36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2016. december 25. 12:44 | Link

Laura

Végre esik a hó és itt a szünet is! Nem mentünk haza, mert valami közbejött anyának és apának. Az új anyukámnak és apukámnak. Olyan jó két kedves és szerető felnőttnek azt mondani, hogy anya és apa, hogy az hihetetlen. Az első pár nap nagyon furcsa volt. Ahogy lett egy saját szobám, aminek a falszínét én választhattam meg. Ruhákat, játékokat és könyveket kaptam, és a nővéremmel, mert bizony nővérem is lett nekem, együtt örömködhettem minden nap. Nagyokat sétáltunk, és nevettünk, és rájöttünk, hogy nagyon sok mindenben hasonlítunk. Most már a nagy iskolától se félek annyira, ami fent van a hegyen, tudom, hogy jövőre, amikor beosztanak, jó házba fogok kerülni, és hogy minden rendben lesz. Megtaláltam a helyem a mágusvilágban, és ez egyszerűen csodálatos.
Viszont a karácsony az most nagy szívás, mert anyáéknak el kellett utazniuk, így majd utólag fogunk karácsonyozni. Addig Polett a nagy iskolában van, én pedig az előkészítőben. De persze nincs okom panaszra, hiszen itt is kaptunk nagyon sok szép ajándékot Thomas bácsitól. Ma reggelre pedig egy hatalmas réteg friss hó hullott le, olyan nagyon sok, hogy szinte vakítóan világos volt a szobámban már korán reggel. Alig vártam, hogy végre túlessünk a reggelin, a délelőtti foglalkozásokon és az ebéden, hogy eljöjjön végre az egy óra, amikor vastagabb nadrágot, sálat, sapkát és kesztyűt húztam, és elindultam ki, ide, ahol most vagyok, hogy végre felépíthessem az idei év első hóemberét. A legtöbben, azok közül, akik itt vannak, hógolyóznak. Egy kicsit én is játszottam velük, de kiestem a csata elején, így ház ahelyett, hogy néztem volna a többieket, nekiálltam a hóemberemben. Az alja már megvan, a végén már nagyon nehezen tudtam venni a levegőt, olyan nagy lett a pocakja. a törzse már kisebb lesz, de félek, hogy egyedül nem tudom majd felemelni rá. Lassan kész, mindjárt odaérek az aljához.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Vörös Laura
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 84
Írta: 2016. december 26. 13:49 | Link

Lili

A szünet csak most kezdődött, de már alig várom, hogy hazamehessek. Kicsit eltolódik az ünnep, bár nekem csak pár nappal, szóval egyelőre semmi problémám sincs.
Az ablakban ácsingózva nézem az udvart, a havat, ami remélem, fehér karácsonyt fog okozni, és azon gondolkodom, mennyire fogom teletömni a bendőm mézeskaláccsal, forró csokival, és anya imádott halászlevével. A többi meg nem számít.
El is bambulok, elég rendesen, és arra eszmélek fel, hogy nagyon melegem van, na meg hogy kint épp épül egy jókora hóember, amit valaki egyedül épít. Engem meg kihagy a buliból. Pf. Eh.
Nem kell ám nekem se sok, rohanok öltözni, sapka, sál, kabát, bakancs, kesztyű, mindezt négy körben, mert mindig elfelejtek valamit magamra húzni, így közel 10 perc múlva tudok csak rohanni a szabad levegőre.
Lili szenved szegény szoborral, így rögtön segítek.A hatalmas gombóc másik oldalára sietek, és együtt próbálom vele emelni, felette vagy mellette kikukucskálva, és vigyorogva.
- Sok kicsi sokra megy.
Picik vagyunk, kicsit talán erőtlenebbek is, mint egy nagy, iskolás "felnőtt", és nekünk össze kell tartani. Na meg pont neki ne segítenék? Ugyan...
Remélem, együtt emeljük rá az utolsó testrészt, összeütöm a két kezem, lepaskolom a kesztyűmről a havat, és máris kezdhetjük a díszítést. Orr, szemek, száj, sál, gombok, minden, ami kell. Önállósítani magam viszont nélküle nem akarom, mégiscsak az ő kútfőjéből származik a mostani program.
Hozzászólásai ebben a témában
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. január 4. 20:29 | Link

Laura

Éppen feladni készülök a küzdelmet a hatalmas hókupaccal szemben, amikor hirtelen segítségem akad, és Laurám széles mosolyát pillantom meg a másik oldalon. Szavak nélkül, de hálás pillantásomból egyértelműen kivehető, hogy nagyon hálás vagyok neki azért, hogy most itt van, és segít nekem. Igazán jó barátnőm már vagy két éve, jobbat nem is kívánhatnék, így hát mikor az utolsó rész is felkerül, lelkesen megölelem, amitől lehet, hogy szegény frászt kap, én viszont örülök, hogy itt van velem. Bár nem biztos, hogy a kirohanásaimmal tud mit kezdeni.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Annyira szuper, hogy segítettél!
Lelkesen nézek rá, majd a következő pillanatban már perdülök is, és elröppenek a hinták felé, ahova lepakoltam a díszítőket. Először a lyukas lábost, meg a benne lévő répát és régi sálat hozom oda, letéve Laura elé, majd visszalépve a seprűt is elhozom.
- A nagy iskolában te fogsz kviddicsezni?
Ez a seprű persze nem alkalmas rá, nincs megbűvölve, és ha meglenne, akkor is életveszélyessé kellene nyilvánítani, mert ahány szála csak van, annyi felé állnak jelenleg. Nem biztos, hogy ezzel profi kviddicses is messze jutna, vagy éppen de, de biztos, hogy nem oda, ahova jutni szeretne. Én nem hiszem, hogy fogok, eléggé félek a durvaságoktól, és a nagyok mindig azt mesélik, hogy veszélyes sport, meg, hogy tele vannak kék – zöld foltokkal. Én olyanokat nem szeretnék szerezni, úgyhogy nem is nagyon kísérleteznék.
- Szerinted melyik házba kerülünk majd?
Csacsogok tovább, miközben kiveszem az edényből a sálat, és a nyaka köré igazítom úgy, mint ahogy mostanában a nagyfiúk hordják, olyan bedugósan. Azt mondjuk nem tudom, hogy a seprűt miként juttatjuk még át a testén, de majd kitaláljuk, nem vagyunk mi olyan elveszettek.
- Nem kéne kezed meg lábakat csinálni neki?
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Vörös Laura
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 84
Írta: 2017. január 4. 23:21 | Link

Vigyorgok a hókupac mögül, immáron a kész golyóhalmaz másik oldaláról, és lihegek, mintha most futottam volna le egy teljes kört a suli körül. Kipirult orca, csillogó szemek, izgatottság. Így jó. Az első hó...
Felveszem a répát és feldobálom a fejre, középre, és néhány követ is túrok, hogy szép, mosolygós szájat, meg nagy szemeket is tudjak neki adni, hogy kis híján megszólaljon.
- A-a. Nem hiszem. Inkább táncolok és zenélek, de ez nem lehet újdonság.
Sosem vonzott a seprű, bár repülni majd szeretnék megtanulni. Izgalmas lehet szelni a levegőt, és olyan szabadnak lenni, mint a madár. Fordulok, perdülök néhányat, a kezeimet úgy legyezve, mintha a repülő szárnyai lennének, és futok két kört a művünk mellett.
- Még sosem gondoltam ebbe bele. Mindegyik jó lesz. Nagyok között leszünk, aztán mi is nagyok leszünk egyszer, mellettük, és akkor ránk fogják azt mondani majd, hogy "Húú, nézzétek, ott vannak a nagyok. Olyan akarok lenni, mint ők...".
Megvonom a vállam, vigyorgok továbbra is, majd jöhet a lábas. Kicsit ferdén, a feje búbjára. Olyan kis elegáns azzal a sállal.
Nekiállok Lilivel kezet, meg lábat gyártani, bár inkább hasonlítanak hatalmas hurkákra, semmint végtagokra, ezeket viszont könnyebb a helyükre igazítani.
- Mit gondolsz, ha megkérnénk valamelyik felnőttet, hogy csináljon bele életet, segítene nekünk?
Teszem fel még izgatottabban a kérdést, majd Lili mellé állok, és vele csodálom azt a remekművet, amit megalkottunk alig egy fél óra-óra leforgása alatt.
Hozzászólásai ebben a témában
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. január 6. 18:35 | Link

Laura


- Nem valóban nem az.
Mostanában mondjuk mindenkitől megkérdezem, hogy fog-e. Nem tudom miért, hiszen engem pont nem érdekel a kviddics, de a nagyok, akiket hallok, mindig a kviddicsről beszélgetnek, és olyan, mintha minden nagy kviddicsezne. Én csak nem akarok kilógni a sorból, azt akarom, hogy majd ha felkerülök a nagy iskolába, ne tudjanak rám ujjal mutogatni, mert én nem csinálok valamit, pedig mindenki más igen. Viszont egyre többen mondják, hogy nem fognak kviddicsezni, és ennek titkon nagyon örülök, hiszen nem én leszek az egyetlen.
- Engem elkezdett érdekelni a színészkedés. Szerinted jó lennék benne?
Végre eljutottam arra szintre, amikor a minden érdekel helyet ott tartok, hogy vannak dolgok, amik jobban érdekelnek, mint mások. Ez azért nem rossz. Azt hiszem elkezdett kiforrni a személyiségem. Saci néni használta ezt a múltkor, és annyira tetszett, hogy megjegyeztem. Mindig magam elé képzelek egy nagy adag bugyogó húslevest, persze rendre éhes is leszek tőle.
- Alig várom már, hogy valaki olyan akarjon lenni, mint én! Képzeld el, milyen menő lesz, mi leszünk a példaképek. Nagyok leszünk, okosak, és mindenki tudni fogja, hogy kik vagyunk. Persze előtte nem lesz könnyű, hiszen a gólyákat mindenki csúfolja meg megvicceli, de amikor már másodikosok leszünk, az nagyon jó lesz.
Érzem is a zsigereimben, hogy jó lesz, és bevallom, bármennyire is szeretek itt lenni, azért várom már azt is, hogy a nagy iskola diákja legyek. Bár az első év eltelhetne gyorsan, és jöhetne tényleg a második, mert nagyon félek attól, hogy nevetség tárgyává tesznek. Tudom, hogy másokat is, de nem akarom, hogy nagyon rossz legyen.
- Biztos, kit kérjünk meg szerinted?
Nézek a tanárok csoportja felé, egy páran kint állnak, felügyelik a kintieket, de nem látom rendesen az arcukat, mert teljesen be vannak burkolózva.
- Szerinted, ha megkérjük, a hóember megijeszti Botit? A múltkor meghúzta a hajam és megdobott pogácsával.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Vörös Laura
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 84
Írta: 2017. január 15. 22:27 | Link

Lili

- Lóbáld meg a hajad, és megmondom. Olyan nőcisen.
Biztatom, anélkül úgysem mondom meg neki, hogy mennyire megy neki a színészet. De az, amikor a mugli tévében is meglendítik a hajukat a nénik, és azt mutatják, mennyire egyenes és szögegyenes a hajuk minden szála, abból úgyis megmondom neki, legalábbis azt mondom, ami az én véleményem.
A hóember lassan épül, lassan a végéhez közeledünk, és a nagyokon gondolkodunk, mert 13 éves fejjel ők még a nagyok. A felnőttek.
- Már az is jó lesz, ha elsősök leszünk. Gondolj bele. Akik itt maradnak, nekik már nagyok leszünk.
Fel is csillannak a szemeim, és nevetek, mintha muszáj volna, nekem már csak így megy.
A remekművünk pedig most már teljesen készen van, így már csak keresni kell valakit, aki életre kelti. És aki megvicceli Botit.
- Evana néni vagy Kirill bácsi tuti segíteni. Vagy ha Lilith jön, akkor ő segítene nekünk szerintem.
Kinyitom a tenyerem, amire éppen akkor hullik le egy hópehely. Megint havazni fog.
Vigyorgok, nem is figyelek semmi másra, hanem annyira megvizsgálom azt a csodát, hogy minden egyes részlete a fejembe vésődik.
- Nézd, de gyönyörű. Még egy jó dolog, amit csak úgy kapunk.
A szám a fülemig él, a kezem viszont Lili felé nyitom, megmutatva neki is, hogy mennyire szépséges kis csoda, amit ott tartok, és ha megnézi, vagy ha nem, megpróbálom megreptetni egy kicsit. Nem sokra, csak pár centire a tenyerem fölé, hogy ne olvadjon el a kesztyűmön.
- Szerinted csinálnak nekünk havazást, és hópihéket, ha megkérjük őket? Akár Kirillt vagy Evana-t, vagy igazából mindegy. Nekem még nem megy. Csak véletlenül, de most túlságosan akarom, szóval úgysem fog menni.
Reménykedve nézek Lilire, ha neki megy, annál jobb, nem kell segítséget kérni, de ha neki sem sikerül, akkor biztos, hogy kelleni fog a segítő kéz. És pálca...
Hozzászólásai ebben a témában
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. január 20. 21:39 | Link

Laura

- Háát jó.
Leveszem a sapkámat, kiengedem a hajamat, egy kicsit megrázom, hogy ne úgy álljon, mint az összehúzott szénakazal – mert ugye ha beletúrok, akkor olyan, mintha szegény szénakazalt eltalálta volna egy western filmes széllökés. A sapkámat simán ledobom a hóba, rá a hajgumikat, mert azért azokra még szükségem van, így is folyton elszöknek. Lépek két lépést hátra, majd háttal fordulok Laurának. A kezemet csípőre teszem, a következő pillanatban pedig jobbra meglendítem a fejem. A rengeteg hosszú hajam csak úgy repül, én pedig előbb a bírálómra nézek, igyekszek „áthalló pillantást” – ezt olvastam a múltkor Katinka néni könyvében – vetni rá, bár fogalmam sincs milyen az, majd elvigyorodva felpillantok az égre, és csücsörítek a számmal, mint a nénik a plakátokon.
Pár pillanatig úgy maradok, de utána nem tehetek róla, kitör belőlem a nevetés. Nem is értem, hogy a felnőttek hogy tudják ezt olyan komolyan csinálni. Nekem muszáj nevetnem. Egy pillanat alatt már térdelek a hóban, és úgy érzem, hogy sosem fogom tudni abbahagyni a nevetést. Már fáj az oldalam, és igyekszem nagy levegőket venni, hogy egy kicsit csökkenjen a fájdalom, de csak rosszabb lesz. A Szememből is folyik a könnyem, így azt is törölgetem.
- Na?
Ennyit tudok csak kinyögni egy nagyobb levegővétellel, elfúló hangon. Ez a nevetés igazából már nagyon kellett. Fáznak a füleim, így gyorsan magamhoz húzom a sapkám. A két hajgumit zsebre vágom, a sapkámról pedig lesöpröm a havat, mielőtt visszahúznám.
- Őket nagyon szeretem, biztos csinálnak nekünk havazást. Bár, ahogy ezt a kis pelyhet elnézem, hamarosan sokan jönnek még. Nagyon szeretem a hópelyheket, tudtad, hogy nincs két egyforma? Olyan különleges, hogy nincs. Szeretném tudni, hogy ez hogyan lehetséges. Annyira sok titok van a természetben.
Én mindig is természet közeli voltam, otthon is, ha tehettem, mindig kint voltam az udvaron, néha csak órákon át ültem, és néztem a természetet. Ahogy hullnak a levelek, vagy éppen kinyílnak a tulipánok. Képes voltam hajnalban kiülni a kertbe, és figyelni a folyamatot. Először lassan indul, majd hirtelen már ki is nyíltak, estére pedig újra becsukódtak.
- Te mi szeretnél lenni, ha felnőtt leszel?
Kérdezem az eget vizsgálgatva. Jeleket keresek arra, hogy elkezdődik a havazás. A nagy nézésben teljesen elveszítem az egyensúlyom, és hátraesek, mint egy zsák krumpli. Nem fáj, nevetnem kell.
- Csináljunk hóangyalt!
Kiáltom lelkesen Laurának, és én el is kezdem megvalósítani a sajátomat.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Vörös Laura
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 84
Írta: 2017. február 17. 13:43 | Link

Lili

Nem hosszú a bemutató, de annál izgalmasabb. Csak nevetek, amíg Lili produkálja magát, és olyannyira magával ragad, hogy azt hiszem, innentől még jobb lesz a kedvem. Sőt! Nem is csak jobb, de kirobbanóan tökéletes a mai délutánhoz.
- Tökéletes. Azt hiszem, bármelyik színdarabban szívesen látnak téged, miután kicsit beletanulsz.
A havas ötletet nem csak kitalálom, máris rohanok, hogy megvalósítsák nekünk, így két perccel később már a pihéket nézhetjük, amik a fejünk fölül esik, hogy a sapkánk és sálunk is ékként viseljék a különböző darabokat.
- Akkor olyanok, mint mi vagyunk. Nincs két egyforma ember sem. Szeretek kint lenni. A színek, és minden más is olyannyira vonz a természetben, hogy jujj. Ott vannak az állatok is, amik ott élnek, és igen. Hát... Szóval, azt hiszem igazad van. Olyan varázslatos.
Minden harmónikus, vagy ha nem, akkor előbb utóbb az lesz. Ott van a nagyon meleg nyár, aztán a hűvösebb ősz, a hideg tél, a kellemes, langyos tavasz, és ismét a nyár. Amit a tél elvesz, azt a nyár újra megadja. Imádom.
Lilivel együtt nézem az eget, miközben elgondolkodom a szavain.
- Hát, felnőtt.
Ránézek, és megint nevetnem kell. Ennél gagyibb válasz nem is lehetett volna a kérdésére. De azért kicsit komolyra fordítva (hehe, jó vicc) a szót...
- Apával szeretnék majd együtt dolgozni. De előtte még nagyon sokat kell tanulnom, hogy mellette lehessek.
Az állatkert a mindenem, minden nap hiányzik, a szüleimmel együtt. Itt is jó, de velük a legjobb. Mindegy, hogy hol vagyunk. De azért a kert lakói is hiányoznak, nagyon sok időt töltöttem velük, és nem tudom, mikor látom őket újra.
Mire feleszmélek, Lili kidőlt, és kalimpál a hóban a lábával, meg a kezével, nekem pedig nem kell több, fogom magam, és nekiállok hógolyót gyúrni, hogy hozzávághassam. Csak a dereka köré, elvégre nem lenne szép, ha az arcán csattanna, erre pedig megint nevetnem kell, szóval a melankólia, ami a honvággyal párosult, kicsit alábbhagy. Nem múlik el, de kicsit eltereli a hideg és a formálódó angyal a figyelmem.
- Lili. Én félek.
Mondom egyszer, hirtelen a semmiből, mert kezd bennem körvonalazódni, hogy nemsokára itt hagyom ezt a helyet, és fent leszek. Fent a nagyok között. Izgulok, és nagyon várom, de nem akarok megint váltani, és új környezetbe kerülni. Most jó itt nekem. És ez az arcomra is kiül. Fuccs a jó kedvnek.
Hozzászólásai ebben a témában
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. február 27. 20:31 | Link

Laura

- Jaaaj, annyira nagyon jó lenne Laus! El sem tudod képzelni, hogy mennyire jó lenne. Annyira remélem, hogy Valentin úr még nem akar majd nyugdíjba menni. Szerintem mondjuk még elég fiatal is hozzá, hogy megtegye. Én úgy, de úgy szeretnék vele egy színpadon szerepelni. Mondjuk a Szépség és a Szörnyetegben! Én lennék Belle, ő pedig a Szörny. Énekelhetnék vele a színpadon és minden. Jaj, soha többet nem kérnék semmit, ha ez teljesülhetne.
Amióta csak láttam a színpadon, azóta vágyok rá, hogy ott álljak vele a színpadon, és a múltkor beszélhettem vele, sőt a hajamat is befonta. Olyan jó ember, jó a szíve és kedves. Nagyon jól éreztem magam a társaságában. A lánya biztos nagyon szerencsés, hogy ő az apukája, és persze Thomas bácsi is, hogy ilyen jó barátja van, mint ő.
- Szerintem lesz legalább egy közös óránk a nagy iskolában.
Pillantok rá vigyorogva. Biztos vagyok benne, hogy a Legendás Lények Gondozását mind a ketten fel fogjuk venni, így minden órán együtt ülünk majd és a csoportmunkákat is együtt csináljuk majd végig.
- Nem baj, hogy nincs, milyen unalmas lenne, ha mind ugyanolyanok lennénk. Neked például olyan szép a szemed, tök nagy kár lenne, ha nem lenne ilyen szép, hanem egyforma lenne, mondjuk Bende szemével. Neki gomb szeme van, olyan izé. Kicsi.
Pedig minden második lány szerelmes ám belé, de nekem nagyon nem tetszik a Bende. Olyan furcsa és nyálas, olyan bleee. Nem járnék vele akkor sem, ha kötelező lenne. Nem, nagyon nem.
- Szerintem te nagyon jó lennél benne. Ígérem, hogy minden héten egyszer elmegyek majd. Tudod, a színházban nagyon nagy a hajtás, de ha majd gyerekeim lesznek, akkor úgyis kevesebbet fogok dolgozni, és akkor mindennap elmegyünk majd, mert egészen biztos, hogy a gyerekeim is szeretni fogják a természetet.
Már látom is magam előtt. A férjem öltönyös lesz. Mindig aktatáskával fog járni, és borostás lesz az arca, de jól fog neki állni, a gyerekeink, mert kettő lesz mindenképpen, pont olyanok lesznek, mint a reggelizőpelyhes reklámokban a gyerekek. Mindig mosolyognak majd. Persze tudom, hogy ez sokszor nem megy ilyen könnyen, de álmodozni szabad, ugye.
- Ne féééélj!
Felpattanok, és szorosan átölelem a derekát. Én is félek, de nem mutatom ki, mert ha kimutatom, akkor az ő félelme se fog elmúlni. Ez pedig nagyon rossz lenne. Miatta erős leszek.
- Figyelj, én is megyek veled, ott leszünk, együtt. Lehet, hogy más házba járunk majd, de a szünetekben és az órákon találkozni fogunk. Majd megbeszéljük, hogy milyen tantárgyakat vegyünk fel, és padtársak leszünk, meg együtt megyünk enni és délután együtt tanulunk majd. Laus, én sosem hagylak el téged! Megígérem!
Elengedem, a jobb kezem a szívemre teszem a másikat pedig felemelem, mint a filmekben.
- Én, Iványi Lili Athalie, születtem Eszterházy Lili Athalie, szentül fogadom neked Vörös Laura és egyúttal megesküszöm az életemre és a nagy álmomra, hogy Révay Valentinnal együtt szerepeljek a Szépség és a Szörnyetegben, hogy soha, de soha nem hagylak el, és ha kell, akkor még nagy fiúkkal is veszekszem érted, hogy ne bánthassanak. Ha ezt a fogadalmamat megszegném, akkor változzak rút kelésekkel teli, rezgő csontú banyává.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Vörös Laura
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 84
Írta: 2017. március 19. 10:42 | Link

A darab említésére már indul is a jól ismert dallam a fülemben, az elmémben, mert az tényleg álomszép. A mesét nagyon szeretem belőle, bármelyik változatról legyen szó.
- Majd ha felnősz, és egy színpadon leszel vele, megnézlek.
Mondom vigyorogva, mielőtt újra a suli lenne a téma...
- És ha ugyanazokat az órákat vesszük fel? Vagy legalábbis sokat közülük?
Legalább lenne egy pont az órán, ami fix lenne. És tök jó lenne, mert lenne segítségem. Meg én is tudnék segíteni neki. Tiszta haszon.
A Bendés megjegyzésén megint csak vigyorogni tudok, mint a tejbetök, és a jó kedvem még nem hagy alább. Olyan minden jóban és rosszban együtt ez az egész. Bár szobatársak lehet, hogy nem leszünk, sőt, elég valószínűnek tűnik, de majd kiderül. Ettől is, megy egyébként is kezd kicsit szorongós érzés lenni a lelkem mélyén, ami fel is tör, amit csak a kimondott szavak tudnak egy cseppet enyhíteni. Na meg Lili vallomása és ígérete, ami a legjobbkor jön.
- Ha rút banya leszel, akkor is ott leszek melletted. Én is ígérem.
Kicsit jobb lesz a kedvem, így a hópelyhek megint átveszik az uralmat a gondolataim felett. Mindegyik más. Most mondta Lili. És igaza van. Ilyenekbe nem is gondoltam még bele, egészen eddig, de milyen jó már.
Visszakanyarodom a mesékhez, és halkan nekiállok énekelni.
- Hol volt, hol nem volt...
Az előbbi dallam cseng, persze csak ő hallhatja, és várom, hogy folytassa, ha nem, akkor majd én, vagy együtt.
- ... régi nóta száll...
Felnézek rá, és megnyugszom. Nem leszek sem egyedül, sem magányosan, se elhagyva.
- A szünetben van kedved eljönni hozzánk? Tudnék neked mutatni egy csomó érdekes állatot, mindegyiket a saját élőhelyén. Kis kaland a suli előtt. Az utolsó felhőtlen napjaink. Mit szólsz?
Én mindenképp megyek haza, és ha már úgy van, miért ne. Anyáék úgysem ismernek senkit innen, csak a tanárokat, vagyis közülük is maximum egyet-kettőt, így ők is megnyugodhatnak végre, hogy nem leszek én olyan elszigetelt, mint amennyire gondolják.
- Persze csak ha nincs más programod. A családdal töltött időbe én sem szeretnék belerondítani, és elrángatni.
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. április 15. 08:55 | Link

Laura

- Laura én annyira, de annyira remélem, hogy ez megvalósul!
Komolyan, nem is vágyok semmi másra, főleg azóta, hogy beszélhettem is vele. Akárhányszor két oldalra fonom a hajam, a jobb oldalinál mindig elmosolyodom, mert eszembe jut, hogy azt ő csinálta, és hogy milyen jó volt beszélgetni vele, és milyen kedves volt. Jól játssza a szörnyeteget a színpadon, és szerintem a kinézete miatt olyan a való életben is. Az emberek tartanak tőle, pedig tele van szeretettel.
- Ez nekem nagyon tetszik, legyenek ugyanolyan óráink. Elmehetnénk előtte együtt megvenni a pálcánkat Kylehoz, aki amúgy nagyon rendes és nagyon kedves és nagyon aranyos, és nagyon, de nagyon magas. És aztán akkor az évnyitón, ha külön házba is osztanak be minket, akkor utána kisakkozhatnánk, hogy hogyan tudunk úgy ülni, hogy lássuk egymást mindig, mert akkor ha valami vicces történik, akkor egyből tudjuk jelezni a másiknak.
Ezt mind egy szuszra mondom el, még én is belefáradok, szóval biztos, hogy szegény Laura is csak pislog, hogy most mi történt. Ösztönösen jó barátok lettünk itt lent, és ezt nem akarom elcserélni semmire.
- Régi nóta száll... Volt két idegen... Aki hirtelen... Egymásra talált...
Énekelem én is vele vidáman a sorokat. Ez az a nóta, vagyis egy a sok közül, amit még álmomban is képes vagyok felidézni. Imádom, és egyszerűen megveszek érte.
- Ezt akár rólunk is írhatták volna.
Végül is, mi is idegenek voltunk, aztán egyszer csak jött valami, és bumm, máris ott voltunk. Ez remek, egyszerűen remek. Sosem akarom őt elveszíteni, mert nagyon szeretem és nagyon fontos nekem.
- Nincs, mármint annyira sok mindent nem mondtak, és azt mondták, ha szeretnék elmenni valamelyik barátomhoz, csak szóljak, hogy mikor és beírják a naptárba. Ez olyan szuper, mármint, együtt lehetünk és lesznek ott állatok is, imádom az állatokat.
Nem mintha ne tudná, de újra és újra feltörő lelkesedésemet nem tudom elrejteni. Izgatottan csapom össze a kesztyűs kezeimet, melyekről egész hóvihar száll alá, én pedig kacagok, még az oldalam is belefájdul.
- Gyere, meghívlak egy forró teára. Én állom.
Még kacsintok is hozzá nagylányosan. Technikailag persze Thomas bácsi állja, mert épp uzsonnaidő van, de ez teljesen mellékes. Most az a fő, hogy megmelegedjünk, együtt.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda