25. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!

A Levita házkaland története kiterjedt az egész kastélyra; itt találod az ötleteldét!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda

Oldalak: « 1 [2] Le | Téma száljai | Témaleírás
Csonka-Ramholcz Zsombor
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Másodikos diák


Bébi Bruce Wayne
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 513
Írta: 2017. június 28. 00:01 | Link

Széphangúúú


Teljesen ledöbbent, hogy a lányt ő hallotta elsőként. Persze csak a külsősök közül, mert a család nem számít ilyenkor. - Pedig szerintem mindenkinek hallania kéne. De ha énekes leszel, így is lesz - bólint, mintha ez ilyen egyszerű lenne, és a világ rendjébe tartozna.
- Csak addig lakok vele, amíg a szüleim nem jönnek értem. Biztos vagyok benne, hogy egyszer majd eljönnek, és hazavisznek. Csak nem tudom mikor - vont vállat, mintha ez egyáltalán nem lenne fontos. - Biztos jó lehet velük - mondta, mivel számára ez továbbra sem jelentett semmi különöset. Ismerte Thomas igazgató urat, de nem nagyon beszélgetett vele még. Csak akkor amikor elsuhant mellette a folyosón, és ráköszönt.
- Azt hiszem arra még nem lesz szükségem - kacagott fel a lány hirtelen fellelkesülésén. - Nemrég kaptam a hangszert a szülinapomra - mosolygott büszkén, mintha az, hogy tizenegy éves, valami nagyobb hatalommal járna. Pedig semmivel nem érzi magát többnek, csak kapott egy rakat menő cuccot a bulin, amit Kirill szervezett neki. Igazából az is jó volt, csak a szüleit hiányolta. De persze biztos fontos dolguk akadt.
Ámuldozva hallgatta, ahogy a lány játszott. Nem csak játszott, hanem NEKI játszott. Olyan megtisztelő volt neki, hogy nem csak akkor hallhatja az angyali hangját, amikor belopakodik, mintha valaki azt mondaná neki, hogy ő lehet az első ember, aki szárnyakkal repülhet következmény nélkül. Mert bizony egyszer nagyon szerette volna kipróbálni milyen lehet madárnak lenni.
A szám végénél a lány szemébe nézett, és arcáról a megdöbbentség és a féktelen öröm árulkodott. - Gyönyörű volt. Nem is tudom hogy csinálod - ámuldozott. - A hangod, meg a gitár... - felemelte kezét, aztán mint aki nem találja a szavakat, és feladja a küzdelmet, úgy ejtette le. - ...eszméletlen.
Már nem is zavarta annyira a kettejük között lévő pici tér. Mintha megszokta volna. Nem feszélyezte a helyzet. A lánnyal pedig mintha máris barátságot kötött volna. Ez boldogsággel töltötte el, és akaratlanul is elmosolyodott a gondolatra.
Megszólalt a csöngő. Már csak öt perc volt az órából. - Lassan vissza kéne mennem - szontyolodott el egyből.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Emily Dorothea Fisher
Diák Eridon (H), Eridonos patrónus, Avatarfelelős, Ötödikes diák


Littlebird | Millie
offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 327
Írta: 2018. június 16. 13:39 | Link

Miro

Mi szakkörösök, ha már úgyis itt vagyunk, akkor segítsünk be, és vigyük el a miniket ebédelni. Eddig nem is lett volna probléma, meg aztán tudom, hogy most minden tanár lázban ég azért, mert lehet, hogy lesz igazgatója az intézménynek, és senki se tudja, hogy ki. Elég sok a pletyka, azt is mondták, hogy Kirill adta be, meg azt is, hogy egy orosz férfi jönne ide, de igazából senki se tud semmi konkrétumot. Viszont engem ma is megdicsért az intézmény alapítója, hogy jól végzem a munkámat, szóval ha így haladok, még lesz belőlem valami. Meséltem neki, hogy a jövőbeli terveim az ovisokhoz kötődnek, ő meg egyből bele is dobott a sűrűjébe.
- Szerinted is férfi lesz az igazgatónk?
Kérdezem Mirotól, aki mint kiderült a kicsiket kapta meg, így nem az az eredeti felállás, hogy mind a kettőnknek van kettő gyereke meg egy közös, hanem van tíz gyerek, vagyis öt-öt, akire oda kell figyelnünk, és mivel még kicsik, így segítenünk is kell nekik. Ez így már egy kicsit ijesztő, főleg, mivel a fiúk többségben vannak, a lányoknak meg szép és húzható copfjaik vannak, de remélem a gyümölcsleves motiválóbb lesz számukra a rosszalkodáson kívül.
- Gyere Gergő, megmossuk a kezed, utána leülhetsz Steffi mellé, ígérem.
És remélem, hogy tartani is tudom, mert ha nem, akkor engem itt egy zokogó gyerek állít majd élő céltáblává. A sikeres, és csak egy kicsit vizes kézmosás után alaposan megtörlöm a kezét, és odakísérem az asztalhoz, hogy tényleg Steffi mellé ülhessen. A kislány pedig megsimogatja a kezét.
- Milyen cukik, Gergő tiszta lovag.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Celestyna M. Czerny
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 103
Írta: 2018. június 17. 02:43 | Link

Dory

Azt hiszem, hogy amúgy is várható volt, hogy komolyabbnak számító feladatokat is kapok, ha már itt dolgozom. Szóval miután megtartottam a mugliismeretet, éppen elszállingóztam volna a dolgomra, de el lettem csippentve, hogy márpedig most kéne az asszisztenciám az ebédelésnél. Nem esett nehezemre, csak vontam egyet a vállamon, hogy hát, legyen úgy.
- Hm? Jaj, remélem nem. Mármint, hallottam, hogy az előző igibá aranyos volt, de ha kifognak valami rabszolgahajcsárt, az senkinek nem túl jó.
Persze, nincs baj a határozott férfiakkal, de azért mégis, valahogy jobban örültem volna, ha nem kell velük együtt dolgoznom.
- Bár igazából nekem mindegy, ameddig nem szabja meg, mit akar csináltatni a szakkörön - igazítottam meg Panka fonatát, mivel megkért rá, majd elhúztam a háta mögé, egy puszit nyomva az arcára, mielőtt még belelóg neki a levesbe. Emily közben kezet mosni kísérte a kissrácot, aki aztán nagy büszkén ült vissza a szíve választottja mellé, hát milyen aranyosak már ezek a pöttömök, nem?! Annyira szét tudtam volna szeretni az összeset is... deee nem, nem szabadott, helyette csak próbáltam határozottnak tűnni, egyelőre sok sikerrel.
- Imádom őket, annyira... édesek. Még a fiúk is - nevettem fel, Dory mellett ácsorogva, összefonva a karjaim a mellkasomon. - Amúgy vagy nagyon kevés az ember, vagy kezdünk mi is bizalmat kapni. Még nem tudtam eldönteni. Szerinted? Tényleg, hogy megy a fotózás?
Azt hiszem, sok voltam? Talán nem nagyon, de egyszerre túl sok dolog jutott eszembe és ha nem mondom ki, akkor tuti elfelejtem legalább a felét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
Diák Eridon (H), Eridonos patrónus, Avatarfelelős, Ötödikes diák


Littlebird | Millie
offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 327
Írta: 2018. június 17. 19:51 | Link

Miro

- Olyan furcsa, amikor egy ilyen kaliberű intézményt egy kemény kezű ember irányít. Értem, hogy legalább minden rendben van akkor, de nekem az nem gyerekközpontú.
Márpedig ezt nagyon fontosnak tartom, és reménykedem benne, hogy a gyakorlatomat, illetve később a munkámat is olyan helyen végezhetem, ahol kedves a vezetőség és jó a légkör. Még mindig úgy gondolom, hogy az a legjobb megoldás, ha elhagyom a varázsvilágot, ezért is nem gondolkozom a Shanes-ben. Cole már nem nagyon hiszem, hogy a maradásomat erőltetné, hiszen az elmúlt hetekben sosem látott mélységű szakadék keletkezett közöttünk. Rosie egyre erősebb, és már nincs szüksége arra a pörgésre, amivel eddig kínoztam, nem mintha mostanában még igaz lenne rám, vagy ha pörgök is, azt őszintén teszem. Különben is, ha nem szúrja el, még boldog lehet. Aztán ott van Adrian, az édes, kedves és tökéletes Adrian, akinek bármennyire is szeretnék, nem maradhatok a közelében. Nem, hiszen nem vagyok hozzá őszinte. Nem tudom csak barátként vagy csak bátyámként szeretni, nem tudok csak Adrianként gondolni rá. Sajnos az iránta érzett szerelmem sokkal mélyebb, mint feltételeztem, és nem tudok tőle szabadulni, éppen ezért, nem is szabad maradnom.
- Várj, segítek.
Lépek oda Steffihez, még mielőtt magára borítja a levest. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy a segítségemet elfogadja. Örülök, hogy rátaláltam a hivatásomra, mert talán ez lesz az egyetlen dolog, ami képes lesz feledtetni velem mindazt, amit itt hagyok. Nem a varázsvilágot sajnálom, hanem azt, hogy az érzéseim tönkretettek mindent, hogy nem tudok én lenni az erősebb.
- Furcsa lenne, ha ott állna feletted, és irányítana, hogy mennyi csillámot szórhatsz rá a képre. Hallottam, hogy vannak ilyen emberek.
Nagyon remélem, hogy mi nem ilyet kapunk ki, és azt is, hogy Miro boldog lesz itt. Egy pillanat alatt megkedveltem, és ő is egyike azoknak az embereknek, akikről tudom, hogy hiányozni fog, amikor elmegyek.
- Jó lenne, ha az utóbbi lenne, de szerintem inkább a kevés ember, bár nem tudom. Ha kevesen vannak se biztos, hogy ránk bíznak olyan kicsi gyerekeket, mint amiket mégis megtettek. Talán van ebben némi bizalom. Délután lehet nevelő se lesz velünk az udvaron. Olvastam pár körjátékról, ki akarom próbálni velük.
Mostanában egyre több gyermekekkel kapcsolatos könyvet olvasok, és igyekszem a jó ötleteket már most összeírni, hogy az elkövetkezendő években tudjak majd táplálkozni belőlük.
- A múltkor megnéztem az első képeimet, és jesszus... borzalmasak, nem is tudom, hogy Áron mit látott bennem, de nagyon örülök, hogy valamit mégis, mert elkezdett tanítani. Mostanában egyre többször fotózok úgy, hogy nem szólok az alanyoknak, hihetetlenül jó őszinte érzelmeket közvetíteni. Persze ezeket valószínűleg sosem jeleníthetem meg sehol, de nekem jó emlékek. Az egyik barátomnak, Adriannek a születésnapjára egy montázst adtam például, és úgy tűnt tetszik neki.
Hihetetlenül jó egy kicsit a fotózásról is beszélgetni, Miro tudja, hogy mivel rántson ki a búskomorságból, még ha kifelé nem is mutatom.
- Nagyon nagy a különbség akkor, amikor tanítasz és amikor szakkör van?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Celestyna M. Czerny
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 103
Írta: 2018. június 18. 13:36 | Link

Dory

- Szerintem is. Mármint ez nem annyira nagy, hogy szükség legyen az ilyesmire.
Azaz, én így éreztem. De nem kellett velem egyetérteni, mondhatta volna bárki, hogy lökött tyúk vagyok és hogy a Shanes akkor lesz jó, ha valaki vasmarokkal tartja a szálakat. Ettől még nem lett volna igaz.
Közben inkább az előttem töpörgő kicsikre koncentráltam, eligazítva az útból a kislány hajfonatát, mert a világos tincsek igen hevesen kalimpáltak a lila leves felé, márpedig az nem lett volna a legjobb végkifejlet.
- Amúgy is vannak affinitásaim ezzel kapcsolatban, felettem ne álljon senki, csak akinek megengedem - nevettem el magam kicsit, mielőtt megingattam volna a fejemet. Inkább megigazítottam a szétcsúszni óhajtó copfomat, egy erősebb húzással. - Azt meg senki nem mondhatja meg, mennyi csillámot teszek rá! A zsarnokságnak is vannak fokozatai, ez az, ami már nem fér bele!
Doryval nagyon jól megértettük egymást, aminek nagyon örültem, mert elég kevés volt a közelben az ismerős. Sőt, ha nem vesszük Hannaht és Tudjukkit - ez de rettenetesen rossz -, akkor gyakorlatilag teljesen el voltam veszve. Aztán jött előbb a mellettem ácsorgó lány, majd Tati, hogy megmentsenek. Milyen rendesek, nem? A bizalom kérdés egy ideje nem tartozott a kedvenceim közé, így mások is nehezen bíztak csak meg bennem.
- Hát, lehet, hogy 50-50, már éppen bíznak bennünk annyira, hogy ránk merjék bízni őket és ne üzleteljenek Kyleal, hogy inkább ő jöjjön velük. Uh, igen? Milyenek? - néztem rá őszinte csodálkozástól csillogó pillantással. Szerettem a gyerekekkel lenni, kicsit jobban is, mint a korombeliekkel, nem jöttünk ki a legjobban. Viszont Emilyvel igen és próbáltam is minél több infót összegyűjtögetni a beszélgetéseinkből, arról, hogy milyen is ő, mit szeret és mi gondol. Érez. Anya szerint túl nyitott és "libsi" vagyok. Akkora baj ez?
- Nagyon jó látni az embernek saját magán a fejlődést. Én is így voltam a festéssel, bár kevésbé spontán és pillanatorientált, mint a fotózás. Igen? Egy időben gondolkoztam egy albumon, valakinek, aki fontos. Még alszom rá párat, de... lenne kedved segíteni? - tűrtem el egy tincsem kissé zavartan, mielőtt a pöttöm mellé ugrottam volna, éppen elkapva a poharát, mielőtt felborította volna. - Óvatosan, tücsök!
A kérdésre nagyot grimaszoltam, összeráncolva az orromat és nagyon fintorogtam a dologra. Mert hát, szerettem a szakkört is és az órákat is, plusz tudást tudtam megosztani a pötikkel, olyasmiről, ami érdekelt engem, de... hát.
- De, igazából, de. Az órán szigorúbban kell hozzáállni a dolgokhoz, mint a szakkörön és... hát én mindig az voltam, akit neveltek és nem az, aki nevel - nevettem el magam megint kicsit, aztán az ajkamba haraptam, mielőtt öntöttem volna még Limonádét Flórinak. - Amúgy megvagy? Olyan... halvány vagy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
Diák Eridon (H), Eridonos patrónus, Avatarfelelős, Ötödikes diák


Littlebird | Millie
offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 327
Írta: 2018. június 18. 17:12 | Link

Miro

- Ez meg a másik, hogy ez inkább olyan, mint egy sokgyerekes család, és nem olyan, mint egy vállalat mondjuk, ahol keménynek kell lenni.
Bár én nem itt töltöttem a gyerekkorom, nem ide jártam, és nem élhettem át azt a sok mindent az indulástól mostanáig, mégis, úgy érzem, hogy mostanra befogadtak. Nagyon szeretem, hogy megkaptam mindenkitől a bizalmat, és hogy annak ellenére, hogy máshol is dolgozom, itt is kaptam állást. Azt hiszem, ez részben a gyenge mágiámnak is betudható, hiszen valamilyen szinten mindenki védeni akar, akkor is, ha engem már nem érdekel, hogy sosem leszek jó mágus.
- Na de Miro!
Sikítok fel nevetve a kijelentésén, és a nevetésem még néhány pillanatig fennáll. Napok óta még csak őszinte mosolyra se nagyon tudtam húzni a szám, most meg nevetek, csoda ez a lány. Persze a testem is, mert egyből megérzi, hogy valami nem oké, és be is szúr az oldalam. Nem értem, a sírás és a nevetés egy eléggé hasonló funkció, nem?
- Pedig Kyle nagyon cuki, amikor a kicsikkel van. Ő olyan magas, a többiek meg olyan kicsik. Olyan közöttük, mint valami nagy és komoly vezér, sőt egy istenség, akit bálványoznak. A múltkor azon a széken kellett ülnie, amíg ettek.
Mutatok a színes, kézlenyomatokkal díszített, ám igencsak pinduri székre. Nekünk annyira nem is probléma a dolog, de Kyle sokkal, de sokkal magasabb, mint mi, és nála ez máshogy jött le. Viszont tényleg nagyon imádni való és édes, amikor ott ül.
- Akkor is szavazniuk kell ugye, ha csak egy jelölt van?
Annyira ezzel nem vagyok tisztába, meg ház Miroval ellentétben nekem még nem voltak ilyen tanulmányaim, így ő az, aki tudja, mi a pontos eljárás. Viszont úgy tippelem, hogy ez lehet, mert akkor is meg kell szavazniuk, mennyire akarják az illetőt.
- Ez szép volt.
Utalok a pohárra, majd pillantok fel az arcára.
- Magadról? Szívesen. Akár ötvözhetnénk is a kettőt. Én készítem a fotókat, te pedig az albumot, akkor a legjavát kapja annak, aki vagy. Nem mintha ajándék nélkül ne lennél tök jó bárkinek is.
Én például nagyon örülök neki, hogy ő van, mert vele sokkal másabb a világom, meg tudom látni a szépet és a jót. Szalvétaosztás közben vérszegény mosolyra húzódik a szám a kérdése miatt, és megvonom a vállam.
- Néha azt képzelem, hogy eltűnök. Nem csak ideiglenesen, nem örökre, hanem úgy, mintha sosem lettem volna.
Jó, hogy neki elmondhatom azt, amit érjek, ő is művész lélek, megérti.
- Eléggé összevesztem a bátyámmal, és van egy barátom, aki nagyon fontos nekem, és ő most nagyon szomorú és nem tudok neki segíteni, pedig szeretnék.
Azt már nem teszem hozzá, hogy főleg azért nem, mert pont a háta közepére kíván, de a lényeg végül is meg megvolt. Nem tudok segíteni neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Celestyna M. Czerny
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 103
Írta: 2018. június 19. 14:36 | Link

Dory

- Felőlem lehetnek szigorúak, de akkor következetesen, ne olyan... szólok, mer' én a főnök vagyok stílusban - még a hangom is elmélyítettem, a kezeim a csípőmre vágtam és beejtettem a nyakam is, kicsit olyan voltam, mint egy dögkeselyű. Nem vágytam egy ilyen főnökre, még akkor sem, ha Hannah itt volt. Az a nő egy amazon, de komolyan, neki senki nem mondja meg, mit csináljon! Totál elveszett lennék az ő helyzetében...
- Most miva'? - nevettem el magam én is, széttárva a karjaim tanácstalanul. Ha egyszer kényes voltam az ilyesmire, akkor igen, ez meg olyan nagyon magas labda volt, ami szinte könyörgött érte, hogy lecsapjam. Nem mellesleg igen jó volt őt nevetni látni.
Kyle tényleg aranyos volt a sok kis mini mellett, az egyik kislány alig ért a térdéig, olyan nagyon meseszerű volt az egész jelenet, ahogy lehajolt érte, hogy kikisérje a mosdóba.
- Azon elfér? Még az én lábam is leérne róla! - csodálkoztam el, lepillantva sürgősen a tappancsaimra, amik nem arról voltak híresek, hogy olyan légies magasságokba emeltek volna. Mondhatjuk, hogy nem voltam különösebben egy modell alkat, asszem... De cserébe nagyon tudok szeretni és egy egész kókuszgolyó befér az arcomba, ezek elég nagy kvalitások!
- Nem esküdnék meg rá, de szerintem igen... mármint, ha a dolgozók nagy része nem hajlandó együtt dolgozni az új igazgatóval, az kinek jó? - értetlenkedtem kicsit, de ugye a törvények nem mindig logikusak, leginkább sehol sem. Mint a nők egyenjogúsága, meg nincs megkülönböztetés... aha. Sure thing, Alaptörvények.
- Olyasmi, igazából régen is akartam egy ilyet, nagyon sok... képem van közös emlékekkel és sosem jutottam el odáig, hogy tényleg albumba rendezve odaadjam neki... - vontam meg a vállamat, de aztán csak lelkes pillantással néztem a lányra, olyan hatalmas, csillogó szemekkel. Szerettem, mikor valaki hajlandó volt kreatív időtöltést kitalálni velem. - Jaj, nagyon jó lesz, hidd el, nem bánod meg! Hát... Nem tudom. Olyan marslakónak érzem magam néha.
Szükségesnek éreztem hozzátenni, mert mostanság rajta is látszott, hogy nem nagyon van helyén az önbizalma, én pedig éreztetni akartam vele, hogy én is csak máz vagyok ám, alatta sokkal kevesebb van, mint azt az ember hinné. Az eltűnésre biccentettem párat, az ajkamba harapva, majd visszapillantottam rá. Pontosan tudtam, milyen ez.
- Vannak helyzetek, mikor az ember azt érzi, hogy nincs rá megoldás... de van. Lesz ez még máshogy, hidd el!
Legalábbis, a saját példámból nagyon is így tűnt, akkor egy csődtömegnek éreztem magamat, most pedig egyetemre járok, van munkám és találkoztam... vele is. Ha akkor lelépek a dokkról, most nem beszélgetnénk itt.
- Tudod, hogy ez nem megoldás, ugye? De ha ki akarod próbálni... gyere el velem fotózni! Senkinek nem kell szólnunk róla, csak összerakod a cuccod és lelépünk. Te, meg én. - Azzal felé nyújtottam a kezemet egészen halvány mosollyal, hogy tudja, én itt vagyok. Nem ismertük egymást rég óta, de az idő relatív. Valaki lehet egészen rövid idő alatt szerves része az életednek. Ezt nálam senki nem tudja jobban. - Akármi van, számíthatsz rám, tudod?
Utoljára módosította:Celestyna M. Czerny, 2018. június 19. 14:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
Diák Eridon (H), Eridonos patrónus, Avatarfelelős, Ötödikes diák


Littlebird | Millie
offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 327
Írta: 2018. június 19. 19:08 | Link

Miro

- Hihetetlen, hogy neked még ez is jól áll. Komolyan mondom, szégyelld össze magad.
Nekem nem áll jól, ha görbe háttal állok, de ha meg nm úgy állok, akkor meg azt hiszik, hogy a cicijeimet akarom mutogatni, pedig nem. Én nem vagyok az a fajta, aki így odamegy a másikhoz, hogy nézd, milyen nagy van nekem, dupla D, úgy ám, és neked? Szóval eléggé kellemetlenül élem meg, hogy azért mégiscsak emberibbnek nézek ki egyenes háttal.
- Állítólag nagyon vicces volt, de a kislányokat meg simán megvette, még azt is mondták neki, hogy lehet a férjük. Nem járnának rosszul.
Kedvelem Kyle-t, annyira meseszerű maga a fickó, és hozzájön az is, hogy milyen rendes, az egész meg ad egy hihetetlenül jó kombót neki. Szerintem nincs olyan ember a földön, aki ne kedvelné őt. Ha mondjuk jönne most egy világpusztító vírus vagy sötét varázsló, tuti, hogy Kyle-t nagy ívben kikerlné mind a kettő, mert olyan lehetetlenül rendes, hogy még ők is bírnák.
- Senkinek, meg eléggé rossz lehet úgy a munka. A felnőttek világa igazából tök nagy szívás, hát milyen sok buktatója van?
Tudom, tudom, én is felnőtt vagyok, vagy legalábbis annak vagyok könyvelve életkorilag, de nekem nagyon sok olyan dolog kimaradt az életemből, ami a felnőttséghez vezető út miatt elengedhetetlen, szóval egyelőre csak egy valaminek tekintem magam, se ide, se oda nem tartozónak.
- Akkor most itt a remek lehetőség.
Milyen nagyon fog neki örülni a másik. Mostanában én is kézzel készítettem egy ajándékot, méghozzá Adriannek varrtam egy tortát, mert nagyon sok mindent nem ehet és a múltkor is egy heti fizetésem ment majdnem kárba, csak mert jót akartam neki. Oké, nem ment végül oda, mert én megettem a sütiket, de akkor is jó lett volna, ha neki tudok örömet szerezni. De szerintem a mosolygós torta tetszett neki.
- Tudom, de nem könnyű.
Gondolkodás nélkül fogom meg a kezét, jól esik a bizalma, és én is hamar a bizalmamba fogadtam őt. Szeretem, és szeretném, ha életem hátralevő részének a részese lenne, ami eléggé problémás, tekintve, hogy ki akarok lépni ebből a világból.
- Akár ma este is?
Kérdezem, és azon kapom magam, hogy komolyan is gondolom. El akarok menni innen, kiszabadulni kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Celestyna M. Czerny
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 103
Írta: 2018. június 20. 17:34 | Link

Dory

- Ugyan, csajszi, túlzol - forgattam egy kicsit a szemem, mert tudom, hogy jól álltak dolgok, de azért nem vagyok egy echte bombázó, akinek tényleg minden passzol. Ahhoz nagyon sokat kellett volna még fejlődnöm. Mondjuk nem ártott volna egy új arc, ami kevésbé olyan, mintha egy kobold gyereke lennék.
- Még a végén, amilyen hercig megvárja, míg az egyik betölti a tizenhetet és elveszi. Manapság ki tudja! - tártam szét a karjaim, de a tekintetemet a kicsi Pankára szegeztem, mert nagyon gyanúsan tartogatta azt a tányért, nem esküdnék meg, hogy nem köt ki a leves nagy része a földön.
Amúgy a felnőtt lét bizonyos szempontból tényleg szívás volt, de nem a legnagyobb, amivel valaha dolgom volt. Persze, sokkal több a felelősség, de azért megvannak a maga pozitívumai, csak nem mindenki látja őket.
- Ne is mondd! Néha csak állok és az van a fejemben, hogy te jó ég, nem kéne erről megkérdezni egy felnőttet?! Aztán rájövök, hogy az én vagyok... - még az ajkaim is összepréseltem kiábrándultan, mert nem éreztem magam elég felelősnek a komoly döntések meghozatalára. Mint hogy Haägen Dazs vagy Grycan fagyi legyen... esetleg Ben & Jerry's.
- Tudom, hogy nem az. Soha nem is lesz az. De hidd el, megéri! - mosolyodtam el, próbáltam kicsit olyan motiválós lenni, még ha nem is voltam ebben soha a legjobb. Meg is fogta a kezemet, mire elmosolyodtam szélesen, finoman megszorongatva a kezét.
- Akár ma este is. Összepakolsz és eltűnünk - bólintottam helyeslően. Nekem megvolt erre a spontaneitásom és a hajlandóságom. Összepakolni és szó nélkül eltűnni... nos. Majdnem szó nélkül. - Panka, kiborul a leves!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
Diák Eridon (H), Eridonos patrónus, Avatarfelelős, Ötödikes diák


Littlebird | Millie
offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 327
Írta: 2018. június 20. 22:21 | Link

Miro

- Kinéznéd belőle? Mondjuk Steffi amilyen kis pattogós, illene hozzá.
Persze nem hiszem, hogy Kyle tényleg várna addig, meg aztán én nem tudom, hogy mit esznek a lányok az idősebb férfiakon, mert valljuk be, Vasváry például iszonyat egy sármos pasi, de nem tudnám elképzelni, hogy smacizzunk, vagy mg annál is több. Mert ő idős már nekem, technikailag kis szerencsével az apám lehetne. Hát nem, nagyon nem. Persze azok, akik mégis meglépik ezt, biztos éreznek valamit. Csak én nem értem, mert nem érzem. Mondjuk szerencsére, mert elég nekem a magam baja a saját korosztályommal, nem kell még tetézni a dolgot azzal, hogy valamelyik tanárom is képbe kerül.
- Nagyon furi, hogy mi vagyunk a felnőttek, olyan nagyon nem megszokott. Azt hiszem, kell egy kis idő még, mire elfogadom, hogy oké, nekem is szólnak, amikor például tanári értekezlet van. A múltkor így néztem, hogy mi van, de hát csak néha lejövök és fotózunk, de ott kellett ülnöm, olyan ciki volt.
Az emlék hatására is vörös foltok jelennek meg az orcámon, érzem, ahogy égni kezd a bőröm. Ha valamit nagyon intenzíven élek meg, akkor az, amikor emlékekből visszatér is nagyon intenzíven járja át a testemet. Eléggé mókás másoknak ez, nekem már annyira nem. Dolgoznom kell a zavaromon.
- Megéri.
Mondjuk ebben a kijelentésben annyira nem vagyok biztos, de szeretném egyszer úgy kimondani, hogy azt el is hiszem, tényleg szeretném. Jó lenne, ha így volna,és tudom, hogy Miro közelében ez teljesülhet. Élvezem azt a pozitívságot, kedvességet, őszinteséget, amit egy pillanat alatt kapok tőle, és nagyon örülök neki, hogy jóban vagyunk, mert így táplálkozhatok mindabból, amit önzetlenül ad. Mellette önmagam lehetek.
- Akkor tízkor a pályaudvarom.
Mondom elszántan, és még egy puszit is nyomnék neki hálám jeléül, ha az a leves nem éppen akkor borul ki. Eszembe jut, hogy nekem is vannak gyerekeim, szóval vissza is fordítom a figyelmemet feléjük, még ha gondolatban már csomagolok.  


//Köszönöm a játékot! Kiss //
Utoljára módosította:Emily Dorothea Fisher, 2018. június 21. 06:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wittner Stella
Diák Eridon (H), Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 124
Írta: 2018. augusztus 1. 20:49 | Link

Tánya
augusztus 3. délután ¤ outfitElla


A kánikula ellenére zuhogó esőben baktattam le a kastélyból, de futózápornak tűnt csak és megúsztam a szelet is, így viszonylag kevésbé nedvesen estem be az Előkészítő kapuján, csendesen egyből az igazgatói felé lépdelve. Nagyon kedves és szép nő, akit apa kinevezett és már az első nap elég rendes volt velem meg megdicsérte az akkori ruhámat. Megegyeztünk, hogy se apa, se más nem kell tudja, hogy bejárok az ovisoknak meg az elsősöknek néha ékszereket csinálni meg játszom velük a felügyelőkkel együtt. Neki is könnyebb, ha több ember van velük, én meg elfoglalom és lekötöm magam. Nem annyira szívlelik az emberek általában amit művelek, illetve mindenben a legrosszabbat hiszik, ezért lehet az is, hogy nem akartam, erről tudjanak. Nem tartozik senkire. Akik itt dolgoznak meg kedvesek. Ma például az egyik volt eridonossal dolgozom majd, és sokat gondolkodtam már pár napja is rajta. Terveim vannak!
Hannah rendes volt és megszárogatott, mert én balf*sz vagyok leginkább, de semmi gond. A pálcám jót érezhet otthon, a fiókban. Vagyis a kastélyban, de ja. Aztán a táskámmal megindultam a kuckó felé, közben belefutva a miniszerelmembe. Ez a barna hajú csoda kisfiú olyan édes, mindig kapok ölelést meg múltkor hozott nekem valaki kertjéből egy szál... hát ilyen gazt, de aranyos volt. Aztán ahogy megláttam Tányát hevesen integetve váltam el a picitől.
- Sziiia - vágódtam mellé, hisz úgyis egy helyre megyünk. - Mi a helyzet? Hogy-hogy péntek délután nem mondjuk... randin vagy?
Az érdeklődésem ártatlan volt. Majdnem, igazából a cél szentesíti az eszközt alapon érdeklődtem hatalmas mosollyal a táskámból kikotorva, amiket annak a nyolc prücsöknek hoztam, akik ma bent lesznek velünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Tánya
Gyakorlótanár, Eridonos patrónus, Egyetemi hallgató, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Örök főnix
offline
RPG hsz: 124
Összes hsz: 789
Írta: 2018. augusztus 1. 21:57 | Link

Stella


Az előző nap eléggé megviselt. Ez a folytonos Kirill-mánia hullámokban tör rám. Hol szeretem, hol pedig egyenesen meggyilkolnám a srácot. Ráadásul az sem segít nekem, hogy vele kell dolgoznom, és szinte minden nap látom.
Kissé zilált voltam és szétszórt, mint általában. Egy egyszerű rövidnadrág-blúz kombó volt rajtam, hiszen a kis lurkókkal futkosni nem olyan könnyű és laza meló, mint ahogy az ember elsőre gondolná. Be a tanáriba, lepakolni, és az ottani eszközeimmel egyenesen a terem felé vettem az utat.
- Szia - üdvözöltem hatalmas mosollyal Stellát, mikor megláttam a folyosó végén integetni. Szerettem az eridonos társaságát, nagyon üdítően tudott hatni, ráadásul megígértem neki, hogy a sok segítségért hála majd elviszem fényképezni valami messzi helyre, ha szünet lesz.
A gyors lecsapása a kérdéssel elég meglepően ért, és kissé hátra is szegtem a fejem, mellette pedig kínosan felnevettem. - Hát, nem tudom mennyire tartozik rád, de pillanatnyilag egyedül vagyok. És te? 16 éves vagy, gondolom a péntek esték a szórakozásról szólnak - kacsintott rá.
Lassan beléptek a terembe, ahol a kicsik már izgatott mocorgásban voltak, a tanár pedig akit váltottak úgy nézett rájuk, mint valami angyalokra.
- Hála az égnek, ma nagyon aktívak a gyerekek. Sok sikert hozzájuk - intézte pár szavát hozzám, majd amilyen gyorsan csak tudott, otthagyott minket.
- Sziasztok gyerekek. Ma minden előtt újfent vendégünk van. Fogadjátok  szeretettel Stellát, és neki is engedelmeskedjetek, ahogy nekem szoktatok - mondta el a szokásos tanárszöveget, majd jelzett segédének, hogy övé a terep.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|Narnia hejcegnője #anemes|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2017[
Wittner Stella
Diák Eridon (H), Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 124
Írta: 2018. augusztus 2. 13:59 | Link

Tánya
augusztus 3. délután ¤ outfitElla


Hatalmas hévvel hagytam el az igazgatóit, mert siettem, bár a késésnek akkora nyomait nem mutattam, csak az elképzeléseimhez nem klappolt a nap eddig. Még jó, hogy nem máshova mentem, hogy néztem volna ki és hogyan száradok meg? Nem is fontos, előbb a kisfiú, majd a lelkes Tánya-követés is kivette az energiáim, szóval nagyot kellett szusszannom, mikor becsusszantam mellé.
- Naaaa, ugyan már! Ó, tééényleg? - hangzott kicsit lelkesebben a kelleténél a kérdésem. Nem saccoltam nagy kort neki, sőt, szerintem pontosan a tesóm korát üti, maximum 1-2 évvel térhet el. - Nem, tudod a péntek még arra van, hogy összeszedjük a pénzt, amit majd szombaton elbulizhatunk. Majd holnap megyek egyébként - meséltem vidáman. A randi az más, ott jó esetben, és ha nem olyan paraszt az illető, mint az első pasim volt, akkor nem Tányának kell fizetni. Ha mégis, ő azért többet keres, hogy kihagyhasson egy pénteki melónapot, ez egészen tuti.
Mikor a váltás érkezett, csendesen félre is álltam, hagytam őket gyorsan infót cserélni, hogy aztán mikor szabad volt a terep hatalmas vigyorral lépjek be a kis lurkókhoz. Volt, akit már ismertem és egyből meg is örültünk egymásnak. Még ölelés is járt, olyan nagy és csoportos, mert egyszerre két kislány is odajött.
- Sziasztok - integettem be végül, aztán a táskám tartalmát nemes egyszerűséggel az egyik fő asztalra borítottam. A gyerekek nevetni kezdtek, amitől nekem is azt kellett. - Akivel még nem találkoztam, nem kell félni, nincs sok szabály. Ha leültök kettesével az asztalokhoz tálban megkapjátok a hozzávalókat és ékszereket fogunk csinálni. Szívesen segítek is - mondtam még, hogy aztán szétszedjem a papírtálkáim és beléjük pakoljak mindent, majd a szőke lányra figyeltem még rendezkedtek.
- De komolyan, hogy lehetsz egyedül. Fiatal, csinos lány vagy. Milyen férfiakra buksz, hogy nem lelnek rád? - A kérdésre kapható válasz pedig mindenképpen győzelem.
Utoljára módosította:Wittner Stella, 2018. augusztus 2. 14:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Tánya
Gyakorlótanár, Eridonos patrónus, Egyetemi hallgató, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Örök főnix
offline
RPG hsz: 124
Összes hsz: 789
Írta: 2018. augusztus 2. 15:27 | Link

Stella


Mosolyogva néztem, ahogy a kicsik fogadják Stellát. Egyrészt mindig imádják, ha valaki jön hozzájuk, mert kis újdonságot hoz a mindennapokba. Ráadásul ilyenkor a leckeírás egy pár órával hátrébb tolódik - nem mintha az ekkora gyerekeket elhalmoznák a tanárok. Másrészt pedig az eridonos külön helyet foglalt el egyesek piciny szívében. Az örökké sürgő-forgó lány annyi energiát fordít a diákokra, amennyit csak tud, és ezt ők is érezik.
Elkezdődik az izgatott szerveződés. Néhány gyerek csak egyszerűen karon ragadja a mellette állót, és kijelenti, hogy ő lesz a párja. Ez a könnyebb verzió, mert vannak olyanok is, akik hárman lennének, és ott bizony nehéz a választás. Éppen ezért tart olyan soká rendeződnie annak a tizenkét gyereknek, hogy Stella újabb kérdésáradatot zúdítson rá. Persze megszokta már, hogy furcsa kérdésekkel nyaggatják, hiszen az ideje nagy részét a kicsikkel és Colossal tölti.
- Nem az a kérdés, hogy milyenekre bukok, hanem hogy mennyire hűségesek
- húztam el a számat, ahogy eszembe jutott Kirill esete. - Tudod, ha egyszer átvernek ennyire csúnyán, nehéz megbíznod bárkiben is. A gyerekek jobb társaságnak bizonyulnak. Ők olyan ártatlanok, és ami a szívükön az a szájukon - fejtem ki, és az egyik fiókba kezdek matatni olló és újságpapír után, hogy leterítsük őket az asztalra.
- Mellesleg a legtöbb időmet ingázással töltöm. Pécsen egyetem, itt meg...hát a minden. Nem fér bele - vontam vállat, pedig igazából rosszul érintett a téma. Az ember mindig vágyik valakire, aki foglalkozik vele. És az nem a kutya.
Kivettem néhány dolgot, néhány tálkát is. - Tessék, pakold csak bele a cuccokat, és addig elrendezem az asztalokat - mosolyogtam rá, és ismerős mozdulatokkal fogtam neki a füzetek eldugásába és az asztal letakarásába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|Narnia hejcegnője #anemes|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2017[
Wittner Stella
Diák Eridon (H), Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 124
Írta: 2018. augusztus 3. 16:07 | Link

Tánya
augusztus 3. délután ¤ outfitElla


Az előkészítő furcsa, de boldog világnak tűnt, egy olyan kis külön szigetnek ebben az egész porfészekben. Valaki mindig mosolygott és köszönt, kedves volt a másikhoz vagy éppen igyekezett. Tetszett a légkör és nem tudtam eldönteni, hogy az, amit csinálok, vagy csak a kölykökkel való muri. Azt mindenesetre már rég eldöntöttem, hogy az a kollekció, amit most vázolgatok a füzetemben kapni fog egy kis topogóknak való kiegészítést. Apróka bokaláncok mondjuk? Miért ne!
- Vigyázzatok, óvatosan - szisszentem fel, mikor egy fiú úgy kapott a kislány keze után, hogy nekihúzta az asztalnak. Értem én, szép, én is mellé ülnék a helyében, csak azért mégis, ez fáj. Közben persze volt időm Tányára és a fura kérdéseimre, amit ártatlan mosoly mögé iktattam.
- És ha már van egy pasi, tegyük fel, hűséges, milyennek képzelnéd? Barna a haja? Milyen a szeme? Mennyi idős? - dobáltam a kérdéseket kicsit mutogatva is a kezemmel, mintha ezek ugranának be elsőre nekem. - Ezt mondjuk megértem. Mármint őket, csak nézz rájuk, annyira édesek és sugározzák a boldogságot. Szeretek jönni hozzájuk - jelentettem ki, ahogy kis tálkákba rendeztem lassan mindent. Sokan mondják rám hogy egoista és önző vagyok, meg azt is, hogy biztos nem gondolok másokra, pedig ez nincs mindig így, egyszerűen szeretem a megfelelő bánást saját magammal. Miért baj ez? Azt is mondták már, hogy tuti gyerekeket terrorizálok ilyen stílussal. Sosem tettem.
- Milyen szakon tanulsz? Azt hiszem azt még nem is kérdeztem... vagy az itt tanításhoz kell? - pillantottam fel rá, ahogy elindultam a tálakkal és az asztalokra tettem, hogy aztán az első kettő között leguggoljak az utolsóval és kiemelgessem belőle, hogy mit vegyenek maguk elé. Amíg megkértem, hogy válasszanak színt a cérnákból, addig Tányára néztem hátra.
- Tudod, szerintem belefér. De félsz... rád van írva - állapítottam meg kicsit tudálékosan, de csak löketet akartam adni, talán ha valakiben van hajlam, az esetleg felkerülhet a listámra is, hogy aztán egy véletlen randiba csöppenjen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Tánya
Gyakorlótanár, Eridonos patrónus, Egyetemi hallgató, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Örök főnix
offline
RPG hsz: 124
Összes hsz: 789
Írta: 2018. augusztus 3. 23:44 | Link

Stella


Nem értettem ezt a nagy kérdezősködést. Összevontam a szemöldököm, és úgy hallgattam a kérdésáradatot, aztán a végén komolyan fordultam a lányhoz.
- Stella, ha ezeket azért mondod, mert tetszik egy fiú és kíváncsi vagy a véleményemre, akkor mond ki nyugodtan - mosolyodtam el. - Barátnők vagyunk, az ilyen megoszthatod velem - vontam vállat, hiszen tényleg így gondoltam. Lehet, hogy nagyobb volt a korkülönbség, de attól még jól megértettük egymást, és ennél több nem is kell.
- De ha igazán akarod tudni, akkor íme az én ideálom. Tőlem magasabb, a minimum a 170 centi, többnyire inkább idősebb legyen, de a 24 is belefér, a haj és szemszín nem számít, viszont szeresse a kutyákat, mert Péntektől nem vagyok hajlandó megszabadulni, legyen humora, kalandvágyó, aki nem akar folyton csak moziba járni. De azért lehessen vele komolyan is beszélgetni - morfondíroztam el. Igazából sosem gondoltam bele ezekbe a dolgokba, hiszen az első és egyetlen hosszútávú barátom Kirill volt. Amikor meg igazi tinédzser voltam, akkor folyton úton voltunk, tehát a téma nem tűnt olyannak, amit feszegethettem.
Stellával együtt osztottam ki a kis tálakat, hogy minél gyorsabbak legyünk, és a kisembereknek hamarabb meglegyen az örömük. - Tanár szak, igen. Még két év, és vége - sóhajtottam. Igazából elég jó volt nekem ez így. Pláne, hogy Kolos is Pécsen volt velem, így együtt tudunk lakni a kocsiban, mint régen. Persze anya nélkül, ami csak a bónusz volt.
- Én nem félek! - háborodtam fel. - Soha, semmitől nem. Ha pedig igen, akkor azon vagyok, hogy azt legyűrjem - világosítottam fel, bár én magam sem értettem elsőre, hogy miért reagáltam ilyen nagyon hevesen.
A téma kicsit hátrébb kellett, hogy szoruljon, mert a gyerekek lassan elkezdtek nyúlászkodni, hogy már választottak színt, és segítsünk nekik megfelelő méretet levágni, tehát indulhatott az ollós körút. Adtam egyet Stella kezébe is, és mutattam, hogy kezdje a másik oldalról, egyszer majd csak összeérünk.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|Narnia hejcegnője #anemes|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2017[
Wittner Stella
Diák Eridon (H), Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 124
Írta: 2018. augusztus 9. 02:58 | Link

Tánya
augusztus 3. délután ¤ outfitElla


- Fiú? Nekem? Mi? Ja, neeem - ingattam a fejemet egyből határozottan, ahogy leesett az egész. Elég jól megvoltam a helyzettel, de nem igazán érdekelt senki, aki leállított beszélgetni vagy megpróbált áthívni magához. Amúgy is, ugye ez elvileg tilos. Nincs kedvem az eridonban külön karriert csinálni magamnak. Aztán az is eljutott a tudatomig, hogy így viszont magyarázatra szorul az egész. Ejh. - De, vagyis, mindegy, nem tudom még... Csak érdekel, valaki más hogyan van ezzel. Te mit gondolsz a vakrandikról?
Azt hiszem azzal, hogy ő dobta fel, hogy nincsenek barátnők között nagy tabuk, teljesen sínen is voltunk, na nem úgy, mint József Attila, az csúnya lenne. Aztán elkezdett jönni minden magától, én meg széles mosollyal bólogattam minden apró infóra, ami a száját elhagyta. Mentális jegyzet, de legközelebb valahova le is írhatnám, mert tuti hiányosan jegyzem majd meg.
- Igen, én is kedvelem a magas férfiakat, olyan... jó érzése van az embernek tőlük. És ha választhatnál t emit mondanál? szőke vagy barna? Inkább kedves vagy inkább okos? Jaj, a kutyákat én is szeretem, nem tudok olyan embert elképzelni körülöttem, aki nem kedveli az állatokat. Egyszer két teljes napig még vegán is voltam. De aztán elmentünk a mekibe és elmúlt - meséltem el kicsit elgondolkodva, majd ideje volt a gyerekekre is koncentrálnom.
Lassan kialakult a terem, a párok és elkezdődött az osztás meg szorzás, aminél még igen lelkesek voltak a gyerkőcök. Szeretem ezt nézni. Aztán középre guggolva elkezdtem mutatni a fonást. Előbb mindenkivel rákötöttem a kis súllyal ellátott hengerre a végét, hogy aztán fonhassák kedvükre. A lányoknak jobban ment, de a fiúk is belekezdtek akkor egyenesedtem fel Tányához.
- Jól van, jól van. Elhittem volna akkor is, ha nem így csapsz le a szavaiddal - emeltem meg a kezeim megadóan, bár nem voltam benne biztos, hogy nem tart a randiktól tényleg. De próbáltam hinni neki, eskü. - És nem is hiányzik valaki az életedből? Mármint... tudod, nem szoktál... magányos lenni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Tánya
Gyakorlótanár, Eridonos patrónus, Egyetemi hallgató, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Örök főnix
offline
RPG hsz: 124
Összes hsz: 789
Írta: 2018. augusztus 9. 18:34 | Link

Stella


Meglepődtem, de nem mondom, hogy nem. De végül csak megvontam rá képzeletben a vállam. Ez Stella, bele kell törődnie az embernek. Ha hirtelen pasikról akar beszélni, akkor annak aztán minden kis pontját meg kell dumálni. - Vakrandi? Ha egy ismerős mutat be, az még okés, de alapjáraton elég régimódi vagyok. Nem hiszek benne, hogy hatásos, amikor az asztaloknál ülnek a lányok, és a párjuknak van tíz percük meggyőzni őket.
- Öhm... inkább barna párti vagyok. Tudod két szőke egymás mellett kicsit túl sok lenne, mint valami rossz tündérmesében - fintorogtam. Be kellett ismernem, azért nem csak Stellának voltak furcsa hozzászólásai a témához, de nekem is. Igazából sose gondoltam bele ezekbe a dolgokba. - Egyértelműen kedves. De azért nem lenne rossz egy alap intelligencia. Viszont az okostojásoktól kiráz a hideg. Nem bírnám elviselni, hogy minden mondatomat kijavítja - jegyeztem meg. A kis történetén csak szimplán felnevettem. El tudtam képzelni milyen volt a pici lány, amint kihirdeti, hogy nem eszik több húst, és a másik pillanatban pedig tömi magába.
Néztem Stellát, ahogy ügyesen kezdte mutogatni a kicsiknek, hogy mit kell tenniük. Nagyon értett hozzá, hogy miként is viselkedjen velük, nagyon örültem, hogy ott van. Meg a gyerkőcök is. Ameddig lefoglalta őket, leültem a tanári asztalhoz, és elkezdtem átnézni a holnapi órám vázlatát. Meg kellett mondanom, Kirill eléggé beledobott a mélyvízbe, amikor kijelentette, hogy a következő órát én tartom. Először nagyon féltem tőle, de mostanra sikerült beletörődnöm.
Stella újra visszatért hozzám, és szinte azonnal beletapintott a lényegbe. Egy Ardai sose fél a randiktól. Az elköteleződéstől viszont annál inkább. - Igazából? De. Viszont valamit nagyon rosszul csinálhatok - vontam meg a vállam.
- De tudod mi a helyzet? Rólad egyáltalán nem beszéltünk, csak rólam. Kíváncsi vagyok a te véleményedre - tártam szét a bal karom, jelezve, hogy most az övé a terep.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|Narnia hejcegnője #anemes|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2017[
Wittner Stella
Diák Eridon (H), Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 124
Írta: 2018. augusztus 9. 21:27 | Link

Tánya
augusztus 3. délután ¤ outfitElla


- Jaj, nem, félreértesz - ingattam meg a fejem gyorsan. - Nem villámrandikról beszélek, csak olyanról, amit neked szerveznek le. Ott addig vagy még kényelmes a másikkal - magyaráztam el, hogy nehogy bármi rosszul ragadjon meg benne a beszélgetésünkből. Egyelőre még nem tudom mit is akarok kihozni belőle, így jó lenne nem egyből le is beszélni valamiről egy félreértés kapcsán. - Hát, ami a disneyhercegeket illeti, csak egy nagyon szőke volt ott is, nem is igazán sűrű - gondolkodtam el egy pillantra, de aztán csak elengedtem ezt. Én sosem éreztem kényszert rá, hogy hercegnős jövőben gondolkodjak, akiért majd eljön az egy nagy szerelem. Nem hiszem, hogy amúgy lenne ilyen. Ha valakit megszeretek olyan nagyon, akkor gondolom lesz boldogságunk beszélő állatok nélkül is. Viszont sok dolgot nagyon szeretek ezekben. Tényleg sok hercegnő küzd a jobbért, egymásért, gyerekért vagy barátért, arról nem beszélve, mennyire szépek a ruháik meg a dalaik.
Mielőtt azonban nagyon elsodródtak volna a gondolataim a karkötőkészítésre figyeltem és megmutattam a gyerekeknek mi is a teendő, ki gyorsabban, ki lassabban, de szépen haladt, gy belefért hogy felállva kicsit hátrébb lépjek egészen a szőke lány mellé.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem rá nézve, ahogy kicsit el is szomorodott arccal piszkáltam egy vonalba a papírjait az asztalon. Szerintem nincs olyan, hogy elszúrta és ezért most senki nem jöhet szóba. Valami balul sült el, de meg lehet mindent javítani, meg nem is mindig mi vagyunk a hibásak, semmi sem egy emberen múlik.
- Rólam? Nem is fontos, velem nem történik semmi - hadartam is le gyorsan, aztán kijött az egyik kislány, hogy valami nem jó. Láttam is a becsúszott csomót, visszafejtettem neki a karkötőt, majd odaadtam, hogy innen folytassa, ahogy mutattam. Ő megköszönte, majd visszament a helyére. - A randikkal, az ideállal vagy a félelemmel kapcsolatban?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Tánya
Gyakorlótanár, Eridonos patrónus, Egyetemi hallgató, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Örök főnix
offline
RPG hsz: 124
Összes hsz: 789
Írta: 2018. augusztus 10. 13:07 | Link

Stella


A jelen állás szerint újra átgondoltam a dolgot. Aztán lassan belekezdtem. - Ha olyan valaki szervezné le, aki mindkettőnket ismer, akkor persze, simán. Valószínűleg ismer annyira minket, hogy tudja, hogy egy kudarc lenne az egész, vagy nem - vontam meg a vállam, hiszen tiszta sornak tűnt. Ha valaki úgy érzi talált egy srácot nekem, akivel megértenénk egymást, akkor hogy a fenébe ne mondanék igent.
- Hát tudod... az utazgatás miatt mindig csak futókapcsolataim voltak, nem hosszabbak egy hétnél. Aztán az első igazi, tényleges meg a legrosszabb módon ért véget. És most megint ott tartok, ahol a part szakad. Múltkor elmentem Ármin bulijára, és összeismerkedtem egy sráccal. De ő azóta sem keresett - húztam el a számat, ahogy felvázoltam neki az egész szerelmi életemet, ami lássuk be nem volt olyan hosszú, hogy ne lehessen két-három mondatnál tovább fejtegetni.
Olyan hirtelen volt a lány válasza, hogy nem is tudtam rá reagálni. Azt hittem ez egy kétoldalú beszélgetés. Mármint...azt mondta kíváncsi a véleményemre, de azért én is így voltam az övével.
- Az ideállal - jelentettem ki, és vetettem rá egy gonosz pillantást. - Senki nem beszélt félelemről - jegyeztem meg. Ha féltem volna, akkor nem fogadtam volna meg Colossal, hogy elfelejtem Kirillt, és keresek valaki mást. Bár nehezebb feladatnak bizonyult, mint hittem. De egyenlőre ott van helyette Péntek.
- Haj, szem, külső-belső... - soroltam. - Mindent szeretnék tudni - könyököltem az asztalra, és minden figyelmemet neki szenteltem. - Esetleg van is valaki, aki? - vonogattam a szemöldököm, de mielőtt bármit mondhatott volna, egy gyerkőc elkezdett Tánya nénizni. Persze csak mosdóba akart menni, és addig vigyázni kellett a fonására. Mosolyogva bólintottam neki, hogy hozza csak ki, és mehet. Mikor vége volt a közjátéknak, újra Stella felé fordultam. - Szóval?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|Narnia hejcegnője #anemes|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2017[
Wittner Stella
Diák Eridon (H), Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 124
Írta: 2018. augusztus 11. 01:12 | Link

Tánya
augusztus 3. délután ¤ outfitElla


Nagyon figyelmes voltam végig, még kifejtette, hogyan is látná jónak a dolgot. Ez fontos, mert úgy igen nehéz vakrandit szervezni, ha az egyik fél...nos leginkább egyik sem tud semmit. Azt sem, hogy azon dolgozom. Dávidnak nem is kell, ő fiú, nekik el kell tudni készülni rá 10 perccel kezdés előtt is. Majd én szabaddá teszem akkorra. Nincs halaszthatatlan teendő, én mondom. Bár ott még nem tartunk, de jó ezt előre végiggondolnom, még azt sem tudom kivel illene össze, de már pipálgatom magamban a kis pontokat Tányánál is, amik stimmelnek. Például nem barna a haja, az már jó, azokat nem annyira szívleli a tesa. Közben bólogattam is néha, érezze a szöszi, hogy figyeltem!
- Futó... nem hosszúak, értem - bólintottam még egy nagyobbat, ahogy emésztgettem az infókat. Érződött, hogy nem áll jól a kérdéssel és azért a kedvét lehúzni nem akartam. Mindenkinek lehetnek hullámvölgyei, nem? - Buli? Kicsoda? Márhogy... érted, nem is tudtam, hogy volt valaki a képben. Jól nézett ki? Megért volna pár ajtócsapódást? - vigyorogtam rá sejtelmesen, hogy aztán kicsit a karkötőbizniszbe felejtkezzek. Szerencsére a törpék mindkettőnket lefoglalgatnak néha, így egyik vagy másik téma ugyan félbeszakadt, de jó lehetőséget is adott, hogy ne csak folytatások de újabb kérdések is felmerüljenek.
- Peersze, hősök vagyunk, nem félünk mi semmitől - vágtam csípőre a kezem felegyenesedve és pont olyan pózban kisterpeszezve, ahogy azt régen Dáviddal is toltuk. Elég sok dolgot éltem vele, mert viccel volt. És én nem kértem tőle cserébe, hogy öltözzön hercegnőnek, elég rendes húg vagyok. - Nekem nincs ideálom, azaz még nem tudom milyen. Általában szó szerint csak bele szoktam esni az emberekbe, aztán kiderül, hogy elég mély az a gödör - forgattam meg a szemem még sóhajtva is egyet látványosan. Ami azt illeti vagy nincs szerencsém, vagy vonzom azokat, akik bántják az embert. Jó, nem mind tette, volt akitől én váltam meg két vagy három mondat után, mert tudtam, hogy ennek semmi esélye. Egyébként is komolyabban az életemben ketten fordultak meg, nem mondanám hogy sok dolgot visszasírok belőle. Sőt.
- De ha nagyon muszáj, szerintem az egyik legfontosabb a szeme, mármint tudod, mikor belenézel árulkodik, nem a színe, csak úgy érzed, hogy bele akarsz-e veszni, vagy sem és ahw - vigyorodtam el kislányosan a hangadás mellé, jelezve mennyire édes meg minden a dolog. Aztán hagytam, hogy segítsen a kisgyereknek én meg körbenéztem hogy haladnak. Elsétáltam egy kisfiúnak segíteni kicsit, majd visszalépdeltem hozzá. - Mindent? Mi mindent is pontosan?.... Ami azt illeti... Sok jó pasi mászkál ebben a porfészekben, amit nem is gondoltam volna - jelentem ki kicsit elnevetve a dolgot, de szépen kikerültem minden konkrétumot. Nem mintha baj lenne ezzel, sőt, máskor elég könnyen kivesézem kiket miért élnék nagyon. De mostanság akikbe botlottam... hát uhm. Még nem döntöttem el hogy tetszik vagy idegesít, például.
- Mit szólnál, ha kötnénk egy kis... alkut, egyezséget? Ki és minek nevezi - néztem rá, mert én is közlékenyebb vagyok, ha arról van szó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Tánya
Gyakorlótanár, Eridonos patrónus, Egyetemi hallgató, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Örök főnix
offline
RPG hsz: 124
Összes hsz: 789
Írta: 2018. augusztus 11. 22:30 | Link

Stella


Igazából be kellett vallanom, hogy jó érzés végre kibeszélni valakivel ezeket a dolgokat. Legbelül tudtam, hogy ennek nem így kéne lennie, és szerettem volna, hogy változzon, hiszen így olyan volt, mintha folyamatosan csak egy helyben toporognék. És azt semminél jobban nem utáltam.
- Valami srác az egyetemről. Kolos mutatott be, én egész addig a létezéséről sem tudtam. De tudod nem volt meg az az érzés, tudod, az a szikra - ráncoltam az orromat. Beszélgettünk, beszélgettünk, és jó fej is volt, de egyszerűen nem mozdult. Azt nem tudtam eldönteni, hogy meleg, vagy van barátnője. Vagy tényleg ennyire nem tetszettem neki. De mindegy is volt, hiszen nem is kell erőltetni az ilyen dolgokat.
Felnevettem a bevágott pózon. És meg kell vallanom, hogy egy-két kuncogást az első sorokból is elcsíptem.
- Sajnálom - biggyesztettem le a számat. Nem akartam, hogy ő is átéljen ilyen rosszakat. Bár mint ahogy feltűnt, ő egész jól kezeli őket. - Pontosan tudom miről beszélsz - bólogattam. Még mindig emlékeztem az első szerelmem..szemeire. Na jó a srác is rémlett halványan, de azok a gyönyörű szemek. Most hogy így belegondoltam, Kirillnek nem is tetszettek annyira a szemei. Mármint eddig végig azt hittem talán ő volt a nagy szerelmem, és nélküle már semmi sem lesz olyan jó. De ha igaz az, amit Stella mondott, akkor ez valószínűbb, hogy nincs is így.
Ettől a gondolattól szinte új erőre kaptam. Mint aki egy álomból ébredt hirtelen, már teljesen tisztán láttam a dolgokat. Nem kell nekem holmi barna hajú, kigyúrt srác, aki már nem is érez irántam semmit. Annyira hihetetlen őrültségnek tűnt az utóbbi fél évem tettei.
A gyerkőc visszatért a mosdóból, és egyenesen jött hozzám. Kicsit gyorsnak tűnt az idő, amíg kint volt, és meg kell vallanom az őszintét, tudtam mennyire szeretik ezeket a foglalkozásokat.
- Megmostad a kezed? - vontam kérdőre, és megemeltem a szemöldököm, mert tudtam, hogy ez beválik náluk. A fiú azzal a lendülettel fordult hátra, és futott vissza a wc-re. Én meg csak ingattam a fejem mosolyogva. Hihetetlenek voltak a pöppek.
- Pontosan is megvan kire gondolsz? - húztam félmosolyra a szám, olyan mindentudóan ahogy Stellára néztem. Nem tudtam elképzelni, hogy senki nincs, akit szeretne. Csak egy kicsit, minimum, hogy tetszik neki.
- Alkut? És mi lenne az? - vontam kérdőre, hiszen elképzelni sem tudtam mi ötlött újonnan a lány fejébe. Vajon ez most a pasis témához kapcsolódik, vagy a gyerekekhez? De azt el kellett ismernem, hogy felkeltette az érdeklődésemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|Narnia hejcegnője #anemes|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2017[
Wittner Stella
Diák Eridon (H), Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 124
Írta: 2018. augusztus 12. 18:38 | Link

Tánya
augusztus 3. délután ¤ outfitElla


- Nem érezted, hogy most rögtön gyerekeket akarsz tőle, nagy, kertes házat, szép ruhákat és közös életet. Értem én - bólogattam tudálékosan, nem mintha ismerném a dolgot, mármint hé, tényleg nem. Nem azért, mert 16 éves vagyok, inkább mert ez a hú de nagy dolog sosem kerülgetett. Valahol jobban is kezdem most már ezeket érteni, meg azt is Dávid miért nem próbálkozik. Bár őt csak popsin kell billegetni! Hát hány éves! Másnak ennyi idősen már majdnemmenyasszonya van. Neki meg a tőlem kapott plüss pika jutott. Értem én hogy jó, de akkor is. - Nem is fogod mindenkinél, szerintem ez olyasmi lehet mint a kedvenc szín vagy étel. - Lehet hülyeségeket beszélek, de abból is csak egy van, ha valakinek nem, akkor csak bizonytalan, túlzottan is, de a szíve akkor is egy irányba húz. Általában ki is tartunk egy mellett, ha mégis változik, akkor az új mindent visz és az már végig is kísér. - Neked mi a kedvenc ételed?
A kérdés ugyan nem nagyon függött össze semmivel, de a felénk somfordáló kisfiú halkan odasúgta nekem, hogy spagetti én meg kuncogva simogattam meg a hátát egy halk én is szeretem kíséretében. Nem a kedvencem, de igaza van, eléggé finom. Mondjuk leginkább én függök a gyorskajákon, ami nem biztos hogy túl szép popsi - szép has barát, ettől még túl jó. Nekem ne mondja senki, hogy nem. A pizzát lekísérni egy sajtburival és fagyis sültkrumplival. A happymeal meg maga a fellegek, ahova visz.
- Ugyan - legyintettem le - nem kell tragikusan nézni, nem szeretek sok mindent az emberekben, ők se bennem, ez meg hamar ki szokott bukni. Őszinte vagyok - mondtam végül nevetve, mert hát ez volt a helyzet. Sosem titkolóztam, sőt, még csak szépíteni se próbáltam a helyzetem, ám ezt nem mindenki fogta valami jól meg és akarta megtartani. Mindenki éli a pörgős lányt, aztán ha kiejtettem a számon, hogy nézhetnénk otthon mesefilmet, kalap meg kabát, ott se voltak többet. A fiúk furák.
- Azt hiszem jó hatással vagy rájuk, nézd, aki utána jött vissza is megfordult, pedig nem is neki szólt - közöltem nehezen tartva vissza a nevetést, hogy egy kislányhoz menjek, aki jelentkezett. Már félig készen volt, szóval megköszörülve a torkom kértem meg mindenkit nézzen rám, mikor visszaértek a mosdóból. Megmutattam hogy tehetnek rá kezdőbetűt, gyöngyöt vagy kis medált, ami majd a közepe lesz a kis karkötőnek, aztán hagytam őket választani és ráfabrikálni. A folytatás ráér, dönteni nehéz.
- Öhm, gondolnom is kell valakire? - kérdeztem vissza nagyokat pislogva, mint aki semmit nem csinált és most ártatlanul várja a folytatást. Nekem mindig van olyan sajnos, ettől még az emberek fele vagy engem nem vesz észre, vagy eléggé mellélövök. És nem a magasságom az ok elsősorban.
- Alkut. Egyezzünk ki mondjuk két hétben. Addig kapsz időt, szerezz egy randit. Nem számít, mennyire gondolod komolyan, lehet csak egy közös tea vagy kávé is, csak érezd jól magad. El kell valahonnan indulni - jegyeztem meg egy félmosollyal. Hogy aztán hátrébb lépve folytassam. - Ha megteszed, cserébe én is csinálok valamit, amit kigondolsz. Válaszolok... kérdésekre, vagy én is elmegyek valakivel, amit érzel - vontam meg a vállam lazán, ha már az előbb szépen kikerültem a válaszokat, a legkevesebb, hogy esélyt adok. Tudom, hogy nem egyoldalú ez a beszélgetés, de szerettem volna most elsősorban őt kifaggatni. Még majdnem zavarba is kerültem, hogy visszakérdezett!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Tánya
Gyakorlótanár, Eridonos patrónus, Egyetemi hallgató, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Örök főnix
offline
RPG hsz: 124
Összes hsz: 789
Írta: Tegnap, 23:26 | Link

Stella


Stella logikája nem volt teljesen kifogásolhatatlan de azért nem is volt kusza. Számomra teljesen érthető volt, bár a kérdésével kicsit meglepett.
- A kedvencem talán a Sopszka saláta. Hát neked? - kérdeztem. Tudtam, hogy valami húsos ételt fog mondani, és már kezdtem is megszokni a dolgot. Viszont az itteniek valahogy képtelenek voltak elfogadni, hogy egyfajta saláta a kedvencem. Akkor pedig maj'nem falnak szoktak menni, amikor kijelentem, hogy vega vagyok, és soha nem ettem meg semmilyen volt élőlényt.
- A srácoknak az a bajuk veled, hogy túl őszinte vagy? - vontam fel a szemöldököm. Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy ez a baja a fiúknak. Gondolatban eldöntöttem, hogy majd megkérdezem Kolost, hogy ugyan mi tesz egy lányt a tökéletessé. Mármint belsőleg. Mert a külsőt illetően el tudtam képzelni mi lenne a válasza, és az igazat megvallva nem akartam hallani.
Büszkén húztam ki magam. Én a bűnmegelőzés előtt járok. De az igazság az volt, hogy már ismertem a gyerekeket. Volt elég időm hozzá. És ők is tudják rólam, hogy nem fogom szó nélkül hagyni. Ez csak teszt volt, ahogy szokták.
Érdeklődve figyeltem, ahogy bemutatja mivel kell folytatni. Olyan ügyes volt ez a lány, egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy egy srác sincs, aki ne akarná.
- Hát... biztos van valaki
- mosolyodtam el féloldalasan, ahogy láttam, hogy kicsit meginog. Szinte ez volt eddig a legtöbb információ, amit kihúztam belőle, pedig ez sem volt teljes.
Átfutottam agyban a következő két hetemet, és elég sok ingázás volt benne, de nem volt lehetetlen küldetés. - Jó, de mi van, ha nem is szórakoztató a srác, és nem érzem jól magam? Vagy ha mégsem sikerül senkit elhívnom? - Nem attól féltem, hogy gyáva leszek hozzá, hanem hogy túl válogatós. Ha pedig végre ráveszem magam, talán a másik oldalról ütközök falba.
- És csak úgy éri meg, ha elhívod azt a bizonyos srácot utána, akire akkor gondoltál - utaltam az előző témánkra. Imádtam emelni a téteket. Főleg, ha nem az én rovásomra ment.
Utoljára módosította:Ardai Tánya, Tegnap, 23:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|Narnia hejcegnője #anemes|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2017[

Oldalak: « 1 [2] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda