remélem nem vesztem el az eszméletem. Könnyen rosszul lehetünk ha félünk, hogy rosszul leszek. A félelemtől való félelem.
-Akkor jól megszívtuk. Éjszaka az iskola területén kívül, ha egy tanár megtudja akkor szívjuk meg igazán.
De még mennyire. Nem lenne jó büntetésben lenni, hisz nem is tettünk semmi rosszat. Egy ilyen gödröt nem lehetett könnyű hamar kiásni, bár ahogy elnézem nem sokat törődött azzal, hogy odalent kényelmesen elférjenek ketten. Ráadásul egyikünk sem alacsony.
-Vajon hogyan kerülhetett ide? Nekem sincs ötletem.
De ez nem is jó poén. Ráadásul nem is láthatnak. De akkor miért szivattak meg?  Rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem, de nem vagyok benne olyan biztos, hogy akár felére is választ kapok.
-Ez nem jó, hogy vérzem.
Nem valami nyugtató, bár az nagyon jó, hogy Sharlotte nem fél. Nincs értelme félni hisz eszméletemnél vagyok. Szerintem egy előny ha az ember megtudja nyugtatni magát veszélyes helyzetekben. Ha nyugottak vagyunk hozhatunk megfontolt döntéseket, ami rendkívül előnyös. Lassan telnek a percek és valószínűleg még hosszú ideig itt fogunk maradni. Jó lenne ha fellehetne gyorsítani az időt. Én még nem hallottam ilyen varázslatról. Az idő lassan telik, de ha játszunk feledjük az idő múlását.
-Nem játszunk valamit?
Hogyan jussunk ki? Mondjuk ha kiabálnánk? De lehet Sharlottenak nem tetszene és nem hallanának meg. Ha feltudnék állni akkor sem tudnék valószínüleg kimászni ebből az egérlyukból.
-Ezért szeretnék játszani. Múljon az idő, mert nincs ötletem.
Játék közben hátha jobban tudok gondolkodni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. március 4. 11:07 | Link

Zsolt

- Játszani?! Remek ötlet, mondhatom. Mert aztán azzal előrrébb leszünk – förmedt rá hirtelen a kérdést hallva. Ott, azon a ponton már elveszítette türelmét, pedig egyébként nagyon sokáig tud várakozni valami Isteni szikrára, de akkor az már sok volt neki. Játszani, csodálatos. Örült, hogy Zsolt nem látja, hogyan néz rá, mert akkor aztán az ellenszenvét bizonyára díszcsomagolás nélkül kapta volna meg. A sötét kedvezett neki, ilyen szempontból legalábbis, mert másféleképpen nem látta jó oldalát a dolognak.
- Bocs, nem akartam lekiabálni a fejed – váltott aztán vissza kedves hangra, mikor mérlegelte, mit csinált. - Egyszerűen csak egy ilyen helyzetben nagyon nincs kedvem játszani, és tudom, hogy csak  a feszültséget szeretnéd oldani, de nekem ez már mindenhogyan sok- sóhajtott egyet mondandója végén, majd szemét is lehunyta, hogy tisztábban lásson, át tudja gondolni a lehetőségeket, még egyszer, és utoljára is, mert erejéből már csak ennyi telik. Csukott szemekkel kezdte körbetapogatni a gödört belülről, már amennyire kezei elértek, és próbálta feltérképezni azt, lelki szemeivel látni azt, amit az éjszakai leplei alatt nem lehet.
Akkor jött az a pillanat, mi olyan lehetett talán, mikor a feketeségben kigyúl a fény, és iránymutatóul szolgál az eltévedt 'lelkek' számára, most éppenséggel neki. A falban található horpadás - vagyis nevezzük mélyedésnek – talán megoldhat mindent. Igen, jobban átgondolva is erre jutott, majd már át is ültette a gyakorlatba ideáit. Amennyire csak tudott, abba az irányba, azaz jobbra kezdett el csúszkálni, jobban mondva vonszolta arrébb magát, majd kezeit is kihúzta a fiú alól. Még mielőtt túlzottan heves érdeklősét mutathatna Zsolt az iránt, hogy mit csinál, úgy gondolta körmondatokba elmagyarázza neki.
- Figyelj, itt ez a mélyedés, ha ide behúzódok, aztán a másik irányba kinyújtom a lábaimat, fel tudok állni. Onnan pedig már viszonylag egyszerű a kijutás – hadarta a semmibe, mert már nem igazán tudta merre is van a fej, amihez a szavakat címezte, de érdeklődése akkor másfelé ágazott, így nem is foglalkozott a dologgal, hanem inkább elkezdte húzni magához a lábait, amint elhelyezkedett a mélyedésbe. Nyújtotta is előre, ahol hely volt a fiú mellett, és miután letette őket elkönyvelhette, hogy számításai beváltak. ~ Na akkor innen hogyan tovább? ~
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. március 4. 18:23 | Link

Amanda Meggie Philips


~Egy újabb nap.~- gondolta Állia és ásítozva fölkelt.
Ma úgy tervezte megnézi a rétet, szép lehet és békés. Gyorsan felöltözőt,  elindult lefelé a kastélyból.
Mivel új volt szinte senkit se ismert, mindenkit csak látásból.
Az úton pár házbeli  ráköszönt, ő kedvesen visszaköszönt és gondolkodott kik lehetek. Nem jött rá.
~Mindegy gondolta.~
Elindult a sétányon.
Hirtelen ráköszönt egy házbeli.
Amanda volt, a ház egyik prefektusa.
Visszaköszönt:
- Szia Amanda! Állia vagyok.
Állia meglepődőt, hisz Amandát nagyra becsülte, ugyanis kviddicsezett,ő is szeretet volna.
Kíváncsi volt mit szeretne tőle.
- Hogy vagy?
Kérdezte és mosolygott. Remélte barátok lesznek ők is, és szerez még párat az iskolában.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. március 20. 18:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. március 9. 18:01 | Link

Sharlotte

Mi lesz velünk? Kezdek bepánikolni. Nem erről álmodtam, Sharlotte szimpatikus de elég magas, ami alapvetőleg nem lenne gond, de itt ebben a helyzetben, ebben a gödörben a fél centiméter is nagyon soknak számit. Ekkor Sharlotte kiborult, mivel    nem tetszett neki, hogy játszani szeretnék.
-Sajnálom, akkor unjuk itt magunk. Nekem már fáj a fejem.
Nagyon fáj a fejem, ráadásul vérzem is, most nincs erőm gondolkodni azon, hogy mit  tudjak tenni nnak érdekében, hogy kimásszak. Elég mély a gödör, csak egy fenti megmentő tudna segíteni.
-Semmi baj.
Miért kezdett el mozgolódni Sharlotte? Örülök, hogy neki van annak egész lelki ereje, hogy meneküljünk ki. Belevaló, és örülök, hogy ilyen szorgosan próbálkozik.
Ez jó ötlet amit Sharlotte mond, csak nem vagyok biztos valamiben.
-Tetszik az ötlet, de nem azt mondtad, hogy fáj a lábad?
Ha most valaki egy létrát eresztett volna le, annak sem tudtam volna örülni. Teljesen elöntött a búskomorság. Holnap biztosan keresni kezdenek minket, mivel eléggé feltünő lesz, hogy hiányzunk. Legalább is remélem. Lépteket hallok. Biztos csak képzelődöm.
-Sharlotte látod ezeket a lépteket?
Ezzel visszajött az életkedvem, és gondolkodni kezdtem. Kiabáljunk.
-Segítség! Van ott valaki?! Hahó!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 10. 00:47 | Link

Csapdába esett lelkek

„Este van, este van: kiki nyúgalomba!”
Bár kevésbé mondaná a kis vöröske, hogy igazán nagyon családias errefelé a légkör. Tulajdonképpen roppantmód félelmetesnek lehetne inkább leírni ezt az esti sétát. Merthogy hölgyünk megrögzött szabályszegő, ez már kezd kiderülni róla, csak a legtöbbször megússza az ilyen kis kiruccanásokat.
Az egész úgy kezdődött, hogy nem tudott aludni, mert a szülei azt írták neki, hogy otthon felújították a szobáját, és rengeteg meglepetés fogja várni. Még Trillian is királyi kuckót kapott állítólag benne. Ennyi neki bőven elég volt ahhoz, hogy úgy felspannolja magát, hogy napokig csak ezen lelkendezzen, és még éjszaka is álmatlanul forgolódjon. A kakaó pedig köztudottan segít… mindenben. Ha jó kedvű az ember, ha rossz, ha fáradt, ha éber… tehát úgy döntött legurít egy bögrécskével. A konyhában, ahová azóta jár szívesen sötétedés után, mióta megismerkedett ott Balázzsal. A mai estén is leosont, és minden úgy zajlott volna, mint általában, ha nem néz ki az ablakon. Ahh, milyen jó is lenne egy kicsit odakint sétálni. És már meg is született a terv.
Egy bögre forró kakaóval a kezében oson ki a szabad ég alá, és útját a Rét irányába veszi. Ezt még maga sem gondolhatta komolyan, tuti el fogják kapni. De klassssz!
-Ajj, Leonie, csak egy kör, és mész vissza az Eridonba… na jó.. legyen mondjuk egy kör, és kicsit ücsörgök. Vaaagy… megyek egy kört, és elüldögélek, amíg elfogy a kakaóm… - Magával egyezkedik, egészen addig, míg segítségkiáltást nem hall. Hamar el is dobja a bögrét ijedtében.
-Anyu, anyu, anyu – Mindig csak eljátssza, hogy veszélyes helyzetekbe keveredik, de sosem volt még éles szituációban. Most meg itt van valaki… várjunk csak? Ez Zsolti hangja? Hmm… sanszos, hogy egy gyilkosos rémálomba csöppent. No, mindegy, ha már benne van, ideje tenni is valamit. A földhöz lapulva elindul a hang irányába, és alig pár perces keresés után rátalál a csapdára.
Úristen, egy gödör! Tuti, hulla van benne! Vajon Zsolti fiúé? Lehet, nem kéne belenézni, hátha túl rémisztő a látvány. De mégsem hagyhatja diáktársát itt, hogy idővel a kukacok lakmározzanak belőle… Oké, de szegény kukacok, megfossza őket egy ilyen lakomától? Hát legyen már nekik is karácsony valamikor!
Nagy levegő, lenéz a lyukba.
-Jééé! – Itt egy meglepett, ám derűs felszólalás, amiért két ismerős arcot pillant meg. – Ti éltek! – Pluszként egy fokkal szomorúbb hang, amiért nem is olyan izgalmas az eset, mint gondolta…
-Jó kis helyet találtatok az összebújásra! No, akkor azt hiszem, nem is zavarok tovább. Jó mulatást! – Rákacsint diáktársaira, és nem viccel, komolyan le akar lépni. A kis törpe van olyan elvarázsolt, hogy azt higgye, azok ott ketten éppen remekül mulatnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. március 10. 12:41 | Link

Zsolt és a megmentő

Az ötlete végül is sikeres volt, de felénél leragadt, tehát a lyukban ülve merengett a folytatáson tovább.
- De fáj a lábam. Csak ha ezzel foglalkozok, nem megyünk semmire – fordította a hang irányába fejét. Nem túl kedves hangnemben beszélt, de ez abban a helyzetben érthető is volt. Tűrőképessége elég jó, de ott valahogy cserbenhagyta, és egyre jobban kezdett eluralkodni rajta az a szörnyű tehetetlenség érzése.
- Látni nem látom, de hallom őket – válaszolt egy fokkal lágyabb hangon. Inkább el sem gondolkodott a kérdésen, mert fájt volna a feje, de kicsit megkönnyebbült, mert tényleg eljutott a füléig az a nesz, amit lépeknek lehet nevezni.
Zsolt kiabálása után nem sokkal közeledtek a hangok, majd egészen közelről, a lyuk kijáratától hallott egy ismerőset. Az már beszédhang volt, és örült is neki, de a következő kijelentést egyszerűen már minősíteni sem tudta.
- Ha az lenne, amit gondolsz, nem kiabálnánk segítségért. Meg különben sem, nekem barátom van – mondta már nyugodtan. Nem hitte volna, hogy bárki is arra téved olyan késői órán, de megtörtént, és ez nekik jó. Sőt mi több, talán életmentő. Vagy ha nem is, egy kis büntetéstől megment.
- Jó, akkor segítenél? - kérdezte, majd a választ szinte meg sem várva támasztotta meg egyik lábát az üregben és próbált feljebb jutni, hogy a lány kezét elérje. Amint belekapaszkodott, már kisebb súly nehezedett a végtagjaira, és könnyedén fel tudta magát tornászni az egy jó lábával, és a két kezével rásegíteni a dologra, hogy felhúzza magát. Kisebb erőlködések után már a lyuk szélén csücsülve fújta ki magát és vett mély levegőket, hogy megnyugodjon.
- Köszi – nézett a megmentőjére, majd vetett egy pillantást le a sötét gödörbe, ami arra célzott, hogy a bennlévőt is ki kéne szedni. A Hold fényénél már viszonylag jól lehetett látni, így arcmimikájával segíthette a kommunikációt.
- Nos, azt hiszem akkor most kiszedhetnénk Zsoltot is – vetette fel ötletét, amint lábait kiemelte, majd a lábra állással próbálkozott. Sikeres művelet után hirtelen ötlete támadt, miszerint ő most elmegy segítségért. Az cseppet sem érdekelte, hogy alig képes járni, de segítség az kell.
- Vagy tudod mit? Inkább szedd ki te, én megyek segítségért. És vigyázz rá, nagyon szédül, meg vérzik a feje - nézett még vissza, majd lassan, bicegve elindult egy irányba. Még azt sem tudta, hova fog menni, vagy kit fog hívni, csak ment a feje után.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. március 10. 12:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. március 10. 20:21 | Link

Lányok

Felcsillant, egy enyhe reménysugár amitől boldog voltam. Nem kell akkora erővel gondolkodnunk ha jött a megmentő. De, lehet, hogy ez a jómadár, aki a levelet írta. Előfordulhat, hogy csak nevetni jött ide.
-Bocs, csak már gondolkozni sem tudok, azt szerettem volna kérdezni, hogy hallod-e.
Ez kínos, de nem érdekel, ha ki tudok jönni a gödörből. A hang gazdája már rendkívül közel volt a jukhoz.
-Vigyázz! Gödör!
Megnyugodtam, mikor meghallottam Leonie csilingelő hangját, ami most sokkal szebb volt, mint bármikor máskor.
-Leonie, félre értetted! Csapdába estünk!
Ekkor láttam, hogy Sharlotte könnyedén kimászik. Ez zene szemeimnek. Rendkívül meg örültem, hogy kint vagyunk. Ekkor neki térdeltem a ödör falának, és kezemet nyújtottam Leonienak. Mivel segített, ki tudtam mászni. Nem kellett húzzon, mivel mászni tudtam, csak nagyon szédültem, és rosszul voltam. Már nem láttam Sharlotte-ot. De szavaiból tudtam, hogy segíségért indult. Ott álltam Leonie előtt de nagyon-nagyon szédültem. Lefeküdtem, mert nagyon rosszul voltam.
-Leonie!
Mivel már kijuttam a gödörből megnyugodtam. Ekkor hangom elhalkult, egy haldokló hangján szóltam a lányhoz.
-Nem tudod elhinni, mennyire örülök, hogy itt vagy.
A tudat, hogy Leonie itt van nyugtatott. A fejemből folyt a vér, én meg szédültem. A vörös már megérdemli, hogy elmondjam neki titkom.
-Szépség! Megmentettél. Emlékszel? Nem akartad elfogadni a medált. Most kiérdemelted. Ott van a bal zsebemben, vedd ki.
Szóltam Leonie-hoz elhaló hangom. Nálam volt az ékszer mindig, amiután Leonie nem fogadta el. Nagyon nem örültem, hogy nem vette el most elveheti.
-Nem baj ha kicsit lehunyom a szemem? Nagyon rosszul vagyok. Kicsit menj álj távolabb, nehogy véres legyél. Kár lenne a ruhádért.
Lassan lélegeztem, szemem behunytam. Sajnálom, hogy Leonie így lát, gyengén, erőtlenül. Tudom, hogy nem fogok meghalni, de nagyon fájj a fejem és vérzik. így hogy lehunytam szemem, legalább nem láttam, hogy szédülök.
-Vedd fel a medált.
Ha felveszi, kinyitom a szemem és azt mondom:
-Jól áll rajtad, Tündérlány! Szeretlek!
Majd jó nagyot sóhajtottam, mintha lelkem leheltem volna ki, és elájultam.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. március 10. 20:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 10. 23:54 | Link

ez már a vég

Se hullák, se vidám társaság. Az ember azért többet várna egy éjszakai túrázástól, de kis vörösünk nem finnyáskodhat, magának kereste a bajt. És mielőtt még kisétálhatna a közös jógaszakkörről, megállítják. Jaa, hogy ezek ketten itt nagy bajban vannak? Hát… neki nem tűnt fel, de így már kissé aggodalmasabban nyújtja le a kezét Lotténak. Ő, a hős felmentő sereg, hatalmas vigyorral húzza ki szorult helyzetben lévő pajtásait a pácból. Elvégre nem konyha ez, hogy pácolni kelljen az alanyokat.
-Veletek meg mi történt? Megtámadott Titeket a chupacabra? Nem esett nagy bajotok? – Árasztja el azonnal a delikvenseket kérdéseivel. – Jó búvóhely, nem mondom, de azért gondolnotok kellett volna rá, hogyan jöttök ki! – Jajj, olyan kis bolond ez a lány, hogy tényleg komolyan gondolja, amit mond. Valami egészen más világban él ő, mint az emberek többsége.
-De ne hagyj itt! – Mondja gyermeteg rémülettel a hangjában, bár igazából már csak a sántikáló leány hátának címezheti szavait. Valahogy nem fűlik a foga hozzá, hogy kettesben maradjon Zsolti fiúval, mert kissé tart tőle. Nem azért, mert úgy hiszi, ő Hannibál legújabb tanítványa, hanem mert sosem képes kezelni a helyzetet, mikor találkoznak. Csak nyugi, csak nyugi. Elvégre a srác láthatóan egy kupac lókaki szintjén érezheti magát, csak nem fogja ismét letámadni a saját őrületével. Ennél nagyobbat még sosem tévedett! Pedig aztán evett már krémest mustárral és tormával megpakolva!
-Szerintem ne beszélj, elég rosszul nézel ki. – Ajánlja diáktársának a legkézenfekvőbb ötletet. Egyébként aggódik miatta, és roppantul együtt érez vele, így kedvesebbik oldala győzedelmeskedik saját kétségei felett.
-Talán nem itt kéne megvárni, amíg visszaérnek. Fel tudsz állni? – Bár Zsolti fiú rendelkezik azzal a tartással, ami az igazi férfiemberek sajátja, mégis gyengülni látszik a vitéz harcos, mintha csak haláltusát vívna. Papot ide! Gyónnia kell szegény ördögnek, mielőtt megmurdál!
-Te figyelj.. ne halj ám meg! – Ez az áldott jó lélek, amivel törpénk rendelkezik, kár, hogy a srác mindenképpen arra játszik, hogy Leonie-ból minden rendes szándékot kiirtson. Hát nem megint rákezd a szokásos nótára? Mármint nem az örökérvényű Kör-re Pataki mestertől, aki még az ufókkal is táncolt egy-egy mámoros éjszakáján. De nem ám! Jön itt ezzel a medállal. Hát nem dobta már rég ki az ablakon? Leonie totál elfelejtette azóta az egészet.
-Hogy mit érdemeltem ki? – Óóó, ezt ő bizony nem érti. Vakarja is a fejét tanácstalanul, és megzavarodva bámul a földön fetrengőre. Szóval itt ő a királyfi, aki kiállta a próbát, és most megkapja a jussát? Köszöni szépen, de ezt valahogy nem így álmodta meg. Zsolti fiú pedig minden mondatával azon van, hogy lerombolja egy kislány képzelt világát. Szép dolog ez?
-De én mondtam, hogy nem fogadhatom el! – Beteggel nem veszekszünk, csak hát az ő szülei nem tanították jó modorra. Esze ágában sincs kikotorni a medált a srác zsebéből. Inkább megfogadja a következő szavakat, és arrébb mászik. Úgy érzi, menten pánikrohamot kap ettől a fura alaktól. És akkor még jön ezzel a „szeretlek” szöveggel… Elkerekedett szemekkel bámul rá. Ezt ne! Csak ezt ne! Hála a jó égnek a fiúka beájul, Leonie pedig azzal a lendülettel sarkon fordul, és elkezd rohanni.
-Várj meeeg! Ne hagyj iiiitt! - Nem szép dolog félig hulla embereket magára hagyni, de neki nagyobb traumát okoz a másik viselkedése, mint az, hogy betört a feje. Eztán járhat pszichológushoz. Igen, az lesz az első dolga, hogy felkeresi az újonnan jött nénit...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. március 11. 10:19 | Link

Szabályszegők

Hogy hogy is lehetséges az, hogy három idétlen kölyök takarodó után kint kószáljon egyedül a réten, és ezt senki ne vegye észre? Úgy, hogy igazándiból volt, aki észrevette, méghozzá a Rellon egyik prefektusa, Amira személyében.
Már egy órája ücsörgött ott kint, egy doboz cigivel a zsebében, mikor megjelent a két jómadár. A hangokból nem nagyon ismerte fel a személyeket, de aztán beszélni kezdtek egymáshoz, hallotta a nevüket is. Sharlotte, akit már jól ismer. Illetve a jól ismer durva kifejezés, büntette már meg a lányt, és a DÖK jóvoltából kénytelen ismerni. A másik valami fiú volt, akinek még a nevét sem hallotta. Vagy csak annyira nem érdekelte, hogy még ezt is elfelejtette. Halkan felkelt a földről, lábai teljesen elzsibbadtak. Hogy tudjon menni, kicsit mozgatni kezdte. És milyen jó, hogy nem támadta le őket azonnal! Itt kezdődött a mozizás. A fiatalok belepottyantak egy gödörbe, és sipákoltak össze-vissza. Mira kénytelen volt befogni a száját, hogy ne nevessen fel hangosan. Kissé közelebb ment hozzájuk, de a sötétben úgy eltudott rejtőzni, hogy képtelenség lett volna észrevenni. Minden szavukat hallotta, már ott tartott, hogy valahonnan szerez magának egy adag popcornt. Jobb mint egy színház!
Nem lépett közbe, ugyanis megakarta várni, hogy az idiótái kimásszanak onnan egyedül. Vagy ha nem tudnak, majd reggelig jól átfagynak. És hogy ne álljanak meg az események, jött a nagy megmentő, a vöröske személyében. Amira egy néma "Merlin szerelmére..." mellett a homlokához nyúlt, és behunyta a szemét. Jobb csapatot nem is foghatott volna ki magának így az este. Kíváncsian várta az eseményeket, már tényleg kezdett izgulni rajta, hogy vajon hogyan fognak ezek kimenekülni onnan. Megfordult a fejében hogy majd Leonie megint hozza a katonát felmentőseregnek...
Lotte ügyesen kimászott, és elindult segítségért. Mivel eléggé bicegett, nehezen jutott volna el gyorsan valakiért, tehát a prefilánynak bőven volt ideje még nézni, ahogy Zsolt szerelmet vallott a lánynak. Halkan kuncogott, nem bírta ki. Aztán amin nem csodálkozott, hogy ennek hallatán a vöröske is elfutott, hátrahagyva az ájult kisgyereket.
Persze ennek lesz böjtje, most viszont a lány elővette a pálcáját, aminek végén a hasznos kis fényecske jelent meg. Odasétált a fiúhoz, letérdelt mellé. Tényleg vérzett, de az volt a legkisebb baj.
-Valetudo! -a fiú fején levő sérülést ezzel rendbe tudta hozni, az ájulásból viszont egyelőre visszahozni...hát majd negyedikben. Ezért próbálkozott inkább olyan módszerrel, ami valamelyest segítségére lehet. -Wasser!
Ha bevált a dolog, akkor magához tért, ha nem...hát akkor Mira úgy hagyta ott, mint a pinty.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. március 27. 20:26 | Link

Geri
Időpont: 2013. 03. 26.

Ismét a szabadba vettem az irányt. Bent már annyira nem tudtam mit csinálni, hogy az ágyban való forgolódás is unalmas volt. Kimentem a fürdőbe, megmostam az arcomat, és a kezemet, óvatosan behelyeztem a kontaktlencséket, és készen is voltam arra, hogy meginduljak kifelé. Bár, hogy mit fogok kint csinálni, azt nem tudom. Hó van, így a labdámat nem vihetem ki, de talán építhetek hóembert, vagy valami hóbunkert.
Kitártam a tölgyfaajtót, és a hólepte rét tárult elém. Itt tökéletes lesz építeni, persze távol a bejárattól. El is indultam megkeresni a tökéletes helyet, amit pár percen belül meg is találtam. Felvettem egy kevés havat, golyót formáltam belőle, majd visszatettem a földre, és elkezdtem gurítani. Még tökéletes nem lesz, addig gurítom. Kb fele akkorára formáltam, mint amekkora én vagyok, és elkezdtem a következőt is megformálni, majd a fejének készülő golyót is. Félkész állapotban van már a hóemberem, már csak a kezei kellenek, meg valami a szemeinek, és a szájának, meg a fejére is kell valami. Elindultam keresgélni, hátha találok olyan ágakat, amiket használhatok, illetve pár követ is.
Utoljára módosította:Nagy B. Dominic, 2013. március 27. 23:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. március 29. 19:01 | Link

Domi^^

Áh, elegem van már a télből. Jöhetne már a jó idő, a nyár. Hú, milyen jókat játszanék odakinn. Elég lenne, ha csak egy rövidnadrágot meg egy pólót vennék fel. Aztán pedig lehetne menni a strandra. Bár itt Bogolyfalván nincs strand, csak az iskolában fürdő, de az is megteszi, szerintem. De egyedül nem jó strandolni, kell egy társ, egy barát. Mivel Endrével már nem vagyunk barátok, egy új havert kell keresnem, ami nehéz lesz. Biztos sokáig tart, mire találok egy kedves, vicces embert, akivel tök jól elhülyülhetnék és aki belevinne a rosszba. Kár, hogy elveszítettem a legjobb barátom, de ennek így kellett lennie. Majd találok mást, bár nem biztos... Endre olyan megértő volt, olyan jól eltudtam vele beszélgetni. Ki kell vele békülnöm. De amiket mondott... azok nagyon megbántottak. Na, mindegy, majd megoldódik a helyzet.
Miközben a réten sétálgatok ezek a dolgok merülnek fel bennem. A kezemet a kabátom zsebébe mélyesztettem, mert én hülye nem hoztam magammal kesztyűt, ami megmelegíthetné a hideg kezem. Bár azért jó vastagon felöltöztem. Béléses farmer, kötött pulcsi és a télikabátom, a meleg sapkám és a sálam. Így tuti nem fagyok meg. Ekkor meglátok egy annyi idős srácot, mint én. Legalábbis úgy tűnik, mintha ő is 13 lenne. Na, lehet megvan az új barátom, de ő nem tűnik olyan szabályszegőnek. Azért csak odamegyek.
 - Sziaa! - üdvözlöm mosolyogva. - Segíthetek a hóember készítésben? - kérdezem kedvesen. Rendes srácnak tűnik, jól ki fogunk jönni, úgy érzem.
 - Leroy Lasch Gergelynek hívnak és a Navinéba járok. - mutatkozok be. - És te? Melyik házat boldogítod? Mi a neved? - teszem fel sorjában a kérdéseimet. Remélem társaságkedvelő.
Utoljára módosította:Leroy Lasch Gergely, 2013. március 29. 19:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. március 29. 23:22 | Link

Geri

Találtam annyi ágat, és követ, amennyi kell, így visszaindultam a hóemberhez. Út közben nézegettem a köveket, hogy minél előbb ki tudjam választani a megfelelő darabokat. Mikor visszaérek, egy ismeretlen srác jön felém, de ahogyan látom rajta, nem rossz szándékkal. Ráadásul előre köszön, meg megkérdezi, hogy segíthet-e az építésben. Ha a rossz szándék vezérelné, akkor biztosan nem ezt kérdezte volna.
– Szia! Ha van kedved, akkor persze. –mosolyogtam vissza, és ledobtam a földre a köveket, meg a kisebb ágakat, levettem a kesztyűmet, és felé nyújtottam a kezemet. – Örvendek a találkozásnak Gergő. Nagy Bátor Dominic vagyok, és Levitás elsős. –ha elfogadta a kézfogást, megráztam, utána visszavettem a kesztyűmet. Ő az első srác a suliban, akivel találkoztam, és ha jól látom az első velem egyidős is. Eddig mindig csak idősebbekkel találkoztam, meg lányokkal. Velük meg nagyon jó kapcsolatot kezdtem el kiépíteni, de egy lány mégsem lehet a legjobb haverom. Az, hogy Geri nem Levitás, egyáltalán nem baj, attól még összefuthatok vele a suliban, főleg ha az évfolyamtársam lesz.
– Nem gondoltam volna, hogy egyszer, Március végén fogok hóembert építeni, meg fagyoskodni. Igazán lehetne már tavasz, nem gondolod? –kérdeztem Gergőtől, miközben lehajoltam és felvettem az egyik ágat, hogy a hóember karját megformálhassam belőle. – Elkészíted az arcát? Valami nevetségesre. –vigyorogva tettem fel neki a következő kérdést, miután az ágat beleszúrtam a hóemberbe. Az egyik keze már készen van, most kell egy másik ág a másik kezének. – Te hanyadéves vagy?
Utoljára módosította:Nagy B. Dominic, 2013. március 29. 23:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. március 30. 18:19 | Link

Noel

A magas, vörös lány halkan, szinte lábujjhegyen rótta a folyosókat. Úgy tűnt mintha félne valamitől, pedig nem... Sose volt ijedős, s most is inkább csak kicsit meg volt szeppenve. Ma érkezett meg a Bagolykőbe, s egyszerre talán túl sok dolog történt gyorsan, hirtelen. Az ódon kastély falai, a csodás nagyterem, a sok elsős, majd a házakba való beosztás. Ezt követően az izgatott rellonosokkal való kézrásás, válaszolás minden gratulációra, s az új klubbhelyiség megismerése. Kétségen kívül esett, hogy nem örült volna, s nem érezte volna jól magát, de még is egy kis friss levegőre vágyott. Kisurrant a klubbhelyiség ajtaján, s fürgén megközelítette a nagy tölgyfaajtót. Kiosont a hűvös levegőre, s mély lélegzetet vett. Máris jobb. Körül ölelte magát, hisz nem gondolt arra, hogy kint nincs olyan jó meleg mint bent, s elég öltözetlenül indult el, még is élvezte a hajába kapó, bőrét simogató esti fuvallatot. Az égen még nem voltak csillagok, csak pár baglyot látott, akik már szürkületkor vadászni indultak. Csendesen lépkedett a füvön, keresve egy helyet ahova letelepedhetne egy kis ideig. Kiszemelt egy nagy, vastag törzsű fát, s lehuppant a tövébe. Felhúzta a térdét s hátra hajtotta fejét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. március 30. 22:42 | Link

Tiffany

Langyos tétlenségben ücsörög a faágon, néha fel-felpillantva a csillagokra, félig csukott szemmel bóbiskolva a levelek takarásában. Nem volt kedve ma este a üvegházban aludni, és bár éppenséggel lenne dolga, úgy dönt, amit elhalaszthat holnapra, azt holnapután is megcsinálhatja, így teljes lelki nyugalommal sziesztázik a hűvös tavaszi estén - pontosabban sziesztázna, mert léptek hangja veri fel. Nocsak, nocsak - egy fiatal lányka érkezik és ül le pontosan annak a fának a tövébe, ahol ő próbálna aktívan semmittenni.
Elhúzza a száját; nem szereti, ha megzavarják.
 - Serpensortia - suttogja olyan halkan, hogy csak a fán mászkáló hangyák hallhatják, majd az ágra tekeredő kígyót óvatosan felveszi, hogy ne bántsa az állatot. A hüllő feltekeredik a karjára, de Noel nem bánja, szereti a kígyókat, egyszerre nyugodtak és veszélyesek. Mintha azt mondaná, én ráérek, te meg nem menekülsz úgyse.
Ez a példány egy nem túl nagy, félméter mindössze, bár vastagságra vetekedik a fiú karjával, de ezt annak is be lehet tudni, hogy Noel mindig is szikár testalkatú volt.
Előrébb mozdul az ágon, négykézláb kapaszkodva rajta - igaz, nem zavarná, ha leesne, de így kevesebb esélye van rá, és a levelek is takarják, úgyhogy ha a lány esetleg hallaná is, miben ügyködik, nem láthatja, ha felnéz.
Óvatosan lefejti a kezéről a kígyót, majd elengedi, mire az lepottyan, Noel szemmértékének köszönhetően épp a lány nyakába. Mivel hideg van, a hüllő rögtön megörül a meleg testnek, így bekúszik a másik pólója alá, farkával megcsiklandozva az elsős állát.
Noel ezt az időpontot választja ki arra, hogy lepattanjon az ágról; macskaügyességgel érkezik a talpára, pontosan az elsős orra elé.
 - Név, ház, évfolyam. Megpróbálkozhatsz azzal, hogy hamis adatokat adsz meg, de előre szólok, hogy akkor megkereslek és életed végéig kísérteni foglak - jegyzi meg közönyös hangon, nem játszva rá arra, hogy megpróbálja megijeszteni a lányt, egyszerű tényként közli.  Nem sok gátlással áldották meg, úgyhogy ha ilyen helyzet áll elő, valóban meg fogja keseríteni a másik életét, egyszerűen abból az okból, mert szerinte ez vicces.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. március 30. 22:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. március 30. 22:55 | Link

Noel

Épp azon gondolkodott, hogy holnap, a tanórák kezdetére már ő is 14 lesz. Mennyire is várta ezt, s most még sem érez semmi különöset. Hirtelen erős nyomást érez nyakán, majd valami tekeregve, csúszva-mászva közlekedik végig felsőtestén. Szemei tágra nyílnak, s azonnal felugrik, szinte ráesve a ki tudja honnan megjelenő fiúra. Száját sikításra nyitja, de nem ad ki hangot. Megmarkolja a kígyót a farkától, s kihúzza pólója alól, majd eldobja minnél messzembre. Dühösen fúrja jégkék szemeit a nálla alacsonyabb fiú tekintetébe, s egyre nő bosszúsága, mikor az kérdezgetni kezd.
- Nem félek tőled -sziszegi, s elrendezi fölcsúszott blúzát. - Tiffany, remélem ennyi megfelel. És szabad érdeklődnöm a szemben álló mókamesterről? -kérdi kifújva a levegőt s nekidől a fának. Csodás. Nem is remélhette volna, hogy jobban fog alakulni első napja. Biztos volt benne, hogy sikeresen bele fog futni egy olyan alakba aki vagy őrült vagy csak kimondottan fura. Lassan pásztázza végig az előtte álló fiút. Szemei egy másodperc erejéig megakadnak az arcán lévő sebhelyeken, de már siklanak is fel, a gesztenye barna fürtökre, majd megállapodnak a mély szemekbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. március 30. 23:14 | Link

Tiffany

Célját eléri: a lány, még ha uralkodik elsődleges ösztönein és nem sikolt fel, akkor is megrémül, ez pedig kifejezetten gyönyörködteti Noelt, aki egy jól irányzott rúgással térítené vissza Tiffanyt eredeti helyére, ha megpróbálna ráesni, de a lány szerencsére visszanyeri az egyensúlyát, így Noel nem kényszerül ilyen drasztikus lépések megtételére.
 - Pont nem érdekel. Nem célom, hogy rettegjék a nevem - vonja meg a vállát. Őt hidegen hagyja, ha esetleg félnek tőle, de az is, ha nem - mindig önmagát adja, az pedig másokon múlik, ezzel mit kezdenek.
Felnéz a nála magasabb vöröskére - ciki volna, ha a srácot egy kicsit is érdekelné a kinézete, mert akkor most nem cseppet érezné  kényelmetlenül magát, de mivel az ilyesmi sosem hatotta meg, nem foglalkozott ezzel a ténnyel. Érdektelenül tűri, ahogy a lány pillantása végigpásztázza sebhelyeit, s kezeit a zsebébe rejtve viseli a mustrát.
 - Nem, nem felel meg - válaszolja összevont szemöldökkel, magában jól szórakozva a dühösen fújtató lányon. - Valószínűleg azért kérdeztem a neved, házad és évfolyamod, mert arra vagyok kíváncsi, hogyan eszed a spagettit - közli gunyoros szemforgatással kísérve. Az ő nevét firtató kérdést egyszerűen elengedi a füle mellett, esze ágában sincs közölni a másikkal, úgyis elég hamar meg fogja tudni - még ha nem is a rellonba jár, mint Noel, a prefektusok neve gyorsan körbejár az iskolában, a fiú arcszerkezete pedig egyébként is elég...különleges ahhoz, hogy megjegyezzék. A zord tekintet viszont azt súgja a prefektusnak, hogy egy eddig nem látott háztárssal futott össze, vagy legalábbis a többi ház tagjai inkább fejvesztve menekülnének még a birtokról is egy kígyó láttán, mintsem dühösen néznék a tettest.
 - És ugyan mi vitt arra, hogy ilyen későn a klubhelyiségeden kívül tartózkodj? - kérdezi, miközben ajkai féloldalas vigyorra húzódnak, sejtetve, hogy van ötlete arra, mi lesz a következő lépése.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. március 30. 23:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. március 30. 23:23 | Link

Noel

Elgondolkodva és szó nélkül hallgatja végig a fiút, majd vissza ül a földre. Mindig is kicsit kényelmetlenül érezte magát magassága miatt, de mostanra már megszokta, sokkal inkább reflex szerűen végezte az ilyen mozdulatokat.
- Bent fárasztó volt -vonja meg a vállát- Amúgy meg Tiffany Elswood, Rellon, elsős... ja és villával eszem a spagettit  -válaszol a srác korábbi kérdésére komoly arckifejezéssel. Kényelmesen neki dől a fa törzsének, így már ő néz fel a srácra. Nem zavarja, hogy nem tudta meg a fiú nevét, úgy is inkább csak kedvességből kérdezte meg, habár úgy tűnik egy hozzá hasonló teremtménnyel futott őssze. Csak ne marják ki egymás szemét. Nem igazán volna türelme magyarázkodni, hisz arra már rájött, hogy a fiú egy két évvel idősebb lehet nálla, még sem lenne hajlandó vissza menni a számára annyira nyomasztó légkörű helyiségbe. Itt is egész jól meg van, csak egy kicsit fázik. Nincs még késő, még teljesen sötét sincs, minden rendben van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. március 31. 00:41 | Link


 - És mi fárasztott ki ennyire? - kérdez vissza enyhe gúnnyal a hangjában, de alapvetően inkább érdeklődve, mint lenézően. Őt annyira nem jellemzi a rellonos arrogancia, bár hajlamos önmagát jobbnak gondolni másoknál, de csak azért, mert az is.
 - Remek, kedves Tiffany. Egyébként nyolc után nem lehet a klubhelyiségen kívül tartózkodni - jegyzi meg, és igazán hidegen hagyja, hogy ez a lány első napja, és nem lehet tisztában ezzel az aprósággal, ahogy az sem mozgatta meg a fantáziáját, hogy a spagettit Tiffany villával fogyasztja.
 - Fájdalom, de egyszerűen muszáj megbüntetnem téged - csóválja meg a fejét, arcán őszinte sajnálattal - nem mintha lenne benne bármi hasonló érzés, de a színészi vénája sokszor nem hagyta nyugodni. A nagyapja tuti örülne ennek, kár, hogy már rég elpatkolt az öreg, de valószínűleg tőle örökölte az ehhez hasonló hajlamait.
 - Tudod mit? Szerenádozz a Gamajun-ház ablaka alatt. Lanttal a kezedben, egy szál rózsával a szádban.  Bogolyfalván van, majd kérdezd meg egy lakótól, merre - adja ki a feladatot, és valahol nagyon mélyen talán sajnálja is a lányt...ja, nem. Elvigyorodik, majd int a földön ücsörgő rellonosnak, és útját az üvegház felé veszi. Ha Tiffany megcsinálja a büntetőmunkát, arról hallani fog - és ebből azt is tudja, ha esetleg nem végzi el a feladatot, abban az esetben viszont remek tervei vannak arra, hogyan keserítheti meg a másik mindennapjait.
 - Ja, amúgy jobban tennéd, ha visszamennél a kastélyba, ha esetleg még egyszer erre járnék! - kiált vissza, hátra sem fordulva, bár irányt változtat - inkább az erdő felé veszi az útját. Mégis, ki állítaná meg?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. március 31. 09:30 | Link

Noel

-Utálom, ha sok ember ragad rám -mondja undorodó fintorral, s egyre jobban jön meg a kedve, hogy pár méterrel arréb menjen. Mikor a fiú megjegyzést tesz arra, hogy nyolc után nem lehet kimenni vállatvon, de mikor a büntetést említi felemeli a szemöldökét. Megvárja, amíg a fiú elindul, majd nyelvetnyújt. Végül feláll, és dühösen utánna trappol. Már teljesen nyugodt arckifejezéssel áll meg felé magasodva.
- Nem -suttogja halkan, mézes mázosan mosolyogva. Dühös volt a fiúra, még sem érzett ellene semmmi ellenszenvet, sőt, eddig ő keltette fel a legjobban a figyelmét társai közül. Ravasz, furfangos, nem neveszhető gonosznak, inkább csak kárörvendő. Látszott rajta, a lány látta rajta, hogy hiányzik belőle az az arrogancia, ami a leg több rellonosba megvan. De azért eldöntötte magába, hogy nem fog csak úgy a parancsai szerint ugrálni. Vele ezt senki sem teheti meg. Főleg nem most, hisz nem is tudott rólla. Mondjuk mindegy, mert annak ellenére, hogy mostmár tudja, biztos ki fog  még lógni esténként. A következő kirándulásig legalább kigondolja, hogy állhat bosszún a sebhelyes arcú fiún.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. március 31. 16:22 | Link

- Ciki. A gólyalakban átlag húszan vannak esténként, biztos élvezni fogod - jegyzi meg egy vigyorral, jót derülve a lány antiszociális modorán. Ha szeretné ezt fenntartani, valószínűleg keresnie kell majd egy alternatívát, mert nem lehet minden estét egy fenyő tövében ücsörögve tölteni. Noel ezért költözött az üvegházba Lyra és Ophelia társaságában - őt annyira nem zavarják az emberek, de amikor tíznél több kamaszodó srác hörög, szuszog és horkol esténként, azt nem neki találták ki.
A lány utánafut, úgyhogy Noel megfordul, hogy szemben állhasson vele, amikor Tiffany közli vele, nem hajlandó megcsinálni a büntetőmunkát, és nem hajlandó visszamenni a hálókörletébe.
Miért is menne ez olyan egyszerűen, mint ahogyan azt Noel elképzeli?
A lány közel áll hozzá, így terve szerint gond nélkül kapja el bal kézzel az elsős csuklóját, maga felé húzva, s eközben lábával megsegíti a lány szabadesését, hátracsavarva Tiffany karját, tornacipős lábával pedig a fekvő csaj lapockája közé lép. Feltéve, hogy nem történik valami, ami ebben megakadályozza - lehet, hogy a lány magasabb nála, de egyrészt, a kiscsaj olyan vékony, mintha szándékosan éheztetné magát - talán ezt is teszi -, másrészt Noel idősebb, harmadrészt fiú, negyedrészt pedig hivatalosan is tanították csontot törni - oké, ők ezt harcművészeti edzésnek hívják, de senki ne áltassa magát a lényeg tekintetében.
Ha ez a leírtak szerint történik, közel hajol a lányhoz, hogy a fülébe suttogva megkérdezhesse:
 - Hogy mondtad? - ad neki lehetőséget arra, hogy esetleg megváltoztassa a véleményét, szabad kezével pálcát nyomva a torkához, bár utóbbit csak azért, mert a földön fetrengve a lány nem láthatja az eszközt, amit Noel igencsak nehezményez, mert szeretné neki megmutatni, milyen szép.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 72 73 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék