27. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Candyland fesztivál még tart, eredetileg szeptember 15-ig lenne lehetőségetek, de a sok futó játék és érdeklődő miatt arra kérünk titeket, hogy szeptember 30-ig zárjátok majd a játékaitokat!

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 42 ... 50 51 [52] Le | Téma száljai | Témaleírás
Sárközi Norbert Dorián
Házvezető Eridon, Tanár, Okklumentor, Auror


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 766
Írta: 2019. július 7. 14:54 | Link

Gyöngyvér, Adrian
Sárkitime

Csak mert annyira akarták, hoztam vissza a hatalmas medencét, na meg persze azért, mert Anna annyira nem akarta. Szóval neki is álltunk összeszerelni a történetet. Amíg kulturált gyerekmunkával a medencét töltettem meg vízzel, körbeudvaroltam Magnust és Warrent, hogy adják oda a grillsütőiket, meg befogtam Adriant, hogy dolgozzon meg a kettesért legilimencia vizsgaengedélyért. Mert én egy ilyen jó arc ember vagyok, bár így is a pokolra jutok, de legalább már ismerem a társaság jó részét.
- Rendben.
Bólintok egyet arra, hogy ott vár rám Angelina a bejárati ajtónál, és figyelnék is tovább, de ekkora a nyakamba kapom Gyöngyvért, és még jó, hogy vannak reflexeim, mert egyrészt elrántom a másik irányba, hogy se Adrian, se a hús, se a zöldséges, és leginkább, hogy se a lány ne sérüljenek, majd nevetve teszem le a földre, és borzolom össze a haját, mert én ilyen rendes vagyok. Ezt szerintem Adriannek is és Denisnek is én tanítottam, azzal a viccel, hogy hogyan lehet a leggyorsabban elérni, hogy egy lány kiverje a magas c-t. Rossz poén, sajnálom.
- Szóval. Két nagyon markáns arcú nőről beszélünk, szóval inkább maradnék veled, és söröznék.
Komolyan, ez lenne a legjobb válasz, és hogy lássa, a saját alkoholmentesemet magamhoz véve le is húzom, hogy amikor majd szavazni kell az év tanárára, lássák, hogy mi együtt milyen jó arcok vagyunk.
- Amúgy ez egy amatőr kérdés, természetesen bemennék a hátsó ajtón Jenny-vel, aztán megjelennék elölről Angie-nél. De leginkább ha színész csajt kell választanom, akkor Reese Witherspoon. Hát milyen angyali arca van már!
Igen, és a nejemre is hasonlít ugye, de ez most tök mellékes. Lexával hihetetlenül sokszor meg kellett néznem a Dr. Szöszit, de nem bánom.
- Oké, én jövök. Selena Gomezt választanád-e vaaagy Kate Uptont?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Boldog Nara
Diák Eridon, Elsős diák



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 28
Írta: 2019. július 8. 15:24 | Link

Edina és minden résztvevő Pirul



Nara már teljesen be volt zsongva és sajnos már nem volt annyi türelme, hogy Edinához hasonlóan ő is köszönetet nyilvánítson a medencepartiért, pedig szívesen megtette volna, de annyira hívógató volt számára a víz ebben a melegben. Remélte, hogy annyi elég lesz, hogy mosolyogva integedett a házvezetőnek, majd egy kicsit sürgetőbben Edinának.
Nem volt egyszerű megmászni a csúszdáig vezető utat, Nara mégis kettesével vette a lépcsőfokokat, hogy minél előbb lecsúszhasson. Nagy élmény volt számára a csúszda, mert régebben sokkal kevesebbet jártak strandra a szüleivel és persze nem volt ám minden helyen, pláne nem ilyen klassz, sárkányos.
Kezeit a magasba emelte és kurjongatott, ahogy siklott lefelé egyenesen a vízbe, ahova egy nagyobb csattanással és fröcsköléssel ért célba. Amint előbukkant a víz alól, hátrasimította a haját és kidörzsölte szeméből a vizet.
-Gyere, gyere!- helyeselt Edinának és hívógatóan integetett a lánynak, hogy szabad a pálya, félreállt az útból, így valószínűleg nem fognak összeütközni.
Nara fütyült, tapsolt és nevetett miközben Edina lecsúszott a sárkány szájából és hasonlóan ő is célba ért. Már akarta is invitálni a lányt egy következő körre, melyben Nara fejjel lefelé tervezte a lecsúszást, de Edina megelőzte a kérdésével.
-Nagyon jól érzem magam itt és egész hamar megszoktam. A szobatársaim is jófejek, könnyű velük kijönni- mosolygott Nara, akit úgy látszott kicsit lehiggasztott a kérdés és már nem pörgött ezer fordulaton. Nagyon lassan, de kezdett megnyugodni. Élvezte, hogy áztathatja magát, néha nyakig elmerült a vízben.
-Képzeld, anya neked is küldött egy kis sütit a bagollyal. Megírtam neki, hogy ne aggódjon jó kezekben vagyok és azt hiszem ezzel akarta meghálálni. Kuglófot készített, azt az isteni túrósat, meg valami mákos van még mellette. Remélem szereted- mondta, miközben háttal felfeküdt a vízre. Néha a kezeivel kalimpálva irányította magát, hogy Edina közelében tudjon maradni és ne sodorja el őt a csúszdázók és fürdőzők áramlatai.
Annyira idilli volt számára ez a helyzet. Már csak egy matrac hiányzott a mennyországhoz, amire felfeküdhetett volna és egy szintén felfújható pohártartó, hogy a frissítője is mellette tudjon úszkálni.
A kényelmes hűsölésből hirtelen egy nyomasztó pletyka rángadta ki.
-Jaj, ezt már meg akartam tőleg kérdezni. Az egyik évfolyamtársam szerint, ha nem tudsz semmit az átváltoztatástan vizsgán év végén, akkor trollá változtatnak. Ez igaz, történt már ilyen?- már nem a víz felszínén lebegett, hanem újra Edina mellett úszkált és kíváncsian meredt a lányra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nyilas Sebestyén Caesius
Diák Eridon, Red Squadron csapattag, Elsős diák



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 16
Írta: 2019. július 8. 15:35 | Link

Nóci

Sebi már alig várta, hogy találkozhasson a prefektusával. Nem ismerte a lányt, de nagy szüksége volt arra, hogy valaki eligazítást nyújtson neki és nem csak a kastélyt és a tanárokat illetően, hanem arra nézve is, hogy milyen emberek is járnak Bagolykőre. Ahogy elnézte a fürdőző, magukat jól érző diákokat, rádöbbent, hogy még mindig kívülállónak számít. Azt remélte, Nóci mesélhet neki egy keveset arról, milyen jellemek is alkotják az Eridon közösségét.
A többiek szinte egy emberként dolgoznak Sárkiapu irányítása alatt, gyakran viccelődve a házvezetővel, mintha csak ő is egy lenne a diákok közül. A korábbi iskoláiban ilyesmi egyáltalán nem fordulhatott elő.
Tekintete tovább kalandozott, önkéntelenül is egy lányt keresett, barna hajjal és sportos, vékony testalkattal. De vajon megtalálja-e...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Varga Nóra
Prefektus Eridon, Edictum lektor, Szavazásfelelős, Elsős mestertanonc


Főnixprefi
offline
RPG hsz: 134
Összes hsz: 704
Írta: 2019. július 9. 19:47 | Link

Sebi

Mindig öröm, ha újoncok érkeznek az iskolába, különösen a mi házunkba. Az elsősök mindig aranyosak, ezért ha tudok, segítek nekik, mert emlékszem, hogy én is milyen elveszett voltam az első évben. Így futottam össze Sebivel a medencés buli hirdetése előtt, de mivel sok dolgom volt aznap, így csak futólag megbeszéltük, hogy itt találkozunk a bulin, és akkor lesz időm válaszolgatni neki.
Így csak felkaptam egy fekete bikinit, rá pedig egy fekete, lenge ruhácskát és egy papucsot. Egy kistáskát is feldobtam a vállamra, amiben a telefonom, a pálcám és persze a jelvényem van, egy üveg víz és szendvics társaságában. Végre elindulok, de azért sietek, hogy időre odaérjek. Körülnézek, majd meglátom a fiút, és odatoppanok hozzá egy nagy mosollyal.
- Szia! Üdv az Eridonban, ha nem mondtam volna. Van kedved csobbanni egyet? - Vágyódva nézek a medence felé, már nagyon vártam a nyarat, meg persze a bulit. Tavaly is jó volt, most se lesz másképp.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Legaktívabb eridonos '17 ősz
Kedvenc prefektus Fannival '17 ősz
Nyilas Sebestyén Caesius
Diák Eridon, Red Squadron csapattag, Elsős diák



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 16
Írta: 2019. július 9. 21:31 | Link

Nóci

Már jön is a prefi, odatoppan Sebi elé, egy kis fekete ruhában, ami kifejezetten sportos megjelenést kölcsönöz neki.
– Szia! Köszönöm a meleg fogadtatást - mosolyog a fiú kicsit szégyenlősen, hiszen eddig csak futólag találkozott Nócival.
– Jó hogy mondod, rögtön meggyulladok! - törölgeti az izzadtságcseppeket a homlokáról. – Rohadt meleg van. - teszi hozzá csak úgy mellékesen és ledobja a pólóját.
Szinte azonnal hanyatt is dobja magát és a víz felszínén lebegve felfelé bámul az azúrkék, napos égboltra.
– Na ez az, amit igazán szeretek - vigyorog önfeledten Nócira. – Ahol felnőttem, volt egy tó. Imádtam oda kijárni a haverokkal. Hatalmas bulikat rendeztünk. Te is szeretsz úszni? Vagy inkább csak a buli vonzott ide? – érdeklődik.
Nóci kifejezetten kedvesnek tűnik, ráadásul hihetetlenül szép is. Sebi őszintén érdeklődik, kicsit úgy érzi magát, mintha a nővérével beszélgetne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Varga Nóra
Prefektus Eridon, Edictum lektor, Szavazásfelelős, Elsős mestertanonc


Főnixprefi
offline
RPG hsz: 134
Összes hsz: 704
Írta: 2019. július 10. 11:17 | Link

Sebi

Szégyenlős a srác, de ilyenek az elsősök. Le is dobja a felsőjét és ugrik a medencébe, szóval én is csatlakozom hozzá. Előkapom a pálcám és leteszem a táskám a földre, a ruhámat belevarázslom szépen összehajtva, a papucsomból kilépek és a törölközőmet szépen ráhelyezem a táskámra. A pálcámat is alárejtem, majd csobbanok is Sebi mellé.
Lebegek a víz felszínén, Sebi pedig mellettem vigyorog, én pedig lehunyt szemmel hallgatom.
- Tavaly is nagyon jó volt a medencés buli, azért is jöttem, meg alapból imádok nyáron strandolni, úszkálni. A legjobb ilyenkor a vízben elmerülni és csak lenni - válaszolom neki, majd hasra fordulok és a víz alá merülök. Kicsit lebegek így is, majd újra felbukkanok a víz alól és körülnézek. Meglátom a hatalmas sárkányt és szólok is Sebinek.
- Van kedved csúszdázni? Én úúgy mennék, ketten nagyobb buli! - Kiskutyaszemekkel nézek rá, aztán ha benne van, kiúszok a medence széléhez és szaladok is a lépcsőhöz, ami a sárkány szájához visz, Kettesével veszem a lépcsőfokokat, majd mikor felérek, hátrapillantok, hogy megvan-e Sebi. Ha igen, akkor csúszok is lefelé, úgy helyezkedve, hogy minél gyorsabb legyek. Egy nagy loccsanással merülök el a vízben, majd felérve kisimítom az arcomból a hajamat és megtörlöm a szemem. Még jó, hogy nem sminkeltem ma magam, most biztos úgy néznék ki, mint egy panda. Odaúszok a másik csúszda aljához, és megkeresem a kis főnixet, majd odaúszok mellé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Legaktívabb eridonos '17 ősz
Kedvenc prefektus Fannival '17 ősz
Nyilas Sebestyén Caesius
Diák Eridon, Red Squadron csapattag, Elsős diák



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 16
Írta: 2019. július 18. 13:32 | Link

Nóci

Sebi természetesen azonnal igent mond a csúszdázásra. Imád mindent, ami extrém és gyors, főleg, ha vízben zajlik... Rohan is a lány után és bár Nóci gyors, mégis beéri. Jól ellöki magát a korláttól, szinte repül kifelé a sárkány szájából. Nyilván verseny az egész, már-már attól tart, kiesik és a vízben vagy a Rét gyepén landol, de nem. Éppen csak az egyik lába lóg ki, ahogy száguld Nócival ellentétes irányban. A víz az arcába spriccel, nem kap levegőt. De ettől csak az adrenalinszintje emelkedik. Izgalmában felüvölt:
– Váááá – szinte azonnal tele lesz a szája és az orra is vízzel. Kapálódzva csobban a vízben. Néhány másodperc múlva köhögve-hörögve-prüszkölve bukkan fel a víz alól. Nóci gyorsabb volt, már oda is úszott mellé.
– Még egyszer! – köhögi Sebi, közben vigyorog, mint a vadalma. Még tombol benne az adrenalin és alig kap levegőt, de ismét a lépcső felé veszi az irányt, remélve, hogy Nóci követi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bodza Edina Gyöngyvér
Diák Eridon (H), Eridon Vezetőségi Segítő, Eridonos patrónus, Edictum szerkesztő, Harmadikos diák


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 130
Összes hsz: 392
Írta: 2019. július 20. 18:41 | Link

Narácska

Sárki prof hajborzolása után bele is vetettük magunkat Narával a medencébe. Ujjé, ennél jobb nem is lehetne ez a nyár. Ú, olyan jó volt csobbanni egyet a hűs vízben, és jó hangosan nevettem, miután felbukkantam Nara mellett a vízből.
Örültem, hogy Narának sikerült beilleszkednie, és a szobatárai sem macerálták, próbálták volna meg, kaptak volna érte. Igaz, most már benőtt annyira a fejem lágya, hogy nem kezdenék rögtön önbíráskodásba, mint egy-két éve tettem volna. Idén már tizenhat… nem viselkedhetem egy idióta kölyökként, mintha az az egyes ott se lenne a hatos mellett.
- Melyik szobába kerültél? – faggatóztam tovább, hátha többet is megtudok. Mint mentora, kötelességem odafigyelni rá, hogy minden sínen legyen, körülbelül úgy , mintha egy plusz testvért kaptam volna. Csillára és Donátra is odafigyeltem. Öcskös kimondottan jól beilleszkedett a Navinébe, az előző héten bemutatta a barátait is. Helyes. Éljen csak közösségi életet, az úgy is hamarabb viszi előre az életét, mint a túl sok tudás. Az csak árt, meg nem értetté tesz, és magányossá, úgyhogy örültem neki, hogy nem voltam valami túlzottan okos, igaz, az idén már lényegesen jobban odafigyeltem a jegyeimre, pusztán azért, hogy lássák anyáék, komolyan veszem ezt az egészet.
Igazából még mindig nem, elvégre ki szeret egy besavanyodott komor pofát, aki semmin se tud nevetni?  Evgenij jó hatással volt rám, komolyodtam, de a humorérzékem az, amiről soha, de soha nem akarok lemondani.
- Ú, de aranyos anyukád van! Naná, a házi kajának nincs párja – kacsintottam. Mennyire tudsz jól úszni?
Bár a repülésnek nem lettem nagy mestere, az úszás egész jól ment, mert kötelező volt anno általánosban úszásoktatáson részt venni.
Igaz, ezt a kérdést korábban is feltehettem volna, de hát, én Bodza Dina vagyok, aki előbb cselekszik, aztán gondolkodik… a legtöbb esetben, néha azért akadnak kivételek.
A kérdésre, amit Nara felvetett, hogy trollá változtat-e Anti bá, ha nem sikerül a vizsgát ÁTV-ből, beledőltem a vízbe a nevetéstől rajta. – Nézd drága, nem tudom, ki az a kukoricacímeres idióta, aki ilyeneket terjeszt, de Anti bácsi nem ilyen. Tök jó arc, de most komolyan. Egyet tegyél meg, engem ne emlegess előtte, és még boldoggá is teheted vele, khm, tavaly kicsit elintéztem az idegeit.
Hát igen, az ámokfutó korszakom úgy néz ki, hamarosan véget ér, és a nosztalgikus emléktárba kerülhet.
Nem baj, már rég letettem a tökéletesség-hajszolásról. Egyszerűen csak élvezem az életre kapott esélyemet, hogy itt lehetek ennyi klassz ember között, és ezen a bolygón, az itt és mostban.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Boldog Nara
Diák Eridon, Elsős diák



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 28
Írta: 2019. július 26. 14:20 | Link

Edina


Ritka pillanatok egyike volt, hogy Nara ennyire nyugodtan tudott úszkálni, mint most Edina mellett. Persze a kezdeti izgalma a rá jellemző módon előbújt, de aztán szépen lassan lenyugodott.
- Huuu, gyorsan akartam mondani a nevét- így van, itt a hálótermeknek frappáns nevük volt, csak épp Narának nem jutott eszébe, hogy végül melyikben helyezték el. Szemöldökét ráncolta a nagy gondolkozásban, úgy érezte, már a nyelve hegyén volt a megoldás.
- Tudod, a harmadik szoba, ha jobbra fordulsz a folyosón. Hmmm...- nem, még mindig nem akart kikivánozni belőle. Ha majd rájön, biztosan fel fogja vetni Edinának, hogy tartsanak pizsipartit az egyik hétvégén. Úgyis csak egy szobatársa volt jelenleg, így hellyel bőven el voltak látva.  
- Anyum nagyon jól süt, főz. Cukrász a szakmája, ő nem boszorkány- mosolygott Nara. A szemeiben mintha némi csillogást lehetett volna felfedezni, valószínűleg a víz miatt nem pedig azért, mert éppen azokra a frissen sült finomságokra gondolt, amit az anyukája tett elé az asztalra, persze ha már minden zöldséget megevett...
- Voltam úszás oktatáson, nem mondom, hogy tökéletesen úszom, de nem is rosszul, talán átlagosan- válaszolt a lány Edina kérdésére. Nara nem kérdezett vissza, már a lecsúszáskor látta, pontosabban a vízbeérkezésnél, hogy Edina mögött is áll egy jó pár úszólecke. Amikor belepottyant a vízbe, nem ijjedt meg, hanem higgadtan feljött a medence aljáról.
Naranak is szüksége volt egy pillanatra azokra az órákra, mert amikor Edina beledőlt a vízbe egy kisebb áramlatatot kavart a közelében, a víz felszínén lebegő Nara felé. Az arcába kapta a legtöbbet a vízből, a szemébe és az orrába.
- Huh..., mesélj!- kérte a lány, miközben megtörölte az arcát, sűrűn pislogott és, amint már látott is egy olyan pacát, ami Edinára hasonlított a leginkább, odaúszott hozzá.
- Mivel mentél a prof idegeire?- ekkor már nagyon közel volt Edinához, kicsit halkabbra is fogta a hangját. Ezzel akarta jelezni a lánynak, hogy benne megbízhat, nem mondja el senkinek, ha Edina túlságosan cikinek érezte volna a helyzetet.
Persze közben megnyugodott a válaszon, nem kell éjszakába nyúlóan tanulnia, az elfogadható értékelés is bőven jó lesz, talán csak bájitaltanból nem, abból szeretné a maximumot nyújtani.
Megvárta, amíg Edina mérlegelte, megosztja-e vele a történetét és csak ezután szólt közbe.
- Utána mit szólnál még egy csúszáshoz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Világalkotó, Levita úrhölgy, Harmadikos diák


Masa | Zippmancs | kiscica
online
RPG hsz: 291
Összes hsz: 3684
Írta: 2019. augusztus 4. 21:52 | Link

Laura
Masa

- Köszi, hogy csatlakozhattam - vigyorgok át a másik lányra, ahogy kicsit elészaladok, majd lelassítva bevárom. Furcsa lehet neki, hogy ide-oda szaladgálok mikor már eleve kocogunk, de nem bírok magammal, izgatottan változtatom a tempót, arra azért figyelve, hogy neki ne kelljen igazodnia hozzám. Mióta csak a talajról figyelem a kviddicsedzéseinket, rengeteg felesleges energiám gyűlt össze, így úgy döntöttem, hogy edzésben tartom magam, és futni kezdek. Egyedül azonban tutira elunnám magam, így megkérdeztem Laurát, akiről egyébként is tudtam, hogy szokott futni, nem tarthatnék-e vele. Hát, mint a mellékelt ábra is mutatja, nem mondott nemet.
Jólesően nyújtóztatom ki a lábaimat amikor egy rövidebb részen határozottan begyorsítok. Pár méter után hátrapillantok, és lassítva sorolok be Lau mellé, ezúttal a másik oldalára. Fecsegek neki össze-vissza, mint akinek jobb dolga sincs, és a hosszú kihagyásnak köszönhetően egyszerűen hiába érzem hogy fáradok, valahogy mégsem fáradok el igazán.

Amikor végül megállunk, csípőre tett kézzel pillantok körbe a hajnali réten, majd amikor úgy ítélem meg, hogy a lihegésem kicsit alább hagyott, a lány felé fordulok.
- Szeretnék mutatni valamit, velem jössz egy kicsit? - kérdezek rá egyenesen félrebiccentett fejjel, majd ha követ, megindulok a fák felé. - Itt van rögtön - szólok hátra, majd nagyjából a harmadik-negyedik fasor mögött, ahol már elég sűrű a lombozat ahhoz, hogy nappal is árnyékos legyen az aljnövényzet, megállok egy alacsonyan fűbe szúrt piros-narancssárga napernyő mellett. A tetéjere egy picit már szétázott papírdarab van feltűzve, körülötte pedig rengeteg földbe szúrt fa evőpálcika. A cetlin "NE GYERE KÖZELEBB, NE BÁNTSD, EZ FONTOS!!" felirat díszeleg, és bár itt-ott elmosódott a tinta, én ki tudom venni, elvégre én írtam oda. A tetején csillog a hajnali harmat, de ami még jobb az az, hogy alatta is.
- Tadaaam - fordulok színpadiasan Laura felé, majd mivel ebből valószínűleg semmit nem értett meg, hozzáteszem - bemutatom minden idők legkirályabb harmatgyűjtési módszerét.
Azt elfelejtem hozzátenni, hogy ugyan miért is kell ez, de... De mégiscsak Masa vagyok vagy mi a szösz, aki ráadásul eléggé izgatott az elkészítendő bájitalom miatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Juhász Laura
Prefektus Navine, Uralkodó Unikornis, Harmadikos diák


Érintés-fóbiás
online
RPG hsz: 420
Összes hsz: 1668
Írta: 2019. augusztus 5. 18:28 | Link

Masa


harmatgyűjtés| o



Megszoktam már, hogy rendszeresen futok reggelente. Ha nem is minden nap, vagy minden másnap, de mindenképpen többször egy héten. Azt is megszoktam, hogy egyedül teszem ezt. Igazából szeretek is egyedül futni, hagyom a gondolataimat szabadon csatangolni, mialatt monoton emelgetem a lábaimat. Mégis örömmel egyeztem bele, hogy Masa csatlakozzon hozzám.
- Nincs mit – felelem neki tartva a tempómat. Tényleg kicsit szokatlan, hogy cikázik körülöttem, mint egy őzgida de korántsem zavaró. Addig nem, amíg meg nem torpan előttem. Mert akkor nemes egyszerűséggel elütöm és átesem rajta. Elmosolyodom, ahogy elsprintel mellőlem, én is mindig így fejezem be a futkosást. Pár kör sprinttel. Még pár kör laza kocogás, és el is jutok odáig. Masa szegény kénytelen félbeszakítani az elmélkedését, bár nem úgy tűnik, mint aki nagyon a szívére veszi. Hamarosan aztán sétálásra veszem a tempót, majd meg is állunk.
Nem lihegek, nem merített most le ez a kis kocogás. Többet szoktam azért, de most ugye próbáltam igazodni Masához. Az addig rendben van, hogy kviddicsezik, de az még nem jelenti azt, hogy a futkosást is bírja hosszú távon. Felvont szemöldökkel biccentek neki, jelezve, hogy kíváncsivá tett, mehetünk. Az első fák elérésekor azonban megtorpanok. Még mindig rühellem az erdőket, még mindig nem akaródzik bemenni oda.
- Oké – motyogom, amikor biztosít róla, hogy már nincs messze amit mutatni szeretne. Lassan és alaposan körbenézve követem őt, amíg meg nem látom a napernyőt. Egy ideig tanulmányozom a földbe tűzött botocskákat, a rajtuk lévő bevonatot, és a talajt borító vizet. Elmosolyodom a látványra.
- Nem rossz, és mihez kezdessz ennyi botnyi harmattal? Valami okkal csináltál harmat-telepet? – pillantok rá a lányra kérdően. Ügyesen megoldotta, hogy egy helyen sok harmat legyen, de vajon miért fontos ez neki? És főleg hogy gondolja azt a gyűjtést? Hiszen egyelőre csak harmatos minden. Nem tudom megállni, hogy az egyik evőpálcikáról ne mozdítsam el a vízcseppeket, takaros kis labdává összeállítva azt. A levegőben köröz a napernyő alatt, bár ha kihoznám onnan sem lenne semmi baja. Mindehhez oda sem pillantok a vízlabdára. Masát figyelem érdeklődve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Világalkotó, Levita úrhölgy, Harmadikos diák


Masa | Zippmancs | kiscica
online
RPG hsz: 291
Összes hsz: 3684
Írta: 2019. augusztus 6. 13:44 | Link

Laura
Masa

Nem igazán tűnik fel, hogy húzódozva követ a fák közé. Ha észrevenném, hogy ez számára ijesztően hathat, akkor valószínűleg beavatnám már ott, vagy legalább annyit mondanék, hogy harmatot megyek gyűjteni. Még a végén azt hiszi nekem, hogy én itt csapdába vezetem, vagy valami akromantulafészekbe. Bah, pókok, utálom a pókokat.
Akkor pillantok rá, amikor már elmosolyodik a látványon, így aztán tényleg semmi nem tűnik fel a zavarából, vagy abból hogy esetleg nem szívesen tartózkodik az erdőben. Vigyorodom tovább szélesedik ahogy visszakérdez, ezzel együtt kéri, sőőőt, mi több, már szinte könyörög azért, hogy beavassam a titokba. És hát naná, hogy nem hagyhatom ki ezt az alkalmat, leszek én olyan kegyes és elárulom neki, csillapítva szomjúságát. Na jó, dráma off vége.
- Ez itt az animágiához kell - bólintok határozottan, rápillantva az ernyőre, és az alatta köröző harmatgömbre, majd Laura. Mi? A harmatgömbre? Egy pillantás alatt kuporodok le a napernyő elé, és kissé ijedt pillantással szemlélem a gömböcöt. - Ez meg mi? Ez valami direkt animágiás dolog? - a hangom kezd kicsit kétségbeesettbe átmenni, de ahogy visszapillantok a lányra, leesik a dolog. Elkerekedett szemekkel és a felismeréstől világos arccal kezdek bólogatni.

- Ezt te csinálod? - meredek rá csodálkozva, majd ha beigazolódik a gyanúm, előszedem a kis ezüstkanalat (Kedvestől kölcsönkérve, kifejezetten körültekintően kezelendő!), és ide oda kapkodva a tekintetemet agyalok valamin. Mármint... Vajon az is szabályos, ha a már összegyűjtött gömböcskéből veszek ki egy kanálnyit, vagy ténylegesen egyesével kéne lekapargatnom a levelekről? Hát a recept elvileg nem ír plusz megkötést... Szóval miért is ne?
- Eredetileg egy kanálnyit akartam összegyűjteni - majd előhúzok egy sötétített üvegű fiolát is, és megmutatom - ebbe, de ha esetleg megengeded, hogy a kis gömböcből szedjek egy kanállal, az jelentősen lerövidítené a procedúrát...
Reménykedve nézek fel a napernyő mellől, vágyva egy helyeslő válaszra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Juhász Laura
Prefektus Navine, Uralkodó Unikornis, Harmadikos diák


Érintés-fóbiás
online
RPG hsz: 420
Összes hsz: 1668
Írta: 2019. augusztus 6. 21:31 | Link

Masa


harmatgyűjtés| o



Borzasztóan örülök neki, hogy nem veszi észre. Akkor már megint kezdhetnék bele valamiféle magyarázatba, ami még igaz is, mégsem a teljes igazság. Ilyen szituációból éppen elég volt nekem egy. Nem tartok attól, hogy foglyul akarna ejteni, és a pókoktól sem. Azt nem mondom, hogy a kedvenc állataim, de félni nem félek tőlük.
Könyörögni? Én? Szerintem még életemben nem könyörögtem semmiért. Kérni már kértem, de az a szó, hogy könyörgöm még biztos nem hagyta el a számat. És amúgy is, nem szokott nagyon zavarni a dolog, hogy nem avatnak be valamiféle titokban. Nem vagyok pletykás portré.
- Animágiához? Valamiféle harmatgyűjtő állattá alakuláshoz? – kérdezek vissza kapásból, anélkül, hogy összeállna a kép. Igyekszem még jobban megfigyelni az elém táruló látványt, amibe most már Masa is belekucorog, nézve a vízgömbömet. És ekkor rájövök a lényegre. – Na várj. Te animágiát tanulsz? Mivé alakulsz majd?
Töprengve nézem Masa vonásait, próbálom elképzelni őt valamilyen állatnak. Nyilván valami cuki állatot választ, nem kecskebékát például. Talán valami macskaféle esetleg? A kíváncsisága megvan hozzá.
- Hm? Ja, igen, ezt én csinálom. Visszacsináljam? Elrontok így valamit? – bólintok egyet, hiszen jó sejti, az én kezem – illetve gondolataim – vannak a dologba. El is kezdem visszairányítani a gömböcöt, hagyom egy kicsit amorfabb formát ölteni, amíg a válaszára várok.
- Mindenképpen hozzá kell érnie a kanálhoz? Csak mert beleirányítom én neked az üvegedbe, ha gondolod. Sőt, előtte a kanaladra is, aztán az üvegbe ha mégis úgy kellene – sorolom fel az alternatívákat. Igazából, neki körülbelül semmi dolga nem lenne egyik esetben sem. Még a kanalat sem kell megmozdítania, ha úgy szeretné. Egy csepp sem potyogna le. Bár mivel itt vagyok, és már tudom hogy ezek a harmatocskák kellenek neki, hát így sem.
- És mi a terved a többi harmatcseppel? Más is gyűjti őket? – őszintén szólva még az is megfordul a fejemben, hogy összeszedi mindet, gondosan lezárja, majd árusítani kezdi. Ha ez minden animágus tanoncnak kell … és nem minden tanoncnak van olyan szerencséje hogy egy hydromágus a barátja. Főleg mert rajtam kívül csak egy hydro van a suliban, Westwood profon kívül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Világalkotó, Levita úrhölgy, Harmadikos diák


Masa | Zippmancs | kiscica
online
RPG hsz: 291
Összes hsz: 3684
Írta: 2019. augusztus 8. 12:00 | Link

Laura
Masa

Jaa, hogy ezt eddig nem említettem meg? Hupszikácska.
- Neeem, dehogy, ez a bájitalhoz kell, állatfüggetlenül mindenkinek meg kell csinálnia - vigyorgok rá, oda se pillantva megpöckölve egy kis pálcikát, amiről így lerezdültek az apró cseppecskék. - És igen, már lassan a végéhez közeledek - emelem fel fejem büszkén, csak hogy aztán megvonjam a vállam.
- Még nem lehet tudni. Persze fantáziálni szoktam róla, legutóbb az jutott eszembe milyen menő lenne egy cápa vagy egy bálna, de majd kiderül.
Majával még egy tesztet is kitöltöttünk valamelyik hajnalban, hátha megvilágosodunk, de igazi eredményt úgyis csak az első átváltozást kapunk majd. Bencének sem meséltem a dologról, szeretném majd meglepni, csak mielőtt kitalálom a pontos hogyanokat, nem lenne rossz tudni hogy a tóhoz csaljam-e ki, vagy én is be tudok-e slisszolni hozzá meglepiként. Ha mondjuk valamiféle kis bogárrá változnék, észrevétlenül repülhetnék be az eridon körletébe, és akár azzal is kelthetném, hogy felette lebegve visszaváltozok, és úgy huppanok rá. Muhaha, tuti kiugrana a szíve a helyéről. Na persze azt a ruhás bűvölős bűbájt még meg kell tanulnom, nem szívesen találnám magam egy fiúszoba kellős közepén meztelenül... Öhmm, na ugye.

- Nem kell - habozok egy pillanatra, ahogy gondolkodom. - Vagyis igen, de inkább nem, igen... Nem... Nem tudom. Ne érje fény és akkor szerintem okés így - bizonytalan vagyok, vagy talán mégsem? Zavar hogy nem tudom kizáró tényező-e az elemi mágia használata a gyűjtésnél, de hát ha nem volt odaírva hogy nem lehet... Akkor elvileg lehet. Remélem, különben jöhetek ki még egyszer, és még az is lehet, hogy lecsúszom az ehavi teliholdról. Oh noooo.

Újabb kérdést tesz fel, mire hümmögve pillantok a kezemben tartott üvegre, a kanálra, majd a vízre, és megint az üvegre. Igazából, csináljuk.
- Hát akkor ha belebegteted az üvegbe - húzom ki a dugót - azt megköszönöm. Ki tudja, lehet van még aki még nem gyűjtött be harmatot. Mondjuk azért meg kell kérdezzem Kedves bácsit, hogy biztos jó lesz-e így, de maximum visszajövök kanalazgatni - vigyorogva tartom felé az üveget, majd ha megtelt, le is zárom, és hogy minél kevesebb fény érje, az övtáskámba is süllyesztem. Majd kimérek egy ezüstkanálnyit a főzetbe, szerintem annak is működnie kell... - eskü nem ezért hívtalak amúgy magammal, csak büszke voltam az installációmra.
Fejemmel vigyorogva bökök a harmatparadicsomom felé, amivel úgy néz ki forradalmasítottam a bájital eme hozzávalójának beszerzési módját. Tuk. Forradalmasítottuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Juhász Laura
Prefektus Navine, Uralkodó Unikornis, Harmadikos diák


Érintés-fóbiás
online
RPG hsz: 420
Összes hsz: 1668
Írta: 2019. augusztus 10. 10:12 | Link

Masa


harmatgyűjtés| o


Nem vagyok túlságosan jártas az animágiában, szóval teljesen új minden, amit erről mesél a lány. Nem mondom, hogy nem játszottam el a gondolattal, hogy bizonyos állattá változva közlekedem a kastély területén. Elképesztően klassz lenne. Csak hát, nem is tudom. Végül is ott van nekem az elemi mágia, ami azért elég király. Akkor már inkább hoppanálni tanulok meg, az meg pláne hasznos is.
- Mi? Nem te döntöd el, hogy milyen állattá alakulsz? – felszalad a szemöldököm, hiszen ezt sose gondoltam volna. Mindig azt hittem, hogy mi döntjük el, hogy mik szeretnénk lenni. De ezek szerint teljesen random az egész? Na ne már! Akkor pláne nem vágok bele. Semmi kedvem valami gusztustalan bogár képében zizegni a folyosókon. Fúj. Tuti eltaposnám magam más helyében.
- Bálna? De akkor csak vízben tudnál létezni, az nem annyira praktikus. Vagy személyre szabott hatalmas nagy vízbuborékban, ami körülvesz és akkor mehetsz amerre látsz – na az meg vicces lenne. Egy hatalmas nagy fehér cápa, egy fél stadionnyi vízgolyóbisban levitál a nagyteremben. Fel is nevetek, ahogy elképzelem a dolgot. Az, hogy ruhátlanul jelenne meg egy átváltozás után, na ez az információ nekem szintén kimaradt. Szóval ha ezt tudnám – és nem csak a gondolataiba látnék bele, mint valami elfuserált legilimentor – akkor pláne azt mondanám, hogy kizárt hogy én ezt csináljam.
Látom, hogy mennyire hezitál a felajánlott segítségemmel kapcsolatban. Kétlem, hogy azért, mert mindenáron egyedül szeretné csinálni. Inkább az információ hiány miatt, hogy vajon ez a módszer megfelel-e, lehet-e így csinálni. Túlságosan kevés a hydromágus, meg az elemi mágus. Úgy nézem az összes szabály valahogy kihagyja őket a számításból. Nem lenne rossz átírni ezeket, legalább itt, a tanult dolgokkal kapcsolatban. Mennyivel jobb lenne egy világos tájékoztató arról, hogy gyűjts harmatot, hogy ne érje fény, de ne használj elemi mágiát. Akkor máris könnyebben döntene Masa. Meg más is.
- Rendben, akkor tádááá – húzom egy mosolyra a számat, miközben a kis harmat gömböcske az üveg fölé lebeg, majd a formáját hosszúkássá változtatja, igazodva a megtöltendő alakhoz. Szépen belecsordogál, és én lepődök meg a legjobban, amikor azt tapasztalom, hogy sikerült jól felmérnem a mennyiséget. Pont belefér az üvegbe. Masa gyorsan lezárja és már el is tünteti az értékes hozzávalót rejtő kis fiolát.
- Nem? Hát, pedig már azt hittem! Nem gond, szívesen játszom a vízzel. Szólj bármikor, ha valami ilyesmire van szükséged – vagy majdnem bármikor. Ha épp a világ másik felén vagyok, hát nem biztos, hogy azonnal tudok rohanni hogy segítsek. De megkérdezni meg lehet, hátha. – Tényleg kafa is megoldás. Már előre sajnálom, hogy tönkre fogja tenni az idő vasfoga. De a többiek majd megoldják, ahogy akarják, nem igaz? Na és mikre van még szükséged az állattá váláshoz? Tyúktollból készült kalapot kell hordanod egy hétig? – viccelődök, remélve, hogy tényleg nem kell ekkora marhaságot csinálniuk. Mondjuk feltűnt volna, ha furcsa kiegészítőket hordó diákok rohangálnának mindenfelé. Bár, az én nézőpontom szerint így is tele van a suli furán öltözködő egyénekkel. Lehet, hogy mindenki animágiát tanul?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Világalkotó, Levita úrhölgy, Harmadikos diák


Masa | Zippmancs | kiscica
online
RPG hsz: 291
Összes hsz: 3684
Írta: 2019. augusztus 12. 15:38 | Link

Laura
Masa

Felcsillanó szemmel fogadom hitetlenkedését és rázom meg a fejem.
- Nem-nem, tök bóvli az egész - vigyorgok rá, és süt az arcomról, hogy élvezem a bizonytalanságot. Mekkora király már, hogy egyszer csak nem én leszek, aki mégiscsak én lesz, de közben én nem is tudom meg mi, csak majd ha visszaváltozom. Ühm, kivéve persze ha kapok egy tükröt, vagy valaki rámnézve felsikít, hogy ááá egy póók. Uh, na nem. Ha pók leszek, soha soha soha de soha többet nem leszek hajlandó átváltozni. Ah-am.

Értem mit mond a bálnával, de attól még első gondolatra viccesnek hangzik.
- Jó-jó, de hát akkor mondjuk minden reggel ugrok egy fejest a tavacskába. Igaz, hogy sok hasznom nem lenne úgy, akkor már inkább kéne valami olyasmi ami mondjuk a járőrözésben hasznos, de viccesnek szerintem vicces lenne.
Elgondolkodva simogatom az állam mint ahogy a detektívek szokták, próbálom elképzelni vajon mennyire öntene ki a tavacska, ha a közepére ploccsanna egy Masabálna. Kicsit vagy nagyon? Közepesen vagy nagyon? Nagyon vagy nagyonnagyon? Eh, inkább hagyjuk is. - Ha így alakulna, majd sokat lézengek körülötted, és megfizetlek, hogy csinálj nekem vízbubit - somolygok rá, természetesen csupán viccelve. Persze, hiszen ingyen nem Masa, nem.

Ámulva-bámulva figyelem ahogy ügyesen beleterelgeti a vizet az üvegcsébe, profin kikerülve minden lehetséges napsugarat, így a víz "fénytiszta" marad. Nem is értem ezt amúgy, hogy miért fontos... Mármint mi változik attól a vízben, hogy napocska is érte? A muglik tuti lehülyéznének ezért minket, hiszen a víz csak víz, mit számít egy kis fény. Boldogan dünnyögve zárom rá a fiola tetejét az üvegre, picit meglögybölöm, hogy megbizonyosodhassak róla, nem folyik, majd a hasitasiba csusszantom. - Köszönöm, most sokat segítettél, nem egyesével kellett felkanalazzam a cseppecskéket - állok fel, és nézek hálásan a lányra. Első reakcióként odaugrálnék hozzá és jóóó szorosan megölelgetném, de tisztára le vagyok izzadva, úgyhogy inkább nem teszem. Elhatározom, hogy ezért egészen biztosan sütök neki valamit, és igyekszem tartani magam a recepthez is, nem pedig kísérletezni. A saját receptjeim általában nem szoktak nagy sikert aratni, de azt szeretném ha a lány tényleg örülne, mert én is örülök, úgyhogy... Lehet most mellőzöm a csirkemellkockákat a csokitortából.
- Szólni fogok, mondjuk nem hiszem, hogy a közeljövőben animágiára adom a fejem - kacsintok rá, majd nekilátok összeszedni a cuccokat a földről. Egyesével kihúzkodom az evőpálcikákat a napernyő alól, és az övtáskába rejtem, mikor szöget üt a fejemben egy gondolat.
- Egyébként nálatok nem így van? - kérdezem lassan, leseperve a sarat a pálcika végéről. Lehet ennyiből nem jön rá mire gondolok, hiszen a téma is rég elévült azóta, de ez fel se tűnik. Kicsit követhetetlen tudok lenni, tudom. Bocsi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Juhász Laura
Prefektus Navine, Uralkodó Unikornis, Harmadikos diák


Érintés-fóbiás
online
RPG hsz: 420
Összes hsz: 1668
Írta: 2019. augusztus 14. 09:58 | Link

Masa


harmatgyűjtés| o


Teljesen elképedek ettől az információtól. Hiszen ez borzalmas! Mi az, hogy nem én dönthetem el, hogy milyen állat szeretnék lenni? Efelett még mindig nem tudok napirendre térni. Hiába, a bizonytalanságot sosem szerettem úgy igazán. Vagyis bizonyos szituációkban nagyon nem. Maga az animágia az nagyon szuper, iszonyatosan izgalmas az egész. De így már nem.
- Hát, szerintem nem férnél el a tavacskába bálnaként – nézek töprengőn a lányra. Legalábbis ha méreteiben teljesen megegyező az alakváltása, akkor tuti hogy nincs a kastély környékén akkora víz, amiben ő elférne. Sőt, az egész országban sincs akkora. Jó, igen tudom, tértágító bűbáj. De az meg csalás, nem? – Legyél akkor már inkább grizzly. Az elfér a suliban is, és még hasznos is ha prefektus az ember.
- Megfizetsz? – vonom fel kérdőn a szemöldökömet. Vajon mennyit érhetnek egy elemi mágus szolgálatai? Majd egyszer utánanézek, de most még felesleges. Masától nem fogadnék el se pénzt se mást ilyen miatt. A vízbubi nélkül meg is purcanna, szóval még jó, hogy ellátom a túléléséhez szükséges dologgal. És mivel barátomnak tartom még jó, hogy ingyen.
Barátilag megkapod ingyen a vízbubijaid – kacsintok rá a lányra, majd inkább elhallgatok és a feladatomra koncentrálok. Tudnék kiselőadást tartani, hogy mi történik, ha a vizet nap éri, de biztos, hogy ez most olyan fontos? Úgy kell, hogy ne érje, és kész. Gond nélkül megoldható, szóval még hőbörögni sem kell emiatt.
- Azért azt megnéztem volna. Eltartott volna egy darabig mire megtelíted az üveged – vidáman szemlélgetem tovább a sátor alatti rengeteg harmatot, igazán szép látvány. Lehetne egy ilyen hely kialakítva mindig itt a suli körül. Folyton ott lebzselnék. Fejben már próbálom elképzelni, hogy hova tenném a padokat, amiken persze a víz szikrázva veri vissza a fényt. Úgy lenne kialakítva, hogy ne legyen vizes az ember, ha leül. Éppen egy kis ösvénykét tervezek, amikor Masa rákérdez valamire. Valamire, amit nem értek. És nem azért, mert nem figyeltem eddig rá. Figyeltem, tekintetemmel végig követtem a mozdulatait, minden szavát hallottam és felfogtam. De most mégsem tudom, hogy miről beszél.
- Micsoda van nálunk hogy? – nézek rá értetlenül. Lehetséges, hogy kicsit értelmetlen sorrendben sikerült egymás után pakolgatnom a szavakat, de az biztos, hogy a lány érti, hogy nem értem.
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. augusztus 14. 12:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Diák Navine (H), DÖK tag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Másodikos diák


*the heartqueen*
online
RPG hsz: 48
Összes hsz: 118
A rét nyugtató, elgondolkodtató!
Írta: 2019. augusztus 18. 18:41
| Link

Kiléptem a kastélyból, és megpillantottam elsőként is a rétet. Mostanában, nem igen jártam arra felé! Nekiindultam, hátha felfedezek ma este valami varázslatosat. Tudni kell, hogy gyönyörű szép fák vannak, és fű égszínzöld. Igen, égszínzöld, ugyanis én így hívom a szép zöld színt. Miután, egy igen magas és öreg fára leltem, leülepedtem tövében. Elkezdtem gondolkozni, a vizsgákról, a nyár örömeiről. Örültem, mert lassan tanévszünet lesz, és viszontláthatom a nagyit. Igen, legjobban ő hiányzott nekem, és természetesen a szüleim. No meg, a hűséges Bory kutyusom, aki egy szép spániel. Hűvös szelő örvendeztetett meg, mikor felém fújta úgymond az örömöt. Ugyanis, rögtön elmosolyodtam, és szinte megéreztem a sorsom. Megmosolyogtam, és tekintetem a kastélyra vándorolt. Itt olyan emberek élnek, akiket szeretek. Kivétel nélkül, én mindenkit szeretek, nálam nincs olyan hogy valakit nem kedvelek. Még néhány dolgon elgondolkoztam, majd felálltam a fa mellől, és megpillantottam egy baglyot, mely a Bagolyház felé repült. Na igen, már ideje meglátogatnom azt a csíbész kis baglyomat.
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Világalkotó, Levita úrhölgy, Harmadikos diák


Masa | Zippmancs | kiscica
online
RPG hsz: 291
Összes hsz: 3684
Írta: 2019. augusztus 18. 21:06 | Link

Laura
Masa

Színpadiasan kapom magam elé kezeimet, megdöbbent arcomat félig eltakarva velük.
- Hát ennyit híztam? - sóhajtok nagyot, majd egy képzeletbeli könycseppet is letörlök szemem sarkából. - Naah, csak viccelek - vigyorodok el, legyintve. El is nevetem magam, de abban már a másik lány keze van, fejemet rázva kuncogok az elém festett képen.
- Képzeld el micsoda riadalom lenne belőle ha valaki hajnalban egy medvével nézne farkasszemet az alagsorban - csak képzelődök, vagy egy gonosz kis mosolykezdemény csücsül a hangomban? - zseniális lenne.

Elgondolkodok rajta, hogy eláruljam-e sütisütési szándékaimat, de amikor folytatja beszédét, inkább úgy döntök megtartom magamnak. Vajon ő melyik típus lehet, a csokis vagy a gyümölcsös? Fhú, majd oda kell figyeljek mit eszik desszertnek. Max zaklatónak vagy furcsának néznek amiért a válla felett lesem mit szed magának, de hát istenem, a jó dolgokért áldozatot kell hozni.
- Na, azért a díjjazásra még visszatérünk, ha tényleg szükség lesz rá - kacsintok rá, még mindig felspannolva a korai testmozgástól. Fura, mert alapból fel nem kelnék ilyenkor, aludnék délig, de most vagy a társaság, vagy a futás miatt, de kifejezetten jól esett.
- Áh igazából akkor nem kellett volna teletöltenem, szóval pár óra alatt végeztem volna - vonok vállat, mintha csak valami kis semmiségről lenne szó. Mit nekem az, vizes fűben az árnyékban ücsörögni pár órácskát? Még jó, hogy nem alkonyatkor kell szedni, akkor megennének a szúnyogok.

Elgondolkozó merengésemből Lau hangja térít vissza, és kezdem kapisgálni, hogy hát ennek így megint nem volt túl sok értelme. Egy pillanatig csak tátogok, kezeimmel gesztikulálva, amitől a helyzet kísértetiesen hasonlít a múltkori esti találkozásunkhoz. Pedig most nem eltitkolni szeretnék előle valamit, csak megpróbálni megfogalmazni amire gondoltam.
- Hát izé, szóval az elemi mágia - kezdek bele végül döcögve - ott sem tudni hogy azok vagytok amíg meg nem jelenik, nem? Azt meg pláne nem tudni, hogy melyik fog. Mármint ha én most elgondolkozom azon, hogy milyen elmem lenne, lehet, hogy azt mondom, hogy tűz, de attól még holnap kiderülhet, hogy ha ebédnél rámborítják a forró levest, földrengést okozok a hátsó kertben. Érted.
Persze nehéz elmagyarázni, mert ott duplán lutri az egész, hiszen azt sem tudod, hogy ott szunnyad-e egyáltalán benned a képesség, amíg meg nem jelenik, mi pedig választhatunk, de... Nem tudom, valamiért hirtelen jó ötletnek tűnt párhuzamot vonni a két dolog között.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Kelevitz Maja Nerella
Prefektus Levita, Szertelen Szfinxek csapatkapitány, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Levita úrhölgy, Ötödikes diák


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 1545
Írta: 2019. augusztus 21. 13:56 | Link


- Na, azért csak óvatosan! - nevetek fel az ivós megjegyzésre, játékosan neki szegezve a mutatóujjamat. Többé kevésbé ismerem már a haverjait személyesen is, és bár egyik másik akár még balhésnak is tűnhetne, mégsem aggódom, mert tudom, hogy nincs miért. Andrej és én is inkább a visszafogott kategóriába tartozunk, úgyhogy nehéz is lenne elképzelni bármelyikünket szétcsapva a faluban rohangászni. Bár nyilván a srácok maguk között máshogy viselkednek, én is tudom, de akkor sem érzem, hogy pont az ő körmére kéne nézni.
A mosoly folyamatosan szélesedik az arcomon, ahogy figyelem őt pezsgőt tölteni a laza eleganciájával.
- Kettőnkre - ismétlem el a szavait, majd finoman odakoccintom a poharamat az övéhez. Kissé előrehajolva csókolom vissza, hogy a levegővételnyi szünet közben odamormogjak neki egy újabb boldog szülinapot-ot, és mielőtt az arcunk eltávolodhatna, egy apró csókot nyomok az állára. Ez amolyan cuki gesztus, mint a fiúktól a homlokpuszi, csak ha az ember lánya nincs meg százhatvan centi, akkor mégsem folyamodhat olyasmihez, esetleg magassarkúban. De olyat meg nem hordok minden nap.
Elégedetten figyelem Andrej reakcióját, ahogy lenyeli az első falat pizzát. Érdekes, hogy a férfiakat milyen egyszerűen le lehet venni a lábukról kajával. Amikor először készítettem el apu kedvencét, a lasagnét, anyu receptje szerint, hasonló arcot vágott mint most Andrej, kivéve a cuki pirulást a füle hegyén.
- Bedig bég bége sincs a beglepetéseknek! - rikkantom teli szájjal, és mielőtt újra a táskámhoz nyúlnék, leküldöm a pizzaszeletem maradékát.
- Szóóóval... - kezdek bele a pakolászásba - Sokáig kerestem a megfelelő ajándékot, aztán egyszercsak belebotlottam. Legalábbis remélem - nevetem el magam, kidugva a fejem az ölembe kapott táska mögül. Óvatosan nyúlok bele, és csak nagyon lassan hámozom ki belőle a meglepit.
- Meglepetés! - kiáltom, óvatosan felé nyújtva a cserepet, és itt-ott még megigazítok egy-egy kék fejecskét. - Ez egy ritka növény, a nevét nem is tudom pontosan, deee... minden évben a születésnapodon virágzik. - Az utolsó szavakat halkan ejtem ki, kissé megbillentve oldalra a fejemet. Azt szeretném, ha ő is annyira örülne, mint én, amikor rátaláltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Uralkodó Unikornis, Harmadikos diák


Érintés-fóbiás
online
RPG hsz: 420
Összes hsz: 1668
Írta: 2019. augusztus 24. 19:15 | Link

Masa


harmatgyűjtés| o


- Bizony, kezdesz nagyon kerekedni – szúrok oda a lánynak; a pocijára, az arcára, a karjára pislogva, amik pontosan olyan méretűnek tűnnek, mint eddig. Majd mielőtt szívinfarktust kap itt nekem, hogy mire gondolhatok, folytatom a gondolatmenetemet. – Már hasonlítasz egy cuki pufók kis bébifókára.
Azok tényleg iszonyat édesek. Elnevetem magam én is, hiszen nyilván nem gondolom ám komolyan. Majd még nagyobb hahotázásba fogok, ahogy megelevenedik előttem a kép, amit lefest nekem. Medve az alagsorban? Fantasztikus!
- Na azt nagyon megnézném! Ha tényleg maci leszel, akkor feltétlenül csináld meg. És szólj, elbújok valahol. De ez … fenomenális! – az persze már más kérdés, hogy fordított esetben biztos, hogy nem élnék egy ilyen lehetőséggel. De így viccesnek hangzik. És csak nem lesz baja annak, akit megijeszt. Oké, lehet, hogy nem kellene ilyen kis gonoszkodóba átmennem. Mi van velem? Mióta vagyok én ilyen élcelődös?
Nehéz lesz rájönnie, hogy melyiket preferálom sütiben ugyanis mindkettőt szeretem. Hangulatfüggő. Sokszor így a kettő együtt megy: csokis gyümölcsös. De egyszerűbb lenne amúgy megkérdeznie, lehetőleg úgy, hogy csak két választási lehetőségem legyen. Nem vagyok túl válogatós édességek terén. Talán ezért is futok. Nem mintha meglátszana rajtam, hogy mit és mennyit eszek össze.
- Kiöntheted és kezdheted elölről, ha nincs jobb ötleted annak a pár órának az eltöltésére – vonok vállat egy picit sajnálkozó arccal, amiért elrontottam a remek kis mókáját. – Ha szeretnéd nehezítem is neked, és el kell kapnod a harmatcseppeket, amik össze-vissza fognak cikázni körülötted.
Derűsen hunyorogva figyelem az újabb pantomim bemutatót, nem akadok fenn rajta. Egyrészt láttam már tőle ilyet, másrészt meg mókás. Nem gondolok arra, hogy titkolózni szeretne, hiszen a múltkor is ilyen hadonászás előzte meg azt, hogy mondjon valamit. Igaz, azzal elkendőzte az igazságot, de mindenképpen gondolkodás előzte meg a szavait. Szóval ebből kiindulva ő így szedi össze a gondolatait. Mintha próbálná elkapni őket a levegőben. Figyelmesen kezdem nézni a semmit a lány mellett, hátha meglátok egy-két gondolatfoszlánykát.
- Áh – bólintok, majd mivel ez nem elégséges felelet, így gyorsan folytatom előre-hátra hintázva a sarkaimon. – Nem, nem tudni. Olyan ez, mint az hogy boszorkány vagy-e vagy sem. Egyszer csak kitör belőled és ennyi. Azt sem tudni, hogy melyik elem a tiéd. És eleve van olyan, hogy nem csak egy elemed van, hanem kettő, három, vagy akár mind a négy lappang benned. Megtanulhatod uralni őket. Tetszene ha még lenne ráhatásom a levegőre is – sóhajtok egy nagyot befejezvén a rögtönzött kiselőadást. Érdekes, hogy eddig nem mondtam el másnak ezt. Persze teljesen elégedett vagyok a vízzel is, nagyon hasznos képesség. És gyönyörű is tud lenni. Nagyon is. – Persze a víz az bőven elég, imádom. Viszont se a tűz se a föld nem vonz. Igazából a tűz most már ugye taszít, de érted.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrej Scotti
Prefektus Eridon, Ötödikes diák


palánta
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2019. augusztus 29. 15:02 | Link

Maja
szülinapozás

A pezsgő kellemesen hidegnek hat, talán a bűbájoknak köszönheti, hogy nem vette még át a kint uralkodó hőmérsékletet. Erős a kísértés, hogy ne igyam ki rögtön az egész pohár tartalmát a szomjúságtól, ezért ráérősen kortyolgatni kezdem a harapások között. A pizzával ugyanis nem tudok annyit várni. Érezni rajta nyilván, hogy nem étteremben készült, de pont ez teszi különlegessé. Egyik manó sem olyan ügyes a kastélyban, hogy a konyhai alapanyagokból ilyen különleges pizzatésztát és feltétvilágot varázsoljon, mint Maja tette. Mert persze őt nemesebb cél vezérelte most annál, hogy engem jóllakasson. Születésnapom van, na...
Döbbenten pislogva nézem végig, ahogy előkerül az újabb meglepetés. Maga az ajándék. És ennél személyesebb aligha lehetne. Eltátom a számat egy pillanatra, majd a cserepet átvéve tetőtől talpig tanulmányozni kezdem a növénykét. Le se tagadhatnám ilyenkor, hogy botanikus szülők gyermeke vagyok.
- Pontosan én se tudom a nevét, de majd megkérdezem otthon. Nagyon különleges! Hol szerezted? - kérdezem kíváncsian, majd miután félrerakom magam mellé az eridonos szobám legújabb ékességét, hálásan magamhoz szorítom Maját. Nem tudok elégszer köszönetet mondani azért, amit tett.
- És... apud végül megengedi, hogy a szünetben néha átmehessek? - szalad ki belőlem a kérdés, ami a vizsgákon túl a leginkább foglalkoztat a jövőre nézve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Világalkotó, Levita úrhölgy, Harmadikos diák


Masa | Zippmancs | kiscica
online
RPG hsz: 291
Összes hsz: 3684
Írta: 2019. szeptember 1. 14:20 | Link

Laura
Masa

Tipikus reakciót vágok le a bébifóka hasonlatra, szemem elkerekednek, szám pedig olyan bárgyú vigyorra húzódik, hogy egy nevető babapofi hozzám képest smafu. Ha a sebességet nem számítjuk, akkor Villámra is hasonlít az arckifejezésem (Zootropolis), úgyhogy a lánynak nincs nehéz dolga ha szórakozni kíván rajtam.
- Okés - vigyorizok fel rá, legyűrve a késztetést, hogy brummogjak is egy sort. Nem Masa, azt majd legközelebb, egyszerre elég ennyi állat ide.

Kifejezéstelen arccal pillantok fel rá lassan. Bár úgy tűnhet, nem, nem ideges vagyok amiért ki akarja önteni a harmatot, és összeszedetni velem, de igazából még tényleg, csak ideges sem, egyszerűen csak...
- Laura... - kezdek bele megfontoltan, baljósló hanghordozással - Juhász Laura - tetézzük a dolgot kérem, úgy minden viccesebb - te... - itt megtorpanok, fejem ingatva kezembe hajtom, majd hirtelen felpattanva lépek közelebb.
- Tudunk ilyet játszani, és ezt csak most mondod?! - hangerőm egyre fokozóik, ahogy izgatottságom és jókedvem végre engedem, hogy arcomra is kiüljön. Ez jobb mint amikor a buborékfújó kis bubijait kell elkapkodni, szent leprikón! És eeerről nekem nem szólt? Úgy ugrálnék itt neki mint Aang Momója a legyek után, és neeem mondja? Na szép, na szép. Gondosan becsomagolom az üvegcsét, és csak állok meredten. Reflexből válaszolgatok mindenre, kérdezgetek, az elemi mágiás fejtegetésére meg bólogatok. Igen, megértem, én is valmi ilyesmire akartam utalni azt hiszem.
- A levegő jó, olyan lennél mint Aang és Katara egy személyben - még mindig le vagyok kicsit ragadva mióta Momo ugrál a gondolataim között. Megrázom a fejem, hátrálok egy lépést, kisterpeszbe állok, karjaimat kitárom, eszelős vigyorral az arcomon.
- Kérek olyan vízgömböcöket - igen, jól sejti mindenki, nem tudtam túltenni magam a dolgon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Weiler Dante
Diák Rellon (H), Animágus, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 155
Összes hsz: 561
Írta: 2019. szeptember 1. 21:34 | Link

Farkas

A ragyogó napsütésben a legtöbben menedéket keresnek a meleg és nap elől, ezzel szemben neki eszében sincs így tenni. Habár van mellette nemsokkal egy fa, szándékosan nem úgy helyezkedett, hogy annak árnyéka ráessen, így most egy napvédő bűbáj hathatós közreműködésével "töltekezik" úgymond. A nyár már nem tart sokáig, Dante pedig tudja, hogy a tél kellemetlen lesz és hosszú, sokáig nem számíthat majd ismét ennyi melegre és napfényre, így egyelőre addig élvezi ki a dolgot, míg teheti. Törökülésben ül a fűben, napszemüvege most épp a feje tetejére feltolva, míg egy nagyobb felhő el nem vonul a nap elől. Addig is cigerattájának meggyújtásával foglalatoskodik. A szál vége narancsosan felparázslik, a rellonos fiú pedig elégedetten fújja ki a füstöt.

- Még mindig nem jelentetted a minisztériumnak, fiú. - A megszólaló alkimista hangja inkább elégedetten cseng mintsem felháborodottan vagy aggódóan. Neki csak jó, ha nem számolnak be mindenről, mindig is idegesítette, hogy egy idő után mindent a saját kezükbe akarnak venni velük kapcsolatban.
- Nem is fogom egyelőre. Meglátjuk, mire jutok magamtól. Semmi kedvem egy soron kívüli kontrollt végigcsinálni.
- És mit akarsz tenni, megint megkéred a kölyköt, hogy beszéljen hozzád?
- Biztos nem.
- Dante kedvetlenül összeráncolja a homlokát. Egyáltalán nem csengett kellemetlenül a fülének Ábel szavai, de pont emiatt a tény miatt nem akarta megismételni.

Összességében átlagos varázslónövendéknek néz ki az iskola falain belül, semmi meglepő, sokkal komolyabb és markánsabb arcok is vannak itt nála. - De nem egy szellemlátó szemével nézve. Úgy már más a dolog fekvése, mondhatni kifejezetten riasztó látvány, és nem azért, mert annak akarna látszani, hanem azért, mert nemes egyszerűséggel kellemetlen még az elképzelés is, mi szülhet ilyen vizuális megjelenést egy kísértett személy esetében.
Ahelyett, hogy természetes és szokásos módon a kísértet valahol mellette vagy a közelében tartózkodni inkább olyan, mintha egy Danténál valamivel magasabb és szélesvállúbb személy venné körbe áttetsző auraként. Valamennyire ugyan kivehető arcának jellege, ám ezt megnehezíti a tény, hogy vonásaik helyenként összemosódnak, máshol szétválnak a különbségek mentén. Ha mindez nem tűnne egészségtelenül káros fúziónak a kéretlen "aurát" néhol fekete cérnavékony szálak futják körbe látszólag a fiú testéhez kötve őket. Valamennyire el tudja ugyanmozdítani magát, de néhéhány centiméternék nem engedik messzebb a fekete "béklyók". Nem is tűnik úgy, mint egy megszokott, önálló entitás, inkább mintha konkrétan a rellonos fiúban lenne, s mindössze a szellemlátói készség az, amely valamiféleképp értelmezhető vizuális élménnyé konvertálja a jelenséget.
A kísértet szavait hallani, ám mivel Dante csak gondolatban válaszol neki, legilimencia híján olyan a társalgásukat hallgatni, mint egy telefonbeszélgetés egyik oldalát.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2019. szeptember 1. 21:35
Hozzászólásai ebben a témában
Kelevitz Maja Nerella
Prefektus Levita, Szertelen Szfinxek csapatkapitány, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Levita úrhölgy, Ötödikes diák


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 1545
Írta: 2019. szeptember 2. 12:20 | Link


Büszkén vigyorogva nézem, ahogy Andrej ide-oda forgatja a cserepet, a szeme pedig úgy csillog, akár egy kisgyereké karácsonykor. Imádom, hogy egyszerűen mindennek képes örülni. Persze, ez tényleg különleges ajándék, főleg az olyan növénymániás embereknek, mint mi vagyunk, de sok más velünk egykorú nem biztos, hogy ennyire odalenne egy növényért, ha mágikus, ha nem.
Hagyom, hogy közelebb húzzon magához. A fejemet kényelmesen a mellkasának döntöm, úgy, hogy az álla éppen a fejem búbját érje, kezeimmel pedig átkarolom a derekát. A legkényelmesebb pozíció, én mondom, hiszen így olyanok vagyunk, mint két egybeillő puzzle darab.
- Nekeresden van egy naaaagy piac szombatonként, és az egyik asztalnál csomó növényt lehet kapni. Mágikusat és simát is.
Apu néha kivisz oda lángost enni. Mielőtt Magyarországra jöttem volna, soha nem ettem ilyet, pedig szerinte már egyre több helyen lehet kapni, de akkor is a magyar az igazi. Egy jó kis sajtos-tejfölös.
Gyorsan elhessegetem a gondolatot a lángosról, mielőtt feljön a pizza, amivel az előbb degeszre ettem magam, és kissé elhúzódva, épp csak annyira, hogy fel tudjak nézni Andrejre, félrebillentett fejjel válaszolok.
- Ha baja lenne veled, szerintem már rég nem ebbe a suliba járnál, úgyhogy ezt veheted egy igennek - nevetek fel.
Bár előbb túl kellene élnünk valahogy a vizsgákat.



// Love
Utoljára módosította:Kelevitz Maja Nerella, 2019. szeptember 2. 12:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Uralkodó Unikornis, Harmadikos diák


Érintés-fóbiás
online
RPG hsz: 420
Összes hsz: 1668
Írta: 2019. szeptember 4. 19:34 | Link

Masa


harmatgyűjtés| o


Ó hát Masa amúgy is humorzsák, nem is kell megerőltetnie magát azon, hogy elszórakoztassa az embert. És mégis simán lehet vele komoly dolgokról is beszélgetni. Ám a vidám ábrázata valami nagyon furává vált át, nekem pedig hirtelen fogalmam sincs arról, hogy mégis mit mondhattam. Tessék, már a hangsúlya sem ígér semmi jót. Ajajj.
Behúzom a nyakamat, úgy várom a dorgálást, de végül teljesen más lesz belőle. Á, szóval akkor az a baja, hogy eddig egy ilyen remek mókalehetőséget eltitkoltam előle. Nagy vigyor telepszik az arcomra, vonásaim is ellazulnak.
- Nem kérdezted – vonom meg a vállamat egy huncut pillantás kíséretében. Igazából fel sem merült ám bennem, hogy ő egy ilyen megoldást részesítene előnyben. Mennyivel egyszerűbb már simán belemozgatni a vizet a tégelybe, semmint ugrabugrálni utánuk. Hihetetlen ez a Masa.
- Ahha, biztosan. Ők is ide jártak? – pislogok egy kicsit tanácstalanul. Soha nem hallottam még ezt a két nevet, de csak jó elemi mágusok lehetnek ha a lány tud róluk. Felmerül a kérdés, hogy akkor én vajon miért nem? Én is az vagyok, szándékomban is áll tovább is tanulni, és mégsem ismerem a hírességeinket? Azt hiszem a futás után bevetem magam a könyvtárba. Muszáj utánajárnom, hogy mégis hány elemisről nem tudok.
Kérésével meg sem lep, szóval ahogy befejezi a mondatot, már idézek is neki vízgolyóbisokat. Kisebbeket, nagyobbakat, majd hirtelen gondolok egyet, és egy bizonyos rendszer szerint kezdem el pakolgatni őket. A legnagyobb megy középre, ez szép sárga színezetet kap. Aztán jön négy kisebb bolygó, két nagyobb, az egyik gyűrűvel, majd két közepes. Mindegyik megfelelő színt kap. Végül pedig elkezdenek mozogni. Rápislogok Masára, hogy vajon mit szól a mini-naprendszeremhez. Jó, nyilván ő nem ilyen vízgömböt szeretett volna. De megkapja majd azokat is, amiket ő szeretne.
- Miket kellett még tenned az animágiához? – kérdezek vissza, ahogy megformálom a cikázóit cikeszformájúvá. Nem fogó ugyan, de kviddicses dolog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rania Brenna Park
Prefektus Rellon, Rellonos mentor, Ötödikes diák


Vállalkozó | Cicatárs
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 29
Írta: 2019. szeptember 4. 22:55 | Link

J.S.
tánc és kinézet

Elég jó helynek tűnik a "kert" az énekésre, jobban mondva rappelésre, illetve táncolásra, ezek gyakorlására, mint bent poshadni az egyik teremben, és ott nézni ki a fejemből. Ez mind és jó, de a fenekem nem fog örülni a hatalmas lila foltnak, ami érte, mikor találkozott a zöld talajjal. Valószínűleg a szoknyámon is nyomot fog hagyni, de nem tehetek róla, megesik az ilyen, majd kijön belőle, ha mégsem, akkor csinálok belőle fehéret, egy kis hypo segítségével. Feltalálom magamat, nem kell félteni. Az már kevésbé tetszik, hgy valaki rajtam nevet, pár méterrel odébb,. Hmm! Ő is koreai, akikről megvan a véleményem. Az itteniekről, meg úgy a legtöbbről, akik nem a félszigeten laknak. Ha egy bizonyos buliba jár, akkor meg végképp, bár az kizárt, mert akkor ismerném. Túlságosan is, jobban, mint kellene! De attól még lehet közülük való!
Nem szólalok meg, inkább újraindítanám a zenémet, miközben elkezd énekelni. Számomra ismeretlen darabbal áll elő, de elég hamisan, így most rajtam a sor, hogy röhögjek egy sort. Gyerekes vagy sem, ha ő megteheti, én is! Nem mondom, hogy én egy Selena Gomez, Demi Lovato, de a saját nemzetemnél maradva CL vagyok, azonban ennél még én is jobban teljesítek. Ha nem esik le neki, miért vihogok, ami azért elég feltűnő, mert nem folytom vissza, akkor percekkel később tanácsokkal allok elé, hátha tanul valamennyit belőle. Engem csak a jószándék vezérel, illetve nem szeretnék megsüketülni. Fontos szempont az én helyzetemben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Világalkotó, Levita úrhölgy, Harmadikos diák


Masa | Zippmancs | kiscica
online
RPG hsz: 291
Összes hsz: 3684
Írta: 2019. szeptember 7. 21:50 | Link

Laura
Masa

Nyelvet öltök, mert ez a válasz aaannyira tipikus. Miért kérdeztem volna, de komolyaan... na mindegy. Még talán szememet is megforgatom, mert hiszen ez kéész komédia, majd nem foglalkozom tovább vele, már így is elég színpadiasan lereagáltam mindent. Nyüff.
Visszapislogok a kérdésre, majd félrebiccentett fejjel kérdezek vissza.
- Aang? Sokka? Katara? Utolsó léghajlító? Avatár? Egy mugli mesesorozat amiben mindenféle idomárok vannak - a felsorolást és magyarázatot addig folytatom amíg értelmet nem látok csillanni szemében. Egy idő után ellenkező esetben is elhalkulok, majd felteszem amit az elején kellett volna - ismered?
Hiszen nem végzett diákokról, pláne nem elemisekről beszélek én, csak egy rajzfilmről amit nagyon szerettem, és szeretek most is. Jó dolognak tartom, hogy vegyes családból származom, így mindkét világot ismerem valamennyire, bárhol tudok boldogulni a varázslók és varázstalanok között egyaránt. Azt azonban nem tudom a lány milyen családból jön, de eszembe sem jut megkérdezni. Ha netalántán egy igazi jó aranyvérű család gyermeke lenne az megmagyarázná miért nem ismeri... de igazából általánosban is volt akit nem érdekelt, szóval itt nem a mágia-nem mágia a legfőbb kérdés. Azért azon eltöprengek, hogy lehet-e köze bármilyen varázslódinasztiához. Jó, mondjuk azoknak ilyen fura nevük szokott lenni nem? Ipszilonra végződnek, olyan betűket tartalmaznak amiket nem is ejtünk ki, hosszúak és bonyolultak, nem pedig... Juhász. Az olyan kis egyszerű, bár igazából mindegy is ez most.

- Aztapaszta - nyúlok felfelé a pillanatok alatt elkészült bolygórendszerhez. Finoman végigsimítok az egyiken, ami talán a Mars lehet, majd megpöckölöm a Napot is, ami után úgy csinálok mintha megégetett volna. Először fel sem fogom kérdését, annyira belemerülök, hogy megpróbáljam megenni a Vénuszt. Viccesen nézhetek ki ahogy a fogamat csattogtatva forgok körbe körbe, mondhatjuk úgy hogy bolygóközi pályán, majd egyszer csak megszűnik a szabályos rendszerük, és a jól ismert aranylabda bukkan fel sok-sok példányban. Ezeket nem próbálom már szájjal elkapni, ismét csak kezeimmel kapdosok utánuk.
- Hát - ugrok egyet, hogy elérjem a magasra küldött labdát - egy hónapig mandragóralevelet tartottam a számban - hopp - azóta minden reggel és este szavalok - hopp - most ugye - hopp - harmatot gyűjtök - hopp - kell még valami báb, meg egy kis ez az.
Összehúzott szemekkel meredek a velem kibabráló labdacsra, amit sehogy sem tudok elkapni. Még ha hozzá is érnék, sem biztos hogy megérezném, de ez nem is jut eszembe. - Naaaaaa - kérlelem a lányt, hogy had játsszak én is most egy kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Juhász Laura
Prefektus Navine, Uralkodó Unikornis, Harmadikos diák


Érintés-fóbiás
online
RPG hsz: 420
Összes hsz: 1668
Írta: 2019. szeptember 9. 19:44 | Link

Masa


harmatgyűjtés| o


Felkacagok a kinyújtott nyelve láttán. Hát persze, hogy tipikus válasz. Egyszerűbb, mint végigmondani, hogy nem hittem volna, hogy a hosszabb, nehezebb utat választanád, csak mert viccesebbnek tűnik. Pedig hát tényleg sejthettem volna ám …
Oké, kapok még egy rakás nevet, mert gondolom azok nevek, ugye? Utolsó léghajlító? Mármint aeromágus? Mi lett a többivel? Egyre kétségbeesettebb arcot vágok, ahogy próbálok rájönni, hogy miről van szó, majd hirtelen elsimulnak a vonásaim és elmosolyodom. Oké, már mindent értek.
- Áh, nem ismerem. De majd utánanézek, mert érdekesnek hangzik – bólintok egyet ahogy ezt elhatározom. Így fogok tenni. Már csak azért is, mert elemi mágusokról van szó. Vajon akik kitalálták ezt a mesét tudták, hogy mivel van dolguk? Vagy szimplán meglátták benne a lehetőséget és rajzfilmet csináltak belőle? Vicces lesz magunkat olyan ábrázolásban látni, az egyszer biztos.
- Én másféle meséket néztem otthon, de azokat se annyira sokat. Inkább a természetfilmek mentek a tv-ben. Azt apu is jobban szerette, mert legalább valami használható infó. Igaz, hogy nem egy természetgyógyászati dolog, de érted. Mugli családból jöttem, de ilyen kuruzsló-féléből – magyarázom el a lánynak, hogy miért is ilyen hiányos a műveltségem meseügyben. Meg szerintem fogalma sincs arról, hogy ki fia-borja vagyok. Oké, én se tudom róla. Még most se, hogy az imént közölte ismer egy mugli mesét. Ez még semmit sem jelent.
- Undorító! Nem leszek animágus sem – húzom el a számat a mandragóralevél hallatán. Annyira megzavar ez a gondolat, hogy el is felejtek figyelni arra, hogy néha azért hagyjam a lányt nyerni. Bocsánatkérően pillantok rá, és lejjebb terelem a makacs golyóbist, hogy elérhesse. Amit mellesleg tényleg meg is tud fogni. Nagyjából vizeslufi tapintása van ha megteszi. Az igaz, hogy nekem kell végig irányítanom, tehát elvinni, eldobni nem tudja csak ha én úgy intézem. De a semminél több, nem igaz?
- Oké, oké. Érkeznek a vízbombák – figyelmeztetem Masát, majd a semmiből előtűnik három labdácska. Az egyik azonnal a lány felé száguld, ám hirtelen kitér jobbra mielőtt elérné őt. A többi egyelőre mozdulatlanul lebeg a levegőben. Később vetem be őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Világalkotó, Levita úrhölgy, Harmadikos diák


Masa | Zippmancs | kiscica
online
RPG hsz: 291
Összes hsz: 3684
Írta: 2019. szeptember 13. 17:49 | Link

Laura
Masa

Nem túl szép csípőből feltételeznem, hogy mindenki ismer mindent amit én, de általában csak úgy megtörténik, mint most is. Vele bólintok, szinte észre sem veszem, hogy így reagálom le mozdulatát. A múltkor amikor már nagyon-nagyon-nagyon fáradtan kocsikáztunk hazafelé anyáékkal a kalaptartón fekvő műanyag bólogatós kutyus mozgását kezdtem el utánozni akaratlanul is. Mögöttünk valami kamion jött, és egy csomó nyelven köszönések voltak ráírva az elejére, én pedig hátrafordulva igyekeztem minél többet felismerni, látóterem szélén viszont sajnos ott volt a figura. Mondanom sem kell, Márk vette észre az akaratlan mozgást, ki is röhögött rendesen.
- Óóó így mindent értek - mosolyodok el a természetfilmek említésére. - Én mindig mindent átkapcsoltam mesecsatornára - húzódik mosolyom vigyorba, majd egy pillanat töprengés után módosítok - azaz még mindig ezt teszem.
A családjával kapcsolatos többi megjegyzésre csak egy pillanatra felszalad a szemöldököm, de nem kérdezek bele, nem gondolom úgy, hogy ez most olyan fontos lenne, viszont a kuruzslónak nincs valami barátságos hangszíne... inkább nem akarok beletenyerelni semmibe. Hű, történelmi pillanatot köszönthetünk, és felismerek valamit? Aztamindenit neki. Ugyanezen indokból nem hozom fel a saját helyzetemet, nem kizárt, hogy egyszer sor kerül majd arra a beszélgetésre is, de nincs is rajtam semmi extra, szóval úgy nagyon nem erőlködök rajta, hogy beillesszem a beszélgetésbe. Nem elrejteni szeretném, véletlen sem, csak így jön ki a lépés.

Felkacagok arckifejezésén, és azt már meg sem mondom, hogy a készülő bájitalt is meg kell majd innom. Hát, arra nem tudom mi lenne a reakciója, ha már a mandragórára így reagál. Persze, nem volt túl kellemes, de így visszagondolva eltűnnek a rosszabb emlékek, és már nem is tűnik olyan hosszúnak az az egy hónap.

Ugrálásomat siker koronázza, és nem csak azt sorolom ide, hogy nem harapom le a kinyújtott nyelvem, hanem ezt is, hogy sikerül megérintenem egyet-kettőt, és ujjaim bele is süppednek kicsit.
- Ez de fura - szökik ki belőlem a nevetés, és megpróbálom elütni a kis labdacsokat, mint a röplabdát szokás, megfeszített tenyérrel. Ha nem sikerül, akkor nem is próbálkozom tovább, inkább elkönyvelem, hogy ennek a mágiának itt vannak a határai. Van ilyen, röpizni meg majd röpizek máskor.

- Jöhetnek - forulok felé, és kisterpeszben, széttárt karokkal várom a támadást. Ha igazán be lennék zsongva lehet még olyan bugyuta boxolós módon is rugóznék hozzá, mint az a régi videojátékokban szokása a karaktereknek. Most viszont inkább koncentrálok, rá is ugranék a hirtelen felém induló vízgömböcre, ha az nem váltana hirtelen irányt. Így fáziskéséssel fordulok utána, megpróbálva még beleérni, mielőtt túl messzire kerül. Ujjaim hegyével megint érzem azt a fura textúrát amit korábban is, majd ahogy egy fának csapódva szétpukkan és permetként a földre szóródik, fejem rögtön visszakapom Laura felé. Milyen jó, hogy előbb összeszedtem a harmatot, ha ez most lecsepegne a pálcikákra, bajban lennék - jut eszembe miközben kezem az érkező gombócok után hadonászik. Először csak egy jön egyszerre, majd kettő, én pedig újra és újra lelkesen vetem magam utánuk. Magasra ugrok amikor egy cseles darab a fejem felett igyekszik egérutat nyerni, de nem úgy van az kérem szépen! Laura hamar igazodik hozzám, nem ad lehetetlen kihívást, így sokat eltalálok. Amit nem, ott ciccegve bosszankodok, a lány meg csak nevet rajtam.

- Jó, elég, elég, hulla vagyok - támaszkodom meg térdeimen kipirosodott arccal, lihegve. Pár jéggolyó hemer mellettem a fűben, a régebbi darabok már jól láthatóan kisebbek, ahogy olvadásnak indultak. Amit eltaláltam, megkaptam így, és most felemelek közülük kettőt, egyiket a jobb, másikat a bal orcámhoz nyomom, hogy hűtsön.
- Köszönöm a játékot - hadarom el két szapora légvétel között, a jeget pedig átcsúsztatom a halántékomra. Aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa... de jó.
- Ha nem valami mozgásképtelen tengeri csillag leszek, hanem mondjuk valami fürge bogár, majd viszonzom a játékot, és megtornáztatlak én téged - fenyegetem meg játékosan, fáradt végtagokkal. Arról majdnem megfeledkezek itt a nagy mókában, hogy Kedves bácsit is fel akarom még keresni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)


Oldalak: « 1 2 ... 42 ... 50 51 [52] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék