A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=769623#post769623][b]Machay Ábel Alexander - 2019.08.29. 19:49[/b][/url]

Hát jó. Túlzás lenne azt mondani, hogy néma beletörődéssel álltam be az üst mögé, mert a ténytől, hogy már megint Weiler hülyesége miatt szopok már másodjára ezzel az idegbeteggel, határozottan olyan eseménynek számít, amiből próbálom úgy kimagyarázni magam, ahogy csak tudom - ellenben, senkit nem érdekelt igazán, hogy én tulajdonképpen elvégeztem a büntetőmunkát. Enyhe rezignáltsággal kezdem ugyanazokkal a mozdulatokkal, amiket már a bájital első főzésénél is elvégeztem, abban az elképzelésben, hogy akkor majd gy nem is lesz semmi féle összetűzés közöttünk. Hüvelykujjam végighúzom a kés élén, csak, hogy leellenőrizzem, nincs-e szüksége élezésre, majd magam elé húzva a gyökeret és aprító deszkát állok neki annak hasábra vágásának. Összességében, látszólag elég csendben dolgozom, nem is fortyogok magamban, mert úgy sem érnék el vele semmit, de ha bárki - Dante - is elhitte, hogy ez végig így fog működni, akkor… Van egy rossz hírem. Úgy tűnik ez a legalkalmasabb alkalom a dologra, nem verhet el, nem fordíthat hátat, és ha tetszik neki, ha nem, előbb vagy utóbb kénytelen lesz válaszolni a feltett a kérdésre. A vágóeszköz hegye felfelé fordul kezemben, miközben tenyerem élével, mindkét kezem letámasztom az asztal szélén, s felé fordítom fejem. Szándékosan nem kezdem azzal, hogy “figyelj csak”, mert akkor lenne esélye közbe vágni és lekussolni - amit, ugyan nem fogadnék meg, de alapvetően azért sem rajongok, ha valaki félbe szakít.
- Emlékszel arra, amit a szekrénynél mondtam?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=769630#post769630][b]Machay Ábel Alexander - 2019.08.29. 20:00[/b][/url]

Nekem alapvetően nem sok problémám van azzal, hogy megtörtént - nem látok bele a kelleténél többet, ha talán, esetleg, történt volna valami más  is, akkor elkezdenék aggódni amiatt, hogy egy bizonyos szint alá süllyedtem, és minden előzetesség vagy következetesség nélkül, a legyet is röptében, de… Nem történt semmi. Ezért sem erről szeretnék beszélni, mert, ha igazán őszinte akarok lenni, nem ez az, ami különösebben érdekel. Sokkal inkább az azt megelőző pillanat, hogy volt-e bármiféle összekötő elem, hogy valóban azért tette-e, mert beszéltem hozzá. És ha így történt, a legfontosabb kérdés még mindig az orrunk előtt lebeg: miért értette meg?
Arcomon egy futó pillanatig félreérthetetlenül tükröződik a meglepettség, szemöldökeim összefutnak, tekintetemből kiolvasható a válasza keltette zavarodottság, de amilyen gyorsan jön, olyan iramban távozik is. Hogy….mi van vele? Nem is tudom, nagyon sok? Hé Dante, épp párszaszóul beszéltem hozzád, mondd csak, nem tűnt fel véletlenül? Kurtán megrázom fejem, mélyen beszívom a levegőt, az aprítódeszkát, annak tartalmával elé tolom, mint pótcselekvés, majd letéve a kést fordulok felé.
- És nem tűnt fel semmi… szokatlan?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=769633#post769633][b]Machay Ábel Alexander - 2019.08.29. 20:04[/b][/url]

Szemöldököm szemernyit megemelkedik, ahogy végre rám néz. Kifejezetten érdekel, mert a Minisztérium hivatalos, bárki által elérhető listáján nem szerepelt - ez pedig további kérdéseket vet fel. Ha párszaszájú, miért titkolják? Kétlem, hogy köze lenne sötét varázslókhoz, ne adj isten, menekült halálfalókhoz, hiszen akkor nem lézengene ilyen nyugodtan Magyarország legnépszerűbb mágusiskolája közepén - ettől még a lehetőségek száma végtelen. Ha meg eleve nem birtokolja a képességet, a képzeletbeli kérdőjel még nagyobb. Dante nem tűnik úgy semmilyen kígyónak, rögtön számos biológiai buktatóba ütközik a dolog, kezdve azzal, hogy ember. Ha nem értette volna, akkor már egészen biztosan szóba hozta volna, ha az egyértelmű, váratlanság okozta zavarok nem is ütköztek ki az arcán. Nagyon problémás helyzet ez.
- Aha. Jó. - Bólintok, hogy megértettem, és, bár nehezemre esik elfogadni, hogy kvázi egy hatvanas, öntött vas harapófogóval kell kiszednem belőle mindent, különösebben nincs miért panaszkodnom. Egy bármilyen mértékű kommunikációra abszolút képtelen, minden élettől mentes könyvnél minden esetre határozottan jobb társaság. Jobbomba veszem az üveget, közelebb emelem orromhoz - a bájitaltan biztonsági szabályozásain belül -, már csak megszokásból beleszagolok, aztán elfintorodva nyújtom az üst felé, majd öntöm bele.
- Szóval azt mondod teljesen átlagosnak érezted. Olyannak, mint most is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=769637#post769637][b]Machay Ábel Alexander - 2019.08.29. 20:06[/b][/url]

Apró, futó szusszanás hagyja el tüdőm. Nem érdekel a helyzet, valószínűleg, ha nem csinál olyan érthetetlen dolgot, ami felveti a fejemben a párszaszó értelmezését - és ezzel elvonja olyan fontos dolgokról a figyelmem, mint mondjuk, a szobámban megfejtésre váró könyv -, akkor nem is kezdem el feszegetni. Persze nem okolhatom ezért őt, elvégre, gondolom, nincs honnan tudnia, hogy ennyire rögzötten rá vagyok állva a specifikus témánál maradásra. Ja, biztos tök rossz lehet, hogy úgy érezte meg kell csókolnia egy fiút, ha ennyire tartózkodott eddig a beszélgetéstől, valószínűleg nem csinálta túl sokszor, de alapvetően ez egy olyan dolog, amihez nekem nem sok közöm van az ő lelkében.
- Oké - összeszorítom ajkaim egy kicsit, kezdem úgy érezni magam mint egy bemutatandó esettanulmányban - én vagyok az ügyvéd, ő meg épp most esküdött fel a tanúk padján. Azt nem kérdezhetem meg tőle, hogy tisztán értette-e a szavaim. Nem egy államtitok a képességem, ettől függetlenül nem szeretném, ha bármilyen formába is elterjedne az iskolában. Valószínűleg teljes társadalmi kirekesztéssel járna, ha meg valaki rám szállna - mint minden iskolai selejtre -, rövid idő alatt agresszív reakcióim lennének, esélyesen kicsapnának. Annak senki nem örülne.
- Úgy érzed, hogy amit csináltál, annak a hatására tetted, amit mondtam? - Az sem kizárt, hogy a párszaszó teljesen másképp működik egy ember agyában. Lehet, hogy, bár a tudata nem fogta fel, a tudat alattira hatott. - Értetted a szavakat?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=769640#post769640][b]Machay Ábel Alexander - 2019.08.29. 20:12[/b][/url]

Szóval értette.
- Hát ez érdekes - elgondolkodva, magam elé mormolva fordulok vissza az asztalhoz, a könyvre figyelve igyekszem kikeresni, hol hagytuk abba a lépések folyamatát. A legtöbb esetben szükségem van valami pótcselekvésre, most is. Az asztal lapját nyilván nem kezdhetem el kivájkálni a késemmel. Gombóc nő a torkomban, az izgalom is elönt, olyan dolog ez, amivel eddig még nem találkoztam, kész rejtély, és én nagyon szeretem a rejtélyeket. Alsó ajkamra harapok, egy ideig tényleg úgy nézhetek ki, mint aki képes egyetlen dologra figyelni - egy nagyon, nagyon rövid ideig. Hirtelen fordulok vissza a fiú felé.
- És milyen érzés volt? Mintha valami hatása alá kerültél volna? Utána elkülönböztetted a saját akaratodtól, vagy…? - nem, nem hiszem, hogy a vélamágia lett volna, hiszen egy félvélához képest kifejezetten átlagon aluli, sőt, gyenge, így a hatása is megkérdőjelezhető - főleg az ő akkori állapotában. Minden esetre meglehetősen egyedi az esetem, egy vélának és egy vélaivadéknak nehezen születik ennyire emberi utódja, így a szakirodalom sem taglalja túl tágan a témát, bár tisztában vagyok a határaimmal, biztos vannak... kivételes esetek. Jobb mindenre részletesen kitérni. - Most is érzed? - tekintetem az arcán ragad, ahogy csípőm az asztal szélének támasztom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=769644#post769644][b]Machay Ábel Alexander - 2019.08.29. 20:17[/b][/url]

- Befolyásolómágiát - megemelkedik jobb szemöldököm, állam kicsit hátra is csúszik a csodálkozástól, amiért ilyet feltételez. - Nem, annak nem lett volna értelme. - Megrázom fejem, elolvasok egy fél sort, mielőtt visszafordulnék felé. - Meg igazából nincs is rá szükségem - akár pökkhendinek is hathatnának a szavak azok tartalmának alapján, mégsincs bennük fennhéjazó él, ahogy azt is erőltetetten kéne belemagyarázni, hogy szándékosan akarom emlékeztetni valamire.
Most nem.
Van ugyanakkor logika a feltételezésében. Az egész rohadt ország tudja hogy a családom megszállottan ráállt a vélavér kitisztítására - én mégsem lettem valami mintapéldány, szóval van értelme, csak… Valahol marha elkeseredett lépés is lenne tőlem. Valahol marhára meg is sértődnék ezen, vehetném akár övön aluli ütésnek is a szertárban történtek miatt, viszont ehhez túlzottan érdekel a párszaszós történet.
Tekintetem végig az arcán ragad, ahogy végigmér, kíváncsian, dőlök leheletnyit előre csípőből, nem mászok az aurájába, és részemről véletlenül sem tolakodó a gesztus - ki tudja, Dante túlérzékeny szervei hogyan fogják ezt felfogni.
- De én ezt - már, hogy ilyen magától értetődően kezeli, hogy nem csak hallgatott, de értette is azt, amit alapvetően, emberi formában, csak egy másik képességbirtokos lenne képes dekódolni -.... nem tudom csak úgy elfelejteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=769653#post769653][b]Machay Ábel Alexander - 2019.08.29. 20:25[/b][/url]

Jó. Fogaim egymásnak feszülnek egy pillanatra, állkapcsom mentén észrevehetően kiugrik egy rágóizom a mozdulatra. Tekintetem először lesütöm, ujjaim keményen nyomódnak a falapnak, némán szusszanok egyet, végül elhúzva szám lazul el tartásom.
-Oké, jó, de erről nem szeretném, ha beszélnél bárkinek is - mint mondtam, nem egy hétpecsétes titok, ettől függetlenül tényleg nem örülnék, ha bárhogy is elterjedne rólam. Persze nem azt feltételezem, hogy mint valami pletykás kislány, azonnal rohanna a barátnőihez elújságolni, de igazából nem ismerem őt, hát jobb az ilyet megelőzni. Ez amolyan kölcsönös megállapodás lenne - ő befogja a száját, cserébe az enyém sem fog eljárni másról. Win-win.
Szemem sarkából lesek ki oldalra, karjaim összefonom magam előtt, majd egy diszkrét oldalra lépéssel csúszok hozzá közelebb.
- Párszaszájú vagy? - állam kissé leszegem, fejem finoman oldalra billen, ahogy tekintetét keresem. Hát jó, akkor hagyjuk el a felesleges köröket, ezzel, ez alól, már aligha bújhat ki. Ajkaim összeszorítom, amíg várok tőle bármiféle reakciót, de arra is hamar rájövök, hogy egy ilyen kérdést azért illene megmagyarázni is. - Mert amit mondtam, azt, a jelenlegi ismereteim szerint, csak egy párszaszájúnak kellett volna értenie.
Tessék. Helyben is vagyunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=769657#post769657][b]Machay Ábel Alexander - 2019.08.29. 20:28[/b][/url]

Azt hiszem, ezen az egész dolgon jobban fennakadok, mint ő - ezen a ponton pedig elkezdek arra gondolni, hogy tud valamit, amibe engem nem avattak be. Persze nem konkrét információra gondolok, inkább csak kapaszkodó ez a hirtelen felkavarodó ismeretlen érzésében. Nincs semmi okom azt feltételezni, hogy Dante bármilyen kiváltságot élvezne egy olyan dologban, ami közel sem nevezhető hétköznapinak, esetleg a teadélutánokat kitöltő beszélgetéstémának.
- De ha nem akkor miért….? - nem fejezem be a kérdést, egyrészt teljesen egyértelmű, mire gondolok, másrészt félúton rájövök, hogy ezzel talán már olyan dologba mászok, amihez nem feltétlenül van közöm. Szóval inkább befogom a szám a hiányzó átgondoltság jegyében, ha szeretne valamit ezzel kapcsolatban megosztani velem, akkor, gondolom, majd úgyis megteszi - ettől függetlenül érdekel, mégis szorult belém némi tapintat ismeretlenek magándolgainak témájában.
- Hm? - a kellő információk hiányában aligha vagyok képes dekódolni az arcán halványan váltakozó érzéseket - ugyan, ez soha nem akadályozott meg abban, hogy feltételezésekbe bonyolódjak. Ez viszont számomra is újszerű terep, egy ember esetében - főleg Dante esetében -, valamiképp borulnak a kígyókra vonatkozó elméletek. Arra is rákérdeznék, hogy eszébe jutott-e valami, egészen a nyelvem hegyén ül, viszont, az előbbivel együtt, már magamhoz is túl sok tolakodásnak érezném.
Érzem -  meg látom is - magamon a tekintetét. Bár nem mondhatnám el, hogy valaha is igazán komoly támadással kellett volna szembenéznem a képesség miatt - az emberek persze beszélnek, de van különbség egy csökönyös, régimódi megítélés és a full frontál bántalmazás között -, az elgondolkodó szempár nem ébreszt semmilyen fájó emléket, mégis minimális kényelmetlenség érzését kelti.
- Van valami baj?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=769661#post769661][b]Machay Ábel Alexander - 2019.08.29. 20:36[/b][/url]

Azt nem állítanám, hogy nem vet fel kétségeket bennem a válasza, viszont az ilyen dolgok sosem hagynak mély nyomokat bennem, vagy keltenek hosszú távú bizonytalanságot. Nem vagyok legilimentor, amit nem mond ki, azért nem is vagyok felelősségre mondható - olyan mélységekben meg még távolról sincs a kettőnk kapcsolata, hogy olvasnom kelljen a testi jelekben, esetleg a szavak között. Hamar tovább is engedem a témát.
- Oké - vissza is fordulok az asztal-bájital páros felé, közelebb húzva magamhoz a könyvet le is ellenőrzöm, szükségesek-e további összetevők, majd egy pillantást vetve az üstre kezdek el összepakolni - minden esetre a feleslegessé váló elemeket takarítom el az útból. Nem vagyok egy megrögzött mániákus, de ha valahol szükség van a rendre, itt biztosan.
- Nem, nem mondanám, hogy tudatosan tettem - megrázom fejem, miközben áttörlöm az asztalt, vállat vonok. Számomra megszokott és magától értetődő a párszaszáj ösztönös, tudat alattiból felbukó használata, így nem is kell gondolkodnom a válaszon - legalábbis nem ezen a részén.
- Képes vagyok irányítottan használni, a saját akaratomból is, igen, viszont vannak esetek, amikor sokkal… mélyebbről jön. - balom megtámasztom, ahogy újra felé fordulok. - Nem tudnám egészen pontosan hozzáhasonlítani bármihez, leginkább azt mondanám, hogy vannak szituációk, amikor olyan mintha… Mintha lenne egy plusz érzéked. Nem azért veszed elő, mert az illik a stratégiába, csak… megtörténik. - Ennél pontosabban aligha lennék képes jobban elmagyarázni. Nem voltam tudatában vele kapcsolatban semminek, nem gondoltam bele, mit fognak maguk után vonni a szavak, és nem fogalmaztam meg őket előtte a fejemben.
A következő kérdése megmosolyogtat, röviden el is nevetem magam, miközben megrázom fejem.
- Nem, nincs halálvágyam. - Ugyanakkor nem is félem a halált, a maga kiszámíthatatlansága és előreláthatatlanságával teljesen felesleges lenne. Úgysem tudok tenni érte semmit, hát nem is fogom örök rettegésben letölteni az életem - legalábbis így, hogy nem vagyok közvetlen veszélyben, így gondolom. Akkor és ott nagyon is féltettem az életem, ami normális, minden épeszű ember megrettenne.
- De azt nem tudhattam, mit fogsz csinálni. A védelmemre kelt a képességem, leginkább ez történhetett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=770018#post770018][b]Machay Ábel Alexander - 2019.08.30. 19:35[/b][/url]

Tekintetemmel követem mozgását, szemeim arcáról kezeire ugranak, figyelemmel követem ahogy kirázza az izmokba maradt feszültséget, majd ugyanazzal a kifejezéssel találok vissza újra arcához.
- Azt aligha hiszem - ugyan a belém rekedt vélamágia mértéke nem szembeütköző, sőt, ha a családom köreiben lennénk, elenyészőnek is mondhatnánk, mégis létezik. Persze nem tudhattam, hogy fog-e hatni Dantéra, abban a pillanatban még csak nem is tudatosan használtam - bár ez a kifejezés aligha helyes, amennyiben azt vesszük, hogy a mágia maga képes önmagában, mindenféle irányítottság nélkül hatni -, amennyiben használtam. Mégis hatott, véletlenül sem haltam meg, az viszont, hogy egészen pontosan a ez vagy a párszaszáj, esetleg a kettőjük keveredése fejtette ki azt, amit... nehéz lenne megmondani. Ez ennél sokkal összetettebb kérdés, ami, ugyan érdekel - ó, de még mennyire -, nem hiszem, hogy nagy eredményeket érnék el, ha egyszerre zúdítanék rá mindent. Majd eljön a maga ideje.
- Nem mondanám, hogy teljesen a kezedbe adtam volna magam - összevonva szemöldökeim rázom meg fejem, karjaim összefonom magam előtt. Vele ellentétben én állva maradok, egyelőre a bájital is másodlagos figyelmet kap csak tőlem, ez a téma sokkal jobban lefoglal. - Nem voltam tehetetlen - ugyan meggyőződésem, hogy az üveg, amihez először nyúltam, egy egészen biztos pont lett volna abban az esetben, ha nem ereszt el, ott volt még a termet felügyelő bűbáj, na meg - Amennyiben tényleg értetted a párszaszót, úgy bármi mást mondhattam volna. - De nem mondtam. Valóban. Vonok egyet vállaimon, fejem most az üst felé fordítom. A mozdulatot hamarosan követi testem is, leeresztve kezeim kezdek rövidre vágott körmömmel felkaparni egy odaszáradt víznyomot.
- Azért - röviden, gyorsan préselődik ki tüdőmből a levegő, ahogy újra rá téved tekintetem. Egyáltalán nem érzem úgy, hogy ez az egész egyedül az én hibám lenne - nyilván megvan benne a magam része is, de mint minden, ez is két emberen múlik. - Ha nem vágod az öklöd a gyomromba mindenféle érthető ok nélkül, esélyesen nem jutunk odáig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=770611#post770611][b]Machay Ábel Alexander - 2019.09.01. 19:41[/b][/url]

Különösebben nem lep meg a reakciója. Ha látta volna az üveget, egészen biztosan reagált is volna, hogy még csak lehetőségem se legyen, ellenben ez elmaradt - bár nem lennék abban sem biztos, hogy az összefolyó események között nem csúsztam el néhány részlet felett, Dante viselkedésének gondos kielemzése volt az utolsó dolog, amire épp figyelni akartam. Az érlelődő, majd hirtelen kirobbanó düh valóban képes elvakítani, nem csak átvitt értelemben. A környezet csupán másodlagossá válik, a beszűkülő pupillák csupán egyetlen célpontot látnak a leereszkedő vörös ködön keresztül, ez pedig lehet ugyanolyan végzetes, mint a hezitálás, azt viszont kétlem, hogy Danténak szüksége lenne ilyen fajta kioktatásra. Nem is az én dolgom ilyenekre tanítani őt.
Bólintok. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy azóta eszembe jutott más is, vagy, hogy az ugyanennyire hatásos lett volna. A pengeélen táncolás ilyen mélységeiből, ahol már nem csak költői túlzás azt mondani, hogy minden egyetlen hajszálvékony cérnán függőt, már nem volt hová lépni, a kihátrálás pedig eleve veszett opció lett volna, hát tettem az egyetlen, megoldásnak tűnő dolgot. Bevált. - De nem is kerültem a gyengélkedőre. - Az nyilván még csak meg sem fordul a fejemben - itt szeretnék kitérni arra, hogy a sértettségben eltúlzó gyanúsítgatások és a valóban komoly gondolatok még csak össze sem férhetnek egymással egy lapon -, hogy ennél végzetesebb kimenetele is lehetett volna. Az ember, érthető okokból, nem feltételezi indulásból a másikról, hogy potenciális gyilkos. Nem valami orgyilkos iskolába járunk, ahol egymás hegyén hátán gyűjtik a pszichopatákat.
Széles mosolyra húzódnak ajkaim a megjegyzése hallatán. Beszívva alsó ajkam, nyelvem hegyével benedvesítve a kiszáradó bőrt próbálom elharapni az így ugyan nem megjelenő, mégis nyilvánvaló gesztus élét.
- Szeretek veszélyesen élni - magam elé húzva az egyik komponenst simítok végig hajamon, a göndör tincsek először ujjaim köré kunkorodnak, majd megadva magukat simulnak kezem alá, hogy végül visszacsússzanak eredeti helyükre a mozdulat végén. - Tulajdonképpen bevált - mintegy utolsó ellenőrzésként helyezem a fiolát a mérlegre, miközben féloldalasan vállat vonok. Szavaim nyomán rövid csend áll be, amíg a másik tálcára felhelyezem az ellensúlyokat - ennyi idő alatt pedig már én is rájövök a mondat kétélűségére. - Mármint, elég ideges lettél tőle. Erre gondoltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=771051#post771051][b]Machay Ábel Alexander - 2019.09.04. 18:00[/b][/url]

- Ehh. - Hanyag mozdulattal legyintek, állam apró ám észrevehető, nemleges ívet ír le. Határozottan nem a dicsekvés vagy az elbagatellizálás a gesztus célja, bár tény, ezen információ hiányában akár úgy is hathat. Továbbra sem állíthatom, hogy számítottam a reakciójára, ahogy abban sem gondoltam meg hirtelen magam, hogy lett volna esélyem felkészülni. Ugyan nem rendelkezem egy sűrűn traumatizált, nehéz gyerekkorral - mint az ide járók túlnyomó többsége -, a hasonlóan szélsőséges reakciók - még ha nem is az életemre törőek, nyilván - váltak olyan mértékűen megszokottá, hogy az abszolút szükségesnél tovább ne is foglalkozzak velük. Ezen az elven haladva pedig, ugyan keltett bennem némi tartózkodásra húzó hajlamot bennem a nem is olyan lowkey fojtogatása, már közel sem ráz meg vagy izgat fel olyan mértékben, amilyenben az bármelyik másik diákkal történne. Hogy szükségét érezzem a személyiségem ezen vonásainak eszközölését, vagy, hogy az ö szavaival éljek, következőre esetleg jobban átgondoljam a hasonlóan vérlázító cselekedeteket valószínűleg már tényleg a gyengélkedőre kellett volna kerülnöm, esetleg annak közelében. Ennek hiányában viszont kevésbé volt egy számottevő élmény - ha az ésszerűbb lényem tudatában is van annak, milyen visszafordíthatatlan vágányon siklodhatott volna félre.
- Volt mozgásterem gyakorolni - széles, az ő szavaihoz hasonlóan cinikus mosoly terül szét arcomon, ami a következő mozdulattal le is olvad onnan. Ez, ugyan, csak részben igaz, a család véla tagjaihoz mérten ugyan határozottan erősebb tűrőképességgel bírnak a féllények, még mindig hajlamosak ugyanolyan intenzitású hisztériát produkálni - a generációk felfelé ívelő, tisztuló vérű skálája pedig csak azt mutatja, hogy ez a jövőben sem lesz jobb. Sőt.
- Király - hátra téve egy lépést ropogtatom ki ujjaim majd nyakam is. Akkor most, hogy ezzel végeztünk, vissza is térhetünk a számomra sokkal érdekesebb témára. Felé fordulva ülök le az övéhez hajszálpontosan hasonlító székre, bal bokám kényelmesen támasztom meg jobb térdemen, én magam kissé görnyedve dőlök hátra, csuklóm a bokám felett, vádlimon állapodik meg. Mutató- és hüvelykujjam összedörzsölve, enyhén felszegett állal, felvont szemöldökkel nézek vissza rá.
- Hallgatlak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=772940#post772940][b]Machay Ábel Alexander - 2019.09.13. 21:19[/b][/url]

Tekintetem végigköveti az öngyújtó útját. Magamban, egy igazán akaratlan gondolat erejéig még értékelem is a fém, mugli eszköz felbukkanását - egy időben a bátyámmal ajándékoztunk ilyeneket egymásnak, különösen ünnepnap sem kellett hozzá, elég volt meglátni egy különlegesebb darabot, hogy pár nap múlva a másik gyűjteményében kössön ki. Ez a szokás igazából még most is él, épp csak a gyakorisága csappant meg - egy idő után kifejezetten nehéz olyat találni, ami még nincs meg. Sötét íriszeimen visszatükröződnek a kipattanó szikrák, arcom redői egy egészen halvány, nosztalgikus mosoly árnyékába rendeződnek, ahogy egészen belebambulok a mozdulatba - végül a doboz felé billenő fej ragad vissza.
- Kösz - kissé előre dőlve, kinyújtva jobbom húzok ki egy szálat. A szűrő vége felfelé billen, ahogy egy fél mozdulattal, kissé megemelem azt, mielőtt ajkaim közé fognám - ezzel is aláírva az előbb elhangzottat. Elhúzva szám széleit tapogatom meg zsebeim, végül kinyújtva bal lábam, leheletnyit előrébb csúszva veszem elő a saját, szélein és sarkain határozottan kopott gyújtót. Oldalra billentve fejem, tekintetem a lángon tartva szívom meg a szálat, majd ujjammal lecsapva a gyújtó fedelét fordulok vissza felé.
Könyököm megtámasztva az asztal szélén támasztom halántékom behajtott öklömre, amíg cigit tartó karom, a szálat magát eltartva, térdemen tartom meg. Ahogy beszélni kezd, értetlenül vonom össze szemöldökeim - ez végül is az után sem változik, hogy befejezi a mondatot.
- Az animágusok nem öröklik a képességet - a természetes környezetemben egészen biztosan követné ezt a félbeszakítást egy egészséges, férfias tarkón vágás követné - ettől igazság szerint már ott sem tartanék, hiszen egészen természetes reakció, szóval most sem aggódom túl.
- Mi a formád? - kérdőn vonom meg szemöldökeim, miközben újra beleszívok a szálba.
Igazság szerint ha kígyó lenne sem tartanám elképzelhetőnek, de hát ki tudja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=774307#post774307][b]Machay Ábel Alexander - 2019.09.21. 21:09[/b][/url]

Legfeljebb akkor éreztem volna kifejezetten kellemetlennek az észrevehetetlenül rám tapadó, mégis szurkáló, bizsergető érzést keltő tekintetét, ha mondjuk kiesett volna a kezemből a szál, vagy nem gyúlt be volna a gyújtó.  Mire felpillantok, már nyoma sincs az előbb baljós árnyakat eregető eregető szempárnak, egyedül a tarkóm feszítő érzés marad utána. Magamban vállat vonva lépek tovább az eseten, hiszen most nem csináltam semmit, amiért a torkomnak eshetne.
- Akkor....? – kérdőn emelkedik meg szemöldököm, beleszívok a lustán parázsló szálba, majd oldalra fordítva fejem fújom ki a füstöt, mielőtt újra fókuszba venném arcát. Homlokom hosszában szelik át a ráncok, ahogy tovább hallgatom – végül nemlegesen ingatom meg fejem válaszát hallva. Nem, logikusan nézve sehogy sem összeköthető a kettő. Legfeljebb, talán, ha valamilyen kígyóféle lenne az alakja, aminek valóban köze van az alakhoz, de a krokodilja – ok, kajmán – és az én állataim között jóformán semmi közös nincs azon kívül, hogy hüllők, pikkelyesek, és hegyesek a fogaik.
- De hát az nem kígyó. – Gratulálok, erre egészen biztosan – sőt, a hozzáállása és a beszélgetés alapján határozottan – ő is rájött már. Beszívva alsó ajkam szusszanok fel, inkább slukkolok egyet, bokám tesz pár fel-le mozdulatot, ám abbahagyom, mielőtt még idegesítő rángatózás válna belőle. Félig leszegett állal követem végig az elkényelmesedő mozdulatát, ültömben kihúzva magam ejtem hátra fejem, aprót roppannak a csigolyák, végül előre ejtem vállaim.
- Tehát nem sikerült. – Bólintva fordítom le leginkább magamnak a körbemagyarázását. Szám széles mosolyra húzódik, valamiért -  segítek: az ismeretségünk eddigi fordulatai – úgy érzem, a sikertelenségre emlékeztetés nem vált majd ki belőle túl kedves reakciót. Nem mintha ezzel bármit is megelőzhetnék, de fontos a szándék. – És szerinted a mágia összekevert egy siklót egy krokodillal? ..... Kajmánnal. Ez azért elég nagy hiba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=775376#post775376][b]Machay Ábel Alexander - 2019.09.26. 08:26[/b][/url]

Arcomon ugyan tovább ragad meg az előbbi mosoly, ahogy barna íriszeim ide-oda csúsznak szemei közt - az elkomorulása még úgy is tisztán érzékelhető, hogy nem feltétlenül az arcizmokra koncentrálok, ettől saját mosolyom is más formát ölt. Ugyan pillanatok kérdése csak az egész, mégis kétségtelenül visszakövethető lenne az apró, jelentéktelen ráncok elsimulása vagy épp finomabbá válása, ami végül az egész koncepciót rendezi át.
Valóban túl jól szórakozom ezen. A bosszankodásán, a rövid, pattogós szavain, amikkel talán képes lenne szíjat is feszíteni a hátamból, ha tehetné, már amikor túl messzire megyek.
Tekintetem macskaként követi a mozdulatai nyomán keletkező füstköröket és -foszlányokat, talán túl sokáig is nézem így a kezét, mert mire visszafordulok felé a mondata végén, már sokkal közelebb találom őt, mint előtte. Követve gesztusát támaszkodom én is térdeimre, mélyet slukkolok, majd állam tenyerem élén támasztom meg. A tüdőmre ülepedő kátránnyal, a vérem súlyosan lehúzó nikotinnal próbálom lefojtani a hirtelen közelség miatt feltörni kívánó mágiát. Tekintetem lejjebb csúszik arcán, ajkaimon kirajzolódni látszik az annyira jellegzetes, halovány, épp csak szám szegleteiben tükröződő mosoly ami egyszer már határozottan bevált nála. Tudom, hogy fontos az amit mond, hogy figyelnem kéne rá, látom ahogy formálja a szavakat, ahogy azok szinte kirajzolódnak a levegőben, a fülembe szökő adrenalin pumpálása viszont minden mást elnémít.
...ez az én verzióm.
Végül mégis a hangja ránt vissza, hirtelen hunyom le szemeim, szám belső falára harapva, épp csak egy fél mozdulattal fordítom el tőle fejem, ahogy ki is használom ezt az alkalmat arra, hogy hátradőljek. Szabad kezemmel vegigsimítok arcomon, állam mintha a saját gondolataimra válaszolva írna le egy nemleges ívet, mielőtt újra rá emelném tekintetem.
- Bocs. Mit is mondtál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=775575#post775575][b]Machay Ábel Alexander - 2019.09.27. 13:23[/b][/url]

Na tessék.
Szemöldököm megemelkedik a hirtelen kiélesedő vonások láttán, világos, ám még így is teljesen átlagosnak mondható íriszeimben összeszűkülő pupillám hasonlóan agresszív válaszreakció előszelét sugallhatná, ha egyáltalán képes lenne észrevenni azt. Amíg úgy dönt, ő most inkább elfordul, egy pillanatig pislogás nélkül meredek a széken kihűlő helye nyomára, halántékom támasztó öklöm keményen feszül meg, miközben lehunyva szemeim gördül át kezem homlokom alá.
Az egyszerre fojtott, mégis erőnek erejével feltörni készülő sóhaj megütközik egymásnak feszülő ajkaimban, a forró levegő végül orrlyukaimon keresztül távozik. Ezzel együtt mintha vállaim is eresztenének előbbi erőltetett tartásukból, ám azt távolról sem lehetne megállapítani, hogy ellazulnának. Én ezt nem.
- Nyilván azért kérdeztem vissza, mert nem érdekel - a várt felcsattanás elmarad, helyette nagyon is kimérten, ugyanolyan hangszínen formálom meg a szavakat, tekintetem végig rá szegezve. Utolsót slukkolok a csikkből, jobb híján a cipőm talpán nyomom el azt, a csonkot egyelőre tenyerembe ejtve. - Talán, ha valami más is lefoglalna ezen a felesleges - fél gondolatnyi időre akad fenn a mondat ritmusa, nem vagyok teljesen biztos abban, hogy a következő kifejezést szeretném használni - hisztérián kívül - túlzás lenne állítani, hogy a fajtám jellemző idegállapot kezdené szétfeszíteni a koponyám, nem vagyok véla, még csak hasonló intenzitásról sem beszélhetünk, a hasonlóság viszont tisztán kirajzolódik. Legszívesebben lekaparnám a képem amikor ezt csinálja.
Arcáról az üstre esik a fókusz, fejem oldalra billen, nyelvemre harapva fogom vissza magam a kikívánkozó mozdulattól, hiszen elég lenne csak kinyújtanom a kezem, és az előbb elhangzó megállapítás máris elvesztené igazságtartalmát.
- Én nem végeztem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=775592#post775592][b]Machay Ábel Alexander - 2019.09.27. 16:22[/b][/url]

- Ja! - ugyan nem felkiáltásnak indult, sokkal inkább egy válaszmondat kezdetének, az abszolút gyerekes, makacs, csökönyös - ez most nem egy felsorolás a tulajdonságaimról - reakciója kurta, éles, a fülnek teljesen kényelmetlen és kellemetlen nevetésre késztet. Kinyújtom ujjaim homlokom alatt, gyenge fejrázással gurul ki mosolyra húzódó ajkaim közül. Végigsimítva arcomon nézek újra vissza rá, az előbbi gesztus nyomai felszívódnak vonásaimból. Nem szórakoztató. - Végül is, nekem teljesen mindegy, te miért hallgatsz a párszaszóra - hátradőlve húzom oldalra szám, könyököm megtámasztva a szék támláján tárom szét karjaim, ezzel is a tudtára adva szavaim jelentését.
- Dante? - nyelvem hegyével nyalok végig alsó ajkamon, felszegem állam, tekintetem fel-le siklik alakján, ahogy várom, hogy folytassa. Talán egy másik szituációban, egy másik helyen, miközben épp nem az ő teljes, más emberi lényekhez abszolút inkapacitásáról megy a téma, esélyesen megütné a fülem az, amilyen otthonossággal ejti ki a nevem - holott a családom maga alig használja az Ábelt, sokkal kényelmesebb a másik -, most viszont nincs időm ilyenekkel foglalkozni.
- Ha nem érdekelne a véleményem, akkor nem mentél volna bele abba, hogy beszéljünk róla - hát persze, hogy megcáfolom. Nem vagyok pszichológus, nem látok a fejébe, különösebben még csak ismerni sem ismerem, az viszont,hogy az előbb elhangzott csupán egyszerű kifogás, világosabb még a napnál is. Teljes figyelemmel követem végig a mozdulatait - nem különösebben értem a belőlük áradó flancolást, de ezen a ponton minden már csak irritál, és nem kicsit szeretném kiverni a kezéből a hülye burzsoá cigarettatartóját, hogy rám figyeljen - bár ezt sokkal, sokkal egyszerűbb úton is el tudnám érni.
- Az az én dolgom - bólogatok párat, ahogy tudomásul veszem, tekintetem arcáról a bájitalra ugrik, majd vissza, tenyeremben egyre jobban kezd viszketni az elnyomott csikk helye. Nagyon, nagyon szeretném elrontani az egészet csak azért, hogy legalább annyira feltoljam benne a vérnyomást, mint amennyire azt ő teszi épp a végtelenül flegma gesztusaival, de azzal első sorban magamnak is ártanék.
Mi lehet végül is a legrosszabb? Majd megkérnek, hogy függesszem fel a felesleges politika tanulmányaimat? Megér ez nekem ennyit?
Hát persze, hogy meg.
- Jó, valóban az én dolgom - szabad kezeim ujjaim beleegyezően szántanak végig hajamon, hosszan kifújva a levegőt nézek újra rá, ahogy asztal lapjának szélén megtámasztva tenyereim élét kelek fel, majd dőlök előre. - Tudod, mi lesz a te dolgod, Dante? - szemöldököm kérdőn emelkedik meg, végig az arcát figyelve. - Helyrehozni ezt a szart. Az lesz a te dolgod - miközben beszélek, megemelem a csikket tartó kezem, azt viszont én magam sem tudnám pontosan megmondani, melyik szegmensnél csúszik ki a kezemből a kis, szilárd tárgy, hogy átszakítsa a füst ellen húzott bűbáj határait. - Sok sikert.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=775948#post775948][b]Machay Ábel Alexander - 2019.09.29. 19:24[/b][/url]

Dante kérdései meglepően helytállóak - amíg pontosan tudom, hogy mit csinálok, sőt, még ő is láthatja, addig magam sem tudnám egészen pontosan megmondani, mi bajom van. Már azon kívül, hogy a beszélgetés ezen pontjára minden.

Mindenki tapasztalhatta már, hogy a vér oxigéntartalmának esésével fordítottan arányosan kezd egyre gyorsabban verni a szív. Eredménytelen, elkeseredett, ám technikailag felesleges igyekezet ez tőle arra, hogy táplálja a test és az agy sejtjeit - az emelkedő pulzussal sajnos nem nő a koncentráció, sőt.
Sajnos, mire az ember általában felfogja, hogy valami nincs rendben, már aligha van esélye reagálni. A teste hasonlóan eredménytelen, a szimpatikus idegrendszer által életmentőnek ítélt reakciókat produkál. A légzőizmok kontrakciójával kitágul a tüdő, a környezet levegője szűretlenül tölti meg a tüdőhólyagocskákat, a pár miniméteres hártyán átszívódva pedig a vörös vértestek lekötik a levegő elemeit - azok milyenségétől függetlenül.
Az ájulás már a központi idegrendszer védekező mechanizmusa. Gyakorlatilag egy kóma közeli állapotról beszélünk, az életfunkciók minimalizálásával az agy próbálja a súlyos problémák felé fordítani a test tartalékait. Az intoxikáció tüneteként először az érrendszer omlik össze, nagyon túlzó terminusokkal élve a vénák falai egymáshoz tapadnak, ezzel is minimálisra csökkentve a toxinok sejtekhez való jutását.
Dante hirtelen feltűnő jelenléte valóban visszaránt a valóságba - ám nem kell semmilyen drámai fellélegzést, hördülést, vagy fejemhez kapást elképzelni. Felakadó szemgolyóimban egy pillanatra átsuhan némi tudatosság, gyenge fókuszt nyernek egy nagyon távoli tárgyon. A következő mozdulat, ami megvan lényegében az, hogy valahonnan tiszta levegő tágítja ki a mellkasom. Köhögve görnyedek össze, oldalamra fordulva köpök ki magam elé, a hasogató, szorító-feszítő fejfájás először csak gyanúsan kis mértékben jelentkezik.

Fogalmam sincs, hogy és mennyi idő alatt jutok el a gyengélkedőre.