26. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 37 ... 45 46 [47] 48 49 50 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Jeong Woo Jin
INAKTÍV


Nagy J | ISTP
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 122
Írta: 2018. május 2. 23:48 | Link

Öcskös
BTS - DNA | Love Love Love

Az öcskösre várakozva elszívok két szál cigarettát is, bár ezt nem szabadna. Az iskola terület asszem tilos a dohányzás, főleg, ha prefektus az ember, azonban nem tehetek róla, ha itt jön rám a szenvedélyem, most emiatt nem fogok lemenni a falu mellé, a másik ok pont az előbb említett személy. Ha neki megígérek valamit, az úgy is lesz. Más felé még nem is éreztem ekkora szeretetet, mint feléje, bár van egy nővérünk, vele mégsem sikerül olyan mély kapcsolatot kialakítani, mint a fiatalabbal. Talán ez azért van, mert én szeretem egyedül, magamba fojtva megoldani a gondjaimat, míg Min nekem önti ki lelke fájdalmát, szóval, ha úgy vesszük, két ember problémája nehezedik a nyakamba, de ezt egyáltalán nem bánom, inkább örülök a testvéremnek.
Most is én kérem, hogy mondja ki, mi nyomja a szívét, viszont ennél komolyabb problémára számítottam. Kétkedő tekintettel nézek rá, hogy ezt biztos jól hallottam. Nekem jelen pillanatban a beadandók a legkisebb gondjaim, sokkal nagyobb problémám, hogy holnap megint utazok Koreába, megbeszélni az utolsó részleteket. Nemsokára, nemsokára… Mégsem úgy reagálok rá, ahogy más esetében tenném, hozzá mérten teszem ezt. Neki ez fontos, így nem tiporhatok a lelkébe, abban az esetben sem, ha ismer, milyen vagyok.
- Majd a legközelebbi jobban sikerül, ha szeretnéd, segítek megoldani – még egy mosolyt is kap tőlem az aranyos feje. Másnak nem segítek az ilyen apró szarokban, azonban, mint mondtam az öcsém más tészta. Ő nagyon közel áll hozzám. Következő kérdésre még furcsábban ért, egy ideig nagy szemekkel néztem rá, majd ahogy közeledni kezdett felém, ellöktem a kezemmel a hülye fejét. Természetesen utána engedtem, hogy rám dőljön.
- Ha nem lennél a testvérem, és csaj lennél minden bizonnyal – mondtam a lehető legkomolyabban, azonban szavaim mögött érezhette a hülyéskedést. – De így, nincs sok esélyed.
Kijelentésem közben végignéztem rajta, majd elhúztam a számat, hogy ne is számítson ilyesmire, ahhoz sokat kellene változnia a világnak.
- De majd egy csaj biztos szívesen harapdál – vigyorodtam el a kijelentésemre, ahogy lenéztem rá, kíváncsian várva a reakcióját.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Best F*cking B*tches with Funny | "A romok alá szorult hercegnőd pedig ölel és imád"
Béres Bárcián
Iskolai dolgozó, Auror


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. május 3. 11:23 | Link

Kriszpin

Tovább bólogat, hiszen tudja, hogy Kriszpin születési helye egy igazán szép környék. Viszont magán a tényen, hogy tényleg ott született, meglepetten mosolyodik el, erről ugyanis eddig nem tudott.
- Tényleg? De jó - állapítja meg. Még a nyelvén lett volna egy "nem is tudtam róla"-féle csodálkozó mondat, de aztán inkább nem mondja. Nem olyan furcsa ez, sosem kötöttek egymással olyan paktumot, hogy az életük összes jelentékeny és jelentéktelen részletét meg kellene osztani a másikkal, amint csak lehet.
- Ó igen, ezt ismerem. Régebben nálunk is rengeteg ilyen volt, kimerítő, de kellemes - neveti el magát, mert ennél jobb kifejezéseket nem talál a helyzetre. Mert hát tény és való, hogy egy ilyen nap végére az ember általában további életét csakis vízszintesben tudja elképzelni és igazán távolinak tűnik az az üdvözítő pillanat, amikor újra meg fog tudni mozdulni, mert a hasa nem fog úgy tetszeni érzetre, mintha ólommal lenne kirakva belülről. Sőt, ne adj' Isten egyszer még az a pillanat is eljöhet, amikor újra bír majd ételre gondolni, de ez igazán csak távoli ábránd már. Arról nem is beszélve, hogy amennyiben egy Kriszpinéhez hasonló temperamentumos családról beszélünk, mégis ki tud tele hassal még ügyes riposztokkal vitákat is nyerni? Bercinek mondjuk nem lenne nehéz dolga, egyszerűen csak nyugodt ködfelhőt tenne mindenkire, hogy egyenlőek legyenek az esélyek. Elvégre ha a ház asszonyainak szabad olyan eszközökkel élnie, mint a férfiak hasának telepakolása, hát csak nyúlhat ő is valamihez, nem?
- Meggie Shelbie Walker, így sem ismerős? - említi meg végül az énekesnő nevét, mert mindig is ő volt a lényeg a bandából egyébként, ráadásul ha Berci emlékei nem csalnak, az itteni Trófeateremben is van egy-két általa megszerezett díj kitéve.
- Amúgy nem járta végig velünk az iskolát, ha jól tudom azért szökött meg, hogy megalapíthassa a bandát... Elég nagy balhét csináltak a szülei - ha másra nem, Maggie szökésére a korosztályukból a legtöbben emlékeznek. Végül készségesen felsorolja még neki a leghíresebb számok címeit, hátha úgy majd derengeni kezd neki a dolog, közben pedig kikap a kosárból egy fűszeres vajkrémet és egy puha császárzsömlét. Kezd felbátorodni, ami az evést illeti... Talán most nem csak képletesen, hanem szó szerint is igaz, hogy evés közben jön meg az étvágy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
Iskolaigazgató



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 276
Írta: 2018. május 4. 00:05 | Link

Bárcián
délután a zöld füvön

Vele nevetek. Ahogy mondja. Ha meg belegondol az ember, nem is érti, miben merült ki annyira, amikor egész nap csak evett meg ivott, és elvileg az ég világon semmilyen munkának minősülő tevékenységet nem végzett. Azonban itt a gond, hogy azt hisszük, csak abban lehet elfáradni, pedig hát egyáltalán nem. A semmittevésben is el lehet, meg a szórakozásban is. Más kérdés, hogy ezek után nem illik kimerültségről beszélni vagy arra hivatkozni. Aki este legény, reggel is legyen az - tartja a mondás.
- Meggie... igen. Igen, így már kezd derengeni - bólogatok hevesen, hallgatva, miként próbálja emlékeimbe idézni az évfolyamtársát. Ahogy pedig folytatja a rávezetést, egyre több minden jön elő. A számok felsorolása közben meg végleg a helyére kerül a történet.
- Hát persze. Igen, igen - adok is hangot neki lelkesen, majd megünneplendő, hogy mégsem olyan lyukas az agyam, szerzek még egy sütőtökleves üvegcsét és jól belekortyolok. Utána valami desszert után kezdek kutatni a kosárban.
- És minden rendben egyébként? - kérdezem, barátságosan végigpillantva rajta.
- Azt a bájitalt... használod még? - érdeklődöm a szerről, amit egy időben magához vett, hogy a hangulatállapota és érzelmi töltöttsége jobban megközelítse az emberek átlagát. Mialatt így beszélgetünk, Pajkos néha átsétál a pléden, aztán elszalad pár diákkal barátkozni, végül most ismét nálunk terem, lelkesen farokcsóválva és kipécézi magának barátomat. Megszimatolgatja ráérősen, aztán belesétál az ölébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
Mestertanonc Rellon (H), Rellonos mentor, Rellon csapattag, DÖK tag, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


aeromágus
offline
RPG hsz: 655
Összes hsz: 7403
Írta: 2018. május 4. 08:45 | Link


épp ezt vettem fel

Mindig szeretem az edzések után az izmaimra települő fáradtság érzését, mert akkor az azt jelenti, hogy eredményes volt, és én nagyon szeretnék bizonyítani, most, hogy már nem csak helyettes vagyok, hanem kapitány is. A jó idő tiszteletére a visszafele utat inkább a szabadban teszem meg, nem pedig a kastélyon keresztül, még ha ott rövidebb is lenne. Az öltözőben úgyis letusoltam, szóval annyira elcsigázott sem vagyok, mintha nem tettem volna meg, úgyhogy semmi nem foghat vissza. Amúgy is jobban szeretem nagy, tágas, nyílt tereket, mint négy fal között bezáródni. Ebből az egészen kellemes lelkiállapotból éppen Marci jelenléte rángat ki, pedig tudom, hogy nem szép dolog ilyet mondani, főleg, ha kedves emberről van szó, aki igazán nem tehet semmiről. Amióta elméletileg együtt vagyunk, nagyon sokat változott, nem csak külsőleg, de belsőleg is, és most épp nem az írói kríziséről és múzsátlanságáról beszélek, hanem az egész lényéről. Én legalábbis így látom, és nagyon rossz már csak a tudat is, hogy ha nem is közvetlenül miattam, de mindenképp a hatásomra történt ez a változás. Nagyot sóhajtva indulok el felé. Tati azt mondta, hogy mindenképp kell gondolnom magamra is, és azt kell előtérbe helyeznem, ami nekem jó, szemben azzal, ami neki lenne jó, és ha valaki, hát Tati nagyon ért az ilyen dolgokhoz. Úgyhogy úgy döntöttem, hiszek neki, és így is fogok tenni.
- Szia - hátulról ölelem át a vállát, ahogy ül a padon, és nyomom arcom az övének. A legtöbb emberrel ellentétben engem amúgy nem zavar ez a hirtelen jövő szőrösödés a fején, hogy karcolná az arcom, vagy valami. Tetszik, mert sokkal férfiasabbnak tűnik tőle, és ha nem tudnám, hogy milyen lelki állapot eredményezte ezt, akkor el is dobnám az agyam, de ez most sajnos elmarad.
- Kezdem azt hinni, hogy valaki átírta az emlékeim, és az igazi Marcit eltüntette, és a helyébe léptél te - csak félig viccelek amúgy. A mondat elején még csak a külsejére céloztam ezzel, de aztán a közepe felé rájöttem, hogy ez nem is akkora nagy hülyeség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
Prefektus Rellon, Harmadikos mestertanonc


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 289
Írta: 2018. május 4. 11:39 | Link

Kamillám

Az ölelése mindig olyan jól esik. Olyankor, mikor megölelt, nem számítottak sem az előzmények, sem a körülmények, sem semmi. Mindig, mikor ott volt mellettem, és éreztem a bőrét a sajátomon, biztonságban éreztem magam, és olyan volt, mintha minden rossz eltűnne. Most is, mikor hátulról átkarol, önkéntelen mosoly húzódik az arcomra, és jobb kezem ujjait a karjára fonom, és simogatom egy kicsit. Most is, mint mindig, rendben érzem magam. A teaházban is, és azóta többször is ez az érzés járt át. Itt van, biztonságban vagyok.
- Bánod?
Egy hosszú perc után kérdezem ezt tőle. Gondolkoztam már rajta egy ideje, hogy feltegyem a kérdést, de sosem jutottam el odáig, hogy megtegyem. Az írásképtelenségem óta nem szívesen megyek bele a mélylélektanomba, mert esküszöm, hogy még magam is meglepődnék azon, ami ott megbújik.
Nem kérdeztem meg őt, pedig megakartam, hogy mit szólna. De valahogy úgy voltam vele, hogy ha elbukok, ha nem vagyok elég kitartó, ha elhitetem vele, hogy képes vagyok más lenni, mint ami eddig voltam, majd mégsem, akkor elveszítem őt. Nem tudom, hogy akarna-e másnak, azt nyilván sejtem, hogy a jelenlegi búskomorság nem tesz jót egyikünknek sem, de hát jóban rosszban nem igaz?
Próbálok másabb lenni, vidámabb, közvetlenebb, de mindig volt bennem egy gát, ami miatt nem ment. Vele szemben sosem hazudtam, mindig őszinte voltam, és bár tény, hogy öt évig nem mondtam el, hogy szerelmes vagyok belé, de, hogy szeretem, nem rejtettem el soha. Ezt nem tekintem hazugságnak, pusztán információtorzulásnak. Szépen meg tudom magyarázni, hogy nem vagyok hibás benne. Végül is, megmagyarázni mindent meglehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
Iskolai dolgozó, Auror


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. május 4. 21:19 | Link

Kriszpin

Elégedetten veszi tudomásul, hogy sikeresen összehoztak Kriszpin fejében egy-két emléket az énekesnőről. Hát igen, tényleg bámulatosan jó hangja Meggienek, pedig Berci nem is igazán szereti a műfajt amiben a Magicbomb játszik, de ő az a fajta tehetség, ahol ez szinte már nem is számít. Meg hát Bellával ez már afféle közös rituálé számukra, legalábbis egy a sok közül, amelyek az elmúlt években kialakultak. Szinte biztos volt benne, hogy a szökésről majd beugrik valami, azt még elég sokáig emlegették a kastély falai között, ahogyan az ilyen nagyobb balhékat szokták. Biztos benne például, hogy a minisztériumi felügyelők hirtelen érkezése és legalább ilyen hirtelen távozása is szóba fog kerülni néha-néha még egy ideig, pedig már lement egy tanév azóta.
Nem mondhatnánk, hogy Kriszpin következő kérdésén nem döbben meg. Amikor a hogylétéről érdeklődik, azt hiszi hogy egyszerűen csak folytatni akarja a beszélgetést valahogy, a bájital emlegetése azonban ennél kicsit mélyebb témának tűnik, talán kicsit provokatív is. Meglepetten emeli meg a szemöldökét, majd az enyhe feszültség hatására enyhén elneveti magát. Van egy olyan gyanúja, hogyha folytatta volna a bájitalozást, arról Kriszpin is tudott volna, de igazából meg sem fordult a fejében azok után hogy Leonnak úgy kellett összekaparnia a romjaiból. Erről persze Kriszpin nem tudott, talán ez itt a bökkenő.
- Nem, azóta egyáltalán nem - jelenti ki, a kviddicspályán töltött estéjükre célozva. Hagy némi szünetet, kicsit gondolkodik, hogyan folytassa. Sokféleképpen lehet, az igazságnak sok verziója van. Az egyik, hogy így igenis könnyebb volt felejteni, ezt nem fogja letagadni. Voltak persze más okok is. Mint például hogy nem könnyű az ilyen szereket beszerezni és egy kuruzsló romlott alapanyaga miatt napokig hányt és émelygett, amiből Leon alig bírta kiszedni. Aztán ott van az is, hogy nem egészséges az ilyesmi. Amikor a bájital hatása alatt van, nem tud rendesen megküzdeni a mások számára hétköznapi intenzitású érzelmekkel, a szervezete teljesen kikészül, az egekben van a pulzusa, folyamatosan stresszel terheli őt az adrenalin... Röviden és tömören úgy érzi magát másnap, mint aki egész éjjel az életéért menekült. Ezt így nem lehet, vagy mindig kellene szednie, vagy soha. És ezt már megszokta, úgyhogy a soha mellett döntött. Éppen azelőtt kevéssel, hogy a csend már kínos lenne, folytatja:
- Nem igazán egészséges amúgy sem. Meg hát ezt már megszoktam, nem hiányolok semmit - az utóbbi mondat persze nem annyira igaz, inkább csak afféle féligazság. Egyszerűbb lenne normálisan, de tény ami tény, ő elvan így is. Más kérdés, hogy ez a társadalom darabokra szedi az embert ha soha nincsen párja, kezdve az ember saját édesanyjával. Hát igen, ezzel küzdünk most.
- Mondjuk anyám szerint meg kellene nősülnöm, szabályosan rám szállt - neveti el magát, miközben a háta mögött megtámaszkodik a jobb tenyerén és égnek emelt kékjeivel érzékelteti, mennyire unalmas már a téma. Ekkor sétál bele az ölébe a blöki, akinek ezzel az iménti mozdulattal helyet is csinált, úgyhogy arckifejezése némileg lágyabbra vált és finom mozdulatokkal kezdi el a kutya szőrét simogatni.
Utoljára módosította:Béres Bárcián, 2018. május 4. 22:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
Iskolaigazgató



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 276
Írta: 2018. május 4. 23:15 | Link

Bárcián
délután a zöld füvön

A provokáció eléggé messze áll a természetemtől, még ha néha úgy is tűnik, hogy azt teszem. Egyszerűen csak megkérdezem, amit úgy érzem, meg kell. Márpedig szeretném tudni, mi van a plédtársammal. Hiába nem tűnik úgy, mint aki bármit is használna, az ilyen dolgokat nehéz kiszúrni egy közelállónak.
Bólogatok a válaszára, és pontosan értem, mit ért azóta alatt. Hazudnék, ha azt állítanám, nem maradt meg bennem az az este és hogy nem jut eszembe néha mind a mai napig, azonban mindehhez egy pillanatig sem társulnak olyan érzelmek, amelyek csökkentenék barátomat a szememben, vagy azt, amit iránta érzek. Sajnálom, ha benne esetleg átalakult valami. Részemről ugyanúgy szeretek vele lenni, mint mikor még az igazgatói széket sem foglaltam el.
- Mit okozhat? - kérdezek rá, miért nem egészséges a szer. Nyilvánvalóan minden bájitalnak akadnak mellékhatásai és azt mindenkinek egyénileg kell felmérnie, vállalja-e a kockázatot, vagy hogy ha jelentkeznek ezek a gondok, attól még megéri-e a készítményt tovább alkalmazni.
- Ah, ne is mond - csattanok fel derűsen.
- Ez az én családomban is folyton előjön. Mondjuk erős lenne azt állítanom, hogy rám szálltak, de tény, hogy minden adandó alkalommal rákérdeznek, mi a helyzet velem ezen a téren - bólogatok, immár a desszert végére érve, leöblítve azt. Követem barátom példáját és kényelmesebbre veszem a figurát. Hanyatt dőlök és két oldalamon felkönyökölök, egyik térdem felhúzom. A napsütéstől félig lehunyt szemmel figyelem a párost, jól megmosolyodva kutyám szenvtelenségét. Bárcián combjára fekszik, mellső lábait lelógatva róla. Hátsó lábai a pléden maradnak, farka kedélyesen jár az anyagon, gyűrve azt. Lihegve hagyja magát simogatni.
- Nősülnél egyébként vagy inkább férjhez mennél? Vagy ez nagyon hülye kérdés? - érdeklődöm, utóbbinál megmosolyogva magam, továbbra is felfele pislogva rá elhevertségemben. Valahogy ez köztünk így konkrétabban soha nem került még szóba, hiszen annyi minden másról tudunk beszélni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
Iskolai dolgozó, Auror


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. május 6. 18:48 | Link

Kriszpin

Kicsit összeráncolja a szemöldökét Kriszpin kérdésére ahogyan láthatóan eltöpreng a válaszon, mert ezt így még nem is igazán fejtette ki senkinek.
- Hát több minden is lehet gond. Az egyik, hogy elég nehéz beszerezni ezt a bigyót, így azt is nehéz tudni, mennyire megbízható a forrás. Emiatt is jártam már pórul, romlott vagy hamisított volt az egyik összetevő, nem is tudom... - Leon ennyit mondott neki, úgyhogy valószínűleg tényleg ennyit lehet tudni. Azt már nincsen kedve tovább részletezni, hogyan hányta végig a lakrészét, ezt az igazgató képzeletére bízza a továbbiakban.
- Másrészt egyszerűen élettanilag megterhelő nekem a dolog, nem vagyok ilyen intenzitású dolgokhoz szokva. Olyan, mintha te mondjuk úgy töltenéd az egész napod, mint azt a pár másodpercet amíg bungee-jumping közben zuhansz. Kikészül a szívem például, folyamatosan vészkészültségben vagyok, elég kimerítő - fejti ki végül kicsit még a dolgot, aztán a végén megvonja a vállát. Persze más lenne a helyzet, ha tényleg állandóan a szer hatása alatt élne, de ezt határozottan nem szeretné. Az ereje és az ezzel járó nehézségek is hozzá tartoznak, mindig is a részei voltak. Az ember nem dobálja el csak úgy azokat a dolgokat, amik az identitását kialakították.
Aztán áttérnek egy másik témára, ami valójában szintén nem sokkal kellemesebb, bár valamennyire azért jó érzés Bercinek, hogy nem ő az egyetlen akit otthon ezzel szórakoztatnak.
- Értem én hogy csak a legjobbat szeretnék, de inkább csak elveszik vele az ember kedvét az egésztől... Ez nem egy verseny... - dörmögi elégedetlenül, mintha ettől ugyan az anyukája hallaná és hirtelen leszállna a témáról. Na ez az, ami elég valószínűtlen.
Kriszpin kérdései ma sorra meglepik, a soron következővel sincsen ez másképp. Kicsit megköszörüli a torkát, de nem néz fel rá, továbbra is Pajkost fixírozza miközben egyenletes mozdulatokkal vakargatja éppen a kutyus állát. Ez egy jó kérdés. Röviden végiggondolja mindkettőt, de egyik kép sem kevésbé szimpatikus, mint a másik. Úgy érzi, többféleképpen is lehetne őt jól szeretni és fordítva.
- Nem tudom. Azt hittem van ilyen preferenciám, de most már... Most már nem. A szeretet a lényeg, nem? - emeli meg a tekintetét ekkor a kutyusról, át a gazdájára. Pár másodperc múlva kissé elbizonytalanodva hozzáteszi:
- Vagy nem tudom, te mit gondolsz erről?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
Iskolaigazgató



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 276
Írta: 2018. május 6. 22:06 | Link

Bárcián
délután a zöld füvön

Figyelmesen hallgatom, ahogy barátom részletezni kezdi, milyen veszélyekkel jár annak a bájitalnak a fogyasztása általánosságban, illetve milyen kedvezőtlen hatása van egészen pontosan őrá. A hasonlata igazán szemléletes, nagyon tetszik. Mármint amennyit értek belőle.
- Amikor egy repülőgépből ugranak ki, ugye? - vonom össze dús szemöldökömet, alaposan összekeverve az általa említett extrém tevékenységet az ejtőernyőzéssel. Mondjuk érdekes mód az ejtőernyőzést meg pont tudom, micsoda, de a képzeletemben a bungee-jumping ennek az egyik válfaja.
- Értem. Világos - bólogatok, ahogy mélyen átérzem az állapotot.
- Ez esetben tényleg jól teszed, hogy nem használod - értek egyet a döntésével elmosolyodva. Nem szoktam ellene lenni semmilyen olyan szerhasználatnak és úgy en bloc semminek, ami segít valakin bármilyen módon és közben nem árt vele sem másoknak, sem magának. Azonban, ha az egyik is bekövetkezik, fontos, hogy az illető le tudjon mondani róla. Persze, legjobb ezt már akkor megtenni, mikor még nem történt meg a baj.
- Hát nem - rázom a fejem, hiszen valóban nem verseny ez a házasodósdni. Figyelem Bárciánt, ahogy most egy kicsit inkább a kutyámat veszi a figyelme középpontjába, amolyan pótcselekvésként. Tudom, talán ingoványos talajra vittem most őt, de néha olyanra is kell lépni.
- Ugyanezt. A szeretet a lényeg - felelem nyílt, kedves tekintettel.
- Nekem személy szerint akadnak preferenciáim, de mivel jelenleg a közelében sem járok a házasságnak, talán ez nem olyan érdekes - teszem azért hozzá ezt, egyik könyökömre helyezve a súlyt, hogy oldalamra gördülve szerezzek egy nektarint magamnak a kosárból és beleharapjak, miközben visszadőlök. Pajkos érdeklődve figyeli barátom öléből, mit csinálok. Még a fülét is emeli hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeong Min Jae
INAKTÍV


mini J
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 65
Írta: 2018. május 11. 10:47 | Link

Jinnie.  Love  Love  Love


- Nem kell, az én hülyeségem volt… - válaszolt halkan bátyja felajánlására, miszerint Jin majd segít neki a következő beadandónál. Tényleg csak Minjae figyelmetlensége volt a hiba, úgy összességében jó tanuló volt, bár a Levita legjobbjaitól elmaradt, sokszor pont az ilyen kis bakik miatt, mint a mai és a lelkiállapota is mindig eléggé kihatott a teljesítményére. Ez is egy olyan terület volt az életében, ahol szeretett volna minél jobb lenni, minél jobban megfelelni, és nem tudta elfogadni a kudarcokat. Még egy ilyen apróságnál sem mint egy beadandó.
Nagyon szerette volna azt mondani, hogy igen, Jinnie, szeretném, ha segítenél ebben is és mindenben, és igazából ne is menj el Koreába, ne legyél híres rapper… ne hagyj itt engem. Amikor annak idején bátyja elkezdte a gyakornokokoskodást, akkor még olyan messzinek tűnt Minjae számára az egész, de az utóbbi időben már kezdte érezni, hogy a testvére hamarosan nem lesz olyan szinten jelen az életében, mint ahogy most még itt van. Félreértés ne essék, Minnie nagyon is örült bátyja sikerének, és teljes mértékben támogatta őt, hisz Jin tényleg tehetséges volt, mindenféle testvéri elfogultság nélkül is. A kisebbik Jeong azonban mindig is bátyjára támaszkodott mindenben, rendkívül szoros volt a kötelék közöttük (talán Minjae részéről a ragaszkodás erősebb), az ittenieknek talán néha furcsának és félreérthetőnek is tűnhetett egymás felé irányuló viselkedésük. Ám ez egyszerűen csak a családjuk által hozott szeretetkifejezés volt.
- Jajjmár, elrontottaaad a pillanatot. - lökte el magától nevetve testvérét a vámpíros megjegyzésére.
- Nem is úgy értettem. Testvérként is simán megharaphatnál, meg átváltoztathatsz és akkor évezredekig tudlak idegesíteni majd. - tette még hozzá, ám amikor szóba kerültek a lányok, elhallgatott és zavartan újra a körülötte lévő füvet kezdte el piszkálni.
- Nem én vagyok a nagy nőcsábász... - tényleg nem volt az. Ő nagyrészt csak plátói szerelmekkel büszkélkedhetett, de azokból volt egy nagyon hosszú listája. Rövid csend következett ezután, Minjae gondolatai teljesen más irányba fordultak, hogy valójában miért is hívta ide Jinniet.
- Holnap utazol akkor? - tette fel a kérdést halkan, maga elé bámulva.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
Mestertanonc Rellon (H), Rellonos mentor, Rellon csapattag, DÖK tag, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


aeromágus
offline
RPG hsz: 655
Összes hsz: 7403
Írta: 2018. május 17. 16:40 | Link


Már azt hinném, nem is fog válaszolni, csak csendben nézzük egymást ebben a pozicióban amíg nekem ki nem áll a lábam, neki a meg a nyaka, de aztán mégis megszólal. A közénk lógó hajam átmelem a másik oldalra, majd az arcom a vállára engedem, így pillantok rá. Nim mintha most sokat látnék az összképből ennyire közelről, de annyi baj legyen, nem is terveztem annyira elhúzni a vizsgálgatást mint ő a kérdést.
- Nem - vonom meg vállaim, ahogy el is mosolyodom. Ami azt illeti, maga a változás tényleg nem zavar, miért is zavarna, én is változok, ahogy mindenki más is, a világgal együtt. Inkább a mögötte meglapuló indok, hogy ő most nem boldog, és nem azért lett ilyen, mert elgondolta, hogy "most szeretnék borostát növeszteni", hanem egyszer csak megtörtént, miközben a szomorkodásával és magába fordulással volt elfoglalva. Nekem pedig, a barátnőnek, az a dolgom, hogy kihúzzam onnan, és nem, hogy még jobban beletaszítsam.
- Nem tűnsz túl boldognak. Remélem nem próbáltál meg írni az újságba, mert ha igen, én nem tudom mit csinálok veled - micsoda fenyegetés. Holott nagyon komolyan is gondolom, mert szerintem akkor is pihentetnie kell ezt, amíg nem jön az új ihlet, amíg nem jön az írni akarás, és nem erőltetni, amikor szemmel láthatóan csak egyre jobban nyomja. De hát Marcinak sosem volt affinitása ahhoz, hogy elkerülje az őt bántó dolgokat. Másképp nem én lennék itt, hanem egy rendes lány.
- Hmmm - elgondolkodva nézek el oldalra. Valójában fogalmam sincs, mit kellene most tennem. Átmászva a pad támláján landolok mellette törökülésben, majd gondosan kiropogtatom a vékony ujjaim, csak így, se szó, se beszéd. Nem mintha olyan hihetetlen félelmetes látványt nyújtanék, hogy meg kéne ijednie tőlem. A nyakam is kiropogtatva mozgatom meg körülötte kicsit a levegőt. Fogalmam sincs, mit akarok ezzel elérni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
Prefektus Rellon, Harmadikos mestertanonc


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 289
Írta: 2018. május 18. 20:02 | Link

Kamillám Pirul

Nem. Ennek mondjuk örülök. Én személy szerint eléggé utálom magam még mindig, de ha őt nem zavarja ez a mostani borostás állapot, meg minden, amit magával hoz az, hogy elkezdtem edzeni, akkor jó. Folyton viccelődtünk a kviddiccsel, hogy amilyen macis vagyok, még a végén mindenkit kilapítok. Most viszont figyelek arra, hogy mértékkel egyek, ne fogyasszak feleslegesen édességet, és még mozgok is, és egyszerűen a tükör előtt állva úgy érzem, hogy elkezdtek kicserélni, és be kell vallanom, élvezem. Már egészen vállalható vagyok a képeken is, nem én vagyok az, akinek indokolatlanul hörcsög feje lesz, ha nem áll meg mindenféle kitekert pózban. Ez azért jó, önbizalom növelő.
- Mi? Dehogy. Beszéltem Jonathannal. Fokozatosan szeretnék visszatérni, de most inkább háttér munkát csinálnék.
Amíg átmászik a padon - amivel csak úgy mondom, egyes részeim szinte fizikai fájdalmat éreznek -, előszedem a folytatáshoz elengedhetetlen jelvényt, ami valamiért a zsebemben pihen most még. Leginkább azért, mert még nem mondtam el Kamillának, és addig, amíg ő nem tudja, nem akartam mutogatni, először azt akarom, hogy ő ismerje meg a változást az életemben.
- Főszerkesztő lettem. A tanév végéig, először. Meglátjuk, hogy hova jutunk ezzel. Főleg háttér munka, de mégiscsak az újságnál maradhatok, és ez azért sokat jelent. Féltem, hogy nem fogja tudni, hogy mihez kezdjen velem. De most minden remek ezen a fronton azt hiszem.
Régen nem beszéltem már összefüggően ennyit, és egészen lelkes is vagyok, ami szintén meglepő tőlem, míg tőle a szellő, amit érzek. Ismerem őt, mint a rossz pénzt. Felé fordulva én is törökülésbe húzom magam, ami egészen könnyen megy már, és így nézem őt egy hosszú percig, mielőtt eldöntöm, hogy hogyan is közelítem meg a helyzetet.
- Rendben vagyunk?
Nem tudom, hogy ez mennyire érthető, de szerintem ő érti. Hosszú ideje vagyunk elméletileg kapcsolatban, és esküszöm, elmondani se merem, hogy mennyi mindent nem csinálunk, amit mindenki más teljesen természetesnek vett tőlünk már az elmúlt években is, amikor még ennyik se voltunk kimondva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Navine csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Másodikos mestertanonc


° Jóstanonc | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 1910
Írta: 2018. május 18. 21:30 | Link

Eliades Nesztor



Végre kellemes idő volt, véget értek rossz, cudar idők. Szóval kedvet kaptam egy kis sétáláshoz a természetben, valamint úgy döntöttem, hogy kiegészítem az albumomat további fényképekkel, úgyhogy helyszínként a rétre esett a választásom. Elég sokat kuksoltam mostanság az iskola falai között, szóval felemelő érzés volt újra a természetben lenni. A jó idő miatt tavaszi sportöltözéket választottam magamnak, amiben kényelemesen éreztem magam, a hajamat pedig hátrafogtam, így indultam el az utamra. Természetesen a fényképezőmet sem felejtettem a szobámban, amit még Timitől kaptam a születésnapomra. Igazán figyelmes ajándék volt tőle, bár tudta, hogy imádok fotózni. Mindenesetre nagyra értékeltem a figyelmességét.
Miután kiértem a helyszínre, rögtön megláttam egy katicabogarat, amint épp az egyik fűszálon kapaszkodott, gondoltam, hogy ez jó fotótéma lehet, úgyhogy mentem lehasaltam a fűbe és le is kaptam. Szokás szerint ezt a képemet is fekete-fehérben lőttem, mert nekem ez a kompozíció tetszett a legjobban, erről pedig megvolt a saját véleményem. Kevés ismerősöm szerette a fotózást és még kevesebben értettek a művészethez, szóval ez a téma idáig Linkén kívül kivesézetlen maradt számomra. Belegondoltam, hogy már milyen régóta vagyok az iskola tanulója, majd arra a témára terelődtek a gondolataim, hogy egyelőre nagyon nem úgy jöttek össze számomra a dolgok, ahogyan szerettem volna. Timivel nem sok beszélnivalóm volt, mert tudta, hogy tovább szeretnék tanulni, a külön kecó pedig nem jött össze, szóval egyelőre még mindig a lányok hálótermeinek körletében szállásoltam el magam. Nagyon örültem volna, ha minden a terveim szerint sikerül, de sajnos Fortuna nem az én oldalamon állt jelen pillanatban, szóval be kellett érnem azzal, ami idáig természetes volt számomra. Noha így is függetlenebb voltam attól, mintha otthon éltem volna, de azért mégiscsak jó lett volna egy külön lakás, de mivel nem állam túl jól anyailag, így nem engedhettem meg magamnak ezt a luxust.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2018. május 18. 22:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eliades Nesztor
KARANTÉN


Szinkronizált-Siket-Fotós
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 52
Írta: 2018. május 18. 22:05 | Link

Széplaki Alíz

 
 Zsömle és én, mi jó pasik slattyogunk egymás mellett és élvezzük a jó idő, mert az van. Befigyelt a nyár és hozta a haverjait a meleget, meg a napsütést. Így ma én is úgy döntöttem megfuttatom ebemet és magamat is idekinn. Nyakamban persze ott lóg csőretöltött fényképezőgépem, hisz fotós vagyok, vagy mi a szösz. Tehát itt vagyunk a réten, elvagyunk mint a befőttek, amikor is kiszúrok egy kolleginát. Nála is fotómasina van, de, hogy amatőr-e a lelkem, vagy hasonszőrűen régi motoros a szakmában mint én, azt innen mégy nem tudom. Laza léptekkel megindulok felé és hű ebtársam mellettem lépked. Kék farmert, fekete galléros pólót viselelek oldalamon egy kis táskával amiben úgy öt-hét szendó várja, hogy befaljam, ha találok majd rá alkalmas helyet. Na meg a ki füzetkém. Ahogy odaérek a lányhoz elő is szedem és ráírok pár sort - Szia! Nesztor vagyok, meg siket. Klassz a géped. Mióta fotózol? - érdeklődő arccal nyújtom felé a füzetkét, hogy olvassa el amit rávéstem. Közben Zsömle közelebboson és, mert ő az igazi nőcsábász, már be is igyekszik vágódni a lánykánál a nagy barna szemeit ráfüggesztős oldalra biccentett fejes ábrázatával. Amikor megkaptam a kiképzője nem mondta, hogy ilyen is tud lenni, csak azt hogy remekül teljesített az iskolában, ahol az egyik legügyesebb segytőkutyává vált. Ettől függetlenül azért csak megmaradt benne az a kedvesség, ami csak egy bohókás kölyökkutyára jellemző, pedig ránézésre inkább látszik ordas farkasnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"A fényképezőgép objektívje az, amely igazi valójában megmutatja a világot"

Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Navine csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Másodikos mestertanonc


° Jóstanonc | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 1910
Írta: 2018. május 18. 22:22 | Link

Eliades Nesztor



Elégedetten szemléltem a katicabogaras képemet, hiszen tökéletesen sikerült eltalálnom a megfelelő pillanatot vele kapcsolatban.
- Úristen! Ez nem is sikerülhetett volna jobban! - mondtam magamnak elégedetten. Nem mindig sikerültek a képeim úgy, ahogy akartam, de most szerencsém volt.
Közben azon vettem észre magam, hogy társaságom akadt egy férfi és egy kutyus személyében. Az állatka iszonyat cuki volt, rögtön odajött hozzám, és mivel nagy állatbarát voltam meg is dögönyöztem.
- Nagyon édes a kutyád - közöltem a sráccal. Kicsit elcsodálkoztam, amikor egy cetlit nyújtott át nekem, de miután elolvastam, rögtön felvilágosultam. Jó érzéssel fogott el, hogy megdicsérte a gépem. Hiába, Timi nem vett nekem rossz gépet, tudta, hogy mik az elvárásaim egy fényképezővel kapcsolatban.
- Szia! Alíz vagyok. Tulajdonképpen már általános iskolás korom óta szerettem fényképezni, de igazából mostanság jöttem rá a műfajomra. A fénykép elkészítésénél mindig a jól elkapott momentum a legfontosabb, hiszen ez marad hátra az éppen megörökített pillanatból, mely utána a közönség elé tárja mondandóját és történetét - nyújtottam a kezem bemutatkozásképp Nesztor felé.
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én főként a fekete-fehér fotókat preferálom. Számomra az mutatja meg a képek, a téma valódiságát. Véleményem szerint a fekete és a fehér alapszínek. A két végletet szimbolizálják, mint a yin és yang, avagy fény és sötétség nem léteznek egymás nélkül. A fekete és fehér színekkel készült művek a puritán valóságot ábrázolják, mindenféle körítés nélkül - közöltem a sráccal a véleményemet.
- Te mióta fotózol és milyen képeket szeretsz készíteni? - kérdeztem tőle érdeklődve. Reméltem, hogy nem zúdítottam rá túl sok mindent, de úgy gondoltam, hogy ha már érdeklődött, akkor teljes körű válassza szolgálok neki a fotózást illetően. A kutyusa pedig rém aranyos volt, épp az ellenkezője volt a lusta macskámnak.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2018. május 18. 23:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eliades Nesztor
KARANTÉN


Szinkronizált-Siket-Fotós
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 52
Írta: 2018. május 19. 00:23 | Link

Széplaki Alíz

 Szó se róla beszédes kislány, annyi szent! Alig győzöm olvasni a szájáról amit mond, de azért nagyrésze árjön. Mondjuk úgy a lényeget megszűrtem magamnak. Nincs baj ezzel, hiszen honnan is tudhatná, hogy ha kedvezni szeretne, akkor kicsit lassabban és kevesebbet szokás mondania annak, aki nem hall, csak az artikulálása alapján érti meg. Ettől függetlenül kedves és Zsömléért is odavan kb annyira mint a fotózásért. - Úgy húsz éve, de komolyan inkább tizenöt éve fotózom - írom a füzetembe - Legjobban arcokat szeretek forózni, portrékat, és nekem a színesek és feketefehérek egyaránt játszanak mert például egy ragyogó zöld szemet a szürkeség megöl, de egy komoly témához, vagy művészibb beállításhoz meg pont az kell- folytatom - Na meg, amit ugye azt fotózom, amit a megrendelő kér, mert ez a munkám. Te még tanulsz? - kérdezem meg írásban és a papírt megint a lány felé mutatom, miközben lábamhoz visszaoldalgó, teljesen elégedett ebtársam fejét megsimogatom, jelezve neki, hogy maradjon, mert még elleszünk it egy darabig. A fények még csak most kezdenek majd finomodni, a rét pedig megtelni élettel és remélem emberekkel is, akikről jó képeket lőhetek. - Ma it sikerült elcsípned eddig? - faggatom, mert felkeltette az érdeklődésemet. Simán lerí róla, hogy nem csak úgy kattoktat a jó kis masinájával, amit apuci vett neki. Sok ilyen van az a baj. De ő lelkesen csinálja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"A fényképezőgép objektívje az, amely igazi valójában megmutatja a világot"

Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Navine csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Másodikos mestertanonc


° Jóstanonc | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 1910
Írta: 2018. május 19. 00:56 | Link

Eliades Nesztor



- Az igen, jó régóta fotózol. Ez nagyon klassz. Kíváncsi lennék a műveidre, persze bizonyára nem hordozod magaddal mindenhova az albumjaidat - mondtam neki lelkesen,  hiszen valóban érdekeltek a művei, látszott rajta, hogy tapasztalt a témában. Szívesen megnéztem volna a képeit, de belegondolva, tutira nem hurcolta magával őket, hacsak nem a fényképezőjében tárolta a nagy részüket. Vagy legalábbis bizonyos mennyiséget belőlük.
- Hm... a portréfotózást én is szeretem. Diane Arbus tökéletes fekete-fehér portrékat készített, melyek a reménytelenséget szimbolizálták. Ezekkel a színekkel tökéletesen ki lehet fejezni az emberek érzelemvilágát, az örömön át egészen a mély depresszióig. Robert Frank is egy tehetséges mugli fotográfus volt, aki szintén a fekete és fehér színvilágot használta előszeretettel önkifejezésre. Bocs, abbahagyom az okoskodást - nevettem el magam a fiúra pillantva. Nem, nem ment el a józan eszem, csak talán kissé túlbuzgó módon álltam hozzá a témához. Nem csoda, hogy a Művészetek tárgy is a kedvenceim közé tartozott.
- Nagyon szerencsés vagy, hogy szereted a munkádat. Sok embernek nem adatik ez meg... vagy rá vannak kényszerítve társadalmilag arra, hogy egy olyan munkával, ami nem jelent nekik semmit, pénzt keressenek vagy nem is tudnak róla, hogy mi az, ami igazán örömet okozna nekik - osztottam meg a gondolataimat a férfival.
- Én elsőéves mestertanonc vagyok Futurológia szakon. Amolyan jövendőmondó-féle. Képes vagyok előre megálmodni bizonyos emberek jövőjét, ami nem mindig felemelő érzés, de időnként hasznos is - magyaráztam Nesztor-nak a képességemet, amelyre időnként áldásként, olykor pedig átokként tekintettem. Az már csak hab volt a tortán, hogy anyám is megjelent az életemben egy röpke kis találkára, aki idáig egyáltalán nem játszott semmilyen szerepet sem a mindennapjaimban. Az árvaházi éveket sosem fogom elfelejteni, az pedig különösképp bosszantott, hogy édesapám halálára is fény derült, ráadásul a nevelőanyám még mindig nem tudott semmit a találkánkról. Ráadásul arról se, hogy itt szeretnék maradni ebben a világban.
- Bocs, kicsit elkalandoztam. Tudom, rossz szokás - mentegetőztem pironkodva, amikor ráeszméltem, hogy már megint elkalandoztam. Elég gyakran fordult elő velem az utóbbi időben, hogy gondolatban máshol jártam, aztán hirtelen kapcsoltam, hogy vissza kéne térni a valóságba.
- Idáig egy katicát sikerült elcsípnem, aki épp egy fűszálon kapaszkodott. Tudom, nem nagy cucc, de én szeretem a természetfotókat.
Kikerestem a fényképezőmből ezt a képet, majd közelebb léptem Nesztor-hoz és megmutattam neki a fotót.
- Az a tervem, hogy lekapok majd pár személyt, amikor nem is számítanak rá, megpróbálok elkapni egy jól rögtönzött pillanatot. Nem igazán szeretem az előre beállított képeket, max. kérésre - magyaráztam neki, miközben a kutyus fejét vakargattam, aki szintén mellénk telepedett.
- Itt laksz Bogolyfalván? Ha igen, milyen itt az élet? - kérdeztem tőle. Reméltem, hogy hamarosan én is megtapasztalhatom a független életet, ahol nem kell másokkal egy élettéren osztozkodni. Szerettem a kastélyban élni, de azért már vágytam arra, hogy nekem is külön életterem legyen és ne kelljen számos emberhez alkalmazkodnom. A nevelőanyám persze erről semmit sem sejtett, úgy voltam vele, hogyha majd eljön az ideje, akkor elmondom neki a jövőbeli terveimet.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2018. május 19. 00:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eliades Nesztor
KARANTÉN


Szinkronizált-Siket-Fotós
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 52
Írta: 2018. május 19. 19:44 | Link

Széplaki Alíz


 Ez a csacsogó lányka feladja most nekem piszkosul a leckét, mert nem győzöm követni a mondatait, amik csak úgy áradnak belőle, pedig tényleg kis helyes csajszi, meg kedves is persze, és érdeklődő. -Ha gondolod megmutathatom őket. Most még mindenem dobozban van, mert épp készül a galériám és műtermem, meg a lakásom, de kikotorhatom pár albumomat- írom neki és mutatom felé. Jó lenne már azt a francos fordító masinát beszereznem, mert ez így egyre gázosabb. Néhány mondatát nem sikerül értelmeznem és ebből még félreértés is lehet, na mindegy. Figyelem az egyetemi székfoglalónak is beillő előadását, melyben két mugli művészről ad nekem infókat. Csak mosolygok rá és beletúrok hajamba. Zsömle közben élvezi a simogatást, amit Alíztól kap. A kis genya úgy csinál, mintha nem dögönyözném eleget. Na ezért majd még számolok vele otthon. Előadja itt nekem a kitett kutyát... - Számomra Robert Capa és Szipál Márton képei a mérvadók, ha fekete-fehérről van szó, bár azt mondom inkább mindenki a maga szeme szerint fotózzon - talán megérti, hogy ezzel arra akarok utalni, hogy szép dolog a lexikális tudás és más mesterek ismerete, de a saját útját kell megtalálnia minden fotósnak. - A fények a fotós barátai, azok adnak a fekete-fehér meg a színes fotóknak is életet - teszem még hozzá. Nem tudok olyan sokat leírni, mint amennyit eljelelhetnék, ezért összesűrítem a gondolataimat, mint egy jó kis alaplevet. Ezalatt ő a munkáról beszél, meg hogy jó hogy szeretem. Csak bólogatok, mert igaza van. Klassz, hogy azt csinálhatom amit szeretek és amihez konyítok. Pálcával hadonászgatni nem az én világom, pedig nem vagyok qvibli teljesen, de valahogy sosem vonzott a dolog. - Az jól hangzik, de akkor te csaltál, mert már tudtad, hogy találkozunk! - vigyorgok amikor ezt a mondatot elolvastatom vele. Persze sejtem, hogy azért ez nem így van, de poénnak tök jó elgondolás. Kicsit elbambul, valamin nagyon elgondolkozott, de hamar visszatér közénk és folytatjuk a dumálást. - A természetfotózás legalább akkora kihívás mint a portré, szóval gratula a türelmedhez - húzom szélesre mosolyom, ahogy elismerem az erényeit - Nekem harminchárom évem alatt sem sikerült eleget kifejlesztenem magamban belőle. Amúgy ja, itt lakom, jelenleg egy matracon alszom a dobozaim között, mert már átpakoltam mindent, na meg néha otthon héderelek a szüleimnél és besegítek az éttermükben. Szereted a görög kajákat? - kérdezem, hogy kicsit másról is témázgassunk, ne csak a fotózásról, mert hiába szeretem szerelemmel, azért másból is áll az életem. Zsebre vágom kezeimet és kicsit kihízom magam mert büszke vagyok vegyes származásomra és arra, hogy jó fiú vagyok. Na persze nem mindig, de pszt, ez hadititok!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"A fényképezőgép objektívje az, amely igazi valójában megmutatja a világot"

Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Navine csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Másodikos mestertanonc


° Jóstanonc | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 1910
Írta: 2018. május 19. 20:12 | Link

Eliades Nesztor



- Csak akkor, ha nem gond. Nem szeretném, hogy csak miattam keresgesd ki az albumjaidat. Persze, nagyon kíváncsi vagyok a műveidre, de nem szeretnék ezzel kellemetlenséget okozni neked. Nem tudtam, hogy még csak most költöztél be - mondtam neki szégyenlősen. Hát, ez az én formám, mindig előbb beszélek, aztán gondolkodom.
- Hogyan került hozzád a kutyus? - kérdeztem tőle, miközben az eb fejét vakargattam. Nagyon barátságos állat volt, látszott rajta, hogy szereti dögönyöztetni magát.
- Ők is nagyon tehetséges művészek - helyeseltem. Mindkettő munkáját ismertem, példaértékű munkásságot tudhattak maguk mögött.
- Természetesen igazad van ebben. Talán túl sok negatív dolgon mentem keresztül, hogy inkább a fekete-fehér, komorabb műveket kedvelem. Bár talán nincs is összefüggés a két dolog között - válaszoltam neki, miközben az ajkaimat harapdáltam. Nem szívesen emlékeztem vissza az árvaházi évekre, egyedül Timinek voltam hálás, hogy kihúzott abból a gödörből, amibe úgy éreztem, hogy idővel belefulladok.
- Persze, igazad lehet. Már előre megálmodtam, hogy találkozni fogunk! - nevettem el magam, amikor elolvastam Nesztor válaszát a jövendőmondó képességemmel kapcsolatban. Meglepett, hogy ilyen természetesen kezelte ezt a dolgot, mert a legtöbben megijedtek vagy furán néztek rám, amikor a jóslásra terelődött a téma, ez pedig jó érzéssel fogott el, hogy nem nézett dinkának és nem fogta menekülőre a dolgot. Talán az volt a legnagyobb bajom, hogy még mindig mugli fejjel gondolkodtam, pedig hozzászokhattam volna, hogy ebben a világban minden a varázslatról és a szokatlan dolgokról szól.
- Köszönöm. Valóban nem egyszerű elkapni a legjobb pillanatot - jól esett, hogy egy nálam jóval tehetségesebb személy megdicsért, ez jót tett az önbizalmamnak.
- Imádom a görög ételeket! A kedvenceim közé tartozik a görög saláta, a gyros, a pasticcio és a szuvláki. Egyszer majd az Úzót is ki akarom próbálni - feleltem a srácnak, miközben felkaptam a fejem, hogy étteremben is dolgozik időnként:
- Tudsz főzni is?
Kevés embert ismertem az ellenkező nemből, aki még főzni is tudott Cézi kivételével. Igaz, ő olasz volt és szenvedélyesen szerette az itáliai konyhát.
- Van már helyismereted Bogolyfalván vagy még teljesen idegen terület számodra? Vannak szuper vendéglők, cukrászdák, pub-ok stb. Egy nap én is oda szeretnék költözni - csacsogtam a fiúnak lelkesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eliades Nesztor
KARANTÉN


Szinkronizált-Siket-Fotós
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 52
Írta: 2018. május 19. 21:56 | Link

Alíz


 Csak intek mosolyogva, amikor azt mondja kellemetlenség. Ugyan kislány, ne csináld már, hát nem ajánlanám fel, ha nem tudnám pontosan mi melyik dobozban van! Okos pasas vagyok, nem ejtettek a fejemre, bár a bátyám mindenütt ezt terjeszti, de tuti, hogy nem, szóval egész ügyesen boldogulok ám a logisztikázással. Mindenem a helyén van kinn és benn is arra mérget vehet. - Egy kiképzőközpontból, Zsömle a segítőkutyám. Jelez ha valaki jön hozzám, vagy visszafog ha nem vennék észre mondjuk egy közeledő kocsit, meg ilyenek - írom le és mutatom neki majd megvakargatom ebtársam fejét. Nem csak a házi kedvencem, annál sokkal fontosabb. Húzott már ki a pácból mikor egy nő miatt többet ittam mint kellett volna, szóval mi jó barátok is vagyunk. Végül csak megtudom, hogy csípi a görög kajákat. A felsorolásra nagyon vigyorgok, mert pont ezeket szoktam csinálgatni. - A családomé a legjobb Görög étterem az egész országban! - büszkélkedek el a lánykának - Tudok főzni, persze, nálunk mindenki tud, kivéve a bátyámat, ő a könyveléshez ért, a húgom viszont ha minden jól megy séf lesz - mesélek egy kicsit a családomról, akik a legfontosabbak nekem. Nélkülük nem tartanék ott, ahol most. Ők nem erőltették a varázslást és nem térítettek el a fotózástól sem. Hagyták, hogy azt csináljam, amit szeretnék. Jó fej faterom van, ő tanított meg főzni, a mamám meg egy angyal mindenkit meggyőzött, hogy tanuljanak meg jelelni a kedvemért, vele is jóban vagyunk de akit a legjobban komálok az a hugi, rá emlékeztet egy kicsit Alíz. - Sokat sétálgatok, jó témákat keresve, úgyhogy már ismerem a falut, a pubban is voltam, tényleg baba hely - jegyzem le és mutatom neki a sorokat, amikor rátér egy témára, amitől bekattan valami nálam és nem tudom megállni, hogy ajánlatot ne tegyek neki. - Figyelj, én úgyis keresek egy segítőt, mert az előző asszisztensem egy kis gyökér volt, lenyúlta a képeimet és eladogatta őket. Na meg a kéróm is jó nagy lesz és ha gondolod üthetünk két legyet egy csapásra. Fotózunk és lenne egy saját lakrészed, aminek te vagy a góréja. Na mit szólsz? - nézek rá ahogy felé fordítom a jegyzettömböm és várom hogyan reagál a kérdésemre. Nyugiság van! Semmi hátsó szándékom nincs, nem vagyok cukrosbácsi vagy ilyesmi és a harminc körüliekre bukom, de tényleg jó lenne egy olyan segéderő aki értelmes és még fotózni is tud.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"A fényképezőgép objektívje az, amely igazi valójában megmutatja a világot"

Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Navine csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Másodikos mestertanonc


° Jóstanonc | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 1910
Írta: 2018. május 19. 22:37 | Link

Eliades Nesztor



- Ó, értem. Nagyon okos kutya - nyugtáztam egy mosollyal a fiú válaszát. Belegondoltam, hogy bizonyára sokat segíthet Nesztor-nak a hétköznapok során.
- Az igen. Szerintem büszke lehetsz magadra. Ételre mindig is szükségük lesz az embereknek, viszont könyvelésre nem biztos. Mármint az ínségesebb időkben. És amúgy is szeret jókat enni az ember - válaszoltam neki mosolyogva.
- Tök klassz ez a családi vállalkozás - tettem hozzá jókedvűen, mikor a húgáról kiderült, hogy séf lesz.
- Szuper! Akkor majd megkóstolhatnánk valamikor az Úzó-t - tényleg kíváncsi voltam az ízére, a színe már tetszett, de azért szívesen megkóstoltam volna ezt az üdítő görög nedűt.
- Öhm, hogy érted, hogy saját lakrész? - kérdeztem tőle kíváncsi tekintettel.
Hirtelen nem is tudtam, hogy hova tegyem a dolgot. A srác elmesélte az előző asszisztensével folytatott afférokat, amire csupa fül voltam.
- Sajnálom, hogy így alakultak a dolgaid az előző asszisztenseddel. Nagyra értékelem a felajánlásodat, de tudod, mindenképp önerőből szeretnék magamnak egy kuckót találni. Nekem nagyon fontos, hogy egy saját életterem legyen, amelyet én alakítok ki magamnak - magyaráztam a srácnak, aki tényleg nagyon rendes volt, hogy felajánlotta számomra ezt a dolgot, de nem akartam visszaélni a vendégszeretetével.
- Viszont, abban benne vagyok, hogy az asszisztensed legyek, ha te is szeretnéd - válaszoltam neki mosolyogva.
- Mellékállásként szuper lenne, ha te is benne vagy - válaszoltam Nesztornak kedvesen. Így mellékesen pénzt is kereshetnék és a srácnak is segíthetnék a fotózásban. Számomra nagyon fontos volt, hogy teljesen önerőből jussak el arra a pontra, hogy saját erőből jussak végre valamire. Úgy gondoltam, ha végre jut rám egy kis mellékes állás, akkor képes lennék egy kis garzont bérelni Bogolyfalván, ami csak az enyém és senkinek sem lennék a terhére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeong Woo Jin
INAKTÍV


Nagy J | ISTP
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 122
Írta: 2018. május 20. 20:35 | Link

Öcskös
BTS - DNA | Love Love Love

- Jaj, te – borzoltam össze a haját, ahogy a beadandóra került a sor. Nem szeretem ezt az önfejű énjét, mert nincs abban semmi ciki, ha segítséget kér, sőt több időt is együtt tudnánk tölteni, azonban ha nem szeretné, én nem erőszakoskodom. Nem kell neki magyarázni, hogy bármikor a segítségére vagyok, és minden kis semmiséggel jöhet hozzám, mert erre valók a nagytesók.
A hirtelen hangulatváltozást is éreztem, ahogy az öcskösnek elkomorodott az arca, és szótlan lett egy időre. Ismerem annyira, hogy ez ne jelentsen jót, azonban magától biztos nem fogja elmondani, nekem kell kiszednem belőle az információt.
- Na, mi bántja a lelked. És ha azt mondod, semmi kapni fogsz – kezdek kedvesen, amilyen viselkedést más irányába nem fordítok, csak őt tisztelem meg vele, viszont a végére hangom kemény lesz, ellentmondást nem tűrő. Nem szeretem az ellenkezést, vagy a félrebeszélést, mert nincs hozzá türelmem, és utána leszarom a legtöbb esetben, kivéve nála, és, ha kell a végsőkig elmegyek, míg meg nem tudom. Kérdőn nézek rá, majd szemet forgatok, ahogy kimondja a szavakat.
- Még az kéne nekem, hogy évszázadokig a nyakamon legyél, és az örökkévalóságig fárassz – mondom neki kedvesen. Azért az örökkévalóság elég hosszú idő… Következő témának a lányokat vetem fel, aminek következtében természetesen zavarba jön a srác, de így kell lennie, majd eljön számára is az igazi, aki szeretni fogja. Kijelentésére felnevetek, mivel valamilyen mértékben igaza van, kettőnk közül én szoktam többet csajozni, meg bulikba járni. Majd neki is eljön az ideje, ha idősebb lesz, addig pedig pont a szerénysége miatt fogja kedvelni a másik nem, valamint a vágott szemek is közrejátszanak.
Kérdése igen meglepő, hisz mostanában nem is beszéltünk ilyesmiről, így egy pillanatra lefagyok, aztán elgondolkozom a válaszon. Nem lenne nehéz két szó közül választani, azonban túl sokat jelent ez neki, hogy ennyivel letudjam. Kedvesen elmosolyodom, ahogy az arcát tanulmányozom, majd nagy sóhajt követően nyitom ki ajkaimat.
- Igen, de utána nem sokkal jövök is vissza. Valamint nemsokára itt a nyár, ha szeretnél, akkor jöhetsz velem – talán ezzel a hírrel felvidíthatom a srácot. Anyáékkal megbeszéltem a dolgot, ők is örülnének, ha Minnie világot látna, és nem is rossz kezdetnek Korea, ahonnan félig származunk. Kíváncsian pillantok rá, várom a reakcióját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Best F*cking B*tches with Funny | "A romok alá szorult hercegnőd pedig ölel és imád"
Eliades Nesztor
KARANTÉN


Szinkronizált-Siket-Fotós
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 52
Írta: 2018. május 21. 13:07 | Link

Alíz


 Miutáán letisztáztuk a lakhatás dolgot, arra nemet mond. Tiszta sor, ha saját pecóra hajt, a korában nekem is ez volt a heppem. Szóval semmi gáz, majd adok fel hírdetést, hogy lesz egy kiadó lakrészem kezdő míűvészpalánta részére. A segédkezésbe viszont belemegy. - Na, Zsír! Akkor mit szólnál ha most vadásznánk pár jó témát és kattogtatnánk kicsit? Utána meg majd letárgyaljuk, hogy mi merre és, hogy lesz ezzel a segéd dologgal, mondjuk egy uzo mellet! Mert ahogy látom nagyon durván rá vagy kattanva - a fejemről le tudja venni, hogy nekem is bejön a nemzeti bocskorszíj ízű italunk, szóval nem vagyok nén semmi jónak az elrontója - De csak ha már ihatsz, mert szárazdajkaságról szó sem lehet! - javaslom neki mosolyogva, majd körbekémlelek, hogy merre tolhatnánk el a biciglit. Észre is veszek egy pár piknikezőt, akik nevetgélnek meg minden. Van velük egy kutya is, szóval ha hagyják akkor akár ilyen képeket is lőhetünk, hogy az ebekkel rendetlenkednek. Azokból vicces dolgok szoktak kisülni. - Odaskubizz! - vigyorgok friss sütetű társamra és rákacsintok széles vigyorommal. Ha rábólint már meg is közelítjük a csapatot, akik diákoknak tűnnek így közelebbről. - Amikor így a természetben fotózunk embereket, akkor mindig engedélyt kell kérnünk, a spontán pillanatok esetében is, mert utána gázos szituk lehetnek belőle, ha nem egyeztek bele - írom le és egyúttal fejemmel intek, hogy gyakorlás gyanánt elegyedjen velük szóba és győzze meg őket, hogy a fotózkodás jó buli. Addig én Zsömlével tárgyalom le közös nyelvünkön, hogy nyugodtan hemperegjen a fűben, haverkodjon eb kollégájával, meg hasonló gazdis dolgokat. Majd obit cserélek a gépen, hogy a hátteret el tudjam mosni a képen.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"A fényképezőgép objektívje az, amely igazi valójában megmutatja a világot"

Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Navine csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Másodikos mestertanonc


° Jóstanonc | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 1910
Írta: 2018. május 22. 23:01 | Link

Eliades Nesztor



- Szuper, örülök, hogy benne vagy - válaszoltam mosolyogva, így máris összeköthettem a kellemest a hasznossal, hiszen amellett, hogy a hobbimnak élhettem, még pénzt is kereshettem.
- Rendben. De szavadon foglak. És ne félj, ihatok már - mondtam neki vigyorogva. Persze nem tudhatta, hogy már más italt is megkóstoltam és betöltöttem a nagykorúság határát. Azt megértettem, hogy nem akart más felett bébicsőszködni, ha nem volt muszáj, én is így tettem volna a helyébe.
- Igenis, uram - imitáltam a szalutálást, mikor mondta, hogy engedély kell ahhoz, hogy lekaphassunk másokat. Egyébként igaza volt, de szerintem sejtette, hogy egyet értek vele, már csak a mimikáimból is.
- Tényleg nagyon aranyosak, jó fotótémák lennének - helyeseltem bőszen. Nem is kellett kétszer mondani, oda is bandukoltam a párocskához a lehetséges fényképezés végett.
- Jó napot. Alíz vagyok, ő itt a mentorom és a kutyája - mutattam művészien Nesztorra és az ebére.
- Szeretnék pár pillanatképet lőni gyakorlás gyanánt önökről és a kutyusokról, ugyanis, a jövőm függ tőle. Tudják, hatalmas lehetőséget kaptam most, ugyanis ha többek között sikerülnek ezek a képek, akkor lehetőségem lenne bejutni a világ egyik legelismertebb fotós iskolájába, ahol tovább tanulhatnék. Ebben kérném a közreműködésüket. Ez ugyanis minden álmom - adtam elő magam a párocskának érzelmes arccal. Annyira beleéltem magam a szerepembe, mint egy igazi színész. Úgy voltam vele, hogy a cél szentesíti az eszközt. Ezzel a kis füllentéssel pedig senkinek sem ártok, inkább hatásos eredményt érhetek vele, ha meggyőzöm őket a "vágyaimról". Igazából a jóslás mellett szerettem fotózni is, úgyhogy szívesen mentem volna efféle iskolába is, így végül is nem állítottam nekik teljesen valótlan dolgot.
Úgy láttam, hogy a párocska vonásai megenyhülnek, majd zöld utat adtak a képek elkészítésének. Miután megkaptam tőlük az engedélyt, intettem Nesztornak és a kutyusának, hogy jöjjenek nyugodtan, mert szabad kezet kaptunk a fotózáshoz. A nap további része kellemesen telt, sok jó képet sikerült lőnünk a párocskáról és a kutyusokról is. Igazán megérte ez a kis színjáték ezt az egészet.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2018. május 23. 20:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
Iskolai dolgozó, Auror


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. május 23. 18:52 | Link

Kriszpin

Fel sem tűnik neki Kriszpin hibás következtetéséig, hogy számára mennyire kézenfekvőek az extrém-sportos példák. Bele sem gondolt, hogy esetleg nem teljesen érthető amiről beszél – s tulajdonképpen érthető is maga a lényeg, éppen csak az elképzelés nem tökéletes így.
- Majdnem. De ez az, amikor egy kötelet a lábadhoz erősítenek és leugrasz egy toronyból mondjuk. Itt nincs ejtőernyő, végig csak szabadesés – magyarázza, közben pedig meglepő csillogást vélhet felfedezni a tekintetében a szemfüles megfigyelő. Hiába, láthatóan él-hal az ilyen „hülyeségekért”, hogy édesanyját idézzük a témával kapcsolatban.
- Az lenne ugye a másik opció, hogy folyamatosan szedjem... De akkor elveszíteném az erőmet – mondja elgondolkodva, vállát megvona kissé, magában pedig befejezve a mondatot azzal, hogy „és önmagamat”. Mert mint már azt korábban is megtárgyaltuk, nála azért a nyugalom egy nagyon alapvető jellemvonás is. Nem is igazán tudja, hogy ki lenne nélküle.
Aztán Kriszpin egy némileg kényesebb témával kapcsolatban kezdi el faggatni, azonban hamarosan mégiscsak jól sül el a dolog, már a lehetőségekhez képest. Legalábbis Bárcián számára mindenképpen, ugyanis elhangzik egy mondat, amely egy olyan kérdésre válaszol, amit magában már elég sokszor feltett korábban, és amelyre meglehetősen régóta szeretné tudni a választ.  Megkérdezni viszont csak értelmetlen sebtépkedés lett volna, ráadásul előre nem tudhatta, vajon örülne-e a válasznak. Most viszont örül, vagy ha nem is örül, mindenképpen megkönnyebbül. Kriszpin szavaiból legalábbis úgy értelmezi, hogy a nemének igenis volt köze a visszautasításhoz, nem pedig csak tisztán róla volt szó. Ő legalábbis így interpretálja magában amit Kriszpin a preferenciákról mond, annyira pedig nem hülye, hogy további részletek után kérdezősködjön, hátha mégis olyasmit hall, amit nem szeretne. Inkább el is tereli gyorsan a témát.
- Képzeld, fontolgatom a leköltözést a faluba – dobja fel az egyik legújabban őt foglalkoztató témát. Ha Kriszpint jobban is érdekli a dolog, mindjárt készséggel ki is fejti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
Iskolaigazgató



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 276
Írta: 2018. május 24. 00:01 | Link

Bárcián
délután a zöld füvön

Egy falat nektarinon rágódva hümmögök, megemelt szemöldökkel, jelezve, hogy sejtem már, melyik mugli sportot említette. Különös egy időtöltés egy kötélről lógni a halálos mélységbe fejjel lefelé, dehát nem ítélkezem én senki hobbijai felett, főleg nem tartom értük őrültnek. Mindenki másban leli meg az örömét.
Szusszanva bólogatok, mikor említi a lehetőségeket a bájitalával kapcsolatban, magam is elgondolkozva kissé ezen. A plédát fikszírozom magam előtt, miközben oldalamon heverve majszolom a gyümölcsöt és merengek még pár pillanatig a kérdéskörön. Azt hiszem, én is úgy döntenék, mint barátom. Hiszen az egyik legfontosabb dolog, hogy önmagunk maradjunk. Kevés dolog van, amiért ezt érdemes lenne feladni.
Ha akár csak sejteném, hogy Bárcián a közeledésének visszautasítását úgy könyvelte el magában, hogy esetleg vele van a gond bármilyen szinten, már rég megnyugtattam volna afelől, hogy nincs. Noha, ha jól emlékszem, mondtam is ezt neki azon az ominózus estén. Csak valószínűleg ott és akkor ezt nehéz elhinni. Meg talán utána is. Azonban a helyzet az, hogy az egész tényleg csak annyin múlott, hogy igazából én a hölgyeket részesítem előnyben. Legalábbis az elmúlt pár évtized ezt mutatja. Ám kétségtelen, soha nem merengtem el hosszabban azon, kikhez vonzódom. Mindig csak sodródtam az árral, ha valaki megtetszett. Márpedig ezek az illetők eddig minden esetben lányok, nők voltak. Viszont, ha valami folytán elkezdene komolyabban foglalkoztatni a gondolat, hogy esetleg a saját nememet sem kéne kizárnom a párválasztásból, kétség sem férhet hozzá, hogy piknikezőtársamnak kezdenék el udvarolni, hátha van még esélyem.
- Nahát! Hogyhogy? - kérdezek rá nagy lelkesen a költözés gondolatára.
- Van konkrét hely, ahova szeretnél?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Clark
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 8
Írta: 2018. június 1. 14:19 | Link

Zippzhar Mária Stella


El sem hiszem, végre kiértem ma rétre, ebben a szuper jó időben. Már alig vártam, hogy kiélvezhessem a madarak csipogását, a zöldellő rengeteget, és a gyönyörű kék égboltot, parányi bárányfelhőkkel.

Olyan forróság lett hirtelen a hosszas esős idő után, hogy egy árnyékot adó lombos fát kellett találnom. Egy gyönyörű tölgyet láttam meg, alatta egy hölgyet, aki éppen olvasgatott, bár szemüvegemet bent hagytam a hálóteremben, így messziről nem tudtam jól kivenni, mégis milyen könyvet olvashat, de talán egy iskolai tankönyv lehet a kezében.

Mikor közelebb értem, óvatosan köszöntem rá, nehogy megijedjen tőlem, mert láttam nagyon bele volt merülve az olvasásba.

- Szia, én David vagyok, nem gond ha leülök ide melléd pihengetni egy kicsit? - kérdeztem tőle, pozitív válaszra várva, miközben már félig meddig guggoltam lefele.

-Én levitába járok, első évfolyamos vagyok, de úgy elfáradt a szemem a tanulásba, gondoltam egy kicsit lejövök és pihenek, sétálgatok, de annyira meleg van, hogy az kibírhatatlan. A rengeteg eső után, nagyon furcsa ez a hirtelen 30 fok számomra. Tudod én amúgy is Angliában nevelkedtem, így még nagyon is szoknom kell, itt ezt a meleg időjárást. Még jó hogy észrevettem ezt a szép nagy lombos fát, hogy le tudjak terülni egy kicsit

Mondtam, mondtam a magamét, egy pillanatra se tudok leállni, de látom a hölgyikén hogy kifejezetten élvezi a lepcses számat, talán egy igazi beszélgetős társra találok a személyében?
Utoljára módosította:David Clark, 2018. június 1. 14:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Sárközi Norbert Dorián
Házvezető Eridon, Tanár, Auror


#fatherofthecentury
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 546
Melegünk van!
Írta: 2018. június 2. 13:14
| Link

Medenceparti
az Eridon szervezésében!




Amikor az Eridon kitalál valamit, akkor ha nem teszi meg azonnal, akkor a tervben annyi is lesz. Ezért természetesen, most is azonnal, ahogy a déli ebéd után kellemesen punnyadtak a melegben kitaláltak valamit, és az a valami, azonnal kellett. Így eshetett meg, hogy 14 óra 02 perckor megkezdődik a felállítás hadművelete. Előtt Kedves és Sárközi kettősünk egy órán át keringett a WIKEA rejtelmeiben, ahol nem vágták le az utat, és nem löktek fel egy gyermekével zsörtölődő boszorkányt sem. Csodálatos módon, mint Jancsi és Juliska, haladtak előre a kijelölt úton míg végre meg nem leleték őt, a hatalmas, felfújható medencét. A következő negyed óra azzal telt el, hogy találjanak főnixes vagy legalább madaras verziót, de egyik sem jött össze, így kénytelenek voltak sárkányosat venni, és megállapodni a pénztári sorban állás közben, hogy azért ilyen, mert a főnixek ezzel mutatják ki, hogy legyőzték a sárkányt. A lényeg viszont az, hogy megvan az a giganagy csoda, a hatalmas dobozával, így menetrend szerint meg is kezdődött az építkezés, ami a varázsvilágos létnek köszönhetően egészen 14:05-ig el is tartott. Innentől átvette a helyét a teletöltés fázis, amikor az összes olyan kölyökkel, aki jól használta a vízfakasztó bűbájt, teletöltették a medencét. Aki nem volt alkalmas rá, mert még kicsi volt, vagy lusta vagy bármi ilyesmi, azt pedig elküldték értesíteni a népet, hogy hétvégén szabad medencézés van az Eridon jóvoltából. Ez az igazán gyönyörűen felosztott gyermekrabszolga munka, de legalább nem csak száraz kiflicsücsköt, hanem kellemes hétvégét kapnak. Amúgy is, messze még az év vége, legalább élvezzék egy kicsit a jó időt.


//hirtelen jött ötlet, semmi konkrétum nincs, gyertek pancsolni, napozni, csúszni egy jót. Játék kifulladásig vagy amíg az igazgató bácsi le nem szedi a fejünket. Ja igen, a rét háromnegyedét elfoglalja ez a medence, de a már futó játékokat nem befolyásolja, és ha nem itt akartok játszani, akkor elég csak azt megemlíteni akár, hogy volt egy ilyen hétvége. Köszi!  Kiss Kiss  //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bodza Edina Gyöngyvér
Diák Eridon (H), Másodikos diák


DunaKavics <3 | Dinamit
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 164
Írta: 2018. június 2. 13:38 | Link

Medencés buliiii Love
Lily uncsim
Fürdőruci

Ez HI-HE-TET-LEN! Sárki bácsiék a legjobbak a világon, ebben a hőségben igazán életmentő ez a medencés csobbanás. Ebben már csak az a legjobb, hogy mindezt a barátainkkal együtt élvezheti az ember lánya-fia.
Most félre teszem a  „rosszalkodós klónom”, és cserébe egy álló hétig nem megyek senki agyra a pillanatnyi marhaságaimmal. Nem tudom, hogy fogom kibírni jó kis csíny nélkül ez hétig, de valahogy megoldom ezt is.
Azonnal küldtem egy baglyot az uncsitesómnak, Lilynek, hogy jöjjön ki a rétre, bulizzunk egy jót együtt. Nem baj, ha nem tud úszni, mert én se tudok, azért vagyunk boszik, hogy használjuk az eszünket.
– Bombaaaa! – zsupsz, már ugrottam is, amint lehetőségem volt rá, szerencsére annyira nem mély a víz, hogy gáz legyen belőle. Ez még egy nem profi úszónak is tökéletes arra, hogy kisit hűsöljön ebben a kora nyári kánikulában. Már csak az ananásszal díszített limonádé hiányzik, kis napernyővel, szívószállal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levita csapattag, Másodikos diák


Masa | Zippmancs | kiscica
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. június 2. 14:27 | Link

David Clark

Ellazulva üldögéltem az udvaron egy hatalmas tölgy alatt. A hosszú iskolahét okozta fáradtságot pihentem ki éppen, kezemben egy hatalmas gyógynövény-lexikonnal. Egy-két arra tévedő embertől (nem voltak túl sokan, inkább a medencénél láttam nagy tömeget) kaptam is pár furcsálló pillantást, de ők nem is tudhatták, hogy a lexikon mögött egy egyszerű regény lapul, és azt olvasom ilyen jókedvűen. Bár nem tagadom, érdekesek a gyógynövények (nem véletlenül kölcsönöztem ki a könyvet, még szándékaim vannak vele), de még az én tudásvágyam is kikapcsol egy ilyen szép szombati délelőttön.

Olvasásomból egy hang ragadott ki, hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, annyira nem számítottam rá, hogy bárki megközelítene itt.
- Szia, én David vagyok, nem gond ha leülök ide melléd pihengetni egy kicsit?

Meglepettségemben egy pillanatig haboztam, de úgy tűnt ez őt nem zavarja, úgy döntött csak lehuppan mellém, és bemutatkozik.
-Én levitába járok, első évfolyamos vagyok, de úgy elfáradt a szemem a tanulásba, gondoltam egy kicsit lejövök és pihenek, sétálgatok, de annyira meleg van, hogy az kibírhatatlan. A rengeteg eső után, nagyon furcsa ez a hirtelen 30 fok számomra. Tudod én amúgy is Angliában nevelkedtem, így még nagyon is szoknom kell, itt ezt a meleg időjárást. Még jó hogy észrevettem ezt a szép nagy lombos fát, hogy le tudjak terülni egy kicsit

Nem szakítottam félbe, hallottam a hangján milyen jó kedvvel mesél mindenféléről, ami eszébe jut. Nagyon kellemes hangja volt, kezdtem egyre inkább örülni, hogy mellém csapódott. Egyik pillanatban, amikor éppen levegőt vett, gyorsan közbeszúrtam én is egy gyors bemutatkozást.

- Szia David, Mária vagyok. Talán kicsit megkésve mondom, de eddig nem igazán volt rá lehetőségem – igyekszem kedvesen szurkálódni, megbántani nem akarom, csak kicsit bajban vagyok a szavakkal - de örülnék ha csatlakoznál hozzám.

Halkan nevettem, és szerintem neki is lejött, hogy nem bántásból mondom.

- Én itt nőttem fel, Magyarországon, úgyhogy ezt még elviselem. De kíváncsi leszek az arcodra, amikor beköszönt a 47 fok. Valószínűleg ugyan olyan szenvedő lesz, mint az enyém is. – igyekeztem megütni egy kedves, kicsit viccelődő hangnemet – Ilyenkor adok hálát annak, hogy egy ilyen nagy kőépület, mint a suli, sokáig hűvös marad. Meg aztán, kint a fák alatt elviselhető. – kicsit kínosnak éreztem az időjárásról beszélgetni tovább (~tudja, hogy itt elviselhetőbb, azért jött ide, miért ismételtem meg, jesszus?~), ezért kicsit zavarba jőve témát váltottam  – Szerintem láttalak már órákon… Legalábbis úgy rémlik, mintha elég sok óránk lenne együtt.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2018. október 30. 17:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alice - 2018.11.27.
Legaranyosabb levitás - 2018.12.02.

Oldalak: « 1 2 ... 37 ... 45 46 [47] 48 49 50 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék