29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 43 ... 51 52 [53] 54 55 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


Nyárfalevél jellegű, házi teaszakértő ^^
offline
RPG hsz: 753
Összes hsz: 2603
Írta: 2019. szeptember 22. 19:49 | Link

Masa


harmatgyűjtés| o


Félrebillentem a fejemet, és úgy fürkészem a velem szemben álló lányt. Hát, illik is hozzá, hogy inkább mesét néz természetfilm helyett. Vannak olyan gyerekek, akik tényleg gyerekek. Akiknek erről szólt a gyerekkoruk. Nekem nem, de igazából nem bánom különösebben. Akkor más ember lettem volna, nem ez a Laura, aki most vagyok.
- Nem lepődök meg ezen – nevetek fel amikor kijavítja magát. Az egyébként nem zavarna, ha kérdezne a családommal kapcsolatban. Tudnék neki nagyon érdekesek mesélni. Példának okáért az egyre inkább közelgő végleges elválásról. De magamtól inkább nem mennék bele, nem szeretném ha esetleg rossz kedve lenne tőle Masának. Nekem nem lenne, de mint tudjuk én nem igazán reagálok erre normálisan.
A bájital megivás az sokkal barátibbnak hangzik, mint az hogy valami undorító levelet kell egy hónapig a szádban tartani. Milyen undorító meg gusztustalan már! Fúj. Biztos, hogy az első nap után kiköptem volna azt a vackot és közöltem volna, hogy én ezt itt most befejeztem. Így viszont el sem kezdem. Háhá. Nem én. Egymillió galleonért sem.
Mosolyogva bólintok, ahogy meglepődik a vízlabda tapintásától. Igen, fura, de hamar megszokható. De amúgy tudom még szilárdabbá is tenni, amit meg is teszek, hogy könnyebben tudja kezelni. Vagy valami hasonló, mert ugye én irányítom. Ahogy észreveszem, hogy elütni szeretné, már intézem is úgy a mozgást, hogy olyannak tűnjön, mintha tényleg ő tette volna. Pedig én csinálom az egészet. De nem nagy erőfeszítés nekem, szóval miért ne mehetnék bele a játékba teljesen? A labda hozzáér a kifeszítet tenyérhez hát, és a lendülettől felgyorsulva az ellenkező irányba kezd el repülni.
Majd elkezdenek záporozni felé a labdák. Ha nem figyelnék annyira, akkor még nagyobbakat vigyorognék és kacagnék a lányon. Persze látom ám, amit csinál, meg minden, csak tényleg koncentrálnom kell, hogy minden úgy történjen ahogy szeretném. Azért ez már nem annyira egyszerű. Hogy ne fárasszam le magam túlságosan így inkább hagyom a labdákat nekicsapódni dolgoknak, hogy szétpukkadjanak. Párszor azért felnevetek egy-egy különösen mókás mozdulat után.
- Ügyes voltál, majdnem olyan sokat elkaptál mint Benito szokott – vigyorgok rá figyelve, ahogy hűti magát. Na ez az, amiben nem tudok segíteni. Mármint idézem a jeget rendben, de ennél többet ugyan mégis mit tehetnék? A játék közben amúgy végig ez járt a fejemben, hogy a sárkányleopárdommal is hasonlóan szoktam játszani, mint most Masával. Az viszont eszembe sem jut, hogy nem biztos hogy mindenki hízelgőnek találja ha egy állathoz hasonlítják. Szerintem az, főleg ha a csodacicához mérem ugyebár.
- Bogár? Nem lesz nehéz dolgod. Indulj el felém és sikítva elrohanok a világ végére – kacagok fel a dorgálását hallva. Nem veszem ám magamra, elvégre ő kérte, hogy játszhasson. Én csupán eleget tettem a kérésének. Pontosan addig, amíg ő szerette volna. – Az üvegcséid még rendbe vannak ennyi ugrálástól amúgy?[/justify]
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
Diák Levita (H), Levitás blogger, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Ötödikes diák


Rímfaragó, extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 1060
Írta: 2019. szeptember 23. 19:52 | Link

Pai

Amikor a holdmedencéből kiérek, utolér a hatalmas búbánat. Eddig bírtam, hogy Moon ennyire megváltozott. Könnyek szöknek a szemembe, úgy megyek lassan a réten át. Csak kóválygok, közben pedig hullanak csendben a könnyeim. Nem én voltam a hibás! Nem tehetek sem erről, sem pedig arról, hogy oly sokszor történik velem rossz dolog. Minden felfogás kérdése, és ez nekem nem túl fényes.
 Egy-egy rosszabb időszak után jön egy barátkozós, vidám szakasz. Ezek mindig feldobnak, és a következő rosszat már jobban viselem. Remélem egyszer eljön az idő, amikor már nem lesz akkora ugrás a kettő helyzet között, és akkor nem érezném magamat balszerencsésnek. Mondjuk most sem annak érzem magamat, hanem elkeseredettnek.
 Gondolataim közül egy apró szárnysuhogás zökkentett ki. Már nem könnyezek, úgyhogy tisztán látom otthoni baglyunkat, Pihét. Meglepődök, mert már régen nem kaptam anyától levelet.
 Amit pedig Pihe nyújtott át, tőle jött. Kicsit remegő kézzel kibontottam, és elkezdtem olvasni anya kicsit akadozó írását.

"Kedves Angeli!"- csak ő hív így-
Azért írok, mert történt pár dolog, ami téged is érint. Tudod, még te kérted, hogy írjak le mindent. Candy sajnos meghalt. Nem betegségben, tudod, már idős volt. Ne aggódj, nem szenvedett sokat, csak elaludt.
 A másik pedig egy talán még ennél is rosszabb hír. Apádat, és a csoportot elkapták, ítélet még nem született, lehet, hogy nekünk nem is mondják meg.
 Sajnálom, hogy nem a reggeli postával küldtem Pihét, de akkor kaptam a hírt Robertről.
 Remélem nálatok minden rendben, és nem ilyen ott az élet. Persze itt sem rossz, ne aggódj! Üdvözlöm Moont, mondd meg neki, várjuk a szünetekben.
 Ölel:
Anya


Többször megálltam az olvasással, mert nem bírtam.
 Meghalt Candy. Az egyik kedvenc kutyám volt. Elkeseredek, és már kisebb lendülettel nézem a sorokat.
 Apám híréhez érve ismét elakadok. Örülnöm kellene neki? Mégiscsak az apám! Miért fáj az annyira, hogy elkapták, méghozzá jogosan? Nem, nem tudom. Így, kétszeresen sokkolva erőltetem szememet az utolsó pár sorra. Bár ne tettem volna.
 Moon említésére ismét eltörik az a bizonyos mécses, a levelet pedig összegyűröm, és kezemet ökölbe szorítom. Meg kell nyugodnom! Nem sírhatom el magamat itt, a rét kellős köze... késő.
 Hirtelen tör ki belőlem minden, és az sem állít meg sírásomban, hogy lépteket hallok hátam mögül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Animágus, Világalkotó, Levita úrhölgy, Ötödikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 532
Összes hsz: 5636
Írta: 2019. szeptember 25. 19:01 | Link



Már órák óta egy polc tetején hasalva figyellek fekete gombszemeimmel. Lassan az egész körlet kiürül, mindenki felmegy aludni, téged kivéve. Nesztelenül érkezem négy mancsra, a puffok között sebesen átszaladva nyújtóztatom ki elgémberedett tagjaimat, majd ahogy eléd érek, egy bátor próbálkozással vetődök a párnák közé, a bukfencből már emberként kelve fel.

- Szia Cam, gyere Cam - egyenesedek ki széles vigyorral az arcomon, úgy várom a reakciót, amit kiváltok ezzel a fiúból. Gyorsan végigpillantok magamon, de szerencsére nem felejtettem el elvégezni a bűbájt, így egyenruhám teljes egészében rajtam gyűrődik. Cameron döbbenetét kihasználva karjánál fogva kezdem el húzni a klubhelyiség bejárata felé. - Csss - pisszegem le mielőtt bármit is mondhatna, majd magam elé cibálva átlökdösöm a portrélyukon.
- Nem kérdez semmit, csak csendben fut - suttogom felé az ukászt, majd a bejárat mellől felkapom a kívül hagyott kis hátizsákomat, és megiramodok. Ha nem követ, hát rángatom magammal, én bízom az erőmben, és a fiú naivitásában.

Már elmúlt a takarodó, így tényleg igyekszem nagyon csendben csattogni végig a szárnyon, elvégre nem lenne túl jó ha egy prefektus rajtakapna most minket. Te Masa, nem zavar, hogy te is... NEM! Jó, oké, csak kérdeztem, csak kérdeztem. A bejárati csarnokon átrohanva hamar a szabadban találjuk magunkat, majd egy pillanatnyi megtorpanás után a fák felé veszem az irányt, egész amíg egy szimpatikus földterülethez nem érünk. Nem vagyunk annyira mélyen, hogy ne látszana a rét, picit azonban beljebb vonultunk a fák közé.
- Jó, most már beszélhetsz - adok engedélyt nagy kegyesen ha eddig jó fiú volt, majd míg hallgatom nyakamba zúduló kérdéseit (ha vannak persze), gyorsan előrámolok kistáskámból. Egy titokzatos batyut és két, tenyérnyire zsugorított ásót veszek elő mielőtt szavába vágok. - Nnna, mondd csak, tudsz-e sírt ásni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

*-*-*-*-*-*-*-*                             RAWRR :3
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Animágus, Világalkotó, Levita úrhölgy, Ötödikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 532
Összes hsz: 5636
Írta: 2019. szeptember 26. 18:05 | Link

Laura
Masa

Hát én pedig jókat nevetek saját magamon Laura helyett is. Ha bárki látna most, tuti azt hinné hogy egy egész tálca brownie-t benyomott általános iskolás bohóckodik. Kész szerencse, hogy nincs felfogva a hajam két kis copfba, akkor aztán végképp személyit kérnének még a légvételhez is. Sosem bírtam egyébként annyira az olyasmit (meg igazából nincs is két hajgumim, mert már az is csodavilágszámba megy, ha egy akad amit nem hagytam el valahol), csak addig virított a fejemen sok kis copfocska, fonatocska, amíg elég idős nem lettem hozzá, hogy tiltakozzak ellenük. Valahogy a rendezett frizura olyannyira nem illik hozzám, mint szfinx macskához a szőr, vagy uszkárhoz az egyenes bunda. Néha hajlandó vagyok változtatni, például farsangkor is a nemes cél érdekében eperbe fogtam szeleburdi tincseimet, de ez nem sűrűn fordul elő, na. Ha valami, akkor egy hajgumi, lófarok, gyors, könnyű és egyszerű.

Fordulgatások közben nem egyszer csapom magam arcon hajammal, de oda sem figyelek, csak ugrándozok tovább, örülve a játéknak mint majom a farkának. Oh, oh, majmot említettem volna? Milyen érdekes... Kihúzom magam az érkező dícséretre, fel sem merül bennem, hogy rosszul kéne esnie, hogy a párducgekkójához hasonlít. Benito végül is már majdnem macska, a macskák pedig cukik és szeretem őket, dehogy baj tehát.
- Köszi - vigyorgok rá teli tüdőből. Nem tudom, lehet ilyet? Most már igen! Vele nevetek ahogy elképzelem menekülését a poloskaMasa elől, bár bele-beleköhögök, ahogy még mindig próbálom csillapítani légzésemet. Egy pillanatnyi ijedtség szalad át az arcomon az üvegcsék említésére, és már nyitom is ki az övitatyit, hogy megszemlélhessem az érintetlen, sértetlen fiolát.
- Huh, semmi baja - szakad ki belőlem a válasz, de ez rádöbbent arra mit is szerettem volna igazából. - Öhm, izé, nekem el kéne indulnom Kedveshez, lassan visszamegyünk? - kérdezek rá, majd miután beleegyezik, beszélgetve folytatjuk utunkat a kastélyba. A bejárati csarnokban kettéválnak útjaink, én Kedves bácsi irdája, ő pedig a Navine felé veszi az irányt. Lépteim boldogan ruganyóznak végig a köveken, övtáskámban sok-sok evőpálcika koccan össze a harmatot tartalmazó üvegcsével. Lehet, hogy várhatnék még, de hát korán van, így mit sem sejtve nyomom le a kilincset, szép kis kalamajkát és szidalmak sorozatát hozva ezzel saját fejemre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

*-*-*-*-*-*-*-*                             RAWRR :3
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Cameron Blanc
Diák Eridon (H), Ötödikes diák


Your local deceptionist:3
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 146
Írta: 2019. szeptember 28. 18:28 | Link



A szünidő eseménytelenül, mondhatni gyorsan elszállt. Elég passzívan pihentem otthon, Franciaországban, nagyjából minden nap felét teljesen átaludva. Fárasztó volt ám a vizsgaidőszak, életemben nem tanultam még ilyen intenzíven, rám fért egy kis pihenés, na. Mindenesetre nem bánom, hogy már vége is. Megszerettem Magyarországot, sok mindenkivel megismerkedtem itt, már-már vártam, hogy visszajöhessek és megkezdhessem a következő, immáron teljes tanévemet. Azt kifejezetten vártam, hogy ismét elkápráztathassak mindenkit is, vadonatúj trükkjeimmel. Merthogy ha valamit csináltam a nyári szünet alatt, akkor új trükköket biztosan tanultam!
Nem is kellett sokáig várnom, a klubhelyiségben maguktól keresett meg pár másodikos lányka, akik múlt tanév óta azon rágódnak, hogy vajon hogy került a karórám az egyikük farmerjének zsebébe mikor pár pillanattal korábban még a csuklómon pihent. Innentől viszont nem volt nyugtom, beindult a biznisz a hógolyó effektusnak köszönhetően. Nem bántam, sosem unatkoztam esténként, ha a klubhelyiségben tartózkodtam.
A mai nap sem történt másképp, el is fáradtam mire kiüresedett a helyiség. Egyedül maradtam , legalábbis azt hittem. Még maradtam gyakorolgatni pár nehezebb keverést, néha-néha nagyokat ásítva, szaporán pislogva. Látásom homályosodni kezdett, ideje volt nekem is felcuccolni a hálókörletembe, még mielőtt bealszok a kanapén. Épp az utolsó keverésnél tartok, utána már tényleg abbahagyom és felmegyek aludni, mikor... Masa.
- Quoi! - Kiáltok fel a férfiasnál egy magasabb oktávon. Ijedtemben a kezeimben tartott kártyalapokat is eldobom, s azok úgy hullanak szerteszét, akár csak a konfetti. Ha bármi álmosság volt bennem, az erre a hirtelen pulzusemelkedésre fixen távozott. Mindkét kezemmel megdörzsölöm a korábbi ásítások véget még mindig könnyes szemeimet, úgy nézek végül vissza a lányra, remélve, hogy már nincs is ott, csupán álmodtam a dolgot. Ott van, és bizonyára fültanúja volt férfiasnak nem igazán mondható megnyilvánulásomnak.
- Az... - ...okat csak úgy otthagyjuk? Mondanám a földön szanaszét heverő kártyák felé bökve, ám a lány lepisszeg. Nem is tudom, hogy min lepődtem meg jobban. Masa hirtelen felbukkanásán, vagy azon, hogy szó nélkül követem.
Csendben haladunk végig a folyosókon, egy árva hang nem hagyja el a számat. Nincs rajta az egyenruháján a prefektusi jelvénye, ebből feltételezem, hogy amit most teszünk, arról nem fog szólni semmilyen prefektusi jelentés. Az övé legalábbis biztosan nem. Nem kell rángatnia, haladok szépen mellette, közben alaposan elgondolkozom azon, hogy mégis mi a retkes fenét keresünk itt és miért. Az előre odakészített táskából adódóan merem állítani, hogy nem spontán ötlet vezéreli. Mindig is tudtam, hogy kattant valamennyire a csaj, de hát így szeretjük.
Kiérünk az épületből, eddig teljesen észrevétlen. A hőmérsékleten megérződik, hogy a nyár már rég elaludt, hideg szél borzong át rajtam és nem segít az sem, hogy egy szál pólóban vagyok. Well, kis idő és hozzászokik a testem a hőmérséklethez, vagy megfázok. Ez a kettő.
Mire az erdős rész elé érünk teljes mértékben kifogyok minden ötletből, továbbra sem tudom elképzelni ittlétünk okát. Megállunk, én pedig kérdően nézek Masára, ám végül csak egy "Mi van?" fér ki a számon, mikor jelzi, ismét beszélhetek. Meglepettségemet fokozza a két miniatűr ásócska amit a táskájából húz elő.
- Az attól függ. Téged nagyon szívesen eláslak, ha nem adsz egy jó indokot arra, hogy miért rángattál ide - felelem cinikusan a szememet forgatva. Igazán megérdemelné. Esküszöm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


avi: Felix Mallard
Paithoon Chaiyasan
INAKTÍV


Cat | Cicatárs
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 238
Írta: 2019. szeptember 28. 18:43 | Link

Angel

- Kiolvastam... nincs több oldal. - bámulta reggel a kezében tartott könyvet. Lehet már hetedszerre olvasta el, de mindig így reagálta le. Aztán kijelentette saját magának, hogy ő bizony nyolcadszorra is kiolvassa, de nem ma, sok még amit ki akar olvasni. Így történt, hogy délután a jó időt kihasználva a rétre sietett, hóna alatt az első kezébe akadt olvasnivalójával.
Elkezdett volna keresni egy helyet ahová letelepedhet, mikor észre vette a síró Angelicát. Persze hogy egyből, nem arra gondolt, mi lehet pontosan majd a könyvben. Elindult a lány felé, miközben a zsebében zsebkendő után kutatott.
- Hé, mi a baj? - kérdezte, mikor már mellette volt. A zsepi kutató akciót elvetette, mert valószínűleg nem volt nála, vagy csak nem talált. Oké, alig ismerik egymást, lehet nem fog válaszolni a kérdésére, de azért jól eshet az embernek ha valaki rákérdez ilyenre mikor látja hogy baj van.
- Tudok valamiben segíteni? - és ez se biztos, de azért egy kérdést megér. Inkább, minthogy egyszerűen itt hagyja. Akkor se hagyja ott, mikor pár negyedikes rájuk néz, és hangosan uuu-zni kezdenek. Higgyenek amit akarnak, nem ismerik őket, vagyis Paithoon-t biztos nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angelica Black Wing
Diák Levita (H), Levitás blogger, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Ötödikes diák


Rímfaragó, extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 1060
Írta: 2019. szeptember 28. 19:27 | Link

Pai

Mikor a lépések elhalnak, és gazdájuk megszólal, meglepetésemben elállnak a könnyeim. Egy zsebkendőt halászok elő talárom mélyéről, közben a levelemet leejtem. Nem nyúlok utána, nincsen rá szükségem.
 Orrfújás után piros szemmel felnézek a macskás fiúra, aki meglepett az érkezésével. Nagyon gyakran futunk össze, igaz, még csak kétszer találkoztunk, de akkor is. Nekem ez a kettő is sok. Vagy csak én vagyok újabban ennyire zárkózott, hogy csodálkozom azon, ha valaki odajön hozzám? Talán nem is fontos ez.
 Kérdésére picit megingatom a fejemet, és veszek egy mély levegőt, hogy ne kezdjek el megint sírni.
- Kicsit hosszú. Vagyis talán inkább bonyolult. - Megeresztek felé egy gyenge mosolyt. Nem szeretném untatni, sem pedig az idejét lopni. Egyáltalán nem biztos, hogy kíváncsi arra, mi történt velem.
 - Nem hinném. Hacsak nem tudsz holtakat feltámasztani, vagy emléket a jelenbe hozni... - Igen, megint kezdem túldramatizálni a dolgokat.
 Amikor a negyedévesek elhaladnak mellettünk, grimaszolok, és megint megcsóválom a fejemet.
- Nincs jobb dolguk? - Teszem fel a költői kérdést. Ekkor pillantom meg a fiú kezében a könyvet, amit pont úgy fog, hogy nem látszik a címe.
- Mit olvasol? - A hangom már azinte teljesen tiszta, talán csak egy kicsit remeg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Animágus, Világalkotó, Levita úrhölgy, Ötödikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 532
Összes hsz: 5636
Írta: 2019. szeptember 29. 19:11 | Link



Nem igazán értem milyen nyelven mit kiabál felém, de az ilyen nyelvi akadályokat könnyedén át tudom hidalni - egy jól időzített csitító szólammal. Az elég nemzetközinek számít ahhoz, hogy a tanoda minden diákja megértse, előkelő helyen áll hát a repertoáromban. Igen, a kártyákkal nem igazán törődök, bár mivel tudom, hogy mennyire fontosak a fiúnak nem, ismétlem NEM, azaz en em e, nem lépek rá egyikre sem. Rosszul láttad, a pikk hármas mellett volt a cipőm sarka, nem rajta, és az apró foltocska sem miattam került rá. Üh-üm, bizony.
Boldogan, nagyon boldogan vezénylem ki magunkat a tervezetteknek megfelelően. Hadvezéri elégedettség csillogtatja szélesre húzott mosolyomat a mögülem érkező csendes engedelmesség hallatán, miközben úgy lépem át a bejárati ajtó küszöbét mint Caesar a Rubicon folyót. Fűt az izgatottság, a kíváncsiság és a tettvágy, így nekem fel sem tűnik a hőmérsékletkülönbség, annyira meg nem vagyok tapintatos (bármilyen rosszul is hangzik ez így), hogy a fiú megremegése feltűnjön. Hideeg, hol? Hát Camcam, fűtsön téged is a kalandvágy!

- C-c-c - ingatom meg a fejemet elégedetlenül ciccegve, mikor nekiáll megfenyegetni. - Nem úgy van az, nem úgy van az, őt kell itt - bökök tekintetemmel a batyu felé, "véletlenül" megszemélyisítve, nem pedig tárgyként hivatkozva rá. Bűbájos mosoly csücsükél az arcomon miközben a csomag a földre ejtódik, és két jól kivitelezett bűbáj után az ásók eredeti méretükben hevernek a tenyeremen. Azaz csak hevertek, mert természetesen nem vagyok egy zsonglőr, így ketten kétfelé gurlnak-billennek le karomból, így hiába kapálódzom utánuk, csak rásegítek a potyogásukra. Az egyik homlokon is csap, úgyhogy egy fintorral dörzsölöm meg fejem, mikor már minden biztonságosan a földön hever. Semmi sem esik már innen tovább, biztonságban vagyunk. Remélem.
- Szóóóval kedves Cam-cam - vetem be összes meggyőzőerőm egy bűbájos mosolyba amit minden véla megirigyelhetne (nem), majd először rá, magamra, az ásókra és a batyura mutatok. - Te is legilimencia tanonc vagy, én is, igazam van? - kérdezek rá egy olyan dologra ami a helyzetből amúgy TÖKRE NEM lenne következő, majd egy pillanatnyi hatásszünet után (hiszen nem megerősítésre várok, mert tudom, hogy így van) folytatom. - Így tehát nem lesz ebből gond, fogd fel gyakorlásként - vigyorodok el, és mielőtt bármit tehetne, kinyúlok felé, ujjaim csupasz alkarjára fonódnak (nana, azért csak finoman, semmi erőszak, nem kell félni), és mereven szemeibe bámulva ejtem ki a varázsszót.
- Legilimens!
Elképzelem, hogy én vagyok Anna, aki megáll Elsa ajtaja előtt és finoman besutyorog a kulcslyukon Elsához. Öhm igen, bocsi Cameron, de most szőke kislány leszel, jó? Elképzelem, hogy közelebb hajolok, hogy egyik szememet a képzeletbeli kulcslyukhoz tapasztva kukucskálok be a fiú gondolatai közé, azonban amikor úgy érzem létrejön a kapcsolat, nem nézek körül, csak várakozok, hogy kidobhasson, ha mondjuk olyan 100-150 százaléknyira is kiakasztottam. Één türelmes vagyok, max megpróbáljuk úhjra, akkor már negyed-beleegyezéses helyett háromnegyed-beleegyezéses is lehet amit csinálok. Igazából most csak megmutatni szeretném neki gyorsan miért vagyunk itt, mit is akarunk elásni - de bolond volnék lelőni a poént, így már egy tök jó kis forgatókönyvet találtam ki eltűnt diákokról, akik bizonyos batyukba csomagolva végzik, hogy aztán az éjszaka közepén elássák őket. Persze a sztori sok helyen sántít, tisztán látszik hogy nem igazi, de... Vicces. Izé, nekem legalábbis az.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

*-*-*-*-*-*-*-*                             RAWRR :3
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Cameron Blanc
Diák Eridon (H), Ötödikes diák


Your local deceptionist:3
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 146
Írta: 2019. szeptember 30. 23:07 | Link



Nem vagyok korán fekvő típus, de most már viszonylag késő van még nekem is. Aludni szeretnék, nem itt kint vacogni egy szál pólóban. Örülnék ha hamar elintéznék azt, amiért ide jöttünk, nincs ínyemre a dolog egyáltalán. Arcomon a meglepetés - már amennyi látszik belőle a sötétben - megduplázódik, mikor mindkettőnk tekintete a batyuba csomagolt valamire (vagy valakire) és vissza. Hirtelen nem is tudom hova tenni az egészet, lábammal piszkálni kezdem, mikor Masa ledobja azt a földre, hogy megnézzem mozog-e. Ha mozog, akkor nagyon para.
- Mi van ben... - ...ne. Kérdezném, de szavaim hirtelen belém szorulnak, indokolatlan nevetési kényszerem támad ahogy Masát szépen fejen is találja a hirtelen többszörösére nőtt szerszám, bár végül beérem egy széles mosollyal is. Csóri lányt eleget bántja a sors, kegyelem lenne számára ha valaki elásná.
- Kedves Mase-Masa - nézek rá én is csábító szemeimmel, na meg mosolyommal egy mély sóhaj kíséretében. Van annyira hideg, hogy látszódjon már halványan a kifújt levegő. Fázom.
Rendkívül kényelmetlenül érezném magamat ebben a meghitt szemezgetős szituációban ha nem tudnám, hogy milyen bolondos a lány ki velem szemben áll. Meg aztán szépen néznénk ki, jelenleg egy bármilyen ágy plusz egy párna vonzóbbnak ígérkezik, mint egy háztársam barátnője akivel kb lehetetlen a lépést tartani. Fejben. Szegény Bencét is sajnálom ám, minimum kétszeresen gyorsabban kell, hogy pusztuljanak az agysejtjei mellette. Szép dolog is a szerelem.
- Mi van? - Kérdezem az elmúlt két percben immáron másodszor nemes őszinteséggel. Pont erről beszéltem. Lehetetlen követni a csajt. L e h e t e t l e n. Hirtelen teljesen leblokkolok, nem tudom hová tenni a dolgot. A két ásó a rejtélyes csomaggal illetve a legilimencia valahogy nagyon de nagyon nem fér össze. Külön külön is ritka furának találom, főleg így az éjszaka közepén (aludni akarok).
Egy szó nem hagyja el a számat döbbenetemben, ami nem mellesleg tovább gyarapszik mikor Masa hozzáér, mi több, megragadja az alkaromat. Melegséget érzek, a lánynak jóval magasabb a test-hőmérséklete, talán tényleg a kalandvágy az okozója.
Nem telik bele egy pillanatba se, mire megérzem a már korábban tapasztalt, enyhén kényelmetlen érzést. Benne van a fejemben, csak tudnám mit akar. Az arcom mindent elárul. Ha eddig döbbenetet láttál rajta, akkor képzeld el most! Összevont szemöldökkel meredek a lány szemébe, némán kérdezve tőle, mégis mit csinál. Mindenesetre nem lököm el magamtól, hagyom, hogy a kapcsolat fenn maradjon. Ne húzzuk az időt, hadd mutassa meg mit akar, és hagyjon aludni.
Utoljára módosította:Cameron Blanc, 2019. október 9. 19:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


avi: Felix Mallard
Perge Vanessza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. október 5. 13:19 | Link

Balić Bandi
Október 4., Délután ✦ NesszaFit



- Még egyszer köszönöm a nyakláncot anya, majd beszélünk - mondtam a telefonba mosolyogva, de mielőtt kiejtettem volna a búcsúzó utasítást, meglepő módon összeszorult a torkom. Köhögtem párat, hátha eltűnik a gombóc. - Vigyázz magadra.
Értetlenül meredtem magam elé, sokáig csak bámultam a már elsötétült kijelzőt. Tény, hogy írásban sokkal jobb vagyok, mint beszédek megtartásában, de komolyan. Elvégeztem a gyakorlatomat is, akkor sem voltam ennyire... zavarban? Még csak nem is tudom pontosan, milyen érzés ez!
Döcögősen indul a bogolyfalvai karrierem, mit ne mondjak. Még szeretnék írni ma egy blogbejegyzést az anorexiáról, de ahelyett, hogy visszamentem volna a levita toronyba, leültem az egyik padra, az államat a tenyereimbe helyezve. Tudom, tudom, tök alá nem kell a karó, de a sikerszériás hetem után igazából már csak azt várom, hogy mikor fog fejen találni egy gurkó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Balić András Dorián
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 81
Írta: 2019. október 5. 14:46 | Link

N E S S Z A
#BADboi // I Do What I Do


Első napok, ez mindig a legrosszabb. Kombinálni az órarendeket, ott is ott lenni, ahol nem tudsz, de türelmet nem akarsz és nem is tudsz sehol kérni. Nagy sóhajjal vakargattam a tarkóm, ahogy az iskolai faliújságot átnéztem és megtaláltam a nekem kellő infót. Egy nevet. Mert oda már eljuttattak, hogy a helyi illúziómágiában jártas oktató házvezető, de a nevét nem tudták volna megadni. Bezzeg mikor én voltam itt alapképzéses, azt is ismertük,a ki még itt se tanított - nyilván nem, de ha a maiakat fel kell világosítani, akkor így van. Nem is számít ez már annyira, mert belefutok egy kastélyba befelé igyekvő kék taláros kislányba, aki előzékeny válaszok terén, és miután befejezte  bámulásom, el is mondta, hogy mintha a réten látta volna a tanárnőt. Én meg elindultam, ha megköszönöm se venné észre, lefagyott szerencsétlen. Ellenben velem, zsebre vágtam ugyanis a kezem és elég gyorsan kint is voltam, a friss levegő jobban tetszett, mint odabent ami megszorult. Az hiszem most sem lesz a kedvencem és képtelen lennék ide visszaköltözni. Sokat fogok utazni, de ugye valamit valamiért. Azt nem teljesen értem vagy akarom, hogy Bonnie miért szeretné, ha a barátnőjével beszélnék valami posztról. Nem hangzik jól.  Kicsit keresgélve ugyan, de így korban belőni egy valakit sikerült, aki éppen a padon üldögélt.
- Perge Vanessza? - kérdeztem kicsit lefelé hajolva elé, ha nem vett volna észre, rossz szokás. Ha igazam van, ha nem, azért egy bemutatkozást ugye megér a dolog, szóval megelőzve a visszakérdést nyújtottam kezet. - Balić András vagyok, idén kezdek mesterképzést és az illúziómágia oktató nőt keresem, jó esetben sikerrel - tettem hozzá egy mosollyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Perge Vanessza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. október 5. 20:48 | Link

Balić Bandi
Október 4., Délután ✦ NesszaFit



Már épp azon gondolkozok, hogy dacolok a sorsommal és rágyújtok, amikor bekúszott a látómezőmbe egy kedves arc, majd a keze is. Oldalra billentettem a fejem, és esküszöm, hogy elvörösödtem. Pedig annyit mondott, hogy illúziómágia oktató nő. Ha van, amire büszke vagyok, az ez lenne.
Erre most úgy ültem ott, mint egy partra vetett hal, úgy bámultam a kezeit, mintha lávából lennének.
- Pe-persze, én vagyok - bólintottam egyet, a hangomat alig lehetett hallani. Ne már, tanórán kívül is kiesek a szerepemből?
Megkésve, de odanyújtottam a kezem. Csak reménykedtem benne, hogy türelmes, és nem kell utána kapálóznom, mert egy egyszerű kézfogást elszúrni mindig olyan kellemetlen. Azt sem tudtam, hogy most akkor fel kellene állnom, vagy maradjak ülve, végül az utóbbi mellett döntöttem. Nem szeretném lefejelni, ha már volt ilyen kedves, és idejött hozzám.
- Miben tudok segíteni? - lesütöttem a szemeimet, valahogy most képtelen voltam állni a tekintetét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Balić András Dorián
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 81
Írta: 2019. október 5. 22:30 | Link

N E S S Z A
#BADboi // I Do What I Do


Semmi szándékomban nem állt a frászt hozni a nőre, még csak indirekt módon sem akartam zavart az erőben, de az arca egész mást tükrözött, aztán a válasza meg pláne. Kicsit esetlenül hatott az egész, de persze előfordulhat, hogy pályakezdő tanár, én meg még a tanárikar jórészével is közel egyidősnek, ha nem idősebbnek tűnök. Nem hibáztatom a meglepődését, de egyelőre nem is tudom be a magaménak.
- Ennek örülök, kínos lenne, ha már a harmadik nőnél próbálkoznék ezzel a szöveggel - nevettem is el magam, mert a vicc mindent old, néha gátlást nem, de ez most egy túl nagy kanyar lenne, inkább finoman és gyorsan megszorítottam a kezét majd elengedve néztem rá le. Kellemetlennek biztos az a különbség így kicsit kivárva végül leültem én is. - Ha megengedi - aztán a kérdése is előkerült, én meg gyakorlatilag csak ezért futottam neki a napnak, így helyben is voltunk. El is kezdett belőlem hamar ömleni az információ.
- Pár hónapja intenzíven dolgozom együtt a munkahelyemen illuzionistákkal. Eddig is volt velük közös projektem, de nem láttam bele ennyire. De elképesztő amit művelnek, igazság szerint talán külön ág is - vigyorodtam el, ennyire nem értek hozzá - még -, de talán nem is lövök annyiban mellé. Szeretnék egy próbát tenni, ha van rá lehetőség. De ne szaladjunk ennyire előre.
- Ne haragudjon meg, de olyan ismerős. Nincs valami médiás dolga - kérdeztem találomra bökve dolgokra, mert most meg nem mondom hol, de a neve után az arca is elég ismerős. - Egyébként. Színházban dolgozom, és kellékesnek, jelmez és látványtervezőnek készülök... aminél, nos, nem volna hátrány. De őszintén szólva, semmit nem tudok az egészről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Perge Vanessza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. október 8. 10:30 | Link

Balić Bandi
Október 4., Délután ✦ NesszaFit


Zavartan felnevettem, mert ezt illik. Viccesnek hatott a mondandója, de beismerem, hogy alig tudtam koncentrálni. Mi az isten? Mély levegőt vettem, ahogy leült mellém, megpróbáltam új lappal indítani.
- Nyugodtan - bólintottam aprót, de a hangomat még mindig nem nagyon találtam. Kapóra is jött, hogy jó bőven mesélt, de ami igazán lenyűgözött, az a tekintete. Tisztán láttam benne azt a csillanást, ami alapján már most meg tudom mondani, hogy nagyon jó illuzionista lesz belőle.
- Nos igen, a színházban vannak a legjobbak - a tekintetemmel inkább az előttem lévő gyepet pásztáztam, így kevésbé éreztem a lámpalázat. Mintha megfordult volna a kocka, és én lennék a szeppent tanuló, ez pedig határozottan bosszantó. - Elhiteti azt, ami nincs is ott, és szavak nélkül is képes mesélni. Csodálatos kiegészítő egy előadásnál.
Halványan elmosolyodtam, hiszen ezért jártam mindig a varázslatos színházakba. Meglepett, hogy idáig jött ez a fiú - férfi? - és ettől még inkább zavarba jöttem. Korábban nem oktattam illúziómágiát, és most először elkezdtem kételkedni, hogy mennyire leszek elég a diákjaimnak.
- Mé-médiás? - kaptam fel a fejem hirtelen. A dadogásomat most figyelmen kívül hagynám inkább. - Hát van egy blogom, egész híres. A lányok körében - tettem hozzá, és éreztem, hogy elkezdett forrósodni az arcom.
Kellékes, látványtervező... hirtelen ezek mind csak szavak, jelentés nélkül. Egy pillanatra mélyen a szemeibe nézek, majd el mellette. Akár egy autista.
- Mindenre meg tudom tanítani, ami kell ezekhez. Nehéz lesz, de menni fog - feleltem, mint egy robot. Ha jól sejtem, nem sikerült témába vágóan felelnem, de ha már a környékén járok, nekem az is megfelel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Balić András Dorián
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 81
Írta: 2019. október 8. 21:40 | Link

N E S S Z A
#BADboi // I Do What I Do


A nevetés jó, apám meg mindig azt mondta, hogy ha akarok valamit egy nőtől, ha nem, elsőre röhögjön engem ki minimum egyszer, különben nincs alapja a kommunikációnknak. Pipáltam, mehetek a lényegre azt hiszem, legalábbis reméltem. A cél még messze volt, de azért már láttam pislákolni a fényét. Le is ültem a nő mellé, aki azért a zavartságát nem leplezte - nem tudom miért, biztos megzavartam a tanodán kívüli szabadidejét. Ez mondjuk nem szép tőlem.
- Nem láttam még mindet, igazából nagyobb találkozókon ha volt is szerencsém hozzájuk, azért nagy volumenben keveset figyelhettem meg - ismertem el, de ami eddig megfogott, az valóban maga volt a csoda. És itt többről beszélek, mint káprázat vagy egy kis szín az előadásba, egyszerűen egy mugli színház díszletmunkájának vére és verejtéke kevés ahhoz, ami néha sikerül. Ilyenkor sajnálom kicsit, hogy ennyire el vagyunk szeparálva a mugli világtól. Megérné nekik is, nekünk is. Egész más lenne ennek az egésznek a fekvése. - Megmutatja azt, ami ott lehetne. Én inkább nem egy kiegészítőnek látom, hanem magának az alapnak, olyannak, amihez hozzá tud tenni a színész. Mi mindig szituációk építésével adunk a közönségnek, erre lehet rátenni - írtam körbe a nézeteimet széles mosollyal, mert tény, hogy határozottan nagy lelkesedéssel tudok élni, mikor beszélni kell a munkáról. Nem jött be az első utam, de ez nem jelenti, hogy megutáltam volna bármit.
Ahogy néztem a nőt, tényleg ismerős volt, de hiába ráncoltam a homlokom, csak jött a hülye kérdés, aztán vártam. Látszólag őt se érintette nagy örömmel, de mielőtt elnézést kérhettem volna tovább bontotta a dolgot.
- Jaj az a divatos cucc, valamelyik exemnek volt könyvjelzője - világosodom meg, én nem élek ilyenekkel nyilván. - Most tolhatnánk egy közös fotót neki de - őszintén szólva nem tudom már a nevét, kinek kéne elküldeni. - Nem tartjuk a kapcsolatot. Viszont...
A tanulásért mindent.
- Lehetne róla szó? Komolyan érdekelne, nem csak elméleti szinten, bár hogyan zajlik? Gondolom vannak feltételek...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Animágus, Világalkotó, Levita úrhölgy, Ötödikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 532
Összes hsz: 5636
Írta: 2019. október 9. 19:05 | Link



Meghallom ugyan kérdését, ám erre akkor sem adnék választ, ha épp ráérnék enyhíteni oldalát fúró kíváncsiságán. Nem-nem, még egy kicsit meg fogom lepni párszor mielőtt a batyuig eljuthatnánk.
Mosolyát úgy veszem, hogy jól elszórakoztattam a kicsit átgondolatlan bűbájommal, de nem zavar, nevetek vele én is. Nevemre hunyorítok egy pillanatra, de nem fűzök hozzá semmit, helyette csodálatos tervem megvalósításába kezdek. Valamiért úgy gondolom, hogy összezavart, koncentrálni képtelen ember elméjébe könnyebb lehet bejutni, így igazából ezért ez az amivel próbálkozom. Fene tudja, hogy ezt csak én beszélem be magamnak, vagy valahol tanultam egyébként, de nem is vagyok olyan gyakorlott, hogy megérezzem a különbséget a két állapot között - no meg eddig még nem próbálkoztam Cameron gondolatainak kifürkészésével. Lesz ahogy lesz.

Tenyerem alkarjára simul, a hűvös bőrt szinte észre sem veszem. Pedig ha kicsit többet foglalkoznék - mondjuk ki - magamon kívül másokkal, simán összerakhatnám a jelekből, hogy fázik szerencsétlen, de így miután felmerül bennem a gondolatban már lépek is tovább. Majd kimelegszik, majd kimelegszik. Ezeket a csapongó foszlányokat már a fiú is hallhatja, elvégre azzal, hogy bemasíroztam hozzá mint valami adj király katonát gyalogja, saját szavaim is köztünk keztek el pattogni. Elsőre meglepheti, hiszen téyleg, ha eddig azt hitte csapongó vagyok, na mit hihet most? Szavak keringőznek furcsa összevisszaságban, valahol például épp a torta szó etimológiáját boncolgatom (vajon van köze a halotti torhoz?)... Hát igen, megesik az ilyesmi.
Hamar kontroll alá vonom magam, és mikor nem lök ki, a szemkontaktust továbbra is fenntartva emelem fel elé a gyöngysorként felfűzött képekből álló mesémet. A gyöngysor kicsit átalakul, diafilmként kezd el peregni közöttünk, így mindketten látjuk amit vetítek neki. Először a batyu látszik, majd egy kéz nyúl felé és kezdi lassan bontogatni a csomót. Simán látszik, hogy nem igazi emlék, hiszen konkrétan semmi más nincs kidolgozva csak amire éppen koncentrálok, azonban nem is az a célom, hogy tökéletes előadást tartsak neki itt. Talán ha már kirángattam a sötét erdőbe, ásókkal meg mindennel, így is elérem a pillanatnyi hátborzongást nála.
Miután a képzeletbeli kéz fityiszt mutat a kibontatlan batyu előtt, lassan kezdem bontogatni a kapcslatot jelentő cérnaszálakat, a filmet bekupakolom, és mintha egy örvény szippantana be, hátrasomfordálok, elhagyva elméjét.

Pislognom kell párat, hogy teljesen visszatérjek a jelenbe.
- Szóóval, tudsz sírt ásni? - teszem fel ismét a kérdést, miközben karjáról leveszem kezem. - Csak mert ha nem, akkor még meg kell tanítsalak, és az hosszú idő, hm.
Töprengő arcot vágok, miközben megdörzsölöm nózimat, ami kezd nekem is kicsit kipirosodni a hűvöstől. Egyelőre nem veszem észre magam, de azért jó lesz sietni. Vagy legalább tényleg belekezdeni, az ásástól majd kimelegszünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

*-*-*-*-*-*-*-*                             RAWRR :3
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Rivalló Rúnakígyók csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Edictum lektor, Harmadikos diák


a Pösze Petya | „Petyagyerek”
offline
RPG hsz: 198
Összes hsz: 540
Írta: 2019. november 11. 15:26 | Link

Natasa
ez vagyok ma én | késő délután | egy kis bringa-szerelés

Dörömbölés a hatalmas tölgyfaajtón. Nem bent hallható az, hogy valaki bebocsátást szeretne nyerni, hanem fordítva. Nagyon ki szeretne jutni valaki – vagy valakik – a kastélyból, hogy egyenesen az iskolát körülvevő rétre mehessen. Egy újabb dörömbölés, majd még egy, és természetesen én esek ki rajta, miközben bringámat kétségbeesetten, akár egy ER jelenetben cipelem a rétre. Tarts ki, pajtás! Igaz, nem tudok olyan gyorsan menni így, ezért visszafojtott nyögések közepette teszem meg azt a néhány lépést, amíg el nem érem a rét azon részét, ahol a legegyenletesebb a fű és az alatt a talaj. Leteszem járgányomat a fűbe, és a hátamról ledobom a pázsitra hátitáskámat. Aggódok. A legutóbb, amikor Thomasszal összetalálkoztam kisebb baja esett a bringának, de azóta visszatérő betegsége lett, és mostanra nagyon súlyos lett a helyzet. De Doktor Úr! Meg lehet menteni? Biztosan, ezért letérdelek a hűvös fűbe, és félig belemászva hátizsákomba keresem a megfelelő eszközöket, amivel meg lehetne szerelni az én drágámat. Fejembe természetesen baseball sapka van húzva, emellett egyszerű vastag kapucnis pulcsit, farmernadrágot és egy piros sportcipőt viselek. Ha valaki erre jár, és meglát félig a hátizsákban, azt hiheti egy éhes vadállat vagyok, aki éppen a zsákmánya gyomrából táplálkozik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár
Perge Vanessza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. november 12. 13:09 | Link

Balić Bandi
Október 4., Délután ✦ NesszaFit


Fél szemöldökömet felvonva hallgattam, még véletlenül sem akartam félbe szakítani. Sokszor beszélgettem illúziókról, de valahogy eddig mindig olyanokat sikerült kifognom, aki velem hasonló véleményen volt. Ezzel szemben András ugyanazt látta, amit én, csak épp a másik oldalról.
- Nagyon szép elgondolás. Biztos vagyok benne, hogy jól fog menni majd a gyakorlat is, pláne, ha ennyire lelkes vagy - a tekintetemet újra elkaptam róla, inkább az égre szegeztem a pillantásom.
Ahogy feldobja a könyvjelzős dolgot, érzem, hogy az arcom kezdett felvenni egy egészen pirosas színt. Lehunytam a szemeimet egy pillanatra, megráztam a fejemet, igyekeztem megnyugodni. Krisztusra, mégis hogyan tud ennyire zavarba hozni?
Szép lassan elengedem a témát, szerencsére folytatja a beszélgetést, így nem annyira feltűnő. Kellemetlen vagy sem, de előveszek egy szál cigarettát, meggyújtom, majd utána egy füzetet is előveszek. A cigit egy tollnak álcázom, mivel nincs kedvem megrovásban részesíteni magamat, Bandira pedig csak félénken mosolygok, hátha nem fog elárulni.
- A feltételek elég egyszerűek. Amikor megbeszéljük a gyakorlás időpontját, akkor legyél ott, és lényegében ennyi. A haladás csak rajtad áll. Leginkább négy szintre tudnám felbontani a képzésemet, de a negyedik opcionális. Például ha a színházban te is olyan illúziókat szeretnél, mint a kollégáid - egy pillanatra megakadtam, mert nem tudtam pontosan, hogy minek tekinti őket. -, szóval igen, akkor neked is a maximumig vinned kell.
Egész egybefüggő lett a mondókám, a végén még egy papírt is felé nyújtottam, amin részletesebb tanterv szerű állt, meg persze minden fajta elérhetőségem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
Diák Levita (H), Levitás blogger, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Ötödikes diák


Rímfaragó, extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 1060
Írta: 2020. január 10. 16:49 | Link

Kincső
Mandragóra rágcsálás

Amikor megbeszéltem a tanárral a részleteket, még boldog mosollyal az arcomon mentem órákra másnap. Amikor azonban teliholdkor bevettem a számba a növény levelét, és a leve elérte a nyelvem, háromszor átgondoltam, akarom-e én ezt. Végül arra jutottam, igen. Szereztem egy holdnaptárat, bejelöltem a mandragórarágás végét, és belevágtam a napba.
 Most már minden órának vége, én pedig a hidegben sétálgatok, és olvasgatom a bájital hozzávalóinak listáját. Némelyiknél felvonom a szemöldökömet, hogy ezt majd hogyan oldom meg, de a kihívás csak még izgalmassá teszi gondolom.
 Iszok egy kis vizet a kulacsomból, de ez csak kicsit enyhíti a levél rossz ízét. Sebaj, majd hozzászokok.
 Így sétálgatok a hóban, amikor meglátom az egyik háztársamat. Más helyzetben nem mennék oda, de most bármit megtennék, hogy az ízt elfelejtsem.
- Szia! Angelica vagyok. - mutatkozok be, és próbálok nem túl sok mandragóraszagú levegőt ráfújni a lányra. Elfintorodok, de utána megint megszólalok.
- Milyen volt a szünet? Egyébként bocsi, hogy így lerohantalak. - teszem hozzá kicsit nevetve.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2020. január 10. 19:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Sárközi Kincső Jázmin
INAKTÍV


Kincsem||Mimi||Minnie Manó
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 158
Írta: 2020. január 10. 17:03 | Link

Ange


Furán néztem Angelicára, miután láttam, hogy valami levelet rágcsált. Épp a szokásos futó-gyakorlatomat végeztem, mert hát, ki kell mozdulni időnként a kastélyból, és amúgy is, délután hazamegyek, ha vége az óráimnak.
- Megbocsáss, Ange, de… nem átkoztak meg valami legelő nyuszi-átokkal? – pislogtam rá értetlenül. ÉS mi ez a hadválás? Nem ehhez szoktam tőle, bár így is ritkán láttam, elvégre én nem a kastélyban lakom most már, hazajárós vagyok.
- Tuti volt, látnod kellett volna Kedvest és Fülöpöt – kuncogtam, amint arra gondoltam, amikor összeismertettem a menhelyről befogadott macskámat a nagybátyámmal. Fenomenális élmény volt, bár, igaz, most már nem csak nagybátyó pusztítja a macskakaját nálunk. Tökkelütött egy családom van, de pont így jó, legalább mindig van mivel meghökkenteni a jó népet. Csodáltam is, hogy a legutóbbi Edictum-számba nem kerültem be, de valahol azért örülök is neki.
- És a tiéd? – érdeklődtem, próbálván megfeledkezni az imént látottaktól. Ange meg az a furi levél… - Amúgy, ha fogyózni akarsz nem a koplalás és a legelés a legjobb módja.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
Diák Levita (H), Levitás blogger, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Ötödikes diák


Rímfaragó, extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 1060
Írta: 2020. január 10. 17:15 | Link

Kincső
Mandragóra rágcsálás

A rágcsálórontás hallatán felnevetek, de kezemet a szám elé teszem.
 - Nem, szó sincs ilyesmiről. Mandragóra levelet rágok, és teljesen önszántamból. - mondom valamiért nyugtató hangnemben. Mintha ezzel megmagyaráznék bármit is!
 Elmosolyodok, és elképzelem a jelenetet, amint Fülöp és Kedves egymást kerülgetik. A jelenet talán újabb kacagásra adott volna okot, ha nem harapok rá a levél egyik erére, ezzel elrontva a kedvemet.
 - Az enyém a szokásos módon telt. Anya, a kutyák, Lily és én. - Moonról nem teszek említést, pedig szívesen beszélnék róla is.
 A fogyókúra említésére elmosolyodok, és iszok még egy korty vizet.
 - Nem terveztem fogyókúrázni. Hogyha láttad volna, mennyit ettem reggelire, nem hinnéd ezt. - Reggel valóban szinte mindenből ettem egy kicsit, hogy elnyomjam az ízt, de nem jött össze.
- Azért rágok mandragóra levelet, mert - nyelek egyet - animágus szeretnék lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 189
Írta: 2020. január 14. 13:57 | Link

Anik Khan

*Az egyik fa lombjai takarják a kastély ablakain esetlegesen kitekintők és félig-meddig az ajtajától a kapuig vezető úton sétálók elől is, miközben seprűjén állva éppen a mérlegállást gyakorolja. Kénytelen bujkálni, mivel az elsősök elméletileg csak a repüléstan órák keretei között használhatják seprűiket, és bár ő a versenyzés miatt kérhetett volna engedélyt, ez erre a tanévre elmaradt. A magyar bajnokság nagyon korán lezajlott, és azon nem sikerült továbbjutnia, ezért anyja úgy gondolta, felesleges kérvényezni, hiszen jövőre ez a tilalom már úgysem lesz érvényes. Persze csak ha Csenge nem bukik meg.
Arra viszont nem gondolt, hogy lánya a kieséstől függetlenül szeretne gyakorolni, és nem lazsálhat egy teljes tanéven át. De hát a "tanulás az első", és "még csak most kezdi az iskolát, inkább figyeljen a tanárokra a repkedés helyett". Ha csak eszébe jut fintorogni támad tőle kedve.
Most azonban arra koncentrál, amit éppen csinál, hiszen nem egyszerű még a szélesebb és laposabb nyelű akrobatikai seprűn sem egy lábon egyensúlyozni. Kezeit kinyújtja oldalra, miközben felsőtestével előredől, s ezzel egy időben elemeli a nyéltől a bal lábát. Lassan, óvatosan mozdul, teste feszes, felveszi az elemhez kellő pozíciót. Mikor végül sikerül, boldogan elmosolyodik.
A következő pillanatban kiáltást hall a kastély felől. Talán csak egy diák szólt a másik után, de Csenge rögtön attól tart, hogy észrevették. Fejét reflexszerűen kapja arra, amitől a korábban annyira őrzött egyensúly semmivé lesz. Ahogy próbálja visszaszerezni, tartó lába megbicsaklik, és a lány aprót sikkant az éles fájdalomtól, ami a bokájába mar. Reccsenést is hall, de tapasztalt már annyira, hogy tudja, ez nem jelent rögtön komoly sérülést. Rándulás, ficam, zúzódás, törés... Volt már része mindenfélében, mióta hatévesen először kapaszkodott fel a seprűre.
Mivel lába már nem tartja meg, többi végtagja pedig a levegőben, zuhanni kezd. Próbálja még egyik kezével elkapni a nyelet, de ujjai lecsúsznak róla, és esését már csak a talaj képes megfékezni.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anik Khan
INAKTÍV


A kis herceg
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 91
Írta: 2020. január 14. 16:26 | Link

Csenge

Fázósan húzom össze magamon  kabátot, mert hiába az extra melegítő bűbáj, valahogy ezt a hideg időt képtelen vagyok megszokni. A második telem itt. Az első se volt unalmas, gyakorlatilag mindenre rácsodálkoztam, emlékszem, Sol ismertetett meg a hóval is, hiszen korábban még nem tapasztaltam, csupán csak útikalauzokban olvashattam róla. De más dolog olvasni és más dolog tapasztalni. Viszont már jobban viselem, mint tavaly, amikor szinte kijönni se szerettem volna.
Néha azonban kell a friss levegő, a pince mélye még a végén teljesen megőrjít. Ebben a hidegben pedig szinte minden zug foglalt, a szerelmesek mindenhol ott vannak, amit nem csodálok, hiszen egymást melegítik. Sol és én azonban másmilyenek vagyunk, mi annyira nem tudunk nyíltan egymásba olvadni, mint mások, ráadásul minél inkább közeleg a dátum, annál nehezebb türelmesnek lenni. Most is, mikor egyedül bandukolok, ezt próbálom teljesen kiűzni a fejemből. Tényleg, lassan minden vele töltött perc kínszenvedés lesz, de már csak egy kicsit kell erősnek lennünk, már csak pár hét.
Éppen azon tevékenységek listáját gyűjtöm össze, melyeknek köszönhetően gyorsabban telik majd az idő, mik mondjuk teljesen kimerítenek, és amelyek miatt nem akarok majd másra gondolni este, csak arra, hogy aludjak. Nos, nem sok minden jut az eszembe, de gyorsan el is terelődik a gondolatom, mikor a szemem sarkából látom, hogy egy nagyobb madár leesik a fáról, és csodálkozva összevonom a szemöldököm. Ki látott már olyan, hogy egy augurey fogja magát és lefordul a fáról? Lehet megfagyott. De nem, nem augurey, még csak nem is madár, és ahogy ráeszmélek, hogy egy ember, sietősen elindulok felé.
- Héhéhé!
Nyugodtságot erőltetve a hangomba, mellé térdelek, és sok minden vagyok, csak képzett ápoló nem, így nem kezdem el rögtön meggyógyítani. Sok itt a hős, de én csak a hercegi rangig jutottam.
- Mid fáj?
Mert azt látom, hogy eszméleténél van, azt meg inkább el se mondom neki, hogy egy nagy, szomorú madárnak néztem, és remélem csak, hogy beszélni tud, és nem harapott rá a nyelvére, vagy bármi ilyesmi.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 189
Írta: 2020. január 14. 18:28 | Link

Anik Khan

*Azt se tudja, melyik testrészét fájlalja jobban, elsőként mégis a mellé lezuhanó seprűért kap. Óvatosan simít végig a rózsafa nyélen, melyen szerencsére nem lát karcolást, majd a farokvesszőket helyettesítő hosszú kék-fehér tollakat venné szemügyre, amikor váratlan segítség érkezik. Esélye sincs elrejteni a bűnjelet, de az ismeretlent láthatóan jobban érdeklik az ő sérülései, mint az, hogy esetlegesen tilosban járt.* ~ Remélem másodikosnak néz, és nem prefi ~ *fohászkodik magában.*
 - A jobb bokám *választ végül egyet vöröslő arccal a sok fájdalmas terület közül, miközben lassan vacogni kezd. Mivel csak egy pár perces gyakorlást tervezett, nem öltözött be különösebben, és a vékony talár, pláne a hóban ülve nem véd a hideg ellen. Viszont kevésbé feltűnő, mint a fellépőruhái, amik a melegítőbűbájnak köszönhetően, mellyel el vannak látva, a téli előadások alkalmával is melegen tartják.
Kissé félősen les fel a fiatal férfire, aki a segítségére sietett. Esze ágában sincs feltartani őt, de úgy gondolja, hogy ha segítene neki felállni, talán el tudna bicegni a gyengélkedőig, bár valódi szentségtörés lenne eközben a seprűjére támaszkodni. Főleg, hogy azzal aztán igazán felhívná rá a figyelmet, hogy neki van, sőt használja is a tiltás ellenére. Ami meg a távolságot illeti...* ~ Végül is csak a második emeleten van. Mit nekem pár száz lépcső? ~
 - Tudnál esetleg... ha felállok, onnan szerintem már megoldom *mondja habozva, a fájdalomtól egyszer közben felszisszenve.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anik Khan
INAKTÍV


A kis herceg
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 91
Írta: 2020. január 14. 21:00 | Link

Csenge

Igen, a seprű valahogy tényleg másodlagossá válik, pedig még csak azt sem mondhatom, hogy nem egy feltűnő darab, hiszen nem olyan, mint a többi, nem olyan, mint amit az ember kviddics meccsekre járva lát, noha igen kevés meccsen voltam életemben. Az iskolaiakra ki-kilestem, most nagyon mondják, hogy ez a Volkov nevű fickó jó meccsvezető, szóval érdemes kilátogazni, de ha Sol nem akar, akkor nem erőltetem. Nem vagyok az erőszak híve, és ez a sportág nem mentesül tőle.
- Ha most nincs is eltörve, de megterheled, akkor elég súlyos következményei lehetnek, és akkor oda a...
És igen, ez az a pont, amikor a tekintetem a seprűre téved, és a fejem egy kicsit oldalra döntve próbálom összerakni, hogy láttam-e már valaha ilyet, de nem nagyon hiszem. Nem is tudom elképzelni, hogy mit lehet vele csinálni, de az biztos, hogy ez nem kviddicses, biztos vannak ám még seprűs sportok, csak nekem kínai ez az egész repkedős világ. Nem dicsekszem vele, de konkrétan nulla érzékem van hozzá, és ha csak lehetőség van rá, kerülöm, mintha a pokol tüze lenne.
- ... amit csinálsz.
Végül is, maradjunk annyiban, hogy ez egy szép seprű, szóval biztos valami szép és művészi dolgot csinál vele, de nem igazán megyek bele a találgatásba, mert csak baj lesz belőle, hogy akkor ez most mi is pontosan. Viszont koncentráljunk a bokára, elvégre ha sokáig nézegetem az eszközt, még a végén idefagy a kislány.
- Figyelj, jobban járnánk, ha inkább felvinnélek a karomban. Nyugi, nem kell félned tőlem, ez nem ilyen kikezdéses dolog lenne, mert menyasszonyom van, csak nem szeretném, ha tényleg tönkremenne valami. Sportolsz, gondolom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 189
Írta: 2020. január 16. 16:50 | Link

Anik Khan

*Bármennyire is reméli, hogy saját erejéből is el fog tudni jutni a gyengélkedőre, tudja, hogy abban, amit a srác mond, sokkal több a logika. Tény, hogy ha erőlteti, azzal sokkal rosszabbul is járhat. Ha meg már most nagy a baj, esetleg még súlyosabbat kreál belőle az út során.
Jobb ötlete azonban nincs, úgyhogy reméli, hogy a fiú, jobb meggyőződése ellenére, azért segít neki feltápászkodni. Ő azonban ehelyett egy másik lehetőséggel áll elő, amit Csenge meghallva előbb elvörösödik, majd elsápad, sőt talán még zöld is lesz, mire az ismeretlen az eszmefuttatás végére ér.*
 - De-ee én... ne-nee-hhéz vagyok *nyögi ki enyhén dadogva az első kifogást, ami eszébe jut, bár rögtön érzi is, hogy ez több szempontból sem az igazi. Bármennyivel is erősebb alkatú a vele egykorú lányoknál a versenysport, a rendszeres edzések következményeként, még akkor is a kicsi, vékony testűek közé tartozik. Ráadásul segítője sem az a giliszta típus, aki már attól kifekszik, ha arrébb kell raknia egy kavicsot. Nem olyannak tűnik, akit különösebben megterhelne egy Csenge-súlyú lány cipelése.*
 - És nem akarok a terhedre lenni, meg zavarni, meg izé... feltartani sem *folytatja tovább rázva a fejét. Aztán szépen lassan tudatosul benne a menyasszony szó is.* - Azt sem szeretném, ha félreértené... valaki.
*Eléggé látszik, hogy nem éppen egy korosztály, így talán még ha a karjaiban cipelné se gondolna bele senki semmi különöset, de az iskolaújság cikkírói sem arról híresek, hogy a pletykarovatban az igazságot szeretik megörökíteni, Csenge pedig senkinek sem szeretne egyáltalán gondot okozni.
Viszont hiába gondolkozik, nem jut eszébe jobb ötlet, ellenben vacogása lassan hallhatóvá válik: fogai összekoccannak a remegéstől. Talárja fokozatosan beszívja a testhőjétől vízzé olvadt havat, és amikor a hideg nedvesség eléri a hátát, a lány megborzong. Ha csonttörés nem is, egy jó kis megfázás azért kinéz neki.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anik Khan
INAKTÍV


A kis herceg
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 91
Írta: 2020. január 17. 08:37 | Link

Csenge

Érzem, hogy szemöldökeim finom emelkedésnek indulnak, és ajkaim is megengednek maguknak, ahogy közli velem, hogy nehéz. Tudom, hogy nem belőlem nem nézi ki, hogy nem bírnám el, hiszen valljuk be, a vállaim és a karjaim mérete is igen látványos a kardforgatástól, szóval még ha nem is tudja, hogy minden egyes nap karddal edzek, akkor is láthatja, hogy elbírom őt.
- Nem hiszem. Én egy Ambrózy tanár úr súlyú embert is könnyű szerrel megemelek.
Amikor Henrik nevét kimondom, azon érződik, hogy a férfi komoly helyet foglal el életem szereplői között, akaratlan is kihallatszik az a szeretet, ahogy iránta viseltetek. A múltam egy olyan alakítója, aki igazán megérdemelt helyen van. Ha ő nem lenne, nagy valószínűség szerint ma én sem lehetnék itt, hiszen az, amit ő mutatott sarkallt arra, hogy elinduljak, és bár nem vallotta be, de motiválta atyámat is, hogy elengedjen erre az útra. Ha ez nincs, akkor Sol sincs, és mostanra valószínűleg Jasmine lenne a boldogtalan, de kötelességtudó feleségem, akinek így fel kellett volna adna a karrierjét, és aki ma nem Penelope édesanyja lenne. Mert velem nem születhet meg ugyanaz a gyermek, aki Ward-dal fogant.
- Éppen semmivel sem foglalkoztam.
Értem én az ellenkezését, meg talán még azt is feltételezi rólam, hogy nem vagyok kedves, de ugyan már, csak mert zöldet viselek, már amikor talárban vagyok, még lehetek a legjámborabb ember a világon. Hiszen, hogy engem a bennem létező hűség és a kitartás vezetett a Rellon házba. Nem bánom, semmiképpen sem, mert egy uralkodónak mindazzal rendelkeznie kell, mit a ház képvisel.
- Na gyere, kapaszkodj a nyakamba, meg szerintem tegyük a seprűt az öledbe, és akkor menjünk.
Remélem már nem ellenkezik, mert tényleg nem szeretném, ha megfázna, így ha végül megtörténik, és megcselekszi, amit kérek, akkor felemelem, hogy a gyengélkedő felé indulhassunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 189
Írta: 2020. január 19. 08:38 | Link

Anik Khan

*Először kissé kétségbeesve figyeli, ahogy kifogásai egymás után pattannak le a srác érveinek faláról, aztán kénytelen beletörődni, hogy márpedig ő itt cipelve lesz. A fiatal férfi rendíthetetlennek tűnik, és nagyrészt igaza is van. A felajánlása pedig igazán kedves és egyáltalán nem magától értetődő, talán nem is egészen szükségszerű, éppen ezért felettébb nemes is. Egy ilyet pedig igazán nem illik visszautasítani, ezt Csenge is tudja.
Így hát, amikor elhangzik a kérés, csak vöröslő arccal rábólint, ölébe veszi a seprűt, majd mintegy megadóan felemeli karjait, hogy a hozzá lehajoló vállaiba, nyakába kapaszkodhasson. Szívesen helyezkedne úgy, hogy vizes talárja a lehető legkevésbé érjen hozzá megmentőjéhez, de a felesleges mocorgással nem akarja zavarni sem őt, így hát inkább rá hagyja miként is szeretné végrehajtani az emelést és cipelést.
Nem szokott ilyen közel kerülni emberekhez, ezért mélyülő zavarával sem tud mit kezdeni. Megpróbálja bokája felé terelni a gondolatait, ami azonban sokkal jobban kezd fájni, ha direkt rá irányítja a figyelmét. Kezd félni tőle, hogy súlyosabban megsérült, mint azt először sejtette. Ez azonban kellően ijesztő ahhoz, hogy rögvest másik témát kapjon elő csapongó elméjéből, s így jut vissza újra segítőjéhez. Eszébe is jut valami, amiről eddig elfeledkezett.*
 - Köszönöm szépen *mondja halkan, de azért jól hallhatóan. Biztos megoldotta volna valahogy egyedül is, de ilyen könnyen és egyszerűen semmiképp sem. És bár eddig nem úgy tűnt, igazán hálás a segítségért.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podlovics Natasa Kornélia
Diák Rellon, Szárnyaló Okkamik csapattag, Művészetis tanonc, Elsős diák



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 35
Írta: 2020. február 6. 18:54 | Link


késő délután; pulcsiidő; homlokon csókolt a múzsa


A nap- és kadmiumnarancs lágyan egymásba olvad, mint egy tangó táncospár, együtt hosszan elnyújtóznak a napkorong körül, míg végtagjaik hollandrózsaszínre és organzalilára nem festik a naptányértól messze helyezkedő fellegek pontjait. Puszta vétek lenne nem megörökíteni az elkápráztató látványt, amit az anyatermészet varázsolt ma délután.
Az impressziótól megihletve felnyalábolom az ecsetkészletemet, az olajfestékeket, és a festőállványt, amit tavaly karácsonykor kaptam, és a rét felé irányulok anélkül, hogy további időt vesztegetnék. Nem szerencsés kényelmesre venni a tempót, ha az ember olyasvalamit szeretne megörökíteni, ami nem örök.
Akárhányszor megpillantom a karácsonyi ajándékom, professzionális érzést kelt bennem, a legjobb pedig az, hogy soha többé nem kell cipelnem a mázsás súlyát. Apa ügyesen megbűvölte, hogy mindössze egy pálcahintésbe kerüljön kényelmesen hordozhatóvá, vagy használatra alkalmas méretre varázsolni. Sajnos még akadnak problémáim a bűbájok alkalmazásával, de egyre többször sikerül elsőre elpakolni, vagy összerakni.
Néhány percembe kerül, mire eldöntöm, honnan lenne a legmegfelelőbb lefesteni a tájat, tudniillik, a szemszög igencsak fontos tényező. Lelki szemeim előtt pedig már a szóba hozható falak közül válogatok, amikre a végeredmény kikerülhet, ha jól sikerül. A szobám talán nem lenne megfelelő hozzá, ugyanis már annyi festmény van benne, hogy lassan búcsút inthetek a minimalizmusnak, amit a szüleim szigorúan követtek az otthonunk berendezésekor, a családi nyaralónk faházikójában viszont remekül mutatna.
Épp, hogy elhelyezem a festővásznat az állványra és elkezdem felkenni az első réteg festéket, a látómezőmbe lép valaki. Egy halk „na ne már…” csúszik ki az ajkaimon, igyekszem figyelmen kívül hagyni, miközben minden érzékemmel Merlinhez fohászkodom, hogy azzal a lendületes tempóval kiiszkoljon a látóteremből, amivel benyargalt. Na nem, mintha olyan sok mindent kitakarna, elvégre nem egy cirka két méteres, tömör, Ambrózy Henrik féle férfitest suhan át a réten, hanem egy két kerekű mugli eszközt tologató srác. Jobban meggondolva, ketten együtt talán kitesznek egy Ambrózy Henrik méretet.
-    Na jó, ebből elég… – mormolom el és a festőállványra szegezem a pálcám – Subtraxerim utilium.
Még mindig meglepetést okoz, ha elsőre sikerül elrámolni a behemót eszközt, ezúttal viszont az ámulatom hamar elillan. A vállamra akasztom a táskám és nagy lépésekben a rét közepén térdelő illető irányába indulok. Értetlen grimasz terül el az arcomon, ahogy közeledem hozzá, ugyanis nehezemre esik pontosan meghatározni, mi zajlik épp előttem.
-    Ez valami új "vegyük fel a futóféreg testhelyzetét" trend, vagy mi a sz... úgy értem, mi a szentséges Merlint művelsz? – kérdem talán kissé indulatosan, egyéb köntörfalazás nélkül, és azt remélem, a fiút nem nyeli el a táska, amiben olyan lelkesen kotorászik. Mondjuk, abban az esetben simán elrejthetném a legközelebbi fa mögé, a kétkerekűvel együtt, és gond nélkül befejezhetném, amit korábban elkezdtem.
Utoljára módosította:Podlovics Natasa Kornélia, 2020. február 6. 19:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Rivalló Rúnakígyók csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Edictum lektor, Harmadikos diák


a Pösze Petya | „Petyagyerek”
offline
RPG hsz: 198
Összes hsz: 540
Írta: 2020. február 7. 07:00 | Link

Natasa
ez vagyok ma én | késő délután | egy kis bringa-szerelés

Szeretem a bicajomat. Tudom, hogy gyerekes ilyen erős érzelmeket táplálni egy mugli eszköz irányába, de itt a lehetőség; kövezzen meg az első ember, aki tizenöt évesen nem rajongott valamilyen tárgyért. A táskám mélye sötét, alig szűrődik be karjaim mellett némi fény, miközben próbálom megtalálni a szükséges csavarkulcsot és társait. Mikor megérzem ujjbegyemmel a hideg vasat, alig láthatóan elmosolyodok, és a hűvös érzés tenyerembe vándorol, ahogyan rámarkolok, és előszedem a hátizsákból. Szeretek bütykölni. Természetesen van olyan nap, amikor egyszerűbb a jól megszokott mágiát használni, azonban nekem annyira szimpatikus ez az elfoglaltság, hogy nem lenne buli, hogyha egy varázslat segítségével oldanám meg a problémát. Ajkamat nyalva görnyedek a kerékpár fölé, majd azokat beharapva koncentrálok, miközben egy mugli zenekar ismert dalocskáját dudorászom. Gondosan megpróbálom megigazítani a láncot, miközben műtős módjára meg-megtörlöm arcomat a hátsózsebembe rejtett, fehér színű rongyommal. Az egyik törlésnél csak tenyerem szélét szeretném használni, így hamarosan egy kisebb olajcsíkkal az arcomon folytatom tovább a szerelést. Teljesen elveszek a gondolataimban, amikor egy lány hangja érkezik mellőlem, árnyéka fölém magasodik, én pedig összerezzenve tekintek fel rá, miközben csavarkulcsomat lepottyantom a fűbe, s szabaddá vált kezemet mellkasomra szorítom.
- Hogy? – kérdem értetlenül, szemöldökeimet olyan mód összeráncolva, hogy úgy néz ki, mintha egy mókus farkát ragasztották volna homlokomra. Ekkor felvillan fejem fölött a villanykörte, és derűsen elmosolyodva mutatok bringámra. – Ja, hogy ez? – legyintek. – Csak szeretnék kicsit bütykölni a bringámon, mert legutóbb nagyot estem vele, és megsérült – osztom meg a lánnyal, s vállat vonok. Nem veszek észre a hangjában semmit, csupán egyszerű érdeklődésnek tűnik mindez. Ekkor ismét a táskámba bújok egy pillanatra, onnan tekintek ki rá. Eljut agyamig a kissé indulatosabb hangnem, de nem érzem sértve magam. Inkább csak elgondolkodó kék tekintetemet iskolatársam hasonló színű szempárjába fúrom. Egy ideig csak cikáznak egyikből a másikba, majd ajkaimat egy pillanatra tanácstalanul elhúzom, és egy nagy sóhaj után ismét szólásra nyitom széles, vastag ajkaimat, miközben előbújok a hátitáskából.
- Ö, zavarlak itt valamiben? – kérdem egy újabb derűsnek szánt mosollyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár

Oldalak: « 1 2 ... 43 ... 51 52 [53] 54 55 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék