A tanári szoba rögtön az első ajtó jobb kéz felől, amit az ember ér. Mögötte a falakon végig szekrények sorakoznak, az asztalok pedig középen összetolva alkotnak egy kört. Mivel a legtöbb tanár csak óraadó, valószínűleg kevesen tartózkodnak csak egyszerre itt, ám ennek ellenére mindenkinek biztosított, névre szóló asztala van, ahol a személyes anyagait tudja tárolni. A terem világos, nyitott barátságos. Az ajtóval szemben egy másik ajtó található, mely mögött az igazgatói szoba van. A szoba bútoraiban keveredik a múlt és a jelen, ugyanis az igazgatóváltás utáni káosz most látszik rendeződni.  A bölcsisek számára két szoba van kialakítva. Az egyikben alszanak, míg a másikban játszanak. A helyiségekben rengeteg szín van, és sokféle játék, mely ebben a picike korban segíti a fejlődést. Ők közvetlenül a tanári szoba után következnek. A folyosó végén pedig az ovisok két szobája található. A felosztás hasonló, az egyik arra szolgál, hogy pihenjenek a lurkók, míg a másik arra, hogy a rengeteg játékkal játszani tudjanak. Ebben a korban elkezdődik már az iskolára való nevelés is, így hetente négy alkalommal különféle foglalkoztatók vannak számukra.  Az épület jobb szárnyának első emeletén találhatóak a tantermek, melyekből négy van, a négy osztálynak. A diákok mindig a saját osztálytermükben vannak órán, azonban nyáron az is gyakran elő szokott fordulni, hogy a tanárok az árnyékos udvarra viszik őket. A tantermeket minden évben a diákok és osztályfőnökük maguk díszítik, sőt az ünnepek közeledtével a díszítés is megváltozik. Minden osztályban a korosztályi sajátosságnak megfelelő méretűek és elrendezésűek az asztalok és a székek. Az első két osztályban még a körbeülés, míg a második két osztályban már a padtárs megoldást alkalmazzák, így szoktatva a kicsiket a magasabb tanulmányoknál elvártakhoz.  A leírás Thomas Alexander Everett munkája.
|
|
|
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2017. június 5. 19:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=684147#post684147][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.06.05. 19:42[/b][/url] Everett bácsi *-*Hiányzott az előkészítő, és ha már úgy adta szabadideje, nem volt rest lesétálni a faluba, hogy benézhessen a régi iskolájába. Nehéz az elszakadás, eleve az előkészítős első napján is bőgve ment be, az anyja alig bírta levakarni a lábáról, szó szerint.
Aztán hamar megszokta, és most megint változás jött, és Bagolyköves lett. Furcsa volt, de nem lehetetlen, mindig is imádta az új dolgokat, rendelkeztek egyfajta varázzsal, amit fel kellett fedezni, és pont ez éltette. Csak elsőre ijesztőek.
Gyorsan múlt az idő, Ramóna is szép méretesre fejlődött, de még közel sem állt meg ebben a folyamatban, tizennyolc éves koráig bőven ráért magasodni.
- Szép napot, Everett bácsi! – köszönt a régi igazgatójának, sugárzó mosollyal, mint mindig, amint belépett az irodájába. Jól esett az ismerős légkör, a maga elragadó, gyermeki hangulatával, szerette az épületet.
Ja, néha őt is elragadta a nosztalgikus hangulat, hiányoztak a szép előkészítős emlékek, mint pl. amikor a barátnőivel a homokozóban alkották a szebbnél szebb várakat a játszótéren, vagy amikor az udvaron fogócskáztak, de aztán később az órákat is nagyon szerette, kivéve az éneket, abból mindig épphogy átment kegyelemből, pocsék az énekhangja. A tesi és a rajz már más tészta, azokért odáig, meg vissza volt, ahhoz képest, hogy egyébként az alvás az egyik hobbija, amit úgy űzött, mint olimpiai bajnokok a saját sportágukat.
|
|
|
|
|
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2017. június 11. 13:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=684990#post684990][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.06.11. 13:30[/b][/url] Everett bácsi *-*
Felcsillantak a lassan kamaszkorba lépett gyermek szemei. Az igazgatót mindig is kedvelte, bár különösebb baja egyik tanárával sem volt. Bírták kezelni a kissé nyughatatlan, hiperaktív természetét. Az igibcsi puszis köszöntője szívét melengette, hiányolta is az előkészítőt, kicsit talán korainak is érezte, hogy ilyen gyorsan elengedték, még nem volt egészen tizennégy, amikor már megkapta a belépőt a Bagolykőbe. - Ó, köszönöm, Everett bácsi, de már ettem a kastélyban, mielőtt eljöttem, és ittam is. Finomakat főznek a manók – jó volt valakivel beszélgetni arról, mennyi változás is érte az elmúlt időszakban, március óta. - Furcsa. Nagy. Minden sokkal nagyobb. Eridonos lettem, és képzeld, Várkonyi bácsi a kedvenc tanárom. Tudom, nem lenne szabad kedvencezni, de az ő órái a legjobbak – eredt meg a csöpp szöszke nyelve Thomas bátorítására. – A legjobb, amikor legálisan fenn maradhatunk sokáig, csillagokat nézni, bár az nagyon ritka, de mindig nagyon várom. És milyenek az új kicsik? Én annyira szeretnék egy kistestvért, de anyáék mindig azt mondják, hogy majd megfontolják. Ez nem igazságos, a majd meg a holnap sosem létezik.
Ritkán szokott elmélkedni az élet dolgairól de ezt az egyet hamar megtanulta. Igaz, az idővel gazdálkodni azóta sem tanult meg, rendszeres későnek bizonyult, és az alvás is kiemelt hobbijai között szerepelt, különösen mágiatörténeten. Azt nem szerette. - A mágiatörténet szörnyen unalmas. Önnek melyik tárgy volt a kedvence régen?
|
|
|
|
|
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2017. június 17. 12:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=686001#post686001][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.06.17. 12:45[/b][/url] Everett bácsi *-*A szája fültől-fülig vigyorától már zsibbadt, de nem bánta, az Igi bácsi mellett vétek rosszkedvűnek lenni. Szerette hallgatni, amikor mesélt valami izgiset, tanulságosat, de ugyanígy volt a többi előkészítős tanárával is. Igaz, neki Karina néni szakköre, a fényképezés volt a kedvence. Tantárgyból meg a környezetismeret. Mindig is érdekelte az őt körülvevő világ, mindent és minden áron meg akart nézni, vizsgálni, tapasztalni. A száraz elmélet untatta, ha nem társult hozzá valami, ami az elméletből az életben is megtalálható. - Ö… – Azt az őt jó hosszan elnyújtotta, talán kitarthatott egy egész percig is. – Konkrét bajom nincs vele, de a bájitaltan egy horror tárgy. Nem adnék elsősök kezébe kondért se, nemhogy főzet készítését bízni rájuk… pontosabban rám. Rami eltökélte, hogy ő márpedig nem megy legközelebb főzet közelébe, elege volt már abból, hogy vagy ráfröccsent, vagy a haja lógott bele, vagy pedig rárobbant valami. – Engem nem szeretnek a főzetek. Illetve de… rám robbanni, meg ráfröccsenni a ruhámra. – Én is örülök, nagyon aranyosak ott, de a Navinéseket is kedvelem. Az egyik legjobb barátnőm, Lora navinés. Most? Ádi bácsi, és Viktor bácsi a HVH – nagyon szívesen válaszolt Thomas bácsi kérdéseire, akár egész nap tudott volna beszélni a kastélyról, olyan sok mindennel találkozott eddig, ami érdekes. Az unalmas részeket inkább kihagyta. – Apa szokta mondogatni, hogy belőlem az egy is bőven elég. Ha csak a természetemen múlna, egy hordányi halálfalót képes lennék átsegíteni a túlvilágra – még szerencse, hogy csak néhány embernek okozott ráncokat a homlokára-arcára a húzásaival. – Szerintem nem vagyok olyan szörnyű, de tényleg elég sokat dolgoznak, és én meg unatkozom egyedül.Az unalom pedig sosem jó, ha Ramónával találkozik, é közösen kisütnek valamit… legalábbis másoknak nem, neki igen, mert legalább történik valami, ami feldobja a napot. – Húha, az nagyon jó lesz, fognak örülni a kicsik szerintem. Nekem nagyon rossz volt, amíg nem ismertem meg Lorát, mert minden ismerősöm jóval idősebb, mint én, csak Nóri az, aki csak egy évvel nőtt túl engem – aztán a mágiatörténet is szóba került. Az állát szinte hallotta koppanni a padlón, nem tudta, hogy Thomas bácsi eredetileg mágiatöri-szakos lenne. – Wow. Én biztos nem bírnám ki. Nekem a bűbájtan, és a csillagászat a kedvenceim. De szeretem a gyógynövénytant és az állatgondozást is. Én fényképész szeretnék majd lenni, azt már biztosra tudom. Apa azt mondta, ahhoz takarékra kéne tenni magam, mert túl gyors vagyok. Tényleg így van ez?
|
|
|
|
|
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2017. június 25. 23:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=687316#post687316][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.06.25. 23:05[/b][/url] Everett bácsi *-*- Én is így vélem. Legutóbb pl. fordított sorrendben pakoltunk bele pár hozzávalót, elég is volt, hogy rám fröccsenjen, és hülye sebeket okozzon. Még szerencse, hogy a gyenguszon helyre raktak, és nem kellett hiányoznom, csak egy órát – ecsetelte bosszankodva, mik történtek vele. A bájitaltan az a téma, amin simán fel tudta magát hergelni a mini-főnix, és nagyon nem rajongott érte, ha szóba hozták.
- A ruhát tojom le, egy Reparo rendbe teszi, ha nem, hát így jártam. A testi épség fontosabb a nyamvadt göncnél – legyintett. Néha el-elcsodálkoztak rajta, hogy hogyan képes ennyire elveszni a részletekben és ilyen intenzitással tartani magát egész nap, hogy aztán bevágódjon az ágyába, és még csak gonggal is alig lehessen felébreszteni.
- Igen, a kicsiknek nagy segítség lenne, főleg a környező országokból érkezőknek, akiknek itt talán alig van ismerősük. Ha jól tudom, a szomszédos országokból is inkább ide jönnek, mint a Roxfortba, a közelség miatt, plusz azért az oktatási díjszabvány sem mindegy. Azokról nem is beszélve, akikről lemondtak a szüleik, mert ők muglik, a gyerek meg mágus. Kevésbé lenne félelmetes számukra – értett egyet bólogatva. Már szabályosan várta, hogy mi fog kisülni ebből a programtervből, az újdonságoknak mindig örült, szerette azt a pillanatot, amikor valami régiből valami egészen új, más dolog keletkezett. Talán ezért is tudott ennyire azonosulni az iskolai házával, hiszen a főnix is ilyen állat. Újjászületik a hamvaiból.
- Hehehe – jókat nevetgélt Thomas bácsi anekdotáján az elsős fényképező lányról, aki apucit fényképezgeti alvás közben. Ő ilyeneket nem csinált, ha valaki nem akarja, vagy nem kapott engedélyt az illetőtől, ő biza nem kattint róla fotót.
Majd megtalálja az önbizalmát az illető, utána lehet, de e nélkül nem. Kellemetlen érzés lehet annak, akit úgy fotóznak, hogy nincs megelégedve magával, és aztán örök tüskének ott marad az emlékeiben az a „ciki” kép, amitől rosszul érezheti magát.
- Én még nem igazán tudom, mit szeretnék, azon kívül, hogy fényképezek, sajnos nincs türelmem szinte semmi máshoz. Egyedül Várkonyi bácsi tud lekötni, úgy, hogy nem firkálgatok, vagy izgek-mozgok az óráin. De csak azért nem, mert tudom, hogy képes lenne olvastatni velem valami borzasztó unalmasat, ha rosszalkodnék. Egyszer elkapott este, nem értem időre vissza. Tudom, tudom, nem kellett volna sokáig kint maradnom, de ki az, aki még életében nem csinált semmit rosszul? Tuti nincs olyan.
|
|
|
|
|
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2017. július 2. 21:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=688105#post688105][b]Juhász Ramóna Zita - 2017.07.02. 21:02[/b][/url] Everett bácsi *-*- Szerintem a bosszantó nem elég kifejezés, Everett bácsi - kontráz rá a leányzó. A bájitaltan az a téma, amitől bizton kinyílt zsebében az a bizonyos képzeletbeli bicska, és előhozta a morcosabbik oldalát.
- Ú, én belehalnék, ha otthon kéne tanulnom, teljesen egyedül szinte – megborzongott a gondolatra, el se bírta képzelni, hogy ő valaha is egyedül éljen. Nem, ő határozottan nem az a hetven macskát tartó, rózsaszín ruhakötögetős nénike-típus lenne öregkorában sem. Közösségi ember, és a csöndtől, az egyedülléttől ki tudott borulni, ha sokáig hagyták magára.
- Szerencsére azóta fejlődött a dolog, és választhat az ember, azért a szülőknek se mindegy, hogy hova küldik a gyereket. Anyáék engem képtelenek voltak rászabadítani a Roxfortra. Apa szerint a mardisok szétátkoztak volna, és darabjaimban kaptak volna csak vissza – fintorgott a kedves szülő kicsit talán túlzott előítéletére. – Szerintem nem lehetnek olyan rosszak. Egy-két idióta miatt nem kéne egy egész brigádot egy kalap alá venni velük. Tegyük fel, hogy én ilyen kis… hogy mondta apu? Ja, igen, Tornádó vagyok, akkor most az egész Eridonra mondhatnánk, hogy olyan, mint én. Pedig ez nem így van. A rellonosok is tök jó arcok – lelkes a gyerek, és érdekli is Thomas magyarázata.
Szeretett beszélgetni, ami érdekelte, arról szívesen társalgott akár órákig is.
- Oh. Hála az égnek, de azért sajnos az a kevés is bosszantó nagy arány. Az lenne a legjobb, ha nem lenne ilyen. Én nem is tudom elképzelni az életem anya és apa nélkül. Most is hiányoznak, minden nap írtam nekik még év elején. Most már csak hetente, hogy legyen is miről írni – bár kívülről úgy tűnt, mintha Ramóna az empátia teljes körű hiányában szenvedett volna, ez koránt sincs így. Nagyon is együtt tudott érezni, mind a szülőkkel, mind a gyerekkel, akik olyan rossz sorsra jutottak. Nem könnyű egy varázslócsemetével, néha még ővele is voltak problémák, de őt leginkább csak az bosszantotta, hogy anyjáék nem mondták meg, mi vele a baj.
- Everett bácsi, ha nagyon szépen kérem, megmondaná, hogy mi velem a baj? Szerintem elég nagy vagyok már hozzá, hogy tudjak róla. Anyáék nem mondják meg, terelik a témát, de szerintem ez a legrosszabb, amit tehetnek.
A gyerkőc szemei tányérnagyságúra kerekedtek. Ez még eszébe sem jutott, de meg is nézte volna magának Várki bácsi reakcióját minderre, és arcán hatalmas vigyor terült szét.
– Ez még eszembe se jutott, köszönöm a tippet. Szerintem most már megyek, biztos sok dolga van még a bácsinak, nekem is vissza kell még érnem a kastélyba, nehogy megint elkapjanak.
|
|
|
|
|
