Bal oldalon, szinte rögtön egy nagy, kétszárnyú ajtó nyílik, mely mögül finom illatok bírják korgásra a pocakot. Bizony, bizony, itt található az ebédlő. Kerek asztalok vannak, a társaságok, akik egy asztalnál ülnek eltérő korúak és neműek, van, aki például egy héten át mindig másokkal eszik. Persze, ha a barátaiddal szeretnél ülni, annak sincs akadálya, csak gyorsaság kérdése az egész. Az ebédlőben mindig általános a hangzavar, a tanárok és nevelők sokszor a diákokkal együtt esznek, holott nekik külön asztalt biztosított az iskola vezetősége.
Az étel a mágustanodából érkezik, azonban tartozik hozzá egy kis konyha, ahol leginkább kávét főzni tudnak a felnőttek, vagy éppen valami meglepetést készíteni a gyerekeknek.

Az ebédlő mellett van egy vele közel azonos méretű terem, melyet „Kuckó”-nak neveztek el. A kuckó egy közös tér, melyet ünnepeken vagy születésnapokon használnak. Itt a falak szivacsból vannak, a padló puha, így a gyerekek kedvükre tombolhatnak. Sokszor szerveznek ide a nevelők esti mesét vagy kalandot, hogy a gyerekek részesei tudjanak lenni az előadásoknak.
A folyosón a harmadik helyiség a tornaterem. Ez a helyiség a legnagyobb itt, függönnyel akár két részre is lehet választani. Napközben tornaórák vannak, délután sportkörök (mugli sportok) és tánc. Tartozik hozzá két öltöző, egy a fiúknak, egy a lányoknak.

Az emelet bal oldali szárnyán találhatók a hálószobák, a tanulószoba, a nevelők szobái. A hálók négy ágyasak, fiú és lány szobák külön találhatóak. A szobákon kis tábla jelzi a lakók nevét és életkorát. A szobákba való beköltözéskor a kicsik döntik el, melyikbe szeretnének lakni. Régebben úgy volt, hogy minden osztályból egy diák, hogy segítsék egymást az évfolyamok, de mostanra már nagyon megváltozott a fiú – lány arány. A hálókban mindenkinek van egy ágya, egy ruhásszekrénye és egy íróasztala.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=668789#post668789][b]Vörös Laura - 2017.03.19. 19:13[/b][/url]

Az utolsó napjaimat töltöm e falak közt, mert nemsokára már a nagy iskolába fogok járni, és ez elszomorít. Lilivel is már beszélgettünk erről, hogy félek, akkor is, ha ott lesz mellettem, és támogatjuk majd egymást.
A folyosókat járom, végig a bal és jobb szárnyon, az ebédlőn, a szobánkon, a termeken, és minden más helyiségen, titokban még Thomas bácsi irodájában is, ahol visszafogtam magam és nem nyúltam hozzá semmihez sem.
Most viszont, hogy mindent megnéztem, kezdek megnyugodni, és egyre izgatottabbá válni. Kinőttem ezt a helyet, a többiek hirtelen már csak kicsik nekem, de ugyanúgy szeretem őket. A tanítóinkat, a társainkat, és minden mást is.
Hiányozni fognak, de el fogom tudni engedni. Nem úgy, mint ő. Aki ott áll az egyik ajtónál, és éppen benyitott rajta. Amikor becsukja, elég meghökkenten, és kicsit félve vonom kérdőre.
- Hát te?
Nem ismerem őt, és bár nem tűnik veszélyesnek, azért kicsit szorongok tőle. Talán kellene szólnom egy felnőttnek, ő jobban tudja, mit kell csinálni. De mivel nem tűnik nálam sokkal idősebbnek, talán érdemes lenne előbb kideríteni, mit akar.
- Eltévedtél? Vagy keresel valakit?
Kérdem tőle kicsit bátrabban, de még mindig félve ám, mert nem teremtettek engem olyan kemény fából, mint ahogy gondolnám. És ez csak most derül ki?!