A tanodához alacsony kerítés tartozik csak, senki sem gondolná, hogy rossz szándékkal közelítené meg bárki is. A kerítés inkább csak azt szolgálja, hogy a kisebbek ne kószáljanak el. Elől nem sok hely van, ezt tavasszal önkéntesek és tanulók virágokkal ültetik be. Hátul azonban nagy kert van, gyümölcsfákkal, és rengeteg fajátékkal. Van hinta, mászóka, csúszda, homokozó, annyi, hogy mindenki kényelmesen tud játszani. Tudnak labdázni is, de van lehetőség arra is, hogy pokrócot hozzanak ki magukkal, és azon olvassanak, kártyázzanak vagy beszélgessenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=760810#post760810][b]Celestyna M. Westwood - 2019.06.08. 20:33[/b][/url]

Nem sok ember mondhatja el magáról, hogy bejárta a világ negyvenkét sarkát, de én az esküvőm másnapja óta egy percet, nem sok, annyit sem töltöttem otthon. Persze, hiányzott az Előkészítő, meg Stella is nagyon, de voltak dolgok, amiket nem söpörhettem a szőnyeg alá. Megnéztünk pár művészetis jelentőségű helyet, meg fesztivált, végre jártam Burmában (!!), de összességében a legfontosabb úgyis az volt, hogy kivel voltam és miért.
- Nem tudom, őszintén. Aggódom kicsit - bizonytalanodtam el, a kisfiút figyelve, mert hallottam már ezt-azt a napokban, de nem állt össze a kép. Vagy a családban volt zűr, vagy a többiek bántották, vagy valamit nem élt meg jól, ebben biztos voltam.
Kicsit lógáltam a lábamat a pad szélén ülve, hiányzott a világítós cipellő, de a mai szerelésemhez nagyon nem passzolt, így csak visszatettem a szekrény aljába. Az idő legalább szép volt.
- Ms Fisher? Mi történt a távollétemben? Kérem tájékoztasson - dőltem hátra a padon, széttárva a karjaim a háttámláján, már-már madame-osan elterpeszkedve az ülőalkalmatosságon. Tényleg sok dologról lemaradhattam, jóformán nem éltem a technikával, pár fotón és kötelező híváson túl. Csak a pillanat volt a fontos. - Férfi fronton? Minden rendben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=760813#post760813][b]Celestyna M. Westwood - 2019.06.08. 21:01[/b][/url]

- Mióta ilyen? - mert ugye, nekem most nem egy vagy két nap maradt ki, hanem teljes hetek, amik nem könnyítik meg a dolgomat azt illetően, hogy ki és mióta is furcsa. Gergő, mikor elmentem, szófogadó volt, ma meg háromszor kellett rákiabálni, hogy ha még egyszer kezet emel Adriánra, be lesz küldve a sarokba és nincs uzsi. Pedig az a gyerek még nagyobb is mint ő, erre nem nekimegy?
- Jaj, csak nem nőttetek fel? - nevettem el magamat kicsit. Mert bár én épp csak hogy megházasodtam, évek óta nem éreztem magam ennyire boldognak, fiatalnak és gondtalannak. Úgy élni, mintha a holnap nem is létezne, az élet egyik legszebb dolga.
Az a ház nem volt rossz, bár az életem rövid részét töltöttem ott ténylegesen. De kényelmes, nem is drága, jó helyen van és békés. Már, mikor Gabe épp nem fordítja ki a világot a négy sarkából. De ő már Pesten volt, Stellával.
- Zaklató volt, vagy mi? Melyik szobába költöztél be? - kérdeztem kíváncsian, felhúzva az egyik térdemet a padra, a lábamat a másik alá ékelve. Szerintem azok a szobák kisugárzással rendelkeznek, mindegyikben mást hoz a sors. - Nemsokára diplomaosztó. Annyira fura végezni.
Sok dolog történt, mint az, hogy apácska végre beadta a válókeresetet, úgy tűnt, anyámmal végleg elválnak útjaik. Talán én vagyok az első gyerek, aki ezért hálát érez.
- Mit szeretnél hallani? - kérdeztem, miközben az egyik meglehetősen kókadt növényre  néztem a mellettünk lévő cserében. - Most nézd meg, még ezt sem tudják rendben tartani...
A futóeper leveléhez értem, éreztem, ahogy az ujjbegyeim áthűlnek, majd szinte az egész kezem, minden apró csepp nedvességet érzékelve a szárában, a lényében. Vizualizáltam, ahogy a szanaszét álló indák a kaspóba tűzött fémre fűződnek és előbb csak egy-egy levél rezzent meg, majd lassan felkúszott az elképzelt helyére.
- Sokkal jobb. Mármint, itt még egy futóeper sem marad életben, ha az ember pár hétre kiteszi a lábát? - néztem bizonytalanul Milliere. - Ugye minden gyerek megvan?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=760820#post760820][b]Celestyna M. Westwood - 2019.06.08. 22:00[/b][/url]

- Remélem semmi komoly nem történt, nem ezt érdemli. Ő az akinek nem láttuk az apját, olyan mint Columbo felesége?
Akad egy-két ilyen szülő, a legtöbb gyerekért fixen egy ember jött, a másik szülő csak ritkán jelent meg.
a kapcsolatuk Blackkel sok minden volt, csak egyszerű nem, szóval kicsit olyan furcsi volt ez nekem, de nem lepett meg, hogy most stagnálnak.
- Nem halad a kapcsolat semerre? - kérdeztem kíváncsian, oldalra billentve a fejemet. - Oh. Volt köztük valami?
Mert ugye ez a kérdés adja magát, ha ennyire rühelli őt Emily, akkor már ott valami komoly gond akadhatott. Ő alapvetően nem egy rosszindulatú lány, ami Valery mellett elég váratlan fordulat.
- Rád? Vagy a pasidra? - Már, ha ez a jelző egyáltalán érvényes rájuk. Nem akarok én senkit felcímkézni.
A fehér szoba nem lepett meg, bólintottam is egyet, nyugtázva a dolgot rendesen. Az ajkán harapdálva húztam feljebb a csizmám szárát, majd a gyerkőcöket figyeltem kicsit.
- Nagyon sok dolog történt, de úgy éreztem magam, mintha megint 16 lennék. Mintha ez az egész szar, az a kimaradt több, mint 8 év meg sem történt volna. Fura helyeken aludtunk, volt sátor, volt fában kialakított szállás... - billegtem ültömben kicsit oldalra, mielőtt még kiszúrtam volna a rendetlen bokrocskát ott az udvaron. Legalább nem lett ültetve semmi olyan növény, ami mérgező. Fejlődőképes az iskola.
- Axelt kellene látnod, mikor fest... Gyönyörű - ábrándoztam el egy pár pillanatra, mielőtt még visszanéztem volna rá. - Oh, úr isten, az a házi, amit ide sütnek? Te jó ég, remélem valaki beteg, mert nekem kell egy.
És abban a pillanatban meg tudtam volna halni egy olyan csigáért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=760840#post760840][b]Celestyna M. Westwood - 2019.06.09. 15:06[/b][/url]

- Van egyáltalán apja? - Abszurd kérdésnek tűnik, mert mindenkinek van elvileg, de lehet, hogy az anyja örökbefogadta, vagy mesterséges úton fogant, ez már csak egy ilyen fura világ, amiben élünk. Egy időben én is gondolkoztam rajta, hogy majd egyszer, mikor az életemben minden sínen van, örökbefogadok egy kicsit. Aztán valahogy ez az elképzelés csak elszállt.
- Nem hiszem, hogy ez változtat bármin is - ráztam meg a fejemet, bár én vártam anno, méghozzá nem is keveset. Igazából most is, mielőtt még újra összejöttünk volna, hetek teltek el.
Vannak nagyon furcsa nők ebben az iskolában, mármint, persze, máshol is, Apu jó ideges is volt rám, mert miért lakom együtt Meghannel, ha egyszer tudom hogy ő olyan barátnős. Vigyázott rám, nem? Akkor meg?
- Rádmozdult? Jaj, fúj. Legalább szép? - kérdeztem elgondolkozva. Mert akkor ugye lehet bók is akár, de ha nem, akkor csak nagyon kínos, meg undi, jobb is, ha nincsen erőltetve a dolog. Láttam az arcán, hogy figyelte Gergőt, volt benne valami furcsa, de nem tettem szóvá, csak a kezem a pocakomra csúsztattam pár röpke pillanatra. - Jaj az nem jó. Pedig te türelmes lány vagy...
Legalábbis gondolom, nem hiszem, hogy annyit változott volna azóta, hogy eltűnt az életemből nem is kevés időre. Megesik az ilyesmi, lehet, hogy azóta mégis, annyira nem zavartattam magamat a dolgon, helyette inkább figyeltem a gyerkőcöket.
- Mindent is. Nem, rendesen kialakított volt, de a csipkebody mindent is feljavít - mosolyodtam el sokatmondóan, mert bár szerintem igen türelmesek voltunk sokáig, meg tudunk viselkedni, néha csak egymásnak kell esni. Ilyen ez.
- A legfinomabb az egészben, hogy nem nekünk hozzák, attól tartok. Duh, de meg tudnék most enni egy rántott marsszeletet is. Beszélnem kell Dustinnal erről - A gyomrom hangosan megkordult, mintegy megerősítve az állításomat. Jézusom, éhen halok. - Te szoktál bizarr dolgokat enni?