36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 46 ... 54 55 [56] 57 58 ... 66 ... 72 73 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. június 6. 15:48 | Link

Te
Bizonytalanul


Érdeklődve nézte, hogy a kés ahelyett, hogy kimért volna egy olyan normális adagot, csak simán elvágta a tortát szinte félbe. Hát ez egészen érdekes lesz, az biztos. Még jó, hogy az ebéd nem most volt, mert különben a felét se bírná magába tömködni.
- Hát, ha én sütöttem volna, akkor biztos, hogy senki nem lenne képes abból egy ekkora adagot megenni - sóhajtott, ahogy átvette a tányért, és a szeméhez emelte, hogy még tüzetesebben megnézze annak a méretét. Vajon kitakarta a fejét is? Mert egészen úgy érezte, hogy igen.
A pokróc másik szegletéből elvett egy villát, és belesüllyesztette az édességbe. Sz biztos, hogy nagy harcra jelentkezett, és csak reménykedni mert, hogy jó is legyen az íze. Mert ha nem, akkor aztán fogalma sincs, hogy mit fog tenni.
Egy jókora adagot a villájára tűzött, és bekapta, hogy a pofazacskóit is az telítse ki, így úgy kinézve, mint egy megtermett, éhes mókus. Rágás közben érdeklődve hallgatta a lányt, aztán mikor ránézett Rara, feltartott mutatóujjával jelezte neki, hogy akarna ő beszélni, csak éppen nem megy. Gyors rágásba kezdett és próbálta legyűrni a hatalmas falatot, hiszen ez nem olyan téma volt, amelyet sokáig hagyhatott a levegőbe poroszkálni. Sőt, ha jól ismerte Rarát, akkor már csak egy kis idő kellett neki, hogy elbizonytalanodjon, és azonnal visszakozni kezdjen az egész témával kapcsolatban, azt meg nem hagyhatja.
Még mindig szűrt hangon, mint aki mindjárt megfullad, gyorsan kinyögött egy mondatot. - A lufiknál azt mondtad nem akarsz olyat, hogy "mi" - emlékeztette rá. Persze ott ő is sok mindent mondott, de a saját érzelmeit sokkal kevésbé tartja tiszteletben, mint a lányét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 6. 16:48 | Link


outfit|szülinapozás

Lehet hogy túlzásba esett, de a nagymamájától tanulta ezt a fajta megkülönböztetést. Ő volt az, aki képtelen volt nyolc egyforma szeletre vágnia tortát, mert mindenkinek személyre szabott méretet választott attól függően, hogy kit mennyire szeretett. Sári mindig nagyobb részt kapott, mint nővére, mondván ő úgyis olyan kis vékonyka, szüksége lenne egy-két plusz kilóra.
- Még az sem biztos, hogy ez ehető lett. Azért ha nagyon szörnyű mondd meg – sóhajtott fel, mintha különösebben meghatotta volna. Bízott abban, hogyha tényleg olyan borzalmasra sikerült volna, mint amilyennek elképzelte akkor azok, akik a fiú előtt megkóstolták szóltak volna. Zsófi biztosan, ő elég őszinte volt ahhoz, hogy ne hazudjon ilyenekről, főleg hogy ő volt az egyetlen, akit beavatott a nagy tervbe.
A fiút látva vacillált, hogy mókusra vagy pocokra hasonlít-e inkább ennyi sütivel a szájában, de nem tudott dűlőre jutni. Az biztos, hogy hihetetlenül aranyos volt, alig állta meg kuncogás nélkül a látványt.
- Hé, azért ne fulladj meg, annyit nem ér. – Szigorúan nézett rá, mint anyuka a habzsoló gyerekre. De hát na, nem akarta hogy belefulladjon a sütibe a nagy sietségben, mert bár furdalta a kíváncsiság, hogy mit akar mondani, de azt az egy percet még igazán meg tudta várni, amíg Zsombor megrágta és lenyelte a falatot.
- Sok mindent mondtam… Bár emlékeim szerint inkább csak azt, hogy félek. Nem azt, hogy nem akarom. De inkább hagyjuk is. – Elbizonytalanodott, meghátrált hirtelen már nem is tűt olyan jó ötletnek, hogy megbeszéljék. Jobban érezte volna magát, ha fel sem hozza a témát, csak csacsognak valami semmitmondó és jelentéktelen dologról,  ami nem kavarja fel ennyire az állóvizet. Kellett megint túlgondolnia mindent…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. június 6. 17:00 | Link

Te
Bizonytalanul


Most vagy ő választott hihetetlenül rossz pillanatot egy ekkora falatbevállalásához, vagy a lány, hogy ilyen komoly témákról beszélgessenek. De teljesen mindegy is volt, feltéve, hogy a lány megvárja, míg kinyögi végre a kérdését.
Fél? Hát igen, tőle lehet is, ezt elismeri. De ennyire rosszul emlékezne arra a beszélgetésre? Az elméje sokszor csapta már be az évek során, de egészen rég volt már, hogy ennyire. Esetleg jó lesz visszamennie az ELMÉbe egy újabb kivizsgálásra.
- Ne ne ne - riadt meg hirtelen Zsombor, hogy nem tudja meg, hogy mi lesz ebből az egészből. A sütis tányért letette maga mellé, és megragadta a lány egyik kezét, hogy magára irányítsa a figyelmét. - Beszélj hozzám. Szóval félsz - vezette vissza a beszélgetést oda, ahol volt. Ezt most nem hagyhatta annyiban. De miért nem? Mármint ő akarta? Dehát mindenkinek fájdalmat okoz. Rarának viszont nem akar. Mégis, a racionális éne mintha teljesen cserben hagyta volna, ha erről a barnaságról volt szó. - Tőlem? - nyögte ki a kérdést, mely szinte égette a nyelőcsövét, ahogy kijött.
Megszokta már, hogy mindenki ferdén néz rá, és azt is, hogy maga sem mer már bízni. Semmiben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 6. 17:32 | Link


outfit|szülinapozás
Választhatott volna jobb pillanatot, de nem gondolta, hogy ennyire hevesen fog reagálni a fiú. Arra számított, hogy nyugodtan megbeszélik majd ezt az egészet. Bár számíthatott volna arra, hogy eddig semmi sem ment egyszerűen, szóval akkor is muszáj volt valami be nem tervezettnek történnie. Csak homályos emlékfoszlányok maradtak meg abból a beszélgetésből, de arra biztosan emlékezett, hogy olyat nem mondott, hogy nem akarja. Hiszen akkor és ott nem tudott hazudni, csak az őszinte igazságot mondhatta. Márpedig az erős füllentés lett volna, ha azt mondta volna, hogy nem vágyik erre.
A meglepettségtől egészen kikerekedtek szemei. Úgy tűnt, mintha Zsombor megijedt volna attól, amit mondott. Néhány másodpercig értetlenül pislogott rá, majd hagyta, hogy elkapja az egyik kezét. Na nem mintha addig nem figyelt volna rá, ez csak segített a koncentrációban, hogy pislogás helyett beszélni is tudjon.
- Tőled? - Úgy nézett rá, mintha legalább azt mondta volna, hogy az ég zöld é a fű kék, majd nem bírta megállni, elnevette magát. Hiszen hogy is félhetett volna pont tőle? Már a feltételezést is abszurdnak érezte. Csak nevetett és nevetett, olyan vidáman, hogy az már szinte bűnténynek számított. Ha egyszer elkapta a nevethetnék akkor onnantól igen nehéz volt abbahagynia. - Dehogyis, te buta. Hogy félhetnék pont tőled? - nyögte ki, miután nagy nehezen sikerült erőt vennie magán. Még mindig nem kapott rendesen levegőt, de kényszerítette magát, hogy folytassa a mondandóját.
- Szóval nem, nem tőled. Csak mikor legutóbb ennyire közel engedtem magamhoz egy fiút annak elég csúnya vége lett - zárta le egy drámai sóhajtással. Nem akart most erről beszélni, de szükségét érezte, hogy tényleg bebizonyítsa, hogy egyáltalán nem a göndörtől fél. Sokkal inkább a saját félelmétől. Ez nagyon értelmetlennek hangzott még Sári számára is, ezért inkább nem is erőltette ezt a magyarázat dolgot.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. június 6. 18:16 | Link

Te
Bizonytalanul


A nevetés egészen hirtelen érte, kissé hátra is hőkölt, és a lány kezét is leengedte.
Tőle.
Attól az embertől, aki egy volt halálfalóval viaskodott. Aki elküldött egy ártatlan lányt féltékenységből. Akinek dühkezelési problémái vannak. Oh Rara, ha tudnád te most pontosan min is nevetsz... Elméjében felrémlett újra a tű, és az az átlátszó szérum, amely újra és újra lenyugtatta a benne nyugvó szörnyet. Érezte a kétségbeesés izmainak megfeszülését, ahogy tiltakozik, üvölt. Szörnyű emlékek száguldottak le benne, míg vele szemben a lány csak nevetett. Nem érti. És nem is kell neki.
- Az a srác biztos egy bunkó volt - fűzte csak hozzá Rara mondandójához. Fogalma sem volt róla, hogy a lány mit titkol pontosan, hiszen egy szakítás nem hitte, hogy pánikrohammal kéne, hogy járjon. Sok minden volt, amit még nem értettek egymásban. Olyanok, melyeket nem is képesek elmondani egymásnak.
- Rara - nézett le kezeikre a srác. - Minden, amit a bulin mondtam igaz. Csodálatos vagy, és semmi mást nem szeretnék jobban, minthogy köztünk legyen valami. De se te, se én nem vagyunk készek arra, hogy megosszuk a titkainkat valaki mással - mondta ki a nyilvánvalót. Igen, szavakkal is bevallotta, mit érez. Viszont ez nem változtatott a tényen, hogy kapcsolatuk elsősorban kémia, mintsem szellemi vonzódás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 6. 19:10 | Link


outfit|szülinapozás
Észrevehette volna, de nem akarta, hogy mi történik közben mellette. Hirtelen jött vidámsága mintha szemellemző lett volna, az agya blokkolt mindent ami nem tartozott az elképzelt rózsaszínködös valóságához. Egészen addig, míg nem kellett Eliasról beszélnie. Ez a téma mindig észhez térítette,
- Inkább egy liliomtipró drogfüggő - válaszolt sokat sejtetően, mégsem túl konkrétan. Ez már egy kis lépés volt a megnyílás felé, de mégsem kellett elmesélnie. Így próbálta éreztetni a fiúval, hogy próbálkozik, igenis el akarja mondani, hogy mit hallgat el, csak kis lépésekben kell haladnia és ez volt az első lépés a megnyílás felé.
- És meddig akarod ezt játszani? Össze vagyok zavarodva, fogalmam sincs, hogy hova tartunk és van-e értelme ennek - fakadt ki végül. Nem pont így akarta tálalni, de gyakorlatilag képtelen volt ezután magában tartani. Elengedte a fiú kezét és levette a nyakában hordott pengetőt. Szótlanul adta vissza eredeti tulajdonosának, valahogy már nem érezte szükségét, hogy magánál tartsa. Besokallt, mer tudta, hogy ezen semmi nem fog változtatni. Megmaradtak azon vonzalom szintjén és képtelenek voltak továbblépni ezen. Talán ha kicsit később találkoztak volna nem így alakult volna. Nem akarta ellökni magától Zsombort, de most nagyon jó úton járt efelé. Mindenkivel ezt csinálta, ha úgy érezte, veszélyesen közel került hozzá, aztán mindig sajnáltatta magát, hogy mennyire rossz neki.
- Sajnálom, nem ezt érdemled - motyogta a takarót vizsgálgatva. Nem akart sírni, a könnyek szerencsére nem is találták meg, egyelőre. Egyre inkább egy nagyon rossz tinidrámában érezte magát azzal a különbséggel, hogy sejtette, hogy ennek nem lesz olyan habos-babos vidám vége. Ahhoz valaminek drámaian meg kellett volna változnia és erre igen kevés volt az esély.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. június 7. 15:47 | Link

Te
Bizonytalanul


Mindketten elhalkultak hirtelen. A lány szavai hatalmas űrt hagytak meaguk után. Liliomtipró. Vajon ezek szerint akkor Rara nem akarta? Zsombor érezte, ahogy agyát újra elönti az az ismerős düh, keze ökölbe feszült. Nem hagyhatja, de mégis. Rara miatt elengedné a benne lakozó szörnyet. Egyedül a gyógyszerek miatt volt képes megtartani a józan eszét.
Igaz volt. Minden szó, amelyet ő mondott, és amit a lány. Kerülgették egymást, hol egyikőjük, hol másik visszakozott az egész miatt. Akarták, de mégsem tudták meglépni azt az utolsó lépést.
Van-e értelme. Jó kérdés. Mikor együtt voltak azt érezte, hogy igen. De amikor külön... A félelem és szorongás beült a fejébe és addig suttogott neki, míg elhitte, hogy nincs. S ez az egész találkozó. Az, ahogy kisiklott csak ezt bizonyította.
A pengető egy kicsit lógott a lány kezében, mielőtt képes lett volna elvenni. Ez a gesztus mindent elmondott. Rara nem kér belőle. Meg tudta érteni. Éppen csak közel engedte volna magához, és újra elhagyták, amit megcsillant igazi valója. Bólintott egyet, szájában keserű ízzel, és felállt a pokrócról.
- Igazából pontosan ezt érdemlem - jelentette ki Zsombor, és már vette volna útján vissza a kastélyba. Egy pillanatra még visszafordult.
- Köszönöm a sütit. Nagyon finom volt. És... boldog szülinapot - mondta ki a szavakat egy hatalmas gombóccal a torkában. Újra megtörténik. Megint. De mostanra már sokkal jobban képes kezelni.
Elfordult, és a nevető csoportok között visszasétált. El Rarától. Pontosan úgy, ahogy első alkalommal lennie kellett volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2020. június 16. 15:08 | Link

Mr. Radetzky
nagyon izgulósan | style

Muszáj elfintorodnia. Az univerzum? Remek kilátások, ha arra kell bíznia magát, hogy a nagy semmi majd megszánja. Ezt mégsem mondja ki, bár nincs is szükség rá, csak az arcát kell megnézni és lerí róla, hogy ettől nem lett nyugodtabb. Hatnia kell az eseményekre, teljes fókuszra kell törekednie és akkor Fortuna elbújhat majd, mert megnyeri magának az egészet.
- Tehát, ha ma nem kapom el, az még jó is, mert legközelebb jobban fogok neki örülni? Ki hiszi el ezt a marhaságot? - hangosan felnevet, csilingelő hangját pedig könnyedén repteti tovább a szél. Bercinek nyilván igaza van egyébként, hiszen sportember, kviddicsezett is, valószínűleg nem csak úgy kitalálja ezeket a bölcsességeket. Ettől függetlenül Oravecz Bertalan vagy Bertalan Coelho megidézése teljes mértékben szükségtelen. Még szerencse, hogy így szerette meg a másikat és enélkül már nem is lenne igazi a kettősük: itt, a Bagolykőben, ő az edzője. Legfőképp ugyan szociális kapcsolatokban tréneli, de elég az.
- Mondjuk el kell ismerni, hogy elég helyes - arcán enyhe pír jelenik meg, mely elárulja, hogy igazat beszél. Nem volt alkalma túl sokat csevegni a férfival, de őszinte csodálattal nézte szemének világát és az ennyi év után is még mindig tökéletesen kidolgozott izomzatot - persze, csak mint sportember a sportembert. Semmiképp sem mint tinilány a férfit. Khm.
- De hát én nem is...! - befejezni viszont már nem tudja, mivel a rellonos odahajol és tényleg megharapja. Nevetve kiált fel és szinte azonnal oda is kap, noha fájdalmat nem okozott neki a másik. Ha lelátna oda, megnézné, így csak hinnie kell, hogy amit Berci mond, igaz: billogot kapott. Ettől a gondolattól ismételten kipirul arca, de ez betudható a nevetésnek is szerencsére, így nem kell kínosan magyarázkodnia. - De aztán hasson! - incselkedőn fenyegeti meg, majd leereszti végre karját teste mellé. Nem számít rá, hogy a légkör hirtelen megváltozik és a fiú egyszer csak szerelmet vall, a semmiből.
Ajkai enyhén elnyílnak, íriszei megremegnek: Berci szereti. Fogalma sincs, mit kéne mondania, hiszen ha van is olyasmi, ami kikívánkozna, az már nem illendő. Ha szereti is, ha szeretné is, már foglalt, már házas, ő pedig soha nem bántaná Editet azzal, hogy olyasmit tegyen vagy mondjon, ami árthat neki. Nem zúzná szét őket saját önző, kislányos érzései miatt - még akkor sem, ha e pillanatban nagyon is felnőttesnek és komolynak tűnnek. De vajon tényleg azok?
- Csak nem gondoltam, hogy tényleg szerethetsz - nagy nehezen böki ki és mikor a szavak elhagyják ajkait, szemei elkerekednek. Mit mondott egészen pontosan? Hogy nem szerethető? Hogy viszonozza, csak sohasem gondolta, hogy ez az egész valósággá válhat? Egyáltalán milyen érzés szerelmesnek lenni? Nem tudja, csak abban biztos, hogy szíve nagyon erősen dobog, légzése pedig szaggatottá válik. Annyi kép, annyi gondolat suhan most át elméjén, s egyiket sem valósíthatja meg, mert vagy nem elég bátor, vagy nem elég tisztességtelen hozzá. Így csak félénken Berci nyaka köré fonja kezeit, lábujjhegyre áll és szorosan magához öleli. Ebben az egyetlen gesztusban benne van a válasza: a köszönet, a viszonzás és az elutasítás. Amennyire szép, annyira keserű is egyben, de nem akarja megbánni, hogy itt és most nem adta a másik tudtára, sohasem volt egyedül ezzel. Bár barátok és Layla-nak ez így mindig tökéletes volt, el tudná képzelni kettejüket, bár Edit éteri fényére gondolván jobbára elveti ezt a fantáziálást. Csodás lány és bizonyára nagyon boldoggá fogja tenni a rellonost, ennek pedig nem állhat útjába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Radetzky Bercel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 558
Írta: 2020. június 20. 20:53 | Link

Ms. Robillard Love

- Én elhiszem.
Az élet más területén ugyan, de tényleg elhiszem. Ha kettőnket nézem és Editet, elhiszem. Layla sosem lett az enyém, pedig akartam, igazán vágytam rá, de annyira rossz volt mindig az időzítés, hogy az hihetetlen. Sosem volt ott a jó pillanat, aztán, amikor lett volna esélyem, megkaptam Editet, és bár gyűlöltem a gondolatot, mert a tisztesség nálam előrébb való mint az, hogy mit is akarok én valójában, mégis tudom, hogy ez így helyes. Az érzelmeim átalakulóban vannak, és noha még mindig tudom, hogy szerelemmel szeretem Layla-t, már szerelemmel szeretem Editet is. Csak, más szerelemmel. Layla a tökéletesség, az, akivel életem végéig boldog lehettem volna. Edit a rejtély, a fekete szemek mélyén ülő érzelmek kiismerhetetlen erdejében kóválygok, és tudni akarom, hogy van-e helyem az erdőben. Tudom, ha nem én, akkor más lett volna, és sosem néztem volna úgy a szemébe, mint az első alkalommal. Én már akkor, ott a hülye családi vacsorájukon elvesztem benne, és akkor nem érezném azt, hogy nem akarom másnál tudni, mert nem érdekelne. Csakhogy Edit az én feleségem, és én már el sem tudom képzelni, hogy nem vele vagyok, hogy nem hozzá vagyok hű, úgy is, hogy ő nem érez irántam talán semmit. Szóval igen. A következőnek tudsz jobban örülni. Ezért is kell elmondanom mindent, addig, amíg még el merem, és bár nem így és nem most akartam, nem úgy, hogy előtte játékosan harapdálom őt, és nem úgy, hogy meccse lesz órákon belül, ami miatt eleve izgul, de ha most nem, akkor soha. Én sosem voltam a jó időzítések embere, miért éppen most legyek az. Nem igaz? Muszáj összetörnöm a szívem, azzal, hogy elmondom az érzéseimet. Muszáj elmondanom, hogy elutasíthasson, mert ő olyan, mint én, tisztességes. Belém belém nevelték a szüleim, olykor pofonnal, máskor az égő arcom simító hűvös, puha ujjakkal, ő pedig jónak született. Tökéletesek lettünk volna együtt.  
- Attól még, hogy Radetzky a vezetéknevem, van szívem.
Felelem csendesen, halvány, szomorkás mosollyal. Nem értem, hogy miért nem vette észre. Azt hittem, látta végig, csak nem érzett ugyanúgy. Kedves, jóindulatú, szelíd. Nem lenne képes bántani engem, és talán azért is nem szólt semmit. De jogos a gondolat, én mindig éltem a világom, és sosem engedtem, hogy az emberek igazán meglássák a szívem. Pedig ott volt. Neki ott volt, de úgy tűnik elkönyvelte, hogy én nem tudok szeretni. Tudok, ami azt illeti, nagyon is, jobban, mint hittem, mint valaha feltételeztem volna. Azt hiszem, ebben a pillanatban Layla-t már majdnem képes vagyok elengedni. Most még fáj, de fájnia is kell, hogy végleges legyen. Talán mégiscsak van egy olyan pillanat, amit eltaláltam? Meglepő lenne. Lelövöm a poént, Layla nem kapja el a cikeszt, én pedig örök életemre bűntudatot fogok érezni, amiért az okkamik nem lettek bajnokok.
- Köszönöm.
Suttogom a fülébe, ahogy szorosan magamhoz ölelem, most utoljára szerelemmel. El kell őt engednem, mert tudom, hogy mind a kettőnk második választása tökéletes lesz. A családomban megfulladt volna, nem lettem volna képes egy ennyire jó lelket megmenteni, és, bár Edith miatt is aggódom, neki legalább a családi alapja olyan, hogy ismeri a farkastörvényeket. De Layla, édes, angyali szépségem, téged megölt volna az, ami ott van. Néha én is belehaltam. Neked egy szeretettel teli család tagjává kell majd válnod egy nap. A magamfajtára nem szabad időt pocsékolnod. Vigyázva, hogy a seprűn maradjon, ne billenjen ki, tartom őt, miközben lelépek róla. Még mindig a kezét fogom, ahogy már a földön állva, szembe fordulok vele.
- Maradj a barátom, és hogy érezd, hogy komolyan gondolom, nálad hagyom a seprűmet.
Ha valaki, ő tudja, hogy mit jelent számomra ez a seprű. Tíz éves voltam, amikor elkezdtem Botonddal megépíteni. Ezt a seprűt az első vesszőtől az utolsó bűbájig együtt csináltuk. A legerősebb kötelékem a halott bátyámhoz ez a seprű, amibe belevéstük a neveinket, amivel annyi kalandot megéltünk. Én pedig most hátrahagyom. Lezárok egy szakaszt az életben, itt hagyom életem fő művét életem szerelmével. Nem tolakodón, hanem végtelen szeretettel a szemeimben felemelem kissé a balját, hogy csókot nyomjak a kézfejére. Búcsúzom attól, ami sosem vált valósággá, és köszöntöm azt, ami megerősödik közöttünk, a barátságunkat. Mert a barátságunk örök és megmásíthatatlan. Nekem Edit mellett van a helyem, és lesz valaki, aki annyira szerencséssé válik egy nap, mint én. Valaki, aki Layla társa lesz.
- Csak ne törd össze magad nagyon. A többi nem számít. Védd a csuklód és a bokád. Hagyatkozz Henrikre. Rendben Kisnyuszi?
Utoljára módosította:Radetzky Bercel, 2020. június 20. 20:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2020. július 16. 09:36 | Link

Mr. Radetzky
nagyon izgulósan | style

Szíve legtisztább dobbanásával együtt kúsztak ki ajkain a szavak, melyek tanúbizonyságai, mennyire nem ér fel Bercelhez, csakhogy ő ezt félreérti. A lány szemei elkerekednek, s látván a szomorú mosolyt bűntudata kerekedik. Nem fogalmazott elég világosan, ugye ez a baj?
- Tudom, hogy van szíved. Csak nem hittem volna, hogy a szíved képes lenne pont egy olyan lányt szeretni, mint én - keserédes ívbe görbül ajka, s íriszeiben is bánat néz vissza a rellonosra. Sohasem tartotta magát érdemesnek mások szeretetére, sohasem hitte, hogy valaha kijár majd neki olyan luxus, mint a szerelem vagy egy párkapcsolat. Miután rendszeresen bántották szavakkal és tettekkel a versenytársak, elkönyvelte, hogy rossz ember és valamit rosszul csinál. Mégis, amikor Berci kiöntötte a szívét és szerelmet vallott, hirtelen csordultig telt boldogsággal és reménnyel: ezek szerint igenis megérdemli, igenis jár neki ugyanaz, ami másnak megadatik. Csak úgy tűnik, nem a fiú oldalán.
Át kell ölelnie, éreznie kell a közelségét, hogy elhiggye, tényleg igazak voltak a kedves, becéző szavak. Ez egy néma bizonyíték arra, amit érzett és egy emlék, mely lezárja azt a korszakot. Nem megy egyik napról a másikra, de elindít egy úton, ami elvezeti majd Edithez. Végre elmondhatta, a lelke könnyebb lett egy súllyal és csak ez számít. Hogy közben Layla szíve beleszakad saját tudatlanságába, már más lapra tartozik.
- Nekem adod a seprűdet? - döbbenten, remegő szembogárral pislog a fiúra. Ez nem egy egyszerű seprű, nem egy jelentéktelen ajándék, ennek súlya van, értéke és ereje. Gondolkodás nélkül veti magát Berci nyakába ismét, vékony karjai szorosan fogják a szálkás testet. Ha a tiéd nem lehet, majd én vigyázok rá, kedves. - Köszönöm, nagyon sokat jelent nekem - mélyet szippant, hogy magába ihassa kellemes illatát, ami egyszerre idézi fel a tavaszi hajnalok zsenge csípősségét, de közben a nyári esték gyümölcsös, fűszeres hangulatát. Különleges egyveleg, mely teljességgel egyedi, csakúgy, ahogy a rellonos is számára. Sohasem lesz egy a sok közül. Viszont valóban ideje indulnia most már. Miközben elhúzódik, hatalmas, őzhöz hasonlatos szemeivel megkeresi Berci lélektükreit és közel hajolva hozzá egy puszit nyom arcára, hogy utána megsimíthassa.
- Rendben. Vigyázok magamra, Te pedig le se vedd a szemed rólam. Te vagy az őrangyalom - elmosolyodik még egyszer, majd a seprűt megragadva futásnak ered, mert valóban el fog késni a meccsről. Mindenki számít rá, nem hagyhatja cserben a csapatot. Nyerniük kell és Merlin segítségével nyerni is fognak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2020. július 18. 21:10 | Link


Olyannyira elmerült a sárkányokról szóló fejezetekben - elvégre végre nem csak a mesebeli, hétfejű, gonosz, lányokat elrabló lényekként olvashat róluk -, hogy szinte észre sem veszi, vacsoraidő is elmúlt már. Ó de még mennyire, eszmél rá, ahogy megkorduló gyomra felett az órára les, már rég ágyban lenne a helye. Feltápászkodik a kandalló melletti kényelmes párnák közül, ahová órákkal ezelőtt ledobta magát, és egy pillanatig csak kiélvezi milyen csendes így az esti kastély. Fülel, tagadhatatlanul picit izgatottabb lesz, majd ahogy nem hall lépteket nekiindul körlete felé - kis kitérővel. Elvégre ha már egyszer késik, mindegy mennyit, nem igaz? Elmélázva topog lefelé a lépcsőkön, gondatlanul veszi be a fordulót, amikor is nem várt társaságot kap. Egy hosszú pillanatig csak pislog, fejét félrebiccentve vár, hogy most mi legyen, mivel azonban a másik nem prefektus - hacsak nem lett az egy éjjel alatt -, nem ijed meg különösebben. Köszön, halkan érdeklődik, és mikor arra jutnak, hogy egyiküknek sincs kedve igazán még aludni menni, úgy döntenek, járnak egyet.
- Nem is tudom vissza merjek-e menni, vagy várjak reggelig, hát Darwin megcsócsál amint meglát - pisszegi, miközben befordulnak a bejárati csarnokba. Vár pár pillanatot, majd mintha kommandós filmben lennének megindul lábujjhegyen az ajtó felé, és óvatosan nekifeszül, hogy lehetőleg nyikorgás nélkül nyíljon meg előttük az út. A résen, mely épp akkora, hogy kiférjenek, gyorsan bújik át, majd ha Betti is készen áll, folytathatják utukat kicsit messzebb, ahol remélhetőleg már nem szúrják ki őket első pillantásra. Egyenruhája elégnek bizonyul, bár biztosan lenne más, amiben kényelmesebben kalandozhat, a sötét talár legalább elrejti az újholdközeli, borongós, mégis nem kellemetlenül hűvös estén. Nem tudja, a másik hallott-e már Darwinról, amennyiben nem, készenáll rá, hogy a barátságos(abb) verzióval kielégítse a levitás lány tudásszomját. - Menjünk még távolabb, hogy ne látszódjunk - javasolja azért, s csak akkor telepszik le, ha Betti szerint is elég messze vannak már az esetleges kíváncsi szempároktól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2020. július 19. 18:24 | Link

Zina
Nézzünk csillagokat!
Ruha

Én igazán rendes ember vagyok. Mindig betartom a szabályokat. Tényleg. Ez alkalommal azonban kicsit tovább maradtam a könyvtárban mint, kellett volna. Gyorsan táskámba tömöm a könyvet, és kisurranok az ajtón. Otthon volt már, hogy mikor mindenki aludt, én kiosontam az ajtón a kertbe. Elég szemfüles vagyok ahhoz, hogy elkerüljem a prefektusokat és tanárokat. Kötelességtudóan igyekszem a Levita felé, ám fáradtnak cseppet sem érzem magam.
A lépcsőn rohanva azonban belefutok valakibe. Legnagyobb szerencsémre viszont az illető sem prefektus, sem tanár. Nagy megkönnyebbülésemre Zinával találom szembe magam. Megkönnyebbülten felnevetek. Majd miután kiderül, hogy ő se fáradt még, elindulunk a bejárati csarnok felé.
 - Hát ezen én is gondolkodom. - nevetek fel. A Darwin névre azonban értetlenül nézek, hiszen a prefiket azért ismerem, ha máshogy nem, legalább névről. Ilyen nevű diák azonban nem rémlik. Az viszont biztos, hogy én is kapok majd, ha elkapnak. Nem is tudom, hogy Beliántól, vagy Karolától tartok jobban.
Alaposan körülnézek, és mikor nem látok senkit, követem Zinát. Kisurranok az ajtón, majd megfogom, nehogy becsapódjon mögöttem. Majd a lehető leghalkabban igyekszem tovább a füvön. Csak éppen annyi a fény, hogy látni tudjunk, de remélhetőleg minket már nem látnak meg.
 - Menjünk! - helyeselek, majd addig menetelek, míg biztonságban nem érzem magam.
Ott aztán megállok, és kissé kifulladva veszek egy nagy levegőt. A tüdőm megtelik az esti csípős levegővel. Megfordulok, és visszanézek a kastélyra. Egy-egy ablak még világos, ám a Levita-toronyra felnézve már nem látok fényt.
Fogom magam, és lefekszem a fűbe. Felnézek a sötét égre. Illetve annyira nem sötét, mert a Hold már majdnem teljesen kerek, és beragyogja az eget. A csillagok azért mégis látszanak, sokkal több apró fénypontot fedezek fel, mint otthon a városban.
 - Mennyi csillag! - szólalok meg, és a rellonos lányra pillantok
Utoljára módosította:Harmat Betti, 2020. július 19. 18:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexander Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 134
Írta: 2020. július 21. 14:44 | Link


ketten, testvérek, mi, délután; illusztráció


Azt hiszem, a combomon hangyák mászkálnak, vagy csak elzsibbadt, de az sem baj, ha most ösvény vagyok számukra, hogy most rajtam keresztül vezet az útjuk. Fülemet fűszálak csikizik és tincsei, a sötét, puha tincsek, ahogy a másik oldalt ujjaim játszanak vele lustán, kellemesen folynak ki ujjaim közül, majd veszem vissza, cirógatom, becézgetem szinte, szavak nélkül, mégis azzal a távval, amit ilyenkor tartok, amikor lelkem egy másik fele mutatkozik. Nincs bennem harag soha, sem siettetés, hogy más legyen. Ma ő kell nekem.
Hátam alatt kilapulnak a fűszálak, eltörnek, hajolnak, föld koszolja fehér felsőm, de cseppet sem számít, igaza volt hiszen, ez a rét szép és kellemes, az egész birtok kellemes, a színek és formák jót tesznek a szememnek. Örülök, hogy itt van, még ha valahol bosszant is az, hogy nem egy helyre kerültünk, nem egy színben mutatkozunk. Végtére is, nem élünk itt, ez tény, a kék kellemes a sárgával, abból zöld lesz, olyan zöld, mint amilyen az alattunk pihenő gyep színe, amelynek illata ivódik bele bőrünkbe, ruháinkba, lelkünkbe. Nem akartam kijönni, haza kívántam menni, elvégre ha már tanulok, van leckém is, akad, és ott a másik hely is, amely többet követel és kíván, mint ennek kezdeti szakasza, haladni kell az úton, amely ki van jelölve nekem, haladni akarok, ő pedig mindig emlékeztet, pihenni kell. Pihenni is kell, muszáj, különben ha túl sokáig égek magas hőfokon, akkor vége az egésznek, akkor hamar kiégve találom magam valahol mélyen, elárvulva. Ez fájna, így megint fejem hajtva engedelmeskedtem a húzásnak.
- Hiányzik az eső - az illata, az állaga és a fülledt, párás levegő. Itt minden száraz és a nap éget, még mindig erre emlékeztetem magam, pedig még mindig itt vagyunk és nem is tervezünk visszamenni. Egyelőre. Kényelmes így, de száraz.
- Sikerül beilleszkedni azért? - fejem feje mellett, lábaink mutatnak más irányba, de egymás mellett vagyunk. Árnyékban, csak lábfejem égeti a nap, kellemes így, a hangyákkal együtt. Kifeküdtünk ide, csendben, néha szólalunk meg, közben létezünk. Mert léteznünk kell. Örökké.
Utoljára módosította:Alexander Burton, 2020. július 22. 00:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2020. július 23. 01:14 | Link


Elkapja az értetlen pillantást, és fel is rémlik benne, hogy magyarázatot kéne adnia, azonban ez a sok izgalom közepette végül elmarad. Érdekesebb a furcsa árnyék a falon, a meglazult tincs, ami egyik pillanatról a másikra hull ellőre a lezser copfból, a csikorgó talpú cipő, az egyenruha gombjába beleakadó köröm. Egy biztos, ügyesen és óvatosan kell kalandozniuk, elvégre büntetőmunkában tölteni az újhold csodás, felszabadító órái közül akár egyet is? Pazarlás. A rét még nem harmatos, Zina pikk-pakk megérezné, ha az lenne, vékony cipőjén átütne a nedvesség. Még szerencse, hogy száraz a gyep, így gondolkodás nélkül veti le magát a másik lány mellé. No nem mintha nem lenne hozzászokva alkalmi meghűlésekhez, a vele járó köhécseléshez, orrfolyáshoz, elvégre télben, sárban, hóban, fagyban, viharban egyaránt négykézlábra kényszeríti a bunda, ha akarja, ha nem.
- Szépek bizony - sóhajt fel ő is, és egy pillanatra a lány felé fordítja fejét, majd visszanéz az égre - olyan kár, hogy amikor megpróbáljuk őket lefesteni nem maradnak ugyanilyen gyönyörűek - töpreng kíváncsian. Jobb lábfeje a bal fölé mozdul, és addig addig ügyeskedik, míg a cipőből ki tud bújni, s immár harisnyás lábát eresztheti vissza a fűbe. Bagolyhuhogást és mára már elnyílóban lévő estikék édes illatát hozó szellő simít végig rajta, Zina pedig jólesőn szippantva üdvözli az este jegyeit. Ő maga észre sem veszi, de halvány mosoly játszik az arcán, a szabályszegés izgatottsága - maga sem gondolta volna - de nagyon jól esik neki, felpezsdíti, és nem, esze ágában sincs aludni menni, amikor ezt is érezheti bosszús forgolódás helyett.
- Ismersz csillagképeket? Én csak a göncölöket... - kérdez, s réved el, forgolódva pásztázza az égboltot, hátha kiszúr egy ismerős festékpettyet a fekete vásznon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. július 23. 18:35 | Link

Vlad Kiara


~it's a rainy day~

Gomba, Gomba, Gomba; nincsen semmi gondja; Ha az eső esik rája; nagyra nő a karimája; Az esőt csak neveti, van kalapja, teheti.
Kicsi korában talán az ilyen mondókák miatt szerette meg annyira a hűsítő, nyári zivatarokat, talán azért, mert annyira szereti a vizet, a fürdést, a közös tóparti nyaralásokat, sőt még viszonylag a strandokat is, de ott zavarta az emberek közelsége meg hangereje.
A húgának sokszor mondták a rokonok, ritkán látott ismerősök, hogy nősz, mint a gomba eső után, Pollinak ezzel szemben inkább csak a haját dicsérték meg, vagy hogy mennyit fejlődött a zongorajátéka. Mindig várta, hogy majd neki is mondja a nénikéje, hogy „Íííííííííj, mekkorát nőttél mióta legutóbb láttalak! Lassan lehagyod már Pannát!”, de ez nagy bánatára csak egyszer történt meg, hogy megdicsérték a magasságát, akkor is hallotta Panna, hogy szólt előre az anyukájuk, hogy mondja már, mert nagyon jól esne Pollikának. Úgyhogy ez nem ér. Ezután 20 percig nem is szólt a szüleihez, hiszen hazugság volt. Talán ezek voltak azok az idők a gyermekkorában, amikor szenvedélyesen megszerette az esőben való tapicskolást. Szívesen nézett szét a kertben, figyelte, hogy fent az égen szállnak a viharfelhők, lent a földön a rejtekükből előbújó gilisztákat meg csigákat, akiket nagyon szeretett kézbe venni, ám amikor rájött, hogy mennyire nyálkásak ettől a szokásától eltekintett. Ha talált üres csigaházakat, mindig félretette őket, mert meggyőződése volt, hogy azokat már kinőtték előző gazdái, és a meztelen csigák azért meztelenek, mert éppen az új otthonukat keresik. Így eső idején Polli és Panna mindig ott voltak a gyűjteményükkel, hogy felajánlják a kertjük csupasz csiga lakóinak, ám azok vagy kikerülték, vagy csak átmásztak rajta.
Ez a nyár olyan esős, mint amikor 7 éves volt. Akkor volt először, hogy Panna már olyan nagy volt, hogy megengedték neki, hogy hosszabb időre kimenjen nővérével az esőbe játszani. Sajna most húga nélkül, de nem kisebb lelkesedéssel indul neki a birtok felfedezésének. A kedvenc, ananászmintás esőkabátját azért felkapja, mert azt nem szereti, ha a ruhája teljesen elázik, ő meg megtaknyosodik utána napokra.
Az udvarra kilépve örömmel fogadja, hogy a rét a szokásosnál jóval kihaltabban várja – szerencsére nem sok ember szeret az esőben kint mászkálni. Ha nagyokat dörögne meg villámlana, akkor valószínűleg nyüszítve menekülne vissza az Eridonba, viszont szerencsére most ilyen nincs, így magabiztosan indul meg egy távolabbi rész felé, ahonnan nem látszik már a kastély bejárata. Egy rögtönzött mozdulattal lecsapja magát a nedves fűbe. Kezeivel végig simít a nyirkos gyepen, behunyt szemmel mély levegőt vesz a friss esőillatból, majd egy még inkább spontán gondolattól vezérelve csillaghalként terül szét a földön. Nem hiszi azt, hogy bármilyen csakrája van itt a Földnek és energiát kap ebből, egyszerűen csak jól esik neki, ahogy az arcán végig folynak a kövér esőcseppek.




Utoljára módosította:Palotás Polli, 2020. július 23. 18:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. július 23. 19:44 | Link

Vizsnyiczky Heléna Sára

~ and it is not~


A sok lehullott esőnek azért megvan a pozitív hatása, hiszen amikor éppen nem borul a szürkeség leple az iskola környékére, akkor minden szép színes. Na, nem azért, mert felvette a minden hepi szemüvegét, hanem mert sok növény nagyon szereti az esőt, amit egy száraz nyár folyamán nemigen kapnak meg vadvirágok lévén. Most még azelőtt kapnak egy kiadós zuhanyt, mielőtt elhervasztaná őket a tűző napfény.
Ez szóba is került tegnap este az Eridonban, Pollika épp a szokásos esti teáját hörpölgette (bár ugyanez a teája reggel meg délben is) egy fotelbe belefúrva csöpp testét, és hallgatta, hogy mit beszélnek a többiek. Tervezték a nyarukat, hétvégét, bánták a sok eső miatt elmaradt programot. Ha épp nem szívták le az órákon az évfolyamtársai, és nem hallik a klubhelyiségből feltűnően nagy hangzavar, akkor szívesen mulatja az idejét a többiekkel. Egyre bátrabban mer közbeszólni a társalgásokba, sőt vannak olyanok, akiknek szívesen tölti a társaságában az időt. Néhány nagyobb diákkal már egyenesen mosolyogva köszönnek, sőt igyekeznek bevonni a beszélgetéseikbe alulméretezett társukat. Sári megkérdezte, hogy mit fog csinálni ebben a szép, meleg időben, ő pedig maga sem tudja, hogy honnan jött neki, meg miért ezt mondta, de gondolkodás nélkül rávágta, hogy virágkoszorút szeretne fonni, mert még a toronyból is látszik a színesen tündöklő rét. Végül szó szót követett és megbeszélték, hogy ma az órák után ott találkoznak és együtt készítenek koszorút.
Egyébként még sosem csinált ilyet, fonni azt tud, úgyhogy csak remélni tudja, hogy ez elég lesz. Vállán a napi tankönyvével, még talárban lép ki az utolsó óra után az udvarra, sietősen szedi lépteit, szeretne azelőtt odaérni, hogy a többség befoglalja a legjobb helyeket órák után. A nap égeti picit a bőrét, de inkább a vakító napfény zavarja a sötét folyosók után. Hunyorogva szemeli ki az egyik legrejtekesebb helyet, ahol mindenféle szép színes virág meg szúrós bogáncs nő. Hátizsákját hanyagul a földre ejti, talárját pedig egy hasonlóan hanyag mozdulattal ejti rá. Érdeklődve pislog a választékra, van itt fehér, lila, sárga meg szúrós növény is. Egy szép fehéret – egynyári seprence- hamar le is szakít és mosolyogva a hajába tűzi. Pannára gondol, ő is biztosan szívesen fonna virágokat.

Utoljára módosította:Palotás Polli, 2020. július 23. 19:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Vlad Kiara
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 658
Írta: 2020. július 23. 20:17 | Link

Polli
~ esős napok ~ Öltözet


Mintha csak dézsából öntenék. De legalább az ég nem dörög, és nem is villámlik. Igaz, akkor talán még jobban megszaporázná a lépteit, mert nem akarná, hogy éppen belé csapjon a villám, ahogy igyekszik átszáguldani a réten. Mert amúgy ő nem fél a villámoktól és az azt kísérő hangzavartól. Sőt... Már egész kicsiként is örömmel, és teljes nyugodtsággal nézte az ablakból az égi háborút. És azóta is, mikor vihar közeledik, ő kiül az ablakba, és nézi a villámokat. Néha már csak egy tál popcorn hiányzik, és kész is a mozi.
Na igen, de ez csak akkor jó, mikor z ember lánya be van a lakásban, a saját szobájában, vagy úgy egyáltalán valami fedett helyen. De ha épp kint, a szabad ég alatt, az erdő mellett sétálva éri az eső, az már annyira nem bulis. De már teljese mindegy. Mindegy is, hogy mennyire szalad, ennél jobbn már nem tud elázni. Még az se lenne számára nagy csoda, hogyha holnapra teljesen lebetegszik.
Úgy szalad, mintha csak kergetnék. Abban a reményben, hogy mihamarabb átszeli a rétet, és hamar visszaér a kastélyba. Iyenkor örülne, ha képes lenne ő is a varázslásra. Hisz csak egy kis vízlepergető bűbájra lenne szüksége, és már nem is lenne gondja az esőre. De sajnos ez a kiváltság neki nem adatott meg így kénytelen egyedül megküzdeni  vízcseppekkel, és hagyni, hogy azok teljesen átáztassák a ruháját, és a haját.
Azonban még ebben a nagy sietségben is ézreveszi a szeme sarkából azt a lányt, aki épp akkor terül el a vizes fűben. S hiába akar továbbmenni, a kíváncsisága erősebb. Tudni akarja, hogy ki az az eletemült, aki ilyenkor akar napozni. így hát vesz egy nagy kanyart, s meg sem áll a lányig. Ott pedig csak szépen föléjahol, eltakarva a kilátását.
- Ugye tudod, hogy az eső csak a növényeket növeszti meg? Az emberekre nincs ilyen hatással... - guggol is le végül mellé, hogy annyira ne kelljen felnéznie rá a másiknak. Mert azt mégsem karja, hogy megfájduljon szegény lány nyaka.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. július 24. 01:00 | Link

Vlad Kiara


~it's a rainy day~

Valószínűleg minden normális ember menekül be az esőről, de legalábbis fedett helyről próbálja meg élvezni az illatát meg a látványát. Polli nem ilyen, egészen kicsi korától kezdve az összes pocsolyába bele kellett ugrani, mert ha nem, akkor sírt és hisztizett. Volt idő, amikor a szülei igyekeztek követni az időjárás előrejelzéseket annak érdekében, hogy tudjanak tervezni Pollival kapcsolatban. Gyerekkorában nem volt vele könnyű, volt egy nagyon édes énje is, de akaratos volt, és sokszor omlott össze egy külsős szemmel aprónak tűnő dolog miatt. Ezt a szüleinek és Pollinak együtt kellett megtanulniuk kezelni, hogy mára olyan tudjon lenni a helyzet, mint amilyen.
Polli is normális, egyszerűen csak szeret dolgokat, és azokhoz ragaszkodik. Ha az a stresszlabdája, akkor az, ha egyetlen egyféle tea egy életen át, akkor az, ha pedig az esőben ázni – ésszel, mert van kabátkája, akkor bizony az.  
Egészen belemerül a szürke felhők táncába, még az sem zavarja, hogy néhány esőcsepp lefolyik az orrán a testhelyzete miatt. Vajon Tatán is esik most az eső? Panna nélküle is kimegy játszani ilyenkor vagy hallgat a szüleikre, akik mindig mondogatják, hogy maradjanak már odabent?
Ekkor egy hang rántja vissza a valóságba. Először fel sem fogja, hogy mit mondtak neki, arra gondol, hogy prefektussal, esetleg tanárral van dolga, ám a hang gazdája hamar leguggol mellé, így be tudja azonosítani, hogy az egyik évfolyamtársa az. Ha jól látta órán a talárját, akkor a Levitába járhat. Arcán döbbenettel ül fel, hogy arcuk nagyjából egyforma magasságban legyen, de akkor is elnéz a lány szemei mellett.
- Igen, sajnos erre már rájöttem… - Sóhajtja, a gúnyt észre sem véve. Otthon beszéltek már ilyenekről, így fel sem merült benne, hogy esetleg szívatnák vagy ilyesmi. Merengve csodálja a táj szépségeit. – Én csak szeretem az esőt, a levegőt… még a csigákat is, csak megfogni nem, mert undik. – Mutat fél méterrel maga mellé, egy igyekvő kis éti csigára, aki egy közeli pitypang levelét készül éppen megcsócsálni. Ezen a szép zöld réten bizonyosan jó sokan lesznek. – Próbáld ki! – Javasolja, ahogy visszavetődik az ázott gyepre. Feje még a dús fű ellenére is koppan a kemény talajon. Polli nem lát ebben semmi furcsát, ezzel nőtt fel. Afféle „edd meg a karfiolt is”-féle dorgálásnak fogta fel a „minek mész már ki megint?” kérdéseket a szüleitől. Remélhetőleg Kiara sem fogja teljesen árammal -de legalábbis tökkel – ütöttnek nézni.




Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. július 24. 22:09 | Link


outift|koszorúfonás


Odaért volna időben, ha nem csúszik meg véletlenül a lépcsőn és zakózik egy hatalmasat. a jobb bokája bánta a kis akcióját, így miután felbicegett a hálóterembe és átöltözött muszáj volt befásliznia és bekennie. Annyira azért nem volt vészes, hogy a gyengélkedőig elmenjen, de határozottan kellett az a kis plusz tartás, amit így kapott. Már hozzászokott a hasonló sérülésekhez, nem rendítette meg igazán. Inkább csak az, hogy szegény Pollit megvárakoztatja. Látta, hogy az elsősök milyen csúnyán viselkedtek a kislánnyal, így nem tudta megállni, hogy ne próbálja meg valahogy bevonni a társaságába. Ismerte látásból a kis szőkét, néhány zenei eseményen messziről látta. Nem mert volna rá megesküdni, de lehet, hogy be is mutatták őket egymásnak, de hát az már elég régen volt. Inkább csak a nevét ismerte, mint igazából mindenki azokban a zongorista berkekben, amikben ő is mozgott.
Amilyen gyorsan csak tudott az udvarra sietett, majd a diákcsoportok közt szlalomozva megpróbálta megtalálni a kis szőkét. Szerencséje volt, hogy nem tűnt el nagyon szem elől, különben kereshette volna egész délután is.
- Szia, bocsi a késésért, csak történt egy kis baleset - mutatott a sérült bokájára, miután ledobta magát a színes virágtengerbe. Egy bogáncs meg is szurkálta kicsit tenyerét, ahogy megpróbált hátradőlni, így inkább odébb helyezkedett, távolodva a zavaró tényezőtől. - Te csináltál már ilyet? Mert én még sosem. - Még csak abban sem reménykedhetett, hogy a hajfonási tudása majd kisegíti, mert abból s csak az egyszerű hármasat tudta és semmi más egyebet. Akárhogy próbálkozott megtanulni a mindenféle szebbnél szebb technikákat az agya képtelen volt befogadni az információt az ujjai pedig nem bizonyultak elég ügyesnek ehhez. így aztán csak abban reménykedett, hogy kis barátnője majd kisegíti a bajból és nem marad teljes szégenyben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiss-Herczeg Domonkos
KARANTÉN


#Királykondor
offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 241
Kedves Tánya
Írta: 2020. július 25. 08:48
| Link

Villámok hada uralta az éjszakát


Az eső illata különös egyveleget alkot a fű zöld és a virágok édeskés illatával. A a fák és a falak sötétbe burkolózó alakjait misztikus derengés vonja körbe, ahogy az égi háború lassan a tetőfokára hág. Másodpercenként szelik ketté az égboltot a villámok, mintha csak az istenek akarnák mindenáron megérinteni a földet, felforgatva ezzel az egész világot.
Ilyenkor érzi leginkább, hogy él, mióta... mióta.
Nem meri befejezni a gondolatot, az ég robaja jótékonyan nyomja el ricsajával az elméjében dúló kósza képek árját. Fekete tekintetét a fekete, csillagtan égboltra emeli és hagyja, hogy az eső kimosson minden gondolatot és érzést belőle. Ujjai között a lassan haláltusáját vívó cigarettával csak áll a falnak döntve hátát, mint egy lélek nélküli szobor, aki évszázadok óta a fölöttük elterülő végtelen örök rejtélyeit boncolgatná.
Hogy percek vagy órák teltek-e el, nem tudná megmondani. Az idő múlását egyedül a mellette gyülekező ázott csikkek jelzik. Cipője már teljesen átázott, a hideg érzete lassan kúszik felfelé.
Beteg leszel, Dom. Vigyáznod kéne magadra, nézd meg a kezedet is!
Csatt. A vihar újabb hangos kiáltása úgy mossa ki elméjéből az aggódó szavakat, mintha sosem lettek volna ott. Balja lassan emelkedik, a cigarettát az ajkai közé fogja és mélyet szippant a füstölgő szálból. Az újabb fényár részletesen kirajzolja az ökle sérüléseit; kékes-lilás zúzódás, lehorzsolt bőr... Talán ma tudott volna aludni. Talán ma álomtalan álomba merült volna, ideig-óráig, hogyha már más nem, legalább a szervezete képes legyen kicsit felfrissülni, lerázni magáról az egyhangú, fájdalmas napok súlyát. Talán ma sikerült volna... ha nem hallotta volna meg testvére nevét rossz köntösben. Megérdemelte.
Az ujjai közt maradt csonkot egy lezser mozdulattal taszítja a földre, hogy utána a zsebe mélyéből egy újabb szál kerüljön a másik helyére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2020. július 25. 10:42 | Link

Domonkos


Éjszakai ügyelet. Mostanában sokadszor. Igyekeztem minél több időt a munkámnak szentelni, és kevesebbet a gondolataimnak. Oh, azok a fránya emlékek. Nem is tudta volna megmondani melyik volt fájdalmasabb: amikor Kolos kijelentette, hogy elmegy, vagy mikor Várffy ki akarta szedni a közös emlékeit vele.
Megrázta a fejét, hogy újra a jelenre koncentráljon. Hiszen azért rója most a kastélyt, hogy ne kelljen rájuk gondolnia. Összébb húzta pulcsiját, ahogy a rétre vezető falhoz ért. A hideg végigszánkázott a résnyire hagyott ajtótól egészen hozzá. A manók biztosan nem hagyták volna így. Résnyire szűkítette a szemét, és odasietett az ajtóhoz. Rátenyerelve a fára azonnal kilökte a helyéről, és szúrósan nézett a diákra. Az ő diákjára.
- Domonkos! Merlin szakállára, azonnal gyere befelé! - ordította túl a vihart, és mutatta, hogy merre kéne haladnia a navinésnek. - Azt pedig azonnal oltsd el - néztem minimum olyan viharos arckifejezéssel a fiúra, mint amilyen kint is dúl.
Amint bevonszolta magát a folyosóra, becsaptam mögötte az ajtót, hogy érezze mekkora bajban is van. Azonban nem tudtam nem figyelembe venni a körülményeket. - Te lókötő, hát még csak azt kéne hogy nem csak a tüdőd menjen tönkre, de még meg is fázz - mondtam tovább a ripakodást, bár már lejjebb vettem a hangszínemet. Gyorsan kibújtam a saját pulóveremből, és a fiú vállaira terítettem. - Édesanyád nem tanított meg rá, hogy vigyázz magadra? Még csak az kéne, hogy ne adj isten hetekig a gyengélkedőn feküdj - csóváltam a fejem, és kicsit megdörzsöltem a fiú karját, hogy felmelegedjen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Kiss-Herczeg Domonkos
KARANTÉN


#Királykondor
offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 241
Kedves Tánya
Írta: 2020. július 25. 12:32
| Link

Villámok hada uralta az éjszakát


Talán ott állt volna egész éjjel, mozdulatlan, szemtől-szemben a dühöngő égi szörnyeteggel. Mindig is szeretett a szabadban lenni, a végtelen tiszta eget, a talpa alatt roppanó fűszálakat, az erdők sűrű halmazát. De a vihar az új. Ámulva bámulja a fellegeket, a tombolását, amit csakis önnön maga irányít. Olykor ő sem tenne mást, csak eldobna mindent és ordítana, rombolna tehetetlen dühében és fájdalmában. Annyira könnyűnek hangzik átengedni magát az érzelmek rengetegének, hogy gondolatok nélkül emésszék fel őt. Olyan könnyűnek hangzik, mégis olyan nehéz... Csodálja a vihart, aminek senki sem parancsolhat.
Tánya hangja rángatja vissza a sivár, könyörtelen valóságba. Egy pillanatra lehunyja a szemeit, meggyászolja a visszahozhatatlan pillanatot, majd újra az égre emeli a tekintetét. Issza a látványt, miközben búcsúcsók gyanánt mélyet szív a parázsló cigarettából, hogy utána a földön heverő társaihoz száműzze. Feketéi végigkövetik szaltókkal tarkított zuhanást és ellökve magát a faltól halad el végül tanárnője mellett.
A folyosó kihalt kövére érve nyomasztónak találja a hirtelen jött csendet. A kinti ádáz küzdelem odabent már csak valami múló látomásnak tűnik, nincs más, csak a csend. Az a nyomasztó csend.
Legalább kérj elnézést.
Némán tűri a szavakat, a gondoskodó érintéseket. A cipőjének orrára tapadt sarat bámulja, amiben pár kósza fűszál fulladozik. A nadrágja szárát, ami a lábszárához tapadva bizonyítja a kinti vihart. Mert nem maradt más belőle. Csak a csend.
- Próbált... - reszelős hangját visszaverik az idő koptatta falak. Lenyeli a feltörekvő érzelmeket. Volt, aki vigyázzon rá maga helyett is. Nem maradt utána más, csak a csend.
- Mi lesz a büntetésem? - Most először emeli feketéit Tányára. A lámpások fénye éles körvonalat húznak a szeme alatti táskák köré és kiemelik a kissé felszakadt ajkát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2020. július 25. 13:58 | Link

Domonkos


Hitetlenkedve néztem, ahogy hanyagul még egy utolsó slukkot szívott a cigijéből. Hát ez már mindennek a netovábbja. Igyekszem érzékeltetni vele, hogy amennyire dühös vagyok, és mennyire mélységesen csalódtam a döntéshozatalában. Kicsit úgy próbáltam hangzani, mint drága édesanyám, csak azért még se olyan lekezelően. Hiszen azt tudom, hogy nem válik be, engem is mindig csak még jobban feldühített.
A kérdése kicsit megállított. Ilyenkor a legtöbb fiatal rimánkodik azért, hogy ne kelljen büntető munkáznia, ő pedig egyszerűen megkérdezi mi lesz az. Mintha azzal a tudattal jött volna ki, hogy el fogják kapni, de mégsem érdekelte. Jobban szemügyre vettem a kinézetét, és csakhamar összeraktam a képet. - Kivel verekedtél? - kérdeztem meg ahelyett, hogy választ adtam volna neki. Még nem hoztam meg a döntésemet az ügyben.
Felraktam a kapucnit is a fejére, kicsit meg is dörgöltem a fejét, hogy a víz a hajából a pulcsiba szívódjon. Legszívesebben odavarázsoltam volna egy törölközőt, de féltem, hogy megijedne tőle. Nagyot sóhajtottam, mert pontosan tudtam, hogy mi történt a fiúval. Tudtam milyen rossz elveszteni valakit, akit annyira szeret az ember. Aki helyett odaadná a saját életét.
- Tudod, amikor annyi idős voltam mint te, én a szüleimmel éltem egy lakókocsiban. Egyik éjszaka megszöktem, hogy elmenjek egy buliba, amiről aznap az egyik srác említett. És tudod mi volt? Életem egyik legjobb estéje volt. Anyám utána jól megszidott persze, de úgy voltam vele, hogy megérte - vontam meg a vállam, ahogy magyaráztam. Egyrészről el akartam kicsit vonni a figyelmét arról a sok szörnyűségről, ami a fejében járhat, másrészről pedig ezzel akartam a tudtára adni, hogy nem haragszom. Nem nagyon. Pláne, hogy kezdett egy kicsit megint átmelegedni közben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. július 25. 17:35 | Link

Vizsnyiczky Heléna Sára

~ and it is not~


Nagyon izgatottan várta ezt a kis közös programot, elvégre nem minden nap fon az ember virágkoszorút Sárival. Meg amúgy sem szokása ez a legtöbb embernek. Többször azon kapta magát, hogy órán is a délutáni programjukra gondol. Mostanában elég jól alakulnak az emberi kapcsolatai az iskolában, pedig az első pár hétben nem úgy tűnt, hogy képes lesz beilleszkedni. Sosem volt még korábban más barátnője, csak a kishúga, így neki is nehezére esett megtanulni a megfelelő kommunikációt a korosztályával, sőt még annál idősebbekkel is.
Ám Sárinak a megbeszélt időpont után még elég sokkal sincs semmi nyoma. Egy ideig még nem is aggódott, mert nagyon jól lekötötte magát a virágfélék megszámolásával, amivel dolgozni tudnak, viszont egy idő után aggodalom fogta el. Mondott valami rosszat tegnap este, ami miatt már meggondolta magát és nem is akar vele lógni? Az nem lehet, hogy direkt átverte, hogy itt álljon, amíg ők jól érzik magukat a klubhelyiségben – nélküle? Pedig ő nem olyannak tűnt, még zongorázik is! Néha titkon figyeli is az ujjait, hogy mennyivel hosszabbak az övéinél. Csak remélni tudja, hogy neki is ilyen keze lesz egy szép napon.
Amíg várakozik, úgy dönt, hogy a közelben megy egy kört, hogy megnézze van-e valahol olyan virág, ami az általa kinézett részen esetleg nem nő. Valami nagyon különleges, nagyon színes, nagy virágú darabra vágyik, ami a koszorújuk dísze lehet középen, akárcsak egy drágakő. Ezzel már sikerült annyira lekötnie a figyelmét, hogy ne gondoljon a katasztrófa forgatókönyvekre, így Sári köszönését meghallva mosolyogva fordul a hang irányába. – SÁRI! – Kiáltja a lány nevét, talán egy kicsit túlzottan is nagy lelkesedéssel, közben kezei a mellkasa előtt legyezik a levegőt örömében. Nagy kő esett le a csöpp szívéről, hát tényleg eljött! Hatalmas örömét azonban gyorsan letöri a lány sérült bokája. – Óóó… jaj. Mi történt? – Hirtelen képes váltogatni az érzéseit, azoknak az embereknek az érzéseit, akiket kedvel rendkívül könnyen érzi át. – Biztos, hogy így is…? Tudod, nem fáj meg ilyenek? – Kérdi még mindig a fásli felé pillantgatva. Nem is tudja, hogy hogyan tudna segíteni, nem gyógyító meg ilyenek. Nem is Elsa, hogy gyorsan lehűtse a fájdalmat. Lassan, a lány tempójához alkalmazkodva indul meg a cuccai irányába, ahol a legtöbb virágot találta. – Még sosem, de mindig is akartam. Pannával láttunk egy mesét, amiben az egyik lány fején ilyen volt, de anyuék nem engedték levágni a virágokat a kertben. – Meséli csalódottsággal a hangjában. Pedig mennyi szép tulipán meg nárcisz nyílt a kertjükben azon a tavaszon, amikor ezt eltervezték. Ráadásul ezek minden évben újra nőnek. – Panna haján megtanultam fonni, remélem ezt sem nehezebb. – Csipogja tovább. Nagyon szeret mindenkinek a húgáról beszélni, mindenről eszébe jut, hogy neki is tetszene. – Tudod minek van a legjobb virága? – Kérdi lelkesedéssel a hangjában. Tavaly nyáron nőtt ki véletlenül a kertjükben egy, ami elkallódott ültetéskor, az volt az első és utolsó alkalom, hogy találkozott ilyennel. – A fokhagymának. Ilyen magas a szára – mutat lefelé kábé fél méter magasra- és ilyen lila meg nagyon sok kicsi virágból lesz egy nagy kerek fej. Annyira szép, abból olyat lehetne fonni. – Magyarázza csacsogó hangon, s ahogy elképzeli kezeit az álla alatt összekulcsolja, arcára pedig ismét széles mosoly ül ki. Egészen biztos benne, hogy Sári is szerette volna látni.




Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Kiss-Herczeg Domonkos
KARANTÉN


#Királykondor
offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 241
Kedves Tánya
Írta: 2020. július 25. 21:03
| Link

Villámok hada uralta az éjszakát


Az ajtó hangos robajjal csapódik be, feketéi megállapodnak a nehéz faszerkezeten, ami könyörtelenül elvágta őt a féktelen szabadságot hirdető vihartól. Egy-egy hangosabb dörrenésbe beledobbant a szíve is, ahogy a félelemmel vegyes áhítat végigszánkázott a testén, libabőrt hagyva maga után. Olyan természetes égi szimfónia ez, amit nehéz újrakomponálni, a legnagyobb mestereknek is és minduntalan az összes ezzel próbálkozik. Ők se voltak különbek. Domi volt a vihar, míg Teó a napfény, ami utat tört magának a felhők sötét szövetén, beragyogva a tájat. Mára csak a néma vihar maradt, semmi más.
Valahova Tánya mögé függeszti feketéit, rezzenéstelen arccal várva az elkerülhetetlen ítéletet. A fókusza mezsgyéjén látja, érzi a szúrós tekintetet, a csalódottságot. Hallja, hallotta az ostorcsapásként maró szavakat, amik meg akarják remegtetni a lelkét, de valahol mégis elveszik az érdektelenség sűrű mocsarában. Hónapok óta talán ez az első őszinte és normális reakció, amit kiváltott bárkiből is. Akarva-akaratlanul keresi a bajt, mégsem neheztel rá soha senki, csupán egy sajnálkozó mosollyal legyintenek és mennek tovább. Mondván szegény gyerek nem tudja mit csinál. Pedig talán tudja. Talán csak így kiált valakiért, bárkiért, hogy segítsen neki visszatalálni a helyes útra, a saját útjára. Talán nem is kér segítséget. Talán ő maga sem tudja...
- Nem tudom - von vállat mellé, miközben lehajtja a fejét. A kapucni jótékonyan az arcába hullik, eltakarva előle félig az egész világot, és a világ elől önmagát. Nem számít, hogy ki volt az, nem is érdekli. Csakis azt kapta, amit megérdemelt. Se többet, se kevesebbet. A rajta éktelenkedő sebek csakis a saját igazát bizonyítják.
Dom, te is tudod, hogy ez nem helyes.
Az ádámcsutkája megemelkedik, majd visszasüllyed a helyére, ahogy nyel egyet. Lehajtott fejjel hallgatja Tányát, a szavak, a hang kitölti az elméje zugait, kitaszítva onnan pár röpke pillanatra minden mást, ami börtönbe zárja önmagát. Egy halovány mosoly árnyéka suhan át a történet végén az arcán. Bólint egyet, majd az elsőt követi néhány apróbb, hasonló mozdulat.
Érti. Érti és köszöni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Viviana Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 14
Írta: 2020. július 25. 21:46 | Link

Alexander
as Viviana | when the sun goes down

A lemenő napnak már jóval kevesebb ereje van, mint déli, égen terpeszkedő állapotának, így csak enyhén hunyorogva figyeli a narancsos-rózsaszínes csíkokat a horizonton. Bár nem ártana tanulnia, amit legfőképp otthon tehetne meg testvérével együtt, mégis arra ösztökélte bátyját, hogy inkább feküdjenek ki a rétre és gyönyörködjenek a nap ezen szakában. Tudja, hogy egy festői látkép megihletheti testvérét, ráadásul külön házba kerülésüknek köszönhetően a közösen töltött idejük is jócskán megcsappant. Szüksége van Alexanderre akkor, amikor odabent minden összekuszálódik. Most, ahogy itt hevernek a hűvös fűben, a fejében állandóan suttogó hangok elcsendesednek, s hagyják, hogy kiélvezze ezeket a perceket.
- Nekem is - halványan elmosolyodik, miközben oldalra dönti fejét, egyenesen Alexanderre nézve. Ujjai könnyeden játszadoznak a fiú rövid fürtjeivel, miközben tekintetük találkozik. Mikor kisebbek voltak is, mindig kifeküdtek a fűbe, pont ugyanígy és csak némán, mégis többet mondva ezer szónál, hevertek kint órákig, s még azt sem vették észre, mikor az ég hirtelen beborult. Csak a zuhogó eső, s a vele járó éktelen égzengés rázta fel őket, hogy végül csurom vizesen, nevetve érjenek be a házba.
- Egyelőre még különös minden - az új környezet, a társaságba való visszatérés egyiküknek sem könnyű, a rendszeres harcok a fénybe kerülésért pedig csak még inkább megnehezítik az amúgy sem könnyű helyzetet. Domenico az, akivel Vivi mindezt megbeszélheti, s aki atyai gondoskodással vonja magához, hogy haját simogatva tanácsokat suttogjon füleibe. Nélküle nagyon nehéz lenne, hisz Bogiról még jószerével gondoskodniuk kell, Anna túlontúl makacs, Rachel meg egyszerűen harsány és megbízhatatlan. A férfi jelenléte az, ami még egyben tartja, ebben biztos. - Annával sokat veszekszünk mostanság. Neked nem mond semmit? - Alex jól ismeri mindannyiukat, talán ő tud segíteni abban, hogy megbékéljenek, már ha ez egyáltalán lehetséges.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2020. július 25. 22:17 | Link

Domonkos


Igazából nem volt elég jó válasz a 'nem tudom'. Felelősséggel tartozik a cselekedeteiért, és ezt meg kell tanulnia. Akkor is, ha abban a helyzetben van, amiben. Azonban mára elég lesz a másik két ügy miatt számon kérnem. Hiszen amiatt kaptam most rajta. Amiatt kezdett el már az én bőrömön is futkorászni a hideg. És amiatt kell most gyorsan a dolgok végére érnem.
A kis történetem egy pillanatra elfelejtette Domonkossal a rossz emlékeket. Láttam rajta. Végre megjelent az arcán az a kisfiús mosoly, aminek folyton ott kéne ragyognia. Szomorú, mikor egy gyermek túl korán felnő. Még szomorúbb, ha ezt rajta kívülálló okok miatt kell tennie.
- Na jó, most már ideje visszamenni a klubhelyiségbe. Vegyél egy forró fürdőt, és csak utána feküdj le, rendben? - kérdeztem egyszerre gondoskodóan és számonkérően. - Holnap pedig várlak a Házvezetőségi szobában, elmegyünk felszedni az elpöckölt csikkeidet - váltottam megint szigorúba. Lehet, hogy most érzékeny korszakban van, viszont akkor sem mehet el büntetés nélkül. Legalább a saját szemetét szedje össze. Bár meg kell vallanom, hogy igazából azt tervezem, hogy az egész réten összeszedetem vele a hulladékot, de ezt elég lesz holnap megtudnia.
- És Domonkos. A legrövidebb úton menj a klubhelyiségbe, ne tégy kitérőket - figyelmeztettem a fiút, és ezzel útnak is engedtem egy utolsó mosollyal. Nem akartam, hogy tovább maradjon ébren, mint amíg kell. És azt sem, hogy végül miattam fázzon meg mégis. Önző dolog lett volna a saját gondolataim miatt feltartani. Így inkább folytattam a körözést a csendes, kihalt kastélyban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Vlad Kiara
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 658
Írta: 2020. július 26. 15:57 | Link

Polli
~ esős napok ~ Öltözet

Egyébként szereti az esőt. Legalábbis akkor, amikor nem kell kint lennie, és egy fedett helyről, mondjuk a szobájából nézheti azt. Mert akkor nincs semmi baja vele. De amikor épp a szabad ég alatt éri az eső, akkor azért nem igazán van úgy oda. Ahogy most, hisz a szép kis délutáni sétáján igen csúnyán félbeszakította ez a kis zápor. Igaz, nézhetett volna egy kis időjárásjelentést, vagy valamit, de neki elég volt csupán az, hogy amikor elindult, még szépen sütött a nap. Nem is gondolt arra, hogy ilyen hirtelen, szinte a semmiből fognak felbukkanni a morcos esőfelhők, és teljesen eláztatják, még mielőtt visszajuthatna a kastélyba.
És már majdnem el is éri a célját, mikor a szeme sarkából megpillant valakit. És igen, először teljesen elmeháborodottnak nézi, amiért pont ilyenkor jön ki bárányfelhőket nézni. De aztán eszébe jut, hogy biztosan neki is van olyan szokása, ami miatt éppen mások nézik őt hülyének. Azért csak nem bírja ki, hogy meg ne közelítse a lányt, hogy megérdeklődje, minden rendben van-e vele. Ennél jobban amúgy se tud már megázni, most ha kicsit tovább időzik kint az esőben, nem sokat számítana.
- Én azért tartanék attól, hogy megfázok... Utálok beteg lenni... -ritkán is esik meg az, hogy ő végül lázasan nyomja az ágyat. De akkor aztán szinte a halálán van. Mert egyébként elég erős az immunrendszere, szóval ha valaminek mégis sikerül azt ledönteni, akkor ott már tényleg nagy a baj. És legutóbb is egy ilyen kis eső volt az, ami ledöntötte őt a lábáról, szóval talán van is egy kis alapja annak, hogy tart a kint tartózkodástól egy kicsit.
- A csigák tényleg cukik... kicsiként a tesóimmal mindig összegyűjtöttük őket a kertben eső után... - és szutyokpartit tartottak nekik. A homokozóban csinált nekik Kiara mindig egy kis várat, ahova szépen bepakolták őket, és néha még valami szép aláfestő zenét is kaptak, hogy hangulatos legyen a csigaparti. Igaz, a szüleik ennek annyira már nem örültek, hisz utána mindig tiszta koszosak lettek, és nem győztek utánuk takarítani.
- Végülis... Ennél jobban már nem tudok elázni, nem...? - vonja is meg a vállát, ahogy végül lehuppan mellé, és elterül a fűben. Csoda lesz, ha nem fázik meg holnapra...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2020. július 26. 18:22 | Link

Zina
Nézzünk csillagokat!
Ruha

Összerezzenek, ahogy egy bagoly felhuhog a nagy csendben. Csendes léptekkel léptekkel osonok tovább. Nagyon nincs kedvem lebukni a kis éjszakai kirándulásunkkal. Csak akkor állok meg, mikor kellő távolságba kerülünk a kastélytól.
A fűben fekve becsukom a szemem, és nagyot szippantok a hűvös levegőből. A vastag pulóver kellően melegít, így azzal sem kell törődnöm, hogy fázom. Valahogy cseppet sem aggaszt, hogy éppen tilosban járunk, csak élvezem az estét. Kinyitom a szemem, és az eget kémlelem.
Én még sosem próbáltam lefesteni - szólalok meg kis hallgatás után. Az ecset nem az én kezembe való, így inkább csak nézem a csillagokat.
Azokat az ábrákat próbálom az égre képzelni, amiket az ókori görögök, rómaiak láttak a fényes gázgömbökben.
 - Az a Cassiopeia - mutatok egy “M” betű szerű mozdulattal 5 csillagra egymás után. - Ha pedig kiegészíted a nagygöncölt - folytatom kis gondolkodás után - Láthatod a nagy medvét. A kis medvét pedig ugyanígy a kisgöncölben. - Büszke arckifejezésem arról árulkodik, hogy sikerült pár dolgot megjegyeznem csillagtanon.
Persze nem csak onnan ered a tudásom. Amikor kicsi voltam, apu sokszor mesélt a csillagokról, a csillagképekről, a bennük rejlő varázslatról. Szerintem azok a történetek is varázslatosak, amik a csillagképekről szólnak. A legendák a képek névadóiről.
 - Az pedig ott a Perseus - szólalok meg ismét. - Az pedig Androméda - kezem lassan siklik egyik képről a másikra. - Androméda Cassiopeia lánya volt. A történet szerint ő és a férje Képheus, kijelentették, hogy Androméda szebb, mint a tengeri nimfák. Ezért büntetésképpen fejjel lefelé látható az égen a sarkcsillaghoz viszonyítva - karomat elégedetten fejem alá teszem. Nagyon szeretem az ilyen történeteket. mindig is érdekelt, hogyan éltek, miben hittek régen az emberek. Az ilyen történetek nagyon jól mutatják, mennyire máshogy gondolkodtak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. július 26. 18:31 | Link

Vlad Kiara


~it's a rainy day~

Ha nagyra lehetne nőni az esőtől, akkor már bizonyára magasabb volna, mint az apukája. Fiatalabb korában egészen sok buta gyerekes dolog volt, amiben – másokhoz képest- túl sokáig hitt, de sajnos ez volt az első dolgok egyike, amiknek nem valódiságát meg kellett tapasztalnia. A másik, amiben Mythbusters-öset játszott, az a répa és a fütyülés esete. Mindenhogyan próbálták meggyőzni, hogy ha megeszi, olyan szépen fog fütyülni, mint a nagypapája, de akkor sem lehetett rávenni évekig még arra sem, hogy megkóstolja. Maga sem tudja, hogy miért érzi a zöldséggel kapcsolatban a mai napig ezt a viszolygást, viszont fütyülni 6 éves korára sikerült megtanulnia, maga sem érti miért mondták neki, hogy anélkül nem lehet.
Azt ugyan sosem állították, hogy az esőtől megnő, de ő ezt tudományosan bizonyított ténynek tekintette azután, hogy többször hallotta a gombákkal kapcsolatban. Nála valahogyan nem működött, igaz még gombának öltözve nem próbált meg kiállni az esőbe. Sajnos most is csak ez az ananászos esőkabátja van, galócásat nem lehetett kapni, amikor vásároltak.
- Megfázni? Ááááh, attól nem kell. – Legyint mosolyogva. Lehet ő könnyedén beszél az ananászos gúnyájában most, de gyerekkorában sokszor szaladt ki még mezítláb is tapicskolni a vizes fűbe. Hidegnek hideg, de nagyon kellemes érzés. – Van az a bájital, tudod… pjúúúú – Magyarázza a kezeit játékosan felrepítve a füleitől, ezzel imitálva a felszálló füstöt, amit a kalapkúra bájital okoz. – Egy ideig füstölsz, de utána nagyon jó lesz. Ha eszel hozzá pirítósot, akkor hamarabb elmúlik a füst. – Magyarázza teljes meggyőződéssel a hangjában. Igaz, ő utálja azt a bájitalt, egyszer sikerült legyűrni a torkán, de a szüleinél és a húgánál már látta működni. Ő leginkább a füldugójával tömítette volna el a fülét, de az a galád kilökte a földre, ami azt eredményezte, hogy 20 percen át mosta fel a taknyával a szobája padlóját mire meglelte. – Kicsi koromban mindig vittek a gyógyítókhoz, az rosszabb, mint a betegség. – Sóhajtja száját húzva. Gyerekkorában folyamatosan betegeskedett, emiatt rengeteg időt töltött különböző ispotályok folyosóin várakozva. Nem is annyira betegség maradt meg neki rossz élményként, hanem az, hogy idegen emberek hozzáértek, meg az elviselhetetlen ízű bájitalok. Némelyiket a mai napig érzi a szájában, ha eszébe jut.
- Komolyaaan? Mi a tesómmal meg csigaházat vittünk a csupasz csigáknak. Te tudtad, hogy ők nem új lakást keresnek? – Teljesen lázba hozza, hogy más is foglalkozott ezekkel a kis jószágokkal gyerekkorában. Őt meg Pannát általában csodabogárnak tartották emiatt, főleg Polkát, hiszen ő mégis idősebb. Nem is olyan túl régen, talán 10 éves korában tudta meg, hogy ez nincs is így – igen, ez az egyik kínos dolog, amiről meg volt győződve.
Széles vigyorral nyugtázza, hogy a Levitás lány is csatlakozik a felhős fetrengős fesztiválhoz. – Na, milyen érzés? – Kíváncsiskodik egy kövér esőcseppet felszippantva az orrán. – Egyébként… - lassan felülve Kiara irányába pillant. – Szeretnél bebújni alá? – Kérdi két ujjal megcsípve a kabátja mellkasát. Azért csak elférnek alatta ketten, ha összehúzzák magukat a rögtönzött kabátbunki alatt.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3

Oldalak: « 1 2 ... 46 ... 54 55 [56] 57 58 ... 66 ... 72 73 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék