30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Évnyitó ünnepély a Nagyteremben!

Megjelent az Edictum legújabb száma!

Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Jimnie Meccoy
Tanár


a Bagolykő metsző szele
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1891
Írta: 2016. június 2. 17:02 | Link

A tanári szoba rögtön az első ajtó jobb kéz felől, amit az ember ér. Mögötte a falakon végig szekrények sorakoznak, az asztalok pedig középen összetolva alkotnak egy kört. Mivel a legtöbb tanár csak óraadó, valószínűleg kevesen tartózkodnak csak egyszerre itt, ám ennek ellenére mindenkinek biztosított, névre szóló asztala van, ahol a személyes anyagait tudja tárolni. A terem világos, nyitott barátságos. Az ajtóval szemben egy másik ajtó található, mely
mögött az igazgatói szoba van. A szoba bútoraiban keveredik a múlt és a jelen, ugyanis az igazgatóváltás utáni káosz most látszik rendeződni.



A bölcsisek számára két szoba van kialakítva. Az egyikben alszanak, míg a másikban játszanak. A helyiségekben rengeteg szín van, és sokféle játék, mely ebben a picike korban segíti a fejlődést. Ők közvetlenül a tanári szoba után következnek. A folyosó végén pedig az ovisok két szobája található. A felosztás hasonló, az egyik arra szolgál, hogy pihenjenek a lurkók, míg a másik arra, hogy a rengeteg játékkal játszani tudjanak. Ebben a korban
elkezdődik már az iskolára való nevelés is, így hetente négy alkalommal különféle foglalkoztatók vannak számukra.



Az épület jobb szárnyának első emeletén találhatóak a tantermek, melyekből négy van, a négy osztálynak. A diákok mindig a saját osztálytermükben vannak órán, azonban nyáron az is gyakran elő szokott fordulni, hogy a tanárok az árnyékos udvarra viszik őket. A tantermeket minden évben a diákok és osztályfőnökük maguk díszítik, sőt az ünnepek közeledtével a
díszítés is megváltozik. Minden osztályban a korosztályi sajátosságnak megfelelő méretűek és elrendezésűek az asztalok és a székek. Az első két osztályban még a körbeülés, míg a második két osztályban már a padtárs megoldást alkalmazzák, így szoktatva a kicsiket a magasabb tanulmányoknál elvártakhoz.




A leírás Thomas Alexander Everett munkája.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2016. június 2. 21:29
Hozzászólásai ebben a témában

Nap Népe-tag
A paradicsomom
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. június 20. 21:43 | Link

Mr. Kensington


A levél végére végre pontot tehetek, majd aláírásommal igazolhatom, hogy valóban vége van. Nem volt egyszerű menet, hiszen nagyon sok kérdés volt abban, amire most választ kaptam. Egyrészt ez még mindig egy új iskola, másrészt az első tanévem itt, harmadrészt meg az első tanévem igazgatóként, szóval van még pár katyvasz a fejemben. Kezd persze szépen lassan helyre rázódni a dolog. Sok mindenen töröm a fejem, többek között nagy reformokon is, ám nem akarok az lenni, aki bevonul ide, és felrúg minden korábbi szabályt. Nem lenne illő. Meg aztán most az első az, hogy egyáltalán az alap helyzeteket megismerjem.
Aztán itt van ez a felügyelős dolog. Ez sem könnyű, hiszen sok mindenkinek megbonyolítja az életét. Vannak még iskolás korú, de itt gyakorlatot teljesítő emberek, meg a tanároknak is kísérniük kell az osztályokat, és felügyelni is. Megértem, hogy nekik is bonyolult ez így. A múltkor én helyettesítettem például az egyik másodéves osztálynál. Jobb is, hogy igazgató lettem előbb, mert túl hosszú volt a kihagyás, amit az én drága szerelmem miatt tettem.
Elbambulok, ahogy eszembe jut egy emlék, az egyik első, amikor már elkezdtem figyelni a nőt, akivé vált. Idősebb volt mint én, férfi voltam, mégis a tekintetétől gyermek lettem megint. Nem élhette meg az ötvenedik születésnapját sem, szinte hihetetlen. A szívem a torkomban dobog, a szemem a pislogás hiányától kiszárad, pislogok, mely visszaránt a valóságba. Legalább három percig néztem csak magam elé, legalábbis az állóóra tanúsága szerint. Leteszem a tollam, az arcom a kezeimbe temetem, megdörzsölöm, ahogy igyekszem visszatérni.
Nincs már itt senki, pontosabban de, a másik szárnyban közel húsz gyerek hajtotta néhány perce álomra a fejét. Páran ugyan még zseblámpa fényénél olvasnak, de a többségük már alszik. Holnap reggel osztálykirándulásra indul az iskola, felkeressük a budanekeresdi művészeti iskolát, hogy a gyerekek megismerkedhessenek a Bagolykő utáni lehetőségekkel is. Ezért vagyok én is itt. Egyszerűbb, ha itt alszom, mintha most hazaindulok, és holnap hajnalban visszatérek.
Felkelve nyújtózom, kezd a testem elfáradni, ellenben az elmémmel, mely még most is pörög. Sosem szerettem, hogy nincsenek szinkronban. Közelebb sétálok az ablakhoz, résnyire nyitom, hogy egy pár perc alatt cserélődjön a levegő. Odakint hűvös idő van, de most jól esik, valóban ébresztő a testemnek. Csendesen, óvatosan csukom vissza. Néhány pillanatig fürkészem a kihalt utcát, majd ellépve egy bögre meleg teát töltök magamnak, és a széles karosszékbe ereszkedve kortyolgatni kezdem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1248
Összes hsz: 8059
Írta: 2016. június 20. 21:44 | Link

Thomas Alexander Everett
késő este | a bejáratnál | x

A látogatásom esedékes már egy ideje. Igazából azóta, hogy kinevezték az új igazgatót, és azóta pedig különösképpen, hogy az Előkészítőről megjelent egy cikk az Edictumban. Ezzel ürügy is keletkezett a tisztelettételre. Jövetelem valódi oka azonban nem ez. Minden esetre a ketyerekereskedésbe térésemet követően észrevettem, hogy a férfi még az irodájában tartózkodik. Úgy döntöttem hát, mivel nincs most más sürgős tennivalóm, megragadom az alkalmat. Hazaugrottam valamiért, de egy pillanat múlva már itt is vagyok.
Miközben az impozáns épület felé sétálok bakancsos lépteimmel, ráérősen kémlelem a csöndes utcát. A bejárathoz érve pislogok még párat az ajtóra, majd finoman bekopogok. Éppen csak annyira, hogy aki még ébren van a közelben -mint mondjuk az igazgató-, meghallja, de ne verjek fel senkit. Miután ezzel megvagyok, sóhajtok egy nagyot, a bebocsájtásra várva.
Reményeim szerint minden simán fog menni. Hiszen bár bőségesen van ebben gyakorlatom, a borongós, szűkszavú, olykor kelletlenkedő természetem nem mindig engedi, hogy egyszerűen túllendüljünk a kötelező körökön. Talán ha egy kicsivel mézes-mázosabb lennék, már nyert ügyem lenne. Azonban akármennyire fontos a békém, saját magamat nem tagadnám meg érte. Hiszen pont hogy önmagamat akarom megőrizni a cselekedeteim legnagyobb részével. Ezzel a mostanival is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. június 20. 21:47 | Link

Mr. Kensington


Az ajtóm nyitva, de a ház csendes, olyannyira, hogy a hirtelen jött melegre megjelenő legyek is hallgatnak. Jobb is így. Hihetetlen, mennyi bosszús pillanatot okoznak a zümmögésükkel. Teremtette akárki vagy akármi a földet és teremtményeit, el kéne vele beszélgetni. Mondjuk leginkább az emberi pusztításról. Épp ezen merengek, amikor meghallom a kopogást. Kivárok, a bögrém pereme csak lassan emelkedik el az ajkaimtól. Csak a képzeletem játszott velem? Nem, határozottan kopogtak.
- Baj lenne?
Kérdezem magamtól, a csend néha arra késztet, hogy beszéljek. Azt hiszem, ilyenkor próbálom bepótolni azt az egy évet, amit némán töltöttem a temetés után. A fiam távol volt tőlem, az ajtót pedig nem nyitottam ki. Hiába reménykedtem, tudtam, hogy ő nem lépi már át a küszöböt. A bögre végül az asztalon köt ki, én pedig gyors léptekkel sietek végig az aprócska folyosórészen, hogy aztán kinyissam az ajtót. Mondjuk lehet, hogy pálcát nem lett volna rossz hoznom, bár ki akarna kirabolni egy iskolát? Az alapítványi pénz több száz kilométerre innen pihen, érték nem sok van itt.
- Jó estét. Segíthetek?
Ismerős, halványan, de lehet csak emlékeztet, lehet csak a képzeletem akarja hinni, hogy ismerem, és nem éppen megölni jött ide, hogy aztán leakassza a hamisítván Castriolli Magens képet a falról. Tényleg hamisítvány, van még egy tucat ilyen a padláson. Valahogy mindig történik vele valami. Borzalmas egy festmény, nem is tudom miért van belőle ennyi, és miért nem próbálják meg többször tönkretenni.
- Ne haragudjon, még új vagyok. Apuka?
A köszönés, és a kérdés között egy villanásnyi idő, ha eltelik, esélye sincs felelni arra, hogy segíthetek-e neki, máris kérdezek egy újat. Rokonszenves és ellenszenves egyszerre. Lehet ilyen egyáltalán? Talán az agyam is kezd lassan elálmosodni? Nem, mert még mindig simán fel tudom idézni az élő - halál esszenciájának hozzávalóit. Akkor pedig még ébren vagyok nagyon is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1248
Összes hsz: 8059
Írta: 2016. június 20. 21:48 | Link

Thomas Alexander Everett
késő este | a bejáratnál | x

Kopogásomat egy bentről érkező kérdés követi. Finoman összevonom a szemöldökömet ezt hallva. Mikor aztán nyílik az ajtó, békésen az igazgatóra tekintek. Üdvözletére egy biccentéssel felelek, az egyéb válaszadásokat pedig nem hamarkodom el. Lélegzetvételének ritmusából kiveszem, hogy van még mondandója. Nem is akármilyen. Hiszen bár jogos a feltételezése, mely szerint talán az egyik kölyök apja lehetek, ez mégis egy gyors pislogássorozatra ösztönöz. Ha valamit ritkán hisznek rólam, akkor az az, hogy gyerekem lenne. Azonban a körülményeket tekintve ez tényleg érthető.
- Adam Kensington vagyok. A tanoda iskolaújságjának főszerkesztője. - fedem fel kilétemet rekedtes baritonomon és már nyúlok is bőrkabátom belső zsebébe, elővéve a legfrissebb Edictumot, melyet át is nyújtok az úrnak.
- Talán hallott róla, nemrég megjelentettünk egy cikket az Előkészítőről. Szerettem volna adni egy tiszteletpéldányt. - magyarázom meg látogatásom okát. Arról persze fogalmam sincs, megvan-e már neki ez a szám, vagy esetleg már olvasta is az anyagot, azonban -őszintén szólva- nem is érdekel. Ezt így illik, ha van már neki az újságból, ha nincs. Mint arra azonban már utaltam, természetesen nem feltétlen ez a kései eljövetelem oka és célja. De erről most ennyit.
Nem tudom, így már tudja-e ki vagyok. Illetve hogy mi vagyok. elég változékony, ki mikor eszmél rám. Egyeseknél megelőz a hírem, mások maguktól jönnek rá a külső jegyeim, a kisugárzásom, a tekintetem és egyéb árulkodó tényezők alapján, míg vannak, akiknek elképzelésük sincs az egészről addig a pillanatig, míg eléjük nem tárom. Már ha megteszem. Hiszen erre nem mindig kell sort keríteni. Nem feltétlen befolyásolja a viszonyt. Ez a jelenlegi azonban most nem egy ilyen helyzet. Itt ez fontos elem. Igazából maga a lényeg...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. június 20. 21:51 | Link

Mr. Kensington


- Óó, igen, Mr. Kensington, az igazgató úr már mesélt önről.
Elveszem a felém nyújtott újságot, ám elég furcsán érzem magam, hogy egyből újságot nyújt felém, de elveszem persze, hiszen nagyon kedves tőle, hogy fáradt vele, hogy elhozza idáig.
- Ez nagyon kedves önöktől, köszönöm.
Az újságot átveszem a másik kezembe, és most, hogy jobbom felszabadult, végre kinyújthatom felé, hogy üdvözöljem is. Azt hiszem ez egy kicsit furcsán sikerült, de csak sikerült.
- Nagyon örvendek, hogy megismerhetem, kérem, fáradjon beljebb.
Elállok az ajtóból, utat engedve a férfinek. Rabbot mesélt róla. Elmondta, hogy vámpír, és azt is, hogy nem az a fajta, amit a tankönyvekben leírnak, hogy teljesen az ellentéte. Gyerekek közé engedhető, sőt, szinte rajonganak érte. Érdekes világ ez, azonban láthatóan tényleg nem kell attól tartani, hogy itt most majd őrült mészárlásba kezd.
- Az gyermekek ilyenkor már alszanak, jó részt. Vannak, akik ilyenkor is még a nap eseményeit tárgyalják.
Szeretem a lányokat, főleg ebben a korban, hihetetlenül aranyosak, és őszinték. Végtelenül sajnálom, hogy nekem nem adatott meg, hogy apja legyek egy kislánynak. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem szeretem a fiam, mert de. Ő az egyetlen, aki a feleségemből nekem maradt, csak amikor ezt az egész család dolgot elképzeltem, azt hittem tényleg egy tucat gyerekünk lesz, és idős korunkra annyi unokánk, hogy rá se férünk rendesen egy képre. A sors azonban nagyon makacs módon közbeszólt.
- Kérem, foglaljon helyet.
A szobámba vezetem vissza, itt mégiscsak kényelmesebb, van ott minden, bár tudom, hogy pont az nincs, amit ő szívesen fogyasztana. Lehetne, hiszen várható volt, hogy hozzám is ellátogat. Figyelmetlenség csupán. Izgatottan elkezdtem széthajtani a lapokat, de aztán észbe kaptam, hogy mégiscsak vendégem van, így aztán felpillantottam.
- Nem bánja, ha gyorsan átfutom a cikket? Nagy dolog, hogy írnak rólunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1248
Összes hsz: 8059
Írta: 2016. június 20. 21:51 | Link

Thomas Alexander Everett
késő este | az igazgató szobájában | x

Pompás. Sok időt, energiát és kényelmetlenséget spórolunk meg azzal, hogy már hallott rólam, és hogy egy olyan személytől hallott rólam, aki tisztában van velem és teljes mértékben a helyemen kezel. Így eltekinthetünk további köröktől és ezzel el is értem látogatásom célját. Ugyanis ez volt a valós ok. Az újságot használtam ürügyként, hogy megmutathassam magam. Hiszen sok pletyka kering és egy jelentős hányaduk egyáltalán nem jó. A falubeliek egy része kifejezetten tart tőlem és nem rajong azért, hogy ennyi gyerek mellett élem mindennapjaimat. Ezek a bizonyos illetők persze egy ideje már nem annyira hangoztatják véleményüket, tekintve, hogy az eddig itt töltött évek alatt sokat tettem azért, hogy az itteniek elfogadják a jelenlétemet és gyakran kifejezetten elégedettek legyenek azzal. Nem értek soha semmilyen rémes tetten, nincsenek ellenem bizonyítékaik és így már az előítéletes érveik sem számítanak túl sokat. Tehát ki őszintén és boldogan, ki kissé fanyalogva, de megbékélt a helyzettel. Legalábbis nem látják értelmét hadakozni vele.
Ettől függetlenül viszont nem dőlhetek hátra. Tartanom kell ezt a szintet. Meg kell dolgozzak az emberek bizalmáért. Hiszen elég egyetlen félreértés, egy rosszindulatú szóbeszéd és mindennek vége. Ott van például az, ami néhány hónapja történt a Zelei lánnyal. Két bódés a karácsonyi vásárból észrevette a párosunkat a Boglyas téren késő éjjel és nyilvánvalóan nem tudtak másra gondolni, minthogy tisztességtelen szándékaim vannak a kisgyerekkel. Ilyenről persze szó sem volt. Riri egy kaland kedvéért szökött ki otthonról, én meg csak a társasáságul szegődtem. Igazából vigyáztam rá. Ez azonban nem túl hihető, tudom. Majdnem meg is lett a baj belőle, hiszen odáig fajult a dolog, hogy pálcát rántottak rám, a lányka meg csak sírt és sírt. De megoldottuk a helyzetet. Azonban ebből is látszik, milyen fontos a megítélés.
Szükséges tehát őrizni a rólam kialakított, kedvező képet. Ez pedig azt is magában foglalja, hogy ha példának okáért a helyi előkészítő iskolának új vezetője érkezik, elé kell járulni. Meg kell mutatnom magam, hogy ha aztán -ne adj Isten- szárnyra kap valami szörnyű pletyka, az illetőnek ne az legyen az első dolga, hogy lélekszakadva elzárja előlem a kölyköket és vasvillával vonul a házam elé, hanem esetleg megkérdőjelezze az állítások igazát. Ahogyan a férfi a nevem nyomán felismer, kezet nyújt nekem és intéz hozzám néhány kedves szót, megelégedéssel nyugtázom magamban, hogy ő minden bizonnyal meg fogja kérdőjelezni.
Hálásan bólintok, amikor behív és már sétálok is vele a folyosón a szobája felé. Igen, érzékelem, hogy a legtöbb gyerek már álomba szenderült, ahogy azt is hallom, amint páruk még fojtott hangon eszmét cserél kis életük hatalmas eseményeiről.
- Egészen nyugodtan. - biztatom a férfit, hogy ne zavartassa magát, böngéssze csak át a róluk megjelent cikket. Ráérünk. Én biztosan. Leülök, és igazítok egy keveset bőrdzsekimet, miközben nyugodtan szemlélődöm a szobában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. június 20. 21:55 | Link

Mr. Kensington



Kényelmesen elhelyezkedem, miután a férfi is, majd gyorsan végigbogarászom a címlapot, de lesz még időm erre, hiszen ez az én példányom. Azt hiszem már tudom is, hogy mi lesz a cikkel, szépen lemásoljuk, és mely ki a falra. Biztos nem írnak borzalmakat, ha az úriember éjjel még volt kedves, és elfáradt vele ide. A cikkel viszont elbíbelődök, hiszen tartalmas, szépen megfogalmazott, és pontos. Nem mond se sokat, se keveset, pont, ahogy én is szeretem. Félidőben akaratlanul is felpillantok, így látom, hogy a berendezést szemléli.
- Kicsit talán nőies. A nagynéném stílusa, semmit sem változtattam még rajta, csak a könyveket és a képeket az asztalon.
Nem is nagyon vitt el semmit, nem is nagyon akart. Az átváltoztatástan nem az én asztalom, inkább az irodalmi részleteket szerettem, így aztán most a falon verseskötetek, és novellák sorakoznak, regények, melyeket tucatszor olvastam, illetve olyan művek, melyeket szívesen adok oda gyermekeknek, hogy ők is olvassák el. Szép dolog a tanterv, de egy csomó olyan dolog van benne, melyet nem olvastatnak a gyerekekkel, pedig kellene. Nem tartom olyan nagy bűnnek eltérni a tantervtől, ha látom, hogy a kiskölyök éppenséggel más felé nyit inkább. Na meg aztán a Két Lotti példának okáért nem való annyira fiúknak, akik abban a korban inkább kalózok szeretnének lenni. Persze kivételek vannak, csak az általános nem ez.
Az asztalomon lévő képeken a fiam és a feleségem látható, hol együtt, hol külön. A legtöbb képen a fiam még egész fiatal, na nem mintha most nem lenne az, csak a nejem halála után valahogy nemn készültek képek. A szomorúságot nem sokan szeretik a családi albumba mutogatni.
- Nagyon jó kis cikk. Nagyon kedvesek, hogy írtak rólunk, én, igazából nem is találok szavakat, hogy ezt megháláljam. A világon szinte egyedülállóak vagyunk, Európában mindenképpen, és ez nagyon nagy dolog.
És nagyon nehéz is, hiszen a létezés jogosságát folyton újabb és újabb adatokkal kell igazolni, ami nem egy békés harc.
- Tudom, hogy nem fogyaszt ilyen dolgokat, de esetleg megkínálhatom valamivel?
Kérdezem összehajtva az újságot, tekintetemet végérvényesen a velem szembe ülőre emelve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1248
Összes hsz: 8059
Írta: 2016. június 20. 21:56 | Link

Thomas Alexander Everett
késő este | az igazgató szobájában | x

Valahogy sejtettem, hogy ez a mostani szobabelső nem feltétlenül az ő ízléséről árulkodik, egyes elemektől eltekintve. Csak bólintok neki, mikor ezt megerősíti és ebben a szellemben nézelődöm tovább. Régi tekintetem a kötetek gerincén hosszabban időzik, aztán hamarosan az asztalon sorakozó képekre is lesiklik. Éppen ezeket a boldog, megörökített pillanatokat figyelem, amikor a férfi ismét hozzám szól. Csak bólintok neki egy rövidet a hálás szavakra, majd az érdeklődés nyomán megrázom a fejem kissé.
- Nem kérek semmit, köszönöm. - felelek lágy baritonommal. Ha tehetem, nem fogyasztok emberi ételeket és italokat. Csak alibiből teszem meg néha. Ha már nagyon kitűnnék azzal, hogy nem veszek magamhoz semmit. Azonban élvezeti értéke egyáltalán nincsen a számomra.
Pillantásom visszatéved a nő és a fiú fotóira, aztán az igazgatóra magára. Nem kérdezek rá, a felesége és a fia van-e a képen és nem állok neki érdeklődni se a nevükről, se arról, hol vannak most és mit csinálnak. Egy részről mert nem vagyok ez a fajta; más részről mert amúgy is mindig le tudom szűrni magamnak, amit le akarok; harmad részről pedig az emberek nyelve úgyis állandóan megered a társaságomban. Szívesen tárulkoznak ki előttem olyan könnyedén és olyan hamar, amivel még saját magukat is meglepik. Jut eszembe...
- Tudja, a bagolykövesekhez hasonlóan az előkészítősök is elég gyakran megtalálnak engem. - tárom elé a nagy igazságot a gyerekei szokásairól. Az okokat viszont nem taglalom. Egy ilyen művelt férfi számára szerintem magától értetődőek lehetnek. Míg az állatok zsigeri ösztönlények és ennél fogva messziről elkerülnek, mivel tartanak tőlem, mint csúcsragadozótól, addig a halandó kölykök érzékelői inkább csak azt fogják, hogy izgalmas és kortalan vagyok. Valaki, aki nem fogja untatni őket, még akkor sem, ha meg sem szólal. Legalább nem ripakodik rájuk, nem parancsolgat nekik, és nem akarja unalmas dolgokra kényszeríteni őket. Hanem csak létezik a maga régi, hallgatag valójában, mint egy hatalmas tölgy, aminek az ágai alatt megpihenhetnek, vagy éppen felcsimpaszkodhatnak rá és idétlenkedhetnek egy sort, hiszen azt sem bánja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. június 20. 21:57 | Link

Mr. Kensington



- Igazán jó cikk, büszke lehet a gyerekekre, akik az ön irányítása alatt ténykednek. Ki tudja, talán egy nap a fiam is csatlakozik az újsághoz.
Mondjuk nem biztos, hogy az a fajta. A szülei mind a ketten jegyeznek már kiadott művet, igaz a magam részéről csak egy álnevet tudok felmutatni, ráadásul egy női álnevet. A kiadó szerint így, hogy nő írja őket, sokkal kelendőbbek. Ha ők mondják, legyen. Nem akarom, hogy feltétlenül kiderüljön, hozzám tartoznak a könyvek. Ezek csak időtöltésként jelennek meg, ám ha mégis segítenek azért, hogy másoknak kicsit nyomja az önbizalmát, bevallom, az az igazi siker. Az újságot szépen összehajtogatva teszem le az asztalra, halvány mosoly fut át az arcomon.
- Igen, mesélték. Igazából így is jött az, hogy tudom, kicsoda ön.
Az emlék igen kellemes, nem telt bele egy hét, még ép csak elkezdtem sűrűbben Bogolyfalvára járni, amikor két kislány is Mr. Kensingtonról áradozott. Nem tudtam, hogy ki vagy mi az a Mr. Kensington, így hát felkerestem a másik iskola igazgatóját, és több kérdésem között ezt is feltettem neki. Innen tudtam meg, hogy vámpír, nem pedig valami cukrászremek, amit a gyerekek jutalmul kapnak.
- Az itteni diákok jó része szülőpótlékot keres. Bár többször van lehetőségük hazamenni, mint a Bagolykő diákjainak, mégis kevés ebben a korban. Nem feltétlenül jó, hogy sok szülő szinte meg sem látogatja a gyermekét, míg van, akihez kéthetente jönnek.
Emlékszem arra, milyen borzasztóan rossz volt minden alkalom, amikor Ash visszaindult a Roxfortba, és hogy milyen nehezen jött el a téli szünet, az egyetlen alkalom, amikor hazajött év közben. Persze akkor már egy idősebb gyerekről beszéltünk, nem olyan csöppségről, mint az itteni gyerekeim.
- Viszont tagadhatatlan, hogy ez az egyik legjobb kor az életben. Remélem nem bánja, hogy ennyire húznak önhöz.
Tudom, hogy néha nehéz velük, azonban egy pillanat alatt megszerettem az összeset. Imádom, hogy milyen könnyen túl tudnak lépni a sérelmeken, hogy milyen gyermekien egyszerűnek látják a világot. Ha megmaradna ez a mentalitás, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy nem tartana itt a világ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1248
Összes hsz: 8059
Írta: 2016. június 20. 21:58 | Link

Thomas Alexander Everett
késő este | az igazgató szobájában | x

Egy mély bólintással adom a tudtára, hogy valóban nincs okom panaszra az iskolaújság szerkesztőségében ténykedő diákokat illetően. Lelkesek, ügyesek, leleményesek. Már el is képzeli köztük a fiát. A fia. Ő az a képeken. Le sem tagadhatná az apját. Viszont érzem a férfin, hogy a fotókon mosolygó nő valószínűleg már nincs vele. Így vagy úgy, de nincsen. Ösztöneim azt súgják, sajnos a lehető legrosszabb módon nincs. Sejtelmemet persze nem adom tudtára, még csak meg sem neszelheti. Tekintetem, vonásaim ugyanolyan békések, mint eddig.
Így van, ahogy mondja. Az itteni kölykök jó része szülőhiányban szenved. Ahogy egyébként a világ rémesen sok gyermeke. Nem feltétlen a saját szüleik hiányában, hanem olyasvalakiében, akire felnézhetnek. Aki idősebb, aki mellett biztonságban érezhetik magukat. Meglehetősen bizarr, hogy ezt ilyen előszeretettel keresik az én személyemben, azonban mivel rendszerint meg is találják, nincs igazán mit tenni.
- Csak attól tartok néha, mások mit szólnak ehhez. - vallom meg egyenletes hangon, nemes egyszerűséggel, hogy miközben a kölykök felém közeledése koránt sem jelent számomra terhet, addig ennek a nagy közvetlenségnek és az ebből adódó helyzeteknek a megítélése annál inkább. Vajmi kevesen hiszik el, hogy a szándékaim tisztességesek és hogy én mindent csak hagytam, semmit sem erőltettem, nem csaltam senkit tőrbe. Járt már nem egy kiskorú a házamban, üldögélt a verandámon, vagy éppen járta velem az éjjeli környéket kettecskén. Az viszont aligha érdekel bárkit, hogy ezen gyermekek egyike sem számol be róla, hogy én bántottam volna, és az sem, hogy egy karcolás nélkül térnek haza tőlem. Mindenre van elmélet. Hiszen képes vagyok a tudatukba férkőzni, törölhettem a borzalmas emlékeiket, a sebeket pedig képes vagyok begyógyítani. Képes vagyok. Megtehetném. Megtehetném mindezt, nem esne nehezemre. Csak nincsen miért. Mert nem jutunk oda, hogy legyen. Nem akarok odajutni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. június 20. 21:59 | Link

Mr. Kensington



Elgondolkoztató a mondat, melyet kiejt a száján, valóban nem is tudok azonnal felelni rá. Megdöbbentő és bámulatos, hogy egy vámpír, a világ legveszélyesebb ragadozója nem amiatt aggódik, hogy mi lesz, ha rákap a gyerekvérre, mert rákaphatna bármikor, hiszen a vér, az vér, hanem azért aggódik, hogy mit szólnak a jelenlétéhez mások. Mint egy megszeppent felnőt ember első napjai a munka világában. Egyszerűen hihetetlen, hogy én ennek részese lehetek. Most már egészen biztos, hogy nem éltem hiába.
- Az a baj a másokkal, hogy eléggé ítéletesek. Én is sokat agyaltam olyamin, hogy mit szólnak majd hozzám, vagy ahhoz, hogy csak nagyon lassan és megfontoltan tudok magyarul beszélni, és persze hibázni is. Szomorú, hogy a társadalmunk előbb ítél el, mint törekszik a megítélésre.
Örök hiba, mely nem csak kifejezetten mágus vagy mugli tulajdonság. Mégis mi vagyunk a megértőbbek a két fél közül. Mi vagyunk azok, akik inkább elbújtak, hogy ne legyen galiba a létezésükből.
- Persze az ön helyzete kellemetlenebb. Viszont van egy merész ötletem.
Ez most csak így hirtelen jött, és ki kell mondanom, még ha a másik fél őrültnek is gondol emiatt. Kicsit előrébb csúszok ültömben, ujjaimat összefonom magam előtt.
- Mit szólna hozzá, ha néhanapján eljönne, közel a takarodóhoz, és ön lenne az, aki estimesét olvas a srácoknak? Így, ahogy fejlődnek, nem biztos, hogy kialakul az elítélő képességük. Ha jól tudom fent a kastélyban is vannak olyan gyermekek, akik úgymond valamely kórságtól szenvednek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1248
Összes hsz: 8059
Írta: 2016. június 20. 22:00 | Link

Thomas Alexander Everett
késő este | az igazgató szobájában | x

Félreértett. Bár ennyi erővel mindig mindenki félreért. Pedig igazából csak arról van szó, hogy nagyon más mércékkel mérünk és így eléggé mást jelent számunkra minden. Erős kifejezésnek tartom ugyanis azt, hogy aggódom. Valamint azt, hogy tartok tőle, azt sem igazán úgy mondtam, ahogy ő gondolja. Nem is tudom, mikor aggódtam ténylegesen bármiért utoljára. Nem szokásom ez, ahogy más erős érzelmek sem. De ez részletkérdés. Azért nyilván sejti, mennyire vannak álmatlan nappalaim emiatt. Inkább csak szófordulat volt. Ettől eltekintve viszont osztom a véleményét. Annyi kiegészítéssel, hogy...
- És ez sosem volt másként. - teszem hozzá egy nyugodt bólintással, mikor a társadalmunk gondjairól beszél, ami az előítéleteket illeti. Persze, ő nem jött olyan monológgal, hogy a mai romlott világ, vagy hogy bezzeg a régi szép időkben. Hiszen talán nem is gondolja így, de szerettem volna elejét venni, hogy netalántán ide kanyarodjunk. Hiszen olyankor mindig le kell törnöm az emberek nagy, jelenszidó hevületét azzal az egyszerű ténnyel, hogy én ott voltam, átéltem és semmivel sem volt jobb. Természetesen ezt általában nem közlöm, inkább csak mély hallgatással elérem, hogy maguk eszméljenek rá, kinek beszélnek ilyeneket a múltról.
Felvezet egy ötletet. Végigpillantok rajta, ahogy közelebb helyezkedik és belevág. Rezzenéstelen arccal hallgatom végig mindazt, ami az eszébe villant az imént taglaltak nyomán. Kisvártatva lesütöm a szemem, pislogok kicsit térdeimre, majd szusszanok egyet és ismét az igazgatóra tekintek.
- Ezt erős túlzásnak tartanám. - felelem kimérten, csöndesen.
- Semmiképpen nem akarnám, hogy akár a gyerekek, akár bárki más abban a hitben ringassa magát, hogy a fajtám ennyire szelíd és barátságos. - indoklom meg az elutasítást őszintén, egyszerűen és talán kissé komoran. Az teljesen belefér és rendben van, ha néha napján összehoz a sors egy-egy kiskölyökkel, aki örömmel tapasztalja, hogy nem merítem a fogaimat a nyakába, vagy esetleg még segítőkész is vagyok vele. Azonban bármilyen kedvesen viselkedem, mindig a tartom a távolságot, ami nem is esik nehezemre. Noha való igaz, egy gyermek nem érzi annyira ezt és inkább azzal foglalkozik, mennyire vonzza a lényem, azért én mégsem akarnák olajat önteni a tűzre. Márpedig az estimese felolvasás az lenne.
Tudom, pont azért jöttem ide, hogy megmutassam, tőlem nem kell halálosan félteni az előkészítősöket. Ez pedig, amit a vámpírokról mondtam, nem ezt erősíti. Meglehet, magam alatt vágom tehát a fát, azonban tartom annyira a velem szemben ülő férfit, hogy átlátja, én a fajtám egy önmegtartóztató példánya vagyok. Ám nem ez az általános. Ha ezt mégsem tudja összerakni magában, akkor így jártam. Inkább soroljon be engem is azok közé, akikkel óvatosnak kell lenni, minthogy egy csapat gyereket arra neveljünk, hogy vámpírokkal olvastassanak mesét maguknak, aztán pedig én legyek a bűnbak, amikor egytől-egyig a vérüktől megfosztva találják magukat egy sötét sikátorban. Jó, ha valamilyen módon nyitottságra és elfogadásra nevelik őket, azonban a felvetett ötletet nem támogatom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. augusztus 28. 23:22 | Link

Mr. Kensington
Köszönöm a játékot, a türelmet

- Igaza van. Én ragadtattam el magam. Csak tudja, öröm számomra, ha új, pozitív irányba indul el egy korábban negatív szemlélet. A nejem formált ilyenné.
A szeretett asszony miatt képes voltam alább adni. Korábban talán nagyképűnek is nyugodtan nevezhetett volna bárki. Persze helyén volt az eszem meg a szívem is, csak aztán az is közre játszott, hogy egy kis taknyos voltam még, ha korban nem is, hát fejben mindenképpen. Ő azonban férfit nevelt belőlem, finoman, észrevétlenül tűnt el a kettőnk közötti korkülönbség, és lettünk egyenjogúak. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lettem volna gyerekes, hiszen sokáig haragudtam azért is, amiért nem születik még egy gyermekünk, és nem, sokáig minimálisan sem gondoltam bele abba, hogy benne mi játszódik le. Persze utólag mindenki okosabb.
- Valóban ostobaság lenne elhinteni, csak örültem volna, ha önnek is könnyebb.
De persze, nem lenne könnyebb. Hiszen bár itt védve vannak, és amúgy is a gyerekek sokkal elfogadóbbak, ha valaki másabb – érthetetlen, hogy ez sokakból miért hal ki –, mégis, az iskolába mást tanulnak, és a világban mást tapasztalnak majd. Ez egy érdekes gondolat, mely miatt kissé kilépek a jelenből, egy olyan síkra, mely csak a fejemben létezik.
- Jaj bocsánat, elbambultam.
Néha egyetlen megállapítás rengeteg kérdést szül a fejemben, melyek elgondolkoztatnak. Ilyenkor muszáj foglalkoznom velük, ám legtöbbször a kérdés felmerülésekor is egyedül vagyok, így nem zavar meg a tény, hogy oda kell figyelnem egy másik emberre. Még szoknom kell, hogy már nem otthon vagyok, a fiam által csak „kriptának” hívott otthonunkba. Visszarántom magam a valóságba, mert vissza kell, és kérdezek. Ismét beszélgetünk, itt vagyok, teljes valómban. Figyelek rá, és ő is rám, egészen, amíg le nem zárja beszélgetésünket az a fránya hajnal. Jó társaságban repül az idő. Azt hiszem, ez halmozottan igaz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tóth Alexandra
INAKTÍV


töpszli
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 48
Írta: 2016. október 28. 23:08 | Link


Nemsokára jön egy kis szünet, hiszen jönnek az ünnepek, az előkészítő diákjai pedig egész héten, teljes mellbedobással a halloweeni előkészületekbe vetették magukat. Alexa azóta a közösség egyik jellegzetes alakja, amióta felvételt nyert ide. Egészen kicsi kora óta ide jár, ismer már itt szinte mindenkit. Tipikusan az a diák, aki sokat tesz az iskoláért a működését segíti. Na meg persze, kicsi kora óta mindig jelentkezik, mindenféle szakkörre, külön elfoglaltságra, versenyekre jár. Élsportoló, jó tanuló, kedves és bájos. Segédkezik a tanárainak, az összes elfoglaltságban részt vesz, így a halloweeni előkészületekben is. Negyedikes, végzős lévén a héten megtanultak gyertyákat reptetni, illetve tökfaragó varázslatokat is megpróbáltak elsajátítani, hogy az ügyesebb diákok már ilyen trükkökkel kápráztathassák el otthon a családot. Persze, nem mindenkinek sikerült elsajátítani, ő azonban egészen ügyes boszorkány-palántának tűnik, legalábbis eddig eredményei alapján.
Most is éppen, a délutáni, beöltözős parti előkészületeivel van elfoglalva, amíg lyukasórája van, és a többiek éppen okosodnak, ő addig nem a többiekkel lógatja a lábát. Hanem sokkal inkább, nagy dobozban viszi a csokicsótányokat, amik majd egy fontos feladat részei lesznek, már annak, aki elég bátor megenni a rovarokat. Hallja is, ahogy ütemesen a doboz falának kopognak, zizegnek, próbálnak repkedni, kijutni, ő viszont gyorsan viszi őket, mert fél, hogy valami történik a dobozzal. Na abból lenne csak az igazi katasztrófa! Hogy bíznának rá legközelebb fontos feladatot?
Éppen ezen gondolkozik, amikor nemes egyszerűséggel csúszik meg a tornacipője, a tantermek folyosóján. Valószínűleg némi kiöntött almalevet felejtett el valaki feltakarítani, Alexa pedig megcsúszik, elejti a dobozt. A papírdoboz az illesztésnél kicsit megszakad, a lyukon máris beáramlik a fény, a csokicsótányok pedig kiáramlanak belőle, legalább 15-20 darab, mielőtt a vöröske még ki nem egyenesítené a dobozt és el nem zárná a rést.
- Jaj, jaj - nyöszörgi, amikor megnézi, mi történ a folyosóval, nyel egy nagyot. - Ajaj, ajaj - folytatja a siránkozást, miközben egy kis cellux segítségével lezárja a lyukat, mielőtt még több kiszökne, aztán pedig kétségbeesetten kezdi rágni a körmeit, miközben azon gondolkozik, hogyan fogdossa őket össze. Eszébe jut, hogy nála van még az uzsis zacskója, úgyhogy jobb híján, azt veszi elő. Nem is törődik a lehorzsolt térdével, hanem már ugrik is fel, hogy a zacskóval próbálja őket elkapdosni, befogni, kétségbeesetten. Helyre kell hoznia, amit eltolt, mindenképpen!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 30. 21:08 | Link

Tóth Alexa
délelőtt az egyik folyosón

Nagy örömmel tapasztaltam, hogy mennyi mindent pakoltak már az első hetekben a bagolykövesek az adománygyűjtő ládába, amit a bejárati csarnokban helyeztünk el. Kitettem róla egy hirdetményt is a faliújságra, hogy mindenki tisztában legyen vele, kiket támogat azokkal a holmikkal, amiket beletesz.
- Szerintem tényleg elég lenne mondjuk hetente üríteni és szétválogatni az adományokat. Nem szükséges naponta. - tárgyalom meg a ládával kapcsolatos teendőket azzal a házimanóval, aki elkísért most engem ide az előkészítőbe, hogy elhozzuk az első szállítmányt. A hozott csomagban főleg könyvek és néhány játék van. Jó helye lesz itt.
- De ez nekünk nem fáradtság, igazgató úr. - feleli a kis lény vékony hangon, miközben lépdel mellettem, a dobozt cipelve. Semmi esetre sem hagyta, hogy lebegtető bűbájjal oldjam meg a szállítását.
- Tudom, hogy nem az, csak... - magyaráznám el felvetésemet, amikor egy puffanásra tompa leszünk figyelmesek. Amint sietős léptekkel befordulunk a folyosóra, már látjuk is, mi történt.
- Segítsünk! - szólítom fel erre a manót, hiszen tudom, ha nem kérem meg rá, tőle akár tűz is kitörhetne az orra előtt, akkor is csak a csomagot szorongatná, hiszen ez a dolga. Míg én másra nem utasítom. Leteszi tehát a dobozt és a szökevény csokicsótányok nyomába ered. Részemről a pálcámat hívom segítségül. Egész hatékonyan tudom így összeszedegetni őket. De túl sokat nem lehet egyszerre. Ami megvan, azzal már megyek is a lányhoz.
- Mennyi hiányzik még szerinted? - kérdezem, miközben átadom neki a kezemben lévő példányokat és már pásztázom is a folyosót a többi után kutatva. Elég fürgék ezek az édességek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. január 28. 23:12 | Link


Flóra|kinézet

Nyakamban a fodros ruhába és meleg kis kabátkába bújt, csinos, göndör hajú szőke kis angyal éppen szórakoztatónak találja, hogy eltakarja a szemem apró kis kezecskéivel. Meg is állok, fél kézzel tartva a lábát, így a másikkal máris ütemesen rugdosni kezdheti a vállam, és felnyúlok a jobbommal a pici kis praclijaiig.
- Jól van, tündérkém. Viktor orra fog esni, ha most nem hagyod szépen, hogy lássam, merre is megyünk. Ha meg én elesek, akkor koszos lesz a te szép ruhácskád is a végén, és azt ugye nem akarjuk? Azt ígértük anyunak, hogy ilyen szépen mész haza, mint ahogy elengedett otthonról - mondom neki, a fal mellé lépve, hogy a folyosón az éppen az udvarra igyekvő gyerekeknek ne legyek útban. Flóra el is engedi a szemem, úgy tűnik, elég meggyőző voltam, a következő pillanatban azonban máris a hajamat markolva kapaszkodik.
- Aucs... ez fáj - jajdulok fel kissé drámaiabban a kelleténél. Ám mégiscsak megkopaszt a végén, ha ilyen lelkesen kapaszkodik, és úgy meg hogy néznék ki? Szeretem a hajamat, éppen ilyen hosszúnak, mint amilyen. Voltam már kopasz is, nem hiányzik újra. Ismét megfogom a lábát, legalább nem rugdalózik tovább, inkább kacarászva kapaszkodik a tincseimbe, nem kímélve őket, majd egyszer csak mutogatni kezd lelkesen.
- Néni, néni - magyaráz, miközben én azt próbálom felfedezni, merre is találom a tanári szobát, vagy az óvónénik irodáját, vagy bármit, ahol érdeklődni lehet a felvételi körülményekről, iratkozásról, ilyesmiről, ez a kis sózsák ugyanis lassan éppen ideális korban lesz ahhoz, hogy a nap felében egy szakavatott óvónéni idegeit gyámbássza az anyja vagy az enyéim helyett, és vele egykorú pöttömökkel játsszon.
- Hol néni? - kérdezem felpillantva, mire előre mutat, én meg majdhogynem nekiütközöm a lánynak. Velem egyidős lehet legfeljebb, vagy nálam fiatalabb, és Flórának láthatóan rendkívül tetszik, abból ítélve, hogy elengedi a hajamat, valószínűleg éppen integet neki. - Oh, bocsánat. Üdv. A bölcsiről szeretnék érdeklődni, esetleg meg tudná mondani, kinek tehetem fel a kérdéseimet? - igyekszem máris legalább útbaigazítást kérni tőle.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2017. január 29. 02:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. január 28. 23:59 | Link


- külcsín -


Sóvárgó tekintettel bámultam az órát, miközben a csapatnyi óvodás, akik pillanatnyilag az én és másodmagam gondjaira voltak bízva szétszedni készültek a termet. Néha úgy éreztem, bár nem töltök itt olyan sok időt, hogy nekik nem felügyelőkre, hanem nevelőkre lenne szükségük, rendre és fegyelemre emellett. Aztán mindig eszmélek, hogy csak eltúlzom. Évekig engem kezeltek és nevelgettek így, elvesztem a fényben, pompában és a pénz világában, ahol közel a legfiatalabb én voltam. Sokszor fordul meg a fejemben, hogy ezt jól átgondoltam-e, de visszakozni biztosan nem fogok, egyszerűen bele kell még ebbe szokni. Kezdetnek mondjuk végre a látványos várakozáson túl cselekedhetek is. Heves fejrázás és mutatóujjam felmutatása mellett próbáltam az egyik kisfiút rendre inteni, aki csak nevetve rohant el mellettem a kezében egy műanyag ollóval. Arcom a kezembe temettem, amikoris végre meghallottam a jelzőhangot, szünet jön. Szerencsére, avagy sem, ez nem rám várt már, hiszen eddig tartott számomra a mai nap papíron. Lelkesedésemnek igencsak híján voltam már, amikor sikerült az aprócska székeket visszatennem a helyükre, eltakarítani a papírmaszatokat és a szemetet. Egy grimasz kíséretében engedtem ki a tüdőmben ragadt levegőt, majd megigazítva a ruhámat sarkon fordultam, hogy elhagyjam a helyet a holmimmal együtt.
Egy modell mindig modell marad. Bármennyire is érezhető ezen a helyen, hogy az ember addig maradhat tiszta, higgadt és szép, még ajtón kívül van, én igyekszem sorozatosan rácáfolni, természetesen sikeresen. Széles mosollyal az arcomon tűrök el egy tincset, miközben a blúzomon ragadt papírdarabot próbálom eltávolítani ügyesen. Fel sem nézek pár pillanatig, csak a „néni” jelzőre, és még éppen időben állok meg, hogy ne történjen ütközés. Komoly arccal bámulok a férfire és a kislányra pár pillanatig, majd visszaintegetek kicsit egykedvűen a leányzónak. Aztán egy pillanatra elakad a nyelvem a német köszöntésbe, de gyorsan sikerült ezt korrigálnom.
- Szép napot nektek is. Ami azt illeti, éppen szünet van, így nem nagyon ér rá senki nálam okosabb, de talán valamennyit én is segíthetek. Tegeződhetnénk?
Oldalra billentem egy kicsit a fejem, ajkaim mosolyra húzódnak, még se tűnjek már olyan komolynak. Tulajdonképpen kételkedem abban, amit kijelentettem, igen kevés személlyel találkoztam itt, aki okosabb lenne, de az előkészítő ügyeit illetően többnyire fedi a valóságot. Ám ez maradjon az én titkom. Belenyúltam a táskámba, hogy kihúzzam a legfrissebb prospektus egyikét, és át is nyújtottam, amiben beiratkozási és konzultációs időpontok, valamint egyéb alkalmak dátumai szerepelnek.
- Ebben benne vannak a legalapvetőbb infók. Szeretnétek esetleg benézni milyen is a csoportszoba, a játékok?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. január 29. 01:59 | Link



Flóra vígan elvan a vállamon, élvezi, hogy mindent belát, és még csak totyognia sem kell mellettem - ami valljuk be fárasztó is lenne, tekintve, hogy nekem nem erősségem a lassú séta -, kitartóan kapaszkodik a tincseimbe, és még a lányt is előbb veszi észre, akinek majdnem sikerül nekimennem hirtelen. Közel s távol ő az egyetlen, aki a maga "néni" státusával legalább útbaigazítással szolgálni tud, ahogy elnézem, hát meg is kérdezem gyorsan, hogy merre kaphatok választ a kérdéseimre.
- Persze, sőt. Ő Flóra, és lehet, hogy továbbra is nénizni fog, de makacsul tegez mindenkit, én meg Viktor vagyok. Örvendek - mutatkozom be máris széles vigyorral az arcomon. Segítőkész és kedves, ez már egy egész jó pont így indulásból az intézménynek. Még egy prospektust is elővarázsol a táskájából, szóval felkészült is az ilyen helyzetekre, mint ez is, amikor valaki jómagamhoz hasonlóan járatlan illető érdeklődik a lehetőségek iránt. Ez egészen tetszik eddig. Jegyezgetem is gondolatban az információkat. Talán Budanekeresdre már el sem megyünk, ha itt elég alaposan meggyőznek, hogy jó hely lesz ez az én kis tündérkémnek.
- Köszönöm - veszem át a prospektust, egyelőre csak gyorsan a zsebembe dugva, nem merem elengedni különösebben hosszú ideig a leányzó lábát, még megpróbál hintázni, vagy valami, és nem örülnék neki, ha lepottyanna a nyakamból.
- Persze - vágjuk rá aztán egyszerre a kérdésre, pöttömke ugyan sejtpítve, de annál aranyosabban, úgyhogy le is veszem végül, és kénytelen vagyok görnyedni, hogy a pici kezecskéjét fogni tudjam, ahogy elindul mellettem. Követjük a lányt, amerre vezet, majd elengedem Flóra kezét, hadd nézzen szét. Kezembe is nyomja öntudatosan a sapkáját, majd elindul felfedezni a helyet, én meg nekitámaszkodom az ajtófélfának, előhúzva zsebemből a prospektust végre, és gyorsan átfutom.
- Hát az iratkozásról már nincs kérdésem, mindenre itt a válasz, és eddig egészen tetszik, de... hm, mit mondanál, miért érdemes ide hozni egy gyereket? Sokan vannak? Milyenek a csoportok? - érdeklődöm a lány felé fordulva. - Mondjuk ahogy elnézem, Flórának is nagyon tetszik. Megnéztünk még egy ovit Pesten is, de varázslók a szülei, és jó eséllyel ő is, a mugli környezet talán nem a legelőnyösebb, Pestseholsén meg a színvonal hagy kívánnivalót maga után - fejtegetem hangosan az eddigi tapasztalatainkat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. január 30. 15:01 | Link


- külcsín -


Rövid időn belül sikerült túllépnem a tényen, hogy távozni készültem és még holmi mosoly is bujkált a szám szegletében, miközben érdeklődtem. Örömmel vettem, hogy a tegeződés nem lesz gond, hihetetlenül öregíti az embert, ha még a „néni” mellé kap pár magázó szót is. Rólam pedig sok dolog elmondható, de az, hogy ehhez korban lennék a legkevésbé. Flóra és Viktor – ismétlem meg magamban, hogy memorizálhassam a neveket, mióta itt dolgozom talán ez lett a legnagyobb feladat. Sok itt a gyerek, akiknek furcsábbnál is furcsább nevei vannak sokszor, a származásukról nem is beszélve. Nemzetközi a hely, az egyszer biztos.
- Hannah vagyok, én is örvendek. És semmi gond, a gyerekektől már igazán megszoktam.
Mondom felnevetve egy pillanatra, igazság szerint egyáltalán nincs így. Nehezen viseltem a helyzetet és a nyelvbe is bele-bele botlottam, de szerencsére annyi türelemmel engem és a munkatársaimat is megáldották, hogy ez ne okozzon nagyobb bajt. A gyerekek között amúgy is sok a nem magyar anyanyelvű, van olyan, akivel németül is remekül szót tudok érteni, élvezem is ezt.
Csak bólintok egy aprót, hogy igazán semmiség, mert ez is a helyzet. Nekem nem fáradtság ezeket átadni, vagy megmutatni. Igazság szerint azért volt nálam, mert kell az egyik gyakorlati beszámolóhoz, de most a legkevésbé sem zavar, majd hozok egy másikat. Körülnézek, és a felajánlásra azonnal arrébb is lépek, hogy mutassam merre megyünk, majd a bölcsisek szobájába vezetem őket, a kislányra közben többször is. Aranyosnak és lelkesnek tűnik nekem, annak ellenére is, hogy nem egyből gyerektömegeket, inkább egy üres és felfedezésre váró játékbarlangot talál. Általában azért nagy a zsibongás, most viszont viszonylag kiürültek a termek.
- A lehetőségek miatt, bár gondolom ezt a legtöbb intézmény elsüti, mint választ. Sok olyan felkészítőtanár foglalkozik már a nagyobb bölcsisekkel is, akik az iskolásokat oktatják. Nagy figyelmet kapnak, főleg most, mert elég sokan vagyunk segítők is akik gyakorlatot teljesítenek például.
Avatom be némi kulisszatitokba is, ahogy lassan válaszolgatni kezdek, azonban a figyelmem többnyire a kishölgyre irányul, akinek kinyitom a bezárt játékos szekrényt idő közben, mert mára már elpakoltunk, de oda se neki. - Egyébként kislétszámú csoport van, így mindenkire oda lehet figyelni, meg ők is könnyebben barátkoznak egymással. Nem tudom, Flóra hogy viseli a többi gyereket?
Mikor a mondatom befejezem, felegyenesedve a szekrénytől visszalépdelek a férfihez, hagyva, hogy a kislány maga kalandozzon, a legnagyobb baj úgy is csak az lehet, hogy elmerül a plüsstengerben. Mosolyogva hallgatom az okfejtés, bár igazság szerint fogalmam sincs a helyzetről a többi helyet illetően. A Shanes az egyetlen, amit az országban ismerek, bár megkockáztatom európai szinten se egészül ez ki kettő másiknál többel, nem a profilom, na.
- Érdemes lehet olyan környezetbe íratni akkor, ahol hasonló a helyzet, néha segíti is őket a hirtelen megmutatkozás feldolgozásában, ha hasonló gyerekek veszik őket körül. Mikor kezdene pontosan, a következő tanévvel?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. február 3. 17:00 | Link



- Szerencsére a kicsik azért még idővel kinövik. Még mindig jobb, mint amikor a huszonéves diákjaid akarnak makacsul magázni és professzor úrnak titulálnak - közlöm elvigyorodva, vállamat megvonva. Nekem épp a magázódás esik nehezemre, úgyhogy puszta illemből törekszem rá, ha éppen úgy adódik - most meg Flórának kell példát mutatni, ha már a gondjaimra bízták -, de jelen esetben is megkönnyebbülök a ténytől, hogy nincs rá szükség. Ismerek velem egykorút, aki kötné az ebet a karóhoz, de Hannah máris szimpatikus a közvetlenségével és segítőkészségével. Mondom én, pluszpont ennek a bölcsinek. A hatvanat közelítő, kissé morcos Éva néni feleennyire sem nyerte el a tetszésemet a pestseholsei intézményben, miközben azon jajdult fel alkalom adtán, hogy jaj, ezek a gyerekek milyen rendetlenek meg zajosak. Flórát leteszem közben a nyakamból, hagyva, hadd fedezze fel a helyet, mégiscsak neki kell tetszednie, én addig is megtámasztom az ajtófélfát, ki ne dőljön véletlenül, és felteszem a hirtelen eszembe jutó kérdéseket.
- Hm - gondolkodom el nagyon bölcsen egyetlen hangfoszlánnyal fejezve ki, hogy éppen alakulóban a véleményem. Szóval a lehetőségek miatt megéri, na és oda is figyelnek a gyerekekre. Megdörzsölöm az államat, mintha az bizony kulcsfontosságú mozdulat lenne, hogy jobban átlássam az egészet, pedig csak amolyan megszokás. Tekintemmel követem közben, merre totyog éppen a leányzó, el ne veszítsem szem elől, ha lehet, időnként viszont mégis vetek egy-egy pillantást a mellettem ácsorgó lányra is, figyelve a szavaira.
- Értem. Eddig egész jó, sőt ez tűnik a legjobb helynek számára. Nagyon kis barátkozós, közvetlen természet - válaszolom. A kiskirálylány közben mindent megnézeget, ami csak elébe kerül, ezt-azt végig is taperol - mázli, hogy a nyálazós, mindent megkóstolós korszakán már túlesett -, és a terem végéből még integet is kacarászva, felmutatva egy színes játékot. Azt hiszem, kijelenthető, hogy a terem elnyerte a tetszését.
- Valóban, és igen, az új tanévvel kezdene, már ha nem akadály, hogy egy hónappal a tanévkezdés után tölti be a hármat. Okos kislány, és kár lenne még egy évet várni, főleg, ha itt még jó társaság is lenne számára, és kitűnő oktatók. A húgom csak az előkészítőbe járt egy évet, még mielőtt bekerült volna az Eridonba, de nagyon jó véleménnyel van róla minden tekintetben - magyarázok, figyelve a közben már felénk trappoló leányzót. Le is guggolok, hogy felkapjam, amikor odaér.
- Na, tetszik itt? - kérdezem tőle, mire heves bólogatás a válasz "ühüm"-mel kiegészítve. - Miben is egyeztünk meg, Flóra? Azt mondjuk, hogy igen, ugye? - pislogok rá, megcsóválva a fejem, de nem is figyel rám, a kezében tartott plüsst nyújtja Hannah felé. - Tessét. Te leszel itt a Tatinta? - kérdezi bájos mosoly közepette, kíváncsi tekintettel mérve végig a lányt. - Te is mesélsz majd kijálylányokról, ugye? És jajzolhatunt is? És ude lehet majd sotat játszani? - kérdezi pöszén. Fél kézzel tartva igazítom hátra közben a haját, ami félig az arcába lóg.
- Azt hiszem, sokkal fontosabb kérdései vannak a kishölgynek, mint nekem - jegyzem meg széles vigyor kíséretében. Tudja ő, hogy mi érdekli igazán, és mik a legfontosabb szempontok az ovi megválasztásakor. Okos gyerek, mondom én, és tudja, mit akar.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. február 9. 17:22 | Link


- külcsín -


Egy percre gondolkodóba estem, mennyire volt jó ötlet belefolynom ebbe, de szerencsém, hogy igen könnyen feltalálom magam, még az ilyen helyzetekben is. A legnagyobb meggyőződéssel bólogattam a tegeződős meglátásaihoz, mintha legalábbis magam is ilyen problémával küzdenék, pedig szó sem volt róla. Világ életemben nagy emberek között mozogtam, jóval idősebbek vettek körül, de természetesnek vettük ezt a bensőséges viszonyt, a magázódás tényleg erős tiszteletkifejezésnél merült fel, na meg speciális esetekben, mint szülők és köreik. Mindig illemtudó voltam, így ehhez hozzászoktam, a kisgyerekektől is inkább csak furcsán vette ki ez magát, hiszen hirtelen jött minden. Én akartam ide letelepedni, kicsit elülni a fénytől és pompától, mégis nehéz volt ettől még.
- Illetve, bár kinek és mi előny, talán az is lehet jó, hogy lévén nem egy nyüzsgő, városi környezet ez, a gyerekeknek is könnyebb, ki lehet velük mozdulni bátran az intézményen túl is, van egy nagyobb játszótér ugye a faluban is, meg azért itt tényleg elég családiasan fogják ezt föl, ahogy láttam.
Igen, őszintén meg kell vallanom, hogy inkább észlelem mindezeket, nem vagyok valami régi és nagy szakértő ennek ellenére én se szereznék túl sok jó pontot, ha azzal kezdtem volna, nem tudok segíteni. Inkább áttértem a kislányra, hátha valami fontos felett elsiklanék információ hiányában. Aranyosnak és lelkesnek tűnt, ami elég jó, vannak nagyon nehezen megnyíló és közösségtől irtózó gyerekek, akikkel valóban nehéz is. Reménykedve figyeltem, ahogy felfedez, hogy az utóbbiakból semmit nem fedezek fel benne, még bátorító mosolyt is küldtem felé, mikor éppen ránk nézett.
- Nicht… ez nem lehet gond. Legjobb tudomásom szerint volt már példa ilyenre, és az első pár hétben annyira a beszokás és összeszokás van terítéken, hogy észre sem venni. - Pillanatra természetes reflexként csúszott ki a német tagadás, de aztán mintha mi sem történne folytatom, bár érzékelhető sajnos, hogy vannak ilyen botlásaim.
A tények általában megnyugtatóan hatnak a szülőkre, akik jönnek és érdeklődnek, leginkább ezért is mondom, meg mert így tűnik az egész logikusnak. Másfelől most is vannak kisebbek és nagyobbak a csoportban, biztosan Flóra is hamar beilleszkedne, nem tűnik nekem így ránézésre nagy gonddal járónak. Aztán a kérdésekre csak ajkaim görbülnek felfelé majd leguggolok a törpikéhez és elveszem a plüssöt csak pár pillanatra figyelve arra a hölgyike helyett.
- Néha én is jövök majd, de egy nagyon kedves lány vezeti a jövőre induló csoportot, vele lesztek többet - mondom végig lágy hangon, részletezve kicsit, mi is várható, bár sejtem, hogy a többi kérdés jóval nagyobb prioritást élvez. - Vannak ilyen mesék sokszor, bábozás is akad mellé. Rajzolni, festeni, hajtogatni… vannak közös játékok, de lehet csak a legjobb barátoddal vagy barátnőddel is, arra is van mindig idő, meg mindig jön új nap, nemigaz?
Végigsimítok az arcocskán, aztán a mellettünk lévő szekrényig lépek párat így törpejárásban, kihúzva pedig kiveszek pár színezőt. Majd visszafordulva odaadom neki. Ezek különlegesek, mozgolódnak már most is a papíron, de kiszínezve még szebbek. - Addig is, míg eljön a nagy nap, ezekkel is jól lehet szórakozni.
Felegyenesedtem, majd nevetve legyintettem Viktor megjegyzésére. Igazából tényleg ő fog ide járni, kinek lehetnének fontosabb kérdései? Idő közben két kislány integetve futott be „Csókolom” és „Szia Hannah néni” kíséretében, majd Flórának is mosolyogva köszöntek. Ők most lesznek másodévesek a bölcsiben, de nem látszik meg ez a különbség.
- Réka és Janka is nagyon szeretnek rajzolni, szerintem ezért is jöttek be előbb a szünetről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. február 11. 00:23 | Link



- Itt valóban kellemes a hangulat, nyugodt, családias környezet, kis csoport, nekem tetszik. Flóra amúgy pesti gyerek, szokva van a nyüzsgéshez, bejárni viszont már Budanekeresdről fog, vagy az is meglehet, hogy innen, hamarosan kiderül, amennyiben az anyját is sikerül meggyőzni arról, hogy ez a legjobb intézmény közel s távol a lányának - válaszolom, miközben a tekintetemmel a leányzót követem. Ahogy egy hosszú percre elhallgatok, még az elméjébe is bekukkantok egy pillanat erejéig, védelem híján meglehetősen könnyedén mérve fel, hogy bizony neki nagyon is tetszik már a hely is önmagában, és ismerve őt, kisemberekkel tele csak még jobban fog.
- Az nagyszerű - jelentem ki mosolyogva, amint visszafordulok Hannah felé, hogy arról beszéljünk, gond-e, ha Flóra még nem tölti be a hármat, és úgy kezd. Találkoztam már óvónénvel, aki nagyon is akadékoskodott e tekintetben, de nagy megkönnyebbülésemre ez esetben csak megnyugtató szavakat kapok válaszul, miszerint jó eséllyel fel sem fog tűnni senkinek ez az apróság. Mégiscsak egy hónapról van szó, nem egy évről. Prücsök közben visszatér, és máris ajándékozós kedvében van, még ha a berendezés egy darabját is hozta ehhez éppen, egy plüssállatot. Lelkesen kérdez is, miközben átnyújtja, hogy csak mosolyogni bírok rá. Bizony feltesz ő mindent kérdést, ami csak fontos lehet a jövőt illetően. Mondtam én, hogy okos gyerek, tiszta anyja lánya.
- Deje te is - adja ki a parancsot máris, amint elhangzik a válasz, arcán olyan aranyos és őszinte, széles mosollyal, hogy nem lehet rá haragudni, még ha követelőzésnek is érezné netán szavait az ember. Ha egyszer szimpatikus neki valaki, hát szimpatikus és kész. Büszkén simogatom meg a gubancos tincseit, ilyen keresztlányom is csak nekem van, ebben biztos vagyok.
- Egyet ajszom és attor majd jöhetet ide. Ugye Vittor? Hányat tell ajudni addig? - tesz fel egy olyan kérdést, hogy csak tanácstalanul vakargatom az állam válasz helyett egy pillanatig, aztán szerencsére megment a beérkező két kislány a kínos felsüléstől, hiszen nem tudok neki számot mondani. Kap egy puszt a hajába, és leteszem, hadd menjen, most már a többiekkel fedezni fel a világot. Ismerkedjen. Pillanatokon belül színeznek is már egy asztalnál, és a virágokról beszélgetnek kacarászva, meg arról, hogy ki milyen színű szirmokat fest.
- Már most maradna, ha lehetne - jegyzem meg röpke fürkészést követően, már ami a leányzó elméjét illeti, mégiscsak egyszerűbb ez, mint félbeszakítani a tevékenységet, amibe annyira belemerültek. - Tulajdonképpen... van bármi akadálya? - kérdezem. Szívesen maradok is, megvárom, amíg kiismerkedi magát, úgysincs ma órám, és bölcsi-terepszemlére szántuk napot. Akár még mesét is olvasok, ha kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2017. február 18. 18:05 | Link


- külcsín -


Hagytam, hogy az általam adott információkkal meggyőzze magát, vagy legalábbis dűlőre jusson, a szösszenet végére pedig elmosolyodtam. Hát igen, az édesanyák befolyása, az mindent felül tud írni, elég egy apróság, és hirtelen változik a sorrend, mit is tart jobbnak a gyermeke számára. Ismertem azt, mikor egy anya a maga szerint legjobbat döntve rángatja bele a lányát az életbe, iskolapéldája voltam ennek, viszont úgy gondoltam se ő, se más nem hozhat feltétlenül rossz döntést. Csak kinek jobb, kinek rosszabb út vezet onnan tovább. Én a magamrészéről megadtam a kellő segítséget, de nem voltam hívatott senki helyett dönteni, ezért is láttam jobbnak a kislányt figyelni, ahogy felfedezi a helyet kicsit. A kérdései pedig nagyon kedvesek és aranyosak voltak. Hamar el lehet nálam érni, hogy megkedveljek valakit, ez ennek a tündérkének is gyorsan ment.
- Még lehet, hogy aludni kell pár nagyobbat és kisebbet, de gyorsan el fog ám jönni. Viszont… - elgondolkodva egyenesedtem fel mondandóm közben, nem csak az érkező kislányok miatt. Rájuk mosolyogtam, miközben valami olyat próbáltam kipréselni magamból magyarul, ami hirtelen nem jött a számra. Problémás, ha ritkán folytatott idáig hasonló beszélgetést az ember. – Esetleg érdemes lenne személyesen, vagy levélben felkeresni az igazgatót, mindig igyekszik segíteni és jó megoldást találni, előfordulhat, hogy eseti jelleggel addig is beugorhatna néha Flóra.
Ezt már Viktornak mondom, míg magunk között maradtunk, mint egy javaslat. Ha tényleg ennyire szeretné a kislány, én megpróbálnám. Ráadásul így az intézmény is kiismerhetőbb lehet még előbb akár. Kész ötlettárnak érzem magam ettől hirtelen. Persze tekintetem csak ideiglenesen képes nem a kislányokon ragadni, a felelősségérzetem magasabb a csevegési kényszernél, érthető okokból. Az órámra néztem, aztán a falon lévő beosztásra, ki is érkezik hamarosan utánam felügyelni.
- Én nem látom akadályát, de úgy fél óra múlva váltás lesz, pont a jövő évi nevelő lesz egyébként, nekem ugyanis vissza kell mennem Pécsre, mert még van egy esti előadásom.
Míg elmondom a lehetőségeket teljes testemmel a leányzók felé fordulok, akikhez elkezdenek lassan a többiek is beszállingózni az udvarról. Közben a normál méretű oldalt lévő székekre mutatok, hogy Viktor nyugodtan üljön le, mert ahogy elnézem nem egy-két percet kell majd várnia.
- Egyébként, ha nem vagyok indiszkrét, csak felmerült ez a hely, vagy itteni vagy és ismerted már?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. február 23. 10:59 | Link



Úgy érzem, Kingát sem fog kelleni hosszasan győzködni arról, hogy a budanekeresdi előkészítő lesz a legjobb a lányának. Elég csak Flórára nézni, milyen lelkesen masírozik körbe és érdeklődik máris az iránt, hogy mennyit is kell aludni, vagy éppen ki lesz az óvónéni, mit fognak majd együtt csinálni. Eddig is kíváncsi volt mindenhol, de ez az első hely, hogy maradni is szeretne, meg látni, hogy a gyerekekkel is jól elvan.
Az egy megfontolandó ötlet. Köszönöm - közlöm egy félmosoly kíséretében, elgondolkodva bólogatva a felvetésére, hogy felkereshetnem az igazgatót. Nem is tudom, miért nem gondoltam erre, hiszen még ismerem is. Bizonyára csak azért nem gondolok rá elsősorban az intézmény igazgatójaként, mert a fia a diákom, még ha nem is az a fajta, szerencsére, aki miatt aztán folyton zargathatom levélben vagy személyesen az apját, mert már megint bajt csinált. Most viszont éppen ideje lesz akkor felkeresnem Flóra ügyében, lássuk, mit mond majd, jöhet-e pöttömke előbb is, mint ahogy hivatalosan ideje lenne. Hannah nagyon is segítőkész, és ami azt illeti, tetszik, amilyen szívélyesen ajánlja az intézetet, igyekezve felsorakoztatni minden részletet, ami érvnek számíthat az előkészítő mellett, és mégsem támad az az érzésem, hogy csak meggyőzni akarna mindenáron, mert Flóra egy újabb fő egy statisztikában. Elnézem a kis szöszit, milyen élvezettel csacsog meg színez közben, azt osztva, hogy melyik virág miért milyen színű és pontosan micsoda is. Arra majd én is kíváncsi leszek, mi is az a libanyom például, ha jól hallom, amit mond éppen, és el nem felejtem, de azért a beszélgetésükbe nem szólnék bele.
Á, értem. Nos amennyiben nem teszi ki a szűrünket, nekem nem gond. Akár mesét is olvasok szívesen, abban már nagy gyakorlatom van - ajánlom fel, hogy mégse csak a helyet foglaljam, ha már Flórácskámon látszik, hogy maradna még, nekem meg nincs szívem visszacipelni a toronyba, hogy nézze, ahogy éppen szorgalmikat javítok. A többiek is elkezdenek szép éassan beszállingózni, én meg helyet foglalok az egyik széken, hogy ne legyek éppen az útban a kis pöttömöknek.
Szegedi vagyok, de itt voltam aurortanonc a Bagolykőben, aztán maradtam tanítani, szóval mondhatjuk, hogy ismerem már a helyet, lassan már öt éve vagyok így vagy úgy a környéken, de azért felmértük a teljes kínálatot, még ha sejtettem is, hogy ez a legjobb. Nem akartam túl elfogult lenni Bogolyfalvával - válaszolok a kérdésére, fél szemmel a lányokat figyelve közben. – Neked hogy sikerült ide kerülni, ha megkérdezhetem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 5. 19:42 | Link

Everett bácsi *-*

Hiányzott az előkészítő, és ha már úgy adta szabadideje, nem volt rest lesétálni a faluba, hogy benézhessen a régi iskolájába. Nehéz az elszakadás, eleve az előkészítős első napján is bőgve ment be, az anyja alig bírta levakarni a lábáról, szó szerint.
Aztán hamar megszokta, és most megint változás jött, és Bagolyköves lett. Furcsa volt, de nem lehetetlen, mindig is imádta az új dolgokat, rendelkeztek egyfajta varázzsal, amit fel kellett fedezni, és pont ez éltette. Csak elsőre ijesztőek.
Gyorsan múlt az idő, Ramóna is szép méretesre fejlődött, de még közel sem állt meg ebben a folyamatban, tizennyolc éves koráig bőven ráért magasodni.
- Szép napot, Everett bácsi! – köszönt a régi igazgatójának, sugárzó mosollyal, mint mindig, amint belépett az irodájába. Jól esett az ismerős légkör, a maga elragadó, gyermeki hangulatával, szerette az épületet.
Ja, néha őt is elragadta a nosztalgikus hangulat, hiányoztak a szép előkészítős emlékek, mint pl. amikor a barátnőivel a homokozóban alkották a szebbnél szebb várakat a játszótéren, vagy amikor az udvaron fogócskáztak, de aztán később az órákat is nagyon szerette, kivéve az éneket, abból mindig épphogy átment kegyelemből, pocsék az énekhangja. A tesi és a rajz már más tészta, azokért odáig, meg vissza volt, ahhoz képest, hogy egyébként az alvás az egyik hobbija, amit úgy űzött, mint olimpiai bajnokok a saját sportágukat.
Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. június 7. 22:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2017. június 10. 16:00 | Link

Rami

Telnek, múlnak a napok, közeledik az év vége. Nem olyan nagyon gyorsan, még van pár hét, de azért nem árt már most elkezdeni a rákészülést. Sok kisdiákot kell hamarosan elbúcsúztatni. Rájuk persze még vár jó pár teszt, rám meg az, hogy mindenki kis diákról véleményt alkossak. Megvallom őszintén már pár napja pakolgatom ezeket a papírokat jobbra meg balra, mert tudom, hogy ráérek, de ugyanakkor nem szeretném az utolsó pillanatra hagyni őket, egyszer már jártam így, és bár akkor is meg tudtam írni, mégis rosszul éreztem magam miatta, összecsapottnak véltem. Magam elé húzok egy random lapot a kupacból, Maróti Fanniét. Édes kislány, kissé visszahúzódó lett azóta, hogy a nagyapja elhunyt, kicsit talán szomorúbb is, mostanság viszont úgy néz ki, hogy ismét kezd a barátaival nagyon jó viszonyt kialakítani. papírt és tollat ragadok, ez lesz a piszkozati papírom, nem akarok egyből az értékelőre írni, mert tudom, hogy az nem lenne olyan szép és összefüggő, mint azt kívánnám. Első lépésként csak néhány szót írok le, melyek Fannihoz tartoznak, ezekből fogom majd megalkotni az egészet. Nem akarok sablont beleírni.
- Óóó Rami!
Mindig szeretem, ha visszatérnek a kisdiákjaim. Laura és Lili rendszeresen megfordulnak itt, így örülök, ha újabb és újabb arcok jönnek. Sonja ma szabadnapos, így egyenes út vezet az irodámba. Felpattanva, széles mosollyal sietek a lány elé, hogy két puszival köszöntsem.
- Gyere beljebb, foglalj helyet. A titkárnőm nincs ma bent, de kérsz valamit inni esetleg? Tudom, hogy hol tartja a kulcsokat.
Semmi alkohol persze, de a cukros italok is szépen elvannak pakolva, mondjuk én inkább a rostos híve vagyok, de tartunk mindent, egy kis irattárszerű helyen, ahol a hűtőbűbájjal kezelt szekrény pont alkalmas italok és ételek tárolására is.
- Mesélj, milyen az iskola? Hogy érzed magad ott fent?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 11. 13:30 | Link

Everett bácsi *-*

Felcsillantak a lassan kamaszkorba lépett gyermek szemei. Az igazgatót mindig is kedvelte, bár különösebb baja egyik tanárával sem volt. Bírták kezelni a kissé nyughatatlan, hiperaktív természetét.
Az igibcsi puszis köszöntője szívét melengette, hiányolta is az előkészítőt, kicsit talán korainak is érezte, hogy ilyen gyorsan elengedték, még nem volt egészen tizennégy, amikor már megkapta a belépőt a Bagolykőbe.
 - Ó, köszönöm, Everett bácsi, de már ettem a kastélyban, mielőtt eljöttem, és ittam is. Finomakat főznek a manók – jó volt valakivel beszélgetni arról, mennyi változás is érte az elmúlt időszakban, március óta.
- Furcsa. Nagy. Minden sokkal nagyobb. Eridonos lettem, és képzeld, Várkonyi bácsi a kedvenc tanárom. Tudom, nem lenne szabad kedvencezni, de az ő órái a legjobbak – eredt meg a csöpp szöszke nyelve Thomas bátorítására. – A legjobb, amikor legálisan fenn maradhatunk sokáig, csillagokat nézni, bár az nagyon ritka, de mindig nagyon várom. És milyenek az új kicsik? Én annyira szeretnék egy kistestvért, de anyáék mindig azt mondják, hogy majd megfontolják. Ez nem igazságos, a majd meg a holnap sosem létezik.
Ritkán szokott elmélkedni az élet dolgairól de ezt az egyet hamar megtanulta. Igaz, az idővel gazdálkodni azóta sem tanult meg, rendszeres későnek bizonyult, és az alvás is kiemelt hobbijai között szerepelt, különösen mágiatörténeten. Azt nem szerette. - A mágiatörténet szörnyen unalmas. Önnek melyik tárgy volt a kedvence régen?
Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2017. június 26. 16:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 802
Írta: 2017. június 11. 20:59 | Link



Az udvar után itt folytatódik

Csendben tűröm a megállapítását. Valóban fogytam. Amikor pedig egy karbantartott izomzat kezd hanyatlásnak, az elég csúnya látvány. Most fogyásnak tudják be, később meg elfolyásnak, elernyedésnek fogják. Megesik az ilyesmi.
- Utálom a kávét.
Állapítom meg a nyilvánvalót, amit a családom nem nagyon tud megemészteni, valószínűleg ezért teszik le elém rendre a csészét. Vagy, hogy kínozzanak, mert pontosan tudják, hogy mielőtt elmentem, ittam. Engedem, hogy belém karoljon, nem nagyon van erőm alapjáraton sem ellenkezni, de nem is tenném. Szeretem őt, és bánom, amit mondtam, de ott és akkor jogosnak éreztem, hogy a dühömet kiadjam. Nem volt képes meghallgatni, nem mondhattam el. Haza akartam jönni, velük akartam lenni, átölelni őket, és egy pillanatig nem gondolni arra, hogy miért tehetem meg azt, hogy velük vagyok, hogy nem állhattam volna ott.
- Nem nagyon van mire.
Nem tartom magam jó embernek, vagy életre érdemes embernek. Tényleg elvesztettem magam, volt egy pont, amikor mindennél jobban vágytam arra, hogy ott legyenek mellettem, hogy annak ellenére, hogy elküldöm őket, velem maradjanak. Ennek ellenére egyedül vagyok, egyedül érzem magam. Nem érzem azt, hogy méltó lennék arra, hogy bárki időt töltsön velem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Alexandra Anna
INAKTÍV


Az ördög másik arca
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 791
Írta: 2017. június 11. 21:01 | Link

Apa

- Tudom - biccentek, meglepően lágyan mondva ki ezt az egy szót. De tényleg, vajmi kevés dolog van, amivel újat tudna mondani, vagy mutatni. Vagy azért, mert látom tőle, vagy azért mert bennem van, és már mindenki megbizonyosodhatott róla, hogy a többséget tőle örököltem. Sokszor gondolkodok el azon, hogy mennyivel lenne jobb, ha Levente kapta volna ezeket, én meg szimplán olyan szeretetre méltó lennék, mint anyu, de az élet nem ezeket a lapokat osztotta.
- Azért még mindig te vagy Sárközi Dorián - rázom meg a fejem hevesen, mert ebben nem értek vele egyet.
- akin nem tudnak akkora sebet ejteni, amekkora már nem forrna össze - teszem mindezt hozzá, mert tudja ő is, hogy ez így van, hogy ezek a jelzők egyáltalán nem alaptalanok.
- csak most olyanok vannak, amik lassabban forrnak, nagy ügy - az előkészítő rám nyomja a bélyegét, olyan kedvesen nézek rá, és ejtem ki szavakat, mint a kicsiknek, mikor elesnek. Még egy puszit is adok az arcára, mielőtt benyitnék a tanáriba, aztán kihúzok neki egy széket, pillanatok múlva meg már elé is teszem a forró italt.
- szeretem, hogy ezt megörököltem tőled… hogy nem állok le sebet nyalogatni - ülök fel az asztalra, miután Thomaséra raktam a borítékot. Bár meg sem fogalmazódik bennem, hogy bárki felnyitná, lévén rajta van a neve, azért egy bűbájt mégis teszek rá, mert ide bármikor bekontárkodhat pár rakoncátlan, vicces kedvű kölyök.
- Akarsz róla beszélni? - most meg mintha anyámat hallanám, de csendesen teszem fel a kérdést, ki tudja, hány év óta most először. Vagy… kérdeztem én ilyet egyáltalán?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Vallj színt! rivallják.
- Szivárvány... suttogom.


Narnia hercegnője: #amerész | Ervin tartozéka

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda