A tanári szoba rögtön az első ajtó jobb kéz felől, amit az ember ér. Mögötte a falakon végig szekrények sorakoznak, az asztalok pedig középen összetolva alkotnak egy kört. Mivel a legtöbb tanár csak óraadó, valószínűleg kevesen tartózkodnak csak egyszerre itt, ám ennek ellenére mindenkinek biztosított, névre szóló asztala van, ahol a személyes anyagait tudja tárolni. A terem világos, nyitott barátságos. Az ajtóval szemben egy másik ajtó található, mely
mögött az igazgatói szoba van. A szoba bútoraiban keveredik a múlt és a jelen, ugyanis az igazgatóváltás utáni káosz most látszik rendeződni.



A bölcsisek számára két szoba van kialakítva. Az egyikben alszanak, míg a másikban játszanak. A helyiségekben rengeteg szín van, és sokféle játék, mely ebben a picike korban segíti a fejlődést. Ők közvetlenül a tanári szoba után következnek. A folyosó végén pedig az ovisok két szobája található. A felosztás hasonló, az egyik arra szolgál, hogy pihenjenek a lurkók, míg a másik arra, hogy a rengeteg játékkal játszani tudjanak. Ebben a korban
elkezdődik már az iskolára való nevelés is, így hetente négy alkalommal különféle foglalkoztatók vannak számukra.



Az épület jobb szárnyának első emeletén találhatóak a tantermek, melyekből négy van, a négy osztálynak. A diákok mindig a saját osztálytermükben vannak órán, azonban nyáron az is gyakran elő szokott fordulni, hogy a tanárok az árnyékos udvarra viszik őket. A tantermeket minden évben a diákok és osztályfőnökük maguk díszítik, sőt az ünnepek közeledtével a
díszítés is megváltozik. Minden osztályban a korosztályi sajátosságnak megfelelő méretűek és elrendezésűek az asztalok és a székek. Az első két osztályban még a körbeülés, míg a második két osztályban már a padtárs megoldást alkalmazzák, így szoktatva a kicsiket a magasabb tanulmányoknál elvártakhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=657757#post657757][b]Hannah Schwarz - 2017.01.28. 23:59[/b][/url]

Sóvárgó tekintettel bámultam az órát, miközben a csapatnyi óvodás, akik pillanatnyilag az én és másodmagam gondjaira voltak bízva szétszedni készültek a termet. Néha úgy éreztem, bár nem töltök itt olyan sok időt, hogy nekik nem felügyelőkre, hanem nevelőkre lenne szükségük, rendre és fegyelemre emellett. Aztán mindig eszmélek, hogy csak eltúlzom. Évekig engem kezeltek és nevelgettek így, elvesztem a fényben, pompában és a pénz világában, ahol közel a legfiatalabb én voltam. Sokszor fordul meg a fejemben, hogy ezt jól átgondoltam-e, de visszakozni biztosan nem fogok, egyszerűen bele kell még ebbe szokni. Kezdetnek mondjuk végre a látványos várakozáson túl cselekedhetek is. Heves fejrázás és mutatóujjam felmutatása mellett próbáltam az egyik kisfiút rendre inteni, aki csak nevetve rohant el mellettem a kezében egy műanyag ollóval. Arcom a kezembe temettem, amikoris végre meghallottam a jelzőhangot, szünet jön. Szerencsére, avagy sem, ez nem rám várt már, hiszen eddig tartott számomra a mai nap papíron. Lelkesedésemnek igencsak híján voltam már, amikor sikerült az aprócska székeket visszatennem a helyükre, eltakarítani a papírmaszatokat és a szemetet. Egy grimasz kíséretében engedtem ki a tüdőmben ragadt levegőt, majd megigazítva a ruhámat sarkon fordultam, hogy elhagyjam a helyet a holmimmal együtt.
Egy modell mindig modell marad. Bármennyire is érezhető ezen a helyen, hogy az ember addig maradhat tiszta, higgadt és szép, még ajtón kívül van, én igyekszem sorozatosan rácáfolni, természetesen sikeresen. Széles mosollyal az arcomon tűrök el egy tincset, miközben a blúzomon ragadt papírdarabot próbálom eltávolítani ügyesen. Fel sem nézek pár pillanatig, csak a „néni” jelzőre, és még éppen időben állok meg, hogy ne történjen ütközés. Komoly arccal bámulok a férfire és a kislányra pár pillanatig, majd visszaintegetek kicsit egykedvűen a leányzónak. Aztán egy pillanatra elakad a nyelvem a német köszöntésbe, de gyorsan sikerült ezt korrigálnom.
- Szép napot nektek is. Ami azt illeti, éppen szünet van, így nem nagyon ér rá senki nálam okosabb, de talán valamennyit én is segíthetek. Tegeződhetnénk?
Oldalra billentem egy kicsit a fejem, ajkaim mosolyra húzódnak, még se tűnjek már olyan komolynak. Tulajdonképpen kételkedem abban, amit kijelentettem, igen kevés személlyel találkoztam itt, aki okosabb lenne, de az előkészítő ügyeit illetően többnyire fedi a valóságot. Ám ez maradjon az én titkom. Belenyúltam a táskámba, hogy kihúzzam a legfrissebb prospektus egyikét, és át is nyújtottam, amiben beiratkozási és konzultációs időpontok, valamint egyéb alkalmak dátumai szerepelnek.
- Ebben benne vannak a legalapvetőbb infók. Szeretnétek esetleg benézni milyen is a csoportszoba, a játékok?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=657931#post657931][b]Hannah Schwarz - 2017.01.30. 15:01[/b][/url]

Rövid időn belül sikerült túllépnem a tényen, hogy távozni készültem és még holmi mosoly is bujkált a szám szegletében, miközben érdeklődtem. Örömmel vettem, hogy a tegeződés nem lesz gond, hihetetlenül öregíti az embert, ha még a „néni” mellé kap pár magázó szót is. Rólam pedig sok dolog elmondható, de az, hogy ehhez korban lennék a legkevésbé. Flóra és Viktor – ismétlem meg magamban, hogy memorizálhassam a neveket, mióta itt dolgozom talán ez lett a legnagyobb feladat. Sok itt a gyerek, akiknek furcsábbnál is furcsább nevei vannak sokszor, a származásukról nem is beszélve. Nemzetközi a hely, az egyszer biztos.
- Hannah vagyok, én is örvendek. És semmi gond, a gyerekektől már igazán megszoktam.
Mondom felnevetve egy pillanatra, igazság szerint egyáltalán nincs így. Nehezen viseltem a helyzetet és a nyelvbe is bele-bele botlottam, de szerencsére annyi türelemmel engem és a munkatársaimat is megáldották, hogy ez ne okozzon nagyobb bajt. A gyerekek között amúgy is sok a nem magyar anyanyelvű, van olyan, akivel németül is remekül szót tudok érteni, élvezem is ezt.
Csak bólintok egy aprót, hogy igazán semmiség, mert ez is a helyzet. Nekem nem fáradtság ezeket átadni, vagy megmutatni. Igazság szerint azért volt nálam, mert kell az egyik gyakorlati beszámolóhoz, de most a legkevésbé sem zavar, majd hozok egy másikat. Körülnézek, és a felajánlásra azonnal arrébb is lépek, hogy mutassam merre megyünk, majd a bölcsisek szobájába vezetem őket, a kislányra közben többször is. Aranyosnak és lelkesnek tűnik nekem, annak ellenére is, hogy nem egyből gyerektömegeket, inkább egy üres és felfedezésre váró játékbarlangot talál. Általában azért nagy a zsibongás, most viszont viszonylag kiürültek a termek.
- A lehetőségek miatt, bár gondolom ezt a legtöbb intézmény elsüti, mint választ. Sok olyan felkészítőtanár foglalkozik már a nagyobb bölcsisekkel is, akik az iskolásokat oktatják. Nagy figyelmet kapnak, főleg most, mert elég sokan vagyunk segítők is akik gyakorlatot teljesítenek például.
Avatom be némi kulisszatitokba is, ahogy lassan válaszolgatni kezdek, azonban a figyelmem többnyire a kishölgyre irányul, akinek kinyitom a bezárt játékos szekrényt idő közben, mert mára már elpakoltunk, de oda se neki. - Egyébként kislétszámú csoport van, így mindenkire oda lehet figyelni, meg ők is könnyebben barátkoznak egymással. Nem tudom, Flóra hogy viseli a többi gyereket?
Mikor a mondatom befejezem, felegyenesedve a szekrénytől visszalépdelek a férfihez, hagyva, hogy a kislány maga kalandozzon, a legnagyobb baj úgy is csak az lehet, hogy elmerül a plüsstengerben. Mosolyogva hallgatom az okfejtés, bár igazság szerint fogalmam sincs a helyzetről a többi helyet illetően. A Shanes az egyetlen, amit az országban ismerek, bár megkockáztatom európai szinten se egészül ez ki kettő másiknál többel, nem a profilom, na.
- Érdemes lehet olyan környezetbe íratni akkor, ahol hasonló a helyzet, néha segíti is őket a hirtelen megmutatkozás feldolgozásában, ha hasonló gyerekek veszik őket körül. Mikor kezdene pontosan, a következő tanévvel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=658987#post658987][b]Hannah Schwarz - 2017.02.09. 17:22[/b][/url]

Egy percre gondolkodóba estem, mennyire volt jó ötlet belefolynom ebbe, de szerencsém, hogy igen könnyen feltalálom magam, még az ilyen helyzetekben is. A legnagyobb meggyőződéssel bólogattam a tegeződős meglátásaihoz, mintha legalábbis magam is ilyen problémával küzdenék, pedig szó sem volt róla. Világ életemben nagy emberek között mozogtam, jóval idősebbek vettek körül, de természetesnek vettük ezt a bensőséges viszonyt, a magázódás tényleg erős tiszteletkifejezésnél merült fel, na meg speciális esetekben, mint szülők és köreik. Mindig illemtudó voltam, így ehhez hozzászoktam, a kisgyerekektől is inkább csak furcsán vette ki ez magát, hiszen hirtelen jött minden. Én akartam ide letelepedni, kicsit elülni a fénytől és pompától, mégis nehéz volt ettől még.
- Illetve, bár kinek és mi előny, talán az is lehet jó, hogy lévén nem egy nyüzsgő, városi környezet ez, a gyerekeknek is könnyebb, ki lehet velük mozdulni bátran az intézményen túl is, van egy nagyobb játszótér ugye a faluban is, meg azért itt tényleg elég családiasan fogják ezt föl, ahogy láttam.
Igen, őszintén meg kell vallanom, hogy inkább észlelem mindezeket, nem vagyok valami régi és nagy szakértő ennek ellenére én se szereznék túl sok jó pontot, ha azzal kezdtem volna, nem tudok segíteni. Inkább áttértem a kislányra, hátha valami fontos felett elsiklanék információ hiányában. Aranyosnak és lelkesnek tűnt, ami elég jó, vannak nagyon nehezen megnyíló és közösségtől irtózó gyerekek, akikkel valóban nehéz is. Reménykedve figyeltem, ahogy felfedez, hogy az utóbbiakból semmit nem fedezek fel benne, még bátorító mosolyt is küldtem felé, mikor éppen ránk nézett.
- Nicht… ez nem lehet gond. Legjobb tudomásom szerint volt már példa ilyenre, és az első pár hétben annyira a beszokás és összeszokás van terítéken, hogy észre sem venni. - Pillanatra természetes reflexként csúszott ki a német tagadás, de aztán mintha mi sem történne folytatom, bár érzékelhető sajnos, hogy vannak ilyen botlásaim.
A tények általában megnyugtatóan hatnak a szülőkre, akik jönnek és érdeklődnek, leginkább ezért is mondom, meg mert így tűnik az egész logikusnak. Másfelől most is vannak kisebbek és nagyobbak a csoportban, biztosan Flóra is hamar beilleszkedne, nem tűnik nekem így ránézésre nagy gonddal járónak. Aztán a kérdésekre csak ajkaim görbülnek felfelé majd leguggolok a törpikéhez és elveszem a plüssöt csak pár pillanatra figyelve arra a hölgyike helyett.
- Néha én is jövök majd, de egy nagyon kedves lány vezeti a jövőre induló csoportot, vele lesztek többet - mondom végig lágy hangon, részletezve kicsit, mi is várható, bár sejtem, hogy a többi kérdés jóval nagyobb prioritást élvez. - Vannak ilyen mesék sokszor, bábozás is akad mellé. Rajzolni, festeni, hajtogatni… vannak közös játékok, de lehet csak a legjobb barátoddal vagy barátnőddel is, arra is van mindig idő, meg mindig jön új nap, nemigaz?
Végigsimítok az arcocskán, aztán a mellettünk lévő szekrényig lépek párat így törpejárásban, kihúzva pedig kiveszek pár színezőt. Majd visszafordulva odaadom neki. Ezek különlegesek, mozgolódnak már most is a papíron, de kiszínezve még szebbek. - Addig is, míg eljön a nagy nap, ezekkel is jól lehet szórakozni.
Felegyenesedtem, majd nevetve legyintettem Viktor megjegyzésére. Igazából tényleg ő fog ide járni, kinek lehetnének fontosabb kérdései? Idő közben két kislány integetve futott be „Csókolom” és „Szia Hannah néni” kíséretében, majd Flórának is mosolyogva köszöntek. Ők most lesznek másodévesek a bölcsiben, de nem látszik meg ez a különbség.
- Réka és Janka is nagyon szeretnek rajzolni, szerintem ezért is jöttek be előbb a szünetről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=660732#post660732][b]Hannah Schwarz - 2017.02.18. 18:05[/b][/url]

Hagytam, hogy az általam adott információkkal meggyőzze magát, vagy legalábbis dűlőre jusson, a szösszenet végére pedig elmosolyodtam. Hát igen, az édesanyák befolyása, az mindent felül tud írni, elég egy apróság, és hirtelen változik a sorrend, mit is tart jobbnak a gyermeke számára. Ismertem azt, mikor egy anya a maga szerint legjobbat döntve rángatja bele a lányát az életbe, iskolapéldája voltam ennek, viszont úgy gondoltam se ő, se más nem hozhat feltétlenül rossz döntést. Csak kinek jobb, kinek rosszabb út vezet onnan tovább. Én a magamrészéről megadtam a kellő segítséget, de nem voltam hívatott senki helyett dönteni, ezért is láttam jobbnak a kislányt figyelni, ahogy felfedezi a helyet kicsit. A kérdései pedig nagyon kedvesek és aranyosak voltak. Hamar el lehet nálam érni, hogy megkedveljek valakit, ez ennek a tündérkének is gyorsan ment.
- Még lehet, hogy aludni kell pár nagyobbat és kisebbet, de gyorsan el fog ám jönni. Viszont… - elgondolkodva egyenesedtem fel mondandóm közben, nem csak az érkező kislányok miatt. Rájuk mosolyogtam, miközben valami olyat próbáltam kipréselni magamból magyarul, ami hirtelen nem jött a számra. Problémás, ha ritkán folytatott idáig hasonló beszélgetést az ember. – Esetleg érdemes lenne személyesen, vagy levélben felkeresni az igazgatót, mindig igyekszik segíteni és jó megoldást találni, előfordulhat, hogy eseti jelleggel addig is beugorhatna néha Flóra.
Ezt már Viktornak mondom, míg magunk között maradtunk, mint egy javaslat. Ha tényleg ennyire szeretné a kislány, én megpróbálnám. Ráadásul így az intézmény is kiismerhetőbb lehet még előbb akár. Kész ötlettárnak érzem magam ettől hirtelen. Persze tekintetem csak ideiglenesen képes nem a kislányokon ragadni, a felelősségérzetem magasabb a csevegési kényszernél, érthető okokból. Az órámra néztem, aztán a falon lévő beosztásra, ki is érkezik hamarosan utánam felügyelni.
- Én nem látom akadályát, de úgy fél óra múlva váltás lesz, pont a jövő évi nevelő lesz egyébként, nekem ugyanis vissza kell mennem Pécsre, mert még van egy esti előadásom.
Míg elmondom a lehetőségeket teljes testemmel a leányzók felé fordulok, akikhez elkezdenek lassan a többiek is beszállingózni az udvarról. Közben a normál méretű oldalt lévő székekre mutatok, hogy Viktor nyugodtan üljön le, mert ahogy elnézem nem egy-két percet kell majd várnia.
- Egyébként, ha nem vagyok indiszkrét, csak felmerült ez a hely, vagy itteni vagy és ismerted már?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=713532#post713532][b]Hannah Schwarz - 2018.02.04. 19:34[/b][/url]

Máskor azt mondanám, ez is csak egy unalmas hétköznap és hétkezdés, bár nagyon hétfő van, én mégis egész energikusan és vidáman vetettem bele magam a két órám után a napközis foglalkozásba. Ma az elsősök voltak az enyémek, kedveltem őket, még nem voltak azok, akik ott toporogtak a kamaszkor kapujában, de már lehetett is velük érdekes dolgokat csinálni. Ma, miután megcsináltuk a házifeladatot, az volt a dolguk, hogy kitaláljanak maguknak egy jövőt, mik is lesznek, ha nagyok lesznek és szeretném, ha a délután folyamán arra gondolnának mit kell elérniük hozzá. Ha őszinte akarok lenni, az ezen való agyalást nem lehet időben elkezdeni, én már kilenc éves koromra elég kész tervvel álltam az utamra, ők itt vannak 7-8 évesek és még azt sem tudják, a krumpliürét vagy a sültkrumplit szeretik jobban. Most is, ahogy figyelem őket az asztalon ülve, a lábam lógatva le róla azt látom, felemás a társaság. Gergő és Johanna éppen összevesznek egy koronán, melyikük is a király vagy a királynő, két kislány sétál fel s alá, mint a modellek, majd rám nézve vigyorognak nagyon, én csak rázom a fejem és nevetek ezen. Aztán vannak akik aurorok lennének szívesen, megint mások méregkeverők, vagy éppen kviddicsesek, mint Dávid is, az osztály ikerpárjának fiú tagja.
- Szia - tegezem le a nőt, és bár egész biztos vagyok benne, hogy ő az idősebb, természetesnek veszem. A szülőknél is csak azokkal magázódom, akikkel feltétlen muszáj. A gyerekek más tészták. A Hannah néni már egészen hozzám nőtt, de ha kérdezik tagadom. Ekkor kezdem keresni Dávid testvérét, de be is robbantak értük és gyorsabb volt a nagynénjük.
- Vivien, van pár perced? Beszélnünk kellene, addig hagyd csak - nézek rájuk, majd a színező lány mögé sétálok, leguggolok mellé és végigsimítok a lapján. - Nagyon szép lesz, ha beszéltem Vivivel, utána összepakolsz? Elviheted.
Amint felegyenesedtem, a kislány már bólogatott is én pedig Vivinek intettem az asztal felé, hogy ne  a gyerekek sűrűjében folytassuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=713541#post713541][b]Hannah Schwarz - 2018.02.04. 23:22[/b][/url]

Sosem nézegettem meg jobban azt, kiért milyen szülők érkeznek, a koruk eleve irreleváns volt a gyereknevelésben, sok olyan pár volt, akik harminc alatt jártak, de okosabb és kreatívabb gyereket neveltek, mint egy negyven éves pár, akiknek van másik is. Nem beszélve arról, hogy a származás sokkal szembetűnőbb volt, az hamar kiüt a gyerekeken. A gyerekeket pásztázva egy kezemen meg tudtam volna számolni, ki az, aki tisztavérű, minden értelemben. Ekkor sétált be a szőke nő, én pedig egyből felé és az ikrek felé fordítottam a figyelmem.
- Biztos az is tetszeni fog neki - helyeseltem, de erre kicsit húzta a száját a kislány. Nem a tisztelet hiánya, inkább a direkt ellenkezés jellemezte őket. De ezt legutóbb akkor láttam, mikor Riri próbálta Dávidra a sapkát ráimádkozni. Segítettem rajta, mindenki jól járt. Én hamarabb mehettem a dolgomra és ők is hazajutottak.
- Az túlzás, mindkettejük igen furcsán viselkedik, aminek jó lenne elejét venni kicsit - kezdtem bele, mielőtt az asztalhoz indultam volna a gyerekeket magukra hagyva. Láttam a nőn, hogy nem igazán boldog ettől, sőt, inkább aggodalmasnak mondanám és rossz hírt várónak. Részben az is.
- Megesik, gyakori, hogy azokkal, akikhez közelebb állnak, nem tudnak nem baráti viszonyt kialakítani, így hiányzik a tisztelet. Viktória is így járt velük, ahogy láttam múlt pénteken.
Mindezt könnyedén meséltem neki, összefonva a kezeim magam előtt a hátammal az asztalnak dőltem, úgy figyeltem Vivire, majd a gyerekekre is közben. Az egyik kisfiúra rá kellett szólnom, mert éppen azt próbálta szemléltetni, egy auror mit tenne egy bűnözővel egy kislányon, aki már sírt. Értem én, hogy ezt a hátán ülős, hajhúzós dolgot időben be kell gyakorolni… bármihez is, de ez azért sok. Elsőben.
- Dóra kicsit túlságosan is függ a testvérétől. Ma a foglalkozáson külön csoportba kerültek és a fiú összebarátkozott egy másik kislánnyal, mikor Dávid megölelte az új pajtását, Dóra fogta, és ollóval levágta a lányka haját, majd megharapta - mesélem el a történteket, amiknek itt még közel sincs vége. - Arról nem beszélve, hogy van némi fogalomzavara. Van otthon nálatok esetleg vegetáriánus vagy vegán?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=713590#post713590][b]Hannah Schwarz - 2018.02.05. 18:48[/b][/url]

Vivit hallgatva hamar rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem egyedi eset ez. A gyerekeknek sokszor a szüleik felé sincs megfelelő tiszteletük, vagy ők nem elég erélyesek, de az biztos, hogy ez kétoldalú dolog. Határozottnak kell lenni és néha keményebbnek, különben oda a lehetősége a fegyelemnek. Nem mondom, engem is sok esetben késztetett ez lázadásra, különben nem lettem volna a tizenhatodik szülinapomon nagykorúsíttatva, hogy önállóbb lehessek. Igaz, kellett három év, hogy teljesen kiszakadjak a fennhatóság alól, de az is csak anyám miatt volt.
- Vannak új, foglalkoztató magazinjaink, az egyik kviddicses, azzal elvolt pénteken egész délután a fiúcska, érdemes lenne ilyesmit adni a kezébe, nagyon érdeklődő. Ami pedig a lánykát illeti az újdonság hiányzik neki. Egy-két oldal után egy színező is unalmas, mert hasonlóak az ábrák a nekik valókban. Esetleg őt is megpróbálhatnád rávenni egy-egy újságra, amiben több a feladat is és eltérőek - ejtettem a szavakat könnyedén járatva a tekintetem a gyerekeken. Gyakorlatilag elmagyaráztam, mit tehetne egy hétéves ikerpárral, pedig aztán én tényleg itt vagyok csak velük kapcsolatban. Mondjuk az évek alatt felszedett emberismerő készségeim és gyors meglátásaim sokat segítenek.
- Ez sem baj, de ha nehéz velük, akkor változtatni kell. Lehet azt hiszik, ti vagytok a szabad kártya, ahol lehetnek ők a kis vezérek, nem szabad rájuk hagyni a dolgokat, pláne nem olyat engedni, amit mondjuk az édesanyád, vagy a testvéred nem enged nekik - mondtam összefonva a karjaimat. Gyakorlatilag ők itt mind mi vagyunk kicsiben. Ugyan úgy van akaratuk, kiállásuk, vágyaik, de még terveik is, a leglustábbnak is.
Lassan felvezettem, mi is történt ma és mi okozta a problémát a gyerkőcök között, nyilván várva, hogy a fogadtatás esetleg sokkoló lesz. Sokan nem nézik ki az agressziót, pedig sok érzelem van a kicsikben, élnek is vele eléggé, mint a hajhúzást végre befejező kisfiú, aki látva a pillantásom leült egy asztalhoz dünnyögni.
- Megbeszéltük utána úgy, ahogy a dolgokat, Dóra nem volt hajlandó megszólalni azóta, maximum egy két szót, meg az előbb az az egyetértés. Azt hiszem bűnbánó, ami jó, de meg kell érteni, hogy ez nem elég - magyaráztam Vivinek, ahogy a szöszke ikerpár lánykájára tekintettem, aki éppen minket nézegetett. Én azért elmosolyodtam, hisz nem volt okom haragudni rá. - Dávid szólt nekem, hogy gond van, segített rávenni a testvérét, hogy tegye le az ollót, megijedt…
Hozzá tartozott a történethez, hogy a legtöbb gyerek szintén, mert ollóval fenyegetőzött a szőke leányka. Aztán úgy éreztem igazából ez ennyi, nem volt mit mesélnem, megtörtént, kezeltük. Szükségtelen közbe lépni szülőknek, az jót se biztos, hogy szül.
- A mai napon azzal foglalkoztunk, milyen foglalkozások vannak, kinek a szülei, rokonai mit dolgoznak. Ezután mindenki felállt, és elmesélte, hogy mi lesz, ha nagy lesz, mit csinálna szívesen. Dóra volt az utolsó előtti, majd közölte, hogy vegán lesz, ha nagy lesz. - Alapvetően nem is lenne ezzel gond, de nem ez volt a kérdés, és kicsit erős is volt egy ennyi idős szájából hallani.
- Ha komoly a dolog, el lehetne vele beszélgetni, hogy ez egy életvitel, nem éppen életcél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=716037#post716037][b]Hannah Schwarz - 2018.03.10. 00:11[/b][/url]

Sosem gondoltam, hogy nagy szakértője leszek, vagy éppen azt sem most, hogy az lennék jelenleg, de szemlátomást előrébb járok. Nem is a tanulmányaim, inkább a gyerekekkel való tapasztalat hozta ezt nekem azt hiszem. Leginkább olyan dolgokra tanítanak és készítenek minket, amik maximum a könyvben élnek példa szintjén. Persze a problémás gyerekek megléte, vagy a különleges bánásmód bármikor felmerülhet igény szintjén, de arra, hogy fogja magát egy ekkora gyerkőc és féltékenységi rohamában fodrásznak áll, nem hinném. Mondjuk az sem kizárt, hogy az indulatot más is elindított, ezt viszont már nem tisztem megítélni.
- Ha mentek kifelé, a portán is van pár példány, ott lehet hagyni az árát, de akár egy aláírt bizonylattal legközelebb is behozhatod, de most is elvihetitek őket - mondtam segítség gyanánt, nem tudom mások hogyan állnak a pénzügyekkel, azt gondolnám erről igazán egyedi a felfogásom. Az itt kapott gyakornoki havi bérem egyenlő más téren a napi keresetemmel. Engedjük is el hamar mindezt.
Vivien kutyás példájára felszaladt a szemöldököm, aztán csak elnevettem magam. Bár elég érdekes, de igen hasznos hasonlat. Bólintottam egy aprót, aztán oldalra intettem, ahol két szék volt összetéve, szétemeltem őket, hogy üljön le nyugodtan én is ezt tettem. Innen belátni a helyet, baj nem lehet.
- Az bizonyosan sokat segítene, bár nyilván Viktóriára ekkora felelősséget hárítani nem egyszerű, ő is még inkább gyermek, mint tinédzser vagy felnőtt. Nem kell irracionális elvárást támasztani, egyszerűen jó, ha vannak határok, amit képes mindenki tartani.
Abban nem voltam biztos, hogy egy tanács mindent megváltoztatna, de a törekvés is nagy lépés tud lenni, reméltem az ikrek érdekében. Nem rossz srácok alapvetően, a mai is igen furcsa és kizökkentő momentum volt. Sóhajtottam is egy nagyot, ahogy a térdeimre könyökölve támasztottam az állam a kézfejeimre. Igazából bólogattam párat, tegyen csak így, meglátjuk mire jut. Közben inkább kifejtettem mi is történt még.
- Igen, alapvetően tehet, amit engednek vagy szeretne, de a fogalomzavar komoly problémákra is utalhat. A diszlexia és diszgráfia is ilyennel kezdődik, az olvasás nyilván még nem annyira tesztelhető, de ha tisztázva lesz vele a fogalom érdemes vele többször beszélgetni mesék tartalmáról mondjuk. Lehet csak szabados a felfogása - vontam vállat, mert nyilván nem kell a legrosszabbtól tartani. Vivi keze után nyúlva megsimítottam a karját mielőtt aggódni kezdene, majd vissza is húztam.
- Elképzelhető, hogy félreértelmezett valamit, de nem kétlem, hogy megoldjátok otthon - mosolyodtam el, majd a fiúcskát kerestem a szemeimmel. - Igen, jelenleg nagyon érdekli, ma éppen a terelőséget emlegette és egész nap egy ceruzával imitálta az ütéseket. Aranyos.
Ahogy beszéltem hirtelen jött az inger és az utolsó szó után tüsszentettem is kettő-három nagyobbat. Előbb a szőkére pillantottam majd elnézést kérően zsebkendőt vettem elő. Akkor kezdtem érezni a kezemen az égő, kellemetlen és viszkető érzést. Jól ismertem sajnos.
- Hm, nehéz lenne megmondani, szerintem Dóra lesz az, akin előbb meg fog mutatkozni, nem érzem őt elég impulzívnak a mait leszámítva egy rellonoshoz, de ha engem kérdezel szerintem jövőre akár egy próbatesztet otthon csináltathatsz velük… - nyökögtem kicsit a végét két tüsszentés között, ahogy vakarózni kezdtem. MACSKÁK.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=716047#post716047][b]Hannah Schwarz - 2018.03.10. 12:14[/b][/url]

Percenként pillantottam jóformán az órámra, rossz berögzülés, de a legkevésbé sem szeretek semmiből kicsúszni és igyekszem a gyerekeket is erre nevelni. Számukra is hasznos, ha nem tartják őket tovább, vagy kényszerítik maradásra. Amíg a lelkesedésük él, addig kell nyújtózkodni, különben tényleg oda az egész élvezzék a tanulást lehetőség. Ma a történelem óra helyett is környezet volt, így az elsősökkel növényeket és állatokat rajzoltunk, amiket a legjobban szeretnek, majd el kellett mesélniük miért. Mikor ezen túlestünk, megkérdezték, hogy kimehetnek-e szünetben az ügyeletes nénikkel, én pedig bólintottam. Mikor lejárt az idő, akkor összeszedtem a rajzokat, majd a három-négy maradozó diákocskához sétáltam. Az egyikük éppen olvasni próbált, jóval előrébb járt, mint a társai én meg odahajolva hozzá szívesen segítettem neki.
- Ke-res-te… - segítettem ki szótagolva húzva a szón az ujjam, aztán rá mosolyogtam. Megsimogattam a kisfiú fejét, majd hagytam, hogy a képeket nézegetve azt a pár soros szösszenetet próbálgassa. A többiek játszottak vagy színeztek itt bent, én pedig az ablakra függesztve a szemem bámultam kifelé a hóba. Élvezik, pedig hideg, lucskos és egyáltalán nem ruha barát. Azt hiszem kicsit eltávolodtam ezektől én már az évek alatt. Ha már szerencsétleneknek bent kell lenni szombaton, de még csak nem is kis időt, legalább érje meg. Engem se vonzott különösebben az itt lét ténye, de a hosszúhétvégének tudtak örülni. Én úgyis dolgozom meg leginkább otthon leszek, nem is érint igazán. Egy sóhajjal karba fontam a kezem, aztán a tanári asztalnak dőltem a fenekemmel, úgy figyeltem őket elmosolyodva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=716052#post716052][b]Hannah Schwarz - 2018.03.10. 14:00[/b][/url]

Hogy a munkám mennyire élvezetes, azt ki-ki döntse el maga ugye, én a saját bevallásom szerint nem szeretem reklámozni, melyikkel és hogyan is érzek, de az biztos, hogy észrevehetően szívesen voltam itt. Azt hiszem régebben szükségem volt már valami állandó mégis változó dologra, mint hittem. Lehet sok dologra túl későn is ébredtem rá, de most úgy éreztem minden a legnagyobb rendben. Sebby edzésen volt, Dolfit pedig munka előtt Lucáékhoz vittem, Pascallal elég jól megértik egymást szerencsére. Sőt, néha túlságosan is. Így viszonylag gond és megoldandó dolog mentesen ment ez a plusz, számomra értelmetlen munkanap is.
Ahogy a pár, a hidegbe ki nem vágyó gyereknek segítettem, vagy éppen csak figyeltem, hogy minden rendben legyen, kiszúrtam a nézelődést az ajtó felé, aminek mindeddig háttal voltam. De a kislány integető mozdulatára kénytelen voltam a vállam felett hátra pillantani érdeklődve.
- Ó, szép napot. Segíthetek? Valakinek az édesapja? - kérdeztem szokásos módon, mert őszinte kell legyek, nem helyi lévén nem vagyok minden arccal és névvel tisztában, sőt, ha nagyon komolyan veszem a családon kívül csak a fodrászomról tudok eleget. Róla mondjuk a mindent is. Egy csoda az az ember.
- Tomi, kérlek tedd azt le - szóltam rá a ragasztót a társa felé nyomogató kisfiúra, szerencsére a hangom se kellett megemelni, és megtörtént. Nincs mindig ilyen könnyű dolog velük. De azt hiszem megéri a dolog, mi formálhatjuk a jövőt, abban van haszon elég, ha az ember jól csinálja. Elég csak a kis Erdős-Prinz lányt, vagy a Krise hölgyikét nézni, akik lelkesek a kis egyéni foglalkozásaimon. Közben közelebb sétáltam és a férfihez is léptem, majd a kezemmel mutatva az utat beljebb is invitáltam.
- Jöjjön csak be nyugodtan, szünetük van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=716056#post716056][b]Hannah Schwarz - 2018.03.10. 15:16[/b][/url]

Pár pillanatig hezitáltam, hogy mit is kéne tennem igazából. Megesik, hogy megjelenik egy szülő, de nem ilyenkor szoktak és nem is nagyon jöhetnek a teremhez, ha csak nincs nyomos okuk. Jobbnak láttam hát elébe menni ennek a kérdéssel, de idő kellett, hogy összetegyem, mit is akar mondani azzal, amiket kiejt a száján. Nem vagyok lassú felfogású, de a gyerekeken kívül egyre kevésbé használom megint a magyar nyelvet. Otthon gyakorlatilag azért is éljük a németet Sebbyvel, ha kell, ha nem. Lewyék hozzászoktak és elélik velünk, mások meg kénytelenek és így jártak.
- Kisebb? Beiratkozás? - nézek kissé furcsán, nincs időszak rá és nyílt nap sem, de én a lehető legtöbbet igyekszem megtenni, ahogy a férfire nézek. A kora és a külseje alapján nem úgy hinném, hogy nincs már legalább egy gyereke, aki nagyobb is esetleg, de talán egy kicsi is. Sosem lehet tudni. Közben már a teremben volt ő is én pedig visszasétáltam az asztalhoz a kiszaladó Réka rajzát elvéve, hogy eltegyem a többihez. Ő lelkesen köszönt a „bácsinak” majd tovább is állt.
- Ó, Hannah Schwarz, örülök - nyújtottam felé a jobbom, hiszen illendő volt bemutatkoznom, de mindjárt világosabb lett, mit kereshet itt. Megteheti. Apám mondjuk jobban kapizsgálná ezt, mert ő szeret belefolyni ilyen szinten is a városvezetésekbe vagy a politikába. Nekem nem tisztem és szándékom ebben bármerre gondolkodni. Rámosolyogtam, majd fel is kellett nevetnem.
- Elnézést, de a valós panasz, meg amiket itt hallani fog, már bocsánat, de két teljesen külön dolog. Mióta itt dolgozom, ha valami probléma volt, az leginkább zsörtölődő kisegítők, beszállítók vagy manók miatt volt. Leginkább önös érdekből - vontam vállat, és igyekeztem úgy átlépni a mondandója hangvételét, mintha nem érezném ki belőle azt a tipikus kampányszagot. Amikor kellene valamit felmutatni, ezért az ember érdeklődik, hogy mondhassa, ezzel próbálkozunk. De ne legyen igazam.
- A gyerekek sok dologra rászorulnának. Új könyvek, iskolaszerek, amik rettenetesen gyorsan fogynak és egy igazgató. Másban nem szenvedünk szerintem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=717668#post717668][b]Hannah Schwarz - 2018.03.22. 15:35[/b][/url]

Kicsit értetlenül álltam a látogatónk előtt, ezért is érkeztek kérdés formájában az aggodalmaim arra, miben is kellhetett volna neki bárki segítsen, ami elmaradt. Nem ez lenne az első, botlottam már random szülőkbe, akik éppen a tanáriba nyitottak be, mert senki nem irányította őket jó helyre. Szóval minden meghökkenés nélkül hallgattam őt, el is mosolyodtam a tényen, hogy ebben a kategóriában már nem érdekelt apuka az úr. Némi illem szorult belém, így hamar elengedtem a „á, akkor unoka esetleg?” kérdést, olyankor sok férfi nem szokott megkedvelni, többeket nehezen érint a koruk, az a durva, hogy már a saját korosztályomban is ezt tapasztalatom. Pedig a jó bor sem az újbor.
- Köszönöm Réka, kiveheted a játékokat - mondtam neki, hiszen tudtam, hogy erre vár. Van egy rakás memóriakártya és egyéb apróságok a nagy fiókjukba, de engedély nélkül nem vehetik ki. Ő nagy vigyorral el is sietett én pedig a polgármesterünkhöz fordultam vissza.
- Ezt jól teszi, bár attól tartok ez emberi sajátosság, mindenki életében megesett már a ferdítés, eltitkolás és az önös érdek is. A változó csak az, hogy a saját vagy a másokat érintő esetekben - osztottam meg vele az ugyan nem kért, de mindig meglévő véleményem egy kiszélesedő mosollyal, mert egyébként szívesen beszélgetek, bár sokszor érzékelik, hogy nem az anyanyelvem én igyekszem.
- Igen, biztos vagyok benne, hogy nem egyszerű, ennek ellenére tényleg ez a leghamarabb megoldásra szoruló. Thomas sok mindent elintézett és pörgött az élet, igyekezett, hogy ne múljon a bürokrácián sok és jól menjen minden. Igazgatónak? Esetleg tanáripálya, vagy csak maga az igazgatás? - érdeklődtem meglepetten. Nem azért, mert ne néznék ki bárkiből ilyen törekvéseket, inkább mert általában vagy az illető is pedagógus, vagy erős hajlama van a vezetői szerepre, egy iskola életében egyik sem jöhet rosszul, de azért nem mindegy.
- Rendben van, majd összeszedjük a kollégákkal, mi is, ami sürgető és fontos, aztán adunk listát. Nem tudom van-e az iskolának alapítványa, pedig nem egy éve vagyok itt, viszont, ha ennek lenne egy nevesebb háttere, talán én is tudok támogatók szerzésében segíteni - dobtam fel végül, és bár sokszor nyilvánvaló mennyi kapcsolatom van, ritka, hogy ezt ajánlgatom. De kedvelem a helyet és a gyerekeket itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=750934#post750934][b]Hannah Schwarz - 2019.02.26. 15:35[/b][/url]

A munka nem, de előbb vagy utóbb egy szülő el fog minket temetni, ha ezek a tarthatatlan állapotok így uralkodnak tovább. Hála az Égnek mindenre van megoldás, így bár belekerült pár napba és munkaórába, de sikerült összeegyeztetnem egy jónak mondható ételalapanyag beszállítóval és egy konyhai stábbal, akiknek utána is néztem természetesen. A jelenlegi kosztra rengeteg panasz érkezett, sok érzékeny és allergiával küzdő gyermek maradt éhesen, így valamerre mozdulnunk kellett. Az egészséges a jó út egyébként is, és ehhez nem megoldás valami undorító, zöldséglevesnek eladott dolgot eléjük tolni, amire egy magvakra allergiás kisfiú befulladt. Nem is akarom tudni! Természetesen a tegnapi volt az utolsó napjuk a dolgozó hölgyeknek, akik arrogánsan távoztak és a felbontott szerződés a korábbi alapanyagosokkal is már előttem volt. Nem boldogok és nagyjából egy havi ködbér lesz, amit éppen próbáltam összetenni, de hosszútávon kedvezőbb az új ajánlat, és a legutóbbi igazgatói ülésen mindenkivel egyet is értettünk ebben. Ezrát el is küldtem pár dolgot lefénymásolni, majd megkértem ugorjon be az osztályomhoz, mert osztályfőnökit kellene tartanom, de van egy fontos találkozóm. Persze vállalta, hálás is vagyok.
- Szia. Nem is - nevettem el magam - a madarak csiripelték - böktem a fejemmel az asztal sarkában ülő kis figurára. A tanáriban is vannak, és amelyik asztalnál éppen ülnek szólnak ha az ajtóra koppintottak. Hasznos kis tárgyak, jobb, mint egy csengő.
Teljesen feldobódtam, hogy minden remekül megy, szóval még egy mosoly is dukált az üdvözlésem mellé, majd egyből a szék felé mutattam, hogy Erik nyugodtan üljön is le. Még aláírtam egy beszámolót majd félretolva dőltem a székem támlájának.
- Köszönöm először is, hogy megoldottad egyedül. Ez pedig remek hír. Átveszi Milan a kurátori pozíciót is vagy? - hagytam nyitva a kérdést, de elmosolyodtam a lelkességen, mert már folytatta is én pedig a teljes figyelmem szenteltem neki.
- Oh - lepődtem meg egy pillanatra, hiszen eddig is segítettem a kuratórium munkásságát, de azért a vezetőtestület fejévé válni egy egészen más pontja ennek. Egyszerre megtisztelő és éppen meglepő is. - És Milan mit mondott a család részéről? Arról is sikerült beszélni, hogy a jelenlegi helyzet milyen? az utolsó két gyűlés elmaradt a kérésükre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=752858#post752858][b]Hannah Schwarz - 2019.03.23. 23:36[/b][/url]

- Mindenkinek kell egy kis segítség - mondom mosolyogva, aztán persze nem térve ki semmire. Egyáltalán nem áll szándékomban célozgatni senkinek, mikor piszkálódom vagy belemászok valaki dolgaiba, az elég konkrét, így inkább általánosan látom most mindezt. Ha nem ismerne valaki eléggé, még azt mondhatná megváltoztatott a munka. Valójában kevesen láttak kifutók színfala mögött, egy ingatlanüzlet tervezésekor vagy a pénzem befektetési döntéseinek meghozatalakor. Van egy személy, aki mindháromban állt már mellettem, és egy, aki talán egyet kihagyott eddig és ennyi. Furcsa módon mégis látják szerintem rajtam, hogy ez az iskola nem csak egy munka, én tényleg jól érzem magam itt, engem is meglep!
- Ez megtiszteltetés, most a formalitáson kívül tényleg. Logikus lenne egy családtag, aki szán rá évi két napot, azt hiszem ezért lepett meg - magyarázkodtam, mintha szükségünk lenne rá, de nyilván nem volt. Életemben folyt át elég hivatali papír és pénz a kezemen, amivel Erik is tisztában van, hogy ne legyen kérdés az alkalmasságom. Egyszerűen kicsit nagy lépésben eszem az életet megint. Még az igazgatói székem is csak egy éve fix, előtte ugye érthetően a diplomát megelőzően próbán voltam.
- Apropó. Erről már akartam veled beszél, a dolgozókról. Idén hét tanárunk távozott, és valahogy úgy érzem kettőnél rezeg a léc, hogy elmegy szülni, világgá vagy csak máshová, szóval én úgy láttam ezt tekintve, hogy 3 képzett pedagógus, és két szakoktató vagy foglalkoztató mellé beleférne. Utóbbi helyekre van is egy jelentkező, az egyik ispotályi gyógyító - toltam is a papírt Erik elé, ahogy lassan meglett, amit kerestem. Blossom nagyon szimpatikus volt, ahogy határozott elképzeléssel keresett meg. Bájitalszakkör a két nagy osztálynak? Why not? Támogattam, bár türelmét kértem a döntésig, mindenképpen beszélni akartam a többiekkel a költségek miatt, ha megvan mennyi emberem lehet, nyilván egyszerűbb már.
- Mit gondolsz? - érdeklődtem, ahogy vártam a véleményét, majd figyeltem is fel, mikor említette a jótékonysági dolgot. - Lesz egy leköszönő kampányom az anyámék kozmetikai cégénél, amit egy puccos bállal akarnak zárni, már elkezdtem elintézni, hogy a szokásos bevételi 40%-om mehessen adománynak, de ez május elsejéig nem érkezik be. - Utána viszont nyilván jól fogunk állni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=759399#post759399][b]Hannah Schwarz - 2019.05.25. 14:45[/b][/url]

A mosolyom töretlen, annak ellenére is, hogy az első padban lévők zsibongása bőven túltesz azon a decibelen, ami mellett még lehet mesélni bármiről. Alapvetően ez még olyan korosztály, hogy fogékonyak az izgalmasra, de az utóbbi hetekben úgy láttam ez a sok beszélgetés inkább a terhükre van. Talán éppen ezért készültem én is mással az óra felére, de akkor csapjunk bele előbb.
- És bár nagyon szívesen mesélnék még nektek azokról az időkről, mikor a lányoknak különböző rangot adott az ékszer, vagy a fiúk milyen hősiesnek számítottak, mikor egy párbajban győztek, mit szólnátok, ha megnézhetnétek?
Szerettem, mikor rengeteg szem szegeződik rám, nem csak a kifutón, de itt más volt, olyan kellemesen pozitív visszacsatolás, érdeklődtek és láttam az izgalmat. Ha csak fele annyira beleszeretnek a történelembe, mint én már megérte az egész. Az éveim munkája, a tudásom halmozása, az a rengeteg iskola vagy éppen éjjel, amit gyakorlásnak szenteltem az utóbbi időmben.
- Hannah néni, hova megyünk? - hangzott több szájból is a kérdés, mire elmosolyodva dőltem az asztalomnak megállva velük szembe. A tenyereimmel magam mellett az asztal szélére fogtam, ahogy a csípőmmel kitámasztottam.
- Sehova, és Afrikába - néztem rájuk, majd mire eszméltek volna lassan kezdett elsötétülni a terem. Egy pálcaintésemre behúzódtak a függönyök.
- Utazunk egyet, de mindenki a helyéről nézheti - mondtam nekik, majd az egyik rémültebben néző kislányhoz sétáltam és megigazgattam az asztala tartalmát. - Olyan lesz, mint egy film, de nem csak látjátok, érezni is fogjátok. Figyeljetek, mert utána lesznek kérdések, és aki jól felel, jutalmat kap.
Azzal, hogy feldobtam minden létező infót, izgalomnövelőt és motiválót visszalépdeltem előre és koncentrálva kezdtem el körülöttünk kialakítani Egyiptom egy tehetősebb piaci részét. A háttérben piramis húzódott, a temérdek homok és persze az utazók az állataikkal. Ahogy a kép kezdett tökéletesedni és élesedni mindenki számára, lassan építettem tovább az illúziót. Előbb a hangok, embereké, idegennyelv, mégis hangos és mintha mellettünk mondanák, majd az illatok. A helyi gyümölcsök és ételek, a tikkadtságé, némi citrus, aminek nem tudni a forrását. Ezután pedig lassan szellő söpört végig a mi kis filmünkben, amit borzongatóan hitettem el minden kicsikével előttem a sorokban. A koncentrációm egy-egy hang sem törte meg. Kalandozunk, mondtam én, ámultak, tették ők.
Az egész nem tartott tovább tíz percnél, de rengeteg ember fordult meg előttünk akkori viseletben, ékszerekkel és kiegészítőkkel. Piaci kofák termékeit tudták megtapintani hellyel-közzel, és szinte érezték a homokot maguk elé markolva. Lassan szakítottam meg a képet. Elcsendesedett minden, tovaszálltak az illatok. Majd a homályosuló kép is köddé vált.
Ekkor jött csak az gazi munka. Ennyi kezet még életemben nem láttam a levegőbe emelkedni.
Elégedett voltam és boldog  a látottaktól. Így is távoztam az óráról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=780206#post780206][b]Hannah Schwarz - 2019.11.06. 14:48[/b][/url]

- Schwarz - javítom ki másodjára is a hozzám betért férfit. Fiút. Kicsit kétkedve nézek rá azóta, hogy közölte mennyi idős, közben pedig szemem sem rebbent az infóra elsőre, elég megnézni kik mellett edződtem. Már ami a külsejét illeti. Azon inkább megütköztem, hogy elém került, de ha már van egy közös ismerős... köszi Keve, jössz egy párral.
- Keve arról már felvilágosított, hogy nem olyan régen kezdtél az illúziómágiának, meg hogy szeretsz informálódni szabadidődben - szögeztem le, hogy a körítést elkerüljük mielőtt belevágna. Elég rosszul tudom olykor tolerálni mindezt, de végül csak sóhajtottam és a folyosón megvártam még elhalad mellettünk az óvodás csoport. Rá is mosolyogtam pár picúrra, hogy aztán utánuk is forduljak, várva, hogy András is kövessen. Alapvetően nem sok időm van, annyi minden készül, az esküvő körül is van munka, új kollekciók mutatódnak be velem és az iskola is egyre élettel telibb. A létszám több, mint 30 fővel emelkedett, ami azért plusz embereket is igényelne. Ezt előteremteni pedig nem kettő perc.
- Azt hiszem a legegyszerűbb a gyerekeknél kezdened, amúgy is szórakoztatóipar, igaz? Na, gyere - intettem is a fejemmel az előző testbeszéd mellé, majd benyitottam a csoportszobába és a pedagógustól át is vettem az óraadó szerepét. Nos, legyen mély víz.
- Sziasztok, hogy vagytok? - kérdeztem rá, majd egyből elkezdett két kislány csilingelő hangon, egymás szavába vágva. Az egyik kapott egy könyvet, amiről mesél éppen, de nem hozhatta magával. A másikuk a kedvenc plüssét hiányolta. Én pedig csak félszeg mosollyal az asztal mögé lépve leültem, majd Andrásra néztem, de a gyerekek felé beszéltem.
- Mi lenne, ha mégis itt lehetnének a teremben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=780209#post780209][b]Hannah Schwarz - 2019.11.06. 15:21[/b][/url]

Nem tartom én értetlennek, de kényes vagyok arra, hogyan is neveznek, nem tartom bonyolultnak, még a legkisebbek is ki tudják mondani előbb-utóbb. Szerencsére a keresztnevem kellően egyszerű ehhez, nem mintha ne oldanék meg bármit.
- Színészet miatt, vagy valami mást csinálsz ott? - érdeklődtem, mert ugye illik, meg igazából fontosnak is tartom. Ha tényleg szeretne segítséget én szívesen állok elébe a feladatnak, de nem tudom, hogy mennyire mindegy neki mit mutatok. Vihettem volna a nagyok történelemóráira, vagy egy szimpla fotózásra is, de azt hiszem ez egyelőre távoli a szintjétől is. Ezért is hívtam ide, itt nincs negatív élmény. A gyerekek a világ leghálásabb és legőszintébb teremtményei is. - András fogja velem a délutáni programotokat kezdeni - mondtam a köszönés után, majd hagytam, hogy kibeszéljék magukból az aggodalmaikat. A kedvencem egyébként a kicsit későn felszólaló Valér volt, aki csak éhes és a nasis dobozát akarja viszont látni. Édes, de olyan zabálnivalóan, ezért ül annyit Klara mellett is.
- Biztosan - bólintottam, majd végignéztem, ahogy közelebb sétál és az asztallapra könyökölve támasztottam meg a kezeimmel az állam, ahogy figyeltem őt, és ahogy alkot. Varázsige nem volt már verbálisan, a pálcát ugyan még használja, de nekem elég biztos kezűnek tűnik. Nem reménytelen.
- Talán egy kis finomítás, a fülek, a bunda és esetleg a kabátka, amit kért - mert az ugye lemaradt. Ezzel a lendülettel lassan tettem hozzá a magamét. Bolyhosodni kezdett az illúzió, a fülei kicsit megnyúltak. Volt egy nagy előnyöm, a korábbi szerencsés találkozásom azzal a bizonyos Bajusszal. Mikor végeztem a kislány lendülettel markolt rá, és sikoltott párat, hogy úr isten puha, itt van.
- Igen, András ügyesen megmutatta, de most visszaküldjük pihenni haza, rendben? - néztem a kislányra, aki kicsit vonakodva de visszatolta a "plüsst" az asztalra, én pedig összenéztem Andrással, akinek már húzkodta egy kisgyerek a pulcsiját. A könyv.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=780211#post780211][b]Hannah Schwarz - 2019.11.06. 15:48[/b][/url]

- Sokszínű munka, a színpadon sosem csak egy módon lehet állni, ahogy a kifutón se - mosolyodtam el, mert bizony, még ha nem is látszik tudom tisztelni mások munkásságát. Sőt, odáig megyek vannak más műfajokban különös kedvenceim, olyanok, akiket szívesen, örömmel, talán néha áhítattal is tudok figyelni. De szerintem fél éve nem jártam színházba, és akkor is inkább meghívott vendég voltam, pedig egy időben jártam, mert hát ki lehetett szűrni a tuskókat. Nem szeretem azokat, akik nem bírnak ki 2 órát mellettem a szarjaik nélkül.
- Igen - közöltem határozottan, majd a pöttömöket néztem, akik lelkesek, mikor beszélhetnek. Igazából sok oktató, na nem itt, úgy amúgy, elvágja a fiatalság fonalát a csenddel. Ha nem hagyják kifejezni magukat, sosem fogják tudni rendesen, vagy egyenesen félnek majd tőle. Betegesen begubóznak. Sosem szeretném, ha ők például elérnének erre a pontra.
A kisnyúl ha nem is tökéletesen elsőre, de megszületett és újabb kislányt tett boldoggá. Gondolom nem most tesz azzá elsőre egyet és töri is össze a szívét, így a lélektanáról annak, amit a gyerekeken lát nem kérdezném meg. Sőt, az új kérésre inkább csak figyeltem felkelve és megkerülve az asztalt.
- Ne csak az albumban gondolkodj, abban is, amit tudsz róla. Púpos matrica? El lehet nyílva. A lapok láthatóak a rétegzés miatt, mi lehet benne, mikor kinyílik? - a kérdéseim ugyan elméletiek, de szerintem kellően nagy segítségek, nem akarok mindenáron belenyúlni abba, amit csinál, segítség, gyerekeknek élmény, de jobb lesz, ha ő erőlteti ki magából a maximumot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=780214#post780214][b]Hannah Schwarz - 2019.11.06. 16:24[/b][/url]

Bár elindultak a lázongások a hátsó sorokból, sokan elkezdtek inkább színezni, rengeteg tekintet tapadt a vendégünkre így is a kis létszámból, mikor elkezdte hallgatni a mesét a matricagyűjtőről. Nem tudtam mit hoz ki belőle, de kíváncsi voltam, igazából arra is, hogy áll hozzá, hogy magára marad a gyermek vágyaival. Alkalmazkodni kell, ez volt az első, amit mint illúziómágus elsajátítottam, és szeretem erre felhívni a figyelmet is. Sikeresen, ahogy látom. Rá volt írva, hogy nem ezt várta ma tőlem, de sosem baj, ha valami új is történik. Ugye? Ugye.
- Hóember? - vontam fel a szemöldököm egy pillanatra, de hozzá sem kellett tennem. Olyan tökéletes mása volt a mesefilmbeli alaknak, hogy kezdtem megkérdőjelezni azt, a nyulas dolog mennyire volt direkt vagy véletlen rontás. Mesél, huh?
- Boldog - közöltem egyszerűen, mikor megölelték Andrást én pedig csak elmosolyodtam, hagytam, hogy kiélje magát ezen a kislányka. Tényleg szerette volna meghálálni, mert ő úgy gondolta ez csak neki járt. Igazából minden apróságért is pont ilyen hálás teremtések. Még az sem zavarta, hogy eltűnt végül; "hazament" az albuma.
- Nem, nem tervezlek megerőltetni, még meghúzod a boldogságizmod - forgattam meg a szemeim vállon is veregetve őt. Tényleg elégnek gondolom, láttam mit akar, mit tud, mit igyekszik. Lehet ezzel dolgozni, és ha arról van szó, szívesen szánok rá időt, mikor akad. - Ha komolyan gondolod, keddenként van két lyukas órám mindig ezidőtájon. Csak küldj egy üzenetet és gyere be - sétáltam el az ajtóhoz, majd ki is nyitottam neki, hogy miután megbeszéltük a pontosakat hagyjam, menjen a dolgára én meg visszatértem a gyerekekhez.