37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély
Tantermek - Choi Min Jong hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. október 22. 19:13 | Link

Nem tudom miért, de végül győzött a kíváncsiság és felvettem az asztrológiát. Ennek ellenére tartok az órától, meg az esetleges következményeitől, de bízom benne, hogy "felnőtt" vagyok és tudok "reálisan" gondolkodni majd. Elvégre ez csak egy óra, és nem kell komolyan vennem semmit sem, amit mondanak. Így akár még élvezetes is lehet. Persze csak addig, amíg nem hibáznak rá valamire tök véletlenül, mert akkor biztos el fog majd valamiféle pánik.
Megrázom a fejem és határozottságot erőltetek magamra, miközben próbálom félrehessegetni a rossz emlékeimet. Itt minden szép és jó, és úgy is marad - ezt hajtogatom magamban, mint valami mantrát. Belépek, de mivel sehol senki elbizonytalanodom. Ellenőrzöm, hogy jó helyen járok-e és amikor meggyőződöm, hogy igen, akkor félve de beljebb lépek. Mennyire jó jel, hogy egyedül vagyok? Nem túl biztató, de talán tudok 5 percet várni.
Leülök valahol messze a tanár várható helyétől és összehúzom magam picire. Kivételesen jó, hogy nem vagyok magas. A taláromat összehúzom magamon, a kapucni részt a fejemre húzom, így várok, amíg megérkeznek (remélhetőleg) a többiek, majd a tanár is.
Szál megtekintése

You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. október 27. 21:00 | Link

Próbálok nem tudomást venni a többiekről. Mint egy óvódás. Azt képzelem, ha én nem látom őket ők sem engem és még csak nem is értem mire fel ez a nagy bújócska. Én vettem fel a tárgyat, viseljem akkor a következményeit. Egyébként is. Ez csak elmélet, meg spekuláció. Nem hiszek benne, szóval semmi okom tartani tőle.
Ennek ellenére, jól meghúzom magam, amíg a tanár meg nem érkezik. Na meg utána is, bár utána kicsit nehezebb. Nem vagyok hülye, hogy rájöjjek, hogy a hirtelen felmelegedő környezet nem természetesen módon jön létre, hanem valamiféle varázslat okozza. Nem mintha zavarna. Sőt! Kifejezetten kellemes. Lehetne mindig ilyen meleg. Óra után meg is kérdezem majd, hogyan csinálta, mert kéne nekem egy ilyen gyakrabban. Már-már azt is elfelejtem, hogy hol vagyok, a kellemes meleg hatására. Kigombolom a talárom, de lévén, hogy nappal van, nem merek nagyon neki vetkőzni. A francnak sem hiányzik az esetleges vakaródzás. A kapucnit hátra söpröm és bár kicsit hunyorognom kell, azért nem vészes a dolog. Figyelek, amennyire tőlem telik, bár ahogy belevágunk a témába.
Kapok én is egy horoszkópot és csak pislogok magam elé, hosszú-hosszú percekig. Azt sem vágom mi van rajta, meg mik azok a rajzok. Én kínai horoszkópon nevelkedtem, meg vértípuson, ne várják, hogy ez alapján bármi értelmeset mondjak.
Felemelem a lapom az ablak felé tartom, így takarva el a napot, és megállapítom, hogy végül is napellenzőnek tökéletes. A többiek viszont lelkesen beszélni kezdenek meg magyarázni és csak arra eszmélek, hogy már szinte csak én maradtam.
Visszacsapom a lapot az asztalomra, aztán körbe pislogok, hogy mennyire voltam lármás, de talán nem vészes a dolog és megpróbálom a lehetetlent: megfejteni a sok kuszaságot előttem.
Megpróbálkozom egy fordító bűbájjal a pad alatt ütyködve a pálcámmal, de ez sem használ semmit, a rövidítésket meg a vonalakat így sem értem. Végül arra lyukadok ki, hogy a narancssárga kör tuti a Nap, mi más lehetne? Az a másik a-betűs cucc meg csak az lehet, ahova nekem is AC van írva.
- Öhm... A napjegye az... izé... - el kell gondolkodnom, mi a franc ez. Tudom, hogy nem szűz, mert az én vagyok és azt az egyet, azért felismerem. Annak ellenére is, hogy az AC-os is M-re hajaz, nem keverem őket össze, ez pedig nekem elég a büszkeséghez. - Rák? - mondom végül bizonytalanul, mert tulajdonképpen ez a kör-vonal egészen hasonlít egy rákocskára. - A másik meg... - Nyilas farkinca? - Nyi... nem! - Észreveszem, hogy van egy nyíl, tehát az lesz a nyilas, nem ez. Elgondolkodva megvakarom a fejem, aztán beugrik valami, vagy jó vagy nem. - Skorpió?
Már ha egyáltalán jókat nézek... És most kéne valamit mondanom, hogy ez milyenné teszi az embert? komolyan el kéne hinnem, hogy ez meghatározza.
- Sajnos nem ismerem, fogalmam sincs milyen személy - fejezem be, gondolatban meg lelövöm magam, mert khm... ez mi? Nyilván nem ezt várták. De egész mostanáig azon görcsöltem, hogy itt valami világmegváltó dolgot mondanak majd nekem rólam. Most viszont kezdem érezni, hogy ez nem több puszta spekulációnál. Megnyugtat. Legrosszabb esetben megbukom. Nem ez lenne az első alkalom... De lehet csak beszerzek egy könyvet, hogy a következő órán elmondhassam, amit hallani akar...
Ahogy kinyitja az ablakot, én visszahúzom a fejemre a kapucnit, és keresztbe tett karokkal a mellkasommal hallgatom, mi az újabb feladat. Bár őszintén szólva, semmit sem értek belőle...
Szál megtekintése

You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. november 6. 06:31 | Link

Asztrológia óra 1
zárás

Majdnem röhögni kezdek, ahogy a Yale-t említi, de csak majdnem. Valahogy a szarkasztikus hangvételből azt szűröm le, hogy nem díjazná, így a szám elé kapom a kezem és inkább köhögésbe folyton a röhögést, bár a komoly arc is nehezemre esik, ahogy az egyik lányt arra kéri, adja oda a könyvét.
Kedvesen fel is áll, és elhozza nekem. Halkan megköszönöm, azonban nem nyúlok hozzá az ő példányához, csak a pálcámmal koppintok rá, majd létrehozom a saját másolatomat. Így Viki akár vissza is viheti a sajátját.
Nos, ezt biztos nem tanítják a Yale-n. Az pedig, hogy a könyvek ilyen módú másolása nem teljesen legális meg sem fordul a fejemben. Annyira belém verték annak idején, hogy mindig legyen saját könyvem (ha meg nincs oldjam meg), hogy teljesen természetesen jön a mozdulat. Ahogy az is, hogy egy újabb pálcaintésemre a könyv magától kinyílik, a nekem kellő résznél. Elmosolyodom és visszadugom a pálcám a talárom ujjába. Ellenőrzöm, hogy valóban van-e az oldalon valami a rákról meg a skorpióról és amikor megtalálom, a tanár úr kérése szerint felolvasom azt:
- A Rák, mint ember: Mottó: Lassú víz, partot mos. Az én házam, az én váram. Érzelem központú, fontosak számára az érzelmek. Az emlékeiben, az emlékei hangulatában él, nosztalgikus és romantikus alkat. Meghatározó az ellenkező nemű szülővel való kapcsolata. Gyűjtögető típus, ragaszkodik az emléktárgyaihoz, nem dob ki semmit. Sértődékeny. Tisztaság mániás, általában bő vízzel mos fel. Fontos számára az éjszaka, későn fekszik és későn kel. A fő az életében a család, a szülők. Bejelentés nélkül ne nyissunk rá, mert azt nem szereti.  Tyúkanyó típus, ha férfi, akkor is. Mos, főz, takarít. A családjától nehezen válik meg, ha a szülők elválnak, azt nehezen dolgozza fel, bele is betegedhet.
A tanárra pillantok, vajon elég-e ennyi, egyáltalán ezt akarta-e hallani, aztán ha megkaptam a kellő visszajelzést tovább siklok a skorpióhoz és elolvasom azt is:
- Skorpió: Fontos számára a megismerés, a legmélyebb rétegekig, őt viszont nem lehet kiismerni. Hangulata változó, szélsőségesek a megnyilvánulásai. Gondolkozására a kizárólagosság jellemző. Az ő számára valami vagy fekete, vagy fehér. Utálja a szürkeséget, az egyhangúságot, a langyosságot. Önfeláldozó, képes önmagát is elpusztítani, viszont hatalmas ereje van, ha valaki az életére tör, nehéz dolga lesz vele. Fő jellemzője az ellenállás és a kitartás. Míg ő mások veséjébe lát, addig őt nem lehet kiismerni.
Amikor befejezem, felhúzom a szemöldököm, mert arra gondolok, hogy ha valakiben tényleg ez a két személyiség jegy keveredne, az nem lenne túl jó dolog. Mármint nekem eléggé furcsán hatna egy sértődékeny, tisztaságmániás önfeláldozó tyúkanyó... De végül is. Nem lehetetlen.
Még meghallgatom a többieket, meg a tanár mondandóját. Aztán ha véget ér az óra, felállok, köszönök és elhagyom a termet. A könyvem magától eltűnik, nekem pedig ideje beszereznem egy valódi saját példányt, mert legközelebb még ha értelmetlen hülyeségekről kell majd beszélni, akkor is szeretnék jobban képben lenni.
Szál megtekintése

You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. november 6. 07:37 | Link

Asztrológia óra 2

Az előző óraiakból tanulva most könyvvel, pergamennel és tollal érkezem meg. Megint viszonylag hátul ülök le, de most csak szimplán megszokásból, mert már nem érzem azt az idegességet, ami az előző óra előtt fogott el. Nyugodtan ücsörgök és amikor a tanár belép, csak akkor dobom hátra a kapucnimat, ne érezze úgy, hogy nem kapja meg a kellő tisztelet. Persze a kezemet a szemem elé kell emelni, hogy ne zavarjon a napfény, de nem baj. Csöndben figyelek, mert bár olvasgattam azóta az új könyvem, és nézegettem az ábrát is, amit legutóbb kaptam, azért még mindig nem értem, mi micsoda rajta és hogy tudnak olyan könnyedén kiigazodni rajta a lányok, de igazán próbálkozom. Hallgatom a többieket, próbálok abból is okosodni. Aztán összeszedem magam és megpróbálok valami értelmeset mondani én is.
- Az én Holdam a mérlegben áll - kezdek bele, majd felidézem, amit erről olvastam a könyvben - Ez gondolom azt jelenti, hogy művészi hajlamokkal megáldott, derűs, barátságos, emberrel van dolgunk, aki szereti a társaságot. Valószínűleg szívesen meghallgatja mások problémáit és könnyedén feledteti azokat velük. Negatív lehet, hogy hajlamos a rendetlenségre.
Nem tudom a többiek honnan szedtek annyi mindent, én képtelen vagyok a sok hülyeséget összekombinálni és abból valami hosszú maszlagot gyártani. Részemről ennyi, majd a tanerő hozzáfűzi, amit még akar. Próbálok inkább a házakra koncentrálni és megfejteni, hogy mi a nyavalya a lemenő meg  felmenő hold ezen a kriksz-krakszos papíron, ami előttem hever. De a helyzet az, hogy nem jövök rá, mi a franc ez a felszálló-leszálló izé. Addig jutok, hogy a Hold a 11-es házban van, de sehol nem láttok szálló valamiket. Persze nyilván nem szó szerint kell érteni a dolgot, de ha egyszer nem látom, amit látni kéne, sosem fogok tudni értelmes választ adni sem. Kénytelen kelletlen felteszem a kezem, és ha engedélyt kapok, akkor megkérdezem.
- Tanár úr, tudom, hogy gáz, de nem vágom hol van ez a felszálló-leszálló izé az ábrámon - mondom kissé tettetett szomorúsággal és még a papíromat is felmutatom, nyomatékosítás gyanánt. Aztán remélem, hogy megmutatja, hogy mi a nyavalyát kell nézni.
Szál megtekintése

You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. november 13. 17:09 | Link

Asztrológia óra 2

Felhúzom a szemöldököm, mert mi az, hogy ne vegyem dicséretnek, amikor határozottan megdicsért? Na mindegy, magamban nevetek a dolgon és fejcsóválva pillantok vissza az ábrámra, majd a "csak az én kedvemért" újra felrajzolt formára. Az alakzat nem nehéz, csak a sok kis jelecske között tűnik lehetetlennek megtalálni. Jobb ötlet híján elkezdem letakarni azt, amelyik nem az. Kell pár perc,  addig a többiek szépen mindent elmondanak nem is tudok arra figyelni, hogy nekik mi jött ki, de végül megtalálom én is az én ábrámon a jelecskét. Örömömben majdnem fel is kiálltok, de sikerül visszafogni magam, így csak egy halk "jéjj" hagyja el a számat, aztán már keresem is a könyvben, hogy akkor mi is a horoszkóp jelecske - mert nem, még mindig nem tudom mind a tizenkettőt, aztán ha sikerült ezt is beazonosítani - oroszlán, megnézem a másik oldalt, ahol a felszálló oroszlánt magyarázzák. Átfutom a sorokat, próbálom értelmezni, aztán reményeim szerint jól összefoglalom a lényeget:
- Oké. Szóval a felszálló hold az oroszlánban van és a 9. házban. Ez azt jelenti, hogy... hmmm - elgondolkodom - oké. Ez az ember tuti valami művész volt... Mert a könyv szerint, előző életében üldözött volt, ezért most a feladata, hogy megtalálja önmagát. Egyedül boldoguljon és olyasmit csináljon, amiben egyedülállót tud alkotni, ezáltal segítve másokat. Lehetne zenész vagy festő... - fűzöm hozzá tök mellékesen, valahogy a leírtak erősen emlékeztetnek magamra - a kapcsolatok terén nem a legjobb a helyzete, sokszor érezheti magát egyedül, de talán emiatt sikeresebbé válhat az önkifejezésben, nem?
Ez mondjuk nincs benne, csak én gondolom. Könnyebb, ha nincs senki és semmi ami gátol. A magány a maga módján jó ihlet forrás, és rengetegféleképpen kifejezhető. Sóhajtok egyet. Legrosszabb esetben ezt most benéztem.
- A házról is kéne beszélni? - kérdezem meg, mert belegondolva a könyvben nem a 9- házhoz tették az oroszlánt és volt ott egy vagy szócska. Lapozok is egyet, hogy megnézzem mit ír a kilencedik házról. Érdekes, de megvárom, hogy kell-e, mert feleslegesen nem szövegelnék.
- Akkor ööö... Kitartó és elkötelezett, aki elmélyülten csinálja, amit... Itt a könyv említ kutatást is... akkor esetleg lehetne író... az olyan művészi és kutatós. Fontos, hogy higgyen önmagában és ne hagyja magát befolyásolni mások által. Azt hiszem ez rátesz a magányosságra... - elhúzom a számat és megrázom a fejem. Feladom. Ez az egész spekuláció. Nem nekem találták ki. De majd a tanár kijavít úgyis. Szerintem egyébként is jobban élvezi, ha hibázunk...
Szál megtekintése

You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2020. április 14. 07:53 | Link

Blanka

Rossz, ha az ember nem tudja, hogy az elődei mit tanítottak, és hogy a diákok milyen szinten vannak, mennyire mélyek az ismereteik meg úgy egyáltalán... Miért veszik fel a tárgyat? Érdekli őket, vagy szülői nyomás, esetleg azt remélik, hogy könnyű lesz a vizsga. Az első órákat pont emiatt, próbálom úgy megszervezni, hogy ezeket gyorsan felmérjem.
Ma például rengeteg műtárgyat, régi pergament, könyvet, iratot, képet híres emberekről, és hasonlókat hoztam, hogy lássam, mennyire ismerik ezeket. A feladat amúgy könnyű volt csoportosítani kellett őket valamilyen logika alapján, majd megkértem őket, hogy mondják el, mit miért raktak adott csoportba. Persze voltak kisebb nézet eltérések, de alapvetően jó meglátásaik voltak. Egy-két diák ki is tűnt, míg mások inkább a háttérbe húzódtak, de egyelőre nem gondolom, hogy ők kevesebbet tudnának, valószínűbb, hogy csak új volt számukra a módszer. Talán ahhoz vannak szokva, hogy a tanár dumál ők meg jegyzetelnek, nekem viszont semmi kedvem ilyesmihez, még akkor sem, ha a történelem mesélős tárgynak számít.
Az óra végén persze szükségem lenne egy kis segítségre, hogy a behurcolt, szétválogatott, többszörösen átrendezett dolgok, visszakerüljenek a dobozba. Már épp tenném fel a kérdést, hogy ki segít, amikor az órám is jelez, hogy lejárt az időm, és a többség úgy széled szét, hogy el sem köszön. Blanka azonban mintha leolvasná az arcomról a fel nem tett kérdést, marad és ezért kap egy hálás pillantást is.
- Örülök, hogy így gondolod - mosolygok rá a megjegyzése után, majd amikor a székek már a helyükön vannak, egy újabb kérést intézek hozzá.
- Köszönöm. Ha a tárgyakat csomagolnád vissza a papírba először, az nagy segítség lenne - már csak azért is, mert van közte ezüst és bár nem a világ vége, azért nem is a kedvenc elfoglaltságom ezüstöt taperolni. Én meg addig a képeket teszem vissza egy védő mappába, meg a könyveket pakolom vissza a dobozba.
- Kérdezz nyugodtan - toldom még hozzá, felpillantva a dobozról, mert bár nem vagyok gondolat olvasó, biztos vagyok benne, hogy van még kérdése, és ha épp ráér, szívesen válaszolgatok, amíg nem kezdődik a következő óra.
Szál megtekintése

You only realize how much you know someone when they disappear.
Tantermek - Choi Min Jong hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély