29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Tanári és képességoktatói pályázat reloaded, részletek a hírben!
Nagy baj van, kérem, riadó! Halló, halló, már megint egy Évnyitó!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 54 55 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. november 4. 18:57 | Link

Halloweenezők, a DÖK nevében

A két rövidebb-hosszabb történet közepette a réten Amirának újabb dolga akad, ami még jó, hogy eszébe jutott. A fejéhez kapva rohant be a sátorba miután lecsillapodtak a kedélyek, és egyenesen a zenekarhoz ment. Leintette őket, majd az emelvény elejéhez sétált. Végigsimított a ruháján, majd kisöpörte a haját a szeméből, így szedte össze a gondolatait.
-Egy kis figyelmet kérnék -szólalt meg határozottan. -Sziasztok! Remélem mindenki jól érzi magát, és senkit nem kapott még el a titokzatos vámpír, vérfarkas, zombi, akárki. Elmondanék egy-két fontos információt. Az első, hogy a bál további részében lehetőségetek van szavazni a Halloween legvéresebb királyárára, és királynőjére. Ezt ennél a két doboznál tehetitek meg -itt megállt egy pillanatra, és az emelvény mellett álló papírokkal, és két dobozkával kitöltött asztalkára mutatott.
-A második pedig, hogy természetesen a csokicsaló játék nem záródott le, még mindig lehet versenyezni, méghozzá itt a töksátorban. Láthatjátok ott a bájitalok kirakva az asztalon, aki amennyit eltalál, annyi csokit kap. A jelmezverseny, és a csokicsaló verseny egyszerre záródik, még van egy órátok hátra. Hajrá! -ezzel be is fejezte a mondandóját, és egy mosoly kíséretében távozott a figyelem középpontjából.

//A szavazást természetesen megtaláljátok a Szavazások témában (kicsit később).//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széles Adorján
INAKTÍV


A Navinések anyukája :DD
offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 281
Írta: 2012. november 8. 17:05 | Link

Baba <3

Unottan álltam a bálon, igazából nem igazán élveztem a dolgot. Tulajdonképpen csak azért mentem el, mert Vera és pár kollégám ragaszkodott hozzá, hogy kicsit kimozduljak a szobámból, és reszt vegyek valamiféle társasági eseményen. Igazából egyedül ácsorogtam, és bár néha odajött pár diák köszönni, vagy éppen felém nézett egy-egy tanár, alapvetően mégsem volt túl érdekfeszítő senki társasága, és ezek a csevejek nem is tartottak különösebben sokáig.
Aztán valaki megfogta a karomat. Először nem is értettem, ráadásul szinte erőszakosan rántott el engem egy irányba egy kéz, és nem is tudtam mire vélni a dolgot. Elégedetlenül néztem az alak felé, ám a gondolatai nem tükröztek rossz szándékot, sőt... Szinte úgy éreztem, mintha imádatot sugározna az illető felém. A gondolatvilág pedig, nos... Különösen ismerős volt.
Mintha egy tőrt szúrtak volna keresztül rajtam, elsőre úgy hasított végig a testemen az adrenalin. A szívem kétszer olyan gyorsan dobogott mint általánosságban, csak a puszta ötlettől, a picinyke kis lehetőségtől... Teljesen kikészültem. Kutattam az illető arcát, de a szemek túlságosan ismerősek voltak. Akárhány közül felismertem volna őket, ahogyan a hangot is, amit szinte nem is a szájából, hanem a fejéből hallottam ki, annyira koncentráltam rá. Ali itt van. Ahogyan rám zuhant és szinte szétnyomott a felismerés, csak pislogtam magam elé. Szóra nyitottam a számat, de aztán becsuktam, nem tudtam, hogy mit csináljak. Pörögtem és forogtam vele, egészen ameddig véget nem ért a zene.
Éppen csak az aktuális szám végét vártam ki, aztán egy szempillantás lekaptam róla a maszkot, mert bár teljesen biztos voltam benne, hogy ő az, mégsem lehettem teljesen biztos.
De amikor megláttam az arcát, szinte a könnyek is majdnem kicsordultak a szememből, éppen hogy megálltam. Megfogtam a karját, magamhoz vontam és megöleltem, aztán elkezdtem húzni, ki a rét szélére, ahol már nem voltak bálozok. Két percig némán sétáltam a parti területének széle felé, majd megálltam, megfordultam és ránéztem.
- Ali... Hogy kerülsz ide? -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. november 8. 17:13 | Link

Halloween-i móka
Alexocska Cuncimókus Cheesy

Bonnie temetőben való bolyongását éppen azzal szakítja meg, hogy elindul felfedezni merre is van a bál. A helyszín a réten elhelyezkedő töksátor, de további tudomása egyelőre nincs a helyről. Elképzelései éppenséggel akadnak a cicajelmezbe bújt szépségnek. Elindul a sötétségben, és körbe-körbe tekintget. Először csak fényeket lát, amik elég halványan pislákolnak még csak. Közeledve már kiveszi a félelmetesebbnél félelmetesebb töklámpásokat is, további fényt ad még a hold csodás fénye, elmereng pillanatokra a holdba bámulva, majd ténylegesen a sátor bejárata felé veszi az irányt.
Két bejárati lehetőséget lát meg, az egyik egy pókhálós még a másik egy hóhérszobros ajtó. Valami áldozat vagy adomány féle szükségeltetik működéséhez. Nem tétlenkedve egy zacskó cukorkát helyez, el majd belépést nyerve a sátor belsejébe veszi az irányt. Belül a dekoráció igazán halloween-i és borzongató. Pókhálós lampionok, és faragott töklámpások, minden a halloween színeiben pompázva. célállomásának az italos részleget jelöli ki, odafelé menet valami kisebb bukkanóban megbotlik, és majdnem hasra esik.
~Nagyon ügye vagy! Ess hasra…~ Mérgelődik magában majd egy pohár eperlevet önt magának, ami vörös mintha vért inna. Kortyolgatva körbesétál, a jelenlévőket figyeli, majd a bent zajló eseményeket. Kellemes báli hangulat, félelmetes öltözékű emberekkel.
Egy kis időre megállt a zene, és az estével, kapcsolatos információkkal lett gazdagabb. A zene újraindítását követően, a gondolataiba volt temetve.
~Nem hinném, hogy egyedül szenvedek ezzel a ruhával, főleg így látva a többieket, mindenki jelmezesen jól érzi magát, én vagyok egyedül, aki folyton beakad valamibe, bennragad valahol..~ Éppen folytatná, mikor hirtelen élesebb zeneváltás következik be, nekiütközik az asztalnak és leönti magát.
-Gratulálok..te..te..áá – pirít magára majd a háta mögé nem figyelve kezdi letörölgetni magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aliyaah Shankar
INAKTÍV


Kékszemű
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 71
Írta: 2012. november 8. 18:33 | Link

Szivem <3

Örül, hogy nem ellenkezik a férfi, most nincs erre ideje és nem is akar mással foglalkozni, csak azzal, hogy a férfi közelében lehessen. Ez nem olyan nagykérés, ha maszkban van. Annyi csak a lényeg, hogy senki se ismerje fel, és ha nem ismeri fel senki, akkor nem is lesz baj. Igyekszik nem ezen kattogni, most csak a szépre akar gondolni, csak szeretni szeretné a férfit, akire mosolyogva pillant fel, mintha teljesen megteltek volna élettel azzal, hogy egymáshoz értek. Jól érzi magát a tánc közben, szinte már nevetni van kedve.
- Hé…
Ennyit arról, hogy vigyáznia kellene. Nem tud haragudni azonban. Nevetve nyúl a maszk után, hogy visszaszerezze. Nem akarja sokáig magán tartani, csak addig, ameddig ki nem sétálnak a tömegből, a rét szélén újra leveszi és mosolyogva megáll a férfivel szemben.
- Úgy, hogy szeretlek. Igazából csak az esküvőn kellett volna találkoznunk, de Verocs mesélte, hogy mit mondott neked és, nagyon rosszul érzi magát miatta és én sem tudtam várni már tovább.
A férfi kezét megfogva vezeti a legközelebbi padhoz, jobb lenne, ha inkább ülne, most jó sok mindent el kell mondania neki, ha szeretne tiszta lappal indítani nála. Kicsit járkál még előtte, nézelődve, hogy láthatóan tényleg nincs itt senki.
- Jó pár hete itt vagyok már. Próbáltam üzenni, de nem nagyon mozdulhattam ki a házból, mert még nem csengett le az, hogy megszöktem. A házat Flaviu professzor vette, ő is szöktetett meg, óóó és ezt neked nem kellett volna elmondanom, mondjuk azt sem, hogy Vera tudja, mindegy. Szóval, itt vagyok már egy ideje.
Egy kicsit fél a férfi reakciójától, de azért reménykedik benne, hogy annyira mégsem lesz rossz a helyzet. Nagyon nehezen tűri, hogy ne csókolja és ölelje a férfit, ezért nem ült le vele, hanem áll, tisztes távolságban, mely valahogy egyre csak csökken.
- Aztán vagyis még előtte Loveday butaságot csinált és Amira és én, magunkhoz vettük a kisbabáját. Hivatalosan Flaviu asszony a gondviselője, de neki most zűrös a házassága, így nem biztos, hogy tanácsos lett volna Danielt oda vinni, így most nálam van. Verocs szülei pedig igyekeznek elérni, hogy a családom elfogadja a döntésemet, hogy én veled akarok lenni.
Közelebb lép, hogy végigsimítson a férfi arcán, és lehajolva puszit nyomjon a homlokára, mielőtt magához ölelné.
- Tudom, hogy ez most egy kicsit sok egyszerre, de, bár az esküvő után szerettem volna megkérdezni, mégis, öhm, nem szeretnél hozzám költözni?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. november 10. 01:47 | Link

Halloween
Amanda,
aki még nem tudja, hogy ő bizony Thirteen.:)


Na, még jó, hogy átöltöztem a temetőben. Mire visszaértem a kastélyhoz, már áll a bál, szó szerint. A falubeli mókán az utolsó fordulóban szükség volt zombijelmezemre is, így gyorsan felkaptam, szóval nem kell megtennem a kitérőt a szobámig vagy egy öltözőig, hogy átvedlődjek. Az arcom a felismerhetetlenségig van torzítva, kilóg a hús, itt-ott a csont. Annyira szerencsére nem élethű, hogy fájjon. De annyira igen, hogy biztos lehessek benne, ma nem fogok egy lánnyal sem táncolni, mert halálra rémisztem mindet.
Azért persze benézek, mert egy bálon sem táncol mindig mindenki, ahol pedig happening van, ott meg kell jelennem nekem is. Csak a lúzerek kuksolnak a szobájukban ilyenkor.
Persze az érdekesebbik ajtó vonja magára a figyelmem, amely nem elhagyatott szekrénynek tűnik, hanem szobor áll a védelmében. Áldozzak valamit. A focimezem, bár szakadt és retkes, nem nagyon tudok mit leszedni róla. Lenézek a körmeimre, de épp tegnap vágtam le őket. Végül kitépek egy szálat a hajamból, és azt teszem a tálba. A csokimat nem adom.
A kőfejű megelégszik az adománnyal, úgyhogy mehetek. Ezt olcsón megúsztam. Bár ki tudja, mit csinálnak a bál után a szajréval. Majd jól megvuduznak, aztán nézek.
Amint belépek, egy szellem suhan át rajtam. Fordulnék felé, hogy "bocs", de rajtam röhög az elmebeteg tógás csóka. Ez direkt csinálta!
Inkább gyorsan tovább is haladok, mielőtt hívja a haverjait, és kipécéznek maguknak, hogy engem csesztessenek az est hátralévő idejében. Kár, hogy a zombijelmezem nem elég félelmetes a halottaknak. Legközelebb szellemirtónak öltözöm.
A táncosokat megkerülve először valami nasiért indulok. Ebéd óta (ami igazából estebéd volt, mert mára valaki lezúzta a napot, és az nem kelt fel, úgyhogy egész nap úgy érzem, éjjel van, és menni kéne aludni) nem ettem semmit, úgyhogy első körben betolok az arcomba két bevérzett körmű boszorkányujjnak tűnő süteményt.
Haladnék tovább valami üdcsiért, amikor előttem egy csaj nekisétál az asztalnak. Ha nem tudnám, hogy tilos itt az alkohol, azt hinném berúgott.
Valószínűleg az, hogy az arcom felismerhetetlenségig átalakult, bátrabbá is tett. Így van merszem cukkolni a lányt. Holnap már úgysem ismer meg. Hiszen zsong a kastély a rokkant srácoktól.
- Na, a mai napra elhagyott a szerencséd? Kis Tizenhármas!
Persze széplányokat nem hagyunk a pácban. Igen, hogyne, csúnyákat sem. De ez a macskanő nagyon spórolt a ruhaanyaggal, és volt is mit kidobnia. Aki egy beszólással otthagy egy ilyen nőt, az fogyatékos. Vagy jön érte a nő kétajtósszekrény pasija tíz perc múlva, hogy átformálja az arcberendezését. Azért én csak megreszkírozom a dolgot, a feltételezett nagydarab fickó csak nem bánt egy gyereket, aki már amúgy is kerekesszékben ül.
Előveszem a pálcám, és egy Evapores-szel segítek a lányon, hogy az összes folyadék felszívódjon a ruhájáról.
- Azt hittem, a fekete macskáknak kedvez ez a nap.

Jelmezem
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2012. november 10. 01:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. november 10. 21:31 | Link

Halloween-i móka
Cuncimókus

A buli szépen zajlik, zenével mindennel együtt, Bonnie pedig éppen ott bosszankodik magában, mekkora egy rakás szerencsétlenség. Mindenki jól érzi magát, igazán hangulatos az egész.
Jelmeze még mindig nem nyerte el úgy igazán tetszését, mégis azért már egészen jó barátságot ápol vele. Érzékeli a mozgást maga körül, hogy az ételeknél meg az italoknál találni embereket, de éppen nem arra figyel, sokkal inkább ruháját takarítja, nem, nem szereti elsőre a könnyű utat választani, minek varázsolna? Inkább szenved vele. Makacssága határtalan ezt tapasztalhatjuk.
~Drága édes istenem akkora egy szerencsétlenség vagyok, hogy nem kell nekem átmenni létra alatt, nem kell, hogy átmenjen előttem a fekete macska, még csak az sem kell hogy Péntek 13 legyen. Egyszerűen nagyszerű mit össze nem tudok hozni, de most komolyan, van nálam szerencsétlenebb ember? Kétlem, nagyon kétlem.~
Gondolkodik magában, de elég érdekes és egyben ronda látvány is lehet, ahogy magát szidva idegeskedik az asztal mellett, aminek nekiment. Közeledést hall a háta mögül, de elsőre nem igazán koncentrál, arra vajon ki jön és miért. Ekkor megszólítják, nem mondhatni, hogy jó passzban van, meg sem fordul csak háttal tovább dörzsölve ruháját reagál.
-Nagyon viccesek vagyunk ma!
Mondja, majd azért egy alig láthat, mosolyt elenged a „Tizenhármas” megnevezésre. Eközben egyszer csak hallja a mormolást maga mögül, és felszívódik ruhájáról az üdítő.  Akkor megint hozzá szólnak erre már készül megfordulni, és szólni, mosolyog, de pont sikerül beleakadnia szegény fiúba és a kerekesszékébe.
-Hogy az a…
Kezdené, aztán csak nem káromkodik, nem szokása, inkább az eddigi hang tulajdonosát veszi szemügyre. Igazán félelmetesen néz ki a fiú, ezzel a fantasztikusan kitalált jelmezzel.
-Ne haragudj, nem akarok rád esni, valahogy ez nem a „Tizenhármas”  napja.
Nevet fel miközben kis idézőjeleket mutogat ujjaival és kissé hátrébb lép, mielőtt, tényleg átesik valamin.
-Tetszik a jelmezed! – mondja egy kacsintással.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2012. november 10. 21:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. november 11. 00:22 | Link

Halloween
Amandarin

A lány először nem veszi a lapot, és épp arra gondolok, milyen hülye is vagyok, hogy így állítok oda bárkihez, és miért hiszem azt, hogy az illető majd bírni fogja a fejem... de végül mosolyog, úgyhogy megnyugodhatok. Vagy mégsem sértődött meg, vagy ez a gyilkolás örömének elébe tekintő elégedett mosolya csupán. Viccelek.
Tényleg milyen szerencsétlen! A ruháját bekapja a két vas a székemben elöl. Ilyet még sosem csinált. A lány tetszik neki. Segítek kiszabadulni a kismacskának, ő pedig egyrészt szabadkozik, másrészt jelzi, hogy nem orrolt meg korábbi szavaimért.
- Ha mégis rám akarsz esni, csak szólj, szívesen elfuvarozlak, ahová csak akarod - kacsintok rá. Nagy csajozósnak tűnök, mi? Ha tudnák az emberek, hogy ez mekkora tévedés! Amiket kimondok, és amiket közben belül érzek, homlokegyenest ellentétesek. Talán azért van merszem ilyeneket mondani ahelyett, hogy fülem-farkam behúzva továbbállnék, mert úgy érzem, teljesen mindegy. Mindegy, hogy lejáratom-e magam vagy sem. És bátraké a szerencse - tartja az igaz levitás.
Reflexszerűen a lány mögé nézek, amikor az látszólag indokolatlanul hátrább lép. Egy pillanatra biztos vagyok benne, hogy lesz mögötte valami vagy valaki, amit vagy akit majd ledönt ezzel a mozdulattal. Ő a második kétbalkezes lány, akit megismertem a kastélyban. Vagyis Bogárka csak kétballábas volt, mint tudjuk - derülök magamban.
Amúgy a korábbi megállapításom a külsőmről tévesnek bizonyult. A lánynak bejön a zombi-style.
- Kösz! A tied sem kutya! - sütöm el az ócska poént. De eskü csak véletlen volt, nem tudatosan választottam ezt a szót. Annál kifinomultabb a humorom. Höhö.
No, mivel kalandunk befejeztetett, én tovább is haladnék. Most, hogy a balszerencse macskája tisztes távolságba lépett az asztaltól, először is felmarom az egyik ott álló poharat. Valami zöld trutymó van benne ital gyanánt. Biztosan érdekes íze lesz.
- Megígéred, hogy vigyázol magadra, Tizenhármas? - vigyorgok rá, mielőtt elindulnék valami érdekesség felé. Egy-egy üvegcse áll egy-egy asztalon az egyik falnál. Meg kell néznem, minek köszönhetik kitüntetett szerepüket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. november 11. 15:03 | Link

Halloween-i móka
Cuncimókus

Miután a szerencsétlen eset történik, a zombi jelmezes fiú segítségével sikerül kiszabadítani beakadt ruháját. Véletlenül sem akar másban kárt tenni, épp elég önveszélyes, a közveszélyes jelzőt nem szeretné kiérdemelni. Nem haragszik rá új ismerőse ez szavaiból is hamar kiderül. Egy mosolyt küld felé a kedves felajánlásra.
-Vigyázz mert még szavadon foglak!
Mondja nevetve, közben ügyelve, hogy hátra lépve ne történjen semmi baleset. Bár ebben már tényleg csak reménykedni tud, hiszen a szerencsének nem éppen a kegyeltje mostanában. Ez a balszerencsehullám reményei szerint azért egyszer megszakad majd, de addig sem akar semmi maradandó rosszat összehozni. Nem ismer még egy hozzá hasonló ennyire bénázó embert, nővére is mindig csak röhög azon, amiket művel, eset ő már le fáról, csúszott bele medencébe, igazából nem tudni mi nem történt még meg vele. A fiú poénjára azért nevet egyet.
-Nem, valóban nem az.
~Bár lehet azzal jobban jártam volna, de ki tudja. ~
El is indul a kerekesszékes srác az üdítős pulthoz, hogy igyon valamit, a lány mellett elmenve.
-Igyekszem Cuncimókus!
~Azért nem semmi, hogy még ilyenkor is képes vagyok rá, hogy előhúzzam a becézési képességeim. Sokszor mondják, hogy borzalmasak, de ez most igazán kikívánkozott. Nem hinném, hogy bántaná a dolog, a nevét még úgy sem tudom.~
Vigyorog rá, majd még mielőtt tovább menne feltérképezni a helyet még utána, szól.
-Remélem még összefutunk!
Mondja, bár a nevére nem derült fény, így csak még izgalmasabb lesz, vajon felismerik e egymást később. Magában mosolyogva lépdel el az asztaltól. ~ Tizenhármas..~
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Laurena Aquamarine
KARANTÉN


Levitás-mamiprefi ^^
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 3189
Írta: 2012. november 13. 19:35 | Link

Halloween – Lezárás - Mindenki Smiley


Nos, sajnos ez az időpont is elérkezett. A DÖK nagyon kitett magáért, reméli mindenki jól érezte magát e csodás partin, és majd máskor is ellátogat a diákság a különféle rendezvényekre. Igen ám, hát persze, hogy még lesznek az év során, érdemes lesz nézegetni a naptárat, rengeteg meglepetés vár a népre.
Na, de ne húzzuk tovább az időt, kezdődjön a díjátadás! Biztosan mindenki kíváncsi az eredményekre. Először kezdjük a jelmezversennyel. Sok, meseszéppel találkozhatunk, ha körbetekintünk a látótéren, bizonyára nehezen született meg a döntés is.
- Az idei év Halloween bálkirálya és bálkirálynője, azaz a jelmezverseny győztesei nem mások, mint…*dobpergés, boríték érkezik benne a kinccsel*…Amira Loveguard és Zachary Alex Williams Circle , kérjük őket fáradjanak a színpadra és fogadják el a varázstökből készült koronadíjat, majd járják el a győztes táncot! Ez, az, ujjongjatok nekik, tényleg szép kis jelmezek ám! S mindketten a Rellonból vannak, ha esetleg valaki nem ismerné őket.
Míg ez megtörténik, addig a csokis játék győztese után kutakodnak az ehhez értő szakemberek, s hamarosan rá is bukkannak.
- Most pedig egy olyan fiatalembert kérnénk a színpadra, aki harmadikként végzett volna a jelmezversenyen, alig lemaradva az elsőtől, de ne keseredjen el, hiszen ő meg…*dobpergés*…a csokis játékot nyerte, s ő nem más, mint Dolánszky Alex a kékek táborából, nagy tapsot neki! Nyereménye pedig nem más, mint egy: Egy hónapra szóló utalvány a Pillangóvarázsba, ahol annyi finomat eszik, amennyit csak szeretne! Na és persze olyat, amit szeme-szája megkíván. Hűha, nem semmi!
Remélhetőleg mindenki nagyon vidám és jókedvű, s nem szomorodik el, hogy nem ő nyert, hiszen a részvétel a lényeg. No, de mielőtt a falra festenénk az ördögöt, újabb meglepetés vár a bulizókra.
- A többiek se keseredjenek el, hiszen amiket gyűjtöttek, névvel ellátva megtaláljátok ott a kis kosarakban *utalás a sarok felé, ahol eddig a bájitalok voltak*, tele – tele csuda jóval, s még egy kis plusz meglepetéssel! Menjetek és nézzétek meg, mi az!
Természetesen a bájitalok sem tűntek csak úgy el, hanem közben egységes mókalévé változtak. Mindenkinek jár egy fiolával, amivel sok mindnet tudnak majd kezdeni. Például, ha megisszák, nagyon viccesek lesznek, bármit mondanak, mindenki nevetni fog rajtuk. Vagy ha máson szeretnék alkalmazni, akkor csak fröccsenteni kell a célszemély felé, kimondani a varázsszót (hogy milyen vicces dolgot szeretne az illető létre hajtani a másokon), s néhány másodperc múlva hat is a dolog. Persze ajánlott óvatosan használni ezeket, nehogy előbújjanak a rejtélyes mellékhatások
- Köszönjük mindenkinek a részvételt, további szép estét és hát gyertek máskor is! Véleményeiteket a hónap végéig a DÖK irodába címezve adhatjátok le, ha szeretnétek. A meglepit meg csak ésszel használni ám!
Hozzászólásai ebben a témában

"Close your eyes, make a wish and blow out the candle-light ..."


Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 20. 12:58 | Link

Kis külön óra Lyra

Hatalmas botorság volt tőlem, hogy annak ellenére is jelentkeztem a párbaj szakkörre, hogy voltaképp egyetlen varázslatot sem ismerek, ezért mihamarabb felvettem a kapcsolatot a tanársegéddel.
Úgy gondolom, neki inkább van erre ideje, mint a tanárnak, és végül is, nekem egy felsőbb éves is megtenné,de így mégis csak jobb, tekintve, hogy barátkozós téren, cseppet sem vagyok a toppon. Amúgy, csodálkozom azon, hogy Lyra belement, mert lerítt róla, hogy neki ez cseppet sincs ínyére. Talán belátta, hogy azért mégis vannak kötelezettségei, vagy csupán jó időtöltésnek szánta, vagy engem szánt meg, bár az utolsóba még csak belegondolni se szeretnék. Nem vagyok olyas valaki, akit szánni lehet, persze, ha nyíltan felvállalnám a múltam, talán tényleg így lenne, de erről senki nem tud, leszámítva az érintetteket, hisz valamit mégis kellett írni arra a jelentkezési lapra.
De nem boncolgatom tovább a dolgokat, hanem elindulok a rét felé, mert elméletileg ott lesz a különórám, feltéve, ha Lyra nem döntött mégis úgy, hogy ezt inkább kihagyja. Egy részről talán meg is érteném, hisz akik ide jönnek, talán valamit már konyítanak a dolgokhoz, de én nem tartozom közéjük,  ebből kifolyólag nehezebb eset is vagyok. Sajnálom, nem tehetek róla, hogy később avattak be, sőt... ha a dühömből fakadóan nem sikerül szinte mindent összetörnöm, amit lehet, ki sem derült volna. Gregory számlájára írható ez is, hisz most elvesztette a kedvenc bábuját, aminek én örülök, hisz itt nem rángatnak dróton, nem kell fejet hajtanom, és csendben csinálni, amit mondanak.
Épp ezért sem talárban megyek ki, hanem egy Nike melegítőben, a célnak megfelel, mert fogalmam sincs, mit tervez a tanársegéd, ahogy arról sincs, mi fog kisülni ebből az egészből.
A rétre érve, nekidőlök az egyik fa törzsének, és úgy várok Lyrára.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2012. november 20. 12:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 20. 13:18 | Link

Ophelia

Nem mintha nem lett volna elég dolgom, még ez a lány is a nyakamba varrta magát, de hát mit tudtam volna ellene tenni, csak nem engedhettem nulla tudással a párbajszakkörre. Mondjuk az már nem fért a fejembe, hogy miért is jelentkezett valaki, akinek lehet, hogy még egy sima wasser is gondot okoz, na de ez legyen csak az ő gondja, az enyém meg az, hogy ha mást nem, de legalább a protegót megpróbáljam a fejébe verni.
Nem öltöztem ki a dologhoz. Egy egyszerű szürke kapucnis pulcsi volt rajtam, hozzá farmernadrág és bakancs, lévén a rét vagy saras volt, vagy jeges, és az ablakból ezt nem tudtam megállapítani, szóval inkább mindenre felkészültem. Nem vittem mást, mint a pálcám, meg egy üvegben narancslevet, mert ha netán elájul, akkor utána jól fog esni. Mármint neki, és nem nekem.
Miután bevágtam a tűzbe három troll dolgozatot, és üzentem a gazdájuknak, hogy vagy megírják még egyszer, vagy ők is rostonsültként végzik, elindultam a szabadba, hogy megkeressem a lányt.
Egy fa mellett találtam rá végül.
- Hello - köszöntem rá egy biccentéssel, majd rögtön a tárgyra tértem. - Kezdhetjük?
Aztán ha a lány rábólintott, akkor elkezdtem adni a további utasításokat.
- A párbajt köszönéssel kezdjük. Így - és mutattam a megfelelő meghajlást és mozdulatot. - Utána eltávolodunk, és felvesszük a következő állást.
Itt bemutattam a párbaj alapállást, ami meglehetősen hasonlított a vívóállásra.
- Ennek az a lényege, hogy minél kisebb legyen az a felület, amit eltalálhatnak rajtad - magyaráztam, hogy miért kell oldalasan állni. - Térd egy kicsit megrogyasztva, ugrásra készen.
Miután már úgy éreztem, hogy elég volt az alapállás magyarázatából, tovább léptem.
- A párbajnak nem az a lényege, hogy esztelenül átkozz. A jó párbaj olyan, mint egy sakk játszma. Nem az a lényeg, hogy az első ütéssel hazavágd az ellenfelet, hanem hogy kifáraszd, miközben te erődnél maradsz. Ha támadnak nem kell feltétlen pajzsbűbájjal védekezni, ha odébb is tudsz lépni, de vigyázz, ne ugrálj sokat. Sokszor elég, ha egy fél lépést teszel oldalra. Milyen átkokat és pajzsbűbájokat ismersz? - kérdeztem végül.
Utoljára módosította:Lyra Castle, 2012. november 20. 13:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. november 20. 13:20 | Link

13,
meg így egy hét múlva utólagos bálzárás Angel


Cuncimókus? Ejha, hova kerültem?
- Alex! - kiáltok vissza a vállam fölött, nehogy aztán úgy maradjak meg Tizenhármas emlékeiben, mint Cuncimókus. Az büszkeségem sárba tiprása volna. Tizenhármas, mi? Hogy is mondják? Bort iszok és vizet prédikálok? Na mindegy.
Odaérvén a figyelemfelkeltően elhelyezett bájitalokhoz hamar rájövök, hogy nem nekem való ez a móka. Ki kéne találnom, mi van az üvegben abból, hogy látom a hozzávalóit, meg hogy ránézek a löttyre. Hagyjanak már, majdnem buktam kémiából. Ezen okulva idén fel sem vettem a bájitaltant.
Csalódottan fordulok el az asztaltól, és csak lézengek néha szót váltva egy-egy érdekes kinézetű arccal. Apropó kinézet, van jelmezverseny is, úgyhogy én is leadom a voksomat. Bevallom, nem a legötletesebb jelmezre szavaztam, hanem a legjobb csajra, de ezt úgysem tudja senki. No meg gyanítom, hogy inkább a népszerűség fog nyerni, nem pedig az öltözet.
A bál elején belém kötő szemét görög szellem talál rám épp, és próbálom meggyőzni, hogy húzzon haza, amikor az egyik prefektusunk lép a színpadra. Már vége is a bulinak? A Launak megadott figyelmes csönd szerencsére a kötekedő kísértetet is lehiggasztja. Éljen, Lau! Dupla erővel tapsolok neki ezért a jótéteményért.
Nahát, Zach is előkerült? Megtapsolom a többiekkel együtt, na meg a véres menyasszonyt is a temetőből, ő a bálkirálynő.
Visszaszívom a népszerűségi versenyt. Úgy látszik, bejött a zombi a népnek, harmadik lettem a szavazáson! Menő. Majd még egyszer meg kell köszönnöm az arctorzító bájitalt annak az eridonosnak.
Na, de nem ez a lényeg, hanem hogy vittem a temetős játékot! Pedig az első fordulót jól megszívtam a denevérekkel, viszont úgy tűnik, senki nem tudja olyan jól kombinálni az eszet és a puskázási technikákat, mint egy levitás! Vagy a "csokit vagy csalok" kiskutyatekintetem vált be nagyon a falulátogatáson.
Telibe vigyorgok, ahogy átveszem a csokimat és az utalványomat. Kaja! A Pillangóvarázstól ugyan kicsit elveszi a kedvem az, hogy ott voltam Nikivel a múltkor... na. Szedd össze magad! Ha a teázás nem is jött össze, lesz egy ingyen hónapom gyűjteni a kilókat és a jobb emlékeket az étteremről.
A bolyjal tartok én is vissza a kastély felé. Ez az egész napos sötétség annyira elnyomja az embert, hogy nem kell könyörögni, hogy aludjak végre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 20. 13:35 | Link

Tanárnéni

Lyra kedve se túl rózsás, ezt már akkor látom, mikor megjelenik. A bakancsot észrevéve, próbálok nem rosszallást mutatni, és tényleg minden idegemmel azon vagyok, hogy ez ne mutatkozzon meg az arcomon. Nem hiába, ha valaki évekig úgy élt, hogy szinte beleprogramozták, hogy mit, hogyan és mivel vehet fel, az ilyesmi azért szúrja a szemét, de mivel így is hálás lehetek azért, hogy segít abban, hogy ne összekaparni kelljen a maradványaim, vagy épp retusálni a termet egy átkom után, így tényleg egy árva szót sem szólok. meghúzom a copfom, ami most a fejem tetején van, hisz ilyenkor azért összekötöm a hajam, még csak az hiányzik, hogy valami kár érje.
- Szia, persze és még egyszer köszönöm - biccentek én is. A mosoly úgy tűnik egyikünk repertoárjában se szerepel, de ennek is csak örülök, talán úgy élvezhetőbb lesz, ha saját magam adhatom, és mindenféle kedélyes csevegést száműzve, csakis a feladatra összpontosítunk, mert lefogadom, hogy ő sem azért van itt, hogy spontán teapartit csapjunk, biztos akad jobb dolga is. Memorizálom a dolgokat, ami így egyenlőre még nem tűnik annyira vészesnek, azon viszont meglepődök, hogy itt is megadják a módját az egésznek - utalok itt a meghajlásra-, és persze egyet is értek vele. Tisztelni kell az ellenfelet, még ha utána földbe is döngöljük, vagy ő minket... nem mellesleg, a pukedlizés után ez igazán semmiségnek számít, és a kézfogásnál még mindig ezerszer jobb.
- Ez így kicsit furán néz ki - vonom fel a szemöldököm, persze kötekedni egyáltalán nem szeretnék, csak ha olyan lennék, amilyen nem vagyok, most biztos vigyorognék Lyra beállásán, de annyi baj legyen, ezt könnyebb megjegyezni.
-  Értem, hát igazából, a protegot meg a tarantallegrát próbáltam, az utóbbi nem sikerült, de egész eddig a varázsvilágról nem tudtam, tehát kicsit le vagyok maradva ezen a téren- vonom meg a vállam, nem érzem szégyennek, vagyis nem az enyémnek, hisz akinek fel kellett volna erről világosítania, az nem tette meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 20. 13:54 | Link

Ophelia

Egy pillanatra felvontam a szemöldököm, hogy aztán egy fanyar mosolyt ereszek meg.
- Mintha csak magamat hallanám.
Jól emlékeztem még arra, hogy mikor először megmutatta nekem valaki, hogy hogyan kell beállni párbajhoz, kis híján képen röhögtem az illetőt. Bár kétségtelen, ha eltalál valami hülyeség és teszem azt órákig csigát köpsz, az rosszabb. Szóval éljenek a fura beállások.
Aztán ahogy Ophelia tudatta, hogy mikkel próbálkozott már, bólintottam egyet.
- Értem. Hát ez nem sok, de megértem a helyzeted. Egyébként szerintem jól fogsz haladni, mert még ha nem is varázsoltál eddig, idősebb vagy, mint a kezdők, tehát fejlettebbnek kell lenni benned a varázserőnek. Jól értettem, hogy a protegot meg tudtad csinálni?
Még ha így is volt, az hogy valaki meg tudja csinálni csak úgy, mindenféle támadás nélkül, még nem jelenti azt, hogy élesben is menni fog. Teljesen más nyugodt körülmények között varázsolni, mint stresszhelyzetben, bár hogy kiből mit hoz ki az adrenalin, az megint csak változó. Ez a lány szerencsére nem tűnt olyannak, aki az első felé szálló átoktól reszketve összeesik, szóval reméltem, hogy rendben lesz. Egyébként ha nem feltételeztem volna, hogy van benne némi keménység, akkor kerek perec elutasítottam volna a párbajszakköri jelentkezését, mert nem az a cél, hogy minden diák a gyengélkedőn kössön ki tudás híján.
- Rendben, próbáljuk ki. Kilövök feléd egy átkot, te pedig védd, ahogy tudod. Tarantallegra!
Csak valami egyszerűt, hiszen nem volt célom elgyepálni a gyereket. Viszont kíváncsian vártam, hogy mit alakít.
Utoljára módosította:Lyra Castle, 2012. november 20. 14:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 20. 14:29 | Link

Tanárnéni

- Miért, te is arra gondoltál, hogy úgy néz ki, mint aki.... nos olyat csinál, amit az illemhelyen szoktak?- teszem fel a kérdést egy halvány mosoly kíséretében. Ritka alkalmak egyike, mikor ez a jelenség fellelhető az én arcomon, nem szokásom ilyesmivel dobálózni, főként, mert egy csomó mindennel ellent vall, amit belém sulykoltak, de tudom, ha Isobell most látna, felettébb büszke lenne rám, neki a rögeszméje, hogy legyek kicsit.... emberibb, de ez tényleg nehéz, és nem is mindig megy.
- Igazából.... kicsit hülyén érzem magam amiatt, hogy ennyire fel kell zárkóznom, a szakkörre is emiatt jelentkeztem, aztán jöttem rá, hogy ahhoz minimális alaptudás sem ártana, és ezért mentem hozzád, hogy ne szerencsétlenül álljak ott. Amúgy, ha ez segít, nagyon fogékony vagyok, többen mondták már, szóval nem kell mindent a számba rágnod, talán így te is könnyebb helyzetben leszel- életemben nem beszéltem még ennyit, főleg nem ilyen normális hangnemben, de ha már mindenki más igen, legalább Lyra ne legyen rólam rossz véleménnyel, és amíg olyan dolgokról beszélünk, amik nem lépik át a határaim, nekem tökéletesen megfelel ez a helyzet.
- Ohh... fejlettebb is... azaz nem tudom... mikor kiderült ez az egész, a végeredmény az lett, hogy összetört körülöttem minden- elégedett mosolyt villantok felé, amit talán ő nem érthet, de ott az az aprócska tény, hogy akkor Gregory húzott fel, az ő szobájában, amit talán még most renoválnak... Legalább ennyivel meg tudtam hálálniazt a sok jót, amit tőle kaptam. És igen, ez kivételesen egy olyan emlék, amire szívesen gondolok vissza bármikor, és ha erre gondolok, még a következmények is elviselhetőbbek.
- Igen, persze nem harcoltam ki magamnak egy párbajt senkivel, lehet azt kellett volna...- vonom össze a szemöldököm, próbálok rájönni, hogy annak vajon milyen kimenetele lett volna, aztán megcsóválom a fejem, nem semmiképp nem jöttem volna ki belőle jól.
- Protego - szinte Lyra átkával együtt hallatszik az én bűbájom is. Még szerencse, hogy figyelek arra, amit mondd. Mit ne mondjak, nem hagy időt... de ez jó, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 20. 18:17 | Link

Ophelia

- Igen, épp arra - bólintottam nagyot, hirtelen nosztalgikus hangulatba kerülve egy pillanatra.
Aztán tovább léptük, de a lány szavait hallva csak egy kissé feljebb vontam a szemöldököm.
- Nézd, kérdezni és tanulni sosem szégyen. Én meg inkább örülök, hogy szóltál, mint hogy aztán ott kelljen felkaparni téged a földről, oké? - Nem vagyok az a kifejezetten biztatós típus, szóval Ophelia nem várhatott tőlem valami nagy szónoklatot, de azért lökhettem rajta szavakkal egy párat. Aztán mikor elmesélte hogyan jött rá a képességére, bólintottam. - Többnyire valamilyen erős érzelmi befolyás váltja ki, hogy megmutassa magát a varázserő. Nem csoda, hogy romboltál.
Nem estem tőle hanyatt, sokan pusztítanak elsőre, én meg a melodimágiával jártam így. Mikor először istenigazából kitört belőlem, annak Kon feje látta kárát.
- Mindenesetre örülök neki, hogy fogékony vagy, de akkor ne a szánkat jártassuk! - emeltem fel sürgetőleg  a hangom, mert nem szerettem volna az egész napot itt tölteni. - Ja, és inkább ne párbajozz még egy darabig felügyelet nélkül. Én elhiszem, hogy bízol magadban, de még vagy egy fél évig hanyagold, mert öngyilkossági kísérletnek számítana. Aztán meg már nem leszek TS, szóval nem leszek felelős érted - mosolyogtam újra rá, nem kicsit számítóan.
Szerencsére Ophelia egész gyorsan reagált, az átkomra, és igen, valóban sikerült neki a protego, de sajnos nem annyira, hogy a pajzsbűbáj ellent tudjon állni az én varázslatomnak.
- Finite! - intettem le gyorsan a táncba kezdő lányt. - Jó lesz ez, csak koncentrálj jobban. A pálcát nagyon mereven tartod, próbálj meg lazítani. Újra! Tarantallegra!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 20. 18:42 | Link

Tanárnéni

Csak az első pillanatokban volt vicces a dolog, aztán jobban belegondolva, tényleg hasznos. Tehát már nem is tartom annyira viccesnek, mert épp a segítségemre is lehet. Persze arról is illene meggyőződnöm, milyen egy párbaj szakkör, mármint mindenki mindenki ellen, mint a kidobósban? Akkor hamar kispadra kerülök majd.
- Igen, engem is ez a cél vezérelt, mikor bekopogtam hozzád- biccentek, mivel az én szemem előtt is az lebegett, hogy nem kéne összeszedegetni a maradványaim, vagy rosszabb esetben felújítani a termet. Az kicsit kellemetlen lenne.
- Azért kicsit ijesztő volt... te hogy jöttél rá?- ha már van alkalmam rákérdezek, maximum válaszolni nem fog, de hát az előbb mondta, hogy kérdezzek nyugodtan, még ha azt nem is konkrétan erre értette. Amúgy is nagy ritkaság, ha engem érdekel valami, így hát most megragadom az alkalmat, hisz a másik ritkaság, hogy kivételesen olyas valakivel szívom együtt a levegőt, akivel még beszélgetni is lehet, és még mindig úgy, hogy nem lépünk át egy határt se.
- Igen igen... biztos, jobb dolgod is van- terelődök is vissza a valóságba, ahol valaki készül épp megátkozni. Hmmm, mugli szemmel, simán elmenne egy akciófilm jelentetnek.
- Oké, értem, amúgy se  áll szándékomban, bár erről m ások tuti más véleményt mondanának- forgatom meg a szemem, majd már időm sincs tovább ragozni a dolgot. Lyra átkoz, én meg szinte vele egyszerre mondom ki az egyetlen bűbájt, amit tudok, és még sikerül is, de nem eléggé. Táncolni kezdek, de hála égnek ez sem tart sokáig, Lyra   mondd valamit, és megállok. Na ez azért durva volt...
- Rendben- lazítom el a kezem, persze nem annyira, hogy kiessen belőle a pálcám.
- Protego- még szerencse, hogy megtanultam ezt a szót, így aránylag gyorsan sikerül kapcsolnom, bár a sokk miatt, nem tudom, hogy sikerül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 20. 18:57 | Link

Ophelia

- Hogy jött a varázserőm elő? Nem emlékszem. Anyám boszorkány, szóval nekem ez természetes volt. Valószínűleg már óvodás koromban kicsikartak belőlem valami reakciót - vontam meg a vállam.
Ennyivel aztán szinte egészen be is rekesztettem a csevegést, hogy most már a párbajra tudjunk fókuszálni. Nem volt rossz kezdet, amit a lány produkált, szóval egyre bizakodóbban álltam a dologhoz. Szerencsére a csaj nem a nyűg kategória.
- A Finite megállítja a saját magunk által küldött átkokat - magyaráztam, hogy mit hallhatott az előbb, aztán újra küldtem felé egy átkot.
A mostani pajzsbűbáj már határozottan jobban sikerült, de még mindig átengedte a tarantallegrát, így a lány újból táncolni kezdett.
- Finite! - intettem újra, aztán kommentáltam a dolgot. - Oké, ez lesz az. A pálcatartás rendben van, de nem figyelsz eléggé. Próbáld... átélni a varázslatot. Képzeld el, miközben végzed. Ha erre ráérzel, akkor sokkal könnyebb lesz bármit megcsinálni - majd hirtelen lőttem újra felé az átkot. - Tarantallegra!
Nem hagytam neki gondolkodási időt, vagy csinálta, amit mondtam, vagy nem. A párbajokban az ellenfél se várja meg, hogy kitaláld, hogy mit is akarsz, én pedig nem töprengő bajnokot igyekszem faragni a lányból, hanem valakit, aki képes gyorsan reagálni. Véleményem szerint pedig ez akkor megy a legjobban, ha egyből a mély vízbe dobom. Aztán majd kievickél valahogy. Inkább most, mint akkor, ha már élesben megy a dolog - és itt nem a szakkörre gondolok.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 20. 19:07 | Link

Tanárnéni

- Jó lehet neked- fanyar mosoly kúszik az arcomra, de aztán rezzenek is vissza valóságba. Nem nosztalgiázni, meg lelki sebeket gyógyítani jöttünk ide, így a feladatra koncentrálok, agyalni később is ráérek. Próbálok én minden tőlem telhetőt megtenni, és bízom benne, ez látszik is rajtam, bár ha még nem lépett le, biztos látja a próbálkozásom, meg azt, hogy ezt tényleg akarom.
- Oh... oké, ezt jó tudni, meg is jegyzem- biccentek, mégis jobb tisztában lenni azzal, mivel vethetek véget egy varázslatnak, ha már egyszer normálisan is menni fog. Egyenlőre viszont táncikálok, másodszorra már nem is ér akkora meglepetésként.
Próbáljam átélni... nos, miért is ne. Ahogy Lyra mondja mit csináljak, vele párhuzamosan csinálom is.
- Protego- még a hangom is határozottabb, és hát... számítottam erre, de talán még mindig gyorsabb volt. Remélem, azért már sikerül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 20. 19:57 | Link

Ophelia

A "jó lehet neked" megszólalásra újra a lány szemébe néztem.
- Ne hidd - ennyit jegyeztem csak meg, nem kezdtem mesélésbe, elvégre semmi köze nem volt hozzá, hogy honnan jöttem és ki vagyok. Ahogy én sem kérdeztem őt, ugyanúgy nem fogok kiadni magamról a tevékenységünkhöz felesleges információkat.
Aztán újabb támadás, újabb próbálkozás, és láss csodát! Ez úttal sikerült.
Még kicsit reszketeg, de az átkot nem engedte át, és ez a lényeg.
- Nagyon jó! - kiáltottam fel, mikor a lepattanó átkom a földnek csapódott. - Petrificus totalus! Capitulatus! - soroltam gyors egymásutánban, remélve, hogy a lány kapcsol, és épp ilyen tempóban újra megvédi magát a pajzzsal, még ha nem is tudja, hogy mit jelentenek a szavak. Azonban ha ezzel a körrel végeztünk, akkor úgyis leülünk egy kicsit pihenni, mert nem lehet neki egyszerű elsőre ennyit varázsolni, és majd közben elmagyarázom, hogy mi, merre, hány méter.
Egyébként határozottan meg voltam elégedve azzal, ahogy haladtunk, mert beigazolódott a sejtésem, hogy idősebb diák kezdőként is jobban tud teljesíteni, mint az egyszerű elsősök. Már csak az volt a kérdés, hogy vajon mennyire kitartó a leányzó, illetve, hogy mennyire van érzéke az átokhoz. A pihenő után majd azzal folytatjuk a tanulást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 20. 20:14 | Link

Tanárnéni

Biccentek, ugyanakkor megnyugvással tölt el, legalább egy kicsit, hogy nem csak nekem volt elcseszett gyerekkorom, mert a "ne hidd" erre enged következtetni, persze nem firtatom, nincs hozzá jogom, de a tudat, hogy valaki talán.... na mindegy, ez most kellett nekem. Tényleg szükségem volt arra, hogy nem csak én vagyok az egyetlen selejt múlttal ellátott egyén ebben a kastélyban, így újult erővel állok neki a gyakorlásnak... mit gyakorlásnak, tanulásnak.
Elégedettséggel tölt, hogy végre sikerült, így tényleg úgy érzem, nem feleslegesen rabolom az idejét, persze nem sokáig agyalok...
- Protego, protego- az előzőeken felbuzdulva, még egy fél lépést oldalra is lépek a két átok között, mert mintha az elején azt mondta volna, hogy olykor ez is használ. Így meg már tényleg kezd tetszeni ez a varázslás, legalább is, a pajzsrésze már megy... és csak ezt az egyetlen varázsigét tudom, de ennyi remélhetőleg épp elég ahhoz, hogy ne darabokban végezzem, az meg sem fordult a fejemben, hogy a szakkörön nyertesként végzek, már  ha van olyan, hogy nyertes. Ha sikerül, a térdeimre támaszkodom, és kifújom a levegőt, mert azt nem mondhatom el magamról, hogy bele se fáradtam, igen is nehéz dolog, főleg így elsőre.

Több órányi gyakorlás eredményeképp sikerült még elsajátítanom pár átkot, és nyíltan kijelenthetem, lemondok az izzadtságtól büdös melegítőmről, na de... legalább így nagyobb esélye van annak, hogy egybe elhagyom majd a termet. A szobámba visszaérve azért még belevettem magam az egyik könyvbe, hátha tanulok még valami hasznosat.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2012. november 21. 23:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. november 27. 19:55 | Link

Domi^^

Iskola után mindig szeret kicsit egyedül lenni a gondolataival, csendben, békében, nyugodtsággal körülvéve. Van maikor ez nem sikerül, de legtöbbször testvére kitakarít mire hazaér, így nincs sok dolga és ez is megvalósulhat. Azon a viszonylag kellemes időjárású délutánon is így volt. Gondolataiban csak egy zöld nagy terület járt, és tudta, hogy van egy ilyen a kastély környékén. El is akart oda látogatni egy ideje, de valami mindig közbe jött. Most pedig itt az alkalom, amit csak ki kell használni. Magára vett hát egy zöldes kollekciót, amely nagyon illik a természethez, és mellesleg bele is olvad, ha akar. A tükörnél az öltözködés közben sokszor megállt, és új frizuráját nézegette. Nem gondolta volna, hogy egyszer átfesti a haja szőke részét is, de ez bekövetkezett, így hát ez neki még új. Minden esetre nem csúnya, és az már haladás. Na meg sokkal természetesebbnek hat.  Zöld póló, pulcsi, és egy sötétebb, de ugyanolyan színű kabát és farmer. Csizmát elég nehéz volt találnia zöldben, de sikerült, így hát el is indult. Sokat nem kellett sétálnia, mármint azokhoz a távokhoz képest, amiket meg szokott tenni felderítő útjai során. Szétnézett, majd szinte rögtön talált magának egy aranyos kis padot, amit gyorsan elfoglalt. Igaz, nem látott senkit arrafelé, de nem akarta, hogy a kinézett ülőhely másé legyen. Nagyon tud ragaszkodni elképzeléseihez, foggal-körömmel is küzdene értük, ha kellene. De nem volt rá szükség, mivel egyetlen árva lelket sem vélt látni. Így gondolataiban elmélyedve és a tájat csodálva egyedül üldögélhetett. Gondolta, ha bárki is erre jár, nagyon kevés az esélye, hogy tudja, ki ő, így meg aztán nem fogja senki felismerni, így biztonságban van, és annyit gondolkozik, amennyit akar.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2012. november 27. 20:16
Hozzászólásai ebben a témában


Bácskay Hella
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 16. 16:22 | Link

Jaj, de szeretem én a havat. Ahogy nagy pelyhekben esik. Ha pedig egy éppen az orrom hegyére pottyan addig nézegetem, amíg az el nem olvad. Persze csak egy nagy fehér pacát látok az orrom hegyén, de én attól még nagyon jól elszórakozok vele. Most is éppen egy ilyen hópihét sikerült megtalálnom, de ez sajnos hamar elolvadt. Na, nem baj. Most úgyis hóangyalkát akarok csinálni.
Nevetve hanyatt fekszem a rét friss hótakaróján és csinálok egy szép nagy hóangyalkát. Piros bojtos sapkám, ami a fejem tetejét védi a hideg széltől egy kis glóriát is tesz a buksim közepére, amit én most, hogy már felálltam a hóból egy elégedett mosollyal konstatálom, aztán pedig lehajolok a hóba, hogy egy szép pofás kis hógolyót formázzak. Egy piros egy ujjas kesztyű virít az kezemen, ami melegen tartja ujjacskáimat, így nyugodtan csűröm-csavarom, gömbölyítem azt a hógolyót, hogy aztán odategyem a hóangyalkámnak a ruhájára, mintha az lenne a hatalmas gomb rajta. Pont ahogyan az én fehér kabátomon is van, ami nagyon jó meleg és puha a belseje. Néha ezen szoktam elaludni, olyan jó pihe-puha. De most ezt nem igazán érezni, mivel olyan jól be lettem bugyolálva, hogy csodálom, hogy mozogni képes vagyok. Nem szeretek fázni, ezért jól felöltöztem odabent. Még vastag harisnyát is húztam a fekete farmernadrágom alá, amit térdig a vastag talpú, meleg csizmám borít. A nózim persze piros, ilyen hidegben mindig úgy nézek ki, mint Rudi, a Mikulás rémszarvasa. Persze tudom, hogy ő nem létezik. Már jó pár éve megtudtam. Had ne mondjam, hogy mekkora trauma is volt az a számomra. Megtudni, hogy a mikulás nem létezik, olyan, mintha azt mondanák, nem lehet többé csokit enni, vagy gumicukrot. Képtelenségnek tűnik a dolog.
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 6. 18:50 | Link

Leon

Az érdekel a legkevésbé, hogy hideg van, muszáj kimennem, különben megzakkanok, komolyan. Már bánom, hogy kis híján szemközt röhögtem Endrét, mikor a fejemhez vágta, a süveg nem is tévedhetett volna nagyobbat, mint mikor engem a Navinébe osztott. Mára már én is így látom, egyszerűen... fel nem bírom fogni, hogy fordulhat meg bárki fejében is, hogy én hasonlítanék azokra, akik most is klubhelyiségünkben ontják a lebegőt. Tény, hogy nem vagyok a legszociálisabb alkat, de el bírok viselni magam mellett embereket, viszont ez már az én tűrőképességem, esetleg a mazochista hajlamaim is túlhaladja. Ezért is kapom fel a kabátom, és hagyom el a házam, amilyen gyorsan csak tudom. Nyugodt vagyok, ez tény, a Sibellevel történő beszélgetésem megtette a hatását, most már nem akarok ok nélkül bárki nyakának ugrani. Komolyan, az a nő simán elmehetne pszichológusnak is, persze sajnálnám, mivel már-már ő nevelt, így nem szívesen mondok le róla.
Kilépve a kapun, egyből megcsap a hűvös levegő, és kivételesen jól is esik. Nem törődök a tekintetekkel, már megszoktam, hogy mindig van valaki, aki úgy vizslat, mintha most érkeztem volna. Nem sok mindenkivel találkoztam még, és akivel mégis, vele is elmaradt a viszontlátás. Nem is értem... és ennél álszentebb tényleg nem lehetek, menten leszakad a pofám. Mintha nem is én akartam volna elkergetni mindenkit magam mellől, mintha nem is nekem lett volna feltett szándékomban, mindenkibe un szimpátiát kelteni személyem iránt. Büszkén kijelenthetem, az esetek többségében sikert is arattam ezzel, persze akadtak szívósabbak is, de előbb utóbb ők is megtörték, leszámítva Endrét és Min Wot. Velük valami elemi csoda folytán még ki is jövök, vagyis inkább.... nem akarok a falnak menni, mikor meglátom őket, ami tényleg nagy szó, legalább is nálam.
A rétre érve kicsit megdöbbenek azon, vannak itt még rajtam kívül, hisz általában sikerül mindig kifognom az elhagyatott helyeket, de most egy vállvonás kíséretében haladok tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leon O. Langley
INAKTÍV


Just Don't Panic! ~*~ Góliát,Maci ~*~
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 151
Írta: 2013. január 6. 19:04 | Link

Ophelia

Sikerült megtalálni a szobámat, és kielégítően mélyen van. Úgy hallottam, hogy annál mélyebbre még semmit sem ástak ebben a kastélyban, így igazán szerencsésnek érzem magam. Nem mintha vakond lennék vagy ilyesmi, de tudom, hogy ezen a helyen nyáron lesz vagy 100°, és köszönöm, nem szeretnék pácolt medve lenni. És ha már tél van, kihasználom a lehetőséget, és alaposan ki is élvezem. Mindössze egy rövidujjút kaptam magamra, majd egy megfontolt lépés után egy hetyke cérnasálat is a nyakamba biggyesztek, hadd hozzak mindenkire frászt.
Nanuq előttem nyargal, érzi már a hideget, és boldogan robban a szabadba, hogy ott a hóban lubickolva vakkantson nekem is párat. Én előbb azonban előkapom még a tegnapról megmaradt szendvicsemet, kipiszkálom belőle a hagymát, és nekiállok betermelni a tenyérnyi hamit. Nem mintha a zöldséggel bajom lenne, de ha netán eltévednék vagy valami, nem lenne jó, ha még a szájszagomtól is elájulna szegény szerencsétlen, akit a termetemmel már amúgy is halálra ijesztettem.
Azonban még félig sem sikerül benyomni a finom kis kajámat, mert egy határozott mozdulattal rántja ki kezemből egy szőrös pofa azt, és farokcsóválva elrohan. Felhördülve ugrok fel a padról, meggyőződve róla, hogy az nem főlt fel ettől a mozdulattól, majd utánavetődök. Persze, az igazi harc kábé 10 másodpercig tartott, mert utána szimpla hancúrozásba ment át az egész. Forró, nedves nyelv nyal össze teljesen, és ilyenkor gondolok bele, hogy a hosszúujjú mégiscsak jobb lett volna. Fogainkat csattogtatjuk egymásra és hörgünk, mintha csak a másik lenne a támadó fél. Szerencse, hogy errefelé nincsenek diákok, mert azt hinnék, hogy az itteni nagy erdőből szabadultunk el.
Legyűröm őt végül pár perc birkózás után, és fújtatva rázom ki a hajamból a havat, és ezt kihasználva a ,,kis" malamut rámveti magát, és négy lábbal szegez a földre. Morog rám párat, és csattogtatja a fogait fenyegetőnek tűnve, én meg félmosollyal nézek rá. Aranyom, nálam a vacsorád...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csak semmi pánik! Minden a legnagyobb rendben csúszik ki a kezeim közül!
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 6. 19:19 | Link

Leon

Szerintem senki nem fog csodálkozni, ha azt mondom, utálom a havat. Oké, szép, meg fehér, meg minden, de mihelyst olvadni kezd, tiszta sár lesz minden, és ez gondolom, senkinek nem fekszik annyira.
Viszont most jól esik itt sétálni, még ha ezzel fel is vonom magamra a figyelmet, nem bánom, hisz most tényleg már-már melankolikus állapotban vagyok, akár rám van írva, akár nem. Már szinte ösztönösen fojtok magamba minden érzelmet, ami az enyém, és amitől gyengének tűnhetek mások szemében. Nem, én sose leszek az az ember, akit kedvükre szívathatnak mások, és azokat se sajnálom, akik erre a sorsra jutottak, hisz ők is tehetnének ellene.
Egy vakkantást hallok, mire a hang irányába kapom a fejem, és a szemöldököm is felvonom. Elég érdekes látványt nyújt a srác, meg az a valami, akit készül.... megfojtani? Normális esetben tojnék rá, mit csinálnak azok, de ez egyáltalán nem normális eset, így észrevétlenül próbálok közelebb araszolni hozzájuk. Megállok, és egy fa törzsének támaszkodva kísérem végig figyelemmel az eseményeket, vagyis... mind addig, amíg valami nem repül egyenesen a kabátomra. Lenézek, és ahogy meglátom a szendvicset, vagyis annak megmaradt darabkáit, elhúzom a szám, aztán erőt véve magamon egy tisztító bűbájjal megszabadítom magam a folttól.
- Öhm... azt hiszem... ez a tiétek-   szólalok meg elég hangosan ahhoz, hogy észrevegye a valaki, már nincs egyedül... vagyis még egy emberi lény tartózkodik a közelébe. Kezemmel a kérdéses kajamaradványra mutatok, mert hogy én azt fel nem veszem, az is biztos.
- Bár, most hogy már a földön kötött ki nem biztos, hogy ízleni fog- teszem azért hozzá, mert nem is én lennék. Próbálok magamra valami barátságosabb arckifejezést csiszolni, de ez csak nem akar összejönni, na mindegy... senki nem mondhatja, hogy nem próbálkozok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leon O. Langley
INAKTÍV


Just Don't Panic! ~*~ Góliát,Maci ~*~
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 151
Írta: 2013. január 6. 19:32 | Link

Ophelia

Lassan már végre elérem azt a pontot, hogy az idő kellemesen hideg, igaz még pár fokot mehetne mínuszba, én én is jól érzem magam, mert végre megmozgathatom a tegnapi utazásban elgémberedett tagjaimat. És a kis négylábú társam meg annak örül, hogy játszok vele. Tény, hogy újabban kissé el lett hanyagolva, mégha nem is szándékosan.
Végül az idillt egy lányhang szakítja meg, így odafordulok, illetve arra tekerem a fejem, hogy lássam, kinek is beszélnek. A nyelvtudásom nem jobb egy kínai turistánál, vagy lehet mégis, de azért nem büszkélkednék én vele olyan nagyon. Meglapogatom Nanuq hátát, aki leszáll rólam, és elindul felfedezőútra egyedül, hogy legyen lehetőségem emberi kapcsolatok kialakítására is, ha már a lányka nem rohant el... Na majd most fog.
Ugyanis felállok. Toporgok kissé, hogy a bakancsomba ne folyjon olvadt hó, meg a nadrágom se ázzon át, de a pólómat csak meglengetem, mert kissé kimelegedtem, és a fejem rázva kisebb hóesést idézek elő. Aztán merészkedek csak közelebb a lányhoz, hogy már nem potyog belőlem vagy csöpög semmi, és lepillantok oda, ahová az előbb mutogatott. Valami segítségre van szüksége? Ah, ez a szendvicsem. Némi sajnálkozással vetek még felé búcsúpillantást, hiszen azt már nem eszem meg, majd Nanuq kezelésbe veszi ha már ellopta. Majd felpillantok a szőke hölgyre. Kissé olyan, mintha valami hótündés állna előttem, olyan hihetetlenül szőke haja van. Egyszer én is megpróbáltam kivilágosítani az enyém, de hülyén néz ki ha lenő, meg le is kopik, mielőtt lenőne. Semmi értelme. Vállat vonok.
-Hello. - brummogom. - Én Leon. - Döngetem meg a mellkasom, afféle primitív módon, hogy ne keveredjünk félreértésekbe. - Rellon.
És belül kissé örülök a fejemnek, amiért megjegyeztem a házam nevét. Micsoda marhaság, külön házak! Meg átjárási tilalom! Legalább már azt tudom, hogy nem Leviatán, hanem Levita. Haladás kérem. Némi kérdő fejet csiholok, igaz a mimikáim a vigyor meg a vicsor között kifújnak, azért hátha. Jó lenne beszélgetést kezdeményezni, csakhogy activityben sosem voltam túl jó. Lenézek a mellkasomig érő csajra, és azt hiszem, ő talán képes lenne a hadonászásomat megérteni. De ettől még jó lenne tudni, hogy hogy hívjam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csak semmi pánik! Minden a legnagyobb rendben csúszik ki a kezeim közül!
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. február 4. 20:05 | Link

Zsolt

Napja megszokottan, teljesen átlagosan telt. Felkelt, elsétált a kastélyig, majd délelőttjét és délutánjának elejét óráin töltötte, mint minden hétköznapon. Ezután hazament, ahogy az történni szokott, és ott unatkozott, vagy éppen lefoglalta magát. Egész egyszerűen csak élte az életét, amíg csak nem felfedezni vélte, hogy baglya kopogtat az ablakon. Meglepődve ugyan, de kinyitotta. Ötlete sem volt, mit hozhatott, és miért éppen az ő állatkája. Izgatottan vette el a fehér borítékot és nyitotta is ki azt.

Menj a rétre, este fél 8-ra!

Csak ennyi állt a papíron, se címzés, se utalás, ki is írhatta. Szeme gyorsan végigfutott a mondaton, agyáig viszont először nem jutott el az információ. Arcára kiült a meglepődés, el sem tudott ilyet képzeni, de megtörtént. Természetesen őt is a kíváncsisága vezérelte, mint sokakat, éppen ezért eldöntötte, hogy elmegy. Semmi veszélyt nem látott a dologban, tud magára vigyázni, véletlenül sem kell félteni. Aki félti, annak van rá oka, de feleslegesen nem kell.
Az időpont előtt negyed órával készülődésbe is kezdett, láthatatlanul akart elmenni otthonról, anélkül, hogy bátyja észre vegye. Nem is lenne nagy baj, hiszen csak annyit kell mondania, hogy 'Elmentem sétálni', azt is teljesen megértené a fiú, hiszen ez nála természetes.
Fekete farmere látszott csak barna csizmája felett, hiszen fekete kabátja térdig ért. Végül sikerült hang nélkül távoznia, lépteit szaporábbra vette. Sietett, bár nem volt késésben. Időre ki is ért, és rögtön az üzenet feladóját kezdte keresni szemével. Nem látott senkit, kezdett fel-alá járkálni. Egyre jobban be, a rét közepére, tekintete futkározott mindenfelé. Veszélyt egyáltalán nem érzett, sokkal inkább azt, hogy eredeti helyzetéhez képest lejjebb került, és még bokáját is fájlalta. Amint kicsit feleszmélt, rájött, hogy egy sokkalta sötétebb, na meg szűkebb helyen is van, a fentiekhez képest. A kijáratot természetesen megtalálta, de nem tudott kijutni a gödörből.
- Ó, hogy a... - hangzott egy kicsit hangosabban, mint akarta. Próbált megnyugodni, és a dühét elüldözve tisztán látni a helyzetet. Akkor azonban nem sikerült neki, valahogy aggasztotta, mi is lesz azután.
Utoljára módosította:Szakács Ágota-Beáta, 2013. február 10. 18:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 4. 20:23 | Link

Sharlotte

Egy átlagos nap volt rengeteg tanulnivalóval és órával. Igazán unalmasak a vizsga előtti időszakok. Én könnyen beszélek, mivel hát még elsős vagyok, és vannak a nálamnál nagyobb ötödikesek, akik  lázasan készűlődnek a záróvizsgáikra. Szerintem, saját véleményem akik igazán tanulnak azok, már rég elfelejtették az alvás fogalmát. Kicsit sajnálom őket, bár már félek a sajátomtól. A szobámban elmélkedve hirtelen egy bagolyra leszek figyelmes az ablakomban. Kinyitom és beengedem szegény állatot. A lábára egy nagyon apró pergamen darab volt kötve. íroja nem vitte túlzásba a fogalmazást.

                          Menj a rétre, este fél 8-ra!

Ki lehet? Miért pont a rétre. Kérdések százezrei fogalmazódtak meg bennem. Erre a kis pergamen lapra ki sem férne. Hosszas gondolkodás után azt vettem észre, hogy már lassan 8 óra van. A délutánok hamar elröppennek a diákok életében. így volt ez a mugli iskolában is. Bár ott közel sem volt ennyire nehéz dolgom, mint itt. Felöltöztem melegen majd a széllel szembeszállva a rétre indultam. Félelmetes volt a rét és környéke. Senkit nem láttam sehol. Körbejártam a réten a rét közepe fele indultam, de még mindig sehol senki... Nagy kár. A kérdésekre válaszok nem érkeznek. Mi volt ez az emberi hang? Ráadásul egy bagoly is huhogott. A mugliknak van egy olyan mondásuk, hogy ha egy bagoly huhog meghal valaki. A mugliknak nincsenek alátámasztott érveik ezzel kapcsolatban, de mivel eszembe jutott félni kezdtem, szóval nem féltem csak megijedtem. Hátrálni kezdtem. A rét szélén most biztos röhögnek rajtam a nagyok, bárcsak el sem jöttem volna. A kastélyban most mennyivel jobb lenne. Ekkor egy kisebb szintkülönbséget éreztem. Szuper, egy lyuk. De azt hiszem nem vagyok egyedül. Hasamra estem és szemben találtam magam egy navinés lánnyal. Még nem ismerem, messziről láttam. Sikerült alaposan bele gabajodnom, bár ezt nagyon nem bánom. Biztos kellemetlenül érezheti magát.
-Nem zavar, hogy beugrok?
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. február 4. 21:05 | Link

Zsolt

Egész kellemes helyzetbe csöppent. Normális napja után egy titokzatos levél miatt naivan elindult a semmibe. Az idilli helyzetet már csak a sötétség tudta fokozni. Szrencsére egy kis mozgástere akadt, de a fájdalom, amit lábában érzett, nem engedte neki, hogy örüljön. Mégis, az volt a legkisebb problémája.
~ Jaj, hogy miért kellett nekem ez? Miért jöttem ide? Maradhattam volna otthon is, nem kellett volna a levéllel foglalkoznom. Már mindegy, kész, megtörtént, de akkor most hogyan jutok ki? Nem tudom, mi történik egyáltalán, kitől jött a levél? Valaki szórakozik velem. Ezt nem hiszem el, lehetetlen ~ hangzottak fejében kétségbeesett gondolatai. Kellemesen elunatkozhatott volna, de lefoglalta az, hogy vészesen ki akart jutni. Próbált is felkapaszkodni, de még ha sikerült is volna, lába akkor is gátolta mozgását.
Lassan kezdett is beletörődni, hogy nincs megoldás, ott kell éjszakáznia, aztán reggel lesz valami, amikor halk neszt hallott. Fentről jött, így kicsit megkönnyebbülten majdnem kérte is volna a segítséget, de az elmaradt. Helyette, közelebbről is megismerhette az idegent, szó szerint. Bárki is, annyi biztos, hogy ráesett, nem is akárhogy, meg, hogy fiú. Utóbbiról csak azután vett tudomást, hogy feleszmélt.
- Dehogy... nem zavarsz... Ugyan, éppen azon gondolkodtam, hogy milyen egyedül vagyok - nevetett fel kissé. Ezt persze a kérdés miatt, a helyzetért nem rajongott annyira. Mind a ketten próbáltak valahogyan mozogni, normális helyzetbe kerülni, de csak rosszabb lett. Meg kényelmetlenebb is, a szó minden értelmében. De továbbra sem volt a toplistás problémái között, bár már közel állt hozzá. Tévedett, ez az a csodálatos, idili kép, amit már fokozni sem lehetne. Vagy de, mondjuk esővel, viharral. Ha van olyan szerencséjük, akkor ilyet nem kell átélniük.
- Tehát akkor, hogyan tovább? - kérdezte ugyanolyan poénkodó hangnemmel, mint kezdte, bár belül nem azt érezte, amit mutatott. - Egyébként Sharlotte vagyok, Téged hogy hívnak? - mutatkozott be, hiszen kicsit sem vallott volna udvariasságra, ha ezt kihagyja. Közben tovább gondolkodott, saját kérdésén is, valamint a helyzeten, és annak sajátos iróniáján.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 54 55 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék