28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély
Tantermek - Jared S. Nightingale hozzászólásai (22 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2016. július 22. 21:30 | Link

Ruarc
SVK-MM tanterem

Annak ellenére, hogy a péntek általában péntekenként nem szokott dolgozni, most mégis sokáig volt bent munkában. Némi túlóra a jó időre való tekintettel, ha már egyszer annyian járnak be ilyenkor a Falatozóba. Ennek okán aztán mikor felért a kastélyba már jócskán tizenegy után járt az idő. Azt tervezte, hogy felmegy a szobába és ki is dől, de valahogy nem volt igazán álmos még, talán a rengeteg teától, amit megivott az este folyamán. Így válhatott lehetségessé, hogy mikor meglátta a kísértetszerű alakot az egyik folyosón haladni, ő maga is a nyomába szegődött. Nem úgy tűnt, mintha Ruarc járőrözne, úgyhogy kíváncsi volt rá, miben is sántikál. Megint szökne..? Nagyon furcsa volt az, ahogy közlekedett, legalábbis első pillantásra mindenképp úgy tűnt Sebastian számára, hogy itt valami egyébről van szó, mint egy szimpla éjszakai járkálásról, úgyhogy ezt meg akarta nézni magának. Oké, persze már semmi köze hozzá, talán nem is kellene, de valahogy az utóbb történtek után mégis csak érdekelte a dolog. Na meg úgy általánosságban is túlságosan dolgozott a gyanakvás benne, főleg, ha az albínó fiúról volt szó.
Szál megtekintése

Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2016. július 22. 21:50 | Link

Nem látta, hogy a másiknál lett volna bármi, ami szökésre utalhat, de talán csak az ő figyelmét kerülte el a sötétben. Viszont miért jár mezítláb? Kész rejtély volt az egész, amit nem értett, csak úgy nem, mint sok más dolgot a fiú körül, de mióta beszélt Radúzzal és volt ideje gondolkodni a dolgon, igyekezett nem undorral fordulni a másik felé, még ha továbbra is félt tőle. Viszont ez az egész séta, ami keresztülhaladt lényegében az egész kastélyon, most jobban piszkálta a kíváncsiságát annál, hogy esetleg az ellenszenve domináljon, és mikor a fiú eltűnt egy ajtó mögött, akkor ő is követte és megállt előtte. Milyen hely ez? Nem mert világítani a pálcával, anélkül meg esélytelen volt, hogy elolvassa a kiírást, úgyhogy végül sóhajtott egyet. Nem mert csak úgy a másik után menni, mert mi van, ha megtámadja valami melodimágus akármivel? Így viszont kénytelen volt némileg leengedni az eddig tökéletes védelmét, hogy a másik hallhassa, hogy itt van. Már ha egyáltalán figyelt arra, hogy van-e bárki a környéken, mert talán túlságosan is céltudatosan haladt ahhoz, hogy igazán körültekintő lehessen. Aztán mikor már úgy egy perc is eltelt, akkor Sebastian is belépett a terembe, éberen figyelve minden moccanásra, rezzenésre, mert nem szerette volna, ha egyenesen belesétál valami általa nem ismert varázslatba.
Szál megtekintése

Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2016. július 22. 22:14 | Link

Fogalma sem volt róla, hogy a másik észrevette-e jöttét, de mikor belépett a terembe, akkor megállt, reményei szerint mindenre felkészülve. Készen volt arra is, hogy akár azonnal előkapja a varázspálcáját és megpróbálja magát megvédeni, ha arra lenne szükség, de végül ezt szerencsésen megúszta. Nem történt semmi, csak a csend fogadta, de egyelőre hagyta felszínes gondolatait védelem nélkül kavarogni, hiszen ő volt az, aki a másik után lopózott. Nem akart rosszat, tényleg nem, csak kíváncsi volt, és ahogy tovább lépdelt meglátta a fiút is ismét, aki éppen egy zongora mellett állt. Hozzáért, aztán elkapta a kezét, mintha csak megégette volna, de utána ismét megpróbálta... Különös. Még néhány lépést tett, de aztán pár méterre Ruarctól megállt, mert nem merte megzavarni ezt a furcsa jelenetet. Egészen különös látványt nyújtott a másik, ahogy hálóruhában figyelte a zongorát, na meg a mezítlábasságon a fiú még mindig meg volt átalkodva egy kissé. Nem nagyon tudta mire vélni ezt az egészet, de éppen ezért volt egyre kíváncsibb és kíváncsibb, és ezért nem akart egyszerűen sarkon fordulni sem, hogy távozzon. Egyszerűen látni akarta, hogy mi sül ki ebből, még ha a meggondolatlanságát a fáradtsága is szülte. A másik, ha esetleg észrevette őt, akkor főleg érdeklődést észlelhetett a zongora és a cselekmény irányába.
Szál megtekintése

Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2016. július 22. 22:53 | Link

Nem tudta, hogy a másik nem vette észre vagy nem akarta észrevenni, de nem igyekezett olyan nagyon, hogy felhívja magára a figyelmet. Volt valami roppantmód lenyűgöző az egész jelenetben, ahogy a holdfényben szinte vakítóan fehér alak a zongorával foglalkozott. Aztán levette a pizsama felsőt is, úgyhogy Sebby most már biztos lehetett benne, hogy a fiúnak fogalma sincs arról, hogy figyelik őt, ellenben ő nem tudta elszakítani a tekintetét a látványtól, mert bár még mindig félt Ruarctól, a jelenet különös szépséget nem tudta nem észrevenni. Vékony volt a karja és törékenynek tetszett az egész alakja, ami éles kontrasztot mutatott a zongorával miközben játszani kezdett, de a haján is szinte csillogott a holdfény, a dallam pedig, ami felcsendült, egészen varázslatos volt. Szerette a zenét, mert kifejezőnek érezte, olyasminek, ami teremtő erővel bír, és nem csak érzéseket hoz létre, hanem lelkeket is gyógyít.
Sebby végül csak csendesen leült törökülésbe ott, ahol éppen volt, úgy nézte és hallgatta ezt az egészet, egyelőre pedig nem tudta még eldönteni, hogy megpróbáljon-e azelőtt távozni, hogy a másik befejezi, hogy ne zavarja meg azt, ami történik, vagy várja meg, nyíltan vállalva, hogy figyelte őt. Nem szeretett leskelődni, de most lekötötte a zene, meg ez a különös terem is, aminek olyan furcsa volt a hangulata. Valahol azért kaparászott benne a lelkiismeret, mert talán nem kellene ezt tennie, de ha a másik nem foglalkozott vele, akkor talán mindegy is. Figyelmesen hallgatta inkább a zenét, nézte a mozdulatokat, és közben kicsit talán ki is kapcsolt az agya. Nem volt nehéz, mert ilyen kései órán a dallamok könnyen elragadták.
Szál megtekintése

Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2016. július 22. 23:43 | Link

Egy idő után, ha akart sem tudott volna mozdulni. A zene megbabonázta, lebilincselte, és szinte pislogni is elfelejtett, ahogy egyre nagyobb lendületet vett. Ez most nem volt rá olyan rémítő hatással, mint a fiú dala, de azért valahogy, mikor már feszültnek tetszett az egész, jobbnak látta, ha védekezőn felhúzza maga előtt a térdeit. Körbeölelte saját lábát, és úgy nézte a fehér alakot, aztán egyszer csak félbeszakadt az egész, Ruarc rácsapott a zongorára, amitől Sebby riadtan összerezzent. Nem tudta, mi történt ilyen hirtelen, de azt meg merte volna tippelni, hogy a másik fiú az érzéseit adta bele ebbe a dallamba, majd abba is, ahogy véget vetett neki. A védelmét is ösztönből vonta újra fel, csak hogy aztán a következő pillanatban rájöjjön, hogy nem szabad, most nem, mert akkor csak rosszabb lesz az egész, ha a másikat váratlanul éri a jelenléte, úgyhogy ösztöneivel ellenkezve engedte le ismét. Nem mozdult, de átcikázott a fején a gondolat, hogy az, hogy itt maradt, mégsem volt jó ötlet, mert mi van, ha a másik bántani fogja..? A legutóbbi eset után igazából nem is csodálkozott volna rajta. Meg úgy általában sem volt már biztos, hogy mit is várhat egy ilyen furcsa valakitől. Másrészről viszont nem akart elsunnyogni, mint valami tolvaj, miután végighallgatta ezt az egészet, úgyhogy mindenre felkészülve kuporgott tovább a helyén, miközben tekintetét egy pillanatra sem szakította el a másiktól.
Szál megtekintése

Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2016. július 23. 19:27 | Link

Megremegtek az üvegek, amitől ismét összerezzent, de már nem ijedt meg annyira. Úgy gondolta, hogy a másik biztosan nem vette őt észre, különben nem viselkedne ennyire nyíltan, anélkül, hogy a legkisebb mértékben is rejteni szeretné a tetteit. Nem látta, hogy sír, ennyire nem volt jó a szeme, de a szipogás hangja erre engedett következtetni, amitől egy kicsit elszomorodott ő is. Valami baj van a sráccal, nyilvánvaló, hogy kínlódik, ő pedig most éppen rettenetesen szégyellte magát, mert látta ezt. Nem kellett volna követnie, rossz ötlet volt, de most már nem lopózhat csak el úgy. Azt mondta a másiknak, hogy meglopja, ha gondolatokat hallgat kérdezés nélkül, de az sem különb, ha ő ezt végig nézi, és szó nélkül távozik. Nem tudta még mit tegyen, de abban már most biztos volt, hogy túl sokáig maradt.
Aztán a halk hang, ahogy a másik bocsánatot kért a zongorától és megsimogatta, megrepesztette a falat, amit köztük feszült. Le még nem omlott, közel sem, de Sebby talán kezdett átlátni a résen, és összeállt a kép, a zenével, a történésekkel, a legutóbbi érzelmekkel együtt. Még mindig nem tudhatta, hogy pontosan mi történt, de azt igen, hogy Ruarcnak nagyon fáj. Hát egy éve nem éppen ő volt az, aki mindent megadott volna azért bánatában, hogy valaki egy kicsit magához szorítsa? Védje meg?
Nem tudta, hogy a másiknak tényleg szüksége van-e erre, vagy el fogja lökni, esetleg meg fogja támadni, de meg akarta kockáztatni. Sajnálta őt, mert a magányt ő is ismerte. Még mindig viszolygott tőle, ha arra gondolt, hogy mikre képes, de nem tudott elmenni egyszerűen egy ennyire megtört alak mellett, mert valahol időközben összeszedett némi empátiát talán.
Felkelt hát és halkan szusszanva lépett közelebb a másikhoz. Lehet, hogy meg fogja ütni. Nem baj, gyenge, vézna, nem tudja bántani. Akárhogy is lesz, meg kellene próbálni…
Talán csak a fáradtsága tehetett róla igazán, hogy végül valóban a fiú mellé ült, aztán átkarolta vékony vállait. Nem fogta le, le lehetett rázni az érintését, de jobb híján közben gondolatban üzent.
„Tudom, hogy hallod… nem akartam ezt meglesni, de így esett mégis. És úgy gondolom, hogy jobb, ha tudod. Sajnálom” – hajtotta le a fejét.
Szál megtekintése

Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2016. július 27. 11:30 | Link

Ruarc

Igazából talán egyáltalán nem volt jó ötlet, hogy csak úgy leült a másik mellé, már legalábbis annak fényében biztosan nem, hogy a fiú úgy ugrott fel, mint akit áramütés ért. A zongora hangja fájón zengett fel, ahogy az apró tenyér érte, és Sebbynek egy töredékpillanat alatt átfutott a fején a gondolat, hogy ennél talán még az is nagyobb zajt csapna, ha Sherlock ugrana fel rá a maga súlyával. Mégis, ahogy látta, hogy mi következik, teljesen automatikusan mozdult. Felpattant, ezzel odébb lökve a zongorapadot, aztán a fiú után nyúlt, de mivel elsőre csak a ruhát sikerült elkapnia a háta közepén és úgy rántotta vissza az esésből, utána még egy mozdulatra szükség volt, hogy a derekát fogva egyensúlyba állítsa, már csak azért is, mert a trikó bizony reccsent egyet. Még ő is meglepődött egyébként, hogy a másik mennyire vékonyka, tényleg csak gyerekként tudott rá gondolni, most még inkább, hiába voltak hasonló korúak.
- Nem hallottad, hogy jövök? - kérdezte aztán őszinte meglepettséggel a hangjában. - Nem akartam fennhangon megzavarni a zenét, szóval itt beszéltem neked fejben - pislogott rá, közben el is engedve és egy lépést hátrálva tőle, mert nem tudta, hogy ezek után mégis mire számítson. - Rendben vagy? - kérdezte még, aztán várakozó álláspontra helyezkedett. Ötlete sem volt, hogy mi jön, simán lehetett ebből újabb kiabálás, vagy valami melodimágus technika, amit nem is ismer, de még akár, bár nagyon talán, az is megeshet, hogy normális választ kap. Végül is vannak még csodák.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2016. július 27. 11:30 Szál megtekintése

Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2016. augusztus 6. 17:05 | Link

Ruarc

Lehetett volna azt mondani, hogy meglepte a dolog, de nem. Azok után, hogy előbb Rémi fordult ki önmagából a szeme láttára, aztán Ricsi hullott darabjaira a karjai között, majd végignézte a testvére tüneteit és ennek kapcsán már addig is eljutott, hogy utánaolvasson mindenféle lelki problémáknak, már nem érte teljesen felkészületlenül, hogy a másik sírva kapaszkodott előbb belé, aztán összecsuklott. Kétségtelen, hogy megijedt ettől, mert első pillantásra nem tudta felmérni, mekkora a baj és az is átszaladt a fején, hogy a fiú elájult, de azért még magához mérten is egészen realista gondolatok szaladtak át hirtelen a fején, miközben ő maga is hirtelen letérdelt a másik elé, mert elkapni már nem volt módja, miközben a fiú lábai feladták a harcot.
Egyelőre nem tudta, hogy hozzá merjen-e érni, de amennyire az előbb elkábította a zene hangulata és a fáradtság tompasága, most épp annyira előtérbe került a logikus énje. Hiába nem kedveli, nem hagyhatja itt így, és annak fényében, hogy a másik már eleve betegesen sovány, szinte biztos, hogy orvosra lenne szüksége... ez viszont még odébb van.
- Figyelj rám! Hallasz? - beszélt hozzá továbbra is halkan, még ha úgy is tűnt, hogy teljesen felesleges. A sekély lélegzet hangjai nem jelentettek semmi jót, a másik valószínűleg teljesen kiborult, akkor pedig először megnyugtatni kellene egy kicsit. - Megfogom a kezed - kommentálta, hogy mit csinál, és valóban a fiú keze után nyúlt, hogy a mellkasára simítsa, még ha az elméjében egy hátul kaparászó csendes hangocska éppen az ellenérzésekről is beszélt. Még jó, hogy ezt a másik nem hallhatta, Sebastian meg egyelőre félresöpörte.
- Lélegezz velem egyszerre, érzed? - mutatta neki, remélve, hogy ha elégszer mondja el, akkor a másik talán hallgat is rá, és kicsit csillapodik ez a rohamszerű valami. Ha kellett, akkor elismételte, egészen addig, míg a másik valamilyen reakciót nem adott rá.
Szál megtekintése

Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2016. augusztus 7. 20:11 | Link

Ruarc

Megfeszült figyelemmel kísérte a fiú minden egyes mozdulatát, mert fogalma sem volt egyelőre, hogy mekkora is a baj, de ha egészen addig nem is volt benne biztos, hogy jó nagy, amint a másik felsírt, már biztos lehetett benne. Egy kicsit maga is megijedt, hogy most mi történik, és hogy egyáltalán mit is kéne tennie ebben a helyzetben, mert az láthatóan nem segített, hogy igyekezett nyugtatni a fiút. Végül jobb híján magához vonta átkarolva és lassan ringatva, miközben azon gondolkodott, hogy vajon eltudna-e vele jutni a gyengélkedőig, ha megpróbálná. Mégsem mert vele csak úgy véletlenszerűen elindulni, mert fogalma sem volt róla, hogy vajon nem kap-e valamilyen rohamot netán út közben, mármint azon a sírógörcsön felül, ami már most is megvolt.
Nagyot szusszant, amitől megrebbentek a hófehér hajszálak, és kénytelen-kelletlen megadta magát a helyzetnek, mert ez bizony most legilimenciáért kiáltott. Az állandóan magánál hordott bájitalok között volt nyugtató is, mert voltak páran a közelében, akiknek akár szüksége is lehetett volna rá, de mivel nem tudta, hogy a gyerek allergiás-e bármire, így kénytelen volt előbb utánanézni a dolgoknak. Ha semmire sem válaszol, akkor muszáj így, márpedig Ruarc láthatóan nem volt beszédképes állapotban.
Elcsitította magában a riadtság hangjait, hogy koncentrálhasson, aztán behatolt a fiú elméjébe. Igyekezett diszkrét lenni és csak azt nézni meg, amire feltétlen szüksége volt, de fogalma sem volt merre induljon, és a fiú fejében képeken alapuló emlékek helyett sokkal inkább hangokat és érzéseket talált. Próbált aztán megfogni valami orvosi emléket, hogy megtalálhassa, amire szüksége van, de annyi volt a gyengélkedős esetekből, hogy eltartott egy darabig, amíg megtalálta az elsőt. Kicsit el is szégyellte magát, mert egyáltalán nem tűnt fel neki, hogy a másik ennyit betegeskedett, de most nem volt idő arra, hogy ezzel foglalkozzon. Amikor végre megtalálta a vélhetően első esetet, aminél reményei szerint az is elhangzott, hogy van-e valamilyen allergiája, megállt, és hagyta magának, hogy elmélyedjen a képben. Meglepődve hallgatta, hogy vámpírharapások miatt akarják tesztelni a fiút, hogy nem kapott-e el valamit, aztán következett a szokásos bájitalainak a listája, erősítők és vérképzők, végül pedig valóban rákérdezett a javasasszony arra is, hogy van-e allergiája. Mivel a válasz nemleges volt, így Sebby azonnal kihátrált az elméjéből, és a szütyő után nyúlt, amiben a fiolákat tartotta. Megkereste a szükségeset és pár pillanatig tallózott rajta, hogy mit is csináljon most vele, de végül csak Ruru szájához tartotta, és reményei szerint sikerült is leönteni a torkán.
Szál megtekintése

Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2016. augusztus 11. 18:37 | Link

Ru

Lassan csitulni kezdett a másik, halkabb lett a lélegzet és a sírás hangjai, de Sebby ezt csak a tudata peremén érzékelte, hiszen arra koncentrált, hogy a másik fiú fejéből halássza ki azokat az információkat, amik kellettek ahhoz, hogy beadhassa neki a nyugtató bájitalt. Ettől függetlenül a változás feltűnő volt számára így is, csak éppen másképp, hiszen egyáltalán nem volt mindegy, hogy egy zilált, kapdosó elmével van dolga, vagy olyannal, ami koncentrál.
Ruarc pedig most határozottan figyelt. Hogy mire, arra Sebby nem jött rá azonnal, mert még a megfelelő emlékképeket kereste, ami egyáltalán nem volt könnyű feladat a fiúnál, hiszen egészen másmilyen alapjai voltak az emlékeinek, mint egy látónál. Kicsit arra tudta volna hasonlítani, mint amikor Feather fejébe nézett bele, csak a kutyánál a homályos vonalú képek mellett teljes csend honolt az elmében, itt viszont épp ellenkezőleg - minden csupa hang volt.
Teljesen véletlenül botlott bele egy olyan emlékbe, amiben a fiú éppen tőle félt. Átsuhant csak az egész, ki tudja miért, talán mert a másik éppen ilyesmire gondolt, de mielőtt kihátrált volna a fejéből, megtorpant egy pillanatra. Meg akarta érteni, hogy mi történt, miért nem egyeznek és miért olyan furcsa a másik, hogy még mindig nem tudja őt hova tenni, és azt is, hogy miért mondta rá, hogy szörnyeteg. Nem lesz többé ilyen lehetősége rá.
Bár már most nyomta a dolog a lelkiismeretét, mégis rászánt egy rövid időt, hogy körbejárja az emléket, hiszen a másik már úgyis nyugodtabban lélegzett és nem fenyegette annyira, hogy baja lesz ettől az egésztől. Tényleg igyekezett, épp csak meghallgatta, hogy mit hall belőle a másik... aztán hirtelen leesett neki, hogy mire figyel a fiú annyira. A szemei riadtan pattantak ki, de azért el nem eresztette a másikat, viszont aztán mikor megérezte az érintést is az arcán, akkor levegőt venni is elfelejtett. Most már biztos volt benne, hogy Ruarcnak sikerült a varázslat mögé férkőzni, így, hogy a legilimencia használatával ő maga nyitotta meg az utat a mágiája számára, és ahogy a felszínes érzéseket is látta a fiú fejében, le sem lehetett volna tagadni, hogy éppen a dallamát nézegeti. Lassan eresztette ki a tüdejében rekedt levegőt, erővel intve nyugalomra magát két okból is. Egyrészt a fiúnak nem hiányzott még egy kiadós fejfájás is, ha figyelmetlenül és hirtelen szakad el a tudatuk, másrészt pedig mert már úgyis mindegy volt. Nem volt értelme odébb lökni a másikat, ha már hallotta, hiszen most már nem számított, hogy meddig figyeli, és amúgy is teljesen kettős érzéseket idézett benne ez az egész. Nem zavarta igazán az, hogy az arcát érintette a fiú, hiszen tudta, hogy a rosszul látók így tájékozódnak mások kapcsán, de közben mégis tiltakozott a lelkének egy kis darabkája, mert túl védtelennek érezte magát valami ismeretlennel szemben, hiszen most a lelkét is méricskélték, nem csak a vonásait.
Nagyon sóhajtott végül és megmozdult. Elméjük elszakadt egymástól, ő megtudta, amit akart, sőt, még annál is többet, és ideje volt, hogy a fiú megkapja a nyugtatót. Miután megitatta vele, Sebby még várt egy kicsit, aztán mikor érezte, hogy elnehezednek a fiú tagjai, akkor elrakta a szütyőt és nekiveselkedett, hogy felemelje.
- Na, gyere Ru - dünnyögte, leginkább csak magának. Nehezebbre számított egyébként, na meg arra, hogy útközben meg kell majd állnia vele pihenni, de a fiú meglepően könnyű volt, úgyhogy nem aggódott amiatt, hogy eltudja-e vinni a gyengélkedőre. Most értette meg igazán, amit nem is olyan régen hallott valakitől, mert valahogy most neki is olyan érzése volt, hogy képes lenne egy rossz mozdulattal összetörni, akit éppen fog. Félrerakta azonban egyelőre ezt a gondolatot, mert a gyakorlatias énje teljesen hülyének nézte érte, helyette inkább valami csendes melankóliával menetelt a gyengélkedő felé a másikkal. Volt számára valami egyelőre megemészthetetlenül furcsa ebben az egészben, az érzékelésben, a kiborulásban, mindenben.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2016. augusztus 11. 18:40 Szál megtekintése

Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2016. szeptember 20. 21:11 | Link

Haladó legilimencia óra
SVK tanterem
Október 4., 17:00


Miután kiderült, hogy két olyan tanonca is lesz, akik még akkor kezdték el a tanulást, mikor ő is, nem sokáig húzta az időt, rögtön az iskolakezdés másnapjára órát hirdetett. Nem lehetett azt mondani, hogy túl ideges lett volna attól, hogy órát kell tartania, ráadásul nála idősebbeknek, hiszen tudta, hogy képes elvégezni a feladatot, és már nem is teljesen kezdőkkel állt szemben. Amiatt azért lényegesen jobban aggódott volna.
Mivel nem volt jobb ötlete, és úgyis a bátyja lett az SVK tanár, így végül tőle kérte el a termet. Ezzel még valamit kezdenie kell majd, mert jó lenne olyan helyet találnia, ami eléggé csendes az elmélyüléshez, és nem is kell a használatához senkit sem kitúrnia a felségterületéről. Ez azonban még a jövő zenéje, most más dolga volt, nevezetesen az, hogy felmérje, hogy hol is tartanak újdonsült diákjai.
Míg várt rájuk, addig a tanári asztallal szembe húzott egy padot és odatett két széket is. A két asztal nem ért össze, annyira azért nem akart ő közel lenni másokhoz, kellett a távolság, de úgy ítélte, hogy kicsit kényelmesebb lesz, ha nem kell átkiabálnia a fél termet két ember miatt. A padra lerakott aztán egy kancsó teát is meg két bögrét, míg magának kakaót kerített, aztán két perccel öt előtt - vagyis a hivatalos órakezdés előtt - leült a tanári asztal mögé, két tenyere közé fogta a kakaós bögrét, és várt. Most már talán egy kicsit mégis csak ideges volt.
Szál megtekintése

Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2016. október 6. 22:10 | Link

Legilimencia
Haladó tanóra

Nem kellett sokáig várni arra, hogy befusson az első ember. Nem kellett csalódnia Viktorban, nagyon is időben érkezett, Sebby pedig örömmel fogadta.
- Pedig már épp kérni akartam - jegyezte meg egy félmosollyal a magázódás kapcsán, de persze csak viccelt, kicsit próbálva oldani ezzel a saját feszengését is. - Hát, mivel ilyen gyorsan a lényegre tértél, az első kérdésem ez lesz feléd. Miért nem tudtad még befejezni a legilimenciát? A papírok szerint, amiket kaptam, harmadik szinten áll a tudásod, ami ennyi idő után eléggé... kellemetlen - mondta. Persze azért Viktor kérdését sem engedte el a füle mellett.
- Fogalmam sincs, még nem volt időm kitapasztalni így a tanév második napján - ráncolta a homlokát töprengő arckifejezéssel. - De majd szólok, ha már tudom - ajánlotta fel, majd inkább fel is lapozta azokat a papírokat, amiket már említett. Nem szerette az időhúzást, márpedig most órán voltak, és beszélgetni utána is lesz módjuk egy tea mellett például.
Közben azért oda-odalesett az ajtóra, hogy vajon jön-e a másik tanonc, de úgy tűnt, hogy nem erénye az időben érkezés, ami Sebby idegeit máris cincálni kezdte, de egyelőre még várt.
- Miért szerettél volna legilimenciát tanulni? - nézett aztán újra Viktorra, mert ilyesmiről nem szóltak a tanári feljegyzések, márpedig Sebby fontosnak találta, már csak azért is, mert valami történt a motivációval, ha a másik ennyire nem haladt, és tudni akarta, hogy mi az.
Kicsivel később aztán, mikor sokadjára is hiába nézett az ajtó felé, szusszant egy nagyot.
- A másik tanonc késik vagy nem jön. Szóval kezdjük - fordult vissza Viktor felé, rezzenéstelen arccal váltva át egy pillanat alatt legilimenciára, nekifeszülve a férfi védelmének egy pillanatra, már ha volt egyáltalán, mert fel szerette volna mérni, hogy mivel is van dolga, aztán ha már tudta, akkor visszakozott.

//Álmodói megjegyzés: kérem, hogy írd le a hszben, hogy mennyire erős a védelmed, képes vagy-e kivédeni egy szintednek megfelelő legilimencia támadást váratlanul is, illetve ha nem, akkor térj ki egy olyan emlékképre, amibe belebotolhattam.//
Szál megtekintése

Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2016. október 12. 22:45 | Link

Legilimencia
Haladó tanóra

Figyelmesen hallgatta végig Viktor szavait, bár sajnos nem sokat tudott meg annak kapcsán, hogy miért is nem haladt a másik.
- Nem egy konkrét történésre vagy kifogásra gondoltam – rázta meg végül a fejét. – Nem tartottad elég érdekesnek? Nem ment úgy, ahogy vártad? – vetett fel két példát, hogy érthetőbb legyen, mi lett volna a kérdés lényege. Részben ezért is kérdezte meg aztán, hogy miért szeretett volna Viktor legilimenciát tanulni. Azért csak részben, mert egyébként is ismerni szerette volna a jelenlegi és a leendő tanoncai indokait, mert biztos akart lenni benne, hogy nem tanít olyasvalakit erre a veszélyes mágiaágra, aki hajlamos ártani. Viktorból mondjuk ezt pont nem nézte ki, de nem is akart kivételezni senkivel, még akkor se, ha barátok.
Lassan bólintott aztán, mikor a másik befejezte, és az utolsó mondatnak hála végre azt is tudta, hogy mi a csudáról beszéljen majd óra címszó alatt, mert meg kell vallani, ezzel azért némileg bajban volt eddig.
- Értem, tehát pozitív célok vezéreltek, rendben – állapította meg azért hangosan is, majd miután várt még egy kicsit, de nem jött a másik diák, el is kezdte az igazi órát. Kicsit talán rendhagyóra sikerült a dolog, de mivel már nem egy kezdővel ült szemben, így meg merte ezt is kockáztatni.
Viktor védelme nem volt tökéletes, de ezen a szinten nem is lehetett volna elvárni, viszont nem volt rossz sem. A néhány kép, amit Sebby látott, mire a másik úrrá lett a helyzeten, arra késztette, hogy együtt érzően megkérdezze, hogy gyakran gondol-e még Kinsre, de végül eltette ezt is későbbre, mert ha már a másiknak nem engedte, akkor ő sem akart eltérni az óra tárgyától. Nem próbált mélyebbre furakodni mindenesetre a másik fejében, nem az volt a célja, hogy hadakozzanak, pusztán felmérte  a másik tudását, ezt pedig nem tudta volna úgy megtenni igazán, ha Viktor számít rá.
- Nem volt rossz. Megfelel a szintednek – nyugtatta meg a másikat afelől, hogy nem kell aggódnia a rozsdásodás miatt. Egyébként Viktornak akkor sem kellett volna aggódnia, ha Sebby valami olyanba botlik, ami titkos, mert ő úgy állt hozzá, hogy részéről fontos a titoktartás. – Igen, jó. De látod, ezért kellene igyekezned, mert ha őriznél hadititkokat, mostanra már úgy kikutattam volna a fejedből mindent, mint ahogy más kivájja a héjából a dinnyét – magyarázta. Nem volt kioktató a stílusa, inkább csak tipikusan olyan, mint aki példákat sorol.
Ezután kicsit lapozgatott aztán a jegyzeteiben, majd Viktor elé tolt egy vázlatot.
- Ez itt a legilimencia állatokon való használatáról szól – kezdte. – Ha nem akarsz embereken gyakorolni, akkor ezen a szinten már elkezdheted más élőlényeken is, én is Sherlockkal gyakoroltam valószínűleg a legtöbbször.
Szál megtekintése

Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2016. október 16. 12:36 | Link

Legilimencia
Haladó óra

Úgy érezte, hogy szükséges átbeszélni az elmúlt időszak történéseit, motivációit ahhoz, hogy sikeresen dolgozhassanak együtt a jövőben, úgyhogy ezzel kezdték az órát. Miután sikeresen túlestek ezen, akkor már Sebby is nagyobb nyugalommal állt neki, hogy tesztelje Viktor képességeit, amik tulajdonképpen nem is voltak olyan rosszak.
- Morbidnak morbid, de igaz - vont vállat. - Az agresszív legilimencia sok kárt okozhat, nem véletlen, hogy keveseknek adatik meg, hogy tanulhassák - fejtette ki. - Bár nem az a klasszikus gondolatolvasás, aminek sokan hiszik, mégis egyszerre kelt félelmet az emberekben és kíváncsiságot, ami egyáltalán nem meglepő. Belelátni mások elméjébe olyan dolog, amire sokan vágynak, de ami nagyon kevés embernek való - szusszant. Az ő családjában hagyomány volt a legilimencia, függetlenül attól, hogy mennyire tudott valaki felelősségteljesen hozzáállni, és arra a tulajdon apja a legjobb példa, hogy milyen kegyetlen módon vissza lehet élni vele. Sőt, ő maga is odaállhatna, hiszen mikor az a varázslat befolyásolta őt, akkor minden volt, csak diszkrét nem.
- Igen, gyakorolnod kell a védelmet - bólintott rá a megállapításra. Egy kicsit nézegette a papírjait, az időbeosztását, aztán ráfirkantott valamit az egyik pergamenre. - Hétköznap reggel nyolctól este ötig tartsd készenlétben a védelmed a következő két hétben. Véletlenszerűen meg fogok próbálni keresztültörni rajta. Persze utána majd szólok, hogy én voltam, arra az esetre, hogy tudd, hogyha más próbálkozna ilyesmivel - nézett fel a másikra. Úgy ítélte, hogy ezen a szinten fél napnyi folyamatos védelem már nem kellene, hogy gondot okozzon. - Egyelőre ez legyen az első cél, mert nincs értelme a legilimencia gyakorlásának, amíg a védelmed nem tökéletes, hiszen utána már nem csak a saját emlékeidet birtokolhatod, hanem másokét is védened kell, amiket láttál - dőlt hátra a székben.
Igazából ez volt az, amit sokan nem értettek meg szerinte úgy általában a varázslatok kapcsán sem. Hiába tud valaki támadni, ha közben képtelen megvédeni magát, mire jó a győzelem, ha aztán belehalsz az átkokba?
Miután aztán némi legilimencia feladatot is adott a másiknak, azért még ő is elmosolyodott Viktor elképedésén.
- Az elme az elme - felelte. - Az emlősök, mint azt majd a jegyzetekben is láthatod, megfelelnek arra, hogy gyakorolj rajtuk. Mindenesetre szeretném, ha most megpróbálnál legilimentálni engem, hogy lássam, milyen a technikád, hiszen az állatoknak etikátlan lenne fájdalmat okozni, ha nem vagy elég jó - kérte aztán és várakozóan tekintett a másikra.
Szál megtekintése

Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2016. október 22. 14:56 | Link

Legilimencia
Haladó óra

Hümmögött egy párat a vallomás kapcsán, hogy Viktor nem igazán foglalkozott a tananyag bizonyos részeivel. Lehet, hogy Seth-nek tényleg igaza volt, mikor felhívta rá a figyelmét, hogy valószínűleg túl magasak lehetnek majd az elvárásai másokkal szemben, mert bizony most máris letolta volna legszívesebben újdonsült tanítványát, de végül inkább csöndben maradt. Végül is ha behozza a lemaradást, akkor oké.
Feladatot is adott aztán a másiknak, hiszen fontos volt, hogy az okklumenciáját a kellő szintre növelje, és lehetőleg tartós használat során se gyengüljön a védelme. Csak akkor pillantott fel a papírjaiból ismét, mikor érzékelte, hogy a másik mozdul, és döbbenten pislogott párat, mielőtt elnevette magát.
- Te most komolyan jelentkeztél? - csóválta meg a fejét, de azért közben felírta az infót, amit Viktor adott. Akkor keddenként nem fogja keresni őt egyáltalán, mert felesleges lenne fáradni vele.
Nem sokkal később pedig már a következő napirendi pontnál jártak.
- Szándékosan biztos nem - felelte aztán. Persze, hogy nem hitte, hogy Viktor bántaná az állatokat, ha úgy lenne, akkor akár barát, akár nem, elküldte volna az órájáról, mert afféle ember kezébe nem való a legilimencia tudás. - Viszont az elégtelen próbálkozások, mint nyilván tudod, fejfájást okoznak, ezért szeretnék megbizonyosodni előbb róla, hogy minden rendben lesz - fejtette ki az álláspontját.
Le is rakta a pennát, ujjait lazán összefonva fektette karját az asztalra és szembenézett a másikkal. Figyelte, hogy Viktor hogyan fog neki a varázslásnak, és bár ezen a szinten már hibának számít, hogyha szemkontaktus is kell, nem szakította félbe a próbálkozást.
Összességében Viktor nem volt ügyetlen, fájdalmat sem okozott, de ettől függetlenül is volt mit gyakorolnia, nem is keveset. Sebby védelmén természetesen nem juthatott át, úgyhogy egy pár pillanat elemzés után az ifjú tanerő szépen kipenderítette őt még a falak mellől is, visszafordítva a folyamatot, de mielőtt ismét betörhetett volna Viktor fejébe, hagyta elszállni az egészet.
- Jól van, engedélyezem az állatokon végezhető legilimenciát - összegezte végül a véleményét, és a biztonság kedvéért ezt is feljegyezte magának. - Van mit gyakorolni ezen a téren is, de előbb az okklumenciára helyezz nagyobb hangsúlyt. Van valami kérdés? - pillantott fel ismét a papírjaiból. Tulajdonképpen ha a másiknak nem voltak további igényei ezzel az órával kapcsolatban, akkor a maga részéről el is mondott már mindent, amit akart.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2016. október 23. 12:35 Szál megtekintése

Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Párbajszakkör
Írta: 2016. november 4. 22:28
| Link

Ami azt illeti, olyasmin, mint párbajszakkör, még sohasem vett részt – most mégis lefelé ballagott az SVK tanterembe, amolyan mindig jó, ha van egy öcskös a közelben alapon, avagy segíteni fog Seth-nek, ha szüksége lesz rá. Mivel nem tudták előre, hogy mennyien lesznek, így talán nem árt majd a több figyelő szempár, ráadásul, ha valaki nagy fába szeretné vágni a fejszéjét, akkor ő is kihívható lesz.
Egyszerű, testhez álló ruhát viselt, amelynek sötét színe ideális lenne rejtőzéshez is akár, de elsősorban a praktikum miatt választotta ezt. Könnyű benne mozogni, ráadásul, ha valaki szeretné, akkor könnyebb megfigyelni a mozgását is varázslás közben, elvégre itt most tanítás lesz vagy mi a szösz. Mindenesetre elhatározta, hogy tényleg csak akkor fog előkerülni a sarokból, ha szüksége is lesz rá. Ennek okán hozott magával egy fél literes, lezárható teásbögrét is, amelyből olykor kortyolt egy kicsit már út közben is, mert hűvösnek találta az időt a folyosókon.
Mikor a helyszínre érkezett, akkor belépett a terembe, ahol még csak Seth és a tanársegédje tartózkodott.
- Hello – köszönt, ezúttal eltekintve attól, hogy a diáknak címezzen egy magázó köszönést is, mert nem volt kedve fáradni vele. Kinézett magának egy kényelmesnek tűnő széket, de mielőtt leült volna még a testvéréhez fordult. - Hoztam néhány bájitalt, ami jól jöhet - magyarázta, majd egy nagy korty után lerakta a hatalmas bögrét. - Finom tea, nem is túl cukros - jegyezte még meg, jelezve, hogy Seth bátran szolgálja ki magát, aztán nekiállt kipakolni az elsősegélyhez összeszedett holmik mellé az üvegcséket.
Szál megtekintése

Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Párbajszakkör
Írta: 2016. november 6. 19:22
| Link

Szórakozottan bólogatott Seth szavaira, mert közben teljesen lekötötte, hogy még utoljára ellenőrizze, hogy mindent elhozott-e, amit szeretett volna. A bátyja egyébként is jól felkészült a vészhelyzetekre, de a bájitalok terén Sebby volt jobb, úgyhogy néhány aprósággal megtoldotta a készletet. Épphogy leült ezután a tevékenység után, máris nyílt az ajtó és Ricsi lépett be rajta.
- Önnek is, Szépvölgyi úr - válaszolt rögtön mostohatestvérének, de az arcán széles vigyor szaladt szét. Nem tudta, hogy a másik mikor fogja megunni az ilyen játékokat, de Sebby mindig jól szórakozott rajta.
Közben kézbe vette ismét a bögréjét, hogy belekortyoljon a teába, ha már Seth nem kért. Mostanában valahogy már majdnem annyi teát ivott, mint kakaót, ami kicsit az utóbbi rovására ment, de így is egészen élhető volt az élet.
- Köszönöm, jól - biccentett még mindig nevetve, és egy jelképes mozdulattal kínálta hellyel a fiút maga mellett. - Teát? - kérdezte tőle is, aztán ha kért, akkor odaadta a bögrét, viszont közben elvonta a figyelmét az ismét nyíló ajtó. Két diákkal és Viktorral lettek csakhamar gazdagabbak. Sebby mindenkinek köszönt szépen, kinek-kinek a rangjának megfelelő módon, viszont valahol itt ki is vonta magát a beszélgetésből, ha esetleg kialakult volna a csoportban ilyesmi, és inkább csendben figyelte az embereket.
Szál megtekintése

Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Párbajszakkör
Írta: 2016. november 8. 20:37
| Link

Ricsi

Miután ilyen nagy egyetértésben teázgattak Ricsivel kicsit el is bambult, csak biccentve mindenkinek, aki közben érkezett. A dologból az zökkentette ki, mikor Seth közölte a párokat. Első pillanatban felvonta a szemöldökét, aztán vetett egy kérdő pillantást a bátyja hátára, amivel persze semmit se ért, de végül egy szó nélkül felkelt és elindult a neki kijelölt helyre. Akárhogy is nézzük, tényleg ez volt a leglogikusabb megoldás.
Szétnézett a terepen, mielőtt beállt volna a másik fiúval szemben és igyekezett felmérni, hogy mit lehet remekül kihasználni, ha támadásról vagy védekezésről van szó. Aztán szembenézett Ricsivel, megeresztett felé egy mosolyt, amiben nem kihívás volt, sokkal inkább afféle "na végre" árnyalat, mert egymás ellen még sosem párbajoztak, pedig jó tapasztalat és érdekes dolog is. Ezután szépen, szabályosan meghajolt, majd amint visszaérkezett párbajállásba, és megbizonyosodott róla, hogy Ricsi is készen áll, máris támadt.
- Capitulatus! - lőtte ki a legegyszerűbb lefegyverző átkot bemelegítés gyanánt, és közben minden idegszálával Ricsire és a mozdulataira kezdett figyelni, hogy azonnal reagálhasson, ha valamivel visszatámad. Izmai megfeszültek, tekintetébe a logika tompa fénye költözött.

A bűbáj végrehajtásán is látszik, hogy nem gondolták túl komolyan - a mozdulat maga elég nyegle, valószínűleg nem is találná el Richárdot, aki viszont jól tette, hogy fedezékbe húzódott, ugyanis Sebastian nem fogta vissza magát. Nem ártana viszont kicsit összeszedettebbnek lenni, vagy az ellenfele kihasználja ellene pontatlanságát.
Utoljára módosította:Seth Gareth Selwyn, 2016. november 8. 21:41 Szál megtekintése

Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Párbajszakkör
Írta: 2016. november 8. 22:00
| Link

Ricsi

Na jó, a varázslat, amivel kezdett, tényleg nem a legtökéletesebben lett kivitelezve. Talán nem vette elég komolyan Ricsit, vagy inkább csak nem akarta már rögtön az elején rövidre zárni a dolgot, ki tudja? A lényeg, hogy ennél már szerepelt jobban is. Ennek ellenére a figyelme nem lankadt, nem zökkent ki, így mikor jött a válasz, akkor rögtön tudott védekezni.
- Protego! - hangzott a varázslat, mert egyelőre nem akart kimozdulni a stabil helyzetből, amiből a másikat figyelte. A fedezék kellemetlen dolog, de talán lehet vele mit kezdeni, csak aztán elég gyorsan kellene majd reagálni, hogy ha a másik támad, akkor ne legyen vele gond. Még jó, hogy az előbbi eset miatt Sebby most már elkezdte igazán komolyan venni a dolgot, úgyhogy gyors másfél lépés után, amivel szembe került Ricsi fedezékével, már varázsolt is.
- Reducto! - Abban reménykedett, hogy Ricsit sikerül elsodortatni a saját védelmével, de ki tudja mi lesz a vége. Előfordulhat, hogy a másik elég gyors, hogy elmeneküljön.

Hajszál híján, de a Protego felfogja az átkot, Sebastian érezheti, hogy emberére akadt, még ha a korkülönbség és a tapasztaltsága ad is némi előnyt Ricsivel szemben.
A gyenge kezdést követően Sebastian kimutatja a foga fehérjét - nemcsak elegánsan hajtja végre a varázslatát, hanem a komód méreteinek megfelelően hatalmas erővel, mely egyaránt eltolhatja vagy feldöntheti, alig egy szempillantásnyi időt hagyva ellenfelének a reakcióra.
Utoljára módosította:Seth Gareth Selwyn, 2016. november 8. 22:16 Szál megtekintése

Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Párbajszakkör
Írta: 2016. november 8. 22:53
| Link

Ricsi

Kicsit erősebbre sikerült a varázslata, mint akarta, mert igazából bántani nem szerette volna Ricsit, de legyőzni annál inkább. Mikor a másik eltűnt, akkor hirtelen mozdult, hogy lehetőleg három méteren belülre kerüljön, még ha ezzel kockáztatta is, hogy a másik megtámadja, de a szekrény alól nehéz lenne.
- Illigo - mondta, hogy a fiú ne tudjon elmozdulni a helyéről. Amennyiben sikerült, rögtön távolodott, de hátrálás közben még ismét varázsolt, hogy be tudja lőni a másik helyét a három méteren belül.
- Homenum Revelio - irányította a pálcáját a megfelelő irányba, és figyelt, hogy hol tűnik majd fel a derengő fény, ami a fiú jelenlétét jelzi. Készenlétben állt, hátha a másik közben láthatatlanul kezd támadásba. Még szerencse, hogy a varázslat fénycsóváját mindenképp észlelné.

Valami erőst elvonhatta Selwyn úr figyelmét, ugyanis az első varázslata alapszintű, mindenféle eleganciát nélkülöző mozdulat, míg a második teljes kudarc - egyetlen szomorú szikrácska reppen csak ki a pálcából, hogy erőtlenül a földre hulljon, ahol pislákol egyet-kettőt, majd kihúny. A sikertelenségért részben kárpótolhatja, hogy az Illigo viszont működik, úgyhogy amíg ki nem talál valamit, Ricsi nem nagyon megy sehova.
Utoljára módosította:Seth Gareth Selwyn, 2016. november 8. 23:06 Szál megtekintése

Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Párbajszakkör
Írta: 2016. november 8. 23:54
| Link

Ricsi

Kissé elbénázta a második varázslatát, de annyira nem volt meglepő, mert hirtelen beugrott neki Ricsi és a szekrények idillikus kapcsolata, amitől kis híján elröhögte magát. Hamar túltette magát azon, hogy nem jött össze a varázslata, bár nem volt sok ideje tűnődni ezen eleve a felé száguldó szekrény miatt, ami  mintegy vissza a feladónak módon indult az irányába. Szerencsére elég távol volt, de mégsem eléggé, ugyanis mikor hirtelen dőlni kezdett, akkor kissé koppant a sarka Sebby térdén. Ez elég fájdalmas volt, fel is szisszent, viszont a szekrény hirtelenjében előlépett fedezékké, még ha kicsit alacsony is volt. Egyelőre nem mozdult volna igazán úgysem, hát letérdelt, hogy pihentesse a lábát, de közben már küldte is a következő varázslatot. Tudnia kellett hol van Ricsi, így olyan állat segítségét hívta, aminek jó a szaglása.
- Avis - mondta, és kis szerencsével egy csapat egeret idézett meg, majd folytatta. - Oppugno! - Mivel az egereknek amúgy is rossz a látása, így mindegy volt a láthatatlanság, a szagról viszont tudniuk kellett, hogy hol van a másik. Akkor pedig már csak le kell szednie.

Valószínűleg a fájdalom miatt nem sikerül úgy koncentrálnia, mint szeretné, az Avis olyan gyengére sikerül, hogy Sebastian lábai előtt mindössze három, meglepően aprócska egér jelenik csak meg. Hófehér bundácskájuk és piros kis szemük van, bajuszuk izgatottan remeg, ahogy felnéznek rá. A második varázslat már összeszedettebb, elegáns, bár erejében elmarad az eddigiek mögött - a rágcsálók az intésre sarkon fordulnak és pillanatokon belül megindulnak, Ricsi szagát követve. Amikor azonban jönne az a rész, ahol rávetik magukat a fiúra és vérszomjas vadállatként megpróbálják széttépni, mindössze barátságosan megcsipkedik a fülét, ujjait.
Utoljára módosította:Seth Gareth Selwyn, 2016. november 9. 00:21 Szál megtekintése

Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Párbajszakkör
Írta: 2016. november 30. 22:45
| Link

Ricsi

Nem úgy tűnt, mintha mostanában nagyon sikerülne neki igazán jó varázslatokat összehozni, de a három kis egérkét mégsem bánta, mert annyira aranyosnak találta őket. Ennek ellenére nem sok hasznot hajtottak szegénykék, mert bár Ricsit nyilván megtalálták és egy pillanatig látta, hogy merre is lehet a másik, de utána a három kis jószág nem tudott elég effektív lenni. Mikor aztán úgy tűnt, hogy nem történik semmi - lévén tényleg nem látta a miniatűr kígyót -, szusszant egyet és jobb híján más taktikához folyamodott.
- Salvio hexia - mondta ő is, majd azzal a gondolattal, hogy Ricsi biztos azt hiszi ezek után, hogy elmozdul majd a helyéről, éppen ott maradt a szekrény mögött, ahol eddig volt. Gyakorlatilag a szekrény két oldalán szemeztek egymással, csak nem tudtak róla.
Végül, hogy ne árulja el a helyzetét, ezúttal nonverbális varázsláshoz folyamodott. "Homenum Revelio" gondolta, miközben most, hogy semmi sem zavarta meg, erősen összpontosított, és reménykedett benne, hogy ezúttal meg tudja majd mondani, hogy hol van Ricsi. Na meg abban, hogy Seth nem látja a szerencsétlenkedésüket.

A mestertanoncok eddig nem kérkedhettek túlzottan a teljesítményükkel - Seth egy ponton bizonytalanul pislogott feléjük, mert nagy robajjal bútorok repkedtek odaát - így épp ideje volt, hogy komolyabbra forduljon a párbaj. Sebastian két, szép technikával végrehajtott varázslatot produkál, és bár ezek közül a Homenum a nonverbális, ez sikerül erősebbre. Amennyiben Ricsi nem veszi észre időben, nem lesz nehéz belőni a pozícióját.
Utoljára módosította:Seth Gareth Selwyn, 2016. december 11. 09:55 Szál megtekintése

Tantermek - Jared S. Nightingale hozzászólásai (22 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély