37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély
Tantermek - Anais Dessauge hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Anais Dessauge
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2016. május 14. 17:52 | Link

Annamária

Percek óta idegesen dobolok ujjaimmal, körmeim minden alkalommal hangosan koppannak a padon. Államat a szabad tenyerembe támasztom és ismét hátrapillantok a vállam felett, hátha kinyílik már végre az az ajtó. Egyre idegesebb vagyok, ami nem jó jel. Na meg tekintve, hogy pillanatokon belül elkezdődik az óra, a mindig órákkal előbb érkező tanár pedig még sehol. Én nem értem ezt a tanár-dolgot, az egyik órán még engem szid le egy perc késés miatt, a másik órán pedig ő csak úgy késhet. Igaz, hogy van még harminc másodperce ideérni a tanárnak, de nem tartom nagyon kivitelezhetőnek. Ha eddig nem jött, ezután sem fog. Majd sűrű bocsánatkérések közepette esik be a terembe és elkezdi végre az órát. És én csak azután fogok tudni belekezdeni a szokásos idegesítsük a tanárt hadműveletbe, amit körülbelül minden órán eljátszok vele, és eddig még nem is jött rá, hogy én vagyok az, aki miatt az írás letörlődik a tábláról, a fények kialszanak és a többi. Hihetetlen, hogy milyen könnyű átverni egy tanárt és még az sem rettent el a mai próbálkozástól, hogy a felügyelők itt járkálnak a folyosókon és bármikor benyithatnak egy "gyors" ellenőrzésre. Pedig, ha őszinték akarunk lenni, bármennyire is szórakoztató a dolog, ha rajtakapnak, akkor bizony repülhetek is innen. Apám meg azt nem nézné jó szemmel, mert hát mi is mondanának róla a minisztériumban, hogy az egyetlen lányát kicsapták egy iskolából. Ejj-ejj. Aztán persze megint engem hibáztatna érte, ami mondjuk jogos is lehetne, de engem nem érdekel. Csak hasznosan akarom eltölteni az időmet itt a kastélyban. Az óra közben elkezdődik, én pedig ismét dobolni kezdek a padon, csak a változatosság kedvéért. A padtársam biztos nagyon örülhet nekem, de jelenleg nem tud érdekelni.
Szál megtekintése
Anais Dessauge
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2016. május 15. 12:05 | Link

Annamária

A monoton háttérzaj semmi ahhoz képest, amit nekem sikerül produkálnom a padtársam legnagyobb örömére. Teljesen biztos vagyok benne, hogy a percek óta tartó kopogás miatt legszívesebben lecsapna innen a fenébe, hogy folytathassa nyugodtan az írást, de hát végül is nem én vagyok az egyetlen, aki nem hagyja koncentrálni. Én csak a ráadás vagyok, igazán eltekinthetnénk attól a ténytől, hogy a mögöttünk ülő épp úgy eszi azt a szendvicset, mintha nem tanították volna meg csukott szájjal enni. Az átlósan jobbra ülő srác pedig épp most repít felénk egy repülőt. Unottan pillantok vissza a navinés szavaira és pofozom félre a közelembe érkező papírdarabot. A fiú felháborodásával mit sem törődve fordulok a lányhoz és egy ideig állom is a pillantását. Aztán inkább kíváncsian pillantok a lapra, hogy megtudjam, mi az, amit ilyen sürgősen be kell fejeznie.
- Ezt a mostani órára csinálod? - ujjammal a papírra bökök és még a szépen ívelt szemöldökeim is a magasba emelkednek. Természetes, hogy nem írok házit, de ha ő már ennyire nagyon benne van a dologban, talán az enyémet is megírhatná. Én meg cserébe abbahagyom a dobolást, amibe az előbb megint belekezdtem. Államat visszatámasztom a tenyerembe, megkérem, na jó, ráüvöltök az előbb még dobálózásra vágyó srácra, hogy maradjon már nyugton a helyén, aztán folytatom az idegesítő tevékenységem. - Nem értem most már minek töröd miatta magad. Úgysem szedi be, ha meg mégis, akkor nem fogja elolvasni. Szóval írhatsz bármit, felesleges gondolkozni a helyes szóhasználaton és a sünökön. Mi van? - a végére ismét rápillantok a lapjára, hogy kibogarásszam az írását. Egy pillanatra még a dobolást is abbahagyom az asztalon épp addig, hogy megpróbáljam kitalálni, mi köze van a tűpárnának a sünhöz.
Szál megtekintése
Anais Dessauge
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2016. május 15. 20:31 | Link

Annamária

Elégedett mosoly kúszik arcomra a győzelmemet látva, egy kicsit sem próbálom meg palástolni az örömömet, amit most kivételesen nem az elém csúsztatott dolgozat váltott ki belőlem. Sokkal inkább a navinés elkeseredett sóhaja és az a mozdulat, amivel kinyilvánítja a világ felé, hogy végzett ezzel. A lap a könyökömnek gyűrődik és csak ekkor emelem fel kissé a kezem, hogy ne tegyek kárt az évfolyamtársam munkájában. Szörnyen kedves vagyok, megmentettem még további tíz perc szenvedéstől.
- A varázsvilágban ne sok logikát keress, drágám. Varázsolhatunk itt az iskolában, mert megtehetjük, szóval miért ne kezdhetnénk ilyen felesleges egyszer használatos varázslatokkal? - megvonom a vállam fejcsóválás közben és amit most mondtam, azt tényleg komolyan is gondolom. Ha majd felnövünk és legálisan varázsolhatunk, senki sem fogja ezeket az ősrégi, ki tudja melyik órán tanult varázslatokat használni. Mert lesznek gyakoribbak, meg ott vannak a manók, cselédek, mugli módszerek. Olyan helyzetbe meg sosem fogok kerülni, hogy csak akkor maradhatok életben, ha egy sünt tűpárnává változtatok. Butaság az egész. - Milyen óránk lesz még együtt? Azokra is írni fogsz... ilyet? - az utolsó szót már üvöltöm, de nem neki. Testemmel a papírrepülőt dobáló fiú felé fordulok és a képébe ordítom, ugyanis az előbb nekiütközött egy repülő a fejemnek. Számomra felfoghatatlan, hogy az előbbiből miért nem értett már meg semmit. Nem csak nekem, hanem a navinésnek is volt egy-két szava hozzá, erre megint kezdi. - Te tényleg ennyire gyengeelméjű vagy? Tényleg ennyire nem érted meg, hogy mit jelent a "kussolj és ülj le"? Elmagyarázzam neked még egyszer kicsit erősebben vagy most már menni fog? - mintha nem is éppen órán lennénk, úgy üvöltök vele, a végére pedig már a kezemmel is hadonászni kezdek. Nem igaz, hogy nem lehet az embernek egy nyugodt órája sem.
Szál megtekintése
Anais Dessauge
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2016. május 23. 19:17 | Link

Annamária

Mikor kicsit végre helyre tudom rakni ezt a gyereket és úgy három percig még nyugton is marad, visszaülök a helyemre. A környezetem nem igen foglalkozik most már velem, de bizonyára mindenki azt várta, hogy mikor ugrom neki szerencsétlennek és átkozom le a pincéig, mert ezt kellett volna tennem. Mert lehet, hogy pont sötét varázslatok kivédésére ültünk be, csak a nagy vitatkozásban már azt is elfelejtettük, hogy milyen nap van éppenséggel. A navinés mellettem ismét megszólal és a kérdő tekintetem mellett még el is nevetem magam egy kicsit.
- Ki mondta, hogy segíteni akarok rajta? Én is szórakozni akarok kicsit, még amúgy sincs itt a tanár, hogy az ő idegeit készítsem ki. - mosolyogva rázom meg a fejem, majd hirtelen oldalra kapom pont azelőtt, hogy az előbb leüvöltött fiú felemelje a kezét. Elégedetten bólintok, aztán visszakönyökölve az asztalra ismét elkezdek dobolni azon. A navinés dolgozatát visszacsúsztatom elé és szórakozottan tekintek rá, mintha csak azt akarnám ezzel a pillantásommal jelezni, hogy tényleg megőrült ma itt mindenki, ha tőlem ilyet kérdez.
- Nemt'om. Valami öreg bácsika szokott bejárni asszem, mondjuk lehet múltkor is mást küldtek be helyette. Vagy az másik óra...? - egy pillanatra eltöprengek a dolgon, még a mutatóujjam is felmutatom neki időt kérve. Biztos vagyok benne, hogy akit én sok szeretettel juttatok majd egyszer elmegyógyintézetbe, az az öreg bácsi lesz, nevét sem tudom professzor úr. Ez a magammal megbeszélem dolog azonban sosem volt jó ötlet, mert képtelen vagyok gyorsan egyről a kettőre jutni, ezért sem tudom eldönteni, hogy milyen órára jöttünk be.
- De most is visszakanyarodva a kérdésedhez. Milyen terem ez? Meg izé, ők - mutatok a többi diákra - évfolyamtársaink egyáltalán?
Szál megtekintése
Anais Dessauge
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2016. május 24. 18:45 | Link

Annamária

Akaratlanul is elmosolyodom a navinés szavaira, ezt azért nem néztem volna ki belőle. Hisz az előbb még a háziját körmölte nagy bőszen, most meg már arról magyaráz, hogy néha csak úgy bemegy órára és még ki sem zavarják onnan. Na én tuti megőrülnék és jelenetet rendeznék, csakhogy következmény nélkül hagyhassam el a termet, még a meglévő "kötelező" óráimat sem bírom ki nyugton. Hát bele sem merek gondolni akkor mi lenne velem egy másik órán.
- Na, ez válasz a másik kérdésemre. - elégedetten biccentek, mert persze nekem mint mindig, most is igazam van. Csak sajnálatosan arra még mindig nem sikerül rájönnünk, hogy milyen órára jöttünk be, a navinés azonban tereli a témát. Ez először fel sem tűnik, annyira elmerülök a padon való dobolásban, de aztán mikor túl sokáig van csend mellettem, érdeklődve pillantok fel. Ösztönösen az ajtó felé tekintek, mintha csak a professzor érkezésére várnék. De ahhoz még túl nagy a hangzavar körülöttem és a férfi sem érkezik meg, csak valamelyik idióta les ki, bizonyára egy levitás. Azok akarnak mindig tanulni.
- Ja, hát nem gyújtok rá semmit, ne ilyen nagy dolgokat képzelj el. - legyintek, majd kezemet lekapom az asztalról és felé fordulok. - Előszeretettel törlöm le a táblára írtakat és alkotok oda valami mást, főleg oda nem illőt, mikor nem figyel. Meg aztán én vagyok az oka a ki-be nyitódó ablakoknak, és ha valamelyik gyík könyve véletlenül épp a professzor felé repül, általában az is az én művem. - az ugyan mellékes, hogy nem megyek bele nagyon a dolgokba, inkább megmaradok az ilyen régi, de mindig bevált módszereknél. - Amúgy nem tudom mi van vele, mert még sosem vette észre ezeket. Komolyan, még emlékszem is, hogy a múltkor ránézett a táblára, aztán teljesen eltérve az anyagról valami tök másról kezdett beszélni, csak mert megváltoztattam a szöveget! És még az sem tűnt fel neki, hogy nem is kapcsolódik az órához, meg hogy nem is az ő írása. - elégedetten szusszanok egyet hátradőlve, ez engem természetesen büszkeséggel tölt el. Mert nincs is jobb, mint megviccelni egy idős professzort.
Szál megtekintése
Anais Dessauge
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2016. június 30. 21:31 | Link

Annamária -részemről lezárt

Úgy bólogatok, mintha azt jelenteném be neki, hogy valami díjat kapok az órai munkámért, ami természetesen nem a figyelésre és a némán való körmölésre vonatkozik. Én az ilyeneket meghagyom másnak, aki majd szépen leírja, aztán odaadja nekem, mert olyan szép szemeim vannak. Nem kell nagyon erőlködnöm, hogy hozzájussak a tananyaghoz, na. Már az is teljesítmény, hogy egyáltalán érdekel ez a dolog és veszem a fáradtságot, hogy a saját szavaimmal élve elkérjem másoktól a jegyzeteiket. Visszajuttatni ugyan nem mindig tudom, vagy akarom, de járulékos veszteség mondjuk mindig van. Nem tudom, hogy ez annak számíthat-e, azonban pillanatnyilag nem is nagyon izgat. Nekem csak az a fontos, hogy a tananyagot nagyjából ismerjem és az év végi vizsgákon szép eredményeket érjek el, hogy apámnak fel tudjak mit mutatni, semmi más nem nem számít egyébként. Apámnak nagyon fontos valamiért, hogy még ezek után is egy tökéletes család hírében álljunk.
- Figyelj és tanulj. - a tanár jelenléte láthatóan senkit sem rettent el eredeti cselekedetétől; a kártyapartisok ugyanúgy folytatják a játszmát, csak némileg csendesebben, a mögöttünk csámcsogó tovább eszi az uzsonnáját, az előbb engem dobáló pedig muníció gyártásba kezd, feltételezhetően abból a célból, hogy majd jól megdobálja vele a professzort, míg az nem figyel. Én csak magamra figyelek, egyelőre azonban nem teszek semmit. Mint egy nagyon szorgalmas és tanulásra éhes gyermek, kinyitom a füzetem és az első pár sort még le is írom, hogy lássa a prof, milyen ügyes és okos vagyok. Aztán lerakom a pennát, előkapom a pálcám és a könyvem takarásában nekikezdek, hogy a mai napon is kapjon valami jót...
Szál megtekintése
Tantermek - Anais Dessauge hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély