36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 47 ... 55 56 [57] 58 59 ... 67 ... 72 73 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. július 26. 18:33 | Link


outift|koszorúfonás


Vidáman elnevette magát, mikor meghallotta, hogy a pici lány a nevét kiabálja. Rég nem örült már így neki senki, így kifejezetten megmelengette a pici szívét. erős késztetést érzett rá, hogy ölbe kapja és megszeretgesse Pollit, de az talán egy cseppet sok lett volna mindkettejüknek. Így inkább megmaradt egy konszolidált integetésnél.
- Ó, hát az igazán semmi, csak leestem a lépcsőn, de már alig fáj. Sose fuss a lépcsőkön, mert így jársz - tanácsolta a fejét ingatva. Neki sem kellett volna, de rossz szokása szerint, már megint iszonyú késésben volt. Határozottan le kellett volna szoknia az ilyesmiről, de esélyét sem látta, hogy egyik napról a másikra majd megjavul és hirtelen minden találkozójára épp a lehető legjobb időben fog érkezni. Nem ez szinte, elképzelhetetlen volt.
- Kerti virágokból nem is igazi buli, csak az ilyen vadon termőkből - nyugtatta meg egy cinkos kacsintás keretében, csak hogyha esetleg jól sül el ez a kis kalandjuk, akkor ha hazamegy szünetre ne jusson eszébe metszőollóval neki esni a kertnek sutyiban. Biztosra vette, hogy valahol a közelükben is terem vadon néhány nem védett, de szép virág, amiből esetleg több koszorút készíthet a továbbiakban is, esetleg a húgával együtt. Szívfájdító volt belegondolnia, hogy Lilla sosem beszélt ekkora szeretettel és rajongással róla, legalábbis a szemébe sosem mondott semmi kedveset.
- Biztosan nagyon szép lehet! - Erősíti meg hevesen bólogatva a lány fokhagyma virág iránti rajongását. - Tudod nekem melyik a kedvencem? A jácint. Bár abból nem lehet koszorút fonni, de mesés illata van. - Volt is belőle néhány, mind az Eridon béli, mind az otthoni szobájában. Ezen felül rengeteg korallvirágot, orchideát, különböző kaktuszokat és ki tudja még miféle más szobanövényt tudhatott magáénak. Közben elértek a lány cuccaihoz, így Sári vidáman törökülésbe vetette magát a fűben, majd várakozóan Pollira pillantott, hogy vajon ő is követi-e.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. július 26. 19:49 | Link

Vizsnyiczky Heléna Sára

~ and it is not~


Az egyik jó tulajdonsága a csöppnyi tinédzsernek, hogy nagyon könnyen tud megszeretni másokat, ha pár kedves szót szólnak hozzá, egyből bízni kezd az emberekben. Ezzel könnyen meg is tud sérülni, hiszen rendkívül naiv és egyszerűen befolyásolható teremtés. Otthonról hozta ezt a dolgot, egész életében alig találkozott olyan emberrel, aki miatt gyanakvónak kéne lennie, a szülei kellően megszűrték számára a külvilágot, hogy a lehető legboldogabb gyerekkora lehessen.
Így a Sárival való kapcsolata is nagyon jól indul a lány közvetlenségének köszönhetően. Ő lett az Eridonban a kedvenc embere, bár többen is kedvesek hozzá, de a lánnyal tud a legtöbb időt eltölteni a házból. Meg persze Lili és Olcsi, de ők messzire vannak. A Rellon közelébe nem menne megkeresni Olcsit, mert fél a zöldektől, főleg a prefektusaiktól. Lehet úgy választották ki őket, hogy ijesztgetős versenyt tartottak és a legrémisztőbbek nyertek? Mondták, hogy rawr és elsírta magát a mumus?
- Nem fogok. – Helyesel még mindig rá-rá sandítva a lány befáslizott bokájára. – Ettől fogsz tudni táncolni? – Kérdi még mindig sajnálkozó hangon. Ő el sem tudná képzelni, hogy ha a kezeivel történne valami és nem tudna zongorázni soha többé. Ezért is nem meri nyújtogatni az ujjait, mert mi van, ha nem hosszúak lesznek, hanem baj éri őket? Egyszer próbálta még régebben, de reccsent egyet meg fájt órákig utána, úgyhogy azóta letett róla. – Úgy gondolod? Mondjuk ezek ilyen naaagyok – Mutatja a kezeivel, hogy mennyire szétterülnek a vadvirágok, mert több kicsi száruk van. – és akkor nagyobbak. Ez úgy szép, ha vastag, nem? Meg hogy így meg mindenfelé, nem egy sorban. – Magyarázza jobbjával mutatva a kívánt vastagságot, míg baljával köröz körülötte, hogy ez bizony kerek lesz és koszorú.
Játékosan kiválasztja a neki legjobban tetsző növényeket, valamelyikből kettőt is szed, hogy aztán átnyújtsa Sárinak. Nem biztos benne, hogy a lány is szeretne belőle fonni, de annyira szépek, nem tudja kisajátítani az összeset magának.
Kár, hogy nem tudja Pannával megosztani ezt a koszorút, pedig neki is szívesen csinálna egyet, de biztosan elhervadna mire Tatára érne vele a bagoly. A pipacs is olyan hamar meghal, ha leszedik, pedig gyönyörű.
Az álláig mindenféle színes virággal megrakva követi Sárit a fonóhelyre. Óvatosan a lány ölébe borít mindent, amit szedett, hogy aztán ő maga is ledobja magát háztársa mellé egy széles vigyor keretében. – Hogy kell nekikezdeni? Az erősebb szárúakat hajlítsuk meg először? – Kérdi oldalra biccentett fejjel, s finoman nekiáll a növények szárát taperolni. – Nézd, szerinted ez jó kiinduló? – Emeli fel az egyik hosszabb, keményebb szárú virágot. – Vagy először a színeket döntsük el? Én mindeeent akarok bele. – Csipogja a kezében lévő virágot szorosan magához ölelve. Nem játszik kicsiben, mindent is akar. – Te? -




Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2020. július 27. 11:50 | Link


Hümmög, nem szokott még hozzá, hogy nem mindenki szemléli a világot ecsettel és palettával a kezében. Ha ügyesebb lett volna, akkor a művészeti suliban is lehetne, tör rá egy pillanatra a szomorúság, a felvételin ért kudarca felett érzett bánat. Ha nem a narancssárga cipőjét veszi fel, vagy ha nem a mókusszőrből készült ecsetet viszi lehet sikerült volna... Mindenki azt mondja, hogy majd megpróbálja jövőre, de mi van, ha jövőre már nem lesz ugyanolyan? Ha most van egy nagyon jó tanár aki nyugdíjba megy, és őt már nem fogja tanítani? Ha bezárják az iskolát? Ha... Vele történik valami egy vérvörös telihold alatt?
Borús gondolataiból egy magasba lendülő kéz rántja ki, elhessegeti a fájdalmakat, és inkább figyel, hallgatja amit Betti mond, és bólogat mellé, megtűzdelve egy-egy ühümmel és ahával. Csak olyan elegánsan mutatja, hogy figyel, ahogy hanyatt is fekszik szoknyában... - Mondjuk elég durva büntetés azért, hogy az idők végezetéig lógnia kell - húzza el a száját berzenkedve.
- Különben is, Odett azt mondta, hogy a szépség relatív, mindenkinek más tetszik, és ez így van jól - szövi tovább a gondolatmenetet, miközben felemeli a kezét úgy tesz mintha megsimogatná a csillagokat. Bár nem biztos benne, hogy mindegyiket pontosan jól látta, azért nagyjából emlékszik merre voltak, így kifeszített tenyérrel egészen biztosan érinti a megfelelőket. És hát Zina nem olyan fukar, hogy problémázzon azon, hogy így esetleg olyan csillagok is kapnak a simogatásból, akik nem fejjel lefelé lógnak. Vajon csillagokat is be lehetne fogni háziállatnak, ha elég türelmes az ember? A megfelelő képzelőerővel biztosan!
- Én eddig teljesen azt hittem, hogy a nimfák szárazföldön élnek, és a tengerekben a sellők. Ha belegondolsz a nevében is ott a fa, fák pedig nincsenek víz alatt nem? - fordítja oldalra a a fejét, várva a magyarázatot, ha érkezik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. július 27. 18:25 | Link


outift|koszorúfonás


Bólintott még egyet kettőt, hogy kifejezze egyetértését. Nem is szabadott volna, neki sem kellett volna. De ő ugye már nagylánynak számított, aki csinálhat butaságokat és megóvhatja ezektől a kisebbeket.
- Hát ma meg holnap biztos nem, de utána már gond nélkül. - Legalábbis ebben bízott. Bár nem ártott volna kicsit talán tovább pihentetnie, de lehet, hogy belehalt volna ha nem táncolhat két napnál hosszabb időn keresztül. Pocsék beteg volt, egyszerűen képtelen volt megülni a fenekén ha épp nem tűnt halálosnak az adott kórság vagy sérülés. Azért negyven fokos lázzal nyilván nem merte megkockáztatni a ficergést, de ezen felül nem igazán lehetett olyat mondani, ami megállíthatta volna.
- Igen, abszolút. - Úgy szép ha vastag, meg ha rendetlen, bár nem tudta elképzelni magát egy vaskos virágköteggel a fején, de végül is az élet mindig okozott meglepetéseket. Az egyik piros virágot úgy, mint Polli a füle mögé tűzte, bár kicsit félt, hogy letámadjak valamilyen bogarak. A többit szorgalmasan szorongatta, míg le nem ültek és be nem temette a virághalom. Úgy gondolta, ebből bőven elég lesz koszorút fonni. Alaposan szemügyre vette a virágokat, majd gyorsan szétválogatta, hogy melyik milyen fajta, csak hogy egyszerűbb legyen majd fonás közben választaniuk. - Igen, szerintem érdemesebb lenne valami vastagabbal kezdeni - mondta, és már ki is választott három különböző színű, de nagyjából azonos vastagságú virágocskát. Egyszerű hármas fonással elkezdte összefonni a szárakat, majd kisebb, vékonyabb szárú virágokat adott mindig a bal oldalon lévő szárakhoz. így egy idő után már egészen koszorúformát kezdett ölteni. Oda kellett rá figyelnie, de legalább nem okozott csalódást magának, hogy még egy ilyen egyszerű dolgot sem képes megcsinálni, ami másnak talán alapvető lehetett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. július 30. 00:10 | Link

Vizsnyiczky Heléna Sára

~ and it is not~


- Akkor az még kibírható. – Helyesel pont úgy, mintha számára nem lett volna néhány héttel ezelőttig elképzelhetetlen, tragikus és elviselhetetlen, ha két-három napig nem zongorázhat. Teljesen a mindennapjai részévéve vált, gyakorlatilag azóta zongorázik, amióta emlékei vannak. Gyerekkorában kezdődött ez a szerelem, amikor egy játék szintetizátorral órákon át lekötötte magát minden egyes nap onnantól kezdve, hogy megkapta szülinapjára. Néhány hét után az elalvásához sokszor elénekelt egyszerű gyerekdalocskára kísértetiesen hasonlító dallamot kezdett játszani a csöppnyi hangszeren. Polli és a zene onanntól kezdve elválaszthatatlanok. Erre itt meg 1.5 hétig nem fért hangszerhez, mert a víz alattitól kiverte a frász. Jó a zongora, jó a víz, de nem együtt. A teába sem tesz az ember ketchupot méz helyett. –  De azért vigyázz! Nehogy legközelebb egy hét is legyen. - Hiába új élet, új én, azért ennek az új, türelmesebbnek mondható énjének is sok már hét nap, a fölött pedig még mindig elfogadhatatlan.
Hálásan mosolyogva pillant Sárira, ahogy a lány egy újabb virágot tűz a hajába. Minek is neki koszorú, ha már most tele pakolják mindenféle földi jóval. – Neked is! – Sikkantja nevetve, majd a lány ölében található virágtömeg közül kiválaszt egy szép lilát, ami csak egy virágból áll és barátnője hajába teszi. Alsó ajkába harapva mereng el egy rövid időre, ahogy tekintete a nem túl távolban focizó fiúkra téved – igazából csak kinézett egy pontot. Panna is biztosan örülne egy virágnak a hajába. Az övébe valamilyen sárga illene. Ha hazamennek, biztosan fognak együtt is ilyet csinálni, akkor már Polli is gyakorlott nagytesóként fogja tudni vezetni húgát ebben a csodaszép műveletben.
Polli egyszínű alapot képzelt el, így kiválaszt három sárgát Pannának, amiknek elég hosszú a szára ahhoz, hogy össze tudja fonni. Picit bénázik azzal, hogy elég feszes legyen a fonás, sosem dolgozott még ilyen növénnyel, de egy-két lebontott rész után lassan összeállt egy szép, tojásdad valami, amit utólag próbál még helyrehozni, finoman a nyelvére harap közben, annyira koncentrál. Amilyen precízek az ujjai a zongoránál, most olyan kis esetlenek.
Amint sikerült kerekíteni a formán Sárié mellé teszi, hogy összenézzék. – Nekem a tied jobban tetszik. – Mondja kicsit csalódottan, ahogy egy félig leszakadt levelet leszed a sajátjáról. Nem hiába, nem tett jót a fon-bont-fon váltakozás. Sandított ő többször is Sári munkájára, de nem sikerült jól követnie a lány taktikáját. - Neked milyen a következő sor? - Kérdi ujjacskáit a virágok között jártatva, végül megakad a tekintete egy hosszú szárú piroson. - Nézd, Eridon! - Teszi össze az eddig kész valamit a -még- ép virággal, majd igyekszik ügyesen áttekerni rajta. A fonást ezen a soron kihagyja inkább.
Ahogy csinosítgatja – menti a menthetőt- a koszorúját, a közeli virágoknál egy hangosan zúgó darázs jelenik meg, gyorsan cikázik egyik virágról a másikra. Polli kicsit összehúzza magát az éles zúgástól, de egyelőre elég távol érzi a kis lényt, nem kezd el pánikolni.



Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. július 31. 21:09 | Link


outift|koszorúfonás


Nosztalgikus mosollyal gondolt vissza, hogy hány meg hány sérülést szerzett, és hogy ha előadás volt, akkor mindegy volt, hogy izomszakadás, zúzódás, vagy ficam, ha nem volt gipszelve és meg tudott állni a lábán akkor fel kellett lépni és arcára kedves mosolyt, vagy legalább elszántságot varázsolni, hogy a fájdalom legapróbb jelét se lássa rajta a közönség. Talán épp ezért ment tropára már mindkét bokája, térde és csuklója. Egyszerűen nem volt idejük regenerálódni az egyes sérülések után, amit idővel igencsak meg fog érezni magán. De hát nem gondolt a jövőre, csak az számított, hogy akkor és ott mi volt. - Volt már olyan is, de látod, még egyben vagyok - felelte kuncogva. Mikor végigjárta azt a borzalmas kálváriát, akkor ideje sem maradt volna táncra, nem is nagyon akart gondolni rá. Közel három hónapig nem tett egyetlen lépést sem a terem felé, de aztán mikor visszatért, mintha sosem ment volna el. Úgy tűnt, olyan ez neki mint a biciklizés - nem tudta elfelejteni.
Finoman megigazította a hajába került lila csodát, hogy ne hagyja el útközben. Szerencsére a rengeteg haja segített abban, hogy ne essen ki belőle a törékeny virágszál.
Kedves mosollyal fogadta a bókot, kivételesen jól jöttek, hogy olyan hosszúak és vékonyak voltak az ujjai. Így ügyesen tudta hajtogatni a virágszárakat abba az irányba amelyikbe épp szükséges volt. Azzal viszont nem értett egyet, hogy az övé szebb lett volna, mint Pollié. Egészen más volt, de semmivel sem szebb, vagy jobb. - Ha szeretnéd neked adom. És akkor elküldheted az egyiket Pannának. Biztosan találunk módot, hogy egyben odaérjen - ajánlotta fel. bár szívesen megtartotta volna a fonatot, de valamiért úgy érezte, így lenne helyes. Végül is, egy kilencéves kislánynak talán valóban nagyobb szüksége volt egy virágkoszorúra, mint neki tizenhét évesen. Néha egészen elfelejtette, hogy neki már komolyan kellene viselkednie, és nem úgy, mint egy kislány. Mert hát gyakorlatilag már felnőtt. De nem érdekelte, hogy mások ezt várnák el tőle, ő továbbra is inkább csak ment a saját feje után és tette, amit jónak látott. - Szerintem ugyanilyen. És milyen szép az a piros. Nagyon jól fog állni neked - dicsérte meg már előre cinkos vigyorral Pollit. Mert valóban, Sári úgy gondolta, a piros remekül állt a kicsi lánynak, éppen passzolt a hajához és a szemszínéhez is.
Nem igazán foglalkozott a döngicsélő darázzsal. A pókokon kívül egyik rovar sem hozta rá a frászt, tudta, hogyha nem tesz hirtelen mozdulatokat előbb-utóbb megunják, hogy ott szálldossanak és odébb repülnek. Így hát nem foglalkozott különösebben a dologgal.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alexander Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 134
Írta: 2020. augusztus 3. 21:33 | Link


ketten, testvérek, mi, délután; illusztráció


Most talán még az sem zavarna, ha eleredne az eső. Itt az is kellemesen meleg, elviselhető, néha szinte felüdítő, amikor a hideg cseppek elérik a bőrömet. Persze, csak most, amikor majd jön a hideg idő, meg a hó, akkor majd szeretnék megint angol földön lenni, bár tagadhatatlan, azzal sincs bajom, ha hófehér a táj, csak vakít. Vakít és kevésbé élvezem, mint mondjuk az őszt, ami lassan de biztosan halad majd felénk. De mi most a jelenben vagyunk, a jelenben fekszünk a fűben és ráz ki a hideg, amikor ismét megérzem a lábamon a mászkáló apróságot. Nem bántom, így ő sem mar belém, mintha ennek az egésznek a békéssége még rá is hatna, most nem kell harcolni, csak menni, menetelni előre.
Rápillantok, arra, akit már akkor tudtam, hogy sosem akarok elengedni, amikor először láttam meg. Aki félt talán akkor, amikor kiderült, hogy ő nem egyedül van, hogy ő benne mi és kik rejlenek. Hogy ennek a félelemnek semmi jelét nem látom, hogy megbízik bennem és bármi van, ketten oldjuk meg. Nekünk hiányzik az eső, mégis, tudom, talán a többieknek is. Anna… Anna legalább felveheti azon ruháit, amik keveset takarnak és amikről, róla, nem tudom elszakítani a tekintetem. De most nem Anna van, hanem Vivi. És egy pillanatra sem bánom, sosem, senkit. Megtanultam elfogadni, a türelem néha nem sikerül, de elrejtem, ha véletlen érzem.
- Átérzem. Akadnak érdekes… alakok – tudom, hogy neki még jobban nehezebb, sajnos a társadalom nincs ahhoz hozzászokva, mely őt jelenti és nagyon figyelek arra, hogy ne érje semmi, ne támadják, mert akkor… Akkor én is támadok. Nem. Nem lehet baj. – De a tananyag furcsaságán kívül, nincs más gond. Megnézted milyen az a… Levita? – haragszok még mindig a botra, még ha amúgy mi ketten lakunk, egy helyen, legalább ebben is egyek lennénk, viszont már képes voltam valamelyest elengedni. Vajon mindenkinek tetszik? Domencio vajon bírja, ha épp ő vezet? Bár talán ritka, mégis, megeshet. Abban biztos, hogy Rachel rettentően élvezi. Érzem ujjait a tincseim közt babrálni, mégis maga a kérdés az, amelytől ugrik egyet bensőm. Sok mindent mond és sok mindent teszünk, amit nem mondhatok ki és amitől nem rándulhat arcom sem. Semmim, igazából.
- M-mm. Kicsit kevesli az időt, sok itt az új, ismerkedne. Meg, ő Anna – mosolyodom el, hogy ne aggódjon, hogy nincs semmi. – Adj időt a dolognak, le fog apadni a haragja. Ahogy Rachel pörgése. Úgy hallom, ő is élvez itt lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2020. augusztus 5. 01:18 | Link

Zina
Nézzünk csillagokat!
Ruha

A kezem lassan mozog, egyszer az egyik csillagképen pihen meg, máskor egy másikon. A mesterséges fények hiányában minden kép tökéletesen kirajzolódik. A történetek pedig csak úgy ömlenek belőlem.
 - Hát igen. A görög istenek nem a kegyelmességükről voltak híresek. Prométheuszt például egy sziklához láncolták háromezer évre. -  húzom el a számat.
Bizony, egyik történetben sem olvastam még, hogy Zeus puszta jókedvből megkegyelmezett volna egy bűnösnek. Pedig nem egy mítoszt olvastam. Egy időben teljesen belefeledkeztem a görögök történeteibe. A mai napig magával ragad a dok kölünféle mitológiai lény, a hőstettekről szóló legendák, az isteneik világa. A híresebb történetekbe persze többször is belefutottam, mint például Prométheusz legendájába. Most azonban nem firtatom nagyon. Nem szeretném halálra untatni szegény Zinát. Ami engem lenyűgöz, az másoknak általában unalmas. Na meg nem azért vagyunk itt, hogy álomba ringassam a füvön fekve.
 - Ezzel egyetértek - felelek kis hallgatás után.
Majd szememmel végigkövetem barátnőm kezét, ahogy megsimítja a csillagokat. Akaratlanul is elmosolyodom a jelenetre. Majd oldalra fordítom a fejem, hogy jobban lássam a lány arcát, miközben beszél. Tekintetemet ismét a csillagokra fordítva gondolkodom pár pillanatig a kérdésen. Teljesen jogos a feltevés, és nem látom okát, miért ne lenne igaza. Fejemben azonban a történetek között kutatok, olyanokat keresve, amelyek jobban leírták a nimfák létét.
 - A görög történetekben nem. A történetek szerint nimfák mindnehol élnek. Az erdőkben,  vizekben, a kövekben. Ők a természet legfőbb jelképei - a válasz hirtelen jut eszembe, és kapok is az alkalmon, okoskodom. Nem mintha eddig nem ezt tettem volna. A szám sarkába még egy büszke mosoly is megbújik. - Remélem nem untatlak halálra ezekkel - nézek ismét a mellettem heverő rellonosra. Nem egyszer kaptam már meg innen, onnan, hogy fogjam be a számat, mert senkit nem érdekel, amiről papolok. Ennek ellenére, én mindig megragadom az alkalmat arra, hogy valamit én tudjak a legjobban. Ilyenkor pedig képes vagyok egy egész bibliát elmesélni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Viviana Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 14
Írta: 2020. augusztus 8. 13:26 | Link

Alexander
as Viviana | when the sun goes down

A válaszon elmosolyodik, hisz neki nem az emberek, mint inkább a szokások és a környezet oly különös. Hogy is szokhatná meg egyik napról a másikra? Minden személyisége mozgolódik, ki akarnak törni, élni és létezni akarnak ebben a világban legalább annyira, mint angliai életükben. A féken tartásuk jóval nehezebb feladatnak bizonyul, egyedül Domenico az, aki teljes nyugalommal fogadta a tényt és, aki továbbra is képes türelemmel várni a pillanatot, mikor felszínre kerülhet.
- A Levita? Mindenki kedves és szorgalmas. Nagyon szeretnék a házkupát - halványan elmosolyodik, miközben azt a néhány bárányfelhőt figyeli, melyek átszelik az eget. A vendég keveset ül és sokat lát, szokták volt mondani, s nincs ezzel ő sem másképp. Az első benyomások pozitívak voltak számára, bár biztos abban, hogy Rachel eridonos, Anna pedig rellonos lenne. Másoknak csak az egyikkel kell megbirkózniuk, neki - nekik - viszont az összessel. - Nincs még sok ismerősöm, de nehezen nyitok. Biztos furcsának találnának - hangjából nem érződik szomorúság, sem az, hogy kívülállónak érezné magát, noha jószerével így van. Neki ez sohasem jelentett gondot, lévén alterei miatt a saját testében sincs mindig otthon, ott is gyakorta szerepel csupán nézőként, semmint résztvevőként.
Meg ő Anna. Hát persze, ez tökéletesen leírja a lányt. Íriszei a felhők foszladozó széleit csodálva remegnek meg, végül lehunyja szemeit. Bárcsak engedné, hogy jóban legyenek! - Ő minden, ami én sohasem leszek. Olyanok vagyunk, mint a tűz és a víz, kioltjuk egymást. És még ennek ellenére is szeretném szeretni - ha hagyná, teszi hozzá gondolatban, de hangosan már nem hangzik el. Vajon, ha altere hallaná, mit felelne? Békejobbal élnének tovább? Nem, ennyire nem lehet naiv. Örökre így maradnak majd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexander Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 134
Írta: 2020. augusztus 9. 21:59 | Link


ketten, testvérek, mi, délután; illusztráció


Tudom, biztosan tudom, hogy mi az, ami nehezebb neki, mi az, amivel elbír, csak éppen idő kell neki. Tudom, mert ismerem és ismerni is fogom mindig, de szeretem, ha beszél és elmondja azt, ami nyomja, ami miatt épp rosszat vagy épp jót érez. Ugyan úgy beszélhet mindegyikük, csak más és más a kapcsolat, de alapvetően mindenkit meghallgatok – az már más, mit válaszolok vagy teszem-e. Van, amikor csak hagyni kell a szavakat kitörni, van, amikor megoldás kell rá, ha elfogadják. De most a testvéremmel kell lennem, hogy itt feküdve csak érezzük egymást, minden más jön magától.
- Igen, ez ismerős. Mind régebbről, mint máshol. Mindenki szeretné – ez az egészséges vagy épp kicsit már túlzó versengés nem nekem való, másban szokásom, de arra ők nem adnak pontokat sem mást, a szorgalmam pedig ingadozó. Ha valamivel jót teszek, öröm, ha hibázok, akkor megtörtént. – Örülök, ha kedvesek. Itt elég sokan – bár mindenkit nem is ismerek és nem is fogok, nem is akarnék, de ez az általánosság illik erre a helyre legfőképp. Lehet mert ez valamiféle alap, lehet csak jókat fogtunk ki és ebből szőttük le a tapasztalatot. Kissé mozdítok a lábamon, hogy a mászkáló érzés elmúljon, majd úgy fürkészem én is az eget, majd a közeli fák lombjának csúcsait.
- Nem is muszáj könnyen. Én is furának számítok sok dolgommal, majd megismerik, hogy nem vagy az. Csak kicsit más, másokkal együtt egyszerre, és talán lehetne ez a furcsa, de nekem sose jött ez a szó a számra – lehetséges az elfogultság, biztosan az és él is, a társadalom pedig sokszor, sok mindenre süt rá eleve olyan bélyeget, amit nem kellene vagy nem szükséges. Mindegyik fele más, mindenki másmilyen, csak azt kell megérteni, hogy léteznek, az nem elvárt, hogy a miérteket is tudják. Kíváncsi vagyok arra, hogy ki jelent meg eddig és hogy sikerült neki, de ezt csak attól tudhatom meg, aki épp előttem lenne. Bátorító leszek, támasz, ugyanúgy, ahogy eddig. Anna kapcsán már minden más, de eddig is óvtam azt a törékeny burkot, amely keletkezett és amely ott volt, van közöttünk. Érte, értük muszáj, mert egyiküket sem tudnám elveszíteni.
- Lehet, nem is kell sosem egyformának lennetek. Nekem sosem lennétek és előbb vagy utóbb el fogja ő is fogadni, hogy te mit kívánsz. Tudod, ha erőlteted, annál jobban lázad – vajon csak azt akarom, hogy ezt hallja vagy tényleg így van? Nekem sosem lesznek egyek, hiszen nem kezelem egyformán sem őket. Az viszont igaz, hogy szeretném, ha békében lennének. Lassan emelem saját kezem, hogy megkeressem övét, a puha kézfejet, amelyre finoman szorítok rá, csak jelezvén, még mindig mellette állok és leszek. Örökké.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. augusztus 10. 01:14 | Link

Vizsnyiczky Heléna Sára

Mipa zuzuzuzu


Pollika nagyon a szokások embere, ez az egyik oka annak, hogy nehezen indult az itteni léte. Hiába várta izgalommal, hogy mit tartogat neki ez a hely, legbelül inkább félelmet, sőt mi több rettegést érzett az ismeretlen miatt. Szereti tudni, hogy mi az, amibe (vagy éppen ki az, akibe) kapaszkodhat, a zongorája pedig egy biztos pont volt az életében, aminek hiányát nagyon sokáig érezte. A víz alatt lévő zongorához hozzá sem mert nyúlni, sőt egyáltalán abba a helyiségbe sem mert belépni. Szereti vizet, nagyon is, a zongora pedig a mindene, de ez annyira egy abszurd kombináció, mint amikor egy sós ropogós ételre valamilyen édes zselét teszünk. Egyszerűen nem.  
- Hetekig? – Ámul, mint aki még nem hallott komoly sérülésekről. Persze sejti ő, hiszen nem teljesen buta, inkább az döbbentette le teljesen, hogy valaki annyi hetet képes kibírni a kedvenc hobbija nélkül, még ha muszájból is. – Én biztosan képtelen lennék zongora nélkül kibírni addig. – Csóválja a fejét, majd hirtelen felkapja a kezét és a behajlított csuklóján ráz kettőt-hármat. Ó, hát zongora! Témánál vannak. – TÉNYLEG! – Süvíti, talán egy kicsit hangosan is, de hát ez egy ilyen téma. A zongora megérdemli, hogy a megfelelő hangsúllyal beszéljenek róla. – Most milyen darabot tanulsz éppen? – Tudakolja széles vigyorral a képén, ujjait játékosan összedörgölve. Hiába nem rossz a méretük a testmagasságához képest, sokkal jobban örülne olyan hosszú ujjaknak, mint amiket Sárinak sikerült szereznie genetikából. Mert mindig ezt mondják, hogy ez genetika, de ez Pollit akkor sem vigasztalja meg, ő sokkal hosszabb ujjakat akar. Így nem is festi inkább a körmét, mert akkor hangsúlyosabb lesz, hogy hol az ujjai vége.
A zongora miatt elég jól kéne tudnia bánnia a virághajtogatással is, talán azért, mert szeleburdi, talán azért, mert figyelmetlen, de az ő koszorúja csak nem akar olyan szépen alakulni, mint Sárié, pedig igyekszik. Elég sokat javít rajta, hogy Eridon dizájnt kap, mert így elfedi a koszorú szabálytalanságát – legalábbis részben. – Nekem miért nem megy olyan szépen? – Sóhajt fel, ahogy kicsit durván próbálja betömködni az újabb virágot a fonatba, ám Sári felvetésére megáll egy pillanatra és felnéz a lány hajában lévő virág irányába. – Komolyan? De neked nem kell? – Kérdi döbbenten, mert erre nem számított. Panna biztosan örülne neki, de nem biztos benne, hogy ezt csak úgy illik elfogadni. – Mármint köszönöm, bocsi. – Habog a tekintetét lesütve. Mindig mondják neki, hogy elfelejt dolgokat a dolgok hevében, mint bemutatkozni, köszönni meg megköszönni dolgokat. Most nincs itt, aki figyelmeztesse, még szerencse, hogy magától is rájött.
A darázs hangosan zúgva úgy dönt, hogy a lányok előtt tornyosuló virágköteget veszi célba, mert hát… sharing is caring? Van előttük elég, van mit megosztani, nem? A darázs a piros virágokkal szimpatizál leginkább, amik az Eridon pirosát adják. Polli egy hangos nyögéssel húzódik hátrébb, a hirtelen mozdulatra pedig a rovar hirtelen mozdulatokat téve kezd körözni a lányok virágai és a koszorúk között. – Meg akar enni! – Préseli ki a fogai között magas hangon. Nagy levegőt véve próbálja magát szobornak tetetni, hátha bejön náluk is. Állítólag a maci ellen jó.




Utoljára módosította:Palotás Polli, 2020. augusztus 10. 11:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. augusztus 11. 16:57 | Link


outift|koszorúfonás


Komoly arccal bólogatott, hogy bizony bizony olyan hosszú ideig. Amit muszáj, azt ugye muszáj, ha nincs vita, akkor nincs vita. De értette, hogy miért ilyen fontos számára a hangszer. Mindenkinek kellett az életébe valaki vagy valami amibe kapaszkodhatott. Neki ott volt Blanka és a tánc, amihez nem kellettek különösebben nagy előkészületek, így ebben szerencsére nem igazán volt korlátozva.
- Schumannt - válaszol szájhúzogatva. Valahogy ő meg Schumann sosem voltak jó barátok, de volt, amibe nem volt beleszólása és ilyen volt például a zeneiskolai tananyag. Ez is hozzásegítette ahhoz a döntéshez, hogy ott hagyja a fenébe az egész iskolát. Szerette, nehezen hozta meg a döntést, de szüksége volt egy kis változásra és úgy érezte, hogy jól döntött, mikor elhatározta, hogy ez lesz az utolsó éve az ódon falak között. - Na és te? - Biztos volt benne, hogy Pollika legalább ugyanolyan szinten, ha nem még sokkal jobban játszik nála, hiába a rövidebb ujjacskákat. Az, hogy nem volt akkora keze mint Sárinak nem jelentette azt, hogy nem lehetett sokkal jobb zenész, mint ő. Minden csak az ügyességen és az elhivatottságon múlt.
- A tiéd is nagyon szép, még szebb, mint az enyém - nyugtatta mosolyogva. Lehet, hogy ebben nem értettek egyet, de Sári attól még úgy gondolta, hogy valóban van olyan szép a kislányé is, mint az övé. - Nekem úgysem állna olyan jól - vonta meg vállait egy percre sem hagyva abba a munkát. Persze, ezt nem egészen így gondolta, mert határozottan úgy érezte, hogy neki is épp olyan jól állt volna, mint Polkának. De a nagyobb jóért hajlandó volt lemondani erről.
- Ne aggódj, nem bánt, csak ne tegyél nagy hirtelen mozdulatokat - figyelmeztette somolyogva. Nem félt, úgy tűnt, a kis sárga csíkos rovar nem akarja megtámadni őket, az meg nem zavarta, ha a közelben döngicsélt kedvére.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. augusztus 11. 19:09 | Link

Vizsnyiczky Heléna Sára

Mipa zuzuzuzu


Néha elgondolkodik azon, hogy más hobbit is fel kéne vennie, mint a zene meg a húga züllesztése, de igazából semmi nem jut eszébe, amiben olyan különlegesen jó lenne. Az énekhangja – legalábbis szerinte- nem olyan túl jó, hallja, a hallása miatt pontosan képes kihallani, hogy hol hamis, ez pedig nagyon zavarja. Persze fejlődhetne ebben, minden lehetősége megvan rá, hiszen ahogy a zongora, szolfézs meg összhangzattan tanárhoz elviszik a szülei, illetve ki is jártak hozzá, főleg akkor, amikor kisebb volt. Azt jobban szerette gyerekként, hogy ha kijöttek hozzájuk, mert otthon sokkal szabadabban érezte magát, mint egy idegen lakásában, ahol a szülei mindig rászóltak, hogy nem illik ezt, nem illik azt. – Ó… melyiket? Az a-moll zongoraversenyből? – Azt nem tudja soha megjegyezni, hogy melyik rész micsoda. Franciául kezdett tanulni, mert gyerekként nagyon szeretett egy Ravel darabot, de hamar elunta. A szülei évek óta emlegetik az angolt, a zongora miatt több értelme lenne az olasznak, a vége pedig az, hogy nem törődik ilyenekkel, pedig lehet kéne. – Én a Vágtát szeretném nagyon tudni végre, de még mindig nem megy úgy, ahogy kéne. – Biggyeszti le a száját, különösen a kéne szónál. Csalódottan pislog le a kezeire, amikre olyan sokáig büszke volt, aztán ahogy gyarapodott a tudása, úgy kezdtek neki csalódást okozni. – Annyira szeretem azt a darabot, zongora szólóban is meg zenekarral. – Gyerekkorában ez az operarészlet volt az egyik legnagyobb kedvence, rengeteget ugrált rá, sőt, amikor mondták neki, hogy vágta meg lovak, akkor a kis játéklovacskáján próbálta meg követni azt a szélsebes tempót, ami ebben a műben van. Egyszer el is esett és csúnyán felhorzsolta a könyökét. – Ideje lenne már megnőni bizonyos helyeken. – Motyogja továbbra is lefelé pislogva a levegőben zongorázó kezecskékre. Mások ebben a korban nyaktól kicsivel lefelé kívánják ezt, ő csak dementor ujjakat szeretne.
- Komolyan úgy gondolod? – Kérdi fejét félre biccentve. Tűnődve Sári koszorúja mellé helyezi a magáét, hangosan hümmögve hasonlítgatja a kettőt. Tényleg javított rajta ez az Eridon dizánj, de neki még mindig hiányzik valami. – Szerinted az a kicsi fehér jól kitöltené a réseket? – Mutat a koszorújával a kezében az előttük elterülő virágrakásra. – Te teszel még bele valamit? – Tudakolja mutatóujjával játékosan körözve a nagy sárga virág porzóinak és sziromleveleinek határán. Kellemesen puha érzetet keltenek ujjbegyén az apró kis porzók, ahogy elhúzza ujjacskáját, jól láthatóan sárgállik a pollen az ujja hegyén, amit egy halvány félmosollyal mutat Sárinak, majd belekeni a bal kézfejébe, így most már mind a két kezét megfogta. – Szerintem jól állna, vedd fel! – Kérleli kissé gyermeteg hangon, pont úgy, ahogyan Pannával szoktak könyörögni valamiért. Ő maga is a fejébe nyomja a saját koszorúját. – Nincs tükrünk. – Tükör híján egymás véleményére kell hagyatkozniuk, esetleg megkérdezhetik valamelyik iskolatársukat, úgyis kezd egyre zsibongósabbá válni a rét ezen a szép napon.
- De nagyon közel van, biztosan fenyeget! – Nyüszíti sírós hangon, ahogy próbálja visszafogni a kezeit, amik önálló életre kelnének a félelemtől. – Ugye nem az a baja, hogy elvettük a virágait? – Elvégre az ilyen állatkák porozzák be a virágokat, tekinthetik a saját gyermeküknek az összes virágot. A berregő bestia úgy dönt, hogy megtesz néhány kört Polli körül, aki tovább hisztizik, kezével erőből belemarkol a talárjába, nehogy véletlenül még jobban magára haragítsa a rovart.    


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. augusztus 16. 13:02 | Link


outift|koszorúfonás


- Nem, ez a C-dúr Toccata. - Az a-moll zongoraversenyből már tanult, így ideje volt valami újat választani és a felajánlott lehetőségek közül még ez tűnt a legvonzóbbnak. Elég nehezen barátkoztak össze, így nehezen boldogult vele, de néhány hét alatt mondhatni betörte a darabot annyira, hogy ne érezze magát kész katasztrófának ha gyakorlásra adta a fejét. - Ne aggódj, bőven van még időd megtanulni. - Neki legalább volt valamiféle motivációja. Sári néha ezért vesztette el az érdeklődését, mert csak úgy céltalanul zongorázgatott, mindenféle végső cél nélkül. Csak azért játszott, mert szeretett zongorázni.
Jót kuncogott Polii vágyán. Más vele egykorú lányok magasabbak szerettek volna lenni, vagy kicsit nagyobb kebleket szerettek volna, de a kislányt úgy tűnt csak az érdekelte, hogy az ujjai megnyúljanak végre. Nem akarta elkeseríteni azzal, hogy vannak emberek, akiknek egyszerűen nem fog lapátméretűre nőni a tenyerük és ez jól is van így. Ő csak az áldáss genetikájának köszönhette, hogy ilyen hosszú ujjai voltak, bár ezzel együtt járt, hogy magasabb volt az átlagos lányoknál és véknyabb. Olyan igazi kifutómodell alkat volt ő.
- Ha nem így gondolnám, nem mondanám. És igen, a fehér virág jó ötlet. - Ő egyelőre nem tervezte bővíteni a magáét, így a lány kérdésére csak megrázta barna fürtjeit. Nem, neki határozottan tetszett így is. Nem volt túl csicsázva, egyszerű volt, de nagyszerű.
Képtelen lett volna ellenállni egy ilyen tündéri kérésnek, így hát ügyelve arra, hogy ne tegye tönkre a munkáját finoman a fejére helyezte. Elnézte a méretezést, mert nem volt tökéletesen jó a fejére, épp csak hogy jó volt rá. A kikandikáló szára beleakadtak a hajába, de legalább elképzelései szerint jól nézett ki. - Nem kell tükör, ha elhiszed nekem hogy nagyon cuki vagy - dicsérte mosolyogva. Tényleg jól állt a kislánynak ez a virágos téma, anélkül is bájos volt, de ezzel meg végképp.
- Ne aggódj, nem fenyeget és nem, nincs baja azzal, hogy elvettük a virágait - magyarázta türelmes és higgad hangon, míg arra várt, hogy a kis darázs elhúzzon tőlük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. augusztus 21. 19:36 | Link

Vizsnyiczky Heléna Sára

Mipa zuzuzuzu


Helyeslően hümmögve hagyja jóvá a művet. Schumann nem tartozik különösebben a kedvenc német zeneszerzői közé, olyan semmilyen, közülük inkább Bach, akit igazán kedvel. – Ha már Toccata… egyszer hallottam nagyzenekari feldolgozásban, hegedű szólóval Bach d-moll Toccata és Fugáját orgona helyett… hangos volt… nagyon. – Teszi hozzá bizonytalanul, ez a rész iszonyatosan zavarta a koncert során, főleg atimpani, a pergődob meg a cintányérosok. Meg a kürt és a harsona. – Nagyon. – Nyomatékosítja újból, hogy Sári is érezze át, hogy min kellett átmenjen egy jó koncert élményért, viszont jó műkedvelőként megtette. – De nagyon tetszett.  Fülvédővel. – Súgja oda a végén szemét lesütve. Azért lehet ciki egy picit zenészként így végig ülni egy koncertet, de sírva kirohanni határozottan rosszabb lett volna. Annyira nem látszott, mert szerencsére nem olyan feltűnő, mint amiket a mugliknál látott hordani, a varázslóknál egészen kis eszköz képes eltaszítani a külvilág zaját.
- De mi van, ha nem tudok annyi akkordot lefogni, amennyit kéne? – Dünnyögi lemondóan még mindig a kicsiny kezeit vizsgálva. Szerinte a technikát lényegben tudja, az ujjai szépen hajlanak, a kisujját képes a tenyere közepéhez érinteni anélkül, hogy a többi ujja egy millimétert is elmozdulna, csak hát a hossz. Tudja, hogy rosszabb is lehetne a helyzet a mélységével, de akkor is bántja. – Nincs erre valami bájital? Vagy ilyen eszköz? Tudod… hogy befogod a végét és… húzza, amíg alszol? Mint a fogszabi? Csak zongoristáknak? - Mindenki azt mondta neki, hogy nincs ilyen, de azért meg szokott kérdezni pár szakmabelit, hátha csak őt akarják ettől megkímélni, mert hisztisnek tartják hozzá. Oké, hogy már a szúrós pulcsin is kiakad meg a gyapjú sapkát sem veszi fel, de na. Ez más, igazán kipróbálhatnák.
A fehér virágokra nagyon vigyázva óvatosan illeszti be a művébe őket, mert úgy látja, hogy ezek a szirmok kicsit könnyen törnek. Nem tudja, hogy mitől függ, hogy némelyik olyan könnyen lepereg, némelyik virág meg napokig olyan, mint a frissen vágott.
Vékonyka ujjaival megigazítja Sári haját, hogy mindenhol tökéletesen álljon. Nagyon jól esik neki a lány kedvessége, a bal füle helyett a szemöldökének válaszol. – Te is. – Csipogja 28 fogának jelentős részét megvillantva. – Van az a svéd ünnep, volt valami film is róla, még nem láttam. Az is így nyáron van. Nem? – Fogalma sincs, hogy miért nem engedték a szülei megnézni nekik, olyan szép fehérben volt mindenki, festői tájon játszódott, virágkoszorút hordtak az emberek. Pedig általában egész sok mesét meg filmet meg szoktak nézni a húgával.
A darázs nem tágít, Polkában pedig nő a feszültség, mert valamiért őt nézte ki magának. Talán a félelemből táplálkozik, talán jobban szereti a könnyű prédát, esetleg az zavarja, hogy ő vett el több virágot, nem tudni. -Nhe bántss! – Nyöszörög kezeit idegesen rángatva a szokásos legyezés helyett, amitől a darázs zúgása is hangosabbá válik, röppályája pedig közeledik Polli kezeihez, egy ponton súrolja is az állat teste a lányfejét, aki erre azt hiszi, hogy itt a vég és egy éles sikollyal jutalmazza az érzést.



Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. augusztus 30. 17:39 | Link


outift|koszorúfonás


- Nem véletlenül nem járok túl gyakran nagyzenekaros koncertekre - ingatta a fejét kicsit talán lemondóan. Ha nagyzeneakari feldolgozásra vagy művekre volt kíváncsi akkor ott volt neki a YouTube, ahol bármikor túlzott halláskárosodás nélkül részesedhetett az élményben. Személyesen leginkább a szóló koncerteket, vagy maximum a kvartetteteket, kamarazenekarokat kedvelte. Egy megfelelő akusztikájú teremben utánozhatatlanul jól szóltak. - De elhiszem, hogy nagyon jó volt. - A fülvédős részt mintha meg sem hallotta volna, úgy engedte el a füle mellett. Mit számított az, ha az élmény maga pozitív volt? A körülmények már igazán mindegyek voltak.
- Hidd el, hogy idővel tényleg jobb lesz. - Mást nem igazán tudott mondani, legalábbis olyat nem, ami nem vette volna el a kedvét teljesen a folytatástól. Mert persze ott volt a lehetőség, hogy egy millimétert sem fognak nőni a kis ujjacskái, ugyanakkor ha reménykedett még mindig jobb volt, mintha feladta volna az egészet, mert Sári telebeszélte butaságokkal a fejét. Ráért még csalódni. - Egyébként szerintem nem éri meg ilyenekkel kísérletezni. - Beleavatkozni a természet rendjébe nem tűnt túl ideális megoldásnak. Ő a saját bőrén, vagyis izmain tapasztalta, hogy mi történik akkor, ha túlfeszítik azt, amit nem kéne.
- Köszönöm! - Olyan édesen mosolygott Pollira, mint ahogy a kislány is rá. Kicsit zavarba jött, mert nem igazán volt képben a svéd ünnepekkel, pedig úgy tűnt, igazán illene ismernie ezt az eseményt, ha már a kislány is jobban képben volt mint ő. Felkeltette a kíváncsiságát, így fontolóra vette, hogy esetleg a későbbiek folyamán utána néz majd.
Valamit tennie kellett, mert úgy tűnt, a barátnője és a méhecske közötti indulatok kezdenek elszabadulni. néhány ügyes csapkodó mozdulattal ügyelve arra, hogy Pollikát még véletlenül se üsse meg elhajtotta a bogarat tőle. Azzal azonban nem számolt, hogy a kis sárgacsíkos fullánkja az ujjába fúródik ijedtében. Néhány másodpercre leblokkolt, azt sem tudta mit csináljon. Aztán elért az agyáig az éles fájdalom és kétségbeesetten kezdett pislogni a kislányra, hátha okosabb mint ő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2020. szeptember 20. 02:01 | Link


Kényelmesen hever a földön, élvezi az egyenetlen talajt, ami hol göröngyként nyomódik derekának, hol gödörként süpped be háta alatt. Talán zavarná, ha nem ez lenne a megszokott, talán furcsa lenne, ha nem ez a békés elpilledés lenne minden, amire általában vágyni tud.
- Azt hiszem róla már hallottam - húzza el a száját, épp csak ki nem mondja: szerencsétlen fickó. Nagyon sok mindennel nincs még tisztában, sok mágiával kapcsolatos titok előtte, de ugyanúgy olyanok is, melyek a mugli világnak képeznék szerves alapját - ahogy az ember a kettő közé keveredik, nehéz mindkettőből harapnia. Betti egyetértése egy olyan kis feszültséget tüntet el a vállaiban, melyről talán eddig észre sem vette, hogy ott vannak. Nem szereti a véleménykülönbségeket, veszekedéseket, eltérő gondolatokat, szeret egy vágányon lenni beszélgetőpartnerével, és semmivel sem okot adni a veszély bevonzására. Ösztönös, reflexszerű meglapulás, azaz inkább rossz érzés, egy figyelmeztető jel, amit nem szokott figyelmen kívül hagyni.
Egyik csillagot simítja végig a másik után a mesét hallgatva, ez jobban illik hozzá, a csendes figyelem, a vágy ugyanis megvan benne, hogy mások körül legyen, de könnyebb, ha beszélni nem kell. Sokat változik, változott az elmúlt időben, az emberek, akik körülötte vannak mind segítenek ebben, mégis néhány dolog túl mélyről fakad ahhoz, hogy gyökeresen megváltoztatható legyen. Talán nem fog hosszas történeteket mesélni egyik pillanatban, de két év múlva is emlékszik majd, ha megtisztelted azzal, hogy elárultad neki hogyan hívják a szüleid aranyhalát. Nem vagyunk egyformák.
- Akkor ha választanom kéne, nimfa lennék - mosolyodik el lágyan, majd felnézve ötletel - nimfa a Holdon, az ottani kövekben. - Hiába vett el tőle oly sok mindent, nem tudja hibáztatni azt a nagy kerek dolgot az égen.
- Egyáltalán nem - siet biztosítani a lányt arról, hogy értékesnek tartja mondandóját. - Én nem ismerek ilyen mondákat, de nagyon örülök, ha hallok, ha mesélsz róluk. - Arca a másik felé fordul, mosolya így jól kivehető. - Persze, csak ha te is szeretnél. Ha választhatnál, hogy milyen mitológiai lény, vagy alak lennél...? - nyitva hagyja a kérdést, felvont szemöldökkel fürkészve a levitást. Tovább szeretné gördíteni a társalgást, kérdezni, hogy Betti érezze, tényleg nem csak "tűri" a beszélgetést, mégis, inkább visszadobja a labdát, hogy csendesen figyelhessen tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. szeptember 20. 23:19 | Link

Vizsnyiczky Heléna Sára

Mipa zuzuzuzu


Nyögve bólogat Sárinak. Igaza van, ő sem szívesen jár ilyen helyekre, de az egy egészen ritka alkalom volt, amit hiba lett volna kihagynia, mert egy olyan szólóhegedűs lépett fel, aki ritkán jön Magyarországra. Csak a zongoratanára ismeretségei által jutottak jegyhez, olyan hamar elkapkodták. Jó volt, jó volt, de azért sokszor nem látogatna el ilyen hangerejű rendezvényekre. – Azt nem tudtam eldönteni, hogy élveztem-e, hogy lüktet odabent vagy nem. – Feleli nevetve. Akkor nem volt ilyen vicces neki sem, mert néha egészen kellemetlen volt a lüktetés a mellkasában, amitől legszívesebben sírt volna, néha meg egészen kellemes. A basszust nagyon nem szereti közelről.
- Csak félek, hogy nem fog menni minden később. Már most is limitál. – Sóhajtja a baljával a jobb mutatóujját húzogatva, mintha csak a növésre akarná bíztatni, de az csak nem hallgat rá. Legalábbis nem ilyen hamar. Már arra is gondolt, hogy valami bűbájjal elmókol, de bízik annyira a saját képességeiben, ráadásul még az is lehet, hogy szélesebb is lenne, amivel nem nyerne semmit, csak csúnyább volna a látvány. – Hátha növök még. – Azt mondják neki, hogy még úgyis növésben van, meg hogy a magasságához képest lehetne még rosszabb, így is egészen átlagmagasságú emberhez mérhető az ujja, úgyhogy még szerencsés is. Bele sem merne gondolni, hogy mihez kezdene, ha még kisebbek volnának. Valószínűleg inkább megtanulna énekelni vagy valami.
Jelenleg azonban a rövid végtagoknál, sőt az annál is rövidebb ujjaknál is nagyobb trauma számára a csíkos szárnyas fenyegető jelenléte. Valamiért úgy döntött az apró, de annál zajosabb szárnyas, hogy nem kíván megválni a társaságuktól, amitől Polli roppant feszélyezve érezte magát. Arcát mancsival védve próbálta meg a látványtól elzárni magát, ám a hangos zúgás egyértelműen jelezte a veszély közelségét. Nyöszörögve hisztizve rugdos kicsiket a fűben tehetetlenségében, amikor hirtelen csend lesz. Először bátortalanul kukucskál ki Sári irányába, majd, hogy biztonságot érez elveszi a kezeit. – Na, csak elment. - Csipogja barátnőjére nézve, amikor észreveszi, hogy valami nincs rendjén. Az előbb még túlzottan magával volt elfoglalva. Tekintete mereven áll meg a fullánkon a lány ujjában, a fejecskéjében pedig összeáll a kép, hogy miért lett csend. Belement? – Jujujujujujujujuj! – Összegzi a látottakat kétségbeesett hangon. Jobb kezével idegesen fel-le csapkod, ahogy próbálja kitalálni, hogy mi legyen. – Ezt csak így ki lehet venni? Nem vagy allergiás? Lefagyasszam? Mit csináljak? – Fejében nagyon durván cikáznak a gondolatok, sosem találkozott még ilyen problémával. Annak biztosan ki kell jönnie onnan, de nem tudja, hogy hogyan. Bele tud ez törni, mint a szálka?
Alsó ajkába harapva közelebb hajol, hogy jobban szemügyre vegye, mit tud tenni, arca fájdalmas grimaszra húzódik a látványtól. Bocsánat kérően pillant fel Sárira. – Sajnálom. -



Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. október 8. 13:22 | Link




Mióta Soma elutazott, azóta nem találtam a helyem a kastélyban, a társasági életben sem vettem részt mostanság. A tanulás se ment igazán, nehezen tudtam összpontosítani, ráadásul mugliismeret tanársegéd lettem. Minden erőmmel azon voltam, hogy összeszedjem magamat, nem akartam csalódást okozni, ha már ide kötött minden. Tudtam, hogy fontosak a tanulmányaim a jövőmet illetően, noha régebben egyáltalán nem érdekelt a dolog. Úgy látszik, ahogyan telt-múlt az idő, komolyabbá váltam, bár Soma mellett is megkomolyodtam valamelyest. Nagyon hiányzott a fiú, sose gondoltam volna, hogy elválnak útjaink, ráadásul úgy, hogy mindez tőlünk független módon történik. Egy darabot a szívemből magával vitt, sosem fogom elfeledni, legbelül pedig reménykedtem benne, hogy egyszer majd csak megjelen előttem, és közli velem, hogy végleg visszatért, aztán folytathatunk mindent ott, ahol abbahagytuk... a szívem legalábbis ebben hitt, az eszem viszont figyelmeztetett rá, hogy erre vajmi kevés esély van a jelen helyzetet illetően. Ma nem volt kedvem a szobámban a négy fal között ücsörögve tölteni a napomat, friss levegőre vágytam, ezért úgy határoztam, hogy teszek egy sétát a réten. Arra gondoltam, hogy ott biztosan nem botlok bele majd senkibe, bár abba is belegondoltam, hogy nem biztos, hogy jót tesz, ha magamba fojtom a bánatom, és tovább agyalok ezen az egészen. Végül üzentem Bencének, hogy találkozzunk a réten, szerettem volna kicsit könnyíteni a lelkemen, és rá mindig számíthattam mindenben. Ő már átélt egy komolyabb szakítást, így biztosan megérti, mennyire fáj ez most nekem, még akkor is, ha náluk más miatt ért véget a kapcsolat. Bence még nem is tudta, hogy mi történt, úgyhogy úgy éreztem, hogy itt az ideje felvilágosítani őt, hogy már nem fog együtt motorozni Somával. Emlékszem, hogy legutóbb azt üzente meg a fiúnak, hogy mehetnének már egy kört a járgánnyal... biztos, hogy őt is megérinti majd Soma elutazása, hiszen jó barátok voltak. Szokásomhoz híven kicsivel előbb megérkeztem a megbeszélt helyszínre, egész kellemes idő volt, bár kissé hűvöske, ennek megfelelően választottam ki az öltözetemet is. Fel-alá járkálva vártam a fiúra, miközben magamba szívtam a friss levegőt. Reméltem, hogy Bencének jobban alakultak a dolgai a bálon, hiszen azóta nem is találkoztunk, mivel eléggé magamba zárkóztam egy kis időre a történtek miatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. október 8. 21:28 | Link

Danadan
na, mi van?  - kinézet

Nem nagyon volt kedvem kimozdulni ma a szobából, még rengeteg tennivalóm volt. Ugyanis jó szokásomhoz híven nemigen kezdtem még el a kipakolást, most is az utolsó pillanatra hagytam. Nem szeretem sem a kicsomagolást, sem a becsomagolást, ha tehetem, csak úgy nagyjából egymásra hajigálom a dolgokat, meg mondjuk arra figyelek, hogy a hasonszőrű ruhaneműk ugyanoda kerüljenek. Egy jó órát pakolásztam már, mert a könyveket viszont nem lehet csak úgy bevágni egy helyre "könyvsarok" címszó alatt, szóval a szortírozás nem ment túl gyorsan. Főleg, hogy közben ránéztem mindig a telóra, meg mentem még egy kört a Varázslatos Theszrál-ban. Tudjátok, hogy van ez... még egy kör, ez lesz az utolsó. Persze akkor kinyithatsz valami szuper bónuszt, amit meg ki kéne próbálni, de közben látod a ruha és könyvhalmot, szóval nem olyan egyszerű ez az egész. Tulajdonképpen Dana üzenete mentett meg a további pakolástól, aki kérte, hogy menjek ki a rétre hozzá dumálni. Hát, már hogyne mennék, kedves barátném! Sokkal jobb veled találkozni, mint ezt a fárasztó melót csinálni. Persze "megkérhetnék" egy fiatalabb levitást, hogy ugyan segítsen már benne, de már nem hiszem, hogy ilyen irányba meg tudnék változni. Szóval gyorsan összekaptam magam - mentem még szigorúan 5 kört a játékban - és már kaptattam is a rét felé. Elkezdődött az új tanév, a diákok megtelítették élettel a sulit, régi barátok találkoztak, új szerelmek születtek - legalábbis gyanús volt nekem Farkas Petra, hogy tavaly még más csőrére volt ragadva -, és az üres kastély újra megtelt hangokkal. De gyorsan elhagyom az idilli környezetet és hamarosan meg is látom a réten kolbászolni a szőkét. Hát a szünetben sem csúnyult meg, ami azt illetti, végül is ha belegondolok, hogy milyen csajok vesznek körül, még szerencsésnek is érezhetem magam, nem? De.
- Helló Danadana dan, még szép hangod van? - vigyorgok felé, miközben lerövidítem a távolságot köztünk, egészen nulláig, amikor is átölelem az én kis barátomat. Még két puszit is kap a miheztartás végett, ami a kissé hűvösebb időben még nekem is jól esik. Végül kikapcsolom a mágnest és hátrébb lépek, hogy megcsodálhassam a mindig penge csajszit.
- Na, mi a helyzet? - kérdezem és kíváncsian várom, hogy volt-e valami ok, hogy találkozzunk, vagy csak már nem bírta a hiányomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. október 9. 22:49 | Link




- Helló Bencus! - üdvözöltem a fiút szintén egy nagy öleléssel és persze viszonoztam a két puszit is. Nem tudtam egy kicsit nem elmosolyodni a mondandóján, hiszen, amikor a társaságában voltam, vagy épp rosszban sántikáltunk, mindig jó kedvre derültem, nem volt ez alól kivétel a jelen pillanat sem, akármennyire is rossz hírt akartam vele közölni. Kicsit sikerült neki jobb hangulatra derítenie egy kis idő erejéig, azonban ez a pillanat nem tartott ki oly sokáig, mint általában, mert komolyabb témáról volt szó.
- A hangom ugyanolyan, a helyzet viszont kritikus - haraptam be az ajkaimat a válaszom közben, miközben a földet bámultam.
- Nos, az a stájsz állt elő, hogy Somával szakítottunk. Pontosabban el kellett utaznia, hogy a kis húga mellett lehessen, mert az apjánál helyezték el a testvérét... nem tudom, mit tudsz az egészről, de a lényeg az, hogy az apja egy erőszakos, gátlástalan ember, az anyukája pedig sajnos már nem él - összegeztem a dolgokat a legjobb tudásom szerint.
- Ja, és Amerikába utazott, nem is igen jön az országba látogatóba. Emiatt úgy döntöttünk, hogy jobb, ha vége az egésznek, nem érdemes húzni-vonni a dolgot, mert annál fájdalmasabb lesz az egész... sose gondoltam, hogy ez lesz a vége a kapcsolatunknak. Sőt, arra sem számítottam, hogy egyáltalán befejeződik, és semmit sem tehetünk érte... ez annyira igazságtalan - panaszkodtam a fiúnak szomorú arccal. Annyit sírtam már az elmúlt időszakban, hogy most végre anélkül sikerült elmondanom a dolgokat, hogy könnyre fakadtam volna, szerintem ki is száradtak már a könnycsatornáim. Mindenesetre jól esett, hogy újból kiadhattam magamból a keserűségemet, és kicsit újra feloldódhattam ezáltal. Kíváncsian vártam, hogy Bence mit reagál erre, abban biztos voltam, hogy nagyon meg fog lepődni a dolgon.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. október 9. 22:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2020. október 10. 22:04 | Link

Zina
Nézzünk csillagokat!
Ruha

Régen voltam annyira nyugodt, mint most, hiába járunk tilosban, az este csöndje, hogy nincsenek körülöttem sokan, nagyon relaxáló tud lenni. Csak fekszem a füvön, és az sem zavar, ha rám másznak a hangyák, vagy muslincák repkednek körülöttem. Csak hallgatom a szelet meg a baglyokat. Zinára nézek, és csak bólintok a kijelentésére. Sejtettem, hogy Prométheusz neve ismerős lesz számára, hiszen a görög mitológia egy igen híres alakja. Persze hírnevet számára nem a hőstettek hoztak, hanem szerencsétlen sorsa. Melyet szerintem nem érdemelt meg. De ez csak az én véleményem.
Egy pillanatra eltérünk a témától, de gyorsan vissza is kanyarodunk a görög történetekhez. Ennek ellenére egy pillanatra mintha elcsípném Zina arcán a megkönnyebbülést, melyet egyetértésem kifejezésével okozok neki. Felnézek a Holdra, elképzelem, ahogy nimfák járkálnak rajta, megbújnak a kövekben.
Aztán rajtam van a megnyugvás sora, ahogy Zina biztosít róla, hogy nem untatom. Nem szeretném álomba ringatni a történeteimmel.
- Szívesen mesélek, ha érdekelnek a történetek. De ígérd meg, hogy szólsz, ha sok vagyok! - kérem tőle. Nem szeretnék túlzásba esni, mert ha érdekli is a görög mitológia, a végtelenségig biztosan nem hallgatná. - Nem szeretném, ha unnád a dolgot. Csak akkor mesélek a tényleg érdekel - majd kezemet a fejem alá teszem, és ismét a csillagok felé fordulok. A fényes pontocskákat nézve gondolkozom el a kérdésén. - Szívesen lennék főnix - felelek kis gondolkodás után. - Szerintem nagyon csodálatos lények. De akár egy sellő bőrébe is szívesen belebújnék. Vagy Pallasz Athéné lennék. Ő a görög mitológiában a bölcsesség istennője - az istennő utólag jut csak eszembe, pedig mióta foglalkozni kezdtem ezekkel a történetekkel, ő a kedvenc mitológiai alakom. - Na és te? - kérdezek vissza. Már mondta ugyan, hogy nimfa szívesen lenne, de kíváncsi vagyok, kik vagy mik jutnak még eszébe, kiket ismer.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 14. 09:39 | Link

Romhányi



Nekem a kávé. Az a minden. Azt pedig, amit a kastélyban adnak, nem szeretem. Így hogy van lyukasom, meg engedélyem a szabad közlekedésre, gyorsan le is megyek a faluba, hogy beszerezzek egy jókora adaggal. Főleg, hogy mostanság nem igazán alszok jól, és ez már a szemeimen is kezd meglátszani. Mintha elvonási tüneteim lennének. Jó, nem tudom azt állítani, hogy olykor-olykor nem hiányzik...
Most viszont a koffein az, amiért a szervezetem üvölt. Mégis, ahogy meglátom az üvegház felé sétáló srácot, a pulzusom minden dopping nélkül repked fel száz fölé.
Kicsit felgyorsítok, hogy elé tudjak vágni, és elállni az útját, hogy aztán dühösen mérjem végig. Pedig csak gondolkodok, azt latolgatom, megéri-e ez nekem, mert hát, még egy alkalmam nem lesz... egyikre se. Döntök.
- Nyomorult - ahogy "köszönök", már veszem is le a papír pohár fedelét, hogy a benne lévő langyos löttyel jól nyakon öntsem. Még ezért is utálom, rá kellett pazarolnom ezt, és be kell érnem az ittenivel, de... ennyivel lógok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Romhányi M. Áron
INAKTÍV


aszondja Mózsi | a szerencse fia
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
A langyos lötty meg a nyomorult esete
Írta: 2020. október 14. 09:43
| Link

M Á C S A I
HEY-HO || nézz rám


Tudván, hogy ma a macskagyökér nem létező izgalmairól lesz szó gyógynövénytanon, eleve nincs káprázatos jókedvem, de mikor meghallom a mögöttem gyorsuló ikszlábak közeledtét, tudom, hogy vége az életemnek - legalábbis mára. A mögöttem csattogó csaj egész egyszerűen képtelen befogni, vagy ha szökőévente egyszer mégis sikerül neki, akkor meg úgy duzzog az ember mellett némán, hogy az hirtelen-nyomban nemcsak a saját születését, de még a kozmosz létrejöttét is megbánja.
Hosszú, elnyújtott sóhajjal állok meg, és türelmet erőltetve magamra, várakozóan nézek le a boszorkányra, kezdjen csak bele, hátha akkor a két óra közötti szünet elegendő lesz arra, hogy az első mondat végére érjünk.
Aztán...
- MI A... - kiáltok fel dermedten. Karjaimat ösztönösen széttárom, arcomat előredöntöm. A kávé gyors ütemben csöpög előrelógó barna tincseimből, csurog végig frissen borotvált arcbőrömön, le a nyakamon, be a pólóm alá. Az érzéstől kiráz a hideg, hangom halkan csendül fel újfent. - ...p*csa.
Összeszűkült szemekkel nézek fel, tekintetem az ostoba tyúkéba fúrom, mellkasom túl lassan, túl nyugodtan jár fel és alá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 14. 09:43 | Link

Romhányi




Még így is jobban járt. Az az ital, amit rá pazaroltam tényleg finom, és nagyon szívesen megittam volna. De tényleg. Viszont ezt a helyzet szülte. Verekedni nem szeretek, átkozódni nem szoktam, és tényleg Merlin mentse meg azt, akire ilyenkor pálcát szegezek. Megrázom a fejem, ugyanolyan összeszűkült tekintettel meredve Romhányira.
- Gyors leszek és érthető - biztosítom róla, hogy nem szándékozom sokáig az időm pazarolni rá. Bár könnyebb lenne ezt eszközölni, ha nem lenne nyomorult közös óránk, és nem lennénk tanulótársak.
- Veled ellentétben nem vagyok egy retardált, szóval, ha azt mondod, fogjam be.. megteszem... komolyan.. hiszti nélkül - tudom, hogy ez furcsa, és nem kicsit megrengető, de ez az igazság. Tudom, nem mindenki bírja azt, ha fecsegek, sőt aláírom azt is, hogy valakit ez kimondottan zavar, de könyörgöm, attól, hogy szőke vagyok, még értem ám az emberi beszédet.
- Lógsz nekem egy kávéval - igen, a hangom is számonkérő, és teljesen csalódott vagyok, amiért ezt kellett tennem. Mint mondtam, az ő hibája.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Romhányi M. Áron
INAKTÍV


aszondja Mózsi | a szerencse fia
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
A langyos lötty meg a nyomorult esete
Írta: 2020. október 14. 09:46
| Link

M Á C S A I
HEY-HO || nézz rám


Aszondja gyors leszek. Hát azt megnézem, cicám. Őszintén szólva nekem már azelőtt nevetnem kell, hogy egyáltalán belekezd a szentbeszédbe; és bár a hangomat áthatja némi cinizmus, mégis úgy tűnik, annyi emberség még belém is szorult, hogy meghallgassam a misst, ha már ilyen félreérthetetlen módon hívta fel magára a figyelmem.
- Érdekes - felelem, míg kiegyenesedek, aztán cinikusan folytatom. - Én hülye meg azt hittem, hogy a velem ellentétben nem retard emberek képesek anélkül is felfogni, ha valakit nem hoz lázba a mondadójuk, hogy azt konkrétan a szemükbe mondanák. Ennyit az elegáns, finom neveltetésű úriemberségről.
Ciccegek egyet, kettőt, azután a fejemet csóválva közelebb lépek a kis Mácsaihoz.
- Itt van a lattéd, tessék, nyald le - válaszolom kihívó, rekedt hangon, és még a fejemet is oldalasan felemelem, hogy ha él az ajánlattal, jobban hozzáférjen meztelen nyakamhoz. A pillantásomat továbbra is rajta tartom, figyelem az arcát, minden rezzenését. Ha-ha. Kávé, mi? Te meg lógsz nekem egy tiszta pólóval, kis furkászagyú.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 14. 09:49 | Link

Romhányi



- Ha érdekelnél. Akkor esetleg figyelnék a jelekre, amiket küldesz - tudom, ez gyenge, de egyszerűen nem tudok vitába szállni ezzel. Tényleg még csak tanulom ezt a "figyeljünk a másikra" dolgot. Mindazonáltal, én egy padon ülő szobornak is lelkesen ecseteltem, hogy a srácnak csak nagy arca volt, és mire arra került volna a sor, visszatáncolt. Még kedveltem is, mert nem szólt közbe. Ehhez az is hozzá tartozik, hogy akkor volt bennem némi... segítség, aminek köszönhetően elég valóságosnak tűnt, na.
Felvonom a szemöldököm a kihívást hallva, majd egy gúnyos vigyor után, épp csak hozzáérintve a nyelvem a nyakához, húzom rajta végig, hogy aztán hátrálva egy lépést, olyan grimaszt vágjak, amit ő is premier plánból tud végignézni.
- Elrontottad - biggyesztem le az ajkam, aztán újra közel lépve hozzá, ha nem tesz semmit, megfogom a pólója szegélyét, hogy felhúzva azt, megtöröljem vele a nyakát, persze közben végig a szemébe nézve.
- Ezért már úgyse kár... ellenben a lattemért... - igen, még most is dühös vagyok. Ezért is tervezem elengedni azt a pólót, és ellépve mellette, a kastély felé menni, hogy szerezhessek magamnak egy újat.
- Oh a francba... hát nem elkezdődött az a fránya óra? - azért még visszafordulva, ijedtséget mímelve teszem kezeim a mellkasomra, csak hogy pár másodperc múlva, újra csak a gúnyos vigyorom legyen.
- Gratulálok Romhányi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Romhányi M. Áron
INAKTÍV


aszondja Mózsi | a szerencse fia
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
A langyos lötty meg a nyomorult esete
Írta: 2020. október 14. 09:55
| Link

M Á C S A I
HEY-HO || nézz rám


Szürkés fényű tekintetem azonnal elnyílik a lány válaszára, mondjuk eszem ágában sincs titkolni, hogy meglep vele - hát ki az a hülye, aki olyannak rizsázik kétszer negyvenöt percben, aki amúgy nem is érdekli? Ember, ebben semmi logika. Habár az igazsághoz hozzátartozik a tény, hogy nővel állunk szemben, ami azért szolgál némi magyarázattal.
- Mi lenne, ha még érdekelnélek is... - morgom az orrom alatt olyan halkan, hogy Mácsai talán nem is érti mit mondok. Hát, mondhatnám, hogy kár érte, de mind tudjuk: hazudni bűn.
A következő pillanatban megérzem az illatát - az mélyen az orromba fészkeli magát -, és azzal együtt nyelve érintését is a bőrömön. Meglep, ismét, mert biztos voltam benne, hogy a kihívó szavakra fújjolással felel majd, nem pedig gondolkodás nélküli cselekedettel.
- Olyan csúnyán, hogy még álmodban is erre az ízre vágysz majd - jegyzem meg számszegletében bujkáló mosollyal, és fél szemöldökömet felvonva a szemei után kutatok. Aztán előrébb döntöm az államat, és jobbommal ráfogok a pólómat fogdosó kezére. Cöcöcö, hátrébb az agarakkal, kislány. Ujjaim vékonyka csuklójára kulcsolódnak, és úgy, erősen tartva őt emelem közénk a kezét.
- Ha a tűzzel játszol, könnyen megégetheted magad. Nem mondta még senki? - teszem fel a költői kérdést, és bár a hangom komolyan cseng, a vonásaim lágyak, a szemeimben pedig játékosság fénylik. A csuklóját elengedem, hagyom, hogy ellépjen mellőlem, és én is elindulok az üvegház felé. Tudom, hogy nem bírja ki, hogy hozzám fog még szólni, de nem állok meg, csak lassítok a lépteimen, ahogy a vállam fölött visszapillantok rá.
- Na mibe, hogy engem beenged az a holdkóros? Sajnálatos, hogy Mikola téged meg kábé száz, hogy nem fog - együttérzést tettetve, amolyan ehj, bro' jelleggel vonom meg a vállam, aztán kiszélesedő vigyorral elfordulok tőle, és mielőtt zsebre tenném mindkét kezem, még felmutatom neki a jobb középső ujjamat - hátha vagyok akkora máker, hogy elcsípje a szeretetteljes gesztust.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 14. 09:55 | Link

Romhányi



Ahogy néz... csak megvonom a vállam. Nem kívánom elmagyarázni neki a miérteket, és nem csak azért, mert ez az egész abból indult ki, hogy lesz*rja a rizsám. Egyszerűen ilyen vagyok. Az ember ezt vagy megszokja, vagy szépen túllendül rajta.
- Csoda - szinte azonnal vágom rá, gondolkodás nélkül, s talán most először komolyan. Nem, köszönöm szépen, volt szerencsém hozzá hasonlóhoz, és őszintén, nem kérek belőle. Bírja a ő magát nélkülem is, én meg nem vagyok hajlandó asszisztálni.
- Nyilván... - rázom meg a fejem, szárazon nevetve mellé. És tényleg, így hogy megkóstoltam, nem is értem, hogy élhettem idáig nélküle. És most őszintén remélem, ebből mindenki kiérezte az iróniát.
Egyetlen másodperc tört része.. egyetlen apró érintés, és úgy kapom el a csuklóm, mintha minimum megégette volna... s fogom meg a másik kezemmel, de végig tartom a szemkontaktust, csak a tekintetemmel üzenve neki, nem ez is olyan dolog, ami őt nem izgatja (*).
- Nem szeretem a tüzet - küldök felé egy angyali mosolyt, még a pillám is megrebegtetve. A tekintetem viszont gyanakvóvá válik, bár ezt inkább paranoiának tudom be. Azt hiszem, le kell ülnöm Zójával, még ha ez fájni is fog... tudom.
- Még akkor se tenném, ha nem pletykálnák, hogy nagyító szükséges hozzá - óóó igen, ezt így stílusosan utána kiabálom, mintegy szívélyes búcsúként. De könyörgöm... komolyan... meglehet az ilyet állni? Ahogy a kastély felé veszem az irányt, azért kicsit el is nevetem magam, szigorúan úgy, hogy még véletlenül se legyen ennek tanúja.



*Mesélő - 2020.10.11. 20:32
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. október 18. 17:53 | Link

Danadan
na, mi van?  - kinézet

Szerencsémre Dana mit sem változott, most is közvetlen és barátságos. Igen, mindig az és nem, nem értem, hogy hogyan csinálja. Legalábbis én mindig ilyen csibészesnek és vidámnak láttam, bármikor is találkoztunk, na meg olyannak, akinek mindenre vannak válaszai. Ha kell, ha nem. De ez sosem tántorított el tőle, jó fej volt, és mindenkinek vannak fura dolgai, leginkább másoknak furák, én így szeretem, ahogy van. Ráadásul ő egészen gyorsan párt talált magának, és azóta is kitartott a rellonos mellett.
- Kritikus – húzom össze a szemöldököm, miután megkapom az ölelésem és a puszijaim. Fogalmam sincs, hogy ugrat-e éppen, vagy tényleg valami komoly baj van nála. Végig pillantok gyorsan a testén, de semmi kivetnivalót, vagy éppen furcsa elváltozást nem látok rajta. Minden rendbennek tűnik, bár a hanglejtése kicsit aggasztó, ezt elismerem. Gyorsan kiderül, hogy mi az, ami kritikus, és el is húzom a számat. Somának el kellett mennie, az indok igazából mellékes, a lényeg, hogy nincs itt. Akkor nem csak Dana kapcsolatának, de a motorozásnak is annyi. Nyilván az előbbit sajnálom jobban, de a másodikat is sajnálom, még ha önző dolognak is tűnik. Bizonyára az.
- Sajnálom – mondom neki, de folytatja és kiderül, hogy gyakorlatilag emiatt szakítottak. A monológja végén megint odalépek és átölelem őt. Mit tudnék erre mondani? Soma így döntött, nyilván nem viccből, mégiscsak a húgáról van szó.
- Az élet az már csak ilyen, de még mindig jobb, ha az élet csinálja, mintha mondjuk belőled lett volna elege – simítok végig az aranyszín haján, és ellépve belemosolygok a képbe. Én most nem igazán tudom megnyugtatni, tudom, hogy nem lehet, remélem az is elég, ha itt vagyok mellette.
- Soma jó fej, és sajnos gondolom nem volt más megoldás. Esetleg utánamehetnél, nem? Vagy hopp-hálózat is van a világon, találkozhatnátok… de tudom, eső után köpönyeg – mondom keserűen, és tudom, hogy ezek nem igazi megoldások. Ráadásul pont ötödéves, még jó, hogy nem az év végén történt, mert akkor lehet, hogy rossz hatással lenne a tanulmányaira.
- Megigyunk valamit, valahol? vagy sétáljunk? Mit szeretnél? – kérdezem, mert talán ez a legjobb módszer, ha ő mondja meg, hogy mire van szüksége.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.

Oldalak: « 1 2 ... 47 ... 55 56 [57] 58 59 ... 67 ... 72 73 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék