25. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!

A Levita házkaland története kiterjedt az egész kastélyra; itt találod az ötleteldét!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Jimnie Meccoy
Tanár


a Bagolykő metsző szele
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1889
Írta: 2016. június 2. 17:08 | Link

Bal oldalon, szinte rögtön egy nagy, kétszárnyú ajtó nyílik, mely mögül finom illatok bírják korgásra a pocakot. Bizony, bizony, itt található az ebédlő. Kerek asztalok vannak, a társaságok, akik egy asztalnál ülnek eltérő korúak és neműek, van, aki például egy héten át mindig másokkal eszik. Persze, ha a barátaiddal szeretnél ülni, annak sincs akadálya, csak gyorsaság kérdése az egész. Az ebédlőben mindig általános a hangzavar, a tanárok és nevelők sokszor a diákokkal együtt esznek, holott nekik külön asztalt biztosított az iskola vezetősége.
Az étel a mágustanodából érkezik, azonban tartozik hozzá egy kis konyha, ahol leginkább kávét főzni tudnak a felnőttek, vagy éppen valami meglepetést készíteni a gyerekeknek.




Az ebédlő mellett van egy vele közel azonos méretű terem, melyet „Kuckó”-nak neveztek el. A kuckó egy közös tér, melyet ünnepeken vagy születésnapokon használnak. Itt a falak szivacsból vannak, a padló puha, így a gyerekek kedvükre tombolhatnak. Sokszor szerveznek ide a nevelők esti mesét vagy kalandot, hogy a gyerekek részesei tudjanak lenni az előadásoknak.
A folyosón a harmadik helyiség a tornaterem. Ez a helyiség a legnagyobb itt, függönnyel akár két részre is lehet választani. Napközben tornaórák vannak, délután sportkörök (mugli sportok) és tánc. Tartozik hozzá két öltöző, egy a fiúknak, egy a lányoknak.




Az emelet bal oldali szárnyán találhatók a hálószobák, a tanulószoba, a nevelők szobái. A hálók négy ágyasak, fiú és lány szobák külön találhatóak. A szobákon kis tábla jelzi a lakók nevét és életkorát. A szobákba való beköltözéskor a kicsik döntik el, melyikbe szeretnének lakni. Régebben úgy volt, hogy minden osztályból egy diák, hogy segítsék egymást az évfolyamok, de mostanra már nagyon megváltozott a fiú – lány arány. A hálókban mindenkinek van egy ágya, egy ruhásszekrénye és egy íróasztala.




Thomas Alexander Everett munkája
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2016. június 2. 17:10
Hozzászólásai ebben a témában

Nap Népe-tag
A paradicsomom
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 197
Írta: 2016. június 26. 17:59 | Link

Valéria

Ebédlő
Mindenkit szívesen látunk a játékban.  Love


Itt az idő, hogy végre jól megtömjük a bendőnket. Szépen lassan érkeznek a tanárok, majd mikor már mindenki elfoglalta a helyét, a diákok is. Először az elősök foglalhatják el a helyeiket, majd a másodikosok, a harmadikosok és végül a negyedikesek. A köasztalok körül mindenhol vegyes a korosztály, a testvérek ilyenkor jellemzően még együtt esznek, hiszen a Bagolykő falai között már háztársaikkal ülnek, és nem feltétlenül biztos, hogy ugyanabba a házba kerülnek.
Miközben az utolsó gyerek is elfoglalja helyét, a tanárok is leülnek, vannak, akik a diákok közé, másik a tanári asztalnál foglalnak helyet.
- Hölgyem.
Magam részéről a mai napon Valéria társaságát választom, aki rajzot oktat intézményünkben.  Idén számos újh tanár érkezett, így szerencsére nem érzem magam olyan egyedül. Mostanra már rutinosan mozgok a falak között és a faluban is, már nagyjából az arcokat is be tudom azonosítani, tudom, hogy kinek a gyermeke, unokája, dédunokája jár ide. Ez pedig nagyon sokat segít abban, hogy a rég elvesztett biztonságérzetemet visszanyerjem. Mostanra már elmondhatom, hogy jól vagyok, igazán jól, és hogy újra igazán embernek érezzem magam, aki képes megállni a saját lábán, egyedül. Leülök a nő mellé, és mikor az utolsó széket is elfoglalják, megjelennek a levesek. Magam részéről a krémes meggylevest választom kezdésként, szemben a csontlevessel. Most, ebben a melegben inkább a hűs levest tartom nyerő megoldásnak.
- Arra gondoltam, hogy ha van esetleg kedve és ötlete hozzá, akkor a gyermekekkel kidíszíthetnék a folyosókat, most olyan egysíkúak.
Barátságosak, de mégsem olyanok, mint amilyennek igazán szerettem volna, így hát elgondolkoztam, és ezt az ötletet tudtam kitalálni. Persze kellett hozzá az is, hogy megtaláljam Ash néhány gyerekkori rajzát. Ezeken jót mosolyogtam, és akkor pattant az isteni szikra.
- Mit gondol?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eszterházy Lili Athalie
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Fülesbagoly
offline
RPG hsz: 109
Összes hsz: 283
Írta: 2016. július 1. 06:28 | Link

Atilla bácsi

Ma az utolsó óránk osztályfőnöki volt, és be kell vallanom, hogy nagyon elfáradtam, mert ma arról volt szó, hogy hova menjünk osztálykirándulásra. Sok ezer helyet mondtak a többiek, én meg csak kapkodtam a fejem, mert mire egy megtetszett, már tovább is lendültünk négy másikra. Egy időben aztán még a fonalat is elvesztettem – legalábbis a felnőttek így mondják, amikor kicsit nem figyelsz, a többiek meg sokat beszélnek –, de aztán sikerült újra bekapcsolódnom.
Végül a Kőszélfalvai Állat- és Növénykertnél állapodtunk meg, mert akik már jártak ott, nagyon jónak mondták. Igazán örülök a döntésnek, mert szeretem a növényeket és imádom az állatokat. Úgyhogy kétség sem fért hozzá, hogy el kell oda mennem. Már csak az a kérdés, hogy ki lesz a kísérőtanár, és hogy mikor megyünk pontosan. Három napunk van az osztálykirándulásra, de még meg kell nézni, hogy a többi osztály mikor akar menni.
Egy kicsit el is szomorodtam, de csak egy kicsit! Mert eszembe jutott, hogy régen az apuval mennyit jártunk állatkertbe. Ez volt a mi programunk. Leginkább Pesten voltunk, de azért elmentünk vidéki helyekre is. Most ez egy kicsit olyan, mintha elárulnám aput, aki viszont nem is emlékszik rám. Ettől pedig még szomorúbb lettem. De igyekeztem nem felfedni, mert nem akartam, hogy a többiek is szomorúak legyenek. Nekem is csak egy picit volt rossz.
Amikor kicsöngettek, felsorakoztunk ebédhez. Titi ma beteg, meg tegnap is az volt, és holnap sem jön. Iza pedig Bende mellett állt. Ők most állítólag szerelmeznek, és ilyenkor együtt kell átsétálniuk enni, meg mindig egymás párjainak kell lenni. Én nem értem ezt a szerelmezést, de az Iza mindig nagyon mosolyog, ha a Bende rá néz, szóval biztos jó dolog. Ma nekem nem volt párom, amikor menni kellett, így én Attila bácsi mellett álltam, akinek még a kezét is megfogtam. Olyan nagy keze van, mint az apunak, így biztonságban érzem magam mellette.
- Remélem ma aranygaluska lesz.
Nézek fel a bácsira reménykedve. Nagyon szeretem az aranygaluskát, és szerintem nagyon régen volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Huszthy Attila
Tanár


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 228
Írta: 2016. július 1. 17:52 | Link

Eszterházy Lili Athalie


Új terület neki ez az osztályfőnök dolog, de szívesen vetette bele magát, amikor is úgy határozott, hogy megpróbálja. Ennél persze több a felelősségtudata, elvégre a gyerekek nem holmi plüss játék, amit ki lehet dobni vagy elajándékozni, ha mégsem működne Attilának a velük való munka. Igyekszik, mondjuk ki! Jól akarja csinálni, de egyénisége, a laza jó fej, szinte már idiótán szellemes vagy idegesítően együgyűnek ható férfi jelleme átsüt a dolog komolyságán. Nem tudja önmagát meghazudtolni, nem is akarja. Ha kell, akkor együtt játszik plüssmacisat az óvodában vagy valami felnőttesebbet az osztályával, ám a papírmunkáját sem hanyagolja el. Megkapta minden hozzá járó nebuló aktáját, el is olvasta gondosan, ám a tiszta tekintetek többet árulnak el számára a betűknél. A lélek rezgéseit nyilvánvalóbban olvassa az írott soroknál. A papírokból az ebédre hívó csengő szava riasztja fel, és siet is, hogy a gyerekeit lekísérje az étterembe, a közös kajáláshoz. Nem igazgatja hosszan a sorokat, nem rendezi a párokat, mindenki azzal lesz, akivel szeretne, de egy kicsit felszaladnak a szemöldökei, mikor Izát, Bende oldalán látja, egymással kezet fogva. Kicsit zavarba is jön ettől a ténytől, nem tudja, hogy ebben a helyzetben mi a teendő, majd megkérdezi alkalomadtán. Szerinte még túl kicsik ehhez, de nincs szíve elszakítani őket egymástól, ha nem muszáj. Ha tilt valamit egy felnőtt, az annál fontosabb lesz és még a tilosban járás adrenalin növelő öröme is bejátszik, beláthatatlan következményekkel.
- Na, akkor elindulunk, figyeljetek egymásra, senki ne tűnjön el! - Elindul a kis csapat, mikor is érzi, hogy egy kicsi kacsó csusszan az ő nagy tenyerébe. Elmosolyodik, de nem néz le, csak gyengéden, de határozottan rászorít a gyerekmancsra. Megállnak a bejárat előtt, ahol is egy gyors létszám ellenőrzést tart. ~ Titi beteg, akkor oké, megvagyunk. ~ Bevonul velük a terembe, ahol már jócskán összegyűltek a diákok, a tanári asztalnál is jó páran ülnek. Odabiccent az igazgatónak és a kollégáknak, míg a gyerekeket a mosdókhoz viszi.
- Hogy mondod, kicsim? Ja, igen, talán az lesz, de ha nem, akkor is biztosan valami finomat kaptok - feleli a kéz tulajdonosának. Rá is mosolyog.
- Az aranygaluskát én is szeretem, de most menj te is kezet mosni! - Finoman a csaphoz terelgeti a kis csapatot, ellenőrzés alatt tartva őket.
- Ha készen vagytok, üljetek az asztalunkhoz, ugye mindenki tudja, hogy hova kell ülni? - Ő is gyorsan kezet mos, aztán nyújtja is, szappanillatú pracliját Lili felé. Ha fogadtatásra talál, kéz a kézben, együtt sétálnak az asztalig és ha már ott vannak, oda is ül. Az ő kis életének momentumait is ismeri, szomorú, hogy már az ennyire apróknak is mennyi probléma van a sorsukban.
- Tudod mit? Játszunk egy kicsit! - fordul oda a kislányhoz. - Mit gondolsz, milyen levest kapunk és mi lesz a főfogás? Majd utánad én is tippelek, aztán, aki eltalálja, az nyer valamit. Mit szólsz? -
Utoljára módosította:Huszthy Attila, 2016. július 1. 21:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Eszterházy Lili Athalie
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Fülesbagoly
offline
RPG hsz: 109
Összes hsz: 283
Írta: 2016. július 2. 19:10 | Link

Attila bácsi


- Honnan jön az ebéd?
Itt nincs nagy konyha, és nincsenek konyhás nénik sem, de mindig van reggeli, ebéd és vacsora akkor, amikor kell. Sőt tízórai és uzsonna is. Biztos, hogy nem abban a pici konyhában csinálják, ahol a tanárok kávézni szoktak, mert jártam már ott, és az nagyon pici hely.
- A nagy kastélyból jön?
Ez az első tippem. Pár napja már megfogalmazódott bennem a kérdés, ami éveken át nem izgatott. Most viszont már elkezdtem odafigyelni az ilyesmikre. Először is, alaposan megfigyeltem a tányérokat, aztán azt, ahogy előbukkan az  étel. Biztos, hogy valami turpisság van itt is.
- Rendben.
Nagyon örülök, hogy az osztályfőnök bácsim is szereti az aranygaluskát, így mosolyogva szaladok a többiek után, hogy én is megmossam a kezem. Jól megtörlöm, majd vigyorogva elfogadom a kezet, ami idáig vezetett. A bácsi keze is tiszta, meg az enyém is, így együtt sétálunk a helyemhez. Ma Titi nincs itt, de nem maradok beszélgetőpartner nélkül, mert Attila bácsi leül mellém.
- Mit nyer, aki eltalálja?
Kérdezem azonnal, de közben azért gondolkozok is. Orromat és számat kicsit balra húzva nézek komolyan a tányérba, majd magabiztosan fel a bácsira.
- Frankfurti leves és grízes tészta.
Most, hogy így ki is mondom, kordul a pocakom is egyet. Pedig délelőtt még egy csokit is megettem, de úgy tűnik, éhes maradtam, vagyis lettem, mert eddig nem éreztem. Elkezdek játszani a kanalammal, hátha előbb eljön az ebéd, pedig még csak most jönnek be a negyedikesek.
- És ön szerint?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Huszthy Attila
Tanár


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 228
Írta: 2016. július 4. 13:44 | Link

Eszterházy Lili Athalie


A tanár úrnak nincs testvére, de mindig vágyott rá, hogy legyen. Sokszor álmodozott róla, mennyivel jobb lett volna, ha akad kivel játszania, viszont talán, felnőtt korára nem lett volna ennyire infantilis, hogy most pótolja be, amit elmulasztott. Saját korabeli társasága akadt ugyan mindig, de a kisebbekkel nincs tapasztalata. Csak mióta erre tudatosan figyel, azóta igyekszik elmélyülni a témában. Azt már tudja, hogy ebben a korban a csemeték nagyon kíváncsiak, sokat kérdeznek, amire válaszolni kell, így Lil egyre szaporodó zaklatásaira is készségesen reagál.
- Igen, a manók főzik, odaát a nagy kastélyban. Szeretnél már odajárni? - Tipikus felnőttes kérdés. ~ Jaj, Attila bácsi! Romlik a színvonalad. Hát hova süllyedsz már? Ilyen fiatalon be akarsz savanyodni? Kérdezd meg, hogy mi akar lenni, ha nagy lesz? Vagy mi a kedvenc tantárgya. Hát rajta, ha azt akarod, hogy a többi öreggel egy lapra tegyen! Lassan beleveszel a nagy össznépi olvasztótégelybe, ahogy kell. ~ A napi szokásos önostorozás után, újra mosolyogva illeszkedik vissza a napfényes idill festett, papírsárkányos, szivárványos kék ege alá, amiről itt-ott már kopik a máz. Elhelyezkednek az asztalnál, mindenki, ahova szeretne. Itt annyira más minden, mintha a kastélyban enne. Ott nem kell folyton résen lennie, hogy mikor önti valaki magára a levest, vagy vesznek össze ketten a villán. Jobban szeretne nem ezen jojózni, de ezt is vállalta, mikor igent mondott. Nem adja fel, ahogy Lili sem a kíváncsiskodást, csak neki jobban megy és értelmesebbeket kérdez.
- Mi is legyen...mi is legyen...- húzza az időt gondolkodással a bácsi, míg fények nem csillannak a szemeiben.
- Ha nyerek, akkor te rajzolsz nekem valamit, ha te nyersz, akkor meg én. Mit szólsz? Sőt tudok egy sokkal jobbat. Mindegy mi lesz, mindketten rajzolunk egymásnak valamit. - Most, hogy már tétje is van a dolognak, izgisebb a játék, Attila bácsi is várja, mi lesz az ebéd.
- Szerintem sárkánytojásleves lesz papírgaluskával, utána meg pattogó makaróni, hablaty szósszal - neveti el magát finoman, halkan. Inkább cinkos kacajjal, mint hülyéskedő vigyorral. Valahogy nem megy neki a felhőtlen lazaság, mikor itt ül mellette valaki, aki tiszteletre készteti. Aki mindennek ellenére még tud nevetni, tud pozitívan nézni a jövőbe, mikor a múlt sem volt fényes. Aki képes mindezt elfelejteni és adni egy újabb esélyt a sorsának, hogy rendbe hozzon mindent. Aki képes nyitott lenni, ami neki olyan sok munkájába került annak idején és amit még most is, időnként nehezen tud megélni. Olyan nehezen, mint ahogy az ebéd sem talál oda hozzájuk, pedig a gyerkőcök már türelmetlenek, neki is korog a gyomra. Csoda történne, ha az lenne a kaja, amire a tanár bácsi tippelt, így kinéz neki a rajzolás, de nem bánja, már ha Lili elfogadja a tétet.Persze lehet, hogy jobban örült volna valami extrább ajándéknak, játéknak, beszélő plüssnek...ki tudja, milyen vágyak élnek a lelkében.
- Titivel látlak sokszor...barátok vagytok? Mi a baja? Meglátogattad? - A terem végében már látni a gőzölgő tálakat, ahogy a konyhások hordják ki az asztalokra a finomságokat. Merőkanalak loccsannak a lébe, koppannak a tányérokhoz. Nem sokára hozzájuk is odaér az ebéd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Eszterházy Lili Athalie
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Fülesbagoly
offline
RPG hsz: 109
Összes hsz: 283
Írta: 2016. július 16. 13:55 | Link

Attu bácsi

A kérdésre, amit a tanárbácsi feltesz, csak megvonom a vállam, de arcomon megjelenik az elgondolkodás számos árulkodó jele. Van, ami miatt igen, és van, ami miatt nem. Tudom, hogy a legtöbben már alig várják, hogy ott legyenek, hogy megtudják, melyik házba fognak járni, hogy milyen érdekességeket fognak ott tanítani, és hogy legyen pálcájuk. Azt hiszem, ez utóbbi engem is nagyon foglalkoztat, főleg, amikor elsétálunk a pálcabolt kirakata mellett, de ez még nem elég indok.
- Nem, még szeretnék ide járni. Nagyon szeretem ezt az iskolát, és szeretem, hogy itt játszhatunk. Azt mondják, hogy fönt már csak tanulni lehet. Szóval köszönöm, de még nem érdekel.
Az utolsó mondatot nagyon komolyan mondom, ami nem biztos, hogy olyan nagyon komolynak hat, hiszen a hangom még csilingelőbb és magasabb, mint szokott lenni. Viszont nagylányosan kihúzom magam, és úgy ülök, mint ahogy ők szoktak, amikor a fiú barátaikkal vannak.
- Tetszik, szeretek rajzolni.
És milyen nagyon menő leszek, ha a tanárbácsi nekem rajzol! Már látom is az irigykedő pillantásokat, amiket a többiek rám vetnek majd, mert én kaptam rajzot Attila bácsitól. Ez annyira nagyon jó lenne, hogy nagyon. Remélem, hogy én nyerek, vagy, hogy mind a ketten vesztünk, és akkor kapok egy rajzot. Én már tudom is, hogy mit rajzolok kedvenc osztályfőnökömnek. A tavacskát fogom, ami itt van a faluban, azzal a sok színes virággal, melyek ilyenkor kinyílnak, és várják, hogy az emberek odamenjenek hozzájuk, mert szép színesek, és jó az illatuk.
- Szerintem a tanár bácsi vesztett.
Jegyzem meg hangosan, és nevetni kezdek. Én nem tudok olyan halk lenni, mint jó. Inkább az őszinte gyerekkacajt szeretem. Olyan jó, amikor mindenki boldog és felszabadult. Szeretek nevetni, és szerintem jól is áll. Olyankor a füleim is kisebbnek tűnnek.
- Igen, ő az egyik legjobb barátom, Iza pedig a másik. De Iza most Bendével szerelmezik, így nem játszik velünk annyit, mint korábban.
Ezt egy kicsit sajnálom is, mert Iza nagyon kreatív, és mindig olyan jó dolgokat talál ki. Szeretem, amikor együtt játszunk, sosem lesz unalmas, és mindig nagyon tudunk haragudni arra, aki közli, hogy vége a játékidőnek. Persze tanulni is szeretek, de nem annyira.
- Titi nagyon beteg. Náthás volt, de aztán megázott, amikor hazasietett óra után, és most anyukája szerint lázas és köhög is.
Szegény Titi, nagyon rosszul lehet, mert olyan nincs, hogy ő ne jöjjön iskolába, főleg most, hogy Iza szerelmezik. Ilyenkor mindig ketten maradunk, és olyankor sokat beszélgetünk. Iza inkább csak játszani szeret, beszélgetni ritkán. Most viszont, kicsit egyedül maradtam.
- Elmentem hozzá a házi feladattal. De az anyukája nem engedett be, nehogy én is beteg legyek. Pedig nagyon szerettem volna látni Titit.
Nagyon hiányzik, és nagyon lassan mennek így a napok, hogy egyedül vagyok. Viszont a gondolat el is illan, hiszen megjelenik az ebéd, ami nem éppen az, amire tippeltünk.
- Vesztettünk mind a ketten.
Nevetem el magam, belenézve a levesbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Huszthy Attila
Tanár


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 228
Írta: 2016. július 30. 14:24 | Link

Eszterházy Lili Athalie


A kicsi lány elgondolkodik a kérdésen, nem vágja rá azonnal, csillogó szemekkel az igenlést. Attila csodálkozik is rajta, pláne a válaszon, bár teljesen logikus a kisiskolás érvelése.
- Megértelek, én sem szeretek odajárni, unalmas a kártyázás, meg érméket dobálni, hogy mi jön ki, írás vagy fej, meg kristálygömb csalóka ködfoltjaiból kitalálni, hogy mit ábrázol...nem beszélve a teáról, ott is foltokból kell kitalálni, hogy mi lehet az. Brrr... - Kijelentése hangvétele inkább vicces, mint komoly, érezteti is, hogy tréfa az egész, bár ha jobban belegondol, nagyot nem is hazudott. Kiderül a végén, hogy a Jóslástan óra csupa móka és kacagás? A bácsinál semmi nincs kizárva, hisz az egész élet egy hatalmas társasjáték, mint ahogy egy része ennek, hogy itt ül, a pici asztal mögött, hosszú lábait idétlenül helyezgetve, térdeit hol széttárva, hol összezárva, ami megemeli a bútordarabot...aztán zavartan...
- Ez az asztal meg mindjárt elszalad, ha nem fogjuk le gyorsan. - Nevetve könyököl erősen a lapjára, cinkos mosollyal biztatva Lilit is, hogy ő is tegyen úgy. Ha szerencséje van, talán együtt nevetnek a mocorgó faalkotáson. A varázsvilágban nagyon is lehetséges, hogy elfusson, na nem? Addig talán mégis marad, míg megérkezik az ebéd, viszont elég nehéz kivárni, főleg, hogy már a környező kisdiákok is feszülten figyelik kettejük játékát. Vajon frankfurti leves lesz vagy sárkánytojás leves? A kislány belemegy a játékba, a tétet is elfogadja, bár szinte már el is könyvelte a végeredményt, pedig Attila bácsit nem olyan fából faragták, hogy idő előtt feladja.
- Jaj, vesztettem? Ne mondj ilyet, mert sírva fakadok! - Ennek ellenére hangosan felkacag. A tanári asztal felől komoly, karót nyelt tekintetek verik szemmel a renitens tanerőt, ám ez őt kicsit sem zaklatja fel. Egy határon belül, miért lenne baj, ha feldobja a napjukat mindkettőjüknek? Aztán komolyabb téma kerül terítékre még a leves előtt: Titi és a betegség. Tanerőnk arca elkomorodik egy pillanatra.
- Szegény Titi, de remélhetőleg nincs nagy baj. A nátha kellemetlen ugyan, de biztosan jó kezekben van. Addig meg esetleg beszélgethetnél mással! Csak egy kicsit, hogy több barátod legyen! Mit szólsz hozzá? - Közben megérkezik a leves, vajon csalódás lesz vagy diadal? Előbbire nagyobb az esély, bár még a főfogás és a desszert is várat magára. Nagyvonalúan átengedi a csekkolást Lilinek, aki közli is a sejthető tényt.
- Jaj, neee már! - kiált fel újra a zabolátlan tanerő, majd észbe kapva lehalkítja hangját és ő is belenéz a kondérba. Megkavarja néhányszor a hatalmas merőkanállal, de mielőtt szedne az apróságoknak, akik odanyújtott tányérjaikkal várják már a tápot, odasúgja random cimbijének.
- Ez frankfurti leves, csak elvarázsolta valaki. Szerinted ki lehetett? Talán belopakodott ide valahogy a Nagy Grumluft Bumm? - Szúrós szemmel néz a tálalókonyha irányába, majd szed az éhenkórász csapatnak, végül saját magának is. Óvatosan el kell helyezkednie az evéshez, nehogy most a teli tányérok kilötyögjenek, ahogy lábait behajtogatja az asztal alá. Gyanakodva méregeti a levest, mintha azt várná, az mikor változik vissza frankfurtivá.
- Pedig határozottan olyan az íze... - szól komolykodva.
- Tudod mit? Rajzolhatnál Titinek valami gyógyító rajzot, attól hamarabb felgyógyulna, biztos vagyok benne. -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Eszterházy Lili Athalie
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Fülesbagoly
offline
RPG hsz: 109
Összes hsz: 283
Írta: 2016. augusztus 8. 19:37 | Link

Attila bácsi

- Ilyeneket tanít?
Kérdezem nagy, tágra nyílt szemekkel. Amikor az osztályfőnökin ültünk először, biztos elmesélte, hogy mit tanít, de akkor még csak az volt bennem, hogy Katinka néni után, akinek kisbaba nőtt a hasába, most egy bácsi lesz az osztályfőnökünk. Mindig nénik vezették az osztályokat, melyekbe jártam, itt mégis több a bácsi. Ez olyan furcsa. Viszont van egy tanító néni, akit nagyon szeretek, ő pedig Sára néni. Olyan kedves és olyan jó az ölelése.
- Én már szeretnék varázslatosat tanulni, meg szeretném, ha lenne pálcám, de szeretnék itt tanulni továbbra is.
Van ugyan még három tanévem, mire a nagy iskolába kell mennem, de bár itt maradhatnék örökre. Itt olyan vidámak a falak, kedvesek a tanárok, és a nagylányok azt mondták, hogy fent ez véget ér. Sőt, azt is, hogy nem egyszer megkínozza a gyerekeket valami, amit úgy hívnak, hogy Rellon. Még a gondolatra is beleborzongok, hogy engem a rellonnal megfenyítenek. Anyukám meg apukám se ütött meg soha, még csak figyelmeztetőleg sem, fent viszont van egy eszköz, aminek még a neve is félelmetes. Állítólag nagyon csúnyán bánnak a diákokkal, amikor ez a bizonyos dolog is képbe kerül. Egy pillanatig elgondolkozom, hogy megkérdezzem a bácsitól, mi is az a rellon, de végül inkább csak belekanalazok a levesembe. Finom.
- Nem szabad neki, éhes vagyok!
Nevetek, miközben az asztalra csapok, olyan lendülettel, hogy egy ki leves ki is löttyen. Erre még jobban elnevetem magam, hiszen erre nem számítottam. Érzem, ahogy többen is ránk néznek, de most nem tudok vele mit kezdeni, ha az emberre rájön a nevetőgörcs, akkor bizony nem tud mást tenni, mint nevetni. Perceken át.
- Fáj az oldalam…
Jegyzem meg jó pár perc nevetés után lihegve. Nagyon szúr, de megérte, mert olyan sok minden kiszállt belőlem, ami már régen bennem volt, és ebben sok negatívosság is van. Nem szeretek sírni, így hát meg szoktam várni, hogy eljöjjön egy olyan pillanat, mint a mostani, amikor kinevethetem magam.
- Nem szabad sírni!
Sikítok fel úgy, mintha a bácsi tényleg sírni készülne, de erre mind a ketten csak még jobban elkezdünk nevetni. Viszont ez már nem tart olyan sokáig, hiszen Titi is szóba kerül. Nincs nagyobb baja, de azért tényleg nagyon rossz a nátha, így egy nagyot sóhajtok, amikor szóba kerül.
- Ez jó ötlet. Szeretek rajzolni.
Erre eddig nem is gondoltam, úgy igazán. Biztos nagyon örülne neki, ha rajzolnék neki valamit. Már van is vagy húsz ötletem, szóval csak ki kell találnom, hogy melyik legyen. Ez lesz a délutáni szabadfoglalkozáson a feladatom.
- A Nagy Grumluft Bumm már megint?! Annyira komisz!
Csattanok fel morcosan, és jó nagyot kanalazok a levesembe. Hát az íze nekem nem olyan, de a bácsi nagyon rendes.
- Akkor most versenyezzünk, hogy ki eszi meg gyorsabban. Rajt!
Hadarom el egy levegővel, és kettőt kanállal a számba nyomok, hogy előnnyel indulhassak a felnőtt ellen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Huszthy Attila
Tanár


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 228
Írta: 2016. augusztus 29. 13:16 | Link

Eszterházy Lili Athalie

Bocsánat a késésért, de külföldön nyaralt az ihletem, míg úgy nem döntött, hogy disszidál.



Nem is érti, hogy lehet ez munka, amiért pénzt kap, amit néha szemlesütve vesz át, amit legszívesebben visszaadna, de így se tekintik normálisnak. Nem érti a rosszalló pillantásokat, amik a tanári asztal felől záporoznak rájuk, mikor asztalt táncoltat, a másodikosok vad kacagása közepette. Szerencsére az igazgatóig még nem jutott el az, amit ő már visszahallott, miszerint nem tud fegyelmet tartani, rosszra neveli a diákokat, negatív példát mutat, rongálja a komoly munka hatékonyságát infantilis viselkedésével, ezzel nehezítve kollégái munkáját. Attila ezt másképp gondolja, ő megtanítja nekik, hogyan maradjanak gyerekek minél tovább, hogyan ne a problémákat lássák, mint a besavanyodott felnőttek, hanem a megoldást keressék. Persze nem is ő lenne, ha emögött is nem a szaktárgya szeretete állna, hiszen a nagynevű jósoknak ez mind sajátja. Később már nem lehet a gyermeki lélek ártatlanságát visszahozni, azt itt és most kell megóvni, ezért is jött ide dolgozni. Nagyon elkapta a gépszíj, ahogy az eszébe jutott a jóslás, meg az iskola, ezért némi fáziskéséssel reagál a kislány elképedt kérdésére.
- Igen, valami ilyesmit, bár nem is kell tanítanom, csak elmondom, hogy csinálják, és már mehet is a móka - mosolyog a mellette ülőre. A valóságban tényleg ez az álma, hogy kizárja tantárgyából a magolós részeket, mert ki a fenét érdekel a tenyérjóslás története, ellenben az mindenkit, hogy mit mutat az életvonala. Persze vannak dolgok, amit a tanmenet előír, de van mozgástere, és ki is használja.
- Nem kell semmit elsietni, de ha okosodni akarsz, akkor bizony tanulni kell! - mondja kellő komolysággal, amit csak erre a pillanatra erőltet magára. Talán tényleg rossz folyton kiszakítani a kicsiket megszokott környezetükből, azonban a változás fejleszti az alkalmazkodás készséget, ami szintén nélkülözhetetlen a jóslástanhoz. Na tessék, már megint ide lyukad ki a tanerő, hova máshova? Agya ott jár, lelke azonban épp asztalt táncoltat, ellentmondva lábának, kezével próbálva megakadályozni azt. Láthatóan jól szórakozik, bár ha így haladnak, nem marad leves a tányérokban. Ezen aztán persze megint lehet nevetni és nevetni, és nevetni, hogy az oldaluk is megfájduljon. Csoda mókás ez az ebéd, sokkal inkább, mint a tanári asztalnál enni, ezért is ő mindig ide ül, valamelyik nebuló mellé, mindig mást tüntetve ki figyelmével, hogy ne keltsen rossz érzést a többiekben sem. Kiderül, ki nyerte eddig a tippelős versenyt, sajnos egyikük sem, így mindketten rajzolnak, ezen Attilánk, viccesen elsírja magát, mire Lili felsikkant, ez persze megint nevetésbe fullad. Az egész második hahotázik, eluralkodik a káosz. Több eszement tipp is érkezik a második fogás mibenlétére, mint például: rántott pacal, gumicukor palacsintatésztában, tarajos gőte blugyblugy szósszal vagy hámozott lufi, levegővel töltve. Ezen újra lehet kacagni, emellett pedig eltörpül ismét szegény Titi betegsége. Ha itt lenne és nagyokat nevethetne velük, talán meg is gyógyulna azonnal.
- És mit rajzolnál neki? - töri át hangerejével a nevetés hullámait, érdeklődve Lilitől, milyen gyógyrajz ötletei vannak, közben kerít valahonnan egy főtt tojást - ki tudja, talán mindig hord a zsebében vészhelyzet esetén? - zölddé változtatja egy színváltó varázslat segítségével, majd tényárja közepére biggyeszti. Mielőtt az evési versennyel a végletekig fokoznák a rendbontást, megböki a kis lányt.
- Nézd! Sárkánytojásleves. Nyerteeem! - Annyira el van foglalva saját, kétes dicsőségével, hogy lemarad a startról, a kis lány előnnyel indul, ő pedig sokkal lassabban tudja csak követni. Hát még ha nem beszélne evés közben, de megteszi.
- Ne add fel, csak ha van rajta bélyeg! - Nevetve kanalazza magába a levest, de persze most már a tojást is meg kell ennie valahogyan, annak a sárgája pedig fojtós is tud lenni. Reméljük, hogy nem megy cigányútra a falat, mert a vereség mellé egy fulladás, nem tenne jót az egészségének. Lassan lenyugszanak a felkorbácsolt kedélyek, mindenki viszonylag csendben, rendben táplálkozik, majd befut a főétel is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Manipuri Hugella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 17
Írta: 2017. március 3. 11:45 | Link

Vörös Laura

Az ember nem tanulhat állandóan, pihenésre is van szüksége; ezzel győzködi magát, amint kilépve a suli kapuján, Bogolyfalva felé veszi az irányt. Vizsgaidőszak ide, vizsgaidőszak oda, egy ilyen szép napon kint van a helye az embernek. A falut meg már úgyis régóta meg akarja látogatni.
Magát is megijeszti, amikor az úton magában a mágiatörténet-anyagot kezdi felmondani. Nem lehet ennyire stréber! Hogy elterelje a gondolatait, szaladni kezd az úton, meg sem állva a falu főteréig. Néhányan ugyan elég furcsán néznek rá közben, de sebaj, legalább szerzett nekik egy boldog percet.
A főtérre érve megáll, és elgondolkozik rajta, hogy most merre tovább. Körülnézve megpillant egy impozáns épületet - Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda. Nem is tudott róla, hogy van ilyen. Óvoda varázslóknak? Elmosolyodik a gondolatra, amint elképzeli, milyen lehet. Ezt mindenképpen meg kell néznie. Már ha lehet.
Mintha tilosban járna, odasettenkedik az ajtajához, és próbálkozásképpen lenyomja a kilincset. Az ajtó nem áll ellen, így gyorsan belép a kinti világosság után elég homályosnak tűnő előtérbe. Körbenéz, hogy van-e itt valaki, de nem lát senkit. Tesz még egy lépést előre, és még mindig nem akarja senki sem megállítani. Felbátorodva továbbhalad, míg el nem érkezik egy kereszteződéshez. Bár tudja, hogy nem ezt illene tennie, enged a kísértésnek, és elindul balra. Közben be-bepillant a nyitott ajtókon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


It's okay if you fall. You can just get up again. Why don't you look up at the sky while you're down there? The blue sky spreads across above you. Can you see it smiling at you? You're alive.  
Vörös Laura
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 84
Írta: 2017. március 19. 19:13 | Link

Az utolsó napjaimat töltöm e falak közt, mert nemsokára már a nagy iskolába fogok járni, és ez elszomorít. Lilivel is már beszélgettünk erről, hogy félek, akkor is, ha ott lesz mellettem, és támogatjuk majd egymást.
A folyosókat járom, végig a bal és jobb szárnyon, az ebédlőn, a szobánkon, a termeken, és minden más helyiségen, titokban még Thomas bácsi irodájában is, ahol visszafogtam magam és nem nyúltam hozzá semmihez sem.
Most viszont, hogy mindent megnéztem, kezdek megnyugodni, és egyre izgatottabbá válni. Kinőttem ezt a helyet, a többiek hirtelen már csak kicsik nekem, de ugyanúgy szeretem őket. A tanítóinkat, a társainkat, és minden mást is.
Hiányozni fognak, de el fogom tudni engedni. Nem úgy, mint ő. Aki ott áll az egyik ajtónál, és éppen benyitott rajta. Amikor becsukja, elég meghökkenten, és kicsit félve vonom kérdőre.
- Hát te?
Nem ismerem őt, és bár nem tűnik veszélyesnek, azért kicsit szorongok tőle. Talán kellene szólnom egy felnőttnek, ő jobban tudja, mit kell csinálni. De mivel nem tűnik nálam sokkal idősebbnek, talán érdemes lenne előbb kideríteni, mit akar.
- Eltévedtél? Vagy keresel valakit?
Kérdem tőle kicsit bátrabban, de még mindig félve ám, mert nem teremtettek engem olyan kemény fából, mint ahogy gondolnám. És ez csak most derül ki?!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Másodikos diák


Bébi Bruce Wayne
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 513
Írta: 2017. május 8. 19:55 | Link

Délre várva


A leghátsó padban ücsörgött. A szék olyan nagy volt neki, hogy a lába nem ért le, ezért azokat ide-oda lóbálta a levegőben. Rajta kívül már csak a tanár és Flóra voltak. A hátizsákja már összepakolva hevert az asztal lábánál. Kirillnek már egy fél órája ott kellene lennie. Ezt onnan tudta, hogy az egyik legelső dolog volt, amit megtanult az óra. Még a dadustól tanulta, akit szülei béreltek fel a nevelésére, és hogy napközben lefoglalja magát. Túl sok volt az energiája, és ezt valakivel le kellett dolgoznia. Néha kimentek a parkba, de volt egy külön játékuk csak kettőjüknek. De azok az idők elmúltak. A fiú még remélte, hogy egyszer láthatja dadusát. Ennél viszont még fontosabb volt, hogy szülei végre érte jöjjenek.
Fújtatott egy nagyot, ahogy várakozott. A padba karcolt mintákat kezdte el tanulmányozni. Semmi értelmük nem volt. Flóra leült mellé, de nem igazán beszélgettek. Ha pedig igen, akkor is csak fél szavakban válaszolt. Minden második pillantása ugyanis az ajtóra esett. Aztán megjelent benne egy férfi. Elsőre fellélegzett, hogy Kirill végre megjött, de nem a megszokott arccal találta szembe magát. Szomorúság költözött az arcára. Biztos volt benne, hogy a szemüveget viselő a mellette ücsörgő lányért jött. Ő maradt utoljára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
South West
Független varázsló


Annelie tulajdona | Dél Nyugat
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 521
Írta: 2017. május 8. 20:05 | Link

C S O N K A, a kötelező körök miatt

Tanár, munkatárs, helyettes és... ezek szerint dada. Már most elege volt az itteni élet megpróbáltatásaiból. Kirill nem kevés munkával bízta meg, és bizony nem kímélte a tanítással sem. Na nem mintha a házvezető annyira ráért volna. Most is valami elkerülhetetlen megbeszélésen kellett lennie, ami jóval túlhúzódott a megbeszélteken. Úgyhogy kiadta South-nak a feladatot, hogy menjen el a kölykéért az előkészítőbe.
Nem kevés zsörtölődés mellett indult el a faluba, majd magára erőltetve Máté figuráját, lépett be a terembe. Nem nézett körbe, azonnal a tanári asztalnál ülő nőhöz sietett, és fojtott hangon közölte, hogy Kirill küldte Zsomborért és a kastélyba kell felkísérje. A nő készségesen bólintott. Ismerte már South-ot, vagyis Mátét, hisz egyszer-kétszer már megfordult az előkészítőben Kirill miatt.
A nő hátrasétált a kölyökért, addig ő az asztalnál várta a srácot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka-Ramholcz Zsombor
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Másodikos diák


Bébi Bruce Wayne
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 513
Írta: 2017. május 8. 20:17 | Link

Délre várva


Éppen a cipője orrát leste, amikor a tanár odasétált a padjukhoz. Azt gondolta, hogy biztos Flórát viszi majd, de meglepődésére az ő nevét hallotta.
- Márton, érted jöttek - szólt a nő lány hangján. A fiú szerette ezt a tanárt. Kedves volt, és megértő. Mindig figyelt rá. Bár ez általában így volt a tanárokkal. Valószínűleg a nagyok iskolájában már nincs így.
- Tanárnő, én nem ismerem ezt az embert - tágult ki a kisfiú szeme. Kiskorába elég rémmesét halott a bácsikról, akik cukrot osztogatnak és közben gyerekeket rabolna. Szülei pedig állandóan azzal nyaggatták, hogy ne álljon szóba idegenekkel. Na, ha már ezt nem tartotta be, akkor legalább a nem megyünk el idegennel szabályt muszáj volt. Szerette Kirillt, és az iskolát is. Meg a szülei is ide jönnek érte. Őt ugyan nem fogja holmi jött-ment bedobni egy kocsiba, és elhajtani vele a következő országig.
Mindenesetre felállt, mert elhaló hangját a tanár már valószínűleg nem hallotta, kénytelen volt utána mennie. A nő leült, mint aki jól végezte dolgát. Sóhajtott, feldobta a hátára a táskát, és odasétált a várakozóhoz. Nem nézett rá, csak az ismerőst nézte.
- Tanárnő, én nem ismerem - ismételte meg az előbbi mondatát, hátha most nem fog süket fülekre találni a mondanivalója.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
South West
Független varázsló


Annelie tulajdona | Dél Nyugat
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 521
Írta: 2017. május 8. 20:27 | Link

C S O N K A, a kötelező körök miatt

Türelmetlenül várta, hogy a nő felkészítse a gyereket az útra. Nem ért ő a kölykökhöz, és egyelőre kisebb gondja is nagyobb annál, hogy megtanuljon egy tudathasadásos gyereket kezelni. Kirill már mesélt róla, és találkoztak is a Csonka gyerekkel, de akkor nem vágott ilyen ellenséges arcot, mint most. Talán akkor a másik énje volt a felszínen.
- Kirill küldött, hogy kísérjelek fel hozzá - magyarázta a gyereknek minden türelmét összeszedve. Nagyon igyekezett a megértő és jóindulatú tanár szerepét felvenni. Bizalmat kell keltenie a kölyökben, hisz különben nem fog vele feljönni a kastélyba, és nincs kedve egy bögőmasinát végigcipelni az egész falun. A végén még kihívják rájuk az aurorokat és megvádolják gyerekrablással. A bűnlajstromából már csak az hiányozna...
- Ő most fent van a többi tanárral egy megbeszélésen, de megmutatom majd a nagytermet, ha jól viselkedsz - rámosolygott a gyerekre, és a kezét nyújtotta felé. - Benne vagy, Márton? - Hallotta, amint a tanárnő így szólította, és sejtette, hogy nem lenne kellemes, ha a tisztességes nevén szólítaná meg most a gyereket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka-Ramholcz Zsombor
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Másodikos diák


Bébi Bruce Wayne
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 513
Írta: 2017. május 8. 20:37 | Link

Délre várva


Nem a tanár válaszolt, hanem az ajtóban toporgó férfi. A gyerek összeráncolta a szemöldökét, és a száját egy vonallá préselte össze, ahogy az idegen felé fordult. Nem tetszett neki. Szemüvege mögül a szeme valami egészen unszimpatikus érzelmet keltett a fiúban. Ráadásul a szakálla sem tetszett neki.
- Ha Kirill azt akarja, hogy elmenjek, akkor jöjjön ő ide értem - jelentette ki határozottan, és kezét összekulcsolta mellkasán. Úgy nézett ki, mint egy apró bomba, amikor bármikor kirobbanhat. És a tanár ezt tökéletesen tudta. Márton dühkitörése most senkinek nem hiányozna.
- Figyelj csak, én tudom, hogy Zsombor ismeri ezt a férfit. Sőt, megbízik benne. Valószínűleg ő is most valahol Kirill környékén van. Menj csak nyugodtan - bátorította. De a kisgyerek nem is figyelt rá. Összeszorította a szemeit apróra, és úgy nézte a férfit szúrósan. Tovább fixírozta a férfit. A ruháját, az arcát, mindent megnézett rajta tetőtől talpig.
- Én nem bízom benned - jelentette ki kertelés nélkül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
South West
Független varázsló


Annelie tulajdona | Dél Nyugat
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 521
Írta: 2017. május 8. 20:47 | Link

C S O N K A, a kötelező körök miatt

A gyerek ellenkezését látva a tanárnőre nézett, aki odasétált hozzájuk, és végigsimítva Zsombor, vagyis Márton hátán próbálta megnyugtatni. Nem értette, miért kell így elhitetni a kölyökkel, hogy van egy képzeletbeli testvére. Szerinte ezzel semmit nem fognak megoldani. Inkább szembesítsék a dolgokkal, akkor talán haladhatnak egyről a kettőre. De ha itt ez a módi, akkor nem ő lesz a forradalmár.
- Figyelj Márton - guggolt le hozzá, hogy szemük egy magasságban legyen. Tapasztalata szerint ez bizalmat szokott kelteni az emberekben. - Kirill és Zsombor is megbízik bennem, neked sincs mitől félned.
Tényleg nem volt oka... leszámítva, hogy milyen háttérrel rendelkezett South. Persze neki semmi dolga a gyerekkel, csak annyi, hogy leszállítsa a főnökének, és építse a bizalmat közte és az emberek között. Ez éppen elég kimerítő volt.
- Ha Kirill el tudott volna jönni, biztos vagyok benne, hogy már régen itt lenne. De sok a dolga a kastélyban. Ezért viszlek hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka-Ramholcz Zsombor
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Másodikos diák


Bébi Bruce Wayne
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 513
Írta: 2017. május 8. 21:01 | Link

Délre várva


Végighallgatta a férfi beszédét, és utána egy pillanatig csöndben gondolkodott. Szinte hallani lehetett, ahogy a fejecskéjében kattognak a kerekek.
- Inkább megvárom itt Kirillt - határozta el, és azzal a lendülettel levetette magát az első székre amit talált, hogy biztosítsa a másik kettőben, hogy ő aztán tényleg nem fog elmenni egy ismeretlennel.Ráadásul nem egy olyannal, aki még nem is tetszett neki. - Üzenem Kirillnek, hogy ha kell, akár éjfélig is várok rá - bólintott egyet, és rádőlt a szék támlájára. Szinte biztos volt benne, hogy őt onnan nem fogják elmozdítani.
Közben jöttek Flóráért is, és arra az egy pillanatra a fiú arca felengedett az állandó grimaszból, és rávillantott egy mosolyt a lánykára, sőt még integetett is neki.
- Egy kicsit magukra hagyom. Talán jót tesz. Elmegyek a kulcsért, addig próbálják megbeszélni a dolgot - jelentette ki a nő a férfinak. Biztatóan nézett rá, és kiment.
Márton egy ideig csöndben nézte a férfit. - Nem bízok benned. Valamit titkolsz - bukott ki belőle gyermeki őszinteséggel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
South West
Független varázsló


Annelie tulajdona | Dél Nyugat
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 521
Írta: 2017. május 8. 21:41 | Link

C S O N K A, a kötelező körök miatt

A gondolkodó arckifejezése a gyereknek egy pillanat erejéig reményt keltett benne. Aztán szépen összetörte a kis vakarcs, mikor levágta magát a székre, mintha odaragasztották volna.
A nő távozását kék szemeivel végigkövette, de nem adott ki hangot. Így vagy úgy, de a kölyök mindenképpen vele fog jönni. Hacsak nem ér ide időben Kirill.
Felsóhajtott, és ismét leguggolt Zsomborral szemben. Ezúttal nem egy magasságban voltak, hanem a gyerek egy kicsivel feljebb helyezkedett el, hála a magasabb székeknek.
Valamit titkolsz - legszívesebben fogta volna a pálcáját, megátkozta volna, hogy eszméletét veszítse, amíg felviszi a kastélyba, és aztán már távozott is volna, soha viszont nem látásra a kölyöknek. De Mátéként sajnos ezt nem tehette meg.
- Rendben. Kössünk egy egyezséget, oké? Te eljössz velem a kastélyba Kirillhez, én pedig az út alatt elmondok egy titkot, amit senki nem tud. Te leszel a titkok őrzője, oké?
Utoljára módosította:South West, 2017. május 8. 21:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka-Ramholcz Zsombor
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Másodikos diák


Bébi Bruce Wayne
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 513
Írta: 2017. május 8. 21:51 | Link

Délre várva


Igazából nagyon felizgatta a gyerek fantáziáját azzal a titokkal, de tudta, hogy most nem hátrálhat meg.
- Csak arra vársz, hogy kilépjek az ajtón, aztán meg jön a furgon. Meséltek róla, nem vagyok annyira buta - vágta a férfi arcába. Száját lebiggyesztette, panaszosan nézett a másikra. Mintha ellopták volna a cukorkáját. Lábát megint lengetni kezdte, hogy ledolgozza a fölösleges energiáit. Csak így tudta megakadályozni a dühkitöréseket.
- Senkinek nem kell egy olyan gyerek mint én, hidd el! Nem tudsz eladni. És váltság díjat sem tudsz ajánlani. Senki nem tudja hová mentek a szüleim - kezdett őrült hadoválásba, és amennyire eddig nem akart semmit mondani, most annyira dőlt belőle a szó. Még a kezét is kiengedte a görcsös szorításból, és hadoválni kezdett vele. Persze nem annyira, hogy Southot arcon csapja, de azért elég közel volt hozzá. Sose baj, ha fél tőle az ellenség, ha csak ennyire is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
South West
Független varázsló


Annelie tulajdona | Dél Nyugat
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 521
Írta: 2017. május 8. 22:00 | Link

C S O N K A, a kötelező körök miatt

- Milyen furgon? - Bár hosszú időt töltött muglik között, de azt már nem tudta elképzelni, hogy Bogolyfalva közepére egy fekete autó csak úgy bejöjjön, és elvigye a gyereket. Összehúzta szemöldökét, de bólintott a kijelentésre. Hát persze, hogy nem annyira buta!
Már éppen válaszolni akart, mikor a gyerekből egyszerűen ömleni kezdtek a szavak. Legutóbbi találkozásukkor nem gondolta volna, hogy egyáltalán tud beszélni, erre tessék. Ki tud ezen kiigazodni! Nem értette, Kirill miért is mesélt mindenkinek olyan nagy lelkesedéssel erről az átokfajzatról.
Végighallgatva a mondókáját, kissé megvonta a vállát, olyan könnyedén, ahogyan csak tudta, és a helyzet megkívánta.
- Látod? Ezért sem akarnálak fekete furgonba tuszkolni. Amúgy is, Kirill épp eleget fizet érted. - Remélte, hogy ez a mondandója megfogja a kölyköt. Ez talán bizonyítja, hogy kell valakinek.
Felállt Zsombor elől, és egy ideig nézte a gyereket. Csak addig, amíg lábába tényleg visszatért az élet, majd ismét megvonta a vállát.
- De ha nem akarsz jönni, és megtudni a titkot, akkor nem vihetlek magammal. Egyedül kell akkor maradnod ebben a nagy, üres, sötét épületbe...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka-Ramholcz Zsombor
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Másodikos diák


Bébi Bruce Wayne
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 513
Írta: 2017. május 8. 22:10 | Link

Délre várva


Egy kicsit megnyugodott a férfi mondataira. És igen, továbbra is ott volt a sejtése, hogy a férfi valami rosszban sántikál. Emellett viszont komolyan gondolkodni kezdett azon az opción, hogy vele menjen.
Elhűlt arccal pillantott a férfira. Semmi pénzért nem maradt volna ott a teremben. Felpattant a helyéről, és a férfi mellé lépdelt.
- De figyelmeztetlek, hogy ha mégis ellopnál, akkor addig kiabálok, amíg el nem megy a hangom, vagy ki nem tesztek valahol - mondta fenyegető hangsúllyal a fiú. Rántott egyet hátizsákja pántjain, aztán elindult kifelé a folyosón.
Egy ideig csak bandukoltak egymás mellett, amíg mind a ketten lehiggadnak egy kicsit, aztán érdeklődő arckifejezéssel fordult a férfi felé.
- Mellesleg, mi a titok?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV


Charlie
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 63
Írta: 2017. június 20. 10:40 | Link

Csonka-Ramholcz Zsombor
beengedtek zenélni

Nekem már vége az óráimnak, de keresztapának még dolga van, a mama meg nem ér rá. Papa meg tuti, hogy nem jönne el értem, mert még mindig fél tőlem, szóval beveszem az egyetlen termet, amit úgy nagyon szeretek. Andine úgyis jön délután, mert ma nem koncertezik, és teljesen komolyan gondolta, mikor azt mondta, hogy itt is zenélünk tovább. Azt nagyon szeretem, és jobban is szeretek, mint beszélgetni, akkor félek, hogy valami hülyeséget mondok, és kiröhögnek, nem akarom, hogy megint rajtam röhögjenek, vagy szekáljanak.
Nem is viszem túlzásba az itteni barátkozást, hiába mondják azt nekem. Óvatosan nyitok be a zeneterembe, és nagyot sóhajtok megkönnyebbülésemben, mikor elsőre nem is látok ott senkit. Nem, a tanárokkal se igazán tudok beszélni, félek, hogy leszúrnak, mert elfelejtek egy házit, vagy valami. De annyi mindenre kell gondolnom, hogy a leckézés ebbe már egyáltalán nem fér bele.
Leülök a zongorához, táskámból kihalászom a kottákat, amiket még Dini adott oda. Jó, ezt a fajta házit nagyon szeretem, mert ezt legalább meg tudom csinálni. Meg tényleg szeretek zenélni, szerintem én is énekes leszek, mint Dini, és valószínűleg ezt már az egész család szépen el is fogadta.
Kinyújtóztatom a kezem, átfutva az első lerajzolt hangjegyeket, majd kezem a billentyűkre helyezem, aztán meg csak úgy megszűnik a világ, mint ilyenkor mindig. Nem tudom, hogy hallatszok, nem tudom, fülsértő-e a hangom, de ilyenkor ezekre egyáltalán nem gondolok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Másodikos diák


Bébi Bruce Wayne
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 513
Írta: 2017. június 20. 12:13 | Link

Charlotte


Éppen a folyosón sétált vissza az osztályba. Csak wc-re kéredzkedett ki, és biztos volt benne, hogy a legutóbbi szökése után pár perc után utána fognak jönni, ha nem megy vissza. De akkor meghallotta az egyik szobából kiszűrődő zenét. Egy ideig csak ácsorgott ott a folyosó közepén, és latolgatta az esélyit, hogy elmehet-e megnézni mi történik. Természetesen a kíváncsiság győzött.
Követte az angyali hangot, és csak hamar odaért egy teremhez, ahol egy lány énekelgetett. Teljesen egyedül volt. Ő pedig megállt az ajtóban, és onnan nézte. Gyönyörű volt az éneke, szinte teljesen elkápráztatta a fiút. És nem is akarta ezért megzavarni.
Csak ott állt, és hallgatta a lányt egészen a szám végéig.
- Ez gyönyörű volt - mondta elképedve, és mosolyogva egyszerre. Az nem zavarta, hogy most valószínűleg megijesztette a lányt.
- A hangod mint... - mint egy angyalé - akarta mondani. De aztán rájött, hogy ez talán túlzás, hiszen még nem is ismerik egymást.
- Márton vagyok - kapott észhez, és a lányra mosolygott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV


Charlie
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 63
Írta: 2017. június 20. 12:27 | Link

Márton?

Nem tart sokáig ez a nyugodtság. Csak míg végzek. Ilyenkor bezzeg gyorsan telik az idő, nem úgy, mint történelmen. Én azt nagyon nem szeretem, mert unalmas, és hosszú, és sokat kell tanulni belőle. A matekot már inkább, mert az érdekes, és valahogy jó érzés, ha magamtól meg tudok oldani egy feladatot, a tanárnak még csak oda se kell jönnie segíteni.
Mikor meghallom a hangot, ijedten rezzenek össze, és nagy szemeimmel az ajtó felé pislogok. Riadt tekintetem szerintem kellően kimutatja, mennyire nem számítatottam arra, hogy ezt bárki is hallani fogja. Még órák vannak, mindenkinek a teremben kéne lennie, csak a mi osztályunk mehetett haza, nem?
- Köszönöm - alig lehet hallani azt a vékonyka hangot, ami kijön belőlem. Teljesen meg vagyok illetődve, mert eddig csak a családom hallotta, és hát természetes, hogy nekik tetszik. Szerintem még akkor is azt mondanák, ha Dini nem foglalkozna velem, és tényleg szörnyű lennék.
- Charlie, nekednincsórád? - hadarom gyorsan, aztán zavartan le is hajtom a fejem, mert... talán nem kéne így egyből a közepébe vágni, mármint... nem tudom, hogy kell ismerkedni, sose próbáltam.
- Ja, szia - jut eszembe, hogy ezt elfelejtettem, és a szemeim is felcsillannak, csak mert eszembe jut. Most már teljes testemmel a fiú felé fordulok, hátha bejön, vagy valami. De ha nem, az sem gond.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Másodikos diák


Bébi Bruce Wayne
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 513
Írta: 2017. június 20. 12:36 | Link

Széphangúúú


A lány teljesen megilletődik, és ettől a fiú is. Mármint ő aztán nem akarta megzavarni a  barna nyugodt perceit, vagy a magánéletében vájkálni, csak érdekelte a hang forrása. És bármennyire is rosszul jöhetne ez most ki, egyáltalán nem bánta meg. A zene mindig is azok közé a dolgok közé tartozott, amit szeretett, és érdekelte. A kutya mellett ez volt a másik kedvenc tevékenysége, habár annyira nem értett hozzá.
- Öhm...de van... - vakargatta a tarkóját. - Én csak...meghallottam az éneked, és hát...elterelted a gondolataimat arról, hogy vissza kéne mennem - mosolygott. Ó igen, ez volt Márton élete első flörtszerűsége. Igazi nagyfiú lesz lassan. Lassan, de magabiztosan.
- Szia - sóhajtotta nevetve. Igazából mind a ketten elég furán festhettek, ráadásul egy külső szemlélő biztos kinevette volna ezt a beszélgetést, és ahogy fel volt építve. De ez zavarta őt a legkevésbé őt. Pláne, amikor a lány felé fordult. Nem csak a hangja, de a kinézete is angyali volt. És ez biztosította róla Mártont, hogy ő ugyan nem akar visszamenni az unalmas irodalomra.
Belépett a terembe, de persze nem túl közel a lányhoz. - Mióta játszol? Nagyon ügyes vagy - próbálkozott a maga ügyefogyott módján.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV


Charlie
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 63
Írta: 2017. június 20. 13:42 | Link

Márton?

Nagyon furcsa ez a helyzet, de az még furcsább, hogy a fiú még nem ment el. Két mondat után pedig általában visszavonulót fújnak az emberek, amit nem értek túlzottan, de nem is akadok fent ezen, csupán elfogadom.
- Ne haragudj, nem akartam - szontyolodok el, bűnbánó mosolyt eresztve meg. Mert én ezt rosszként fogom fel. Miattam nem ment vissza, és akkor lehet, hogy igazolatlant is kap, és büntibe kerül otthon, miattam. Ez azért szörnyű, ha tudtam volna, hogy ilyen előfordulhat, biztosan nem állok itt neki zenélni. Otthon csak Ash agyára megyek vele, mindig ezt mondja, de szerencsére sosincs otthon, vagy ha mégis, akkor ott van Franci is, és le-trompf-ol-ja. Igen. Ezt csak nemrég tanultam, és még így magamban is muszáj szótagoznom.
- Szia - én is felkacagok, és nem csak örömömben, mert így másodjára már sokkal bátrabban megy, hanem ezen az egész helyzeten. A felnőttek nem így csinálják, láttam, ők valamiért mindig tudják, mit kell mondani, és nem akadnak meg, vagy érzik magukat hülyén, mint én. Márpedig tényleg hülyén érzem magam, és félek attól, hogy rosszat mondok, és kinevet. Pedig jó fej. Jó fej? Most így elsőre az, de elsőre mindenki.
- Születésem óta - vonok óvatosan vállat, mert bárhogy is próbálkozok, épkézláb dátumot nem tudnék mondani. A zene valahogy minden emlékemben ott van.
- Apu barátja is énekes, ő tanít engem is, szerinte van tehetségem, de... én csak szeretem. Persze jó lenne, ha én is énekes lehetnék, de az még nagyon messze van, és Dini azt mondta, hogy ahhoz még sokat kell tanulni - vágok egy grimaszt, észre se véve, hogy bezzeg már megered a nyelvem, és milyen hamar.
- Te szeretsz tanulni? - vannak itt olyanok, akik igen és lepisszegnek, ha nem tudnak nyugiban lecót írni miattam, na őket aztán különösen nem értem. Én szívesebben csinálok bármi mást.
- Szeretnél velem.... - zenélni? Fejezném be, de aztán rájövök, hogy ez így nagyon hülyén hangzana, így csak arrébb ülök a székemmel a zongoránál, hogy Márton maga vágja le, hogy idefér, ha gondolja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Másodikos diák


Bébi Bruce Wayne
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 513
Írta: 2017. június 20. 21:37 | Link

Széphangúúú


Konkrétan megijedt, amikor a lány azt hitte, hogy ez valami rossz dolog. Elszúrta a mondatot valahol, ha így jött ki ez az egész.
- Nem, ne kérj bocsánatot - intett a kezével is nemet megerősítésképp - Én úgy értettem, hogy sokkal jobb itt. És...elvarázsoltál - próbálkozott újra, hátha így jobban megérti Charlie mit is akart igazából.
A furcsa köszönés után beljebb lépett. Eléggé a közepébe vágtak az ismerkedésnél, és hát...le kellett futni a normális köröket is. Kezdve a köszönéssel.
Csak úgy itta a lány szavait. Sosem találkozott még ilyen érdekes lánnyal.
- Igaza van, tényleg nagyon tehetséges vagy - mosolygott a kisfiú, aztán zavartan felnevetett. Nem szokta meg, hogy a saját közegében van. A nagyokkal könnyű volt. Nem voltak elvárások, csak hogy legyen jól nevelt, de ezt a dajkája már régen megtanította neki. Ezen kívül mindegy volt nekik mit mond, az mindig aranyos és jópofa. Viszont a lánnyal nem így volt a helyzet.
- Hát...nem mondanám. Inkább csak...akkor jó, ha értem. Vagy ha érdekel. Amikor kisebb voltam, mindig rákényszerítettek olyan dolgokra, amiket nem akartam. Kirillel most jobb - vont vállat a fiú.
- Én mostanság kezdtem el gitáron tanulni, de még nem megy igazán - ült le a lány mellé. - Amúgy semmilyen hangszerhez nem értek... - magyarázkodott. Egy picit még nézte a billentyűket, aztán a lány felé fordult. - Inkább játssz még nekem - kérte. Csak akkor tűnt fel neki, milyen közel vannak egymáshoz. Sose volt senkihez ilyen közel még, és ez kicsit megrémítette. És össze is zavarta.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV


Charlie
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 63
Írta: 2017. június 21. 19:34 | Link

Márton?

- Tényleg? Hát.... te is engem - mosolygok rá, mert azt hiszem, ilyenkor ilyesmit kell mondani. Ráadásul Marci göndör haja tényleg varázslatos, még apának meg Sebinek se volt ilyen göndör. És biztos vagyok benne, hogy az magától ilyen, nem csinál vele semmit.
- Köszönöm, te vagy az első idegen, aki ezt hallotta - zavart mosollyal az arcomon közlöm ezt vele, végigsimítva a zongora billentyűin, csak hogy ne lássa, mennyire zavarban vagyok. Nehéz ez, mert konkrétan ő az első ebben az iskolában, aki észre is vett, és nagyon nem akarom elszúrni, mert lehet, szépen elpletykálja majd, hogy mekkora szerencsétlen vagyok, és akkor itt se lesznek barátaim. Pedig most tényleg szeretnék, mert a család nagyon messze van, nem mehetek haza hozzájuk minden délután, ahogy azt régen tettem.
- Te Kirillel laksz? - pislogok rá, mert ez egy érdekes információ, és máris rokonszenvesebbnek érzem, csak mert az ő családtagja is itt tanít. Szerintem neki is szívás lehet, ha rájönnek. A tanár gyerekeket mindig szekálják, mert azt hiszik, velük máshogy bánnak.
- Én Thomassal, meg a nagyival... a nagyié a suli - harapok az ajkamba, és csak suttogni merem, mert nem akarom, hogy azt higgye majd, hogy direkt csináltam belőle hülyét, hogy nem mondtam el. Mert tuti, ha a nagyi is bejön ide, nem úszom meg szorongatás nélkül. És nem is igazán akarom, mert egyszerűen imádom azt a nőt.
- Az szuper. Azon is tudok játszani, ha szeretnéd szívesen segítek, meg adok pengetőt, meg tippet, hol érdemes húrokat cserélni. Budanekeresden van egy nagyon jó bolt, szerintem Kirill majd szívesen elviszi, ha arra kerül a sor, vagy ha nem, akkor beizzítjuk keresztapát - hirtelen eszembe se jut, hogy ez korai lenne, vagy valami, csak egy szikrázó mosolyt küldök a már mellém ülő Marcinak, mert úgy érzem, hogy máris barátok lettünk. Ez tényleg ilyen gyorsan megy? De kedvelem, mert aranyos velem, és szépen mosolyog.
- Figyu? Akkor inkább megmutatom azt - teljesen felpörögve pattanok le a székről, csak hogy elvegyem a gitárt, utána ugyan oda ülök vissza, fel se merül bennem ez a közelség. Csak pengetek párat eleinte, hogy megnézzem, nincs-e elhangolva, aztán játszani kezdek.
- Na? - most már kíváncsian vizslatom az arcát, mert tényleg érdekel, tetszett-e neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda