36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 24 ... 32 33 [34] 35 36 ... 44 ... 72 73 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. január 5. 19:24 | Link


Szélesen elvigyorodva nézi végig Ethan reakcióját, majd megrázva fejét indul meg a fiú felé. Mondjuk tényleg nem őt célozta, de most ha egyszer neki sikerült, és ha már így történt, akkor így is jó. Megfogalmazás lvl Kamilla. Ugyan azzal a csillogó görbülettel arcán lépked a mestertanonc felé, s mikor közelebb ér hozzá, párszor megvonogatja vállát.
- Valahogy kihozzátok belőlem. - jó, mondjuk nem olyan vicces az az eset, ahogy ők találkoztak. Hát majdnem meghalt, az a nőszemély ki akarta vágni. Nem mintha ő nem másképp cselekedett volna, ha betörik a fejét a férje ütőjével.
Nem, nem igazán zavartatja magát azon, hogy a prefektusnak valószínűleg jobb dolga is lenne mint mondjuk vele foglalkozni. Pofátlan nem pofátlan, ez van, és bizony most azt tervezi, hogy jól fent tarja, vagy a nyakába akaszkodik. Szegény Ethan, én sajnálom.
- Hogy vagy? - kabátja zsebébe dugja kezeit, miközben felpislog rá szürkés szemeivel, s kíváncsian billenti oldalra fejét. Amúgy jó kedve van, bár az élete megmentőjével valószínűleg akkor is így viselkedne, ha épp utálna mindenkit.
- Szépen hull a hó. - dünnyögve állapítja meg a nyilvánvalót, miközben arcát az ég felé fordítja, mintha csak meg akarna róla győződni.
- Mész valamerre? - ismét a vele szembe álló irányába fordítja figyelmét, és tényleg szépen mosolyog rá, hogy ne küldjék el a bús fenébe. Nem mintha ő speciel olyan lenne, de a francia ág tagjaival sosem lehet tudni. Főleg, hogy ő Rémi bátyja, és ismeri Rémit, pontosan tudja, hogy mennyire képes változni egyik pillanatról a másikra. Tú mács Saint - Venant Kamilla, tú mács.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. január 5. 21:13 | Link

Kamilla

- Legalább némi bűntudatot mutathatnál, tudod.
Nem tudni, hogy most tulajdonképpen a hógolyóra érti, vagy a Roxanne-nel megtörtént esetre. Rövid mozdulattal söpri le a hógolyó maradványait a hajáról. Remek, ezt majd külön rendbe hozhatja, amikor egy meleg és száraz helyen lesz. Az a skatulyából kihúzott megjelenés nem a semmiből van, munka van vele, még ha nem is annyi, amennyi időt egy piperkőc lány eltölt a tükör előtt.
Nem mindig lesz ott valaki, aki megvédje, főleg, mert akkor és ott ő is csak szívességből ment oda. Ha már Mihael olyan kevés alkalommal hajlandó bármilyen kéréssel elé hozakodni. Mondjuk nem hibáztatja, Ethan mindig alaposan visszaél a szívességekkel.
- Amíg el nem találtál, addig remekül voltam. Most már egy kissé csappant ez a színültig pozitív érzés, de ez talán az enyhe fülfájásnak köszönhető, amit ezzel szereztem.
Sanda oldalpillantással néz le Kamillára, mert még úgy is, hogy ő nem olyan magas, mint a kuzinja, a lány fölé nő. (Csúnya lenne, ha egy másodikos lehagyná.) Hogy szavainak némi nyomatékot is adjon, megdörzsöli a fájó pontot.
- A falu felé.. gondoltam, lenézek az első hó örömére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. január 5. 21:48 | Link


Egy pillanatra felvonja szemöldökét, ám ugyan akkor ki is rázza a hideg. Amúgy fogalma sincs hogyan ütötte le Roxyt, ott kivágták a filmet, arra emlékszik, hogy valami olyasmit mondott neki, amit az anyja, aztán meg már hogy megjött Mihael, és akkor beszél hozzá, ő meg azt hiszi, hogy meg fogja ölni, és aztán megint filmszakadás, és utána meg már reggel. Mélyen beszívja a levegőt, ahogy a cipője orrát kezdi tanulmányi.
- Megbántam már elégszer. - halkan dünnyög, a bűntudata újraéled, hogy nem, ez bizony nem így van. Megrázza a fejét, elpillant oldalra, elhúzza a száját.
- Nem téged akartalak megdobni. - olyan nagy szemekkel pislog a másikra mint valami kiskutya, aki szétszedte a család kedvenc díszpárnáját és abban reménykedik, hogy nem rúgják ki a házból az utcára.
- Tényleg. Egy elsőst akartam. Rám csukta az ajtót. Tudatosan. - még magyarázkodik is mellé, hogy bizony így volt, higgye csak Ethan el. Az utolsó szót meg csak azért teszi hozzá, hogy nehogy már ráfogják a kisebbek terrorizálását, mikor neki meggyőződése, hogy a galád látta mikor ott lépkedett mögötte.
- Nagyon fáj? - összeráncolja homlokát közben a szóban forgó testrészre pillogva. Na, tényleg nem akarta, véletlen volt, ez is az elsős hibája. Miért tért ki, mehetett volna még egyenesen, vagy megállhatott volna megcsodálni Ethant, vagy tudja a fene. Na hát ennyit arról, hogy feldobja a hóval az emberek napját. Egyel találkozik, azt is arcon hajigálja. Semmi baj Kamilla, semmi baj.
- És.. Csak így egyedül? - összevonja szemöldökeit, hangjából süt, hogy tényleg kíváncsi. Az ember azt gondolná, hogy az ügyvédpalántára csak úgy tapadnak a nők, vagy ha nem is leányzóval, de mondjuk Iannal - bizony, tudja a nevét, meg azt is, hogy finom a zabpelyhe - ruccan ki.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2016. január 6. 10:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. január 5. 23:59 | Link

Kamilla

Felsóhajt erre a bűnbánó arcra - általában az emberek, amikor azt mondja nekik, hogy legalább kinézhetnének valahogy, sosem próbálkoznak meg vele. Ellenben Kamilla nagyon is nyomott lesz, ami részben az ő hibája, amiért felhozta. Kezét a lány feje búbjára teszi, és barátságosan meglapogatja.
- Ennyi épp elég is ebben az esetben.
A törvény előtt a megbánás legfeljebb enyhítő körülmény lenne, de Ethan önmagában nem maga a törvény. Csak valaki, aki hasznot húz belőle. A magyarázkodásra aztán cinikusan felhúzza a szemöldökét, és elmosolyodik.
- Egy kisebbet bántani, hát ettől most sokkal indokoltabb lett, miért dobtad el azt a labdát. - Láthatóan szórakoztatja a magyarázat, nem tűnik úgy, mintha hegyi beszéd következne. Tudja ő is jól, hogy magyarázhatna ő aztán égre-földre mindenfélét Kamillának, úgysem hallgatnának rá.
Megfordul amúgy a fejében, hogy azt hazudja Kamillának, mennyire fáj továbbra is a dobás helye, így legalább talán abból tanul, hogy máskor ne dobáljon csak úgy mindenfelé hógolyókat: hanem előtte célozzon és bizonyosodjon meg a pontos irányról.
- Nem különösebben most már, annyira nem dobsz erősen. És igen, csak így egyedül, mire számítottál?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. január 6. 10:39 | Link


Halványan elmosolyodik a másik sóhaját hallva, aztán ez a görbület csak szélesedik, amikor megérzi szőkés fején a másik kezeit. Oké, ismét szent a béke, mindenki boldog lehet.
- Köszönöm.
Tudja ő jól, hogy most nem ezen múlik a kis lelke üdvössége, csak na. Ha már rászóltak, akkor egy kis ideig próbál viselkedni - jesszus, mintha csak egy négyéves gyerekről beszélnénk -, vagyis olyan illedelmesen meg minden. Azért csak Kamilláról beszélünk, tudja ő hol a határ, csak néha be kel húzni neki is a kéziféket.
Aztán jön a válasz az ő magyarázkodására, mire ő is felvonja szemöldökét.
- De ha egyszer rám csukta az ajtót. - ismétli meg az okot, és igen, nagyon szívesen hozzátenné ő azt, hogy tanuljon már az az elsős egy kis tiszteletet, de tudja ám, hogy az rá is ráférne. Na nem mintha olyan könnyű lenne ilyeneket csinálni a nagyobbakkal szemben, ha egyszer az ember csak úgy körbe van barikádozva velük, és a kilencven százalékukkal úgy viselkedik, mintha már az óvodában is puszipajtások lettek volna. Lehet, hogy egy vele egykorúval már azt se tudná mihez kezdjen.
Jó, Ethannek nem fáj, azért ő mégis egy lány, szépen is nézne ki a fiú, ha napokig tartó fülfájást kapna attól a kis hógolyótól. Tulajdonképp nem tudná Kamilla, hogy mit csináljon akkor vele, megkérdezné, hogy kér - e rá puszit, vagy valami. Erősen kétli, hogy Ethant egy ilyenért egyből a gyengélkedőre kéne cipelni.
- Hát.. Tudom is én. - megvonogatja vállait, miközben próbálja összerakni fejben a gondolatait, hogy úgy jöjjenek ki ahogy akarja, de közben félreérthető se legyen.
- Mondjuk Ian. Jóban vagytok, nem? - szívesen rákérdezne ő Elizára is, csak úgy, mert miért ne, hát annyi minden pletyka terjed egy ilyen iskolában, viszont inkább elveti az ötletet, nem az az életcélja, hogy fekete pontokat halmozzon a mestertanoncnál.
- Vaaagy ha ő nem ér rá, valami asszonnyal. - hát Kamilla, ez nem lett a legjobb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2016. január 9. 20:38 | Link

Tesós program


Tegnap egész álló nap hatalmas pelyhekben esett a hó, ezzel fehérré varázsolva az egész tájat. Szinte már futótűzként terjedt a hír a kastély falain belül, így még hozzá is elért, aki ha teheti, egész nap a négy fal között gubbaszt. Viszont mikor lenne a legjobb alkalom arra, hogy megélje az eddig nem létező gyerekkorát? Valószínűleg az életben nem csinált még egy hóangyalt sem...
Hihetetlen, hogy az ötletével ő találta meg a lányt, de így volt. Tarkót vakargatva adta elő a kolosszálisan mugli ötletét, amire szerencsére Kamilla rávágta az igent, így még hülyét sem csinált magából, na nem mintha az ilyesmi túlságosan izgatná. Na meg legalább megünneplik, hogy végre ő is bezöldült.
A konyhában ma összeszedett egy kisebb szatyornyi kelléket, mint magok, meg répa, csupa olyasmi, ami elengedhetetlen a terv kivitelezéséhez. Majd beöltöztette saját magát. Igazából felesleges nekiindulni is, hisz csak rá kell nézni, tökéletesen alakítja a hóembert ő maga is. De ha valaki ilyen nyeszlett testtel lett megáldva, muszáj, ha nem akar egy hétig nyöszörögni az ágyban utána. Így is rendesen megcsípi a hideg az arcát, mikor kilépnek a kastélyból. De férfiből van, nem panaszkodik. Főleg, hogy az ő ötlete volt az egész.
- Akkor csinálhatod. Én innen nézlek majd. - Kissé elmosolyodik a sálja rejtekében. Hihetetlen, még a végén a hideg kihozza belőle a nemlétező humorérzékét. Viszont addig tényleg nem csinál semmit, míg Kamilla meg nem fordul. Utána viszont lehajol, gyúr egy hógolyót és úgy fél óra bemérés és próbálkozás után sikerül is fejen találnia vele a lányt.
- Aha, szóval ennél nagyobb kell majd a fejének. - Hát na, az alaphangulatot valahogy meg kell adni. Bár ez inkább szól saját magának, mintsem a lánynak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. január 10. 16:48 | Link

Harold

Az Eridon utolsó nagy meccsén én is seprűre pattanok, így itt az ideje, hogy egy kicsit bekeményítsek, eddig is formában tartottam magam, de érzem, hogy így a célegyenesben még hozzá kell tennem egy kicsit, ezért mától eljárok délutánonként is futni. Egyelőre nem tervezem olyan messze a távot, úgyhogy a rét lehetőségeit szemelem ki, és ez addig egészen rendben is van, amíg észre nem veszem reggel, hogy egy újabb adag hó lepte el a tájat, ráadásul nem is kis mennyiségben.
- Merlinre, ez nem alkalmas arra, hogy fussak.
Az edzőterembe viszont nincs kedvem menni, így hát jó melegen felöltözök, sapkát, sálat és kesztyűt is húzok, majd jól nekivágok a kinti tájnak. Ha edzeni nem tudok, akkor már legalább egy kicsit szórakoztassam magam. Egy szatyor is van nálam, amiben több, a konyháról lopott dolog van. Egy üveg egész bors, mert hát az kell a mesterművemhez, hogy legyen szeme meg szája, és van itt sárgarépa is, meg egy réginek tűnő edény, hogy legyen sapija, Szerettem volna szerezni neki seprűt is, de az iskolai készletek megcsappantásával magamra haragítanám Markovits bácsit, a manók pedig, amikor meglátták, hogy egy seprűt próbálok lenyúlni, csúnyán megkergettek, így végül csak az egyik régi sálamat hoztam el, amibe nagyon szépen bele van hímezve a nevem. Legalább azt tudják, hogy kihez kell menniük, ha pont ezt a kopott edényt hiányolják. A maradékot majd úgyis visszaviszem, ha nem felejtem el.
- Hé!
Az elhaladó srác felé szólok, aki nem tudom, hogy honnan jött, és hova tart, és azt se igazából, hogy mi a neve, szóval jobb ötlet híján gyúrok egy hógolyót és azzal dobom vállon.
- Nincs kedved hóembert építeni?
Kérdezem kedvesen, ami tőlem annak a tipikus jele, hogy akarok valamit a másiktól, de aki nem ismer, az nem tudja, hogy ez az. Szóval reménykedek benne, hogy neki, is pont ez a vágya és nem is siet sehova.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harold Xperia
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 10
Írta: 2016. január 10. 17:22 | Link

Karina

Nagyban bandukolok földre szegett fejjel, gondolkodok. Sajnos egy rossz hírt közlő borítékot kaptam. Próbálom össze kaparni magamat, és inkább szívok egy kis levegőt, hogy ne búslakodjak. Az iskola folyosói kihaltak, mindenki nagyban tanul, szórakozni senki sem szeret mostanában, vagy nem is tudom. Mindenki erősen koncentrál a közelgő vizsgákra, igaz még egy hónap hátra van addig. Jómagam is nagyban dolgozok a szorgalmi feladatokon, de azért jól esik néha egy kis pihenés.

Friss hó lepte el a tájat, ahogy lépkedek a havon, csupán egy lábnyomot látok még csak rajta. Egy lány éppen a havat bámulja, talán a fákat, nem tudom elhaladok mellette, majd egyszer csak egy hangos kiabálásra lettem figyelmes, és már éreztem is valaminek a becsapódását a vállamon. Egy hó golyó, gondolom magamban. Csak nem megdobott? De biztos hogy ez a lány volt az, de miért dobál engem, vajon.
megfordultam, és elkezdtem hozzá közeledni fel, mert halottam hogy éppen kérdezett valamit, de néha nagyot hallok.
- Szia, megleptél mit ne mondjak, nem mostanában ért el engem hógolyó, talán még mikor kisgyerek voltam. Egyébként Haroldnak hívnak. De mit is kérdeztél, mert éppen el voltam foglalva a semmit tevéssel Mosolyogtam, és közben próbáltam eldönteni hogy vajon miért mosolyog ilyen kedvesen rám. Nem vagyok hozzá szokva, hogy ilyen módon szólítsanak le a hölgyek.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. január 11. 11:15 | Link

Kamilla

Nehezen tudja komolyan venni Kamilla eget rengető problémáját az ajtóval és a tiszteletlen elsőévessel. Főleg, mert hát az előadás sem valami meggyőző. Talán emiatt sem tudja igazán nőként kezelni - nem mintha kéne, végül is még kislány. 14-15 évesen még az, főleg, mert amennyit Ethan látott belőle, nem abba a koraérett fajtába tartozik, hanem azok közé, akik hellyel-közzel a saját korosztályuknak megfelelően viselkednek.
- Nyilván direkt volt.
Mosolyogva tűzi hozzá még ezt utoljára, mielőtt továbbhaladnának más témákra. Leporolja a válláról a lemorzsolódott hópelyheket. Egy erős fülfájással amúgy még talán el is menne a gyengélkedőre; mindig azt mondogatni, hogy ez csak egy karcolás, nincs semmi baj, csak céltalan legénykedés. Neki azért fontosabb a saját testi épsége és egészsége.
- Még szép, hogy jóban. - Azt úgy most nem mondja ki, hogy ő a legjobb barátja, elvégre az ember általában nem dobálózik csak úgy ezekkel hébe-hóba. Ennek ellenére, ahogy kiszélesedik a mosolya a másik említésére, az azért elég árulkodó...
... hogy aztán nevetésbe torkolljon.
- Asszonnyal? Micsoda szóhasználat, jól van, ezzel kiegyenlítetted a hógolyót. Viszont nem, most kicsit örülök is, hogy tarthatom a távolságot a nők veszélyes logikátlanságaitól és hangulatingadozásaitól.
Mintha csak észbe kapna, úgy pillant le Kamillára, bár, amint az már említve volt, őt legfeljebb még csak nőkezdeménynek tekinti. Viszont sosem tudni.
- Szóval, ha ilyesmire készülnél, sipirc be, és ne előttem csináld. - Még ott van az arcán a jókedvű nevetés maradéka, így aligha lehetne ezt komoly fenyegetésként aposztrofálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. január 15. 18:43 | Link

Öcsi :3
Ő nem lesz semmi jónak elrontója, ha a gyerek havazni akar, hát akkor ő havazik vele. Azt azért említsük meg, hogy elég vicces fejet vágott, mikor Bence elé állt a gondolattal, hogy ők ketten menjenek ki és építsenek hóembert és minden ilyen dolgok. Mert Havasi uraság nem épp az az ember, aki csak úgy kivonszolja a seggét a hidegbe, és még bele is nyúl.
Rellonos leánykánk arcán olyan széles vigyor jelenik meg mikor kiérnek a kapun, hogy csak na. A mellette levő nyílván úgy gondolta, hogy majd ő maga lesz az építmény, legalábbis annyi mindent aggatott magára, mintha arra várna, hogy beburkolják a fehérséggel.
Aztán megkapja az utasítást, mire megemelkednek szemöldökei. Először fel se fogja, hogy ez valami viccféle lenne, kell egy kis idő míg leesik neki, de akkor már ismét mosolyog. Megveregeti a fiú vállát, talán egy kicsit erősebben is, hát had érezze már a testvéri szeretet.
- Én olyan hóembert csinálok neked. - bólint miközben felméri a terepet, majd meg is indul, bakancsaival nyomot hagyva a még érintetlen részen.
- Csak aztán nehogy az arcodra fagyjon az a csinos kis vigyor. - dünnyög, és már épp lehajolna, hogy akkor belekezd a hengergetésbe és gurításba és tervezésbe... Amikor fejen találják. Komolyan. Most tényleg, komolyan. Elmormol magában pár cifra román káromkodást, ahogy felemelkedik, és olyan arccal néz társára, mintha puszta kézzel le tudná vágni a fejét. Amúgy nincs ebbe semmi komoly fenyegetési szándék, csak szereti ezt csinálni. Ha Milán így, akkor ő is így.
- Most írtad alá a halálos ítéleted. - szélesen elvigyorodik, majd elindul felé, azzal a céllal, hogy akkor ő most jól bele fogja hempergetni a hóba. Aha, persze, mert majd még sikerül is neki, mi?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2016. január 17. 12:47 | Link

StephFanni Love
Hókecske akció *-*

Olyan szépen esik a hó! Ilyenkor télen egyszerűen csak megtelik az ember szíve szeretettel és kedve szottyan... mókázni. Nos, Norbert ma felkelve eldöntötte, hogy ő akkor is kecskét fog tartani, teljesen mindegy, milyen áron. Ha már Radúz nem adja, szerez magának egy másikat, ami majd csak az övé lesz és akkor minden nagyszerű lesz! Kipillantva a toronyból meg is fogant az ötlet, amihez partnerre volt szüksége, így felkapta a hóálló felszerelését, és egyszerűen kiözönlött a szobájából, hogy összeszedje StephFannit. Ó igen, cinkosa a bűnben nem más, mint a fogók gyöngye, s mivel úgyse nagyon csináltak még semmit együtt, hát itt az ideje, hogy megtegyék. Bekopogott, udvariasan utasította a lányt, hogy öltözzön fel melegen (izgatottan hadonászott és a végén rákiabált, hogy MOST), így pedig harci díszben megindultak a rét irányába.
Leérve még mindig szakadt a hó és annyi fehér volt körülöttük, hogy már szinte megvakította őket. A helyzet az, hogy Norbert elérkezettnek érzi az időt, hogy beavassa háztársát őrült ötletébe.
- És most hókecskét fogunk építeni! Rekonstruáljuk Robit - büszkén bólogat és ki is húzza magát, ezzel jelezve, hogy a 2016-os év sem lesz másmilyen, mint az előző volt. Ugyanakkora állat, sőt nagyobb, ha ez még fokozható. Így tehát gyorsan megölelgeti ösztönzésképp Fannit (szokása megölelgetni másokat, hagyjuk elmenni), és már el is kezdi gyúrni a kecske lábát.
- Te csináld a fejét, meg a szarvát! De ne agancsot, mert az már más állat lesz... - nah, a kis bájológus megszólalt. Nyilván a lány is tisztában van vele, hogy nem szarvast, hanem kecskét készítenek, úgyhogy eszébe sem jutott a fentebb említett opció. Na de ne kalandozzunk messzire. Egy láb már kész is!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. január 17. 18:55 | Link

Harold

Aranyos ez a srác, ahogy néz rám, és be is mutatkozik. Én meg bunkó voltam, de hát ez nem igazán újdonság szerintem, mert igencsak az tudok lenni, ha olyanom van. Szoktak erre mondani valami bántót, de most nem nagyon jut az eszembe. Viszont rendes, így hát nekem is illik annak lennem.
- Karina vagyok, reeeeridonos.
Még szoknom kell, hogy már nem zöld vagyok. Érdekes a pirosak között lenni, de azért még mindig nagyon hiányzik a rellon. Szerintem én amúgy bárhol jól el tudnék lenni, mert ha más nem, akkor felráznám a Navinéseket, meg egy kicsit szólásra bírnám a levitásokat. Az más, hogy a házvezetőségek mind a két helyen a fejüket fognák attól, hogy hogyan viselkedem, de be kell vallanom, nekem nagyon tetszik ez az elképzelés.
- Nem szeretnél velem hóembert építeni? Együtt sokkal mókásabb lenne. És re olyan hóemberépítő megjelenésed van.
Tudom ám én, hogyan kell levenni egy fiút a lábáról. Dicsérni kell, vagy enni adni neki, de itt most se konyha, se manó, se idő arra, hogy süssek neki gyorsan valamit, amivel bebizonyítom, hogy bizony ő az, akivel nekem hóembert kell most építenem.
- Szóval, van hozzá kedved?
Kérdezek azért rá kedvesen, hogy ne tűnjek úgy, mint valami ördögi nőszemély, aki esélyt sem ad neki a menekülésre. Szegény fiú, remélem nem gondol rólam ennyire rossz dolgokat. Bár a hírnevem, na az nem épp a legfényesebb, de hát elég szabad stílusban voltam nevelve, így aztán elég egyedi a problémamegoldó képességem is.
- Van csokim is.
Ez is lehet egy jó indok, hogy velem tartson. Nem akarom feltétlenül megvesztegetni, hiszen az elég rosszul jönne ki, hogy nekem már egy hóember felépítéséhez is meg kell valakit fenyegetnem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. január 17. 20:21 | Link

Norbiccc, a Kecska csináló Gelemb. *3*
Kecskeinátorokleszünkmertcsak.


Nem is tudom mikor feküdtem le, azt hiszem hajnali egykor, de lehet volt már kettő is. És hogy mit is csináltam addig? Olvastam, Gwen odaadott egy szürke ötven árnyalata koppintást és nekem abba legalább beleolvasnom kötelező volt. Az elején nem is érdekelt a könyv, de aztán már a húszadik oldaltól kezdett beindulni a történet. Emiatt alakult úgy, hogy én még reggel kilenckor is az ágyat nyomtam, átdurmolva a reggelit.
Egyedül voltam benn a szobánkban, a többiek nem tudom hol kóricáltak, amikor lustán kinyitottam a szemeim. Kopogtattak a szobaajtónkon. Nagy nehezen kikászálódtam abból a lüke csónakból, amit ágynak neveztem, jobban mondva kiestem belőle. A padlón elterültem, de nem maradhattam ott sokáig, mert a nyikorgó kabinajtó már nyílott. Valahogy összeszedtem magamat és nagy örömömre Norbicc állt előttem. Valamit nagyon duruzsolt, de igazából csak az öltözz fel melegen-t fogtam fel. Meg azt, amikor rám ordított. Akkorát ugrottam, hogy még az a csepp álmosság is elhúzott melegebb éghajlatra, ami még bennem lappangott. Kínomban az ugrás után kihúztam magamat mellkasomat kinyomva tisztelegtem a turbékoló pajtásom előtt. Gyorsan átvedlettem, felvettem a nadrágom, pulcsim, kabátom, kesztyűm meg a sapim és rohantam Norbicc után.
Amint leértünk végre beavatott a nagy tervébe, én meg az egész oda úton azt hittem, hogy be akart vágni a nagy hóba és jól megfürdetni. Vagy hógolyózni.
- Robit? Ezaaaaaz! - ujjongtam örömömben. Lelki szemeimmel már láttam magam előtt a két kecskét, tök oylanok voltak, mint az ikrek, csak az egyik Robi, a másik pedig évi… kac-kac.
- Nem csinálok agancsokat, de akkor te se csinálj neki galamb lábakat. - röhögve vágtam vissza és gyerekesen nyelvet öltöttem rá. Már csak a tudat, hogy az eridon egyik legnagyobb dilinyósával építhettem hókecskét vigyort csalt az arcomra. Közben már a hóban guggolva gyurmáztam össze a fejformáját.
- Te is erre a művészetek pályázatra csinálod Robit, vagy csak úgy? - megfordultam guggolva, chh én kis naív, azt hittem, hogy vagyok olyan ügyes és nem dőlök el. Tévedtem, mert megbillennem és beleültem a hóba, összeroppantva a kezeim közt meglepettségemben a majdnem kész fejet.
- Túl könnyen ment volna, ha egyszerre összetudtam volna rakni ezt a buksit.  - kiröhögtem magamat, viszont még mindig a hóban csücsültem. Nem aggódtam, a ruháim végett, mert leprex bűbáj védte őket, de azért mégis csak fázott a tomporom.
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2016. január 18. 18:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2016. január 17. 22:06 | Link

StephFanni Love
Hókecske akció *-*

Olyan gyönyörű kecses, ámde strapabíró lábai lesznek... Akárcsak Robinak! Amúgy jut is eszembe, Norbertnek beszélnie kell a Várffy gyerekkel, hogy pózerkedjen A Kecskével, lőnek egy szelfit és megy tovább az élet, de meg kell ezt örökíteni. Vidáman kezdi formálni a patákat, amikor Fanni megszólal, erre pedig "felháborodva" kapja oldalra a fejét.
- Hát galambnak nézel te engem?! - persze a kérdésben rejlő abszurditás nem véletlen: Norbert egy gelemb. Ami már majdnem galamb. - De amúgy, majd csinálhatunk a fejére egyet, ami méltóságteljesen nem csinál semmit - megvonja vállát, majd szépen lerakja maga mellé az első mellső lábat. Nagyon szexi. Kezd is neki a következőnek, csak úgy random, még a nyelvét is kidugja, amit persze gyorsan visszahúz, mert lefagy. Mindegy, a lényeg, hogy koncentrál.
- Van ilyen pályázat? Mert amúgy nem. Csak kinéztem az ablakon és úgy döntöttem, kell egy kecske - úgy beszél róla, mintha épp az időjárás lenne a téma. Mert ha valakinek kell egy nyeszlett haszonállat, amiből sajtot facsarsz, akkor azt nyilván megépíted hóból. Logika level Norbi. -  Radúz amúgy is dugdossa előlem Robit, meg az az átkozott jószág is menekül, ha meglát. Csak tudnám miért - morcosan rakja le a hóba a másik elkészült lábat. Egyébként, nem tudom, hogy említettem-e, de Norbin overál van, tipikusan az a fajta, amit a mugli anyukák a pár éves gyerekeikre adnak és amikben úgy néznek ki, mint egy Michelin baba. Ne röhögj, meleg! Ezzel az információval már gondolom nem nehéz elképzelni Norbit, ahogy durcásan nekilát még egy patának: akár egy öt éves óvodás. Közben Fanni is úgy dönt, hogy némi rásegítéssel lehuppan a földre. Norbert jól szituáltan kiröhögi, de nem rosszindulatból. Valóban mulatságos.
- És még engem hívnak kecskegyilkosnak. Most törted össze a koponyáját - ettől a kijelentéstől még jobban elkezd nevetni (?) és szó szerint elterül a hóban. Nem értem én se, ne kérdezzétek, szerintem egyszerűen csak sok port szívott. Mármint porhavat. Vagy izé... A hideg teszi. Végül összeszedi magát és értelmes fejet vágva - amit nem tud - nekilát egy újabb lábnak.
- Menő kecskénk lesz. Életre kell keltenünk és meg kell mutassuk Radúznak. Bár nem is, ezt is tuti elkobozza tőlem, mint Robit... - mormog az orra alatt, mert hát most pipa a házvezetőjére. Az a kecske az ő kecskéje volt és megőrzésre adta, nem elkobzásra! De lépjünk már túl ezen a témán, komolyan egy kecske a legfontosabb dolga? Nos, igen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. január 18. 18:17 | Link

Norbiccc, a Kecska csináló Gelemb. *3*
Kecskeinátorokleszünkmertcsak.


Még csak alig párperce ébredtem, de már Norbi után trappoltam a hóban. Szóval kecskét fogunk építeni, hóból, ez tök jó! Gondoltam magamban és már el is képzeltem, ahogy egy kétszer akkora Robit faragunk a mancsainkkal.
Norbicc még arról is felvilágosított, hogy ne agancsokat szerkesszek a fejére. Én úgy vettem, hogy csak viccelődött velem, így visszavágtam, de kicsit felfújta magát. Úgy nézett ki, mint egy durcis óvodás. Valahogy visszafojtottam a már kikívánkozó röhögést, így csak vigyorogtam, mint egy beszívott vadbarom.
- Jól van. - széles vigyorral az arcomon bólintottam egyet és már neki is láttam annak a kecskefejnek a megformálásához. Én sem különböztem Norbicctól, ugyanúgy a hóban gubbasztva szöszmötöltem, mint egy kis négyéves, a homokozóban. Amíg a fejet formázgattam az ujjaimmal, megkérdeztem Norbit erről a hóemberes pályázatról, de meglepett, hogy ő még csak nem is hallott a róla.
- Jajajajajaaaa, van, azért gondoltam, hogy te is, mert már egy navinés lánykának segítettem benne. - szórakozottan válaszoltam, de a mondandója második részénél elgondolkodtam. Radúz bá' dugdosta előle Robit? Há’ oszt míír? Pedig karácsonykor még dúlt a láv Norbi és Robi közt. Vagy lehet akkor kezdődött ez a menekülés?
- Radúz bá’ egy kecskét dugdos előled? Nem mekegett még a ponchója? De ha gondolod, előcsalogathatom egyszer és rávetheted magadat... mármint Robikára. - felajánlottam a lehetőséget, mert simán benne lettem volna a kecskekergetésbe, tök jól hangzott így az egész.  Tiszta halálos iramban lett volna. Fanni és Robi fej-fej mellett aztán Fanni benyomja a nitrót és befarol Robi elé, aki kínjában lelassít, így Norbi a rejtekhelyéről rávetheti magát. Tökéletes terv.
 Persze ekkor már rég a hóban ücsörögtem és ő meg röhögött rajtam, meg én is magamon.
Szintén elterültem a hóban, úgy röhögtem magamon. Jó volt odakinn mókázni, jól indult napom.
- Jóóóóóóóóó! Élesszük fel, de ha Radúz el akarja venni akkor nem adjuk! Sőt, lovagoljuk meg!  Mi menő lenne már, ha kecskeháton érkeznénk az eridonba? És még mekegne is! Bár Lorcsa néni lehet, hogy kivágna minket az eridonból. De nem baj, egy próbát megér. - helyeseltem. – Tiszta jók leszünk, előttünk még senki nem érkezett kecskeháton oda, csak mi! Gyóóóóó..
Amíg én képzelegtem elkészültem a fejjel ismét sőt, szarvai is voltak, amik tényleg kecske szarvak voltak. Nem tellett bele sok idő, hamar elkészültünk a testével illetve a nyakával is.
- Fú te, ez nagyon állat lett, szó szerint. - csillogó tekintettel mustráltam a hó állatot és megveregettem Norbicc vállát, vagyis csak próbáltam. Ő jóval magasabb volt, mint én.  Na jó, csak  tizenhat centivel, de a tizenhat is tizenhat.
- Gyerünk, Norbicc, támaszd fel a FrankenRobit! - nógattam pattogva a mestertanoncot. Még csak másodikos voltam, örültem, ha egy életképes protegót előbírtam csalogatni abból az önfejű pálcámból, nem hogy kecskét élesszek. Majd körülbelül öt év múlva, de akkor Norbi tiszteletére egy egész kecskesereget fogok csinálni, úgy fogom meglátogatni, az hó ziher.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Harold Xperia
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 10
Írta: 2016. január 19. 07:27 | Link

Karina

- Micsoda? Van csokid? persze, hogy építek veled hóembert, de mondd csak milyen csoki?
Engem könnyen le lehet venni a lábamról csokival, tudniillik, imádok, megbolondulok értem, de remélem annyira azért nem látszik rajtam. Remélem nem gondolja, hogy most csak a csoki miatt akarok vele hómanust építeni.
- Nekem hóemberépítő kinézetem? Még ezt sem mondták rám. Mégis miből látod ezt?
Hát jó, mindegy is, kezdjünk bele, igaz nem mostanában csináltam hóembert, de szerintem látja is a kezdetleges bénázásomat. Valami golyó félét próbálok gyúrni, szerencsére nagyon jól tapad a frissen leesett hó. Olyan szép, nagy pelyhekben esik, és már azért van egy jó 10-15 centi.
Ahogy elkezdetem gurítani, egyből eszembe jutottak a gyerekkori emlékek, mikor az osztálytársakkal csináltuk, persze én mindig csak a fejét gömbölyítettem, mert nem voltam valami erős, de ez azért már változott.

- És mondd csak, te melyik házba jársz? Jaj ne haragudj, hiszen mondtad, Eridonos vagy, nem figyelek én kajla. Kicsit még elvoltam vaaaaarázsolva.
Látom rajta, kicsit komolytalan, kicsit vicces lánnyal van dolgom. És kapásból csokival kíván. Mintha csak olvasna a fejembe. Bár ki tudja, lehet minden srácot így próbál meg elcsábítani? Hasán keresztül a legegyszerűbb mód, az már biztos. Szerencsére én aztán ehetek, sokat sportolok így nem látszik meg rajtam.
-Mondd csak melyik évfolyamba jársz? Ha tippelnem kéne azt mondanám másodéves vagy.
A hó folyamatosan esik, mi meg csak gurítjuk azokat a hatalmas hólabdákat, amik szépen, lassan gyarapodnak. De honnan szerzünk ilyenkor sárgarépát, hacsak nem jár erre egy házimanó, akinél pont van egy sárgarépa, nehezen lesz orra a mi kis hómanusunknak. Meg némi szén is kéne, bár azt tudjuk helyettesíteni kavicsokkal is, feltéve ha találunk nagyobb méretben. És a kalapja? Vagy nem lesz tökfedője? Hmmm, valamit azért ki kéne találni. Talán fenyőággal csinálhatnánk hajat neki. Meg kéne kérdeznem Karinát, hátha van egy jó ötlete, de megvárom míg a fejéhez érünk, aztán majd eldöntjük mi legyen vele.
Lassan egyre többen jönnek ki, ahogy véget értek az órák, a diákok, a tanárokkal együtt rohannak ki a rétre, hogy élvezzék végre az első nagyobb havazást, amit annyira vártunk már.
- Majd esetleg ha végeztünk meg tudnád mutatni merre van a könyvtár, rájöttem, hogy nem vettem meg az egyik ajánlott könyvet, gondoltam, még a vizsgák előtt azt azért átnézném
remélem nem fog sznobnak tartani, de igyekszek a legjobb formámat hozni, hogy minden vizsgám sikeres legyen. Igaz hat tárgyat vettem csak fel, de kitudja, majd ha belejövök, akkor jövőre talán veszek még fel hozzá. De egyenlőre örülni fogok ha ezekkel is elboldogulok.
Utoljára módosította:Váradi Fanni, 2016. március 5. 15:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kara Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. január 19. 11:20 | Link

Ka
Elnézést a késésért

- Hmmm, mondhatni. Bár nem hiszem, hogy én el tudnám viselni az állandó hideget.
Mosolyogva figyelte, ahogy a csajszi száguldozott, és komoly erőfeszítés volt leplezni a csodálatát a jeges mutatványnál. Mármint, hogy szinte egy legyintéssel milyen menő pályát épített. Aztán amikor a lány visszaért, akkor rámosolygott, hiszen közben letett mindenféle gonosz tervről, mint meglebegtetni a deszkát út közben, és hasonlók. Inkább kiépít valami bizalomszerűt. Majd jó lesz valamire a jeges. A felé nyújtott kezet elfogadta, és megborzongott kissé, amikor rájött, hogy a csaj nemcsak bírja a hideget, de ő maga is jéghideg. Bizarr...
- Kara Zoltán. Igazán örvendek.
Ő nem ajánlott semmilyen becenevet, majd ha a lány nagyon akar, akkor kitalál valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. január 23. 17:22 | Link

Kara Zoli
Ha rám nézel.

- Azért, mert te nem ismer mi igazán hideg. Te ehhez lenni szokva, én ahhoz. - Vigyorogva válaszolt, ne akart túl kioktatóan viselkedni, de lehet pont ezt érte el. Kár, de majd legközelebb jobban figyel.
A szőke már rajta is volt a deszkán, azzal pedig a jégpályáján, amit alkotott magának. Úgy suhant rajta végig, mint a szél. Olyan gyorsan gurult, hogy azt hitte, el fog esni. Mélyen magában valahol ezért imádkozott, hogy ez még véletlenül se történjen, meg és ne törje ki a nyakát-kezét-lábát. Végül aztán megérkezett. Ép volt és egészséges, épp olyan, mint amikor elindult. Büszke vigyorral adta vissza a járművet. Nem gondolta volna magáról, hogy ennyi idő után nem felejtette el a deszkázást, úgy tűnik annak idején jól megtanulta. Illedelmesen megköszönte, ezt az egypróbás lehetőséget s mivel kíváncsi volt a srác nevére, bemutatkozott. Így volt illendő.
Nagy mázlijára Zoli is elárulta neki a nevét, így most már tudta, hogy kit kell nyaggatnia, ha egy kicsit gurulgatni akar.
- Te megmutat nekem, hogyan ezzel repülni? - Mutató ujjával rábökött a gurulóeszközre. El sem tudta képzelni, hogy a fenébe nem esik róla le valaki, ha rajta áll. Egyszerűen nem fért a fejébe, nem látott rajta sehol egy zártat, egy szíjat vagy valamit. Gondolta ezt is bűbájokkal oldották meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2016. január 27. 10:01 | Link

Helena

Lábszárközépig érő puha hótakaró borítja a rétet. A levegő nem túl hideg, a nap sugarai viszont még nem kezdték el a fehérséget latyakos barnává olvasztani. Aaron utolsó órája után épp kilép a kastélyból, és elvakítja a hóról visszaverődő fény. Pislog párat, hátha visszaszerezheti látását, és közben odébb lép, nehogy a mögött jövök nekimenjenek.
Kesztyűtlen kezeivel megdörzsölni a szemeit, és bár először csak villódzó foltokban jelenik meg előtte a világ, lassan újra képes látni. Körülnézve látja a faluba igyekvő pár diákot, többségében mestertanoncok, akiknek mára szintén véget ért a tanítás. Kicsit odébb pár diák hóemberépítésbe fog, nekik valószínűleg csak szünetük van, de megpróbálják azt a lehető legtartalmasabban kitölteni, persze nem tanulással.
Aaron elindul a faluba sietők után, elvégre szeretné lerakni a cuccait, mielőtt visszajön prefektusi dolgait intézni. Talán a DÖK-höz is be kellene majd néznie. Pár lépés után megpillant egy lányt egyedül. Nagyon fiatalnak tűnik, talárja alapján pedig navinésnek. A fiú eszében alattomos gondolat kezd formálódni, aztán rögtön tettre is váltja azt.
Lehajol, meztelen kezeivel gyorsan gyúr egy golyót, majd megvárja, míg a lány nem felé néz, és csak ekkor hajítja oda a hólabdát. Igyekszik az ismeretlen kabátját célozni, elvégre annyira mégsem suttyó, hogy alattomból hátulról fejbe kapjon valakit, akit nem ismer. Biával megtenné, mert poén lenne. Talán még Alízzal is, csak utána futna, hogy ne érje utol a vörös bosszúja.
Amint eldobja a golyót, már fordul is el, és ártatlan arccal folytatja útját a kastély kapuja felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2016. február 28. 17:43 | Link

Rebeka

- Hiszed, vagy sem, nem direkt landoltam ilyen keményen. - megpuszilom a könyökömet, de no s*** Sherlock, nem javít a helyzeten. Felpillantok a vörös nénire, aki nem is annyira néni, de hát idősebb és lány, tehát maradjunk ennél a megnevezésnél, amíg meg nem tudjuk a nevét.
A fény ellehetetleníti a látást, de még így is kiszúrom a világos bőrét tarkító tetoválásokat.
- Juj, olyan nekem is van!!!! - nyúlnék a pólóm nyakához, hogy megmutathassam a kulcscsontom alatt pihenő Víz elem jelet, ami a képességem előjövetelének napján jelent meg. Víz. Jel. Vízjel. haha.
Nah, szóval nyúlnék, de a mozdulat közben belém nyilalló fájdalom miatt nem sikerül véghezvinni a procedúrát.
- Nyááá, mondd, hogy medimágus vagy, vagy van fagyid, mert ha egyik állítás sem igaz, akkor kérlekszépen fuss, és intézd el valamelyiket. - tartom felé balommal jobbomat, elfordítva fejemet, mert be kell vallani, nem valami egészséges pózban volt a kacsóm. Fogamat összeszorítva hunyom be szememet, és arra gondolok, hogy ha most Kornél látnak, tarkón vágna és hatszázezermilliótrilliárd kör futásra küldene a föld körül. De nem baj, most nagyon fáj és meh.
- Mennyi fog, Rebeka. - motyogom neki, majd elmosolyodom. Már nem néni, hanem Rebeka. Ráadásul Ombozi - Noel testvére vagy? Vele sokszor találkozom az Elemi mágia miatt. - mondjuk nem sokat beszélünk, de nah, it's something!
Azért fél szememet nyitva hagyva figyelem, mit munkálkodik a karommal, bár nem látom okát, hogy ne bízzak meg benne.
- Pálca nem kell hozzá? meddig fog tartani? fájni fog?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Emma Renae Weißling
KARANTÉN


Kismadár 2.1
offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 870
Írta: 2016. március 1. 13:11 | Link



Még mindig nem tudtam eldönteni, hogy örülök-e annak, hogy visszajöttünk, vagy sem. Igaz, nem sikerült túl sok időt a kastélyban töltenem ahhoz, hogy legalább nagyjából kiismerhessem magam itt, jóformán időm sem volt arra, hogy kipakoljam a cuccaim, már mentünk is Svédországba. Több időt töltöttem ott, mint itt Bagolykőn, talán ezért is gondolom úgy egyelőre, hogy ott jobb volt. Főleg, hogy itt csak az esős, nyomott idő várt vissza minket, holott Svédhonban a hótakaró gyönyörű fehérsége tett mindent ártatlanná és gyönyörűvé. Ott sokkal szabadabbnak éreztem magam.
De persze itt sem minden rossz. Bátyám ugyan úgy velem van végre és a szobatársaimmal is jól kijövök szerencsére, főleg a szabadítótársammal, akivel közösen neveljük Sárit. Igen, sikerült megmenekítenünk végül és velünk jöhetett világot látni. A lányokat kicsit győzködni kellett, hogy maradhasson ő is a szobánkban, főleg miután szétrágta az egyik zöld párnát, de ők is hamar belátták, hogy Sári azt miért tette. Azóta boldog a kis kialakult családunk és az itteni életem is kezd végre ténylegesen életre kelni. Olyan vagyok, mint egy szárnyát próbálgató fióka, aki kíváncsi izgalommal tekint le az alant elterülő mélységbe és alig várja, hogy végre elhagyhassa az oltalmat adó fészket és kalandokra indulhasson. Talán csak az ez iránt érzett intenzitás más, hisz nekem van időm lassan felfedezni mindent, lassan megismerni az ittenieket. Nem akarok elkapkodni semmit se, nem akarom, hogy más legyen a rólam kialakult kép, mint amilyet én szeretnék. És ez szerencsére eddig nem is volt nehéz.
De mégis most Sári az első, szeretném, ha neki is sikerülne hamar megszoknia új otthonát. Hamar megkedvelt minket Beccával szerencsére és követ minket bárhová, ami fantasztikus érzés. Most is vele voltam, hisz szükségletei is vannak, na meg minden állat megérdemli a szabadságot. Amint vége lett az óráimnak, már mentem is érte, hogy együtt jöhessünk le a rétre. Boldogan szökdécselt előttem, én meg széles mosollyal követtem a kis szépséget.
- Ne kóborolj nagyon messzire, jó? Tudod, az erdőbe nem szabad menni. Nem szeretném, ha rosszat gondolnának rólunk. - Magyaráztam, ahogy kiértünk, de már szaladni is kezdett, hogy birtokba vegye az egész tisztást. Én az egyik fa tövébe húzódtam, onnan figyeltem a játszadozó állatot, az épp eleredő esőben. Sokan egyből szaladni kezdtek befelé, de engem nem zavart az eső, Sárit még annyira se. Imádott a hulló vízcseppek közepette rohangálni, én meg behúzódtam teljesen az menedéket adó lombkorona alá. Épp csak egy-két csepp hullott rám, az meg ugyan kit zavarna?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. március 5. 11:54 | Link


Ma kivételesen nem volt edzése. Ez persze nem azt jelentette, hogy nem futotta le a köreit, vagy ilyenek, csak nem slasszézott haza. Bár ha jól emlékszik, az anyja sült húst csinál. Azért mégis csak megérné. Kivételesen most ez az egyetlen gondolat, ami a kaja kapcsán átfut az agyán. Amúgy épp egy fa törzsének támaszkodva ül, lábai felhúzva, a ceruzát a kelleténél egy kicsit jobban nyomja a lapnak - ami kiszakad. Lehunyja szemeit, sóhajt, kitépi. Gömbbé gyűri, ledobja maga mellé a többihez. Újra felnéz, aztán megint körvonalakat firkál fel a lapra. Kissé idegesíti a dolog, hogy nem úgy jön ki az egész ahogy ő eltervezte fejben. Valami hiányzik belőle, vagy túlhúz egy vonalat, vagy erősebben jön ki valami, mint azt kellene. Jelenleg nagyon koncentrál, hogy rendesen jöjjön ki minden, az előtte elterülő hely egy - egy pontját kétszer - háromszor is megvizsgálja. Aztán megjelenik előtte egy kecske. Egy. Kecske. Megemeli szemöldökét, azért elég érdekesek ezek a magyarok, hogy _kecskéket tartanak az udvaron mert miért ne. Igaz, megvan az az előnyük, hogy nem kell lenyírni a füvet, de akkor is. Ezek kecskék. Mekegnek és kakálnak és minden.
Nem sokra rá megpillantja az állathoz tartozó lányt is. Vagyis ő ezt a következtetést vonja le, hogy a gazdája. Másképp ugyan miért pesztrálgatná? Esni kezd az eső, elhúzva száját pillant fel a szemerkélő égre. Sóhaj majd feláll, a füzetet összetekeri és farzsebébe tuszkolja. Lehajol az összegyűrt papírokért is, összeszedi őket. Majd elégeti, vagy kidobja, vagy valamit csinál vele. Nagyon benne van, hogy elindul fel a kastélyba, de végül vet még egy pillantást a kecskés lányra. És győz az a nagyon belenevelt jólneveltsége, hogy mégis csak egy lány, és na. Azokkal törődni kell, bár kétség sem fér hozzá, hogy sokkal egyszerűbb lenne nélkülük minden. Vagy a neveltsége nélkül. Nem érezne késztetést, hogy addig a teremben maradjon, amíg az összes nőnemű el nem hagyja azt. Könnyű világ lenne.. Lehajtja fejét, elindul felé, és cseppet sem zavarja, hogy életében nem látta még.
- Addig tervezel itt lenni, amíg el nem áll az eső, vagy majd elázol? - igen, ez egy olyan kérdés volt részéről, ami jobb helyeken annyit tesz, hogy "kérsz valamit, hogy magadra vedd?"
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2016. március 6. 13:08 | Link

Iza

Érdekes visszatérni az iskola falai közé.
Az előző tanévben nem látogattam olyan lelkesen az órákat, mint máskor. Egy kis nosztalgiázás után rájöttem, hogy hiányzik az az érzés, ami a Kivával való utazgatás során töltött el... Talán ha nem lököm le egy hegyről, tovább tartott volna... Most már tökmindegy. Szóval egy kis hopp por segítségével meglátogattam pár érdekes helyet, és találkoztam sok igen érdekes életű elemi mágussal is, akikhez tulajdonképpen Merkire hivatkozva jutottam el. Volt köztük csapos, életművész, tengerbiológus, szakács és blabla.
Mondjuk nem is értem, hogy miért beszélek erről.
- Három van. - Freyja hangja egy kissé számonkérő volt, de még mindig nyugodt. A hatalmas jegesmedvekutyát még nm sikerült olyan jól megismernem, de egy biztos, nem tolerálja a késést.
- Biztos mindjárt ideér, csak találkozott valakivel vagy valamivel. Vagy elfelejtette felvenni a cipőjét és vissza kellett mennie érte.
- Bran, muszáj elfogadnod, hogy ilyen csak veled történhet meg. - van valami különös a hanghordozásában, ami miatt nem tudom eldönteni, hogy ez csak humoros csipkelődés, csak szemrehányó kritika volt, ezért teljesen logikusan ennyiben is hagyom a témát - Két perc.
- Nyugi, mindjárt itt lesz. Meg akarlak mutatni neki, plusz ahogy ezt már megbeszéltük, egy kis gyakorlás is beleférne. Nem szeretném, ha öt perc késés miatt a földbe döngölnéd szegényt.
- Nem akartam a földbe döngölni... De ha valaki öt percet késik.... No annak az embernek alapos indokkal kell rendelkeznie.
- Tudod van egy mugli könyv, amiben a varázsló azt mondja, "Egy mágus sosem késik. És korán se jön soha. Pontosan akkor érkezik, amikor akar. "
- Badarság.- mondja unott hangon, majd  hatalmas fejét mellső mancsaira téve elfekszik a pázsiton. - Az idő éppen annyira vonatkozik rátok, mind mindenki másra. Még ránk is. Képzeld el azt, hogy bjban vagy, hvsz engem, de csak öt perc késéssel érkezek meg. Nem valami vicces, ugye?
- Miért, ti amúgy honnan jöttök? Mármint az elementálok?
- Hosszú. Majd egyszer elmesélem. Ha lesz rá "időnk."
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2016. március 6. 13:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2016. március 6. 16:45 | Link

Fanni


- Nem igaz - motyogtam újra és lehajoltam, hogy benézzek az egyik pad alá - Nem lehet igaz...
 Csak az elkopott füvet láttam, ami jelezte, hogy sok diák üldögélt már itt. Felegyenesedtem, majd körbenéztem, mintha innen ki tudnám szúrni. Hogy mit is? Hát nem túl bonyolult a történet: Mikulásra kaptam egy csodaszép ajándékot. Mágikus vásznat és festékkészletet! A tavasz beköszöntével eldöntöttem, hogy megpróbálok tájképet festeni. Már hónapok óta nem alkottam semmit sem. Ez történt két napja. Hát nem elhagytam azokat a gyönyörű festékeket? És most nem találom sehol sem...
 Szomorúan rogytam le a padra és húztam fel magamhoz a térdeimet, hogy átkaroljam őket. Kiszúrtam a közelben pár eridonost. Nem néztem meg jól őket, hogy felismerjem bármelyiküket is, gyorsan a földre pillantottam és átfutottam fejben, merre jártam két nappal ezelőtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. március 6. 20:50 | Link

Lazriell.


Mindenki tudja, ha egy eridonos a környéken van. Igencsak nagyhangú népség vagyunk. Szinte mindig. A minap is éppen kviddics edzésről sétáltunk vissza a kastély felé, egymás közt fel-felemlegetve a vicces eséseket vagy csak az igen furcsa reakciókat. Például én is elég érdekesen reagáltam, amikor a kieresztett guresz egyből nekem esett, én idióta módjára Gergő felé húztam el a csíkot. Nem is én lettem volna.
Szóval visszafelé sétáltunk, csupa piszok voltam meg sár és talán még fűfolt is volt a taláromon - ne kérdezd miért, én sem értem -, amikor kiszúrtam az egyik padon ott gubbasztani Lazriellt. Megálltam, méregettem még pár pillanatig, aztán végül ott hagytam a társaságot s odaloholtam a kis kékséghez.
- Hány fűszálat számoltál meg eddig? - Vigyorogva léptem oda hozzá, úgy terveztem, hogy várok még egy kicsit, hátha válaszol. Viszont, már nem bírtam tovább és a kikívánkozó, óvatos kérdésemet is kiböktem.
- Izé, van valami baj? Furcsa vagy. - Tettem hozzá azt a kétszavas kijelentést. Néztem még őt párpercig, aztán leültem mellé. Két könyökömmel a térdeimre támaszkodtam, úgy próbáltam oldalról megpillantani a pázsitra meredő arcát. Ha egyáltalán azt nézte és nem-e voltak lehunyva a szemei.
- Haragszol rám?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2016. március 6. 23:04 | Link

Csermely

2016-03-06, szombat délután

A mai nap borzasztó volt, mert tanítás volt az iskolában. Igaz, cserébe a jövő héten kettő helyett négy egész napig nem kell majd iskolába mennie.  Reméli, hogy nem lesz az, mint a múltkor, hogy négy napig volt a szünet, de öt napra való leckével nyomják őket tele, mert akkor nem tudja, hogy mit fog csinálni.
Szerencsére nem volt komoly a mai tanítás, hamarabb is elengedték őket, ezért úgy döntött, hogy meglátogatja az anyukáját az iskolában. Haza sem ment suli után, hanem az iskolaszereivel megpakolva indult neki a falu és a kastély közötti sétának. Nem is emlékszik olyanra, hogy egyedül ment volna a Mágustanodába, így ez egészen új élmény számára. Igazából már elengedik így közel 12 évesen ilyen távolságra egyedül, inkább csak az, hogy nem volt szüksége arra, hogy egyedül eljusson a kastélyba.
Nagyjából 10-12 percnyi séta után sikeresen megérkezik az iskola kapuja elé, ami ki is nyílik előtte. Amióta a faluban laknak, elég ritkán szokott eljutni a kastélyba, úgyhogy egy picit izgul. Nem hiszi, hogy az anyukája mérges lenne, amiért meglátogatja. Régebben mindig mondogatta, hogy azért nem szereti, hogy a kastélyban lakik, mert eltanulja a rosszat a nagyoktól. De igazából Vivire meg Zsombira és Ellára is ezt mondta, pedig ők otthon laknak.
Pöttöm a réten átvágva az egyik fa ágai közé szorulva megpillant egy nagyon ütött-kopott kvaffot. Valószínűleg már senkinek sem kell, annyira régi, azért is hagyhatták a fán. A homlokát összeráncolva méregeti az inkább barna, mint vörös színű bőrt, végül úgy dönt, hogy az neki bizony kell. Mivel nincs még varázspálcája, ezért fel kell másznia érte. Az iskolatáskáját letámasztja öreg fának, majd lendületből nekiugrik, hogy felkapaszkodjon rá. Elsőre nem sikerül neki, de másodjára végre feljut. Viszonylag szerencsés helyzetben van, mert nincs túl magasan a labda, egy nagyobb ágat kell csak feljusson. Bal kézzel felkapaszkodik, jobb láb fel, többi testrészt felhúz és már el is éri. Picit nyújtózik és meg is kaparintja a koszos-ázott lasztit. Finom vonásai grimaszba húzódnak, mert a labda tapintása sokkal undorítóbb, mint képzelte, így gyorsan elhajítja, hogy megszabaduljon az érzéstől is. Olyan puha, gusztustalan, nyálkás tapintású az egész, és ez az érzés most a kezén maradt.  Fintorogva törli bele a kezét az egyik ágba, majd háttal előre elindul lefelé. Az egyik alsóbb ágról úgy gondolja, hogy csimpaszkodik egyet, majd elengedi és megindul a föld felé körülbelül két méter magasról. Ahogy a föld felé tart a lába végighorzsolódik a fa törzsén, majd pedig a kicsi lány a popsiján landol.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2016. március 6. 23:48 | Link

Fanni

 
- Mi...? - kaptam fel a fejemet, amint meghallottam Steph hangját. Kviddicstalár volt rajta, biztos edzésre ment... vagy jött el róla - gondoltam a fűfoltos térdére meredve. - Ugyan, dehogy! - vágtam rá harsányan. Sokszor voltam morcos és duzzogtam Fanni miatt, de már egy ideje nem is beszéltünk, nemhogy alkalmam lett volna haragudni rá. Szó nélkül eldőltem és megsemmisülten belenyomtam a képemet az előrehajoló főnixlány hátába - Már megint elhagytam valamit - morogtam kelletlenül, bár nem tudom mennyit lehetett érteni ebből.
Utoljára módosította:Lazriell Hiuron, 2016. március 6. 23:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. március 7. 18:58 | Link

Lazriell avagy Lysander.


- Ja, jó. - Még mindig ott görnyedtem mellette, hunyorítva próbáltam az arcát megpillantani, amit az a hosszú, barna hajzuhatag eltakart. Már majdnem a hajerdő alá láttam, mire ő gondolt egyet és a hátamon pihentette tovább a buksiját. Reakcióm egy tipikus Fannis mosolyból illetve kacagásból állt. Mást nem is nagyon reagálhattam volna, majd amikor kibökte, hogy mi miatt volt szomorú, kíváncsian megemeltem a szemöldökeim.
- Hogy mi? Mit hagytál el megint, Lysander? - Utaltam az egyik régi kedvenc játékomra, ami amúgy a Csábításból Jeles volt. Ez a Lysander nevű karakter a játékban szintén mindig elhagyta a dolgait, legtöbbször a jegyzet füzetét. Ezért is neveztem így Lazt, amikor elhagyta valamijét. Mondjuk már régóta nem játszottam azzal a játékkal, a suliban több szórakoztató dolog volt, mint a játékban. Ezért nem is bántam.
- Segítsek megkeresni? - Tettem fel a legelső kérdésemet. Igazából ez egy alapkérdés volt számomra, mert legjobb barátként ez alap funkció, hogy segítsek a másiknak. Szerintem. De előtte úgy ki szerettem volna röhögni, mint a huzat. De ismertem már annyira Lazriellt, hogy simán kinéztem belőle, hogy egy szó nélkül megfejeljen, mint kezdő szöcske a harangvirágot, vagy mint Ariel a korallzátonyt. Fájna.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2016. március 7. 23:23 | Link

Fanni

- Mágikus festékkészletet - nyüsszentettem. - Két rétegben tudok festeni vele, ahol az alsó csak bizonyos esetekben lesz látható - magyaráztam tovább.
 Leesett, hogy nem a nevemen szólított. Utáltam, ha becéznek. Bár már megszoktam, hogy az iskolában inkább Riel vagy Lazként ismernek, de Fanninak voltak fura variációi. A Lazrikát máig nem tudtam kiheverni. Duzzogva fújtattam egyet, de inkább nem tettem szóvá a dolgot, még mielőtt készpénznek veszi és folytatja tovább a játékot.
 Felegyenesedtem, amikor felajánlotta a segítségét. - Úgy, mint amikor elhagytam a...? - ki sem kellett mondanom, tudja, hogy a pálcámra gondolok, amit még Madagaszkáron röpítettem be egy vízesés mögé. Láttam a képén, hogy tudja miről beszélek, és mindjárt kitör belőle a nevetés. - Az jó lenne - mondtam végül és enyhén elmosolyodtam. Nem kellett sok ahhoz, hogy már most jobban érezzem magam. Stephnek mindig sikerül megmosolyogtatnia, ha addig szomorkodtam... Kivéve amikor miatta van balhé, de olyanra még nem sokszor volt példa.
 - Jól van, Miss Fogó - húztam ki magamat ültő helyemben - Ekkora tubusokról van szó - akkorát mutattam, mint amekkora egy tintatartó üvegcse - És van belőle egy piros, egy kék, egy zöld, egy sárga, egy fekete és egy fehér darab.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. március 8. 15:04 | Link

Bran

Gyorsítok kicsit amúgy is gyors lépteimen, hogy előbb a megbeszélt helyre érjek. Már így is késésben vagyok, természetesen ismét Frayec miatt, akinek megint most jutott eszébe kitúrni a szobám és a klubhelyiség összes növényét a cserepéből, és mivel a házban rajtam kívül másnak nincs folyton ásni kívánó varázslénye, kicsit nehézkes lenne másra fogni a dolgot. Meg amúgy is, vannak dolgok, amiket meg kell próbálni korrigálni, de a rasek nevelés nem ilyen. Ez egy lehetetlennek tűnő feladat, amin már lassan egy éve próbálok valahogy túljutni, de hát csak nem sikerül. Kezdem egész egyszerűen feladni a dolgot, és úgy tenni, mintha Frayec nem tenne a nap minden percében valami butaságot, ami miatt nekem kell felelnem majd utána.
Egyébként egy percre sem lehet szinte magára hagyni akkor, ha tudja, hogy nincsen órám. Fogalmam sincs, honnan érzi meg, hogy mikor van vége ilyen értelemben a napomnak, Ádám valamiről elfelejtett tájékoztatni vele kapcsolatban, vagy én nem tudom, de amint utolsó óra után visszatérek a szobámba, és ő meglát, úgy csimpaszkodik rá a lábamra, mintha három évre tűntem volna el, és őt nem vittem volna magammal. Néha már olyan, mint egy nagyon nagyon rossz gyerek, akivel nem lehet mit kezdeni, mert ha arrébb rakod, már elkezd bömbölni és a szomszéd csak jön, te meg nem tudsz mit kezdeni a bosszús arcával. Csak ebben az esetben Frayec nem bömböl, hanem virágokat túr ki a helyükről. Pompás.
Ahogy meglátom a réten várakozó alakot, és a mellette nem mellesleg nagyon könnyen kiszúrható elementált, már szinte futni kezdek. Mellettem -mily meglepő!- Frayec ugrál, igyekszik felvenni az egyre gyorsuló tempómat, és miután ez nem igazán sikerül neki, egész egyszerűen úgy dönt, hogy a lábamra ugrik és majd én elszállítom oda, ahova megyünk. Már majdnem felkiáltanék az ijedtségtől, le is lassítok ezzel egyetemben, amikor a rasek meggondolja magát, és a pillanatnyi figyelmetlenségem kihasználva leugrik rólam, majd futni kezd Branék felé. Erre én már csak legyinteni tudok, aztán felgyorsítok újra, hogy én is elérjem végre a célom. Mire odaérek, a varázslény már a háztársam lába mellett ül, és úgy pislog fel rá, mintha rajtam kívül nem találkozott volna még fehér emberrel.
- Szia...sztok! - köszönök nem is kicsit kifulladva, most pedig még az sem segít, hogy egy ennyi táv lesétálása az átlagosnál is gyorsabban meg se kellene, hogy kottyanjon a kviddics miatt, de mégis elfáradtam kicsit. Amíg mély levegőt veszek és igyekszem kifújni magam, addig jól meg is nézem magamnak a Bran mellett elterülő hatalmas kutyaszerű lényt. - Elnézést a késésért, az ifjúúr nem volt hajlandó a kastélyban maradni, és úgy döntött saját magának játszótérré változtatja a klubhelyiségünket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 24 ... 32 33 [34] 35 36 ... 44 ... 72 73 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék