29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 35 ... 43 44 [45] 46 47 ... 55 56 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Angyalföldi Boróka
INAKTÍV


Rókatündér
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 45
Írta: 2017. augusztus 5. 14:31 | Link

Adri

-Ez valami gyönyörű Annyira zöld volt minden, annyira természetes. Érzem, ahogy a nap melege nyaldossa az arcom. Lefekszem a fűbe és nem törődök azzal, hogy mások kinevetnek. Csak szívom a friss levegőt és ellazulok. Jól esik így órák után a pihenés és most először járok itt.
 Kezd sötétedni, lassan be kéne mennem. Nem akarom itt hagyni ezt a csodát.
Itt tart valami. úgy döntök, kihagyom a vacsorát, úgysem vagyok éhes. Valami mozog az erdő elején. Valami, ami nagyon kíváncsivá tesz. Elindulok az irányába, de valaki megfogja a karom, és elkezd visszafelé húzni, mondván,
biztos csak megőrültem. Tudom, mit láttam és nem fogom annyiban hagyni.
 A valamit meg fogom találni, hívogat az erdő belseje felé. Szeretem Adrit,
 mint a testvéremet, de most nem vagyok őrült hangulatomban. Sokkal inkább izgatott és kíváncsi. Holnap újra eljövök ugyanekkor, ugyanide. Viszlát Valami!




Sose kövesd valaki másnak az útját, kivéve, ha az erdőben vagy, el vagy veszve, és látod az utat - akkor minden értelemben követned kell azt.
Ellen DeGeneres
Utoljára módosította:Angyalföldi Boróka, 2017. szeptember 25. 09:02
Hozzászólásai ebben a témában

A jóság messziről látszik, mint a Himalája hegye. De a gonoszság rejtve oson, mint a sötétben kilőtt nyíl.
Mihálfy Adrián
INAKTÍV


Adri #2
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 484
Írta: 2017. augusztus 6. 00:48 | Link




      Reméli, hogy idén minden gyakorlati vizsgán csak egy bűbájt kell majd bemutatnia, csak azt az egyet, és akkor olyan gyönyörű bizonyítványa lesz, mint még soha senkinek. Ez a bűbáj pedig nem más mint…
… az Aguamenti! Nagy cucc, mi?
Nem. Határozottan nem.
Azonban, enélkül apró, és mókás terve a mai nap nem sikerült volna. De kezdjük a legelején.
Mivel nincs nyitott nap, így nem mehet a faluba, és meglógni sem akar, mert még mindig kicsit bőrkeménykedése van a pajzsok suvickolásától, pedig az nem ma volt. Szerencsére nem tölti ideje nagy részét büntetésekben, de mivel jó elefánt, nem felejt. Mintha csak valami listát írna, mit kell majd megbosszulnia. Eszébe sincs, szerencsére. Vissza a lényeghez.
A bűbájt ma többször is elvégezte, mert elunta, vagy megzavarták, de a lényeg egyre ment, hogy egy nagy terv részesei lehessenek. Mivel a tavacska a faluban van, amely innen messze, ásni nem áshat újat, mert akkor belerokkan, így megoldotta, kicsit másképp. Még otthon szerezte be hozzá a kelléket, és szerencsére a csomag sem volt túl nagy, befért a poggyászba, amikor visszaérkezett. Itt már elég volt egymaga, bár kicsit kifulladt benne, mikor is felállította. De így most, ennek örömére hűsölhet!
Egy fa ritkás, de hűs árnyékába telepedett le pár órája, amikor nekilátott a tervének. Üres délután tökéletes megtöltése. Erre amúgy is akadnak piknikkosarak, egy kicsit felturbózta. Elég a ködösítésből.
Adrián egészen a legközelebbi madaras üzletláncból idáig elcipelt egy gyerekmedencét (szerk.: kb 30 centi magas pocsolyázó), itt nagy küzdelmek, és varázsereje korlátait kijátszva megtöltötte amennyire bírta, és színes úszósortjában kényelmesen ücsörög benne. Mint holmi kiskirály. És nem érdekli, ki bámulja meg, ki nézi bolondnak. Apró birodalom, ami az övé.
Keleti kényelem nyugaton.
Még egy napszemüveg is ül az orrán hozzá. Vélhetően ez az egyik legfurább látvány, amit eddig látott bárki is az iskola falai között.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegLevitásabb Eridonos '17 ősz
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 197
Összes hsz: 825
Írta: 2017. augusztus 6. 16:23 | Link

Adrián


A nagy meleg ellenére is úgy döntött, hogy már pedig ő most kimegy egy kicsit szocializálódni az udvarra. Meg amúgy is, még mindig olyan színe van, mint december közepén, és bár a napozás számára az egyik legutáltabb dolog, de mint tudjuk a szépségért szenvedni kell.
Így aztán sortban és trikóban ballagott lefelé. Vörös tincseit egy lófarokba fogta hátra, fejére tolta kedvenc napszemüvegét és hátizsákjába bedobott egy könyvet, valamint pálcáját és egy flakon naptejet is. Utolsó lépésként szandált húzott, és neki indult a remélhetőleg egész délutánját kitöltő programnak, hogy utána pompás színnel élvezhesse tovább a kastélyban uralkodó csodás hőmérsékletet.
Mihelyst kiért a napfényre, fejéről az orrára került a napszemcsije, hogy legalább lásson is valamit. Gyakorlatilag fejbe kólintotta a meleg, annyira hirtelen érte, és őszintén szólva nem esett valami jól neki. Pláne, hogy napok óta csak akkor mozdult ki a kastélyból, amikor nagyon muszáj volt, és valami fontos dolga volt odakint. Gondolatban már két perc után szidta magát, hogy mégis miért kellett ilyen idióta dolgot csinálnia, és miért kínozza magát ilyen fölösleges dolgokkal.
Azután következett a helyválasztás problémája. Nem akart olyan nagyon szem előtt lenni, de olyan helyet sem ismert igazán, ahová elbújhatna anélkül, hogy bajba kerülne, vagy éppen árnyékban lenne. A nagy keresgélés közepette talált rá háztársára, aki valami egészen egyedi megoldást talált a meleg átvészelésére.
- Adrián? Te meg mi a manót csinálsz? - a nevetéstől elhaló hangon szólt a fiúhoz, majd letelepedett a medence mellé. Válaszra várva nézett a srácra, még mindig vigyorogva.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihálfy Adrián
INAKTÍV


Adri #2
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 484
Írta: 2017. augusztus 7. 00:54 | Link




      Szórakozottan mozgatja meg már lassan ráncosodó lábujjait, és halkan sóhajt. No nem amiatt, mert gondja lenne, szimplán a jólét szól belőle. Jó, ez nem egy flancos strand, sem egy Balaton, mégis.. mégis igencsak örül magának. Azt mondták, aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. Kicsit mocorog, kicsit vált a testhelyzeten, hogy kényelmesebb legyen tomporának, mert, be kell vallania, hozhatott volna valami szivacsot alá. A medence alja vékony, érez minden göröngyöt és kavicskát, ami eddig a fű miatt nem volt szembetűnő, most aztán jól megmutatja magát. Kráterek lesznek ott a nap végére, de szerencsére annyit enged a medence mérete, hogy kényelmesebb pontra helyezze a súlyát. Kinyúlva keríti ujjai közé az italát, és ha nincs is benne apró ernyőcske, vagy épp tekergő szívószál, még így is igen kellemes számára. Kicsit nagyon.
Azt valahogy a nagy chill közepette simán megérti, hogy rajta kívül nemigen merészkedik erre még a kutya sem, ilyen időben és órában. Jó, hall hangokat, távolabbról, így legalább arról biztos, hogy nem kerül távoli helyre véletlenül, vannak még emberek a környékén. Azonban, így ez egy kissé mégis száraz, és unalmas. Maga mellé nyúlva, meglocsolja kicsit a felsőtestét, majd előre dőlve, a haját totálisan eláztatja, hogy a hőség kevésbé kínozza. Vizes tincseit hátra lapítja, mint egy olcsó maffiózó, és visszadőlve az eredeti állapotába, tovább kutakodik. A bogarakon, és pillangókon kívül nemigen lát mást, így az ő táncukkal mulatja az időt, és a kedvet, miközben észre sem veszi, hogy becserkészik. A fűben surranó láb hangjára emeli fel a fejét, és emeli el tekintetét a bogárháborúról, és felpislog az érketőre. Gúnyos szavak helyett kacaj fogadja, mire ő maga is elvigyorodik, és teljesen ülésbe húzza magát.
- Medence partit, kérem szépen. Csak.. kisebb költségvetéssel – néz szét a birodalmán, majd kinyúlva veregeti meg maga mellett a talajt.
- Csüccs le ide, a lábad simán bele tudod lógatni – mert hát, nem gondolja, hogy ő most bikiniben jött tök véletlen. De a láb az láb, mindig készen áll egy kis lógatásra.
- És mondd meg nékem, mégis mi cibált ide ki? Mármint nem zavarsz, sőőőt! Csak hát.. úgy néz ki, mindenki kidőlt – vagy valami olyasmi. Tény, hogy ez nagyon a véletlen műve. Vagy a kastélyé. Hallott már mendemondákat, hogy mikre képes a hely maga.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegLevitásabb Eridonos '17 ősz
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 197
Összes hsz: 825
Írta: 2017. augusztus 7. 17:13 | Link

Adrián


- Medence parti mi? Hát aki megteheti... - Még mindig vigyorog mint a tejbetök, mert még mindig nem tudja elhinni, hogy valaki tényleg a rét közepén egy kacsaúsztatóban ücsörög. Csak úgy, buliból. Végül is érthető a dolog, de azért mégis, van más módja is annak, hogy az ember hűsöljön egy kicsit a melegben.
Miután leült, megszabadult gyorsan a szandáljától is, majd odébb rakta a fűben, hogy ne legyen útban. Lábait belelógatta a hideg vízbe, ami hát tény és való, hogy jól esett neki, bár igen csak vicces látványt nyújtott, ahogy a parton ül, de a lába tértől lefelé eltűnik a medencének csúfolt pocsolyában.
- Így gondoltad? - néz a fiúra. Bár máshogy nem igazán lehet érteni azt, hogy lógassa bele a lábát anélkül, hogy minden más ruhadarabja vizes lenne. Mondjuk meglehet, hogy akkor sem tiltakozna erősen, ha valaki egy vödör vízzel közelítene felé azzal a szándékkal, hogy nyakon önti vele.
- El nem fogod hinni, de az, hogy úgy nézek ki, mint aki két éve nem látott napot. Nem jöttek elő a szeplőim, pedig azok konkrétan a nyári nap első sugaraira elő szoktak bújni, és most sehol sincs egy sem... - Panaszos hangon beszél, mert ha egy valamit szeret a nyárban, akkor az az, hogy a számtalan szeplő jelenik meg az orra körül.
- Meg amúgy a fehér fal hozzám képest színes, olyannyira vagyok sápadt, s bár elég könnyen le tudok égni, de azért szeretnék szép színű lenni. - A mellette heverő táskájából szedi elő a naptejet, hogy bekenje minden kilátszó bőrfelületét, mert a világos bőr átka, hogy hajlamos a leégésre. Nagyon. Már pedig elégszer járt már úgy, hogy, hogy a hámló bőrét kellett kenegetnie, ami mindemellé még pokolian fájt is, és nem szeretné most is ezzel tölteni az idejét. Így aztán nagy alapossággal lát neki, először a karját keni be, aztán a mellkasát, végül az arcát. A hátával bénázik egy sort, de végül megoldja egymaga, és nem kell Adrián segítségét kérnie. A lábát majd csak akkor tervezi fehérre meszelni, miután megunta a hideg vizet, addig is, csak a combjára ken a napvédőből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihálfy Adrián
INAKTÍV


Adri #2
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 484
Írta: 2017. augusztus 7. 22:40 | Link




      Nem szokványos dolog, ezzel ő tökéletesen tisztában is van ugyan, de… miért lenne kötelező mindig is a megszokott dolgokat követnie? Persze, ezzel nem akar arra célozni, hogy ideje elővenni minden rosszat, de azért néha nem árt, ha kicsit kizökkenti a világot a komfortzónából. Mint ahogy most is. Tudja, hogy marha mulatságosan fest, ahogy a vidám és színes műanyag csodában ücsörög, de talán ez is volt a cél. Meg egy családit nagyon nehezen töltött volna meg. Hát ja.
- Jó, nincsenek bikinis csajok meg grillkaja, de.. egész jó eddig – húzza ki magát, mint a nagy emberek, akiknek hatalmas medencéje kb még a házukban sem fér el, és akkor az udvarról még nem is beszélt senki sem. Az viszont tényleg az ő érdeme, hogy idecipelte, és felállította. Jár neki a keksz. De ehelyett csendben követi tekintetével, ahogy a másik a kérést teljesítve ledobja magát mellé, és máris nekilát annak, hogy megszabadítsa lábfejeit a börtönüktől. Örül, hisz így benne van a mókában, bár általában a lány nem szokott visszakozni, ha olyanról van szó, ami a jó kedvet garantálja.
- Tökéletes, tökéletes – bólogat megerősítésként, mintha más módja is lenne a dolognak, vagy épp tényleg arra várt a másik, hogy megerősítést kapjon. Mint a gyerekek, amikor újat tanulnak. – Ugye mennyivel jobb így? – húzza arrébb magát kicsit, hogy kényelmes legyen azoknak a lábaknak is, és persze saját magának. Szerencsére, ha nem is magas a medence, annyi hely van benne, hogy a baba mellett – akinek ülnie kellene ebben a pancsolóban -, elfér a szülő is, hogy vigyázhasson rá.
- He? – emelkedik meg a szemöldöke, majd nem bántó, de mégis kutató tekintettel fut végig a lány szabad bőrfelületein, mintha annak nyomát keresné, amiről beszél. Komolyan, most komolyan?
- Nem is vagy fehér.. egészséges a színed, ééés.. ennyi. Meg megvannak a szeplők is. Haloványak kicsit, de na, nem lehet minden tökéletes! – neki nemigen van ilyesmije, maximum csak anyajegye, meg amúgy is. Nem szokott ő napozgatni, amikor kint van, és teszi a dolgát, éri nap bőven. És mondjuk ha még füvet is nyír, ott az edzés is.
- Jaj ti lányok, komolyan. Én ezt sosem fogom megérteni. Ha túl egyenes a haj akkor göndöríteni kell, meg most napozni. Csak kínozzátok magatokat – rázza meg a fejét, mint valami kritikus. A naptejre nem szól semmit, bár ő nemigen szokta használni önmagától, mert hát elfelejti, meg mégis csak pasi, és azok ilyenre nem adnak. Nyavalyogni persze tud, amikor vörösre ég a bőre, de pont ezért ült az árnyékos részre, hogy ne érje semmi sem. A napszúrástól jobban tart.
- Itt nem fogsz leégni ám. Mondjuk az illata tök jó – szimatol kicsit, mert hát ezeknek a cuccoknak mindig erős és virágos illatuk van. Nem úgy, mint annak a krémnek, ami a szobájában poshad..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegLevitásabb Eridonos '17 ősz
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 9. 10:52 | Link

Penészvirág Love

Remélem, csak plüss és ölelgetnéd, mert ha nem, az… fúúúúj - közlöm grimaszolva. Még a fejem is megrázom. Jobb szó meg erre nincs is, mint egy ilyen teljesen egyértelmű, amihez nem szükséges vázolnom semmit sem. Még szerencse, hogy túlságosan vizuális nem vagyok, vagy járhatnék Zójához megint. Még egy apró grimasz megjelenik az arcomon, miután eltűnik az előző, az iménti gondolat utóhatásaként, aztán ennek is nyoma vész, én pedig megvonom a vállam.
- Nem mondtad, ez tény. De azért pörgesd vissza, amit beszéltünk. Nem kicsit egyértelmű belőle, hogy de bizony rá vagy görcsölve, de nyugi, kialakul ez is. Tényleg nem késtél még le semmiről - válaszolom bíztatóan megpaskolva a vállát. Messze jár még attól, hogy macskásnéni legyen, bár azért néha annak lenni sem rossz. A macskák tudnak jófejek lenni, az enyémek rá a bizonyíték, még ha Őrnagy néha galibát okoz is.
- Hát, most ezen meg én sértődjek meg? Nagyon csúnya általánosítás, mert az emberek hazudnak is, én mégsem szoktam példának okáért. Ezt is csak nem mondtam el, mert mindketten megüthetjük a bokánkat. Az emberek általában lehetnek akármilyenek, nyugi, mi nem fogunk elfelejteni, mert egyikünk se csak úgy az emberek - válaszolom enyhén morogva még az elején, mert azért ezt így mégiscsak kijelenteni. Ismer. Ismeri Richárdot is. Egyikünk sem lett más. Még jó, hogy ezt a témát nem folytatjuk, inkább rátérünk a tetoválás kérdésére. Kicsit fura, hogy habár szeretne tetováltatni, fogalma sincs róla, mit. Vagyis lehet, hogy van akinek ez nem fura, de nekem az, mert az ilyesmivel úgy vagyok, hogy csak úgy nem tetováltatnék, hogy legyen. Sokáig egyáltalán nem is akartam, ennek a csillagképnek a gondolata is mostanában forrott ki csak, és azért jött szóba a tetoválás, mert valami időtállót szeretnék. Szóvá viszont nem teszem, csak kissé elgondolkodva pislogok a karjára.
- Nem tudom. Valami virág? De ezt igazából neked kellene érezni, viszont benézhetnénk a könyvtárba. Biztosan vannak képes gyűjteményeik, tudod, ilyen albumok, és ott találhatsz valamit, ami tetszik - javaslom feltápászkodva máris ültömből, úgyis ideje lenne visszatérni a kastélyba. Ha csatlakozik, akkor a könyvtárat veszem vele célba, ha meg nem, akkor elköszönve tőle az irodámat.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2017. augusztus 9. 10:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Boróka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 102
Írta: 2017. augusztus 9. 22:25 | Link

NemTomi. NemMilán. Andris.

[a futó felhők alatt egy délután]

Fél óra. Negyven perc. Ennyi ideje feküdhet a fűben félálomban. Néha érzi a nap előtt elsuhanó felhők árnyékát, félig-meddig tudatában van annak, hogy a füvön fekszik, de tulajdonképpen fejében álomföldön jár. Tudatába lassan szűrődik be a gitárhúrok pengése, eleinte csak mintha álmodna, aztán lassan-lassan ébred rá, hogy keveredik álom és valóság. Egészen könnyedén kúszik vissza az utóbbiba, amint kinyitja szemét. Feje fölött még mindig süt a nap, és immár határozottan állíthatja, hogy itt valaki gitározik. Márpedig ha egy személy efféle elfoglaltságot űz a közelben, akkor neki bizony ott a helye. Felkapja a maga mellé hajított szövegkönyvet, hogy a hóna alá csapva induljon a hangok irányába.
Szinte két percet sem kell sétálnia, mire az ismerősbe botlik.
- Szia NemTomi! - köszönti vigyorogva eridonos pajtását, miközben kényelmesen lehuppan a fűbe. Egyáltalán nem zavartatja magát amiatt, hogy esetleg a háztársa szeretne egyedül lenni, hát a gitározás mellé mindig jól jön a társaság, nem? - Azt hittem csak az Eridon népét tiszteled meg ezzel, de ha már kihozod nagyközönség elé, akkor talán belépési díjat kéne szedni. Biztos vannak jópáran, akik szívesen fizetnek ezért - neveti el magát körbepillantva a néptelen közönségen. Már amennyiben a fűszálak milliós seregét nem nevezzük értő fülű rajongóknak. Mindeközben napszemüvegét az orrára biggyeszti, és elterül a fűben Andris mellett. Pár percig csak elmerül a hangokban, hogy aztán hirtelen hasra gurulva könyököljön fel, napszemüvegét a fejére tolva.
- Ú, a kedvemért játszol Cseh Tamást? Azt a Sékszpíreset! - lelkesedése a szokásos szélviharral érkezik, amint letámadja a dalkéréseivel szerencsétlen srácot. - Vagy, az izét, a Jobbik részemet, vagy a Csönded vagyokot, az olyan szép - mondja elmélázva, miközben ismét hátára fordul és azt játssza, hogy el tudja kapni a futó felhőket.
- Ha szeretnéd énekelek hozzá, tudom kívülről - dicsekszik, miközben karjai még mindig az ég felé kalimpálnak, arcán pedig a szokásos mosoly görbülete játszik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alison Black
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
Írta: 2017. augusztus 10. 16:01 | Link

Annelie

Egyre több könyvet pakol ki a táskájából. Nem is tudja, hogy bírta el ezt a táskát. A nagy pakolás közben pedig Annelie-t hallgatja, hogy milyen állatokat lehenne érdemesebb megfigyelni. Fogalma sincs, hogy még is melyiket válassza. Szüksége van még egy kis gondolkozásj időre. Szóval úgy döntött, hogy először befejezi a könyvek kipakolását és csak utána választ az állatok közül.
-Hát igazság szerint én megnézném a hippogriff családot is, de a sárkányodat is.
Ahogy kimondja ezt a mondatot hirtelen eszébe jut valami. Nem tálalja ki azzonal a mestertanonc lánynak, hanem a könyveit rendezgeti egy kis ideig, mintha az sokkal fontosabb lenne. Aztán erőt vesz magán és kimondja.
-Figyelj, nem lehetne, hogy megnéznénk a hippogriffeket és a sárkányodat is?
Nem érti miért hitte azt, hogy ezért a kérdésért Annelie leharapja a fejét.
-Már ha neked is jó úgy.
Utoljára módosította:Alison Black, 2017. augusztus 10. 16:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrássy Tamás Milán
INAKTÍV


mutyulii
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 134
Írta: 2017. augusztus 10. 22:51 | Link


Éppen csendesen, halkan gitározgatok - senkit sem látok magam körül most a réten, mégis szeretek halkan játszani, főleg, ha saját dallal kísérletezek. Most is ez a helyzet. Az ének, ami bekapcsolódik hozzá is halk, lassú és csendes. Ezt valakinek írtam. Talán én sem tudom pontosan, kinek. Angolul van, magyarul nehezemre esik szöveget írni, így sokkal szebb valahogy...
- So if I lay here... - éneklem halkan, arcomra pedig valamiféle mosoly költözik, mint mindig, mikor játszom, és csak magam vagyok, és szeretetből, élvezetből foglalkozom a zenével. Szeretem ezt csinálni. Ilyenkor lehet csak igazán szabad az ember.
És... HANG! Csak úgy, hirtelen, bele a zene közepébe, mire rögtön meg is rezzennek ujjaim a húrokon, elrontva a szép összhangot. Egy utolsót pengetek még, aztán abba is hagyom, hogy felnézzek a vendégemre.
- Boró! Szia. - Mosolygok rá a lányra, mert nem vagyok dühös, hogy megszakított, csak annyit remélek, hogy nem hallott sokat a játékomból. Reményeimet talán meghazudtolja, mikor megszólal, úgyhogy csak elnevetem magam (kissé kínosan egyébként, mert szerelmes számokat játszani így nyilvánosan, nos...) - Ezért nem hiszem, hogy sokat fizetnének. - Hárítok zavartan, megvakarva a tarkómat. - Csak nemrég lett kész, és még nem is jó...
Nem, úgy gondolom, hogy a saját dalaimmal nem fogok menőzni, mint ahogy egyes fiúk tennék, mert a zenének nem ez a lényege, a zene lényege az, hogy belülről jöjjön, nem pedig az, hogy a lányok szoknyáját gitározd le vele. A zenének a közösségről, és - bármilyen nyálas is - az érzésekről kell szólnia, nem pedig holmi... szédítésről. Őszintének kell lennie. Ennyi a célja. Kimondani olyan dolgokat... amiket nehezebb kimondani. És remélem, hogy Boró nem hallotta a szöveget, vagy ha igen, akkor nem tud angolul. Mert olyan... bensőséges ez, na, és amúgy sem szoktam egyedül énekelni soha, ha mások is vannak ott.
Le is ül mellém, a kérdésére pedig elnevetem magam, hát jó, rendben van - beletúrok hosszú tincseimbe, ezzel még kócosabbá változtatva őket, aztán bólintok egyet.
- A "Csönded vagyok"-ot tudod? - kérdezem, és már el is kezdem játszani az első akkordokat. - Mert akkor énekelj.
Nagyon csendesen kezdem el én is a szöveget, inkább csak segítő szándékkal - olyan csöndesen, hogy a hangszínem, a hangom "minősége" nem hallatszik. Az Eridonban is csak így szoktam énekelni, halkan, szeretem, ha mások érvényesülnek körülöttem.
A dalomat pedig egyszer majd máskor befejezem...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András.
Andris.

Ainsley Bolton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 11. 22:36 | Link

Melissa
edzőruha

Kettős érzések voltak bennem: szívesen ismerkedtem volna, mivel nem igazán vannak barátaim Bagolykövön, de az introvertált énem legszívesen sarkon fordult volna és a szobájába zárkózott volna. Végül amellett döntök, hogy maradok és kommunikálok egy kicsit az idegen lánnyal.
 Nem álltam meg, futottam tovább, de ahogy a szemem sarkából ki tudtam venni a mellettem futó lány sem lassított le. Folyamatosan azon gondolkodok mi mást mondhatnék, mert az időjárásról nem hiszem, hogy órákon át lehetne beszélgetni (nem mintha olyan sokat akartam volna futni).
 Nagyon örültem, hogy tovább vitte a beszélgetést és bemutatkozott. Persze nekem eszembe se jutott volna, hog be kéne mutatkoznom. Kicsit többet kéne emberekkel beszélgetnem, mert ez így nem lesz rendben.
 - Ainsley, örülök, hogy találkoztunk - biccentettem, nem nagyon tudtam mit kéne csinálnom. Oldalra pillantottam, de nem ismertem fel, feltehetőleg még nem találkoztunk. - És melyik házba jársz? - próbáltam valamit felhozni témaként, de ezzel a kérdéssel megint csak azt bizonytottam, hogy ötletem sincs, hogyan kéne az emberekkel beszélgetnem.
 A beszéd miatt kicsit hamarabb elfáradtam a szokottnál és visszavettem a tempómból. Nem állt szándékomban órákon át futni, ezért azt terveztem, hogy egy tíz perc múlva megállok és nyújtok egy keveset.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. augusztus 17. 23:34 | Link

Ainsley

Sablon kérdéske, sablon beszélgetés... Jobb reggeli programot is eltudtam volna képzelni, de ez van. Nem lehet minden beszélgetés magával ragadó és érdekes, ezekhez úgy sincs erőm ilyen korán. Igazából az lett volna a legtökéletesebb, ha egyedül, békében kocoghatok ahogy szoktam. Mostanában elég új ingerér, a futásból ez igazán kimaradhatna.
A neve elgondolkodtat, kellemes hangzású név, plusz egész ritka. Nos, azt hiszem, ha más nem is, de a keresztneve tetszik benne. Ez már egy pozitív kezdet, csak a folytatás hiányzik. Szerencsére ez is megjelenik, egy alap kérdésben. Enyhén mosolyogva válaszolok.
-A Rellonba. Te?
Kétlem, hogy háztárs, rövid ideje vagyok itt, szóval csak tippelek, de nem zöldnek látszik. A többi házról egyelőre kevés információm van, ezért a találgatás elmarad. Kényelmes tempóban futva várom a választ. Illetve csak tenném ezt, mert lassít. Rövid habozás után követem és enyhe érdeklődéssel fordítom felé a fejem.
-Elfáradtál?
Ha igen, akkor kb. ennyit a beszélgetésről én még futni akarok. Szóval ebben az esetben talán máskor következhet a folytatás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Almásy Boróka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 102
Írta: 2017. augusztus 31. 18:35 | Link

NemTomi. NemMilán. Andris.

[a futó felhők alatt egy délután]
♫♪

A zene maga a csoda. Hallható, érezhető, beleborzongató csoda. És Boróka most megtöri ezt a csodát az érkezésével. Általában igyekszik figyelni a másik emberre, meg arra, hogy ne csak saját magával foglalkozzon, mégis most csak így berobban Andris nyugodt délutánjába. Nézzük el szegénynek, tényleg nem akart ártani, de hát hogyan is állíthatna meg bárki egy ilyen elszabadult vidám energiabombát? Magában mulat egy kicsit Andris zavarán, persze nem rosszindulatúan, csak úgy, mint aki észrevette és, hát igen, jó, egy kicsit talán mulatságosnak találja.
- Sose tudhatod! Ha gondolod szervezek neked egy koncertet, biztos nagyon jó móka lenne - lelkesül be egy kicsit talán túlzottan is. Nem áll szándékában a srácra tukmálni a segítségét, ő csak szimplán felajánlja. Persze ez nem garancia, hogy nem tűnik tolakodónak az ajánlat. Még persze ecsetelné tovább a koncert lehetőségét, meg, hogy milyen szuper, ha az embernek saját számai vannak, de beléfojtja a szót a felcsendülő zene. Csak bólogat szaporán, tudja ő, az az egyik kedvence. Lehunyja a szemét ahogy belekezd a fütyülésbe. Nem éppen tökéletes, de talán nem is kell annak lennie.
- Most elmondom mid vagyok, mid nem neked… - és teljesen magával ragadja a zene. Sosem lesz olyan tökéletes mintha Cseh Tamás énekelné, mégis van valami varázs az egészben, ami meglebbenti a levegőt, ami megérinti az ember lelkét. Boróka halkan énekel, nem akarja elnyomni a gitár pengését, és akarja, hogy Andris hangja is hallatsszon. - ..ha vártál lángot az nem lehetek,…
Azt hinné az ember, hogy nem ismerik ezt a dalt egy varázslóiskolában, de Borónak igazán szerencséje, hogy Andris ilyen művelt. Vagy lehet, hogy a varázslók is hallgatnak mugli zenéket? Elgondolkodtató kérdés.
- …mi más is lehetnék, csak csönd neked - fejezi be végül, majd megvárja, míg elhal az utolsó hang is. Aztán csak csönd. Majd sóhaj.
- Hát ez gyönyörű volt - suttogja, majd egy fűszálat kezd babrálni a lábainál. - Köszönöm - mosolyog háztársára sokkal kevesebb vehemenciával, mint amennyivel ideérkezett. Egészen megnyugtatta a zene.
- Na és mesélj, mi az a nemrég elkészült dal, amit játszottál? - kérdezi még mindig az ajkai között bujkáló mosollyal, amint újból hátára fekszik, hogy tovább bámulja a felhőket. Nem akar tolakodni, és igyekszik visszafogni magát, de ha egyszer olyan kíváncsi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 7. 14:16 | Link


Gyakorlás | 'brr hideg van' sál



Az újabb tanévet csak azért várta, hogy ismét részt vehessen az elemi mágia órákon. Annyira imádta a dolgot, hogy még az sem rettentette el, hogy idén lesz a VAV, amitől egyébként rettegett. Közel sem érezte azt, hogy készen állna, habár a még tavalyi év végén könnyen elsajátított hoppanálás adott neki egy kevés önbizalmat. Azóta elég sűrűn nézi magát a tükörben a hízás jeleit keresve, mert ha nem levédett területen tartózkodott, még azt a két lépés távolságot is hoppanálva tette meg. A szünetben annyira beleszerelmesedett ebbe, hogy még az év végén feladott feladatokat sem csinálta meg, egyetlen másodpercet sem töltött gyakorlással.
Mióta visszatért a kastélyba, amikor épp nem az elhagyott karkötőjét kereste, csak tanulni próbált. Egy egész hét telt el azóta, hogy akár egy csepp vizet is megidézett volna. Nem volt magára büszke, de hát mit van mit tenni, a tanárai rengeteg dolgot várnak el tőle, amiben a prefektusi kötelességek sem segítenek.
Aprót sóhajtott, miközben kiért a rétre. Fannit bagolyban kérte meg, hogy gyakoroljanak együtt az elemeikkel. Több szempontból is tökéletes partnernek gondolta a lányt. Elemeik konkrétan a tűz és a víz, a legjobb gyakorló párosítás. Ráadásul egyszerre kezdték el, közel azonos szinten állhatnak. Sosem kérdezte egyik társát sem a külön órákon, hol járnak, csak azt vette észre, hogy vannak, akik vizsgáznak, aztán eltűnnek.
Egészen meglepődött, amikor választ kapott, gyorsan sikerült lebeszélni egy találkozót a réten. Viki hamarabb ért oda, így csak leült a fűbe, természetesen a napra. A szeptember idén hidegebb volt, vagyis ő már akkor a nagy sálai egyikében volt, amit csak télen szokott használni. De aznap nem volt annyira csípős hideg, aminek örült. Bár sejtette, ha Fanni belekezd, akkor nem sokáig fogja érezni a 10 fokos hőmérsékletet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kasza Fanni Stefánia
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2017. október 8. 21:59 | Link

Kori Viki
#húdehidegvan #kisgyakorlásforus #remélemnemgyújtomfelahajam #ruha


Jobban sikerült az a VAV vagy WOW vagy mi a doxy, mint vártam. Sőt tök büszke vagyok magamra, ami valljuk be, tőlem fura. Egy szót se tanultam rá hónapokig igaz, volt jobb dolgom is így csak az utolsó egy-két éjszakám ment tönkre és úgy néztem ki, mint a mugli filmekben lévő zombik. Ahh, de szeretem a zombis filmeket, te jó ég! Főleg a kaptárt! Az a legmenőbb bár az utolsó részét még nem láttam, szóval illene már azt is megnézni, amint tudom.
A szünetem nem alakult olyan fényesen, az auror hadnagy vagy micsoda ismét egész nyáron figyelt a tavalyi halálfalós incidensem miatt. Igaz, annak azért annyiban örülök, hogy kiderült az elemi mágiával való kapcsolatom. Jobban mondva rájöttem, hogy én biza' a tűzzel egész jól elboldogulok. A többi részéről nem igazán mesélnék, bocs. Esetleg még annyit, hogy apáék felől még mindig nem hallottam semmit, már több mint egy év telt el és kezdek is lemondani róluk.
Amikor ismét a kastélyba betettem a lábam, kicsit egyedül éreztem magam. Lala elment egyetemre, Gwen is és... Anna is kiköltözött tőlünk a szobából. Jó, persze vannak barátaim, csak hiányozni fognak.
A szobámba Sparkle és Hime társaságában fetrengtem az ágyamon, amikor kaptam Vikitől a baglyot, hogy gyakoroljunk. Gondoltam miért is ne, már épp ideje volt, hiszen fejlődni kell ahhoz, hogy tökéletesen uraljam a tüzet és ne gyújtogassam fel a szorgalmijaimat, mint az előző évben. Fúúú, mennyi büntetést kaptam értük, ahh...
A találkozó időpontján kidugva az orrom az ablakon rájöttem, hogy hidegebb volt, mint amúgy kellene lennie. Persze azért is, mivel pyromágusként érzékenyebben érintett a hideg és jóóóól fel is kellett öltöznöm, hogy ne dideregjek.
Mivel gyakorolni indultam, gondoltam jó lehet, ha Sparklet is elviszem, a kis sárkánytigrisemet. Hátha ő is tud nekem segítséget nyújtani a fejlődésem érdekében.
A rétre szökdécselve értem ki, el akartam érni, hogy ne fázzak ehhez pedig mozogni kellett.
- Sziiiaaaaa, Vikiii! - integettem a navis, elemis gyakorlópartneremnek.
- Hoztam Sparklet - mutattam az állatra - Ne félj, nem harap meg semmi, csak eleven és lehet jó lesz, ha ő is itt lesz velünk - kezdtem kifejtegetni mosolyogva mind azt, amit el akartam egy szusszal mondani. Kicsit hadartam. Kicsit nagyon, de reméltem, hogy megérti a javát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 18. 20:08 | Link


Gyakorlás | 'brr hideg van' sál



Fannit meghallva felpattant, kipirulva figyelte az eridonos állatkáját. Hihetetlenül édes volt, már kedve támadt megsimogatni. De mikor legutóbb megsimogatott egy görényt, valahogy furcsán sültek el a dolgok, így inkább meg sem kérdezte.
- Szia. Köszi, hogy jöttél, meg elfogadtad, vagy mi... - Kicsit elvörösödött, de szerencsére ebből semmi nem látszott. Még mindig utálta, hogy alig bír normálisan viselkedni felsőbb évesek közelében, még ha ismeri is nagyjából őket.
- Nagyszerű ötlet! Végül is, emiatt kaptuk őket. - Azt már nem mondta ki hangosan, hogy ő elég keveset gyakorol a főnixével, sokkal inkább csak eteti meg beszél hozzá. - De akkor is ez az egyik legjobb dolog ebben az egészben.
Jó, az is elég király, hogy csak úgy simán irányítani tudja a vizet a gondolataival. Már amikor nem szerencsétlenkedik, és az eleme is engedelmeskedni akar neki.
Pár pillanat erejéig felnézett az égre, ami egész szürke volt. Nem igazán szerette.
- Szerinted hogy kellene csinálnunk? - kérdezte végül, mert nem volt túl sok ötlete. Csak annyit tudott, hogy a tűz meg a víz eleműek jól tudnak egymással gyakorolni, de hogyan? - Párbajozni kellene? - halkan kérdezte, kicsit meg is ijedt ettől a lehetőségtől. Ugyanakkor egész szívesen kipróbálná, az utóbbi években amúgy is mindig kihagyta a párbajszakkört.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kasza Fanni Stefánia
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2017. október 29. 18:04 | Link

Kori Viki
#húdehidegvan #kisgyakorlásforus #remélemnemgyújtomfelahajam #ruha


Mondtam már, hogy utálom a hideget? Nem eleget mi? Amióta kiderült, hogy én bizony pyromágus vagyok, valahogy olyan érzésem van folyamatosan, hogy ha picit is hűvösebb helyre megyek, vacogok és fázok. Szerencsére a víztől nem félek vagy irtózok, így nem kell lemondanom a nyári strandolásról, bár nem megyek annyira szívesen bele a vízbe, mert olyan a tűznek a víz, mint Supermennek a kryptonite.
- Áh, ugyan, szívesen! Még amúgy sem volt ilyen gyakorlásban részem, szóval na, érted! - feleltem Vikinek mosolyogva, miután ő is köszöntött. Aztán inkább szóltam neki, hogy Sparklet is elhoztam magammal, mert ha már megkaptuk őket, akkor csak segítsenek már vagy valami.
Láttam, hogy nagyon méregette az eget, így én is felnéztem s a kérdése hallatán hümmögni kezdtem.
- Nem tudom - feleltem, majd visszapillantottam rá. Nem hallottam, hogy mi volt a második dolog, amit a kérdése után vetett fel. Így úgy gondoltam, lehet csak magának jegyzett meg valamit az orra alatt.
- Mi lenne, ha.... én megpróbálnék felgyújtani valamit, te meg eloltani...? Na jó, ez béna ötlet! - vágtam rá azonnal, jól kiröhögve magamat és a „kreatív” ötletemet.
- Kamilla egyszer mesélte, hogy vannak ilyen párbajok is az elemisek között, de én egyelőre örülök, hogy formázni tudom a tüzet és füstöt tudok jobb esetben képezni - kérdőn néztem Vikire, majd Sparklere is vetettem egy lapos pillantást, ahogy az állatka Viki lábánál szaglászott és kóválygott.
- Spricceld le nyugodtan egy kis vízzel az orrát, ha idegesít. Majd megtanulja, hogy nem mászunk bele senki személyes szférájába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Szentessy Lázár
INAKTÍV


Ne nyúlj a hajamhoz
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 15
Írta: 2017. november 6. 09:30 | Link

Olívia
Hétfő délután


 
A hétvége villámgyorsan eltelt valószínűleg nem csak Lázár számára. Szerencsére azonban a hétfői tanítás is ugyanolyan gyorsan a végére ért, így a fiú utolsó óráját követően igyekszik kifelé a kastélyból. Egész nap azt tervezgette, hogyan fogja eltölteni a délutánját  kedvenc zugában, a kviddicspálya melletti seprűtárolóban. Nem kell semmi rosszra sem gondolni, sem pedig arra, hogy a langaléta levitás esetlegesen ennyire introvertált lenne, egyszerűen szüksége van alkalomadtán egy kis kikapcsolódásra. Az már csak véletlen egybeesés, hogy kedvenc spanyol kviddics csapata hamarosan egyik legádázabb riválisával néz szembe a nemzetközi kupában. Sokat megadott volna érte, hogy apja kivegye az iskolából mára és elvigye. De az idei év más, ahogyan erre Edző több alkalommal is rávilágított, amikor Lázár igyekezett vitába szállni és már korábban gondosan összeállított érvekkel meggyőzni.
 A nyakigláb szerencséjére azonban két igencsak fifikás báttyal áldotta meg a sors, akik már sokéves tapasztalattal rendelkeznek az iskolai szabályok látszólagos betartásában. Így eshet meg például, hogy most talárja alatt lapulhat egy apró mágikus rádió. Mióta nincs kiszolgáltatva apja szigorú figyelmének, nincs akkora nyomás alatt, mint régebben, önbizalma valamelyest nőtt, s igen, olykor már próbálgatja, meddig mehet el.
 Mivel a mérkőzés még egy kicsit odébb van, így lépteit lelassítja, kinéz egy szimpatikusabbnak tűnő fát, s afelé veszi az irányt. Az idő egyébként verőfényes napsütéses, de ettől függetlenül hideg, olyan 1-2C körüli, Lázár természetesen talárt visel, hiszen csak most jött ki óráról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hok Olívia
INAKTÍV


•Hook•
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 218
Írta: 2017. november 8. 20:17 | Link


És ezen a szép napsütéses őszi délutánon Olíviának és kedve támadt sétálni egyet.
Az órák után a talárt sebtében a táskájában gyömöszölte, majd felkapta a pólójára a bőrdzsekijét - megítélése szerint ugyanis ez pont elég lesz ebben az időben ahhoz, hogy ne fázzon, hiszen ő igazi északi - és már rohant is ki az iskolából.
Szabadság. Semmit sem szeret ennél jobban.
Tornacipős lábait szaporán kapkodja, a táskát a vállára veti és útközben félig felcipzározza a dzsekijét. Mindig kócosnak tűnő fekete hajába belekap a szél, ahogyan jóleső érzéssel, tökéletesen célirányosan közelít a kedvenc fája felé.
Útközben megbámulja pár, alighanem lyukasórás vagy hamarabb végzet diák, akik már kint flangálhatnak egy ideje az iskolán kívül, de nem törődik velük, bármit is gondoljanak róla. Az sem nagyon izgatná most, ha utána is szólnának valamit.
Végre vége, és most előkaphatja kedvenc könyvét, hogy ebben a szép időben nyugalmasan olvasgathasson, és kiüríthesse gondolatait, amik most mind tele vannak bájitalos üvegcsékkel, pálcamozdulatokkal, koboldlázadásokkal, és egyéb haszontalan dolgokkal, amiknél sokkal hasznosabb is lehetne ott, a helyükön.
Vidáman vág át egy füves részen, és nagy örömében, ahogy végre maga mögött hagyja az iskolát és a diákokat, annyira siet tovább, hogy szépen elkerüli a figyelmét a tény, hogy valaki már van az úti céljánál.
Egészen addig a pillanatig nem is tűnik fel neki, amíg már csak pár méterre van a fától, de ott aztán olyan hirtelen szembesül a ténnyel, hogy úgy torpan meg, mintha egy láthatatlan falba ütközne.
Egy fiú. Valami szőke fiú van ott. Méghozzá egészen ismerős. Nem volt ott az iménti órán? Mintha ott lett volna, de nem biztos benne. Ráadásul hogy a pokolba került ide ilyen hamar? Azt hitte ő rohant ki az iskolából a leghamarabb.
Meglepettségében nem is nagyon tud megszólalni, de nagy nehezen végül csak kinyög egy mondatot.
- A fámnál ülsz.
Hát ennyire tellett tőle. Nem fenyegetés, nem rosszindulatú, csak egy egyszerű és nagyon fura ténymegállapítás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 527
Összes hsz: 2252
Írta: 2017. december 30. 21:50 | Link

Fanni



Nagyon jó lett volna, ha az egész szünetet otthon tudtam volna tölteni, de sajnos erre nem volt lehetőségem. Örültem, hogy találkoztam Timivel, de rosszul esett, hogy szenteste után máris fellépése volt, úgyhogy térhettem vissza a helyemre a kastélyba. Legszívesebben vele maradtam volna, de neki mindig közbe jött az a fránya tánc.
Sajnáltam, hogy nem mehettem el messzire a kastélyból, de úgy döntöttem, hogy kimegyek levegőzni kicsit, hiszen alig lézengtek a helyiségben és úgy gondoltam, hogy semmi esélyem se lesz lebukni, hogy kicsit távolabb császkálok a kastélytól.
Kicsit hűvös volt, de egész kellemes volt az idő, úgyhogy nyugodtan sétálgathattam a réten. Nagyon örültem, hogy végre semmire sem kell koncentrálnom, nyugodtan kikapcsolódhatok, szóval problémamentes időszakot tudhattam végre magam mögött. Teljes nyugodtsággal szívtam be a friss levegőt, élveztem, hogy kicsit magam mögött hagyhatom a kastélyt. Egyedül az bántott továbbra is, hogy Timinek megint fontosabb volt a táncfellépése, mint az én látogatásom. Na, nem baj, úgy voltam vele, hogy úgyis ebben a világban maradok, mert itt éreztem jól magam. Nem tudtam, hogy mi lesz erre Timi reakciója, hiszen még rá se kérdeztem nála, na nem azért, mert nem akartam, hanem egyszerűen csak nem volt rá lehetőségem. Még váratott magára a megfelelő pillanat. Úgy voltam vele, hogy mindenképp itt maradok, ha törik, ha szakad, mert itt éreztem magam igazán otthon. Valahogy már az se kezdett érdekelni igazán, hogy mit fog mindehhez szólni a nevelőanyám. Tudtam, hogy ő jól elvolt a saját kis világában, ráadásul mindennél fontosabb volt neki a tánc, úgyhogy biztos voltam benne, hogy nem fog nagy ügyet csinálni abból, hogy itt maradok a varázsvilágban. Persze teljesen nem lehettem biztos efelől, de azért reméltem, hogy normálisan fogja lereagálni majd ezt az egészet, ha sor kerül rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2017. december 31. 13:19 | Link



Egy szál pólóban vacogva a hidegtől, de elégedetten lépek hátra a késznek nyilvánított képtől. Az emberek általában azt gondolják, hogy azért megy ki a szabadba valaki festeni, mert olyasmit akar festménnyé konvertálni, amit odakint lát. Én azért szoktam, mert egészen más hangulata van, ráadásul friss levegőt szívok és sokkal több esélyem van az ihletődésre, mintha csak a szobám falait látnám egész nap.
Így hát nem csoda, hogy a festményemnek semmi köze a tájhoz, ami körülvesz, lényegében szinte csak most tudatosul bennem, hol is vagyok. Néhány órája állványomat, vásznamat és egyéb eszközeimet magammal ráncigálva, az útra oda se figyelve, csak megálltam egy alkalmasnak nyilvánított helyen, majd szinte fel se nézve, transzban megalkottam magát a művet. Annyira lekötött, annyira koncentráltam, hogy azt se vettem észre, ha valaki netán köszönt nekem. Biztos sokan bunkónak is gondolnak.
De a kép kész, mehet a portfólióba és egyszer talán egy kiállításra is. Persze addig még hosszú az út, főleg, hogy a valódi művészeti képzést még csak most kezdtem, és még fogalmam sincs, hogy mozgó festményt például hogy és miként kell alkotni. Igazság szerint még varázsművészek kiállításán sem jártam, erre eddig valahogy sosem volt lehetőségem.
Teszek még néhány lépést hátra és megállapítom, hogy egész jó lett a kép. Bizonyára akadnak rajta hibák, némelyiket észrevettem és sikerült elfednem, másikakat talán csak gyakorlott szem fedezheti fel, de végeredményben elégedett vagyok. Akkor is, ha mindjárt megfagyok és a kezem végig foltokban festékes.

A kép
A felső
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. december 31. 17:55 | Link


December 25 | Timmi

Még épp hogy csak kettőt pisloghatott a nép azután, hogy meggyújtották az első gyertyát az adventi koszorún, és már itt is volt a karácsony. Sokaknak ez meghitt családi ünnep volt, amit szűk körben töltöttek el, nem osztva meg egymással mást az áhítaton kívül. Megint másoknak maratoni vásárlás volt, hogy minél jobb ajándékokat szerezhessenek, minél olcsóbban.
Ezzel ellenben Tim nem ment sehova az ünnepi időszakra, sőt, vásárolni sem volt hajlandó különösebben. Nem mintha nem lett volna pénze, azért még a képzések mellett is maradt elég ahhoz, hogy eléldegéljen. Egyszerűen nem érezte, hogy attól jobb lesz, ha hatalmas csomagokkal hazaállít. A hitelesség kedvéért: Haza sem ment.
Így hát ma zsebre vágott kézzel ácsorgott a szállingózó hóban az iskola kapujában, várva, hogy a lány mikor méltóztat végre beállítani. Nem akarta ezt egyedül csinálni, nem volt benne annyira profi. Már egészen nyugodtan üdvözölte a navinést, mikor az végre méltóztatott felbukkanni. Azért a lelkesedés nem hiányzott, felmutatta a vállán fityegő oldaltáskát, amiben a részéről szerzett fekete és sárga díszek lapultak.
A rétig vezető úton végig be nem állt a szája, ami tőle egészen szokatlan, legalábbis nem akkor, ha éppen jól érzi magát. Elmesélt mindent az áfonyának, még azt is, amire nem biztos, hogy a lány kíváncsi lett volna. Ott viszont leült a közepes méretű karácsonyfa mellé, azaz inkább a fenekére zuhant. Aztán elővett egy sárga gömböt és egy alsó ágra akasztotta.
- Te Blau, te miért nem mentél haza karácsonyra?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 527
Összes hsz: 2252
Írta: 2018. január 1. 15:40 | Link

Fanni



Jól esett a friss levegő és élveztem, hogy végre a természetben lehetek, bár eléggé bosszantott, hogy Timi ilyen érzéketlenül viselkedett velem, és hogy ennyire hátul kullogtam a fontossági ranglistáján. Miközben sétálgattam, arra lettem figyelmes, hogy az egyik Navinés háztársam egy szál pólóban áll egy vászon előtt. Hirtelen köpni-nyelni se tudtam a meglepettségtől, hiszen kinek jutna eszébe ilyen hideg időben egy szál semmiben kinn flangálni?
- Szia Fanni! Te jó ég, meg ne fázz! Kell a kabátom? Rajtam van még egy kardigán is - mondtam neki, miközben egyre gyorsabban közelítettem feléje. Mivel én elég fázós voltam, ezért mindig beöltöztem a hűvös időkben. Azért is ajánlottam fel neki a kabátomat, mert rajtam volt még jó pár réteg, valamint nem szerettem volna, hogy megfázzon, hiszen azért elég cudar idő volt. Miközben elhadartam neki a mondandómat, rápillantottam a festményre.
- Úristen! Ezt te festetted? Igazi mestermű! - álltam meg a mű előtt ledöbbenve.
- Én ilyet tuti nem tudnék csinálni. Inkább a fotózáshoz értek - állapítottam meg hangosan. Nagyon tetszett a látvány, minden a legapróbb részletességig ki volt dolgozva.
- Bocs, hogy lerohantalak - néztem újra a lányra, majd folytattam:
- Csak nem szeretném, hogy megfázz, állati hideg van.
Hirtelen el is felejtettem, hogy milyen bosszúságot okozott nekem Timi legutóbb, talán jót tett kicsit, hogy társaságra leltem. Mostanában sokat voltam egyedül, mióta Maja nem tartózkodott a kastélyban, és ez azt eredményezte, hogy egyre többet kezdtem el agyalni felesleges hülyeségeken. Ez számomra sem volt jó, de erősnek kellett lennem, hiszen tudtam, hogy csakis magamra számíthatok mindenben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. január 2. 01:41 | Link


# kinézet # december 25.

A karácsony mindig egy kicsit nehéz ügy az embereknek, én sem vagyok sok dolognál türelmes vagy éppen kedves, amit sokszor megkaptam már a családban. Azt hiszem ez lehet a fő oka annak is, hogy az elmúlt két karácsonyból egyetlen egyszer utaztam haza, akkor is azért, mert éppen ki is rúgtak és volt rá időm. Nem igazán kedveltem a helyzetet, mikor otthon a feje tetején áll minden, leginkább arra felkészülve, hogy a távoli, sosem látott rokonokat vendégül lássuk, majd úgy váljunk el egymástól a szeretet ünnepén, hogy mindenki utál mindenkit. Egyszerűen valahogy a családom hozzáállása lassan, de biztosan próbálta nekem kinyírni az ünnep otthon élhető szellemét. Nem vágytam rá idén, arról nem beszélve, hogy egészen jól éreztem magam itt, T-rex is boldog volt, így végül mondhatni hoztunk egy közös, mindkettőnknek jó döntést és a két ünnep között nem leszünk csak a kastélyban, mert Pesten dolgozom.
Reggel már teljesítettem a kis navinés akcióm, amikor a kacsás mézikalácsokat és a szaloncukrokat felkapva leszaladtam a faluba az egyik tanárunk házához, ahol utóbbiból unikornist ragasztottam a bejárati ajtóra, előbbiből meg egy ajándékos dobozban hagytam a küszöbön. Mondhatni túl is teljesítettem, aztán pedig igyekeztem vissza a rétre. A táskámban hevert pár kisebb, de fényes dísz fekete és sárga színekben, mert bizony készültem. Timtimmel megbeszéltük, hogy az egyik kis fát feldíszítené, de nem egyedül, én pedig szívesen csinálom, szóval felszedtem a kis topogómat, aki az ölemben utazott velem, majd a fiúval együtt megkerestük a leendő karácsonyfánkat.
- Nem igazán megyek pár éve - vontam vállat, ahogy a táskámban kutakodva kivettem pár felemás színű masnit, majd az ágak végeire kezdtem kötözni. - Te haza szoktál máskor?
A fa mellett guggolva nézegettem, hogy mit is lehetne vele kezdeni még T-rex a tenyerem körül toporgott a lábam takarásában. Már korábban észrevettem, hogy Tim nem annyira kedvelte meg, így inkább abban maradtunk a kicsivel, hogy nem hagyom eltotyogni.
- Hoztam ilyen körbetekerős izét is, nem tudom a nevét - húztam ki a táskából a fénylő szálakból álló girlandot lassan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2018. január 6. 21:18 | Link



Hirtelen valaki a nevemet kiáltja, én pedig odakapom a fejem. Alíz közeledik hozzám szörnyülködve alulöltözöttségemen.
- Szia Alíz. Köszi, de nem szeretném összekenni a ruhád - emelem fel mutatóba a két karom, amit néha jobb híján színek összekeverésére, illetve kipróbálására használtam, emiatt kisebb-nagyobb csíkokkal, pacákkal lett tele. Pedig tényleg jól esne egy melegebb ruha, vagy egy forró folyadék, vagy lényegében bármi, ami meleget ad. Na, jó, a képemet ezért nem gyújtanám fel. Lehet a következő ilyen alkalomra megfizetek egy elemi mágust, hogy álljon mellettem és melegítsen. Úgyis jár jó néhány a suliba, legalább én is veszem némi hasznukat.
- Nem kell ilyen hivatalosan megszólítanod, elég a Fanni is - poénkodok egy kissé talán vérszegény humorral gazdálkodva, miközben dicséretének fényében sütkérezem. Kár, hogy ez a fény meleget nem ad. - Gyakorlás kérdése a dolog - mondom végül szerénykedve, vállat vonva. Ha nem festenék gyerekkoromtól fogva, valószínűleg nekem sem menne így. Ha valamit, hát azt megtanultam a nagyapámtól, hogy a rajzkészség sok gyakorlással könnyen fejleszthető.
 - Na, én meg ahhoz nem értek elég jól - vágom rá a fotózásra értve a mondatot. Bár szeretek és tudok is jó képeket csinálni akár a masinámmal is az ecseteim helyett, de még nem éreztem rá annyira, amennyire szerintem már kellett volna. Persze az én elvárásaim magammal szemben lehet túl magasak.
 - Semmi gond. Igazad van. Ideje lenne ráülni egy kályhára - bólogatok, miközben kezeimmel megdörzsölöm a felkarjaimat, s ezzel át is ölelem a testem. Most, hogy már nem festek és a flow-élmény nem kábítja az elmém, én is érzem, hogy piszkosul hideg van. Ennek tuti megfázás lesz a vége.
- Ha tudsz egy jó pucerájos varázslatot a mancsaimra, akkor akár el is fogadnám a kabátod, ha még él a felajánlás.

A kép
A felső
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. január 16. 14:59 | Link


December 25 | Timmi

Szerencsére Leonnak nem kellett sokat várnia a lányra, az viszonyla hamar megérkezett. Nem mintha a fiú időérzéke annyira fejlett lett volna, csak már legalább huszonöt pici kört sétált saját maga körül, így biztos volt benne, hogy korán jött. Vagy az áfonya késett. De nem volt lényeges, csak mozgásban akart maradni, hogy a teljes környezetét szemmel tarthassa.
A rét felé be nem állt a szája, folyamtosan mesélt az elmúlt napjairól, arról, hogyan is szokta tartani a karácsonyait Berlinben a barátaival, ilyesmik. Illetve, természetesen szemmel tartotta a lány ölében utazó kecskét is, mert nem szerette, ahogyan nézett rá a pupillátlan, csillogó, fekete szemeivel.
Blue a masnikat kezdte el a fára kötögetni, míg Wolf az alsó ágakra aggatott egymás után gömböket. Szerette, hogy olyan fényesek.
- Nem. Nem igazán, egy jó ideje... nem - még meg is rázta a fejét, hogy nyomatékosítsa a dolgot. Elhidegültek egymástól a családjával, nem szerették a fiú életvitelét. A pillantása a kis sárgára csúszott, akaratlanul is elbambult egy kicsit, mielőtt a kezeit az ölébe ejtette volna.
- Nem fázik meg? Olyan puhának és vacogósnak tűnik - bökött mutatóujjával a tollpamacsa a lány lábánál, mielőtt még újabb díszt akasztott volna egy meglehetősen kacska ágra.
Ismét bután nézett a lány kezében lévő színes vacakra, tudta, hogy valami furcsa neve volt, még a saját nyelvén sem jutott eszébe.
- Nem tudom, de ebből van tollas is és azt úgy hívják, mint egy kígyót. Nem úgy, hogy "gyere ide", hanem asziszem vipera. Sikló? Nö. Poa. Asziszem. - húzta el a száját a nagy gondolkodás közepette. - Találkoztam egy másik lánnyal is, aki fotóz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. január 16. 16:44 | Link


# kinézet # december 25.

Néha megesik velem, hogy elfelejtem mikorra is ígértem magam, de most összekaptam az időérzékem amennyire lehetett, így meg sem várattuk Timtimet T-rex-szel. Ahhoz képest milyen furcsára sikeredett az első találkozásunk - nem mintha azóta kevésbé lenne olyan bármelyik -, én mosolygósan hallgattam, mikor mesélt, sőt, sokszor rá is kontráztam egy-egy dologra, főleg mikor a karácsonyi kaják szóba kerültek. Egy időszakot töltöttem a németeknél is, így volt étel, ami kicsit sem volt ismeretlen. Az italok után azok ragadnak meg bennem leginkább, nem tudom csak szakmai ártalom-e.
Lassna meglett a fácska én pedig masnikat kezdtem az ágak végére kötözni, még az alján megjelentek Timtim által a gömbök. Pillogtam az ülő fiúra, néha meg a tollasomra, minden oké-e mindenkivel, mióta elmesélte a kis aggodalmát, azért figyeltem. Nem szeretek kellemetlenséget okozni senkinek.
- A családos karácsonyok mindig furák… mármint legtöbbször arra jó, rájöjjek ki és mennyire nem szeret, vagy éppen utál. Mindenki feszült, meg amúgy se érdekel senkit - vontam meg a vállam. Szomorú, de ez a szeretet ünnepe. Én magát a vele járó hercehurcit tényleg szerettem, de nem jelenti azt, hogy a családommal akarnám tölteni. Elvoltak, ha kellett beszéltünk, de ennyi, jó így távolról.
- Nem hiszem, kicsit remegősebb most mondjuk. Van ilyen pokróca, amiben aludni is szokott. Ha kell neki kicsipkedi a táskámból úgyis - néztem le, láttam, hogy ki is lóg belőle a vége, így tényleg eléri, ha szüksége lenne rá. Ennyi ész szorult totyiba.
- Őőőő, iiigen, az lesz. Nem a Sikló, az a levegőben van, az utolsó… Boa! Szoktunk pattogatott kukoricát felfűzni régen, nekem is volt, de T-rex megeszegette egyik éjjel… - mondtam még el is kuncogva magam, hogy aztán a fiúra nézzek. - Igen? Még a végén modell karriert kezdhetsz, ő is itt tanul?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. január 16. 17:45 | Link


December 25 | Timmi

Lassan de biztosan a fenyő is kezdte érezni a karácsonyi hangulatot, és még csak meg sem kellett halnia hozzá. Szerencsés növény volt. Legalábbis Tim így gondolta, ő nem szeretné, ha meg kellene halni ahhoz, hogy utána a testét csiricsáré cuccokba öltöztessék. Nem hangzott viccesnek.
- Nálunk túl sok az olyan ember, akinek örülnöm kéne és elvileg még rokon is és fogalmam sincs ki az. Kínos, nem szeretem - ingatta meg a fejét, úgy, hogy a vörösesszőke tincsek egy kicsit még bele is rengtek. Volt olyan azok közt a "rokonok" közt, akiket még csak nem is ismert, nem hogy nem szeretett.
- Milyen színű? Ő választotta, vagy te vetted neki? - érdeklődött Leon, magához képest egészen nyitott volt erre az egész kecske ügyre. A pillantásával még kereste is egy kicsit, hogy milyen színű az anyagdarabka, de nem látta, így egy újabb gömböt akasztott fel.
Wolf nem igen állt a helyzet magaslatán, nem szerette, ha valamit ennyire nem tud, mégsem találta el túl hamar, hogy mi is az a magyar szó. El is képzelte a kígyót, ahogy hatalmas, tollas szárnyakkal repül az égen.
- Azt én is megeszegettem volna, a kukorica finom. Néha le szoktam rágni a habkarikát idegen emberek fájáról, mikor nem tudom leakasztani - ismerte be a német, holott nem volt büszke rá. De aztán vont egyet a vállán, mikor Emily került szóba. - Ő is, igen, Eridonos, azt hiszem. De nem engem fotózott! Csak az erkélyt. Nem vagyok fotogén.
Aztán felkelt, hogy végre feljebb is kerüljenek gömböcskék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2018. január 19. 18:48 | Link


# kinézet # december 25.

Otthon is sokszor csináltam én a fa dekorálását, bár egy ideje már műfenyőnk van, sőt, nem is igazán emlékszem igazira, talán így barátibb is volt. Ennek ellenére ugyan úgy megvolt otthon a fenyő, a mézeskalács és a sütés illata, ami keveredve kiadta azt, amit mások az ünnepnek mondanak. Egy-két gömb még az otthoni készletemből volt, mikor először elköltöztem volt egy picike, cserepes fám az albérletbe, azon lógtak. De azt végül kiültettem a társasház elé a kiskertbe mikor tovább álltam más országba.
- Pláne, ha a neved sem tudják… vagy rosszul. Voltam én már Diana és Blanka is. Ahh. Azt hiszem értem, nem is tudom miért erőlteti mégis mindenki - ráztam meg a fejem kicsit, aztán csak az utolsó masni is a helyére került abban a magasságban, így le is guggoltam lassan, figyelve, hogy T-rex ne érezze magát kisszéknek.
- Ajándékba kapta tőlem, még ilyen kis tojásban volt, mikor őt kaptam, aztán amikor kibújt vettem neki szülinapi ajándékot. Szürke és van egy hímzett kicsi dínó a sarkában, és jó puha - mondtam, aztán a táskám arrébb rángattam Timtim és közém, majd a takaró szélébe kaptam és kihúztam rá, hogy megmutassam. Ekkor lépdelt oda a babám is, hogy a csőrével rákapjon a lelógó szélre és lehúzza magához a fűbe, aztán rá is telepedet. - Gondolom szereti, ha nem tetszett volna neki, kap másikat…
Sokak szerint elkényeztetem a kacsám, igazság szerint csak gyakorlom rajta az egész barátkozós, szeretemes dolgot, nem sok pozitív visszajelzésem volt korábban. Inkább a gömbökért nyúltam, amik nálam voltak és kiegészítettem a fiú pakolgatását egy-egy feketével, majd egy-egy sárgával is. Elvigyorodva figyeltem rá a habkarikás résznél, biztos mókás lehet idegen fáról leenni, én csak a szaloncukrokat dézsmáltam meg a legtöbbször, meg a cukorpálcákat.
- Nem lesz, ami világítson rajta, hogy látják így sötétben milyen szép? És kellene csúcsdísz… - billentettem meg a fejem méregetve a növényt, de nem jöttem rá, mit lehetne. Na nem mintha ez sokat tett volna a dolgokhoz egyelőre, végül csak Timre figyeltem felé nézve.
- Biztos ő is nagyon szereti, már, ha így beszélt így komolyabban róla. Hogy érted, hogy nem vagy fotogén? Ugye tudod, hogy ilyen nem létezik, ezt csak pár rossz kép miatt valaki egyszer elsütötte, és bumm, jó kifogás lesz. Ha nem szép a kép, akkor rossz a fotós - bólogattam is magamnak, hogy bizony én jól egyet is értek ezzel, aztán még törpejárásban arrébb mentem kicsit megnézni, mindenhova jutott-e gömb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. január 20. 18:03 | Link


December 25 | Timmi

Tim nem tudta elképzelni, milyen, ha rosszul tudják a nevét. Ha neki nem úgy szóltak, ahogy kellett volna, akkor egész egyszerűen nem is figyelt rá. Nem azért, mert nem akart, hanem, mert nem fogta fel, hogy az neki szól. Egyszer Klausként nevezte meg egy távoli nagynénje egy beszélgetés közepén, mire körbenézett, majd vont egyet a vállán és inkább kiment rágyújtani.
- Én sem, de valahogy mindig eltűnik a meghívóm. Lehet, hogy Buksi az. - Nem volt szép cselekedet, de egyszerűbb volt a növényre fogni, mint belátni, hogy ő a hibás az ügyben.
A takaró története nem csak Leonnak tetszett volna, biztosan más is értékelné, noha kis fejtörést okozott neki, hogy a kecskék mióta kelnek ki tojásokból. Inkább gyorsan el is engedte a dolgot, mielőtt olyan ismeretek jutnak a birtokába, amelyekre nem kíváncsi.
- Eléggé úgy néz ki. Buksinak is vennem kell majd egy nagyobb cserepet, a mostani már kezd kicsi lenni és amúgy is unja, hogy folyton mosolyog - állapította meg Leon. A lány is lassan elkezdett gömböket akasztani a fára, mire lassan Leon is felkelt, hogy feljebb is tudjon díszíteni, ne csak alul legyen sok szikrázó micsoda az ágakon. A habkarika históriát nem akarta ecsetelni, legutóbb a bal kezével a jobb csuklóját fogta a háta mögött, úgy téve, mint aki csak nézelődik, még fütyörészett is, majd leharapta a fáról a habkarikát.
- Ööö, hát akkor lehet szerezni kéne rá és majd visszajövünk? - kérdezte végül elgondolkozva a német, kicsit maga elé is meredve. - Asziszem még van vásár, ott biztos van valami.
A fotós dologra elgondolkozott, de aztán megrázta a fejét. Nála ez nem a fotóson múlott, mikor olyan selfelesst csináltak az ismerőseivel, akkor is mindig buta fejeket vágott. Bár, ezek direkt voltak, de nem látta volna be a dolgot.
- Nem szeretek mosolyogni a képeken, olyan butának érzem magam tőle - vonta meg a vállát végül, lepillantva a lányra. - De neked honnan kéne ezt tudnod? Szép is vagy, meg fotós is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 35 ... 43 44 [45] 46 47 ... 55 56 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék