30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Évnyitó ünnepély a Nagyteremben!

Megjelent az Edictum legújabb száma!

Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Balić András Dorián
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 90
Írta: 2019. november 6. 15:05 | Link

M S.  S C H W A R Z
#BADboi // MutasdMutatom \\ október 29.


Nem azt mondom, hogy mióta betettem a lábam ebbe a suliba vagy háromszor akartam elindulni "dolgom van" felkiáltással. A nő rendesen olyan, hogy félsz, ha megbámulod, nem marad fejed. Aztán kedves, két percre rá meg maga a Sátán, nem a gyereke, a neje, hanem úgy feltört és eljött a lelkedért.
- Megjegyzem - közöltem a tarkóm megvakarva zavartan, aztán csak elálltam az útból, közben meg bólintottam párat, hogy hát igen, ezért is jöttem ide, nem vagyok amúgy mazochista, se tanár alkat. Igazából a lehető legmesszebb tendálom magam minden oktatásától, azt hiszem nem lenne nekem erre elég toleranciám. Más kérdés, hogy az illúziómágiába mióta belekezdtem magam is tanítom.
- Színház, elsősorban. Semmi nagy züllés - közöltem nevetve is egyet. Mert bár utána néztem, és láttam én milyen táncos bárokban is lehet dolgozni, de azt hiszem ennyire nem vagyok lecsúszva. Maguk a modellek se vonzanak, ha már az ő iparánál tartunk, de persze nem javítok én ki senkit. - Helló - integettem a gyerekseregnek, aztán a kezeim összefonva magam előtt dőltem az asztalnak, ahogy hallgattam a párbeszédeket. Annyira sok mindent akartak mondani, volt egy kislány, aki egy kék könyvről mesélt, de az volt a lényege, hogy pont olyan lila, mint a ruhája. Azt hiszem ha egy dolgot kérhetek a jövőmben: ne hozzanak össze női tervezővel a munkám alatt. Nem tudom menne-e. Rendesen félek.
Jobban mint Hannah tudom hogy nekem intézett felvetésétől.
- Öröm, gondolom én - válaszoltam, a gyerekek meg mind meredtek rám, mintha a Mikulás lennék. Éppen nem, az más szerep, más időben. - Na mit is lehet tudni arról a plüssnyúlról? - guggoltam le a kislány elé, és miközben mesélt, lassan kezdtem az alakot én is elképzelni, lehunytam a szemem is, ahogy a varázspálcát az asztalára szegeztem. A varázsigét már csak magamban mormoltam el, mikor a kislány éppen a puhaságát ecsetelte. Ezen a szinten azt hiszem nem vagyok kompetens. De maga a tárgy, na, az talán. Szóval rózsaszín, olyan nyúl, ami ülni tud. Nem mondom, hogy egyszerű dolgom van, hiszen az én képzeletem tudom csak használni, az övét nem. Az alak is lassan keletkezik, azt hiszem bár eléri a lelkesedést, mivel nem hallom, hogy Mr. Bajusz, bizonyosan nem lett ugyanolyan. Hannahra néztem elfordulva a kislánytól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2019. november 6. 15:21 | Link


- október 29., Gyere, nézz.  -
#ootd


Nem tartom én értetlennek, de kényes vagyok arra, hogyan is neveznek, nem tartom bonyolultnak, még a legkisebbek is ki tudják mondani előbb-utóbb. Szerencsére a keresztnevem kellően egyszerű ehhez, nem mintha ne oldanék meg bármit.
- Színészet miatt, vagy valami mást csinálsz ott? - érdeklődtem, mert ugye illik, meg igazából fontosnak is tartom. Ha tényleg szeretne segítséget én szívesen állok elébe a feladatnak, de nem tudom, hogy mennyire mindegy neki mit mutatok. Vihettem volna a nagyok történelemóráira, vagy egy szimpla fotózásra is, de azt hiszem ez egyelőre távoli a szintjétől is. Ezért is hívtam ide, itt nincs negatív élmény. A gyerekek a világ leghálásabb és legőszintébb teremtményei is. - András fogja velem a délutáni programotokat kezdeni - mondtam a köszönés után, majd hagytam, hogy kibeszéljék magukból az aggodalmaikat. A kedvencem egyébként a kicsit későn felszólaló Valér volt, aki csak éhes és a nasis dobozát akarja viszont látni. Édes, de olyan zabálnivalóan, ezért ül annyit Klara mellett is.
- Biztosan - bólintottam, majd végignéztem, ahogy közelebb sétál és az asztallapra könyökölve támasztottam meg a kezeimmel az állam, ahogy figyeltem őt, és ahogy alkot. Varázsige nem volt már verbálisan, a pálcát ugyan még használja, de nekem elég biztos kezűnek tűnik. Nem reménytelen.
- Talán egy kis finomítás, a fülek, a bunda és esetleg a kabátka, amit kért - mert az ugye lemaradt. Ezzel a lendülettel lassan tettem hozzá a magamét. Bolyhosodni kezdett az illúzió, a fülei kicsit megnyúltak. Volt egy nagy előnyöm, a korábbi szerencsés találkozásom azzal a bizonyos Bajusszal. Mikor végeztem a kislány lendülettel markolt rá, és sikoltott párat, hogy úr isten puha, itt van.
- Igen, András ügyesen megmutatta, de most visszaküldjük pihenni haza, rendben? - néztem a kislányra, aki kicsit vonakodva de visszatolta a "plüsst" az asztalra, én pedig összenéztem Andrással, akinek már húzkodta egy kisgyerek a pulcsiját. A könyv.
Utoljára módosította:Hannah Schwarz, 2019. november 6. 16:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Balić András Dorián
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 90
Írta: 2019. november 6. 15:36 | Link

M S.  S C H W A R Z
#BADboi // MutasdMutatom \\ október 29.


- Musicalszínészkedtem, voltam színpadi táncos is. Jelenleg jelmez és díszlettervezést tanulok, ehhez lenne - mondtam végig a nőre nézve, igyekezve fenntartani a szemkontaktust. Nem mondom, hogy megkönnyíti a dolgom, mert nem. De én most szeretnék haladni, legalábbis abba az irányba, hogy ne csak pár szép szóval távozzak. Én örülök, mikor lehet valakitől kérdezni, de a gyakorlatiasság kicsit jobban az asztalom.
- Igen? - néztem hatalmas, kék szemekkel a nőre. Ezt velem lehet elfelejtette közölni. Értitek színpadról jövök, meg a lámpalázat a szótárban láttam csak, de most azért levert a hideg verejték és még vagy három tincsem lefehéredett a többi mellé. Ez máskor legalább több hét leforgása alatt történik. Még csak az Andris bácsi hiányzik a repertoáromból.
Aztán belevetettem magam a nyúlba, többé-kevésbé sikeresen. Én is éreztem a problémát, de nem lehetek instant profi, ezt mindketten tudtuk, ha a kölykök nem is. Sóhajtva vettem tudomásul kicsit összeszűkült szemekkel meredve a nyúlra azt a dzsekit. Milyen csinos valaki. Mikor összenéztünk tudtam, hogy bontani kell az illúziót, meg is tettem, de nem egyenesedtem fel, én is éreztem a rántást, amit más láthatott is a pulóverem a szomszéd padból.
- Segíthetek? - kérdeztem, próbáltam nem ijesztő lenni, aztán elkezdte mesélni megint a könyvet, amiről kiderült, hogy matricás album, van benne rengetek meséből. Púpos, glitteres, csillámos. Volt gyerekszobám, vágom én. Simogatósak is vannak. - Szóval, akkora, mint az a színezőkönyv - mutattam az asztalán lévőre, ő pedig bólintott párat. Át is fordultam az ő kis pultjához, a pálcám az előbb említett mellé emelve. Egy sima, egyszerű füzetnek indult. Színt akartam hozzá adni, ami kék is, lila is, ruhához is illik, végül a látottak alapján a ruháját használtam mintának, mondjuk körülbelül sikeresen. Lassan építettem fel, jobban figyeltem, mint a nyúlra és a sok gyerekszem sem zavart, sőt, igazából élveztem, hogy a munkám gyümölcsének van közönsége. Ezt a színházban is szeretem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2019. november 6. 15:48 | Link


- október 29., Gyere, nézz.  -
#ootd


- Sokszínű munka, a színpadon sosem csak egy módon lehet állni, ahogy a kifutón se - mosolyodtam el, mert bizony, még ha nem is látszik tudom tisztelni mások munkásságát. Sőt, odáig megyek vannak más műfajokban különös kedvenceim, olyanok, akiket szívesen, örömmel, talán néha áhítattal is tudok figyelni. De szerintem fél éve nem jártam színházba, és akkor is inkább meghívott vendég voltam, pedig egy időben jártam, mert hát ki lehetett szűrni a tuskókat. Nem szeretem azokat, akik nem bírnak ki 2 órát mellettem a szarjaik nélkül.
- Igen - közöltem határozottan, majd a pöttömöket néztem, akik lelkesek, mikor beszélhetnek. Igazából sok oktató, na nem itt, úgy amúgy, elvágja a fiatalság fonalát a csenddel. Ha nem hagyják kifejezni magukat, sosem fogják tudni rendesen, vagy egyenesen félnek majd tőle. Betegesen begubóznak. Sosem szeretném, ha ők például elérnének erre a pontra.
A kisnyúl ha nem is tökéletesen elsőre, de megszületett és újabb kislányt tett boldoggá. Gondolom nem most tesz azzá elsőre egyet és töri is össze a szívét, így a lélektanáról annak, amit a gyerekeken lát nem kérdezném meg. Sőt, az új kérésre inkább csak figyeltem felkelve és megkerülve az asztalt.
- Ne csak az albumban gondolkodj, abban is, amit tudsz róla. Púpos matrica? El lehet nyílva. A lapok láthatóak a rétegzés miatt, mi lehet benne, mikor kinyílik? - a kérdéseim ugyan elméletiek, de szerintem kellően nagy segítségek, nem akarok mindenáron belenyúlni abba, amit csinál, segítség, gyerekeknek élmény, de jobb lesz, ha ő erőlteti ki magából a maximumot.
Utoljára módosította:Hannah Schwarz, 2019. november 6. 16:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Balić András Dorián
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 90
Írta: 2019. november 6. 16:03 | Link

M S.  S C H W A R Z
#BADboi // MutasdMutatom \\ október 29.


Szeretném érteni miről beszél, de érthető okokból sosem volt dolgom modellkedéssel. Persze tökre megvan a karakterem meg a külsőm - csak nézzünk ide, minek ehhez illúzió? -, mégsem kapott el a világ. Azért értékeltem a hasonlatot, sőt, leginkább próbáltam hasznomra fordítani és elhinni, hogy attól, hogy mihez szeretném használni, még tanulom megismerhetem a többi formáját is. Adhat újat, segíthet fejlődni. Talán ezért is kezeltem le a gyerekektől való PTSD-met egy sóhajjal. Nincs nagy baj, de egyszer egy csapat vetette nekem magát valami színházi próbán, hogy márpedig én most ezt meg azt segítsek. Hangosak és agresszívak voltak.
- A tiéd sosem esett szét? Nekem volt egy szuperhősös, amiből mindig kijött a közepe. Meg az utolsó lap is. Mondjuk most már mind - gondolkodtam el, majd a szemöldököm dörzsölve néztem rá vissza. Nem azt mondom, hogy hazudtam, de én vigyázok a cuccaimra. Egy tényleg szétesett, de az nem olyan volt, ami máig elkísér. Az kellően óvatosan van csomagolva és pakolva. UHM is halott lenne már a tönkrebaszásáért.
Közben megkaptam az instrukciókat Hannah és a pici részéről is, így lassan igazgattam mély levegőt véve. Próbáltam elmozdítani a lapokat, mintha a borítók közül kifelé állna, az egyik hegébe pedig azt az elmesélt Olafot is megjelenítettem. Ha valamire nem kell külön leírás, az ez a hóember. Hát mögötte játszom a hegyeket!
- Hm? - néztem fel a kisgyerekre elhúzva a pálcám, ahogy nagyjából késznek ítéltem meg. A lányka nézegette kicsit, körbejárta az asztalát, majd sikoltozva visongta, hogy Olaf és átölelt. Na erre nem készültem fel azt hiszem. - Ja, őt én is csípem, elég vicces forma - lapogattam meg a hátát, aztán felegyenesedve, mikor végre mondta, hogy köszöni hagytam szertefoszlani ezt is. Rendesen megizzadtam, így Hannahoz vissza is lépdeltem a gyerekektől.
- Még tart a tortúra, vagy ennyi volt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2019. november 6. 16:24 | Link


- október 29., Gyere, nézz.  -
#ootd


Bár elindultak a lázongások a hátsó sorokból, sokan elkezdtek inkább színezni, rengeteg tekintet tapadt a vendégünkre így is a kis létszámból, mikor elkezdte hallgatni a mesét a matricagyűjtőről. Nem tudtam mit hoz ki belőle, de kíváncsi voltam, igazából arra is, hogy áll hozzá, hogy magára marad a gyermek vágyaival. Alkalmazkodni kell, ez volt az első, amit mint illúziómágus elsajátítottam, és szeretem erre felhívni a figyelmet is. Sikeresen, ahogy látom. Rá volt írva, hogy nem ezt várta ma tőlem, de sosem baj, ha valami új is történik. Ugye? Ugye.
- Hóember? - vontam fel a szemöldököm egy pillanatra, de hozzá sem kellett tennem. Olyan tökéletes mása volt a mesefilmbeli alaknak, hogy kezdtem megkérdőjelezni azt, a nyulas dolog mennyire volt direkt vagy véletlen rontás. Mesél, huh?
- Boldog - közöltem egyszerűen, mikor megölelték Andrást én pedig csak elmosolyodtam, hagytam, hogy kiélje magát ezen a kislányka. Tényleg szerette volna meghálálni, mert ő úgy gondolta ez csak neki járt. Igazából minden apróságért is pont ilyen hálás teremtések. Még az sem zavarta, hogy eltűnt végül; "hazament" az albuma.
- Nem, nem tervezlek megerőltetni, még meghúzod a boldogságizmod - forgattam meg a szemeim vállon is veregetve őt. Tényleg elégnek gondolom, láttam mit akar, mit tud, mit igyekszik. Lehet ezzel dolgozni, és ha arról van szó, szívesen szánok rá időt, mikor akad. - Ha komolyan gondolod, keddenként van két lyukas órám mindig ezidőtájon. Csak küldj egy üzenetet és gyere be - sétáltam el az ajtóhoz, majd ki is nyitottam neki, hogy miután megbeszéltük a pontosakat hagyjam, menjen a dolgára én meg visszatértem a gyerekekhez.


//Máskor is...//
Utoljára módosította:Hannah Schwarz, 2019. november 6. 16:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1140
Írta: 2019. november 24. 17:17 | Link

Majus

Már éppen indulásra készen léptem ki a tanáriból, amikor jött a hír, hogy a Bojarski lányok bizony csak később lesznek elvíve, mert a szülőknek egyszerre jött közbe valami. Egy pillanatig sem morogtam, sőt, örültem is neki, hogy kicsit még elfoglalhatom magam, így pillanatok alatt öltöztem át, hogy megfelelő ruhába menjek be hozzájuk. Szeretem Klara-t, mert az elevensége magamra emlékeztet, én is hasonló kis sajtkukac voltam, és még nyelvet is tanulok, mert olykor az angol és magyar mellett megjelenő lengyellel bizony elég szép fejtörést tud okozni.
Ania hozzá képest csendes, de szerencsére, ahogy mondani szokás, benne van a buliban, így amíg várunk, kastélyt építünk, mint a hárman koronában, varázspálcával, elvégre hát hercegnők vagyunk, akiknek mágikus képességük van. Szóval áll a kastélyunk, és mi éppen benne ülünk egy körben, és hallgatjuk a nagyobbik lánykát, hogy pontosan milyen is az a világ, ahol mi, uralkodunk. Rengeteg dolgunk van, például a világot sem osztottuk fel.
Viszont férjhez csak olyan emberhez mehetünk, mint az apukája, mert ő bátor, és nagyon jó az ölelése. Én persze bólogatok, mint egy kisangyal, hagyom, hogy ő diktáljon, de azért mindenki megnyugodhat, mert én nem fogok az ő apukájához férjhez menni, még csak a fejemben sem fordult meg, hiszen olyan szép a családjuk. Meg aztán az olyan dolgok, mint a férjhez menetel egyelőre még nagyon messze állnak tőlem, főleg, miután nincs is kihez férjhez mennem, és mivel kettőből kettő sikertelen kapcsolat, ezért úgy döntöttem, hogy nem is nagyon kísérleteznék most ezzel a történettel. Viszont elméleti hercegnő létemben jegyzem a dolgot.
- Fogadom, hogy csakis olyan herceghez megyek feleségül, aki bátor és nagyon jó az ölelése.
Ezek után pedig rá kell térnünk a közlekedésre, mert a seprű és a sárkány nem eléggé hercegnős, nekünk unikornisok kellenek. Elég költséges egy hercegnő élete az már biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
KARANTÉN


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4931
Írta: 2019. november 26. 19:49 | Link

Emily néni
#Maja és a #brekifiúk | oviscsoport | november 22. késésben


Sosem késtem még, de tényleg, olyan se volt, hogy nem én voltam az első, aki ideért, hogy vihesse haza a brekijeit. De ma valahogy semmi nem akart sikerülni. Lewyéknek válogatott meccsre edzésük van, onnan azért nem lett volna egyszerű jönni, így nekem kellett, csak az órám tovább tartott, mint gondoltam. Szerintem most először szeretem azt mondani, hogy tanulok, mert jó helyen vagyok. Nagyon kedvesek, szeretem a csoporttársaim is, és nem is annyira nehéz. Nem tudom, talán nem idegeskedek annyit azért, de jól érzem magam még a nehéz tárgyas órákon is. Ma viszont tánctörténelmen kicsit elhúzták az előadást, és fél órás késéssel értem csak át anyához a fiúkért. Mondta hogy szólt az előkészítőbe Levendula, így nem lesz baj, így ugyan most már vagy egy órával később, de itt voltunk a faluban.Még mindig nem vagyok túl penge, így mindig vár minket Cel, ő szokta a lekicsinyített dolgaink, mint a babakocsi is visszanövelni, meg bekötjük a pindúrokat, aztán meg sem állok az előkészítőig.
Kicsit zavarban vagyok, mert azért rosszul érzem magam, meg mi van ha a lányok már sírtak? Én biztos nem szeretném, ha később találkoznánk. Mondjuk az első napjaikon is főleg én sírtam, nem értem én ezt az egészet. Csak sóhajtva hagyom, hogy Jacek kicsit megrágja a kezem, ahogy előre nyúlok, mikor nagyon gügyög, aztán belököm a kerítést, és betolom őket az épületbe. Itt már rutinosan haladunk, aztán az ügyeletes csoportszoba előtt megállok és be is kopogok, majd ha úgy tűnik, hogy szabad benyitok.
- Hahó, nagyon sajnálom, csak kicsit elmaradtunk - kezdtem bele, ahogy elnyitottam az ajtót és beléptem a fiúkat megkerülve. Nem akartam őket takarni, vagy kint hagyni, nem bízom ennyire abban, hogy okosak lesznek, csináltak már baleseteket máshol is, elég Leroyrosszcsontok olykor. Ezért is figyelgettem rájuk, ahogy ránéztem a kislányokra és Emilyre mosolyogtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1140
Írta: 2019. december 7. 17:24 | Link

Majus és a Brekik

Ha valamit biztosan tudok, akkor az az, hogy a hivatásomat megtaláltam. Mindegy, hogy melyik korosztály, tudok velük kommunikálni. Nem esik nehezemre sem hercegnőnek, sem jó arc osztályfőnöknek, sem szigorú tanárnőnek lenni, éppen mikor melyikre van szükség. Szeretem, hogy használhatom a fantáziám, és azt hiszem, ha rangsort kellene felállítanom, akkor az ovisokkal való foglalkozás a második helyen szerepelne. Persze, hogy mi lesz velem a jövőben, mekkora részét veszik ki majd az életemnek, az a január végével derül majd ki. Január közepén államvizsgázom, után még a papírmunka. Január 17-én, pénteken lejár az összes gyakorlati szerződésem, és egyelőre még nem tudom, hogy bárhova is be kell-e mennem a következő hétfőn dolgozni. Egyelőre nem aggódom, majd az államvizsga stressze utáni napokban fogok, gondolom.
Viszont az, hogy most itt kell maradnom, szabályosan áldás, és örömmel is teszem, hiszen addig is kicsit tovább töltődhetek energiával, mit a gyerekekkel való foglalkozás jelent. És ez nem azt jelenti, hogy akkor majd innen kilépve pörgök ezerrel, sőt. Valószínűleg, amikor egyedül maradok, akkor jövök rá majd igazán, hogy mennyire elfáradtam, de egy kis pihenés után a boldogságindexem az egekben lesz. Ezt a kis készletet igyekszem mindig szinten tartani, hogy ne boruljak ki teljesen a Nico-ügy miatt. Pedig egy összetört szív nagyon nagy falat, és szerintem nem is fogom tudni meggyógyítani, vagy legalábbis nem mostanában, mivel egyszerűen nem megyek a saját szívem közelébe, ignorálom a sajgását, és nem mondom ki hangosan, hogy vége. Majd. De nem most. Majd talán pár nap múlva, amikor már készen állok elfogadni a tényt. De készen lehet állni erre valaha is?
- Szia, semmi vész, nem késtetek szinte semmit, éppen most merültünk el az igazi hercegek jellemzőiben. Ahogy elhallgatom a lányokat, a legjobb herceg neked jutott.
Mosolygok ki a sátorból, ahol bent ülünk, miközben kimászik mellettem a két koronás példány, így aztán, amikor már az édesanyjuk felé szaladnak, én is követem őket, bár nekem inkább beleragadt a hajamba a korona, semmint rám öntötték, de egy középkategóriás hercegnőnek azért én is elmegyek.
- Nagyon jól viselkedtek, és észre se vették, hogy kicsit tovább kellett maradniuk ma. Ha ilyen van, csak szólj, és maradok velük bármikor tovább. Milyen nagyok már a fiúk is!
Lehajolva hozzájuk, mosolyogva nézem őket. Nem érintem meg őket, mert bár nagyon szeretem a babákat simogatni, tanultam masszázst is, és ismerem az érintés fontosságát és mennyiségét minden korban, mégsem nyúlok hozzá olyan gyerekhez, akinek előzőleg nem engedte meg a szülője.
- Négynél megálltok, vagy jön a folytatás?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
KARANTÉN


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4931
Írta: 2019. december 9. 16:49 | Link

Emily néni
#Maja és a #brekifiúk | oviscsoport | november 22. késésben


Lehet igaza volt a Nyuszónak, hogy nem leszünk rossz szülők, ha segítenek nekünk mások. Mert négy breki az négy breki, nem olyan könnyű. Így is nagyon szeretem, és sokkal kevésbé rossz, mint amilyennek tűnhet mindent rendben tartani. Nem mintha a mai nap ezt megmutatná, fáradt vagyok, a fiúk is félkómásak, és biztos a lányok is elfáradtak. Nem akkora gond, legalább a fürdés után mehetünk nagyot aludni, és ha elég ügyesek vagyunk, mire felébredünk holnap, már apuci is otthon lesz. Bár tartanánk már ott, tudom hogy ez fontos és boldog vagyok, mikor az, és tudom, hogy szereti a munkáját. De hiányzik, nehéz egy-két éjjel is így, egyedül. És nem a picik miatt, csak szimplán nem szeretem.
- Hercegek? Ezt lehet, hogy nem lenne jó apucinak is hallani - ingattam is meg a fejem, persze a számra haraptam a mosoly helyett inkább. Tudom, hogy ez veszélyes. Múltkor hozta haza Klara a meghívót, amit rajzolt valamelyik már iskolás fiúnak, akit meg akar hívni a szülinapjára. Hát a Nyuszó nem volt elragadtatva. Nagyon nem. - Igen, nekem tényleg nagy szerencsém van.
Ezt nem csak körülöttem gondolták így, hanem én is. Nagyon sok köszönni valóm van a templomos néniknek meg bácsiknak, a Jézuskának, a Mikulásnak és a Húsvéti nyúlnak is, akik mindezt elhozták nekem. Mert biztos mindenkinek benne van a keze. Még a Fogtündér is lehet, hogy szólt pár jó szót az érdekemben. Sőt, belegondolva egészen biztos, még ha régen is láttuk egymást.
Lassan guggoltam le eltárva a kezeim, hogy elkapjam a szaladó és nevető Aniat, aztán meg fogadjam a nyálas, de hatalmas csókokat tőle is és Klaratól. A nagyobbik lánykám egyből ment a fiúknak is köszönni.
- Nagyon köszönöm, igazából most sem tudtam, csak az órám, meg Lewy most nincs itthon...kicsit olyan minden - vallottam be egy nagy levegővétel után aztán csak álltam ott és néztem a piciket, ahogy örülnek egymásnak. Nem tudom rosszul esett-e hogy nem voltak szomorúak, amiért tovább kellett nélkülem legyenek, vagy sem. De ez azt hiszem ilyen lesz már, olyan hamar akkora nagy brekik lettek, amit el sem tudtam képzelni.
- Igen, nagyok, és kis rosszcsontok, de nagyon szeretem bennük is ezt. Máskor is rád bízzák a maradókat? Vagy valami mást is tanítasz itt ilyenkor? - kérdeztem rá, ha már itt voltunk, nem én járok szülőire, és bár ismerem az ittenieket, annyira nem tudom ki és mit tanít vagy játszik pontosan a lányokkal. Sokan vannak velük, de tudom, hogy vigyáznak rájuk, mert az apuci azt mondta.
- Megállunk? Mármint miben? - néztem rá kicsit megilletődve, nem teljesen értettem a kérdést. Igazság szerint nem tudom mekkora lesz az ohanánk, sosem lehet tudni, mennyit kaphatunk. A fiúk is olyan kis meglepetések voltak. Az időzítéssel is és azzal is, hogy ketten jöttek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1140
Írta: 2019. december 9. 19:20 | Link

Majus és a brekik

- Igazán határozott elképzelésük van, szóval nem hiszem, hogy olyan sok gond lenne még ezzel a történettel, az apukájukat még nem klónozták.
Válaszolom mosolyogva, mert a lányok még bőven abban a korban vannak, amikor a tökéletes férfi számukra az apjuk, és el sem tudják képzelni, hogy egy nap ne ő legyen a férjük. Szóval ok az aggodalomra nincs, bár a gyerekek úgy nőnek, mint a bolondgomba, azért van még néhány nyugodt évük, mielőtt kezdődik a megőrülés.
- Harmadikban kezdenek el felborulni a hormonok először, addig egészen aranyosak.
Akkor azért páran sátánná válnak, mint Annácska, akit imádok, tényleg, de még Barnabás is nagyon nagyot tud nyelni, amikor a lány szóba került, és néha én is biztos vagyok benne, hogy a pokolból ki van tiltva, mert a Sátán a trónfosztástól tart. Nem lehet könnyű a nagyszüleinek, mert ők nevelik a lánykát, és ezért egy elég kemény ördög-angyal kettőst lehet nála látni néha, főleg amikor egy-egy szülői után vagyunk.
- Összekuszálódott.
Nem kell nekem bemutatni, én maga vagyok jelenleg az összekuszálódott élet nagymestere, szóval tudom milyen az, amikor egyetlen apróság is képes teljesen romba dönteni mindent, amit az ember eltervezett, hogy aztán ne maradjon más, csak fejkapkodás és aggodalom. Aztán persze lesz ez másként is, mert ha az ember jól csinálja a dolgokat, akkor a párja mellette áll, és együtt billentik helyre a dolgokat, ha meg nem, akkor telezsúfolja a naptárát mindenféle plusz programmal, hogy ne gondolkozzon azon mennyire szétesett minden. Na én a zsúfolásban vagyok profi.
- Általában rám. Akinek van családja, hazamegy, aki kollégiumi nevelő is, ő pedig a bentlakókkal foglalkozik. Nem tanítok rendesen, gyakorlaton vagyok, mert januárban végzek majd az egyetemen, akkor hivatalosan is tanár és óvónő leszek, de ne aggódj, jó kezekben vannak, mert van kisgyermekgondozói és dajka képesítésem is.
Elég határozott irányba mentem én tovább a Bagolykőből, a dajka csak néhány hónapos képzés, a kisgyermekgondozói két éve is tavaly lejárt, mert azt még az egyetemmel párhuzamosan kezdtem el, szóval azt már akkor is tudtam, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni, a pszichológia maga csak egy ilyen plusz volt. Akkor is szét volt esve minden, akkor a tanulásba menekültem, most a főzésbe, sosem lehet elég tudás a birtokunkban.
- A babaprojektben. Gyerekként én is mindig nagy családról álmodtam, sőt, még most is úgy vagyok vele, hogy egy egész kviddics csapat is jöhetne. Csak hát ez ilyen hercegfüggő dolog ugye.
Pillantok fel rá mosolyogva, mert már egy pár perce a fiúkhoz közel hajolva barátkozom velük, és vágom a grimaszokat, hogy nevessenek. De mivel a lányok betámadták őket, így most felegyenesedve Majára nézek újra.
- Jó látni, hogy ennyire szeretik egymást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Valkűrök csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 1949
Írta: 2020. március 31. 22:10 | Link

Tánya

A nagyságnak bizony ára van, ezt ismételten tapasztalhattam a saját bőrömön. Le kellett mondanom arról, hogy a kapcsolatom Tányával magasabb szintre lépjen, a családi tanács a meggyőzőnek gondolt érveim ellenére is nemet mondott. Reménykedtem, hogy nem így lesz, de egyre inkább valószínűnek tűnt, hogy kénytelen leszek érdekházasságot kötni valaki mással, akit úgy jelölnek ki a számomra, ha valaha akarok törvényes utódokat nemzeni. Gyengeséget viszont nem mutathattam még ebben a nehéz helyzetben sem, úgyhogy összeszedtem minden erőmet, hogy Tányával is közöljem a hírt. Az előkészítőben kerestem fel, tudtam, hogy ilyenkor ő szokott utoljára végezni, úgyhogy várhatóan egyedül lesz. Úgy éreztem, egy semleges helyszínen könnyebben meg tudom tenni a bejelentést, hogy ennyi. Kopogás után benyitottam.
- Nemet mondtak. Vége. - csupán ennyit mondtam, és lesütöttem a szemeimet. Én, Várffy-Zoller Róbert Nagyúr magatehetetlenül álltam a ajtóban. Az egyszerű halandók nap mint nap átélik ezt, de nekem szokatlan volt az érzés. Düh és szomorúság kavargott bennem. Persze a se veled, se nélküled kapcsolatot folytathattuk volna, de mindketten többre vágytunk. Mindent vagy semmit. Köztes út számunkra azt hiszem már nem létezett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Ardai Tánya
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Örök főnix
offline
RPG hsz: 252
Összes hsz: 1168
Írta: 2020. április 1. 19:46 | Link

Robi


Az utolsó kis gyerkőc is hazament, én pedig mosolyogva integettem neki búcsút. Egy újabb nap zárása. Mielőtt azonban hazamehettem volna, még volt egy-két papírügy, melyet meg kellett csinálnom. Visszacaplattam a kihalt folyosókon a tanáriba, és az asztalomnál helyet foglalva igyekeztem koncentrálni. Bevallom nehéz volt, ahogy az egész délután is végigcsinálni. Reggel Robi azt mondta elmegy meglátogatni a családját. Azt mondta ez nagy dolog, és sok mindent dönt el. Nem teljesen értettem eleinte, de ahogy napközben újra és újra lepörgettem szavait, egyre baljósabbá váltak azok.
Felsóhajtottam, és hátradőltem a székemben. Semmi értelme. Nem megy. A koncentrációm akkor odalett, mikor rájöttem hogy működnek a híres varázslócsaládok. Hogy vagyunk mi ennyire szerencsétlenek, Ardaiak. Először Kolos játszotta el Myrával, most pedig én estem bele a csapdába. A férfibe. Akibe nem kellett volna.
Kopogás hallatszott, én pedig rögtön felkaptam rá a fejem. Robi volt. Azonnal görcsbe állt a gyomrom, és nagyra nyíltak szemeim.
Nem.
Összekulcsoltam ujjaimat, és beledöntöttem a fejem. Nem. - És öhm.. - néztem fel a férfire, igyekezve erős maradni. - Akkor mi most... Szóval hogy te...- Beharaptam alsó ajkam. Képtelen voltam kimondani a szót. Ott volt a nyelvem hegyén, egész nap hallottam a fejemben, de most valahogy mégsem akart nekem engedelmeskedni.
- Várffy-Zoller Róbert, nem teheted ezt velem - ingattam a fejem, és csak nem bírtam ki, egy könnycsepp száguldott végig az arcomon. Két év. Ennyi idő telt el azóta a tánc óta. Az ártalmatlan estének indult, és most mégis megtöri a szívem. Újra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|Narnia hejcegnője #anemes|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2017[
Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Valkűrök csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 1949
Írta: 2020. április 6. 19:57 | Link

Tánya

Tényleg komolyan gondoltam, hogy köztünk több is lehet. De azzal, hogy nem kaptam a meg a családom áldását a terveinkhez, átértékelődött bennem minden. Képtelen voltam ellenkezni, és megtagadni a gyökereimet. Ezért inkább elkezdtem elnyomni a valódi érzéseimet, és Tányát is úgy próbáltam meg felfogni mint egy nőt a sok közül, akikkel már dolgom volt. De bármennyire is elhatároztam, hogy jéghideg és kemény leszek, a kicsorduló könnye engem is megtört egy pillanatra. Úgy éreztem, hogy az elmúlt két év minden öröme és bánata benne volt abban a könnyben. Lehajtottam a fejemet, és némán bámultam a padlót. Az időérzékemet teljesen elvesztettem, fogalmam sem volt, hogy meddig lehettünk így szótlanul.
- Muszáj megtennem. - törtem meg végül a csendet, kezeim ökölbe szorultak. Ránéztem újra Tányára. Látnom kellett, hogy képes elfogadni ő is, hogy vége. Össze fogja tudni szedni magát, Kirill után is sikerült neki. Persze Kirill a nyomomba se érhet, de akkor is. Kazanov karjaiban majd vigasztalódhat, a Navine házvezetője állítólag szívesen bepróbálkozna nála, de eddig visszatartotta a személyem. Most már szabad lesz az út. A gondolat, hogy más férfi fogja ezentúl ölelni, csókolni, még mindig fájt, még mindig féltékennyé tudott tenni. Más nőnél még sohasem éreztem ilyet, ezért is volt Tánya különleges a számomra. De csak volt. Legalábbis ezt próbáltam szüntelenül beleverni magamba.
- A cuccaimat nyugodtan dobd ki, égesd el, vagy amit akarsz. - az lenne a legjobb, ha teljesen ki tudná törölni az emlékeiből, hogy mi valaha együtt voltunk, és csak rám maradna a felejtés fájdalma. Talán varázslattal tudnék tenni ennek érdekében...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Ardai Tánya
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Örök főnix
offline
RPG hsz: 252
Összes hsz: 1168
Írta: 2020. április 6. 22:41 | Link

Robi


Utáltam a könnyeim. Mindig előbújtak, amikor nem kellett volna nekik. Gyengének mutattak, mikor nem akartam. Egy gyors mozdulattal letöröltem, és közben felálltam a székből. Egy pillanatig vártam, hogy választ kapjak, de láttam, hogy nem fogok. Szemem égett a fel-feltörő cseppektől. Inkább elfordultam, hogy ne is lássa őket. Képtelen voltam visszafojtani őket. Vége. Csak így. Egyik napról a másikra.
- Semmit se muszáj, amit nem akarsz... - szóltam vissza erőtlen hangon. Az ő választása. Lehet, hogy nem származok olyan előkelő családból, mint ő, de nekem sem támogatták a tanári pályámat. Éveken keresztül marakodtunk anyával, és ha nem éltünk volna egy tető alatt, talán még ma sem beszélnénk. Mégis megtettem. Mert nem hagytam, hogy megállítsanak mások.
- Mond... Szeretsz? - kérdeztem gyengéden, és felé fordultam. Könnyeim már rég elszabadultak, szemeim már vörösen égtek tőlük, de már nem zavart. Közelebb sétáltam, és belenéztem íriszeibe. Nem hiába mondják, hogy a szem a lélek tükre. Szavak nélkül is megértettem. - Akkor harcolj értem - adtam ki a "parancsot", pedig tudtam, hogy nem fog. Nem tudott és nem is akart. - Harcolj! - löktem meg a mellkasát. - Harcolj, harcolj - tettem meg újra és újra, mintha ezzel bármit is elérnék. Az agyamban valami megtört, a szívem nem akarta elfogadni. Meghasadtam, zokogni kezdtem. Nekidőltem a mellkasának. Azt akartam, hogy bevallja csak egy rossz vicc volt. Hogy addig simogassa a hátam, míg megnyugszom és a fülembe suttogja, hogy nem lesz semmi baj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|Narnia hejcegnője #anemes|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2017[
Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Valkűrök csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 1949
Írta: 2020. április 7. 22:58 | Link

Tánya

Nem válaszoltam a kérdésére, hogy szeretem-e. Láttam, hogy mozog a szája, de nem fogtam fel, amit mond, teljesen arra koncentráltam, hogy az érzéseim ne törjenek meg. Hagytam, hogy Tánya a mellkasomhoz dőlve zokogjon, de amúgy nem értem hozzá, csak befeszülten álltam, egyáltalán nem vigasztaltam. Pedig ha tudná, mennyire szeretném, hacsak egy rémálom lenne ez az egész! Most azonban azt kellett látnia és gondolnia, hogy nem érdekel, teljesen hidegen hagy, bármit is tesz, számomra ő már nem jelent semmit. Hirtelen ellöktem magamtól.
- El fogom venni az emlékeidet! Ne is tudd, hogy mi valaha együtt voltunk!  - jelentettem ki határozottan, bár valójában már én is alig bírtam megállni, hogy ne törjenek elő belőlem a könnyek. Pálcámat a nőre szegeztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Ardai Tánya
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Örök főnix
offline
RPG hsz: 252
Összes hsz: 1168
Írta: 2020. április 8. 21:34 | Link

Robi


Megállhatatlanul potyogtak szememből a könnyek, mintha soha nem lenne vége. Talán nincs is. Arra lettem kárhoztatva, hogy folyton elhagyjanak, és sírjak. A gyerekkorom is folyton abból állt, hogy barátok és ismerősök nélkül vándoroltunk. Meg se tanultam igazán, mikor kezdhetek el kötődni az emberekhez. Mégis, éreztem, hogy Robival ez más volt.
Ellökött, én meg erőtlenül hulltam hátra keze nyomán. Az eleséstől egyedül egy asztal állított meg. Az asztal megrázkódott, és lehullott róla egy pár papír, melyek egy halom tetején csücsültek eddig. Fájt. Nem fizikailag, hanem lelkileg. Már nem csak szavakkal taszított el. Ahogy öleltem se reagált a teste az enyémre, ahogy eddig. Mintha egy másik ember állt volna előttem.
- Nem fogod megtenni - jelentettem ki. - Azok az emlékek az enyémek, és nem foszthatsz meg tőlük - még mindig hulltak azok az istenverte könnyek, de már arcomon az elköteleződés vonalai húzódtak. Hátam mögül előhúztam pálcámat, s habár remegő kézzel ugyan, de magam elé tettem. Ha igazán ismer, tudja, hogy nem fogom hagyni. Ha igazán szeret, elmegy anélkül, hogy akár csak megpróbálná.
Nem tudnám bántani. De megakadályozni igen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|Narnia hejcegnője #anemes|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2017[
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 181
Írta: 2020. április 13. 16:06 | Link

Barnabás


Száguldoztak a gondolatai, mintha egy nehéz matematikai egyenletet akarna megoldani. Kereste a buktatókat az elméletben, hogy lehet több mint tíz évig hazudni. Nem is beszélve a rejtőzködésről. Minél többet agyalt rajta, annál világosabb lett minden. Éjszaka se tudta lehunyni a szemét miatta. Szerencsére Léda igen. Amint befektette az ágyába, még a mese végére se ért, már aludt is a pici lány. Ő pedig csak nézte, és azon gondolkodott hogy lehet ezt megoldani. Nem maradhat vele az akadémián.
Végül az asztalnál érte az álom valamikor hajnalban, és sikeresen el is késtek miatta az előkészítőből. És ennek hozományaként ő is már a második körös edzésre ért be. Nap közben csak félig volt jelen, aztán amit lehetett már le is lépett. Támadt egy ötlete. Egy jófajta, és olyannyira reménykedett benne, hogy át se gondolta talán rendesen.
Délutánra ért oda az előkészítőbe, amikor a gyerekek az udvaron futkároztak már. Ahogy a folyosón sétált, elolvasta a kis táblákat az ajtókon. Kár, hogy elfelejtette már merre van az igazgatói iroda, most igazán jól jött volna neki.
Gondterhelt arca átsiklott egyik falról a másikra, mígnem egy ember lépteit hallotta meg közeledni. Remélte, hogy nem egy gyerekhez tartoznak, bár ha így lett volna se állítja őt meg benne, hogy rákérdezzen a helyes irányra. A pici lurkók is tudhatták merre találja Neffry Ezrát, nem volt számukra olyan ismeretlen az előkészítő épülete.
Azonban ahogy a sarokra ért, egy ismerős ember nézett vissza rá. Kissé megkönnyebbült, hiszen a férfi eddig is nagyon nagy segítség volt Zalánnak. Elmondta neki, ha bármi baj lenne Lédával, vagy mikor régebben nehezebben ment neki a beilleszkedés. Figyelt a gyerekekre, és ez mindennél többet jelentett.
- Barnabás, hello - ment oda hozzá, és azonnal nyújtotta a kezét, hogy kezet fogjanak üdvözlésképpen. - Megtudnád mondani merre találom a vezetőségi irodákat? Sürgősen kell beszélnem Ezrával vagy Bencével. - Ha a gyors, lényegre törő kérdés nem keltett gyanút a férfiban, hogy valami nagyon nincs rendben, akkor Zalán arca biztosan elárulta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánki Barnabás
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2020. április 13. 16:28 | Link

Zalán

Egy jó adag kávéval masiroz a tanári szobából az osztálya felé. Szerencsére nincsen most különösebb elfoglaltsága, majd egy óra múlva kell átvennie a gyerekeket Emilytől, addig meg úgy gondolta nincsen értelme hazamenni, hanem inkább kigondol pár újdonságot a sajátjainak. Hihetetlen számára, hogy ennyi idő alatt, hogy a szívéhez nőttek, kifejezetten hiányozni fognak neki a kis lurkók. Gondolataiba nem igazán elmélyedve, lendületesen fordul a sarkon, mikor meglátja Zalánt, aki láthatóan gondterhelt. Fejében félre teszi az addigi terveit, s határozott léptekkel halad a férfi felé, hogy egy mosollyal köszöntse.
- Zalán, szia - nyújtja ő is a kezét, hogy megrázza a másikét. Barnabás a legtöbb szülővel, gondviselővel igyekszik jó viszonyt ápolni. Zalán és a húga pedig különösen szíve csücskei, így örül, hogy újra láthatja a fiatalt.
- Persze meg, de jelenleg házon kívül vannak mindketten. Minden rendben van? - néz rá érdeklődve. Rosszul néz ki. Arca kissé beesett, mintha még karikák is lennének a szeme alatt. Ez a férfi határozottan árnyéka annak, akivel beszélgetni szokott és ez nem igazán tetszik neki.
- Én esetleg nem tudok segítségedre lenni? - elfogadja ő a nemleges választ is, ha úgy van, de hiszi azt, hogy ha mással nem is, talán szavakkal segítségére lehet a férfinak.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 181
Írta: 2020. április 13. 17:07 | Link

Barnabás


Barnabás megnyugtató, ismerős mosolya kicsit segít Zalánnak, hogy ha csak egy pillanatra is, de összeszedje a gondolatait. A férfiban mindig meg tudott bízni, nyíltan fordult feléjük, és tudta milyen nehéz helyzetben vannak. Ismerni nem ismerte Árpádot, de a történetüket igen. Legalábbis addig a részig, hogy az apjuk kvibli, és ezért nem akarja, hogy varázsoljanak a gyerekei. Végigkísérte a harcot, amelyben Zalán kivívta, hogy a húga az előkészítőbe járhasson.
Nagyon sóhajtott, és ha egyedül lett volna biztos hogy egy nagyot káromkodott volna. Minden szétesik körülötte, és nem volt ott neki senki, akire támaszkodhatott volna. Ránézett Barnabásra. Tudta, hogy mindig velük volt. De vajon rábízhat egy ilyen titkot? Végül is a mostohaanyja életével játszott. Sarolt. Miért is nem mondták el neki már előbb...
- Semmi sincs rendben - ingatta a fejét Zalán. Elhúzta a száját. Mondja, vagy ne? Körbepillantott. Nincs senki, mégsem volt képes ezen a terepen elmondani neki. - Valahol tudunk beszélni? Persze ha ráérsz. Nem akarlak feltartani - szabadkozott a férfi, majd ha Barnabás is benne volt, követte őt.
- Elnézést is akartam kérni tőled, amiért reggel elkéstünk. Kicsit elkalkuláltuk a dolgokat - szabadkozott, bár tudta, hogy jelenleg ez a legkevesebb baj. Azonban könnyebb volt ezzel kezdeni, mint bármi mással. Tényleg, hol is kéne? esetleg a tegnap esténél? Vagy még előbb? Meg kell vele AZT is osztania? Nem. Elég, ha ő tud róla.
Hosszú szünet után végül mégis elkezdte a történetet. - Azért akartam beszélni a vezetőséggel, mert nem hiszem többé, hogy Léda biztonságban lenne otthon. - Kemény első szavak, de ez volt az igazság. Valószínűleg Bánki is félrenyeli miatta a kávéját. Nem így képzeli el a mindennapjait egy előkészítős tanár, ebben biztos volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánki Barnabás
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2020. április 14. 09:57 | Link

Zalán

Barnabás nem az akaszkodó fajta, viszont szereti, ha bíznak benne. Ennek érdekében már a legelején igyekezett a szülők tudtára adni, hogy amit neki mondanak, átadnak, az nála marad. Nem egy pletykák fajta, soha nem beszéli ki diákjait sem, nem hogy a családi életüket.
- Persze, gyere - mutat abba az irányba, amerre eddig is haladt. Egészen az üres osztályig vezeti a fiatal férfit, aki előtt kinyitja az ajtót és előre engedi.
- Majd csak egy óra múlva lesz itt foglalkozás, addig biztosan nem jön ide senki - ad magyarázatot a választásra. Ő ide indult éppen, hogy kis nyugalmat szerezzen.
- Ne szórakozz, soha nem késtetek még, biztos vagyok benne, hogy megvolt az oka, de tudod jól, hogy nem tisztem ebbe beleszólni, míg nem rendszeres - nem a baszogatós fajta. Mindenkivel megeshet, hogy olykor nem úgy alakulnak a dolgai, ahogy általában. Nyilván az ember furcsállja, ha egy mindig rendezett diákja késik, másként viselkedik, de egy rendes, jóravaló tanár nem kéri számon, főleg nem mindenki előtt. Az megalázó. Soha nem szerette az ilyen erő fitoktató tanerőt.
Figyelmesen hallgatja Zalánt, aki bár nem mond sokat, látszik rajta, hogy aggódik és ez komolyabb dolog annál, minthogy el lehessen bagatelizálni.
- Üljünk le és mondd el, amit szeretnél a dologról, aztán kitalálunk valamit - nem pánikszerűen mondja a szavakat, higgadt, mégis aggódó.
- Mi történt? - teszi fel a legalapvetőbb kérdést, amire talán anélkül is megkapná a választ, ha nem hangzana el. A kezdet nagyon n tetszik neki, noha azt szereti, amikor valaki kertelés nélkül közli a tényeket. Igen, ha éppen itta volna a kávét, az biztosan a torkán akadt volna.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 181
Írta: 2020. április 14. 21:54 | Link

Barnabás


Nehéz volt ez neki. Főleg úgy, hogy az egyetlen lehetősége, melyet az éjszaka kitalált úgy tűnt elveszett. Megőrjítette a gondolat, hogy képtelen biztonságban tartani a húgát. Az egyetlen embert, akit minden rossztól meg akart óvni. Ezért küzdött, mióta először meglátta azt a kis ráncos babát.
Követte a férfit a terembe. Tudta, hogy nem kell bocsánatot kérnie, mégis így érezte fairnek, ha megteszi. Hirtelen most minden az ő vállára szakadt, jobban mint ezelőtt. A család, Léda, Roxy, az akadémia... Úgy érte már nem fogja sokáig bírni.
Leült az egyik közeli padba. Kezeit az asztalra helyezte és összekulcsolta őket. Nézte hegektől és bőrkeményedésektől érdes tenyerét, mely már annyi kárt okozott, mégis még mindig képes volt szeretetet kifejezni.
- Tegnap este, mikor hazamentem, Léda arcán egy hatalmas vörös folt volt. Az apánk tette - mondta ki rögtön, és felnézett a férfira. Bár hangján hallatszott a visszafojtott düh. -Tudom, hogy egy pofon még nem a világ vége. De én ismerem őt, és ez csak a kezdet. Nem hagyom, hogy még egyszer kezet emeljen rá - szívta be hangosan a levegőt Zalán, ahogy még mindig igyekezett türtőztetni dühét, hogy a lehető leghitelesebben tudja átadni a történetet. - Tegnap este könyörögtem a mostohaanyámnak, hogy hívjunk segítséget, de... - itt egy pillanatra elhallgatott. Pillantása újra visszaesett kezére. El kell mondania, muszáj. - ... kiderült, hogy nincs is lakhatási engedélye. Menekült, és kitoloncolnák az országból, ha ez kiderül - préselte össze alsó és felső ajkát Zalán, hogy már csak egy csík látszódott. Várta, milyen hatást fog ez kiváltani Barnabásból. Vajon semmiségnek fogja tartani? Felmerült már benne, hogy talán túlféltő ha Lédáról van szó, de már tapasztalta ezt a folyamatot a saját bőrén.
- Tegnap elvittem az akadémiára, de nem tudom sokáig ott tartani - sóhajtott. Gondterhelt arcán mintha megjelentek volna az aggódás első jelei.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánki Barnabás
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2020. április 16. 13:00 | Link

Zalán

Figyelmesen hallgatja a másikat, s arcára a düh és aggódás keveréke ül ki. Gyűlöli az olyanokat, akik bántják a gyermekeket. Úgy gondolta világéletében, hogy az ilyen embereknek minimum kivégzés járna. Ő mag soha nem emelne kezet sem saját, sem más gyerekére, mert hiszi azt, hogy a szónak nagyobb ereje van.  Látott sajnos már nagyon sok mindent, találkozott olyan példával, mikor elvették a gyereket a szülőktől, s a mai napig nyomon követi a gyermek fejlődését a pszichológusával egyezteve. Döbbenet mire képesek egyesek.
S döbbenet számára az is, hogy egy ilyen kislány, mint Léda, ha nem lenne a bátyja simán ugyanarra a sorsra jutna, mint Kornél.
- Nos, nagyon jól tetted, hogy elhoztad – támogatja ezt a döntést, ugyanakkor bizony némi nehézség is van ezzel kapcsolatban, ahogy Zalán szavaiból is kiveszi.
- Én semmilyen formában nem támogatom a gyermek bántalmazást, még akkor sem, ha azt nevelési célzattal próbálják magyarázni – teszi még ezt hozzá, némi nyugtatásképpen. Ő hasonlóan cselekedett volna, talán még a feje is eldurran és behúz párat az apukának, becsüli Zalánban, hogy nem tette, vagy nem említi, hogy ez történt.
- Nincs más családtagotok, akire számíthatnátok? –teszi fel az első kérdést, amit egy hivatali ember is feltenne. Nyilván az a cél, hogy a gyermek olyan környezetbe kerüljön, amit ismer és szeret. Az akadémián nem maradhat ez számára is egyértelmű, hiszen az nem egy kisgyermeknek való hely.
- Illetve, tulajdonképpen mit szerettél volna a vezetőséggel megbeszélni erről? – következő kérdés, mert hogy erről még nem volt szó. Ő pedig nem akar nagy találgatásokba kezdeni, nehogy valami rosszat mondjon avagy tegyen.
- Az előkészítőnek van kollégiuma, Lédának nagyon sok kispajtása van itt, biztosan jól érezné magát. Vagy ez nem opció? – kérdezi végül a második lehetőséget, ami a családon kívül eszébe jut.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 181
Írta: 2020. április 18. 12:11 | Link

Barnabás


Gondolta, vagyis remélte, hogy Barnabás is egyet fog vele érteni. Kicsit meg is nyugtatta a tény, hiszen ez azt jelenti, hogy nem hozott rossz döntést. Mindig attól fél, hogy valami olyat tesz, amivel nem segít, hanem inkább árt majd Lédának.
- Sarolt felől nincsenek egyáltalán rokonaink, legalábbis nem olyanról, akiről tudnánk. Az apánk felől még élnek a nagyszüleink, de sose találkoztunk velük - húzta el a száját. Teljesen megérti, hogy nehéz volt elviselni, hogy a család kitagad, mert kvibli vagy. De vannak, akik ezen felül tudnak emelkedni. És van Árpád.
- Igazából ezért is vagyok itt. Nekem is a kollégium volt az egyetlen gondolatom. Az egyetlen baj az, hogy nem tudok érte fizetni. Személyesen akartam beszélni Ezráékkal, hátha ki tudunk találni egy alternatív módszer. Sokat dolgoztam már a Bagolyköves éveim alatt, szóval meg tudok javítani szinte mindent. Vagy nem is tudom... - kezébe döntötte arcát, és masszírozni kezdte a szeménél.
- Nem gondoltam végleges megoldásnak, csak amíg kitalálom mi legyen a továbbiakban - magyarázta tovább Zalán. Egyáltalán nem gondolta, hogy majd mások megsegítik, amiért elmeséli a történetét. Ez csak a filmekben szokott így működni. Ezért remélte, hogy valamiképp meg tud majd egyezni velük. Most pedig valamiért abban reménykedett, hogy Barnabásnak van valami ötlete. Mert kezdett belőlük kifogyni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánki Barnabás
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 614
Írta: 2020. május 27. 12:01 | Link

Zalán

- Hát ez nem hangzik túl jól – húzza el a száját egy hümmögés keretén belül. Ő családközpontú, s bár az igazi szüleit nem ismeri, hálás a sorsnak, hogy a Bánkik között úgy nevelkedhetett fel, mintha teljes jogú tagja lenne a családnak. Ezért sem viseli jól, ha olyanok, akik nem érdemelnek rossz sorsot, azt kapnak.
- Csak Ezráék felől fogadnál el megoldást? –néz a másikra. Barnabás hirtelen ötletekkel ellátott egyén. Most egyszerre legalább három is fejébe telepedik, melyből kettő eléggé nevetséges gondolat, mégis, ha nincsen más, hát alkalmazható.
- Szeretnék nektek segíteni mindenképpen – néz Zalánra egy felelősségteljes pillantással. Gyerekről van szó, Barnabás ezen témában nem tűr viccet, nem tűr szánalmat és nem tűri azt, hogy kegyetlenség történjen. Azért is lett előkészítős tanár, mert valahogy a kisebbekkel jobban meg tudja értetni magát, mint a tanodába járókkal. S szereti biztonságban, egészségben tudni őket. Sokat szokott a szülőkkel, gondviselőkkel csevegni, amiben tud segít nekik. Így nem kérdés, hogy Zalánék esetében is mindenképpen a lehető legtökéletesebb megoldásra kell törekedni.
- Lédát nem szabad hagyni, elkallódni, szerintem még fényes jövő várhat rá – intézi kedvesen szavait a fiatal férfihoz. Tényleg így gondolja. Léda hiába jár Emily osztályába, így Barnabás csak a pótofője.. Ismeri őket, mint a rossz pénzt, s odavissza képes lenne elsorolni mindegyik nőstényördög jó illetve rossz szokását. Szerencsére Lédánál a jók vannak fölényben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
Prefektus Rellon, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 323
Összes hsz: 2156
Írta: 2020. augusztus 13. 14:21 | Link

Niadra
első előkészítős séta Nathie-val - ruha

- Amúgy kösz a tippet a sonkával, anyud imádta – vigyorgok Natie-ra, miközben előttem ugrándozva sétálunk az előkészítő felé. Hát egyelőre azt beszéltük meg, hogy Nadia nem mondja még el a lányának, hogy él az apja és itt van, csak néha találkozgassunk és ismerkedjünk. Belementem, mert szerintem sem kéne túl nagy sokkot okozni szegénynek, mert belőle kinézem, hogy azt követelné, hogy házasodjunk össze azonnal. – Tudtam! A matricákat meg köszi, Zétény bácsi – vigyorog, mint a tejbetök, fagyival a kezében. Tudom, nem kéne egyből kényeztetni, de hát elég akaratos a kiscsaj, és így le tudtam rázni a hisztijét, amíg odaérünk az előkészítőhöz.
- Bácsi a füled mögött a kispolc, Natie néni - nyújtok nyelvet, amire vadul vihogni kezd, és összekeni a száját a fagyival. – Ó, most ennyivel kevesebb – biggyeszti le az ajkait hirtelen, de aztán elvigyorodik. – Nem vagyok néni, de ha még egyszer ezt mondod, megmondalak anyunak – fenyegetőzik, én meg csak vigyorgok rá. – Oké, de akkor többet nem hozhatlak el – vonok vállat látszólagos nemtörődömséggel, és akkor én is megkapom a bosszús nyelvnyújtásomat. Az is, hogy én hozom, egy véletlennek köszönhető. A mama nem ért rá, nincs otthon, Nadia pedig ma korán ment a suliba, így kapóra jöttem, és ismerkedhetek a kis piszokkal. Imádom amúgy, szerintem minden fiút bokán rúg, aki csúnyán néz csak rá.
- És ki tanít téged Natie? Szereted? – kérdezem, hogy egy kicsit képbe legyek. Egy kis szünet jön, mert a lányom éppen nagy harcba van a fagyigombócokkal, a nyelvével vív harcot ellenük és nyerésre áll. – Sarah néni, nagyon szeretem! Bemutassalak neki? – néz rám furán, gőzöm sincs, hogy mi jár a kis fejébe. – Mondjuk szerintem anyu sokkal szebb nála – mondja végül, én meg egy kicsit piszkálni akarom az édes lányomat, hogy mire is akart ezzel kilyukadni. – Azért megnézem, de anyukád tényleg nagyon csinos – ezzel mondtam is valamit, meg nem is, és láthatóan nem annyira tetszik neki a válasz. A fagyi végül megadja magát, épp akkor, amikor megérkezünk az előkészítőhöz.
- Letörölgetem, oké? Kapnék a fejemre, ha visszajutna az infó, hogy fagyiztatlak – mondom neki, és előveszek egy zsepit és letörölgetem róla a fagyit. Szerencsére alig marad rajta, azt vízzel kéne, de már nem érünk rá. Végül benyitok és Natie kitépi a kezemből magát és rohanni kezd a terme felé.
- Sarah néni, Sarah néni megjöttem! - nyit be és már megy is, pedig biztosan cipőt kéne váltania, meg ilyenek. Nálam van a kis zsákja, amit összekészített neki Nadia, szóval kénytelen vagyok megnézni Sarah nénit, aki szép nő lehet.
- Helló, itt a kislány cucca, hová tehetem? - köszönök a háttal álló Sarah felé, aki éppen Natie-val beszélget. Hátulról jó, maradjunk annyiban.
Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2020. augusztus 20. 11:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Niadra
Tanár, Speciális karakter, Előkészítős tanár


Sarah Sawyer
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 59
Írta: 2020. augusztus 18. 21:13 | Link


what you see | szerencsés véletlen

Nem hitte volna, hogy egyszer még őt is elérik az olyan úri huncutságok, mint a fejfájás. Tapasztalat nem lévén persze fogalma sincs, hogy ezt miképp is lehetne csillapítani, így éjszakáját hánykolódva tölti, míg nem végre sikerül álomba merülnie, s reggel felkelvén is érzi még a tompa lüktetést halántékán. Semmi gond, felkel, letusol, haját megmossa és begöndöríti úgy, ahogy Odett tanította neki, majd magára kapja ruháját és megcirógatva Frayne fejét kilép a házból. Most már három hete nem változott át, ami pedig az itteni életet illeti, egészen kezdi megszokni. Szerzett egy nagyon jó barátot, akivel telefonon mindig tudja tartani a kapcsolatot. Most is épp egy üzenetet küld el az Angyal lánynak, amiben egy cuki, kiskutyás videót oszt meg. Hála neki már tudja, hogyan kell pusztán emojik használatával egy egész történetet elmesélni, egész sok rövidítést megtanult és, ha ez nem volna elég, minden létező platformra felkerült. Valamelyik éjjel például streamet nézett és már készíti magát lélekben, hogy segítséget kérjen és lehessen laptopja vagy számítógépe. Odett odáig lesz és vissza.
A tanteremben várja, hogy megérkezzenek lurkói, ugyanis ma a teremben fognak sátrazni. Mivel esőt is mondtak, így nem vállalja be, hogy a gyerekek elázzanak és megfázzanak, s mivel ő hivatalosan kvibli, a kicsik pedig még nem tudnak varázsolni, így az olyan praktikus dolgok, mint a leperex vagy a gyors szárító bűbáj kiesnek. Okosnak kell lennie, amikor eltervezi óráit, így hát ezúttal elmarad a játszóterezés. Ahogy gondolataiba mélyedve nyomkodja újra telefonját, egyszer csak hangos kiabálás és egy boldog kislány arc kerül a látóterébe. Könnyed mozdulattal zárja le a készüléket és hagyja, hogy Natalie megölelje.
- Jó reggelt tündérke - megsimogatja selymes haját, majd a háta mögül felhangzó szavakra könnyedén fordul szembe a tulajdonossal, így már csak fél karral tartja a gyereket. Zéténnyel szembesülve hirtelen ezer és egy kérdése merül fel, többek között azzal kapcsolatban, hogy mégis miért próbálta őt felszedni, ha egyszer ilyen édes kislánya van, amihez jobb esetben tartozik egy anya. Mosolya mégsem lankad, amikor válaszra kerül a sor. - Szia, tedd csak le az egyik asztalhoz - hagyja, hogy Nati a többi gyerekhez rohanjon és őket is üdvözölje, majd a rellonos mellé lép, hisz elvégre ismerősök. Vagy olyasmi. - Nem is tudtam, hogy van gyereked.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
Prefektus Rellon, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 323
Összes hsz: 2156
Írta: 2020. augusztus 20. 11:35 | Link

Niadra
első előkészítős séta Nathie-val - ruha

Érzések keringenek körülöttem ahogy Natie-val sétálok, meg viccelődünk. Nagyon sokat veszítettem ezzel az öt évvel, amíg nem tudtam róla, de mostantól talán nem így lesz. Furcsa az is, hogy egy hete még nem volt gyerekem, ma meg már van egy öt éves. Továbbra sem sikerült feldolgozni, de a kislányom mindig mosolyt csal a képemre, és nem tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel. Ott van még Nadia is, akit nem tudok hova tenni, és k*rva nagy bűntudatom is van felé, holott nem is tudtam az egészről. Lehetetlen az egész helyzet, hogy úgy haragudjak magamra, hogy tulajdonképpen jó döntést hoztam akkor, mégis, ha maradok már öt éve élvezhetném a lányom társaságát. De az is lehet, hogy ha végig velük vagyok, már nem lenne ilyen jó, ki tudja? Bárhogy is alakulhatott volna az életünk… mégis, nagyon sajnálom Nadia-t és örök fájdalomként meg fog maradni bennem, hogy otthagytam őt, öcsém. Lám Farkas Zétény fagyimaszatot törölget egy öt éves kilányról, ne azt sem gondoltam volna soha! De úgy tűnik, hogy a lányom még így is kedvel engem és tűri pár másodpercig, hogy törölgessem, persze hamar beadja az unalmast és elindul befelé. Bent a tanárnő már Natie-val beszél, mikor beérek és a kérdésemre megfordul. Bár nem mutatom ki, meglep, hogy ez a Sarah az a Sarah. Nocsak, még a lányommal fogok csajozni, hehehe. Érdekes szettben van, ez a zebra stílus marha jól áll neki, mint óvónőnek meg… érdekes. De azért nem mondanám, hogy vegyen rá valamit, az biztos. Leteszem Natie cuccát az asztalhoz és közelebb lépek Sarah-hoz. Az érdekes parfümje megcsapja az orromat, a kérdése viszont nem is tudom, hogy hogy érint. Tehát bejönnék neki? Esetleg csak egy egyszerű kérdés?
- Ó, hát ez nem ilyen egyszerű, mint, aminek ez látszik - mondom és a farzsebemből előhúzok egy megbízást, amit Nadia írt, hogy én hozhatom, meg vihetem a gyereket. Átadom a kedvenc óvónőmnek egy féloldalas mosollyal.
- Én voltam kéznél, de egyébként nem tévedtél, én vagyok a Natie apja. Csak ezt nem tudhatja még meg, rendben? – mindig is gyengeségemnek könyvelték el, hogy nem hazudok, de én sosem éreztem annak. Így legalább mindenki arra számíthat tőlem, ami az igazság. Rendben, néha nem mondom el a teljeset, de ezt a kiskaput azért megtartanám magamnak.
- Szóval így már nem hívhatlak meg még egy kávéra, mert van egy csibészkém? – emelem fel a szemöldököm. Ami azt illeti, bejön nekem Sarah, és ami a fura, hogy Nadia képe elhalványult hirtelen. Vagy inkább azt mondanám, hogy nem vagyok hozzászokva, hogy lehet, hogy a lányom anyjával kellene valahogy megint összejönnöm, mert úgy volna helyes. Vagy csak én gondolom ezt, hogy mások így gondolják? Fogalmam sincs, ez a helyzet teljesen összezavar. De valahogy majd kimászok belőle, olyan Zétényesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Niadra
Tanár, Speciális karakter, Előkészítős tanár


Sarah Sawyer
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 59
Írta: 2020. augusztus 24. 15:38 | Link


what you see | szerencsés véletlen

Odett azt mondta, nyugodtan vehet pár merészebb darabot, s minek után Emily is hasvillantós szettben nyomta múlt héten, végül meggyőzte magát, hogy belefér. És lássunk csodát, valóban! Azon túl, hogy nem kevés bókot zsebelhetett be érkezése óta, ő is jobban érzi magát ebben a tikkasztó hőségben így, hogy nagyobb bőrfelület marad fedetlenül. Szerencsére szettje így sem mutat kimondottan sokat: nem mélyen dekoltált, ahogy egyéb testtájéki részeit sem engedi láttatni. A minta mondjuk lehet túlzás, de hát minden nem sikerülhet...
Parfümje zöld teára emlékeztet, mely jázminnal keveredik: nem mindennapi kombináció, azonban kellemesen nyugtató hatású és az orrot sem dolgoztatja meg annyira, mint egyéb virágos vagy fűszeres társai. A padnak támaszkodva - így még inkább észrevehető a Zétény és közte húzódó magasságkülönbség - várja a választ, fejét muszáj kissé hátrabiccentenie, hogy tartani tudja a szemkontaktust.
- Mi lehet ebben bonyolult? - szórakozottan veszi el a meghatalmazást és gyorsan átfutja, minden adat és aláírás rajta van-e, mely az elfogadásához szükségeltetik. Mikor a lap aljára ér, biccent egyet és ismét a férfira emeli íriszeit, láthatóan érdeklődve. A kérdésre összevonja szemöldökeit, azonban ez a pillanat nem tart sokáig, gyorsan rendezi vonásait. - Rendben, tőlem nem tudja meg. Diszkréten kezelem majd eme kényes információt - kissé színpadiasan válaszol, s épp ellökné magát a bútortól, hogy visszamenjen helyére, mikor érkezik a következő zavarba ejtő kérdés. A mozdulat épp annak közepén szakad meg, így bár elrugaszkodott, szinte egyből vissza is huppan. Most komolyan randira hívták?
Habozik válaszolni, mert nem tudja, mi a helyes. Egy anyának és egy apának nem egymás mellett van a helye? Bár imádja a gyerekeket, nem hiszi, hogy Zéténynek, vagy akár Natie-nak épp rá lenne szüksége. Mégis, a felajánlás hízelgő és a férfi arcán nyugvó kifejezés valamit megmozdít benne. Mintha azt mondta volna barátője, hogy legyen nyitott és bevállalós, nem? Nos, akkor legyen! - Miért ne hívhatnál? Az persze érdekesebb kérdés, hogy igent mondok-e, de nem derül ki, amíg nem teszed meg - széttárja karjait és érzi, ahogy a benne bujkáló kisördög ébredezik. Most komolyan incselkedik a rellonossal? Nem is gondolta volna, hogy ilyen is lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
Prefektus Rellon, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 323
Összes hsz: 2156
Írta: 2020. szeptember 24. 15:59 | Link

Niadra
első előkészítős séta Nathie-val - ruha

Most el kéne mondanom, hogy miért bonyolult a dolog? Niadra mégiscsak egy idegen, és még én sem tudom, hogy hogyan is kellene kezelnem ezt a fajta apaságot. Még nagyon új, nagyon kötött és nagyon nem tudom, hogy hogyan legyek jó apukája Nathie-nek. Megteszem, ami tőlem telik, remélem az elég lesz, talán még büszke is lehet rám ez a két nő. Mondjuk tehetséges vagyok, szóval miért ne?
- Pár hete tudtam meg, hogy én vagyok az apukája, azért - világosítom fel mégis, és, hogy a pillanatnyi zavarom elmúljon, inkább megbámulom őt. Ez a manőver sikeres is lesz azonnal, szóval mindjárt más is jár az eszembe, megnyugtató módon. Figyelmesen követem, ahogy végigolvassa a passzust, türelemesen várakozom, addig is szemem legeltetem rajta.
- "Eme kényes információt?" - olyan gyorsan elvigyorodok, mint ahogy a teafű festi be a forró vizet. - Imádom a szóhasználatod, Sarah - folytatom még a mosolygást. Már csak a "fiatalember"-rel kellett volna megtoldania az egészet. De emelett meg... édes is, jól áll neki ez a tettett naivság, vagy nem tudom, hogy minek nevezzem ezt. Szexi a csaj. Ezért is hívom randira, a magam módján. Mondtam én, hogy nem butus, a válaszából kitűnik.
- Ebben van valami. Ma este ráérsz? Ha nem, akkor melyik nap lenne jó neked meginni velem valamit, vagy bármi. Szóval eljönnél vele, hogy eltöltsünk egy fantasztikus délutánt, estét, éjjelt, bármit? - nézek mélyen a szemeibe. Varázslatosak amúgy, de nyilván nem szabad megemlyteni sem, mert elbízzák magukat az ilyen szép nők. Lassan kell beadagolni nekik, mert még túlcsordulnak és nem lesz mit mondani. Vagy nem? Olyan régen randiztam már, hogy azt sem tudom, hogy hogyan kell. A legutóbbiból meg lett egy gyerek, mondjuk az sem randinak indult. Mindegy is, azért jó lenne, ha igenlő válasz érkezne a szexi ajkakból.
- Szóval, kedves tanítónő, akinek a neve is olyan, hogy kiejted és ohh?! Van-e kedved hozzám? - kérdezem még, aztán majd kiderül, hogy tetszik-e neki az ilyen idióta közeledés. Tényleg össze kéne szednem magam most már.
Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2020. szeptember 24. 16:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda