28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! 🎃
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 43 ... 51 52 [53] Le | Téma száljai | Témaleírás
Juhász Laura
Prefektus Navine, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 493
Összes hsz: 1865
Írta: 2019. szeptember 22. 19:49 | Link

Masa


harmatgyűjtés| o


Félrebillentem a fejemet, és úgy fürkészem a velem szemben álló lányt. Hát, illik is hozzá, hogy inkább mesét néz természetfilm helyett. Vannak olyan gyerekek, akik tényleg gyerekek. Akiknek erről szólt a gyerekkoruk. Nekem nem, de igazából nem bánom különösebben. Akkor más ember lettem volna, nem ez a Laura, aki most vagyok.
- Nem lepődök meg ezen – nevetek fel amikor kijavítja magát. Az egyébként nem zavarna, ha kérdezne a családommal kapcsolatban. Tudnék neki nagyon érdekesek mesélni. Példának okáért az egyre inkább közelgő végleges elválásról. De magamtól inkább nem mennék bele, nem szeretném ha esetleg rossz kedve lenne tőle Masának. Nekem nem lenne, de mint tudjuk én nem igazán reagálok erre normálisan.
A bájital megivás az sokkal barátibbnak hangzik, mint az hogy valami undorító levelet kell egy hónapig a szádban tartani. Milyen undorító meg gusztustalan már! Fúj. Biztos, hogy az első nap után kiköptem volna azt a vackot és közöltem volna, hogy én ezt itt most befejeztem. Így viszont el sem kezdem. Háhá. Nem én. Egymillió galleonért sem.
Mosolyogva bólintok, ahogy meglepődik a vízlabda tapintásától. Igen, fura, de hamar megszokható. De amúgy tudom még szilárdabbá is tenni, amit meg is teszek, hogy könnyebben tudja kezelni. Vagy valami hasonló, mert ugye én irányítom. Ahogy észreveszem, hogy elütni szeretné, már intézem is úgy a mozgást, hogy olyannak tűnjön, mintha tényleg ő tette volna. Pedig én csinálom az egészet. De nem nagy erőfeszítés nekem, szóval miért ne mehetnék bele a játékba teljesen? A labda hozzáér a kifeszítet tenyérhez hát, és a lendülettől felgyorsulva az ellenkező irányba kezd el repülni.
Majd elkezdenek záporozni felé a labdák. Ha nem figyelnék annyira, akkor még nagyobbakat vigyorognék és kacagnék a lányon. Persze látom ám, amit csinál, meg minden, csak tényleg koncentrálnom kell, hogy minden úgy történjen ahogy szeretném. Azért ez már nem annyira egyszerű. Hogy ne fárasszam le magam túlságosan így inkább hagyom a labdákat nekicsapódni dolgoknak, hogy szétpukkadjanak. Párszor azért felnevetek egy-egy különösen mókás mozdulat után.
- Ügyes voltál, majdnem olyan sokat elkaptál mint Benito szokott – vigyorgok rá figyelve, ahogy hűti magát. Na ez az, amiben nem tudok segíteni. Mármint idézem a jeget rendben, de ennél többet ugyan mégis mit tehetnék? A játék közben amúgy végig ez járt a fejemben, hogy a sárkányleopárdommal is hasonlóan szoktam játszani, mint most Masával. Az viszont eszembe sem jut, hogy nem biztos hogy mindenki hízelgőnek találja ha egy állathoz hasonlítják. Szerintem az, főleg ha a csodacicához mérem ugyebár.
- Bogár? Nem lesz nehéz dolgod. Indulj el felém és sikítva elrohanok a világ végére – kacagok fel a dorgálását hallva. Nem veszem ám magamra, elvégre ő kérte, hogy játszhasson. Én csupán eleget tettem a kérésének. Pontosan addig, amíg ő szerette volna. – Az üvegcséid még rendbe vannak ennyi ugrálástól amúgy?[/justify]
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
Diák Levita (H), Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


Rímfaragó, extekergő, Várffy ösztöndíjas
online
RPG hsz: 161
Összes hsz: 965
Írta: 2019. szeptember 23. 19:52 | Link

Pai

Amikor a holdmedencéből kiérek, utolér a hatalmas búbánat. Eddig bírtam, hogy Moon ennyire megváltozott. Könnyek szöknek a szemembe, úgy megyek lassan a réten át. Csak kóválygok, közben pedig hullanak csendben a könnyeim. Nem én voltam a hibás! Nem tehetek sem erről, sem pedig arról, hogy oly sokszor történik velem rossz dolog. Minden felfogás kérdése, és ez nekem nem túl fényes.
 Egy-egy rosszabb időszak után jön egy barátkozós, vidám szakasz. Ezek mindig feldobnak, és a következő rosszat már jobban viselem. Remélem egyszer eljön az idő, amikor már nem lesz akkora ugrás a kettő helyzet között, és akkor nem érezném magamat balszerencsésnek. Mondjuk most sem annak érzem magamat, hanem elkeseredettnek.
 Gondolataim közül egy apró szárnysuhogás zökkentett ki. Már nem könnyezek, úgyhogy tisztán látom otthoni baglyunkat, Pihét. Meglepődök, mert már régen nem kaptam anyától levelet.
 Amit pedig Pihe nyújtott át, tőle jött. Kicsit remegő kézzel kibontottam, és elkezdtem olvasni anya kicsit akadozó írását.

"Kedves Angeli!"- csak ő hív így-
Azért írok, mert történt pár dolog, ami téged is érint. Tudod, még te kérted, hogy írjak le mindent. Candy sajnos meghalt. Nem betegségben, tudod, már idős volt. Ne aggódj, nem szenvedett sokat, csak elaludt.
 A másik pedig egy talán még ennél is rosszabb hír. Apádat, és a csoportot elkapták, ítélet még nem született, lehet, hogy nekünk nem is mondják meg.
 Sajnálom, hogy nem a reggeli postával küldtem Pihét, de akkor kaptam a hírt Robertről.
 Remélem nálatok minden rendben, és nem ilyen ott az élet. Persze itt sem rossz, ne aggódj! Üdvözlöm Moont, mondd meg neki, várjuk a szünetekben.
 Ölel:
Anya


Többször megálltam az olvasással, mert nem bírtam.
 Meghalt Candy. Az egyik kedvenc kutyám volt. Elkeseredek, és már kisebb lendülettel nézem a sorokat.
 Apám híréhez érve ismét elakadok. Örülnöm kellene neki? Mégiscsak az apám! Miért fáj az annyira, hogy elkapták, méghozzá jogosan? Nem, nem tudom. Így, kétszeresen sokkolva erőltetem szememet az utolsó pár sorra. Bár ne tettem volna.
 Moon említésére ismét eltörik az a bizonyos mécses, a levelet pedig összegyűröm, és kezemet ökölbe szorítom. Meg kell nyugodnom! Nem sírhatom el magamat itt, a rét kellős köze... késő.
 Hirtelen tör ki belőlem minden, és az sem állít meg sírásomban, hogy lépteket hallok hátam mögül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
offline
RPG hsz: 314
Összes hsz: 4013
Írta: 2019. szeptember 25. 19:01 | Link



Már órák óta egy polc tetején hasalva figyellek fekete gombszemeimmel. Lassan az egész körlet kiürül, mindenki felmegy aludni, téged kivéve. Nesztelenül érkezem négy mancsra, a puffok között sebesen átszaladva nyújtóztatom ki elgémberedett tagjaimat, majd ahogy eléd érek, egy bátor próbálkozással vetődök a párnák közé, a bukfencből már emberként kelve fel.

- Szia Cam, gyere Cam - egyenesedek ki széles vigyorral az arcomon, úgy várom a reakciót, amit kiváltok ezzel a fiúból. Gyorsan végigpillantok magamon, de szerencsére nem felejtettem el elvégezni a bűbájt, így egyenruhám teljes egészében rajtam gyűrődik. Cameron döbbenetét kihasználva karjánál fogva kezdem el húzni a klubhelyiség bejárata felé. - Csss - pisszegem le mielőtt bármit is mondhatna, majd magam elé cibálva átlökdösöm a portrélyukon.
- Nem kérdez semmit, csak csendben fut - suttogom felé az ukászt, majd a bejárat mellől felkapom a kívül hagyott kis hátizsákomat, és megiramodok. Ha nem követ, hát rángatom magammal, én bízom az erőmben, és a fiú naivitásában.

Már elmúlt a takarodó, így tényleg igyekszem nagyon csendben csattogni végig a szárnyon, elvégre nem lenne túl jó ha egy prefektus rajtakapna most minket. Te Masa, nem zavar, hogy te is... NEM! Jó, oké, csak kérdeztem, csak kérdeztem. A bejárati csarnokon átrohanva hamar a szabadban találjuk magunkat, majd egy pillanatnyi megtorpanás után a fák felé veszem az irányt, egész amíg egy szimpatikus földterülethez nem érünk. Nem vagyunk annyira mélyen, hogy ne látszana a rét, picit azonban beljebb vonultunk a fák közé.
- Jó, most már beszélhetsz - adok engedélyt nagy kegyesen ha eddig jó fiú volt, majd míg hallgatom nyakamba zúduló kérdéseit (ha vannak persze), gyorsan előrámolok kistáskámból. Egy titokzatos batyut és két, tenyérnyire zsugorított ásót veszek elő mielőtt szavába vágok. - Nnna, mondd csak, tudsz-e sírt ásni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
offline
RPG hsz: 314
Összes hsz: 4013
Írta: 2019. szeptember 26. 18:05 | Link

Laura
Masa

Hát én pedig jókat nevetek saját magamon Laura helyett is. Ha bárki látna most, tuti azt hinné hogy egy egész tálca brownie-t benyomott általános iskolás bohóckodik. Kész szerencse, hogy nincs felfogva a hajam két kis copfba, akkor aztán végképp személyit kérnének még a légvételhez is. Sosem bírtam egyébként annyira az olyasmit (meg igazából nincs is két hajgumim, mert már az is csodavilágszámba megy, ha egy akad amit nem hagytam el valahol), csak addig virított a fejemen sok kis copfocska, fonatocska, amíg elég idős nem lettem hozzá, hogy tiltakozzak ellenük. Valahogy a rendezett frizura olyannyira nem illik hozzám, mint szfinx macskához a szőr, vagy uszkárhoz az egyenes bunda. Néha hajlandó vagyok változtatni, például farsangkor is a nemes cél érdekében eperbe fogtam szeleburdi tincseimet, de ez nem sűrűn fordul elő, na. Ha valami, akkor egy hajgumi, lófarok, gyors, könnyű és egyszerű.

Fordulgatások közben nem egyszer csapom magam arcon hajammal, de oda sem figyelek, csak ugrándozok tovább, örülve a játéknak mint majom a farkának. Oh, oh, majmot említettem volna? Milyen érdekes... Kihúzom magam az érkező dícséretre, fel sem merül bennem, hogy rosszul kéne esnie, hogy a párducgekkójához hasonlít. Benito végül is már majdnem macska, a macskák pedig cukik és szeretem őket, dehogy baj tehát.
- Köszi - vigyorgok rá teli tüdőből. Nem tudom, lehet ilyet? Most már igen! Vele nevetek ahogy elképzelem menekülését a poloskaMasa elől, bár bele-beleköhögök, ahogy még mindig próbálom csillapítani légzésemet. Egy pillanatnyi ijedtség szalad át az arcomon az üvegcsék említésére, és már nyitom is ki az övitatyit, hogy megszemlélhessem az érintetlen, sértetlen fiolát.
- Huh, semmi baja - szakad ki belőlem a válasz, de ez rádöbbent arra mit is szerettem volna igazából. - Öhm, izé, nekem el kéne indulnom Kedveshez, lassan visszamegyünk? - kérdezek rá, majd miután beleegyezik, beszélgetve folytatjuk utunkat a kastélyba. A bejárati csarnokban kettéválnak útjaink, én Kedves bácsi irdája, ő pedig a Navine felé veszi az irányt. Lépteim boldogan ruganyóznak végig a köveken, övtáskámban sok-sok evőpálcika koccan össze a harmatot tartalmazó üvegcsével. Lehet, hogy várhatnék még, de hát korán van, így mit sem sejtve nyomom le a kilincset, szép kis kalamajkát és szidalmak sorozatát hozva ezzel saját fejemre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Cameron Blanc
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


Your local deceptionist:3
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 139
Írta: 2019. szeptember 28. 18:28 | Link



A szünidő eseménytelenül, mondhatni gyorsan elszállt. Elég passzívan pihentem otthon, Franciaországban, nagyjából minden nap felét teljesen átaludva. Fárasztó volt ám a vizsgaidőszak, életemben nem tanultam még ilyen intenzíven, rám fért egy kis pihenés, na. Mindenesetre nem bánom, hogy már vége is. Megszerettem Magyarországot, sok mindenkivel megismerkedtem itt, már-már vártam, hogy visszajöhessek és megkezdhessem a következő, immáron teljes tanévemet. Azt kifejezetten vártam, hogy ismét elkápráztathassak mindenkit is, vadonatúj trükkjeimmel. Merthogy ha valamit csináltam a nyári szünet alatt, akkor új trükköket biztosan tanultam!
Nem is kellett sokáig várnom, a klubhelyiségben maguktól keresett meg pár másodikos lányka, akik múlt tanév óta azon rágódnak, hogy vajon hogy került a karórám az egyikük farmerjének zsebébe mikor pár pillanattal korábban még a csuklómon pihent. Innentől viszont nem volt nyugtom, beindult a biznisz a hógolyó effektusnak köszönhetően. Nem bántam, sosem unatkoztam esténként, ha a klubhelyiségben tartózkodtam.
A mai nap sem történt másképp, el is fáradtam mire kiüresedett a helyiség. Egyedül maradtam , legalábbis azt hittem. Még maradtam gyakorolgatni pár nehezebb keverést, néha-néha nagyokat ásítva, szaporán pislogva. Látásom homályosodni kezdett, ideje volt nekem is felcuccolni a hálókörletembe, még mielőtt bealszok a kanapén. Épp az utolsó keverésnél tartok, utána már tényleg abbahagyom és felmegyek aludni, mikor... Masa.
- Quoi! - Kiáltok fel a férfiasnál egy magasabb oktávon. Ijedtemben a kezeimben tartott kártyalapokat is eldobom, s azok úgy hullanak szerteszét, akár csak a konfetti. Ha bármi álmosság volt bennem, az erre a hirtelen pulzusemelkedésre fixen távozott. Mindkét kezemmel megdörzsölöm a korábbi ásítások véget még mindig könnyes szemeimet, úgy nézek végül vissza a lányra, remélve, hogy már nincs is ott, csupán álmodtam a dolgot. Ott van, és bizonyára fültanúja volt férfiasnak nem igazán mondható megnyilvánulásomnak.
- Az... - ...okat csak úgy otthagyjuk? Mondanám a földön szanaszét heverő kártyák felé bökve, ám a lány lepisszeg. Nem is tudom, hogy min lepődtem meg jobban. Masa hirtelen felbukkanásán, vagy azon, hogy szó nélkül követem.
Csendben haladunk végig a folyosókon, egy árva hang nem hagyja el a számat. Nincs rajta az egyenruháján a prefektusi jelvénye, ebből feltételezem, hogy amit most teszünk, arról nem fog szólni semmilyen prefektusi jelentés. Az övé legalábbis biztosan nem. Nem kell rángatnia, haladok szépen mellette, közben alaposan elgondolkozom azon, hogy mégis mi a retkes fenét keresünk itt és miért. Az előre odakészített táskából adódóan merem állítani, hogy nem spontán ötlet vezéreli. Mindig is tudtam, hogy kattant valamennyire a csaj, de hát így szeretjük.
Kiérünk az épületből, eddig teljesen észrevétlen. A hőmérsékleten megérződik, hogy a nyár már rég elaludt, hideg szél borzong át rajtam és nem segít az sem, hogy egy szál pólóban vagyok. Well, kis idő és hozzászokik a testem a hőmérséklethez, vagy megfázok. Ez a kettő.
Mire az erdős rész elé érünk teljes mértékben kifogyok minden ötletből, továbbra sem tudom elképzelni ittlétünk okát. Megállunk, én pedig kérdően nézek Masára, ám végül csak egy "Mi van?" fér ki a számon, mikor jelzi, ismét beszélhetek. Meglepettségemet fokozza a két miniatűr ásócska amit a táskájából húz elő.
- Az attól függ. Téged nagyon szívesen eláslak, ha nem adsz egy jó indokot arra, hogy miért rángattál ide - felelem cinikusan a szememet forgatva. Igazán megérdemelné. Esküszöm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


avi: Felix Mallard
Paithoon Chaiyasan
Prefektus Levita, Elsős mestertanonc


Cat | Cicatárs
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 203
Írta: 2019. szeptember 28. 18:43 | Link

Angel

- Kiolvastam... nincs több oldal. - bámulta reggel a kezében tartott könyvet. Lehet már hetedszerre olvasta el, de mindig így reagálta le. Aztán kijelentette saját magának, hogy ő bizony nyolcadszorra is kiolvassa, de nem ma, sok még amit ki akar olvasni. Így történt, hogy délután a jó időt kihasználva a rétre sietett, hóna alatt az első kezébe akadt olvasnivalójával.
Elkezdett volna keresni egy helyet ahová letelepedhet, mikor észre vette a síró Angelicát. Persze hogy egyből, nem arra gondolt, mi lehet pontosan majd a könyvben. Elindult a lány felé, miközben a zsebében zsebkendő után kutatott.
- Hé, mi a baj? - kérdezte, mikor már mellette volt. A zsepi kutató akciót elvetette, mert valószínűleg nem volt nála, vagy csak nem talált. Oké, alig ismerik egymást, lehet nem fog válaszolni a kérdésére, de azért jól eshet az embernek ha valaki rákérdez ilyenre mikor látja hogy baj van.
- Tudok valamiben segíteni? - és ez se biztos, de azért egy kérdést megér. Inkább, minthogy egyszerűen itt hagyja. Akkor se hagyja ott, mikor pár negyedikes rájuk néz, és hangosan uuu-zni kezdenek. Higgyenek amit akarnak, nem ismerik őket, vagyis Paithoon-t biztos nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angelica Black Wing
Diák Levita (H), Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


Rímfaragó, extekergő, Várffy ösztöndíjas
online
RPG hsz: 161
Összes hsz: 965
Írta: 2019. szeptember 28. 19:27 | Link

Pai

Mikor a lépések elhalnak, és gazdájuk megszólal, meglepetésemben elállnak a könnyeim. Egy zsebkendőt halászok elő talárom mélyéről, közben a levelemet leejtem. Nem nyúlok utána, nincsen rá szükségem.
 Orrfújás után piros szemmel felnézek a macskás fiúra, aki meglepett az érkezésével. Nagyon gyakran futunk össze, igaz, még csak kétszer találkoztunk, de akkor is. Nekem ez a kettő is sok. Vagy csak én vagyok újabban ennyire zárkózott, hogy csodálkozom azon, ha valaki odajön hozzám? Talán nem is fontos ez.
 Kérdésére picit megingatom a fejemet, és veszek egy mély levegőt, hogy ne kezdjek el megint sírni.
- Kicsit hosszú. Vagyis talán inkább bonyolult. - Megeresztek felé egy gyenge mosolyt. Nem szeretném untatni, sem pedig az idejét lopni. Egyáltalán nem biztos, hogy kíváncsi arra, mi történt velem.
 - Nem hinném. Hacsak nem tudsz holtakat feltámasztani, vagy emléket a jelenbe hozni... - Igen, megint kezdem túldramatizálni a dolgokat.
 Amikor a negyedévesek elhaladnak mellettünk, grimaszolok, és megint megcsóválom a fejemet.
- Nincs jobb dolguk? - Teszem fel a költői kérdést. Ekkor pillantom meg a fiú kezében a könyvet, amit pont úgy fog, hogy nem látszik a címe.
- Mit olvasol? - A hangom már azinte teljesen tiszta, talán csak egy kicsit remeg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
offline
RPG hsz: 314
Összes hsz: 4013
Írta: 2019. szeptember 29. 19:11 | Link



Nem igazán értem milyen nyelven mit kiabál felém, de az ilyen nyelvi akadályokat könnyedén át tudom hidalni - egy jól időzített csitító szólammal. Az elég nemzetközinek számít ahhoz, hogy a tanoda minden diákja megértse, előkelő helyen áll hát a repertoáromban. Igen, a kártyákkal nem igazán törődök, bár mivel tudom, hogy mennyire fontosak a fiúnak nem, ismétlem NEM, azaz en em e, nem lépek rá egyikre sem. Rosszul láttad, a pikk hármas mellett volt a cipőm sarka, nem rajta, és az apró foltocska sem miattam került rá. Üh-üm, bizony.
Boldogan, nagyon boldogan vezénylem ki magunkat a tervezetteknek megfelelően. Hadvezéri elégedettség csillogtatja szélesre húzott mosolyomat a mögülem érkező csendes engedelmesség hallatán, miközben úgy lépem át a bejárati ajtó küszöbét mint Caesar a Rubicon folyót. Fűt az izgatottság, a kíváncsiság és a tettvágy, így nekem fel sem tűnik a hőmérsékletkülönbség, annyira meg nem vagyok tapintatos (bármilyen rosszul is hangzik ez így), hogy a fiú megremegése feltűnjön. Hideeg, hol? Hát Camcam, fűtsön téged is a kalandvágy!

- C-c-c - ingatom meg a fejemet elégedetlenül ciccegve, mikor nekiáll megfenyegetni. - Nem úgy van az, nem úgy van az, őt kell itt - bökök tekintetemmel a batyu felé, "véletlenül" megszemélyisítve, nem pedig tárgyként hivatkozva rá. Bűbájos mosoly csücsükél az arcomon miközben a csomag a földre ejtódik, és két jól kivitelezett bűbáj után az ásók eredeti méretükben hevernek a tenyeremen. Azaz csak hevertek, mert természetesen nem vagyok egy zsonglőr, így ketten kétfelé gurlnak-billennek le karomból, így hiába kapálódzom utánuk, csak rásegítek a potyogásukra. Az egyik homlokon is csap, úgyhogy egy fintorral dörzsölöm meg fejem, mikor már minden biztonságosan a földön hever. Semmi sem esik már innen tovább, biztonságban vagyunk. Remélem.
- Szóóóval kedves Cam-cam - vetem be összes meggyőzőerőm egy bűbájos mosolyba amit minden véla megirigyelhetne (nem), majd először rá, magamra, az ásókra és a batyura mutatok. - Te is legilimencia tanonc vagy, én is, igazam van? - kérdezek rá egy olyan dologra ami a helyzetből amúgy TÖKRE NEM lenne következő, majd egy pillanatnyi hatásszünet után (hiszen nem megerősítésre várok, mert tudom, hogy így van) folytatom. - Így tehát nem lesz ebből gond, fogd fel gyakorlásként - vigyorodok el, és mielőtt bármit tehetne, kinyúlok felé, ujjaim csupasz alkarjára fonódnak (nana, azért csak finoman, semmi erőszak, nem kell félni), és mereven szemeibe bámulva ejtem ki a varázsszót.
- Legilimens!
Elképzelem, hogy én vagyok Anna, aki megáll Elsa ajtaja előtt és finoman besutyorog a kulcslyukon Elsához. Öhm igen, bocsi Cameron, de most szőke kislány leszel, jó? Elképzelem, hogy közelebb hajolok, hogy egyik szememet a képzeletbeli kulcslyukhoz tapasztva kukucskálok be a fiú gondolatai közé, azonban amikor úgy érzem létrejön a kapcsolat, nem nézek körül, csak várakozok, hogy kidobhasson, ha mondjuk olyan 100-150 százaléknyira is kiakasztottam. Één türelmes vagyok, max megpróbáljuk úhjra, akkor már negyed-beleegyezéses helyett háromnegyed-beleegyezéses is lehet amit csinálok. Igazából most csak megmutatni szeretném neki gyorsan miért vagyunk itt, mit is akarunk elásni - de bolond volnék lelőni a poént, így már egy tök jó kis forgatókönyvet találtam ki eltűnt diákokról, akik bizonyos batyukba csomagolva végzik, hogy aztán az éjszaka közepén elássák őket. Persze a sztori sok helyen sántít, tisztán látszik hogy nem igazi, de... Vicces. Izé, nekem legalábbis az.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Cameron Blanc
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


Your local deceptionist:3
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 139
Írta: 2019. szeptember 30. 23:07 | Link



Nem vagyok korán fekvő típus, de most már viszonylag késő van még nekem is. Aludni szeretnék, nem itt kint vacogni egy szál pólóban. Örülnék ha hamar elintéznék azt, amiért ide jöttünk, nincs ínyemre a dolog egyáltalán. Arcomon a meglepetés - már amennyi látszik belőle a sötétben - megduplázódik, mikor mindkettőnk tekintete a batyuba csomagolt valamire (vagy valakire) és vissza. Hirtelen nem is tudom hova tenni az egészet, lábammal piszkálni kezdem, mikor Masa ledobja azt a földre, hogy megnézzem mozog-e. Ha mozog, akkor nagyon para.
- Mi van ben... - ...ne. Kérdezném, de szavaim hirtelen belém szorulnak, indokolatlan nevetési kényszerem támad ahogy Masát szépen fejen is találja a hirtelen többszörösére nőtt szerszám, bár végül beérem egy széles mosollyal is. Csóri lányt eleget bántja a sors, kegyelem lenne számára ha valaki elásná.
- Kedves Mase-Masa - nézek rá én is csábító szemeimmel, na meg mosolyommal egy mély sóhaj kíséretében. Van annyira hideg, hogy látszódjon már halványan a kifújt levegő. Fázom.
Rendkívül kényelmetlenül érezném magamat ebben a meghitt szemezgetős szituációban ha nem tudnám, hogy milyen bolondos a lány ki velem szemben áll. Meg aztán szépen néznénk ki, jelenleg egy bármilyen ágy plusz egy párna vonzóbbnak ígérkezik, mint egy háztársam barátnője akivel kb lehetetlen a lépést tartani. Fejben. Szegény Bencét is sajnálom ám, minimum kétszeresen gyorsabban kell, hogy pusztuljanak az agysejtjei mellette. Szép dolog is a szerelem.
- Mi van? - Kérdezem az elmúlt két percben immáron másodszor nemes őszinteséggel. Pont erről beszéltem. Lehetetlen követni a csajt. L e h e t e t l e n. Hirtelen teljesen leblokkolok, nem tudom hová tenni a dolgot. A két ásó a rejtélyes csomaggal illetve a legilimencia valahogy nagyon de nagyon nem fér össze. Külön külön is ritka furának találom, főleg így az éjszaka közepén (aludni akarok).
Egy szó nem hagyja el a számat döbbenetemben, ami nem mellesleg tovább gyarapszik mikor Masa hozzáér, mi több, megragadja az alkaromat. Melegséget érzek, a lánynak jóval magasabb a test-hőmérséklete, talán tényleg a kalandvágy az okozója.
Nem telik bele egy pillanatba se, mire megérzem a már korábban tapasztalt, enyhén kényelmetlen érzést. Benne van a fejemben, csak tudnám mit akar. Az arcom mindent elárul. Ha eddig döbbenetet láttál rajta, akkor képzeld el most! Összevont szemöldökkel meredek a lány szemébe, némán kérdezve tőle, mégis mit csinál. Mindenesetre nem lököm el magamtól, hagyom, hogy a kapcsolat fenn maradjon. Ne húzzuk az időt, hadd mutassa meg mit akar, és hagyjon aludni.
Utoljára módosította:Cameron Blanc, 2019. október 9. 19:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


avi: Felix Mallard
Perge Vanessza
Házvezető Levita, Tanár, Illúziómágus



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 70
Írta: 2019. október 5. 13:19 | Link

Balić Bandi
Október 4., Délután ✦ NesszaFit



- Még egyszer köszönöm a nyakláncot anya, majd beszélünk - mondtam a telefonba mosolyogva, de mielőtt kiejtettem volna a búcsúzó utasítást, meglepő módon összeszorult a torkom. Köhögtem párat, hátha eltűnik a gombóc. - Vigyázz magadra.
Értetlenül meredtem magam elé, sokáig csak bámultam a már elsötétült kijelzőt. Tény, hogy írásban sokkal jobb vagyok, mint beszédek megtartásában, de komolyan. Elvégeztem a gyakorlatomat is, akkor sem voltam ennyire... zavarban? Még csak nem is tudom pontosan, milyen érzés ez!
Döcögősen indul a bogolyfalvai karrierem, mit ne mondjak. Még szeretnék írni ma egy blogbejegyzést az anorexiáról, de ahelyett, hogy visszamentem volna a levita toronyba, leültem az egyik padra, az államat a tenyereimbe helyezve. Tudom, tudom, tök alá nem kell a karó, de a sikerszériás hetem után igazából már csak azt várom, hogy mikor fog fejen találni egy gurkó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Balić András Dorián
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Művészetis tanonc, Vendéglátós, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 19
Írta: 2019. október 5. 14:46 | Link

N E S S Z A
#BADboi // I Do What I Do


Első napok, ez mindig a legrosszabb. Kombinálni az órarendeket, ott is ott lenni, ahol nem tudsz, de türelmet nem akarsz és nem is tudsz sehol kérni. Nagy sóhajjal vakargattam a tarkóm, ahogy az iskolai faliújságot átnéztem és megtaláltam a nekem kellő infót. Egy nevet. Mert oda már eljuttattak, hogy a helyi illúziómágiában jártas oktató házvezető, de a nevét nem tudták volna megadni. Bezzeg mikor én voltam itt alapképzéses, azt is ismertük,a ki még itt se tanított - nyilván nem, de ha a maiakat fel kell világosítani, akkor így van. Nem is számít ez már annyira, mert belefutok egy kastélyba befelé igyekvő kék taláros kislányba, aki előzékeny válaszok terén, és miután befejezte  bámulásom, el is mondta, hogy mintha a réten látta volna a tanárnőt. Én meg elindultam, ha megköszönöm se venné észre, lefagyott szerencsétlen. Ellenben velem, zsebre vágtam ugyanis a kezem és elég gyorsan kint is voltam, a friss levegő jobban tetszett, mint odabent ami megszorult. Az hiszem most sem lesz a kedvencem és képtelen lennék ide visszaköltözni. Sokat fogok utazni, de ugye valamit valamiért. Azt nem teljesen értem vagy akarom, hogy Bonnie miért szeretné, ha a barátnőjével beszélnék valami posztról. Nem hangzik jól.  Kicsit keresgélve ugyan, de így korban belőni egy valakit sikerült, aki éppen a padon üldögélt.
- Perge Vanessza? - kérdeztem kicsit lefelé hajolva elé, ha nem vett volna észre, rossz szokás. Ha igazam van, ha nem, azért egy bemutatkozást ugye megér a dolog, szóval megelőzve a visszakérdést nyújtottam kezet. - Balić András vagyok, idén kezdek mesterképzést és az illúziómágia oktató nőt keresem, jó esetben sikerrel - tettem hozzá egy mosollyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Perge Vanessza
Házvezető Levita, Tanár, Illúziómágus



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 70
Írta: 2019. október 5. 20:48 | Link

Balić Bandi
Október 4., Délután ✦ NesszaFit



Már épp azon gondolkozok, hogy dacolok a sorsommal és rágyújtok, amikor bekúszott a látómezőmbe egy kedves arc, majd a keze is. Oldalra billentettem a fejem, és esküszöm, hogy elvörösödtem. Pedig annyit mondott, hogy illúziómágia oktató nő. Ha van, amire büszke vagyok, az ez lenne.
Erre most úgy ültem ott, mint egy partra vetett hal, úgy bámultam a kezeit, mintha lávából lennének.
- Pe-persze, én vagyok - bólintottam egyet, a hangomat alig lehetett hallani. Ne már, tanórán kívül is kiesek a szerepemből?
Megkésve, de odanyújtottam a kezem. Csak reménykedtem benne, hogy türelmes, és nem kell utána kapálóznom, mert egy egyszerű kézfogást elszúrni mindig olyan kellemetlen. Azt sem tudtam, hogy most akkor fel kellene állnom, vagy maradjak ülve, végül az utóbbi mellett döntöttem. Nem szeretném lefejelni, ha már volt ilyen kedves, és idejött hozzám.
- Miben tudok segíteni? - lesütöttem a szemeimet, valahogy most képtelen voltam állni a tekintetét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Balić András Dorián
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Művészetis tanonc, Vendéglátós, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 19
Írta: 2019. október 5. 22:30 | Link

N E S S Z A
#BADboi // I Do What I Do


Semmi szándékomban nem állt a frászt hozni a nőre, még csak indirekt módon sem akartam zavart az erőben, de az arca egész mást tükrözött, aztán a válasza meg pláne. Kicsit esetlenül hatott az egész, de persze előfordulhat, hogy pályakezdő tanár, én meg még a tanárikar jórészével is közel egyidősnek, ha nem idősebbnek tűnök. Nem hibáztatom a meglepődését, de egyelőre nem is tudom be a magaménak.
- Ennek örülök, kínos lenne, ha már a harmadik nőnél próbálkoznék ezzel a szöveggel - nevettem is el magam, mert a vicc mindent old, néha gátlást nem, de ez most egy túl nagy kanyar lenne, inkább finoman és gyorsan megszorítottam a kezét majd elengedve néztem rá le. Kellemetlennek biztos az a különbség így kicsit kivárva végül leültem én is. - Ha megengedi - aztán a kérdése is előkerült, én meg gyakorlatilag csak ezért futottam neki a napnak, így helyben is voltunk. El is kezdett belőlem hamar ömleni az információ.
- Pár hónapja intenzíven dolgozom együtt a munkahelyemen illuzionistákkal. Eddig is volt velük közös projektem, de nem láttam bele ennyire. De elképesztő amit művelnek, igazság szerint talán külön ág is - vigyorodtam el, ennyire nem értek hozzá - még -, de talán nem is lövök annyiban mellé. Szeretnék egy próbát tenni, ha van rá lehetőség. De ne szaladjunk ennyire előre.
- Ne haragudjon meg, de olyan ismerős. Nincs valami médiás dolga - kérdeztem találomra bökve dolgokra, mert most meg nem mondom hol, de a neve után az arca is elég ismerős. - Egyébként. Színházban dolgozom, és kellékesnek, jelmez és látványtervezőnek készülök... aminél, nos, nem volna hátrány. De őszintén szólva, semmit nem tudok az egészről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Perge Vanessza
Házvezető Levita, Tanár, Illúziómágus



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 70
Írta: 2019. október 8. 10:30 | Link

Balić Bandi
Október 4., Délután ✦ NesszaFit


Zavartan felnevettem, mert ezt illik. Viccesnek hatott a mondandója, de beismerem, hogy alig tudtam koncentrálni. Mi az isten? Mély levegőt vettem, ahogy leült mellém, megpróbáltam új lappal indítani.
- Nyugodtan - bólintottam aprót, de a hangomat még mindig nem nagyon találtam. Kapóra is jött, hogy jó bőven mesélt, de ami igazán lenyűgözött, az a tekintete. Tisztán láttam benne azt a csillanást, ami alapján már most meg tudom mondani, hogy nagyon jó illuzionista lesz belőle.
- Nos igen, a színházban vannak a legjobbak - a tekintetemmel inkább az előttem lévő gyepet pásztáztam, így kevésbé éreztem a lámpalázat. Mintha megfordult volna a kocka, és én lennék a szeppent tanuló, ez pedig határozottan bosszantó. - Elhiteti azt, ami nincs is ott, és szavak nélkül is képes mesélni. Csodálatos kiegészítő egy előadásnál.
Halványan elmosolyodtam, hiszen ezért jártam mindig a varázslatos színházakba. Meglepett, hogy idáig jött ez a fiú - férfi? - és ettől még inkább zavarba jöttem. Korábban nem oktattam illúziómágiát, és most először elkezdtem kételkedni, hogy mennyire leszek elég a diákjaimnak.
- Mé-médiás? - kaptam fel a fejem hirtelen. A dadogásomat most figyelmen kívül hagynám inkább. - Hát van egy blogom, egész híres. A lányok körében - tettem hozzá, és éreztem, hogy elkezdett forrósodni az arcom.
Kellékes, látványtervező... hirtelen ezek mind csak szavak, jelentés nélkül. Egy pillanatra mélyen a szemeibe nézek, majd el mellette. Akár egy autista.
- Mindenre meg tudom tanítani, ami kell ezekhez. Nehéz lesz, de menni fog - feleltem, mint egy robot. Ha jól sejtem, nem sikerült témába vágóan felelnem, de ha már a környékén járok, nekem az is megfelel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Balić András Dorián
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Művészetis tanonc, Vendéglátós, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 19
Írta: 2019. október 8. 21:40 | Link

N E S S Z A
#BADboi // I Do What I Do


A nevetés jó, apám meg mindig azt mondta, hogy ha akarok valamit egy nőtől, ha nem, elsőre röhögjön engem ki minimum egyszer, különben nincs alapja a kommunikációnknak. Pipáltam, mehetek a lényegre azt hiszem, legalábbis reméltem. A cél még messze volt, de azért már láttam pislákolni a fényét. Le is ültem a nő mellé, aki azért a zavartságát nem leplezte - nem tudom miért, biztos megzavartam a tanodán kívüli szabadidejét. Ez mondjuk nem szép tőlem.
- Nem láttam még mindet, igazából nagyobb találkozókon ha volt is szerencsém hozzájuk, azért nagy volumenben keveset figyelhettem meg - ismertem el, de ami eddig megfogott, az valóban maga volt a csoda. És itt többről beszélek, mint káprázat vagy egy kis szín az előadásba, egyszerűen egy mugli színház díszletmunkájának vére és verejtéke kevés ahhoz, ami néha sikerül. Ilyenkor sajnálom kicsit, hogy ennyire el vagyunk szeparálva a mugli világtól. Megérné nekik is, nekünk is. Egész más lenne ennek az egésznek a fekvése. - Megmutatja azt, ami ott lehetne. Én inkább nem egy kiegészítőnek látom, hanem magának az alapnak, olyannak, amihez hozzá tud tenni a színész. Mi mindig szituációk építésével adunk a közönségnek, erre lehet rátenni - írtam körbe a nézeteimet széles mosollyal, mert tény, hogy határozottan nagy lelkesedéssel tudok élni, mikor beszélni kell a munkáról. Nem jött be az első utam, de ez nem jelenti, hogy megutáltam volna bármit.
Ahogy néztem a nőt, tényleg ismerős volt, de hiába ráncoltam a homlokom, csak jött a hülye kérdés, aztán vártam. Látszólag őt se érintette nagy örömmel, de mielőtt elnézést kérhettem volna tovább bontotta a dolgot.
- Jaj az a divatos cucc, valamelyik exemnek volt könyvjelzője - világosodom meg, én nem élek ilyenekkel nyilván. - Most tolhatnánk egy közös fotót neki de - őszintén szólva nem tudom már a nevét, kinek kéne elküldeni. - Nem tartjuk a kapcsolatot. Viszont...
A tanulásért mindent.
- Lehetne róla szó? Komolyan érdekelne, nem csak elméleti szinten, bár hogyan zajlik? Gondolom vannak feltételek...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
offline
RPG hsz: 314
Összes hsz: 4013
Írta: 2019. október 9. 19:05 | Link



Meghallom ugyan kérdését, ám erre akkor sem adnék választ, ha épp ráérnék enyhíteni oldalát fúró kíváncsiságán. Nem-nem, még egy kicsit meg fogom lepni párszor mielőtt a batyuig eljuthatnánk.
Mosolyát úgy veszem, hogy jól elszórakoztattam a kicsit átgondolatlan bűbájommal, de nem zavar, nevetek vele én is. Nevemre hunyorítok egy pillanatra, de nem fűzök hozzá semmit, helyette csodálatos tervem megvalósításába kezdek. Valamiért úgy gondolom, hogy összezavart, koncentrálni képtelen ember elméjébe könnyebb lehet bejutni, így igazából ezért ez az amivel próbálkozom. Fene tudja, hogy ezt csak én beszélem be magamnak, vagy valahol tanultam egyébként, de nem is vagyok olyan gyakorlott, hogy megérezzem a különbséget a két állapot között - no meg eddig még nem próbálkoztam Cameron gondolatainak kifürkészésével. Lesz ahogy lesz.

Tenyerem alkarjára simul, a hűvös bőrt szinte észre sem veszem. Pedig ha kicsit többet foglalkoznék - mondjuk ki - magamon kívül másokkal, simán összerakhatnám a jelekből, hogy fázik szerencsétlen, de így miután felmerül bennem a gondolatban már lépek is tovább. Majd kimelegszik, majd kimelegszik. Ezeket a csapongó foszlányokat már a fiú is hallhatja, elvégre azzal, hogy bemasíroztam hozzá mint valami adj király katonát gyalogja, saját szavaim is köztünk keztek el pattogni. Elsőre meglepheti, hiszen téyleg, ha eddig azt hitte csapongó vagyok, na mit hihet most? Szavak keringőznek furcsa összevisszaságban, valahol például épp a torta szó etimológiáját boncolgatom (vajon van köze a halotti torhoz?)... Hát igen, megesik az ilyesmi.
Hamar kontroll alá vonom magam, és mikor nem lök ki, a szemkontaktust továbbra is fenntartva emelem fel elé a gyöngysorként felfűzött képekből álló mesémet. A gyöngysor kicsit átalakul, diafilmként kezd el peregni közöttünk, így mindketten látjuk amit vetítek neki. Először a batyu látszik, majd egy kéz nyúl felé és kezdi lassan bontogatni a csomót. Simán látszik, hogy nem igazi emlék, hiszen konkrétan semmi más nincs kidolgozva csak amire éppen koncentrálok, azonban nem is az a célom, hogy tökéletes előadást tartsak neki itt. Talán ha már kirángattam a sötét erdőbe, ásókkal meg mindennel, így is elérem a pillanatnyi hátborzongást nála.
Miután a képzeletbeli kéz fityiszt mutat a kibontatlan batyu előtt, lassan kezdem bontogatni a kapcslatot jelentő cérnaszálakat, a filmet bekupakolom, és mintha egy örvény szippantana be, hátrasomfordálok, elhagyva elméjét.

Pislognom kell párat, hogy teljesen visszatérjek a jelenbe.
- Szóóval, tudsz sírt ásni? - teszem fel ismét a kérdést, miközben karjáról leveszem kezem. - Csak mert ha nem, akkor még meg kell tanítsalak, és az hosszú idő, hm.
Töprengő arcot vágok, miközben megdörzsölöm nózimat, ami kezd nekem is kicsit kipirosodni a hűvöstől. Egyelőre nem veszem észre magam, de azért jó lesz sietni. Vagy legalább tényleg belekezdeni, az ásástól majd kimelegszünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)


Oldalak: « 1 2 ... 43 ... 51 52 [53] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék