29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Tanári és képességoktatói pályázat reloaded, részletek a hírben!
Nagy baj van, kérem, riadó! Halló, halló, már megint egy Évnyitó!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 54 55 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 18. 23:32 | Link

Hedvig

Szörnyen meleg volt a kastélyban, hát önszántamból választottam a kinti járőrözést, mert hát a prefektus nem nyugodhat, annak mennie kell, ha esik, ha fúj, és akkor is, ha rárohad a melegben a póló.
Fáradt voltam, nyűgös voltam, nem volt kedvem ehhez az egészhez, már csak fel akartam slattyogni Kahlil irodájába, hogy kisajátítsam a zuhanyzóját, aztán elnyúljak az ágyon, és kész, ennyi mára. Éppen ezért indultam el a kastély felé, már csak a rét környéke volt hátra a napi sétából, úgyhogy ezt is le akartam gyorsan tudni.
Azonban egyszer csak egy mozdulatlan alakra lettem figyelmes. Gyanús volt, hogy csak úgy állt ott, de egyébként is, ilyenkor éjjel már nem kéne senkinek sem kint lennie, úgyhogy odamentem hozzá, hogy megnézzem mi történt.
Na fogadjunk, hogy egy rellonos keze munkájával hozott össze a jó sors már megint.
Egy lányt találtam sóbálvány átokkal kezelve, és valahogy nem tudtam megállni, hogy ki ne röhögjem.
- Most komolyan? Sóbálvány? Nem tudsz egyetlen rendes pajzsbűbájt se? - néztem rá észrevehetően igencsak kicsire becsülve a teljesítményét, aztán előhalásztam a pálcám, hogy kiszabadítsam a szerencsétlenül járt kölyköt. Komolyan, miért járnak ide ennyire élhetetlen emberek? Néha úgy érzetem, hogy a rellonosokon kívül az iskola maradékja olyan végtelenül reménytelen, hogy kár is rájuk az energiát pazarolni.
- Na meséld el nekem szépen, hogy miért is ne büntesselek meg azért, mert kint vagy takarodó után? - kérdeztem, várva a választ.
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. június 19. 02:56 | Link

Jeremy

Ó, anyám, ezzel a macskával csak a gond van. Direkt cicózik velünk, az holt zicher! Reggelig azzal fogok szórakozni, hogy felkajtatom az egész kastélyt körülvevő vidéket ezért a kis szörnyetegért. Nem kerekesszékek alá tervezték ezt a terepet, de elzötyögök a dudvásabb részeken is. Inkább, mint hogy a lebegést használjam. Minden bokor után azt remélem, hogy meg lesz a dög, és visszamehetek lefeküdni. Úgy az első húsz bokornál ez még elképzelhető volt, de most már kevéssé vagyok benne biztos. Én nem is értem, hogy jutott volna el idáig az a macska. Egyáltalán mennyire valószínű, hogy a Levita toronyból sikerült megérkeznie a földre, még ha sok kisebb tető is van alattunk?
Ágo rázott fel fél órája azzal az ágyamban, hogy Diamond - így hívják a macskát. a nevet nem én választottam. - a nyitott ablakon át távozott a szobájából. Nem konkrétan kérte, hogy segítsek megkeresni, de nyilván ez volt a célja azzal, hogy felvert hajnalok hajnalán. Egyrészt piszkosul jó barát vagyok, másrészt a macska félig az enyém, így kutya - höhö - kötelességem alsógatyában és köntösben terepjárni, hogy megtaláljam. Ágo szerint annyira béna szegény, hogy tuti elvinné egy sólyom, vagy valami. Ezt én sem tudom megcáfolni. De legalább ennél messzebb nem juthatott a görbe kis lábain, így az erdőben nem kell kutatni utána.
Már tényleg tele a... hócipőm ezzel. Felnézek, hátha már küldött Ágo jelzőbűbájt, hogy megvan a Sátán Macskája, de még semmi. Kár. Ekkor veszek észre egy moccanást a közeli aprócska bokorban. Igyekszem minél kevesebb zajt csapni, úgy lopakodni közel a helyhez. Nem mintha a Sátán Macskája olyan jó futó lenne, de én sem vagyok versenyben ezzel a székkel ezen a talajon. Egy pillanatra eljátszom a gondolattal, hogy bekészítek egy sóbálvány átkot, de lehet ezzel nem csalnék mosolyt kedves Ágota arcára, így marad az, hogy elkapom, ha ugrik. Óvatosan közeledek a bokorhoz, amikor beszédet hallok belőle. "Honvágyam volna?" - Nesze, mondom magamban. Akkor mi a szöszért ugrottál ki az ablakon? Várj! Lehajolok, és észreveszem a bozót tövében rám villanó szempárt. Ezt most komolyan a macska mondta? Nem, nem lehetek ilyen hülye... de azért...
- Öh, megismételnéd? - kérdeztem meredten belebámulva a macska szemeibe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 23. 13:05 | Link

Blackwoood no1.  Grin

- Ha nem jössz le most azonnal, én szedlek aztán megetetlek egy macskával- teszem csípőre a kezem, miközben a fán lévő kanárimra próbálok hatni. Eddig teljesen sikertelenül, és láthatólag a fenyegetés se válik be nála. Chh, elkényeztetett kis dög ez, ráadásul szerintem most kamaszodik, mert eddig még nem fordult elő, hogy ellenkezett volna.
Egy kívülálló valami olyasmit láthat, hogy egy szőke csaj, rövid naciban, bikini felsőben - a meleget így lehet csak elviselni- és napszemüvegben, fenyeget... egy fát. Igen, merthogy a rajta lévő sárga tollkupacot nem igazán lehet messziről látni, mivel a levelek között lapult meg. Tehát két következtetést vonhat le, vagy dilis a lány, vagy hallucinál a hőguta miatt. Hirtelen én magam sem tudom, melyik a jobb eshetőség, így nem is nagyon foglalkozok ezzel.
- Hát, te akartad- indulok el a fa felé, majd mégis megtorpanok. Nem akaródzok én oda felmászni, mert nem jövök le. El is kezdek gondolkodni, hogyan érhetném el, hogy Lilla önszántából tegye meg a lefelé vezető utat, de egyetlen épkézláb ötlet se jut eszembe.
Kapóra jön, hogy egy srác lép ki a suli ajtaján. Gyorsan mérlegelni kezdek, vajon mennyi fog veszni a büszkeségemből, közben tekintetem közte, és Lilla között váltogatom, majd az utóbbira vetek egy gyilkos pillantást, és a srác felé megyek.
- Bocsi, tudnál segíteni? A Kanárim nem akar lejönni a fáról- n a, hogy ez most mennyire hangzott hülyén, csak akkor derül ki, mikor a srác képen röhög, véleményem szerint jó hangosan, mert... mert mégis ki állna elő ilyesmivel? Egyáltalán ki tart még itt rajtam kívül kanárit? Visszagondolva, addig kellett volna nyaggatnom Serent, amíg nem egy sólymot varázsolt volna elő nekem... minimum. Megannyi égő szituációtól megmentett volna.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. június 23. 13:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tristan Blackwood
INAKTÍV


Tris "NemRunatesója" Blackwood
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 126
Írta: 2013. június 23. 15:26 | Link

LaFonde-lány

Hullameleg van, mégsem maradok a kastélyban; az a minimum, hogy legalább a környéket felfedezem egy kicsit, vagy legalábbis halálosan eltévedek és három nap múlva a teljes kiszáradás szélén, egy kevés darth vaderi hörgőkoncert közepette kivánszorgok az erdőből. Vagy még akkor sem.
Jövőképem azonban keresztülhúzza a szőke, fürdőruhás szőke, aki kanárivadászatra hív.
- Az komoly - nézek az ismeretlenre, de néhány pillanat után levonom a következtetést, hogy nem szívat, tényleg ez a helyzet, és ehhez kéri becses asszisztenciám. - És ilyen esetekben mi a teendő? - pislogok a lányra, mert szívesen segítek, tényleg, de nem láttam még makacskodó kanárit, úgyhogy nem tudom, mivel lehetne jobb belátásra téríteni...bár ahogy elnézem, a lány se nagyon.
- Hozhatnánk egy macskát. Vagy egy dinoszauruszt - vetem fel a lehetőséget közömbös hangon, elvégre annak legalább felérne a nyaka a madárig...bár hogy aztán mit csinálna, jó kérdés. Lehozza a szájában? Nem túl valós.
Követem a fához, és a szemem meresztgetve próbálom megállapítani, vajh merre is van az a rakoncátlan jószág, és igen, mintha tényleg látnék valamit sárgállani a levelek között, vagy az valami más? Tudja a fene.
- Mire hallgat? - Hát, ha a macskáknak mondhatjuk, hogy cicc...inkább nem fejezem be a gondolatmenetet, és hálát adok az égnek, hogy mindezt nem hangosan jegyeztem meg, mint ahogy az esetek nagy többségében szoktam.
- Felajánlanám, hogy felmászok érte, de azt hiszem, az csak akkor érdemes, ha képzett elsősegély-nyújtó és csontkovács vagy, egyéb esetekben nem hiszem, hogy érdemes megkockáztatni. Kecsességem és koordinációs készségem egy részeg, sánta kiselefántéval vetekszik - jegyzem meg egy mosollyal és némi öniróniával. A famászás nem az én terepem, meg úgy alapvetően túl szétszórt és figyelmetlen vagyok a legtöbb sporthoz, hogy a testi adottságok hiányát ne is említsük. Maradjunk annyiban, hogy nem a legmegfelelőbb embert választotta ki a kanárimentés nemes feladatára a lány.
Utoljára módosította:Tristan Blackwood, 2013. június 23. 15:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 23. 15:45 | Link

Blackwoood no1.   Grin

- Mielőtt bármilyen nemű megjegyzést tennél, gondolj bele, hogy egy másodikos mennyi átkot tudhat- fenyegetem meg burkoltam, ami kicsit fura, főleg, hogy én kértem az ő segítségét, de Lillát csak én sértegethetem. A pálcámért nyúlok, vagyis... végig tapogatom zsebeim, de mikor nem találom, póker arccal tekintek a srácra.
- És tényleg sokat tudok- úgy van, maradjunk is ennyiben, bár a pillanat kellemetlenségét nem szünteti meg, de legalább már ki tudom vágni magam. Hűűű, azt hiszem, tényleg fejlődőképes vagyok.
- Nem tudom, eddig mindig szót fogadott, ezért sem vettem meg a kamasz kanári kezelő könyvet- áááá csak egy leheletnyi szarkazmus van a hangomban, igazából, ha nem húzott volna fel az a tollkupac, még örülnék is neki, hogy legalább nem egy háztárssal van dolgom. Tudom, hogy nem rellonos,azt nem tudom, honnan, de tudom.
A macska szó hallatán, a szemeim is elkerekednek.
- Haver, te nem néztél Szilveszter és Csőrikét? Szerinted egy macska nekiállna jobb belátásra bírni?-oké, ez ugye nem hangzott hülyén, csak én képzelem be magamnak a meleg miatt. Jesszusom, nem, egyáltalán nem akarom tudni, mit gondol jelenleg rólam.
Vissza is megyek a fához, már az álhőssel magam mögött, abban a reményben, hogy ő talán tud nekem segíteni.
- A Lillára, asszem'. Megneszólalj!- tudom, hogy a pasikat általában irritálja ez a név, de szerintem cuki, és még mindig jobb, mint A Kanári. Seren is megmondta.
- Mázlid van, pontosan az vagyok- vágok teljesen hiteles képet. Túl sok időt töltök a házamban, ha már egyszer hagynám, hogy egy idegen összetörje magát a kanárimért....
- Na jó, nem, de én se tudok fára mászni, kimaradt- forgatom meg a szemem, mert tény, hogy gyerek koromban sokkal fontosabb dolgaim is voltak. Legalább is, akkor azt hittem.
- Te Navinés vagy, ugye?- döntöm oldalra a fejem, miközben a srácot fürkészem. Ugyan kérem, lerí róla. Jó ez csak tipp, de még mindig jobb, mintha azt kérdezném, melyik házba jár. Ettől én is a falra mászok.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. június 23. 15:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tristan Blackwood
INAKTÍV


Tris "NemRunatesója" Blackwood
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 126
Írta: 2013. június 23. 16:17 | Link

Kanáriszüret


- Nem készültem semmiféle megjegyzést tenni - vonom meg a vállam, de jót somolygok magamban a félresikerült fenyegetésen. - Rengeteget - bólogatok egy vigyorral. Oké, nem vagyok tapasztalt pálcaforgató, képességeim legjobb indulattal is csak az átlagos szintet veregetik, és egyébként sem szoktam se átkozódni, se feleslegesen bűbájolgatni, de azért egy másodikos szintjét bőven meghaladom - ám ha ez kell a másiknak, hogy májernek érezze magát, rajtam ne múljon.
- Akkor azt hiszem, itt az idő, hogy beruházz egyre - mutatok rá a vitathatatlan tényre, hogy ha a kanári úri kedvén múlik, ő ugyan le nem jön arról az ágról. A szarkasztikus felhangot szimplán elengedem a fülem mellett, egyszerűbb, mint megsértődni rajta, utóbbi ráadásul felesleges is volna; valószínűsítem, hogy a lány nem az én tiszteletemre használja, semmi személyeskedés, csak ilyen. Megesik.
- Legalább megmozdulna, haver - válaszolom, de mivel nincs tervemben kikapni a hátsó zsebemben rejtegetett cirmost, ötletemet csak szájkaratéval tudom védelmezni.
- Hát, ahhoz képest, hogy lehetne mondjuk Prudence, Winifred vagy Wilhelmina, nem is olyan rossz névválasztás - jegyzem meg némi iróniával, ezt egyszerűen nem lehet megállni. Ki nevez Lillának egy kanárit, de úgy mégis?
Felvont szemöldökkel pillantok rá, mikor kijelenti, hogy elsősegély-nyújtó és csontkovács, de végül bevallja, hogy ő sem tud felmászni a fára.
- Ezt megtippeltem, különben nem sűrűn jöttél volna segítségért - válaszolom, elvégre a kanáriszüret egyedül is működőképes, és valószínűleg nem igényli, hogy idelentről biztassam mászás közben, bár ki tudja. Lehet, valójában csak egy kis motivációs beszédre van szüksége, és máris fut felfelé azon a törzsön.
- Persze - jegyzem meg egy széles, joviális mosollyal. Gőzöm sincs, melyik ház a navine, de biztos, hogy nem abban vagyok, mert az enyém e-vel kezdődik, igaz, tegnap óta nem sikerült megtanulnom a nevét - annyira fura, azt se tudom, milyen nyelven van -, abban viszont biztos vagyok, hogy nem az említett. Eszem ágában sincs kijavítani, főleg, mert annyira egyértelmű, hogy a lány csak vaktában mondott valamit, hát had könyveljen el így.
Utoljára módosította:Tristan Blackwood, 2013. június 23. 16:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2013. június 25. 08:21 | Link

Maid Café – Min Woo, Gilbert

Igazán örülök, hogy kommunikációs kísérleteimet végre siker koronázza, ezért úgy döntök, hogy valami kedveset rajzolok az omlettre. Kezembe fogom a ketchupos tubust és lendületes vonalakkal egy nyuszipofit alkotok az étel tetejére. Mivel gazdám italt nem kért, így a továbbiakban hagyom nyugodtan étkezni és inkább a többi asztal felé fordulok.
Miközben kiszolgáltam láttam, hogy egy vendég nagyobb zajt csinált, mint, ami indokolt lett volna. Kicsit később pedig Niki el is ment. Szeretném megtudni, hogy mégis mi történt, ezért a szememmel Runát keresem, aki eléggé aggódni látszik. Mindenképpen oda akarok menni hozzá, hogy támaszt nyújthassak neki, illetve, ha valami rosszul sült el, segíthessek helyrehozni.
Azonban nem akarom csak úgy faképnél hagyni a gazdámat, ráadásul lehet, hogy nem is tudok majd hozzá visszajönni, ha a probléma azonnali megoldást követel. Ajakamat beharapva nézek körbe a sátorban, hátha találok olyan pincért vagy pincérlányt, aki éppen szabad és átvenné a helyemet.
Mivel úgy tűnik, hogy épp mindenki elfoglalt, majdnem feladom a dolgot, mikor megpillantom Tykit, aki egyelőre csak áll az egyik asztal mellett. Elnézést kérek gazdámtól és a fiúhoz sietek.
- Légy oly kedves és vedd át tőlem a további tennivalókat annál az asztalnál! – intek a fiú felé, majd megkérem, hogy kövessen, mert úgy gondolom, hogy gazdámat is tájékoztatnom kéne a pincércseréről. Mire az asztalhoz érünk le is firkantom ezt a pár mondatot a füzetecskémbe:
„Elnézést kérek gazdám, de akadt egy kis problémánk egy másik asztalnál és rám ott szükség lenne, ezért ha nem veszi rossz néven, helyettem ez az úriember szolgálná ki önt a továbbiakban.”
Gazdám keze mellé helyezem az írást, majd egyik lábamról a másikra állva, némiképp idegesen várom, hogy válaszoljon.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 25. 15:03 | Link

Dávid
Jóval takarodó után

Szörnyű, egyszerűen még nem bírta megemészteni azt, hogy a napnak csak bizonyos szakában bújhat elő, mintha csak valami közveszélyes bűnöző lenne. Pedig nem. Olivia még így... most sem lenne képes ártani senkinek, hiába elkerülhetetlen néha.
Most, hogy már minden csendes, és csak pár kósza lélek szaladgál, az eridonos is nyugodtabban bújik elő, nem kockáztatva egy esetleges balesetet. Pedig éhes, de még mennyire, viszont még mindig nem annyira, hogy olyas valamire vetemedjen, ami miatt ki nem állhatja magát.
Ezért is veszi a rét felé az irányt, naivan hisz abban, hogy a levegő segít majd neki "kijózanodni", mintha az annyira egyszerűen menne az ő esetében. Nem figyel arra, mi zajlik körülötte, különböző megbotránkoztató képek lepik el az agyát, és nehezen akarja elismerni, az a szörnyeteg, ami "rémálmai" során kíséri, valójában ő maga. Pedig ott volt, ő volt, és megtette. A legborzasztóbb, azóta se érezte, annyira.... élőnek magát. Mintha az összes kő, amit napok óta cipelt, egyszerre omlott volna le a szívéről, jól lakott, de még mennyire...
Csak most, hogy sikerült beleütköznie valakibe, veszi csak észre, gyorsabban ment a kelleténél. Az agya tisztul is ki, ha rá is készült telepedni az a bizonyos vörös köd, ez az ütközés nagyon is jól jött most.
- Úristen, ne haragudj, minden rendben?- kérdi zaklatottan a srácot, aztán lép is hátrébb egyből.
Több okból kifolyólag is, ez a találkozás nem épp a legjobb időpontban történik, még így se, hogy végül is neki köszönheti, hogy nem cél irányosan a falu felé vette az irányt, viszont ez az illat. Oliv nem mer levegőt venni, tartása is megfeszül, mégis aggódva pillog a srácra, remélve, nem esett neki semmi baja.
Hozzászólásai ebben a témában
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 2. 12:26 | Link

Maid Café - Aileen, Min Woo

Az előbb már eltakarította az utolsó vendége utáni romokat, még gyorsan lesöpörte az abroszt, hogy minden makulátlan tiszta legyen, megigazította a széket, aztán a konyha felé tett egy kört, hogy igyon egy pohár vizet, mielőtt visszatérne a bejárathoz. Szerencsére általában nem kellett sokáig szobroznia, sűrűn cserélődtek a kávézó látogatói, úgy tűnt, a hely híre futótűzként terjedhet, mert egyre többen lettek. Ahogy aztán a sátor ajtaja felé tartva szétnézett az asztalok közt, még elcsípte az egyik fiú ingerült távozását, megtorpanva próbálta felmérni, mi is történhetett. Hirtelen Aileen toppant elé, kicsit hadarva kérve segítséget, amit egy biccentéssel vesz tudomásul és a nyomába szegődik. Az asztalhoz közeledve igyekszik nem adni jelét, hogy ismerné Min Woot, halványan reménykedve, hogy nem fogja lebuktatni. Azt viszont felvont szemöldökkel figyeli, miért is körmöl a lány olyan lázasan, míg végül a vendég elé csúsztatott füzetkéből már sejti, hogy a koreai srác éppen szórakozik. Aileen idegessége szinte tapintható, úgyhogy finoman a vállára helyezi a kezét.*
- Menj csak! A többit bízd rám.-*Mosolyog rá nyugtatóan, mert egy igen érdekes kis helyzet van kialakulóban. Ahogy a lány elsiet, kifogástalan udvariassággal hajol meg Min felé, aki előtt egy nyulas omelett rice pompázik.*
- Nem is reméltem, hogy itt találkozunk, gazdám.-*Van egy hangyányi szarkazmus a hangjában, de ez leginkább annak szól, hogy most kölcsönös véd- és dacszövetséget kötöttek némán- bárki is leplezné le a másikat, elkerülhetetlenné tenné a saját mókájának végét is. A kávézó személyzete mindenképp jól járt most, mert Woo nem ugráltathatja tovább őket. Nem volt szép tőle ez a húzás, utólag bánja, hogy nem vette előbb észre a rellonost és reméli, hogy nem nehezítette meg Aileen dolgát nagyon. Ezt az egész ötletet csak azért csinálták, hogy a diákokat szórakoztassák, tulajdonképpeni bevételük nem is lesz belőle, szóval nem épp kedves ilyen játékokkal rukkolni elő.*
Utoljára módosította:Gilbert Blythe, 2013. július 2. 12:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Metzner Boróka
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 8. 09:51 | Link

Zsolt


Szörnyen indult a mai reggelem. A fejem szinte majdnem szétrobbant, mikor kikeltem az ágyból, tudtam, nálam ez csak akkor jelentkezik, hogyha nem tudtam magamat kialudni. Pár percig csak sétálgattam, új szobámban, nézelődtem, és ráeszméltem, hogy milyen rendetlen is vagyok. Nekiálltam összepakolni, majd mikor végeztem, bementem a fürdőbe és rendbeszedtem magamat. Meglepően hamar végeztem, majd mikor kijöttem, körülnéztem, és egy gyors de halk mozdulattal kislisszantam a szobából. Odabent még mindenki aludt, pedig már nem is volt olyan korán. A kastély lakója vagyok, már lassan több mint egy hete, de még szinte semmit sem láttam. Hogy őszinte legyek kicsit féltem. Új hely, új emberek. Sosem bírtam az ilyet, mindig ideges voltam. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi lenne ha egy teljesen más Borit mutatnék az ittenieknek, mint amilyen valójában vagyok. Ismerjenek meg ők másnak, ne úgy mint ahogyan az emberek otthon ismernek. Azt a Borit én se szeretem olyan nagyon. Egy félénk kislány. Változni szeretnék, hiszen ahogy ránézek a korombeliekre, mindegyikük olyan pörgős, sokmindenhez értenek, élvezik az életet. Ennek ellenére, én mit csinálok? A szobában fekszem, és...lusta vagyok. Kissé elgondoltam sétálgatás közbe, és mire "felébredtem" már azt se tudtam, hogy merre vagyok. Annyira még emlékeztem, hogy lementem egy lépcsőn. Talán a földszinten lehetek, vagy tudom is én. Tettem még egy pár lépést, majd amint körbenéztem, feltűnt, hogy meglepően kevés diák van ilyenkor a szobáján kívül. De legalább van egy-kettő, ez is több mint a semmi. Továbbmentem, majd mikor oldalra pillantottam, valami jót pillantottam meg. Arrafelé vettem az irányt, majd kiléptem az udvarra. Nem is inkább udvar, ez nagyobb volt annál, rétnek mondható. Gyönyörű zöld volt a fű, a virágok is teljesen egészségesnek tűntek. Odahaza sokat foglalkoztam virágokkal, a szobám szinte már olyan volt mint egy botanikus kert. A nap sütött, kicsit fújdogált a szél, ezért is nem volt nagy kánikula. Egyre beljebb és beljebb sétáltam, mígnem észrevettem egy padot, majd mikor odaértem hozzá, leültem. Szeretek reggelente a friss levegőn sétálni, ettől legalább feléledek kicsit. Örülnék társaságnak is, csak egyszerűen...ilyen vagyok. Ha valaki hozzám jön ide, akkor szívesen ismerkedek, de én egy lépést se teszek más felé. Mindegy is, ez egy megérthetetlen dolog velem kapcsolatban. Rákönyököltem a padra, majd egy percre behunytam a szememet. Próbáltam élvezni ezt a szép időt, a madarak csipogását, a szellőt, ahogyan a hajamat dobálja. Nagyon belefeledkezhettem ebbe az egészbe, mert egyszer csak azon kaptam magamat, hogy se kép se hang. Gyorsan kapcsoltam, majd kinyitottam a szememet, ásítottam egy nagyot, és nézelődni kezdtem, van-e még valaki rajtam kívül idekint. Valójában csak arra voltam kíváncsi, látta-e más is a "majdnem elaludtam" című műsoromat, de szerencsére nem. Nem bírnék ki még egy megaláztatást. Bár, ha jobban belegondolok, már hozzá vagyok szokva..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeremy Hunter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 9. 01:00 | Link

Alex

Ahogy ott fekszem a fűben, mintha levél zörgés ütné meg a fülemet, de eleinte nem foglalkozom vele, biztos csak a szél. Némán elmélkedem magamban, majd elhagyja ama két ártatlan szó a számat, de a zörgések újra ismétlődnek, nem is olyan messziről és... nincs szél. Mivel arra felől jönnek a hangok - most, hogy így visszagondolok, mintha valami halk surrogás is lett volna a fűben... nem léptek, valami más. Vagy csak hirtelen túl paranoiás lettem ebben a hatalmas csöndben - amerre a fejem áll, vagyis inkább fekszik jelenleg, ezért óvatosan a hasamra gördülök és az előttem lévő tájat kezdem fixírozni. Egy bokor. És benne egy macska. Oké, így már minden érthető, nincs semmi gáz, szóval nyugodtan visszatérhetek a...
- Öh, megismételnéd?
Egy fiú hangját hallom, de a tulajdonosát nem látom, ami egyértelműen a növényzet hibája. Viszont feltehetőleg így ő se lát engem, csak a... macskát? Végül is valószínűleg másképp nem lenne ennyire döbbent a hangja. Hallotta amit mondtam, de csak azt a szőrgombócot látja, akinek én leginkább a hátsófertályát bámulhatom jelenleg. Ez egy határozottan érdekes szituáció. A macska elfordítja a fejét, rám pislant egyet, mintha azt akarná mondani, űzzünk tréfát az idiótából, én pedig elmosolyodom, pedig tudom, hogy a macska nem szólt semmit. Neki nincsenek tervei és esze ágában sincs szövetkezni velem, viszont két tűz között van egy meglehetősen biztonságos helyen, szóval talán egy darabig még itt marad. Rám fér egy kis viccelődés, szóval egy sunyi mosollyal újra megszólalok, mikor a macska visszatér a másik fél bámulásához.
- Miért tenném?
Hangomból kicsendül az egoista felsőbbség tudat és a totális lenézés. Feltételezem a srác nem igazán látja a macska száját, mivel nekem se volt szerencsém hozzá, szóval valószínűleg meglehetősen hihető a dolog, főleg amíg maradok a rövid szövegeknél. Csak semmi túlzott terjedelem, mert az gyanús. Persze akadhat itt még egyéb probléma is... vajon az állat hím, vagy nőstény? És mennyire fog bepöccenni a gyerek, ha rájön a tréfára? Igyekszem több stratégiát is felállítani előre, de nem bántam meg, hogy belementem a kis "játékba". Ez vicces, nekem pedig most elkél a jó kedv. Ez a fura érzés annyira nyomasztó tud lenni... Még hogy honvágy... Nevetséges.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. július 10. 16:03 | Link

Boróka

Reggel korán felkeltem, hogy a rétre menjek. Mostanában az vált szokásommá, hogy itt levegőzek, és elmélkedem, amíg nem indul be az élet az iskolában. Nyugtató, és imádom, amikor madarak csicseregnek a fülembe, és finom illatok szállnak felém. Még nem találtam társat ehhez az elfoglaltsághoz, de nem is zavar, mert én szerintem pihenni egyedül lehet, távol a világtól. A távolban már látszott a törzshelyem, ahol egy álmosszemű lány ült. Ha jól emlékszem elsős, és talán az eridonba került. Lassan sétáltam felé, nem volt amiért siessek. A mai reggelen különösen szépen myíltak a virágok, mintha érződne, hogy a mai nap különleges. Lépteim sorozatából következett, hogy a padhoz értem. Valószínűleg a lány észrevett már. Nem fogom búnkó parasztként feltüntetni magam.
-Szia! Leülhetek?-
Majd a válaszra sem várva kényelembe helyeztem a hátsó felem.
-A nevem Zsolt. Hogy hívnak?-
Ez olyan furcsán jött ki, de nem tudom, hogy miért. Valószínűleg ebben a darabban nagy szerepet játszott, egyenes főszerepet, az álmosság. Nem beszélgetni jöttem, hanem pihenni. Szeretném átadni magam a pihenés élvezetének, de nem szeretnék bunkónak tűnni, ezért folytatom az ismerkedést.
-Új vagy?-
Sokatmondó kérdés, gratulálok Zsolt, ülj le! Egyes. Én sajnálom, de kicsit sincs kedvem beszélgetni ráadásul álmos vagyok. A földet nézve hallgatom a lány szavait, majd két ásítás között ismét dialógust kezdeményezek.
-Tetszik a kastély?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. július 12. 16:47 | Link

Bátyus

*Elég régen nem találkozott már a bátyjával, amióta Yannick prefektus lett hirtelen megszaporodtak a teendői. Sajnos nem csak a fiúnak van sok dolga, Adri is krónikus időhiányban szenved, hála a tusának meg a rengeteg tantárgynak, amit felvett. A tesója is hasonlóan túlbuzgó volt a tárgyfelvételt illetően, úgyhogy mindig csak a kutyafuttában tudtak beszélni. Az elmúlt 1,5 hétben csak az étkezések alkalmával látták egymást, illetve váltottak pár szót, ergo már roppantul itt volt az ideje egy közös bátyó-húg programnak. A srác az utóbbi hónapokban jelentősen megváltozott, és ez csak részben vált az előnyére, mert bár sokkal nagyobb az önbizalma és sokkal határozottabb lett, valahogy mégis jobban szerette a régi, csendes bátyját. Azt hallotta, hogy még tetkója is van már, ám ezt nem akarja elhinni. Nem teszi neki szóvá, hogy mi ez a nagy keménykedés, amennyire tudja Mirának van hozzá köze, valahogy sikerült átnevelnie a bátyját, aki ki szeretett volna törni a láthatatlanságból.  Ő biztosan nem vállalkozna egy ilyen átnevelődésre, mert bár szeretne népszerűbb lenni, tudja, hogy ez úgysem fog bekövetkezni, szóval ilyenekre nem is vágyik inkább. Elég sok minden változott, amióta a kastélyba érkezett, például lett egy igazi barátnője, Amanda, illetve találkozott egy gyerekkori barátjával Cappel is, vele még csak alakulóban van a barátság elmélyítése, elvégre 5 éve nem találkoztak, ráadásul Adri is pont azokban az időkben kezdett befelé forduló lenni. Az jó, ha nem veszik észre az embert, hiszen addig sem szekálják, mert más, mint a többi.
Na, tehát adott ez a másodikos szőke leányzó, aki éppen kiszabadult a délutáni óráiról, gyorsan kézbesítette a versenyzőknek a nekik küldött dolgokat, majd magához vett némi péksütemény formátumú elemózsiát, s megindulá’ a rét irányába, ahol reményei szerint egy igazi tesós murit csapnak, Nick meg ő. Még az iskolai talárját viseli, ami meglehetősen meleg ebben a délutáni napfényes időben, ráadásul a lépteit is megszaporázza, úgyhogy ki kell gombolnia a fekete ruhadarabot, ha nem szeretne instant szaunát létrehozni. A haja egyszerűen lófarokba van kötve, sminket csak épp egy leheletnyit visel, a jobb szemén a szemceruza egy kicsit el is kenődött, hála a Gemmológia órán lévő félálomba merülésnek, amikor is sikeresen eldörzsölte bambulás közben a „farkincát”.  A réten a megbeszélt magányos fához érkezik, ahol még nem látja a testvérét, így legubbaszt a növény mellé a földre, majd sóhajtva a tájat kutatja, hátha feltűnik a szőke kobak, akire vár.*
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 777
Írta: 2013. július 20. 22:29 | Link

Július 22. – 23. –Napforduló; az év legrövidebb éjszakája, leghosszabb nappala



Minden tanárt és diákot szeretettel várunk a Napforduló alkalmából megrendezett különleges eseményre! A program július 22-e kora délutánjától július 23-a reggeléig fog tartani, helyszínül pedig a rét szolgál.

Álmodói időpontja: július 21-től augusztus 4-ig.
(Bizony hónapátírás történt a programban, de reméljük ez senkit nem fog zavarni.)

Az eseményen a kinti tartózkodás egész éjjel megengedett, de ha bent ücsörögtök a kastélyban takarodó után, az ugyanúgy büntetéssel járhat ha elkapnak, mint máskor!


Programok:
 
Egyéb:
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. július 21. 16:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. július 21. 21:43 | Link

Keiko, Napforduló


Szép este van, pont alkalmas az idő ahhoz, hogy sétáljak egyet. Mivel már a kastély összes termét, részét felfedeztem ezen a héten, ezért most ideje megismerkednem a kinti világgal is. A mai sétámhoz egye fekete nadrágot, és egy piros-kék kockás inget vettem fel, és egy pár fekete tornacsuka található lábaimon. Majdnem fél órás séta után sikerült eljutnom a rétre. Ahogy hallottam, itt lesz a közelgő napforduló miatt megrendezve egy kis party szerűség, tehát nem véletlen, hogy ezt a helyszínt választottam úticélként. Nem túl sok emberrel találkoztam eddig, de ez nem tántorított el attól, hogy a rétre menjek. Mikor odaérek a rétre leülök a fűbe, és az égboltot nézem. Szépnek találom, ahogy a hold megvilágítja a tiszta eget. Fura, így látnom ezt az egészet. Londonban sose tudtam leülni a parkba vagy bármilyen közterületre, hisz vagy hülyének néztek volna, vagy a rendőrök hazavittek volna, de örülök, hogy itt az iskolában van lehetőségem erre. Szinte már táltott szájjal nézem a gyönyörű égboltot, és úgy érzem, hogy ma valami jó fog történni velem, nem tudom miért van ez az érzésem, de szinte megnyugtat az égbolt látványa, a végtelenséget jelképezi és azt, hogy szabadok vagyunk. Azt tehetjük amit csak akarunk, és elérhetjük mind azon dolgokat amiket szeretnék, csak kitartás kell ehhez. Olyan nyugodt és csendes ez az este, hogy akaratlanul, de meg kell törnöm a csendet, a kedvenc zeném dúdolásával, bár lehet, hogy a mellettem elmenő diákok ettől hülyének fognak nézni, de a pillanat hatása alatt állok, ami kiváltja belőlem ezt, a diáktársak csak dúdolást hallanak, de mellette éneklek is, csak azért arra ügyelek, hogy azt más ne hallhassa. Mi mást várhatunk egy zenebolondtól.
~Kis gyopár, kis gyopár, minden reggel, ha látlak, hófehér kis virág, látom örülsz, hogy láthatsz. Szép havas tájon nőtt kis virág, nőjj mindig ezen a tájon .Kis gyopár, kis gyopár, légy áldás a hazámon .~szinte már orvosi eset vagyok, hisz elég kevés az olyan ember, aki hangosan dúdol, de gondolatban énekel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. július 21. 22:13 | Link

Rufus; napforduló

Meg csak ma délelőtt értünk vissza Japánból, és ez volt az első dolog, amit meghallottam. A napforduló alkalmából valamiilyen programok lesznek, és azt nem hagyhatom ki. Emlékszem, a Maid café is jól sikerült, meg a többi ilyen, amin még voltam, szóval baj nem lehet, biztos jó lesz. És az is tuti, hogy találkozni fogok néhány ismerősömmel, mert azért csak nem egyedül leszek ott. vagy mégis? Mi van ha csak engem érdekel az egész? De az nem lehet. Biztos sokan vannak még akik elmennek, nem csak én. Ezen rágódom egész végig, míg el nem kezdett besötétedni. Elveszem kedvenc kék blúzomat, és a hozzá illő fekete szoknyát és cipellőt, ja és az elmaradhatatlan virágot a hajamba tűzöm, és már indulok is a rétre. Még az iskola kapujához sem érek, de a távolban egy ismerőst látok. Rufus az, így elhatározom,hogy követem őt, bárhova is megy, s remélem a rét felé tart. Követem őt, persze tisztes távolból - magyarul 100-200 méterről, ahonnan ő már nem lát engem, de én még őt nagyon is tisztán. "Igen, ő is arra tart amerre én." Örvendezek magamban, és így már bátrabban megyek tovább a rétre vezető úton. Várjunk! De vajon mit fog szólni, ha csak úgy odamegyek mellé? Remélem nem fog elküldeni. Bár az első találkozásunkkor majdnem bajba kerültünk, és én sikeresen megmutattam a gyáva oldalamat, így nem csodálom, ha nem akár majd találkozni egy magamfajta lánnyal, vagyis konkrétan csak velem. És egyáltalán mit mondjak neki? Vagy csak egyszerűen üljek le mellé, aztán lesz, ami lesz? Áá, nem tudom!
Egy darabig még gondolkodom, de aztán erőt veszek magamon, és odalépek a fiú mellé.
- Öhm... Szia... Emlékszel rám? - nyögtem ki végül. De ez nagyon egy hülye kérdés volt, mert miért ne emlékezne rám? Ésn vagyok az a lány aki sak dadogni tudott a prefi láttán. Ezt ki felejtené el?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. július 21. 22:44 | Link

Keiko és a napforduló


Annyira elbambulok és csak azzal foglalkozom, hogy még véletlenül se énekeljek hangosan, hogy észre se veszem Keikot, aki mellém áll. Csak akkro veszem észre, mikor köszön, ettől megijedek és reflex-szerűen felpattanok ültő helyemből, így szemtől-szemben állhatok Keikoval.
-Áh, szia Keiko. Persze, hogy emlékszem rád, kár, hogy első találkozásunkkor nem volt időnk nagyon megismerni egymást, aminek én nem örülök annyira, de most szerencsére és remélhetőleg lesz időnk beszélgetni. Aranyos voltál múltkor, még Ádám is a te pártodra állt, és én is, hisz nem csináltál semmi rosszat, sőt te mondtad Márknak, hogy tegye el a cigit. Amúgy hogy vagy? Mi járatban erre?-teszem fel a kérdéseimet nagy mosollyal az arcomon, és csak most veszem észre, hogy mennyit beszéltem feleslegesen, szegény Keikot még a végén elriasztom a felesleges szövegelésemmel.
-Amúgy, bocsi, ha sokat beszélek, de tényleg nagyon örülök, hogy látlak. Végre egy ismerős arc!-csak reménykedem, hogy ez az öröm kölcsönös, bár a múltkor elég kedves, aranyos lánynak ismertem meg Keikot, úgyhogy nem hiszem, hogy most más lenne a hozzáállása, vagy ha nem is örül annak, hogy találkozott velem, kétlem, hogy ezt kimutatja felém.
-Öhm...ha lennének székek, akkor most azt mondanám, hogy üljünk le valamelyikre, de csak a földre tudunk ülni és....izé..nem lenne kedved leülni mellém a földre, sokkal szebb úgy az égbolt.-beszédem közben elpirulok, és próbálok úgy fogalmazni, hogy Keiko nehogy félre értse, vagy rosszat gondoljon rólam és itt hagyjon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. július 21. 23:23 | Link

Rufus


Ah, de jó nem küldött el. Bíztam benne, hogy nem teszi, mert első találkozásunkkor kedvesnek tűnt, és nem hiszem, hogy csak álca volt. Vagyis úgy értem, hogy nem tűnik kétszínűnek.
- Igen, azt én is sajnáltam. - Gondoltam hogy fel fogja hozni a múltkori esetet, csak nem épp erre számítottam. Azt gondoltam, hogy egy jót nevet majd rajtam. Bár ez csak az én pesszimista mivoltomból fakad, mert ezt inkább a rellonosokról lehetne elképzelni, bár ki tudja. Ez a pesszimizmus mindig a legrosszabbkor jön rám, vagyis általában mindig,de ezt inkább nem fejteném ki.
- Igen, ádám kedvel engem. - mondom majd elnevetem magam. - Köszi, jól vagyok. És te? Csak azért jöttem, mert úgy hallottam lesznek itt egész jó programok, és hát az eddigiek, amiként voltam, azok is jók voltak,  szóval egy próbát megér. - Fejtem ki, s közben végig ott ül az arcomon az arcomon bajos mosoly, aki azóta rajta van, hogy Rufus megszólalt. Persze azt nem mondtam el neki, és nem is fogom - mert a végén még hülyének néz, vagy még a végén félre érti -, hogy ő is itt van, attól jobb kedvem lett.
- Engem nem zavar. Én is örülök hogy látlak. - Na ez volt az, amit nem akartam kimondani, de ha már ő is kinyögte, akkor én is.
- De. - csak ez az egy szó, amit mondok egy vigyor kíséretében, de ezzel már remélhetőleg tudtára is adom, hogy szívesen helyet foglalok mellette. Gyorsan lehuppanok, de talán kicsit túlságosan is gyorsan, mert beverem a fenekem a földbe, mire felszisszenek. Na tessék, megint leégetem. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Ránézek és csak ekkor veszem észre,hogy elpirult. De vajon mitől? Talán valami olyat mondott, csak én nem vettem észre? Na mindegy is, de szerintem cuki, ahogy így elpirult, s ettől mosolyra húzódik a szám.
- Valóban. És ma talán szebb is mint máskor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. július 21. 23:44 | Link

Keiko


-Mióta ismered Ádámot?-teszem fel a kérdést szélse mosollyal az arcomon, még nem ismertem olyan embert, aki jóba lett volna egy festménnyel. És lehet, hogy furán vagy tolakodóan hangzik a kérdésem, de tényleg érdekel, hogy hogy lehet jóba lenni egy portréval.
-Első találkozásunk után, egész este azon gondolkoztam, hogy mi lenne, ha a mugli világban is mozognának és beszélnének a festmények. Sokkal könnyebb dolguk lenne a restaurátoroknak, ha például Mona Lisa megmondaná az igazi nevét, vagy a múzeumban sétálnának az emberek, nézegetnék a festményeket és közben jól elbeszélgetnének velük. Szerintem ennek a lehetőségnek az öregek örülnének a legjobban, akik egyedül vannak, magányosak és nincs akivel beszélgessenek, csak elmennének a múzeumba és beszélgetnének a festményekkel, érdekes lenne, de egy kicsit fura is, bár hozzá lehetne szokni. Sokkal több ember járna a múzeumokba. -mondom komolyan, fapofával, és arra nem is gondolok, hogy Keiko lehet, hogy szívesebben hallotta volna azt, hogy a festmények és kiállítások helyett rá gondoltam. Ez meg se fordult a fejem, csak feleslegesen beszéltem, és okoskodtam, ami az egyik legrosszabb szokásom, de általában észre se veszem. Csak a hosszú és unalmas véleménykifejtésem után válaszolok Keiko kérdésére.
-Én is jól vagyok, főleg, hogy itt vagy. Vagyis, akarom mondani, hogy nem kell egyedül üldögélnem itt, és van valaki akivel jól eltudok beszélgetni.-mosolygok a lányra, és egy kicsit elpirulok, ezt nagyon nem szeretem, olyan rossz érzésem van emiatt, szerintem ciki, de sajnos nem tudok ellene semmit se tenni, nem tudom megparancsolni magamnak, hogy ne piruljak el. Pedig néha, mondjuk most, ez a technika, vagyis pontosabban parancsszó jól jönne.
-Ennek örülök, nem fázol?-teszem fel a kérdést, mondjuk nem sokat tudnék tenni annak érdekében, hogy Keiko ne fázzon, már ha egyáltalán fázik. Viszont az nagyon jól érzéssel tölt el, hogy a lány örül, hogy itt láthat. Miután Keiko leült a földre, én is gyorsan mellé ülök, és egy kissé megriasztott az, hogy Keiko megütötte magát.
-Megütötted magad? Jól vagy, minden rendben?-teszem fel a kérdéseket, és az aggodalom az arcomra is kiül, hisz rosszul érezném magam, ha mellettem valami baja esne Keikonak.
-Szerintem ezen az estén nem csak az égbolt szép, hanem más is.-mosolygok a lányra, majd az eget nézem, de arcomról a mosoly nem tűnik el, hisz rá gondoltam, amikor azt mondtam, hogy "más is" szép nem csak az esti égbolt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Laurena Aquamarine
KARANTÉN


Levitás-mamiprefi ^^
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 3189
Írta: 2013. július 22. 12:47 | Link

Isobel, Napforduló ^^


Lau viszonylag már elég régen vett részt bármiféle diákönkormányzat által szervezett tevékenységen – bár ő is tag -, valahogyan sosem jutott rá elég ideje. Az elmúlt időben a szervezkedésben is csak kisebb dolgokat vállalt, de amikor tudott, azért segített. A mágustusára sem jelentkezett, pedig még az is lehet, hogy megnyerte volna. Na jó, azért nem valószínű, ahogyan elnézte a listát, nála sokkal esélyesebbek is indultak, de ki tudja, bármi megtörténhetett volna. Reményei szerint azért egy levitás fog nyerni, hiszen nincs is alkalmasabb egy ilyen díj viselésére, mint egy kékség.
A napforduló idejére, ha már ilyen rövid és hosszú váltakozások lépnek fel a világban, úgy döntött szakít időt a réti kis eseményre, hiszen tényleg jó lenne már elmenni valami közös „bulira”, hátha összefut régebbi ismerőseivel, barátaival, akiket már olyan régen látott. Erre egy ilyen esemény pedig tökéletesen megfelelő, illetve nem árt neki sem egy kis kikapcsolódás.
Egy barackszínű, lenge nyári ruhácskába öltözött, sima, pántos szandállal, nem kell ide kiöltözni, de azért szeret csinos lenni, mégsem esik túlzásba. Az éjszakára kellemes, szélmentes, meleg időt jósolnak, így remélhetőleg nem kell félnie, hogy fázni fog. Ha mégis, majd visszaszalad valamiért, szerencsére nem kell túl messzire mennie.
Miután elkészült, elpakolászott egy kicsit a lakrészén, ne hagyjon kisebb felfordulásokat maga után, majd elindult a rétre, hamarosan pedig meg is érkezett. Valami hihetetlenül gyönyörű, meglepetésekkel teli látvány tárult elé, mindenre számított, de azért erre talán mégsem. Úgy tűnik, csodás éjszaka elé néz a prefektuslány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Close your eyes, make a wish and blow out the candle-light ..."


Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. július 22. 12:57 | Link

Rufus


- Hát, már egy ideje ismerem. - Felelem, bár ez lehet nem volt a legmegfelelőbb válasz, és lehet ki kéne javítanom. - Vagyis, mikor először jártam a freskók folyosóján, már akkor elkezdtünk beszélgetni. Tudom, hogy csak egy festmény, de néha úgy érzem, mintha valódi ember lenne. - Ezt talán nem kellett volna elmondanom, most biztos egy hülyének néz, aki festményekkel beszélget. Bár van benne valami, mert szerintem senki más nem beszélget annyit egy festménnyel, mint én. De Ádám sokkal megértőbb, és kedvesebb néhány más iskolatársammal szemben.
- Igen, én is így gondolom, de biztos lennének olyanok is akiknek ez nem tetszene, mert a világban sosincs egyetértés. - válaszolok, és magamban még azt is hozzáteszem, hogy "pedig milyen jó lenne!". Érdekesnek találom Rufus véleményét ezekről, és tetszik, hogy képes ilyenekről gondolkodni. Kicsit - na jó, kit áltatok, nagyon - elpirulok, mikor meghallom, hogy jobban van attól, hogy itt vagyok. Ilyet még nem mondták nekem. Jó, igen, a családom szokott mondani ilyet, de ök a családom, ő pedig egy srác a suliból.
- Hát igen a társaság néha jól jön.- Mondom, közben végig mosolygok rá, és ha oo is rám néz, akkor egy rövid szemkontaktus kong létre, de tényleg csak rövid ideig, mert hamar elkapom a fejem. Szerintem aranyos, ahogy így elpirult, bár vannak olyanok, akik ezt cikinek tartják, de szerintem cuki, hogy egy fiú is el tud pirulni, és ettől mosolyra húzódik a szám.
- Hm? Nem, nem fázom. - Felelem, egy mosollyal kísérve. Nem vagyok olyan nagyon fázós típus, meg hát Japánban is ehhez hasonló az időjárás, sőt, talán még kicsit csapadékosabb is.
Látva Rufus arcán az aggodalmat, gyorsan válaszolok kérdésére, hogy megnyugodjon.
- Igen, jól vagyok, nincs semmi bajom. - ezt az állításom egy mosollyal is alátámasztom, bár igazság szerint fáj egy kicsit, de nem akarom, hogy rosszul érezze magát miattam.
Vajon mi, vagy esetleg ki lehet még szép ezen az estén? Ezen gondolkodom egy darabig, szótlanul, és még az is megfordult a fejemben, hogy talán én vagyok az, de nem akarom magam ezzel áltatni, szóval inkább rákérdezek.
- Mi az a más? - kérdem végül, s arcomra kíváncsiság ül ki. Nagyon érdekel, hogy kire gondolt a "más" szó alatt, s remélem nem zavarja kérdésem, és nem
el is mondja mire gondolt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. július 22. 14:10 | Link

Keiko


-Értem, rendes volt, hogy kiállt melletted. Nekem az volt az első alkalom, hogy mozgó festményekkel találkoztam, nálunk otthon nincsenek ilyen festmények, szerintem azért, mert hamar kiderülne a muglik előtt, hogy mások vagyunk, de leginkább azért nincsenek ilyen festményeink, mert anya mugli.-érdekes, lehet, hogy más már furán nézne Keikora, de én nem. Örülök, hogy őszinte velem, mondjuk ezek nem olyan kínos kérdések.
-Igen, ebben mondjuk igazad van. A világban nem is volt egyetértés, hiszen minden ember más, ezért olyan érdekes az élet.-mosolygok a lányra, és én is örülök, hogy sok témáról lehet vele beszélni. Ennek örülök, és annak is, hogy nem tart hülyének, bár lehet, hogy annak tart, csak nekem nem mondja el, de ha annak tartana, akkor már rég itt hagyott volna.
-Főleg akkor, amikor az embernek rossz kedve van, mondjuk olyankor sok ember inkább elvonul és felemészti magában a dolgokat, de engem feldob, jobb kedvre derít a társaság, főleg akkor, ha olyan emberrel beszélek, aki jó beszélgetőpartner.-én is ránézek Keikora, így létrejön a szemkontaktus, de Keiko elfordítja a fejét, és ezért én is elfordulok, és inkább az eget nézem.
-Biztos? Ha fázol akkor szólj nyugodtan.-mosolygok a lányra, bár nem tudnék mit csinálni, ha fázna. Maximum közelebb ülnék hozzá, hogy ne fázzon. A feltett kérdésre egy kis hezitálás után válaszolok csak, hiszen először nem akarom megmondani, hogy rá gondoltam. Biztos, hogy azt hinné, hogy nyomulok rá, úgyhogy inkább valami mást válaszolok.
-A tájra gondoltam.-félve válaszolok Keikonak.~Gratula, ha ettől nem ijed meg Keiko, és nem hagy itt, akkor semmitől se. ezt jól elcsesztem, de azt nem mondhatom neki, hogy figyi most találkozunk másodszorra, de bejössz nekem. Hülyének nézne.~a válasz után, bízva, hogy nem gondolatolvasó a lány fejemet a másik oldalra fordítom, így eltüntetve arcomat, amiről leolvasható az, hogy hazudtam és most emiatt ostorozom magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. július 22. 14:51 | Link

Rufus Cheesy


- Mikor ide kerültem, először nekem is furcsa volt, mert még én sem láttam ehhez hasonló festményeket, mert az én anyám is mugli, és biztos szívrohamot kapna, ha megszólítaná őt egy ilyen kép. - mondom majd elnevetem magam. Első alkalommal én is szívbajt kaptam, mert apa nem mondta, hogy ilyenek is vannak itt, de hamar hozzászoktam, és még tetszik is.
- Hát igen. Ha mindenki egyforma lenne, akkor kicsit unalmas lenne az élet. Bár akkor talán nem lennének olyan nagy összetűzések, amik háborúhoz vezetnek. - Ezt a utolsó Mondatom, így utólag belegondolva talán máshogy kellett volna fogalmaznom, mert háborúk akkor meg azért lennének mert mindenki ugyanazt akarja, de nem tudják eldönteni kié legyen.
- Szerintem ha valami problémája van az embernek, akkor azt jó megbeszélni a barátaival, és ha azok valóban barátok, akkor megértik, és segítenek az embernek átvészelni a dolgokat - felelem, bár ez a vélemény még csak nemrég alakult ki bennem. régen mindig magamba fordultam, és az egyedüllétet tartottam a jobb megoldásnak, de azóta már ebbe a suliba járok, és a véleményem is változott sok dologról.
- Biztos. Tényleg nem fázom. - még. Tettem hozzá gondolatban, mert később, mikor már kicsit jobban le fog hűlni az idő, akkor biztos fázni fogok. De még nem.
Nem értem miért hezitál a feltett kérdésem válaszadása előtt, lehet azért, mert nem tudja, hogy mondja el, de aztán végül kinyögi, bár nem azt amire számítottam.
- Óh, értem. - Felelem, és lábamat magamhoz húzom, kezem pedig átkulcsolom a térdem alatt, s fejem ráhajtom a lábamra. Kicsit elszomorodom, de így jár az aki ennyire reménykedik, és olyan dologra vágyik, ami úgysem történik meg. Pár perc néma csend következik, mire kicsit össze tudom magam szedni és megszólalok.
- Valóban szép a táj. - Mondom, és egy halvány mosolyt lehet felfedezni az arcomon, ami talán egy kicsit erőltetettre sikeredett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Isobel White
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 770
Írta: 2013. július 22. 16:21 | Link

Lau a Napfordulón


Hatalmas mosolyával próbálgatta újonnan vett sötétkék ruhácskáját. Mintha a tükör is mosolyra kelt volna, olyan vidám látványt nyújtott levitásunk. A nap ezen szakaszában ez is elég volt, ha pedig fázni fog, egyszerűen elkéri egy sráctól a dzsekijét. Titokban azért fohászkodott, hogy Matthew is kint legyen a réten. Hiszen ez egy iskolai rendezvény, ha a kastély folyosóit rója az következményekkel járhat. Bár egy mestertanoncnál már kevésbé. Nem érti, miért tett rá ilyen mély benyomást. A haja, a hangja, az illata, a szemei és az esze mind-mind elvarázsolták Isobelt.
Szóval leányunk ötször is megnézte magát- ami egyáltalán nem volt jellemző rá,- mielőtt kilépett volna a hálóterem ajtaján. Szokásához híven dudorászott és most az egyszer senkit sem lökött fel őrült tempójával. Épp ellenkezőleg! Ráérős léptekkel, ütemesen szedte lábait, kezeit ide-oda himbálta. Kapott is pár elismerő pillantást és jobbára azt is megszívlelhették, hogy most nem kötöttek ki a padlón miatta. Csak ne szokjanak hozzá a gondolathoz...
Hosszabb idő alatt ugyan, de odaért a rétre, ahol még csak szállingóztak, gyűltek az emberek. Szíve olykor hevesebben megdobbant, ha egy mátkapárt pillantott meg és azonnal körbe kellett néznie, nincs-e itt. Ha Matthewt nem is, de egy árván álldogáló leányt- akarom mondani nőt,- észrevett. Unokanővére személyesen, Lau aki annyira tiszta szívű és elragadó egy egyéniség. Most pedig nézzük meg, mennyire ijedős. Isobel settenkedő léptei csak minimális hangot adtak, amikor lábbelije a füvet súrolták. Minél közelebb ért annál megfontoltabbá vált, már kétszer is meggondolta hova lépjen.
- Ágyúgolyó!- hatalmas hévvel vetette magát Laurena hátának, azért figyelt arra, nehogy a földre küldje unokatestvérét.
- Ne haragudj, hogy késtem!- úgy mondta, mintha előre lebeszélték volna, de nem. Nézzük el ezt neki.
- Óóóó!- igen, meglátott valamit, Lau jobb ha futsz utána...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. július 22. 16:50 | Link

Keikooo Kiss


Figyelmesen hallgatom Keikot, és örülök, hogy nem csak nálunk nincsenek beszélő festmények a falon, hanem ezek szerint náluk sincsenek. Ennek örülök, mert egy kicsit már kezdtem úgy érezni, hogy én vagyok az egyetlen aki mugli környezetből jött, és csak most ismerkedem a varázslatos tárgyakkal.
-Szerintem az én anyám se örülne, ha valaki este amikor kimegy vizet inni megszólítaná.-majd én is elnevetem magam, vizuális típus vagyok és belegondoltam ahogy anyámat éjszaka, a sötétség leple alatt megszólítja az egyik festményük. Szerintem ijedtében kidobná a kukába a festményt.
-Akkor pont azért lennének háborúk. Úgyhogy jó ez így ahogy van.-mosolygok Keikora, de inkább bele se gondolok, hogy mi lenne, ha mindenki egy emberre hasonlítana, folyton a tükörképünkkel találkoznánk az utcán. Fura lenne, és biztos lennének nézeteltérések, de legalább a faji megkülönböztetés eltűnne a világból.-Ebben egyetértünk, bár mostanában nehéz olyan barátokat találni, akikben teljesen megbízhatunk, de azért megéri várakozni és keresni, hisz ha találunk legalább egy olyan embert, akkor egy igaz barátság alakulhat ki.-egy újabb dolog, amiben egyetértek a lánnyal, ennek örülök, és ezt mosollyal az arcomon ki is mutatom neki. Szerintem, ha egy kicsit jobban megismerkedem vele, akkor talán igaz barátság alakulhat ki közöttünk, vagy több, mint barátság is.
-Most megbántottalak? Valami rosszat mondtam?-teszel fel a kérdéseket a lánynak, miután ő a válaszomat hallva magához húzta a lábait, és átfonta karjaival azokat. Nem akartam megbántani, de látom rajta, hogy nem erre a válaszra számított. Még a végén arra gondolok, hogy neki is bejövök, bár kétlem, hisz nem is ismer annyira, hogy ezt megtudja ítélni, de a jelek szerint ez a helyzet áll fent, de ezt nem említem meg neki.
-Igen, szép. De most mesélj magadról! Csak egy csomó felesleges dolgot mondok, és közben rólad még semmit se tudok. Tehát Keiko, tiéd a szó!-széles mosollyal az arcomon mondom Keikonak és kíváncsian várom életrajzát, vagy történeteit, amik által kicsit jobban megismerhetem őt.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. július 22. 21:23 | Link

Ruuufus Grin


-Pedig milyen jó lett volna otthonra egy ilyen festmény! - És valóban, mert sokszor voltam otthon egyedül, mikor anyámnak dolgoznia kellett, és soha nem hívtak meg sehova, így nem igazán jártam el otthonról. És azokban az időkben jól jött volna valaki, mégha az egy kép is, akivel el tudtam volna beszélgetni.
- Igen, erre utólag belegondolva én is rájöttem. - Mondom egy mosollyal kísérve. Nagyon jó, hogy Rufussal így el tudok beszélgetni, még csak nagyon kevés emberrel sikerült ez, és némiképp boldogsággal tölt el, hogy ő is közéjük tartozik.
- Igen, és ezt az is alátámasztja, hogy Japánban csak egy igaz barátom volt.- Felelem, s egy mosolyt erőltetek az arcomra. Pedig szívem szerint most nem mosolyognék. - De itt az emberek többsége más. Talán azért mert hasonlítunk. Úgy értem, mi itt mind varázslók vagyunk, és talán valamennyire megértjük egymást. - Lehet, sőt biztos, hogy úgy magyaráztam most, hogy nem érti Rufus, mit akarok ezzel mondani, de inkább nem töröm magam.
Kérdésére felemelem fejem, és kérdő nézek rá, mert először nem esik le, hogy miért kérdezi ezt. Aztán rájövök.
- Mit? Nem, erről szó sincs, csak.... - egy kicsit habozok, mert nem tudom mit mondjak, vagy hogy egyáltalán elmondjam-e neki egészet. - Csak elkezdtem fázni egy picurkát. - Mondom végül, amit egy félmosoly kísér. Persze hazudtam, mert nem mertem neki elmondani az igazságot, hogy arra számítottam, hogy az én nevemet fogja mondani. A végén még itt hagyna, és talán még egy jót röhögne is az egészen.
- Hogy magamról? - kérdezek vissza. Meglep hogy tudni akar valamit - bármit is - rólam, de a mosolyát látván összeszedem magam, és a gondolataimat, és belekezdek. Nem tudom mi érdekelné őt, de valamit mondok. Max nem fogja érdekelni, és nem figyel rám.
- Hát, öhm... Na szóval.... Viszonylag már egész kiskorom óta tudom magamról hogy varázsló vagyok, mert van egy képességem amit már régóta fejlesztek. - A kezdés kicsit döcögősén indul, de csakhamar belejövök. - Szóval engem nem ért váratlanul mikor apám bejelentette hogy varázsló iskolába fogok járni. - Na jó ebben volt egy kis füllentés, mert meglepett, mivel én arra számítottam, hogy valamelyik ázsiai suliba fogok járni. - Öhm... Keretek rajzolni, és zenélni, régebben zenesuliba is jártam. - Itt be is fejezem, mert úgy gondolom ennyi elég is, és ha tudni szeretné még valamit akkor majd kérdez. Viszont én nem szeretném untatni azzal, hogy olyanokról beszélek, amik talán még nem is érdeklik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. július 22. 22:53 | Link

Keiko


-Azért gondolj bele, mit szóltak volna a szomszédaid vagy a barátaid, ha egy festmény beszélt volna hozzájuk?-mosolygok Keikora, hisz jobban belegondolva egy mugli elég furának találná, ha egy festmény elkezdene hozzá beszélni. Majd tovább hallgatom Keikot és megdöbbenek, amikor azt mondja, hogy csak egy igaz barátja volt Japánban.
-Csak egy, hogy-hogy? Nem vagy olyan barátkozós típus? Már bocsi, hogy ilyeneket kérdezek, csak most ez egy kicsit meglepett. Amúgy, itt is vannak érdekes emberek, attól függetlenül, hogy hasonlítunk, ahogy te mondtad.-remélem, hogy nem bántottam meg Keikot, és nem téptem fel régi sebet. Majd mikor bejelenti, hogy elkezdett fázni, akkor közelebb ülök hozzá, hogy ne fázzon annyira, mást most úgy se tehetnék. Majd mosollyal az arcomon hallgatom őt, ahogy saját magáról beszél.
-És melyik ez a képességed, ha szabad kérdeznem?-teszem fel első kérdésemet, és kíváncsian hallgatom válaszát.-Szeretsz rajzolni és zenélni? Ennek örülök, mert én is szeretek rajzolni és zenélni is. Milyen hangszeren játszottál vagy játszol?-egy újabb kérdés tőlem, és most kicsit felcsigázott, hiszen találtam egy közös tulajdonságot. Mondjuk az is közös kettőnkben, hogy a Levita ház diákjai vagyunk, illetve az is, hogy mind a ketten varázslók vagyunk, de ez más, ez személyesebb, és engem mindig érdekeltek a művészetek és végre itt egy lány, akivel beszélgethetek ezekről.
-Beszélj még nyugodtan magadról, ha szeretnél. Bármit mondasz köztünk marad és akármit mondasz el, hidd el, hogy nem foglak kinevetni és nem is foglak itt hagyni. Bízz bennem!-mosolygok Keikora, majd megsimogatom a vállát, ez nálam azt jelenti, hogy nincs semmi baj, én itt vagyok és nem engedem, hogy bármi probléma legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Laurena Aquamarine
KARANTÉN


Levitás-mamiprefi ^^
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 3189
Írta: 2013. július 23. 04:15 | Link

Isobel<3

Azta, hogy mennyi minden van itt. Kissé megszomjazott a hosszú út alatt a leányzó, így úgy gondolta, előbb iszik egy pohár frissen facsart narancslevet, majd utána körbenéz a terepen. Oda is lépkedett az asztalkához, mely gyertyás díszletekkel volt dekorálva. Igazán szépen nézett ki.
- Egy fél litereset szeretnék, olyan kis esernyőcskével és szívószállal, ééés kéket – bökött rá a legcicomásabb variációra, amikor a felszolgáló manó megkérdezte, melyikből kér.
Elvégre ünnepség van, aztán ha jobban megnézzük, nem ez itt a legdíszesebb dolog, úgyhogy ő még visszafogott is volt. Azaz jobban belegondolva ebben nincs is semmi extra, hiszen csak egy narancslevet kért.  
Üdítőjét szürcsölgetve továbbsétálgatott a réten, majd a programkiírás felé vette az irányt. Hogy mennyi itt a választék! A diákönkormányzat igen csak kitett magáért, ezért hatalmas dicséret jár a fejükre. Valószínűleg meg is kapják majd a jutalmat, hát ez tényleg hihetetlen, még a Punk Pixik is fellépnek, Lau imádja őket. Olyan csodásan muzsikálnak, de a metál Mágusok se rosszak amúgy, a puffeskinekről nem is beszélve. Első osztályú a színpadi előadás is, akár csak a narancslé, amit közben iszogat. Mintha valami különleges fűszerkeveréket is felismerne benne, érdekes. Jó döntés volt ez a választás. Miután megitta, visszavitte a pulthoz, majd a rét közepén álldogált és elgondolkodott, merre is tovább. Már éppen elindult volna az egyik sátor felé, amikor hátulról hirtelen támadás érte. Isobel volt az, az édes, drága, cuki, aranyos, szeretnivaló unokahúga.
- Hihihi, szia. Nem ijedtem meg, pedig tudom, hogy az lett volna a cél – nevetett vidáman, majd átölelte a leányzót.
Néha a mániája meglepni Laut, de most éppen nem dőlt be neki, annyira nem volt elkalandozva. Valamint egy bizonyos eset óta jobban figyel, egyszer nagyon meglepte a prefektust.
- Ohh, de hát honnan késtél volna, ne viccelj, hosszú ez az éjszaka – mosolyodott el, hiszen lényegében azért is vannak itt -  De hűha, milyen csinos itt valaki! Nagyon jól áll neked ez a szín! Kiemeli azt a szépséges szemeidet!
Dicsérgette itt a lánykát, aki ma láthatóan igen csak kicsípte magát. Mondjuk ő mindig szép, de ez a feltehetően új ruha tényleg szuperül simul rá. Éppen mondani akart volna neki még valamit, amikor Isobel hirtelen elindult előre.
- Most meg hova mész? – kérdezte, de látta, hogy nagyon el van varázsolódva, így inkább elindult utána, nehogy nekimenjen valami kis csilivilinek.    
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Close your eyes, make a wish and blow out the candle-light ..."


Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. július 23. 08:22 | Link

Rufus


- Biztos meglepődnének.  De talány idő után hozzászoknának. - felelek vigyorogva. Belegondoltam, hogy mi lenne az első reakciójuk, és hát elég viccesen képzeltem el, ezért vigyorgok ennyire.
- Csak azért, mert a régi sulimban gazdagok jártak. Us is mondhatnánk hogy a felső réteg gyerekei. És mivel én nem vagyok az.... hát... Hogy mondjam.... Kiközösítettnek éreztem magam. És csak ő volt aki nem bánt úgy velem. Jó persze még néhányan voltak, de ök bem kerültek olyan közel hozzám, mint Alice. - Mondom, s kicsit lefelé görbül a szám. Most egy érzékeny pontomat találta meg, amiről nem igazán szeretek beszélni. de ha már kérdezte, akkor válaszolok. - Hát igen a legkülönfélébb emberek gyűltek itt össze. - Mondom, ezt már mosolyogva. Mondjuk ez nem csoda, mert erre számíthat az ember, ha megnézi milyen tulajdonságú emberek tartoznak a különféle házakhoz.
Kicsit váratlanul ér, mikor közelebb ül hozzám, de valószínű, hogy csak amiatt tette, hogy én azt mondtam, fázom. Más oka nem lehet.
- Öhm... sasszem, vagyis messzebbre el látok mint egy átlagos ember. Ezt a nagyapámtól örököltem, és akár már 10 km-ig is tisztán látok. De persze vannak hátrányai is ennek. képességnek. - mondom majd egy mosolyt lehet észrevenni arcomon.
- Igen szeretek. Az iskolában Zongorán és furulyán tanultam játszani, de a furulya annyira nem fogott meg. És egy percében pedig gitározni tanulok. - Nagyon örülök, hogy van valami közös bennünk, bár arra már rájöttem, hogy itt elég sok a művészlélek, de azért feldobott a tudat, hogy ő is ilyen. - Ja és egy kicsit énekelni is tudok. És te? -egészítenem ki, majd kérdezek vissza.
Az, hogy megsimogatja a vállam, kis melegséggek tölt el, és érzem, hogy igazat mond, s kicsit közelebb húzódom hozzá.
- Hát, nem tudom mit mondjak. Igazából semmi érdekes nincs bennem. Én legalábbis így gondolom. - mondom. Soha nem gondoltam, hogy érdekes személy vagyok, mindig kerülni akartam a feltűnést, nem szeretek a középpontban lenni, így semmi érdekes nincs bennem. De erről a témáról gyorsan váltani szeretnék, így körülnézek, egy jó témát kutatva. - Nem megyünk megnézni milyen programok vannak egyáltalán? Mert ha már itt vagyunk, akkor vegyük ki a részünket a programokból. - mondom, s egy mosolyt erőltetek arcomra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. július 23. 12:29 | Link

KKeeiikkoo Wink


-Értem, ez a baj a gazdagokkal, hogy azt hiszik, hogy nekik mindent lehet. A gazdagok kihasználják a szegényeket. Sajnos, természetesen van kivétel, csak az a baj, hogy kevés.-mondom Keikonak együttérző tekintettel, hiszen rossz lehetett neki; hogy kirekesztették azért, mert nem volt annyi pénze, mint a többieknek és emiatt csak egy emberrel volt jóban.
-Sasszem. Erről még nem is hallottam. Ezt a képességet, hogy lehet fejleszteni?-kérdezem megdöbbent arckifejezéssel; hiszen nekem ez a képesség még teljesen új. Mosollyal az arcomon hallgatom; ahogy Keiko arról, hogy milyen hangszereken játszik, ennek örülök, hogy nem én vagyok az iskolában az egyetlen, aki hangszeren játszik. A feltett kérdésére örömmel válaszolok.
-Én zongorán és orgonán tanultam játszani.mosolygok Keikora, majd figyelmesen hallgatom őt.
-Dehogynem, minden ember értékes és fontos, csak sokan nem akarnak magukról beszélni, ezért nem is tudjuk nagyon megismerni őket.-mondom Keikonak komoly tekintettel, próbálom rávenni, hogy meséljen magáról.
-Én kezdek fázni, úgyhogy, ha nem baj én most bemegyek, de te nézd meg a programokat, érezd jól magad! Majd még találkozunk. Szia!-majd felállok Keiko mellől és elindulok a kastély felé, mert nagyon lehűlt az idő. Nem azért hagytam ott Keikot, mert nem éreztem jól magam, hanem azért, mert majdnem odafagytam a földhöz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 54 55 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék