A tanári szoba rögtön az első ajtó jobb kéz felől, amit az ember ér. Mögötte a falakon végig szekrények sorakoznak, az asztalok pedig középen összetolva alkotnak egy kört. Mivel a legtöbb tanár csak óraadó, valószínűleg kevesen tartózkodnak csak egyszerre itt, ám ennek ellenére mindenkinek biztosított, névre szóló asztala van, ahol a személyes anyagait tudja tárolni. A terem világos, nyitott barátságos. Az ajtóval szemben egy másik ajtó található, mely mögött az igazgatói szoba van. A szoba bútoraiban keveredik a múlt és a jelen, ugyanis az igazgatóváltás utáni káosz most látszik rendeződni. A bölcsisek számára két szoba van kialakítva. Az egyikben alszanak, míg a másikban játszanak. A helyiségekben rengeteg szín van, és sokféle játék, mely ebben a picike korban segíti a fejlődést. Ők közvetlenül a tanári szoba után következnek. A folyosó végén pedig az ovisok két szobája található. A felosztás hasonló, az egyik arra szolgál, hogy pihenjenek a lurkók, míg a másik arra, hogy a rengeteg játékkal játszani tudjanak. Ebben a korban elkezdődik már az iskolára való nevelés is, így hetente négy alkalommal különféle foglalkoztatók vannak számukra. Az épület jobb szárnyának első emeletén találhatóak a tantermek, melyekből négy van, a négy osztálynak. A diákok mindig a saját osztálytermükben vannak órán, azonban nyáron az is gyakran elő szokott fordulni, hogy a tanárok az árnyékos udvarra viszik őket. A tantermeket minden évben a diákok és osztályfőnökük maguk díszítik, sőt az ünnepek közeledtével a díszítés is megváltozik. Minden osztályban a korosztályi sajátosságnak megfelelő méretűek és elrendezésűek az asztalok és a székek. Az első két osztályban még a körbeülés, míg a második két osztályban már a padtárs megoldást alkalmazzák, így szoktatva a kicsiket a magasabb tanulmányoknál elvártakhoz. A leírás Thomas Alexander Everett munkája.
|
|
|
Nemsokára jön egy kis szünet, hiszen jönnek az ünnepek, az előkészítő diákjai pedig egész héten, teljes mellbedobással a halloweeni előkészületekbe vetették magukat. Alexa azóta a közösség egyik jellegzetes alakja, amióta felvételt nyert ide. Egészen kicsi kora óta ide jár, ismer már itt szinte mindenkit. Tipikusan az a diák, aki sokat tesz az iskoláért a működését segíti. Na meg persze, kicsi kora óta mindig jelentkezik, mindenféle szakkörre, külön elfoglaltságra, versenyekre jár. Élsportoló, jó tanuló, kedves és bájos. Segédkezik a tanárainak, az összes elfoglaltságban részt vesz, így a halloweeni előkészületekben is. Negyedikes, végzős lévén a héten megtanultak gyertyákat reptetni, illetve tökfaragó varázslatokat is megpróbáltak elsajátítani, hogy az ügyesebb diákok már ilyen trükkökkel kápráztathassák el otthon a családot. Persze, nem mindenkinek sikerült elsajátítani, ő azonban egészen ügyes boszorkány-palántának tűnik, legalábbis eddig eredményei alapján. Most is éppen, a délutáni, beöltözős parti előkészületeivel van elfoglalva, amíg lyukasórája van, és a többiek éppen okosodnak, ő addig nem a többiekkel lógatja a lábát. Hanem sokkal inkább, nagy dobozban viszi a csokicsótányokat, amik majd egy fontos feladat részei lesznek, már annak, aki elég bátor megenni a rovarokat. Hallja is, ahogy ütemesen a doboz falának kopognak, zizegnek, próbálnak repkedni, kijutni, ő viszont gyorsan viszi őket, mert fél, hogy valami történik a dobozzal. Na abból lenne csak az igazi katasztrófa! Hogy bíznának rá legközelebb fontos feladatot? Éppen ezen gondolkozik, amikor nemes egyszerűséggel csúszik meg a tornacipője, a tantermek folyosóján. Valószínűleg némi kiöntött almalevet felejtett el valaki feltakarítani, Alexa pedig megcsúszik, elejti a dobozt. A papírdoboz az illesztésnél kicsit megszakad, a lyukon máris beáramlik a fény, a csokicsótányok pedig kiáramlanak belőle, legalább 15-20 darab, mielőtt a vöröske még ki nem egyenesítené a dobozt és el nem zárná a rést. - Jaj, jaj - nyöszörgi, amikor megnézi, mi történ a folyosóval, nyel egy nagyot. - Ajaj, ajaj - folytatja a siránkozást, miközben egy kis cellux segítségével lezárja a lyukat, mielőtt még több kiszökne, aztán pedig kétségbeesetten kezdi rágni a körmeit, miközben azon gondolkozik, hogyan fogdossa őket össze. Eszébe jut, hogy nála van még az uzsis zacskója, úgyhogy jobb híján, azt veszi elő. Nem is törődik a lehorzsolt térdével, hanem már ugrik is fel, hogy a zacskóval próbálja őket elkapdosni, befogni, kétségbeesetten. Helyre kell hoznia, amit eltolt, mindenképpen!
|
|
|
Tóth Alexandra INAKTÍV
töpszli offline RPG hsz: 16 Összes hsz: 48
|
Írta: 2016. október 28. 23:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=631555#post631555][b]Tóth Alexandra - 2016.10.28. 23:08[/b][/url] Nemsokára jön egy kis szünet, hiszen jönnek az ünnepek, az előkészítő diákjai pedig egész héten, teljes mellbedobással a halloweeni előkészületekbe vetették magukat. Alexa azóta a közösség egyik jellegzetes alakja, amióta felvételt nyert ide. Egészen kicsi kora óta ide jár, ismer már itt szinte mindenkit. Tipikusan az a diák, aki sokat tesz az iskoláért a működését segíti. Na meg persze, kicsi kora óta mindig jelentkezik, mindenféle szakkörre, külön elfoglaltságra, versenyekre jár. Élsportoló, jó tanuló, kedves és bájos. Segédkezik a tanárainak, az összes elfoglaltságban részt vesz, így a halloweeni előkészületekben is. Negyedikes, végzős lévén a héten megtanultak gyertyákat reptetni, illetve tökfaragó varázslatokat is megpróbáltak elsajátítani, hogy az ügyesebb diákok már ilyen trükkökkel kápráztathassák el otthon a családot. Persze, nem mindenkinek sikerült elsajátítani, ő azonban egészen ügyes boszorkány-palántának tűnik, legalábbis eddig eredményei alapján. Most is éppen, a délutáni, beöltözős parti előkészületeivel van elfoglalva, amíg lyukasórája van, és a többiek éppen okosodnak, ő addig nem a többiekkel lógatja a lábát. Hanem sokkal inkább, nagy dobozban viszi a csokicsótányokat, amik majd egy fontos feladat részei lesznek, már annak, aki elég bátor megenni a rovarokat. Hallja is, ahogy ütemesen a doboz falának kopognak, zizegnek, próbálnak repkedni, kijutni, ő viszont gyorsan viszi őket, mert fél, hogy valami történik a dobozzal. Na abból lenne csak az igazi katasztrófa! Hogy bíznának rá legközelebb fontos feladatot? Éppen ezen gondolkozik, amikor nemes egyszerűséggel csúszik meg a tornacipője, a tantermek folyosóján. Valószínűleg némi kiöntött almalevet felejtett el valaki feltakarítani, Alexa pedig megcsúszik, elejti a dobozt. A papírdoboz az illesztésnél kicsit megszakad, a lyukon máris beáramlik a fény, a csokicsótányok pedig kiáramlanak belőle, legalább 15-20 darab, mielőtt a vöröske még ki nem egyenesítené a dobozt és el nem zárná a rést. - Jaj, jaj - nyöszörgi, amikor megnézi, mi történ a folyosóval, nyel egy nagyot. - Ajaj, ajaj - folytatja a siránkozást, miközben egy kis cellux segítségével lezárja a lyukat, mielőtt még több kiszökne, aztán pedig kétségbeesetten kezdi rágni a körmeit, miközben azon gondolkozik, hogyan fogdossa őket össze. Eszébe jut, hogy nála van még az uzsis zacskója, úgyhogy jobb híján, azt veszi elő. Nem is törődik a lehorzsolt térdével, hanem már ugrik is fel, hogy a zacskóval próbálja őket elkapdosni, befogni, kétségbeesetten. Helyre kell hoznia, amit eltolt, mindenképpen!
|
|
|
|
Hercegh Kriszpin INAKTÍV
offline RPG hsz: 161 Összes hsz: 294
|
Írta: 2016. október 30. 21:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=632018#post632018][b]Hercegh Kriszpin - 2016.10.30. 21:08[/b][/url] Tóth Alexa délelőtt az egyik folyosónNagy örömmel tapasztaltam, hogy mennyi mindent pakoltak már az első hetekben a bagolykövesek az adománygyűjtő ládába, amit a bejárati csarnokban helyeztünk el. Kitettem róla egy hirdetményt is a faliújságra, hogy mindenki tisztában legyen vele, kiket támogat azokkal a holmikkal, amiket beletesz. - Szerintem tényleg elég lenne mondjuk hetente üríteni és szétválogatni az adományokat. Nem szükséges naponta. - tárgyalom meg a ládával kapcsolatos teendőket azzal a házimanóval, aki elkísért most engem ide az előkészítőbe, hogy elhozzuk az első szállítmányt. A hozott csomagban főleg könyvek és néhány játék van. Jó helye lesz itt. - De ez nekünk nem fáradtság, igazgató úr. - feleli a kis lény vékony hangon, miközben lépdel mellettem, a dobozt cipelve. Semmi esetre sem hagyta, hogy lebegtető bűbájjal oldjam meg a szállítását. - Tudom, hogy nem az, csak... - magyaráznám el felvetésemet, amikor egy puffanásra tompa leszünk figyelmesek. Amint sietős léptekkel befordulunk a folyosóra, már látjuk is, mi történt. - Segítsünk! - szólítom fel erre a manót, hiszen tudom, ha nem kérem meg rá, tőle akár tűz is kitörhetne az orra előtt, akkor is csak a csomagot szorongatná, hiszen ez a dolga. Míg én másra nem utasítom. Leteszi tehát a dobozt és a szökevény csokicsótányok nyomába ered. Részemről a pálcámat hívom segítségül. Egész hatékonyan tudom így összeszedegetni őket. De túl sokat nem lehet egyszerre. Ami megvan, azzal már megyek is a lányhoz. - Mennyi hiányzik még szerinted? - kérdezem, miközben átadom neki a kezemben lévő példányokat és már pásztázom is a folyosót a többi után kutatva. Elég fürgék ezek az édességek.
|
|
|
|