Bal oldalon, szinte rögtön egy nagy, kétszárnyú ajtó nyílik, mely mögül finom illatok bírják korgásra a pocakot. Bizony, bizony, itt található az ebédlő. Kerek asztalok vannak, a társaságok, akik egy asztalnál ülnek eltérő korúak és neműek, van, aki például egy héten át mindig másokkal eszik. Persze, ha a barátaiddal szeretnél ülni, annak sincs akadálya, csak gyorsaság kérdése az egész. Az ebédlőben mindig általános a hangzavar, a tanárok és nevelők sokszor a diákokkal együtt esznek, holott nekik külön asztalt biztosított az iskola vezetősége.
Az étel a mágustanodából érkezik, azonban tartozik hozzá egy kis konyha, ahol leginkább kávét főzni tudnak a felnőttek, vagy éppen valami meglepetést készíteni a gyerekeknek.

Az ebédlő mellett van egy vele közel azonos méretű terem, melyet „Kuckó”-nak neveztek el. A kuckó egy közös tér, melyet ünnepeken vagy születésnapokon használnak. Itt a falak szivacsból vannak, a padló puha, így a gyerekek kedvükre tombolhatnak. Sokszor szerveznek ide a nevelők esti mesét vagy kalandot, hogy a gyerekek részesei tudjanak lenni az előadásoknak.
A folyosón a harmadik helyiség a tornaterem. Ez a helyiség a legnagyobb itt, függönnyel akár két részre is lehet választani. Napközben tornaórák vannak, délután sportkörök (mugli sportok) és tánc. Tartozik hozzá két öltöző, egy a fiúknak, egy a lányoknak.

Az emelet bal oldali szárnyán találhatók a hálószobák, a tanulószoba, a nevelők szobái. A hálók négy ágyasak, fiú és lány szobák külön találhatóak. A szobákon kis tábla jelzi a lakók nevét és életkorát. A szobákba való beköltözéskor a kicsik döntik el, melyikbe szeretnének lakni. Régebben úgy volt, hogy minden osztályból egy diák, hogy segítsék egymást az évfolyamok, de mostanra már nagyon megváltozott a fiú – lány arány. A hálókban mindenkinek van egy ágya, egy ruhásszekrénye és egy íróasztala.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=781831#post781831][b]Bánki Barnabás - 2019.11.25. 17:33[/b][/url]

Ophelia
70.neked
Én attól még  

Csak, hogy összegezzük az elmúlt napjait. Övé lett a Félszemű, amivel rohadtul nem tudja, hogy mit kellene kezdenie, most döbbent rá igazán, hogy mennyire elhamarkodott döntés is volt az.
Akkor a legjobb barátja pofán verte egy hatalmas nagy félreértés miatt, ráadásul a munkahelyének udvarán, ezzel az amúgy is kevés tiszteletet még jobban elásva úgy majdnem mindenki előtt.
De a legnagyobb probléma az életében az, hogy még mindig gyökér. Elbánkizta, de ezt most olyan rendesen, hogy tudatában van annak, ebből nem lesz visszaút. Pedig akarná. Nagyon. Értette a nő minden szavát, de a betolakodó férfi kisugárzása és szájalása olyan szinten kerítette más állapotba, hogy a meneküléssel elcseszte. Pedig neki csupán nem volt kedve kinek nagyobb a fasza játékot játszani. Ment a nő után. Egyből nekiiramodott, de hiába. Hűlt helyét találta ahogy átlépte a pizzázó küszöbét.
Három nap telt el. Minden három nap kereste. Mindenhol, de csak üres falakba ütközött. Viszont Bánki, mégha puhapöcs is, ha bocsánatkérésről van szó nem adja fel. Főleg, ha a másik fél ilyen rövid idő alatt úgy itta be magát a bőre alá, hogy szinte fájdalommal jár számára az, ahogy le akarja vakarni.
Nem is akarja.
A nő szerencsétlensége az, hogy egy helyen dolgoznak, s vannak olyan időpontok, amikor egyszerre vannak jelen a tanoda falai között. Bánki úgy dönt ezt használja ki, s amikor Ophelia befejezi az osztályával az órát, ő bizony az utolsó diák távozásával belép a terembe és becsukja maga mögött az ajtót.
- Ophelia - köszörüli meg a torkát, de egyetlen egy lépést sem tesz a nő felé. Pedig akarna, ó de még mennyire. Azonban tanulva az utolsó találkozásukból jobbnak látja, ha marad az ajtóban. Így a nő maximum az ablakon keresztül távozhat.
- Nem kell semmit mondanod, csak hallgass meg és már itt sem vagyok - nem hozott csokit, se virágot, semmit. Eszébe jutott a pizza és hogy abból kellene csokrot összeállítani, de ezt az ötletet akkor vetette el, mikor emlékeztette magát, hogy a végzetasszonnyához készül, aki jelen pillanatban nem biztos, hogy értékelni a gesztust.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=781842#post781842][b]Bánki Barnabás - 2019.11.25. 19:22[/b][/url]

Ophelia
Bár életed végéig tehettem volna ezt.
Köszöntem.  

Egy pillanatig némán nézi a nőt, mielőtt felfedné magát. Gyönyörű mint mindig, s bár nem sugárzik annyira, a férfi biztos benne, hogy ugyanúgy magára vonja mindenki figyelmét mint máskor. Barnabás. Hallja nevét a nőtől, melyet tulajdonképp mindig is utált. Otthon csak akkor hívták így, ha valami rosszat csinált, ám mikor a nő így szólította az mindig tetszett neki. Ő nem meri Carolinaként szólítani, hiszen úgy érzi erre a jogot végleg elvesztette. A nő beleegyezése majdhogynem meglepetésként éri, hiszen valami hurrikánra számított leginkább, így egy pillant erejéig csak áll ott, mint egy újszülött bárány és les maga elé.
- Szeretnék bocsánatot kérni mindenért. Elég sok idő után te voltál az első, aki felé mertem bármilyen lépést is tenni - talán távolról kezdi. Talán csak azt kéne mondania, hogy sajnálom, köszönök mindent, légy jó. De arra ő nem képes és úgy érzi, hogy azzal nem is igazán lennének sokkal előrébb. Így hát folytatja.
- Azt hiszem annyira elvitt magammal a gondolat, hogy egy ilyen nő esélyt adott nekem, hogy túlzottan belelovaltam magamat abba, ami még nem is volt - hátát az ajtónak dönti, kezeit tehetetlen zsebébe csúsztatja, de tekintetét le nem veszi a nőről és annak vonásairól.
- Aztán jött Bözsi nénje meg a hülye pletykái, amiben kifejtette, hogy tegnap még ezzel láttak, előtte azzal. S bár tudtam, illetve tudom most is, hogy nem ilyen vagy, amikor megjelentél a pizzázóban az éjszaka… Egyszerűen úgy éreztem, hogy elárultak. Hiszen ki megy éjszaka pizzáért a volt isten tudja mijéhez zárás után? - tárja szét tehetetlen a kezeit, de a kérdésre nem vár választ, hiszen folytatja. - Felfogtam mikor mondtad, hogy csak éhes vagy, azt is, hogy kellek, hogy minden faszság ellenére amit ott mondtam adtál volna egy esélyt, aztán jött az a.. - nem illeti jelzővel, nem akar káromkodni, bosszankodni. - Azt hiszem a frusztrációm i betűjének pontja volt, hogy éppen akkor megjelent. S nagyon úgy tűnt, hogy ő is egy újabb remek ismerős. És igen. Tudom, hogy múltbéli kalandok és egyebek nem azok, amiket én vagy bárki számonkérhetne rajtad, de istenem annyira rosszkor jött - sóhajt, igazából mondanivalójának se eleje se vége, de azért megpróbálja végre kinyőgni, amit akart, hogy ne húzza a nő idejét.
- Nem volt jogom. De igenis féltékeny voltam. Nincs jogom de az vagyok, s hiába nem lesz már soha, de ha meglátlak majd egy szerencsés férfi oldalán, akkor a torkom mindig össze fog szorulni - őszintén beszél, mindig is úgy beszélt a nőhöz, soha nem kertelt, soha nem hazudott. Bánki ilyen, egyszerű, de úgy tűnik, hogy a szőkeségért akár még túl heves is képes lett volna lenni.
- Na mindegy. A lényeg, hogy sajnálom. Sajnálom, hogy az első nemrandin nem kapcsoltam időben. Sajnálom, hogy a másodikon Karola ott volt, sajnálom hogy a pizzázóban úgy elszállt az agyam. De leginkább azt sajnálom, hogy úgy viselkedtem veled, amit te soha nem érdemelnél meg. Egy fantasztikus nő vagy, akit ha az ember megismer soha nem akar elereszteni. S bár nekem csak egy aprócska szelet jutott belőle, de nagyon remélem, hogy az a férfi, aki majd olyan szerencsés lesz, mint én voltam pár napig/hétig, nem bánkizza el. - ellöki magát az ajtótól. - Érted bármikor újra benyalnék pár ütést - nevet fel keserédesen, s ezennel zárja beszédét. Úgy érzi kiadott magából mindent, s habár ettől a nő nem lesz már az övé, legalább nem volt annyira beszari, hogy ne kért volna bocsánatot.