Bal oldalon, szinte rögtön egy nagy, kétszárnyú ajtó nyílik, mely mögül finom illatok bírják korgásra a pocakot. Bizony, bizony, itt található az ebédlő. Kerek asztalok vannak, a társaságok, akik egy asztalnál ülnek eltérő korúak és neműek, van, aki például egy héten át mindig másokkal eszik. Persze, ha a barátaiddal szeretnél ülni, annak sincs akadálya, csak gyorsaság kérdése az egész. Az ebédlőben mindig általános a hangzavar, a tanárok és nevelők sokszor a diákokkal együtt esznek, holott nekik külön asztalt biztosított az iskola vezetősége.
Az étel a mágustanodából érkezik, azonban tartozik hozzá egy kis konyha, ahol leginkább kávét főzni tudnak a felnőttek, vagy éppen valami meglepetést készíteni a gyerekeknek.

Az ebédlő mellett van egy vele közel azonos méretű terem, melyet „Kuckó”-nak neveztek el. A kuckó egy közös tér, melyet ünnepeken vagy születésnapokon használnak. Itt a falak szivacsból vannak, a padló puha, így a gyerekek kedvükre tombolhatnak. Sokszor szerveznek ide a nevelők esti mesét vagy kalandot, hogy a gyerekek részesei tudjanak lenni az előadásoknak.
A folyosón a harmadik helyiség a tornaterem. Ez a helyiség a legnagyobb itt, függönnyel akár két részre is lehet választani. Napközben tornaórák vannak, délután sportkörök (mugli sportok) és tánc. Tartozik hozzá két öltöző, egy a fiúknak, egy a lányoknak.

Az emelet bal oldali szárnyán találhatók a hálószobák, a tanulószoba, a nevelők szobái. A hálók négy ágyasak, fiú és lány szobák külön találhatóak. A szobákon kis tábla jelzi a lakók nevét és életkorát. A szobákba való beköltözéskor a kicsik döntik el, melyikbe szeretnének lakni. Régebben úgy volt, hogy minden osztályból egy diák, hogy segítsék egymást az évfolyamok, de mostanra már nagyon megváltozott a fiú – lány arány. A hálókban mindenkinek van egy ágya, egy ruhásszekrénye és egy íróasztala.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=730873#post730873][b]Ardai Tánya - 2018.08.01. 21:57[/b][/url]

Az előző nap eléggé megviselt. Ez a folytonos Kirill-mánia hullámokban tör rám. Hol szeretem, hol pedig egyenesen meggyilkolnám a srácot. Ráadásul az sem segít nekem, hogy vele kell dolgoznom, és szinte minden nap látom.
Kissé zilált voltam és szétszórt, mint általában. Egy egyszerű rövidnadrág-blúz kombó volt rajtam, hiszen a kis lurkókkal futkosni nem olyan könnyű és laza meló, mint ahogy az ember elsőre gondolná. Be a tanáriba, lepakolni, és az ottani eszközeimmel egyenesen a terem felé vettem az utat.
- Szia - üdvözöltem hatalmas mosollyal Stellát, mikor megláttam a folyosó végén integetni. Szerettem az eridonos társaságát, nagyon üdítően tudott hatni, ráadásul megígértem neki, hogy a sok segítségért hála majd elviszem fényképezni valami messzi helyre, ha szünet lesz.
A gyors lecsapása a kérdéssel elég meglepően ért, és kissé hátra is szegtem a fejem, mellette pedig kínosan felnevettem. - Hát, nem tudom mennyire tartozik rád, de pillanatnyilag egyedül vagyok. És te? 16 éves vagy, gondolom a péntek esték a szórakozásról szólnak - kacsintott rá.
Lassan beléptek a terembe, ahol a kicsik már izgatott mocorgásban voltak, a tanár pedig akit váltottak úgy nézett rájuk, mint valami angyalokra.
- Hála az égnek, ma nagyon aktívak a gyerekek. Sok sikert hozzájuk - intézte pár szavát hozzám, majd amilyen gyorsan csak tudott, otthagyott minket.
- Sziasztok gyerekek. Ma minden előtt újfent vendégünk van. Fogadjátok  szeretettel Stellát, és neki is engedelmeskedjetek, ahogy nekem szoktatok - mondta el a szokásos tanárszöveget, majd jelzett segédének, hogy övé a terep.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=730946#post730946][b]Ardai Tánya - 2018.08.02. 15:27[/b][/url]

Mosolyogva néztem, ahogy a kicsik fogadják Stellát. Egyrészt mindig imádják, ha valaki jön hozzájuk, mert kis újdonságot hoz a mindennapokba. Ráadásul ilyenkor a leckeírás egy pár órával hátrébb tolódik - nem mintha az ekkora gyerekeket elhalmoznák a tanárok. Másrészt pedig az eridonos külön helyet foglalt el egyesek piciny szívében. Az örökké sürgő-forgó lány annyi energiát fordít a diákokra, amennyit csak tud, és ezt ők is érezik.
Elkezdődik az izgatott szerveződés. Néhány gyerek csak egyszerűen karon ragadja a mellette állót, és kijelenti, hogy ő lesz a párja. Ez a könnyebb verzió, mert vannak olyanok is, akik hárman lennének, és ott bizony nehéz a választás. Éppen ezért tart olyan soká rendeződnie annak a tizenkét gyereknek, hogy Stella újabb kérdésáradatot zúdítson rá. Persze megszokta már, hogy furcsa kérdésekkel nyaggatják, hiszen az ideje nagy részét a kicsikkel és Colossal tölti.
- Nem az a kérdés, hogy milyenekre bukok, hanem hogy mennyire hűségesek - húztam el a számat, ahogy eszembe jutott Kirill esete. - Tudod, ha egyszer átvernek ennyire csúnyán, nehéz megbíznod bárkiben is. A gyerekek jobb társaságnak bizonyulnak. Ők olyan ártatlanok, és ami a szívükön az a szájukon - fejtem ki, és az egyik fiókba kezdek matatni olló és újságpapír után, hogy leterítsük őket az asztalra.
- Mellesleg a legtöbb időmet ingázással töltöm. Pécsen egyetem, itt meg...hát a minden. Nem fér bele - vontam vállat, pedig igazából rosszul érintett a téma. Az ember mindig vágyik valakire, aki foglalkozik vele. És az nem a kutya.
Kivettem néhány dolgot, néhány tálkát is. - Tessék, pakold csak bele a cuccokat, és addig elrendezem az asztalokat - mosolyogtam rá, és ismerős mozdulatokkal fogtam neki a füzetek eldugásába és az asztal letakarásába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=731144#post731144][b]Ardai Tánya - 2018.08.03. 23:44[/b][/url]

Nem értettem ezt a nagy kérdezősködést. Összevontam a szemöldököm, és úgy hallgattam a kérdésáradatot, aztán a végén komolyan fordultam a lányhoz.
- Stella, ha ezeket azért mondod, mert tetszik egy fiú és kíváncsi vagy a véleményemre, akkor mond ki nyugodtan - mosolyodtam el. - Barátnők vagyunk, az ilyen megoszthatod velem - vontam vállat, hiszen tényleg így gondoltam. Lehet, hogy nagyobb volt a korkülönbség, de attól még jól megértettük egymást, és ennél több nem is kell.
- De ha igazán akarod tudni, akkor íme az én ideálom. Tőlem magasabb, a minimum a 170 centi, többnyire inkább idősebb legyen, de a 24 is belefér, a haj és szemszín nem számít, viszont szeresse a kutyákat, mert Péntektől nem vagyok hajlandó megszabadulni, legyen humora, kalandvágyó, aki nem akar folyton csak moziba járni. De azért lehessen vele komolyan is beszélgetni - morfondíroztam el. Igazából sosem gondoltam bele ezekbe a dolgokba, hiszen az első és egyetlen hosszútávú barátom Kirill volt. Amikor meg igazi tinédzser voltam, akkor folyton úton voltunk, tehát a téma nem tűnt olyannak, amit feszegethettem.
Stellával együtt osztottam ki a kis tálakat, hogy minél gyorsabbak legyünk, és a kisembereknek hamarabb meglegyen az örömük. - Tanár szak, igen. Még két év, és vége - sóhajtottam. Igazából elég jó volt nekem ez így. Pláne, hogy Kolos is Pécsen volt velem, így együtt tudunk lakni a kocsiban, mint régen. Persze anya nélkül, ami csak a bónusz volt.
- Én nem félek! - háborodtam fel. - Soha, semmitől nem. Ha pedig igen, akkor azon vagyok, hogy azt legyűrjem - világosítottam fel, bár én magam sem értettem elsőre, hogy miért reagáltam ilyen nagyon hevesen.
A téma kicsit hátrébb kellett, hogy szoruljon, mert a gyerekek lassan elkezdtek nyúlászkodni, hogy már választottak színt, és segítsünk nekik megfelelő méretet levágni, tehát indulhatott az ollós körút. Adtam egyet Stella kezébe is, és mutattam, hogy kezdje a másik oldalról, egyszer majd csak összeérünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=731633#post731633][b]Ardai Tánya - 2018.08.09. 18:34[/b][/url]

Meglepődtem, de nem mondom, hogy nem. De végül csak megvontam rá képzeletben a vállam. Ez Stella, bele kell törődnie az embernek. Ha hirtelen pasikról akar beszélni, akkor annak aztán minden kis pontját meg kell dumálni. - Vakrandi? Ha egy ismerős mutat be, az még okés, de alapjáraton elég régimódi vagyok. Nem hiszek benne, hogy hatásos, amikor az asztaloknál ülnek a lányok, és a párjuknak van tíz percük meggyőzni őket.
- Öhm... inkább barna párti vagyok. Tudod két szőke egymás mellett kicsit túl sok lenne, mint valami rossz tündérmesében - fintorogtam. Be kellett ismernem, azért nem csak Stellának voltak furcsa hozzászólásai a témához, de nekem is. Igazából sose gondoltam bele ezekbe a dolgokba. - Egyértelműen kedves. De azért nem lenne rossz egy alap intelligencia. Viszont az okostojásoktól kiráz a hideg. Nem bírnám elviselni, hogy minden mondatomat kijavítja - jegyeztem meg. A kis történetén csak szimplán felnevettem. El tudtam képzelni milyen volt a pici lány, amint kihirdeti, hogy nem eszik több húst, és a másik pillanatban pedig tömi magába.
Néztem Stellát, ahogy ügyesen kezdte mutogatni a kicsiknek, hogy mit kell tenniük. Nagyon értett hozzá, hogy miként is viselkedjen velük, nagyon örültem, hogy ott van. Meg a gyerkőcök is. Ameddig lefoglalta őket, leültem a tanári asztalhoz, és elkezdtem átnézni a holnapi órám vázlatát. Meg kellett mondanom, Kirill eléggé beledobott a mélyvízbe, amikor kijelentette, hogy a következő órát én tartom. Először nagyon féltem tőle, de mostanra sikerült beletörődnöm.
Stella újra visszatért hozzám, és szinte azonnal beletapintott a lényegbe. Egy Ardai sose fél a randiktól. Az elköteleződéstől viszont annál inkább. - Igazából? De. Viszont valamit nagyon rosszul csinálhatok - vontam meg a vállam.
- De tudod mi a helyzet? Rólad egyáltalán nem beszéltünk, csak rólam. Kíváncsi vagyok a te véleményedre - tártam szét a bal karom, jelezve, hogy most az övé a terep.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=731701#post731701][b]Ardai Tánya - 2018.08.10. 13:07[/b][/url]

A jelen állás szerint újra átgondoltam a dolgot. Aztán lassan belekezdtem. - Ha olyan valaki szervezné le, aki mindkettőnket ismer, akkor persze, simán. Valószínűleg ismer annyira minket, hogy tudja, hogy egy kudarc lenne az egész, vagy nem - vontam meg a vállam, hiszen tiszta sornak tűnt. Ha valaki úgy érzi talált egy srácot nekem, akivel megértenénk egymást, akkor hogy a fenébe ne mondanék igent.
- Hát tudod... az utazgatás miatt mindig csak futókapcsolataim voltak, nem hosszabbak egy hétnél. Aztán az első igazi, tényleges meg a legrosszabb módon ért véget. És most megint ott tartok, ahol a part szakad. Múltkor elmentem Ármin bulijára, és összeismerkedtem egy sráccal. De ő azóta sem keresett - húztam el a számat, ahogy felvázoltam neki az egész szerelmi életemet, ami lássuk be nem volt olyan hosszú, hogy ne lehessen két-három mondatnál tovább fejtegetni.
Olyan hirtelen volt a lány válasza, hogy nem is tudtam rá reagálni. Azt hittem ez egy kétoldalú beszélgetés. Mármint...azt mondta kíváncsi a véleményemre, de azért én is így voltam az övével.
- Az ideállal - jelentettem ki, és vetettem rá egy gonosz pillantást. - Senki nem beszélt félelemről - jegyeztem meg. Ha féltem volna, akkor nem fogadtam volna meg Colossal, hogy elfelejtem Kirillt, és keresek valaki mást. Bár nehezebb feladatnak bizonyult, mint hittem. De egyenlőre ott van helyette Péntek.
- Haj, szem, külső-belső... - soroltam. - Mindent szeretnék tudni - könyököltem az asztalra, és minden figyelmemet neki szenteltem. - Esetleg van is valaki, aki? - vonogattam a szemöldököm, de mielőtt bármit mondhatott volna, egy gyerkőc elkezdett Tánya nénizni. Persze csak mosdóba akart menni, és addig vigyázni kellett a fonására. Mosolyogva bólintottam neki, hogy hozza csak ki, és mehet. Mikor vége volt a közjátéknak, újra Stella felé fordultam. - Szóval?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=731780#post731780][b]Ardai Tánya - 2018.08.11. 22:30[/b][/url]

Igazából be kellett vallanom, hogy jó érzés végre kibeszélni valakivel ezeket a dolgokat. Legbelül tudtam, hogy ennek nem így kéne lennie, és szerettem volna, hogy változzon, hiszen így olyan volt, mintha folyamatosan csak egy helyben toporognék. És azt semminél jobban nem utáltam.
- Valami srác az egyetemről. Kolos mutatott be, én egész addig a létezéséről sem tudtam. De tudod nem volt meg az az érzés, tudod, az a szikra - ráncoltam az orromat. Beszélgettünk, beszélgettünk, és jó fej is volt, de egyszerűen nem mozdult. Azt nem tudtam eldönteni, hogy meleg, vagy van barátnője. Vagy tényleg ennyire nem tetszettem neki. De mindegy is volt, hiszen nem is kell erőltetni az ilyen dolgokat.
Felnevettem a bevágott pózon. És meg kell vallanom, hogy egy-két kuncogást az első sorokból is elcsíptem.
- Sajnálom - biggyesztettem le a számat. Nem akartam, hogy ő is átéljen ilyen rosszakat. Bár mint ahogy feltűnt, ő egész jól kezeli őket. - Pontosan tudom miről beszélsz - bólogattam. Még mindig emlékeztem az első szerelmem..szemeire. Na jó a srác is rémlett halványan, de azok a gyönyörű szemek. Most hogy így belegondoltam, Kirillnek nem is tetszettek annyira a szemei. Mármint eddig végig azt hittem talán ő volt a nagy szerelmem, és nélküle már semmi sem lesz olyan jó. De ha igaz az, amit Stella mondott, akkor ez valószínűbb, hogy nincs is így.
Ettől a gondolattól szinte új erőre kaptam. Mint aki egy álomból ébredt hirtelen, már teljesen tisztán láttam a dolgokat. Nem kell nekem holmi barna hajú, kigyúrt srác, aki már nem is érez irántam semmit. Annyira hihetetlen őrültségnek tűnt az utóbbi fél évem tettei.
A gyerkőc visszatért a mosdóból, és egyenesen jött hozzám. Kicsit gyorsnak tűnt az idő, amíg kint volt, és meg kell vallanom az őszintét, tudtam mennyire szeretik ezeket a foglalkozásokat.
- Megmostad a kezed? - vontam kérdőre, és megemeltem a szemöldököm, mert tudtam, hogy ez beválik náluk. A fiú azzal a lendülettel fordult hátra, és futott vissza a wc-re. Én meg csak ingattam a fejem mosolyogva. Hihetetlenek voltak a pöppek.
- Pontosan is megvan kire gondolsz? - húztam félmosolyra a szám, olyan mindentudóan ahogy Stellára néztem. Nem tudtam elképzelni, hogy senki nincs, akit szeretne. Csak egy kicsit, minimum, hogy tetszik neki.
- Alkut? És mi lenne az? - vontam kérdőre, hiszen elképzelni sem tudtam mi ötlött újonnan a lány fejébe. Vajon ez most a pasis témához kapcsolódik, vagy a gyerekekhez? De azt el kellett ismernem, hogy felkeltette az érdeklődésemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=731967#post731967][b]Ardai Tánya - 2018.08.15. 23:26[/b][/url]

Stella logikája nem volt teljesen kifogásolhatatlan de azért nem is volt kusza. Számomra teljesen érthető volt, bár a kérdésével kicsit meglepett.
- A kedvencem talán a Sopszka saláta. Hát neked? - kérdeztem. Tudtam, hogy valami húsos ételt fog mondani, és már kezdtem is megszokni a dolgot. Viszont az itteniek valahogy képtelenek voltak elfogadni, hogy egyfajta saláta a kedvencem. Akkor pedig maj'nem falnak szoktak menni, amikor kijelentem, hogy vega vagyok, és soha nem ettem meg semmilyen volt élőlényt.
- A srácoknak az a bajuk veled, hogy túl őszinte vagy? - vontam fel a szemöldököm. Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy ez a baja a fiúknak. Gondolatban eldöntöttem, hogy majd megkérdezem Kolost, hogy ugyan mi tesz egy lányt a tökéletessé. Mármint belsőleg. Mert a külsőt illetően el tudtam képzelni mi lenne a válasza, és az igazat megvallva nem akartam hallani.
Büszkén húztam ki magam. Én a bűnmegelőzés előtt járok. De az igazság az volt, hogy már ismertem a gyerekeket. Volt elég időm hozzá. És ők is tudják rólam, hogy nem fogom szó nélkül hagyni. Ez csak teszt volt, ahogy szokták.
Érdeklődve figyeltem, ahogy bemutatja mivel kell folytatni. Olyan ügyes volt ez a lány, egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy egy srác sincs, aki ne akarná.
- Hát... biztos van valaki - mosolyodtam el féloldalasan, ahogy láttam, hogy kicsit meginog. Szinte ez volt eddig a legtöbb információ, amit kihúztam belőle, pedig ez sem volt teljes.
Átfutottam agyban a következő két hetemet, és elég sok ingázás volt benne, de nem volt lehetetlen küldetés. - Jó, de mi van, ha nem is szórakoztató a srác, és nem érzem jól magam? Vagy ha mégsem sikerül senkit elhívnom? - Nem attól féltem, hogy gyáva leszek hozzá, hanem hogy túl válogatós. Ha pedig végre ráveszem magam, talán a másik oldalról ütközök falba.
- És csak úgy éri meg, ha elhívod azt a bizonyos srácot utána, akire akkor gondoltál - utaltam az előző témánkra. Imádtam emelni a téteket. Főleg, ha nem az én rovásomra ment.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=732065#post732065][b]Ardai Tánya - 2018.08.16. 17:07[/b][/url]

Be kellett vallanom, kicsit rosszul esett a sülthús gondolata a salátámmal. Amolyan illúzióromboló volt. Viszont a túrógomboc most annál jobban megtetszett. - Úúú...az nagyon finom - értettem egyet a lánnyal. Aztán áldoztunk egy másodperc csöndet a kaják gondolataira, néhány pöppnek még a hasa is megkordult közben.
- Én? - tettem ártatlanul a kezemet a mellkasomra, aztán a lányra kacsintottam. Persze, hogy tudni akartam, hogy ki az a srác, aki tetszik neki. Ez alapvető női kíváncsiság volt csak. Meg baráti kötelesség is...fogjuk rá.
Lassan a gyerekek elkedtek elkészülgetni a karkötőikkel. Persze csak aügyesebbek, voltak bőven, akiknek nem ment ez olyan gyorsan. Viszont a kötözéssel, a felesleges anyagok levágdosásával és az egymásnak való mutogatással még jó ideig elvoltak foglalva.
- Ah...na jó, meggyőztél - igazából hasonló ígéretet tettem Kolosnak is. Vagy legalábbis így rémlett. Kicsit sokat ittam. Vagyis nem sokat, csak nekem a kevés is megárt. De ha az információim nem csaltak, ő sem tartotta be a rá eső részt.
- Azt mondtad, amit érzek - idéztem a szavait, amikor ki akart hátrálni a dologból. Nem lehet, hogy itt hagyjon a pácban. És az sem, hogy valami kis könnyű kérdezz-felelekkel megússza. Ha ő így játszik, akkor én is. - Leányzó, ez oda-vissza működik. Ha nekem ilyen feladatokat adsz, akkor neked is ilyet kell - vontam meg a vállam, és ájosan nyújtottam a kezem. - Akkor...áll az alku?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=782716#post782716][b]Ardai Tánya - 2019.12.08. 17:44[/b][/url]

Már amikor megkérdeztem tudtam, hogy fogalma sincs, milyen tárgyakat tanítok. Pontosan ezért is ment bele a dologba olyan gyorsan. Elég volt egy kicsit győzködnöm, hogy a gyerekek mennyire szeretik, és hogy példát mutatna ezzel nekik is, és azonnal igent mondott. Gondolom akkor kezdhetett valamit sejteni, amikor előtte való nap egy üzenetet hagytam az asztalán, hogy mikorra jöjjön a tornateremhez. És persze azt is írtam neki, hogy hozzon váltóruhát.
Leggingsben és egy laza pólóban sétáltam az ajtóhoz, aminek vállat lecsúszott a karomon, így kibukkant alóla a színes top, amit viseltem. Bent elkezdtem a technikát felszerelni, hiszen erre az alkalomra új zenét hoztam a törpéknek. Mondjuk annyira nem is törpék már, hiszen tizenkét évesek. Kisebbek közé nem mertem volna Barnabást betenni.
Elindítottam a dalt, és újra konstatáltam magamban, hogy imádni fogják ezt a számot. Felhangosítottam, és a tükrös rész elé álltam, hogy elpróbáljam még egyszer, mielőtt megjönnek a lurkók. Kezem rutinosan mozgott, testem minden ütemre pontosan rezdült. Ezerszer elpróbáltam már a táncot, hiszen nem most találtam ki. Már régóta szerettem volna megtanítani nekik, csak volt az a rész, amit párosan kell, és eddig senkit nem akartam ezzel zargatni. Most is, amikor az jött, letáncoltam az én részem, de olyan hiányosnak éreztem. Kellett nekem Barnabás ehhez. Akkor nézett ki igazán jól ez a koreográfia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=839954#post839954][b]Ardai Tánya - 2021.12.08. 00:02[/b][/url]

Az ebédlőt gyönyörűen átalakítottuk. Olyan fényben ragyogott a helyiség, amiben eddig még soha nem láttam. Emberek is már szép számmal gyülekeztek, néhány kollégám oda is intett, amikor meglátták, hogy megérkeztem. Szerettem ezekkel az emberekkel együtt dolgozni, de talán egy fokkal még inkább imádtam a kis lurkókat, akik a szemem láttára cseperedtek fel. Arról nem is beszélve, hogy az előkészítő után még a Bagolykőben is végigkísérhettem az útjukat. Ez az este is róluk szólt, és arról, hogy minél több diák járhasson hozzánk, minél több ideig.
Először a tanárokhoz mentem oda sorban, gyorsan elvegyültem, és könnyedén beszélgettünk, csak hogy utána egy két komolyabb emberhez is odalépjek, hogy bemutatkozzam. Kicsit ecseteltem nekik milyen kellemes az intézményben dolgozni, hogyan segítjük a gyerekek fejlődését. Valószínűleg, ha nem tudom, hogy rajtuk múlik az iskola támogatottsága, akkor is ugyanezeket a szavakat mondtam volna. Kísérőm az oldalamról közben egy pillanatig nem mozdult el, csak hevesen bólogatott, ezzel elérve, hogy komolyabb benyomást keltsek. És én imádtam érte.
Végül az egyik falhoz közeli képet mutattam meg neki, amin az osztályommal együtt voltam.  
- Hozok neked egy italt - simította meg a karomat Márk, és már a pult felé is sietett. Én tovább néztem a rám mosolygó arcocskákat. Két éve ballagtak el, de sokat közülük még mindig tartok, és fejből mondanám vissza az összes nevét, ha kérdeznék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=841556#post841556][b]Ardai Tánya - 2022.01.02. 16:35[/b][/url]

Kellemes volt az este. Éreztem a csontjaimban, hogy sikeres lesz, mert sok embernek számított. Az egyetlen amit sajnáltam, hogy a gyerekek nem mutathatták meg, nekik mit jelent az iskola. Ha más nem, ez biztos mindenki szívét megérintette volna. Nekem minden nap megteszik.
Az ismerős hangra odakaptam a fejem. Nem számítottam rá, hogy itt lesz, pedig hogy ne lenne itt. Az elmúlt napokban jó párszor láttam az utcában, és Margitka sse volt rest az orrom alá dörgölni, hogy a házgazda hazaért, és jobban koncentrál a munkájára, mint valaha. Az egyházra. Az életébe, amibe én sehogy nem férek be. Mégsem tudtam ellentmondani a gyomromban feléledő pillangóknak. Bárcsak ne lennének ott. Bárcsak képes lennék enélkül a férfira nézni.
- Igen, én is nagyon szeretem - pillantottam inkább vissza a fotó felé. - Megmutatja milyen kis élénkek a gyerekek. Annyi potenciál van bennük - mosolyodtam el a nevető arcocskákat nézve. Aztán vissza Balázsra.
- Örülök, hogy eljöttél. Sokat jelent. Az iskolának, és a gyerekeknek - tettem hozzá gyorsan. Nem kellett, hogy visszatérjünk a kínos kérdésekhez. Azokhoz, amik miatt egy éve nem beszélünk normálisan. Azt hinné az ember ennyi idő alatt elmúlnak az érzések és a sérelmek, de az idő semmit nem tesz, mikor szembe állsz vele.
- Tessék Tánya - nyújtottak felém egy poharat, én pedig a férfira mosolyogva átvettem.
- Köszönöm. Márk, ő itt a falu papja, Nemes Balázs - mutattam be neki, mire a férfi azonnal nyújtotta a kezét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=841570#post841570][b]Ardai Tánya - 2022.01.02. 17:44[/b][/url]

Lágy, puha beszélgetés. Egyikünk se tudta mi forog a másik fejében, egek, hisz azt se tudtam mi forog a saját fejemben. Az elmúlt egy évben próbáltam túllépni rajta, megtalálni az elveszett egyensúlyomat, de mindez odalett amint mellém lépett. Hangja olyan folyamatokat indított el bennem, ami nem volt helyénvaló, mégis annyira szerettem volna, ha tovább marad. Ha nem hagy ott, hanem csak beszélget velem. Úgy, mint régen. Még a kis tavacskás eset előtt, hiszen barátok is voltunk. És ez hiányzott.
- Várj… - szóltam utána, de nem fordult meg. Márk a vállamra tette a kezét, és együttérzően nézett rám. Meséltem neki Balázsról. Tökéletesen tudta, hogy mi történik az orra előtt. Fel akart vidítani, így kerültünk végül a tánctérre. Nem is volt igazán tánctér, hiszen nem azért rendeztük az eseményt, mi mégis megkezdtük a sort, és lassan mások is csatlakozni kezdtek. Az arcomra pedig visszatért a mosoly, ami Balázs távozásával fagyott le a helyéről.
Órák óta ott voltunk, és az esemény a végéhez közeledett. Éreztem az emberek attitűdjén, viselkedsén. Így már nekem se kellett szóval tartanom őket. Kicsit leereszthettem, ehettem pár falatot. Csakhogy megint Balázsba botoljak. - Ugyan nem, te voltál itt előbb - mosolyogtam rá játékosan.
- Persze, minden rendben? - vontam össze a szemöldökömet, ahogy engedtem a húzásának. Zavartan pillantottam Balázsra, félve, hogy most vajon mi következik. A tavacska. Szinte biztos voltam benne. Rettegtem tőle. - Azért vontál félre, hogy megkérdezd mi újság? - kérdeztem lassan. Aztán sóhajtottam. - Balázs, mi ez az egész? Nyugodtan mondd el, ha valami gond van. Bennem megbízhatsz - biztosítottam, és megsimítottam a karját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=841573#post841573][b]Ardai Tánya - 2022.01.02. 18:11[/b][/url]

Nem értettem a kérdést. Annyira nem illett a szituációhoz, mégis erőt vettem magamon. Nem Balázs hibája a zavarom. A saját fejem teszi ezt velem. Mintha csak egy variációja lenne a mi barátságunknak. Egy olyan verzió, ami nem illendő.
- Igen, elég rég. De velem nem történt semmi érdekes. Csak tudod, nap nap után - válaszoltam meg végül, még mindig furcsállva a szituációt. Hiába, képtelen voltam végigjátszani az egészet, tudnom kellett miért kellett egy oszlop mögé bújnunk, mint a szerelmeseknek.
- Hogy mi? - bukott ki a számon a kérdés szinte azonnal a kérdés után. Szemeim kitágultak, és úgy néztem Balázsra, mintha nem is ismerném. - Semmi közöd hozzá, hogy milyen döntéseket hozok. Pláne nem az ilyenekhez. Mégis… - ingattam a fejemet, és a szavaim elfúltak. Mégis mi lenne ez a helyes válasz? Mégis miért érdekli ilyesmi? És mégis miért akartam megnyugtató választ adni számára?
- Balázs. Márkkal nem vagyunk együtt. Márk… másokat szeret - néztem a szemébe. Fogalmam se volt hogy fogja fogadni a hírt. Sok vallásos ember reagálja le helytelenül az ilyesfajta szeretet. Pedig nekem fontos volt. Mind a két férfi. Csak éppen másképp.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=841592#post841592][b]Ardai Tánya - 2022.01.02. 21:27[/b][/url]

Kezemmel babráltam, a körmömet pattogtattam a másikkal. Ez az egész szituáció nem volt rendjén, éreztem. És most még csak azt a pohárka pezsgőt se hibáztathattam, amit az est elején megittam. - Úgy - válaszoltam röviden. Nem kellett volna. Hagynom kellene, hogy elhiggye, hogy ne gondoljon rám, még akkor se, ha én gondolok rá.
- Nem, nem is volt ilyenről szó. Nem, vele… vele nem - hebegtem, és ajkamba haraptam zavaromban. Látszólag egyikünk se értette a szituációt. Nem foghattam fel, mert ha megtettem volna, akkor valószínűleg megint valami butaságot tettem volna, mint eddig minden egyes találkozásunkkor. Őrült érzelem ez a szerelem, az egyszer biztos.
Ajkam elnyílt az őszinte szavakra. Olyan régóta éreztem már azokat, amikről beszélt, mégis folyton falakba ütköztem. Elhitette velem, hogy ő csak barátként gondol rám, aztán egy este végre bevall mindent önkívületi állapotba, majd majdnem egy évre eltűnik. Mégis mit kéne tennem? Mit tenne egy nő, aki már annyiszor érzett rossz szerelmet, mint én?
- Én… azt mondtad te nem… - keresem a szavakat, de tekintetemet nem tudom elvenni az övéiről. Sarokba szorított velük. Képtelen vagyok reálisan gondolkodni, visszakozni. Egyszerűen ledermesztettek az érzelmeim, amik hirtelen ellepték a mellkasomat. És hagytam, hogy még közelebb jöjjön.
- Nem akarlak választásra késztetni - suttogtam kettőnk közé, de hiába. Ajkai egy pillanattal később már enyémeken voltak. Karom reflexszerűen kunkorodott nyaka köré. Helytelen volt, mégis annyira helyesnek érződött. Mintha a világ egyszerre értelmet nyert volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2541&post=846380#post846380][b]Ardai Tánya - 2022.05.12. 15:48[/b][/url]

Úgy tűnt egyikünk sem találja igazán a szavakat. Az érzéseink teljesen összezavarták a józan eszünket, míg már nem voltunk képesek máshogy kommunikálni, csak abban az egyetlen megosztott csókban. Hiába tudtam, hogy nem helyes, hogy el kéne húzódnom, egyszerűen képtelen voltam. Szorosan öleltem magamhoz, hiszen erre a pillanatra első találkozónk óta vágytam, azóta pedig csak még jobban. Olyanok voltunk, mint két mágnes, amiknek eleinte a két azonos pólusát próbálták volna összenyomni, és most végre az összetartozó részek kerültek volna egymáshoz közel.
Ahogy elvált tőlem, ajkaimra szerelmes mosoly ült ki, amiket szavai csak még inkább kiszélesítettek. Én is rá vágytam egész testemben, a lelkem kivirágzott egyetlen szavától.
- Hogy micsoda? - kérdeztem még mindig mosolyogva, aztán fokozatosan halványult el. - A feleséged? - kérdeztem vissza, mintha nem érteném a szavakat. Nem is értettem. Egyik pillanatban még pap, a másikban már férj? Kezemet lassan kihúztam az övéi közül.
- Balázs ez... - túl sok. Gyors. Nagyon sok minden átfutott az agyamban hirtelen, de egyiket se tudtam kimondani. - Jobban át kéne gondolnunk, nem? Hiszen az előbb még... - sóhajtottam. Hirtelen realizáltam, hogy mégis hol vagyunk. Hogy mit csinálunk. Olyanok vagyunk mint két szerelmes tinédzser, miközben már ennél sokkal okosabbak lehetnénk.
- Mit szólnál, ha este átjönnél. Az estély után, és megbeszélnénk - csúsztattam jobbomat arcára gyengéden simítva.