36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 72 73 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. július 23. 13:53 | Link

Ruufus Kiss


- Igen, sajnos nagyon kevés. - Érzem Rufus együttérzését, és ez nagyon jó. Örülök, hogy egy ilyen - remélhetőleg - barátra találtam, s ettől mosolyra húzódik a szám.
- Nem nagy dolog, csak egy nagy,tágas tér kell hozzá. - Felelem, és közben legyintek egyet, mert valóban nem nagy ördöndőség, bár elég kimerítő. Emlékszem, eleinte talán napokat is átaludtam 1-1 edzés után.
- Hát,nem tudom. Én sosem voltam nagyon a szavak embere. - mondom, majd az eget kezdem el kémlelni. Szerintem nem feltétlenül kell beszélnie az embernek magáról már rögtön az elején, mert ha jóban lesznek, akkor idővel úgyis sok dologra fény derül.
Aztán Rufus feláll és elmegy, arra hivatkozva, hogy fázik. Talán valami rosszat mondtam? Még reagálni is alig tudok, csak annyit nyögök ki, hogy "Jól van, rendben.", de ő már itt sincs. Valamivel megbántottam tán? Mert szerintem nem. Talán tényleg fázik, és azért ment el, nem kéne ezen rágódnom, viszont nem tudom megállni, híg ne magamat hibáztassam. Egy ideig még nézem őt, aztán csak várok, hátha visszajön, de ha nem, akkor felállok én is, de már nincs kedvem ahhoz, hogy programokat nézegessek, így inkább visszamegyek a kastélyba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 27. 13:48 | Link

Kornél


Hogy a fenébe lehet ilyen piszok meleg?! Erre a legjobb válasz: azért mert nyár van. Nem. Könyörgöm, azért a nyárnak is van határa! Úgy éreztem magamat egész nap, mintha egy szaunában élnék. Sétálgattam a folyosókon, benéztem egy-két helyre, csak, hogy ne legyek annyira tájékozatlan. Igen, új vagyok. Hogy őszinte legyek, sosem szerettem a kezdeteket. Az előző iskolámban is hogy jártam...Még mielőtt idejöttem volna, otthon elhatároztam, hogy erős és kemény leszek. Nem akarok gyenge kis virágszálnak tűnni. Bár, ha jobban belegondolok..mikor is tűntem én olyannak valaha? A szobámban ücsörögve, végignéztem a szobámon, de nem találtam semmit sem amibe beleköthetnék. Minden a helyén volt, egész kis takaros szoba volt, az első éjszakám sem volt olyan vészes, jól aludtam. Kicsit korán keltem, de ha új helyen vagyok, akkor akár képes vagyok már hajnalban is talpon lenni. Hátravetettem magamat az ágyamon, majd a plafont bámulva rájöttem, hogy most sem vagyok sokkal másabb, mint otthon, vagy a Roxfortban. Kedvem lett volna megpofozni magamat, de nem lehet. Arról már leszoktam, egy-két éve. Sóhajtottam egyet, majd felálltam, és elhagytam a szobát. Le a lépcsőkön, majd ismét, és megint. Kész labirintus ez a kastély, de friss levegőre volt szükségem. Mivel délelőtt már jártam odakint, próbáltam felidézni, hogy pontosan merre is kell mennem, de szerencsére tudtam. Mikor a Rét kapujához értem, lassan kitoltam azt, és kiléptem a fűre. Egyedül voltam, nem láttam senkit a közvetlen környezetemben, de nem is nagyon kerestem senkit. Még egy emberrel sem ismerkedtem meg, de hagyok időt a dolognak. Beljebb sétáltam, mígnem egy fa alá értem. Hatalmas nagy volt, alatta pedig minden árnyékos volt, így leültem, majd fejemet a fa törzsének döntöttem, és behunytam a szememet. Élveztem ahogyan a lágy szellő néha fellebbenti a hajamat, és felfrissít. Élveztem a csendet. A folyosó nekem túl zajos volt. Nyeltem egyet, majd kinyitottam a szememet, de semmi sem változott. Pedig mennyivel jobb lett volna, ha hirtelen egy másik világban találtam volna magamat. Igen, fantáziám az van, ezt mindig mindenki a fejemhez vágja. Egy perc erejéig körbenéztem, majd visszadöntöttem a fejemet, szememet pedig újra behunytam. Egész nap talpon voltam, megérdemlek egy kis pihenést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. július 27. 22:35 | Link

Yvonne

Borzalmas napja volt. Valójában mindig nyarat kínként él meg, de az, hogy egész nap nem mozdulhatott ki a Rellonból a meleg miatt kiölt belőle minden türelmet, nem akart tovább a négy fal között lenni, szívesen mártózott volna meg valahol, de  tartott egy kéretlen találkozás lehetőségétől, így bevette a gyógyszerét, pontosan amennyit kell, jó gyerekhez méltóan és lefeküdt aludni. Az álom nehezen jött és amikor utol is érte, rémképek tárultak a szeme elé, magát látta a keze pedig csupa  volt, egy lobbanó vörös fény, talán egy hajtincs? Fölriadt. Szinte semmire nem emlékezett az álomból de még akkor is azon kattogott az agya amikor szitkozódva elindult a konyhába valami kaja után. Bekapott két szendvicset, leöntötte valami gyümölcslével de nem érezte az étel ízét. Egy ideig még üldögélt a konyhába, de hamar megunta a dolgot, viszont semmiképp nem akart a szobájába visszamenni, félt, hogy utoléri az álom amire nem emlékszik, mivel nála volt a cigarettája, úgy döntött, szív egy kis friss levegőt. Minden esetre nem akart elcsámborogni, így a rétet választotta. Alkonyult, az idő kellemesebb volt, mint gondolta, a rét üres volt, így amint kiért rögtön rá is gyújtott, mélyeket szívott a cigijéből, ráérősen fújta ki a füstöt, tekintetével pásztázta a rétet amikor megakadt a tekintete valakin. Egy igencsak csinos valakin. Felöltötte a bájvigyort és lassan elindult felé, lassan, magabiztosan. Amikor odaért, nem kért engedélyt, nem köszönt, hanem lehajolt leguggolt hozzá.
-Remélem nem haltál meg, nem szeretnék elásni egy ilyen csinos lányt.
Volt már dolga halott lánnyal, de ő nem csak feküdt, mozdulatlanul. Talán nem ezzel kellett volna kezdenie, de nem jutott eszébe semmi értelmes. Valójában csak nem akart egyedül lenni a gondolataival és azért nem mindegy, hogy kivel tereli el a figyelmét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 27. 23:02 | Link

Kornél


Nemtudom mióta lehettem kint, de elaludtam. Életemben nem aludtam még el nyilvánosan, közterületen. Azt álmodtam, ahogy otthon vagyok, és mikor tükörbe néztem mintha nem is én lettem volna, egy teljesen más személyiség. Majd mikor megérintettem a tükröt, hirtelen Jenny állt előttem. Erre riadtam fel, majd amikor kinyitottam a szememet, feltűnt, hogy kissé besötétedett. Először azt se tudtam, hogy ki vagyok és hol vagyok, majd pislogtam párat, ásítottam egy nagyot, és nevetni kezdtem. Nem érdekelt ki látja vagy hallja, nem tudom, hogy hogyan lehettem ilyen hülye, hogy elaludtam egy fa alatt. Miután abbahagytam a nevetést, kicsit feljebb ültem, mivel nagyon lecsúsztam alvás közben. Ki tudja ki látott engem a délután folyamán! Úgy nézhettem ki, mint egy részeg hajléktalan. Nyeltem egyet, majd pislogtam még egy párat, amikor megakadt a szememen valaki. Ott álldogált a kapuban, ha jól láttam, épp rágyújtott. Nem a legjobb a látásom, de hülye lennék szemüveget viselni! Vak még nem vagyok, akkor meg? Pár másodpercig még nézegettem azt a valakit, majd ismét behunytam a szememet, és visszadőltem. Most már úgy sem fogok aludni, de egy kicsit lustálkodni még csak szabad. Mikor újra kinyitottam a szememet, már az előbb látott alak guggolt előttem, égő cigivel a kezében, egy nyájas mosollyal az arcán. Először nem nagyon tudtam hova tenni, de  én is felvettem egy hasonló mosolyt, kihúztam magamat, majd válaszra bírtam magamat.
- Egyenlőre még minden rendben, köszönöm az érdeklődést. Mondtam mosolyogva, majd vártam, hogy leül-e, vagy csak jött ellenőrizni, hogy nem dobtam-e fel a pacskert. Sosem néztek még hallottnak, nem tudtam, hogy ezt most bóknak vegyem, vagy kezdjek el hisztizni. Végignéztem, alaposabban a velem szemben lévő úriemberen. Talán csak 1-2 évvel lehetett idősebb mint én, az is lehet, hogy egykorú velem. Kezdett sötétedni, ezért már nem nagyon tudtam megállapítani, csak azt tudtam, hogy fiú, és nem 10 éves. Ránézésre egész helyesnek és kifinomultnak tűnt, de ezt csak rendes megvilágításban tudtam volna megerősíteni. Egy másodperc erejéig elnéztem a fiú arcáról, körbepásztáztam tekintetemmel a Rétet, van-e bárki más idekint rajtunk kívül, de sehol nem volt egy lélek sem. Valamiért egy kicsit megkönnyebbültem ettől, de hogy miért, azt magam sem tudom. Visszapillantottam a velem szemben vigyorgó arca, és vártam a reakcióját, itt marad-e, vagy továbbhalad. Nekem mindegy...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gibárti Hippia Szonja
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 28. 13:46 | Link

Noel



* Azontűnődtem az elmúlt hetekben, hogy mikor éledek újjá. Valahogy úgy képzelem a dolgot, mint egy főnix. Sok ember ilyenkor elmegy messzire, hogy kikerüljön a komfortzónájából, hogy valami megmozduljon benne. Történjen valami, ami fordulatot hoz, és újjászületik tőle. Én viszont már eljutottam arra a szintre is, hogy hiába mennék én el a tengerpartra vagy a dzsungelbe, hiába mennék rokonlátogatóba, akkor sem történne velem semmi. Bennem. Azt hiszem, szilárdan vesztem el a hozzám leszálló gomolyfelhőkben. Meg kell tanulnom továbblépni, és szakítani a folytonos tipikus hibáimmal. Tudom, hogy nem szabadna ezt és ezt tennem, de belesétálok a csapdákba. A vágyak okozzák, és mert azt emberek nagyon sokszor összekeverik a szeretetet a vágyakozással. Én vettem a bátorságot, hogy kibogozzam a szálakat, különválasszam a kettőt, mindegyikbe elmélyedjek, de most én is elvesztem a csapdájukba. A Szeretet tehát az, hogy szabadon hagyom a másikat,nem várok el tőle semmit. Pusztán attól, hogy létezik, ezzel örömet okoz nekem. HA hibázik is, ha nem úgy viselkedik, ahogy szeretném, akkor is elfogadom és szeretem innen belülről. Vigyázok rá, mint egy angyal. Arra törekszem, hogy boldog legyen, ezzel feláldozva a saját önző vágyaim. És akkor ide beleszalad a vágy, ami néha észrevétlen, néha szükséges, néha pedig tönkretesz és elveszel benne, ahogyan én is. És most itt ülök egy fa alatt, ami árnyékot ad, és üveges szemekkel bámulom a fűszálakat. Ezek a fűszálak lesznek valaha emberek? Nekik is lesz majd életfeladatuk? Sok kérdés vár a megválaszolásra bennem. Amíg viszont nem jutok előrébb, hátradőlök a fa törzsének, és élvezem azt, hogy létezem. Érzem, ahogy minden egyes porcikám bizsereg, ha arra koncentrálok. Érzem a nap sugarait, a szellőt, ahogy végig fut rajtam. Tudom, hogy ott mélyen benn, valami készülőben van. Csak még nem tud valamiért kiszabadulni.*    
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Volner V. Noel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 150
Írta: 2013. július 28. 14:17 | Link

Szonja


  A navinések közé sikerült beilleszkednem. Gyorsan telt az idő. De a kastélyt még mindig nem ismertem meg teljesen. Más házak tanulóival csak az órákon belül beszéltem. Kevés barátom van. Kicsit hiányoznak az otthoniak is, és úgy érzem pihenésre van szükségem. Sétálok egyet odakint, az biztos jót tesz. Megindultam lefelé a lépcsőkön, nemsokára elértem a kijáratott. Amint kiléptem az ajtón szemem elé tárult a rét. Nem láttam kint túl sok embert, a legtöbben az árnyékokba húzódtak. Elindultam a fák felé. Leültem egy fa alá, majd a tájat kezdtem el figyelni. Tekintetem hamarosan megakadt. Nem messzire a tőlem egy lányt láttam meg. Ott ült fejét a fa törzsének támasztotta, és valamin nagyon elgondolkozott. Egyedül volt akárcsak én. Azt elsőre megállapítottam hogy nem ismerem. Ő miért jött ide, lehet hogy azért amiért én is. Odamenjek hozzá? Felkeltem és elindultam felé.
-Szia! Leülhetek? - szólítottam meg mosollyal az arcomon.
-A nevem Noel elsős vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. július 28. 21:48 | Link

Yvonne

Néhány tizedmásodpercig komolyan elgondolkodott rajta, hogy továbbáll. Mi dolga lenne itt egy lánnyal? Aztán néhányszor még végignézett az ismeretlen kis szépségen és ez jobb belátásra bírta. Kifújta a füstöt és letelepedett a lány mellé. Egy percig sem zavarta, hogy valójában senki nem hívta ide, nem invitálták meg. Oda soha nem szokott menni, ahová hívják, ellenben, ahová nem engedik be...ezerszer izgalmasabb. Előre néz, csak néha, lopva pillant lány a mellette fekvőre aki mintha az imént kel volna fel, lehet, hogy tényleg aludt? Nem tudhatta biztosra, de ez legalább megmagyarázná miért feküdt itt annyira nyugodtan.
-Reménykedtem benne, élve nagyobb hasznodat veszem.
Nem akart nagyon durvának tűnni, így inkább poénnak álcázza a dolgot. Szélesen rávigyorog a lányra, de őszinte kíváncsisággal várja a reakciót. Ahogy elnézegeti, már amennyit a sötétségben lát belőle, idősebbnek látszik, egész csinos, legalábbis az alakjára biztosan nincs panasza, a haja mintha fekete lenne, az arca pedig csinosan kerek. Minden egybevetve egész szép estének néz elébe, ha a lány megtűri maga mellett.
-Elárulod nekem, miért olyan élvezetes a fűben fetrengni? Ugye nem vagy hippi vagy ilyesmi?
Egy utolsót szív a cigijéből, majd felhúzva az egyik lábát elnyomja a csikket a cipője talpán, az elnyomott véget pedig az ujjai segítségével messzire pöckölni. Legszívesebben már nyúlna a másik szál után, de időközben meggondolja magát és inkább több figyelmet szentel a mellette fekvő hölgynek.
-Megmondod a neved?
Nem mintha annyira érdekelné, de legalább szólíthatná valahogy. Nem akart túl sokáig hallgatni, félő volt, hogy az ismeretlen idő előtt ráun. Igaz, nem szereti a sablonos beszélgetéseket, de ezúttal eltekint ettől és nem rögtön azzal kezdi, hogy agresszív állat, az nem tenne jót a dolognak.
Utoljára módosította:Reviczky Kornél, 2013. július 28. 21:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. július 28. 22:53 | Link

Jeremy (A nagyképű zseni)
Megkésve bár, de törve nem^^

Mielőtt Diamond válaszolna, hátranéz. Áh, ez nem ő volt, persze - nyugszom meg egy pillanat alatt. Ez csak egy sima macska. A szerencsétlenebbik, génhibás fajtából. Szeretjük, de tökkelütött.
- Miért tenném? - hangzik most meg, és pontosan úgy hangzik, ahogy általában elképzelem, hogy beszélne a Sátán Macskája, ha tudna. Mint valami istenség, akinek szilárd meggyőződése, hogy mi csak a szánalmas alattvalói vagyunk, csak arra jók, hogy kiszolgáljuk őt. Amúgy tényleg ez történik. Néha kicsit úgy érzem magam Ágo és a macska mellett, mint egy papucsférj, akivel mindig elvégeztetik a szennyes melót.
- Te teljesen begolyóztál, Alex - morgom magam elé, és megunva a fura szituációt, megindulok a macska felé. Majd ha végre otthon vagyunk, kivallatom Ágot és a szőrmókot is, mi volt ez pontosan.
- Cic-cic - hívogatom a szörnyet, és óvatosan közelebb gurulok. Diamond arra is lusta általában, hogy megmozduljon, de most úgy kuporog ott, mint azok a macskák, akik a következő pillanatban elugranak. És tessék. Amint odaérnék, eltűnik a bokor túloldalán. Látom magam előtt, ahogy apró görbe lábait rakosgatja egymás elé, úgy iramodik. Olyan lehetetlen felépítése van, hogy hamar ki fog ebben fáradni, úgyhogy mielőtt végleg szem elől veszteném, indulok megkerülni a bokrot, hogy elkaphassam az állatot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 29. 13:57 | Link

Kornél


Néha a mellettem lévőre, néha pedig a kastély irányába nézelődtem. Lassan már kezdtem elszédülni, úgyhogy inkább lepillantottam a földre, és vártam a fiú reakcióját. Ahogy a sötétből kivettem, a fiú kissé elgondolkozott azon, hogy ki vagyok és mégis mit csináltam itt. Lehet rájött arra, hogy elaludtam? Mindegy, nem foglalkozom vele, hiszen, őszintén...szerintem ez vicces. Mikor már épp felálltam volna, hogy kinyújtóztassam a tagjaimat, a fiú leült mellém és megszólalt.
- Nos, ebben egyetértünk. Mindenki nagyobb hasznomat veszi, ha élek és virulok. Mondtam, egy apró mosollyal az arcomon. Sosem mutatom ki jól az érzelmeimet, de vannak olyan szituációk, amiknél ez kimondottan jól jön. Ebben például, néha csak mosolyogtam, néha pedig meredtem magam elé, de mélyen, magamban, izgatott voltam, hogy végre volt valaki aki megszólított. Legalább egy ismerős arcot már fogok találni a folyosón. Bár, amilyen "szerencsém" szokott lenni, még a végén kiderül majd, hogy képzeltem a srácot, vagy holnap elköltözik. Kicsit elgondolkoztam, megszűnt számomra a külvilág, majd mikor visszatértem, újra a fiúra pillantottam. A kastély fényei kissé megvilágították a mellettem ülő arcát, és bebizonyosodott, igazam volt: jóképű. Sőt. Újra megszólalt, felé fordultam, végighallgattam majd elmosolyodtam.
- Relax. Nem vagyok hippi. Csak fárasztó napom volt, jólesett egy kicsit kifeküdni. Mondtam, majd halkan, egy kicsit elnevettem magamat. Én? Hippi? Ugyan már! Szerintem ez még viccnek is rossz. Anyámék szerint lázadó vagyok, és az is maradok. Mindig a szemükbe röhögtem, mikor ezt vágták a fejemhez, de lassan már én is kezdek kicsit hinni nekik. Jenny meg persze az áldott jó kislány, anyuci és apuci kedvence. De én imádom őt. Újra elkalandoztam, eszembe jutottak az otthoni dolgok, mi lehet most Jennyvel és a családdal, majd mikor visszatértem a jelenbe, pislogtam párat, és már csak arra lettem figyelmes, hogy a fiú engem néz, mintha várna valamit. Kérdezett valamit? Jaj, igen.
- Yvonne. De ha akarod, szólíts Yvynak. Kapsz rá engedélyt.Az utolsó mondatomat, kissé öntelten mondtam, majd elnevettem magamat, és sóhajtottam egyet. Kicsit jobb idő volt, mint amilyen szokott lenni, de még mindig nem az igazi, hiszen, ha kilépek az árnyékból fenn áll a veszélye annak, hogy kigyullad pár hajszálam, azt pedig nem szeretném megkockáztatni. Fejemet ismét a fa törzsének döntöttem, de szememet nyitva hagytam. Mondjuk aludni már amúgy se tudnék, de jobb ha nyitva hagyom. Ismerem magamat, bármire képes vagyok.
- És téged, hogyan szólíthatlak? Feltéve, ha én is kapok valamiféle engedélyt. Mondtam mosolyogva, miközben a fiú szemét és arcát fürkésztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. július 29. 19:35 | Link

Fanni

Na nem mintha Márk igazi bűnben járó volna - Penge ellentéte -, de azért örömmel vette hogy nyugodtan és engedéllyel lehet éjszakázni. Az élvezetből ez egyáltalán nem von le semmit, annak ellenére hogy elég jól kiismeri magát azon kiskapuk között, amelyekkel kényelmesen megússza hogy lebukjon ha úgy van. De ez most más, nem egyedül, hanem sokad magával töltheti az estét.
Csak az a fránya meleg ne lenne, Márk kívül-belül ég, hiába az éjszaka. Akár egy fáklya, vezethetné az iskola és a falu népét valami szebb és boldogabb jövő felé. De hogy pontosan hova az várhat, eddig is működött nélküle valahogy a világ, kicsit még kibírja.
A színpad felé közeledve pillantotta meg Keikot és Rufust a nagy sokaságban. Átsuhant a gondolat hogy oda kéne menni hozzájuk, az ominózus eset óta nem beszéltek semmit, de gyors elvetette. Ha itt kettesben vannak, valószínűleg nem csak a véletlen hozta össze őket, hát had romantikázzanak, pedig erős volt a kísértés hogy betrollkodjon hozzájuk.
A zene is közrejátszott benne hogy ez ne történjen meg, de előbb valami hűsítőt akartam magába önteni. Ha betombolja magát a táncolok közé, egy jó darabig ott is maradna. Beállt hát a sorba, ami igencsak lassan akart haladni, ráadásul a tolakodást se mellőzték a mögötte állók. - Manók kellenének ide, jobban haladna a sor. - Morogta bosszúsan, amit helyeselt egy mellett gyerek, de a beszélgetés majdnem esésbe fulladt. Néhány felsőbb éves nem bírta visszafogni magát és a lendületét, majdnem bedarálták őket, egészen az asztalig lapítva az addig sorban állókat. Egy részüknek vicces volt a dolog, Márknak kevésbé - amúgy is pocsék az egyensúlyérzéke - többen élesen visszaszóltak, de rövidesen rendbe szedték soraikat. A legjobban kihozva a helyzetből ő azért ott maradt elől ha már odapasszírozták. Az egyik eladó pont kiszúrta, így leadta a kérést és megkérdezte a mellette lévő vöröstől is bocsánatkérés gyanánt, mert a fiú elesését ő fogta fel az asztal szélével együtt.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. július 30. 17:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

12
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. július 29. 21:02 | Link

Márk


 Tiff hihetetlenül örült. Talán még sosem volt annyira jókedvű és vidám, mint ezen az estén. Lépten-nyomon elöntötte a büszkeség mikor meglátta terve egy-egy megvalósított részletét, vagy mikor valaki leállította, hogy megdicsérje a rendezvényt. A számára hihetetlenül vidám mosolyt most nem bírta levakarni az arcáról, egyfolytában mosolyra húzódott a szája. Nem tudta még eldönteni, hogy sikítson, vagy sírjon az örömtől. A lány már órák óta sétált a felállított sátrak között, ellenőrizgetve, hogy minden rendjén van e. Már négy óra fele elkezdtek szállingózni a diákok, és mostanra úgy tűnt, hogy az egész iskola kiözönlött a rétre. A diákok nagy részét a vöröske a színpad előtt vélte felfedezni, ahogy őrülten riszáltak és ugráltak a pörgős zenére. Korábban, mikor a mozi résznél járt ott is látott elég sok összegyűlt párocskát. Még korán volt, de azért pár embert észrevett, ahogy meghúzzák magukat a kényelmes sátrakban.
 A késő esti levegő meleg volt, néha megtoldva egy-egy szélfuvallattal, így egész kellemessé varázsolva a légkört. Tiffany még nem igazán fordított időt magára, inkább egyre csak az emberek reakcióit leste, és egyre elégedettebb lett. Hamarosan viszont belátta, hogy megszomjazott, és érdemes lenne legördíteni egy pohár limonádét -a korai órára való tekintettel. Tudta, hogy nem a leghelyesebb dolog amit csinál, de beállt a sor elejére, hisz annyit már csak megérdemel, hogy kapjon egy hűvös limonádét. Hátulról tolakodás indult, és nem sok időbe telt, míg szinte az egész sor elesett. A vöröske majdnem átbukott az asztalon, de még sikerült lábon maradnia. Éppen meg akart fordulni, hogy ráripakodjon a sok értelmes nagydiákra, mikor valaki megszólította. Meglepetten nézett a mellette álló, ugyan csak lángszínű hajú fiúra. Kicsit váratlanul érte a szívélyes meghívás, de sikerült megeresztenie egy ideges félmosolyt.
-Öhm...Köszi szépen, jól jönne. Egy limonádét kérnék. -szólt félig a fiúhoz, félig pedig a pultoshoz. Megigazította a fekete masnit vörös hajában, és reflexszerűen, szinte ellenőrzésképpen végig nézett magán, hogy minden rendben van e. Az esti fényben, sötét ruhákban kezdett egy szellemre hasonlítani világos bőre miatt, de a haja legalább színt adott a megjelenésének. Aznap mosta meg loboncát, így most kibontva, puha hullámokban omlott végig a vállán.
-Amúgy tényleg nem kellett volna -mondja köszönésképpen diáktársának miután kézbeveszi a jeges hűsítőt.
-Tiffany Elswood -nyújtotta ki a kezét. Amióta itt van talán ez volt a legelső alkalom, hogy önszántából és elsőként mutatkozott be valakinek, de ma este semmi sem tudta lerombolni jókedvét.

Ruha
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. július 29. 21:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. július 30. 17:40 | Link

Fanni

Viszonozta a kézfogást, amit soha az életben nem fog megérteni, olyan szokatlan neki mindig ha egy lánnyal kell ezt megejtenie. Mindig olyan gyengéden sikerül megszorítania nekik, hogy teljesen puhánynak tűnhet, na de a félsz nagyobb hogy erősebben tegye. Régen mikor már "belenőtt" a kézfogásba, még maguk srácok között se értette minek mindig, kiváltképp ha olyanokkal kellett ezt megtennie akiket egyáltalán nem kedvelt. Persze azóta felnőtt a feladathoz. Előbbi nemnél a puszi-puszi egyszerűbb, kivéve ha egyiknél három kell, a másiknál kettő, ennek ide, annak oda... Komolyan valami minisztériumi rendelet kéne meg etikett óra s meglenne Márkó boldogsága.
Ugyanazt kérte magának is, mint a batgirl-nek. Mondjuk azt hitte színesebbet fog kérni, hiszen kínáltak meggyet, cseresznyét, meg valami kimondhatatlan nevű italt is ami szintén vörös volt. Hirtelenjében ezekre figyelt fel. Csak ha egyszer a film alapján öltözött ki Fanni, na mindegy. Márk csak egy filmet látott a sorozatból, igaz abban nem ittak vért, meg az alap storyval is akadnak meg nemértési problémái, hogy akkor azok vámpírok-e avagy sem. Nem vitte sose túlzásba a mugli filmek nézését és ez nem is igen fog változni a jövőben.
A kérés után viszonozta ő is a bemutatkozást, s egy kicsit arrébb sasszézott. A sor csak nagyobb lett mögöttük, mint ami volt.
- Szép kis tömegnyomor. Ám te is benne vagy a szervezésben? - Mintha rémlett volna hogy olvasta a lány nevét a szervezők között, a külföldi nevek meg hogy mennyire gyakoriak arról fogalma sincs. Jó, nem egy Smith vagy Potter amiket hallott Márk is eleget, de aztán kitudja. Képek nem voltak feltüntetve a hirdetéseken. S ha már udvarias kedvében van, megkínálta egy kis tüdőerősítővel is, tanárfajzatot nem látott a sokaság között egyenlőre. Akkor meg miért ne, legfeljebb még inkább arrébb állnak.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. július 30. 17:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

12
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. július 31. 00:23 | Link

Márk


 Kicsit erősebb kézrázásra számított egy fiú részéről, de feltűnt neki, hogy Márk szinte vonakodva teszi meg a mozdulatot. Mondjuk ezt teljesen megérti, mert ő is nehezen fogta fel, hogy miért kell bemutatkozáskor kezetfogni az ismeretlen féllel. Végülis a fiúknak azt a szokását sem értette, hogy minden találkozáskor kezetráznak. Mégis csak minek?! Mindegy is.
-Igen, itt van az egész suli -mondja ragyogó arccal körbetekintve- Hát mondhatjuk, az én ötletem volt minden...-e mondat után csak úgy árad belőle a büszkeség- Neked tetszik? -teszi fel azonnal a kérdést, hisz addig még nem igazán volt esély személyesen érdeklődni a napforduló sikere iránt. Azért mindenképpen a legjobbakban reménykedett.
 Márkkal együtt állt arább, és ő is végig nézett a hosszú soron.
-Dehát van még italos stand. Meg az összes sátorba van kaja, meg pia -szólal meg szinte kifakadás szerűen, de csak a mellette lévő vöröshez intézve szavait.
Kissé meglepődik, mikor a fiú cigarettát kínál, és egy egyáltalán nem rellonos megnyilvánulás hagyja el a száját, dehát nem akarja, hogy baj legyen a rendezvényen.
-Ugye tudod, hogy az iskola területén tilos a dohányzás?! -suttogja feszülten, és kezével eltakarja a srác cigisdobozát, közben pedig nézelődik, hogy nem pillantotta e meg őket valaki.
-Legalább gyere kicsit távolabb a tömegtől -ripakodik rá halkan a fiúra, majd megfogja a kezét, és jól tudván, hogy hova indul vezetni kezdi az emberek közt. Hamarosan kilépnek a koncert varázsbuborékából, és hirtelen csend veszi körül őket, melybe csak pár diák nevetése, és beszélgetésfoszlánya zavar bele.
-Gyere...-húzza tovább is maga után. Nem sok időbe telik, megpillantják a hatalmas tábortüzet, de Tiff emellett is elhalad, amíg ki nem érnek a kívülről gyéren megvilágított sátrak közé. Itt-ott emberalakokat lehet kiszúrni, pár sátorból pedig kihallatszik a heves dumálás.
-Sátorba akarsz menni, vagy kint szeretnél maradni? -kérdi szembefordulva Márkkal. Ha az előbbit választja, már tudja is, milyen sátortípus a legmegfelelőbb, ha viszont az utóbbit, akkot annyit kell tegyenek, hogy eltávolodnak még egy kicsit a sátraktól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. július 31. 19:35 | Link

Fanni

Sejtése beigazolodott, s hogy mindez egyedül Fanni fejéből pottyant ki az elismerésre adott okott. Főleg hogy megszervezni is sikerült, biztos rengeteg kérvénnyel, megvalósítási ötlettel kellett bombázni az igazgatóságot, na meg saját dök társait is befűzni. A piszkos anyagiakról nem is beszélve.
A kérdésre mosolyogva hümmög egyet, agyon dicsérni értelmetlen lett volna hiszen nemrég érkezett le a kastélyból, de amit eddig tapasztalt Márk, az meggyőző volt. Maradhatna ilyen az egész este és még cigijével is spórolt. Igaz, azon meglepődött hogy nem azzal tették helyre, hogy fúj büdös, meg az ezzel járó megnyilvánulások. Másrészről érthető, ha ő szintén benne lett volna a szervezésben hasonlóan reagálna. Önkontroll fejlesztés gyanánt gondolta a sajátját szálát is inkább elrakta a dobozzal együtt a zsebébe, de csak az útobbit sikerült. Amint megragadták kiejtette a kezéből, túl lassan nyúlt volna érte, de addigra a lány lendülete már magával sodorta őt. Fájó szívvel vett tőle végső búcsút amint eltűnt a szeme elől a sötétben, valaki biztosan jól jár ha észreveszi.
De ez van, a szánhúzó kutyák erejével megáldott rellonos arrébb húzta a veszélyes mértékű tömegből. Lassan visszanyerte egyensúlyát is a szlalomozás közepette, nem beleesve a tűzbe. Ott maradt volna szívesen - a mégnagyobb meleg ellenére és hogy jobban ki legyenek téve a szúnyogok támadásainak -, azzal a néhány mugli barátjával akije van gyakran szoktak csak úgy tűzet csinálni. A sátor volna talán a legbiztonságosabb, hát arra tette le a voksát.
- Akkor legyenek a sátrak.
Nem ismervén Fanni gondolatait rögtön belépett a hozzájuk legközelebb állóba, most ő vezetett. Kint se lehetett panaszuk a fényviszonyokra, de bent szemkápráztató volt a sok füzér ami a világítást szolgálta. Pislognia kellett néhányat hogy hozzászokjon. Az egész úgy nézett ki mintha hatalmas szőnyegek szélét illesztették volna egymáshoz, nem törödve azzal hogy mintában és színben mennyire passzolnak egymáshoz, de így volt jó, a művi rend sosem volt Márk ínyére.
Ellengedte Fanni kezét - ami eddig olyan természetesnek tünt ahogy haladtak hogy különösképp fel sem tűnt számára - s egyből kiterült az egyik szőnyegen. Nem a fáradtság miatt, hanem annyira hívógató volt hogy meghemperegjen rajta, akár egy ázott kutyának az elé leterített törölköző. Azért nem vitte túlzásba, néhány másodpercnyi kilapult állapot után átfordult a hátára majd fel is ült rögtön, zsebeiből kidobálta maga mellé a fölösleges dolgokat ami zavarta kényelmét.
- Egy ilyet a hálótermünkbe is eltudnék képzelni, ha véleményezni kell a rendezvényt írásban és ódákat zengek majd, te pedig bejuttatod valahogy hozzánk.
Üzleti érzéke mindig a lehető legjobb pillanatokban villantja meg magát, önelégültségében magához húzott egy párnát és tarkója alá tett kézzel rádőlt. A mennyezeti mintákat bámulva folytatta, nem azokhoz szólva.
- A stílus mellé kiszolgáló személyzet és háremhölgyek is járnak, mert jöhetnek azok is? - Mert hát ki tudja, lehet nem csupán varázslat meg manók keze munkája az itteni berendezés. Áh tényleg, elfogadná egyet nem csak otthonra. Erről jut eszébe, otthoni manójuk is Fanni, felnevetett saját gondolatán és úgy fordította fentről a tekintetét a lányra, mintha csak hasonlóságokat keresne a saját Fannija és közte
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

12
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. július 31. 22:31 | Link

Márk


 Márk gyorsan döntött, és Tiffnek csak arra volt ideje, hogy helyeselően bólintson, már is szerepet cseréltek, és mostmár a fiú rángatta őt be a legközelebbi sátorba. Igazából teljes elismeréssel tartozott a srácnak, az egyiket választotta a lány kedvenc sátor típusai közül, habár erről nyilván nem tudott. Fényecskék, melyek erősen megvilágították az egész helységet, a földön mindenütt kényelmes, puha szőnyeg szerű lepedők, párnák, a bal alsó sarokban pedig a lány megpillantotta a kis ételes-italos előkészített kosárkát. Még amielőtt elkezdtek volna özönleni a diákok, az egyik manó letámadta, és belétuszkolt szinte minden egyes ételből egy példányt, amikkel aztán megtöltötték a kosárkákat. A vöröske bekellett vallja, soha sem látott még ennyi finomságot egyheyen. Amikor Márk elengedte a kezét szinte elrántotta meglepetésében, hisz fel sem tűnt neki, hogy mindvégig ujjaik össze voltak kulcsolva. Gyerekes mozdulattal elrejtette a kezét a háta mögé, mintha az előbbi egy titok let volna, amit senki sem szabad megtudjon, de aztán gyorsan ernyedtem leengedte, és remélte, hogy a fiúnak nem tűnt fel. Ennek nem is volt túl nagy valószínűsége, hisz a másik vöröske teljesen uralma alá vette a szőnyeget, és kutya módjára hempereg rajta. Ezt már Tiffany sem álhatta kacagás nélkül, azonnal kitört belőle a hangos nevetés, ami csak akkor apadt el, mikor a fiú felült - hogy aztán visszafeküdjön, és kényelembe helyezze magát.
-Csak egy kicsit lenne nehéz áttervezni az egész klubbhelyiségeteket...-eresztett meg egy újabb mosolyt, és eszébe jutott, hogy még fogalma sincs, hogy  milyen házban lehet a mellette heverésző srác. - És pontosabban melyik hálótermet is kéne átrendezni? -teszi fel a kérdést, hogy tisztázza az előbbi gondolatát.
-Nem, sajnos az extraszolgáltatásokért dupla árat kell fizetni -feleli tettetett komolysággal, miközbe törökülésbe helyezkedik, és beleszürcsöl a limonádéjába, aminek a felét mellékesen út közben ráöntötte valakire.
-Mi van? Mit nézel? -kérdi kíváncsian, de hangja kicsit keményebben szól, mint ahogy akarta volna, s szinte vádlóan hat. Pedig igazából csak attól fél, hogy lehet van valami az arcán, így kicsit kínosan a pofijához nyúl, és próbálja letörölgetni a nem létező piszkot. Nem akar nevetségesnek tűnni, de tényleg aggódik, mert mi van, ha például ott díszeleg az arcán egy hatalmas sárfolt, vagy kitudja mi, és ő meg nagyon nyugodtan üldögél? Amúgy is írtózik a mocsoktól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. augusztus 1. 13:37 | Link

Fanni

Mindent körülményt figyelem bevéve - a meleg, a fények, színvilág - csak néhány szikra hiányzott hogy a vörösök között kirobbanjon valami, miután visszakérdezett Fanni, majd gyorsan törölgetni kezdte az arcát. Ahol hozzáért a dörzsölés miatt ott is kivörösödött, ilyen fehér bőrnél nem volt nehéz átradíroznia a színét. Rövid ideig csak szórakozottan nézte mit tisztálkodik, aztán megelőzve az újabb kérdést Márk saját orrához nyúlt oda, hogy kicsit megvakargassa, ezzel akarta jelezni, hogy azt se hagyja ki a nagytakarításból Fanni. Persze az égadta világon a szeplőkön kívül nem volt ott semmi piszok, de fő az alaposság.
- Téged. Vagyis igazából semmit, vagyis de. - Hát ez kicsit Byalexes lett, a mugli hülyeségek, az a kevés is egyből ráragad. Fejét gondolkozva eldöntötte, mert Márk jobban meglepődhetett a neki szegezett kérdésen, mint amennyire Fanni tette azt az ő tekintete láttán. - Ja, csak elmerengtem azon hogy hasonlítasz a manónkra... vagyis nem úgy. - Jaj Márk, beszélsz össze vissza, saját hülyesége küldte a földre újra, széttárt karjaival mintegy megadta magát előtte, de aztán lendületesen visszaült. Elég fura kettejüket csak úgy összevetni, neki sikerült.
- Ő is Fanni mint te, a szeme pedig szintén halványkék amivel olyan csúnyán szokott rám nézni ahogy te tetted előbb. - Ennyiben merül ki gyakorlatilag a hasonlóság. - Ám semmi sincs az arcodon, elég tiszta vagy elhiheted nekem, de ha kell valami ige, rémlik egy ilyen esetre!
Hát, csak összerakott egy értelmes gondolatsort, már amennyire tényleg az, Márk érti. Ilyen bókcsokor után gyorsan terelni akarta a beszélgetést vissza a nagyobb haszonnal kecsegtető üzletre.
- Levitában kéne a gólyalakot, az úgyis csak átmeneti menekülttábor - Közben felállt mert kiszúrta a süteményes tálat és egy kosárkát félig bepusztított. Fél szemét azért Fannin tartotta, hátha valami újabb kirohanásra készül. - míg el nem leszünk osztva rendesen, azt meg simán átlehetne. Ha kell becsempészlek valahogy, aztán vitam et sangriem vagy hogy is van a mondás.
A "hogyanról" fogalma sem volt se a latin mondásnak, se a külsősként való bejutásnak. Ezen ráér akkor agyalni ha komolytalannak tűnő ötletére tényleg megkapja az igent. A kosárka közben elpusztult, kezéről lesöpörte a morzsákat és várta, tényleg be kell-e vetnie a bűbájt. Hol a pálcájára pillantott, hol a lányra, de addig is újra leült a szőnyegre, de most már a cipőjét is lerúgta magáról, lábával arrébb rugdosva őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

12
Jeremy Hunter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 5. 23:28 | Link

Alex


Mivel totális csend van, legfeljebb a légmozgás hallható, meg a falevelek suhogása, így tisztán ki tudom venni a srác szavait, és majdnem fel is röhögök, éppen csak hogy vissza tudom fojtani. Bejött a tréfám, a másik oldalon lévő ismeretlen tényleg elhitte, hogy a macska szól hozzá. Mekkora idióta...
Aztán egyszer csak kicsit alábbhagy a jókedvem, mert az idegen úgy dönt most már tényleg levadássza a macskát, akinek ez egyértelműen nem tetszik. Ugrás kész állapotban fürkészi a számomra láthatatlan becserkészőjét, aztán egyszer csak ismét felém fordul és már vetődik is. Egek, ez a szőrzsák tényleg nagyon nem akar hazamenni. Vajon a srác bántja őt, vagy csak szimplán ennyire nem jönnek ki jól?
Bárhogy is legyen, nem változtat a tényen, miszerint a macska majdnem a képemben landol. Ami megment tőle, az a meglepően gyors reflexem, amit nem tudom honnan szalajtottam így hirtelenjében, de tény, hogy villámgyorsan az oldalamra gördülök és valamiképp ugyanezzel a mozdulat sorral egybekötve kinyújtom a karjaimat is, ami által megragadom a macskát a levegőben.  Igazából nem tudnám megmondani melyikünk lepődött meg jobban, csak bámulunk egymás szemébe, majd arra eszmélek, hogy a surrogó hang a közvetlen környezetemből jön, aztán abba marad... és egy srác bámul ránk a tolószékéből.
Tolószék. Tolószék? Ez most komoly? Annyira váratlanul ér, hogy egy rövid időre teljesen lefagyok, majd a fogságba ejtett szőrmók mocorgására észbe kapok és ülőhelyzetbe tornászom magam, közben nem eresztve a rabul ejtett állatot, aki nem túl nagy erőbedobással, de határozott elszántsággal igyekszik kitúrázni az ölemből, hogy kereket oldjon. Megerősítem a fogásomat rajta, majd a másik srácra nézek, kissé felvont szemöldökkel.
- A tiéd? Jobban is figyelhetnél rá. Nem szeretek macskatámadásra felriadni...
Hangomat igyekszem kicsit más tónusba helyezni, hogy ne egyezzen tökéletesen az iménti megnyilvánulásaimmal, melyet a diáktársam eddig a szökevénynek nyilvánított, de persze ez nem olyan könnyű, így igazából valószínűleg gyanút fog fogni, én pedig majd mindent tagadok. A tökéletes ártatlanság mintaképe leszek, mint aki mit sem tud az imént történtekről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sophie Alsen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 7. 19:57 | Link

Noel

A többnapos kánikula miatt a diákok beszorultak a kastély hűvös falai mögé. Én személy szerint utálom a nyarat, az egyetlen jó benne az, hogy lehet a szabad ég alatt fürdeni. Egész héten és az előzőn is a klubhelyiségben poshadtam és vártam, hogy elviselhetőbb idő legyen. A tanárok a kastély falaira varázslégkondicionálót varázsoltak, de még így is nagyon meleg volt. Ezek a varázslégkondik nem olyanok, mint a mugliké, mert miközben hűt, közben az időjárást is bemondja. Aztán tegnap este nagy vihar lett, és most egész tavaszias idő van. Amint a légkondikat meghallgattam, rohantam ki a szabadba, hogy kiélvezzem az átmeneti jó időt.  Leültem egy nagy tölgyfa árnyékába, és néztem, ahogy egyre több ember tódul ki a kapun, hogy kihasználja a jó időt. Még több, mint egy hónap van a vizsgákig, mégis nagyon év végi hangulat van. Lágy szellő súrolja az arcomat. Előhúzom a varázspálcám, és a lehullott faleveleken gyakorlom a lebegtető bűbájt : Huss és pöcc! Még egy ideig bénázom, amikor elmegy a nap. Lehet, hogy ma este is vihar lesz? Remélem igen. Egyre több felhő gyülekezik az égen. Gyorsan felkeltem, és beszaladtam a kastélyba. Felkaptam egy esőkabátot, meg a könyvem, és futottam vissza. Jól tettem, hogy elhoztam az esőkabátot, mert mire visszaértem, már csöpögött az eső. Leültem egy padra - nem nagyon volt már senki a réten, majdnem mindenki bemenekült az eső elől - és nekikezdtem az olvasásnak.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. augusztus 12. 11:20
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan Wayne
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 8. 13:38 | Link

Natacha

Jobban belegondolva választhatott volna kevésbé veszélyes hobbit is. Mondjuk rajzolhatna, lényegesen kisebb az esélye, hogy kiszúrja a szemét a ceruzával, mint egy nyílvesszővel. Tény, ami tény, nem volt sok választási lehetősége, elvégre Harry igyekezett minél kisebb mozgásteret adni neki, de ezt legalább élvezte. Ilyenkor csak és kizárólag ő irányított, nála volt a döntés és nem az apja határozta meg, hogyan is kellene lőnie.
Ennek a sportnak egyetlen komoly hátránya volt, mégpedig az, hogy folytonosan nyomot hagyott maga után. Gyűlölte, ha mások könnyedén beazonosíthatják, azt pedig még jobban, ha esetlegesen rá is találhatnak. Ethan a saját útját járta a saját kis világában és nem szívesen fogadott betolakodókat, csak és kizárólag abban a esetben, ha a betolakodóban volt valami, ami megragadta a figyelmét. Ha ő maga is különcnek minősült, épp úgy, mint a fiú egész életében.
Az íjat óvatosan becsúsztatta az ágya alá, mivel nem tűnt túl jó ötletnek ezzel rohangálni a többi diák között. Na, nem mintha komoly vérengzést tervezett volna, épp csak senkire sem akarta ráhozni a frászt. Mugli körülmények között nevelték és hihetetlenül keveset tudott a varázsvilágról, amíg bele nem csöppent; gyakorlatilag semmit. Éppen ezért tisztában volt vele, hogy az aranyvérű aranyifjúk is körülbelül annyira lehetnek otthon a normál emberek között, mint ő annak idején a varázslatok otthonában. Semennyire.
Nem szerette a bezártságot, szüksége volt rá, hogy érezze: szabad. Már amennyire a körülmények itt megengedték. Ezúttal nem menekült semmi elől, csak élvezte a napsütést. A rét megfelelő helynek tűnt, hogy magába szívjon némi D-vitamint, így csak felcsüccsent egy elérhető magasságban lévő faágra és lehunyt szemekkel hallgatta a diákok nyüzsgését.
Utoljára módosította:Ethan Wayne, 2013. augusztus 8. 13:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Natacha Couteau
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 290
Írta: 2013. augusztus 8. 14:14 | Link

Ethan

Nagyon meleg van. Kicsit túl ságosan is. Még a kastélyban is. Az ember azt hihetné, hogy egy ilyen épületnek van egy kis hőszigetelése, de nincs. Inkább kimegyek a szabadba, minthogy bent punnyadjak. A friss levegő úgyis jót tesz, meg amúgy is, nem nagyon ismerem még a környéket, és itt az ideje ezt megtennem.
Egy fehér topban és rövid farmernadrágban indulok útnak, de a kapun kiérve azonnal meg is állok. Itt maradok a réten, nem egyek sehova, max 1-2 óra múlva. Szép ez a rét, nagyon, és valami azt súgja, hogy sok időt fogok itt eltölteni az évek során. Nem is tudom miért, talán a fák miatt, vagy....mit tudom én. Kiskoromban sokat másztam fára,anyuék nagy örömére. Ők nem igazán voltál úgy oda érte, mert féltek, hogy összetöröm magam. És nem ok nélkül. Számos horzsolás, és kisebb seb keletkezett az évek során a kezemen, lábamon, vagy testem egyéb részén. Most is az egyik fá irányába indulok el, és pár perc némán állás után egy mély levegőt veszek és felmászok a fára. Minden gond nélkül sikerül a mutatvány, és az egyik ágról nézem a kastélyt. Egyszer csak egy fiú telepedik le a fa alá, amin én is ott vagyok. Kicsit előredőlök, hogy jobban szemügyre vegyem a srác arcát, de ez nem tűnik túl jó ötletnek, mert attól a lendülettől majdnem le is esek. Szerencsére még idejében sikerül megkapaszkodnom a fa ágában, így nem sérültem meg, de egy lányos sikolyt azért hallatok. Leugrok, és egy zavart mosollyal nézek a fiúra, aki most biztos hülyének néz.
- Szia, megzavartalak? - kérdem, egy mosollyal kísérve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mivel nő vagyok, így nem tudom mit akarok, de fenntartom a jogot hozzá, hogy hisztizzek ha nem kapom meg.

már nekem is van :3 - kérdezz
Ethan Wayne
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 8. 14:25 | Link

Natacha

Az idő tökéletesen elveszítette jelentőségét, miközben a zajokat hallgatta. Rengeteg lezáratlan ügye akad, amikkel záros határidőn belül szembe kellene néznie, de ez ebben a pillanatban egyáltalán nem érdekli. Jól esik egyszerűen csak létezni ebben a pillanatban. Meleg van. Túlságosan is meleg, de a fák árnyéka szolgáltat némi enyhülést.
Hihetetlennek tűnik, hogy már az ötödik évét tapossa a falak között, kisebb megszakításokkal, az azonban még hihetetlenebb, hogy ezúttal meg kell ismételnie az ötödiket, mivel szinte lehetetlennek érzi, hogy ilyen rövid idő alatt pótolja a hiányosságait. Szeretné, de egy bizonyos részét tökéletesen hidegen hagyja a dolog. Hazament, mert ez volt az elvárás. Ezzel szemben a nyakába kapott egy adag „atyai gondoskodást” és futhatott néhány tiszteletkört, mielőtt visszajött volna az iskolába. Hát ezért lesz jövőre ismét ugyanitt.
Amíg a lány meg nem csúszik a fán, észre sem veszi, hogy nincsen egyedül. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy sikerült teljesen kizárnia a külvilágot. A sikolyra felpillant és még éppen elkapja  a pillanatot, ahogyan a  szőke kecsesen landol mellette. Ethan még sohasem látta azelőtt, de vélhetőleg nem veszített semmit.
-Nem volt miben megzavarni. –küld felé egy mosolyt. –Nem gondoltál még rá, hogy komolyan megsérülhetsz, gólya?
Mert ebben egészen biztos volt. Általában véve tudta, kik is járnak alatta, hiszen tényleg minden idejét a kastélyon belül töltötte, ezzel a lánnyal azonban még sohasem futott össze. Valójában lehetett volna egy bujkáló felsőbb éves is, de a szöszi nem annak a típusnak tűnt, így hát próba szerencse alapon maradt a gólya megnevezésnél.
Utoljára módosította:Ethan Wayne, 2013. augusztus 8. 14:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Natacha Couteau
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 290
Írta: 2013. augusztus 8. 14:48 | Link

Ethan

Kezdem egyre jobban azt hinni, hogy nem igazán fogok átmenni a vizsgán és ismét elsős leszek. De végül is ez nem olyan nagy baj, mert úgy legalább több időm lesz hozzászokni a kastélyhoz, és a tananyaghoz. És amúgy is egyszerűen nem tudom rávenni magam arra, hogy elkezdjek tanulni. Néhányszor elkezdtem már olvasni a tanulni való dolgokat, de mindig úgy éreztem, hogy már tudom,amit kell, így nem is foglalkoztam vele sokat.
- Biztos? Mert valamin nagyon elgondolkodtál. - Felelem egy vigyor mellett, kezem a csípőmre téve, majd leülök mellé, ha őt nem zavarja. Mondjuk akkor is leülnék,ha zavarná, max elküldene. Bár ha eddig nem tette meg, akkor remélhetőleg nem is fogja megtenni.
Gólya? Ennyire látszik rajtam, hogy új vagyok? De ez érthető, mivel gondolom ismeri azokat, akik már régebb óta itt vannak, és ebből következhettette ezt a feltevést. Na mindegy, ez most nem fontos.
- Öhm... Nem, nem igazán. Végül is miattad estem le majdnem, meg amúgy sem lett semmi bajom.- Na jó, lehet nem volt túl szép dolog őt hibáztatni, de nem gondoltam komolyan, és remélem, nagyon remélem, hogy ez le is esik neki, a vigyorom láttán, vagy halk nevetésem hallatán.
- Amúgy a nevem Natacha Couteau. Téged hogy hívnak? - Mutatkozom be, és kezem nyújtom felé, és barátságos mosoly mellett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mivel nő vagyok, így nem tudom mit akarok, de fenntartom a jogot hozzá, hogy hisztizzek ha nem kapom meg.

már nekem is van :3 - kérdezz
Ethan Wayne
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 8. 22:09 | Link

Natacha

Igazat kellet adnia a lánynak, tényleg ismét túlzottan elkalandozott. Ő már csak ilyen volt. Ezt takarta a „saját kis világ” kifejezés, ahová elég gyakran elmenekült a hétköznapi problémák elől. Szeretett úgy tenni, mintha minden rendben lenne és általában ez vezetett odáig, hogy a környezete életképtelennek nézte. Be kellett ismernie, hogy talán –de csak talán– tényleg rosszul vannak bizonyos áramkörök összekötve neki odabent, de persze ezt a világért sem mondta volna ki hangosan.
-Az élet nagy problémái. –eresztett meg egy mély, színpadias sóhajt.
Nem szándékozott beállni azok közé a kastélylakók közé, akik folyton a családi és egyéb problémáikról panaszkodtak. Tulajdonképpen az iskolát akár menekülttáborrá is alakíthatták volna, annyi volt itt a komoly lelki és mentális problémával küzdő árva vagy félárva egyén. Na, nem mintha ez Ethant zavarta volna. Amíg senki sem szándékozott beleszólni az ő problémáiba vagy őt fárasztani a problémáival, addig ő nagyon jól elvolt.
Egy pillanatra felmerült a fiúban, hogy komolyan elgondolkozik a lány helyzetfelismerős képességén, de végül úgy döntött, hogy egyszerűen csak viszonozza a vigyort és felpillantott abba az irányba, ahonnan a szőkeség mellé érkezett.
-Sajnálom, majdnem teljesen elfelejtettem, hogy én rángattalak le onnan. –ismerte el egy vállvonás kíséretében.
Sohasem tartozott azok közé, akik nem értik a poént, egyszerűen csak néha nehezebben kezelte a fárasztó humort. Ennek ellenére semmi problémája nem volt a lánnyal, sőt leginkább csak és kizárólag magával volt némi gondja, de igyekezett ezt háttérbe szorítani, nehogy Natacha –mint időközben kiderült– sikoltozva meneküljön el. Határozottan nem tett volna sokat a hírnevéhez, hogy az elsősök fejvesztve menekülnek a közeléből.
-Ethan Wayne. –elfogadta a gólya kezét és szélesen elvigyorodott. –Gondolom, te sem azért jöttél ki, hogy lezúgj a fáról. –jegyezte meg mintegy mellékesen és végigdőlt a lány mellett a füvön.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Natacha Couteau
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 290
Írta: 2013. augusztus 9. 08:53 | Link

Ethan

Nem akarok a magánügyeibe, és a saját világába belekontárkodni, mert azzal talán csak magamra haragítanám, és azt nagyon nem akarom. Így bármennyire is izgat a dolog, tűrtőztetem magam, hogy ne kezdjek el kérdezősködni, bár egy kicsit nehezemre fog esni. Válaszára csak egy mosollyal felelek. Nem tudom milyen gondjai lehetnek, és nem is tudom elképzelni. Nekem még soha nem voltak olyan gondjaim, amiről így el kellett volna gondolkodni, igazából, még soha nem is érzékeltem, ha voltak is. Én hamar el tudom felejteni, és túl tudok lépni mindenen, és bár ezt talán mások nem nézik jó szemmel, de én így vagyok boldog. Nem sok dolog tad a boldogságom útjába állni.
- Ne okold magad emiatt. Nincs semmi baj. Végül is nem lett semmi bajom. - Mondom egy mosoly kíséretében. Valójában én bármilyen körülmény között képes vagyok veszélyes helyzetbe hozni magam, de valahogy mindig jól jövök ki mindenből, max 1-2 kisebb seb marad emlékként.
- Nem, nem azért jöttem - Felelem egy vigyor mellett. - Csak körül akartam nézni a kastély körül..... és erről a fáról - mutatók fel a lombok közé, valahogy máshogy néz ki a kastély, és magasabbról szerintem sokkal szebb minden.Szeretem a magasságot, mégha az veszélyes is. - Szokásomhoz híven megint túl sokat beszélek, rossz szokásom, de nem tudok leszokni róla ez van. - De ez téged biztos nem érdekel, szóval inkább befogom. - Fejezem be, és egy halvány félmosoly látszik az arcomon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mivel nő vagyok, így nem tudom mit akarok, de fenntartom a jogot hozzá, hogy hisztizzek ha nem kapom meg.

már nekem is van :3 - kérdezz
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 12. 17:59 | Link

Jenna Grin


És ismét eljött egy újabb nap, ami által egyre közelebb kerülünk a vizsgákhoz, de valamiért nem félek a vizsgáktól, bár nem tanultam rájuk olyan sokat, de ez általában így szokott lenni, hogy vizsga előtt nem félek, de mikor elkezdődik a vizsga akkor én vagyok a legidegesebb, vizsgák előtt meg mindig én nyugtattam meg az embereket, hogy nem kell félni nem fog fájni. Fura szerzet vagyok én, de ez van. Most is a tanulás helyett inkább kimegyek sétálni egyet, nem akarok a kastélyban ülni egész nap és hallgatni a többieket, ahogy a tanulásról beszélgetnek. A rét felé veszem az irányt gőzöm sincs, hogy miért, de biztos megvan ennek az oka. Mikor legutóbb itt voltam, akkor Keiko is mellettem volt és valami programon vettünk részt, de már nem tudom, hogy milyen programon, de arra emlékszem, hogy jót beszélgettem a lánnyal, bár fáztam és elmentem, de egészen addig amíg nem kezdtem el fázni tök jól elvoltunk. Leülök a fűbe törökülésbe és az eget kémlelem, szép tiszta egy-két bárányfelhő van ami nem takarja el a napot, így az pont rám süt, amitől úgy érzem magam, mint egy hal amit épp most sütnek ki az egyik éttermi konyhán. nagyon nagy a csönd, szinte alig vannak kint diákok, kezdem úgy érezni, hogy csak én vagyok az a bolond aki tanulás helyett a kastélyon kívül van. Mindenki bent van a kastélyban, és örül, hogy nem kell a tikkasztó melegben lennie, de én nem, én más vagyok, maximum egy órát bírok bent ülni, de ha már többet ülök bent fényes nappal a négy fal közt, akkor minden bajom van és inkább kint sétálok. A sétából most a réten ülés lett azt is egyedül teszem, olyan érzésem van, mintha kerülnének az emberek, bár szerintem ezt csak én beszélem be magamnak, de azért hiányzik a társaság, csak reménykedem abban, hogy van még legalább egy olyan ember aki ilyenkor kijön ide és beszélgethetünk, na de nem a tanulásról, hanem úgy mindenről, ami nem a vizsgákkal kapcsolatos, most nem is szeretnék erre gondolni, elég lesz nekem csütörtöktől a vizsgák miatt félnem. A fűben ülés közben egy magyar költő verse jut eszembe, vagyis pontosabban abból egy részlet.
~És ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban, hol méz, hol áfonya.~Nem tudom, hogy miért épp ez a vers jutott az eszembe, hisz ez csak park szerűség, de itt senkivel se csókolóztam, és nem is hagytak lábnyomot a régi szerelmeim, sőt szerintem Radnóti se itt írta ezt a verset.
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Jenna Harvey
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 12. 18:46 | Link

Rufus Smiley


     Tegye a kezét a monitorra! Érzem, ahogy átáramlik az energetikális, elektrosztatikus-érzésű metamorfózissal elegyített tényhalmazszerűség, csak küldje azt a nyamvadt SMS-t, mert már megettem a pörköltemet és fél órája csak egy kamerába bámulok! Ó, hogy az a... Elfelejtettem, hogy megszűnt a Budapest TV!
     Na, de térjünk vissza elfeledett hősnőnkre, aki még szerencsére mindig él, nem lett belőle sem mammut-csontváz, sem szénakazal a haja révén. Igen-igen, még mindig szén-dioxidot kovácsol az oxigénből, és mivel nem szereti a havat, nem vált hóemberré. Ez jó hír, nem? Legalábbis egy kis kurjantást adhatnátok neki, ha már úgy bandukol a réten, mint a legújabb olajmágnás Dallas-szereplő!
  Mert bizony: a mágustanoda mezejét szemelte ki, hogy elteljen az idő ezen a tikkasztó nyári napon. Már felemésztette volna a dögunalom, de úgy vélte; ha sürgősen nem tesz valamit az ellen, hogy ne végezze úgy, mint egy sivatagban álló fizetős wc-s néni, ezért elhatározta, hogy megismer valakit. Mert hogy itteni legkedvesebb barátait manapság nem is látja, pedig igazán hiányolja őket. Év közben egyszer haza is utazott, bár nem tett jót neki. Mióta tudatában van annak, hogy rendkívüli képességgel rendelkezik, alig érez késztetést arra, hogy szüleit egyáltalán meglátogassa, és visszatérjen a fekete napernyős Angliába.
Gondolatai ezer helyett most csak egy felé kavarognak. Igazság szerint most nincs is min töprengenie, pedig szívesen teszi. Ez is a melegtől van! Látod, kedves hőhullám? Senki nem szeret téged! Bár, Jenna lojális hozzád: rövid farmersortot húzott fel, amihez egy rövid ujjú, lenge szürke póló társul. Hajzuhatagja most fején csücsül, s egy két tincs lóg csak le elölről figyelmetlenség végett.
     Ahogy halad a réten lassan, de biztosan, megpillant egy fiút. Idősebbnek nézi legelsőre, de aztán bevillan számára; ez egy levitás srác és friss hús! Megvonja vállát, fokozza tempóját, s midőn odaér az említett legínyhez köszön neki:
- Hey! - mosolyog.
- Zavarsz? Azt hiszek, te öö is levitás vagyhm! Gondoltam köszönök - közli mondanivalóját, aztán nem várván meg a másik fél reakcióját, leül mellé és rászegezi tengerkék szemeit. A brit akcentusból és határozatlanságából ismét kitellett, ráadásul nyelvtana is zavarossá vált. Ezúton is gratulálunk, Jenna! Te lettél a hónap zoknija!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 12. 19:09 | Link

Jenna Grin


Már kezdtem magam egyedül érezni, amikor hirtelen a semmiből szinte hozzám fut egy lány, aki mosollyal az arcán köszön.
-Szia!-köszönök vissza én is mosollyal az arcomon, úgy tűnik, hogy nem egy visszahúzódó szótlan lány.-Nem zavarok, vagy nem tudom. Igen, én is Levitás vagyok, akkor ezek szerint te is. Kiváló gondolat volt ez tőled.-mondom a lánynak, majd lehuppan mellém, és szép szeme világával engem néz. Aranyos és jó fejnek tűnik elsőre, bár még nem találkoztam vele, de teljesen más, mint a többiek akiket eddig megismertem.
-Rufus vagyok. És szép a szemed. Mi járatban vagy itt erre?-teszem fel a kérdést, és a bemutatkozás résznél nyújtom a kezem, azért mégis csak ezt diktálja az illem, hogy bemutatkozásnál kezet rázzunk még akkor is, ha a beszélgetőpartnerem lány. Mondjuk eddig még senkinek se mondtam a suliban, hogy szép szeme van, de Jennanak tényleg gyönyörűek a szemei.
-Azt hittem, hogy csak én vagyok olyan elvetemült, hogy a tűzön napra kiüljek, de örülök, hogy nem.-mosolygok a lányra, és most én vettem át a figyelő szerepét, hisz szemeimmel most én fürkészem a lányt és várom a reakcióját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Jenna Harvey
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 12. 19:56 | Link

Rúúúfusz Cheesy



      Egyszerűen fojtogató ez a meleg! Még jó, hogy Jennánk nem teniszjátékos, mert most bizonyosan megállna benne az ütő! Bár azt mondják, van élet a halál után. Gondoljunk csak bele; Napóleon, Mátyás király, Van Gogh... Meghaltak. De mi viszont élünk! Pacsit erre! De megint elkalandoztunk. Tam.
     Kékjeivel fürkészi a másik alany labdaalakú látóeszközeit. Közben többé-kevésbé  elereszt egy kisebb mosolyfélét, ezzel biztatván, hogy mégsem ő a helyi pankrátor aki szétzúz mindenkit. Másodpercek teltek csak el, s nem hisz a saját fülének: bókot kapott. Jenna. Bók. Kapott. Jenna! Nyomban el is pirul, új neve ezentúl: Harvey Piroska. Zavartan veszi a levegőt, tekintete rögvest saját ölére szegeződik. Filmbeillő-jelenet ez kérem: hajába bele-beletúr a friss szellő, miközben a tűző nap égeti orcáját.
 - Köszön! - jegyzi meg végül fejét felkavartan, mint a vadonatúj deluxe kettőpontnulla kiadású bólogatós kutya a békefurgon elejében. A közmondáshoz híven még akár szalonna is lehet belőle, már ami a perzselő napsugarakat illeti. Legalább feldobná a járókelőket ez a szalonnaszagfal.
 - Hát ja! - szögezi le, már ami a kiülést illeti. Int is neki; ugyan mán telepedjenek le egy kicsit arrébb, ahol árnyék van. Tényleg nem rossz ötlet! A legmurisabb dolog az egészben, hogy fel szeretne kelni valahogy, de nem bír, lelassult a melegtől. Kész komédia, valaki hívja a TV2-őt (úgysincs jó műsor mostanában). Szőkénkhez képest a lajhár egy kapkodó idegbeteg! A feltápászkodáshoz most kevés az akarat, mint téliszalámiban a hóesés, de segáz! Megoldja valahogy.
    - Új vagy, ööö... Rufus! Rufus! - ismételgeti magát, mert ismétlés ismétlés a tudás édesmamája. Így legalább megjegyzi tulajdon, becses nevét eme férfiúnak. Közben sikerült két lábra állnia, és még a gravitáció is a földhöz vonzza, úgyhogy egyelőre megnyugodhat a "Halálosan imádjuk Jennát!"-tábor. Még egy kérdést intéz a srác felé. Megérdeklődi honnan származik. Ilyen nevet bizony ritkán lehet hallani, és sanda gyanúja, hogy nem itteni polgár. Ügyetlenül biccent egyet fejével, majd kinyújtja kecses lábát, hogy továbbléphessen innen.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 12. 20:54 | Link

Jeeenaa Cheesy


Csak ülök és nézem ahogy Jenna próbál átmenni az árnyékos oldalra, jól tudom, hogy engem is odahív, de most gonosz leszek és végignézem ahogy lajhár üzemmódban átmászik az árnyékba, majd ha összejött neki a művelet akkor követem én is.
-Igen új vagyok. Londonból érkeztem, és te?-teszem fel a kérdést, majd figyelmesen hallgatom ahogy a nevemet egymás után kétszer is elmondja, feltehetőleg így próbálja memorizálni azt, de először arra gondolok, hogy valamit szeretne nekem mondani, csak nem jön össze, de nem. Megértem a lányt, ha így könnyebb neki megjegyezni a nevem, akkor nyugodtan, bár én még nem tudom  nevét, de nem szeretnék itt erőszakoskodni, hogy árulja már el a becses nevét, az pofátlanság lenne, ha akarja akkor majd elmondja egyszer, de most jelen pillanatban azt se szeretném, hogy csend legyen köztünk, ezért muszáj vagyok valamit kérdezni vagy témát mondani neki.
-És hogy vagy?-teszem fel a kérdést, majd várom a választ is.
-Hogy telnek mindennapjaid ebben a tikkasztó melegben? Képzeld el, de először megvárom, hogy elképzeld csak utána folytatom...Nos, tehát akkor elképzelted már gondolom, hogy múltkor sétáltam a kastély körül és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valami mozog a fűben, hát először nagyon megijedtem, arra gondoltam, hogy óriás lettem, de azért csak nem. Gyorsan növök, de nem ennyire, ezért hát letérdeltem a fűbe és egy katicabogár volt az, bár lehet, hogy Marinak hívták, és akkor nem is katica volt, hanem Marikabogár, na, de mindegy. Bevittem a kastélyba, mentem, mendegéltem egyszer csak beértem a gólyalakba ott odatettem az ágyamra, hogy jobban megnézhessem, mondjuk már láttam katica-, vagyis ez esetben marikabogarat, de azért kíváncsi voltam, hogy mégis most mit csinál. Azt hittem, hogy majd kívánhatok tőle, mivel megmentettem az életét attól, hogy valaki ráléphessen, de nem. Fogta magát és elrepült, én meg utána futottam, nem akartam bántani, de azért szemmel akartam tartani nehogy történjen vele és ő csak repült,és csak repült és kirepült az ajtón a folyosóra, de én nem vettem észre a nagy futásban, hogy nem az ajtón fogok kimenni, hanem az ajtófélfának fogok neki rohanni, hát neki is rohantam, úgyhogy vagy fél órát az ajtó előtt feküdve töltöttem el. No, ennyi történet, ezt csak azért meséltem el, mert fáj a lábam és most nem akarom megvakarni a fülem, nehogy kihulljon a hajam.-jó, most bitos hülyének tart a csaj, de a meleg kihozzam belőlem azt, hogy össze-vissza beszéljek mindenféle hülyeséget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Jenna Harvey
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 12. 22:13 | Link

Ru, fuss! Grin



     Szeretném leszögezni, hogy drága hölgyünk nem az a beszédesebb fajta, aki bárkihez odamegy és csak úgy társalgásba kezd az illetővel. Sőt! Nem olyanra sikeredett, hogy buzgón cukin néz ki, a beszéde nyájas, hízelgő, hogy majd szétrobban a vidámságtól, de amint valaki felbőszíti, azonnal fogja a saját hörcsögét és beteszi a mikróba. Leszögezném ezt, de nincs szögem se kalapácsom. Utóbbival el is lehetett volna ütni az időt!
     Lánykánk azért szólította le a magában merengő fiatalembert, mert nemrégiben látta elsuhanni házának valamelyik dohos szegletében. Tisztában van azzal, hogy milyen érzés teljesen új helyre kerülni és egy idegen helyen jó sokáig magányosnak lenni. Tehát így került ide, a suhanc mellé, de már állnak is fel és tovagyalogolnak, hogy árnyék után kajtassanak.
 - London! Lucky... - csóválja fejét elkerekedett szemeivel. Egyrészt nem is hitte volna, hogy ő is angol, hiszen manapság ott már nem divatos a "Rufus" név. Bezzeg, ha az óvónő kiejti a száján azt, hogy "Dávid", máris a fél óvoda odanyargal. Na és a brit főváros? Ez nem igazság! Legszívesebben összetűzésbe kerülne a sráccal, amiért ő olyan klassz helyen lakott, neki meg csak a szomszéd Mary néni jutott, aki azt feltételezte Jennáról, hogy madárürüléket kent az ablakára. Eszelős világ.
 - Brighton - morcosan jegyzi meg lakhelyének kilétét. Az ifjú könnyen gondolhatná most: "Te is inkább áramot vezess, ne kocsit!". De nem így történt: alanyunk hosszasan részletezni kezd egy szimpla esetet, melyben egy katicát üldöz. Bocs. Marikabogarat. Mondjuk ez felettébb poénos, szőkeségünk is vihog egyet rajta, de a történet végén nem tud mást mondani, mint egy "wow"-t. Azt hiszem ennyi telik csak tőle jelenleg. Sajnos ez kevés és gyenge, mint Quasimodo hátúszásban.
       - Miért pont idejöttél? A sintérek nem végeznek valami jó munkát... - harap szájába, majd Rufus felé pillant - Csak egy Jenna-féle humorbonbonos kérdés volt. De azért milyen egy ketrecbe bezárva? - viccelődik, bár azon sem lepődnék meg, ha a fiú fogna egy hólapátot (nyáron) és agyonütné vele mondván; "This is Rufus!". Azért kíváncsian várja, hogy mit fog rá reagálni. Nem tartja magát bunkónak, hiszen akkor már rég megfogták volna, és fejbe kólintottak volna egy Árpád-kori törpemarhát.
Utoljára módosította:Jenna Harvey, 2013. augusztus 12. 22:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 72 73 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék