36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 30 ... 38 39 [40] 41 42 ... 50 ... 72 73 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Jeanette Bergström
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 94
Írta: 2016. december 20. 21:05 | Link

::Christopher

Úgy jöttem ide, hogy csak szabadulni akartam anyámtól, és kezdeni magammal valamit, valamit ami már teljes egészében én lehetnék, és nem az a sablon amit elém akartak állítani. Pont ez hajtott akkor is amikor apámhoz költöztem. Akkor valójában még azt sem gondoltam, hogy visszajövök, de most, hogy itt vagyok, véletlen sem jutott volna eszembe, hogy pont most és pont itt láthatnám újra Christ. Aztán kijövök sétálni és itt áll előttem, én meg egyszerűen nem tudom hova tenni az egészet.
Olyan megszokottan és jól ismerten cseng a hangja, pedig annyit változott az elmúlt 6 évben.. Mégis annyira megnyugtat, főleg amikor azt az apró kis mosolyt is meglátom arcán. Elmosolyodom én is akaratlan, ahogy ránézve eszembe jut a kicsi Christopher édes kisfiús mosolya. Ez nem pont azt adja vissza, de bennem nagyon megmaradt.
Az ezernyi rám zúduló gondolatból ébreszt, hogy hirtelen csak azt veszem észre, hogy szorít magához. Erősebben, mint vártam, de egyáltalán nem fáj, és miután átöleltem lehetőségeimhez mérten szorítom én is. Valami hihetetlenül jól esik, hogy itt van, megvan, látszólag rendben, már attól féltem, hogy azzal amit akkor itt hagytam Őt is végleg itt kellett.
Érzem a meglepődöttségét, és hogy nem csak én vagyok nagy hirtelen ilyen zavart állapotban, ahogy ölel és nevetgél közben, de egyelőre én sem vagyok tökéletesen a helyzet magaslatán szóval csak vigyorgok tovább amíg nem kérdez.
- Visszajöttem - kezdtem annyira tömören és összeszedetten amennyire csak tudtam -, mármint anyámhoz. De ott sem maradtam. Most itt tanulok.
Ez nagyon sok kérdést vetne fel abban az egyszerűségében, ahogy most előadtam, de jelenleg nem hiszem, hogy ez a legfontosabb. Szerintem lesz időm még bőven elmesélni neki.
- Te mióta vagy itt? Remélni sem mertem volna, hogy itt talállak - folytattam már kicsit bátrabban. Lehet, hogy hülye vagyok, meg az is lehet, hogy feledékeny, de nekem erről az iskoláról semmiféle említés nem rémlik régről. Akkor talán nem is lett volna kérdés az idejövetelem, ha tudok róla.
- Istenem, de örülök neked - szorítottam meg újra, miután az előbb pár mondat erejéig engedtem, hogy szemeit fürkészhessem miközben beszélek hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Christopher R. Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. december 21. 21:06 | Link




Nem tudom mennyi idő telhetett el az alatt, amíg magamhoz szorítottam a lányt, de nekem óráknak tűnt. Mikor végre elengedtem, és végre ránézhettem Jean arcára annyi mindent láttam rajta, hogy nem is tudtam, hogy hol kezdjem az elemzését. Elmosolyodtam a lány minden egyes kis apró szaván, valahogy minden olyan aranyosnak tűnt amit mondott.
- Hát, azt észrevettem, hogy visszajöttél, bár még most sem vagyok abban teljesen biztos, hogy tényleg Te állsz itt előttem - vallottam be a lánynak, egy halk nevetéssel a mondatom végén. Mindig is megvolt a hatalma ahhoz, hogy olyan reakciókat és érzelmeket váltson ki belőlem, amikre más sosem volt képes. Talán ezért is voltam vele néha elutasító, mivel számomra nagyon kiszolgálatott érzés az, ha ennyire felfedem magamat valaki előtt.
- Nos, akkor üdv itt, tanulótárs - köszöntöttem, majd rákacsintottam. Hihetetlen, hogy nem láttam már évek óta, és most egy helyen kezdtünk el tanulni, mot komolyan ennyi minden után, erre mennyi esély volt? Sosem hittem ebben a sors és az univerzum jelet küld szarságokban, de ezt valahogy nem tudtam másféleképpen magyarázni, ez túl nagy véletlen lenne a számunkra. Mint ahogy bennem is, Jeanben is rengeteg felgyülemlett kérdés keletkezett ezalatt az elmúlt 10 percben, de ahogy észrevettem, ő már meg is kezdte ezeknek a kibontogatását. Mindent szépen végighallgattam ami mondanivalója volt, majd mindent végigvettem magamban. Te jó ég, mióta is vagyok én itt? Kezdenek nagyon összefolyni a napok, csoda hogy jelen pillanatban azt meg tudom mondani, hogy milyen nap van. Furcsa, hogy az emberek mindig csak később jönnek rá mit és mekkorát hibáztak, én most, hogy itt állok ezzel a lánnyal szemben jöttem rá, hogy talán keresnem kellett volna őt az évek alatt. Talán túlságosan haragudtam, mert eltűnt, vagy egyszerűen csak próbáltam mindent leplezni, é egyik napról a másikra továbblépni, és természetesen felejteni.
- Lassan 4 hónapja vagyok itt, varázslópszcihológia szakon..Én..gondoltad volna? - kérdeztem vissza egy ravasz féloldalas mosoly kíséretében. Igazából még én sem gondoltam volna, hogy valaha ezzel fogok foglalkozni, de meg kell, hogy mondjam szeretem. Jeant ismét karjaim között találtam, ami ismételten csak egy meleg érzést adott a lelkemnek.
- Ahogy látom, nagyon hiányozhattam neked
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeanette Bergström
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 94
Írta: 2016. december 21. 21:55 | Link

::Christopher

- Pedig én vagyok, amennyire csak lehetek.
Vagyis mostanra a lehető legteljesebben. De megértem, talán először én sem hittem el, talán.. először még én sem tudom mi futott bennem végig. Kezdenek lassan és nagyon halványan körvonalazódni, aztán amikor mint tanulótársát üdvözöl mintha egy kicsit megint borulna. Ő is itt tanul, nem csak úgy van, akármi okból kifolyólag. Eddig a pillanatig eszembe sem jutott, milyen lehetetlen helyzet, mennyire irreálisnak tűnik a közös pont ennyi idő után. Az pedig még annál is inkább, hogy itt állunk kint, és magamhoz ölelgethetem, és úgy néz ki, mint aki nem akar a világból kiátkozni azért, mert csak úgy mindent otthagytam én mentem a fejem után. Számomra ez a leghihetetlenebb jelenleg.
Összeszedtem magam, egy kérdés erejéig biztosan, és még hangja sem zökkent ki, de talán az a félmosoly nagyobb akadályt gördít elém a gondolataim megfogalmazásában.
- Ezt sem gondoltam volna - válaszolok végül egy apró mosoly kíséretében. Azt hiszem nagyon sok dolog van, amit most itt álltamban ezen állítás mellé fel tudnék sorolni, de próbálok nem ezen gondolkozni, hanem csak megölelem újra.
A megállapítása helyes és még én is így látom. Hiányzott, és egyáltalán nem is kell szóban helyeselnem. Láthatja minden megmozdulásomban és a szememben.
- Azt hittem ki nem állhatsz majd..
Ismét elengedem és felnézek a kékjeibe. Sajnálattal, megbánással, valahol mélyen rejlő félelemmel. Minden oka meglenne utálni is, mert senkire nem voltam tekintettel, csak magamra, holott Rá lehettem volna. Igaz, gyerek voltam még, de az a makacsságom azóta is megvan. Nem is akarom semmire ráfogni, én voltam az a döntés, ami én vagyok most is. Régen nagyon sokat rágódtam ezen, rengeteg időmbe telt elfogadni és beletörődni, hogy ezek a következmények nem azok a boldog következmények. De nekem kellett az, hogy tanuljak, hogy a döntéssel a következmény is a sajátom legyen.
- Meg tudsz nekem bocsátani?
Oké, talán nem hat év után kéne feltennem ezt a kérdést, de jobb később, mint soha. Annyi mindent mondanék még ilyen alapon, de azt hiszem egyelőre ennyivel is sok leszek. Még ha túlaggódásnak is tűnhet, nekem fontos tudnom, most már nem maradok kételyek közt, hogy megkérdezgetem..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Boróka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 102
Írta: 2016. december 28. 14:58 | Link

Lucy Moonlight

• • •


- Igen, talán lehetne – hümmög a feltevésre, kezében forgatva egy megtépázott darabot. - Bár ha mind tökéletes lenne, akkor elveszne az egészek, a szépek után való kutatás varázsa – egészíti ki a dolgot egy gondolattal. Elvégre ez így valós, micsoda álomkép lenne, ha minden megtépett levelet rendbe hoznánk egy pálcaintéssel. Mint egyformák és unalmasak lennének. Ezen a gondolaton elindulva a szakadt darabot is berakja a kosárba. Talán nem lesz jó semmire, de igazából nem diszkriminálhat egy levelet csak azért mert sérült, noha ezzel ellent mond korábbi kijelentésének, miszerint a probléma a megtépázott levelekkel van.
Töprengéséből az újabb adag levéleső ébreszti fel, és nevetve táncol a hulló őszi csodák alatt. Majd kicsit kifulladva megáll, és felszed még pár színes szépséget. Aztán jó nagyot nyújtózkodva ropogtatja ki a hátát. Talán tényleg ideje menni, a gőzölgö tea gondolatára rögtön vágyik bekucorodni valami meleg sarokba egy könyvvel.
- Na, akkor gyerünk, biztos találunk valami finomságot odabent! - közli amint felkapja a kosarat, karjára akasztva, hogy kacsintson egyet Lucy-re. Ugyan a teameghívás nem annyira állja meg a helyét, hiszen bárki beosonhat a konyhába érte, de mégis jobban hangzott így.
- Ó, majd elfelejtettem, ezek legyenek a tieid, ha már ennyit segítettél – nyújt a levitás felé egy pár darab csodaszép levélpéldányt, két nagyobbat meg egy kisebbet. Sárgás-barnás-vöröses színűk igazi őszt idéz. Reméli, hogy Lucy elfogadja őket. Ezek után indul meg a kastély ajtaja felé, mosolyogva, karján a kosárral, hogy aztán pár méter után hátranézzen.
- Na, jössz? - csillogó szemekkel kérdi levélgyűjtögető társát; habár a tea megvár, de jó lenne a sötétedő rétről mihamarabb a kastély biztonságos falai közé érni.

//Bocsánat a késlekedésért ): //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Christopher R. Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. január 13. 10:11 | Link




- Kezdem észrevenni - mondtam, egy kissé bizonytalan mosollyal az arcomon. Nem tudtam, hogy örüljek, vagy kissé zavartan érezzem magamat. Az eddig eltelt években mindig képes voltam uralni magamat, senki se váltott ki belőlem semmi igazit, és pont most visszatér az aki anno képes lett volna teljesen az orromnál fogva vezetni. Furcsa módon egy kis haragot is felfedeztem magamban, nehezen viselem ha nem én irányítok, de amint a lány arcára pillantottam, ez az érzés elcsendesedett.
- Hidd el, én sem hittem, hogy valaha is ezt fogom tanulni, de azt hiszem ez a nekem való, mindig kiismertem az embereket, tudod jól - vallottam be neki, és ezzel el is kezdődött érzelmeim kinyilvánításának sorozata. Arcomról egy pillanatig lehervasztottam a mosolyt, köhécseltem egyet, próbáltam megembereleni magamat. Édes volt az arca, talán még édesebb mint fiatalabb korában volt. Mindig is szép volt, de az évek alatt még inkább megmutatkozott ez rajta. Nem is merek majd neki mesélni az elmúlt évekről, hiszen ki akarná hallani azt a sok bajt, és a sok női nevet amik megfordultak az életemben. Jeanette mondata végül megtörte gondolatmenetemet, és kissé elkomolyodtam. Kellett pár perc míg összeszedtem magamat, és válaszra bírtam magamat.
- Ki nem állhatlak? - kérdeztem vissza, kissé meglepődve. Hogy a fenébe kérdezhet ilyet? Mindig is ilyen volt a lelke. Behunytam a szememet, majd elmosolyodva, ismét magamhoz szorítottam azt a kis testet. Felsóhajtottam, majd újra megszólaltam.
- Persze, hogy megbocsájtom, milyen kérdés ez? - próbáltam poénkodva visszakérdezni, csak hogy oldjam a hangulatot. Egyelőre még képtelen vagyok ennyi érzelemre, és komolykodásra, alig telt el pár perc amióta itt vagyunk, és ez alatt annyi minden ért, hogy még mindig feldolgozom. Észre se vettem milyen sokáig tartottam a karjaim között szegény lányt, de mikor elengedtem, már csak a kezét fogtam meg.
- Tudom, kicsit hideg van, de nem ülünk le valahová? - Azt hiszem van mit megbeszélni, és lehet ezt most már el is kezdhetnénk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeanette Bergström
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 94
Írta: 2017. január 14. 18:48 | Link

::Christopher

Mikor épp egyikőnk sem beszél, másodperceknek tűnő időre merülök teljesen bele a gondolataimba. Vagyis lehetséges, hogy sokszor annyi idő telik el, mint ahogyan én azt érzem, de Chris hangja vagy a hirtelen megfogalmazódó kérdéseim mindig kizökkentenek.
Nem is tudom mit mondhatnék, csak bólogatok az egyetértésem kifejezéseként. Valószínűleg tényleg ez a neki való szak, mindig értett az emberekhez, helyén tudta kezelni őket,és ezt pont azért, mert kiismeri őket. Anno, amíg a közelemben volt, néha úgy éreztem, hogy ebben rám is jótékony hatással van.
Most nem tudnám megmondani milyen hatással van rám, de nem is ezzel foglalkozom elsősorban, hanem a megbizonyosodással afelől, hogy ő miképp is áll hozzám. Természetesen saját feltételezésem szerint most utálnia kéne, de meglepődött kérdéséből sem ezt tudom leszűrni.
- Hát mert.. tudod.. - kezdeném, de lehet, hogy nem is akarom befejezni, meg nem is tudom, mert magához szorít, és ezzel többet mond mint bármiféle válasszal tudna.
- Buta kérdés.
Rögtön jobb kedvem van attól, hogy akármennyire komoly is a téma, az előadása sokkal könnyedebb és poénos. Valójában nem vártam tőle, de nagyon jól esik, hogy még most is képes az egészet így kezelni.
Míg el nem enged, észre sem veszem, hogy szorítom én is, majd ahogy megfogja a kezem, megint csak mosolygok rá, már nem is tudom hányadszorra, az elmúlt percekben szinte csak vigyorogtam.
- De leülhetünk - válaszolok végül néhány másodperc hallgatás után, gyorsan el kell döntenem képes vagyok-e egy helyben megmaradni ebben az időben. De teljesen megérné megfázni is azt hiszem. Körbe is nézek, most mégis merre van az, ahonnan bejöttem erre a félreeső részre, kint a réten sok padot láttam, egy közeli tökéletes lesz. Meg is indulok, de csak Christophert figyelem, az út oda hirtelen nem is érdekel, mintha csak csukott szemmel is eltalálnék a padhoz, a szemkontaktus sokkal fontosabb.
Nem néz ki bizalomgerjesztően, és tudom, hogy hideg is, de a kabátom szerencsére hosszú és így annyira nem kell aggódnom. Aggódhatok már miatt is pont eleget.
- Hirtelen annyi kérdésem lenne - kezdek is bele végül az előzetesen amúgy magamban olyan nehezen megfogalmazott monológomba - De nem hiszem, hogy mindent meg tudnék kérdezni, amit akarok.. Mesélsz nekem?
Szerintem tudja, hogy arra lennék kíváncsi, amit fontosnak tart. Bármire és egyúttal mindenre ezek közül, akármi történt, ami említésre méltó, azt hiszem azt mind hallani akarom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2017. január 14. 19:23 | Link

Elinor Remémyesy


Kellemes idő van arra, hogy friss levegőt szívjon az ember. Egy kisebb hátizsákot megtöltöttem pár ennivalóval, itallal és olvasni valóval, ez utóbbit kikapcsolódás gyanánt. Végül a hónom alá csapok egy puha pokrócot, hogy legyen mire ülnöm. Egy személynek ugyan ez nagy, de hát így kényelmesen elférek rajta. Bár akár két ember is bővel elfér, de ezzel most úgy fest nem kell bajlódnom. Ballagok, kicsit úgy festek, mint aki túrára indul, és valóban. A réten szépen lehet túrázni. Újult erővel sietek ki a természetbe. A táskát leteszem, pokrócot leterítem, úgy, hogy a kaják és az üdítő olvasás közben kézközelben maradjon. Ezután elterülök mint az Alföld és könyvembe mélyedek. A témája egy elég érdekes "túrabalesetnek" mondható eset. De minél mélyebben koncentrálok rá, arra riadok fel, hogy orron csap a könyv. Leemelem és megdörzsölöm fájó testrészem, majd könyvjelzővel jelzem, hogy is tartok becsukva innivaló után nyúlok. Még jó, hogy van nálam műanyag pohár, nem is egy. De hogy miért? Talán mert lusta voltam indulás előtt egyet elrakni, így alakult. Ivás után egy szendvics felé nyúlok és törökülésbe helyezkedve majszolni kezdek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Elinor Reményesy
INAKTÍV


Kis madár
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 69
Írta: 2017. január 14. 19:59 | Link

Zoltán

Mi okom lett volna le menni a rétre? Mert egy rejtély akartam megoldani. A saját életem kis bonyodalmait, amik a nagy világi dolgokhoz képest semmik, de mégis most nagyon is foglalkoztattak. Elindultam a rétre nálam volt kedvenc táskám vagy inkább nevezném tarisznynak, amit nővéreim örököltem meg, ők ezzel járták végig a sulijaikat, szóval több iskola logója lett felvarrva rá. Egy fajta jelkép volt számomra ez, ösztönzött hogy befogom fejezni az iskolát valamikor.
A tarisznyában sok minden volt, kedvenc sálam, üres pergamenek, tinta, toll, egy üveg víz és sok apróság ami egy női táskában megtalálható, a cukorkától kezdve a köröm reszelőig minden. A tarisznyában sok minden volt, kedvenc sálam, üres pergamenek, tinta, toll, egy üveg víz és sok apróság ami egy női táskában megtalálható, a cukorkától kezdve a köröm reszelőig minden.
Egy nagyot sóhajtottam, mikor kiléptem a kastélyból a fűre. Lecsuktam szemeimet és mély levegőt vettem. Nem lesz semmibaj. Itt is jól érzem magam majd. Mi okom lenne félni? Semmi. Apu jól van és a többiek is jól vannak.
Ezzel áltattam magam. Szép idő volt, a rét meg nyugalmasnak tűnt. Elindultam míg egy fiúba nem botlottam. Nem szó szerint csak elméletben. A fűben ült. Mint, ahogy a mondóka is szól nyuszi ül a fűben fűben szundikálva... ez a kép jelent meg, mikor megláttam a fiút, aki a szendvicsét ette. Ma alig ettem valamit és ahogy rápillantottam az étkére éhes lettem. Mint nem adtam volna egy tojásos sonkás szendvicsért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A világ valóban csupa veszedelem, és sok a sötét hely; de sok minden akad, ami szép, s bár a szépség ma mindenütt szomorúsággal keveredik, attól a szép még csak szebb lesz."
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2017. január 14. 20:16 | Link

Elinor Reményesy

Szendvicsem feléig érek el, mikor egy eddig ismeretlen lányt pillantok meg. Picikét távolabb van tőlem, de az fix, hogy engem figyel. Tekintetét nem tudom pontosan megmondani mit is sugall, de hogy valamit fixíroz arra mérget mernék venni, pláne, ha lenne nálam fizető eszköz. De most nincs és nem is terveztem, hogy szükség lenne rá. Leengedem a kajám maradékát és lenyelem a falatot, közben integetek a lánynak. Ezután jelzem, hogy nyugodtan közelebb jöhet. Érdekes táskát pillantok meg nála. A táskán egy pár felvarró vagy valami ilyesmit pillantok meg. Biztos sok helyen fordult meg a leányzó. Maradék szendvicsem visszacsomagolom, nehogy a hangyák lestoppolják. Feltápászkodok, mire közelebb ér.
- Szia! Eddig nem láttalak még itt, új vagy? Egyébként Kilt Zoltán vagyok, becenevet te válassz, mert mindenki máshogy szólít. Levitás vagyok. Kivel hozott össze a véletlen, megkérdezhetem?
Bár barátságos hangon igyekszek szólni, a szendvicstől kissé kiszáradt torkomban kaparó érzés veszi át magát. Még jó, hogy kibírja mondókám idejéig, utána egy gyors torokköszörüléssel elmulasztom a kellemetlen helyzetet. Újra barátságos mosoly ül ki arcomra, figyelve a leányzó válaszát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Elinor Reményesy
INAKTÍV


Kis madár
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 69
Írta: 2017. január 14. 22:35 | Link

Zoltán

Meglátott. Fogadni mertem volna, hogy rájött, hogy a szendvicsét bámulom. Gondosan elcsomagolta, ami megmaradt táplálékából. Én, pedig szerencsétlenül közelebb léptem hozzá. Egy kicsit távolabb helyezkedtem el nem akartam most tolakodó lenni, bár ha én kezdeményeztem volna talán annak tartott volna.
Felállt felém magasodott a fiú. Kedvesen bemutatkozott vagy inkább számomra nagyon furcsán. Kérdések jött tele volt kérdésekkel, amire én se tudtam igazán a választ, mert hogy kivel hozta őt össze a sors? még magam sem tudtam rá a választ.
Egy-két pillanatig csak a fiú mosolyát néztem és megnémultam, ahogy a torkát megköszörülte felébersztett a némaságomból.
- Öhm.- hangos és béna gondolkodási időhúzáshoz folyamodtam, hogy összeszedjem a válaszokat.- Szia, igen az vagyok. Új vagyok.- Nem ilyen szoktam lenni én jobb vagyok.
-Röviden. Reményesy Elinor Zita vagyok szintén Levitás vagyok itt. Hát gondolom nekem is fel kellene ajánlanom valami becenevet, ahogy szólíthat. Szeretem, ha Linor, Elzi Lizinek szólítanak, de ha semelyik se felel meg akkor Szólíthatsz Elinornak is. - apró mosoly jelent meg az arcomon. - Én nem hiszek a véletlenekben minden okkal történik. - teszem hozzá halkan. Néha annyira szeretném, ha véletlenül senki se törne rá apám életére, de ez nehéz lenne megvalósítani és nem létezik olyan varázslat, ami törvényes keretek közt mindent megoldana.
Most itt vagyok és ide járok iskolába, ezt kell szeretnem. Ezt kell elfogadnom, és azt, hogy családom többi része valahol a világ másik táján van. Most mindenkinek változott a helyzete a családomban nekem is.  A történtek miatt én is változtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A világ valóban csupa veszedelem, és sok a sötét hely; de sok minden akad, ami szép, s bár a szépség ma mindenütt szomorúsággal keveredik, attól a szép még csak szebb lesz."
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2017. január 14. 22:48 | Link

Elinor Reményesy

Kissé meglepődve vagy tán megszeppenve szól hozzám. Ahogy felbátorodik a beszédében igyekszem egyre barátságosabb mosollyal felé figyelni. Elinor érdekes név, nem sűrűn hall az ember ilyet. Ráadásul még Levitás is, házon belüli a diák. Kell ennél jobb? Hm, érdekes elképzelés, hogy minden okkal történik. Akkor ezek szerint mi is okkal találkozunk az iskola szabadtéri részének rétjén? Meglehet, olyan érdekes ezt a gondolatot követni...
- Örülök, hogy megismerhetlek Elinor! Csatlakozol? - tártam karom a pléd felé, majd egy szendvicses zacskó felé léptem, felkaptam és a lány felé tartottam. - Kérsz? Esetleg üdítőt? Foglalj helyet!
Kis territóriumom bőven elég ahhoz hogy ketten is sőt akár hárman is kényelmesen elférjünk. Kaja is bőven akad, gondos előrelátásom meghozta gyümölcsét. Megvárom míg a szendvicset elveszi, mert mást nem tehet, ugyanis nem fogadok el nemleges választ. Míg helyet is foglal töltök üdítőt számára is és azt is átadom. Vele szemben helyezkedek el, így úgy fest az egész mint egy piknik.
- Mivel új diák vagy, hogy megismerjelek, mesélsz magadról? Csak azt amit érdemes tudni rólad, illetve nem tartasz titoknak elmondani.
Bátorítóan barátságos mosolyom újra előkerül és egy jó ideig rajtam is marad. Főleg, miközben mesél, esetleg kérdéseket intéz felém. Ezzel is jelzem, hogy csak nyugi, nem harapok. Sőt inkább figyelmesen hallgatom. Mint a gyerek a mesélő felnőttet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Elinor Reményesy
INAKTÍV


Kis madár
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 69
Írta: 2017. január 15. 13:56 | Link

Zoltán

A fiú igen kedvesen és nyájasan, meginvitál a hogy osztozkodunk a pokrócon. Én pedig egy igenlő bólintással. Csatlakozok hozzá. A tarisznyámat először leteszem majd le ülök mellé.  A szendvicseivel kínál meg a fiú
- Óh köszönöm nem kérek. - Utasítom el, először, de ahogy kínálja mégis veszek belőle és egyébként is éhes is voltam - Na jó, veszek egyet belőle. Egy kis pikniken éreztem magam, már csak a húgom Fanni hiányzott, akivel a kertben mindig kis uzsonnákat rendeztünk magunknak. Elkezdem a szendvicset majszolni. A kérdések nem lepnek meg, hisz mindenki temérdek kérdést tesz fel az újnak. Lenyelem a falatot ami a számban volt ép és
- Nagy családom van, sok testvérem van. Három báty, kettő nővér, kettő húgom és kettő öcsém van. - egy kis hatásszünetet tartok, mert ilyenkor mindenki elszörnyülködik -már jártam más varázsló iskolákba. Ilvermornyban kezdtem majd a Roxfortban kerültem és most itt vagyok. Nem vagyok egy rossz diák sosem rúgtak ki vagy tanácsoltak el. - füllentek neki, mert éppenséggel, azért kellett iskolát váltanom, mert meg fenyegették az igazgatót. -Sokat költöztünk az elmúlt években. Körülbelül ennyit rólam. És rólad mit érdemes tudnom, azon kívül, hogy egy házba vagyunk?- kérdezem meg érdeklődve a fiútól.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A világ valóban csupa veszedelem, és sok a sötét hely; de sok minden akad, ami szép, s bár a szépség ma mindenütt szomorúsággal keveredik, attól a szép még csak szebb lesz."
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2017. január 17. 20:38 | Link

Elinor

Először úgy tesz mint a menyasszony, kéreti magát. Végül beadja a derekát és elfogadja a szendvicset. Örömmel nyugtázom, hogy remek ötlet volt ennyi szendvicset magammal hozni.
-Igazán nincs mit, ha esetleg kérsz még, szólj!
Mutatok a táskámra, annak tartalmában ugyanis akad még jócskán elemózsia.
Hm, szép nagy családja van az tuti. Sok testvér, ráadásul elképzelni se tudok ennyi testvért. Talán azért sem, mert én egyke vagyok amióta az eszem tudom.
Nem egy iskolában megfordult már. No sose feltételeztem volna róla, hogy kicsapás vagy eltanácsolás miatt váltott ennyiszer iskolát.
-Szép nagy családod van, tényleg. Az iskolai váltásokat sajnálom, főleg a költözéseket!
Rám terelődik a szó, észrevétlenül. Rögtönzötten próbálok pár információt összekaparni. Lássuk csak mire is jutottam.
- Kis faluban lakok, a családi életem nem túl vidám, szüleim elváltak. Valamint leszögezem, hogy mugli származású vagyok. Ez engem egy cseppet sem zavar.
Barátságos mosoly kíséretében mondom mindezt, nem foglalkozok vele, ha esetleg ez valakinek meglepő lenne. Mármint a származásom. Örülök, hogy ilyen is előfordul, bár a szüleim közül anyám az aki valami fura stílust vett fel egy ideje. Ez cseppet sem szolgálja a javát. Valahogy ezért se tartom vele a kapcsolatot. Ez a része nem annyira publikus.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2017. január 21. 23:23 | Link

Mikula bácsi. *#*

Ki kell használni, amíg még szép az idő és nem akar az ember hátulja befagyni odakint és minél több időt a szabadban kell eltölteni. Renée módfelett örül annak, hogy Mikula hitvallása igencsak hasonlatos az övéhez, így kicsit kiugrándozhat a rétre. Gyakorolni fognak a sráccal együtt animágiára, mind a ketten Đomi tanoncai. Határozottan nem megy neki rosszul a dolog, pláne mióta megtanulta kiüríteni a kobakját. Azóta sokkal egyszerűbben mennek neki a transzformációk, ez volt az egyik legnagyobb gát nála. De Đomcsi rámutatott hogy viszonylag könnyen ki tudja pucolni a búráját, kis erőfeszítéssel, de ez az információ nem hiszem hogy bárkit meglepett volna.
Boldogan ugrándozik ki a rétre és igyekszik felidézni magában, hogy hova is beszélték meg a találkozót. Közben szépen leüríti az agyát, kicsit talán tudattalanul, és csak az a vicces érzés van az eszében, mikor részlegesen transzformálja magát és a gerince megnyúlik kicsit hátra, majd kiszőrösödve mókusfarokká válik. Lehet kicsit meglepődnek az emberek körülötte, mert a fejben lejátszott mókavonat bizony ténylegesen is megtörténik vele. Így most egy csöpp kis mókusfarkinca van a háta mögött. Elégedetten libbentgeti ide-oda a szerzeményét és tovább keresgéli Kevét. Egy félreesőbb padon találja meg a srácot, addigra már befejezte az életéért való küzdelmet szerencsére, így nyugodtan tud odamenni hozzá. Megfordul, és hátrafelé ugrálva közelíti meg Mikulát, hogy biztosan észrevegye, hogy milyen ügyes kislány volt. Közelebb érve és szembe fordulva látja csak, hogy a másiknak már pihés kis görényfülecskéi vannak.
- Jaj, de cukik a fülecskéid! - halálosan lelkesen tapogatni kezdi az aprócska testrészeket, teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy Keve ezt vajon mennyire kultiválja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elinor Reményesy
INAKTÍV


Kis madár
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 69
Írta: 2017. január 22. 16:08 | Link

Zoltán

A kínálkozó lehetőség, hogy vehetek még a szendvicséből kecsegtetően hangzik, de meg elégedek azzal, ami a kezembe van. Mikor elkezd a válaszolni.
- Nagy családdal, izgalmas az élet, nálunk zajlik mindig az élet. Én azt sajnálom, hogy akik a barátaim lettek a volt iskoláimban, ott kellett hagynom őket. - mondom kissé szomorúan. Mikor Zoli elkezd mesélni tovább majszolom a szendvicset. Sosem volt bajom senki származásával még Zoliéval sincs. Kedves fiú így elsőre találkozásra. Voltak mugli származású varázsló ismerőseim. Lenyelem a számba lévő falatot és megszólalok.
- Milyen volt megtapasztalni elsőre a varázslatot és megtudni azt, hogy mágus vagy? - kérdeztem meg érdeklődve, hisz én egy olyan családban nőttem fel, ahol belenőttem a varázslattal teli világban, de a mugli származásúak nem és ez mindig érdekelt, hogy milyen furcsa vagy vicces történetek történtek meg velük, hogy érezték magukat az először a varázslók és boszorkányok között. Hisz egy új világ nyílt meg előttük, mikor a mágus világba betekintés nyertek.
Utoljára módosította:Elinor Reményesy, 2017. január 22. 16:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A világ valóban csupa veszedelem, és sok a sötét hely; de sok minden akad, ami szép, s bár a szépség ma mindenütt szomorúsággal keveredik, attól a szép még csak szebb lesz."
Mikola Keve Áron
INAKTÍV


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 704
Írta: 2017. január 22. 20:20 | Link



Határozottan nem a kedvenc évszaka az ősz, még az idő kellemes ugyan, de sosem tudni, mikor fordul egyet, tele van minden avarral, hatalmas kupacokban gyűlnek fel a lehullt levelek és ágak, amit kerülgetni kell. Nagyon sok problémája lett hirtelen, bár leginkább csak elunta magát. Ha hordana órát, biztos látványosan nézegetné, mégis hol a francban van már ez a lány? Tisztában van vele - és erre Đominic is többször felhívta a figyelmét - hogy jobb az argentinnal óvatosnak lenni, mégis itt tart. Bár azért ha vannak jó nők, akikre olykor megéri várni, akkor Renéet is közéjük sorolná. De ne essünk túlzásokba. Inkább járt az agya az animágián addig is, ami sikeresebb lett, mint képzelte, ugyanis lassan, de biztosan vette észre, ahogy a fülei elváltoznak. Nagy rémült fuldoklásának sikerült idővel véget vetnie, ám ekkor a döbbenettől levegőt venni is elfelejtett, mikor az a lompos farok a képébe kívánt sétálni. Ez bizony az eridonos lányhoz tartozott. Ismerte már azt a segget mozgást, amivel jött. Nagyot kellett nyelnie, mikor aztán szembe találkozott vele.
- Ja, cuki, pont erre a jelzőre vágyik minden pasi. Te is csini vagy az új kiegészítőddel.
Jegyezte meg félhangosan, aztán mielőtt még a lány tovább vakargatná a füle tövét és az ölébe mászna, egy könnyed mozdulattal a derekánál fogva maga mellé emelte, és kissé felé fordult.
- Hogy megy a gyakorlás ezen kívül? Sikerült kiűzni a sok szemetet a padlásról? - Nyilván nem szívből jövő és őszinte az érdeklődés, de valahogy el kell kezdeni, ráadásul közben ő próbál arra koncentrálni, hogy a fülei visszakapják normál formájukat, mielőtt gond lesz. Visszafelé, néha úgy gondolja ezt jóval nehezebb, hiszen egy még gyakorlatlan átváltozást próbál visszaforgatni, hogy mehetne könnyen?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikesy Tristanus
INAKTÍV


Frissen facsart farkasölőfűlé
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 13
Írta: 2017. január 23. 14:14 | Link

LUCY MOONLIGHT
- az első kimerészkedés.


Történetünk főszereplője, Mikesy Tristanus megindult az iskola hosszú folyosóján, hogy kísérletezzen kicsit saját magával. Régen volt már, hogy emberek közé merészkedett, habár az iskola még teljesen új számára, ahogyan maga, az emberekkel való kommunikáció is. Órájának vészes üvöltésére ébredt nemrég. Tudom. Délután van. De valahogy a mai napon ebéd után jót tett egy kisebb pihenés. Alapjáraton sem veti szét az energia az ifjúurat, ez a nehéz, magyaros ebéd pedig teljesen a padlóra küldte őt. Gondolataiba mélyedve sétál fel az alagsorból, hóna alatt egy vaskos, igen öregnek tűnő Bájitaltan könyvvel. Ebéd közben is muszáj volt valamivel lefoglalnia magát, és most sem lesz hátrány, ha magával viszi a rétre. Addig sem arra figyel, hogy éppen ki nézi a kézfejét, a nyakát vagy a kevésbé feltűnő sebet az arcán. Arcát a márványpadlóra fordítva sétálgat, egészen addig, amíg el nem éri az iskola kapuját. Erősen nyomja le a kilincset, amibe hitvány kis csigateste szinte újra úgy elfáradt, hogy talán jobb lenne visszafeküdni, és aludni. Kisétál hát a rétre, ahol szintén millió meg millió diák szórakozik, játszik, tanul, veszekszik vagy éppen egy szerelmi civódás is kialakulóban lehet egy vörös lány és egy szőke fiú között, akik mellett gyors léptekkel halad el hősünk. Nem sok lépés után talál is magának egy kedves zugot, ami szépen le van takarítva, sehol hó, sehol semmi. Így nekidől a padnak, zöld szemeivel utoljára végigpásztázza a terepet, majd egy nagy sóhajt követően kinyitja könyvét, és belemélyed a Bájitaltan rejtelmeibe.
Hozzászólásai ebben a témában
Iványi Polett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. február 18. 13:14 | Link

Návay bácsi Cheesy
Hétvégi kocogás közben
Outfit

Sportolással ütöttem el azt a szabadidőt, ami vizsgaidőszakban felgyülemlett, és tanulás mellett adódott. Néha muszáj volt kimozdulni a könyvek mögül, ezt nem tagadhattam, sokkal jobban esik utána leülni és olvasni őket, újult erővel, kitisztult fejjel.
Az utóbbi időben megnöveltem az edzések számát, hogy a karácsonyi, téli időszakban rám rakódott nehezéket leadjam a fenébe, és könnyebb legyek. Minél nehezebb az ember, annál nehezebben mozdul meg. Sose kívántam vissza a roxforti duci-juci külsőmet, ami miatt csúfoltak, pedig csak tíz kilóval nyomtam többet a normálisnál.
Mostanra elértem ugyan az elégedettséget, a vágyott számot-alakot, hogy kedvenc ruhadarabjaimról ne kelljen lemondanom, de a sportolással és a diétával képtelen voltam leállni. Annyira beleitta magát az életembe, hogy már-már függőség felé tendáltam.
Kellett. Szükségem volt a sportra, és arra, hogy tartani tudjam a szintet, hogy mosolyogni tudjak, és főleg tükörbe nézni.
Lefutottam pár kört, idestova fél órája nem is számoltam, mennyit, de csak most álltam meg újra, immár másodszorra, hogy az elvesztett folyadékmennyiséget pótoljam bogyósgyümölccsel ízesített víz formájában.
 - Oh, jó napot, tanár úr. – Kis elfoglaltságom közepette azért észrevettem magam körül az embereket is, köztük a főnixek HVH-ját. Na hát, talán ő is sportolni merészkedett ki a fűtött kastélyból? Meglehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. február 18. 14:08 | Link



Egy hónap sincs már hátra addig az egyhetes terepgyakorlatig, ami tulajdonképpen a belépő a Varázskommandóhoz. Egyébként is napi rendszerességgel szoktam edzeni, de most ennek fényében még komolyabban igyekszem venni az egészet, és több időt meg energiát szánni a mindennapos gyakorlatokra, amelyeknek a kocogás is részét képezi. Megszokott útvonalam van már birtokon, az erdőn keresztül majdnem a faluig egészen, majd onnan vissza a kastélyig. Már visszaúton a falu határától kénytelen vagyok megállni a tisztáson, a cipőfűzőm ugyanis szabotálni próbál. Szét se nézve hajolok le éppen, hogy ismét megkössem, ezúttal szorosabb csomót bogozva, hogy ne jelentsen gondot véletlen sem, amíg vissza nem érek a kastélyba, meg aztán akkor már itt is elvégezhetek pár gyakorlatot még. Elmorfondírozom a lehetőségen, de egyelőre nem sikerült döntenem, mert valaki rámköszön. Némi hümmögéssel odázom el a választ még egy fél percig, amíg végzek a fűzővel, majd kihúzva magam nyújtózom egyet, addig is igyekezve beazonosítani, ki volt az a vakmerő vagy még éppenséggel új, aki magázni igyekszik.
- Szervusz, Polett - köszönök aztán elmosolyodva, amint felismerem a tegnap a konyhában is látott kevitás leányzót. Ő lenne a töklé-rajongó, meg a fosztogatás kitervelője, ha jól emlékszem.
- Nyugodtan tegezhetsz, magázni ráér majd akkor, ha térdig ér a szakállam és hófehér, de az még odébb van - jegyzem meg, miközben már a gerincemet nyújtóztatom kicsit oldalra, meg teszek néhány fejkörzést, a csontjaim pedig roppanó hangocskákat adnak ki közben. Nem ártott volna egy kis olajozás nekik, de már késő, ha egyszer kihagytam annak idején. - Sikerült helyreállítani a bűbáj a konyhában? - érdeklődöm, majd néhány korty vízzel pótolom az eddig elvesztett folyadékot is, ha már megálltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Iványi Polett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. február 18. 18:55 | Link

Piros tanár bácsi
Hétvégi kocogás közben

És tényleg sportolt. Jó látni, hogy a mozgáskultúra olyan területté vált, ami sosem megy ki a divatból, bár igaz lenne ugyanez az egészséges táplálkozásra is varázslóéknál.
- Rendben – bólintottam, feleletem megerősítéseképp a tegezés kérdésére. Sose szoktam tegeződni felnőttel szemben, egész addig, amíg ő maga fel nem ajánlotta, számomra ez volt a természetes, engem még neveltek illemre a szüleim. Viszont ez már igazán nem az én bajom, bőven volt nekem mit változtatni saját terepemen is. Például a külsőm, hogy észrevegyenek végre. Hogy már nem az a pufók kislány vagyok a Hollóhátból, akit maximum a tantermekben és a könyvtárban látni.
 Megpróbáltam elképzelni a tanár urat hófehér, térdig érő szakállal, és valahogy muszáj volt megráznom a fejem, mert sehogy se állt össze a kép, nem tudtam összeegyeztetni őt a szakállal. Talán azért se volt túl jó képem az öregekről, öregségről, mert a nagyszülői támogatás az én életemből kimaradt. Megint csak azért, mert annak születtem, ami: boszorkánynak. Itt meg a tisztavérűekkel szóba se lehet állni, csak ha magad is az vagy. És most talált ki, hova is tartozol, te mi vagy ebben a kutyult állapotban?
Kínosan felnevettem a tegnapi konyharablás esetére, sajnos megjegyzendő, a manók maradtak a helyükön, de hogy elejét vegyem a dolgoknak, úgy döntöttem, látogatni fogom azt, amelyiket kinéztem. Túl édi, mint egy kiscica, bár a visítós hangját azt kihagynám néhanapján.
- Igen, ez is onnét van már – mutattam a vizes palackomban leledző folyadékra, benne a gyümölcsökkel. Nyamm. Én már csak levezető gyakorlatokat végeztem, s a karnyújtásnál vettem észre, hogy egy számmal mintha nagyobb lenne rám a felsőm, ami nem is olyan rég még pont passzolt, kényelmesen. Ejha, ezek szerint eredményes volt, hogy télen is tartottam a mozgást, az időjárási nehézségek ellenére. Muszáj, karácsonykor mindig minimum a dupláját-tripláját akarják az emberre sózni, ami a kajamennyiséget illeti. – És a tanár úrnak is sikerült megszerezni a forrócsokit?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. február 18. 19:21 | Link



Egyelőre még nem jelenti a gyakorlatok végét az, hogy megálltam. Sőt majd a kastélyba visszaérve még az edzőteremben is vár egy kör, muszáj a legjobb formámban lennem hónap végére, mert ha egyszer elbukom, nem sok az esélye egy második lehetőségnek, de azért még a lánnyal is válthatok pár szót, ha már rám köszönt.
- Az igazán remek - állapítom meg elmosolyodva. Megnyugtató a tudat, az az igazság, mert tegnap szegény manókat még hallottam panaszkodni a fosztogatás miatt. Kisebb trauma lehetett a kis lényeknek, hogy úgy rájuk tört a fél Levita, de majd csak kiheverik. Legalább csak az ott tárolt elemózsia egy részétől fosztották csak meg őket, nem valamelyik társuktól.
- Persze. Még Lédához is eljutottam aztán vele, egy kék sem fosztott ki útközben... és Polett, jól emlékszem, ugye? Kérlek szépen, egyszerűen csak Viktor, jó? Felejtsük el ezt a nagyon hivatalos tanár urat. Még a harmincig is van négy és fél évem. Na jó, majdnem fél, egy kicsit kevesebb, de alig két éve még levitás voltam én is - kérem, megállva a mozdulat közepén, ahogy a karomat hátrafeszítem éppen, amíg csak rá nem bólint legalább. Nem eszem meg a fejét, ha nagyon ragaszkodik hozzá, de én egy kicsit rosszul érzem magam tőle, ha ennyire kiemelik, hogy tanár vagyok. Még szerencse, hogy az eridonosaimat már sikerült rászoktatni, hogy elfeledkezzenek erről, és reménykedem benne, hogy a legtöbbjük tényleg barátfélének tekint, és nem a félelmetes házvezetőhelyettesnek, akit inkább el kell kerülni.
- Készülsz amúgy valamire, vagy csak szeretsz kocogni ebben a remek időben? - kérdezem meg aztán. Ki tudja, még kiderül, hogy sportol valamit egyébként, szóval a magam részéről egész kíváncsi vagyok a válaszra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Iványi Polett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. február 18. 19:46 | Link

Piros tanár bácsi
Hétvégi kocogás közben

Igen, tényleg remek, hogy nem kellett este megint lemásznunk a konyhába a kényelmes Levita-toronyból azért, hogy táplálékhoz jussunk. Azért sajnáltam, hogy Zitu manót ott kellett hagyni a nevezett helyiségben, de megnyugtatásomra ma is találkoztam vele.
- Az csúcs – mutattam fel hüvelykujjam, jelzésként, hogy örültem a helyzetnek. – Nem vagyunk ám mi olyan rosszak, csak éhes levitás nem válogat a helyszínben.
Aztán a könyörgés, hogy „hagyjam a Tanár úr, kérem c. számot” szöveg, és hogy még nincs harminc se következett, amin jót vigyorogtam. Általában a nők jobban szoktak problémázni a kor, meg a magázódás-tegeződés kérdésén, az viszont eléggé új infó volt még nekem is, hogy a pirosak HVH-ja egykor kék színben pompázott, mármint na, nem szó szerint, hanem levitás volt.
 - Tényleg? – Remélhetőleg nem hagytam nyitva a szám a csodálkozástól, nem lett volna túl udvarias gesztus, és nem hinném, hogy sportolás előtt a tanerő fogorvosi vizsgálatoat szeretne végrehajtani, azt amúgy se engedném… meg is borzongtam a fogorvos gondolatára.
Na, ilyen szempontból kimondottan örültem, hogy a varázsvilághoz tartoztam inkább, semmint a muglikhoz. A rettegett fogászati kérdés…
- Inkább fejezem be, vár a vizsgára készülés, még van hátra néhány vizsgám az időszakból – feleltem. A gyomrom korgása egyértelmű volt, hogy ideje lenne ennem, de inkább figyelmen kívül hagytam. Ráér az még. Dolgozzon meg a szervezetem a porciójáért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. február 18. 23:14 | Link



- Ezt sem hallottam még, de mondasz valamit. A sok tanuláshoz mégiscsak kell az energia - nevetem el magam, amikor közli, hogy éhes levitás nem válogat. Ami engem illet, még én is tartottam a szobámban is mindig egy kis rágcsálnivalót legalább, hogy a hosszú, tanulással töltött estéken legyen elérhető közelségben, és ne kelljen elbandukolnom egyik konyháig sem. Az agytornával is éget kalóriát az ember, ezt nem lehet megkérdőjelezni, aztán meg ha az ember még sportol is valamit, az csak még több ennivalóért kiált, hiszen pótolni kell a ledolgozott adagot. Ennek tudatában igazából nem is csoda, hogy tegnap úgy letámadták a konyhát.
- Persze. Ha gondolod, egyszer megmutathatom a gyönyörű képem a tablón, ami valahol valamelyik falon ott lóg a toronyban. Kerek három évet jártam oda aurortanoncként - válaszolok, megmosolyogva, amilyen aranyosan elképedt itt nekem. Az Eridon vezetőségében ücsörögni olyan körülmény, ami nagyon kihozza belőlem a főnixet, de ennek ellenére jócskán akad bennem szfinx is, nagyon még csak keresni sem kell.
- Akkor inkább csak kikapcsolódás két vizsga között? Igaz, ami igaz, az én agyam is eléggé ki tud ürülni egy hosszú kocogás alatt, aztán már tanulhatok is a következő vizsgára. Milyen vizsgáid vannak még hátra? - érdeklődöm, ha már szóba kerültek a vizsgák. Nekem csak három van idén, jövő héten le is tudom mindet, aztán jöhet a terepgyakorlat, és remélhetőleg már munkám is lesz aurorként pár héten belül. Addig azonban még aktívan készülnöm kell mindenre, és persze a lehető legalaposabban. Közben hangosat kordul a leányzó gyomra, és az enyém is úgy dönt, hogy ideje jelezni némi morgással, hogy ennem is kellene. Egyelőre inkább néhány újabb korty vízzel orvoslom a helyzetet, de útban az edzőterem felé útba ejtem a konyhát.
- Azt hiszem, még az edzőterem előtt kifosztanám kicsit a konyhát. Van kedved csatlakozni? Te már amúgy is jártas vagy ennek a művészetében - jegyzem meg vigyorogva. - Mindig erre szoktál kocogni amúgy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Iványi Polett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. február 23. 21:23 | Link

Návay tanár úr
Hétvégi kocogás közben

- Másképp nem is bírnám ki, csak úgy jönnek az emberre ilyenkor a kalóriák. Meg az undok pluszkilók, pfuj – grimaszoltam. A külsőmre igényes voltam, hogyha már belül unalmas voltam, legalább kívül legyek valamennyire érdekes(ebb).  
- Ú, megnézném – vigyorogtam, a tablókép említésén. Tényleg, ez tök buli, és új infóval gazdagíthatnám az amúgy is tudásra szomjazó agyam.
A kérdésére félig meddig elhúztam a szám, nem mondanám, hogy kikapcsolódásként tekintettem a mozgásra, inkább egyfajta kötelező egészségmegőrzés, illetve mozgás, hogy ellenálljak a téli időszakban nagyon is az emberre tapadó súlyfölöslegnek.
- Inkább csak súlyfelesleg-üldözés. Nehezült gyomorral nem lehet koncentrálni. Éppenséggel elkísérhetem, ha gondolja, de mi már betankoltunk, most, hogy újra működik a konyhánk – ajánlottam fel a kíséretem, ha már invitált. A főnixek legalább olyan szerencsések voltak, mint mi a mi házvezetésünkkel. Valami fantasztikusan fergeteges színt hoztak az életünkbe a különféle közös programokkal is, bár legutóbb önállósítottuk magunkat a konyhafosztás ügyében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. február 24. 11:59 | Link



Áh, értem – válaszolom, elgondolkodva mérve végig közben. Amennyire első látásra fel tudom mérni, egy árva pluszkiló sincs rajta, meglehetősen jó formában van, de végül is ezt mindenki maga érzi. Vizsgaidőszakban én is mindig ráhúzok kicsit az edzésre, mert különben túl sokat ülnék még egy helyben a végén, és eltunyulnék, az meg kinek hiányzik? Nekem biztosan nem, főleg most.
Na majd akkor szólj rám, hogy mutassam meg, amikor legközelebb megyek Lédához látogatóba – válaszolom elmosolyodva lelkesedése láttán, pedig mindössze egyetlen képről van szó, közben pedig ráérősen nyújtóztatom tovább az izmaimat. Néha kicsit hiányzik az a sok gyakorlat a többiekkel, valahogy sokkal keményebben dolgoztam, úgy érzem, mert tartani kellett a tempót. Ehhez képest most nagyon is ráérek, még ha meg is csinálom, amit elterveztem. Más így szabadon azért, mint angyalbőrben.
Tele gyomorral tényleg nem könnyű tanulni. Alszik el az ember... én legalábbis biztosan - válaszolom neki egyetértő bólogatás közepette. A súlyfelesleg említésére kissé felvonom ismét a szemöldököm, de hát tényleg ő tudja, mennyit kell mozognia.
Nálunk is tele a konyha, ami azt illeti, de azért még a manók készítik a kastély legfinomabb szendvicseit, és néha szeretek csak úgy benézni is hozzájuk - válaszolom, megvonva a vállam, majd a következő pillanatban hátra is feszítem, összekulcsolva az ujjaimat a hátam mögött, érezhetően megfeszítve a felkarom.
Huh - fújom ki aztán a levegőt, megrázva mindkét karom lazán. – Mehetünk? Le kéne húznom még pár kört az edzőteremben is a bájitaltan vizsgafelkészítő előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Iványi Polett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. február 27. 23:15 | Link

Návay tanár úr
hétvégi kocogás közben

- Feltétlenül – bólintottam. Szerettem bővíteni a tudásomat, és érdekesnek hangzott a tény, hogy az Eridon mostani házvezető-helyettese egykor az én házam tagjai között volt. Néha tényleg elképesztő, hogy mennyire nem lehet csak egy helyre beskatulyázni egy-egy embert, mert mindegyik személyiség-típus megvan mindenkiben, kérdés, melyik az erősebb, na meg a mikor és mennyire?
A tele gyomor pedig, ahogy a tanár úr is egyet értett, tényleg a tanulás ellensége, ilyenkor az ember mindig álmosabb a kelleténél, és kellemetlen, mikor lefejelem a tankönyvet, vizsgaidőszakban tilos a bóbiskolás, muszáj, hogy jó jegyeket szerezzek.
- Ó, ezek szerint nem csak mi tudhatunk magunkénak egy csemegecsárdát – vigyorodtam el arra, miszerint nekik is csordultig van a konyhájuk. Eddig teljesen abban a tudatban léteztem, hogy ez a kiváltság egyedül az éhes szfinxeké.
- A Roxfortban csak egy konyha van. És kik vannak hozzá legközelebb? Hát persze, hogy a borzok, nem tudom, hogy nem tűnt még fel a tanároknak, hogy ők dézsmálják fel a legtöbb kaját – vontam vállat, megosztva ezt az aprócska tényt, hiszen onnét kerültem én át a Bagolykőbe, amit nem bántam meg, de még mindig jobb lenne, ha belebotlanék angol ajkú nebulóba-tanerőbe. Ez a nyelvi megszokás kemény dió, de reméltem, hogy jövőre könnyebben boldogulok majd, és váltok egyik nyelvről a másikra.
Otthon már sikerült ezt megszokni, hogy ott csak magyarul beszélhetek, könnyebb érthetőség kedvéért.
 - Persze, aztán még én is visszajövök, mielőtt kísértésbe esek, és megint kifosztom a gyümölcskészletet – billentettem ártatlanul oldalra a fejem. Legalább konyhafosztogatónak jó lennék, ha már a kviddics, meg úgy a repülés abszolút nem az én hatásköröm. És akkor még szépen, szóvirágosan fogalmaztam, khm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 1. 22:24 | Link



Nem tudom biztosan, de gyanítom, hogy minden házban akad azért saját konyha is, hogy valaki megéhezne az éjszaka közepén például, mégse kelljen kockáztatnia, hogy belefut egy prefektusba a folyosón, vagy éppen csak zargatja szegény manókat. Logikusnak tűnik számomra - jelentem ki felvetésére válaszul, és valljuk be, itt is éppen olyan kényelmes megoldásnak találom, mint a Levitában, hiszen ha valaki sokáig tanul, az éjszaka közepén is ehet anélkül, hogy a legkisebb bajba is kerülne emiatt.
Ez eléggé szteretípiának tűnik, és érzek benne némi ellenszenvet. Itt is a Navine esik a legközelebb egyébként a konyhához, de kétlem, hogy ettől sűrűbb vendégek lennének, mint bárki más. A konyhát gyakorlatilag senkinek sem kellene látogatnia annak érdekében, hogy a manók nyugodtan dolgozhassanak - felelem eltöprengve kissé. Tavaly még külön tiltva is volt a konyhalátogatás, ami azt illeti, most azonban ismét nagyobb szabadságnak örvendhetnek a diákok. Nyújtózom még kicsit, majd elnevetem magam, amint ismét megjegyzést tesz.
– És én még ilyen vakmerő ajánlatokat teszek. Ebben az esetben talán inkább a Levita konyháját kellene felkeresni. Arról biztosan állíthatjuk, hogy végtelen a készlete, és még manókat sem sokkol az ember - válaszolom, megvakargatva a tarkómat közben, mintha az aztán segítene gondolkodni. – Na de menjünk, nézzük meg, miből is lehet válogatni - javaslom aztán, és ha rajtam múlik, már neki is vágok, hogy innen még elkocogjak a kastélyig, és a rövidre tervezett konyhai látogatás után folytassam a felkészülést az edzőteremben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. március 8. 16:33 | Link

Kornai kisasszony


Vannak azok az alkalmak, mikor az embernek fogalma sincs, hogyan is keveredett az adott helyzetbe és miért nem lépett meg onnan. Ez nálam is igaz, elvégre az még érthető, hogy hajlandó voltam belemenni, hogy Lewy megmutassa a volt suliját...
Na, de az már egy másik lapra tartozott, hogy feldobta a karjait a levegőbe, közölte, hogy mennie kell, majd egy "Maja" kezdetű felkiáltással egy ismerős alak után vetette magát, engem egyedül hagyva, én pedig helyben maradtam. Pár pillanatig bámultam utána értetlen és elkeseredett fejjel, hogy végül mi is lesz itt, egyedül hagy-e, de feladtam. Egyértelműen megint bezsongott.
Szóval ott álltam a semmi kellős közepén, meglehetősen letörve a ténytől, hogy egyedül maradtam. A kabátomat összébb húzva magamon dobtam le magam végül a fűbe, mert az őszintét megvallva fogalmam sem volt, hol vagyok.
Ekkor vettem észre az első szebb, színes virágot és egyből kissé jobb hangulatban keltem fel és szedtem le rögtön pár szálat belőle, míg egy lányba nem botlottam.
- Oh... Servus! - intettem zavart mosollyal az arcomon, a másik kezemben a virágokat szorongatva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 8. 17:34 | Link

Herr Sieger
zene



Mindenki életében legalább egyszer eljön a pillanat, amikor besokall a vizsgáktól. Viki hűen házához nem tanult túl sokat, nem is a stressz készítette ki. Csak a filozófia tanok legősibb kérdése: miért?
Az ágyán fekve jött rá, hogy ki kell mozdulnia. Hamar a réten lyukadt ki a friss levegő élénkítő hatásának reményében. Céltalanul sétálgatott, egészen addig, míg meg nem szólították.
Oldalra biccentette a fejét, üres tekintettel bámult az előtte állóra.
- Szia - motyogta. Nem volt biztos benne, hogy a fiú meghallotta, de nem is figyelt erre. - Csodaszép virágok.
Szemeit képtelen volt levenni a növényekről.
Talán egy picit tényleg besokallt a leányzó, mert egyszerre csak egy dologra tudott koncentrálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Sieger
INAKTÍV


Vendégelőadó | Te terhes vagy?
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 284
Írta: 2017. március 8. 19:52 | Link

Kornai kisasszony


Jó, máskor biztosan jobban kell a lábam elé figyelnem és nem csak ingatnom a fejem-előre hátra menet közben, mint egy galambnak. Nem mintha ezt csináltam volna... lehet, hogy pont ez volt a gond. Attól elvileg jobb a térlátásuk, így talán bennem is előbb tudatosult volna, hogy a leányzó itt van. Mindegy, mentettem, ami menthető egy mosolygós köszönéssel.
- Igen, igen azok! Határozottan nagyon szépek. Itt mindig ilyenek? Mármint... gondolom te biztos sokat látod őket, hiszen ide jársz...  Nem akartam egyből tegeződni, én csak... ahj- Azt hiszem, megint sikerült többet beszélnem a kelleténél és ez csalódott sóhajtásra kényszerített. Helyette inkább lehajoltam és egy újabb, élénk kék színben játszó virágot szakítottam le, hogy a kezemben pihenő pár darabhoz társítsam és csillogó pillantással mérjem végig a "csokrot".
- Ne haragudj, én nem akartam ám zavarni, csak... virágok - néztem a virágokról ismét a lányra, aki kissé emlékeztetett Harura. Csak kevésbé beszédes formában. Végül bizonytalanul nyújtottam felé egy mályva színű virágot. Nem tűnt túl boldognak és az efféle gesztusok a lányok nagy részére jó hatással szoktak lenni. Ez olyan, mint a kiskutya simogatás. Az is egy pillanat alatt felderíti az embert. Csak ebből sokkal több kell és nem szőrmókos. A növények gagyik.
Utoljára módosította:Sebastian Sieger, 2017. március 8. 19:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 30 ... 38 39 [40] 41 42 ... 50 ... 72 73 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék