29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 36 ... 44 45 [46] 47 48 ... 55 56 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. január 20. 22:58 | Link


# kinézet # december 25.

A karácsonyi emlékek nem azok közé tartoztak, amiken olyan sokat merengenék a legtöbbször, és nem azért, mert ne lennének jó emlékeim is, bárkinek akadnak olyanok, egyszerűen nem különösebben érdekelt. Ez persze nem igaz maradéktalanul, néha érdekelt volna, de akkor meg a negatív ugrott be főleg, ez meg aztán kinek jó? Nekem semmiképpen. Anyával rendszeresen öltük egymást, apát nem is érdekelte, nem állt oda, hogy vége legyen. Hagyjuk is a többieket.
- Buksi meghívókat eszik? - pillantottam rá felvont szemöldökkel, leginkább érdeklődve. Kicsit elvesztettem a fonalat, de az is lehet, hogy meg se volt. Lehet már említette, de még nem igen találkoztam a kiskedvencével. Ha az, egyelőre illékony talaj volt ez bármilyen gondolatomnak, szóval inkább elmeséltem a takaró sztoriját.
- Igen, örülök neki, hogy jól érzi magát, ezt legalább jól csináltam, ő nem szokott panaszkodni rám - mondtam mosolyogva, hogy aztán lassan feldolgozzam az infókat. Nem T-rex, hanem a növény kapcsán. A mini topogósom gyakorlatilag kísérleti kecske. Senki nem hitte, hogy eddig is életben tudok bármit tartani, pedig de! Meg azt sem, hogy nem akarom majd lecserélni esetleg. Rosszmájúak. - Cserép? Áh, szóval növény… nem szeret boldog lenni? Rosszul érzi magát?
Ugyan elég kérdezgetős voltam, a kezem sem tétlenkedett. A gömbökkel bíbelődtem már, amik elég szépen kitűntek a zöld ágak között, azt hiszem pont nagyon csinos ez a két szín együtt. Nem mintha annyira erre hajtottam volna, talán a fotózáskor a fényképezőgép másik oldalán szokott csak igazán ilyen érdekelni, mondjuk akkor eléggé.
- Uhm, akár, nem tudom, szerintem én csak gömböket, masnikat, egy kicsit megdézsmált kukoricafüzért, meg a kígyós tekerőset hoztam - néztem a táskámra, amiből a boa úgyis kifelé lógott, aztán vissza Timre. - Igen, mintha az még lenne…
Két gömb feltétele után elgondolkodtam, de végül inkább arra figyeltem, mit mesél a másik fotós lányról, majd úgy a saját képeiről, amire csak csóváltam a fejem hevesen.
- Egy kép nem csak akkor lehet szép, ha mosolyognak vagy boldogok rajta az emberek vagy állatok - pillogtam felé, kicsit komolyabban, de aztán ahogy folytatta csak elvigyorodtam. - Csak tudom, hidd el nekem, szerintem lehet rólad, én is csináltam már... különben rólam sem sikerül minden képe, ez bárkivel megesik. De ez kedves, márhogy szépnek gondolsz...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 527
Összes hsz: 2252
Írta: 2018. január 24. 14:21 | Link

Fanni



- Ó, értem - szaladt ki a számon, amikor megláttam, hogy milyen színesek a karjai. Legszívesebben azt mondtam volna neki, hogy máskor ne legyen ennyire felelőtlen, és hogy nem is értem, hogy ebben a hidegben hogy tudott ennyire lengén felöltözni, és hogy hogy nem fázott, amikor elindult... - de jobbnak láttam, ha csendben maradok, mert eléggé kioktatós szövegnek tűnt volna az egész, azt pedig nem sokan szeretik. Meg különben is az ő dolga volt, hogy hogyan öltözik fel, mit csinál stb.
- Oké, Fanni. Na, de tényleg nagyon szuper lett, amit kreáltál - feleltem neki, miközben széles mosolyt varázsoltam az arcomra, lereagálva a válaszát.
- Szerintem adottság is kell hozzá. Én mindig kétbalkezes voltam rajzolás, festés terén - tettem hozzá erős meggyőződéssel, ami ki is ült az arcomra. Mindig is szerettem volna szép műveket kreálni, de be kellett látnom, hogy megvannak a saját korlátaim, de vigasztalásul a fotózás egész jól ment.
- Suvickus! - irányítottam a pálcámat zsebemből elővéve a lány karjára. Ez a tisztító bűbáj jutott először az eszembe, reméltem, hogy beválik és Fanni felveheti akkor a kabátomat. Bizonyára már nagyon átfázott ebben a cudar időben. Érdekes módon még mindig nehezemre esett varázslói elmével gondolkodni. Előbb jutott volna eszembe az, hogy nedves ronggyal vagy szivaccsal lesuvickoljam a karjáról a festéket mintsem a varázsige bevetése. Látszott, hogy sokáig éltem a mugli világban, de azért szerencsémre már a varázslás is egész jól ment, hiszen nagyon sokat tanultam az iskolában és számos tapasztalatot szereztem. Érdekes, hogy mennyire megváltoztam azóta, mióta ide kerültem. Nem is tudtam volna elképzelni, hogy mi történt volna, ha a mugli világban maradok és sosem ismerem meg a varázsvilágot. Nagyon hálás voltam Timinek, hogy bevezetett ebbe a világba, hiszen ez gyökeresen megváltoztatta az életemet, de ennek fényében úgy döntöttem, hogy mindenképpen itt fogok maradni, még akkor is, ha Timi más véleményen van. Úgy éreztem, hogy itt a helyem és a döntésemet egyáltalán nem állt szándékomban megmásítani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. február 4. 12:45 | Link

Navine Belső pályázat - Kvízsorozat II. forduló
FARSANG ÉS TÉLŰZÉS




Nem reméltem, de megérkezett navine belsőpályázat második felvonása. Azt gondoltam, hogy nem lesz több forduló, de örömömre rácáfoltak a ház vezetői. Jó kis ötlet, megmozgatja a diákokat, akik ebben a házban vannak. Úgy tudom, nem olyan sokan éltek a lehetőséggel karácsony táján, ezért is kavarogtak bennem kételyek a folytatás terén. Nincs aggódni való, itt vannak a feladatok, most az utolsón dolgozok, mivel a többi készen is van. A negyedik feladatban három szitu közül lehet választani. Megint azt választottam, amiben egyedül is elég vagyok, nem kell társ. Legközelebb a társas feladatot választom. Közel a határidő, nem férne bele szerintem a megbeszélés, hogy melyiket csináljuk, mikor és hol. Majd a következőben, ha egyáltalán lesz, remélem igen. Helyszínnek a rét a legalkalmasabb szerintem, de még lövésem sincs, hogyan készítek szalmabálát. Jut eszembe, valami tűzcsiholó eszközt is vinnem kéne, mert úgy a feladat teljesíthetetlen. Valamelyik nap vettem kölcsön az egy másik házban lévő diáktársamtól. Mi haszna lenne neki a gyufából, nekem most szükségem van rá. Sietősen megyek a kastély bejáratához, de figyelek arra, hogy ne legyen feltűnő. Nem szeretném, ha rajtakapnának zsebemben a gyufával. Sikeresen kilépek a szabadba, csípősen hideg van, annak ellenére, hogy a nap süt. A rét felé veszem az irányt, és nem is kell sokat mennem. Ahogy körülnézek, azt veszem észre, hogy a rét másik végén valami szénaboglya állna. Ahogy közelebb érek, örömmel kell nyugtáznom, hogy nem lőttem mellé. Még jó hogy tettem a talláromba madzagot valamelyik nap, tudtam, hogy ez lehet a leggyengébb láncszem, és fent felejteném a szobámba. Neki is állok, hiszen nem egyszerű feladatva vágtam a fejszémet. Nagy ölelésekkel szedem ki a boglyából a szénát. Jó pár percbe bele telik, míg egy akkorát hordok össze, ami megfelel a számomra. Összekötözöm, és keresek egy olyan helyet, ahol meg tudom gyújtani, és minél csekélyebb az esélye annak, hogy más is tüzet fogjon. Van egy letaposott rész a rétszélén. Oda viszem, az egy ölelés átmérőjű bálát, és közben ki is tudom fundálni, mit is csináljak a tűz közben. Itt is vagyok a pontos helyszínen. Leteszem állítva, bár inkább elfektetem, hiszen így kevésbé fújja el a szél, és lesz baj. Előkapom a gyufát, és már gyújtom is meg. Nagyon szépen ég, amit én alkottam. Rituális áldozatnak kell lennie, most már késő a gyújtásnál csinálni valamit. Marad egy más verzió. Elkezdek indiánszökdelésben körbe ugrálni a tüzecskét, közben egy kitalált mondókát rebegek.


Szép napocska, jó napocska,
Küld el a melengető sugarad,
Űzd el a fránya tél hideg ölelését,
Küld a tavasz melengető szeszélyét.


Hirtelen ez jutott eszembe, nem tudom, mennyire nyeri el majd a zsűri tetszését. Ennyi tellett tőlem így séró alól. Még parázslik a kis bálám, eltaposom gyorsan. Még elég fagyos a föld, nem tudom elásni a hamut, de nem parázslik, és ez a lényeg. Nem lesz baj belőle már az tuti. A nyoma is meg marad, hogy tényleg megcsináltam a feladatot.

Utoljára módosította:Lugosy Benedek, 2018. február 5. 15:51
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. február 10. 03:33 | Link


December 25 | Timmi

- Igen, azt hiszem, legalábbis, ez az egyetlen értelmes magyarázat. - Már azon kívül, hogy szándékosan felgyújtotta őket a zippojával és még csak bűntudatot sem érzett utána. Kivéve egyszer, mikor megpörkölte szerencsétlen buksit és a tűzjelző is beindult a házban. A hatodik alkalom után Dávid egyszer csak kikötötte azt a némettől, ha meg akar halni ilyen nyugisan, legalább könnyen tehesse és csendesen.
- Van aki paraszodik rád? Warum? - kérdezte kissé értetlen fejjel Leon, miközben az egyik ágon megigazított egy elcsúszott gömböt. Nem, mintha nem lett volna az jó előtte, de így fontosabbnak érezte magát. - Jja, te még nem láttad őt. Tényleg. Négyszemközt szólva, szerintem csak lázadó korszakát éli.
Tim kissé lassabban haladt, mint a lány, de ez azért volt, mert folyton elkalandozott, nem azért, mert nem akart dolgozni. Nem, mintha az lett volna a fő vágya, de ezt a projektet szerette volna, úgy igazán. Hiszen még el is hívta Bluet, hogy csinálja vele. Bár szívesen időzött a lány társaságában is, de most tényleg a fa miatt hívta. Kicsit ki is mosolyogta a lányt, amiért megkóstálta a fűzért a kacsával, aki persze kecske. Mindenkinek jobb, ameddig Wolf így hiszi.
- Lángolóbigyó nálam sincs, semmi whuuuuu, világítós. Csak a zoknim, de azt nem rakhatjuk a fára - nézett kissé bután a magasabb, majd lebiggyesztette az ajkát. Nem is akarta, hogy szegény egyedi zokni itt maradjon. Aztán ahogy a téma a másik fotós lányra terelődött, kicsit megint zavarban volt. Nem szerette, mikor fotózták, hiába volt olyan, aki azt mondta, így is vonzó, ő csak aggasztónak látta a helyzetet.
- Te csináltál rólam képet? Mikor? - Itt el is akadt Leon értelmezőképessége, mentális blokk következett, mert nem rémlett neki, hogy a lány gépe elkattant volna a közelében. Nem mintha annyira nagyszerű megfigyelő lenne, pláne ha épp elmerül valamiben. - Nem kedves, csak tény. Mert az vagy. Genemika. Tika.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. február 11. 00:18 | Link


# kinézet # december 25.

Nehezemre esett elképzelni bármit, ami előszeretettel és jókedvből meghívókat fogyaszt, vagy csak úgy, esti nasinak. Azt sem hiszem, hogy ilyennek túl sokan örülnének, de ugye ízlések és pofonok, ilyen ez. Ha mondjuk T-rex rászokna, hogy megeszi a számláim, vagy éppen a fizetési papírjaim, biztosan elég mérges lennék, menne is neki menten a bünti, pedig azt egyikünk se szereti.
- Megesett már, igen. Nem nagyon szoktak egyetérteni azzal, ahogy viselkedek - vontam vállat, mintha teljesen lényegtelen és normális lenne, nem igazán volt az egyébként. De én sem vagyok, ez meg köztudott. Sosem reklamáltam különösebben, elfogadtam, hogy szar barátnak tartanak, mert nem bírok hosszan maradni egy-egy helyen, és szerintük mert tovább állok, cserben is hagyom őket. A fiúkat meg engedjük is el ezzel a lendülettel, ott még nem láttam a fényt az alagút végén, valahogy egyik próba se volt az igazi. - Nem, de majd szívesen megismerem.
Képtelen voltam nem felnevetni a szitun, meg azon is, amit mondott róla. Érdekes lehet ez a lázadozó Buksi. Bár biztos oka van rá, ha ilyen lelkesen teszi, nem? Kamaszodik vajon? Olyat tudhat? Életem újabb rejtélyes és megválaszolatlanul maradó kérdése ez. Inkább dekoráltam a fát, akasztgattam, ami még a kezembe akadt, és figyeltem, hogyan is alakul ez a kis közös fácska. Egyébként elég karácsonyi hangulatot hozott, hiába múlt el szenteste, én még éreztem a dolgot. Az, hogy nem járok haza, nem jelenti, hogy az ünnepet utálom. Én csak a családi hisztit.
- Milyen zokni? Világít? Tényleg? Milyen színű? - érdeklődtem lelkesen, szerintem tök meglepően. Gondolom az emberek nem így reagálnak, ha ennyi idősen szóba kerül köztük egy ilyen ruhadarab. De ez engem kicsit sem érdekelt.
- Igen, párat - mondtam neki, ahogy rá pillantottam elmosolyodva, aztán a körbetekerős, boa szerű dolgot kezdtem szétrázogatni, hogy fel lehessen tekerni. Lehet ezt előbb kellett volna? Vagy jó most?
- Gene…tika? - vontam össze a szemöldököm egy pillanatra, aztán csak megráztam a fejem. - Nézőpont kérdése, kinek és mi a szép. Szerintem T-rex is az, az egyik suliba, ahova korábban akartam felvételizni közölték, hogy azok a képek rondák, amiket róla csináltam, és nem egy „ilyet” kéne fotóznom - mutogattam a nyuszifüleket a megfelelő szónál, aztán egy sóhaj után pillantottam a plédes kicsire. Én imádom őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2018. február 16. 19:54 | Link



Nem ez az első alkalom, hogy olyasmit csinálok, amin mások csak szörnyülködni tudnak, és vélhetően nem is az utolsó. Általában ilyenkor az emberek a fejcsóválástól kezdve az enyhe szidáson át az ordibálásig tartó széles spektrumot szokták igénybe venni, hogy eldöntsék hogyan reagáljanak. Alíz inkább nem is mond semmit, de szinte látni, ahogy lenyeli a nekem címzett szavakat.
Inkább a képet kezdi méltatni, ami bár valóban csodás, továbbra sem hiszem, hogy valamiféle művészi véna miatt olyan, amilyen. Amikor az emberek valamiféle keveseknek megadatott különleges képességnek tartják a rajzkészséget, akkor kicsit el is vesznek abból a rengeteg munkából, ami mögötte van. Elvégre még szép, hogy ilyet tudok csinálni, hiszen van hozzá adottságom. Mintha az nem is számítana, hogy napi hány órát töltök a képességeim csiszolásával, mennyi tudás és energia van egy-egy képbe sűrítve. Persze soha nem akar senki megbántani, de az ilyen dicséreteket nem is tudok annyira jó szívvel fogadni.
 - A nagyapám meg tudna győzni róla, hogy csak akarni kell és persze megdolgozni érte - jegyzem meg mosolyogva. Ilyenkor még inkább érzem a hiányát. Vannak dolgok, amikben sosem fogom utolérni őt. Az emberekkel nem tudok olyan jól bánni, mint ő. Egy jó pszichológus megmondaná, hogy ezért "bújok el" folyton festeni. Alkotás közben egyedül vagyok, nem kell senkivel foglalkoznom.
Végül Alíz segít tisztábbá tenni a karjaimat, és ha még mindig felajánlja, elveszem tőle azt a felsőt, amibe belebújva kezdem csak igazán érezni, hogy mennyire kihűltem. Tanácstalanul tekintek a képre, amit most valahogy nincs kedvem elcipelni magammal, na meg persze a többi cuccot se, viszont nem hagyhatom itt sem.
 - Segítenél egy kicsit? - nézek a lányra, miközben kezdődő fogvacogásom kissé torzítja szavaimat. - Valahová el kellene raknom ezeket, nem szeretném most visszarángatni őket a faluba. Vagy... elég, ha hozol valami forró italt, akkor talán nem török darabokra, ha megmozdulok - nevetek fel, és nagyon remélem, hogy nem hagy faképnél.

A kép
A felső
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. február 17. 04:04 | Link


December 25 | Timmi

Bonyolult volt a számára megérteni, hogy miért van baja bárkinek Blueval. Persze, kicsit furcsa lány volt, de nem Tim tisztje volt az első követ dobni rá ezért, mert álszentség lett volna. Szóval nem is szólt többet, mert nem akart belebonyolódni abba, hogy mit gondol a lányról. Sokszor nem úgy jött ki a dolgokból, ahogyan azokat eredetileg értette.
- Ha éppen nem lesz rossz napja, meg kiütések a levelein, bemutatózom, de mostanság kicsit nehéz eset is. Twix megpróbálta megenni, jól össze is vesztünk - tördelte az ujjait pár pillanatig, mert egyiknek sem akart rosszat, meg kiabálni sem, aztán mégis fel kellett emelje a hangját. Erre a kicsi teve nózija is elkezdett csepegni, meg buksi is összecsukta pár levelét tüntetőleg.
Pár gömböcskét még felakasztott a fára, aztán azokból lassan kifogyott, így kiszedett pár cukorkapálcát a táska aljáról. Fekete-sárga volt az is, még a boltban szerezték neki külön kérésre pár nappal ezelőtt. Nem sokszor szokott ilyesmikre költekezni, de erre most nem sajnálta a pénzét. Kettőt a lány felé nyújtott kis mosollyal, hogy az is kedve szerint akaszthassa az ágakra, mégiscsak a kettejük növénye volt ez most.
- Sárga, olyan narancs, nagyon szép. Majd megmutatom valamikor, de most világos van - biggyesztette le az ajkait a fiú, miután körbepillantott. De akárhogy is nézelődött, igenis világos volt. Helyette inkább segített Bluenak, hogy ki tudja bontani a kígyóbigyót. Aztán mikor sikerült nekik, akkor az egyik felét a teteje felé le is biggyesztette.
- Titka? Kié? Mindegy, nem tudom őket megtartani, ne mondd el! - tartotta fel a kezeit védekezőn Tim, nem akart mások magánügyeibe belefolyni nagyon, mert nem fogják szeretni. - Mi baj T-rexszel? Biztos vannak róla jó képek, szép sárga. Akkor lemegyünk a faluba?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. február 23. 17:00 | Link


# kinézet # december 25.

Egyre érdekesebb volt Buksi története, már ott kicsit elakadtam a történetben, hogy ő valamilyen növény, végül csak úgy voltam vele, majd ha megmutatja, biztosan minden értelmet fog nyerni. Nem igazán ejtett kétségbe, miért ne lehetne valakinek egy szeretett cserepese? Tökre logikusnak tűnt, hogy valakinek őket is kell szeretni. Azt viszont meg kellett mosolyogjam, ahogy érte is aggódott meg a kisállatáért is. Twixről legalábbis ennyire képben voltam, hogy ő az.
- Lehet adhatnál neki több nasit, talán akkor nem ront neki Buksinak - mondtam neki, ahogy picit igazgattam pár díszen a fán. Nem tudom, hogy tanács volt-e részemről, vagy csak olyan meglátás, de T-rex sem nyúlt semmihez a csőrével, ha jóllakott és jóltartot drágaság volt éppen. Gondoltam ez más kicsikénél is tud működni, gyanítom.
Egyre biztosabban szépült a fácskánk és még meg se kellett haljon ezért, senki nem rángatta vagy vágta ki a földből, mégis csinosra öltözhetett. A gömbök jól mutattak a zöldben és mikor a cukorkák is elkezdtek sűrűsödni, már majdnem olyan igazi karácsonyt csinált a fa, jól mutatott. Mosolyogva vettem el a nekem nyújtott édességdekorációt, hogy aztán helyet keressek a zöldben nekik. Ez viszonylag hamar meg is lett, mert aztán már a táskámból hámoztam elő, ami még volt. T-rex békésen pihegett mögöttünk elfekve a plédjében és a távolba meredve.
- Jól hangzik, biztosan az - bólogattam nagyokat a lába felé pillantva, onnan meg fel az égre. Még a délután se döntött úgy, hogy ideje volna elsötétülni. Ez mondjuk nem baj, ha az jön, akkor hidegebb is lesz, nem jó olyankor kint lenni. Hála a segítségnek hamar ki lett bogozva az utolsó elem is és ahogy ő rögzítette én elkezdtem körüljárni a kis fát, hogy rátekerjem, igyekeztem Timet is belül kerülni, ne kössem szerencsétlent a fához. - Vigyáztam... És nincs titok. Mármint nem szeretem őket, tök fölöslegesek - vontam vállat. Sosem hittem, hogy bárkinek hazudni kéne, akkor sem ha valami ciki, vagy ha olyan, mit más nem köt idegen orrára. Ha tőlem kérdeztek, beszéltem, néha akkor is, ha nem. Nem volt mit megtartanom magamnak.
- Nekem semmi, szeretem, és remek képek vannak. Majd egyszer megmutatom, van külön albuma - mondtam gyorsan, ahogy a boa végét egy ághoz erősítettem, ezzel befejezve. - Menjünk szerintem, mire visszaérünk úgyis sötét lesz és pont rá lehet tenni...
Kisebb filózgatás és facsodálgatás után végül úgy döntöttünk el is indulunk, így a kis sárga-fekete csodadíszített fánkat a réten hagytuk, mi pedig dolgunkra is indultunk.


/Köffentyű Grin/
Utoljára módosította:Daisy Blue Berry, 2018. március 23. 17:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdős-Prinz Dóra
INAKTÍV


Kleine Prinzessin
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 107
Írta: 2018. április 1. 01:39 | Link



Igazán megbízhatnának már bennünk annyira, hogy iskola után egyenesen hazamehessünk egyedül, sőt egyedül lehessünk otthon. Nem is tudom, mi bajuk van, már nyolc egész éves vagyok, lassan tíz, úgyhogy már nem vagyok kicsi se semmi. Jó, tudom, hogy néha picit hisztis vagyok, meg tökre ritkán elszabadul az erőm, de az nem olyan gááz. Mert hát ugye igen… tudják ők is, hogy miért sírok, amikor sírok, meg is mondták, hogy csak idegesíteni akarom őket. A másik meg nem komoly még, jaj, rezegnek a levelek, nahát. Jó, hogy komolyabb is lehet később, de… én tanulom irányítani, fog menni. Nem lehet olyan nehéz, nem? Akkor is próbálgatom irányítani, amikor nem csinál semmit. Szóval menni fog, gyakorlott vagyok.
Erre mit csinálnak velem? Bezárnak a nagynéném irodájába, egy kastélyba, ahová ki sem nagyon enged, mert őt veszik elő, ha bajunk lesz. Ó, már… Riri meg mesélte, hogy engedték császkálni, mert úgyis tudta az utat, nekünk meg direkt nem mutatja meg, azért, hogy aztán ne tudjunk elmenni. Egyedül az új házába visz be minket, ahol minden kék, tiszta fiús. Uuuncsi, fiúknak való, bezzeg lila meg rózsaszín nincs… Na, mindegy, ki kell jutnom innen. Itt van ez a kastély, ahol tanulni fogok, aztán nem nézhetek még rendesen szét sem? Nagyapa magyarázott valami családi hagyományról, hogy Franciaországban kéne tanulnom, de nem tudom. Mondjuk menő lenne, de csak a malacosat tudom franciául, uiii.
Bekamuztam Vivinek, hogy csak a Nagyteremig megyek le kajáért, mert éhes vagyok, oda azért még elenged, mert csomószor vitt már oda. Szerencsém volt, mert csak csokija volt, és komolyan bevette, hogy rendes kaját akarok enni.
Igaz, hogy így nincs rajtam kabát, csak egy jó meleg pulóver meg az előkészítős talárom, de azért csak kinézek, nincs már olyan hideg. Otthon is sokat kilógok pulcsiban meg papucsban a kertbe, aztán még sincs bajom. Nehezemre esik kinyitni a bejárati ajtót, de végül is csak sikerül kitolnom. A múltkor láttam kint egy nagyon szép fát, ami mellett madárkák rohangáltak, őket akarom megkeresni. Vivi szerint szarkák voltak, azokról meg azt mondják, hogy fényeseket lopna.  Arra gondoltam, hogy az egyik gumicukromat odaadom nekik, az szép színes meg cukros.
A nyirkos fűben mászkálva szorgalmasan kapkodom a fejem a madárfütty irányába, hátha megpillantom a feketeségeket a közelben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. április 5. 14:42 | Link

Dóra

Tim mostanság nem volt a legnyugodtabb, ezért egyre több időt töltött kint. Ettől sem érezte magát biztonságban, de Twix nem tűnt túl vidámnak, olyan kis kornyadék volt, amit meg nem igazán viselt jól. Tudta, hogy Liv elevenen nyúzná meg, ha valami nem stimmelne a kisállattal, így most is kint ült, a rét szélén valahol, törökülésbe húzva hosszú lábait és próbálta a kis tevét szórakoztatni. Előbb egy kisebb lágyszárú növényt növesztett nagyobbra, amit a patás vidáman elfogyasztott, majd kis labdát formált neki. Előbb ujjbegyeit a földre támasztva koncentrált, arra, ahogyan a puha föld lassan megkeményedik és csúszós, agyagos masszává válik egy egész kis területen. Ebből kellett végül valamit formálnia, így apró szusszanással nézte a majdnem megfelelő minőségű talajt és keze egy kis mozdulatával mert ki egy kis részt belőle, hozzá sem érve. A tudatával igyekezett golyót formálni belőle, amit a teve kis, lila buborékok eregetése közepette figyelt, majd mikor a labdácsak előtte a földre pottyant, meglökdöste az orrával. Aztán a kis lábacskáival rugdalta odébb, ugorva egyet, de úgy tűnt, egyelőre tetszik neki. A fiú elégedett szusszanással fújta ki a levegőt, a tenyerét továbbra is maga mellett tartva a talajon. Megnyugtatta.
Kissé távolabb tőle Vivi húga bandukolt kifelé, de Tim egyelőre erről nem igen vett tudomást, túlságosan lefoglalta, hogy kacsák után kutasson a pillantásával, majd ismét Twixre nézett.
- Most boldog vagy?! - kérdezte, miközben előszedett egy cigarettát a tartójából és meggyújtva mélyet szívott a füstből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. április 19. 23:44 | Link

Bárcián
délután a zöld füvön

Végre süt a nap és csicseregnek a madarak. Ki az az őrült, aki ilyenkor nem jön ki egy kicsit a szabadba? Már amennyiben persze nem vámpír vagy fényérzékeny az illető. Vagy csak olyasvalaki, aki a hűsebb időt részesíti előnyben. Hm. Inkább át is fogalmazom a kérdést: milyen őrültség lenne tőlem, ha nem jönnék ki ilyenkor egy kicsit a szabadba? Hiszen mindenem megvan ahhoz, hogy élvezzem a tavaszt. Magyar-olasz vérem hozza a papírformát. Nem mintha volna olyan időjárás (a szélsőségest kivéve), amit ne szeretnék valamiért, azonban tény, hogy elememben ilyenkor vagyok.
Zsebretett kézzel ballagok ki a rétre. Szétnyitott talárom látni engedi, hogy alatta világos, lazán gombolt inget viselek. Kutyám boldogan futkározik körülöttem, és csakhamar megindul a maga felfedező útjaira a közelben. Hagyom kóborolni, nincs mitől féltenem itt és nincs, akit féltenék tőle. Végtelenül barátságos alak. Ezt jól mutatja, ahogy egy távoli padon üldögélő pár diákban azonnal új barátokra talál. A tanulók megsimogatják és kerítenek is egy botot, amit eldobhatnak neki. Mosolyogva figyelem a jelenetet, a fűben lépkedve. Mivel a tanoncok már jól tudják, hogy ez a kis Jack Russel Terrier én kutyám, keresnek is engem a tekintetükkel. Amikor meglátnak, biccentenek nekem. Van, aki még hangosan oda is köszön. Integetek nekik.
Ám nem csak egyszerű természetélvezés végett vagyok itt. Összekötöttem a kellemest a még kellemesebbel és küldtem egy baglyot Bárcián barátomnak, hogy találkozzunk a réten. Túl sok napja már, hogy csak futólag látjuk egymást, mindössze egy üdvözlésre meg pár röpke szóváltására. Ennek véget kell vetni.

* * *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. április 20. 10:18 | Link

Kriszpin

Érdekes felfedezések érhetik az embert, miközben mondjuk rövid ujjú pólóját felhúzza, vagy a tükörbe nézve elmélázik azon, vajon ez már olyan hosszúságú borosta-e, amit illene eltávolítani, esetleg adhat-e még a lustaságának egy röpke napot. Egy ilyen felismerés kapja el Bárciánt, mikor éppen gondolatban a ma délután eseményeit igyekszik vizualizálni előszobájában, csupán pár másodperccel azelőtt, hogy a lábát kitenné az ajtón, a felismerés pedig a következő: Még soha életében nem sétáltatott kutyát. Mert hát főnöke pontosan erre a programra invitálta, így csak elgondolkodott rajta és rájött, hogy a dolog egyszerűen példátlan. Hogyan lehetséges ez? Pedig hát szereti ő az állatokat, s láss csodát, mégis eltelt úgy harminchárom - s itt önkéntelenül is megállapítja, milyen rettentően öregszik - hosszú év kutyasétáltatás nélkül. Döbbenet.
Kriszpin baglya egyébként meglepte. Olyannyira hozzászokott már a langyos vegetáláshoz amely a vele (és hát legyünk őszinték, Bellán kívül mindenki mással) való kapcsolatát jellemezte az elmúlt időszakban, hogy szinte el is felejtette elképzelni, hogy ez lehetne másképp is. Apropó Bella... Jó eséllyel fogja szétszekálni emiatt, ám ezzel kapcsolatban egyáltalán nem bosszús, sőt inkább némi hálát érez, mert ez is azon tulajdonságok hatalmas tárházának részét képezi, amelyek miatt annyira jó barátok ők és amiért a nő tökéletesen fel tudja dobni Bárcián "kellemes semmilyenségét", ahogyan ő szokta ezt viccesen nevezni.
Elhalad a Fénylő Lelkek Udvarán keresztül, végig a sövény mellett, amely a rétre vezet. Mostanában elég sok időt tölt egyébként ezen az udvaron, mert újkeletű szokása, hogy a kevésbé forgalmas napokon kicsücsül ide az egyik padra a papírjaival, némi D-vitamin beszerzésének céljából. Persze előtte mindenkinek hagy egy üzenetet aki esetleg keresné - az irodájától az udvar igazán nincsen messze, így nem szükséges nagy távokat megtenni - de a nagy helyzet az, hogy irodájának forgalma lényegesen megcsappant, mióta nem a Levita házvezetője már.
Szóval a rétre kiérve messziről meg is pillantja a boldogan szaladgáló kutyust, aki egyébként tényleg halálosan cuki (igen, indokolt esetben még a férfiak is gondolhatnak ilyet, a Navinések legalábbis...). Miközben behozza a maradék pár métert, azon gondolkodik, hogy újra itt a szezon, amikor bal kezének fekete kesztyűje elkezd idiótán festeni rajta, hosszú ujjú darabok hiányában.
- Helló! - köszön rá végül a napsütéstől enyhén hunyorogva Kriszpinre, karjait pedig közben összefonja maga előtt és elégedetten tekint körbe. Jó itt kint.
- Ilyenkor mindig rájövök, hogy a kastélyban mennyire sötét van - állapítja meg arra célozva, hogy az itteni napsugarakhoz való adaptálódás nem is annyira egyszerű feladat, mert kellemes félhomályban élik ők az életüket odabent, teljesen megfeledkezve erről a vakító, de csodálatos világosságról, ami idekint van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. április 20. 16:57 | Link

Bárcián
délután a zöld füvön

Megérkezik a nálam jóval lengébb öltözékű barátom. Részemről a kastélyban és a birtokon mindig legalább talárban tartózkodom. Érdekes, hogy amennyire felháborítóan nyitott szellemű vagyok, annyira ragaszkodom a hagyományokhoz is. Nálam ez a kettő tökéletesen megfér. Éppen ezért egy pillanatig sem zavar, ha más mondjuk lazább ruhákat vesz fel az iskolai dolgozók közül, én azonban igazgatóként kellemes kötelességemnek érzem mindig megadni a módját az öltözködésnek. A hűtő bűbájok ebben nagy segítségemre vannak. Különben már régen elolvadtam volna a napon.
- Szia - fordulok Bárcián felé széles mosollyal.
- Örülök, hogy itt vagy - szorítom meg finoman, barátságosan a karját.
- Ne is mondd! - hunyorgok kicsit én is a nap miatt. Közben pedig ráérősen sétálok tovább, egyre közelebb jutva a padon üldögélőkhöz, akik felváltva dobják el a botot Pajkosnak. Ki puszta kézzel, ki némi bűbáj segítségével. Ez utóbbival néha a bolondját járatják vele, hisz a bot hol bumerángként viselkedik, hol mondjuk cikázik.
Visszatekintek a kastélyra, ha már szóba hoztuk. Végignézek rajta párszor, hiszen a nap nagy részében csak belülről csodálhatom. Pedig milyen pompás látvány így kívülről is, főleg ebben a tavaszi verőfényben. Soha nem unom meg.
- Itt jó lesz - közlöm a rét egy teljesen random pontján, félig egy fa árnyékában, kezeimet csípőre téve. Elégedetten nézek körbe, és azt igazából csak én tudhatom, mire lesz olyan nagyon jó ez a hely. Azonban nem telik bele pár pillanatba és barátom is meglátja. Előveszek ugyanis talárom belső zsebéből egy kék-zöld kockás kendőt, amit ahogy megrázok, a sokszorosára növekszik, pléd lesz belőle. Szépen engedem a földre ereszkedni, majd ismét előveszek valamit a zsebemből. A tárgy egy szalmagombolyagra emlékeztet. Odadobom a pokrócra, mire piknikes kosárrá változik.
Rámosolygok jóképű társaságomra és bűvészeket meghazudtoló eleganciával intek a leterített pléd felé, így kínálva őt hellyel. Ugyanis nem pusztán kutyasétáltatásra hívtam, hanem egy kellemes piknikre is. Ha nem éhes, akad majd neki innivaló vagy csak egy kis elmajszolgatható gyümölcs. Hogy pedig legyen a kis találkozónkban némi lázadás és rendbontás is: felhívnám a figyelmet arra az apróságra, hogy mi az egy köpésre található piknikező tisztás helyet bizony a réten fogunk nekiállni piknikezni.

* * *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. április 20. 21:48 | Link

Kriszpin

Fejét enyhén abba az irányba fordítja ahol Kriszpin megszorítja a karját, mintha a két szemével is meg akarna győződni róla, nem lenne elég maga az érzés hozzá. Még mindig fura kicsit, afféle módosult tudatállapotban érzi magát, a szokatlan tényezők sora egy egészen furcsa érzéssel tölti el. A fény, a munka hiánya, az átlagosnál több emberi kontaktus - valahogy mind azt eredményezik, hogy a feje némileg kiürül és zavartan bólogat. Mindjárt magához tér persze, amikor Kriszpin tenni-venni kezd körülötte, ám talán némi fáziskéséssel veszi tudomásul a pokróc és a kosár létezését. Talán a másik férfi intése az a pillanat, amikor pár pislantás után ténylegesen megérkezik ő is. Meglepetten megemeli a szemöldökét (nem gondolta, hogy Kriszpin ennyire alaposan felkészült), aztán bólint egy aprót, jelezve hogy "oké" és leül a pokrócra. Valahol az agya szegletében hívatlanul motoszkál az idegesítő gondolat, hogy szinte biztosan már ennyivel is kivívtak maguknak egy bekezdést az Edictum pletykarovatában, legalábbis már sok jóra nem számít. Bella köszönését is kiszúrták az évnyitón, pedig még ő maga is alig vette észre - aztán hipp-hopp, az iskolaújság frissen ropogó lapjain már egy párrá is avanzsálódtak, itt ennyi is elég.
- Azta, nem vagy semmi - állapítja meg elismerően, miközben jobbjával finoman megemeli a piknikes kosár fedelét és beleles. A helyzetből adódóan pedig könnyen megérthető, hogy arra céloz, milyen változatos tartalommal rendelkezik a kosár. A legjobban az apró üvegcsék tetszenek, amelyek feltételezése szerint sütőtöklevet tartalmaznak, amitől odáig van meg vissza az utóbbi időben.
- Sosem értem, hogy van ennyi mindenre időd - vonja meg enyhén a vállát, mintha egy teljesen jelentéktelen gondolatról lenne szó, valójában azonban ezen gyakran eltöpreng, ez az igazság. Nem mintha ő sürgetve érezné magát bármikor, ilyesmiről szó sincs, viszont gyakran húz le tételeket a végtelennek tűnő listáról, amelyen a szabadidejében beszervezett dolgok hosszú sora kígyózik. Egyszerűen nem fér bele.
- Szóval... - köszörüli meg a torkát és várakozóan Kriszpinre néz, mintha egy régen félbehagyott és most befejezésre váró beszélgetést próbálna ott folytatni, ahol abbahagyták. A valóság csak annyi, hogy iszonyatosan bénának érezné a "Hogy vagy?" kérdést. Arra valahogy mindig a "semmi", a "minden oké", vagy egy egymondatos összefoglaló a válasz, neki pedig nem ez a célja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. április 20. 22:15 | Link

Bárcián
délután a zöld füvön

Csak jót mosolygok elismerő szavain, miközben magam is kényelmesen helyet foglalok a pléden, taláromat alám simítva. Kilebegtetek a kosárból ezt-azt. Magamnak mindenképpen egy sütőtökleves üvegcsét meg egy szendvicset. Jobban Bárcián felé fordítom közben a kosarat, így bátorítva, hogy szolgálja csak ki magát mindenképpen. Részemről ezt a pikniket korai vacsorámnak is szántam. Jól tudom, hogy miután elbúcsúztunk barátommal, ismét a munkába vetem majd magam, akkor meg már éjjel lesz, mire szembe jutna enni valamit. Az időm beosztásáról szóló szavak éppen összecsengnek mindezzel.
- Azt igazából én se - közlöm derűsen.
- De tényleg - bólogatok egy falat lenyelése után.
- Mindig úgy kezdődik a nap, hogy elképzelésem sincs, hogyan leszek kész mindazzal, amit beterveztem mára, meg amiket Oravecz kisasszony betervezett nekem, aztán valahogy mégis minden megvan - vonok vállat én is. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ha én dolgozom, akkor dolgozom. Vagy az asztalom mögött ülök, dokumentumokat átnézve, aláírva papírokat, tárgyalva éppen valakivel; vagy nyakamba veszem a kastély, a falut, a hivatalokat és meg sem állok. Hogy nem fáradok-e el? Dehogynem. Nincs is gondom az alvással. Azonban én ezt nevezem kellemes fáradtságnak. Ezért jó, ha olyasmi a munkád, amivel könnyedén és szívesen foglalkozol.
- Szóval... - veszem fel a fonalat.
- Elég szépen megindult ez a tanév is. Örülök, hogy a legtöbb házvezetőnk viszi tovább a posztját. Szeretem, ha vannak ilyen állandó, biztos pontok a tanulók életében - taglalom neki az első adandó témát, ami eszembe jut.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. április 21. 00:17 | Link

Kriszpin

Kriszpin szavait hallgatva arra gondol - inkább csak gondol, s kevésbé érzi - hogy eléggé irigyli őt. Mármint amiatt, hogy ilyen spontán módon folynak a napjai és a végére valahogy mégis minden belefér. Ez az a fajta könnyedség, amit mindenki szeretne magának, azzal a végeredménnyel, amit mindenki szeretne magának. Tipikusan úgy hangzik, mint ami miatt a gimnazisták meglehetősen utálni szokták egymást. Már amikor valakinek ilyen látszólagos egyszerűséggel mennek a dolgai. Persze felnőttkorára az ember megtanulja a legfontosabb részét az egyenletnek, a látszólagosságot. Mert akinek ez könnyű, annak általában más nem az, vagy ami könnyűnek tűnik sem könnyű, csak azért néz ki úgy, mert kívülről nézzük. Szóval Berci sem elmélkedik ezen a röpke gondolatkísérlet erejéig tartó irigységen, inkább továbblendül a beszélgetés következő mozzanatára. Mégpedig arra, hogy egy rövid másodpercig csak, de elvigyorodik az "Oravecz kisasszony" kifejezésre. Neki ő mindig is Mácsai Izabella marad, de szerencsére nem is várja el tőle senki, hogy ne így legyen.
Finoman bólint, miközben Kriszpin beszélni kezd, közben pedig ő is elővesz egy sütőtökleves üvegcsét. Kortyol is belőle párat, az igazgató szavai közben a fülében csengenek. Azon gondolkodik, van-e ebben bármiféle neheztelő utalás arra vonatkozólag, hogy ő csak két tanévig volt házvezető, de aztán végül úgy dönt, ezzel kapcsolatos gyanújának nem ad hangot. Elvégre együtt beszélték meg, hogy sok neki a kettő együtt. Sőt, ő igazából akár hagyta volna a fenébe a hülye papírokat és vezette volna csak a Levitát, dehát hamar be kellett látniuk, hogy házvezetésre alkalmas tanárból mindig akad szinte, gazdasági igazgatót viszont nehezebb találni, ráadásul nem is előnyös ha semmi mást nem csinál a házvezetésen kívül, tárgyat pedig nem igazán tudott volna indítani. Szóval maradt ő a pénzzel, a kékek nélkül.
- Hiányoznak - sóhajt végül lemondóan, tudja hogy Kriszpin fogja érteni, hogy a Levitásokra gondol.
- Remélem, jó kezekbe adtad őket - mondja, persze nincsen benne kétely ezt illetően, még akkor sem, ha nem ismeri sem a házvezetőt, sem a helyettesét, akiről mondjuk látatlanban némileg megvan a véleménye, de ez inkább a túlzott önbizalmának szól, mint neki.
Végül előkotor egy vajaskiflit, ami önmagában is tökéletes számára, letör belőle egy darabot. Valószínűleg ez egy többfogásos uzsonna első darabja lesz, mert amint az első falat leér a torkán, rájön, hogy bizony éhes. Eddig is az volt talán, csak nem érezte.
- És mit csinálsz amúgy? - kérdezi, mert igazából ami az iskolával kapcsolatos, azt lényegében tudja ő is. Viszont azzal kapcsolatban már elveszítette a támpontot, hogy Kriszpin a szabadidejével mihez kezd, persze nem is biztos, hogy rá tartozik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. április 21. 00:45 | Link

Bárcián
délután a zöld füvön

Azokat az embereket, akikkel együtt dolgozom és akiket mind társaságban, mind négyszemközt ugyanúgy szólítok, akkor sem említem másképp, ha nincsenek jelen. Márpedig szeretem a tanárokat professzorozni és az irodavezetőmet pedig -úgy éreztem a kezdettől- illendő mondjuk kisasszonyoznom. Ezek mind-mind a bagolyköves diákévek emlékeiből maradtak rám. A tanárok így beszéltek egymással, így szólították egymást és ez elmondhatatlanul tetszett. Azt hiszem, a ruházkodásom is erről a tőről fakad.
- Gondolom - bólintok együttérzően, amikor barátom elmondja, hogy hiányoznak neki a kékek. Különben pedig egy pillanatra se villant fel bennem, hogy a házvezetőkkel kapcsolatos megjegyzésemmel őt minősítsem. Eszembe se jut. Megértem én a távozó kollégák indokait, viszont tényleg nagyon örülök, ha a dolgok úgy alakulhatnak, hogy tudnak maradni a szerepükben.
- Természetesen - biztosítom erről egy korty után.
- Noha Várffy-Zoller professzor nem volt teljesen elragadtatva a megbizatástól, de kétségem sincs felőle, hogy lelkiismeretesen végzi majd a feladatát. A többi meg... nos... csak rajta áll - húzom fel vállaimat ártatlanul. Hiszen az ilyen helyzetekből még akármi lehet. A végén úgy megszereti a levitásokat, hogy elengedni se akarja majd őket.
- Ellátogatok olykor egy-egy önkéntestársamhoz. Szeretem tudni és látni, hogyan állnak a törekvéseink és mindaz, amit évekkel ezelőtt építeni kezdtünk - felelem elgondolkozva. Csak akkor tartok egy kis szünetet, ha harapok a paradicsomos-sonkás szendvicsből. Azt az időt is kihasználom arra, hogy merengjek azon, miket is csinálok ténylegesen az igazgatói tennivalóimon túl.
- A szünetben pedig elutaztunk a családdal meglátogatni a rokonokat Olaszországban - mesélem el neki mosolyogva gyorsan ezt is, ahogy eszembe jut. Bár lehet, tudott róla, hogy elvagyok, de személyesen még nem említettem neki.
- És te? - passzolom vissza a gurkót, mielőtt kortyolnék egyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeong Min Jae
INAKTÍV


mini J
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 65
Írta: 2018. április 22. 18:16 | Link

Jinnie.



Gyors léptekkel, gondterhelt tekintettel szelte a folyosókat, szinte már rohant a kijárati kapu irányába. Még délelőtt megbeszélte Jinnie-vel, hogy órák után találkoznak a réten; vagyis igazából Minjae könyörögte ki tesójától a dolgot, megígérve neki, hogy jót fog tenni egy kis együtt töltött idő a levegőn és a napsütésben.  
Ám most késésben volt. Kerek öt perc késésben. Mindez pedig elég volt ahhoz, hogy a kisebbik J lépcsőfokokat átugorva, embereket óvatosan odébb tessékelve suhanjon, és szabályszerűen kidöntse a szabadba vezető ajtót. Egy pillanatra megállt aztán, szapora levegővételek közben tekintetét végigfuttatta az előtte elterülő zöld tájon, míg végül ki nem szúrta a színes hajat. Teljesen kivirult attól, hogy Jinnie tényleg ott ült, ahogy megígértette vele.
Vett egy nagy levegőt, és újra elindult, de most már tényleg szaladt, majd lerogyott a fűbe, és az előtte ülő bátyja hátának döntötte fejét, karjaival átkarolva a srácot.
- Huhh, nem porladtál még el a napfényben. Örülök neki. - fújta ki a levegőt megjátszott megkönnyebbüléssel, aprót nevetve. Tudta nagyon jól, milyen viszonyt ápol Jin az olyan dolgokkal, mint természet, jó levegő, napfény... nem hiába rohant végig szinte az egész kastélyon Minjae.
- Sajnálom, hogy késtem, Jinnie. - kért bocsánatot, a másikat még mindig átkarolva, testsúlyával kicsit jobban ránehezedve öccsére. Fejét elemelte Jin hátától, hogy annak arcához szoríthassa.
- Te bekented magad napkrémmel? - távolodott el Jin-től, teljesen elengedve a srácot, és arcáról letörölgetve a krém rákerülő maradványait, miközben törökülésben helyet foglalt mellette.
Még egy párat mosolygott a mellette ülőre, majd tekintete elkomorult, elgondolkodva kezdte tépkedni maga körül a füvet. Hangulata szinte teljesen ellentéte lett annak, amilyen egy perccel ezelőtt volt, és Minjae ezt észre sem vette.
Utoljára módosította:Jeong Min Jae, 2018. április 22. 19:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeong Woo Jin
INAKTÍV


Nagy J | ISTP
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 121
Írta: 2018. április 23. 15:48 | Link

Öcskös
BTS - DNA | Love Love Love

A család mindennél fontosabb számomra, és innentől mindenki maga dönti el, hogy ki tartozik bele, mégis kissé húztam a számat, mikor az öcsém beszélgetni akart velem. Nem pontosan ezzel volt a bajom, inkább a helyszínnel, hiszen ilyen melegben, senkinek nincs kedve a napon olvadozni, és várni, mikor kap napszúrást. Nekem meg pláne. Alapból a bőrszínem olyan, mint a falé, azonban ez engem egyáltalán nem zavar, sőt, teszek érte, hogy ez így is maradjon. Nem érkezem korán, sőt késésben is vagyok, mégsem én váratok magamra. Az órámra pillantok, mielőtt megérzem a testemet körülvevő karokat, és a hátamat nehezítő fejet. Szavak is társulnak a cselekedetekhez, mire oldalra pillantok.
- Nem vagyok én vámpír, még a bőrszínem alapján sem – egy apró mosolyt megeresztek a fiatalabb felé, ebből is látszik, mennyire fontos számomra. Aprót intek a fejemmel, miszerint nincs gond, annyira nagy késésről nincs szó. Még jobban hozzám bújik, mire előre bámulok, és még jobban elmosolyodom a helyzeten. Nem szoktam mondogatni, de nagyon szeretem az öcsémet, és bármikor számíthat rám. Ennyitől nem fogok megharagudni rá. Nem lep meg a közelsége, ahogy arcát az enyémnek nyomja, hisz minden szerettünkkel, szerettével ezt csinálja, tőle már megszoktam, és elfogadom. Kissé furcsán nézek rá, ahogy felteszi a kérdést, összehúzott szemöldökkel egy pillanatig mérlegelem a válaszadást, viszont minek hazudjak neki.
- Még napvédő bűbájt is alkalmaztam, nehogy bármi történhessen – tényleg felkészültem, a nap káros sugarai ellen, holott a hajam így sincs teljes biztonságban. Remélem, nem fogja kiszívni a színét, és fakó kéket varázsolni belőle.
Ismerem a srácot, főleg a mosolygós énjét, amit nap, mint nap látok. Nem szokása ilyen gyorsan hangulatot váltani, ő nem az az ember. Hirtelen elkomorodására én is komolyan veszem a dolgokat, és ellentmondást nem tűrő hangon fordulok felé.
- Mi nyomja a lelked? – kérdezem, miközben egyik kezemmel a hátára simítok, és bíztatom, hogy nekem mindent elmondhat, segíteni fogok. ha valaki megverte, az rosszul fog járni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Best F*cking B*tches with Funny | "A romok alá szorult hercegnőd pedig ölel és imád"
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2018. április 23. 18:00 | Link

Kriszpin

Jobb kezével a takaró szélét babrálja, néha a kezébe akad egy-egy fűszál, ezeket könyörtelenül (még ha nem is szánja annak, gondolkodni nem gondolkodik rajta sokat) kitépi. Nincsen túlzottan meglepve, amikor Kriszpin mintha csak a fejében olvasna, felhozza az új Levitás házvezető-helyettes kételyeit, Robi már csak egy ilyen jelenség, egyszerűen mintha muszáj lenne beszélni róla. Diákként is ilyen volt, már amennyire Bárcián emlékszik, így hát nincsen ebben semmi furcsa. Eszébe jut, hogy akár mondhatna valamilyen megnyugtató passzust arról, hogy a Levitásokat nem lehet nem szeretni, dehát erről valójában fogalma sincsen. Attól, hogy ő nem tudta nem szeretni őket, még nem jelenti azt, hogy egy tőle ennyire különböző ember is így lenne ezzel. De azért a lelke mélyén reméli, hogy ez egy ilyen univerzális dolog.
- Akkor jó - mondja végül, valójában csak annak a kedvéért, hogy mondjon valamit. Időközben megállapítja, hogy Kriszpinnel való beszélgetéseinek nagy százalékára jellemző, hogy legnagyobb részét a saját fejében folytatja le. Ez persze nem úgy értendő, hogy a másik férfi helyett is válaszolgat saját magának, hanem inkább hogy általában gondolatébresztő dolgokról beszélgetnek, így aztán jelentősen több dolog cikázik végig a fejében, mint ami ténylegesen elhangzik.
Főleg igazzá válik az akkor, amikor Kriszpin megemlíti Olaszországot, Bercinek pedig sok-sok emlék ugrik be. Többször is járt ott még anno abban a három évben, amit utazgatással töltött, sok szép emlék köti oda. Hamar meg is jelenik lelki szemei előtt a sok gyönyörű látkép, a perzselő napsütés, meleg tenger és még annál is melegebb szívű emberek. Az önkénteskedés résznél végig bólogatott ugyan, de annyira elterelik a gondolatait az Olaszországgal kapcsolatos emlékek, hogy inkább erre a témára csap le.
- Pontosan hol is él a családod? - érdeklődik, persze nyilván nem a pontos lakcím érdekli, csak mondjuk a város, hogy úgy nagyjából tudja hova tenni magában a dolgot. Közben igyekszik kiszámítani, hogy mekkora falatot haraphat le a kifliből, hogy időben meg is tudja mind rágni, mielőtt újra hozzá kerülne majd a szó. Szerencsére ebben már nagyon rutinos.
- Mit szoktatok csinálni ilyenkor? - kérdezi, hátha van valamiféle családi rituálé vagy szokás, ahogyan az általában a legtöbb családban lenni szokott. Berci édesanyjának a családjánál például mindig horgászni és billiárdozni jártak, az apai oldalon pedig ment a közös sütés-főzés.
- Hát csak a szokásos. Járok néha anyuhoz segíteni, amikor tudok elmegyek raftingolni vagy sziklát mászni, de arra most kevesebb idő jutott... - kicsi gondolkodik, majd eszébe jut még egy nem is olyan régi program - Ja meg Bellával voltunk koncertezni nemrég, tiniként a közös kedvencünk volt a Magicbomb. Nem tudom mennyire tudod, de az évfolyamtársunk volt az énekesnő. - A végén megvonja a vállát, majd kivégzi azt, ami még a kiflijéből maradt és a napsütés felé fordítja az arcát. Finom meleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2018. április 23. 21:16 | Link

Bárcián
délután a zöld füvön

Nagyon szeretem Olaszországot. Ugyanannyira hazámnak tekintem, mint Magyarországot. Nem mintha ne érezném magam évek óta otthon a világon bárhol. Nem a hely, hanem az emberek a lényeg.
- A csizma közepén. Rómától nem messze - felelem mosolyogva.
- Ott születtem - fedem fel ezt az érdekes kis tényt, amit szerintem nem osztottam még meg vele. Azt tudja, hogy félig olasz vagyok, de azt talán nem tudta, hogy ott is láttam meg a napvilágot.
- Nagy közös evések vannak, az elmaradhatatlan - közlöm vele rögtön az első, hagyományos programot, egyre növekvő kedéllyel, miközben befejezem a szendvicsem.
- Tudod, olyan órákig tartó, ahol eszel kicsit, aztán pihensz, aztán megint eszel, közben meg mindenki hangosan beszél, néha túlkiabálják egymást, viták is kialakulnak, és aztán a sziesztán mind ugyanolyan átéléssel horkolnak - ecsetelem kicsit, hogyan képzelje el, bár ha már megtapasztalta bármilyen módon, milyen egy nagy, olasz családi ebéd, akkor pontosan tudja, miről beszélek. Ezek általában ilyenek.
- Esténként meg elmegyünk valamilyen szabadtéri helyre. Beülünk valahova, szól az élő zene... - adok ízelítőt a sötétedés utáni hangulatból is.
- Nem tudtam - rázom a fejem az évfolyamtársuk karrierjét illetően.
- Magicbomb? - vonom össze a szemöldököm.
- Tudnál mondani tőlük számcímet? - kérek egy kis útbaigazítást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdős-Prinz Dóra
INAKTÍV


Kleine Prinzessin
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 107
Írta: 2018. április 27. 02:03 | Link



Azért piszok nagy szerencse, hogy annyira közel van a kajálda Vivi szobájához, mert egyébként tuti be lenne tojva, hogy jaj, nagy a kastély, jaj el fogok veszni. Akkora butaság, olyan nagylány vagyok már, miért vesznék el? Elvileg Ririke is mászkált már itt ennyi idősen, akkor ugyan mit féltik engem? Azt mesélte, hogy csak le kellett szólítania egy diákot, aki nincs zöldben, vagy egy tanárt és segítettek neki hazajutni a toronyba. Tényleg! A toronyba miért nem vitték még fel soha? Egy csomó helyet nem is láttunk még a kastélyból Dáviddal, pedig olyan sokat vagyunk itt. Ez annyira igazságtalan, legközelebb tutira messzebb fogok menni, mint a birtok. Remélem, hogy akkor Dávid is jön, és nem azzal a buta kviddicses újsággal fog szórakozni. Azt otthon is nézhetjük, de a kastélyban most vagyunk.
De most meg kell találnom azt a szarkát. Meg akarom nézni, hogy tényleg lopnak-e. Mondjuk nagyon fényes dolgom az épp nincs, a fülbevalómat nem tudom kivenni a fülemből, mert fáj, ha húzom. Szerintem a gumicukor is jó lesz, mert hát ki ne szeretné a gumicukrot?
De vajon milyen hangja van a szarkának? Hogy hívjam ide? Sosem hallottam még a hangját, vagy ha igen, akkor meg nem tudtam, hogy milyen madárka.
- Szarka? Szarka! Kárkár, prr,húúúú… ööö ciripcirip, csipcsirip, kotkot, hápháp?-
Sorolom fel bizonytalanul az összes madárhangot ami az eszembe jut, miután a semmilyen szarka nem jelent meg a hívásomra.-
- Hol vagy?-
Kérdem csalódottsággal a hangomban, amikor is egy nagyon_durva látványt pillantok meg. Azta. Néhány méterre lehetek a fiútól meg a tevéjétől, meredten állva, elkerekedett szemekkel figyelem őket. Ezt meg hogy? Én is akarok ilyet szülinapomra, nekem miért nincs?
Sietősre veszem a lépteimet, s a madarat elfeledve egyenesen a fiú irányába indulok.
- Neked… puputevéd van?-
Kíváncsiskodok a lényegre térve, immáron viszonylag közelről figyelve az állatot. Ezt hogyan?
- Találtad a múmiáknál a sivatagban? Vagy… elcseréltél egy lányt puputevére? Az egyiptomiak szokták, mesélték nekem. -
Jelentem ki határozottan még mindig a tevétől megbabonázva. Még köszönni is elfelejtettem. Egy_teve.

Utoljára módosította:Erdős-Prinz Dóra, 2018. április 27. 02:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. április 28. 20:44 | Link

Kamilla

Még mindig remeg. Már nem annyira, mint korábban, de még mindig nehézkesen megy. Eddig egyetlen számot hagytam csak ki az Edictumból, a legutóbbit, amit nagyon bánok, és tudom, hogy közeledik a következő leadási határideje is, legalábbis témákat már kellett volna foglalnom, de hogyan? Még én sem tudom elolvasni a saját iskolai jegyzeteimet, nemhogy akkor más. Nem akarok hitegetni, nem akarom, hogy az legyen, hogy lefoglalom, ami nekem szimpatikus, és ezzel megfosztom a társaimat a lehetőségtől, majd végül visszamondom. Egyetlen szám nem a világ, mégis úgy érzem magam emiatt, mint partra vetett hal.
A kinézetem is változott. Korábban nem nagyon zavart, ha hosszú a hajam, ostoba, göndör fürtök, mindig ápolt, borotvált arc. Most ez megváltozott. Az elmúlt napok egyikén felkerestem a fodrászatot, és bár a hajamtól megszabadultam, az egyre erősödő arcszőrzetemtől nem. Más embert látok a tükörben. Azt nem mondom, hogy jobbat, csak azt, hogy mást. Másabbat, mint amilyen eddig voltam. Nem könnyű, de majd csak alakul valahogy. Kell jönnie valaminek, egy löketnek, ami kimozdít ebből az állapotból.
Vicces amúgy a blokkolásom. Író akartam lenni, azt akartam, hogy könyveim jelenjenek meg, hogy egy nap majd elmondhassam, hogy örülök, amiért az emberek mindennapjaiban az én történeteim is helyet kapnak. Íróként ismernek most már, hiszem van két kiadott könyvem. Kettő. Szinte hihetetlen. Persze itt nem akarok megállni ezen a téren, éppen ezért is aggódom emiatt. A másik pedig az, hogy Kamilla végül rájöjjön, érdemes nekem adnia egy esélyt. Szeretem őt, mindennél jobban, és most, hogy végre itt az esély, valahogy érzek még mindig egy gátat. Nem nagyon merek tovább lépni, a következő szintre, pedig akarok, de nem tehetek semmi olyat, amivel megbántanám. Nem tudnék a tükörbe nézni többet, ha tudnám, hogy fájdalmat okoztam neki.
A fák alatti padon ülve, erre gondolok. Arra, hogy miként kéne továbblendülnöm ezen a fagyott állapoton, hogyan lehetnék több vagy jobb ennél a mostani állapotnál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Varga Nóra
INAKTÍV


Főnixprefi
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 714
Írta: 2018. április 29. 12:04 | Link

Ryan
Ruha
04.29. 10:00 körül


Végre szép idő van, süt a nap, többet tudok kint lenni. Most is ezért jöttem a rétre, szívhatom magamba a D-vitamint. Mivel ilyen jó idő van, ezért a reggelimet is itt eszem meg. Reggel lementem a nagyterembe és elhoztam egy adag virslit ketchuppal, pár friss kenyeret, két melegszendvicset meg paprikát és uborkát. Végre megtaláltam azt a takarót, amit le szoktunk teríteni, ha piknikezünk, így a szép főnixesen ülök, amit még anya vett egyszer. A kajákat pedig szépen dobozokba tettem és szépen elrendezem őket, hogy minden jó helyen legyen. A termoszomba teát töltöttem, így előbb azt nyitom ki és iszok pár kortyot. Lassan cikkleadási határidő, úgyhogy lesz mit lektorálnom. A járőrködést már úgy megszoktam, hogy fel se tűnik, ha menni kell, néha pedig a cikkeket is viszem magammal és szabad perceimben javítgatom őket. Nem sok hibát vétenek, de azért mindig találok. A gyomrom nagyot kordul, így bezárom a termoszt és kinyitom a virslis dobozt. Még meleg, szóval elkezdek enni és harapom hozzá a kenyeret. Jó egy kis nyugalom, a kastélyban mindig pörgés van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Legaktívabb eridonos '17 ősz
Kedvenc prefektus Fannival '17 ősz
Ryan Wolf Falkom
Diák Eridon, Színjátszós, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 189
Írta: 2018. április 29. 17:21 | Link

Nóra

-Helo -köszön az épp most érkező lányra egy fa rejtett árnyékából. Kezében egy könyv melynek címe: Alap védekező varázslatok legendás lények ellen. Az étel illatára a saját szegényes kis csomagára pillant, és elvesz belőle egy natúr kekszet egy szem szőlővel, mivel reggel nem akart bemenni a nagyterembe reggelizni.Lapoz, és végignézi a következő oldalt, majd felszisszen: -Barbárság- jelenti ki , majd Nóri felé fordítja a könyvet. A képen egy csupasz, fehér bőrű sárkányt kínoztak. -Attól még hogy nem tetszik nekik a külseje nem kell kínozni, igaz?- kéri közben a lány véleményét is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#Sólyombarát #Főnixbarát
Varga Nóra
INAKTÍV


Főnixprefi
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 714
Írta: 2018. április 30. 14:27 | Link

Ryan

Ahogy közeledek a kinézett területhez, megszólít valaki. Kicsit megijedek, de aztán indulok is tovább. Leterítem a takarót, majd mutat egy képet, ahol egy fehér sárkányt kínoznak. Lebiggyesztem ajkaimat, sajnálom szegény sárkányt.
 - Hát igen, nem bántani kéne, hanem jól bánni vele. Kérsz enni? Hoztam pár melegszendvicset, adhatok, ha gondolod. Sonkás-sajtos.Amúgy mi a neved? Ha jól tudom, eridonos vagy. Én Varga Nóra vagyok, eridonos prefektus, negyedéves - mondom, miközben kipakolok és elkezdem falatozni a virslit. Hát igen, a kaja itt valami isteni. Még pont meleg a virsli, így melegítenem se kell. Egyszer már volt olyan, hogy nem volt jó a kaja, de azért elég szép teljesítmény, hogy négy év alatt nem rontottak, csak egyszer. Mondjuk akkor só helyett cukrozták a húst, mindenki vitte vissza ugyanúgy az ételét. Jó lenne amúgy, ha többet főznék, de sokszor maximum csak egyszerűbbekre van kedvem, mert mindig jó a kaja, én meg nem vagyok válogatós. Ezen gondolkodom, miközben az első virsli már el is fogy, közben meg figyelem újdonsült ismerősömet. Az biztos, hogy egy Edictum-cikkben se láttam, max a klubhelyiségben, mert közös óránk sincs. De majd most elbeszélgetünk, végülis idő van, mint a tenger. Jó ez a hosszú hétvége.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Legaktívabb eridonos '17 ősz
Kedvenc prefektus Fannival '17 ősz
Ryan Wolf Falkom
Diák Eridon, Színjátszós, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 189
Írta: 2018. április 30. 18:51 | Link

Nóra

-Én Ryan Wolf Falkom vagyok, eridonos, másodéves, és köszönöm szépen- mondja, miközben elvesz egy szendvicset virslivel párost. Tovább nézte a könyvet, lapozott, majd lettem a könyvet. A diákok lassan lesétálnak a rétre. Hirtelen megrázza a fejét,: egy termetes vízcsepp esett a fejére. Örül, hogy a lány nem látja az ő arcát, viszont ő látja őt. Mivel egy kissé zavarja a dolog előveszi a pálcáját, és ezt mormogta :Lumos - mire a pálcájából fény gyullad ki.
Utoljára módosította:Ryan Wolf Falkom, 2018. április 30. 19:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#Sólyombarát #Főnixbarát
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2018. április 30. 23:56 | Link

Slivovics Lily

Sétálni támadt kedve. Rengeteg időt töltött a kastélyban az elmúlt hetekben és őszintén szólva maga is csodálkozik a dolgon, hiszen elemei mágiát gyakorolni a négy fal között eszméletlen hülyeségnek tűnik. Mégis, valahogy a hálókörlet, a kis szoba biztonságot nyújtott neki, amíg minden jól begyakorolt. Ugyanakkor Ó már jó ideje morcogott, és mindenféle módon próbálta a tudtára adni, hogy neki elég volt a bezártságból, friss levegőt akar. S persze egyedül is kimehet a kis sárkányleopárd, úgy tűnt társaságot is akar magának. Épp ezért Nyeste úgy döntött, ma odakint játszik majd az állattal, s a rét felé vette az irányt.
A nap azonban erősebbnek bizonyul mint várta, így kénytelen a fák árnyékába bújni, s megpróbálja a levegőt kissé párásabbá varázsolni maguk körül, ezzel enyhítve a száraz érzetet. Amikor aztán a sárkányleopárd is abbahagyja a körözést, tudja, hogy már jó a kis állatnak is, és neki kezd színesvízbuborékokat varázsolni. Ó lelkesen rohangál a vízbuborékok után, ki is pukkasztja őket aztán csalódottan veszi tudomásul, hogy egyikben sincs ennivaló. Maga kezd vadászni, s bár Nyeste nem híve a lepkék és más rovarok ilyen módú becserkészésének, most mégis úgy dönt ez jó gyakorlás. Ő is megpróbálkozik ezzel. Figyel s amikor egy lepke röppen el tőlük néhány méterre, amit Ó is üldözésbe vesz, megpróbálja beelőzni a lény által termetett vízbuborékot és a saját buborékjával bekebelezni a lepkét. Sikertelenül. De nem adja fel. Fog még próbálkozni, egyelőre azonban hagyja Ót érvényesülni, és a Brandontól kapott könyv lapjait kezdi falni.
Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. május 1. 03:07 | Link

Dóra

Ha nem Liv bízza rá, lehet, hogy nem szenvedett volna ennyire a tevével, hogy boldoggá tegye. Szerette az állatokat, de sosem érezte úgy, hogy tényleg készen áll rá, hogy ő viselje gondját egy életnek, aztán jött az EM tanárnő és a nyakába vágta a kis patást, akivel egészen jól kijöttek. Így szorgosan tanulmányozta a teve eregette buborékokat, meg hagyta, hogy az ágyában aludjon, próbálta szórakoztatni, amennyire a tehetsége engedte. Ez nem mindig volt olyan sikeres próbálkozás, mint azt tervezte.
Aztán most beviharzott a kislány a képbe, akit ő nem ismert, fogalma sem volt, hogy ki ő és még arra sem vette a fáradtságot, hogy megijedjen a hirtelen közeledő gyerektől.
- Mi az a puputeve? - kérdezte őszinte értetlenséggel, még csak pislogásra sem méltatva a kérdést. Nem volt teljesen delíriumban, egyszerűen fogalma sem volt a szó mögöttes tartalmáról. Így járt a kecskékkel is, teljesen félre lett tájékoztatva, ezért tanulta meg az állatok latin nevét. Bár nem volt vele kisegítve, lévén, hogy sok ember nem beszél latinul.
- Egyiptom? Lányt? Jaazok a nagy köpős izék a teve? A, ő nem teve, ő Twix, a barátom. Nem mutatkozik be, anyukája nem tanította meg neki - rázta meg a fejét, lebiggyesztve az ajkát, mert hát, igazán telhetett volna ennyire a szüleitől.
- De ő nem tevek, ő kicsi. És nem köp meg harap. Csak unatkozik. De azt sokszor - fúrta az ujjait a kis pupos puha szőrébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeong Min Jae
INAKTÍV


mini J
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 65
Írta: 2018. május 2. 20:36 | Link

Jinnie <3


Bár tudta, hogy bátyja sok mindent elnéz neki, és kevés dolog van, ami miatt úgy igazán haragudhatna rá, mégsem akarta őt megvárakoztatni. Minjae szerette betartani az ígéreteit, főleg, ha a családjáról volt szó, emiatt is csinált olyan nagy ügyet egy pár perces késésből is, és rohant végig a fél kastélyon. Mindig is meg akart felelni mások elvárásainak, de főleg Jinnek. Annak ellenére, hogy testvére soha semmilyen feltételt nem szabott szeretetének, ez csak Minjae egyik mániája volt, a megfelelni akarás.
Szinte tudattalanul tépkedte a fűszálakat maga körül, tekintete a messzeségbe révedt, ám nem sokáig maradt ebben az állapotban, Jinnie keze, amely a hátát simította végig, kizökkentette gondolatai közül. Kicsit zavarba jött a kérdéstől, kissé hezitált, de végül egy hatalmas sóhaj után megszólalt.
- Nem lett jó a Sárkánytan beadandóm. De az én hülyeségem miatt... tökre másról írtam, mint amiről kellett volna. - bökte ki végül a világ legnagyobb problémáját. Minjae-nek az is volt jelen pillanatban, noha osztályzatot nem kapott rá, le sem szúrták, csupán megjegyezte neki a tanárnő, hogy kicsit félreértette a feladatot. A kisebbik Jeong-fiú azonban szokás szerint túlreagálta a dolgot, és hatalmas problémát kerített belőle.
Félve pislogott bátyjára, de hamar úgy döntött, ideje terelni a témát és nem az ő idióta félreértéseivel foglalkozni.
- Ha vámpír lennél, megharapnál engem? - komolyan és gyanakvó fejjel tette fel a kérdést, a rá következő pillanatban azonban már csámcsogó-harapdáló hangokat kiadva közelített Jin felé, majd végül fejét bátyja vállára hajtva, kitört belőle a nevetés.
Utoljára módosította:Jeong Min Jae, 2018. május 3. 18:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 36 ... 44 45 [46] 47 48 ... 55 56 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék