A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=673923#post673923][b]Fellegi L. Milán - 2017.04.12. 15:14[/b][/url]

Kicsit elkésik. Hogy mi oka van erre? Elővigyázatos volt, így szundított egy nagyot a délután, hogy este mindenképpen a legjobb formájában legyen. Mert hát minden igazán okos ember tudja, hogy akár már 1-2 óra alvásdeficit is komoly romlást jelenthet a kognitív képességek szempontjából. Vagy magyarra fordítva: aki fáradt, annak zokni az agya. Márpedig ezt Milánunk nagyon szerette volna elkerülni. Csakhogy ébresztőt már nem igazán állított, így csak a jószerencsének köszönheti, hogy a megbeszélt találkozó időpontja előtt húsz perccel sikerült felébrednie. Egy gyors kávé után, az első nadrágot magára ráncigálva esett ki a szobából, miután bedobta a táskájába azt a pár dolgot, amit mindenképpen el kellett hoznia.
Azért az alvás nyomai még látszanak. Haja kócos, az arca bal oldalán pedig halványan még látszik a csík, amelyet a párnahuzat gyűrődései hagytak rajta.
Pár pillanatig a folyosón lépdelve még őszintén el is gondolkodik rajta, hogy vissza kellene fordulnia. Egészen kezdi megszokni itt. Mi lesz, ha mindent tönkretesz? De aztán megmakacsolja magát, amikor pedig a folyosón befordulva megpillantja az általa természetesnek tartottnál jóval több színnel rendelkező hajkoronát a félhomályban, már egyáltalán nem bánja. Fanni látványa eszébe juttatja, hogy ebben az iskolában még a prefektusok is sokkal tökösebbek, mint ő általában szokott lenni. Érdekes, talán még mindig félálomban van, de hirtelen ezt inkább pozitívumként látja, holott eddig mélységesen elítélte érte a Bagolyköveseket. Sóhajt egy mélyet, lenyeli a kétségeit. Mert vannak, de ő nem az a típus, aki az ilyen hülyeségeknek teret ad. Nem tartja sokra az érzéseit, ez eddig sem volt kérdés, így most is színtiszta racionalitással kezeli a problémát - többet nyerhet ebből, mint amennyit veszíthet. Akkor meg? Így aztán a szén-dioxiddal együtt a kétségeit is kiszuszogja.
- Cső - köszönti a lányt egészen halkan, miközben odalép mellé. Enyhe fényt gyújt a pálcájával, aztán az ajtó mellé áll.
- Hölgyeké az elsőbbség! - Kezével finoman belöki az ajtót, amelyen ennek hatására apró rés nyílik. Egyébként nem csak puszta udvariasságból engedi be Fannit - ha ő megy előre és Felagund esetleg odabent túlórázik, ő prefektusként még kitalálhat valami magyarázatot. Milánnak azonban onnantól annyi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=674937#post674937][b]Fellegi L. Milán - 2017.04.16. 19:50[/b][/url]

Hát persze, már az első pillanatban meg is gyanúsítják, ráadásul egyáltalán nem alaptalanul. Erre azonban felkészült, ugyanis 17 évnyi rutinja van már abban, mennyire látszik a fején a "mostkeltem" dizájn. Segítek, nagyon. Szóval mivel mindig lerí róla, miért pont most ne látszana? Úgyhogy nincsen bűnbánó tekintet, nincsen megilletődöttség, csak egy félmosoly.
- Még az is lehet - mondja sejtelmesen, habár elég egyértelműen megerősíti a lány gyanúját. Végül aztán Fanni nyomában belibben a helyiségbe, ahol szerencsére nem várja őket fogadóbizottság, csak a kukksötét. Erősebb fényt gyújt a pálcája végén egy halk varázslatot elmormolva, miközben becsukja maga mögött az ajtót. Kényelmesen körbenéz, de nem, ez így nem lesz jó. Amit csinálni készül, ahhoz kell fény, ő pedig nem foghatja végig a pálcáját. Viszont ha annyira kivilágítja a termet, hogy az messziről - na adj' Isten kintről - is látsszon, elég könnyen megüthetik a bokájukat. Egy pillanatig gondolkodik, majd a hosszú tanári asztal mellett elhelyezkedő ablakokhoz sétál és behúzza a függönyöket. Ennek elégnek kell lennie. Ezek után apró lángokat gyújt a pálcája hegyén, amellyel az asztalon álló gyertyákon hagyja a fényt. A szobában rögtön kellemes félhomály úszik szét, a külső szemlélő számára egészen hangulatossá téve a termet, habár ebből Milán nem igazán vesz észre bármit is. Végül leteszi az asztalra a pálcáját, a kezeit pedig csípőre vágja és erősen gondolkodóba esik. Fanni pedig éppen ekkor kezd kérdezősködni.
- Nem fog hiányozni semmi - forgatja meg a szemét, kicsit idegesen nézve Fannira. Majdnem kitör belőle a megjegyzés, hogy nem saját magából kellene kiindulnia, neki ugyanis megvan a magához való esze. Nem lopni jött, csak használatba vesz egy-két dolgot. De hé, ki sem visz semmit a teremből! És ami a legfontosabb, eltakarít maga után. Esetünkben ez szó szerint mosogatást fog jelenteni.
- Hoztam mindent. Füveket, porokat, mindent ami kell... Csak a felszerelésem nincs meg, hogy elkészítsem a bájitalt. Sosem engedé meg, hogy használjam az övét, így úgy döntöttem, nem kérdezem meg. - Tiszta sor, és remélhetőleg arany drága egyetlen Stefániánk számára is elég kimerítő a válasz ahhoz, hogy ne próbáljon meg további szócsépléshez folyamodni. Mondhatnánk, hogy Milán értékeli az érdeklődő jellegű kérdéseket, talán valahol a lelke legmélyén értékeli is - de elsősorban azért inkább zavarja a munkában, lássuk be.
Szóval, először is kell egy üst...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=675052#post675052][b]Fellegi L. Milán - 2017.04.16. 22:45[/b][/url]

Az apró hátizsák az asztalon köt ki. Bármennyire is kicsinek tűnjön, mint általában a mágusok táskái, ez is tértágító bűbájjal lett kezelésbe véve, így aztán meglepően sok dolgot húz elő belőle a fiú. Alapvetően zacskók tömkelege hagyja el a táskát, mindegyik tartalma látszólag más, habár a sötétben rajta kívül valószínűleg mindenki más nehezen állapítaná meg, melyikben mi van. Fanni avatatlan szemei meg pláne.
- El kellett volna hoznom azt a sütit, hogy betömjem vele a szádat... - mormogja halkan magában, ám a dermedt csöndben azért esélyesen Fanni is hallhatja a szavait. Nem agresszívan mondja persze, inkább csak afféle szokásos férfi-morgás ez.
- Egy kis Silentium Silenst - mondja epésen Fannira nézve, szemtelenül humorizálva tovább azon, hogyan fogja a lányt elhallgattatni. Aztán azonban rá kell jönnie, hogy Fanni feltehetőleg annyit sem tud a bájitalokról, hogy értse ezt a viccet. Akkorát sóhajt, mintha a világ összes gondja az ő vállán ülne, végül azonban belátja önmagának, hogy a lánynak kivételesen van némi igaza. A jelvényét kockáztatja érte szinte teljesen ismeretlenül, így aztán minimum az igazsággal tartozik neki.
Éppen az egyik zacskót nyitja fel, az orrát pedig megcsapja a levendula átható illata, amely nagy valószínűséggel rövid időn belül Fannit is eléri. Jut eszébe, az egész végén nem szabad elfelejtenie kiszellőztetni rendesen.
- Bordeaux-bájitalt főzök - mondja szűkszavúan. Feltenne rá egy ötöst, hogy ki kell majd még fejtenie, pontosan mi az és mire jó. De azért ad Fanninak egy esélyt, nem lövi le neki előre, hátha meg tud villogtatni némi Bájitaltannal kapcsolatos tudást. Talán ezért nem beszél tovább, talán csak nincsen kedve, inkább koncentrálna. De talán nincs is lehetősége tovább beszélni, mert Fanni hirtelen az ajtóhoz settenkedik ijedten.
Ő is az ajtóhoz siet, a lánnyal szemben áll meg, füleit szintén az ajtóra tapasztva. Nem tudhatja biztosan, de lehet hogy még a szíve is kihagy egyet, miközben hirtelen adrenalinlöket járja végig a testét, ahogyan az ajtó előtt elhaladó járőröző tanárok hangját hallja.
Pár másodperc után a hangok távolodni kezdenek, végül pedig szinte teljesen elhalnak. Ekkor Milán, továbbra is a torkában lüktető szívdobogással megszólal:
- Talán ki kellene lesnünk, nem? - súgja halkan a lánynak tanácstalanul. Persze azt még nem tudja, hogy az ajtót hiába próbálnák kinyitni, ugyanis az imént elhaladó tanárok most zárták a termeket éjszakára... De előbb-utóbb rá fognak jönni erre is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=675565#post675565][b]Fellegi L. Milán - 2017.04.18. 15:35[/b][/url]

Na tessék. Legnagyobb meglepetésére Fanni felismeri névről a bájitalt amit készíteni szándékozik. Úgy tűnik, valaki talán mégiscsak odafigyelt Bájitaltanon... Vagy legalábbis sikerült betévednie az órára. Majdnem egy teljes pillanatig elgondolkodik rajta, hogy esetleg félretegye a Bagolykövesekkel kapcsolatos előítéleteit és szkepticizmusát, nade nem eszik azt olyan forrón!
Szemöldökét felvonva, meglepetten kapja fel kócos buksiját, kékjeit a lányra szegezve. Kicsit talán még oldalra is dönti a fejét, pont úgy, ahogyan a kutyák szokták amikor nem értenek valamit. Pár pillanat adásszünet következik, amíg azon töpreng, vajon mi oka lehetett a lánynak mégis e világon, hogy ezt a kérdést feltegye. De nem, nincs meg a tízmilliós válasz, így aztán inkább visszakérdez.
- Már miért használnám rajtad? - egy pillanatra még a keze is megáll a levendula morzsolgatásában, annyira őszintén Fanninak szenteli a figyelmét, ami lássuk be, elég ritka. Általában fejben lejátssza a lehetséges válaszokat és a valódi feleletre már nem igazán figyel oda. Most azonban kivételesen nem tudja mi lesz a csattanó, így kénytelen ténylegesen a beszélgetőpartnerére figyelni. Csakhogy félbeszakítják őket.
Nem sokkal később már egymás mellett hallgatóznak az ajtón keresztül, majd amikor minden elcsendesül, Fanni beleegyezik a javaslatára, hogy kicsit körbenézzenek. Persze bénázik, még egy ajtót sem tud kinyitni. Tipikus. Odalép a lány mellé és finoman lefonja a kezét a kilincsről.
- Vigyázz - mondja neki, abban a hitben hogy teljesen ura a helyzetnek. Hiszen mi más lehetne az oka a zárt ajtónak, minthogy Fanni ügyetlen?
És akkor kopp. Fellegi Milán koppan. Lenyomja a kilincset, de az ajtó egyértelműen zárva. Visszasiet az asztalhoz és felveszi róla a pálcáját, majd pár pillanat múlva újra az ajtónál van. Alohomora. Semmi. Még egy bűbáj. Semmi.
- Öhm. - Ennyi, mindössze ennyire futja a kapacitásából. Szinte hallhatóan kattognak a fogaskerekek a fejében, hogyan juthatnának ki innen, mert a szokásos módokon láthatóan nem fog menni.  Nyilván olyan bűbájt használnak a tanárok, amit egy szimpla diák nem tud kinyitni. De ő nem szimpla diák... Valahogy sikerülnie kell. Őszintén reméli, hogy Fanni gyógyszere nem fog közben elgurulni, mert szüksége van most egy kis nyugira, hogy gondolkodjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=678014#post678014][b]Fellegi L. Milán - 2017.04.28. 14:02[/b][/url]

Ugyan Fanni ad neki elég időt, ezzel pedig ő is tisztában van, mégis úgy tűnik amikor a lány hangja áthatol a csenden, mintha csak két másodperce merült volna el a gondolataiban. Kicsit megrezzen, úgy szegezi a félhomályban csillogó kékjeit a lányra. Nem igazán tetszik neki a lány ötlete. Egy halk sóhaj kíséretében a csuklójára tetovált rúnákra néz, majd picit megrázza a fejét. Nem, ez az ötlet még akkor is életveszély, hogyha nem Milánról beszélgetünk. Az ő esetében viszont végképp, hiszen sosem tudhatja, mikor jön egy következő roham. Lehet, hogy egyszerűen csak elengedné a függönyt és leesne a semmibe, közben pedig fel sem tűnne neki.
- Sajnálom, de nem hiszem, hogy ez menne nekem - mondja, tökéletesen nélkülözve az indoklást. Láthatóan nem az erőnléte a probléma, de inkább nézzék gyengének vagy ijedősnek, a szennyesét nem most fogja elkezdeni kiteregetni.
- Várj, kviddicsezel? - emeli meg a szemöldökét, kissé beharapva az ajkát, ahogyan emésztgeti ezt az információt és átgondolja, mihez kezdhetne vele.
- Nem tudnánk idehívni a seprűdet? - Ha ez sikerülne, Fanni akár le is vihetné magával, és akkor esetleg még az életveszélyt is sikerülne elkerülni. Az nem lenne rossz, mondhatni.
Mindeközben a karórájára sandít. Ha találnak megoldást, vissza fog térni a bájitalhoz, mert bizony ha törik ha szakad, meg fogja csinálni. Nincs mese.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=719638#post719638][b]Fellegi L. Milán - 2018.04.05. 20:01[/b][/url]

Kattognak a fogaskerekek a fejében egész reggel, talán az egész Levita együtt kattog vele, olyan hangos. Az a hulladék Edictum mindent megtestesít, amit Milán a mai napig utál és nem tud elfogadni a Bagolykőben, ezek közül pedig a leginkább azt a pletykának nevezett jelenséget, amivel olyan hatékonyan lehet kapcsolatokat rombolni és embereket tönkretenni. A képét előbb látja meg mint a nevét, így sajnos még gyanakvásra sincs lehetőség, rögtön a felismerésnek kell az amúgy is gondterhelt vállaira ülnie, hogy itt bizony róla van szó. Ráadásul nem egyedül, nem csak róla. A szíve gyorsabban kezd dobogni és falja a sorokat, amíg a végére nem ér.
- Nevetséges – szisszen fel halkan, hiszen a cikknek valójában semmi valóságalapja nincsen... Mégis van neki rengeteg. A fele hazugság, nyilván. Méghogy ő énekelt? De meglepően szimpatikus számára az elképzelés, mely szerint ők Andrissal egy párt alkotnak. Egy pillanatra elképzeli ahogyan az Eridonos tarkójára fonódnak az ujjai, aztán égő arccal menetel be a fürdőbe, hogy a hidegvíz alá tolja a fejét reggeli mosakodás címén.
A délelőttöt gombóccal a torkában tölti, fél hogy meglátja valahol Andrist, aki már biztosan szintén látta... Nem mintha elkerülhetné őt.
Nem sokkal később már be is toppan a GYNT terembe, magára nemtörődöm derűt erőltetve, mintha semmi különleges nem lenne a mai napban – éppen csak azt felejti el, hogy akkor sincsen ennyire relaxált feje, mikor egy átlagos napról beszélünk, így aztán ez több mint gyanús. Andris már ott ül, ő pedig messziről próbálja megállapítani, vajon olvasta-e már a cikket, de semmit sem lát rajta. Lezuttyan mellé.
- Helló – köszön rekedt hangon, továbbra is a fiút fürkészve, a tekintete tele van kíváncsisággal, de csak nem talál semmit. Gyerünk már, csak egy pici jelzést...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=719640#post719640][b]Fellegi L. Milán - 2018.04.05. 20:06[/b][/url]

A szendvics látványa kicsit mulattatja, de nem szentel neki túl sok figyelmet, mert egyszerűen nem tud. Túlságosan le van foglalva a ténnyel, hogy a teremben valószínűleg már mindenki olvasta a hírt, hogy ők ketten milyen halálosan szerelmesek egymásba. Persze ez egyáltalán nem reális félelem, ahogy lehet hogy azt is csak beképzeli, hogy amikor leül és az Eridonosra néz, kapnak a teremben egy-két sokatmondó pillantást – lehet hogy nem. A fiú beszél hozzá, de az agyáig már csak nagyon lassan jutnak el a szavak, pedig a figyelme ki van élezve, csak egészen másra. Andris arcáról pedig süt, hogy nem tud semmit. Vagy ha nem is sütött volna, amikor a dalszövegekről kezd el beszélni zavartalanul, világos lesz, hogy nem olvassa az iskolaújságot. Milánt egy pillanatra bosszúság fogja el, pedig megkönnyebbülésnek kellene. Ha jobban ismerné magát, tudná hogy nem örül neki, hogy egyedül kell megküzdenie ezzel, másrészt pedig végtelenül kíváncsi, Andris hogyan reagál arra, hogy hírbe hozták őket. Azonban az ő saját verziójában mindössze annyi a magyarázata a bosszúságnak, hogy tudja, előbb-utóbb úgyis megtudja valahonnan a fiú, ha máskor nem, az Eridonosoktól, akkor pedig kellemetlen lesz a kérdés, hogy miért nem szólt előbb. Ezért most kénytelen lesz, pedig nem ő akart lenni a (rossz?) hír hozója.
- Aha – nyögi ki válaszul a fiú mondatára elkalandozva, láthatóan bármi mást is mondhatott volna neki, arra is ugyanezt mondta volna.
- Ezt láttad? – kérdezi, most már lehalkítva a hangját, mert Graham prof már az asztala körül sertepertél. Közben az összehajtott újságot a padra teszi kettejük közé, felül az ominózus cikkel. Azt pedig, hogy elsápad, remélhetőleg Andris az olvasástól már nem látja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=719642#post719642][b]Fellegi L. Milán - 2018.04.05. 20:11[/b][/url]

Minden erejével úgy tesz, mintha Graham prof szavai kötnék le figyelmének teljes kapacitását, de valójában gyakran pillant lopva Andrisra, amint a cikket olvassa. Tőle egyáltalán nem meglepő módon gond nélkül jegyzeteli le a tanár szavait, holott fejben teljesen máshol jár, de ez a makulátlan írásképén és a rendezett sorokon egyáltalán nem látszik.
Melegség járja át, amikor Andris füle vörösödni kezd, mert a hülye feje reménykedik, pedig ez aztán bárminek a jele lehet. Lehet csak simán dühös. Ez azért is esélyesebb a zavarnál (már Milán elképzelései szerint), mert az Eridonos egyetlen pillantást sem küld felé. Lehet hogy mégis olvasta, csak nem akart róla beszélni, ő pedig most rákényszerítette? Nem, az nem lehet, semmi sem látszott rajta... Aztán ebben szerencsére Andris elhaló hangja is megerősíti. Láthatóan nem boldog, dehát miért lenne az, amikor az egész iskola rajta pletykálkodik? Miért is lenne...? Milán tulajdonképpen egy kicsit az volt. Nem a pletyka tényétől, hanem az üzenettől, amit hordozott. Azt jelentette számára pár eszeveszett pillanatig, sőt, még most azt bizonyítja, hogy talán mégis van a világon egy cseppnyi esélye annak, hogy... Bárminek. Hogy egyáltalán az ötlete annak, hogy köztük lehet valami, ne csak az ő fejében létezzen. Ha már nem is lesz belőle semmi, legalább ne kelljen egyedül éreznie magát a gondolattal a fejében, legalább tudhassa, hogyha Andrisnak nem is, másnak megfordult a kobakjában, még ha a Banyáról beszélünk is.
Végül úgy dönt, megpróbálja kicsit oldani a hangulatot. Leszakít finoman és lehetőleg minél halkabban egy darabot a füzete sarkából, majd gyorsan ráfirkant egy rövidke üzenetet.
„ Nem tudnak ezek semmit... „ - írja, valószínűleg Andris is látja, mert felé tartja a lapot. Kicsit vár, gondolkodik, majd kiegészíti: „Én nem is értek a zenéhez, és nem is csináltam semmit. Alig voltam ott öt percig.” A fiú elé tolja a papírt, hátha kedve támad válaszolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=719644#post719644][b]Fellegi L. Milán - 2018.04.05. 20:15[/b][/url]

Nem tudja, hogy a padtársa látja-e, de végig őt nézi, amíg válaszol a levelére. Pontosabban felváltva nézi a papírra kerülő szavakat és őt, de főleg őt. Milán próbálja megtippelni a mondatfoszlányokból, hogy mit szeretne írni, de minden egyes szó ami felkerül a papírra, rögtön áthúzásra is kerül. Azt hitte megkönnyíti a helyzetet, de úgy néz ki minden csak összekuszálódik. Az ő fejében legalábbis biztos, amikor Andris végleges válaszát megkapja. Ezt meg most mégis hogyan értse?  Érzi hogy a torka az adrenalintól lüktet, mintha csak felrúgták volna a szívét a torkába ezzel az egy mondattal. Mert bizony a másik Milán irományát nagyon könnyen lehet úgy értelmezni, hogy nincsen tisztában az érzéseivel, ez pedig már kiindulásnak is sokkal több, mint amire Milán számított. De persze lehet, hogy nem is erre értette. Fogalma sincs, mit válaszolhatna. Meg akarja kérdezni, mégis hogy értette, de nem látja értelmét, elvégre most közölte vele a másik, hogy nem érti ő maga sem a helyzetet. Akkor meg mi értelme volna arra kérni, hogy kifejtse? Töprengve nézegeti a papírt, kezével a sarkát hajtogatja ide-oda, miközben közelebb húzza magához, világosszürke pulóverén keresztül a könyöke véletlenül Andris karjához ér. Olyan gyorsan húzza el, mintha még soha az életben nem értek volna egymáshoz. Mereven nézi a papírt, majd tanácstalanul újabb mondatot firkant le, jobb híján ez áll rajta. „Hát, lebuktunk... : D”, majd az alatta levő sorban még gyorsan hozzáteszi: „De viccet félretéve, gyorsan el fogják felejteni, ne aggódj."

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=719646#post719646][b]Fellegi L. Milán - 2018.04.05. 20:19[/b][/url]

Andris is legalább olyan gyorsan kapja el a kezét, mint ő, ebben a pillanatban pedig érez valamiféle feszültséget kettejük között, habár nehezen tudja megállapítani, hogy az tényleg, a másik által is érezhető feszültség-e, vagy csak ő képzeli be magának. Hirtelen hatalmasnak tűnik az a pár centi távolság amit ezalatt a röpke pillanat alatt kiküzdöttek maguknak, ami egyrészt biztonságot nyújt, másrészt viszont elképesztően bosszantó érzés, amikor ő tökéletesen tudja, hogy nagyon is szívesen hozzáérne újra. Már ha lenne mersze, ami persze nincs. Ami ahhoz sincs, hogy állja a tekintetét pár pillanatnál tovább, amikor ezek után ránéz, kékjeit helyette a lapra szegezi, mint akinek sürgős dolga van – van is, mégpedig lehetőleg még jobban elszúrni a dolgokat. Mert továbbra sem bátrabb, mert bármennyire is jól elvegyül, ő mégiscsak Levitás és nem Eridonos, ezért aztán ahhoz sincsen kurázsija, hogy ne magyarázza ki a viccét rögtön és tagadjon le vele mindent, amit érez.
Andris hangulata viszont mintha megváltozna miután az üzenetét elolvasta, Milán pedig ezt a változást próbálja megérteni. Közben Graham professzor páros feladatot ad ki, amit ő is csak onnan vesz észre, hogy hirtelen nyüzsgés támad a teremben és a padtársak hangosan beszélni kezdenek a feladatról. Így adódik nekik is némi lehetőség, hogy beszéljenek.
- Minden rendben? – kérdezi végül, mert egyértelműen kezd körvonalazódni számára, hogy szomorúság süt a másikról. Legszívesebben leküzdené a kettejük közötti csekély távolságot és úgy megölelné, hogy szusz is alig maradjon benne, de inkább csak idegesen dobol az asztalon, testével Andris felé befordulva, oldalát a pad élének támasztva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=719648#post719648][b]Fellegi L. Milán - 2018.04.05. 20:26[/b][/url]

Amikor Andris ránéz, egy pillanatra mintha az lenne a benyomása, hogy nem csak és kizárólag a szemébe nézett – mintha egy pillanatra lejjebb tévedt volna a tekintete, Milán pedig automatikusan nyel egyet a gondolatra, egy icipicit pedig beharapja az alsó ajkát (hirtelen jöttnek nem mondható) idegességében. Olyan nehéz, amikor ilyen tizedmásodperces dolgokról beszélünk és ő nem tudja, hogyan hozzon ki ebből egy objektív igazságot! A magafajta tudós-palántának az ilyen dolgok a legérthetetlenebbek és legbosszantóbbak a világon.
– Meggyőző vagy... – válaszolja, a hangja persze tömény irónia. Andris nem tud jól hazudni, ráadásul a lelke mélyén szeretné azt hallani, hogy nincsen minden rendben. Nem azért, mert szomorúnak szeretné látni, hanem mert azt akarja érezni, hogy igenis megmozdít benne valamit.
– Nem hallottam a feladatot... – vallja be töredelmesen, majd szinte gondolkodás nélkül követi a következő vallomás, amin ő maga is elképed, mihelyst kimondta: - ... de nem is nagyon érdekel. – Aki pedig ismeri Milánt, az tökéletesen tudja, hogy ennyi erővel akár le is térdelhetett volna az Eridonos elé a kegyeiért könyörögve. Ha őt valaki jobban érdekli a Gyógynövénytannál, ott már régen többről van szó. Idegesen lesüti a szemét, az ujjai egy pillanatra sem hagyták abba a dobolást. Kicsit lehalkítja a hangját, majd folytatja.
– Tudod, igazából nem csodálkozom, hogy kiszúrták... Mármint azt a pillanatot. Annyira… Más voltál – fejezi be végül, az utolsó szó már annyira halk, hogy alig kivehető. A hangleejtésén érződik, hogy a „más” itt egyáltalán nem negatív értelmű, sőt. A hangja remeg, idegesen túr a hajába és úgy tesz, mintha azt nézné meg, Graham prof nem szúrta-e ki, hogy nem a feladattal foglalkoznak, pedig valójában csak muszáj volt valahova máshova néznie, mert tudja, hogy az előbbi szavak elhangzásakor a tekintete igen beszédes csodálatot tükrözhetett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=719650#post719650][b]Fellegi L. Milán - 2018.04.05. 20:32[/b][/url]

Elképesztő ahogyan mosolyog. Az egész kép a kipirult arcával, a bozontos hajával, a zavarodott tekintetével és a mosolya... Milán már abba is belezavarodik, hogy mit akart rábizonyítani a fiúra az imént, pedig pontosan ezzel a mosollyal derült ki, hogy igaza volt. Sokra megy vele, ha aztán meg sem tud tőle szólalni. Aztán tovább beszél, végül pedig zavarában Graham profot fixírozza, aki persze rájuk sem hederít. Vajon mennyi idejük lehet még hátra a csoport-feladat megoldásához? Lassan lejár az idő, ők pedig még a feladatot sem tudják. Annyi mentségük talán lehet, hogy éppen egy sokkal bonyolultabb egyenlet változóját keresik mindketten, meglehetősen ügyetlenül.
Aztán az EridonosMilán tesz egy mondhatni bátor megjegyzést. Úgy kapja vissza a fejét Graham prof irányából Andrisra, hogy a körülöttük levő pár padban rájuk is szegeződnek a tekintetek, ezért aztán pár pillanatig úgy tesz, mintha nagyon serényen keresné egy nemlétező kérdésre a választ a füzetében. Persze Andris rögtön elkezdi kimagyarázni az előbbi mondatát, de ezt most már nem fogja tudni. Már csak azért sem, mert Milán tudja, hogy úgy akarja érteni, ahogyan elsőre is értette – hogy ő is jelent a fiú számára valamit. Tekintetét Andris kezére szegezi, pár pillanatig töpreng, próbál megszólalni.
– Oh. – mondja, de ez így nem jó, nem, ez nem egy mondat... - Én nem tudtam... – kezd bele, de ötlete sincs, hogyan folytassa tovább. Végül befogja a száját, felnéz az Eridonosra, egyenesen a szemébe. Tekintetébe elszántság költözik és félreteszi a félelmét, mert annál a gyötrődésnél amit már hetek óta érez miatta, annál a bizonytalanságnál és céltalan reménykedésnél talán még csalódni is jobb.
– Én azt hiszem végérvényben talán a Banya sokkal többet tud rólunk, mint amennyit mi tudunk magunkról – böki ki végül. Kicsöngetnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=719653#post719653][b]Fellegi L. Milán - 2018.04.05. 20:36[/b][/url]

Amikor elszánta magát, nem egészen erre a reakcióra számított. Biztosan azért, mert számára egyértelmű volt hogy hogyan érti, hiszen a fejében továbbra is ott kavarogtak az egyértelműbbnél egyértelműbb gondolatok. De Andrisnak vagy nem esik le, vagy nem hajlandó úgy tenni, mintha leesne. Pontosabban olyan, mintha le is esett volna neki, meg nem is. Mintha mondjuk a testével, a pillantásával, a pirulásával, a sóhajaival, az elrántott karjával már tudná. De az eszével, a szavaival nem. Van ennek egyáltalán értelme? Elkezd körülöttük kiürülni a terem, Milán pedig elégedetlenül sóhajt egyet Andris kérdésére. Igen, úgy gondolja. De mégis, mit mondhatna erre? Azt, hogy "Nem tudom Andris, ami engem illet, én speciel azt hiszem tényleg szerelmes vagyok beléd, ahogy a banya írta. Veled mi a szitu?" Biztosan remek és cseppet sem kínos további negyvenöt percet töltenének el egymástól húsz centire.
- Hát, ami engem illet, igen. Úgy gondolom - mondja enyhe bosszúsággal, de úgy érzi, most nem bírja tovább állni Andris értetlen tekintetét. Ez most nem elég.
- Pillanat és jövök - pattan fel az asztal mellől. Pisiszünet. Vagy legalábbis olyasmi, de mindenesetre egy-két magányos perc, hogy átgondolhassa a dolgokat anélkül, hogy Andris tekintete magával vinné a gondolkodásra fordított maradék figyelmét is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=719655#post719655][b]Fellegi L. Milán - 2018.04.05. 20:40[/b][/url]

Idegesen támasztja meg magát a mosdó szélén a legközelebbi fiúvécében, ahol szerencsére éppen senki sincsen rajta kívül. Valaki éppen akkor jött ki, amikor ő megérkezett, de mással nem futott össze a helyiségben. Idegesen néz fel a tükörbe, bosszúsan szemléli láthatóan feszült vonásait, mint aki a saját arcáról szeretne valamit leolvasni, holott a fejében sem talált semmilyen választ. Egy pillanatra az ajtóra néz és sóhajt egyet. Azt kívánja, bár Andris bukkanna fel az ajtóban, bár utána jött volna. Eredetileg ez meg sem fordult a fejében, pont hogy egyedül akart lenni, most mégis azt érzi, hogy nagyon jó lenne, ha itt lenne. Akkor tudná, hogy értette a célzást. Sőt, nem csak hogy értette, de hasonlóan is érez. Most viszont nem tud semmit és szinte dühös arra a nyavalyás ajtóra, amiért nem nyílik. Most már utálja magát, amiért bármit is mondott. Újra a tükörbe néz, és halkan morog egyet, amiből talán még az is kihallik az őt hallgató nagy üresség számára, hogy „Arschloch”, amit teljességgel magának szánt. Miért nem reagált semmit? Nem értette? Vagy értette, de kínos neki és nem tudta hogyan utasítsa vissza finoman? Hiszen az utalása habár egyértelmű volt, azért mégsem volt egyáltalán túl nyílt. Ha Andris elkezdett volna arról beszélni, hogy sajnálja, de ő nem... Milán letagadhatta volna az egészet a fenébe.
Némi hidegvizet fröcsköl az arcába. Egyszerű a teendő. Úgy kell tenni, mintha mi sem történt volna. Mindenkinek megspórolja a kínos szituációt, ő szépen elfogadja, hogy Andris valószínűleg egyszerűen csak a lányokat szereti, és ez egyáltalán nem ellene szól... Ki tudja, az is lehet, hogy tulajdonképpen van barátnője, csak nem veri nagy dobra. Egyre és egyre hülyébbnek érzi magát. Miért nem gondolt arra, hogy van barátnője? Tulajdonképpen inkább arra nehéz okot találnia, miért ne lenne.
Aztán kicsit megmakacsolja magát. Van köztük valami feszültség, érzi. Mégis hogyan lenne ez lehetséges, ha Andris egy lányba lenne szerelmes?
Csengetnek. Ideje visszamenni. Kicsit sem áll még készen rá, de muszáj. Kicsit megtörölgeti a szemöldökét a pulcsija ujjával, mert vizes maradt. Az oldalsó egy-két fürtjére is igaz ugyanez, de azt nem veszi észre, így nem is nyúl hozzá.
Mielőtt visszamenne a terembe, még sóhajt egy mélyet és vág egy utolsó bánatos kiskutya pillantást, aztán felerőlteti a szokásos társasági mosolyát, amit általában családi eseményeken szokott mutogatni nagy hévvel. A jelentése nagyjából ennyit takar: „Nem figyelek rátok és nem érdekeltek, úgyhogy örüljetek a mosolyomnak és ne kérdezzetek semmit.” Most persze cseppet sem ezt jelenti, inkább csak ennyit: „Minden rendben van”. Nem igazán néz Andrisra, miközben a padhoz sétál. Amikor leül, libabőrös lesz a közelségétől, de ez szerencsére a hosszú ujjú viselete miatt csak érzés, nem látvány. Egy pillanatra Andrisra néz, az arca valamiért furcsa, de nem tudná megmondani, miért. Graham prof beszélni kezd, a zsivaj pedig elhalkul. Úgy tesz, mintha figyelne, az arca pedig egyenesen derűsnek tűnik.