36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. november 24. 17:17 | Link

Majus

Már éppen indulásra készen léptem ki a tanáriból, amikor jött a hír, hogy a Bojarski lányok bizony csak később lesznek elvíve, mert a szülőknek egyszerre jött közbe valami. Egy pillanatig sem morogtam, sőt, örültem is neki, hogy kicsit még elfoglalhatom magam, így pillanatok alatt öltöztem át, hogy megfelelő ruhába menjek be hozzájuk. Szeretem Klara-t, mert az elevensége magamra emlékeztet, én is hasonló kis sajtkukac voltam, és még nyelvet is tanulok, mert olykor az angol és magyar mellett megjelenő lengyellel bizony elég szép fejtörést tud okozni.
Ania hozzá képest csendes, de szerencsére, ahogy mondani szokás, benne van a buliban, így amíg várunk, kastélyt építünk, mint a hárman koronában, varázspálcával, elvégre hát hercegnők vagyunk, akiknek mágikus képességük van. Szóval áll a kastélyunk, és mi éppen benne ülünk egy körben, és hallgatjuk a nagyobbik lánykát, hogy pontosan milyen is az a világ, ahol mi, uralkodunk. Rengeteg dolgunk van, például a világot sem osztottuk fel.
Viszont férjhez csak olyan emberhez mehetünk, mint az apukája, mert ő bátor, és nagyon jó az ölelése. Én persze bólogatok, mint egy kisangyal, hagyom, hogy ő diktáljon, de azért mindenki megnyugodhat, mert én nem fogok az ő apukájához férjhez menni, még csak a fejemben sem fordult meg, hiszen olyan szép a családjuk. Meg aztán az olyan dolgok, mint a férjhez menetel egyelőre még nagyon messze állnak tőlem, főleg, miután nincs is kihez férjhez mennem, és mivel kettőből kettő sikertelen kapcsolat, ezért úgy döntöttem, hogy nem is nagyon kísérleteznék most ezzel a történettel. Viszont elméleti hercegnő létemben jegyzem a dolgot.
- Fogadom, hogy csakis olyan herceghez megyek feleségül, aki bátor és nagyon jó az ölelése.
Ezek után pedig rá kell térnünk a közlekedésre, mert a seprű és a sárkány nem eléggé hercegnős, nekünk unikornisok kellenek. Elég költséges egy hercegnő élete az már biztos.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. november 26. 19:49 | Link

Emily néni
#Maja és a #brekifiúk | oviscsoport | november 22. késésben


Sosem késtem még, de tényleg, olyan se volt, hogy nem én voltam az első, aki ideért, hogy vihesse haza a brekijeit. De ma valahogy semmi nem akart sikerülni. Lewyéknek válogatott meccsre edzésük van, onnan azért nem lett volna egyszerű jönni, így nekem kellett, csak az órám tovább tartott, mint gondoltam. Szerintem most először szeretem azt mondani, hogy tanulok, mert jó helyen vagyok. Nagyon kedvesek, szeretem a csoporttársaim is, és nem is annyira nehéz. Nem tudom, talán nem idegeskedek annyit azért, de jól érzem magam még a nehéz tárgyas órákon is. Ma viszont tánctörténelmen kicsit elhúzták az előadást, és fél órás késéssel értem csak át anyához a fiúkért. Mondta hogy szólt az előkészítőbe Levendula, így nem lesz baj, így ugyan most már vagy egy órával később, de itt voltunk a faluban.Még mindig nem vagyok túl penge, így mindig vár minket Cel, ő szokta a lekicsinyített dolgaink, mint a babakocsi is visszanövelni, meg bekötjük a pindúrokat, aztán meg sem állok az előkészítőig.
Kicsit zavarban vagyok, mert azért rosszul érzem magam, meg mi van ha a lányok már sírtak? Én biztos nem szeretném, ha később találkoznánk. Mondjuk az első napjaikon is főleg én sírtam, nem értem én ezt az egészet. Csak sóhajtva hagyom, hogy Jacek kicsit megrágja a kezem, ahogy előre nyúlok, mikor nagyon gügyög, aztán belököm a kerítést, és betolom őket az épületbe. Itt már rutinosan haladunk, aztán az ügyeletes csoportszoba előtt megállok és be is kopogok, majd ha úgy tűnik, hogy szabad benyitok.
- Hahó, nagyon sajnálom, csak kicsit elmaradtunk - kezdtem bele, ahogy elnyitottam az ajtót és beléptem a fiúkat megkerülve. Nem akartam őket takarni, vagy kint hagyni, nem bízom ennyire abban, hogy okosak lesznek, csináltak már baleseteket máshol is, elég Leroyrosszcsontok olykor. Ezért is figyelgettem rájuk, ahogy ránéztem a kislányokra és Emilyre mosolyogtam.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. december 7. 17:24 | Link

Majus és a Brekik

Ha valamit biztosan tudok, akkor az az, hogy a hivatásomat megtaláltam. Mindegy, hogy melyik korosztály, tudok velük kommunikálni. Nem esik nehezemre sem hercegnőnek, sem jó arc osztályfőnöknek, sem szigorú tanárnőnek lenni, éppen mikor melyikre van szükség. Szeretem, hogy használhatom a fantáziám, és azt hiszem, ha rangsort kellene felállítanom, akkor az ovisokkal való foglalkozás a második helyen szerepelne. Persze, hogy mi lesz velem a jövőben, mekkora részét veszik ki majd az életemnek, az a január végével derül majd ki. Január közepén államvizsgázom, után még a papírmunka. Január 17-én, pénteken lejár az összes gyakorlati szerződésem, és egyelőre még nem tudom, hogy bárhova is be kell-e mennem a következő hétfőn dolgozni. Egyelőre nem aggódom, majd az államvizsga stressze utáni napokban fogok, gondolom.
Viszont az, hogy most itt kell maradnom, szabályosan áldás, és örömmel is teszem, hiszen addig is kicsit tovább töltődhetek energiával, mit a gyerekekkel való foglalkozás jelent. És ez nem azt jelenti, hogy akkor majd innen kilépve pörgök ezerrel, sőt. Valószínűleg, amikor egyedül maradok, akkor jövök rá majd igazán, hogy mennyire elfáradtam, de egy kis pihenés után a boldogságindexem az egekben lesz. Ezt a kis készletet igyekszem mindig szinten tartani, hogy ne boruljak ki teljesen a Nico-ügy miatt. Pedig egy összetört szív nagyon nagy falat, és szerintem nem is fogom tudni meggyógyítani, vagy legalábbis nem mostanában, mivel egyszerűen nem megyek a saját szívem közelébe, ignorálom a sajgását, és nem mondom ki hangosan, hogy vége. Majd. De nem most. Majd talán pár nap múlva, amikor már készen állok elfogadni a tényt. De készen lehet állni erre valaha is?
- Szia, semmi vész, nem késtetek szinte semmit, éppen most merültünk el az igazi hercegek jellemzőiben. Ahogy elhallgatom a lányokat, a legjobb herceg neked jutott.
Mosolygok ki a sátorból, ahol bent ülünk, miközben kimászik mellettem a két koronás példány, így aztán, amikor már az édesanyjuk felé szaladnak, én is követem őket, bár nekem inkább beleragadt a hajamba a korona, semmint rám öntötték, de egy középkategóriás hercegnőnek azért én is elmegyek.
- Nagyon jól viselkedtek, és észre se vették, hogy kicsit tovább kellett maradniuk ma. Ha ilyen van, csak szólj, és maradok velük bármikor tovább. Milyen nagyok már a fiúk is!
Lehajolva hozzájuk, mosolyogva nézem őket. Nem érintem meg őket, mert bár nagyon szeretem a babákat simogatni, tanultam masszázst is, és ismerem az érintés fontosságát és mennyiségét minden korban, mégsem nyúlok hozzá olyan gyerekhez, akinek előzőleg nem engedte meg a szülője.
- Négynél megálltok, vagy jön a folytatás?
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. december 9. 16:49 | Link

Emily néni
#Maja és a #brekifiúk | oviscsoport | november 22. késésben


Lehet igaza volt a Nyuszónak, hogy nem leszünk rossz szülők, ha segítenek nekünk mások. Mert négy breki az négy breki, nem olyan könnyű. Így is nagyon szeretem, és sokkal kevésbé rossz, mint amilyennek tűnhet mindent rendben tartani. Nem mintha a mai nap ezt megmutatná, fáradt vagyok, a fiúk is félkómásak, és biztos a lányok is elfáradtak. Nem akkora gond, legalább a fürdés után mehetünk nagyot aludni, és ha elég ügyesek vagyunk, mire felébredünk holnap, már apuci is otthon lesz. Bár tartanánk már ott, tudom hogy ez fontos és boldog vagyok, mikor az, és tudom, hogy szereti a munkáját. De hiányzik, nehéz egy-két éjjel is így, egyedül. És nem a picik miatt, csak szimplán nem szeretem.
- Hercegek? Ezt lehet, hogy nem lenne jó apucinak is hallani - ingattam is meg a fejem, persze a számra haraptam a mosoly helyett inkább. Tudom, hogy ez veszélyes. Múltkor hozta haza Klara a meghívót, amit rajzolt valamelyik már iskolás fiúnak, akit meg akar hívni a szülinapjára. Hát a Nyuszó nem volt elragadtatva. Nagyon nem. - Igen, nekem tényleg nagy szerencsém van.
Ezt nem csak körülöttem gondolták így, hanem én is. Nagyon sok köszönni valóm van a templomos néniknek meg bácsiknak, a Jézuskának, a Mikulásnak és a Húsvéti nyúlnak is, akik mindezt elhozták nekem. Mert biztos mindenkinek benne van a keze. Még a Fogtündér is lehet, hogy szólt pár jó szót az érdekemben. Sőt, belegondolva egészen biztos, még ha régen is láttuk egymást.
Lassan guggoltam le eltárva a kezeim, hogy elkapjam a szaladó és nevető Aniat, aztán meg fogadjam a nyálas, de hatalmas csókokat tőle is és Klaratól. A nagyobbik lánykám egyből ment a fiúknak is köszönni.
- Nagyon köszönöm, igazából most sem tudtam, csak az órám, meg Lewy most nincs itthon...kicsit olyan minden - vallottam be egy nagy levegővétel után aztán csak álltam ott és néztem a piciket, ahogy örülnek egymásnak. Nem tudom rosszul esett-e hogy nem voltak szomorúak, amiért tovább kellett nélkülem legyenek, vagy sem. De ez azt hiszem ilyen lesz már, olyan hamar akkora nagy brekik lettek, amit el sem tudtam képzelni.
- Igen, nagyok, és kis rosszcsontok, de nagyon szeretem bennük is ezt. Máskor is rád bízzák a maradókat? Vagy valami mást is tanítasz itt ilyenkor? - kérdeztem rá, ha már itt voltunk, nem én járok szülőire, és bár ismerem az ittenieket, annyira nem tudom ki és mit tanít vagy játszik pontosan a lányokkal. Sokan vannak velük, de tudom, hogy vigyáznak rájuk, mert az apuci azt mondta.
- Megállunk? Mármint miben? - néztem rá kicsit megilletődve, nem teljesen értettem a kérdést. Igazság szerint nem tudom mekkora lesz az ohanánk, sosem lehet tudni, mennyit kaphatunk. A fiúk is olyan kis meglepetések voltak. Az időzítéssel is és azzal is, hogy ketten jöttek.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. december 9. 19:20 | Link

Majus és a brekik

- Igazán határozott elképzelésük van, szóval nem hiszem, hogy olyan sok gond lenne még ezzel a történettel, az apukájukat még nem klónozták.
Válaszolom mosolyogva, mert a lányok még bőven abban a korban vannak, amikor a tökéletes férfi számukra az apjuk, és el sem tudják képzelni, hogy egy nap ne ő legyen a férjük. Szóval ok az aggodalomra nincs, bár a gyerekek úgy nőnek, mint a bolondgomba, azért van még néhány nyugodt évük, mielőtt kezdődik a megőrülés.
- Harmadikban kezdenek el felborulni a hormonok először, addig egészen aranyosak.
Akkor azért páran sátánná válnak, mint Annácska, akit imádok, tényleg, de még Barnabás is nagyon nagyot tud nyelni, amikor a lány szóba került, és néha én is biztos vagyok benne, hogy a pokolból ki van tiltva, mert a Sátán a trónfosztástól tart. Nem lehet könnyű a nagyszüleinek, mert ők nevelik a lánykát, és ezért egy elég kemény ördög-angyal kettőst lehet nála látni néha, főleg amikor egy-egy szülői után vagyunk.
- Összekuszálódott.
Nem kell nekem bemutatni, én maga vagyok jelenleg az összekuszálódott élet nagymestere, szóval tudom milyen az, amikor egyetlen apróság is képes teljesen romba dönteni mindent, amit az ember eltervezett, hogy aztán ne maradjon más, csak fejkapkodás és aggodalom. Aztán persze lesz ez másként is, mert ha az ember jól csinálja a dolgokat, akkor a párja mellette áll, és együtt billentik helyre a dolgokat, ha meg nem, akkor telezsúfolja a naptárát mindenféle plusz programmal, hogy ne gondolkozzon azon mennyire szétesett minden. Na én a zsúfolásban vagyok profi.
- Általában rám. Akinek van családja, hazamegy, aki kollégiumi nevelő is, ő pedig a bentlakókkal foglalkozik. Nem tanítok rendesen, gyakorlaton vagyok, mert januárban végzek majd az egyetemen, akkor hivatalosan is tanár és óvónő leszek, de ne aggódj, jó kezekben vannak, mert van kisgyermekgondozói és dajka képesítésem is.
Elég határozott irányba mentem én tovább a Bagolykőből, a dajka csak néhány hónapos képzés, a kisgyermekgondozói két éve is tavaly lejárt, mert azt még az egyetemmel párhuzamosan kezdtem el, szóval azt már akkor is tudtam, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni, a pszichológia maga csak egy ilyen plusz volt. Akkor is szét volt esve minden, akkor a tanulásba menekültem, most a főzésbe, sosem lehet elég tudás a birtokunkban.
- A babaprojektben. Gyerekként én is mindig nagy családról álmodtam, sőt, még most is úgy vagyok vele, hogy egy egész kviddics csapat is jöhetne. Csak hát ez ilyen hercegfüggő dolog ugye.
Pillantok fel rá mosolyogva, mert már egy pár perce a fiúkhoz közel hajolva barátkozom velük, és vágom a grimaszokat, hogy nevessenek. De mivel a lányok betámadták őket, így most felegyenesedve Majára nézek újra.
- Jó látni, hogy ennyire szeretik egymást.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda