A tanodához alacsony kerítés tartozik csak, senki sem gondolná, hogy rossz szándékkal közelítené meg bárki is. A kerítés inkább csak azt szolgálja, hogy a kisebbek ne kószáljanak el. Elől nem sok hely van, ezt tavasszal önkéntesek és tanulók virágokkal ültetik be. Hátul azonban nagy kert van, gyümölcsfákkal, és rengeteg fajátékkal. Van hinta, mászóka, csúszda, homokozó, annyi, hogy mindenki kényelmesen tud játszani. Tudnak labdázni is, de van lehetőség arra is, hogy pokrócot hozzanak ki magukkal, és azon olvassanak, kártyázzanak vagy beszélgessenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=685115#post685115][b]Sárközi Alexandra Anna - 2017.06.11. 20:55[/b][/url]

Hogy furcsa-e ez a helyzet? Mindenképp, de inkább legyen ez, mint hogy megint egymás nyakának ugorjunk. Nem számítottam rá, hogy felbukkan itt. Tudta, hogy itt is segíthetek, bárkit küldhetett volna maga helyett, és ez azért jól esik, még ha látszólag nem is érdekli a létezésem ténye. Tudom, hogy nem így van, mert itt van, ez ilyen egyszerű.
- Hozhattad volna az enyémeket is, hallottam, hogy el akarod ajándékozni, és van itt pár gyermekotthonos, akik többször hordanák két alkalomnál -  ezt tényleg komolyan közlöm, mert ha már tényleg erre vetemedik, akkor erre a célra tegye, és áldásom rá. Nem, nem ér érvágásként, sőt azt se érzem, hogy a bőröm nyúznák, azok csak ruhák. Többségüket talán fel se vettem, mert dühömben vásároltam meg, és igen… ez az, amiről próbálok leszokni. A költözéskor jó párat ideinterváltam a kastélyba, szóval nem szenvedek belőlük hiányt, így belegondolva, az én méretes ruhásszekrényem tele van csupa haszontalan gönccel.
Biccentve veszem át a borítékot, miután bezártam az ajtót, és hagyom elmenni. Vagyis azt hiszem.
- Nem kérsz egy teát? - szelíden teszem fel a kérdést, vagyis kiáltom utána, még mielőtt kilépne az épületből.
- Van mentás is - teszem még hozzá inkább ezt, semmint, hogy közöljem vele, nagyon ráfér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=685117#post685117][b]Sárközi Norbert Dorián - 2017.06.11. 20:56[/b][/url]

A felajánlására bólintok, tisztában vagyok vele, hogy vannak ott olyan ruhák, amiken még a címke is rajta van. Jó párat tőlem kapott, ami megerősít benne, hogy pocsék ízlésem van női ruhák terén.
- Köszönöm a javaslatot, mindenképpen átadom Annának.
Nem szoktam a nevén szólítani, anyunak vagy a nejemnek hívom. Az utóbbi idők rányomták a bélyegét a kapcsolatunkra is. Közel állok hozzá, hogy elmondjak mindent neki, az elmúlt éveket, a titkokat. Nem alszom vele, a padláson húztam meg magam, ott senki se kényszerít beszédre. Nem akarok beszélgetni. A temetés gyorsan történt, csendesen, ott voltunk mi, akik azon az estén is. Kincsőt másnap vitték el tőlünk.
- Nem szeretnék zavarni.
Otthon is csak útban vagyok a legtöbbször, nem mondják, nem érzékeltetik, de érzem, hogy így van.
- Te vagy az egyetlen, aki nem kávéval kínál.
A családom többi tagja mostanában mindig kávét tesz le elém, pedig nem kávézom, csak amikor bevetésre megyek, amikor olyan bevetésre megyek. Van egy rituálém, amit mindig elvégzek, ám csak a lány vette észre, csak ő tudja, hogy nem fogyasztom azt a fekete löttyöt a hétköznapokban.
- Ez rendes tőled, köszönöm.  
Húzom el a számat egy pillanatra, de ennek ellenére nem indulok el felé, csak topogok ott zavartan.
- Jól nézel ki, megállod a helyed. Büszke vagyok rád, Lex.
Intek egyet felé, majd visszadugva a kezem a zsebembe folytatom az utam kifelé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=685118#post685118][b]Sárközi Alexandra Anna - 2017.06.11. 20:57[/b][/url]

Nem tudom, hogy volt-e olyan alkalom, mikor az apám így állt előttem, és ez megrémít. Ő meg én vagyunk azok, akik gondosan kerüljék az ilyen állapot látszatát, és ha már arra sincsen kellő energiája, az már semmi jót nem jelent. Összeugrik a gyomrom, megszólal bennem a lelkiismeret, hogy ennek a kiváltó oka, megint csak én vagyok, és pont emiatt tartom még jobb ötletnek azt, hogy külön vagyok tőlük. Nem akarom őt még egyszer így látni.
- Fogytál… - szinte suttogom, ahogy végignézek rajta. A szavak ugyan eljutnak hozzám, de most jobban lefoglal a férfi látványa, akit mindenkinél jobban szeretek. Igen, mindennek ellenére, de úgy vélem, ez a helyes. Én sose mondtam volna, hogy nincs apám, az én számból ez a kifejezés sose fog elhangozni, még akkor sem, ha nagyon mérges vagyok rá.
- Mindig van rád időm, tudod? - próbálom megtorpanásra késztetni.
- És sose iszod meg az egész kávét, két korty után mindig a cserépben landol - mert ez az, amit megfigyeltem, ez is azok közé tartozik, amiket tudok róla, mert figyelek, még ha nem is tűnik úgy, talán soha.
- Az udvaron megvannak nélkülem, az órák folynak, a tanári itt van egy köpésre, neked meg már nagyon eleged lehet a négy falból, ha már hordárkodásra vetemedtél - erre tudok csak tippelni, még a fejem is oldalra döntöm, kérdőn vonva fel a szemöldököm.
- Vettem somlóit, kaphatsz abból is - szakítom meg pár lépéssel a távolságot, hogy aztán némi hezitálás után belekarolva, haladjak vele, már ha tudok hatni rá.
- És itt még úgyse vágtam fel veled… - mosolyodok el halványan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=685253#post685253][b]Sárközi Alexandra Anna - 2017.06.12. 19:20[/b][/url]

Meglepődök, hogy itt van kint, azon meg még jobban, hogy ez senkinek nem tűnik fel. Pedig ahogy elnézem, már szépen elrendezkedett maga körül, így nem pár pillanatról van szó. Na, szép.  Először kicsit meg is illetődök, mert fogalmam sincs, mit kéne tennem. Förmedjek rá, hogy ezt nem szabad? Küldjem vissza terembe, aztán állítsam sarokba? Azt én is nagyon utáltam, így csak szimplán levéve a pulcsim, leterítem a földre, és leülök mellé. Én még úgyis ráérek, gondolom, csak az órák után kell úgyis kezdenem.
- Nagyon szépen rajzolsz – hajolok oda kicsit, hogy megnézzem, mit alkotott éppen, és tényleg meglep, hogy nem kriszkrakszokat, meg pálcikaembereket látok, hanem valamit, amit még értek is.
- Jobb ezt itt kint? Szekálnak bent a társaid? – halkan kérdezem meg, mert hát… még mindig arra próbálok rájönni, miért nincs a többiekkel.
- Nyugi, én nem doblak fel – kacsintok rá jó kedvűen, ennyit csak megtehetek, nem? Nem tanerőnek vagyok itt, csak valakinek, aki segít, meg vélhetően kávét főz. Azt meg senki nem mondta, hogy nem lehetek jóban a gyerekekkel, bár azért kicsit még mindig tartok tőlük.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=686466#post686466][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2017.06.20. 12:05[/b][/url]

Amikor a rajzról tett megjegyzést, a fiú tekintete újra a saját művére esett. Az arcáról nem lehetett leolvasni semmilyen érzelmet, egyszerűen csak nézte a lapocskát. Sok vonalat húzott, amik együttesen egy ember bal arcát rajzolták ki. A papír piszkos lett attól, hogy a kezével bele-bele nyúlt a grafitba, és kissé elhúzta azt. A bal kézéle teljesen szürke volt már.
Az újabb kérdésre újra kékjeit a lányra emelte. Mondta volna, hogy "Nem, csak rám néztek" vagy hogy "Láthatatlan akarok lenni", de nem tudta. A lány még túl új volt neki ahhoz, hogy bármit is mondhasson neki. Képtelen volt rá. És nem tudta eldönteni, hogy ez jó érzéssel tölti el, vagy még inkább megrémíti.
A táskájához nyúlj, és előhúzott belőle egy mappát. Nem volt egy szépen elrendezett valami. A benne lévő lapok sarkai kilógtak, és így a mappa jobban hasonlított egy csillagra, mint egy téglalapra. Benne voltak a rajzai. A legtöbb fekete-fehér volt. És a meg-nem-értettséget tükrözte. Azt, amit a kisfiú a suliban is érez. Azt, amit a szülei halála óta nem tud helyettesíteni a szívében.
Kivett belőle egy üres lapot, és a lánynak adta. Aztán egy ceruzát is. Mert számára könnyebb volt a kommunikáció rajzokkal, mint bármilyen másik módon. Nem mondta a lánynak, mit vár el, vagy mit kéne tennie. Mert nem akarta. Azt szerette volna, ha a barna olyat rajzolna, ami üzenetet mond a számára. És igazából már azzal is üzen, ha egy vonalat rajzolna neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=718487#post718487][b]Erdős-Prinz Dóra - 2018.03.28. 00:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=724430#post724430][b]Liliana Hope Krise - 2018.05.30. 22:21[/b][/url]

bámészkodós ✘ március vége, délelőtt ✘ felöltöztem

Nem élvezem annyira az ilyen napokat, főleg, mert azzal, hogy a nagyobbak közé járok, sokkal több házit adnak nekem, mintha erre lenne szükségem. Inkább megnehezítik. Nem vagyok lemaradva és buta sem. Elég sokat gyakoroltam a saját tanáraimmal, többek közt Hannah nénivel is ahhoz, hogy ezt ne kelljen, most mégis külön írhatom le a szöveges feladatok alapján az átváltásokat. Ki olyan buta, hogy nem tudja, 180 perc hány óra? Vagy ha valaki 1 méter és 5 deciméter, az hány centi? Nem értem, hogy ez miért kéne nehéz legyen.
- Merlinke, ne ijesztgess - hívom fel a lány figyelmét, ahogy a kezéhez kaptam. HA nem figyelek, csúnyán meg tudom karmolni az embereket, kicsit talán direkt is. Nem szeretem, mikor csak úgy megtaperolnak. Persze Dorkát ismerem, de nem tudhattam, hogy ő jön. Nem mindig egyezik meg a szünetünk, furi az órarend. Mire felemeltem a fejem, már mesélte is, mit is vett észre, akkor én is a fiúk felé néztem, miközben a szépen letakarított és kiszáradt asztal és padok felé vettem az irányt. Felálltam az utóbbira, hogy a falapra csücsülve bámuljam a fiúkat.
- Igazából én megértem. Tudod a nagyok is ezt csinálják edzésen. Múltkor kint voltam anyával az egyik kviddicsesének az edzésén. Ők is lent gyakorolnak elsőre. Sokat futnak, meg képzeld, botokkal meg hulahoppkarikával is csinálnak dolgokat - meséltem el neki, miközben a kabim igazgattam. Nem húztam fel a cipzáromat, nem volt hideg szerencsére és a nénik se szóltak rám. Vettem egy nagyobb levegőt, aztán a tenyereimmel kitámasztva magam néztem körbe, mielőtt a barátnőmhöz fordultam volna.
- Én is szeretnék ilyenekre járni. Te mi leszel, ha majd a nagy suliba átkerülünk szerinted?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=727499#post727499][b]Erdős-Prinz Dóra - 2018.07.05. 20:59[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=736486#post736486][b]Emma McNeilly - 2018.10.08. 22:11[/b][/url]

A szél lassan libbentett arrébb pár kósza falevelet, amik a zöldből inkább hervasztóvá, mintsem széppé és színessé váltak. Ez az ősz sem olyan, mint lennie kellene, vagy ahogy bárki várta volna. A meleget napok alatt váltotta fel valami tél közeli hűvös, szeles és esős idő, nem sok szép volt benne. Valamiért az elmúlt hónapokra emlékeztetett, olyan volt, mint egy eszmélés. Hideg és kellemetlen, még most is megborzongtam, ahogy a bejáraton kilépve körülnéztem. Most azért nem volt olyan hideg, hogy visszamenjek a kabátomért, ha már akadt egy kis szabadidőm. Szakkörökön és külön foglalkozásokon vett részt az osztályom, nem voltam megúszva a teendőimmel és máshol se kellett besegíteni, így az udvarra indultam, mivel ahogy láttam az ovisok odakint múlatják az időt.
- Ezra?
Nem csak ők. Ezt akkor szúrtam ki, mikor gyanúsan nem volt föléjük magasodó felnőtt közel és távol. Kicsit meg is dőltem előre, hogy egy fa mellett jobban ellással jobbra, aztán csak elindultam a csúszda meg a hinta felé. Még nem láttam be innen jól a helyet, így csak magam köré fonva a kezeim gyalogoltam tovább az udvar belseje felé. Nem voltam olyan vidám egy ideje, de a gyerekek között nem lehetett nem mosolyogva létezni és Lia is erre késztetett. Szerettem, hogy minden rendben van vele, jól van, nem viselte meg a költözgetés sem annyira, talán. Reménykedtem benne, szerettem volna elhinni, hogy igaza volt Bencének, de egyelőre még nehéz. Biztos ez-e a jó. Az elmélkedés közben szúrtam ki a kócos, összeugrott vörös fejecskét, amint valakikkel rohangál a forgós játék körül, amin azért sikerült elmosolyodnom újra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=736498#post736498][b]Neffry Ezra - 2018.10.08. 23:11[/b][/url]

Vannak olyan napok, amik úgy kezdődnek, hogy felkelek és nem akarok felkelni. Jó, de nem ez volt a lényege, vannak olyan reggelek, mikor kimászok az ágyból és az van bennem, hogy ma öltöny nap van, ezen pedig semmi nem változtat. Főleg akkor, ha az egyetemen is órát tartok, ott a fő, hogy megtartsam a kevés tekintélyem, különben katalógust kell íratnom, az pedig iszonyúan szánalmas. De ez a mai nap nem ilyen, ma kakaót ittam kávé helyett, a bőrcipőt odébb tolva vettem fel a Conversem - rémes cipők, hosszú idő felvenni őket -, és a zakót is bőrkabátra cseréltem.
Az órámon is inkább csak mesét olvastunk, ahelyett, hogy rendesen órát tartottam volna, aztán a napközit úgy döntöttem, kiviszem, ha már egyszer nem szakad az eső. Jó, nincs verőfényes napsütés és más már nem is vinné ki a gyerekeit, de kit érdekel? Nem lehet őket dobozba rakni.
Azt viszont előre közöltem, hogy a hinta az enyém és mégsem hitték el... nagy volt a megdöbbenés, mikor tényleg ledobtam magamat a láncos ülőalkalmatosságra és elkezdtem ingázni előre-hátra  kicsit, rezzenéstelen arccal nézve le az előttem ácsorgó törpére.
- Mondtam, hogy az enyém.
Valamikor itt hangzott el a nevem, én pedig felkaptam a fejemet, miközben a gyerek elkullogott másfelé, azt hiszem, hogy a csúszdára. Nem viselte meg különösebben, mert egy perccel később már lelkesen próbálta megtanítani a csokoládét Peggynek.
- Én? - húztam ki magamat egy kicsit jobban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=736506#post736506][b]Emma McNeilly - 2018.10.08. 23:46[/b][/url]

Az iskolában mindig kicsit más volt, mint úgy egyébként a mindennapokban. Elfoglaltam magam a gyerekekkel, az órákkal és minden elintéznivalóval, ami csak akadt. Délutántól reggelig pedig többnyire ott volt a pakolászás a költözés miatt és a Liával való foglalkozás. Szerettem, hogy ennyire vidám kislány és az elmúlt időszak sem vette ezt ki belőle, de nem hittem, hogy nyomtalan lenne. Talán kicsit ezért is vitt még most is felé a lábam. Nem volt rá panasz, tényleg jó kislány az oviban, bár nem ő volt a csoport hangja és lelke. Nem bántam, én sem voltam soha, pláne új helyen.
- Mi történik? - kérdeztem leguggolva Amanda egyik fiához, őket elég jól ismertem már. Felixhez volt azt hiszem szerencsém, de nem esküdtem volna meg, mert olyan gyorsan elszaladt, jobban megnézni se volt időm. Még rám is nevetett előtte, amire csak megingattam a fejemet, majd a hintát hátulról közelítve közeledtem, tisztán látva, ahogy nagy büszkén az óvóbácsi feszít rajta, egész halkan el is nevettem magam, hogy aztán megkerüljem azt.
- Most szóljak rád, hogy a felfázás nem játék, vagy miután betegen dideregsz a tanáriban? - billentettem kicsit oldalra a fejem a kérdés közben. Nem mintha tartania kellett volna ennyire tőle, de úgy rémlik éppen a kicsi lányom mesélte, hogy szoknyában nem engedte őt valaki csúszdázni ezen indokkal. Közben még körülnézve láttam, hogy elég jól megvannak egymással a törpék, nem is igazán hiányolták a felügyeletet és így sem látszott káosznak. Azt hiszem eléggé bírhatják Ezrát, ha ez működik.
- Ha előre jössz vele, és mikor hátra visszaindul hirtelen hajtod meg magad, nagyobb lesz a lendület - jegyeztem meg egy kis mosollyal, mielőtt a kitaposott kicsit saras földet pásztáztam alatta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=736732#post736732][b]Neffry Ezra - 2018.10.13. 22:17[/b][/url]

Talán tényleg egy kicsit szemét volt tőlem, hogy a gyerekek elől elfoglaltam a hintát, de szükségem volt most lélekben erre az élményre, így szemrebbenés nélkül maradtam ülve, azután is, hogy a kissrác elkezdett nekem nyökörögni, miért nem adom át neki a helyet.
Hallottam a lépéseket, de nem fordultam meg, az esetek nagy többségében csak a lengyel lány surran kifelé, hogy megejtsen egy gyors találkát a Navinés házvezetővel, vagy aki már végzett a napi melóval, megy és lekoccol. De kivételesen egyik sem, nem sokkal később jött is a komment, mire a fejemet a láncnak billentve nevettem fel egy kicsit.
- Talán inkább most, de igazából tégy ahogy jól esik - szegeztem a pillantásomat a szőke nőre, kis mosollyal az ajkaim szélén. A gyerekek jól elvoltak, nem kellett senkit sem a karjánál fogva odébb vonszolni a többiektől, hogy márpedig most viselkedni fogsz. Szerintem király vagyok.
- Nem akarok túllengeni, ki tudja, mikor fut be elém valaki - ráztam meg a fejemet kissé tiltakozóan, aztán szélesen rávigyorogtam. - És veled mi újság, Emmácska? Hosszú nap, vagy már végeztél?
Nem rég óta volt itt ő sem, de én elég könnyen barátkozós alkat voltam, így nem aggódtam azon, hogy esetleg majd valakivel szarul jövünk ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=736926#post736926][b]Emma McNeilly - 2018.10.15. 16:08[/b][/url]

Nem különösebben szoktam kritikával illetni senkit, úgy gondolom, mindenki akkor a leghatékonyabb, ha pont azt és úgy tesz, ahogy az számára is megfelelő, talán ezért sem éreztem szükségét számon kérni a látottakat, inkább csak egész vidám arccal próbáltam viccként venni én is a látottakat.
- Hasonló eredményessége lenne, mint máskor, ha szólunk, igaz? - kérdeztem kicsit meg is rázva a fejem, hogy aztán körbenézzek. A gyerekekkel való munka nem volt egyszerű, sokkal makacsabbak azok is, akikről azt hinné az ember csendesek és visszahúzódóbbak, ráadásul eléggé sok akarat és érdeklődés szökött mindenki fejébe, hogy a visszafogásuk se legyen egyszerű. Mindezek ellenére olyan pozitívak és aranyosak, azt hiszem nem nagyon lennék képes más munka után nézni egyébként se.
- Igaz, fő a biztonság, bár ahogy látom vitték a hírt, hogy a hinta ma üzemen kívül van - billentettem a fejem jelzésként a kis csoport felé, akik nagy pusmogva lestéka  hinta mögül Ezrát, majd nevetve, mikor feltűnőek lettek elmentek inkább a mászókához. - Még lesz majd egy osztályfőnökink, de egyébként vége van mára - válaszoltam neki, ahogy közben kiszúrt Lia is, aki nagy lelkesen integetett is a csúszda tetejéről én meg széles vigyorral vissza neki, mielőtt még el is tűnt volna lefelé indulva. Azt hiszem attól nem kell félnem, hogy nem fog beilleszkedni. Nem vagyunk itt újra olyan régen, de eddig elég jól megvan, aminek örülök. Boldognak látszik.
- Lehet egy picurit késni fogok - fordultam felé mutatva is valami kisebb méretecskét a hüvelyk és mutatóujjammal mellé, mielőtt még a szoknyám zsebébe csúsztattam volna a kezem és a kiürült másik hintához sétáltam volna. Egy kicsit időigényes voltam, hogy a szoknyát magam alá tűrjem de végül beleültem, bár némi ijedtséggel, mikor a lánc kiegyenesedve reccsent nagyot. Szép lett volna, ha alattam csúszik össze. - Ezra, minden rendben van amúgy a csoportban? Mármint... én is úgy látom, de nem tudom hogy megy neki köztük, mikor nem játékidő van... nem mesél mostanában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=737088#post737088][b]Rácz Dalma - 2018.10.18. 17:40[/b][/url]

Mondhatni még saját magát is meglepte azzal, hogy itt van. Mikor először járt erre, akkor véletlenül keveredett az előkészítő közelébe. Eléggé egy szerencsétlen napként élte azt meg. Most pedig önszántából kóvályog erre. Miért? Maga se tudja. Hiszen nem igazán kedveli a gyerekeket, mármint nem is velük van baj, hanem úgy alapból az emberekkel. Főleg az értetlenekkel, s lássuk be a gyerekek.. Néha bizony azok.
Önfelfedező és sanyargató életfilozófiája egyik pontja azonban az, hogy nyisson. Nyisson az új és a lehetőségek felé, ne pedig m indig előítéletekkel kezdjen új lapot mindenhol. Így hát felötlött benne az a halovány és bizony már a születés pillanatában elveszett ügy, hogy kellene valami jót tenni. Valami olyasmit, amivel az eddigi rosszakat úgymond kiválthatná. Vagy legalább elhitethetné magával, hogy lehetősége van arra, hogy megváltsa bűneit. S kik lennének a legmegfelelőbb alanyok erre? Hát a gyerekek.
Tehát jött az ötlet, hogy ha lehetőség van rá, be kellene segíteni itt.. De, hogy mit? Miképpen és miért? Arra talán sosem fog választ kapni még az épnek nem nevezhető elméjétől sem..
Áll az udvaron, ami most csendes, nem óbégat egyetlen egy gyermek sem, senki nem tépi a másik haját, s egyetlen kósza lélek sem vall gyermeki szerelmet a másiknak. Majdhogynem még ijesztőnek is tűnik így ez az egész. Tarkóját megvakarja, lábai nem mozdulnak sem előre, se m hátra. Mit keresek itt? Hangzik fel benne újra és újra a kérdés, melyre választ még egyszer sem talált. Felötlik benne, hogy gyorsan távozóra kéne fogni még azelőtt, hogy valaki felfedezi itt, ám a sors nem ilyen kegyes vele. Amint megtesz egy hátráló lépést, szemei elé szépen, lassan bekúszik egy felé közeledő alak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=737255#post737255][b]Emma McNeilly - 2018.10.21. 15:44[/b][/url]

Sietősen igyekeztem vissza az előkészítőbe, miután pár papírért ki kellett ugranom a hivatalba. Nem olyan régen kaptam meg az új igazolványom és kérték, hogy menjek be a munkahelyi okmányaim is érvényessé tenni, én pedig készségesen meg is tettem ezt. Rendes volt az úr, aki fogadott és elég gyorsan meg is voltunk így mindent a táskámba csúsztatva mehettem is vissza, még volt az órám kezdetéig több, mint fél óra, így nem is kellett volna kapkodjak, Nem én lennék, ha eszerint cselekednék. Jó, talán egy kicsit megint bennem volt, ha időben jövök még beleshetek Ezráékhoz, hogy Lia vajon jól érzi-e magát, pedig tudom, hogy nem kéne. Egyszerűen mégsem érzem még annyira biztosnak azt, hogy megint itt vagyunk.
Óvatlanul löktem be a kaput és egy kisebb levélcsokor, amit valamelyik gyerek tűzködhetett bele szét is szóródott előtte, amit megmosolyogtam, mielőtt be is csuktam azt. Már mentem volna a bejárathoz, amikor egy lányra lettem figyelmes akit korábban még nem láttam itt. Járnak ide elég sokan segédkezni, tanulni és tanítani, de vele még biztosan nem futottam össze, ha jó helyen jár. Kis gondolkodás után oda is sétáltam hozzá, bár úgy tűnt, ő meg indulna.
- Ne haragudj... de segíthetek? - kérdeztem egy apró mosollyal, fogalmam sem volt igazából, miért lenne itt bárki, ha nem céllal jön. Megálltam pár lépésnyire tőle, ahogy az épület felé pillantottam, majd vissza rá. Nem tudtam, hogy most tartom-e fel, vagy sem. - Keresel valakit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=737293#post737293][b]Rácz Dalma - 2018.10.21. 18:06[/b][/url]

Zavartan vakarja meg a tarkóját, míg egyik lábáról a másikra dülöngél. Ha okos lett volna, ha hamarabb kapcsol, akkor most nem lenne ekkora kínban. Nézi a nőt, s egy mosolyt erőltet az arcára.
– Én, izé igazából.. – Kellemes kezdés meg kell hagyni. Az biztos, hogy a jelenlegi esetlen és kissé zavarodott kiállása alapján senki nem mondaná meg róla azt, hogy melyik házat képviseli. Bár ezt a szétosztást ő elég szkeptikusan nézi, de ez már egy másik téma.
–Gondoltam körbe nézek. – Tekintek is körbe, ha már ezt akarom végül is elhinteni. – Mármint nem vagyok valami pedofil kukkoló vagy ilyesmi. – Teszi hozzá gyorsan, bár valahogy úgy érzi, hogy ezzel nem segít magán csak még inkább ássa azt a bizonyos gödröt. Nem megy neki ez a kommunikációs dolog, főleg akkor nem, ha éppen egy számára ismeretlen és lehetetlen helyzetben van. Amibe tulajdonképpen ő saját maga sodródott azzal, mikor átsétált a kapun.
- Voltam erre felé valamikor és láttam, hogy bagolyköves volt a gyerekekkel és elgondolkoztam, hogy talán rám is rám férne ilyesmi. - Ó igen. Nem a gyerekek végett állna ennek neki, hanem azért, hogy a saját maga személyiségét fejlessze. Talán ettől egy kicsit önző, de ez nem igazán érdekli.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=737567#post737567][b]Emma McNeilly - 2018.10.24. 13:13[/b][/url]

Értetlenül álltam a reakció előtt, leginkább azért, mert úgy tűnt mintha megijesztettem volna a zavarba hozás mellé. Nem állt szándékomban és aki ismer tudja, hogy leginkább nem is sokszor vagyok ilyenre képes. Néha talán túl közvetlen vagyok, és őszinte is, de ez persze nem feltételez rosszat. Szerintem.
- Semmi baj, nem leszúrni akartalak, csak olyan tanácstalannak tűntél - mosolyodtam el kedvesen, ahogy a kezeim visszacsúsztak a zsebembe, ott sokkal jobb az idő, eléggé fázósak és a nózim is, hiába van még csak ősz. - Nem is hittem. Ők azt hiszem bújkálnak, de remélem se itt, se máshol nem teszik - pislogtam nagyobbakat kicsit el is szomorodva a ténytől. Van egy kislányom, az utolsó, amivel szembesülni szeretnék az az, hogy valaki kukkolja, ne adj isten bántani akarná őt. Így sem egyszerű ez az egész, nem hiányzik még ez a plusz teher is ránk.
A csend néha jó, néha inkább aggasztó, most utóbbit gyanítottam, de nem voltam teljesen képben, hogy az izgalom vagy tényleg valami riadalom teszi-e a lánnyal, így inkább hallgatva néztem az épületet, az ablakokat, ahol néha egy-egy kicsi fejecske felbukkant, majd szélesebb mosollyal fordultam vissza és hallgattam mit is mond.
- Áh, munkát szeretnél? - kérdeztem rá kicsit konkrétabban. - Igen, többen is segédkeznek. Vannak, akik önkéntesen az oviba, plusz felügyelők. Tartanak szakköröket is megint mások, illetve mestertanoncok és egyetemisták kistanárként órákat. Elég sok lehetőség van, én is itt kezdtem lassan 10 éve az első gyakorlatom.
Talán kicsit elszaladt velem a paci, ahogy mesélni kezdtem, de úgy néztem, hogy én lehetek az, aki megtöri ezt a zavart, ha csak hallgatnia kell a másik félnek általában feszültséget old. A gyerekeknél bevált, még a mestertanoncoknál és egyetemistáknál is, mikor velük volt órám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=738008#post738008][b]Rácz Dalma - 2018.10.26. 19:55[/b][/url]

Ha Ő azt mondja bújkálnak, elhiszi neki. Nem igazán van képben az ilyen emberekkel kapcsolatban szerencsére. Ha egyszer találkozna eggyel, lehet fel sem fogná, hogy az éppen mit csinál.. Vagy, ha igen, akkor annyira elszállna az agya, hogy a másik fél biztosan kórházban kötne ki. Még, ha a gyerekekkel nem is olyan felhőtlen a viszonya, azért megveti azokat, akik ténylegesen bántalmazzák őket.
– Igazából nem tudom, hogy szeretnék-e – húzza el a száját, s toporog tovább. – Ez eléggé bonyolult dolog – hunyorít egy kicsit, mint egy vakegér a teljes homályban. Az, hogy gyerekeket engedni a közelébe mennyire szerencsés.. még nem volt letesztelve. Ő olyan ember, mint Lucifer a sorozatban. Eldob egy játékot nekik, hogy hozzák vissza és, ha ez sikerül, akkor megpaskolja a buksijukat. Na már most ez egy elkészítőben nem biztos, hogy szerencsés bemutatkozás lenne.
– A természetemmel van némi gond – teszi hozzá még a magyarázatot. Igen ám, de felvetülhet a kedves néniben, hogy akkor meg mi a jó büdös… keres itt? Na hát ez az, amire még Ő maga sem tudja a megfelelő választ.
Hallgatva a másik felet, nem lelkesedik fel annyira, mint illene, sőt mi több.. Lehet, hogy még az eddigieknél is jobban megijed(?). Már, ha ez az ijedség dolog. Idegesen megrágcsálja a szája szélét és hümment egyet, kettőt, majd a toporgásából és hátráló lépés lesz.
– Talán jobb, ha inkább nem teszem beljebb a lábamat – mosolyodik el kínjában. – Tényleg, nekik is, nekem is, magának is – még mindig mosolyog, de ez nem az eszelős fajta, amitől az ember hátán feláll a szőr. Ez kivételesen őszinte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=738424#post738424][b]Neffry Ezra - 2018.10.28. 12:21[/b][/url]

- Valahogy úgy, szerintem tudod, hogy nem vagyok túl szófogadó. - Én sem. Nem mintha a csoportom nagy része az lenne, talán éppen ezért is hallgatnak rám. Mert tudják, hogy ismerem a módszereiket és ha lecsúszok a szintjükre, akkor legyőzöm őket a rutinommal. Így inkább nem kötözködnek, csak úgy tesznek, ahogy mondom.
A hinta kérdésében nem voltam hajlandó kompromisszumra jutni, ma én voltam a soros és így is kellett maradjon ez. Az én hintám, mindegy, hogy ki és mire akar rávenni.
- Nagyon rendesek ezek a gyerekek, még forradalmat sem robbantottak ki - gondolkoztam el pár pillanatra, majd rántottam egyet a vállamon. Végül is, ők még csak gyerekek, lehetséges, hogy ez így normális, ők nem piszkálódnak és cserébe én sem. Pedig tudnék, ha akarnék! - Az már nem vészes, ott csak a figyelmet nehéz magadon tartani. De megvannak a módszereim.
Mert nem diszkrimináció, ha csak azoknak adok minicukit az óra végén, akik figyeltek rám közben. Jutalmazási rendszernek nevezném inkább. Láttam, ahogy integetnek egymásnak a kislánnyal, kicsit el is mosolyodtam rajta.
Aztán figyeltem, ahogy Emma leült és majdnem közöltem, hogy ne szarakodjon már, senki nem fogja a fenekét bámulni, de úgy döntöttem, jobb, ha inkább csendben maradok és nem mondok semmit. Hadd szórakozzon, ha annyira akar.
- Most azt próbálod kipuhatolni tőlem, van-e bármi zűr Liával? Csak mert, ha igen, akkor a válaszom az, hogy nincs. Köszöni kérdésedet, nagyon jól elvan a csoportban, csak néha rájön, hogy túl sok az újdonság, olyankor le szokott ülni mellém, én meg nem piszkálom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=738944#post738944][b]Emma McNeilly - 2018.10.29. 17:04[/b][/url]

Talán kis szerencsének mondható, hogy a gyerekeket fenyegető személyek kivesézésén hamar túlléptünk. Nem vagyok oda amúgy sem a negatív dolgokért, úgy meg, hogy az én lányom is ide jár még kevésbé vonz az elméleti síkon való elképzelés is. A kezeim a kabátom zsebébe csúsztattam, miközben a fejem oldalra billentve kicsit figyeltem, mit is felel és meséltem neki, ha már úgy tűnt kettőnk közül nekem megy jobban. Ez az életem során sokszor nem volt így. Különös.
- Azt szokták mondani, hogy nem tudhatod, mire vagy képes még nem próbáltad - mondtam neki próbálva biztató lenni. A bonyolultságra kicsit összehúzódtak a szemöldökeim és némi értetlenséggel álltam előtte. Ha mondjuk egy órarend az oka, vagy a szűkös szabadidő, olyanok ezek, amiket meg lehet bizony oldani. Az, ha valami belső kis harc dúl benne, na az nehezebb.
- Van lehetőség rá, hogy körülnézz, mint szimpla érdeklődő. Meg betanulási idő is, ami közben bármikor mondhatod, hogy mégsem - meséltem el neki kicsit az egészről, hogy mégse hangozzon egy elkötelezettségnek, amit azonnal kell vállaljon és nincs kiút belőle. Itt erről szó sem volt. Az önkéntesek is nagyon sokszor cserélődnek errefelé. Magamból kiindulva pedig a tanárok is. Már nem az a kar várt, mikor nemrég visszatértem, mint amit itt hagytam hosszú évekkel ezelőtt.
- Áh. És tartasz tőle, hogy ez gátolna a munkában teljesen? - kérdeztem rá minden konkrétum nélkül. Nem volt feltétlen szükség rá, hogy értsem, mire gondol, mit érez gondnak, de az, hogy az aggálya csak magában létezik-e vagy mások felé, fontos tényező.
- Biztos vagy ebben? Egy próbát sem tennél? Az, ha most bejössz körülnézni vagy beszélgetünk egyet se jelent semmit, amit utána vállalnod kéne - mosolyogtam rá vissza, bár az övében volt valami teljesen furcsát sugárzó. Legalábbis eleinte. Nem tudtam eldönteni hogy vajon izgul-e vagy ennyire nem érzi magát éppen helyben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=738945#post738945][b]Emma McNeilly - 2018.10.29. 17:05[/b][/url]

Én nem szerettem volna őt kinevetni, de valahogy a nyelvemre harapva se sikerült elhagyni a dolgot hiába bámultam a földet. Ezrával nem volt nehéz elég nyitott és közvetlen volt, a kiismerése se annyira bonyolult talán, bár sosem voltam penge. Bence szavaival élve igen sok problémám van emberismeretből. Mondjuk a velem szemben hintázó férfi szófogadóképessége is biztosan ide sorolható. De igaz, ami igaz: sejtettem.
- Arra ráérnek még pár évig, előbb a szórakozás és aztán a meló - néztem is a kisebb csoportokba tömörült gyerekeket, ahogy hol nevetnek vagy éppen fennhangon győzködik egymást a maguk igazáról. Bármilyen szeleburdik voltak én nem tudtam elképzelni azt, hogy majd belázadva jönnek a homokozólapátokkal, hogy ők most kék-zöld pettyes labdát gyártanak Ezrából, ha nem kel ki belőle. De ugye mint már mondtam, én elvileg nem látok mindent olyan jól, mint kéne.
- Elég jól viselkednek, meg ez az utolsó évük. Nincs okom panaszra, mindegyikük nagyon okos és ügyes - vontam vállat, mert bár nem jellemző ebben a korban, nekem mégis szerencsém volt velük. Azt hiszem mindenki elég jól közeledhet a Bagolykőhöz. Ha tippelnem kéne jóval több eridonos bújt itt meg, mint bármelyik másik házból. de az is lehet csak az elevenség teszi a meglátásom. Az apró fennakadások meg bármelyik osztályban megesnek. Kicsit furcsa is lesz, hogy alig hogy visszajöttem van egy kiballagó kis gárdám és jövőre új arcokkal futok majd össze. Még azt sem tudom mekkorákkal. Közben lelkesen intettem vissza a kislányomnak, aki aztán hamar úgy is tett, mintha itt s elennék újra. Ennek most azért örültem is. Jót tesz neki ha itt van. Kevesebb a kérdése és a magyaráznivaló.
- Most mi az? - néztem rá mikor végre elhelyezkedtem, még kicsit értetlenül vigyorogtam is. Láttam, hogy valami nem oké, de csak nem ültem bele semmibe. - Nem csak próbálom - billentettem a fejem a láncnak. Tényleg reméltem, ha már feltettem a kérdést kicsit megnyugszom attól, amit hallok. Részben így is lett. Talán még az emlékek is elém kúsztak, én sem voltam soha oda a változásokért. Aggódom azon is, hogy talán neki nem lenne vele gondja, ha rajtam nem látná, hogy nehezen megy mindig, mindenben. De ezt inkább megtartom magamnak. - Igen, ez előfordulhat. És köszi - persze a válaszért voltam hálás de ennyire futotta, mert éppen akkor lépdelt elénk egy kisfiú, majd miután sikerült jobbról balra nézve eldöntenie, hogy Ezrához jött szólni én csak kivártam még véget ért a diskurzusuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=739633#post739633][b]Rácz Dalma - 2018.11.04. 09:20[/b][/url]

Nézi az ismeretlen nőt, aki valamiféle nyugalmat áraszt magából. Szinte csodálja, mert látja rajta, hogy Ő tényleg hisz abban, amit mond és segítene, ha hagyná. Ám Dalma nem olyan. Dalma egy makacs és önfejű lány, aki meggondolatlanul cselekszik és dönt. Túl sokszor fordul elő az vele, hogy hamarabb beszél, vagy tesz lépéseket, minthogy okosan, szépen átgondolná a következményeket. Most is így van. Belépett, mert hirtelen azt vette a fejébe, hogy milyen jó lenne a gyerekekkel foglalkozni. Ám az első "akadálynál" már fülét-farkát behúzva menekülne is.
  – Hmm, erre egy kérdéssel válaszolnék –kezd bele, s most már kihúzza magát, nem illeg jobbra-balra. – Mennyire értékelné itt bárki, ha mondjuk meglátnék egy gyereket, elvenném a plüssjátékát, amit éppen szorongat és eldobnám, hogy hozza vissza? – teljes komolyság tükröződik a tekintetében. Ha ezt megengedik, akkor uccu neki, mehetnek is arra a próbára. De amúgy, lehet, hogy tényleg jobban jár mindenki, ha most tovább hátrál.
– Tudom, hogy ez így elég zavaros. Gyakorlatilag az egész életem az, meg minden. Egyik pillanatban még jó ötletnek tartom, a másikban meg előjön belőlem egy ilyen debil állat.. – vág egy fintort, mert ezt aztán ennél szelídebben nem igazán tudná megfogalmazni. – Tényleg, még mikor beléptem a kapun biztos voltam abban, hogy igen ez jó ötlet és kell a kis világomnak, de ahogy telnek itt az udvaron a percek, egyre jobban azt érzem, hogy a gyerekek érdekében, jobb ha nem merészkedem tovább – sóhajt egyet. Tenne ő jót, de amint lép egyet előre, kettő kell neki hátra, hogy egyensúlyt érezzen. Majd egyszer köszönetet mond ezért az otthoniaknak, ha hajlandó lesz visszatáncikálni hozzájuk.
– Ne haragudjon, hogy raboltam az idejét –néz végül Emmára. Arcán látható az, hogy eléggé zavarodott, kissé talán még szégyelli is magát, de ez tényleg annyira halovány árnyalat, hogy csak a legjobb megfigyelők vehetik észre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=751087#post751087][b]Neffry Ezra - 2019.03.01. 22:45[/b][/url]

- Lázadni fárasztó, de nem meló - ráztam meg a fejemet sietve. Attól még, hogy idő és energiaigényes, igen is jó szabadidős elfoglaltság, Dávidnál jókat derültem is rajta. Erik már kevésbé, de a nagyobb szarjait sikerrel elsikáltuk, nem kellett otthon mindenről tudniuk. A mai napig nem lennék benne biztos, hogy az anyja és a bátyám tudják, hogy Stella tavaly már lett letartóztatva. Jobb ez így.
- Akkor gondolom nagy a pezsgés, hogy milyen lesz majd az iskola, hm? - kérdeztem. Ez nagy sláger volt már a felsőbb éves osztályoknál, hogy ők kilépnek a nagybetűs életbe és a Bagolykőbe fognak járni, mint a nagyok. Szerintem lesz még olyan óra, ahol visszasírják majd az előkészítő nyugalmas és békés napjait.
- Legalább nyílt lapokkal játszol. Becsülendő. - Nem mindenki képes erre manapság, meg a szülők is katasztrofálisak tudnak néha lenni, az az elviselhetetlen kategória, mikor magadtól mész vissza az osztályodhoz, hogy inkább ők, mint a nevelőik. - Ugyan, nincs mit.
Így is éreztem, meséltem volna még, de megjött a kiskrapek, hogy elújságolja a nyűgét, miszerint ő még homokozni szeretne, én meg intettem az állammal, hogy hát akkor eredjen, én nem fogom ebben meggátolni. Milyen szadista nevelők lehetnek még itt, akik nem engednek egy gyereket játszani?
- És te? Te megvagy? Melletted nem ül senki. Talán neked sem ártana egy kis levegőváltozás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=751088#post751088][b]Emma McNeilly - 2019.03.01. 23:11[/b][/url]

- Nem? - néztem rá kicsit meglepve, de azért lankadatlan mosollyal. Sosem voltam az a keserű ember, aki nem képes erre. Tudtam akkor is, mikor visszaköltöztünk. akkor is, mikor hónapokkal ezelőtt csak ültem a konyhaasztalnál és féltettem az emlékeim, a hitem és a lányom. Nehéz, és ha az nem, ez mindenképpen munka. Bár igen tapasztalatinak hangzott a kijelentés, ami engem meglepett Ezrától. Úgy tudtam nincs saját topogósa.
- Igen, élvezik és rengeteget találgatnak. Szünetekben összeülnek és kineveztek egy faágat jósbotnak. Mindenki fogdosta, az aktuális narráló meg elmondja, hova is kerül - meséltem lelkesen el az egészet nevetve. Édesek voltak és imádtam a lelkesedésüket. Sokan biztos szeretni fogják a feljebb lépést, persze biztos lesz majd, ki vissza is vágyik, most még motiváltak azonban és ez jó dolog. Szerencsére ez az izgalom és várakozás a szintfelmérőknek nem ment a rovására.
- Szerintem nem hazudtam vagy kerültem semmit még meg életemben. Vagy nagyon béna vagyok benne és nem próbálgatom - néztem kissé kínosan magam elé, ahogy el is húztam a szám, de végül már a hintában találtam magam én is. Furcsa volt, ezer meg egy éve nem tettem ilyet. Persze kijövök velük, Liát is elvittem és mikor még pindurka volt vele az ölembe pár dolgot kipróbáltam, de nem sokszor voltunk klasszikus játszótéren. Azt hiszem az elmúlt pár évembe ezek nem fértek bele, valahogy elmúlt annak a varázsa, ami nem biztos, hogy kellett volna, hogy távozzon. - De, látom. Nem vagyok benne biztos, hogy más környezetben is ilyen jól meglenne, mégis csak veled van a legtöbbet.
Akarva vagy akaratlanul, de tényleg kicsivel több került Ezra vállára általam és Bence által, mint talán az normális lenne. Tudom, hogy már szólt, hogy inkább várja meg Liával őt, ha nem érek ide és hasonlók, bár elég feleslegesnek érzem ezt felfújni.
- Én? - kérdeztem megilletődve egészen a dologtól, ahogy lassan megállítottam a lassan hajtott hintát. Nem vagyok süket különben. - Megleszek, ahogy mindig. Még azért érzem, hogy friss és új itt lenni, de szeretem. Levegőváltozás?
Talán költői a kérdés, azt hiszem még eléggé minden, ami arról szól, hogy beszélgetek. Nem volt ez soha nehéz nekem, szerettem a barátaimmal, az ismerősökkel, szinte bárkivel, de most az a gombóc a torkomban, sőt, a gyomrom helyén nem mindig segít. Kicsit el is szomorodtam, ahogy a hintából végül felemelkedtem és el is léptem onnan.
- Köszönöm - bár hogy pontosan mit, azt nem tudnám behatárolni, de hálás vagyok ez egész biztos. Még elnéztem Lia felé, integettem is neki, végül még egyszer felhívtam Ezra figyelmét rá, hogy a felfázás nem játék, ezután visszamentem az épületbe, rám is várnak a dolgaim.

// //

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=755687#post755687][b]Antoinette Myra Blackburn - 2019.04.17. 17:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=760807#post760807][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.06.08. 20:14[/b][/url]

- Gergő, kérlek.
Erélyesen, de kedvesen szólok rá a világ és a mágustanoda éppen aktuálisan legrosszabb gyerekére. Komolyan mondom, hogy nem lenne, ki kellene találni ezt a kis mocskot. Az elmúlt két hétben mindent elkövetett, hogy kiborítson minden felnőttet. Egy kolléganőt még meg is ríkatott. Próbaidőn volt, és ment is, de velem feleslegesen szórakozik, elvégre Fisher vagyok, ha Valery-t túléltem, akkor képes vagyok egy középsős kiskölyköt is. Legalábbis nagyon remélem, mégis, örülök, hogy Miro ismét itt van.
- Minden rendben van otthon náluk?
Pillantok felé kérdőn, ahogy visszaülök a padra mellé. Ma már jó idő van, és éppen azt mérjük fel, hogy mennyire képesek a koruknak megfelelően viselkedni, milyen a csoportdinamika és az egyéni képességek érdekérvényesítése. Ez egy "csodálatos" új oktatási reform első állomása, és annyira nem vagyok az irányába lelkes, ami nyilván érthető. Nem szeretem a túl kockásított törvényeket, mert hiába mondják, hogy az egyéni érdekérvényesítés meg a képességek felszínre jutása, ha egy gyerek nem a megfelelő módon tehetséges, az már nem is jó nekik, és azért valljuk be, eleve a varázsvilágról beszélünk, nehéz lenne másabbnak lenni.
- Mrs. Westwood.
Eddig ez még nem mondtam neki, de most kipróbáltam, hogy hogyan hangzik, és tetszik, ösztönösen elmosolyodom a szép hangzáson, és azon, hogy milyen könnyedén Miro-hoz tudom passzintani ezt a nevet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=760810#post760810][b]Celestyna M. Westwood - 2019.06.08. 20:33[/b][/url]

Nem sok ember mondhatja el magáról, hogy bejárta a világ negyvenkét sarkát, de én az esküvőm másnapja óta egy percet, nem sok, annyit sem töltöttem otthon. Persze, hiányzott az Előkészítő, meg Stella is nagyon, de voltak dolgok, amiket nem söpörhettem a szőnyeg alá. Megnéztünk pár művészetis jelentőségű helyet, meg fesztivált, végre jártam Burmában (!!), de összességében a legfontosabb úgyis az volt, hogy kivel voltam és miért.
- Nem tudom, őszintén. Aggódom kicsit - bizonytalanodtam el, a kisfiút figyelve, mert hallottam már ezt-azt a napokban, de nem állt össze a kép. Vagy a családban volt zűr, vagy a többiek bántották, vagy valamit nem élt meg jól, ebben biztos voltam.
Kicsit lógáltam a lábamat a pad szélén ülve, hiányzott a világítós cipellő, de a mai szerelésemhez nagyon nem passzolt, így csak visszatettem a szekrény aljába. Az idő legalább szép volt.
- Ms Fisher? Mi történt a távollétemben? Kérem tájékoztasson - dőltem hátra a padon, széttárva a karjaim a háttámláján, már-már madame-osan elterpeszkedve az ülőalkalmatosságon. Tényleg sok dologról lemaradhattam, jóformán nem éltem a technikával, pár fotón és kötelező híváson túl. Csak a pillanat volt a fontos. - Férfi fronton? Minden rendben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=760812#post760812][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.06.08. 20:43[/b][/url]

- Én is. Nem ilyen volt.
Eddig mindig olyan kiváló kiskölyök volt, aztán történt valami, és az egyik legerőszakosabb, legsunyibb kölyökké változott. Az anyja csendes, az apját nem nagyon láttam még, állítólag a munkája miatt sokat van távol. Nézem őt, és nem tudom, hova tenni, aztán a kérdésre kicsi elnevetem magam.
- Minden. Stagnálunk.
Nem is igazán tudom, hogy mit is vártam, vagy, hogy mi kellene, hogy ne ezt érezzem. Szeretem Adriant, szerelmet érzek iránta, ebben maximálisan biztos vagyok, hogy abban is, hogy képes vagyok vele akár öt emberöltőnyi időt is leélni, mégis, most valahogy minden túl nyugodt. Túl sokáig vártunk, sok maradt ki, aztán hirtelen lett minden, és olyan szinten, hogy a legtöbb nyúl tőlünk tanulhatná a technikát. Felnőttünk, ő most vizsgázik, orvos lesz, én tanár vagyok. Felelősségteljes emberek, felelősségteljes élete. Egyszerűen furcsa.
- Elköltöztem az előző albérletemből, nem volt szimpi, hogy a néni unokája folyton a szobámba próbált bejutni. Átköltöztem Sárközihez, nyugodtabb sokkal, és ez jó hatással van a tanulmányaimra.
Aminek nagyon örülök, mert a késői kamasz susmogós közeledése mindig felbosszantott, és nem tudtam úgy koncentrálni, mint szerettem volna, de most már jó. Most jókat alszok, kipihent vagyok, és nem a falu másik feléből sétálok be. Ideális.
- De ennyit rólam, te sokkal izgalmasabb vagy. Mindent el kell mesélned!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=760813#post760813][b]Celestyna M. Westwood - 2019.06.08. 21:01[/b][/url]

- Mióta ilyen? - mert ugye, nekem most nem egy vagy két nap maradt ki, hanem teljes hetek, amik nem könnyítik meg a dolgomat azt illetően, hogy ki és mióta is furcsa. Gergő, mikor elmentem, szófogadó volt, ma meg háromszor kellett rákiabálni, hogy ha még egyszer kezet emel Adriánra, be lesz küldve a sarokba és nincs uzsi. Pedig az a gyerek még nagyobb is mint ő, erre nem nekimegy?
- Jaj, csak nem nőttetek fel? - nevettem el magamat kicsit. Mert bár én épp csak hogy megházasodtam, évek óta nem éreztem magam ennyire boldognak, fiatalnak és gondtalannak. Úgy élni, mintha a holnap nem is létezne, az élet egyik legszebb dolga.
Az a ház nem volt rossz, bár az életem rövid részét töltöttem ott ténylegesen. De kényelmes, nem is drága, jó helyen van és békés. Már, mikor Gabe épp nem fordítja ki a világot a négy sarkából. De ő már Pesten volt, Stellával.
- Zaklató volt, vagy mi? Melyik szobába költöztél be? - kérdeztem kíváncsian, felhúzva az egyik térdemet a padra, a lábamat a másik alá ékelve. Szerintem azok a szobák kisugárzással rendelkeznek, mindegyikben mást hoz a sors. - Nemsokára diplomaosztó. Annyira fura végezni.
Sok dolog történt, mint az, hogy apácska végre beadta a válókeresetet, úgy tűnt, anyámmal végleg elválnak útjaik. Talán én vagyok az első gyerek, aki ezért hálát érez.
- Mit szeretnél hallani? - kérdeztem, miközben az egyik meglehetősen kókadt növényre  néztem a mellettünk lévő cserében. - Most nézd meg, még ezt sem tudják rendben tartani...
A futóeper leveléhez értem, éreztem, ahogy az ujjbegyeim áthűlnek, majd szinte az egész kezem, minden apró csepp nedvességet érzékelve a szárában, a lényében. Vizualizáltam, ahogy a szanaszét álló indák a kaspóba tűzött fémre fűződnek és előbb csak egy-egy levél rezzent meg, majd lassan felkúszott az elképzelt helyére.
- Sokkal jobb. Mármint, itt még egy futóeper sem marad életben, ha az ember pár hétre kiteszi a lábát? - néztem bizonytalanul Milliere. - Ugye minden gyerek megvan?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=760816#post760816][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.06.08. 21:23[/b][/url]

Miro

- Két hete. Egyik napról a másikra lett ilyen. Először csak velünk felnőttekkel lett szemtelen, aztán kezdte el a társait piszkálni.
Nem tudom, hogy mi történt, de hiába kérdeztem bárkit, senkit sem értette, hogy mi a baj ezzel a kicsivel. Ha sok gyerek van az udvaron, akkor a nagyobbakat is, például az én harmadikosaimat is képes piszkálni.
- Olyasmi. Furcsa. Jó, azért nem mondom, hogy rossz, mert nem. Csak kicsit most úgy, megálltunk.
De jók vagyunk együtt, Istenem, de még milyen jók, és amikor ez szóba kerül, mindig arra a következtetésre jutok, hogy erre viszont mindenképpen megérte várni, mert tudom, hogy szeret, hogy boldog velem, hogy meg tudom adni neki azt amire vágyik. Ha nem így lenne, azt mondaná, nem működik velem, és vagy visszamenne Cole-hoz vagy elmenne máshoz, például az angyalához.
- Van egy nő. Aki nem tehet róla, mert nem tett ellenem semmit, de mégis olyan antipatikus nekem, hogy már kínosan érzem magam.
Mondjuk a nem tett semmit, annyira nem igaz, hiszen tett, az évnyitón taktikusan kivillantotta a vállait Adriannek, én pedig nem voltam túl boldog, amikor ezt végignéztem.
- Mintha nyomulni akarna. Fura volt. Nem nézett a szemembe soha.
Tudom, hogy nem könnyű a szemembe nézni, de még Adrian is képes rá, pedig neki aztán minden joga megvan rá, hogy inkább a melleimet bámulja, és mégsem teszi. Az elmékre, ahogy a srác megnyalja az ajkait a szoba ajtajában állva, kiráz a hideg.
- A fehérbe. A zöldet néztem először, de a fehér valahogy nagyon én vagyok. Igazán én.
Nagyon boldog vagyok ott, és örülök neki, hogy olyan helyre költözhettem, ahol nem zavar senkit, ha Adri ott van nálam, és ahol nem zavar meg senki minket
- Mindent.
Egyértelműen mindent szeretnék hallani, hiszen bejárta a világot, feleség, ráadásul egy olyan férfi mellett, akire éveket várt. Mi ez, ha nem csoda? Igazi csoda. Nézem, ahogy új életet lehel az eperbe, és sóhajtok egy aprót.
- Ilyenkor úgy irigykedem, olyan szép az elemi mágia.
Nekem meg a közepes varázslatok is kihívást jelentenek, de legalább kiválóan tudok unikornist az ujjamhoz ragasztani.
- Mindegyik, ne aggódj, uzsonnakor látszik, hogy mennyire megvannak. Ma kakaóscsiga lesz. Sose mossuk ki őket.