28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Celestyna M. Westwood
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 277
Írta: 2019. június 8. 22:00 | Link


Benézetem

- Remélem semmi komoly nem történt, nem ezt érdemli. Ő az akinek nem láttuk az apját, olyan mint Columbo felesége?
Akad egy-két ilyen szülő, a legtöbb gyerekért fixen egy ember jött, a másik szülő csak ritkán jelent meg.
a kapcsolatuk Blackkel sok minden volt, csak egyszerű nem, szóval kicsit olyan furcsi volt ez nekem, de nem lepett meg, hogy most stagnálnak.
- Nem halad a kapcsolat semerre? - kérdeztem kíváncsian, oldalra billentve a fejemet. - Oh. Volt köztük valami?
Mert ugye ez a kérdés adja magát, ha ennyire rühelli őt Emily, akkor már ott valami komoly gond akadhatott. Ő alapvetően nem egy rosszindulatú lány, ami Valery mellett elég váratlan fordulat.
- Rád? Vagy a pasidra? - Már, ha ez a jelző egyáltalán érvényes rájuk. Nem akarok én senkit felcímkézni.
A fehér szoba nem lepett meg, bólintottam is egyet, nyugtázva a dolgot rendesen. Az ajkán harapdálva húztam feljebb a csizmám szárát, majd a gyerkőcöket figyeltem kicsit.
- Nagyon sok dolog történt, de úgy éreztem magam, mintha megint 16 lennék. Mintha ez az egész szar, az a kimaradt több, mint 8 év meg sem történt volna. Fura helyeken aludtunk, volt sátor, volt fában kialakított szállás... - billegtem ültömben kicsit oldalra, mielőtt még kiszúrtam volna a rendetlen bokrocskát ott az udvaron. Legalább nem lett ültetve semmi olyan növény, ami mérgező. Fejlődőképes az iskola.
- Axelt kellene látnod, mikor fest... Gyönyörű - ábrándoztam el egy pár pillanatra, mielőtt még visszanéztem volna rá. - Oh, úr isten, az a házi, amit ide sütnek? Te jó ég, remélem valaki beteg, mert nekem kell egy.
És abban a pillanatban meg tudtam volna halni egy olyan csigáért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
Mestertanonc Tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Littlebird | Millie
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 574
Írta: 2019. június 8. 22:24 | Link

Miro Love

- Igen. Ő az, akinek soha nem láttuk az apját.
És talán ez így volt jól és talán a gyerek is jobban járna. Vagy nem tudom, tényleg nem tudom, hogy milyen ember. Néha, mikor itt ülök, és csak nézem őket, azon gondolkozom, vajon jó anya lennék-e és vajon Adrian jó apa lenne-e, és azon is, hogy mi ketten együtt jók lennénk-e. Sokszor gondolom azt, hogy igen. Persze van, amikor vagy benne vagy magamban meging a hitem, de valahogy abban sosem, hogy együtt jók lennénk, hogy boldog gyerekeink lennének. Persze nem most, de egy nap, túl az iskolákon, stabil jövedelemmel, és akkor, amikor már nem egymásnál alszunk, hanem együtt élünk. Adrian jó apa lenne, benne jobban hiszek, mint magamban, de tudom, hogy ő is elszánt, megerősítene. Néha csak szeretném látni a jövőt, hogy megnyugodjak, hogy ne érezzem azt, hogy mellettem elfecsérli az életét, hogy jó társa legyek, hogy tudjam, ez az egész út, amit megtettünk a mai napig, mind a kettőnknek megérte. Néha kétségbeesek, pedig nem kellene.
- Semerre. De ez szerintem az én hibám. Nem volt fokozatosság. Az első csók után azt mondtam neki, hogy nem akarok várni. Hogy semmire sem akarok várni, és talán máshogy kellett volna. De én akartam.
Mint egy tini, nem volt megállás. Első csók, első együttlét, mindent egyetlen éjjel alatt teljesítettem, nem játszottam az elérhetetlent, nem volt virág meg bonbon, nem éreztem szükségét, de sosem kérdeztem, és talán kellett volna előtte beszélnünk, hogy neki ez így jó volt-e. Ajkaimat beharapva figyelem tovább Gergőt, és Adrianre gondolok közben. Hasonlítanak, külsőre.
- Hm? Nem, nem rá. Rám. Vagyis, hát, a khm.
Jobb tenyeremmel körkörös mozdulatot teszek a mellkasom előtt, ezzel kifejezve, hogy merre is orientálódott anno a figyelem.
- És nem, nem volt közöttük semmi, alig ismerem, csak egyszerűen... zavar. Nem tudom miért. Engem eddig soha senki, és Miro, ez annyira kínos.
El se tudom mondani, hogy mennyire, mert tényleg kínban érzem magam miatta, hogy ennyire nem kedvelem a nőt, és nem tudom, hogy miért nem.
- Istenem, akkor tényleg mindent bepótoltatok. Fában? Rendesen kialakított volt, vagy egy csipkebody-val tetted otthonossá?
Kérdezem, mintha nem éppen látványosan utalnék arra, hogy jó volt a buli feléjük. Megpróbálom elképzelni a férjét, miközben fest, és értem, hogy miért mondja azt, hogy gyönyörű. A férfiak, ha valami különlegeset csinálnak, például zenélnek, festenek vagy szavalnak, gyönyörűekké válnak.
- Igen, úgyhogy remélem, hogy többet hoznak, mint amennyit kell, és akkor repetázhatunk is. Isteni az a csiga, de titkos a receptje. Leutánozhatatlan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Celestyna M. Westwood
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 277
Írta: 2019. június 9. 15:06 | Link


Benézetem | Július 1


- Van egyáltalán apja? - Abszurd kérdésnek tűnik, mert mindenkinek van elvileg, de lehet, hogy az anyja örökbefogadta, vagy mesterséges úton fogant, ez már csak egy ilyen fura világ, amiben élünk. Egy időben én is gondolkoztam rajta, hogy majd egyszer, mikor az életemben minden sínen van, örökbefogadok egy kicsit. Aztán valahogy ez az elképzelés csak elszállt.
- Nem hiszem, hogy ez változtat bármin is - ráztam meg a fejemet, bár én vártam anno, méghozzá nem is keveset. Igazából most is, mielőtt még újra összejöttünk volna, hetek teltek el.
Vannak nagyon furcsa nők ebben az iskolában, mármint, persze, máshol is, Apu jó ideges is volt rám, mert miért lakom együtt Meghannel, ha egyszer tudom hogy ő olyan barátnős. Vigyázott rám, nem? Akkor meg?
- Rádmozdult? Jaj, fúj. Legalább szép? - kérdeztem elgondolkozva. Mert akkor ugye lehet bók is akár, de ha nem, akkor csak nagyon kínos, meg undi, jobb is, ha nincsen erőltetve a dolog. Láttam az arcán, hogy figyelte Gergőt, volt benne valami furcsa, de nem tettem szóvá, csak a kezem a pocakomra csúsztattam pár röpke pillanatra. - Jaj az nem jó. Pedig te türelmes lány vagy...
Legalábbis gondolom, nem hiszem, hogy annyit változott volna azóta, hogy eltűnt az életemből nem is kevés időre. Megesik az ilyesmi, lehet, hogy azóta mégis, annyira nem zavartattam magamat a dolgon, helyette inkább figyeltem a gyerkőcöket.
- Mindent is. Nem, rendesen kialakított volt, de a csipkebody mindent is feljavít - mosolyodtam el sokatmondóan, mert bár szerintem igen türelmesek voltunk sokáig, meg tudunk viselkedni, néha csak egymásnak kell esni. Ilyen ez.
- A legfinomabb az egészben, hogy nem nekünk hozzák, attól tartok. Duh, de meg tudnék most enni egy rántott marsszeletet is. Beszélnem kell Dustinnal erről - A gyomrom hangosan megkordult, mintegy megerősítve az állításomat. Jézusom, éhen halok. - Te szoktál bizarr dolgokat enni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
Mestertanonc Tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Littlebird | Millie
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 574
Írta: 2019. június 9. 19:53 | Link

Miro Love

A kérdésére az ideálisnál hosszabban tartom bent a levegőmet, tekintetemet továbbra is Gergőn tartva. Számít vajon? Normális esetben számítania kellene, nem? Egy normális világban mondjuk. Az én világom, nos, az valószínűleg nem normális. Sőt, biztosra is mondhatjuk. Rosie egy klinikán fekszik hónapok óta, aminek az a célja, hogy ne haljon bele a kóros soványságba, amibe anyánk kényszerítette, Valery beleőrült abba a tudatba, hogy talán sosem ér majd Rosie nyomába, hogy talán sosem lesz olyan szép, olyan tökéletes. Én éhes voltam, talán már a születésem előtt is, és már az első pillanatban elítélt, mert nem vörösen láttam meg a napvilágot. Nekünk hármunknak talán jobb lett volna, ha csak apánk van, és Cole esetében ugyanez mondható el, mert ő bár nem anyánk fia, mégis számos alkalommal érte lelki és fizikai bántás is.
- Talán, csak bonyolult.
Bonyolult. Bármi lehet bonyolult. Egy nem kívánt terhesség, erőszak, egy önálló döntés, egy sikertelen kapcsolat. Bármi lehet bonyolult, a mai világban pedig ez halmozottan jelen van. Ha azt veszem, Adrian és én sem vagyunk unalmasak, mindig kiváló érzékkel nyúltam bele a dolgokba.
- Egy tizenhét éves, aki amint nagykorú lett, megpróbált a bugyidba jutni?
Kétkedő pillantással nézek Mirora, elhúzom a szám, és megrázom a fejem. Nem, egyáltalán nem volt jó élmény.
- Adriannek nem mondtam el, mert nem akarom, hogy baja essen, és nem a sráctól féltem, hanem a börtöntől.
Mert azért valljuk be, egy ex-MMA bajnoknak, akinek nagy önfegyelme van, egészen addig, van meg ez a szuperképessége, amíg a barátnője, akit szeret, azt nem mondja, hogy a srác gondolt egyet, és amikor aludt, bemászott mellé. Szörnyen kínos volt arra ébredni, hogy a keze a pólóm alatt matat. Nem kellene, ha ezt Adrian megtudná, mert tényleg megölné, és mivel Adrian legilimentor, ezért nem is gondolok erre az esetre, csak merüljön feledésbe.
- Ahh, igen. Tegnap vettem egy nagyon szépet. Fehér, és halványrózsaszín, olyan dekoltázzsal, hogy az már szinte illetlen. Évfordulóra ideális.
Legalábbis oda tervezem. De még pár hét.
Húzom el a számat bánatosan. Az ilyen dátumokat elméletileg a lányok tudják jobban, azonban én mégis elszámoltam magam. Valamiért azt hittem, hogy most leszünk majd fél évesek, de nem, csak a hónap vége felé. Borzalmas, hogy ennyire megállt most az idő, amikor megvan a tökéletes darab.
- Rántott marsszelet? Az mi?
Mármint, én imádom a mars csokit, függő vagyok, de el nem tudom képzelni, hogy a csomagból kivéve valaki még alkosson vele. Az úgy jó, meg kell enni. A kérdésére előbb felhúzom a szemöldökeimet, majd össze.
- Hogy... igen.
Elég sok mindent, de ez most mellékes, mert én azért eszek furcsa dolgokat össze, mert így szokta meg a szervezetem. Farkastörvények Fisheréknél. Remélem azóta felfedezte a padlóléc alatti kincsesbányámat.
- Miro? Ti, védekeztek?
Mert már nem először nyúl a hasához és mert olyan őrült dolgokat mond, hogy kirántana egy marsszeletet.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rhédey I. Pandora
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


× Panda ×
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 164
Írta: 2019. június 25. 01:26 | Link

    
¤ ¤ ¤


Az egész nap egy rohanás volt, de igyekeztem a legjobbat megoldani. Pár napja észrevettük, hogy az egyik pacinak hullik a sörénye és nagyon szétharapdálta a lábát. Ma mikor jobban megnéztem, szinte biztosra mondtam, hogy kis lakói vannak, amik nem fognak egy kis simogatástól vagy a paciorvosok drága cuccaitól elmúlni. Persze ráhagytam a döntést a többiekre, de javasoltam, hogy próbáljunk ki egy kicsit mugli, kicsit saját lötyis szert. Ők meg bíznak bennem, egyelőre úgy tűnik. Emiatt viszont fel kellett csapnom a rózsaszín füzetem és a lila jelölőnél átolvasni. szereztem ilyen büdi, autós löttyöt hozzá, megvoltak az alap hozzávalóim is de menta és erdei tündérfürt kellett volna még. Előbbiért lenéztem a piacra, és szerencsém is volt, utóbbin viszont sokat törtem a fejem, aztán eszembe jutott, hogy munkába menet szoktam látni mennyire szépek az előkészítő udvarában a kis kertszigetek. És bingó, ez is van náluk.
Nem szép dolog ugyan, de nekem szükségem volt most rá, így még kicsit későn ugyan, de sötétedés előtt betopogtam a kihalt játszóra és egyből a bokros rész felé indultam, ahol kutattam egy jó negyed órát, mire meglett a bujkáló. Átnéztem a virágot, a levelét, de biztos voltam benne, hogy megvan, így egy zacskót elővéve elkezdtem kicsit megritkítani a tövet és nagyjából figyelni, hogy mennyi a mennyiség. Nagyon bele is feledkeztem, de ekkor még boldogan másztam ki hátulról és indultam volna ki, de szembesültem a ténnyel: zárva van a kapu.
Megijedtem, lefagytam, és mintha értelme lenne nyomogattam a záró kilincset és rángattam meg a kiskaput, de nem történt semmi. Tényleg semmi. Egy lélek se tűnt fel. - Hahó, valaki - beszéltem kifelé elég hangosan, de nem tűnt úgy, hogy működne.
Azt hiszem nem tudtam mit csinálok, ahogy értelmetlenül rángattam tovább mindenhol, majd vagy kétszer végigmentem a kerítés mentén van-e másik ajtó, de semmi nem volt. Elkeseredtem, néztem felfelé és tudtam, ha ez megy reggelig, akkor én nem akarom azt látni, szóval csak lehunyt szemmel járkáltam egy fa mellé dobva a cuccaim.
- Engem itt felejtettek... Kérem szépen - kiabáltam ki azért többször.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rafael Ilya Oleastro
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Bérgyilkos, a szomszédod
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 19
Írta: 2019. június 25. 01:40 | Link


Ilya ♛ június ♛ BJH ♛


A világ legtermészetesebb dolga, hogy sötétedés után érsz haza és a gyerekedre egy rakás csodaaranyos lány vigyáz, míg ott nem vagy. Ja nem. De még csak meg sem hatott a dolog, ahogy lassan végigvágtam a falun, a vállamon azzal az ominózus táskával. Nem szeretnék hatóságiakkal összefutni most, azt hiszem, elég, ha ennyit mondok.
A fekete a barátod. Még ha látszik is rajta a folt, nem tudják bizonyítani, hogy miből van. Egész addig, míg laborba nem küldik, de ahhoz meg sem okuk, sem papírjuk nincsen ellenem. Kellemes az élet, azt hiszem.
Igazából alig múlott valamin, hogy meghallottam a hangot. Nem igazán tudtam hová tenni, mégis mi történne egy ilyen faluban? Keve szerint természetesen sok minden, de róla tudni illik, hogy kicsit élénkebb a fantáziája, mint az feltétlenül szükséges lenne. Állítom, hogy a képregények miatt van.
Át is vágtam egy-két, még ismeretlenebb utcán, mielőtt megálltam volna a kerítés másik felén és a bent álló, meglehetősen kétségbeesett lányra néztem volna.
- Te meg mit keresel odabent, Chiquita? - figyeltem pár lépés távolságból a szőkét, mielőtt megvakargattam volna kicsit az államat. - Meglehetősen kétségbeesettnek látszol. Senki nem mondta, hogy éjszaka, egyedül a játszótér nem olyan vicces? Vagy csak nem jött a lovag?
Utoljára módosította:Rafael Ilya Oleastro, 2019. június 25. 15:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rhédey I. Pandora
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


× Panda ×
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 164
Írta: 2019. június 25. 01:58 | Link

    
¤ ¤ ¤


A rühes paci elég nagy probléma tud lenni, így jobb elébe menni ugye, azt hiszem ezért is igyekeztem annyira, hogy ez nem ért rá holnapig. Amúgy is lesz egy órám is és így teljesen meg lenne a napirend kavarva, mindig kések mostanság, na nem órákról, de a beígért azon túli dolgokról, kicsit össze kell magam kapni. Bonnie is tanácsolta már, hogy gondoljam végig, mi a gond, biztos csak valamit túl is stresszelek. Min tudnék? Azon túl hogy ismeretlen, fura, agresszív és bántó emberekkel kell együtt laknom. Kellene, ma nem oda indultam volna vissza, de egyelőre az is jobb lett volna mint itt lenni sötétben. Nem szeretem, bármi történhet, bármi lehet, és még fényt is képtelen vagyok csinálni.
- Jaj - leginkább ennyire tellett, ahogy válasz jött, a szemem is elfelejtettem kinyitni, csak pillanatokkal később, kicsit hunyorogva sikerült. Ki tudja mi az! Vagy ki. De most érti mindenki a bajom. Nem is vagyok csikis. Meg honnan tudná, ha mégis? Lehet az vagyok. De nem fontos!
- Megijesztettél. Mármint, örülök, hogy itt vagy, de ijesztő vagy. Nem úgy, csak... mindegy. Semmikor nem vicces - ingattam is a fejem, nem sok keresni valóm van itt a lopott kis zacsimon túl, amit jól le is tettem és hirtelen nem tudom hova. Körbe is néztem a cuccaim után, aztán jól felszedtem. Reméltem, ha itt jár, van köze ahhoz a lakathoz, vagy bármihez. - Nincs ilyen kulcsod? Vagy valami? Nem szeretem a sötétet sem, nem hogy itt lenni.
Ha jól tudom ezeket is varázsosan zárják pluszban, szóval a nyitós ige se segít, pedig arra azért képes vagyok. Bár eddig a pániktól eszembe se jutott, de most hiába is mondogatom magamban, meg se inog a kis lakat kívül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rafael Ilya Oleastro
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Bérgyilkos, a szomszédod
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 19
Írta: 2019. június 25. 15:38 | Link


Ilya ♛ június ♛ BJH ♛


Nem tudom, hogy minden helyi ilyen félős-e, de az biztos, hogy csudabogár egy teremtésbe sikerült belefutnom, miután fogta magát és becsukta a szemét. Nem hiszem, hogy kettőnk közül én szólongattam segítséget. Ha mégis, akkor pedig komoly gondok vannak a hangommal, ideje lenne megvizsgáltatnom magamat. Ez nem állapot.
- Nem akartalak megijeszteni, bár gondolom, ez egyértelmű - vontam fel a szemöldökömet sokatmondóan, majd vontam egyet a vállamon, hogy igazából mindegy is, nem olyan fontos ez. Nem értettem, a törpe szőke mit keres egyedül az előkészítő udvarában. Ilyenkor.
- Vagy valami? Hát... nem dolgozom itt... - hezitáltam pár pillanatig, hogy akkor akár most hátat is fordíthatnék és mehetnék a dolgomra, mert a fiam otthon vár és ezt ugyan nem kéne már tovább húzni... Aztán megint a lányra néztem, mielőtt ledobtam volna a táskám egy nagy puffanással, hogy előszedjem belőle a tolvajkulcsom.
- És mit is kerestél te egész pontosan odabent? - kérdeztem körbepillantva, mielőtt letérdeltem volna a lakathoz, hogy az ujjaim közt átforgatva alaposabban szemügyre vegyem. Nem mondhatnám, hogy repesek az örömtől, hogy ilyenekkel kell még foglalkozzak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rhédey I. Pandora
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


× Panda ×
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 164
Írta: 2019. június 25. 16:42 | Link

    
¤ ¤ ¤


- Bocsi - szegtem le a fejem, ahogy próbáltam elnézést kérni az előbbiért. De csak előbb kint volt minden, mint amúgy. Mikor stresszelek vagy izgulok előfordul, néha az is, hogy a nyelvek között ugrálok, legalább ennyire még nem rémültem meg. Még csak azt érzem, hogy itt fog megenni, megölni, szétszedni valami. Tuti jön valami gyilkos és én kellek a kutyájának vacsorára. Lehet többet olvastam az újságban a fura zaklatósat meg minden mást is, de ettől még...
-  Akkor nem vagy gondnok - állapítom meg egy nagy, és kicsit csalódott sóhajjal is. Miért zárnak be egy udvart egyáltalán? Mit tehetne bárki? Éjjel nyikorgatja a hintát? Én ezt tökre nem is értem. - Most itt hagysz te is? - kérdeztem közelebb lépve a rácsokhoz és átnézve köztük, de megállt és úgy nézett ki a táska eséséből nem így van. Nekem már z is elég, ha hív valakit, vagy nem tudom, elhajlítja a rácsokat. Nekem nincs mivel. De ha lenen is tuti otthon hagyom, egy pálcára ki tud figyelni amúgy?
- Nem kerestem, szedtem. Virágot. Gyógynövényt.... haszonnövényt... nem lényeges, főzet hozzávalót - magyaráztam kicsit tördelve a kezem, ahogy közelebb lépve figyeltem mit csinál. Mondjuk nem tudtam, de ha kinyitja, tőlem csodát is tehet. Aztán a zacskómra néztem és beletömtem a táskámba és visszavettem a hátamra. - Csak itt van a faluban, aztán... elment az idő. Most se tudom mennyi - gondolkodtam el, de annyira nem is volt fontos, kellett volna legyen, de hiába néztem a kastély felé, eszem ágában sem volt besietni az büdi pincébe. Szerencsém lehetne, hiszen későn sötétedik, de ettől még fog, és nem öt perc innen eljutni bárhova, szóval... - Az micsoda? Nem használsz pálcát?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 499
Írta: 2019. július 13. 23:48 | Link

Erik apus
július 11., csütörtök délután ¤ #PrincesStellawithLittlePrinceCharming


Türüptütürü. Dúdolgatva cipeltem kifelé a 2 és fél éves David-et, ahogy máshogy nem akart ez működni. Vége volt a foglalkozásomnak, így az ovisoknál segítettem be, ma éppen Emma picijeinél. Figyeltem, ahogy a legkisebb kislány Bojarska éppen beszánkázik a homokozóba két másik kislánnyal,d e azt hiszem a "kóstoljuk meg" vészhelyzetet elhárította Ezra dingje. Tulajdonképpen az, ha tagadni akarná is bárki, de ezen csak elmosolyodtam, örültem, hogy sínen vannak a körülöttem lévők, még ha nem is teljesen. Ami a Bubum illeti, és nem a négylábút, érte kicsit aggódtam, azaz értük, reméltem, hogy nincs akkora baj, mint ami a lengyel lányra meg rá volt írva, vagy amit láttam. Szerintem Bogna még sosem tett fel nekem kérdést, általában azok nekem vannak, neki meg mindenre is akad felelete.
- Szimi, gyere ide, ne fuss a hintához - kiabáltam a kislány felé, bár nem akartam megijeszteni, kicsit talán mégis sikerült. Persze hatott, mert felénk lépdelt, aztán ahogy leültem a cipőallergiás kisfiúval és az ölembe ültettem kifelé fordítva, hogy nézelődhessen, megkérdezte a törpi játszunk-e. Szóval ezen fel is buzdulva fogtam meg a kezeit és vigyorogtam rá Szimikére. - Emlékszel a tegnapi játékra? Hogy is volt? Apacuka, fundaluka... - kezdtem lassan a kisfiú kezeivel a tapsot és a pacsiváltást, a kislány pedig mondta is a mondókát utánam, legalább mindketten élvezték. Én meg örültem, hogy kis boldogok, édes kis teremtések ezek a gyerekek, és szeretem, milyen kis tanulékonyak és őszinték. Akkor néztem csak fel, mikor vesztettünk a lányka ellen, mert elrontottunk egy keresztezést és el is nevettem magam a "még egyszer" kijelentésre. De ott volt Erik. Láttam, biztos Hannahnál volt, azért intettem felé, bár nem csak a saját kezemmel. Hónapok óta minden kimondatlan és kusza. Nem jó ez így.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Wittner Erik Benjamin
Polgármester, Bogolyfalvi Tanács tag, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 145
Írta: 2019. július 14. 07:47 | Link

Kislányom, Stella Love


Ha megkérdeznék most, hogy mi a boldogság, nem biztos, hogy tudnék rá felelni. Csak állnék, és habognék, összehoznék valamit persze, de tudom, hogy a kérdés, hogy "boldog-e ön", végleg kitaszítana az amúgy sem stabil komfortzónámból. Túl sokat dolgozom mostanában, és a sikerek elégedettséggel töltenek el, de nem vagyok boldog. A legkevésbé sem. Ezt pedig egészen addig nem merem bevallani, amíg meg nem látom a magasba nyújtott, felém integető kezeket. Visszaintek, egy szélesedő, de nem feltétlen őszinte mosollyal. A gyerekeim kerülnek egy ideje, és ez az ösztön valahogy bennem is feléled, én is kerülni kezdtem őket. Széthullottunk, mint család, akkor, amikor az anyjuk kitalálta, hogy végleg vége. Sokszor voltunk külön napokra, olykor hetekre, ám most már évek óta tartunk ott, hogy csak a gyerekeink miatt beszélünk, minimálisan. Ez sem egészséges.
Nem indulok meg feléjük, mert a Hannah-val bájolgó férfi még csatlakozni fog hozzám, csak a búcsú után léphetek. A férfi egy magas, idősebb úr, jó kiállású. Azért jött, hogy adjon, játszóterek tervezésével és építésével foglalkozik, emellett jó viszonyt ápolt az iskola alapítójával, a jelenlegi játszóteret is ő tervezte. Átépítené, ingyen, hogy így adózzon az itt folyó kiemelkedő munkáért.
Felpillantok az ajtóban álló nőre, aki hihetetlenül jól kezeli a bájolgást, aztán vissza Stellára, majd megint Hannah-ra. Végül ösztönösen indulok el a padon üldögélők felé, nincs olyan messze, hogy ne venném észre, ha a férfi indulna. Odaérve csókot nyomok a lányom homlokára, és leülve mellé nézek végig a két gyereken.
- Jól áll.
Most már őszinte a mosolyom, szeretem a gyerekeket, és tényleg jól néz ki, ahogy Stella felelősségteljesen foglalkozik velük. Az igazság az, hogy mindig szerettem volna olyan korban nagypapa lenni, amikor még a testem is engedi, hogy kiélvezzek minden játékot, lehessek a lelőtt bandita, a lovacska, kommandózzunk a földön. Aztán Gergő azt mondta, hogy ő auror akar lenni, és bevetésekre járni. Zsebemből egy csomag zsebkendőt húzok elő, kettőt kivéve ledobom magam mellé a maradékot, egy-egy tenyerembe gyűröm őket, majd megrázva kinyitom, és a zsebkendő helyén már egy-egy kis plüss rája fekszik, mosolyra álló szájjal. A legegyszerűbb trükk, amivel a saját gyerekeimet is szórakoztattam.
- Gyakorolnom kellene, mert kutyát akartam csinálni. Hogy vagy?
Pillantok fel végül az egyszem lányomra, életem legnagyobb lázadójára, aki miatt nem egyszer dagadt meg az ér a homlokomon. Hiányzik, hogy bosszantson.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 499
Írta: 2019. július 14. 15:19 | Link

Erik apus
július 11., csütörtök délután ¤ #PrincesStellawithLittlePrinceCharming


Néha elgondolkodom, hogy én is ilyen veszélyesnek tűntem - vagy tűnök, mert ahogy rászóltam a kislányra magamat láttam, mikor legutóbb Gabe rám szólt, hogy ha még egyszer átmászok egy poké miatt az emeleti ablakon, berácsozza -, de mindig arra jutok, hogy lehet nem szeretnék a saját felvigyázottam lenni. Kicsit hintáztattam a lábaimmal az ölemben ülőt, amíg megérkezett hozzánk a kislány, de aztán már nem volt megállj. Azaz addig nem, még fel nem figyeltek ők is Erikre, ha már integettünk. A kislány még nézett is ránk. - Ki a báci?
Nagyon édes volt, de nem akartam kinevetni a szóhiba miatt és mert a válasz is hát, több, mint nem mókás. Mindenesetre csak megsimogattam a fejét. - Ő a polgármester, Erik a neve - mutattam be végül, mire ki is húzta magát a kislány. Talán a polgármester dolgot otthon már hallotta, nem lepne meg.
- Ez? Ugyan, Gabe reggel fél órát győzködött hogy - ha már úgyis belemásznak a melltartómba, legalább most vegyek fel olyat, ami nem olyan, mintha csak az lenne rajtam. - Ez munkabarát és jól áll - és cserébe kijön elém és nem megy el egyedül sétálni a macskákkal. Így csak vontam egyet a vállamon egyszerűen. Mert mi másra célzott volna Erik? Na ugye, csak a felsőm lehetett. A naci elég régi darab, mindegy is.
A kislány nagy szemeket meresztett, így abba is maradt a játék, de David-et kicsit sem zavarta, kapaszkodott belém, a hajamba, kicsit a felsőmbe ahogy nézelődött, én meg figyeltem mi történik a zsebkendővel.
- Hát, pár láb, fülek, a farok még elkélne. Talán tovább kell rázni - billentettem oldalra a fejem elgondolkodóan. Fogalmam sincs hogy csinálta. Én ha ezt csinálom, jó esetben nem vágok orrba vele senkit. Már a rázogatással, a többit elő se hozom! - Jól, nemsokára vége a napnak is és még süt a nap, szép ez így - bólintottam is párat, mert szerettem, hogy nem sötétben érek haza, sőt, még csomó sok időm van, főleg mióta a suliba csak párszor kell bent lennem. - Veled mi újság? Beszéltél a többiekkel?
Nyilván nem véletlen a kérdés, és most nem pont a "jaj de régen volt" az alapja, volt mit mindenkitől, mindenkinek. Vagy itt csak én figyelek oda mindenkire?!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Wittner Erik Benjamin
Polgármester, Bogolyfalvi Tanács tag, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 145
Írta: 2019. július 14. 15:49 | Link

Kislányom, Stella


- Milyen hivatalos. A polgármester.
Pillantok oldalra, de az ajkaimon egy halvány mosoly ül, ahogy a gyerek kihúzza magát. Néha azt hiszem, hogy senki se tudja ki vagyok, máskor meg meglep, hogy milyen kis emberek is tisztában vannak vele, mit is jelent ez.
- Stella a kislányom, mint te az apukádé. Neki én vagyok az apukája.
Magyarázom, és próbálom gyerek nyelven elmagyarázni, ami nem könnyű, mert mostanában a legfiatalabb gyerek a közelemben Vajda Richárd volt, és ő sem mondható már sem gyereknek, sem naivnak, szóval vele is úgy kell beszélnem, mint egy felnőttel, pedig karon ülő volt még, amikor először találkoztam vele. Most meg... politikusi babérokra tör.
- A kisfiú.
Pontosítok, mert tudom, hogy egyből a ruhára gondol, pedig már amikor kimondtam, akkor tudtam, hogy muszáj pontosabban megfogalmaznom, hogy mire is gondolok, amikor az mondom, jól áll. Bár tény, azt tudnám a legnehezebben elfogadni, ha a lányom jelentené be, hogy terhes. Az első pillanattól, ahogy megláttam, szerelmes voltam belé. Szeretem a fiaimat, ehhez kétség sem fér, de ő a kislányom, akiért ölni is képes lennék.
- Azt mondod?
Előveszek még egy zsebkendőt, és a tenyerembe gyűrve, az előbbinél hosszabban rázom meg, mire egy egészen macskaformájú plüss lesz belőle, csak valahogy a farka marad el.
- Azt hiszem, én lehetnék az egyenlő bánásmód oktatója. Két rája, akik kutyának képzelik magukat, és egy macska, akinek nincsen farka.
Még a végén könyvet írok belőle. Gyerekkönyvet. Nem, vicceltem, ez a művészeti ág nekem sosem ment, én csak festek. Viszont ha már ennyi zsebkendőt elhasználtam, ne vesszen kárba, a kislánynak és a kisfiúnak is adok. Amikor lázadtam a rendszer ellen, akkor tanultam meg ezeket a trükköket. Nem nagy ördöngösség, de tényleg.
- Kicsit, furcsa az idő, egyszer meleg, egyszer hideg. Félek, úgy telik majd el a nyár, hogy nem is éreztük meg igazán.
Mondjuk én minimálisan vagyok csak az igazi nyár híve, de ez a változékony idő, borongóssá tesz, és néha a munkámra is kihatással van. Hátradőlök, hogy rendesen Stellára tudjak nézni.
- Anyáddal pár szót, nem kedvelem az új pasiját, erőszakos. Sokkal jobb volt, amikor a szomszédunkkal kavart össze.
Nem mindenki mond ilyet nyilván, akit kidobtak, de valóban, kedveltem a szomszédunkat, és hát az éremnek mindig két oldala van, a megcsaláshoz is mindig két ember kell.
- Gergő fél évet még aláírt az egyiptomi hivatalnál, így nem biztos, hogy karácsonyra hazajön, Dávid meg... egyszerűbb lenne, ha bejelentkeznék hozzá tetoválásra. Gondolkoztam egy skorpióban a nyakamra.
Mondom teljesen komolyan, de nem, eszemben sem volt skorpiót tetováltatni, viszont tényleg elgondolkoztam azon, hogy időpontot foglalok nála, és kifizetem a velem töltött időt, csak kicsit szánalmasnak élem meg ezt.
- Miért?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 499
Írta: 2019. július 14. 16:20 | Link

Erik apus
július 11., csütörtök délután ¤ #PrincesStellawithLittlePrinceCharming


- Úgy tudom mindenki így mutat be - vontam aprót a vállamon. Hivatalos, vagy sem, sokszor tapasztaltam, hogy így elérhető, hogy tudják kiről beszélek.
Hát a mondókának nem értünk rendesen a végére, de legalább az elmondható, hogy jó sokat mosolyognak így is. A gyerekek sok mindenek, csak hálátlannak nem mondhatóak, ezt pedig nagyon szeretem bennük. Nagyon sok olyan ember vett körül már életemben, akinek a köszönöm, a sajnálom vagy éppen a kérem szépen nehezére estek. Én is akaratos típus vagyok, ennek ellenére a nagyon kicsi korom leszámítva igyekeztem és sokat használtam is. Mióta eladó vagyok a cukorkaboltban láttam furcsa vásárlókat, azután az itteni munka álom másnap.
- Remélem nem pont úgy - dörmögtem kicsit még sóhajtva is egyet, mert helyben voltunk, kezdtem érteni miért van mindenki csendben körülöttem és éli a maga dolgait. Fel is néztem Emma felé, szerintem volt valami megérzése mert elindult, ekkor egy pillanat türelmet kérve jeleztem, hogy mindjárt majd én odaviszem a piciket még beszélgetek. - Oh - néztem vissza, majd az ölemben ülő törpére meg is mosolyogtam, de azt hiszem ennek se ideje, se helye a világomban. Minden ding-pár máshogy csinálja, azt hiszem erre ez a jó válasz. Bólogattam a hiányosságok mellé, aztán mikor megjött a cica nem tudtam nem felnevetni. Teljesen igaza volt, de ki vagyok én, hogy megállítsam ebben? Biztos jó lenne a munkájában, ha szereti. Ez lehet az alapja annak, hogy neki is ilyen különböző területeken vannak végzettségei. Ebbe sosem gondoltam még rendesen bele. Aztán megvártam még a reakciót a mondandóm elejére, majd kis türelmet kérve felkeltem és elvittem Emma kezébe adva David-et, majd Szimihez leguggolva bekötöttem a cipőit és mondtam, hogy menjen homokozni és építsen egy szép várat, majd együtt feldíszítjük. Így volt szerencsém visszaérni időben a folytatásra, kicsit szomorkásan blogattam.
- De ő szereti, ideje lenne mindenkinek megfelelő dinggel élni, mert anélkül lenni nem jó - ingattam is meg a fejem, mert az elméleteim éppen anyukám döntögette meg sorra arról hogy van ding baba és hogy nincs. - Én azt a bácsit kedveltem, akit a fesztiválról hozott haza. Ő is szerette a köveket - közöltem egyszerűen, mintha tök természetes lenne egy ilyen beszélgetés. Azt hiszem a kellemetlen szó ebben a családban csak van, mert még hol vagyunk attól, ami igazán az. - Gergővel szerintem valami régi szülinap óta nem beszéltem, ott sem érdekeltem különösebben, fontos a munkája, tudjuk - meg ő ügyes meg nagy karriert csinált. Mindenki büszke lehet rá, de én nem hinném, hogy ezért megéri, szerinte mégis a távolság. Furcsák ezek.
- Hát... nem tudom mennyire dolgozik Dávid. Tudod mióta van ez a baba dolog náluk, kicsit szerintem pánikol. Ja, izé - fordultam felé, mert azt hiszem ez hozzá nem ért el, mivel nincs min pletykáljanak a faluban erre nem járnak, itt maximum én hozom a híreket. - A Bubu apuka lesz, de nekem se szóltak volna, ha Bogna nem kérdezget meg nem történik az a bumm, szörnyű, mint mikor a gyűrűt is csak mert kérdeztem tőlük mondták meg - ingattam is rosszallóan a fejem. Most hogy ezekről mennyit tudott, azt viszont nem ismerem, de itt vagyok, kész nagykönyv. - Meg Ezra és anya is megkeresett engem még korábban, de ezek szerint velük sem beszéltél rólam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Wittner Erik Benjamin
Polgármester, Bogolyfalvi Tanács tag, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 145
Írta: 2019. július 14. 17:05 | Link

Kislányom, Stella Love


Összevont szemöldökkel pillantok rá a megjegyzése következtében, de nem szólok egy szót sem, mert látom, hogy mennie kell, biccentek csak, hogy vigye nyugodtan a kisgyereket, és még akkor sem enyhülnek a vonásaim, amíg azt nézem, ahogy beköti a cipőket. Nem teljesen értem, hogy a nevelésének melyik része nem tetszett, hiszen ha valakinek, neki mindig mindent megadtunk. Talán túlontúl elkényeztettük? Nem értem.
- A megfelelő dinggel. Ez egy nehéz terep, de segíthetnél rajtam. Szóval vagyok én. Aki két évtizedik azt hittem, hogy anyád a megfelelő ding, de mint a mellékelt ábra mutatja, nem az. Honnan tudnám bárkiről is, hogy ő már a megfelelő ding?
Nem akarok váltogatni, sem alkalmi partnereket, nem egyedül lenni, valahogy egyik sem az én asztalom, de nem akarom azt megint eljátszani, ami valóban az elmúlt több, mint húsz évem volt. És bár talán sokan furcsán néznek rám emiatt, de terveim között szerepel megállapodni, és nem csak egy tetőtérben lakó árny lenni.
- Csak arról tud beszélni. Most is csak azért beszéltünk, mert úgy volt, hazalátogat, de nem tette, ezért rákérdeztem.
A vállaimat is megvonom kicsit, mintha nem számítana. Szeretem a gyerekemet, igazán szeretném már látni, magamhoz szorítani, de nem szeretném azt, hogy ne érezze jól magát. Neki ez az élete, ezt szereti csinálni, én pedig tiszteletben tartom, hogy erre vágyik. A következő mondatokra azonban úgy nézek rá, mint amikor valaki először lát mozgófilmet. Csak nézem őt, és még pislogni is elfelejtek. Nem tudom, hogy milyen hosszan, aztán azért csak kell, mert elég rendesen kiszárad a szemem. Megköszörülöm a torkom és:
- Baba dolog? Bogna terhes?!
Egy picivel talán hangosabban mondom ki a kérdésem, mint terveztem, gyakorlatilag rákiabálok szegényre, pedig nem így terveztem, és ezt remélem ő is tudja, hiszen az arcomon hihetetlen boldogság tükröződik. Terhes. Nagypapa leszek. Ez csodálatos hír. Mosolygok, mint egy rendes hülye, de nem érdekel, mert hetek óta nem éreztem ilyen boldogságot.
- Ezra? Nem. Miért, kellett volna?
Nem tudom, hogy miért kellett volna Ezrának beszélnie velem, és nem, most túl boldog vagyok ahhoz, hogy összerakjam ezt azzal, hogy vissza akartam kérdezni, miért nem tetszik neki az, ahogy neveltem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 499
Írta: 2019. július 14. 17:53 | Link

Erik apus
július 11., csütörtök délután ¤ #PrincesStellawithLittlePrinceCharming


Van az az érzés, mikor háttal vagy, de tudod, hogy egy tekintet a tarkódba ég, valami ilyesmi volt ez is, Emma szavai nélkül is tudtam, hogy Erik furán meredhet, de ebben ő is csak megerősített kedvesen megkérdezve minden rendben-e. Persze igen, egyelőre, de ezt most nem fogjuk megdumálni, de így legalább Ezrához is előbb jut el az infó, minthogy össze kelljen futnunk. Bár ha csinál olyan recés szélű, töltött tésztás kajcsit, akkor még akár ma is meglátogatom. De azt hiszem erre keresztet vethetünk. Éhes lettem. Érdekes a mama humora ezzel a sok E-vel.
- Ő is ezt gondolta szerintem, de nekem is azt mondták, hogy néha hibázunk. Van aki rájön időben, van aki nem. De mikor megvan az igazi ding, az olyan más. Őt nem csak szereti az ember vagy szépnek tartja, az a ding olyan... minden egyben. Tudod akit szeretsz, mikor felkelsz, még ha furán is áll a haja, vagy akkor, mikor mérges, akitől azért kérsz bocsánatot, mert úgy is gondolod. Akinek nem megszokásból mondod, hogy szeretlek, hanem mert éppen eszedbe jut, mert érzed, mert okot adsz rá - ültem és néztem magam elé ahogy mondtam. Kicsit elkeserített, hogy arra jöttem rá, hogy a szüleim sem találták meg azt, amiben én hittem, amire azt mondtam volna, ebből lesznek a ding babák. Persze ahogy nagylány lettem, erre rá kellett jönnöm, a világban nagyon máshogy megy. Itt van Ellie is. Bár hiszek benne, hogy így is ding baba a javából a leendő keresztbabám. Még meg is kell tudakolnom keresztanyu vagy keresztapu leszek-e. Édes lány és a lehető legjobb döntés, hogy vigyáz egy kis életre odabent a pocijában, nem is értem Mariot a korábbi dingtagadót. Azt hiszem erre mondják, hogy valaki nem nőtt fel ahhoz, amit az izéjével csinálni tud. És engem kicsiznek le!
- Szereti, láttam már ilyet. Mármint itt van Hannah is, ő is olyan, aki a munkájának tud élni. Bármelyiknek - és valahogy talán ez volt az a pont, ahol láttam a két szélsőséget. Akinek a család tud az élete lenni, mint a főnökeimnek, Majának és Lewynek, vagy az itteninek a munka, Hannah személyében.
Lecsaptam a biztosítékot. Értitek, mindezt úgy, hogy most nem csukattam le magam - hála az égnek, azoknak nem is ment híre otthon, így marad az én titkom -, nem kerültem bajba, nem ment híre semmilyen tettemnek, nem csaptak ki a suliból és még csak hírbe se jöttem mint új tiniterhes. Tökre angyali ez a hónap.
- Ha ezt előbb tudom, tényleg rendesen szedem a gyógyszereim - borzongtam meg, még ha nem is nekem szolt a sipítás. Ezt azt hiszem nem szeretném többet hallani. Senkitől leginkább ijesztő és nem túl bizalomgerjesztő. Ha jól tudom Bubu se simogató hangon és boldogan reagált, ezért is beszélt velem Bogna, de ettől még eddig nem volt elképzelésem róla, miért lehetne baj egy babából. Azt hiszem ilyen élményekre nincs szükségem nekem. - Baba dolog, igen, eléggé. Már így kerekedik kicsit tudod - mutogattam a hasamnál, ha nem lenne egyértelmű, hogy miről is beszélünk. Mondjuk az a lány olyan négy sajtburi után is, nem csodálom, hogy látszik rajta. Nincs hova elférjen benne egy minibulba. - Bár el még nem vette addig, legalább már volt gyűrűje mire összehozta, szóval eléggé ügyes volt a Bubu. Mindenesetre azért nem dicsértem meg, de örülök neki, helyette is.
Én ilyen jótét családi manó is lehetnék. Mindenkinél, mindennek is. Kivéve mikor én is csak ültem otthon, vártam Gabe-et, hogy ráborítsam Ezra mit mesélt el. Erre közölte, hogy tudta. Utálom, mikor minden hivatalos papír miatt előbb tudnak nálam dolgokat. Bár nála azt sem zárom ki, hogy anyától vagy Ezrától tudta a találkánkat.
- Azt hiszem igen, papírja van rólam, olyan elég pozitív - bólogattam is nagyokat rajzolva a kis plusz jeleket amik a papíron is voltak egyezésjelként. - Tudod, kevés embernek jut ilyen magas homlok, mint nekem meg neki.
Amúgy nagyon utálom a homlokom, mások is, de eléggé megoldom a frizuimmal, hogy ne legyen előtérben. Most meg kicsit másként tekintek rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Wittner Erik Benjamin
Polgármester, Bogolyfalvi Tanács tag, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 145
Írta: 2019. július 14. 18:14 | Link

Kislányom, Stella Love


Nem hittem volna, hogy egyszer ide lyukadunk ki, hogy ő mondja el, hogy milyen is az, amikor a másik az igazi, és mennyire könnyen le lehet vetíteni, mi az anyjával miért nem voltunk egymáshoz valók. Sosem beszéltük meg, csak továbbléptünk, és ritkán mondtuk ki, hogy szeretjük a másikat. Szeretjük, de nem úgy. A megszokás tartott minket össze.
- Haragudnál rám, ha lenne nekem is valaki az életemben?
A gyerekeim miatt nem akartam ebbe jobban belegondolni, de ahogy beszél róla, vágyok rá, hogy legyen, hogy tényleg elkezdjem elölről. Tudom, hogy nem vagyok már fiatal, de nem akarok magányosan élni, és a gyerekeim kirepülnek, olyan gyorsan, hogy észre sem veszem. Én pedig reménykedem benne, hogy még van lehetőség a számomra. Egy próbát megér tényleg így nézni ezt.
- Szedd rendesen a gyógyszereidet.
Mondom teljesen komolyan, mert elfogadtam azt, hogy kivel van, elfogadom azt is, ha gyereket akar, de akarja azt a gyereket. Én abban voltam csak mindig biztos, hogy akarom a gyerekeimet. Jobban örültem, mint a nejem, amikor megtudtam, hogy vannak, és igazán örülök annak is, hogy nagyszülő leszek. Ott akarok lenni. Talán tényleg ideje volna visszavonulnom a nyilvánosságtól, és egy nyugodtabb életet élni, hogy részese lehessek az unokáim életének. Meg hát ott van ez a ding-kérdés is, nem ártana akkor erre is ráfókuszálni.
- Nem kell házasság ahhoz, hogy gyerekük legyen. De a szándék fontos.
Mondom én, ugyebár. Nálunk sosem volt esküvő, egyszer rákérdeztem, azt mondta nem akarja, aztán ennyiben maradtunk. Jöttek a gyerekek, teltek az évek. Valahogy nem hiányzott, hogy házasok legyünk, és esetünkben ez jól is jött ki, hiszen rengeteg kellemetlenségtől megkíméltük magunkat.
- Pozitív?
Kicsit megint csodálkozok, homlokráncolva nézek rá, aztán megvonom a vállam azon, amit mond.
- Igen ez ilyen genetika dolog. Ezrának is magas, meg a nagyapádnak is.
A végére kicsit lehalkul a hangom, mert pontosan tudom, hogy Ezra nem az anyánktól örökölte a homlokát és azt is, hogy a "nagyapád" nem az én apám, hanem Ezráé. Ezráé. A fejem hirtelen kezd el lüktetni, ahogy az ér, ami mindig megdagadt, ha hülyeséget csinált, most megint láthatóan előjön. A tenyerem rá helyezve kezdem el masszírozni.
- Mire szeretnél kilyukadni?
Tudja, hogy tudom, hogy képes vagyok összerakni, és azt is, hogy próbálom olyan szinten kilökni a sejtett tényt a fejemből, amennyire csak lehet. Csak nem. Egyszerűen csak nem akarom tudomásul venni. Nem és kész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 499
Írta: 2019. július 14. 19:04 | Link

Erik apus
július 11., csütörtök délután ¤ #PrincesStellawithLittlePrinceCharming


- A családban senki sem szent, de az álszentség sem szép dolog - ingattam meg a fejem, még ha nem is konkrét válasz volt elsőre, nagyon is sokatmondó. Nem hittem hogy nekem jogom van ebbe beleszólni, ahogy tartottam magam fordítva is hozzá, hogy bármit mondjon a közvélemény, a család, Gabe családja. Én vele akartam lenni, és az egyetlen, aki ezt meg tudta volna gátolni, az ma már a közös tetoválásunkkal él velem és a nevét is viselem. Igazából az ő anyukája se biztos hogy kedvelt vagy a tesói, én mégis ott voltam, azt hiszem ha valamiért megéri küzdeni, bárki küzd, akkor pedig nem is éri meg közbeszólni.
- Nem. Ha dinged lenne, abba amúgy sem szólhat közbe senki, és semmi - mert ez bizony ilyen dolog, azért küzd bárki, bármeddig. Ellenben mondjuk a hasonló helyzetekért, ijesztő volt kicsit, de próbáltam úgy tenni, mint aki csak meg van lepődve, a válaszra azért csak húztam a szám.
- Szoktam - általában időben, rendesen és mindig, mikor kell is. Kivéve, ha az egyik cica játszik a dobozzal és megy a lefolyóba pár darab. Olyankor szűkösen osztom be, de minden másnapra jut, vagy harmadikra. Múltkor az utolsó hétre kettő szem maradt. De jól kiszámoltam hogy szerda meg szombat jó lesz rá.
- Én sem azt mondom, hogy most rögtön ezt kéne tegye. Csak... nekünk volt régen egy ilyenünk. Dáviddal mikor kisebbek voltunk beszélgettünk erről. Persze csak viccesen, meg olyan minden nélkül. De mi jól akartuk csinálni, olyan helyes sorrendben, amiben biztos nem esik szét egy dinges család. Szerelem, gyűrű, esküvő aztán babák. Vagy baba, kinek és mi. Én például szeretem, hogy vannak testvéreim, és nem vagyok egyedül, mikor megyek Ezrához Liával is szeretek lenni, kicsit már ő is ilyen rokon - vontam a vállamon, mintha ez tök természetes lenne egy napokon belül 18 éves és házas lány szájából. Én is tudom, hogy kicsit elkeseredetten hangzik, de én nem éreztem jól magam a szétmenős-összejövős viszonyukat látva anyával, Dávid sem. Csak ő nagy és fiú és csendes. Nekem nagy a szám és rinyás lány vagyok, ezt dobta a gép.
- Igen, csináltak egy tesztet, miután anya szólt, hogy szerinte több közünk van egymáshoz, mint ez a sok bácsikázás - néztem rá végül, nem voltam a nem egyenes fajta lány, akkor sem, mikor éppen nyakig ér a kaki és hullámozni akar. Nem szeretek sumákolni, mi értelme lenne? Már ebben az esetben, vannak dolgok, amikről jobb, ha nem tud valaki. Mint az elnyelt bogyóim.
- Igen? Ezt nem tudtam - reflektáltam a nagyapás részre, valahogy eddig sosem terjedt bennem a láncolat, vagy át sem gondoltam.
- Elmentünk sütizni pár hónapja - mondjuk lassan sok hónapja, de mindegy - és elmesélte, hogy kopp-kopp, ő az apu - néztem rá megint vissza, igazából jobban érdekelt az, hogy most tényleg nem értett meg, vagy csak ennyire ledöbbent, mint az, hogy már mennyire összeszedetten beszéltem, ahhoz képest, hogy aznap én is lesírtam a vízálló sminkem a cukrászdában. De olyan vegyes volt, tudjátok, mikor tudsz örülni, mert nem idegen, nem egy olyan ember, akit ne szeretnél, de közben jön, hogy mi a fene történik körülötted. Igazából nem haragudtam senkire, még csak rosszul sem éreztem magam, jó, kicsit arra igen, hogy a nagyi vicceit senki nem vette komolyan a ki kire hasonlítos vacsimegbeszéléseken.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rafael Ilya Oleastro
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Bérgyilkos, a szomszédod
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 19
Írta: 2019. július 16. 20:55 | Link


Ilya ♛ június ♛ BJH ♛



Nem értettem, miért kér bocsánatot. Ő ragadt bent a játszótéren, maga miatt, nem pedig én, miatta. Így nem láttam a logikai összefüggést. De persze, ki vagyok én, hogy ebbe beleszóljak? Csak intettem a fejemmel, hogy lényegtelen, miközben közelebb léptem a kerítéshez.
- Nem, nem fizet az elég jól nekem az élethez - erősítettem meg a tényt, hogy nem vagyok a előkészítő dolgozója, egyszersmind megelőztem a pletykát is, hogy bármi közöm lenne a jövőben az intézményhez, ha azt nem vesszük, hogy a fiam ide jár. - Ugyan. Ennyire szívtelennek látszom?
Még egy széles vigyor is elterült az arcomon, nem az a megnyugtató fajta. Sőt. A nyelvemmel megérintettem a szemfogam hegyét, aztán kis nevetéssel dobtam le a táskám és turkáltam a zsebébe. Elég hamar meg is lett a kis fém, amit kerestem, így neki is láttam átforgatni az ujjaim közt a lakatot.
- Szóval te ilyen besurranó növénycsempész vagy? - kérdeztem a homlokom ráncolva, mielőtt egy bűbájt elmormolva azonosítottam volna, van-e riasztóbűbáj a lakaton. Semmi különleges nem volt rajta, ami rajtam kifogna. Ezt még meg kell említenem Kevének. - Késő ahhoz, hogy egyedül mászkálj idekint.
Nem néztem az órámra, nem kellett ahhoz, hogy tudjam, mennyi az idő. Inkább csak elkezdtem a lakattal babrálni, beleillesztve a vékony fémet.
- Kulcs, a pálca nyomot hagy, azonosítható,  ez nem - a kezemre pillantottam, amin még mindig kesztyű volt, most kivételesen szerencsésnek mondható, hogy nem szabadultam még meg tőle. - Hát te miért nem használtad a pálcád, hogy kijuss?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rhédey I. Pandora
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


× Panda ×
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 164
Írta: 2019. július 16. 22:42 | Link

    
¤ ¤ ¤


Nyilván nem életem legokosabb megállapítását tettem, de nem hiszem, hogy nagyon meg lehet róni érte. Sötétedik, sőt, már benne vagyunk javában; megijedtem és nem is érzem magam túl jól meg biztonságban, szóval a gondolataim meg a szám is csak rohangál jobbra meg balra mintha szándékosan ez lenne a dolguk. A fizetés dologra csak néztem rá tovább a kerítés lécei között aztán aprót emelve a vállaimon csak befejeztem a bámulását. Nem szoktam én senki tárcájában - általában - turkálni.
- Miért látszanál annak? Megálltál. Mármint... tovább is mehettél volna, nem hibáztatnálak, szokásuk az embereknek, furcsa dolgaik vannak - és ezt így is láttam. De nem gondoltam én ő róla semmi rosszat, ha kéne se, meg ha nem se. Szóval nem is tudom kinek a micsodája vagy minek a kicsodája. Nem vagyok előítéletes másokkal szemben, egyszerűen nem bírom olyan jól a stresszes helyzeteket. Szerintem most is remeg kicsit az arcom, de csak mert kellemetlenül érzem magam és elég nevetséges az egész helyzetem.
- Nem surrantam, csak lassú vagyok. És tény, nem szabadna leszedni, de ez szükséghelyzet volt. És cserébe szoktam néha locsolni őket, mikor más elfelejti - mert próbálom javítani a dolgokat, ha olyat teszek. Mindig van az a lelkiismeretfurdalásom, az egész életemben többet éreztem, mint bármi mást. Ahogy azt is, hogy elnézést kell kérnem azért is, hogy levegőt vettem. De főleg mikor emberek között vagyok. Máskor azért nem ennyire fura. - Mindig egyedül járkálok, kinek kellene kísérgetni? - néztem kicsit bután és értetlenül. Az időt persze nem tudtam meg, de azt hiszem ez már nem is volt fontos, csak a táskámra fogva ácsorogtam ott bután, aztán a kérdésére még kellemetlenebbül lépdeltem erre arra. Zavartan tűrtem a hajam erre, meg arra. Éreztem, hogy ha nem lenne sötét akkor én lennék a színváltós kaméleon, de nem nagyon jött ki szó. Egy darabig.
- Mert ha használnám se történne semmi. Nem vagyok túl jó ebben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Wittner Erik Benjamin
Polgármester, Bogolyfalvi Tanács tag, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 145
Írta: 2019. július 18. 06:38 | Link

Kislányom, Stella Love


- Senki és semmi. Ez mondjuk egy jó alap.
Nem tudom még, hogy hogyan lesz. Voltak átmeneti esetek, olyanok, akikről inkább nem is beszélek, mert felesleges. Próbálkoztam, nem jött be, voltak olyanok, akik nem tűntek el egyik napról a másikra, vagy akiknek az életéből én nem tűntem el egyik napról a másikra. Hogy lesz-e ebben állandóság, hogy lesz-e tényleg ding, azt még nem tudom, de vágyom rá. Furcsa lenne? Nem hiszem. Az elején úgy véltem, hogy ennyi idősen már nem jár, most azonban már kételkedem.
- Nem voltunk valami jó példa nektek.
Állapítom meg szerény csendességgel, egy kellemetlen, kínos mosollyal az ajkaimon. Tényleg nem. Próbáltuk, sokáig, talán túl sokáig is, jobb lett volna egymástól távol, de közösen nevelni a gyerekeinket, és nem ide jutni, hogy az éppen csak nagykorú lányom mondja meg, hogy gyerekként a testvérével szövetséget kötöttek arra, hogy ők nem úgy csinálják majd, mint mi.
- Lia egy tündér, jót tesz a jelenléte mindenkinek.
A gyerekek jelenléte mindig jót tesz nézeteim szerint, hiszen valljuk be, az ő őszinteségük és cserfességük valami olyan, amit mindig szerettem a környezetemben tudni. Ezért vágytam olyan nagyon a gyermekeimre és arra is, hogy unokáim szülessenek. Nem szívesen viselek öltönyt és nyakkendőt, de elfogadtam annak idején, hogy olyan állás kell, amivel biztosítani tudom a családom anyagi jólétét, és jelenleg pont ebben vagyok benne. Emellett polgármesterként legalább némi társadalmi felelősségvállalásban is részem lehet, ami szintén kiváló.
- Úgy tűnik anyádnak tényleg csak egy megbízhatóbb marha kellett.
Mert, ha olyan nagyon hitt volna Ezrában, akkor nem jön el hozzám, nem furakodik addig, amíg az ágyamban nem köt ki, hogy aztán azt mondhassa, terhes tőlem. Akkor vele maradt volna, de inkább csak hülye volt és gátlástalan, mivel egész végig azt közvetítette felém, hogy legyek hálás, amiért megadta nekem az áhított lány gyereket. Tévedés ne essék, hálás voltam, a világ leghálásabb embere, hiszen valóban a két fiú után én szerettem volna még egy kislányt, én utalgattam rá, én vetettem fel, hogy akkor dolgozok többet, de hátha. Szerettem volna, a van egy hercegnőm, és lett. Most pedig majdnem két évtized után Ezra azt hiszi, vicces, pedig nem az. A legkevésbé sem az. Érzem a szemembe gyűlő könnyeket, de sosem sírtam a gyerekeim előtt, a drámát mindig az anyjuk képviselte. Behunyva a szemeimet, hüvelyk és mutató ujjammal nyomogatom meg kissé a belső szemzugokat, és tudom, hogy nem a legtisztább a szemem, de visszanézek, egyenesen bele Stella szemébe, és bár eddig nagyon odafigyeltem arra, hogy hogyan beszélek előttük, most a düh és az ideg győz.
- Leszarom, hogy Ezra a szabadidejében miket tesztelget, a lányom vagy. A lányom voltál és a lányom leszel, mindig. Ölnék érted, és ezt k*rvára nem az határozza meg, hogy milyen magas a homlokod.
Én neveltem fel, én voltam mellette, amikor beteg volt, én hagytam hogy szétkenje az anyja rúzsait a fejemen a hercegnős teapartin, szóval nem, ennyi idő után pont nem érdekel. Ő az én lányom, ha tetszik neki vagy Ezrának, vagy az anyjának, ha nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 499
Írta: 2019. július 19. 01:09 | Link

Erik apus
július 11., csütörtök délután ¤ #PrincesStellawithLittlePrinceCharming


Fogalmam sincs róla, hogy mennyire jó vagy sem az, ahogy én állok az élethez, annak ellenére sem, hogy a visszajelzések pozitívak. Egyre többször jegyzik meg mennyi bölcsesség szorult belém és még csak nem is cinikusan. Szerintem ez inkább attól van, mennyi mindent láttam, néha teljesen szándékon és akaraton kívül. Nem akartam, de a része lettem, kapcsolatnak vagy drámánk, jónak vagy éppen rossznak. Vontam párat a vállamon, nem hittem hogy beleszólásom van abba, hogy ha neki ettől lesz boldogabb az élete, akkor mit kezdjen.
- Nem voltatok boldogok, ez nem példa vagy iránymutatás kérdése. Te nem élvezted, ezért gyakran álltál útnak, akkor kerested azt, ami majd örömet okoz. Ő sem volt, ezért kereste annyi férfiban a dinget, talán túl sokban is. De nem hibáztatom, én sem egyben kerestem csak - vallottam meg, mert ha nem szép, ha undorító, a tény attól még tény. Én próbálkoztam, volt aki után sírtam is, volt akinek túl sokat engedtem, mégsem lett olyan vége, mint elképzeltem. Tavaly előttig. Akkor azt hiszem nagyon jó döntés volt elindulni a hivatalba reggel. Ahogy felnéztem és folytattam volna Lia kapcsán éppen megláttam Emmát, azaz a kezében David-et, aki hevesen integetett nekünk, így elmosolyodtam jó szélesen minden ellenére és hasonlóan lelkesen sziáztunk ilyen távolról, aztán mikor elfordult én is visszaeresztettem a kezemet.
- Azt hiszem Lia is boldog így, neki is kellett egy apuka, lett neki - és én ennek örültem, Ezra boldogságának is, Emmáénak is, nagyon rendes nő és tényleg megértem miért passzolnak annyira. Olyan ez mint Dávid és Bogna, nem hittek bennük, nekem is tök furcsi volt, aztán megláttam őket négy fal között és értettem, legalábbis azt hiszem.
- Nem hiszem, hogy anya, vagy te ne jó okkal álltatok volna tovább hol ekkor, hol akkor. Nem volt elégedettség, nem felelt meg, ami volt. - Nem jó erőltetni ami nem megy. És ehhez tartottam is magam - Az egyik... barátnőmnek kisbabája lesz a közeljövőben, tudod az ő dingje is ilyen boldogtalan, csak kicsit más hozzáállással. Szerintem ők sem látják be, hogy ez már nem szerelem, hanem valami más, és megbetegíti őket. Azaz a barátnőm szerintem igen, mert a sarkára állt. Az a baba így is csodadingbaba lesz, hogy egyedül neveli majd.
Nem tudtam, hogy Ellie helyzete egyszer majd előkerül, de tény ami tény nem tartom sokra az ilyeneket. Sokan bármit megadtak volna, ha a baba az övüké és ha nehezen is, de felnevelik. Nem kérdezik meg attól, aki a mindenük, hogy ki az apja. Semmilyen védekezés nem 100%-os, a legjobb is csak 95,5%. Szóval szerintem az exdingtagadó nem nőtt fel a feladathoz, lehet ő huszonnegyvensokéves, ettől még továbbra is úgy viselkedik, mint aki 12 és nem tudja elképzelni, hogy a kedvenc játéka másnál is kiköthet.
- Sajnálom. Sajnálom, hogy nem tudom így látni. Nem tudom jónak vagy rossznak. - Annak ellenére, hogy nem értem el rengeteg dolgot az életben, boldog vagyok. Elsősorban Stella, jelzők nélkül, másodsorban Kreßler és feleség. - Nem akarok civódni és legfőképpen azt nem, hogy ezt bárki kötelességnek érezze viselni. Nem akarok megfelelni semminek - sóhajtottam hatalmasat, szerintem ekkorát még soha, szinte éreztem, ahogy beszúr a tüdőm. Megijedtem, az is beszéltet ennyire, úgy éreztem, mint aki meg van szidva, mint aki egyedül tehet róla, hogy ez a helyzet megtörtént, pedig én csak egy sokadik elem voltam. Mégsem akartam senkin hibát látni. Mind a családom, én szerettem volna ha a család is így gondolja egymásról, tévedtem. Rosszul érzem magam, de elmosolyodva csak átkarolom magam.
- Tudod fogalmam sem volt eddig hogy reagál valaki, ha kiderül, hogy nem az ő gyermeke, akiről azt hitte. - És fogalma sincs ez mennyire érdekelt egy időben, mert tudni akartam, akkor még csak nem is amiatt, mert Ezra a képbe került. Gabe érdekelt, az, hogy miért volt neki ez ilyen rossz, mert láttam, tudtam, különben biztos nem így mesélte volna el a dolgokat. Ilyenkor úgy éreztem soha nem kell nekem ez a gyerekdolog, ha mindenkinek csak nyűg és fáj, az utolsó karok lenni, aki megtapasztalja. - És igazából én sem tudom mit kéne reagáljak. Ezrának van saját családja mióta Emmához költözött, én az esküvő óta úgy érzem végre van valami, ami nem tud csak úgy eltűnni. Te megint festettél. Dávid boldog. Ezek közül egyikhez se kellett teszt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Wittner Erik Benjamin
Polgármester, Bogolyfalvi Tanács tag, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 145
Írta: 2019. július 25. 11:47 | Link

Kislányom, Stella Love


Nem könnyű szülőnek lenni, különösen úgy, ha nem vagy boldog. Nem tudsz nyugton maradni, hiszen a változást vágyod. Nálunk ez így volt, mind a kettők részéről. Mást akartunk, máshogy akartuk, másokkal akartuk. Ez pedig, hiába figyeltünk oda rá, a gyerekeinken is csattant. Sokan nem hiszik, hogy a gyerek ezt megérti, mert, hogy még nem olyan okos, mint egy felnőtt, de szó sincs erről. A gyermeki érzelemvilág sokkal gazdagabb, mint a felnőtteké, sokkal változatosabb, nagyobb volumenű, sokkal érzékenyebbek arra, ami körülveszi őket. Sokan semmibe veszik a gyereket, pedig pont ő a legnagyobb elszenvedője.
Amíg beszél, amíg elmondja, hogy érti, hogy egyikünk sem volt boldog, ujjammal az államat simítom meg többször is. Gondolkozom azon, amit mond, és vádolhatnám magam, az anyját, a világot, de nem tudom, mert vannak helyzetek, amikor senki sem tehető száz százalékig felelőssé, és ezt is így élem meg. Próbáltuk, nem ment, de legalább próbáltuk. Sokan ennyit sem tesznek meg, aztán csak csodálkoznak.
- Szerintem is, és Ezrának is jót tett az elköteleződés, határozottan.
De még mennyire, hogy jót tett, és ennek tényleg örülök, függetlenül attól, hogy pár perccel ezelőtt mit mondott nekem, hogy mennyire nem tudom még hova tenni a tényt, hogy nem én vagyok a biológiai apja. Rosszabbat feltételeztem magamról, bevallom. Első gondolatra úgy terveztem, hogy felkelek, és kérdés vagy kérés nélkül elindulok, hogy szétverjem a fejét. De tényleg jogos lenne? Nem nagyon hiszem, hogy az anyjuk többet jelentett volna neki, mint egy lehetőséget arra, hogy nővel legyen, hiszen akkor, ha annyira hitt volna a kapcsolatban a nő, nem bukkant volna fel nálam. És haragszom-e rá? Nem, hiszen Stellát én neveltem fel, a sajátomnak tekintem most is. Nem tudok nem úgy nézni rá, mint a lányomra, mert a lányom. Én voltam az, aki teapartikon vett részt, túlméretezett hercegnőnek öltöztetve, rúzsosan, aki órákat gyalogolt a plázákban, hogy aztán az első kiválasztott cipőt vegye meg, én voltam az, akire furcsán néztek, mert nyolc menüt rendelt, és egy kislánnyal az egészet befalték. Az emlékeim, a szeretetem a lányom iránt mindig valós volt, és mindig valós lesz. Mindig a gyerekem lesz, és nem érdekel, hogy ennyi év után azt mondja egy teszt, hogy nem az én DNS-em van benne. Nem érdekel. Ez nem változtat semmin. Ha változtatna valamin, akkor már most meg kellett volna történnie, már most változott volna a dolog, de nem így történt, szerencsére.
- Csodabingbaba. Ez lesz a mai nap nyelvtörője. Jobb külön. Ennyit tudok mondani a barátnődnek, mert tényleg bele lehet betegedni ebbe. Ha annyira igaz a szerelem, akkor visszatalál, ha nem, akkor lesz más. Én évtizedekig próbálkoztam anyáddal, és szeretem, tisztelem őt, de az egyik legrosszabb döntés volt, amit mi ketten meghoztunk, és ki tudja, hányszor.
Talán tényleg jobb lett volna a harmadik után békésen elválni egymástól és nem visszamenni újra meg újra. Nem mindig jön be a dolog, nem mindig választunk jól elsőre. És talán van második esély, talán nincs. Én szeretném hinni, hogy van, még ha a mostani esélyem egy kicsit vadnak is hathat. Talán működőképes, talán nem, talán egyik sem lesz az a jövőben. Viszont abban biztos vagyok, hogy nem szeretnék még egyszer egy olyan kapcsolatba keveredni, ami megbetegít engem is, és a környezetemet is.
- A gyerekem vagy és az is maradsz. Ezen nem változtat semmi.
Tényleg nem. Én sem tudtam, hogy hogyan reagálnék erre, és nem is hittem, hogy valaha reagálnom kell. Azt nem mondom, hogy fiatalon, mint a barátnője meg annak a párja, ne döntöttem volna úgy, hogy nekem ez nem kell, csinálja végig az, aki sz*rba lépett, de attól a pillanattól fogva, hogy én a kezembe vettem a lányomat, a függője lettem. Sosem ereszteném el, akkor sem, ha ez nem tetszik neki, ha azt várta, hogy kilépek az életéből. Nem fogok, ez a teszt számomra tényleg nem bizonyít semmit, még csak a véleményem sem változik meg sem az anyjáról, sem Ezráról. Nem is érdekelnek, csak Stella. Kinyújtom felé a kezem, és ha elfogadja, magabiztosan megtartom, és nyugtatóan simogatni kezdem.
- Ne érezz bűntudatot, mert boldog vagy. Szerencsés helyzetben vagy, hiszen megtaláltad azt, akivel leélnéd az életed. Dávid is boldog, Gergő is. Az anyád is és Ezra is. Kinek előbb, kinek később jön el a boldogság, szerencsés vagy, mert nem vagy a barátnőd helyzetében, és a barátnőd szerencsés, mert te ott vagy, és tudsz neki segíteni. Gondolj erre, rendben? Olyan jól áll, amikor mosolyogsz, ne szomorkodj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 499
Írta: 2019. július 30. 22:07 | Link

Erik apus
július 11., csütörtök délután ¤ #PrincesStellawithLittlePrinceCharming


- Nem tudnám megmondani senkiről, mi az, amitől igazán jó úton van. De boldog vagyok, hogy boldogok - és hasonlóan érzek Dávidal is. Sokat próbáltam beleszólni a olgaiba, rengeteget voltam a nyakában, és mégis neki köszönhetem, hogy sosem éreztem magam egyedül, nem volt időm megbolondulni mint sok más lánynak. Nagyfiú volt, mikor még mindig velem osztozott egy szobán otthon, mégsem szólt egy rossz szót se. Persze veszekedtünk, mint bárki. Verekedtünk is régebben, de ki nem? Ettől még ha éppen szar passzban voltam átmászhattam hozzá aludni és nem mondta egy szóval se hogy húzzak a sértődésembe. Megtehette volna, mégsem volt így soha. Ezért is volt az első, akinek meséltem Gabe-ről anya után, még ha nem is mindennel együtt. Aztán ugye Ezra is jött, mikor visszajött a nag elutazásából. Nekem még darabban is ők voltak a családom, aztán rá kellett jönnöm, hogy ez ettől még nem sok jó nyomot hagyott bennem. Meséltem-e erről? Minek kellett volna és kinek? Álmodtam rosszakat, sírtam és éreztem magam a rossznak, mikor hallottam a veszekedést, vagy valaki éppen tovább állt. Nem volt ideális, de sosem hazudta senki, hogy ez az. Én sem tenném, de szerencsére ehhez közel sem vagyok.
- Csodading, igen, pont az fog születni Bubuéknak is, én hiszek bennük és a barátnőmben is. Abban viszont nem, hogy ez ne változtatna. Senki nem szeretné, lehet, hogy Ezrának sem volt erre szüksége a nyakába, lehet anya sem akarta, és gondolom te sem, már a reakciód alapján - vontam a vállamon, ahogy átkaroltam magam és sóhajtottam is egyet. Én vagyok itt az egyetlen most, akinek szerintem rengeteg elképzelése van a jövőről, de azzal csak bántaná a legtöbb felet, anyát sem dicsértem meg, ez biztos. Igazából ettől még nem éreztem magam feljogosítva bárki bántására. Szeret engem, szereti Gabe-et. Megkaptam tőle a második nagy aláírást az életembe, mert már az első is sorsfordító volt azt hiszem. Kicsit ez is, pár hónapot nyertem, de nekem megérte, azt szerettem volna, ha minden szépen azelőtt az enyém, hogy másnak esélye legyen tönkretenni. Vagy akár saját magamnak. Persze hogy féltem tőle, hogy valamit elrontok. Még kisebb voltam rendesen azt hittem nem is lehet más sorsom, mint amiben voltam.
- Ebben azt hiszem nem értünk egyet. Egy apák napja minden apának apák napja, és mind megérdemli, ha késve is azt a bizonyos első rajzot, képeslapot, nyálas sütit... bármit - álltam is fel, és éreztem, hogy a szomorúság az arcomon inkább elkeseredéssé vált. Mikor megtudtam ez már mind lezajlott bennem. Átverve éreztem magam és kicsit azt, mintha elvettek volna tőlem lehetőséget. Elvették azt is, hogy mást is szerethessek jobban, persze gy is megettem, mert a családunkban ha egy dolog megvolt, az a feltétel nélküliség Ezra irányába is. De ez egy más kör, egészen más. És  lehetek tini, és lázadhatok, és undok is lehetek a szüleimmel, ettől még komolyan nem tudom ezt úgy kezelni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Mintha senki nem lenne kékebb vagy pirosabb. Arról az emberről van szó, akihez ha egyszer úgy alakul mehetek egy dobozzal, akivel össze kell vesszek karácsonykor azon, hogy melyik is a kedvenc közös sütink.
- Nem bűntudatom van. Csalódott voltam, aztán elkeseredett, végül egyszerűen csak nem értem, nem értem Ezra hogy gondolhatta, hogy úgy teszek, mintha ez nem számítana, hiszen számít nekem. Ahogy azt sem tudom, te miért veszed úgy, mintha semmi köze nem lenne hozzám. Eddig is volt, nem egy ismeretlenről beszélünk, még ha könnyebb is lenne - sóhajtotta, de leginkább beleszipogtam. Letöröltem a felsőmmel az arcom felhúzva aztán csak visszanéztem rá.
- Nekem most még be kell kísérnem a gyerekeket, szóval nem maradhatok. Sajnálom, hogy nem tudok máshogy nézni erre az egészre. Hazamegyek a férjemhez, a cicáimhoz, abba az életbe, amibe nem fér bele a dingtelenség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Wittner Erik Benjamin
Polgármester, Bogolyfalvi Tanács tag, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 145
Írta: 2019. július 31. 15:15 | Link

Kislányom, Stella Love


- Ha nem akarok valamit, akkor nem csinálom. Ha nem akarta felkavarni az állóvizet, akkor nem csináltatott volna tesztet.
Ez, hogy nem kellett Ezra nyakába, nem tesz engem könyörületessé a ténnyel szemben, hogy képes volt lefeküdni a gyermekeim anyjával, teherbe ejteni, elnézni évtizedekig, ahogy nevelem Stellát, majd amikor már kirepült, akkor előállni, hogy ja, tényleg, bocs, ő volt. Ez nem így működik, tisztességes ember, aki szereti a testvérét, már csak elvből sem tesz ilyet. Ha meg megteszi, hallgat. Fogalmam sincs, hogy Ezrának ez mire volt jó, hogy miért kellett ezt, hogy mit akart elérni, de remélem, ha már így járt el, akkor legalább nagyon büszke magára. Ha valaki, ő pontosan tudja, hogy Stella mennyire fontos nekem, mennyire fontos az életemben. Hogy érte bármit megtettem volna. Pontosan tudja, és ez fáj a legjobban.
- Mert szeretlek.
Hogy miért teszek úgy, mintha nem számítana? Mert ő a lányom, a gyerekem, akit mindig védtem, mindig óvtam, akit neveltem, tanítottam. A gyerekem, akiért aggódtam minden nap, amíg nem találkoztunk újra, akire napközben többször is gondoltam. Élvezi az óvodát? Örülni fog annak, amit veszek neki? Mivel lephetném meg, hogy jobb kedve legyen?
Értem az elvet, hogy mindenkinek jár az, amiért megdolgozott, de nem tudom elfogadni, hogy Stella úgy tekint Ezrára, mintha szent lenne. Nem az. Minden, csak nem szent. Nem értek egyet azzal, hogy most hirtelen majd apásat játszik vele, de Stellánál sosem számított, hogy mit szeretnék. Annyit kértem tőle, hogy ne vetesse el a nevét, nem írtam alá a papírt, az anyja megtette. Egyikük se tartotta tiszteletben a kérésemet, most pedig már ugye férje van. Nem a házasság tesz nagy emberré, felnőtté, gondolkodóvá. És bármennyire is szeretem, a szavaival olyan szinten bánt, hogy érzem, nem ismerem azt az embert, aki most fölém tornyosulva áll.
- Sajnálom, hogy úgy véled, én vagyok a gonosz ebben a történetben. De ha elfogadod, ha nem, nekem mindig a lányom maradsz, mert az életemnél is jobban vágytam rád, és boldog voltam, amikor megérkeztél, sőt, boldog vagyok, hogy vagy. Egy nap majd megérted, milyen szülőnek lenni.
Felkelve a belső zsebembe nyúlok, egy borítékot és egy hosszú bársonykék dobozt húzok elő, mely egy nyakláncot rejt, és anélkül, hogy ellenkezni tudna, a kezébe teszem őket.
- A bankkártyán az örökséged van, Stella. Boldog születésnapot.
Igaz még van pár nap addig, de a dolgok jelenlegi állása szerint, nyilván az apjával kívánja majd tölteni, hiszen ő az, aki megérdemli. Végül is, ha így látja, akkor csinálja. Mélységesen elkeserít, de nem fogom érte hibáztatni. Vetek rá még egy pillantást, nem érintem meg, hiszen nem vagyok az apja, és a kinyilatkoztatása alapján nem is kér belőlem. Biccentek egyet, majd elfordulva elsétálok. Tekinthetjük a mondandóját úgy is, hogy már nincs haszna belőlem. Én pedig nem kívánom zavarni a köreit.
Utoljára módosította:Dr. Wittner Erik Benjamin, 2019. július 31. 15:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rafael Ilya Oleastro
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Bérgyilkos, a szomszédod
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 19
Írta: 2019. augusztus 27. 17:52 | Link


Ilya ♛ június ♛ BJH ♛



Ha tudná, mennyire furcsa dolgai vannak itt az embereknek! De az alapján, milyen pici, meg fiatal, lehet, hogy jobb is volt ez így, hogy nem tudott róla, pontosan mik is fortyognak az emberekben a felszín alatt. Mert hát, ha úgy vesszük, volt egy kétes hírű és végzettségű lovardaigazgatónk, itt volt a díler autószerelő, mint tanár, a volt hajléktalan csávó a menhelyen, a sittes auror/katona... nem, nem is sorolnám tovább, ha nem muszáj.
- Hát, tudod... néha kell jót is cselekedni - tártam szét a kezeim is pár pillanatra, de aztán nem akartam húzni az időt, valakinek a gyerekhez is haza kéne lassan érnie valakinek.
Kissé leakadtam a dolgon, hogy miért jár be ide, mert most már ki ilyen gerilla kertészalkat?
- Szükséghelyzet? Mi kíván azonnali szedettnövényt? - kérdeztem, miközben már próbáltam javítani a helyzetet, kipuhatolni, hogy vajon a nyakamra szabadítja-e az összes helyi aurort, ha most kiengedem innen a kis törpe szőkét. - Nem tudom, nincsenek barátnőid? Rokonaid? Akármi?
A nők így falkában szoktak járni, legalábbis a nagy többségük, akikkel eddig találkoztam. Anno a nejemnek is volt, amolyan gang, akik együtt utálkoznak rajtad, ha hülyeséget csinálsz.
- Oh. Akkor gondolom nem ártana gyakorolnod - közöltem lazán, miközben inkább a hallásomra támaszkodtam, mint a látásomra. Mert hát, ugye azt a bizonyos kis kattanást kerestem, miközben a zárral szarakodtam. - Erre még nem gondoltál?
Aztán egy apró kattanással meg is volt a pont, amit kerestem, a lakat elnyílt, én meg visszadobtam a cuccaim a táska zsebébe.
- Na gyere gyorsan, mielőtt valaki azt hiszi, éppen betörünk ide. Nem mintha lenne innét mit elvinni. Van elég zsírkrétám otthon is. - Azzal intettem az állammal, hogy most azonnal húzzon ki onnan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rhédey I. Pandora
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


× Panda ×
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 164
Írta: 2019. szeptember 1. 02:53 | Link

    
¤ ¤ ¤


Jót cselekedni nagyon szép dolog, ebben biztos vagyok és abban is, hogy aki így dönt, az sokat tesz másokért. Legalábbis valahogy így lenne a logikai sorrend, én most kicsit jobban érdeklődtem afelől, hogy mikor kerülök a kapun túl, és így vagy úgy, de lassan vissza a kastélyba. Nem vagyok oda egyébként sem ezért a rengeteg emberrel lakásért, de azért pláne, mikor kinéznek, mert későn érek fel. Egyébként is kiköltöztek a lányok, most már Bonnie is és bár még egyedül vagyok a szobában, már látom, ahogy jönnek újak én meg már ide se akarok hazajárni. "Haza."
- Bájital, férges paciknak - vontam vállat. Eredetileg ezért jöttem, még ha meg is néztem mondjuk a harmat merre és hogyan éri itt a földet. Egyébként sem hiszem, ha pontosabbat mondok azt tudja vagy egyáltalán érdekli őt, így megtartva ezt magamnak álltam és néztem tovább, hogy mit is csinál. Fura egy dolgok jártak a kezében, el is akadt ezen a tekintetem, így kicsit késve reagáltam a kérdésére. - De, persze - mondtam szinte azonnal, tulajdonképpen nem hazudva, ott van Bonbon, ha ismerősnek számít még, akkor Olivér is, Blue, vagy mondjuk Dávid, aki a tetkóm csinálta. Vannak ilyenjeim. Egy-egy mindenképpen. Bár nem egészen értem ennek mi köze a virágszedéshez, vagy őt miért érdekli. Furcsán akar mindenképpen társat keresni nekem a gyűjtéshez. De minek?
- Biztosan - tettem hozzá olyan félvárról, úgyse lát belőlem sokat, ahogy vonogatom a vállam, de aztán csak a kezeim magam köré fonva sóhajtottam. - De, persze. Viszont. Ez nem pont így működik, én csinálhatok amit akarok, ez akkor sem megy. Én nem vagyok pálcakompatibilis - mondtam végül, de nyilván ezzel aztán senki nincs ki a vízből, nem mintha bárkire tartozna a nyomorom. Elméletileg vélavérem is arra van, hogy tönkretegye a képességeim - nyilván nem, de én erre jutottam, mert másként nem ismerem. Még egy darabig álldogáltam, aztán a nyíló kapura meredtem és mikor szólt fel is kaptam, ami még hozzám tartozott és ki is csúsztam közte meg a kerítés között. Nem hiányzott, hogy visszacsukja rám. Meg úgy semmi, az se amit ő mondott. Nem mintha én rosszat akarnék. Szerintem nem is néz ki ez itt, nem vagyok rossz szándékú. Akkor se, ha a furcsa fiú meggyanúsított pár hónapja a lopásokkal is. Undorító volt. - Zsírkréta? Az mi? - néztem rá oldalra döntve a fejem, mert nem sok ismeretem van ugyan tény, de általában legalább a szlenget értem. Ezt nem egészen. A kréta rész még nekem is érthető volt, de zsírkréta? Az valami szétkenős, színes vagy poros kaja?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rafael Ilya Oleastro
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Bérgyilkos, a szomszédod
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 19
Írta: 2019. szeptember 4. 19:36 | Link


Ilya ♛ június ♛ BJH ♛



- Oh, igaz, itt van valami... lovas izé, ugye? - kérdeztem, körbepillantva, nem is voltam benne biztos, ezeket hogy hívják vagy mivel foglalkozik. Azt hiszem, annyira nem is érdekelt, mivel a gyerekem nem volt egy azok közül a nagyon dead-ass lófanatikus kölkök közül.
Nem egészen értettem ezt az egész helyzetet, hogy lehet beszorulni egy ilyen kerítéssel lezárt játszótérre, pálca nélkül, ráadásul pont az éjszaka közepén?
Persze, nincs éjszaka közepe, de értitek a problémámat, nem?
- Szívesen segítenék, de én sem vagyok egy nagy mester ebben - vigyorodtam el végül, a kulcsot visszadobva a táskámba, majd fellendítettem a vállamra, meg is igazítva azt a vállamon.
Ez a vigyor akkor sem rohadt le, mikor visszakérdezett a zsírkrétára, én meg megnyaltam kicsit az ajkam, mielőtt rántottam volna egyet a vállamon.
- Majd valamikor veszek neked egy csomaggal, hogy megnézhesd közelebbről. Rajzoláshoz használják. - Nem kellett még élő embernek elmagyarázzam, mi is a zsírkréta, but here we are Karen. Egyszer mindent el kell kezdeni, még akkor is, ha egy meglehetősen abszurd dologról van szó. - Már csak azt kell tudnom, hogy hova is vigyem és kinek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rhédey I. Pandora
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


× Panda ×
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 164
Írta: 2019. szeptember 4. 21:18 | Link

    
¤ ¤ ¤


- Lovarda a falu végén - bólogattam pár apróbbat a lovas izét behatárolva, nem mindenki ismeri, pedig azért nem akkora ez a hely, ami nekem furcsa is. Mondjuk nekem természetes volt, hogy tudják ki vagyok és ismerem az embereket, akikkel élek. Nem voltunk sokan és elég összetartóak vagyunk. Itt egész mást láttam és nem csak a kastélyon belül. Ott azóta sem rajongok a bentlétért. Nem hiszem, hogy ezen változtatna pár barát vagy ismerős, akikről ő így említést tett. Attól, mert egy emberrel beszélek, vagy vele kerülök szobába, mint Bonnie, mikor megismerkedtünk, még nem lesz a hely sokkal... kevésbé veszélyes.
- Nem tudsz varázsolni? - kérdeztem rá kicsit értetlenül, nem mintha ritka lenne a világban, ha valaki mondjuk kvibli, körülöttem természetes, hogy nem pálcával végzik a varázslatokat, másnak ez is ritkaságba menne.
Még ő elpakolt én is összekaptam magam és ki is jöttem, vissza se nézve. Ilyet többet nem csinálok, inkább figyelek az időre és nem utolsó percben állok neki, amúgy se tesz jót a bájitalnak ha éjjeleket áll, frissen kell megcsinálnom. Ráért volna holnap is, talán. Most már egészen mindegy.
- Mi történt az arcoddal? - kérdeztem tőle leginkább a nagy vigyorra célozva, nem egészen értettem. Persze nevettek már ki, elég alacsonyan vagyok, van rajtam mit kifigurázni meg hasonló, de kicsit indokolatlan volt. Aztán előhozta megint a Zsírkrétát.
- Olyan mint a tinta, csak kenik? - kérdeztem még vissza, mert hát logikus volt. A tinta állaga inkább olajos, még a zsír egészen szilárdabb, azt feltételezem, akkor máshogy kéne használni is. Aztán pár pillanatig csak meredtem rá, mire eljutottam rá, hogy szeretné tudni a nevem, azaz gondolom a kinek én vagyok. A hova még nekem sem egyértelmű. - Pandora vagyok, és sok helyen lakom, de a lovardában sokat vagyok, ott dolgozom mialatt csinálom mesterképzést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rafael Ilya Oleastro
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Bérgyilkos, a szomszédod
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 19
Írta: 2019. október 25. 06:05 | Link


Ilya ♛ június ♛ BJH ♛



- Ja, az, tökre tudtam - Hazugság, de sejtettem. Az is számít, nem? Szerintem tökre megjárnak érte a pontjaim, mert legalább próbálkoztam, de nem mindenki gondolja így. Sajnálatos. Mások szerint az sem jó, vagy.... TöRvÉnyEs, amit dolgozom, van, aki szeretne is miatta lekapcsolni és hűvösön látni. De ameddig nem tudják, hogy én vagyok, addig nincsen semmi baj, nem?
- Tudok, csak... nem vagyok egy a legjobbak közül, olyan átlagos vagyok, máshoz értek jobban - pofáztam össze-vissza, meg is nyaltam a szám sarkát, hogy elhallgassak, ami a legnagyobb meglepetésemre be is vált. Legalábbis, egy pár pillanatra mindenképpen.
- Semmi, angyalom, az arcomnak semmi baja nincsen - intettem le, majd rántottam egyet a táskámon, hogy visszaállítsam az eredeti állapotába, mert nem akartam, hogy leessen, vagy ilyesmi, meg amúgy is, olyan laza vagyok, majd szétesek, nem nevetek egy tinilányon a falu közepén, mert bezárta magát egy játszótérre és nem tudja mi az a zsírkréta. Áh, én soha.
- Lényegében, igen. Nem folyik szét a táskádban és nagyon sok színben létezik - toltam ki a nyelvemmel az arcom kicsit oldalra, majd lehervasztottam az arcomról azt a mosolyt, az órámra pillantva. Szerencse, hogy a gyerekre vigyáz valaki, rühellnék olyan szar apa lenni, aki sosincs otthon és egyedül hagyja a fiát. - A nevem Ilya. Mesterképzés, hm? A suliban ott fent? Majd beugrom a lovardába azokkal a krétákkal, ha el nem felejtem.
Oldalra döntve a fejem pillantottam végig rajta, kis vigyorral, majd ismét az órámra néztem.
- Nincs nálatok valami takarodó, vagy ilyesmi? Sötétedés után ne mászkálj egyedül szabály?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda