---

---

---

---

---

Bianchi
Az idióta...

tovább a hszhez...
Hé Te Ott!
Ez a hozzászólás enyhe káromkodást tartalmazhat, s hiába látsz mindennap cifrábbakat, a szabályzat értelmében fel kell hívjam figyelmed arra, hogy megtekintése csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott.
Mutasd Bánki, ne szórakozz!

Hát csak eljött ez a nap. Barnabás majdhogynem centit vágva számolta vissza, hogy mikor lesz vége a kirándulásnak. Mert, hacsak abból indul ki, hogy a kisebbik Bianchi milyen boszorkány üldözést hajtott végre - nyilván csak beképzelte..haha-, akkor bizony semmi jóra nem számíthat Nicotól. Pedig semmit nem tett! Semmit!
Kint az udvaron ácsorog, kellett neki egy kis friss levegő, s az eszébe sem jutott, hogy lesüllyednének óvodás szintre. Mármint abból a szempontból, hogy nyilvánosan szégyenítik meg valaha a másikat. Zsebre dugott kezekkel vizslatja a kinti, haldokló félben lévő életet, amikor is perifériás látásának köszönhetően érzékeli a veszélyt.
Bazdmeg, bazdmeg ez jön.
Az első, ami eszébe jut, hogy futásnak ered és elbújik a fa mögé, ahonnan Emily próbálta meglesni anno a Bianchi férfit.. de nem ostoba, hát látja, hogy Nico egyre közeledik és az ötlet már alapjaiban véve halott, tekintettel arra, hogy barátja a fán keresztül kapná el a torkát és húzná a fejét megannyiszor neki a fatörzsének.
Sicc Bianchi, sicc.
Még mindig csak oldalnézetből érzékeli, s ekkor eszébe jut, hogy de jó lenne, ha Ophelia a közelben lézengene, mert bizony bebújna a szoknyája alá. Remélve azt, hogy azért Nico csak nem nyúlkálna alá nyilvánosan a nőnek.
Sóhajt, mert tudja jól, hogy ez bizony veszett ügy. Aztán mikor meghallja negédes hangját a másiknak, meglepetten fordul felé. És fekszik. Pedig még a Csíp, csíp csóka hessegetését is be akarta vetni.
– Álljá’ már le! - szólal meg végül két ütés között, s hogy ne csak ott feküdjön, mint valami guminő, akit éppen basznak, védekezően emeli fel kezeit, ezzel egy időben meg a térdét is valahogy megpróbálja Bianchi hasa, gyomra, oldala bármilye felé lendíteni.
– Ember legalább ne az arcomat üsd, há’ randim lesz – azért üt ő is, ha éri, ha tudja. Szép is lenne, hogyha Nico úgy verhetné agyon, hogy Ő semmit sem tett ellene. Azért Bözsi néninek se okoz ekkora örömöt.

Bianchi.

Bianchi

---

– A kell az eléggé erős kijelentés haver – köhög egy sort fájdalmában, miközben megtapogatja a fontosabb testrészeit, hogy azok legalább megmaradtak-e. – Azért Ő nem az én szintem, ezért segített Emily – minden mozdulat fáj neki. Biztos benne, hogy ez a vadállat el is törte valamijét, aztán miért? Egy hatalmas félreértés végett. Bravó.
– Éééén – ül fel kissé nehézkesen, hogy lássa a másik arcát. – Szóltam a nőnek, hogy nem jó ötlet – nyekken párat miközben beszél, aztán megropogtatja sajgó csontjait. – Legalább kétszer mondtam neki, hogy szóljon. Ember… hát istenem, mintha a haverom lett volna ott – röhögi el magát kínjában. – Még le is basztam a ruhája miatt, komolyan…. Nem kéne ilyen ruhákban utcára engedned – igen, Bánki képes ebben a helyzetben is lebaszni a másikat, mert hát ebben már mi a szar lenne még gáz? Ennél lejjebb nincsen, mint amit az imént műveltek.
– Körülbelül öt perc után eljutottunk oda, hogy mi vagyunk a világon a legantikompatibilisebb emberek ééés arról szólt az egész, hogy szedjem össze magam és ne legyek olyan gyökér, mint te voltál - röhög újfent, mert ezen is csak azt lehet. Itt van a földön két fickó, akik hatalmas gyökerek az ilyen csajozós akármiben és verik egymást, tök alaptalanul. Mert ez tényleg alaptalan. Soha nem nézne Emilyre úgy. Még akkor se, ha nem Nico nője lenne.

Bianchi

---

- Ugyan haver. Szeret téged, csak rólad beszélt, komolyan mondom már kezdett komikus lenni, azt hittem még a hasábburgonyáról is te fogsz eszébe jutni és szerelmet vall neki - s ha visszagondol, talán nem is sok kellett volna ahhoz, hogy ez tényleg így történjen. Emily odavan ezért az emberért, ezt még a vak is látja, s hiába nem vállalhatják fel nyíltan a dolgot, Bánki biztos benne, hogy gyakorlatilag mindenki tudja mi van velük, hiszen csak rájuk kell nézni.
- Tény, hogy néha elég buzisan öltözködsz - vigyorodik el, de abban a pillanatban nyekken is. Karma te mocsok… Nyilván csak viccnek szánta, nem kell még jobban kínozni szerencsétlent.
- Ne szaladjunk már ennyire előre, volt vele egyetlen egy nemrandim, utána meg elfelejtettem, hogy megbeszéltük…. Nem hiszem, hogy ezek után bármi esélyem is lenne még valaha nála - sajog mindene, üvölteni tudna a fájdalomtól, mégis mondandója végén elneveti magát. Akkora gyökér és szerencsétlen, hogy azon sem lepődne meg, ha Ophelia ezentúl sarkon fordulna inkább, amikor meglátja. Hiszen ki akarna olyannal bármit is kezdeni, aki az első alkalommal nem fogja fel, hogy amúgy csak ketten lesznek, második alkalmat pedig úgy elfelejti, hogy ráadásul egy másik nőszemély társaságában találja otthon a delikvens… Igazi főnyeremény ez a Bánki az tuti, mondjuk úgy hogy az arany málna díjjal ér fel.
- Hagyjuk is, bassza meg de fáj mindenem - lassan feltápászkodik, s némi dölöngélés, nyekegés, pár könnycsepp elfojtása után, Nico fölé kerekedik és nyújtja neki a kezét. - Hát nem szívesen lennék az ellenséged, te fasz - ha az olasz elfogadja felényújtott kezet, segít neki felkelni és jól megpaskolja a vállát, hogy érezze a törődést. - Sajnálom haver, komolyan. Én azt hittem tudod… Kibaszottul sajnálom - s tényleg. Ő nem akarna gyakorlatilag senkinek sem rosszat, főleg nem a legjobb barátjának, hiszen semmi haszna nem lenne belőle. Bánki az a típus, aki ha vitába vagy kellemetlen helyzetbe kerül, inkább mindent otthagy.. Ez pedig egyszer biztosan rosszul fog elsülni, utána meg majd nem győzi kapkodni a fejét.

Annus és Karola kisasszony  

Barnabás teljesen jól van, vagyis ezt mutatja. Fáradt, fáj mindene, olyan nyuggernek érzi magát, aki már ledolgozott száz évet és kirángatták a megszokottból. Pedig az Ő ötlete volt, mondjuk akkor még azt hitte, hogy előtte jól ki tudja aludni magát, de ez a napokban nem jött össze.
Annievel szemben nincsenek aggályai, nincsen benne tüske, illetve annyira nem emlékszik semmire a hazatérésből, hogy reggel mikor felkelt, örült, hogy otthon van. SEMMIRE se emlékszik, kérdezni meg inkább nem kérdezett, mert Annie olyan szemekkel méregeti mindennap, mintha minimum hat tevét és nyolc ökröt hozott volna haza, meg egy asszonyt. Pedig ilyet határozottan nem tett. Legalábbis reméli, hogy nem.
- Locsolóknak? Mert olyanok is jönnek? – néz kissé meglepetten és ijedten Annie asszonyságra. Hát mikor Karolát magához vette, akkor ilyennel nem számolt. SŐT. Mikor Anniet magához költöztette akkor sem számolt ilyennel. Hát jó, hogy nem egyből lánykérésre jönnek.
- Leginkább aludnék – néz mosolyogva a lányra, majd mikor érzékeli, hogy elindulnak felé az első szülők, Anniet és Karolát az egyik asztal felé terelgeti.
- Jó lesz itt, csak dolgozzunk nagyon, hogy ne kelljen szülőit tartanom – huppan le, Karolát meg az ölébe veszi, Anniet maguk mellé húzza és nézi a színezőt. Hát ez fenomenális buli lesz számára az biztos.

Annus és Karola kisasszony  

- És ugyan mi a szentszarnak kell Karolának piros tojás, amikor még csak két éves? Milyen termékenységi rítusról beszélsz, jézusom Annie, ijesztő vagy – csattan fel talán kicsit hangosabban a kelleténél. Sok apuka és anyuka néz feléjük, s rajtuk is látszik a döbbenet. Mondjuk az kérdéses, hogy Barnabás miatt vagy a szavak miatt..
- Beleváglak én a medencébe, azon ne múljon, csak utána ne hápogjál – rázza meg a fejét még mindig ciccegve. Termékenység az, jó hogy nem egyből menstruáló nőket állítanak ki a kertjükbe nyuszinak öltözve.
- Öltáncot lejtesz? Vagy termékenységit? – akkor maradjanak már témánál. Hát nem érti, mit akar tőle a nő. Tényleg nem tudja, mi van ma vele, de olyan mintha a bolondját járatná és még élvezné is, miközben valami rejtett üzenetre akarná felhívni a férfi figyelmét. Barnabás ezt nem éli. Egyenesség az kell neki, de többször már nem hajlandó hangoztatni, úgyis örül, hogy egyáltalán ki tudtak jönni így hármasban ide. Kell ez nekik, mert a négyfal között folyamatosan érzi a feszültséget, meg a ki nem mondott szavakat. Utálja az egészet.

Annus és Karola kisasszony  

- A masszázs rész kifejezetten tetszik – jegyzi meg csak úgy mellékesen. Hát hol siklottak el ennyire, hogy a lány nem feltételezi róla, férfiról, hogy tetszene neki a masszázs? Oké, tudja hogy az állapot, amiben hazaért, eléggé röhejes és kiakasztó volt, de ő úgy véli 1-1.. Mondjuk, amit Annie csinált, azért merőben másabb pont, akkor legyen 1-2 a lány javára..
- Milyen kérdést Annie? –néz a másikra egyszerre bosszúsan és meglepetten.
- Jézusom a több napja tartó szarság egy olyan kérdés miatt van, amire nem is emlékszem? Istenem, nők – mennyivel egyszerűbb nélkülük. Soha nem fogja megérteni, hogy a nők hogyan képesek pörögni valamin, amiről amúgy egyértelműen lerí, hogy a másik azt se tudja, hogy volt. Utálja ezt, kifejezetten rühelli, mikor ilyeneken kell végigdöcögni, ahelyett, hogy egyenesen megbeszélnék. Ha most Karola nem az ölében ülne, akkor valószínűleg távozna, de mivel a kislány elég nagy gát ebben, így csak nézi Anniet és vár. Várja, hogy mi fog ebből kisülni, mikor robban fel valami. Mert, ha az elmúlt napokat nézi, akkor bizony valami durvát kérdezhetett, hiszen bűnhődik azóta is.

Annus és Karola  

Nevetnie kell. Ez egyszerűen annyira hihetetlen, hogy már nem is tud rá mit mondani. Annie itt feszeng egy kérdés miatt, amiről Barnabás azt sem tudta, hogy létezik, majd közli, hogy felejtsék el.. Hát ez könnyű lesz, mert senki emléke nincsen róla. SEMMI.
- Annie - nyúl a lány kezéért, már amennyire ez lehetséges úgy, hogy Karola az ölében ül.
- Olyan dolog miatt viselkedsz ilyen rohadtul idegesítő és hisztis picsa barátnőként, amire nem emlékszem. Hidd el nekem, ha valaha meg fogom kérni a kezed, arra én is és te is biztosan életünk végéig emlékezni fogunk. Könyörgöm változz vissza az aranyosan idegesítő lánnyá, akit megkértem, hogy költözzön hozzám, mert menten sírva fakadok, ha folytatod ezt a terror - végig a lány szemébe néz. Biztos benne, hogyha tényleg megkérte Annie kezét az nem csak valami hirtelen jött baromság volt. De Barnabás nem az a féle ember, aki részegen, fél szavakkal akarja majd egyszer megkérni bárki kezét. Ő megadja az ilyeneknek a módját, mégha esetleg nevetséges is lesz a jelenettől..
Karola szerencsére lassan kimászik az öléből, így van esélye feldoldgozni Annie újabb remek kiejtését, ami a prosztata gondokat pedzegeti..
- És ha feláll a farkam miközben maszírozol, akkor azt is lekezeled álmomban? - teszi fel higgadtan, szemrebbenés nélkül a kérdést. Ha Annie zavarba hozhatja ennyi ember előtt, akkor ő is megteheti vele, így közelebb hajol, hogy a lány fülébe súghasson.
- Már a gondolattól is szűkebb a hely odebent - búgja édesen, majd nyom a lány, remélhetőleg vöröslő arcára egy puszit.

Annus  

A lány hozzá közelebb eső kezét megfogja és kezei közé veszi. Hüvelykujjával kezdi el simogatni, miközben fűrkészi a másik arcát. Szép, gyermekien bájos, mégis mostanában jobban kimutatja a nőt, mint azt Barni tolerálni tudná. De akármennyi borsót is tör az orra alá, a férfi tudja jól, hogy tökéletes választás volt.
- Mond csak Annie, ha merevedést tapasztalnál, mit kezdenél vele? - határozottan nem ez az a hely, ahol ezt meg kellene vitatni, de Barnabásnak annyira tetszik, hogy Annie a saját csapdájába sétálva lett ilyen rákvörös, hogy kénytelen kihasználni. Gyerek meg amúgy sincsen a közelükben, hangja elég halk ahhoz, hogy csak ez kizárólag az hallja kérdését, akinek szól. Kíváncsi, nagyon is kíváncsi, hiszen eddig ilyen helyzetbe nem kerültek. Ő maga mindig igyekezett elkerülni, amióta meg tudja, amit tud.. Hát talán még csókot is alig váltottak.. Így csoda, hogy egyáltalán társalgnak erről.

Annus  

Mondaná a lánynak, hogy majd ő segít neki, ha odajutnak. De mindketten tudják, hogy most még messzebb vannak ettől, mint amikor még nem is ismerték egymást.. Hosszú út van még addig, az egyszer biztos.
- Tudod Annie, az a baj, hogy néha azt hiszed rólam, hogy egy tini fiú vagyok - néz mosolyogva a másikra.
- Nem provokáltalak volna ezzel, ha nem kezdesz a prosztatáról beszélni - rázza meg nevetve a fejét.
- És azért ilyet odaszúrni, hogy a nők az életemben.. Övön aluli volt, amin be is sértődhetnék és akár itt is hagyhatnálak miatta, hogy aztán esdekelve fuss utánam és mindenki előtt kelljen könyörögnöd, ezzel magadat alázva. De az a helyzet, hogy én már kinőttem ezeket a játszmákat, így arra se teszek megjegyzést, hogy tapasztalt vagy tapasztalatlan vagy-e, mert az a múltad.. Pedig megtehetném - végig a lány szemébe néz. Ez nem kioktatás, csak közlés. Annie nőként képes múltbeli dolgokat felhozni, akár olyat is, amihez semmi köze, amiről nincsenek teljes információi. Barnabás pedig, Annie szerencséjére, nem kezd el ezzel mélyrehatóan foglalkozni, mert akkor bizony az egész előkészítő tőlük zengne. A férfinak pedig még kell ez az állás, itt jól érzi magát.
- Nos, szeretnél még felhánytorgatni valamit, amire nem emlékszem, esetleg amin te se voltál ott? - kérdezi nyugodtan, még mindig mosolyogva.

Annus  

- Hát akkor Annie, erre csak azt tudom mondani, hogy reméljük, megtalálod az igazit - feszül be egy kissé, s hangsúlyából is érezni lehet, hogy oké, ez itt most nagyon nem oké. Eddig nem gondolta azt, hogy ő amolyan átmenet lenne a lánynak, mert akkor magához sem költözteti, na de ezek után.. Ezek után aligha hinné azt bárki is, hogy ő lenne az igazi.
Kezét elhúzza, egyre kellemetlenebbül érzi magát, feszeng, nem akar tovább itt ülni a lány mellett. Tekintetével Karolát keresi, s mikor kiszúrja, már indulni is akar oda, de Annie ismét szól egy olyat, amitől Barnabás erei a homlokán elkezdenek kidagadni.
- Maradj csak kislány, lébecolj nálam, aztán, ha megvan az igazi, majd neki nő leszel – igen, még mindig ezen az igazin pörög. S valószínűleg jó ideig is fog, amit egyikük sem fog a végén szeretni, vagy megköszönni a másiknak.
- Nem kell, megkeresem Karolát – s már áll is fel úgy hagyva ott Anniet, hogy innentől felőle el is lophatják, mert nem lát a hülyeség ködén át semmit. Most éppen nem felnőtt, most ő is egy tinédzser gyerek, de éppen nem érdekli. Ahogy az sem, hogy Karola igazából teljesen a másik irányba van, mint amerre ő megy. Levegő meg kávé kell neki ebben a pillanatban, így azt kezd el kutatni.

Annus  

Sértődött tini, ezzel lehetne legjobban leírni azt, hogy Barnabás kívülről miképpen festhet. Valószínűleg felgyűlt benne minden, amióta Annie közölte, hogy már régen nem kéne élnie. Okos felnőttként - irónia -, fogta magát és lelépett. Céltalan indult el, végül Fanninál kötött ki, ki hasonszőrű hozzá és akinek el tudta sírni bánatát.
Most ostobának érzi magát. Egyrészt azért, hogy itt vannak, másrészt azért, mert Annie rohadtul nem őt keresi, mint kiderült. Nem érti ezt az egészet, nem érti miért kapja folyamatosan ezt a nőktől, amikor ő nem akar mást, csak szeretni és szeretve lenni.
Éppen sikerül egy kávét szereznie, mikor meghallja Annie édesen csilingelő hangját. Lassan fordul felé, s a kezében lévő szőke kislányt meglátva, még hülyébbnek érzi magát, hiszen elméletileg őt indult el megkeresni.
Hallgatja a másikat, szemöldöke olykor felszökken, hiszen ez tényleg nem olyan téma, amit a gyerek közelében kéne megvitatni. Így is sok esély van rá, hogyha egyszer lábai a földet érik, akkor majd rohan valamelyik pajtásához és a saját kis nyelvén ecsetelni kezdi, amit hallott. Na az aztán elég kínos lesz.
Mikor Annie azt mondja szereti, szíve sajogni kezd, halkan fel is szisszen. Elér minden szó az agyáig, talán fel is fogja, de nem tudja mit mondjon, így csak áll és nézi a lányt.
A lányt, aki nő. Akivel tényleg bárki szerencsés lenne. Aki hiába gyerekes néha, mégis igazi felnőtt. Akinek forgalmazási készsége talán egyenlő a nullával, mégis mindig megérteti magát. A lányt, aki szereti. Aki iránt minden tiltakozása, aggálya és a kor ellenére, egyértelműen gyengéd érzelmeket táplál. A lányt, aki miatt komor, morcos ábrázata lassan szelíd mosollyá válik.
- Igazából, nem tudom mit kellene mondanom Annie - vakarja meg zavartan a tarkóját. Nyilván azt, hogy ő is szereti és nem lesz baj, megoldják és a többi. De míg nem érzi százalékosan ezt, nem fogja kimondani. Megingott a bizalma és még mindig van némi sötétség az egésszel kapcsolatban számára, így míg tisztán nem lát, el sem fog valószínűleg újra indulni az a bizalmi lánc, amit szépen lassan építgettek hosszú hetek óta.