36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 72 73 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 12. 22:52 | Link

Jenna, alias Móka Miki Cheesy


-Brighton? Az jó hely-mondom mosolyogva a lánynak, bár, hogy őszinte legyek még sosem jártam ott, de éreztem a hangján, hogy nem örül annak, amiért én Londonban lakom. És ez vagy amiatt van, mert utálja a Londonban élőket, vagy amiatt, mert, hogy ő nem ott lakik és féltékeny rám. Na, de megesik az ilyen, nem is feszegetem tovább a témát. Viszont annak örülök, hogy a kis történetem elnyerte a tetszését, ez egy jó jel. Ez vagy azt jelenti, hogy tényleg viccesnek tartotta, vagy csak inkább nevetett egyet jelezve, hogy borzalmas volt, de nem akar megbántani azzal, hogy nem nevet a törin. És msot megmutata a vicces oldalát, vettem ám a lapot.
-Haha..te vicces kislány vagy, mondták már?-teszem fel neki a kérdés, s közben jobb szemöldökömet felhúzom és mosolyt csalok az arcára, valljuk be jó dumája van, de azért engem se kell féltenem, ha ő is csipkelődik, akkor én is.
-Te szimpatikus vagy....mondjuk nekem nem, de valakinek biztos.-na most bevágom azt a nézésemet, ami azt sugallja neki, hogy "most jól megkaptad kis anyám". Bár nem gondoltam komolyan amit mondta, csak én is viccelődök vele ahogy ő is velem. Végre találtam itt egy embert, aki remélhetőleg nem veszi magára ezt a csipkelődést, és lehet vele poénkodni. És most eljött a pillanat, amikor én csendben várom, hogy mit reagál erre a lány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Jenna Harvey
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 13. 00:20 | Link

Fus úR



      - Ó, Szende Marcsa! Kislány? Ééén? - förmed fel egy kis zavartsággal a torkában. Világéletében gyűlölte, ha valaki kislánynak tartotta illetve nevezte. Néha azt kívánja; olyankor, amikor e nem éppen megtisztelő ranggal illették a járókelők, bárcsak az összes eldőlt volna, mint turbócsiga a kerek szögletben.
- Még egy zöld trutyis hippogriff is jobban kislányos, mint én... Izé öhm - hablatyol, majd feldúltságától szökken egyet-kettőt. Új mottónk immáron a "Le a gravitációval!". Közben nem veszíti el a szemkontaktust a humanoid féllel. Illetve egésszel. Folyamatosan járnak agytekervényei, hogy milyen frappáns válasszal rukkolhatna elő ismét, de arra a következtetésre jutott, hogy ha ők ketten rádiósok lennének, nem rezegnének egy hullámhosszon. Pláne nem három megahertzen. Légy realista, és kérj lehetetlent! Elvégre, ha már így alakult minden, akkor szórakozzanak egy kicsit.
  - Kac-kac, kukac! Ismertem már, Mr. Höhdevisszavágtamcsaknemegyhentesbárddal... - forgatja szemeit, de azért egy ezer wattos vigyort is ereget feléje. A szökdécselést abbahagyja, mert még valaki azt hinné, hogy varázsgombás pixiomlettet lakmározott.
- A 'szimpatikus' szóról pedig egy lóláb jut az eszembe, de nem is a patkó. Tényleg! Milyen fura lenne, ha a lovaknak emberi talpuk lenne. Fúj, talp. Nem finom - árad belőle a szó, csak úgy a semmiből. Inkább ne is képzeljük el a lovakat emberi talppal, mert már így is gusztustalannak tartja az emberi talpakat! Pláne, ha a lábujjakon szőr is van. Az olyan, mintha az ember félig troll lenne, csak kis méretben. A trollok pedig szétverik a klotyót, és akkor a sörhasú budibuildereknek nincs mit felépíteniük.
     Miközben drágaságunkból ömlik a szóárvíz, addig a Nap egy kicsit megbújik a felhők mögött. Jó helye is van ott, mert már Jenna írisze kezdte feladni a harcot a sunyi napsugarakkal.
 - Nyaj, végre! A retikülöm... Mármint retinám! - kezdd el úgy nevetni, mintha valaki élete legjobb poénját mesélte volna el, szökken is egyet, meg is botlik. Miféle nyári, fülledt nap ez? Botladozva nevetni, vagy nevetve botladozni; könnyű szerrel hiheti a srác, hogy a legújabb "Csubakka"-kiadással van dolga, mert ez a két dolgot egyszerre mívelni nem tréfa - vagy trébokor! Ép eszű ember fel sem fogja, ami itt történik. Lehetséges, hogy napszúrást kapott. Vagy bitangpusztulatosan részeg. Á, nem! Levitás, nem tesz ilyet, ez nem vitás! Ó, jaj! Lehet, hogy a narrátor is részeg?!
Jól jönne az az árnyék már, de még mindig nem lelték meg! Kékjeivel néha odapillant azért Rufusra. Viccelődik vele: szemét hunyorgatja, mintha csak a napra nézne.
    - Kell valami? Nem vagyok órásbácsi! - Mintha magyar tudása is hirtelenjében megjavult volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 14. 12:55 | Link

Jenna Grin


-Látom nem nyerte el a tetszésedet a kislány megszólítás, ezért javítok és nagylány vagy, így megfelel?
-teszem fel a kérdést Jennanak, hisz látom, hogy nem örült annak, hogy kislányt mondtam neki, de nem akartam ezzel megsérteni és széles mosollyal az arcomon javítottam ki ezt a súlyos akaratlan hibámat, megszólításomat. Azt, hogy szökdécsel elég furának tartom, de ahogy ugrik úgy én is mozgatom a fejem, le-fel, de szerencsére abbahagyja, még a végén valaki azt hiszi, hogy valami baja van szegény lánynak.
-Furán nézne ki egy ló talppal, de akkor nem kéne patkoltatni, csak cipőt venni neki, bár furán néznének rá, ha a cipőboltban kérne két pár cipőt egy ló és végig próbálgatná azokat. Szerintem a boltos a pszichiátrián végezné.-válaszolok a lány fura elméletére és mivel vizuális típus vagyok elképzelem, ahogy egy ló bemegy egy cipő boltba és nyerítene kettőt, ami nála azt jelentené, hogy kér két pár cipőkét, majd leülne, hogy felpróbálja a kiválasztott cipőket, hát biztos, hogy világszenzáció lenne a dologból és azt is lefogadnám, hogy a boltos néni egyből nyugdíjba menne az eset után. Majd elbújik a nap és látom, hogy Jenna ennek örül egy kicsikét.
-Ilyen forróságban vigyázz a retikülödre és a retinádra is, nehogy mindkettő kiégjen.-mondom nevetve, ez tényleg vicces kis nyelvbotlás volt a részéről, és nem azért nevetek, mert, hogy ő rosszat mondom, hisz ha én mondtam volna ezt, akkor is kinevetném magam. Észreveszem, hogy a lány szemez velem,hunyorog mintha én lennék a napfény. És a kérdésére bár tudom, hogy nem komolyan gondolta válaszolok.
-Egy hamburger meg egy kis üdítő jól esne most, köszönöm.-Mosolygok rá.
-Mond csak, te láttál már fűben nyuszit? És égen madarat?-ez egy meglehetősen fura kérdés tőlem, de ha már ő is kérdez akkor én miért ne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Bakay Blanka
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 16. 19:01 | Link

A nap épp lemenni készült amikor Blanka kitalálta hogy lemegy a közeli rétre és onnan fogja meglesni a lemenő napot. Gyorsan meg is fogott egy pokrócot és elindult a rét felé. Egy szép egyenes részre lerakta a pokrócot és ráült. A lemenő nap gyönyörű volt. A lány kezei elzsibbadtak ezért lefeküdt és úgy kémlelt tovább.
Minden olyan nyugodt volt. A szél fújt kicsit és néha néha egy rövid madárcsicsergést lehett hallani vagy látni ahogy elszállnak Blanka felett. Blanka is megnyugodott. Elkezdtek hiányozni az otthoniak. A legjobb barátnője aki mugli nagyon hiányzott Blankának mert nem tudta kivel megbeszélni a dolgokat amik történtek vele. Nem volt senki akivel ki lehetett volna beszélni valakit vagy nézni a remek kinézetű fiatal fiúkat. Blanka remélte hogy ha vége a vizsgaidőszaknak a barátnője várni fogja őt és kibeszélnek mindent és mindenkit.   Igaz a lány nem tudja hogy Blanka varázsló. De Blanka azt mondta a barátnőjének    hogy bentlakásos iskolába ment.
De most nem akart ezen filózni. Most a vizsgákra koncentrál. Illetve most csak magára és a csendre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Beniamino
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 16. 19:07 | Link

David éppen Blanka felé sétál meglátja, hogy egy kissé búslakodik. David megkérdi: -Ideülhetek melléd?
Blanka egy egyszerű fejbiccentéssel igent kifejező mozdulatot tett. Így David és Blanka együtt nézték a szép naplementét...
Utoljára módosította:Szakács Ágota-Beáta, 2013. szeptember 3. 12:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakay Blanka
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 17. 10:34 | Link

David

Blanka meglepődött amikor David a semmiből megjelent és leült mellé.
-Szia. Hogy vagy?- kérdezte Blanka mosolyogva.
A lány egyre frissebbnek és hidegebbnek érezte a levegőt. Lehet nem lett volna butaság hozni egy pulóvert mert rövidnadrágban és pólóban ha sokáig marad kint meg fog fagyni. Ez a pokróc elég lenne arra hogy betakarózzon de bunkóság lenne azt mondani Davidnak hogy szálljon le róla. Úgyhogy Blanka inkább úgy gondolta hogy eltereli a hidegről a gondolatait és lefoglalja magát, úgy talán nem fog fázni.
-Hogy hogy erre jársz ilyenkor?-Kérdezte Davidot.
Ilyen buta kérdést. Gondolta magában. Biztos kiszellőzteti a fejét vagy lejött gondolkodni. A vizsgaidőszak elég megterheli az agyat. A naplemente mellett Blanka is levegőzni jött. Ilynenkor kigondolkodja magát és nem a vizsgaírás közben jutnak eszébe ezek a gondolatok amik most a fejében vannak. Martinnak is biztos hiányzik már. Az öccse még csak 4 éves de érettebben gondolkodik mint egy-két a nővérével egyidős mugli. Meg valószínűleg egy két ugyan ilyen korú varázslónál is.
-Van testvéred? -Tette fel Blanka a gondolatai kapcsán a kérdést és mosolyogva nézte ahogy megjlenennek az első csillagok.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Beniamino
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 17. 19:44 | Link

David lesütött szemmel válaszolt a kérdésre:
- Még gyerekkorában halt meg. -
Mondta. David erről nem beszélt eddig senkinek a Bagolykőben, de úgy érezte Blanka tudhatja hiszen már egész jól ismerik egymást.
Elmesélem röviden hogy mi történt vele:
- Ugye az én családom félvér így csak én lettem varázsló Max csak mugli volt. Ő már születésekor is súlyosan beteg volt, de a szüleim ne mondták meg, hogy miben szenved...na mindegy. Egy melegebb tavaszi napon kint játszottunk Max-el az udvaron és egyszer belerúgtam a tüskebokorba a labdáját. Ezt mondtam neki: -Nyugi Max majd veszünk másikat! De ő csak meredt előre a semmibe. Nem tudtam mi baja van így megfogtam a homlokát tűzforró volt, mint egy magyar mennydörgő tüze....a mellkasa mint egy kandalló. Gyorsan felkaptam és vittem a házunk felé, a kezem végig a szívén volt.........körülbelül fél úton a házig a kis piros szíve abba hagyta a dobogást.  Halála után harmadnap temették el. -
David szemeit a térdéhez nyomta mert szörnyen szégyenli ha sírni látják.
Utoljára módosította:Szakács Ágota-Beáta, 2013. szeptember 3. 12:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakay Blanka
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 17. 23:11 | Link

Miközben David a történetet mesélte Blanka szemei könnybelábadtak. Nem bírta tovább mikor a fiú  a történet végére ért. A fiú is elpityeredett így Blanka hozzábújt és megsimogatta a hátát.
~Szegény fiú. Nagyon rossz lehetett látni meghalni a testvérét, a saját karjaiban.~
Blanka már nagyon fázott, éhes volt és álmos is.
-Remélem nem haragszol meg de én most elmegyek aludni? Majd találkozunk még valamikor.
Felállt, legurította a fiút a pokrócról és gyors léptekkel elindult a kastély felé.
-Szia, jó éjszakát.-Kiáltott vissza a távolból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Beniamino
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 18. 10:19 | Link

David is köszönt Blankának: - Szia jó éjszakát!
Egy 5-10 percet ő is gondolkodott még a bájital vizsgán és elment a Rellon Klubhelységébe, onnan a hálótermébe. Álmai előtt még visszagondolt a Max-el töltött utolsó napokra...
Utoljára módosította:Szakács Ágota-Beáta, 2013. szeptember 3. 12:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. augusztus 21. 14:16 | Link

Nem rég érkeztem az iskolába. Annyira nagyon tudatlan vagyok mindenben. Tizennégy évem során nem is tudtam, hogy varázsló vagyok. Úgy döntöttem, hogy vezetni fogok egy naplót. Kijöttem hát a rétre, hogy egy fa árnyékában elkezdjem írni. A fű gyönyörű szép zöld volt annak ellenére is, hogy a nap úgy tűzött. Két kipúposodó gyökér közé ültem, amik tökéletesen igazodtak a testem vonalához.  Kinyitottam a könyvecském, és apró betűkkel elkezdtem írni. Csak arra riadtam fel, amikor valaki elém lépett, és az árnyéka még kevesebb fényt engedett át a papírlapra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 21. 14:55 | Link

Emma

Mindenki tanul. Bármerre néz az ember lánya, egyszerűen csak azt látja, hogy a szerencsétlen kisdiákok ott gubbasztanak a könyveik és pergamenjeik felett, és készülnek a vizsgáikra. És közben eszükbe sem jut, hogy van ebben a kastélyban valahol egy vörös kis törpe, aki halálra unja magát a sok okos között. Hát hogy fogtok így aludni kedves diákok, hm? Hogy bírja a lelkiismeretetek, hogy hagytatok egy ártatlan leánygyermeket megmurdálni?
No, de ha mindenki más pottyant rá nagyívben, akkor bizony Leonie-nak kötelessége feldobnia valamivel a hangulatot. Ezzel tartozik saját magának. Meg annak az egy rosszsorsú egyénnek, akit útközben kiválaszt majd a tömegből. Így esik meg, hogy haját egy copfba fonja, belepattan egy virágos ruhácskába, lábára topánt húz, és már robog is le a rétre. Elvégre ki kell használni ezt a szép időt, amíg még lehet.
Ahogy vidáman végigugrándozik a füvön, szemügyre veszi a pajtásfelhozatalt. Akad itt, aki éppen uzsonnázik olvasás közben, meg szerelmes párocska, de még olyan is, aki körbe-körbe futkározik, valószínűleg varázsigéket sorolgatva hangosan. Mindegyik roppant vonzó lehetőség, hiszen enni szeret, a romantikát is kedveli, s mint az köztudott, a rohangálás a lételeme. Mégis inkább egy fa tövében ücsörgő hölgyet szúr ki magának.
Egyből felé veszi az irányt, és szinte csikorognak a kerekei, mikor lefékez előtte. Jah, elnézést, összetévesztettem Alex-szel. Szóval nem is csikorog, ellenben majdnem ráesik Emmára. Kicsit kalimpál még, aztán rávigyorog legújabb ismerősére.
-Szia! – invitálást nem várva lehuppan a hölgyemény mellé, és egyből belepislog annak naplójába.
-Mit tanulsz? Itt mindenki egyfolytában tanul, és senki nem foglalkozik velem – sopánkodik egy sort, miközben megpróbálja kibetűzni a lány írását. Nem akar ő tolakodni, csak hát… nem sejti, hogy az eridonos éppen a magánéletét tárgyalja ki írásban. Ugyan ki ír már naplót, mikor több száz diák van ebben az iskolában, akinek el lehet mondani szóban is? S még reagálnak is rá. Oké, Leonie-nak nincs nagy magánélete, ami a szívén az a száján, úgyhogy nem sok olyan téma van az életével kapcsolatban, amiről ne beszélne lelkesen bárki érdeklődőnek.
-Szerinted, itt a réten van répa ültetve valahol? – tér rögvest át egy igen fontos témára. Nem zavarja túlzottan, ha Emma még a hirtelen érkezésének meglepetését sem heverte ki.
-Kéne nekem egy répa, de a konyhán nem akarok kérni a manóktól, mert nekem olyan kell, amit én szedtem. Esetleg ültethetnénk itt répát, és biztos van valami bájital, amitől hamar megnőnek. Mit gondolsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. augusztus 21. 18:04 | Link

Leonie

Emma nagyokat pislogott az érkezőre.
- Én...nem tudom, hogy van-e répa! - jelentette ki, majd becsukta kis kék füzetét. A tollat ami a kezében volt, maga mellé fektette le, ahogy a könyvecskét is.
- Én amúgy Emma vagyok! És te? - kérdezte a lány, és hirtelen már nem is volt megszeppenve. - És amúgy minek neked répa? Barnulni akarsz? Mert arra jó! Bár mondjuk elég fura lenne, ha most itt nekiállnál a park közepén barnulni! - folytatta a beszédet. Közben pólója egyik pántja lecsúszott a válláról, és ezért ügyetlenkedve próbálta a helyére juttatni. Arcán egy kis pír jelent meg. Egy gyengéd szél futott át a réten, és a lány kibontott haját össze-vissza kócolta. Emma gyorsan odanyúlt, hogy megigazítsa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. augusztus 22. 14:12 | Link

Márk


 Annak ellenére, hogy már kezdett sajogni az arca, tovább dörzsölgette, aztán mikor a fiú jelezte, hogy az orra maszatos lesütött szemmel folytatta a tisztálgatást. Nem tudta elképzelni, mivel kenhette ennyire össze magát.
 Márk első kusza mondata hallatán nevetésbe tört ki, és egy bólogatással nyugtázta, hogy azért kiszűrte a mondat lényegét. Viszont a következő állítás kicsit meglepte, és miután szemöldökei felszaladtak, kicsit összeráncolta a homlokát, úgy figyelt a másik vörösre. Házimanó?! Okés...Csak egy kicsit fura. Aztán lassan, a magyarázat hatására kitisztult az arca, míg végül csak egy félvigyor maradt rajta.
-Nem is néztem csúnyán! -nevetett a vád után, hisz eddig egy pillanatig sem akart fenyegető jelenlétnek tűnni Márk számára, talán csak akkor, mikor először találkoztak.
-Khm, a varázslatot inkább...hanyagoljuk -mondta mosolyogva, és arra célozva, hogy még nem igen bízik meg abban, amit a fiú leművelne, ha elővenné a pálcáját.- Amúgy meg szólhattál volna hamarabb is! -fűzte hozzá tettetett durcássággal, ott simogatva az arcát, ahol keményen bepirosította a bőrét.
 Hátra tette a kezét, támasznak, és továbbra is törökülésbe maradt, úgy nézte a vöröskét, ahogy eszik, s arcán egy halvány félmosoly bukkant fel.
-Én nemrég költöztem át egy szobába -kezdett bele miután Márk befejezte mondandóját, és hadat indított a süteményes tál felé.- Utáltam a gólyalakban...Talán segítek -az emlékek ébresztette fintora hamar visszaváltozott nevetéssé, és elképzelte, hogy lehetne átteleportálni az egész berendezést egy gólyalakba. Végül vigyorogva elhesegette a gondolatot, és inkább  még hallgatott egy kicsit, kiélvezve a csendet. Kényelmesen ült, és jól érezte magát a fiú társaságában. Beszéd helyett inkább csak mosolygott rá, s próbált nem zavarba esni, mivel nem volt megszokva a jelen helyzettel. Véletlenszerűen esett a pillantása az órájára, de úgy ugrott fel, mintha tűvel szúrták volna meg.
-Úr isten! Háromnegyed 12! Tizenkettőkor van a lámpáseregetés, és ott kellett volna legyek már egy jó ideje, hogy segítsek az előkészületekbe...-magyarázta hadarva miközben összeszedte magát.
-Neharagudj, de mennem kell...-mondta kicsit kelletlenül Márk elé állva. Pár másodpercig tétlenül, és elég megszeppenve áldogált egyik lábáról a másikra, majd lehajolt, és egy puha, alig érezhető puszit nyomott a fiú szája sarkába. Aztán amilyen gyorsan csak tudott kimászott a sátorból, és gyors léptekkel megindult a rét középpontja felé, oda, ahonnan majd feleresztik a lámpásokat. Már csak azt remélte, hogy a sötétben senki sem veszi észre égővörös arcát, mely szinte összeolvadt a hasonló színű lobonccal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 22. 15:33 | Link

Emma

Néha eltűnődik saját magán, hogy hogyan is csúszhatnak ki ilyen botor kérdések a száján. Máskor meg azon elmélkedik, hány pikkelye van egy sárkánynak, de ez most nem lényeg. A répa kérdése annál inkább!
-Az baj! Most honnan szedjek akkor? – tanácstalanul vakargatja meg feje búbját, majd nagyot szusszanva újabb, térdelő pozitúrát vesz fel. Simán elmehetne jógaoktatónak, annyi különböző pózt be tud mutatni egy beszélgetés alatt. Némelyik egészen gerinckímélő.
-Én mi? – kérdez vissza egy vigyorral kísérve szavait, merthogy saját egetrengető problémái miatt lassan jutnak el hozzá az Emmától származó információk. Újra kéne indítania a rendszert, az esetleg segítene valamit.
-Ja, hogy igen! Szia, Emma, engem Leonie-nak hívnak! – elkapja a leányzó kacsóját, és hevesen megrázza annak jeléül, mennyire nagyon örül az új ismeretségnek. No, meg annak is, hogy háztársa ilyen tájékozott a zöldségek terén, mintha csak az üvegházban nőtt volna fel, két mandragóra gyökér között állomásozva.
-Barnulni lehet a répától? Ezt honnan veszed? – összeszalad a szemöldöke meglepetésében. Ilyet sem hallott még soha, bár igaz, ami igaz, sosem szokta Trillian bőrét nézegetni a hatalmas bunda alatt. Ki tudja, lehet, hogy már néger nyula van?
-De a répa narancssárga, akkor nem éppen narancssárgulnunk kéne tőle, ha már egyszer fog? – valójában nem annyira szőke, mint látszik, de kedvelt elfoglaltságai közé tartozik az értetlenkedés. Mindenesetre, ha a vele szemben ülő hölgynek igaza van, akkor soha többet nem ehet belőle, mert fakó fehér bőrét úgy szereti, ahogy van. Megy hozzá a haja színe.
-Egyébként azért kéne valahonnan szereznem, mert van egy nyuszmókom, és ő kiváltképp kedveli az ilyesfajta csemegét. De tudod, a konyhából nem hozhatok, mert az túl egyszerű. A manók mindent megcsinálnának helyettem, és akkor Trillian nem érezné eléggé a répa ízén a gondoskodásomat. Érted? - fecseg tovább a semmiről, majd ismét hirtelen témaváltás következik.
-Te amúgy mit csináltál az előbb? - mutat a földre helyezett füzetre. Így, hogy a lány átugrotta a témát, még inkább izgatja a fantáziáját, vajon mi állhat benne. Vörös törpénk agyában egyből egy kacifántos összeesküvés-elmélet kezd körvonalazódni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. augusztus 23. 20:12 | Link

Leonie

-őőő... - jött zavarba a lány, és rögtön nyakláncához kapott, mintha az biztonságot jelentene a külvilággal szemben. A kis csillag formájú medált olyan szorosan szorította tenyerében, hogy a szélei belevésődtek bőrébe. De ez sem zavarta túlságosan.
- Tudom, furán fog hangzani, de amióta itt vagyok egy barátot sem szereztem, és tisztára kész vagyok! - mentegetődzött még az előtt, hogy elmondta volna mi is az. Mikor meglátta Leonie fürkésző pillantásait, rájött, hogy nincs menekvés meg kell mondania.
- Szóval...ez nem más mint egy... - kis habozás, majd a következő szót olyan gyorsan mondta ki, hogy fel sem lehetett fogni.
 - Egy napló! Szóval..akkor répa kell neked? - váltott témát, és azt már jóval érthetőbben mondta.
- Mit szólnál, ha máshol keresnénk, és közben tilosban járnánk? - ez az ötlet úgy gondolta, hogy sokkal jobban feldobja majd újdonsült barátnőjét, és nem kezd el a füzetről kérdezősködni.
- Mondjuk megnézhetnénk a konyha mögötti helységet, vagy akár varázsolhatunk is egyet! - ujjongott.
 - Amúgy a répa elősegíti a barnulást, mert...na mindegy, ha a nyuladnak keresed! - mondta, mert nem akart kiselőadást tartani a répaevés előnyeiről. Ez az első eset, hogy valaki barátkozni kezd vele, nem akarja ezt elrontani az okoskodásaival. Egyébként sem túl érdekes dolog. Ez emberek világában ez minden napos. Vagy ahogy itt mondanák a muglik világában. Olyan furcsa hely még számára ez az egész szituáció. Az egyik napban még azon küszködik, hogy az anyjához kerüljön, aztán még aludni sincs ideje, mert egy ismeretlen iskolába küldik tanulni, mert varázsló. Igaz, hogy sárvérű, de akkor is. Bár még ezt sem tudta teljesen, hogy mit jelent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. augusztus 24. 12:05 | Link

Yvonne

Kezdi nagyon unni a felesleges csevegést, persze ebből nem mutat ki semmit, még a végén az eddig elértek kárára menne. A lány csacsogó hangja egyik fülén be, a másikon pedig ki, nem igazán köti le az, amiről beszél, helyette inkább a szemeit bámulja, az ajkait és elmereng azon, vajon milyen lehet belélegezni az illatát, szinte összefut a nyál a szájában a gondolatra. Mindenki bocsásson meg, mégiscsak férfiból van, méghozzá a legrosszabb fajtából. Ezt persze nem sejtheti a mellette ülő, hogy is hívják? Yvi? Az előbb mondta el a nevét, de már nem emlékszik rá. Ösztönösen közelebb húzódik hozzá, kipróbálja, milyen messzire szabad mennie, mert ha lehet, akkor nem fogja felesleges beszélgetéssel pocsékolni az idejét, roppant szerencsésnek mondhatja magát, hogy ilyen szépségre akadt. A haja, a szeme, igéző. Persze rá semmi nem hat olyan könnyen, most is egyszerűen csak a dolgok fizikai oldalát nézi. A keze alig észrevehetően indul el a lány irányába, óvatosan végighúzza a combján az ujját, újabb teszt.
-Kornél vagyok, de ez egyáltalán nem érdekes, legalábbis a történet szempontjából nem az, de a illem úgy kívánja, hogy bemutatkozzam.
Sóhajtva engedi le a kezét, ennyi bőven elég volt. A mozdulathoz jár egy elnéző mosoly, folyton változtatja a viselkedést, kitapasztalva melyik az, amelyik a legideálisabb lenne. Közben próbál visszaemlékezni, vajon milyen felesleges dologról fecsegett vele az előbb, de egyáltalán nem emlékszik.
-Miért nem láttalak eddig?
Próbál úgy tenni, mint akit nagyon érdekel a dolog, de a kérdés mögött egy egészen másfajta bújik meg. Miért nem láttalak eddig? Biztos, hogy megakadt volna rajtad a szeme. Ezt persze elég kemény lenne így kifejezni és mivel nem ismeri a lányt, inkább óvatosságra inti magát, de ez még nem jelenti azt, hogy ne lenne hozzá egyre közelebb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aaron Garrison
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 24. 12:24 | Link

Aaron kisétál a rétre. Még új az iskolában, beosztották a házába, egyébként viszont nem ismer senkit. Diákokat lát meg a réten, így odamegy hozzájuk köszönni, hátha új barátokra tehet szert.
-Sziasztok! - mondja a szokott magabiztossága nélkül, inkább kicsit félénken, félve az új környezettől.
Általában hatalmas önbizalommal vág bele a barátkozásba, de a hatalmas kastélytól és a teljesen új környezettől meg van rettenve.
Hozzászólásai ebben a témában
Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 24. 12:38 | Link

Kornél


Láttam a mellettem ülőn, hogy már lassan elalszik, ezért inkább lakatot tettem a számra. Utálok ismerkedni, ilyenkor mintha valaki teljesen más lennék, nem önmagam. Lehet, hogy ezért is nincs még senki, akit itt ismernék. Az alapján ítélnek meg, amit először látnak, hiszen az alapján nem tudnak, aki tényleg vagyok...Mindegy. Vettem egy mély levegőt, mintha próbálnám előhívni az igazi Yvyt, behunytam a szememet, majd mikor kinyitottam, már csak arra lettem figyelmes, hogy a fiú sokkal közelebb van hozzám mint volt, vagy mint kellene lennie. Nem ijedtem meg közelségétől, nagyon kevés dolog túl megrémíteni. Alig telhetett el pár perc, mire ujjai már a combomon jártak, szívem pedig egy hatalmasat dobbant. Szemeim egy másodperc erejéig elkerekedtek, majd elmosolyodtam. Nehezen tartottam vissza, hogy ne nevessem el magamat, hiszen ismerem ezt a "fajta" fiút. Nem most találkozom először ilyennel, viszont valahogy mindig belebotlok a hozzá hasonlókba. Hagytam, hogy tegye amit tennie kell, majd mikor végre bemutatkozott, kezét pedig elvette rólam, mintha egy kicsit megkönnyebbültem volna. Kezdett már kínossá válni a csönd, legalábbis számomra. Kornél. Fantasztikus. Szörnyen rossz a név és arc memóriám, ezért is, mikor meghallottam nevét, magamban elemezgetni kezdtem, és eközben az arcát figyeltem, szinte már pislogás nélkül. Olyan lehettem mint valami űrlény. Mikor már úgy éreztem, hogy a név és az arc kellőképpen kapcsolódik egymáshoz, újra a földre pillantottam, és vártam. Isten tudja mire, csak vártam. Ahogy a fiú egyre közelebb került hozzám, úgy éreztem én is egyre jobban az illatát. Érződött rajta a férfi parfüm, ami titkon ugyan, de a gyengém. Imádom őket. Vettem egy mély levegőt, majd mikor újra meghallottam a hangját, fejemet ismét Kornél felé fordítottam, és felvetettem egy halvány mosolyt. Próbáltam meggyőzően festeni, és határozottan, kisebb nagyobb sikerrel.
- Valószínűleg azért, mert csak nemrég jöttem át, egy másik iskolából. Inkább örülj neki, hogy most láthatsz, és használd ki ezt a páratlan lehetőséget. Mondtam, kissé cinikusan, mintha őt hibáztatnám, hogy eddig miért nem volt hajlandó rám nézni. Mondjuk, tény, hogy nekem sem ismerős az arca, pedig meg van rá az esély, hogy az elmúlt napokban már elsétáltam mellette odabent a folyosókon, de annyi ember van itt. Senkinek sem jegyzem meg rendesen az arcát. Egy perc erejéig szememmel körbepásztáztam a Rét területét, de egyenlőre úgy tűnt nekem, hogy csak ketten vagyunk. Azt hiszem ez csak még rosszabbá tette a helyzetemet, de amint Kornélra néztem, elmosolyodtam. Én aztán nem félek! Éreztem ahogyan folyamatosan közelebb és közelebb jön hozzám, kezdtem attól tartani, hogy hamarosan fellök.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cupido
INAKTÍV


Szerelem vesz körül minket (se)
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 164
Írta: 2013. augusztus 24. 12:44 | Link

Kornél & Yvonne

Persze, a vizsgák felőrlik az ember idegeit. Szárnyasunk már évek óta ezt tapasztalja, épp ezért járja a kastélyt, megfelelő párok után kutatva. Hisz mi sem lehet jobb gyógyír a feszültség levezetésére, mint a szerelem? És, nem, ennek semmi köze ahhoz, hogy az új nyilait szeretné nagyon kipróbálni.
A rét felett elhaladva, megakad a szeme, a két rellonoson, és a már megszokott vigyorával, veszi ki a vesszőket a tegezből, majd lő.
Cupido sose téveszt célt, vagy ha mégis, akkor se vallaná be semmi pénzért, épp ezért találja el a két delikvenst elsőre. Talán még jót is tesz nekik, hogy egymásba gabalyodnak, ha nem is tovább, ezen a napon biztos.
Cupido pedig a tenyerét dörzsölgetve, magában kuncogva halad tovább, mint aki jól végezte dolgát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 24. 14:06 | Link

Rufus

A kis aranyhörcsögömet, Marcipánt, időszerű lenne már kivinni a friss levegőre. A legideálisabb helynek egyértelműen a rét bizonyul. Felveszem a magamra a fehér alapon tarka virágokkal díszített egyberuhámat és lábaimra csatolom egyszerű szandálomat. A hajamat előről oldalra tűzöm két fekete hullámcsattal. Még régebben kaptam karácsonyra egy miniatűr hörcsög pörázt ami pont megfelelő az én kis kedvencemnek. Ilyenkor azt szoktam ráadni és jót szorakozok, mikor olyan gyorsan elkezd sprintelni, hogy alig bírok utána menni. Mindig a bokrokat keresi, mik alá betud bújni. Eddig mindig mindig egyedül mentem a Rétre hörcsög legeltetés céljából, de most elhívtam több barátnőmet is. Sajnos egyik sem ért rá, ezért egy kicsit csalódottan indultam ki a kastélyból. Ráerősítettem Marcipánra a pórázt és jó erősen megmarkoltam a végét, nehogy elszaladjon, bár eddig még nem volt példa rá.
-Lassabban! Hé! -szaladtam utána nevetve. Ez a kis szőrmók soha nem tanulja meg kontrolálni magát!-Hékás! Àllj meg azonnal, külőnben nem kapsz vacsorát! Nem viccelek! -üvöltök utána. Mikor végre sikerült elkapnom a grabancát, fáradtan rogyok le egy fa tövében.
-Soha sem fog elfáradni! -suttogom, miközben megsímítom a hátát és újra szaladásnak ered.
~Eddig tartott...~
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 24. 14:45 | Link

Blanka


Most jól jön egy kis pihenés, és erre a legalkalmasabb hely a rét, ahol már elég sokszor megfordultam mióta itt vagyok. Lassan sikerül a szobámból leérnem a rétre, és amikor végre ott vagyok egy lányt pillantok meg aki elsőre úgy tűnik mintha valamit kergetne a fűben, de nem nagyon látom, hogy mi is az valami, de nem is szeretnék zavarni, ezért csak megállok egy helyben és figyelmesen nézem a kergetőzést, majd amikor a lány elkapja azt a valamit ami után eddig olyan gyorsan ment, leül vele egy fatövéhez és beszél hozzá, aztán ismét kezdetét veszi a kergetőzés, először nem tudom, hogy most mit csináljak, de odasétálok a fához, és leülök onnan figyelem a történéseket, de nem bírom ki, hogy ne szóljak bele az istentiszteletbe.
-Öhm..szia, figyelj, ne segítsek?-teszem fel a kérdést, és várom a lány válaszát, remélem nem kell segítenem, mert már olyan jól kényelembe helyeztem magam, mondjuk a föld nem épp a legkényelmesebb ülőhely, de legalább van ingyen mozi.
-Nem tudom, hogy mi az amit kergetsz, de elég kicsinek tűnik, tehát ha megpróbálsz gyorsabb lenni nála, amit kétlem, hogy nehéz lenne, akkor elé állhatsz és úgy könnyebben elkaphatod.-próbálok tanácsot adni neki, bár nem tudom, hogy mennyire örül neki, hogy én csak nézem és okoskodok, de azért remélem megpróbálja azt amit tanácsoltam neki, így valamivel könnyebb lesz majd a dolga.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 24. 18:28 | Link

Rufus

Nagyon haragudtam Marcipánra, amiért ilyen zaklatott volt most. Eddig egyszer sem volt ehhez hasonló a viselkedése. Jó persze, volt, hogy egyszer-kétszer kiszaladt a kezemből és nem tudtam elkapni, de ez most sokkal másabb helyzet. Próbáltam megnyugtatni és elértem, hogy két percig ne mozogjon a lába, de utánakezdte előről az egészet. Közben felénk sétált egy fiú. Először csak a szemem sarkából láttam meg, aztán gondoltam úgy sem jön oda hozzánk és nyugodtan beszéltem az állatkámhoz, de a végén kiderült, hogy nagyon is felénk tart. Udvariasan megkérdezte segíthet-e és én először ráakartam vágni, hogy igen, de aztán rájöttem, hovy biztos nem azért jött a Rétre, hogy hörcsögöt kergető lányoknak segítsen...
-Köszi, de megoldom! -válaszoltam és tovább küszködtem.
~Vajon mi baja van ennek az állatnak?~
Amikor elfutott a hörcsög, fogtam a porázát és beálltam elé ahogyan a fiú tanácsolta, de a két lábam között kiszadt.
-Már bocs, de mi lenne a segítenél? -kérdeztem talán kicsit túl idegesen a fiútól.-Elegem van belőled!! Miért csinálod ezt velem??? -üvöltöttem hangosan. Persze ezt már nem a fiúnak hanem az én kis Marcipánomnak, akinek fogalmam sincs, mi a baja, de kezdett idegesíteni. Nem akartam bocsánatot kérni a fiútól, mert látja, hogy ideges vagyok, meg különben is úgykezdtem a hozzá intézett mondatomat, hogy már bocs, szóval nem hiszem, hogy nagyon meglenne emiatt sértődve.
~Különben is. Elég bajom van így is.~
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 24. 19:17 | Link

Blanka


Továbbra is figyelmesen nézem, ahogy a lány küzd a hörcsöggel, vagyis pontosabban próbálja elkapni, de sikertelenül, és a tanácsom se segített, ekkor jött el a pillanat, amikor Blanka kissé mérgesen, de megkért, hogy segítsek, és azt hiszem, hogy amit a segítség kérés után mond azt is nekem szánja.
-Mi? Nem csinálok veled semmit-mondom a lánynak nyugodtan, majd felállok, hogy segítsek neki, de én már kinőttem abból a korból, hogy apró állatokat kergessek ott, ahol a legtöbb diák fordul meg, így előveszem a pálcámat, és suhintok vele egyet, aminek következménye, hogy a hörcsögtől nem messze a föld egy kis része robban egyet, olyan mintha oda egy petárdát dobtam volna és egy kissebb földkupac repül szerteszét.
~Na, jó ez nem volt valami jó ötlet~gondolom magamban, és gyorsan elteszem a pálcámat, mert ettől a kis mutatványomtól valószínűleg a hörcsög megijedt, és ennek nem hiszem, hogy örülni fog Blanka, vagyis ha egyáltalán megijedt a hörcsög. Oda futok hozzájuk és megpróbálom elkapni a hörcsögöt vagy, ha ez nem jön össze akkor Blanka felé hajtani őt, de sajnos nem tudom elkapni a kis állatot, és csak szerencsétlenkedek, bántani meg nem akarom.
-Mivel eteted a hörcsögödet, hogy ilyen gyors?-teszem fel a kérdést a lánynak, egy kissé idegesen, mert már kezd bosszantani, hogy sehogy se tudom elkapni őt, de remélem azért Blankának sikerül. nem szeretnék egész este hörcsögöt kergetni. Még akkor se, ha szépen megkértek rá.
Utoljára módosította:Rufus Saron, 2013. augusztus 24. 19:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 24. 23:47 | Link

Rufus

Sajnos nem szóltam a fiúnak, hogy a második megszólalásomat már nem neki szántam, így nem csodálkozhatok, hogy meghökkent egy picit. Bár furcsa, mert nyugodt maradt attól még, hogy azt hitte , hogy hozzá szólok olyan gorombán.
-Bocsánat! Nem neked szóltam hanem Marcipánnak! -próbáltam kivédeni magam. Az már csak rajta múlik,hogy elhiszi-e vagy sem. Kicsit azért vicces a helyzet ezért elmosolyodom, de nem nevetek, mert akkor bihtosan nem lenne hiteles az iménti mondatom. A srác előkapja a pálcáját és egy nem túl sikeres varázslatot hajt végre...
-Mondd megkérlek, hogy még is mi a csuda volt ez?! -fordulok felé felháborodottan.-Ggondolom vissza is tudod csinálni, mert ugye biztosan nem először hajtottad végre ezt a varázslatot! -nézek rá. Elvárom, hogy azt válaszolja, már legalább ötvenkettedjére csinálja ezt.-Gondolom én. -teszem hozzá. Bár fogalmam sincs mi  volt ez a varázslat, vagy, hogy van-e köze egyáltalán ahhoz, ami akart lenni. Marcipán ijedten felém futott. Még az a mázlim, hogy felém és nem teljesen más irányba.
-Nyugodj meg szépen Marcipán! -suttogom a jobb fülébe. Ép eszű ember nem beszél az állatához, más ember társasàgában meg pláne nem, de ki mondta, hogy én ép eszű ember vagyok?! A lényeg, hogy én nem voltam zavarban. Marcipán viszont lehet, hogy szégyellős, mert ismét megszökik. A fiú végre megmozdítja a lábait és segítségünkre siet. Halkan kuncogni kezdek mikor elkezdi kergetni a kis hörcsögöt.
~Vajon én is ilyen látványt nyújtottam?~
-Csak a szokásossal! Tudod. Magok meg zöldségfélék...-sorolom.-Bár ha jobban belegondolok, az utóbbi időben kicsit talán túl sok jutalombfalatot kapott. De ha egyszer megérdemli... -magyarázkodtam. Közben végre sikerül elkapnom Marcipánt. Lassan és óvatosan lehúztam róla a pórázt és beraktam a hátizsákomba.
-Na, mit csináljunk vele? -kérdeztem a fiútól és sóhajtottam egy jó mélyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 24. 23:50 | Link

Emma

Bárcsak lenne ebben a kis vörös törpében annyi tapintat, hogy észrevegye, ha beszélgetőpartnerét kínos helyzetbe hozza; de nincs! Számára egyértelmű, hogy mindenkit úgy kezel, mintha a legbensőségesebb kapcsolat lenne köztük. Bizonyára nagyokat fog még koppanni az életben, akár a cserebogarak a bukósisak plexijén.
-Neked nincsenek barátaid? – szörnyülködik a leányzó kijelentésén. Merlinre meg Robin Hoodra! Hogyan lehetséges az, hogy ez a szegény teremtés ilyen magányos egy ekkora kastélyban? Leonie – akinek lételeme a sok ember – könnyen át tudja érezni, mennyire nyomorúságos ez a helyzet így.
-Majd én leszek a barátod! – beleborul Emma nyakába, és jól megölelgeti őt. Tulajdonképpen az nem is érdekli igazán, hogy friss pajtása mennyire díjazza ezt az ötletet… vagy mennyire nem.
-Akkor ezentúl nekem mondod el, amit a naplódba írnál? – derül fel az arca egy pillanat alatt. Ha ő maga mindent papírra vetne, amit egyébként elmesélni szokott ismerőseinek, már hatalmas krónikái lennének az életének. Talán egyszer, ha viszi valamire, és nem bohócként köt ki egy cirkuszban – ami egyébként nem is annyira elvetendő gondolat -, felfogad egy életrajzírót magának.
-Tilosban? – vonja fel a szemöldökét meglepve. Ő maga sosem úgy indul neki egy délutáni vagy esti programjának, hogy márpedig valami rosszaságot fog művelni. Az csak úgy alakul néha…
-Kötelességem tájékoztatni téged, hogy a tiltott dolgok tiltottak! – valószínűleg erre senki nem jött volna rá magától. Mindenesetre kihúzza magát, s próbál roppant hivatalos lenni, ahogy az egy prefektustól elvárható. Vagyis ahogy ő elképzeli, miként viselkedhet egy dolgát normálisan végző kolléga.
-Bár igazából csinálhatunk olyat, amit nem szabad, csak akkor közben meg kell, hogy büntesselek – morfondírozik hangosan. Neki úgy is megfelel, ha közös megegyezés alapján utána ad valami feladatot Emmának. Úgysem gyakorolja sűrűn a „hatalmát”, hisz nincs szíve másoknak kellemetlen perceket okozni.
-És nálam pálca sincsen, valahogy mindig elfelejtem elrakni. Igazán kitalálhatnának valami bűbájt, amitől a pálcám mindig követne engem, mint egy engedelmes kiskutya. Vagy te hallottál már ilyenről? - hirtelen felpattan a helyéről, és elkapja társalkodóhölgyének kezét is, hogy maga után rángassa őt.
-Gyere! Játsszunk valamit! - nevet rá vidáman. Hát... ez ismét egy gyors váltás volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 25. 10:23 | Link

Blanka


Gondolhattam volna, hogy a lány második mondata nem nekem szól, hisz nem néz ki olyannak, aki csak így ismeretlenül így beszél ismeretlenekkel, bár még nem ismerem annyira őt, de csak bólintok egyet mikor azt mondja, hogy a második mondatot nem nekem szánta. És anank is örülök, amiért nem szedi le a fejem az elrontott varázslat miatt, én se így képzeltem el ezt az egészet, de most már benne vagyok a dologban, úgyhogy meg kell őt nyugtatno mielőtt azt hinné rólam, hogy megakartam ölni a hörcsögét.
Persze, vissza tudom csinálni-mondom a lánynak, de őszintén szólva azt se tudom, hogy hogyan csináltam, azt meg pláne nem tudom, hogy hogy javítsam ki az elrontott varázslatot. A hörcsög kergetése közben a lány tényleg elmondja, hogy mivel eteti a szegény kis jószágot, bár én nem gondoltam komolyan a kérdést, tehát válaszolnia se kell, de most már tudom, hogy ha egyszer rám bízza az állatkát-míg ő távol van-akkor mivel kell etetnem, bár remélem, hogy ez a pillanat nem fog eljönni. És hosszú kergetőzés után végre sikerül elkapnia a hörcsögét, aminek én nagyon örülök, és feltesz egy nagy kérdést, őszintén szólva csak nagyot nyelek, mert gőzöm sincs, hogy mit csináljunk vele.
-Nem tudom, miért te mit akarsz vele csinálni? Akármit is teszel, ne engedd újra el, kérlek!-válaszolok a lány kérdésére, bár most már nem nagyon tudom, hogy tőlem kérdezte vagy a hörcsögétől, de reménykedem, hogy nekem intézte a kérdést.
-Amúgy, Rufus Saronnak hívnak, Levitás, első éves diák vagyok. És te?-mutatkozom be Blankának, egy mosoly kíséretében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 25. 14:30 | Link

Rufus!

A fiú azt mondta, visszatudja csinálni, de akkor, miért nem teszi meg?! Na mindegy, szerintem már el is felejtette, hogy egy kisebb szakadékot teremtett a földből. Igazából engem nem zavart, elfértem tőle, csak nehogy aztán elkapjanak minket, amiért megrongáltuk a gyönyörű rétet!
-Nyugi!-nevetek fel. -Elengedni már biztosan nem fogom! -bizonygatom. Egyébként tényleg nem szándékozom többet kiereszteni a kezemből. -Esetleg, visszamennék a kastélyba, leraknám a szobámba, aztán még ki jövök a rétre. Ha szeretnél megvárhatsz! Gyors futó vagyok!  -mondom, bár lehet, hogy így is sok voltmár neki a velem töltött idő és örül, ha végre megszabadulhat tőlem. Az is lehet, hogy azért jött ide, mert vár valakit és így is feltartottam. Azt már fel sem merem ajánlani, hogy velem is jöhet a szobàmig, míg berakjuk Marcipánt... Ezután a fiú bemutatkozik, szóval lehetséges,hogy még sem akar megszabadulni tőlem. A neve nagyon ismerős, de vele viszont még egyszer sem találkoztam. Biztos vagyok benne, hogy hallottam már ezt a nevet valahol, és csak róla lehetett szó, mert a Rufus nem egy szokványos név... Á, tudom már...
-Ó,hát te vagy a híres neves Rufus Saron, a Levitából! -szólalok meg. Eszembe jutott, hogy ő az a nőcsábász, akiről pletykálnak. Persze nem biztos, hogy minden igaz, amit mondanak! Mondjuk ha jobban megnézem, helyes fiú, nem is csodálkozom, miért szeretik ennyire őt!
-Én Blanka Carson vagyok, másodikos Eridonos, bár remélem nem sokáig! -mosolygok én is vissza rá. Gondoltam, ha már ő elárulta a nevét, nem lenne fair, ha én titkolnám! Na, most már elmondhatom, hogy találkoztam és még beszéltem is a híres Rufussal! Egyébként em tűnik beképzeltnek, ő talán el bír a hírnevével! Amúgy meg lehet, hogy nem is olyan nagy sztár, mint ahogy azt mondják. Lehet, hogy pletyka az egész, de én nem merem megkérdezni tőle, nehogy  megsértsem vagy valami.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. augusztus 25. 14:39 | Link

Leonie

Az egész olyan gyorsan történt. Emmának még ideje sem volt felfogni, hogy miket mond a lány. Először még az otthon hagyott pálcáról beszélt, aztán már húzta fel ülőhelyzetéből, hogy játszanak valamit. Emma furcsán érezte magát a lány társaságában.
- Mit akarsz te játszani? - kérdezte érdeklődve a lány, és közben haját tűrte a füle mögé, hogy a szél ne lóbálja ide-oda.
- Mondták már neked, hogy kicsit túl energikus vagy, és néha le kéne nyugodnod? - kérdezte, de nem várt rá feleletet. Ebben a pillanatban jutott eszébe, hogy naplója még mindig a fa törzsénél van, és nem vigyáz rá senki. Pedig olyan dolgokat írt bele, amit nem igazán akart mással megosztani. Gyorsan visszasurrant érte, de amikor odaért, a napló már nem volt ott ahol hagyta. Visszasietett Leonie- hoz, hogy segítséget kérjen a keresésben, de a lány kezébe megpillantotta a naplóját. Dühös arccal ment oda, és a lány kezei közül szinte kitépte a füzetet.
- Hogy merészelted? Nem engedtem meg, hogy belenézz! - mondta, és megfordult, hogy eltrappoljon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 25. 15:24 | Link

Blanka


Na, jó tényleg nem fest jól a föld a varázslatom után, és először emg se fordul a fejembe, hogy mi van akkor, ha erre jön egy prefi vagy egy tanár, nem akarom megint bajba kerülni, ezért odasétálok a "lyukhoz" és lábbammal egy kis földdel próbálom elfedni a lyukat, bár így még jobban észre lehet majd venni, de sebaj, nem mi voltunk, már így találtuk.
-Látod, mondtam, hogy helyre tudom hozni a kárt, de ha bárki kérdezi, akkor már így találtuk, rendben?-teszem fel a lánynak a kérdést, bár nem várom el tőlem, hogy kiálljon a bajba mellettem, ha kell akkor vállalom a felelősséget tetteim miatt. Blanka kijelenti, hogy visszaszeretne menni a kastélyba a hörcsögével, de visszajön még ne aggódjak emiatt.
-Rendben megvárlak, addig leülök a fa tövébe.-mondom a lánynak, és mosolygok rá egyet. Aranyosnak tűnik, és valamiért az az érzésem, hogy nem akar becsapni. A bemutatkozásnál kijelenti, hogy hallott rólam egy-két dolgot, valószínűleg csak pletykák, amiket hallott, de kíváncsivá tett.
-Híres? Mit hallottál rólam? Amúgy nem vagyok híres, csak egy egyszerű kis elsős diák vagyok, hírnévtől mentesen-mosolygok a lányra, és várom válaszát.
~Vajon ki terjeszt rólam pletykákat?~gondolkodok magamban, és már van is gyanúsítottam, de ez attól függ, hogy mit hallott rólam.
-Blanka, szép neved van.-mosolygok a lányra, mert valóban tetszik a neve, mondjuk a lány se csúnya, de ezt azért így kijelenteni nem túl illendő dolog, mondjuk a lányok szeretik a bókokat, de lehet, hogy van barátja, és nem szeretnék kettőjük közé állni.

 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 25. 16:13 | Link

Rufus  Cheesy

Akkor sem mondom el neki...  Rolleyes

Rufus, rendkívül furcsa módon próbálja eltüntetni a bűntény nyomait a földön. Ezen hangosan felkacagok.
-Igazad van. Így senkinek nem fog feltűnni! -kuncogok. Persze ironikusan értettem. Mégis ki ne venné észre, mikor ott egy jókora lyuk a földben? Az, hogy oda rugdosott a lábával pár földdarabot a lyukhoz, hogy betömje, nem sokat segített. Most mit csináljak? Kezdjek el homokozósat játszani? Végül is, mért ne? Vidáman felpattanok a helyemről, de még fogalmam sincs, hogyan kezdjek neki. Végül  pár lehullott levelet vittem a betakart lyukhoz és szétszórtam felette.
-Azt akarod, hogy hazudjunk? -kérdezem meglepetten. Jó, lehet, hogy ez nem nagy hazugság lenne, de azért mégis csak furcsa, hogy erre kényszerít. Minden mindegy alapon megrántom a vállam. -Tényleg az lesz a legjobb! -elmosolyodom, mikor Rufus kijelenti megvár. Igazából reméltem, hogy ezt fogja mondani, de így hallva még jobb a dolog!
-Hát, őszintén mondom, hogy nem tudom kiktől hallottam, mert nem láttam őket, csak már többször is felfigyeltem a Rufus névre. Első sorban azért, mert nem egy szokványos név, másodszor meg azért, mert egyre többször hallottam. A folyosó és, a kastélyon kívül is. -mesélem. -De mindegy. Hiszek neked, hogy nem vagy híres! -nevetek fel.
-Hát, köszönöm szépen! Nem sokan mondják, hogy szép a nevem!-pirulok el. Tényleg, szerintem még csak a családom hangoztatta ezt. Közben Marcipán egyre többet mocorgott a kezeim között (gondolom szökni akart) úgy, hogy közöltem Rufussal, hogy mindjárt jövök.
Kisétáltam a Rétről. Onnan már futottam egészen a kastély bejáratáig, de nem gyorsan. Inkább csak olyan kocogós tempóban, mert elég volt az nekem. Felszaladtam az Eridon házhoz, be  a szobánkba. Éppen senki sem volt ott, csak szét szórt füzetekkel és könyvekkel találkoztam. Az én részem sem volt túlzottan rendben, sőt... Marcipánt beraktam a ketrecébe és adtam neki egy kicsit enni aztán indultam is vissza a Rétre, mert Rufus biztosan nagyon epekedve várt már engem. Persze csak viccelek, alig ismerem még. Az is lehet, hogy visszamegyek és hirtelen azt sem tudja ki vagyok, bár mondjuk nem tudok semmiféle amnézia betegségéről úgy, hogy az arcomra azért tán csak emlékszik.
Utoljára módosította:Blanka Carson, 2013. augusztus 25. 16:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 72 73 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék