A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

Ambrózy Henrik

Imádom, hogy semmi nem úgy működik, ahogy én azt elterveztem. Egyrészt bosszantó, másrészt pedig remek kihívás. Szeretem a kihívásokat, ha úgy rendesen meg kell harcolni valamiért. Úgyhogy, már fel is fegyverkeztem az összes harci technikámmal. Páncélként egy tankönyvet és egy pár jegyzetet hoztam magammal, fegyverként pedig egy penna van velem, amivel igen kiválóan lehet hadonászni, és sokkal hatásosabbá lehet vele tenni a mondanivalóm. Na meg persze ott van a titkos fegyverem, a roppant kedves, szőke fejem. Ami normál esetben a legkevésbé sem cuki, de hát ha az kell, hogy cuki legyek... akkor nincs mit tenni. Cukiskodni kell. Nem vagyok jó benne annyira, de talán menni fog. Remélhetőleg.
Szóval, az a helyzet, hogy várok a tanterem előtt. Megvárom, amíg vége az órának. Nos, az órának, amit én nem vehettem fel ideérkezésemkor. Pedig benne volt a tervezetben. Pontos tervezettel jöttem, hogy mit és hogyan fogok elsajátítani. Mindent a lehető leghamarabb, hogy ne vesztegessek túl sok időt az iskolában, mert utána egy durván menő élet vár, és én már azt akarom. Folyamatosan emlékeztetem magam, mennyire nagyon akarom, miközben várok. Amint elszállingóznak a diákok, én beslisszanok a terembe, egyből belövöm, kire fogok rárepülni, nem túl nehéz a választás. Szépen, magabiztosan trappolok oda hozzá, és megköszörülöm kicsit a torkom, hogy felhívjam magamra a figyelmét.
 - Ambrózy tanár úr? - kérdezem, és igyekszem nagyon nem úgy hangzani, mint aki éppen zaklatott és számonkérő. Igyekszem. Megpróbálok egy kicsit csevegősebb, kevésbé feszült hangnemet magamra erőltetni. - Képzelje el, éppen most jöttem az iroda részlegről. Azt mondták nekem, hogy nem vehetem fel az Ön tantárgyát ebben a félévben - tájékoztattam a hírekről, miközben látványos ledöbbentségemmel próbáltam az empátia legkisebb szikráját kifacsarni belőle. Legalább valamit.
 - Itt biztos valami félreértés lehet - tettem hozzá, miközben mosolyt varázsoltam az arcomra. BIZTOSAN valami félreértés. Más lehetőséget nem hagyok neki. Ennyit a cukiskodásról?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=783212#post783212][b]Balázsi Hanna - 2019.12.12. 09:41[/b][/url]

Ambrózy Henrik

Imádom, hogy semmi nem úgy működik, ahogy én azt elterveztem. Egyrészt bosszantó, másrészt pedig remek kihívás. Szeretem a kihívásokat, ha úgy rendesen meg kell harcolni valamiért. Úgyhogy, már fel is fegyverkeztem az összes harci technikámmal. Páncélként egy tankönyvet és egy pár jegyzetet hoztam magammal, fegyverként pedig egy penna van velem, amivel igen kiválóan lehet hadonászni, és sokkal hatásosabbá lehet vele tenni a mondanivalóm. Na meg persze ott van a titkos fegyverem, a roppant kedves, szőke fejem. Ami normál esetben a legkevésbé sem cuki, de hát ha az kell, hogy cuki legyek... akkor nincs mit tenni. Cukiskodni kell. Nem vagyok jó benne annyira, de talán menni fog. Remélhetőleg.
Szóval, az a helyzet, hogy várok a tanterem előtt. Megvárom, amíg vége az órának. Nos, az órának, amit én nem vehettem fel ideérkezésemkor. Pedig benne volt a tervezetben. Pontos tervezettel jöttem, hogy mit és hogyan fogok elsajátítani. Mindent a lehető leghamarabb, hogy ne vesztegessek túl sok időt az iskolában, mert utána egy durván menő élet vár, és én már azt akarom. Folyamatosan emlékeztetem magam, mennyire nagyon akarom, miközben várok. Amint elszállingóznak a diákok, én beslisszanok a terembe, egyből belövöm, kire fogok rárepülni, nem túl nehéz a választás. Szépen, magabiztosan trappolok oda hozzá, és megköszörülöm kicsit a torkom, hogy felhívjam magamra a figyelmét.
 - Ambrózy tanár úr? - kérdezem, és igyekszem nagyon nem úgy hangzani, mint aki éppen zaklatott és számonkérő. Igyekszem. Megpróbálok egy kicsit csevegősebb, kevésbé feszült hangnemet magamra erőltetni. - Képzelje el, éppen most jöttem az iroda részlegről. Azt mondták nekem, hogy nem vehetem fel az Ön tantárgyát ebben a félévben - tájékoztattam a hírekről, miközben látványos ledöbbentségemmel próbáltam az empátia legkisebb szikráját kifacsarni belőle. Legalább valamit.
 - Itt biztos valami félreértés lehet - tettem hozzá, miközben mosolyt varázsoltam az arcomra. BIZTOSAN valami félreértés. Más lehetőséget nem hagyok neki. Ennyit a cukiskodásról?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=783213#post783213][b]Ambrózy Henrik - 2019.12.12. 10:02[/b][/url]

A tanév megállás és pihenés nélkül dübörög, Henrik pedig egyik órát tartja a másik után. Tulajdonképpen ez jó hír, hiszen tanulóinak száma minden évfolyamon eléri a maximumot, ez azonban amennyire örvendetes, annyira megterhelő is. Noha az okkultizmus alapjaiban véve egy érdekes tantárgy, nem oktathat a megszokott, nyers módszerekkel. Mi több, még ebbe az amúgy lebilincselő anyagba is igyekszik minden órán valami újat, valami izgalmasat csempészni, így tartva fenn a folyamatos érdeklődést.
A mai nap ez volt a harmadik alkalom, hogy kiállt a diákság elé, hogy előadjon az exorcizmusról. Utolsó évfolyam, a többit, amit tudniuk kell, már tudják. Mikor végez, egy kedves mosollyal jelzi és szélnek ereszti a tömeget, ő pedig asztalánál marad, hogy összerendezze jegyzeteit. Néhány lány feltűnően lassan pakol, ő azonban ezt aligha veszi észre, túlságosan lefoglalja, hogy van ugyan egy lukas órája, utána jöhetnek az ötödikesek. Mikor ismételten felnéz, hogy ellenőrizze, mindenki elhagyta a termet, néhány szőke tincs lebben be az ajtón és egyenesen, határozottan felé tart. Szemöldöke kérdőn ível feljebb, jelezvén, hogy a látogatás nem várt, ámde cseppet sem kellemetlen.
- Igen, én volnék. Miben segíthetek? - fiatalkának tűnik, most kezdhette meg a tanulmányait, mégis láthatóan igyekszik a leginkább felnőttesen viselkedni. A látvány hatására egy apró, óvatos mosoly jelenik meg szája szegletében. Egyre jobban érdekli, mi lehet az ügy, amiért keresik, a válaszra pedig nem is kell olyan sokat várnia. Homlokát ráncolva hallgatja a tényeket és a végén bólint egyet.
- Elképzelhető, de hadd kérdezzem meg, melyik évfolyamra jársz? - noha az órái telt házasak, az újonnan érkező diákokat is mindig készséggel fogadja, ha kell, hozat be még egy padot és széket. Az, aki tanulni kívánja a tárgyát, semmiképp sem járhat rosszul, ezt pedig a tanulmányin is pontosan jól tudják, elvégre kiadta az ukázt, hogy szorítsanak helyet bármely tanuló számára, aki részt kíván venni óráin. - A tanulmányi osztályon ugyanis jeleztem, hogy mindenki jöhet, férőhelytől függetlenül, egyedül az évfolyam szabhat gátat ennek - tehát, ha túl fiatal vagy, kívül tágasabb. Az persze más kérdés, hogy Henrik miért is nem első évfolyamtól viszi. Talán pont azért, hogy ne tizennégy, hanem tizenöt évesen találkozzanak először a mágia ezen ágával. Nem mintha jelentene bármit is ez az egy év.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=783527#post783527][b]Balázsi Hanna - 2019.12.15. 17:01[/b][/url]

Ambrózy Henrik

Nem mosolyog rendesen, amikor rám pillant. Nagyon jól ismerem a mosolyokat, amiket megeresztenek felém. Néha nagyon aranyosak és kedvesek. Néha viszont egészen ijesztően és hajmeresztően furcsán mosolyognak rám. Nem az a jajj, de aranyos kis szőke kislány mosolya van, nem nagymamás rajongást vélek felfedezni rajta. Sokkal picikébb, haloványabb, és valahogy annyira lenézőnek érzem, hogy meg tudnám lendíteni a kezemben lévő könyvet, és arcon csapni. Nos, valószínűleg nem sikerülne. És egyáltalán nem okos ötlet. Amikor egy sokkal felnőttebb, sokkal nagyobb hatalommal lévő emberrel állsz szemben, akkor a legjobb fegyver a kedvesség. Légy kedves, Hanna. Bájold el. Cukiskodj. Akármennyire is undorít még a gondolat is.
 - Semmivel sem vagyok kevesebb, mint egy másodikos - tettem hozzá, miközben elvigyorodtam. Igazából, szerintem az évfolyam rendszer tök hülyeség. Mindenkinek a saját tempójában tanuljon. Szóval hallgatom a kis mondanivalóját, és érzem, hogy nem állok jól. Van egy tény, amit nem igazán tudok megváltoztatni, hazudni meg oly felesleges volna. Szóval, elsős vagyok. Lehet, hogy elsős, de nem akármilyen elsős! Persze, a drága tanár úr ezt még nem tudhatja. Nem hibáztatom. Tényleg elég bugyutának nézhet a szőkeségem miatt, meg a szeplők, meg alacsony is vagyok, de ez tökre mindegy. Itt az ideje a kopogtató ügynököket megszégyenítően eladnom magam.
- Tudja, az az egy év önnek semmit sem számít. Igen biztos vagyok benne, hogy egy év múlva is ugyanígy itt fog tanítani. Az én életemben viszont rengeteget számítana. Persze, a legtöbb tárggyal könnyen van az ember lánya, mert a felsőbb éves tananyagokhoz is egész egyszerű a hozzáférés... de hát persze az Öné, nos, nem annyira hozzáférhető és megfogható, amit persze megértek, de mégsem, mert szerintem totál nem fair, hogy csak azért kell egy évet várnom, mert elsős vagyok - magyaráztam meg a bizonyítványom. És igyekeztem nem túl lelkes és heves lenni. Meg úgy alapvetően könnyed hangnemben csicseregni, és túl sokat beszélni. Az mindig valahogy elcsavarja a felnőttek fejét, és nem is annyira figyelnek arra, amit mondanak. Meg persze indirekt megmondtam neki, hogy milyen jó szakember, és mennyire felsőbbrendű az ő tárgya a többihez képest. Nos, enyhén túlozni nem hazugság. - Szóval, tudunk valamit tenni ellene?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=786601#post786601][b]Ambrózy Henrik - 2019.12.29. 03:52[/b][/url]

Természetesen számára roppant hízelgő, hogy egy elsős ennyire fel szeretné venni a tárgyát és hallgatni az óráját. Az más kérdés, hogy az öröm ebből kifolyólag kétes is, hiszen miért érdekel ennyire egy ilyen fiatal lányt a téma? Azonban az ilyen helyzetekben egyértelműen érdemes az egóra építeni, miszerint Henrik tárgya annyira csodás, hogy nem képes várni addig, míg másodéves lesz. Idilli elképzelés.
- És ezt senki nem is állította. Egyszerűen csak van egy szabály - széttárja karjait, mert ez ügyben tényleg tehetetlen. Amikor pályázott és végül kiderült, hogy övé a tárgy, még kérdéses volt, mely évfolyamokon és milyen mélységben taníthatja, amit akar. Kriszpinnel akkor arra adtak kezet, hogy második évfolyamtól indul, mivel ő túlságosan tartott attól, hogy a fiatalok idejekorán felveszik a tárgyat és olyasmikkel találkoznak, amikkel ráérnének. Ezért is lehetséges, hogy a tanterv némileg változott, már ami az órák tartalmát és sorrendjét illeti, ezt azonban Henrik nem bánta. A véleménye persze ugyanaz: nem évfolyamhoz, hanem érettséghez kötné a tárgyát, de ez ugye nem így működik.
Nem mondom, hogy nem lepődik meg, ahogy Hanna szinte levegővétel nélkül, egy szuszra eldarálja az érveit, ami inkább hangzik valamiféle lelkesítő beszédnek. Félreértés ne essék, Henrik szinte már örvend, hogy ennyire akarja, de vannak dolgok, amikben meg van kötve a keze. Ha a fene fenét eszik is, akkor sem adhatja be a derekát.
- Nagyon örülnék, ha tehetnék valamit, de van egy megállapodásom az igazgatóval, amit nem hagyhatok figyelmen kívül - arcán bocsánatkérő mosoly nyugszik, ebben már sem lenézés, sem gúny nincs. Nem mintha az eddigiekben lett volna jelentőségteljes dózis, csak a miheztartás végett fontos leszögezni, hogy most aztán végképp nincs. - Esetleg, ha gondolod... Tudok ajánlani megfelelő irodalmat, amiről, ha gondolod, később beszélgethetünk. Amolyan különóra szerűen - nem sok, de több, mint a semmi. Persze ez sem igazán hivatalos megoldása a problémának, de mit van mit tenni... Úgysem fog neki olyan könyveket adni, amik veszélyeztetnének bármit vagy bárkit. De talán kellőképp kiengeszteli a felspannolt rellonost.