A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki: A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg: - Északi szárny - Mágiatörténet tanterem
A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról. - Keleti szárny - Gemmológia Terem
Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja. - Keleti szárny - Rúnatan tanterem
A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.
- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem
Átlagos.
- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem
A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel. Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve. Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon. Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról. Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára. A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes. Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is! - Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem
Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját. - Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem
A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg. A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza. A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is. - Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem
Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre. A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet. Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.
//Álmodói tudnivalók: minden eddig külön témás tanterem itt található az első posztban, feltüntetve azt is, hogy a kastélyon belül hol helyezkednek el. A megcímzésnél elég feltüntetnetek, hogy hol játszotok.//
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus offline RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Írta: 2018. január 11. 10:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=711509#post711509][b]Ombozi Noel - 2018.01.11. 10:03[/b][/url] Maróti 'Bolygó kapitánya' Fanni Kár is volna tagadni, Felagunddal annak idején megvívtuk a saját csatáinkat. Ő bosszantott engem, én bosszantottam őt, volt néhány kimondott és pár ezer elfojtott szitokszó meg dühös ajtócsapkodás, de az év végi K egyetlenegyszer sem maradt el. A professzor úr ugyanis addig ütött, míg mindennemű ellenkezésem és lázongásom ellenére ki nem hoztam magamból a legjobbat. Egyik évben az egész vizsgát újra kellett tennem, mert lett egy hibapontom, máskor év közben zsenírozott állandóan, amit akkor persze ki nem állhattam, és legszívesebben a fejére húztam volna a forró üstjét, aztán ég vele. Az Ombozi! kezdetű barokkos körmondatok lassan az óráink elmaradhatatlan részévé váltak, mint ahogyan a pluszmunkák és konstans farkasszemnézések is. Emlékszem, egyikünk jobban csücsörített, mint a másik. Visszagondolva ezekre az esemény teli évekre, kész csoda, hogy én felnőttem, ő meg megöregedett, így, épségben. Aztán, mikor mestertanonc lettem, megkért, hogy segítsek be egy óráján, ahol az egyik srácnak nem volt párja. Olyan jól sikerült, hogy azután is állandó tagja maradtam idegen évfolyamok idegen csoportjainak. Végül is, nem bántam, szerettem a bájitaltant, és ha nehéz is volt bevallanom, megkedveltem az öreg Felagundot is. Még az állandó problémázását is. Lehajtott fejjel, a kopott asztal szélén támaszkodtam, és a mai feladatleírást olvastam. Az a bizonyos Eenie Veelx bájital. Érdekes választás. És bár nagyon hatásos, nem mellesleg veszélyes főzet, az elkészítése nem különösebben nehéz. A következő pillanatban meghallottam egy furcsán ismerősen csengő hangot, mire felnéztem, és néhány hosszú másodpercig csak figyeltem aznapi üsttársamat. Mi a ménkű?! De komolyan. Mit is gondoltam az előbb? Ja, hogy a bájitalt nem lesz nehéz elkészíteni? Ühüm. Így, a páromat elnézve jobb volt átgondolni ezt az elhamarkodott elméletet. Az elkészítése nagyon is nehéz, Bolygó kapitányával meg aztán igen kockázatos is lesz. - Itt bájitaltan óra lesz - mondtam neki az asztalhoz fagyva, mintegy köszönésként, aztán segítségkérően a professzor úrra pillantottam, aki már a saját asztalánál állt, és a szükséges hozzávalókat ellenőrizte. Én higgadt vonásokkal, ám belül teljes kétségbeeséssel néztem körbe, mindenkinek megvan-e a párja, majd nagy levegőt véve visszafordultam a lányhoz. Hm, valami furcsa volt rajta. Újra meg újra végignéztem; bitang hosszú haj, macskaszemek, egy-két szeplő, minden stimmelt. Áhhá! Biztosan a talárja zavart. Ami alatt... fogadni mertem volna, hogy alatta megint valami hülye pulóver van. Ah, vajon ma mi? És miért érdekel? Uhmpf, na jó. Feladat, Noel, feladat! Tenyereimet összedörzsöltem, majd cuppantva egyet magunk közé húztam a receptet. Tessék parancsolni, Eenie Veelx.
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus offline RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Írta: 2018. január 13. 13:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=711664#post711664][b]Ombozi Noel - 2018.01.13. 13:41[/b][/url] Maróti 'Bolygó kapitánya' Fanni Szóval tudja, gondoltam, és arcomat futólag elfordítva tőle asztalszomszédainkra pillantottam, majd nagy levegőt véve küldtem egy széles mosolyt a pince sötét mennyezetének. Lám, megadtam magam Merlin akaratának, hiszen mégis mit nekem a nagynevű Sors, elszórakozok én vele igazán szívesen.- Nagyszerű - feleltem, mintegy szóban is elfogadva a kihívást, és visszafordulva saját játékterünkhöz felgyűrtem a pulóverem ujját. Annak ellenére, hogy a főzetet már jó néhányszor elkészítettem, csendben még egyszer átfutottam a lépéseket. A többi asztalnál mostanra már csörömpöltek az üstök és elkezdődött a nem értem susmogás is. Értetlenek.Aztán rájöttem, hogy nemcsak a többieknél, de nálunk is akadnak kérdések. A lány dünnyögésére abbahagytam az olvasást, de egyelőre nem néztem rá, csak hallgatóztam. Így, elegánsan, mintha az Eenie Veelx tíz lépésével lennék elfoglalva. A homlokomon persze azonnal megjelent néhány halvány ránc, és a jobb szemöldököm is feljebb szaladt; így is, ezzel az ábrázattal fordultam a társamhoz. Nem szólaltam meg, csupán néztem őt. A talárja még mindig zavart, de jobbára az arcát figyeltem. - Eltaláltad - bólintottam első megjegyzésére, majd visszafogott, már-már lágy hangon folytattam. - A disznópázsit egy közönséges, egyéves növény. A keserűfélék családjába tartozik, más néven porcogó pázsit vagy porcfű. Gondolom, a gyógynövénytan sincs a kedvenc tárgyaid között.Beszéd közben oldalvást pillantottam a lányra, és míg elfojtottam egy vigyort, az előre kimért desztillált vízzel foglalatoskodtam. Az üstbe öntöttem, azután a jobb mutatóujjam hegyét használva, feltűnésmentesen alágyújtottam a vas fenekének. - De és nem - támaszkodtam meg az asztal szélén egy perccel később, és visszanézve a lányra kezdtem magyarázni. - A pókméreg veszélyes, és van néhány fajtája, amit tiszta úton be sem szerezhetsz. A szalamandravér nélkül viszont neki se kezdjünk...Elmosolyodtam, és azt a kis időt kihasználva, míg a víz felforrt, egész testemmel Bolygó kapitánya felé fordultam, és kezeimet farmerom zsebébe csúsztatva állammal a talárja felé böktem. - Na, mutasd! - szólítottam fel kacéran, mintha valami egészen másra lennék kíváncsi, de valójában csak a pólójára gondoltam. - Ühm, egyébként pedig kösz a baglyot, megkaptam, és még idejében bevettem a nyugtatófőzetet...Komoly csengésű szavaim alatt sejtelmesen mosolyogtam, a végén még sóhajtottam is egy aprócskát. Közben a talpamon előre-hátra hintáztam, és el-elpillantottam az üst felé, hátha kezd már forrni a víz.
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus offline RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Írta: 2018. január 15. 14:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=711880#post711880][b]Ombozi Noel - 2018.01.15. 14:10[/b][/url] Maróti 'Bolygó kapitánya' Fanni Míg kimértem a szalamandravért, addig arra is fény derült, hogy a mellettem álló barnaságot bizony művészi vénával áldotta meg az ég. A fiola fölött, oldalvást pillantottam le rá, és mozdulatlanul, figyelmesen hallgattam végig a szavait. Egyébként reális félelmére elnevettem magam, aztán visszafordultam a két ujjam között tartott üvegcséhez, és azt feljebb emelve, hunyorogva ráztam össze a két csepp vért. Azt látszólag elégedetten félretettem, és a pókméregért nyúltam. - Ne légy túl szigorú a társadalomhoz - mondtam a szemeit keresve, egyre csak szélesedő mosolyomat hiába is próbáltam volna visszafojtani. - Az emberek minden szart megvesznek. Szóval félnivalód csak abban az esetben van, ha túl jól festesz... Nem, nem akartam bunkó lenni. Igazából, azt hiszem, ez tőlem egy... amolyan bókféleség volt. Elvégre látatlanban is azt feltételeztem róla, hogy tehetséges. Az benne volt a szemében. Akik ismertek, azt gondolták rólam, semmi nincs, ami távolabb állna tőlem a művészetektől. Hát, ez valahol igaz is volt, tekintve, hogy sem rajzolni, sem szobrászkodni, sem semmi mást nem tudtam, ami hozzá köthető, a pyromágiám azonban maga volt a megtestesült artisztika. A lángok megteremtését, formálását, végül pedig elfojtását semmi máshoz nem tudtam volna hasonlítani. Az érzés egyetlen más, megtapasztalható jelenséghez sem volt fogható. Mi ez, ha nem művészet? - A nővérem is szépen rajzol - jegyeztem meg, habár a kelleténél kicsit visszafogottabban jellemeztem Sárát. - Van egy tetoválószalonja, meg néhány kiállítása évente. És ha jók az értesüléseim, még nem halt éhen, szóval van remény.Biztatás á la Ombozi Noel. Vigyorogva sandítottam a lassan bugyborékoló víz felé, de mielőtt bármit is csináltam volna, visszafordultam a lányhoz, akiről időközben lekerült a talár. Na tessék, mondtam én, hogy Bolygó kapitánya! - Randizni is ilyen cuccokban jársz? - kérdeztem tőle halkan, és úgy tűnt, figyelmemet teljes egészében leköti a fortyogó üst. Lejjebb vettem alatta a lángot, és belecseppentve a mérget kíváncsian fölé hajoltam. Az ahogyan kell, halványszürkévé színeződött. - Nemsokára ismét felforr, és jöhet a szalamandravér.Felhőtlen örömmel pillantottam a lányra, a számszéle, akár egy kisfiúé, aki épp az új, menő seprűjét bontogatja, a fülemig ért. Hogy mit ki nem tudott váltani belőlem a bájitaltan... meglepő. - Tudod, általában nem vetkőzök kérésre - szemtelen tekintetre szemtelen tekintet járt viszonzásul. - Főleg, ha még a kisasszony nevét sem tudom.
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus offline RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Írta: 2018. január 16. 13:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=711978#post711978][b]Ombozi Noel - 2018.01.16. 13:56[/b][/url] Maróti 'Bolygó kapitánya' Fanni A művésznő pimasz válaszára az üst fölött tört ki belőlem a röhögés, mire Felagund professzor homlokát ráncolva pillantott felénk, és bár úgy láttam, hogy szíve szerint meg is osztana velünk egyet a számtalan bölcsessége közül, csak megcsóválta a fejét. Én szégyenkezést tettetve egyenesedtem ki, és élénk tekintettel fordultam a lányhoz. - Én tudok néhány ilyen helyet - jegyeztem meg kellőképpen pajzán hangsúllyal, és még a szemöldökeimet is megvonogattam közben. - Az elemi mágikus jegyemet például az egyiken találni...Vigyorogtam. Akkor is, mikor visszasandítottam az üstre, amiben lassan újra forrni kezdett a víz. A szalamandravért rejtő fioláért nyúltam, és míg elnéztem a többiek asztala felé, a mellettem álló lány ismét megszólalt. Azt mondjuk ekkor még nem sejtettem, hogy konkrét kiselőadást fog tartani nekem. Édes Jézusom, beszéd közben vajon vesz levegőt? Anyám, még mindig mondja. Hm, ne légy negatív, Noel, talán már nem is hozzád beszél. Ja, de. És még mindig. Ez... vannak ennek egyáltalán barátai? Aha, szegény szalamandrák és az asszony és a kölykök, helyben vagyunk. És csak folytatja. Mi a...?A szemöldökeimet lassan összehúztam, és mély értetlenségemben hunyorogva pillantottam át rá. Először csak óvatosan, oldalasan, később viszont már azon kaptam magam, hogy egész testemmel felé fordultam, és arcomon egy halványan kirajzolódó mosollyal, meg-megreszkető szájszéllel nézem őt. - Majd szólj, ha befejezted. A világért sem szeretném, ha benned maradna valami fontos... - szólaltam meg egy sokat sejtető pillantással, mikor úgy ítéltem, hogy a kisasszony nekem is teret engedett, majd látványosan kifújtam a bent rekedt levegőt és nyomban utána hosszan be is szívtam a pince dohos, főzetszagú ájerját. - Szeretnélek megnyugtatni, hiszen manapság már egyetlen szalamandrának sem esik baja, mikor a vérét veszik.Az persze más volt, mikor az állat lábára vagy szemére volt szükség. Ezt viszont okosan jobbnak láttam nem hozzátenni, különben félő lett volna, hogy újabb véget nem érő barokkos körmondattal találom szemben magam. Noha... bírtam, ahogy beszélt. - Ti, nők, ösztönösen tudjátok, hogyan vegyetek rá minket arra, amit amúgy ti akartok - feleltem, és az üst fölé hajoltam, hogy belecsepegtessem a vért. - Ráadásul úgy, hogy közben elhitetitek velünk, hogy azt, amit ti akartok, azt természetesen mi akarjuk.Féloldalas vigyorral sóhajtottam egy aprót, majd az üres fiolát félrerakva hátrébb léptem a munkaasztaltól, és kezeimet a mellkasom előtt összefűzve, szembefordultam a lánnyal. - De egy ideje senki sem vesz rá olyanra, amit amúgy persze én akarok - egészítettem ki előző gondolatomat. Jobb volt már most tisztába tenni a dolgokat. Az üstben fortyogó egyveleg pöfékelni kezdett, mire odaléptem, és két ujjammal elégedetten elfojtottam az alatta narancsban lobogó lángokat. A felszíne stabilizálódott, tökéletes volt. - Kezdek hozzászokni a hé, te ott! kezdetű megszólításokhoz - vigyorogtam, egyértelműen a karácsonyi esetre célozva, amikor ez a lány odakönyökölt mellém a bejárati csarnok korlátjára, és míg az ajtóban búcsúzkodó lánykákat figyeltük, újra meg újra így szólítottak meg a fát díszítő diákok. - De általában a Noelre is hallgatok. Ombozi Noel, szia.Nem nyújtottam kezet. Már nem éreztem szükségét, hiszen ennél mi már sokkal jobban ismertük egymást. A név... az csak egy név volt.
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus offline RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Írta: 2018. január 16. 18:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=712009#post712009][b]Ombozi Noel - 2018.01.16. 18:36[/b][/url] Maróti 'Bolygó kapitánya' Fanni Csak futólag akartam ránézni, hogy azért mégis érezze, nemcsak a feladat érdekel, hanem ő is, de az a furcsán kutató pillantása, amivel engem fürkészett, amellett, hogy majdhogynem zavarba ejtő volt, arra késztetett, hogy az egyre sűrűbben bugyborékoló üst helyett őt figyeljem; zöldjeim az övéiben vesztegeltek, a szám résnyire nyílt, és egy percre egészen megfeledkeztem a körülöttünk dolgozókról, Felagundról és a szalamandrák sanyarú sorsáról... - Ez esetben hallgatom a szempontjaid - feleltem végül, mikor a tekintetemről eltűnt a pillanatnyi fátyol, és ismét hallani véltem a terem zsivaját. Az ajkaim összesimulva húzódtak oldalra, én pedig vissza az üsthöz, hogy fel-felnézve a tanár úrra, ellenőrizzem a munkafolyamatot. A lány legyintését csak a szemem sarkából láttam, és a szavait még nem is hallva, már a mozdulaton elnevettem magam. A vállaim megrázkódtak, a fejem ingott. Hihetetlen volt, vicces és nyitott, olyan, aki a saját értékeivel talán nincs is tisztában, éppen ezért mer önmaga lenni - hiszen valahová a többi, menő csaj alá helyezi magát a képzeletbeli ranglétrán. - Hogy soha, senki nem hisz nekem... - dünnyögtem halkan az orrom alatt, és színpadias sóhajjal közelebb léptem hozzá, hogy az asztal szélére támaszkodva vessek egy pillantást a főzet receptjére. Jöhet a pókméreg. Aztán a disznópázsit, rendben. Az ajkaim némán formálták az olvasott szavakat, majd oldalvást rámosolyogtam a barnára, és megvontam a vállam. - Én sem hinném, hogy túl sok szalamandra jár önkéntes véradásra... de tudod, vannak állatok, amik sokkal, de sokkal rosszabbul járnak náluk.Igen, valószínűleg éppen most szabadítottam el a poklot, és Bolygó kapitánya a Mágiaügyi Minisztert meghazudtoló beszédet fog lenyomni nekem itt helyben, de ez volt az igazság. A legtöbb szalamandra megúszta egyetlen tűszúrással, viszont számtalan faj számtalan példánya egészben repült az üstbe. Méghozzá élve. A számat oldalra húzva vontam meg a vállam, és a lányról a mellette álló srácra vezettem át a tekintetem. A főzetük füstölt, ő meg - úgy láttam - a holdkővel bajlódott. Mégis mit akarhatott már most azzal a kővel? Mindenesetre az arca semmi jóval nem kecsegtetett. Egyszer tuti itt halok meg, gondoltam, majd visszasodródva a saját asztalunkhoz, futtában néztem rá a partneremre. - Nagy hatással lehet rád Mácsai tanárnő - komoly arccal tértem ki azonnal a válaszadás elől, habár kár is lett volna tagadni, a kérdése semmi perc alatt férkőzött be a gondolataim közé. Nem ismertem a választ, vagy ha mégis, akkor sem akartam szembenézni vele. Az igazság nem festett valami jól; évekkel ezelőtt volt az utolsó komoly párkapcsolatom, azt a nőt pedig, akivel a viszonyunkban a konzervatív eszmék is szerepet játszották volna, elszúrtam. Nadine-nal azóta sem találkoztam, az égegyadta világon semmit sem tudtam róla. Aztán feltette a következő, szívemet kettéhasító kérdését. Az ajkaim észrevétlen záródtak össze, hogy egyetlen vékony vonalként jelezzék a lány számára: sem a bájitaltan óra, sem pedig az ismeretségünk nem indokolja az efféle kérdéseket.- Ismert - feleltem mégis, az előzőeknél jóval mélyebb hangszínen. Az arcomon megfeszült egy izom, és számat összeszorítva figyeltem az előttünk hűlő egyveleget. És csend. A válaszom ennyiben merült ki, nem követte folytatás, magyarázat vagy kiegészítés. A témát lezártnak tekintettem - ha nem is örökre, de a mai órára biztosan. Az asztal megreccsent, ahogy elengedtem, és ellépve Fannitól visszatértem az üsthöz. Nem néztem rá, nem mosolyogtam, egészen úgy tűnhetett, ott sem vagyok igazán. A gondolataimba mélyedve bámultam a professzor urat, kezeimet közben a farmerom zsebébe csúsztattam. - Az...? Milyen? - fordítottam arcomat Fannihoz percekkel később, szemeimben újra megcsillant a fény. Most már nem csak ő, de én is kíváncsi voltam. Maróti Fanni furcsa egy lány volt, úgy értem... a szó legszebb vonatkozásában volt az. Felagund időközben járkálni kezdett, és ugyan nem a mi oldalunkon indult el, az üvegcsébe kitöltött egyetlen kövér csepp pókméregért nyúltam, és közelebb lépve a lányhoz, észrevétlen adtam át neki. - Ha ideér az öreg... - suttogtam a feje tetejének, majd az arcomon felsercenő borostát végigsimítva tettem egy nagyobb kört az asztalunk körül. Mintha ott se lennék.
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus offline RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Írta: 2018. január 17. 12:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=712056#post712056][b]Ombozi Noel - 2018.01.17. 12:17[/b][/url] Maróti 'Bolygó kapitánya' Fanni Szép, formás feneke volt - nos igen, jól sejted, kedves olvasó, abba, hogy ennek az információnak birtokába kerüljek, már első találkozásunkkor kellő energiát kellett fektetnem. Így pedig, azt gondoltam, egy visszafogott, elegáns tetoválás sem mutathatott volna rosszul rajta, azonban én sem tudtam elképzelni ezt a lányt a hátsóján Mentsük meg a bolygót! jelképekkel. Egyébként is, ami szép, azt hagyjuk meg önmaga tündöklésében, érintetlenül. Már hogy érintve, csak épp... egészen másként.- Az unokatestvérem, aki lány, tetőtől talpig tetovált - szólaltam meg az üst fölül, míg ellenőriztem a főzet állapotát. - És elismerem, rohadt menő és nagyon jól néz ki, de... ha a barátnőm lenne, nem szívesen jelennék meg vele hivatalos helyen.Annak ellenére sem, hogy Rebeka egy-két ügyes bűbájjal a testét takaró összes motívumot eltüntetheti néhány múló órára. Azt már hozzá sem tettem, hogy nem is járnék vele. Nem tudtam nőként tekinteni valakire, aki nem látszott ki a torzítások alól. Furcsa, régen egyáltalán nem zavart az ilyesmi, viszont ahogy idősödtem és értem, egyre inkább taszítottak a piercinges és tetovált lányok. A női test számomra egy ideje már úgy volt tökéletes és vonzó, ahogy volt. Önmagában. - Tudom, hogy te elrejtenéd - fűztem még hozzá gyorsan, nehogy azt higgye itt nekem, hogy nem figyeltem rá. A pillantásom közben végigszántott a termen, de végül így is az ő arcán állapodott meg. Zöldjeim az ajka és íriszei között ingáztak, a szám közben lassan szóra nyílt, ám hiába, ha a végén egyetlen árva hang se jött ki rajta. Hiszen nem kérhettem arra, hogy a kedvemért gondolja át még egyszer, mint ahogyan nem mondhattam azt sem, hogy a szépségébe bolond volna belerondítani. Csak néztem őt, és míg kerestem a megfelelő szavakat balommal megtámaszkodtam az asztalon. - A nővérem rendszeresen készít mozgó mintákat, és biztosan szívesen segítene neked formába álmodni a vágyad.Remek! Mindent akartam mondani, csak épp ezt nem. De már mindegy volt, kimondtam, és egyébként is, az ő teste, az ő döntése. És ha már csinálja, legalább Sáránál tegye. Benne bíztam. A gondolataim közé mégis beette magát egy kellemetlen képzet, hogy milyen kár is lenne, ha... hiába néztem az üstöt meg az alatta táncoló lángokat. Pedig gyönyörűek voltak. - Megint? - pillantottam rá egy leplezni kívánt vigyorral, mikor fújtatva kifakadt. Tekintetemben játékos fény csillant, ahogy halk kuncogással átsandítottam Felagund professzorra. Szegény pára, ezek szerint nem csak velem kellett megküzdenie az évek során. Csoda, hogy idejekorán megőszült? Már majdnem tényleg megsajnáltam. A férfit nézve szólaltam meg ismét. - Kíváncsi vagyok mikor megy nyugdíjba.Ha engem kérdeztek volna, úgy felelek: soha. Őszintén úgy gondoltam, hogy az öreg ebben a teremben hal meg - és nagyon bíztam benne, hogy nélkülem, bár a közvetlen szomszédunkban dolgozó srác erőlködését elhallgatva nagy esély volt rá, hogy mindannyian itt pusztulunk. Mikor Fanni keresni kezdte a szavakat, amelyekkel leírhatja, milyennek lát engem és a tüzet, hirtelen mozdulatlanná dermedtem. Úgy éreztem, mintha a vérem egyszerre megalvadt volna a vércsatornában, a szívem viszont hevesebben vert. Ritkán hallottam magamról, még ritkábban hallgattam végig. Nem szerettem, ha tudatlanok véleményt formáltak rólam vagy a pyromágiámról. Azt meg mégannyira sem, ha olyanok álltak elő a farbával, akik jól ismertek. Nem fogadtam el bárkitől kritikát, legtöbbször nem is engedtem senkinek, hogy a tetteim mögé lásson. Voltam én és voltak mások. Én magamnak éltem, egyedül én tudhattam mit miért tettem. Nem bírálhatott akárki, szemtől szembe legalábbis, mert az arcomon megfeszült ínnal, abban a pillanatban hagytam faképnél. Majd én azt tudom. Teszem, ahogy nekem jó. Nehéz ember voltam, magának való, rosszul alkalmazkodó. Fanni viszont... a testem ugyan ellenkezett; az ajkaim szorosan egymáshoz tapadtak, az ujjaim alulról préselték az asztal szélét, bütykeim elsárgultak a szorítástól. Tágra nyílt pupillákkal meredtem az üstre, nem néztem a szavait kereső, dünnyögő lányra, elhittem, hogy nem érdekel, bármit is mondjon, nem számít. Azután... - Igen - feleltem elborzadva. A hangomat alig lehetett hallani, magam sem értettem, mi történt. Hunyorogtam, a szemeimben lévő döbbenet egyre csak erősödött. Csendes sóhajjal vakartam meg az arcélem, és a fiolát a barna kezébe adva elindultam az asztal körül. Távolról figyeltem a lányt, aki úgy tűnt, érti a kapcsolatomat a tűzzel, noha ez nem jelentette azt, hogy ért engem is. Vagy, hogy ismer. Felagund Fannival szemben, kezeit a háta mögött összefűzve pillantott bele az üstbe, amelybe a lány éppen most cseppentette bele a pókmérget. Abból, hogy a férfi nem szólalt meg, társam pedig elmosolyodott, arra következtettem, hogy a főzetünk fehérré színeződött. A tanár úr hátranézett a válla fölött, tekintete az enyémbe ivódott. Végül továbbindult, egyenesen a holdköves srácékhoz. Én szórakozottan fürkésztem Fannit, a mosolyát, ami engem is mosolygásra késztetett, meg a szemeit, amelyekből visszaköszönt az őszinte, tiszta öröm. Vajon ez lehetett az első sikerélménye bájitaltanból? - Most add hozzá a disznópázsitot - mondtam neki, mikor visszaértem mellé, és alkarjaimmal az üst mellé támaszkodtam. - Utána kevergesd, óvatosan, lassan, az óramutató járásával megegyezően.Szerettem volna, ha megtapasztalja, milyen érzés efféle sikereket elérni. Milyen érzés az óra végén a legjobb főzet készítőjének lenni. Merthogy biztosan tudtam, miénk lesz az elismerés. - Igazad van - szólaltam meg később, arcomat felé fordítva. Az ujjaimat imaformára fűztem össze, tördeltem a bütykeim. - A lángoknak tényleg van dallamuk.Amit úgy hittem, a sorstársaimon kívül egyedül én hallok. Nem voltam benne biztos, hogy Fanni tudta, miről beszélt az előbb, hogy hallott bármit is, de a szavai elindítottak egy addig ismeretlen úton. A pillantásommal fogva tartottam, nem eresztettem, ha nem nézett rám is őt néztem.
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus offline RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Írta: 2018. január 21. 18:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=712328#post712328][b]Ombozi Noel - 2018.01.21. 18:46[/b][/url] Maróti 'Bolygó kapitánya' Fanni Mondhattam volna, hogy ha szeretné, én szívesen kifestem; belopódzunk a kastély egy eldugott termébe vagy egy rég elhagyatott szobájába, ahol az ablakon át csupán egy szűk csíkban világít be a Nap, és a levegőben minden porszem látszik, ahol a saját létezésünk jelent mindent és ahol annyi ruhájától szabadulhat meg, amennyitől szeretne, azt sem bánom, ha meztelenre vetkőzik, és ecset helyett a színes festékekbe mártott ujjaimmal érek libabőrödző testéhez. Mondhattam volna, de már a fejembe fészkelő gondolat is annyira felizgatott, hogy széles, elégedett mosolyomon kívül semmi mással nem tudtam szolgálni. - Örülök, hogy alszol rá még egyet - szólaltam meg később mégis, berekedt hangon, és rápillantva a lányra nagyot nyeltem. Az ajkaim elváltak egymástól, a beáramló dohos levegő hűvösét a fogaimon éreztem. Aztán elfordultam, és fátyolos tekintetemet a professzor úrra függesztve igyekeztem elkalandozó gondolataimat is a valahol félúton elveszített, helyes mederbe terelni. - Nagy családot szeretnél? - kérdeztem aztán, mikor kikuncogtuk magunkat a soha nyugdíjba nem vonuló és még kísértetként is Fannit ostorozó Felagundon. Valószínűleg rólam is mesélne ezt-azt az öreg, amit a gyerekeim előtt úgyis letagadnék, és amit aztán este, a hálószoba sötétjében vigyorogva vallanék be a feleségemnek. Behajlított ujjakkal támaszkodtam a munkaasztal szélén, és az arcomon egy halványan felsejlő félmosollyal pillantottam a navinésre. A tekintetem elidőzött a vonásain, a barnás tincseit eltűrő mozdulatán, azon a néhány másodpercen, mikor az erős koncentrálásban észre sem vette, hogy rajta kívül már senki mást nem látok. - Hálás vagyok azért, hogy itt lehetek, mikor megtapasztalod a siker érzését - mondtam neki, szavaim alatt végig a szemeit keresve. - És büszke is.Fontosnak tartottam elmondani neki, hogy ha többé nem találkozunk, akkor is tudja, egyszer régen, azon a bájitaltan órán, a szalamandravér és pókméreg fölött valaki igazán tehetségesnek látta őt. És tisztának. Nem eviláginak. Durva volt. A percek teltek, az üstben a víz folyamatosan változott, hol kihűlt, hol felforrt, a színe és állaga is újabb és újabb oldalát mutatta meg nekünk. Én sokáig nem tudtam megszólalni, a gondolataim a lángjaimat fonták körbe, suta, tétova pillantásaim a lánynak szóltak. - Ó, a...! - dörrentem fel visszafojtott hangon, a homlokomat mérgesen ráncoltam. Jobb tenyeremet dühösen csaptam az asztal szélének, majd a tanár úrra pillantottam. - Elfelejtettem, hogy van ez a... - szavaimat ugyan még Fanninak címeztem, de a végét már nem hallhatta, hiszen mérgemben elharaptam őket. Csupán egy futó pillantást küldtem felé, majd elindultam a professzorhoz, hogy hevesen dobogó szívvel elmondjam neki, most sajnos muszáj távoznom, mert Budapesten éppen ma van a Romániai rezervátum által tartott állásbörze. A fenébe is!Ő biccentve engedett el, és bár sietve távoztam, az ajtóban még megálltam, és visszanézve Fannira valami olyasmit suttogtam neki, hogy bocsáss meg, de nélkülem is képes vagy rá! A vonásaimba őszinte csalódottság költözött, ám egy hosszúra nyúló pillanat múlva, amíg zöldjeim a navinés lányéba kapaszkodtak, hangosan csapódott mögöttem a pince súlyos ajtaja.
|
|
|
|