A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki: A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg: - Északi szárny - Mágiatörténet tanterem
A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról. - Keleti szárny - Gemmológia Terem
Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja. - Keleti szárny - Rúnatan tanterem
A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.
- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem
Átlagos.
- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem
A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel. Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve. Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon. Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról. Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára. A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes. Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is! - Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem
Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját. - Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem
A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg. A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza. A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is. - Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem
Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre. A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet. Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.
//Álmodói tudnivalók: minden eddig külön témás tanterem itt található az első posztban, feltüntetve azt is, hogy a kastélyon belül hol helyezkednek el. A megcímzésnél elég feltüntetnetek, hogy hol játszotok.//
|
|
|
Deja vu. Vagy mi. Elismeri, hogy racionálisan nézve nem volt a legátgondoltabb lépés otthagyni a büntetőmunkát minden szó nélkül, de ha fizettek volna sem maradt volna abban a helyiségben, tudván saját beszámíthatatlanságának valódi mértékét. A lehető legegyértelműbb döntés volt akkor minél távolabb kerülni a szituációtól, és átkozott legyen, ha másként tett volna. Szerencsére elég nagy ez az iskola, hogy ne kelljen minden nap találkozniuk, bár az, hogy háztársak, eléggé megnehezíti a dolgát - ettől függetlenül Dante azóta a nap óta a bájitaltan szertárban állhatatosan ignorálja Ábel létezésének majdnem minden aspektusát. Félreértés ne essék, nem néz át rajta teljesen, minimálisan reagál a jelenlétére, ha azt nagyon muszáj és a környezete elvárja, azon túl viszont nem hajlandó komolyabb figyelmet szentelni sem a szavainak, sem a gesztusainak, sem… semminek, ami a fiúval kapcsolatos. Az előzőek alapján mindkettejük érdeke, hogy ennek a gyakorlatának eleget tegyen, bár őt nem a jóindulat, nem is a nagylelkűség vezérli ebben, mindinkább az az elemi ösztön: hogy maradjon távol attól, ami túl bajosnak tűnik. Így, hogy legalább irritáltságának nagyjábóli természetét ismeri, kicsit könnyebb kontrollt szerezni maga felett, az idő is ismét visszatért ahhoz a nyári forrósághoz, amiben mostanság jobban érzi magát, emiatt a hangulata is kevésbé szélsőségesen változó. Összességében egy szokásos útvonalat követ, amihez időről időre visszatér az emberi kapcsolataiban, változó okokból ugyan - figyelmen kívül hagyja, amire/akire úgy gondolja, hogy nem akar időt és energiát áldozni, ez a személy újabban Ábel, igaz, a szokásos motivációihoz képest ez esetben azért eléggé rendhagyóak az okok. Erre tessék, annak eredményeképpen, hogy otthagyta a büntetőmunkát, ismét beállították őket az üsthöz, hogy ezúttal “verekedés nélkül képesek legyenek elkészíteni a főzetet”. Ezúttal működni fog, az az eset kifejezetten józanító hatással volt a vérmérsékletére. Ábel elé tolja az elkészítési útmutatót, mit és hogyan kell felaprítani vagy összeőrölni, részéről el is kezdi az egyik komponenssel, miután egyszer már megcsinálták, emlékszik a munkamenetre. Ha oldalra kell nézni Ábelre, oldalra néz, ha mondani kell valamit, kurta, egyértelmű és tárgyilagos módon közli, de érezhetően nem kommunikál többet az abszolút szükségesnél.
|
|
|
Weiler Dante Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos
offline RPG hsz: 213 Összes hsz: 844
|
Írta: 2019. szeptember 26. 15:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=775418#post775418][b]Weiler Dante - 2019.09.26. 15:02[/b][/url] Nem volt semmiféle szándéka vagy előzetes prekoncepciója a testjátékával vagy gesztusaival kapcsolatban, hacsak nem az, hogy követhetőbbé tegye a gondolatmenetét. Bár erről Dante sosem olvasott még, de tény, hogy hosszabb vagy bonyolultabb magyarázatok alkalmával azért használunk (vagy ha megfigyelitek jellemzően az oktatókat) gesztusokat, azért emeljük meg a kezünk, tartjuk testünket mozgásban, hogy azzal fenntartsuk a másik fél figyelmét. Olyanok ezek a mozdulatok, ahogy a karmester vezényli a nagyzenekari művet; ha a vonósoktól több hangerőt vár, feléjük int. Mikor az ütősöknek be kell kapcsolódnia, rájuk mutat. Ugyanígy azoknál az információknál, melyeket magyarázatkor fontosnak vélünk, testünk ösztönösen mozgásba lendül, karmesterként utasítva a hallgatóságot a gondolatmenetben való passzív részvételre. A legtöbbeknél öntudatlan, ám jelenlévő reflex, mert valahol mindenki igényli azt, hogy figyelemmel végighallgassák, mások, többnyire pedagógusok, oktatók, professzorok vagy kommunikációs szakemberek gyakorlottan és tudatosan használják a retorikának ezt a meglepően fizikai és kevéssé értékelt szegmensét. Dante hallgatósága azonban láthatóan nem volt könnyen bevonható. Vagyis mintha legalábbis a karmester mozdulataira, pálcát tartó ujjaira jobban figyelt volna, mint az általa vezényelt koncertműre. A kiejtett szavak közt elkapja a pillantását, s habár nem szakítja félbe a magyarázatot, egyre növekvő, feszítő kényelmetlenséggel sorjáznak egymás után a mondatok, miközben Ábel jelenléte egyre tolakodóbb entitásként furakszik át az üres téren közöttük. Vélamágiája nekifeszül annak az okklumenciával vagy hasonló tényleges mágiával köszönőviszonyban sem lévő mentális ellenállással, amelyet nagy nehezen felállított magának a Weiler fiú - és amelynek vakolata már ennyitől omladozni kezd; réseit pedig a másik szája sarkában lopakodó félmosoly húzza szét. A beismerés bűntudat nélküli szenvtelensége, amivel Ábel felpillant végül rá, hanyagságának teljes magabiztosságában kihúzva magát, hátát a szék támlájának veti. Majdhogynem büszkének tűnik, bár racionalitásának maradék foszlányai meggyőzi arról Dantét, hogy ezt a képzetet már csak felcsapó idegességének lángja táplálja. - Az ég világon semmit, ami érdekelt volna, úgy sejtem. - A tekintete hűvössé válik, a vélamágia vonzására adott válaszreakció, hogy ösztönösen felkel a helyéről és ellép Ábel közelségéből. Mindez kívülről inkább puszta idegességben lejárt körnek tűnik. Az ujjai közt nyugvó szál tapintására koncentrál, ezzel próbálja elmosni az ingert, ami még a székben ülve bizsergette az ujjbegyeit, hogy nyúljon ki a másik felé. Márpedig nem fog ilyen ostoba, irracionális és nevetséges késztetésnek engedni! - Mindegy, végeztünk a főzettel, részemről ennyi volt.
|
|
|
|
Machay Ábel Alexander INAKTÍV
elite offline RPG hsz: 69 Összes hsz: 184
|
Írta: 2019. szeptember 27. 13:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=775575#post775575][b]Machay Ábel Alexander - 2019.09.27. 13:23[/b][/url] Na tessék. Szemöldököm megemelkedik a hirtelen kiélesedő vonások láttán, világos, ám még így is teljesen átlagosnak mondható íriszeimben összeszűkülő pupillám hasonlóan agresszív válaszreakció előszelét sugallhatná, ha egyáltalán képes lenne észrevenni azt. Amíg úgy dönt, ő most inkább elfordul, egy pillanatig pislogás nélkül meredek a széken kihűlő helye nyomára, halántékom támasztó öklöm keményen feszül meg, miközben lehunyva szemeim gördül át kezem homlokom alá. Az egyszerre fojtott, mégis erőnek erejével feltörni készülő sóhaj megütközik egymásnak feszülő ajkaimban, a forró levegő végül orrlyukaimon keresztül távozik. Ezzel együtt mintha vállaim is eresztenének előbbi erőltetett tartásukból, ám azt távolról sem lehetne megállapítani, hogy ellazulnának. Én ezt nem. - Nyilván azért kérdeztem vissza, mert nem érdekel - a várt felcsattanás elmarad, helyette nagyon is kimérten, ugyanolyan hangszínen formálom meg a szavakat, tekintetem végig rá szegezve. Utolsót slukkolok a csikkből, jobb híján a cipőm talpán nyomom el azt, a csonkot egyelőre tenyerembe ejtve. - Talán, ha valami más is lefoglalna ezen a felesleges - fél gondolatnyi időre akad fenn a mondat ritmusa, nem vagyok teljesen biztos abban, hogy a következő kifejezést szeretném használni - hisztérián kívül - túlzás lenne állítani, hogy a fajtám jellemző idegállapot kezdené szétfeszíteni a koponyám, nem vagyok véla, még csak hasonló intenzitásról sem beszélhetünk, a hasonlóság viszont tisztán kirajzolódik. Legszívesebben lekaparnám a képem amikor ezt csinálja. Arcáról az üstre esik a fókusz, fejem oldalra billen, nyelvemre harapva fogom vissza magam a kikívánkozó mozdulattól, hiszen elég lenne csak kinyújtanom a kezem, és az előbb elhangzó megállapítás máris elvesztené igazságtartalmát. - Én nem végeztem.
|
|
|
|
Weiler Dante Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos
offline RPG hsz: 213 Összes hsz: 844
|
Írta: 2019. szeptember 27. 14:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=775587#post775587][b]Weiler Dante - 2019.09.27. 14:42[/b][/url] - Nem vagyok a tanárod, hogy köteles legyek bármit kétszer elmagyarázni. - Megáll az ész, még Ábel van felháborodva, holott ki vette teljesen semmisnek az előző magyarázatát? Szabad kezével hátratúrja a haját. Nem remegősen ideges mozdulat, közelről sem arról van szó, hogy majd felrobbanna vagy szétfeszítené a düh. Ugyanakkor az előbbi sürgetés annyira tőle idegen volt, hogy muszáj volt kivonnia magát az irracionalitás vonzásköréből, térben is. Merthogy annál, minthogy kinyúljon Ábel felé (mert ez futott át a fején - több, mint kósza gondolatként).. nos, ennél az opciónál még magának az alkimistának a jelenlétét is sokkal inkább magáénak érezte. Azt legalább ismerte. Ezt nem. De nem is ez a lényeg. Nyilván. A lényeg, hogy feleslegesen rabolták az idejét ezzel az egésszel itt. Mintha nem lenne pokolian sok időd, kölyök. - Gúnyos megjegyzés, olyan pillanatban, amikor a legkevésbé sem igényli azt, természetesen. Féloldalasan látni rá csak az arcára, ahogy összehúzza a szemeit erre. Mindegy. Arra biztosan nincs ideje, hogy a bolondját járassák vele. - Ábel - épp csak néhány századmásodpercnyi szünetet tart, míg ízlelgeti az első alkalommal kimondott nevet, még ha az most szigorú feszességgel ejtett is. Meglepő, milyen könnyen jött a szájára, könnyebben, mint a Machay, de meglepő módon Dante egyébként tartja szokásai közt számon mások családnevének használatát. Nem az anyjára, apjára, testvérére, rokonára gondol az illetőnek, akit megszólít, hanem egyenesen rá, miért járná körbe bármilyen módon? Akár csak megszólításban is. - ... nem érdekel a véleményed. Kérdeztél - válaszoltam, eredetileg sem közös tanulókörre ültünk le. - Igaz, az "én verzióm" zárás valóban magában foglalta a folytatás lehetőségét, implikálva a kérdést "mi a tiéd?", de pillanatnyilag ez már kevésbé érdekli. Az még azelőtt a szótlan, néma akármi előtt volt. Beszéd közben a zsebéből előveszi a cigarettatárcáját, rövid körmének élével kettőt koppant rajta, mielőtt kinyitná, s ezúttal nem a különböző szálakat rejtő rekesz nyílik ki, hanem az a mágikus második, amelybe teljes nyugalommal elnyomhatja és bennhagyhatja a csikket. A mozdulatsor akkurátus, s már csak Ábel felé néző testtartása árulkodik arról, hogy még mindig tudatában van a másik jelenlétének a teremben. Halk kattanással záródik vissza a tenyérnyi tároló a kezében; ezzel a hanggal együtt néz is ő fel. - .. Hogy te mit gondolsz erről, a te dolgod. - Maradhat elméleteket gyártani akár, de azt Dante már nem tervezi kivárni; pont az a problémája, hogy Ábel láthatóan nem végzett még, mert amíg a fiú barna íriszei ezzel az intenzitással keresik az övét, addig benne is ott fog mocogorni valami számára kényelmetlen és nagyon erőszakosnak érződő késztetés, amit nem akar megfejteni.
|
|
|
|
Machay Ábel Alexander INAKTÍV
elite offline RPG hsz: 69 Összes hsz: 184
|
Írta: 2019. szeptember 27. 16:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=775592#post775592][b]Machay Ábel Alexander - 2019.09.27. 16:22[/b][/url] - Ja! - ugyan nem felkiáltásnak indult, sokkal inkább egy válaszmondat kezdetének, az abszolút gyerekes, makacs, csökönyös - ez most nem egy felsorolás a tulajdonságaimról - reakciója kurta, éles, a fülnek teljesen kényelmetlen és kellemetlen nevetésre késztet. Kinyújtom ujjaim homlokom alatt, gyenge fejrázással gurul ki mosolyra húzódó ajkaim közül. Végigsimítva arcomon nézek újra vissza rá, az előbbi gesztus nyomai felszívódnak vonásaimból. Nem szórakoztató. - Végül is, nekem teljesen mindegy, te miért hallgatsz a párszaszóra - hátradőlve húzom oldalra szám, könyököm megtámasztva a szék támláján tárom szét karjaim, ezzel is a tudtára adva szavaim jelentését. - Dante? - nyelvem hegyével nyalok végig alsó ajkamon, felszegem állam, tekintetem fel-le siklik alakján, ahogy várom, hogy folytassa. Talán egy másik szituációban, egy másik helyen, miközben épp nem az ő teljes, más emberi lényekhez abszolút inkapacitásáról megy a téma, esélyesen megütné a fülem az, amilyen otthonossággal ejti ki a nevem - holott a családom maga alig használja az Ábelt, sokkal kényelmesebb a másik -, most viszont nincs időm ilyenekkel foglalkozni. - Ha nem érdekelne a véleményem, akkor nem mentél volna bele abba, hogy beszéljünk róla - hát persze, hogy megcáfolom. Nem vagyok pszichológus, nem látok a fejébe, különösebben még csak ismerni sem ismerem, az viszont,hogy az előbb elhangzott csupán egyszerű kifogás, világosabb még a napnál is. Teljes figyelemmel követem végig a mozdulatait - nem különösebben értem a belőlük áradó flancolást, de ezen a ponton minden már csak irritál, és nem kicsit szeretném kiverni a kezéből a hülye burzsoá cigarettatartóját, hogy rám figyeljen - bár ezt sokkal, sokkal egyszerűbb úton is el tudnám érni. - Az az én dolgom - bólogatok párat, ahogy tudomásul veszem, tekintetem arcáról a bájitalra ugrik, majd vissza, tenyeremben egyre jobban kezd viszketni az elnyomott csikk helye. Nagyon, nagyon szeretném elrontani az egészet csak azért, hogy legalább annyira feltoljam benne a vérnyomást, mint amennyire azt ő teszi épp a végtelenül flegma gesztusaival, de azzal első sorban magamnak is ártanék. Mi lehet végül is a legrosszabb? Majd megkérnek, hogy függesszem fel a felesleges politika tanulmányaimat? Megér ez nekem ennyit? Hát persze, hogy meg. - Jó, valóban az én dolgom - szabad kezeim ujjaim beleegyezően szántanak végig hajamon, hosszan kifújva a levegőt nézek újra rá, ahogy asztal lapjának szélén megtámasztva tenyereim élét kelek fel, majd dőlök előre. - Tudod, mi lesz a te dolgod, Dante? - szemöldököm kérdőn emelkedik meg, végig az arcát figyelve. - Helyrehozni ezt a szart. Az lesz a te dolgod - miközben beszélek, megemelem a csikket tartó kezem, azt viszont én magam sem tudnám pontosan megmondani, melyik szegmensnél csúszik ki a kezemből a kis, szilárd tárgy, hogy átszakítsa a füst ellen húzott bűbáj határait. - Sok sikert.
|
|
|
|
Weiler Dante Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos
offline RPG hsz: 213 Összes hsz: 844
|
Írta: 2019. szeptember 27. 19:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=775612#post775612][b]Weiler Dante - 2019.09.27. 19:14[/b][/url] Annyira igyekszik kizárni Ábel jelenlétének élénkségét, hogy az apróságokra nem is figyel - mint a fiú arckifejezései és egyre baljósabb gesztusai. Pedig a macskáknál is feltűnik az embernek előbb-utóbb (sajnos abban az esetben is inkább utóbb), hogy az ember figyelmetlenségét készülnek büntetni. Ha mással nem, az asztalról leverődő poharakkal, elrágott számítógép kábelekkel, töltőkkel. Dante az a hanyag gazda most, aki hiába hallja a puha lépteket és motozást a háta mögött, valami mégiscsak fontosabb, minthogy oda figyeljen, így tökéletesen ignorálja az "az az én dolgom"-ból kiérződő egyre növekvő idegességet és irritáltságot. Szeme sarkából látja aztán a bájital felé mozdulni a másikat, de effektíven fellépni az események ellen már nincs ideje, mindössze annyit mondani.. - Mégis mi a f*szt csinálsz? - Költői kérdés, mert pontosan látja, hogyan emeli meg a kezét Ábel, illetve a szertárban tapasztalt eset után azt is tudja, hogy képes beledobni, és képes lesz elengedni a csikket. Nincs semmi drámai abban a lagymatag plöttyenésben, amivel először a csikk csak a sűrű főzet tetején landol majd lassan beissza a folyadékot és elmerül benne. - Te kib*szottul nem vagy eszednél, mi a k*rvaisten bajod van? - Ábelnek van néhány másodperce kiélvezni a látványt, mert valóban sikeresen felvitte a vérnyomását a másiknak, látszik minden tagján, hogy csak nagyon kevés választha el, hogy nemes egyszerűséggel nekirontson. Mindenki életében vannak pillanatok, mikor felhúzza valami, akár a tömegközelekedésen, akár egy koncerten, tömött utcán, meglök egy idegen, még elkapod a jellegzetes "ch" hangot is - a te fejeden pedig átfut, milyen lenne megfogni a hajánál fogva, hátrarántaná, aztán nekicsapni valami kemény felületnek. Nos, jó, lehet, nem mindenkivel fordult elő, az viszont biztos, hogy többeknél ez általában megmarad fantázia szintjén. Mentségére legyen mondva, Dante is így van ezzel - azt viszont nem mondhatja el magáról, hogy még sosem valósította meg, helyezte át a gyakorlatba ezt a mentális képet. Most is nagyon közel áll hozzá, és talán most is így történik majd...
A teremben lassan terjedni kezd valami Ábel számára valószínűleg merőben ismeretlen szag. Enyhén fojtó, arcot összerántóan kesernyés ammóniához hasonlító odőr, mégsem teljesen ugyan.. keveredik egyfajta áporodott, dohos, leginkább a penészre emlékeztető aromával - a kettő keveréke, ha mély levegőt vesz olyan érzést kelt, mintha vastag moharéteg telepedne a tüdejére. Ki tudja egy pillanatra vagy hosszú másodpercekre, de bele is szédül, ebből azonban egy szájára tapadó kéz rántja ki, ébersége és eszmélete visszatér, tisztán érzékeli maga körül a környezetét és azt is, ahogy Dante tenyere befedi az egész alsó arcát; mutatóujjának első perce és hüvelykujja pedig az orrát fogja be. Hátulról nyúl előre a válla fölött, így felső testének és karjának satujába tudja fogni a testét is, így kezdve cseppet sem gyengéden húzni és rántani az ajtó felé. Másik kezében varázspálca van, amit Ábel kieső percepciójának rövid periódusában vehetett elő. - K*rvára megérdemelnéd, hogy hagyjalak még párszor letüdőzni ezt a szart, hátha teljesen leég a tüdőd... - fogai közt szűri a szavakat halkan, pózuk miatt közvetlenül Ábel füle mellett. Nem mintha neki olyan sok múlt volna rajta. Csak azért tudta a szája elé feltenni még viszonylag (és sajnos még így is lesz egy köre a gyengélkedőn, elvégre még így sem volt elég gyors) hamar a légszűrő bűbájt, mert felismerte, hogy a penészes ammónia szag valami végletesen rosszat jelent. A hangsúly a valamin van, mert még sosem látta, hogy nikotin került volna ebbe a főzetbe, ki tudja, milyen kémiai reakciót indított el. Sajnos, ha már érzed a szagot, azt jelenti, hogy be is lélegezted, így mindössze mennyiségekről és mértékekről van szó igen vagy nem helyett. A vérnyomása az egekben a dühtől és természetes módon - bár ezt sosem ismerné el hangosan - a hirtelen ijedtségtől. A vére a fülében dobol, egész tartásából süt ez a nagymértékű feszültség, melyet az előbbiek egyvelege alkot, szívverése gyors, mintha rohant volna. Kilöki az ajtót, mikor odaérnek és konkrétan kilöki, kipengeríti rajta Ábelt, az sem érdekli, ha a lendület miatt a földön köt ki az idióta macskája, mert most olyan üveget lökött le, amiben sósav volt. Parázsló dühvel és némi pánikra emlékeztető kapkodással néz rá az ajtóból. - Takarodj le a gyengélkedőbe, szólj valamelyik tanárnak, aztán rohadtul ne kerülj a szemeim elé. - Azzal felhúz egy bűbájt az ajtóra, hogy a szobában keringő gázok ne szivároghassanak ki a folyosóra, végül az ajtó hangos dörrenéssel csapódik be a háta mögött, ahogy feszültséglevezetésként teljes erőből vágja be maga mögött. Merthogy valóban úgy tesz, ahogy pár perce Ábel is mondta - "helyrehozza ezt a szart".
|
|
|
|
Machay Ábel Alexander INAKTÍV
elite offline RPG hsz: 69 Összes hsz: 184
|
Írta: 2019. szeptember 29. 19:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=775948#post775948][b]Machay Ábel Alexander - 2019.09.29. 19:24[/b][/url] Dante kérdései meglepően helytállóak - amíg pontosan tudom, hogy mit csinálok, sőt, még ő is láthatja, addig magam sem tudnám egészen pontosan megmondani, mi bajom van. Már azon kívül, hogy a beszélgetés ezen pontjára minden.
Mindenki tapasztalhatta már, hogy a vér oxigéntartalmának esésével fordítottan arányosan kezd egyre gyorsabban verni a szív. Eredménytelen, elkeseredett, ám technikailag felesleges igyekezet ez tőle arra, hogy táplálja a test és az agy sejtjeit - az emelkedő pulzussal sajnos nem nő a koncentráció, sőt. Sajnos, mire az ember általában felfogja, hogy valami nincs rendben, már aligha van esélye reagálni. A teste hasonlóan eredménytelen, a szimpatikus idegrendszer által életmentőnek ítélt reakciókat produkál. A légzőizmok kontrakciójával kitágul a tüdő, a környezet levegője szűretlenül tölti meg a tüdőhólyagocskákat, a pár miniméteres hártyán átszívódva pedig a vörös vértestek lekötik a levegő elemeit - azok milyenségétől függetlenül. Az ájulás már a központi idegrendszer védekező mechanizmusa. Gyakorlatilag egy kóma közeli állapotról beszélünk, az életfunkciók minimalizálásával az agy próbálja a súlyos problémák felé fordítani a test tartalékait. Az intoxikáció tüneteként először az érrendszer omlik össze, nagyon túlzó terminusokkal élve a vénák falai egymáshoz tapadnak, ezzel is minimálisra csökkentve a toxinok sejtekhez való jutását. Dante hirtelen feltűnő jelenléte valóban visszaránt a valóságba - ám nem kell semmilyen drámai fellélegzést, hördülést, vagy fejemhez kapást elképzelni. Felakadó szemgolyóimban egy pillanatra átsuhan némi tudatosság, gyenge fókuszt nyernek egy nagyon távoli tárgyon. A következő mozdulat, ami megvan lényegében az, hogy valahonnan tiszta levegő tágítja ki a mellkasom. Köhögve görnyedek össze, oldalamra fordulva köpök ki magam elé, a hasogató, szorító-feszítő fejfájás először csak gyanúsan kis mértékben jelentkezik.
Fogalmam sincs, hogy és mennyi idő alatt jutok el a gyengélkedőre. // ♥
|
|
|
|