A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

Deja vu. Vagy mi. Elismeri, hogy racionálisan nézve nem volt a legátgondoltabb lépés otthagyni a büntetőmunkát minden szó nélkül, de ha fizettek volna sem maradt volna abban a helyiségben, tudván saját beszámíthatatlanságának valódi mértékét. A lehető legegyértelműbb döntés volt akkor minél távolabb kerülni a szituációtól, és átkozott legyen, ha másként tett volna. Szerencsére elég nagy ez az iskola, hogy ne kelljen minden nap találkozniuk, bár az, hogy háztársak, eléggé megnehezíti a dolgát - ettől függetlenül Dante azóta a nap óta a bájitaltan szertárban állhatatosan ignorálja Ábel létezésének majdnem minden aspektusát. Félreértés ne essék, nem néz át rajta teljesen, minimálisan reagál a jelenlétére, ha azt nagyon muszáj és a környezete elvárja, azon túl viszont nem hajlandó komolyabb figyelmet szentelni sem a szavainak, sem a gesztusainak, sem… semminek, ami a fiúval kapcsolatos. Az előzőek alapján mindkettejük érdeke, hogy ennek a gyakorlatának eleget tegyen, bár őt nem a jóindulat, nem is a nagylelkűség vezérli ebben, mindinkább az az elemi ösztön: hogy maradjon távol attól, ami túl bajosnak tűnik.
Így, hogy legalább irritáltságának nagyjábóli természetét ismeri, kicsit könnyebb kontrollt szerezni maga felett, az idő is ismét visszatért ahhoz a nyári forrósághoz, amiben mostanság jobban érzi magát, emiatt a hangulata is kevésbé szélsőségesen változó. Összességében egy szokásos útvonalat követ, amihez időről időre visszatér az emberi kapcsolataiban, változó okokból ugyan - figyelmen kívül hagyja, amire/akire úgy gondolja, hogy nem akar időt és energiát áldozni, ez a személy újabban Ábel, igaz, a szokásos motivációihoz képest ez esetben azért eléggé rendhagyóak az okok.
Erre tessék, annak eredményeképpen, hogy otthagyta a büntetőmunkát, ismét beállították őket az üsthöz, hogy ezúttal “verekedés nélkül képesek legyenek elkészíteni a főzetet”. Ezúttal működni fog, az az eset kifejezetten józanító hatással volt a vérmérsékletére. Ábel elé tolja az elkészítési útmutatót, mit és hogyan kell felaprítani vagy összeőrölni, részéről el is kezdi az egyik komponenssel, miután egyszer már megcsinálták, emlékszik a munkamenetre. Ha oldalra kell nézni Ábelre, oldalra néz, ha mondani kell valamit, kurta, egyértelmű és tárgyilagos módon közli, de érezhetően nem kommunikál többet az abszolút szükségesnél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=769620#post769620][b]Weiler Dante - 2019.08.29. 19:47[/b][/url]

Deja vu. Vagy mi. Elismeri, hogy racionálisan nézve nem volt a legátgondoltabb lépés otthagyni a büntetőmunkát minden szó nélkül, de ha fizettek volna sem maradt volna abban a helyiségben, tudván saját beszámíthatatlanságának valódi mértékét. A lehető legegyértelműbb döntés volt akkor minél távolabb kerülni a szituációtól, és átkozott legyen, ha másként tett volna. Szerencsére elég nagy ez az iskola, hogy ne kelljen minden nap találkozniuk, bár az, hogy háztársak, eléggé megnehezíti a dolgát - ettől függetlenül Dante azóta a nap óta a bájitaltan szertárban állhatatosan ignorálja Ábel létezésének majdnem minden aspektusát. Félreértés ne essék, nem néz át rajta teljesen, minimálisan reagál a jelenlétére, ha azt nagyon muszáj és a környezete elvárja, azon túl viszont nem hajlandó komolyabb figyelmet szentelni sem a szavainak, sem a gesztusainak, sem… semminek, ami a fiúval kapcsolatos. Az előzőek alapján mindkettejük érdeke, hogy ennek a gyakorlatának eleget tegyen, bár őt nem a jóindulat, nem is a nagylelkűség vezérli ebben, mindinkább az az elemi ösztön: hogy maradjon távol attól, ami túl bajosnak tűnik.
Így, hogy legalább irritáltságának nagyjábóli természetét ismeri, kicsit könnyebb kontrollt szerezni maga felett, az idő is ismét visszatért ahhoz a nyári forrósághoz, amiben mostanság jobban érzi magát, emiatt a hangulata is kevésbé szélsőségesen változó. Összességében egy szokásos útvonalat követ, amihez időről időre visszatér az emberi kapcsolataiban, változó okokból ugyan - figyelmen kívül hagyja, amire/akire úgy gondolja, hogy nem akar időt és energiát áldozni, ez a személy újabban Ábel, igaz, a szokásos motivációihoz képest ez esetben azért eléggé rendhagyóak az okok.
Erre tessék, annak eredményeképpen, hogy otthagyta a büntetőmunkát, ismét beállították őket az üsthöz, hogy ezúttal “verekedés nélkül képesek legyenek elkészíteni a főzetet”. Ezúttal működni fog, az az eset kifejezetten józanító hatással volt a vérmérsékletére. Ábel elé tolja az elkészítési útmutatót, mit és hogyan kell felaprítani vagy összeőrölni, részéről el is kezdi az egyik komponenssel, miután egyszer már megcsinálták, emlékszik a munkamenetre. Ha oldalra kell nézni Ábelre, oldalra néz, ha mondani kell valamit, kurta, egyértelmű és tárgyilagos módon közli, de érezhetően nem kommunikál többet az abszolút szükségesnél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=769623#post769623][b]Machay Ábel Alexander - 2019.08.29. 19:49[/b][/url]

Hát jó. Túlzás lenne azt mondani, hogy néma beletörődéssel álltam be az üst mögé, mert a ténytől, hogy már megint Weiler hülyesége miatt szopok már másodjára ezzel az idegbeteggel, határozottan olyan eseménynek számít, amiből próbálom úgy kimagyarázni magam, ahogy csak tudom - ellenben, senkit nem érdekelt igazán, hogy én tulajdonképpen elvégeztem a büntetőmunkát. Enyhe rezignáltsággal kezdem ugyanazokkal a mozdulatokkal, amiket már a bájital első főzésénél is elvégeztem, abban az elképzelésben, hogy akkor majd gy nem is lesz semmi féle összetűzés közöttünk. Hüvelykujjam végighúzom a kés élén, csak, hogy leellenőrizzem, nincs-e szüksége élezésre, majd magam elé húzva a gyökeret és aprító deszkát állok neki annak hasábra vágásának. Összességében, látszólag elég csendben dolgozom, nem is fortyogok magamban, mert úgy sem érnék el vele semmit, de ha bárki - Dante - is elhitte, hogy ez végig így fog működni, akkor… Van egy rossz hírem. Úgy tűnik ez a legalkalmasabb alkalom a dologra, nem verhet el, nem fordíthat hátat, és ha tetszik neki, ha nem, előbb vagy utóbb kénytelen lesz válaszolni a feltett a kérdésre. A vágóeszköz hegye felfelé fordul kezemben, miközben tenyerem élével, mindkét kezem letámasztom az asztal szélén, s felé fordítom fejem. Szándékosan nem kezdem azzal, hogy “figyelj csak”, mert akkor lenne esélye közbe vágni és lekussolni - amit, ugyan nem fogadnék meg, de alapvetően azért sem rajongok, ha valaki félbe szakít.
- Emlékszel arra, amit a szekrénynél mondtam?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=769627#post769627][b]Weiler Dante - 2019.08.29. 19:57[/b][/url]

Meglepően nyugodt és egyhangú (sosem gondolta ennyire áldásosnak az egyhangúságot, mint most) volt a munka kezdete, el tudott merülni a szeletelésben és a különböző alapanyagok súlyra pontos kimérésében. Egy pillanatra még azt is elhitte, hogy ez működőképes lesz egész végig, ám végül csak megüti a fülét Ábel hangja, amint mindenféle bevezetés és egyéb szócséplés teljes hiányában nekiszegezi a kérdést..
.. amit nem egészen ért, miért is kellett felhoznia. Személy szerint neki a jelenet olyasmi, amit, ha nem zavarná, hogy megmutasson valakinek, akkor egy legilimentorral kitöröltetné csak úgy, minden hezitálás nélkül. Feltételezte, hogy Ábel hasonlóan van vele. Nem tudja, miféle “áramszünet” volt az, ami miatt jó ötletnek vagy egyáltalán lehetséges opciónak tűnt megcsókolnia a másikat. Nem is fogja fel igazán csókként - pedig az volt, kétségtelenül -, inkább mintha dühében megharapta volna. Egyik lehetőség gyászosabb, mint a másik. Mégis mi a poklot képzelt?
Mindenesetre ez olyan téma, amit nem tud teljes mértékben ignorálni, bár konkrétan válaszolni sem nagyon van kedve. Azonban jól kalkulált Ábel, a főzet jelenlegi állapotát és a munka kötelező voltát nézve innen nagyon hova teljes ignoranciával nem tud kihátrálni, ettől függetlenül ugyanazzal a rideg elhatárolódással böki oda a választ, aminek hallatára a legtöbben már itt lemondanának a közös beszélgetésről.
-Mi van vele… ? - F*sznak kell felemlegetni, és okát sem látja, nem is akarja tudni, mit kíván kihozni belőle a Machay fiú, neki sem volt olyan dicsőséges az a pillanat, hogy alkalmas legyen unalmas percekben nosztalgiázni rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=769630#post769630][b]Machay Ábel Alexander - 2019.08.29. 20:00[/b][/url]

Nekem alapvetően nem sok problémám van azzal, hogy megtörtént - nem látok bele a kelleténél többet, ha talán, esetleg, történt volna valami más  is, akkor elkezdenék aggódni amiatt, hogy egy bizonyos szint alá süllyedtem, és minden előzetesség vagy következetesség nélkül, a legyet is röptében, de… Nem történt semmi. Ezért sem erről szeretnék beszélni, mert, ha igazán őszinte akarok lenni, nem ez az, ami különösebben érdekel. Sokkal inkább az azt megelőző pillanat, hogy volt-e bármiféle összekötő elem, hogy valóban azért tette-e, mert beszéltem hozzá. És ha így történt, a legfontosabb kérdés még mindig az orrunk előtt lebeg: miért értette meg?
Arcomon egy futó pillanatig félreérthetetlenül tükröződik a meglepettség, szemöldökeim összefutnak, tekintetemből kiolvasható a válasza keltette zavarodottság, de amilyen gyorsan jön, olyan iramban távozik is. Hogy….mi van vele? Nem is tudom, nagyon sok? Hé Dante, épp párszaszóul beszéltem hozzád, mondd csak, nem tűnt fel véletlenül? Kurtán megrázom fejem, mélyen beszívom a levegőt, az aprítódeszkát, annak tartalmával elé tolom, mint pótcselekvés, majd letéve a kést fordulok felé.
- És nem tűnt fel semmi… szokatlan?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=769631#post769631][b]Weiler Dante - 2019.08.29. 20:02[/b][/url]

Talán ha szemernyit is koncentrálna Ábelre, mindez a zavarodottság felkeltené a figyelmét, de mind a bájital nagyobb prioritást élvez, mind pedig az az elhatározása, hogy amíg el nem simítja magában ezt a képtelenséget, ami történt, addig ha lehet, nem mélyed el túlzottan a másikkal való kommunikációban. Ábel olyasvalakinek tűnt az előzőek alapján, aki a rossz tapasztalatok és nyilvánvaló veszélyes ellenére is szereti a parazsat piszkálni, hátha egyszer csak lángra lobban, Danténak viszont nem hiányzott az, hogy ismét úgy elveszítse a kontrollt, mint a könyvtárban. Ha nem azzal végződött volna, amivel, akkor valami sokkal rosszabb is történhetett volna, amit még a minisztérium sem tud elkenni. Gyilkosság nem, kétli, hogy valóban meg akarta vagy tudta volna ölni a másikat - nem gyilkos alkat, mint jópáran ebben a szürreális iskolában. Igazán kritikus károkat tudna okozni, nyilván, de hogy halálra fojtson valakit a tulajdon két kezével még tőle is sok lenne.
Végigköveti az elé csúszó deszkát, de nem foglalkozik vele, főleg, mert Ábel csak nem ér a kérdéseinek végére. Erre azért már oldalra pillant a másikra, próbálva rájönni, hogy mégis miért ennyire fontos a fiúnak ez az egész. Netán gúnyt akar űzni, ez valami kifacsart vicc kezdete? Tudja mit, nem érdekli, mondja csak, egyszer majd megunja - ha nem az erőszak, majd az szoktatja le róla, hogy nem kap érdembeli reakciót rá.
- Nem, és ha kellett is volna sem érdekel. Ezt szórd bele velem egyszerre. - Talán valamivel hangosabban koppan az üveg, amit Ábel előtt koppan, őrölt ürömfű, grammra pontosan kimérve, el sem lehet rontani, ha ezt így egy az egyben mind beleborítja. Megvárja, míg a fiú a kezébe veszi a saját fioláját, és mikor ő beleszórja, úgy időzíti a saját mozdulatsorát is. Lehet tényleg jobb is így, hogy most próbálják szóval tartani, hogy van mellette másra is alkalma figyelni, mert bár szűkszavú és kissé mogorva, de most nem tűnik olyan agresszívnek, mint korábban. Hogy ez az időjárás, valóban a közös munka vagy a korábbi események hatása vagy sem, vagy együttesen, az jó kérdés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=769633#post769633][b]Machay Ábel Alexander - 2019.08.29. 20:04[/b][/url]

Szemöldököm szemernyit megemelkedik, ahogy végre rám néz. Kifejezetten érdekel, mert a Minisztérium hivatalos, bárki által elérhető listáján nem szerepelt - ez pedig további kérdéseket vet fel. Ha párszaszájú, miért titkolják? Kétlem, hogy köze lenne sötét varázslókhoz, ne adj isten, menekült halálfalókhoz, hiszen akkor nem lézengene ilyen nyugodtan Magyarország legnépszerűbb mágusiskolája közepén - ettől még a lehetőségek száma végtelen. Ha meg eleve nem birtokolja a képességet, a képzeletbeli kérdőjel még nagyobb. Dante nem tűnik úgy semmilyen kígyónak, rögtön számos biológiai buktatóba ütközik a dolog, kezdve azzal, hogy ember. Ha nem értette volna, akkor már egészen biztosan szóba hozta volna, ha az egyértelmű, váratlanság okozta zavarok nem is ütköztek ki az arcán. Nagyon problémás helyzet ez.
- Aha. Jó. - Bólintok, hogy megértettem, és, bár nehezemre esik elfogadni, hogy kvázi egy hatvanas, öntött vas harapófogóval kell kiszednem belőle mindent, különösebben nincs miért panaszkodnom. Egy bármilyen mértékű kommunikációra abszolút képtelen, minden élettől mentes könyvnél minden esetre határozottan jobb társaság. Jobbomba veszem az üveget, közelebb emelem orromhoz - a bájitaltan biztonsági szabályozásain belül -, már csak megszokásból beleszagolok, aztán elfintorodva nyújtom az üst felé, majd öntöm bele.
- Szóval azt mondod teljesen átlagosnak érezted. Olyannak, mint most is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=769635#post769635][b]Weiler Dante - 2019.08.29. 20:05[/b][/url]

Lehet tanult az eddigi esetekből Ábel, mert könnyebben elfogadja a válaszait és ezúttal nem piszkálja a macska bajszát, hogy aztán az megkarmolja. Így is idegesítően ingere van vissza-visszanézni rá (amit egyébként sikerrel megáll), de tisztább fejjel kénytelen beismerni, hogy ez nem feltétlenül a fiú hibája. Kevésbé lesz maga a tény irritáló ettől még. Nem valóban nem sok kígyó-jelleg szorult belé, de még csak a jelleme sem olyan alattomos és sikamlós, hogy az ember akár csak asszociáljon a kígyókra.
Bár nem mutatja, hogy meglepődik, ettől függetlenül nem tényleg nem várta azt a mozdulatsort, amivel Ábel beleszagolt az üvegcsébe. Ez alapvetően sokak szerint nem nagy dolog, és valószínűleg a fiú sem tudatosan vagy rendszeresen csinálja, mindenesetre ez olyasmi, amit azok csinálnak, akik tényleg törődnek a bájital minőségével, amolyan utolsó ellenőrzésként még egyszer megnézik, biztosan friss és minőségi-e, amit beleraknak. Még ha nem is ilyen céllal történt, ebben az elővigyázatos cselekvésben talál valami olyan otthonosan, ami ideiglenesen talán toleránsabbá teszi, bár ezt ő nem konstatálja magában. Most amúgy is várniuk kell kicsit, míg minden feloldódik a főzetben.
- Nem igazán volt semmi átlagos abban a helyzetben. - Bár ráncolja a homlokát, és láthatóan nem a kedvenc témája, hajlandó Ábel felé fordulni és nyíltan válaszolni. A szavaiban semmi köntörfalazást nem hallani, ugyan ezzel együtt semmi romantikus vagy érzelgős él nincs benne. Már csak azért sem, mert az ott történtek sem hordoztak ilyen nevetséges jelentést magukban.
- Gondolom nem, de nem figyeltem. Inkább térj rá arra, hogy mire akarsz kilyukadni. - Egyértelmű, hogy Ábel ki akar hozni valamit ebből, szóval rákérdez, úgy a leggyorsabb és eredményesebb. Ezúttal nem indulatos, csak úgy tűnik, Dante amúgy is ilyen, kár a felesleges körökbe, ha egyszer itt állnak egymás mellett, akkor már Ábel egyenesen is rákérdezhet, amire akar.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=769637#post769637][b]Machay Ábel Alexander - 2019.08.29. 20:06[/b][/url]

Apró, futó szusszanás hagyja el tüdőm. Nem érdekel a helyzet, valószínűleg, ha nem csinál olyan érthetetlen dolgot, ami felveti a fejemben a párszaszó értelmezését - és ezzel elvonja olyan fontos dolgokról a figyelmem, mint mondjuk, a szobámban megfejtésre váró könyv -, akkor nem is kezdem el feszegetni. Persze nem okolhatom ezért őt, elvégre, gondolom, nincs honnan tudnia, hogy ennyire rögzötten rá vagyok állva a specifikus témánál maradásra. Ja, biztos tök rossz lehet, hogy úgy érezte meg kell csókolnia egy fiút, ha ennyire tartózkodott eddig a beszélgetéstől, valószínűleg nem csinálta túl sokszor, de alapvetően ez egy olyan dolog, amihez nekem nem sok közöm van az ő lelkében.
- Oké - összeszorítom ajkaim egy kicsit, kezdem úgy érezni magam mint egy bemutatandó esettanulmányban - én vagyok az ügyvéd, ő meg épp most esküdött fel a tanúk padján. Azt nem kérdezhetem meg tőle, hogy tisztán értette-e a szavaim. Nem egy államtitok a képességem, ettől függetlenül nem szeretném, ha bármilyen formába is elterjedne az iskolában. Valószínűleg teljes társadalmi kirekesztéssel járna, ha meg valaki rám szállna - mint minden iskolai selejtre -, rövid idő alatt agresszív reakcióim lennének, esélyesen kicsapnának. Annak senki nem örülne.
- Úgy érzed, hogy amit csináltál, annak a hatására tetted, amit mondtam? - Az sem kizárt, hogy a párszaszó teljesen másképp működik egy ember agyában. Lehet, hogy, bár a tudata nem fogta fel, a tudat alattira hatott. - Értetted a szavakat?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=769638#post769638][b]Weiler Dante - 2019.08.29. 20:08[/b][/url]

Lerakja a kezében tartott eszközöket, és egyik kezét az asztalra támasztva ezúttal már féloldalasan fordul Ábel felé. Mi tagadás, egyre jobban kezdi érdekelni, mégis mit szeretne kihozni a beszélgetésből a fiú. Lehet, hogy nem ért mélyrehatóan az emberekhez, de azért nem is ostoba, a másik pedig bőven túlzottan is körbejárja a témát, ahelyett, hogy egyenesen elétárná a kérdései okát. Ez mondjuk nem idegesíti annyira, neki is megvan a saját magánügye, több szempontból és több témában is, amit nem szívesen teregetne ki. Néhány másodpercig csak némán elgondolkodva figyeli a várakozó rellonost, értelmes tekintete árulkodik arról, hogy tisztán látja a kerülőválaszt, mégis, mikor megszólal, úgy tűnik, nem forszírozza feleslegesen. Legyen meg a magánügye, nem ő lesz az, aki két kézzel turkálni fog benne, megteszi majd az Edictum előbb vagy utóbb.
- Hogyne értettem volna őket, igen. - Arra valahogy “elfelejt” válaszolni, hogy azoknak hatására tette-e, mert ezt őszintén még ő maga sem tudja pontosan, lehet az az invitálás is triggerelte, hogy végül megtegye, de teljes bizonyossággal azt sem merné kijelenteni, hogy anélkül nem hajol előre. Némiképp bocsánatos lehet a válasz hiánya erre, ő legalábbis úgy ítéli, hogy Ábel végeredményben inkább a második kérdésre szeretné tudni a választ, azért pontosított rögtön az első után, így inkább szorítkozik Dante is ezekre az egzakt válaszokra, mintsem a felesleges lélektani fejtegetésekre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=769640#post769640][b]Machay Ábel Alexander - 2019.08.29. 20:12[/b][/url]

Szóval értette.
- Hát ez érdekes - elgondolkodva, magam elé mormolva fordulok vissza az asztalhoz, a könyvre figyelve igyekszem kikeresni, hol hagytuk abba a lépések folyamatát. A legtöbb esetben szükségem van valami pótcselekvésre, most is. Az asztal lapját nyilván nem kezdhetem el kivájkálni a késemmel. Gombóc nő a torkomban, az izgalom is elönt, olyan dolog ez, amivel eddig még nem találkoztam, kész rejtély, és én nagyon szeretem a rejtélyeket. Alsó ajkamra harapok, egy ideig tényleg úgy nézhetek ki, mint aki képes egyetlen dologra figyelni - egy nagyon, nagyon rövid ideig. Hirtelen fordulok vissza a fiú felé.
- És milyen érzés volt? Mintha valami hatása alá kerültél volna? Utána elkülönböztetted a saját akaratodtól, vagy…? - nem, nem hiszem, hogy a vélamágia lett volna, hiszen egy félvélához képest kifejezetten átlagon aluli, sőt, gyenge, így a hatása is megkérdőjelezhető - főleg az ő akkori állapotában. Minden esetre meglehetősen egyedi az esetem, egy vélának és egy vélaivadéknak nehezen születik ennyire emberi utódja, így a szakirodalom sem taglalja túl tágan a témát, bár tisztában vagyok a határaimmal, biztos vannak... kivételes esetek. Jobb mindenre részletesen kitérni. - Most is érzed? - tekintetem az arcán ragad, ahogy csípőm az asztal szélének támasztom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=769642#post769642][b]Weiler Dante - 2019.08.29. 20:14[/b][/url]

Tényleg úgy látszik, hogy sikerült Ábel kíváncsiságát kielégítenie annyira, hogy nyugodtan visszatérjenek a munkához, miután kivárták a megfelelő időt. Tény, hogy az előző alkalomhoz képest ez az időintervallum most kevésbé telt el feszültségteljesen. Egyelőre. Gyakorlottan és zökkenőmentesen dolgoznak, Dante azért, mert gyakran dolgozik ezekkel az összetevőkkel, Ábelnek meg lehet csak még frissek az élmények az előző alkalom után, mindenesetre most ha akarna sem tudna annyi mindenbe belekötni, mint előzőleg. Azért ha igazán elszánt lenne, akkor továbbra is találna valamit persze, de.. mindegy.
Aztán Ábel megint megszólal és ezúttal már sokkal veszélyesebb vizekre evez a szavaival, megint olyan témát feszeget, amit Dante nem szívesen húz elő, sőt legszívesebben eltenné egy fiktív polc legaljára, majd ráhányna mindent, csak hogy soha többé ne kerüljön elő újra. Vagy csak annyi idő elteltével, amikor már nem számít. A tartása ismét merevebbé válik.
- Mire véljem ezeket a kérdéseket? Arra akarsz utalni, hogy valamilyen befolyásolómágiát használtál? - Ha úgy nézzük, így, hogy nem tudja Ábel kérdéseinek hátterét, a következtetése nagyon is logikus az előbb elhangzott kérdéseket számbavéve. Akárki, aki egy kicsit is jobb dedukciós készségekkel rendelkezik, arra jutna, hogy a fiú próbálkozott valamivel, és most annak hatásai, utóhatásai felől tapogatózik. Nem olyan intenzív a  fenyegetés felőle, mint egyébként korábban volt, viszont azt azért érezni, hogy jobb, ha erre a kérdésére nemleges választ kap.
Az utolsó kérdésre végignéz Ábelen, ahogy az asztalnak támaszkodva felé fordul, a csípőjétől fölfelé, egész a szimmetrikus, szabályos arcvonásokig, majd visszatér a következő komponenshez. Erre nincs jó válasz az ő szemszögéből, csak.. nincs.
- Messze túltárgyaltuk a témát. Felejtsd el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=769644#post769644][b]Machay Ábel Alexander - 2019.08.29. 20:17[/b][/url]

- Befolyásolómágiát - megemelkedik jobb szemöldököm, állam kicsit hátra is csúszik a csodálkozástól, amiért ilyet feltételez. - Nem, annak nem lett volna értelme. - Megrázom fejem, elolvasok egy fél sort, mielőtt visszafordulnék felé. - Meg igazából nincs is rá szükségem - akár pökkhendinek is hathatnának a szavak azok tartalmának alapján, mégsincs bennük fennhéjazó él, ahogy azt is erőltetetten kéne belemagyarázni, hogy szándékosan akarom emlékeztetni valamire.
Most nem.
Van ugyanakkor logika a feltételezésében. Az egész rohadt ország tudja hogy a családom megszállottan ráállt a vélavér kitisztítására - én mégsem lettem valami mintapéldány, szóval van értelme, csak… Valahol marha elkeseredett lépés is lenne tőlem. Valahol marhára meg is sértődnék ezen, vehetném akár övön aluli ütésnek is a szertárban történtek miatt, viszont ehhez túlzottan érdekel a párszaszós történet.
Tekintetem végig az arcán ragad, ahogy végigmér, kíváncsian, dőlök leheletnyit előre csípőből, nem mászok az aurájába, és részemről véletlenül sem tolakodó a gesztus - ki tudja, Dante túlérzékeny szervei hogyan fogják ezt felfogni.
- De én ezt - már, hogy ilyen magától értetődően kezeli, hogy nem csak hallgatott, de értette is azt, amit alapvetően, emberi formában, csak egy másik képességbirtokos lenne képes dekódolni -.... nem tudom csak úgy elfelejteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=769648#post769648][b]Weiler Dante - 2019.08.29. 20:22[/b][/url]

Nem teszi hozzá, mert felesleges tudnia a másiknak, meglehet ösztönösen ráérzett azért ott és akkor is, de volt egy pillanat, amikor nagyon is jól jött volna. Abban a pillanatban saját maga, Dante is elhitte, hogy képes komolyan megszorítani a torkát. Végül aztán nem volt, és mindenki szerencséje, és az övé is, meg egy kicsit bizonyíték arra, hogy bár agresszor, de végeredményben nem romlott.
Szeme sarkából látja Ábelt közelebb hajolni hozzá, és hazugság lenne azt mondani, hogy az összes többi mozdulatát nem kíséri végig lowkey ugyanígy. Magának azt mondja, hogy csak azért, ne csináljon semmi hülyeséget, amire rámehet a bájital, de valójában messze nem erről van szó. Csupán valami vonzza a figyelmét a jelenlétében. Ennyire viszont nincs híján a tudatosságnak, valóban inkább ismét a főzet felé koncentrál. Józan megfontolás alapján is vannak emberek, akik nem kompatibilisek és csak bajt szülne erőltetni, ami nem megy, így azonosítja a Machay kölyköt is magához viszonyítva. A legjobb, ha így tesz.
- Pedig amíg kerülőkérdésekkel járod körbe, amit akarsz, addig kénytelen leszel. Egyenes választ szeretnél? Kielégíteni valami se-füle-se-farka kíváncsiságot? Hagyd el a felesleges köröket, mert én viszont nem szeretek vaktában ellőtt kérdésekre válaszolni.
Merthogy még mindig nem tudja mire fel ez a faggatás, így viszont nagyon hamat elege lesz majd belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=769653#post769653][b]Machay Ábel Alexander - 2019.08.29. 20:25[/b][/url]

Jó. Fogaim egymásnak feszülnek egy pillanatra, állkapcsom mentén észrevehetően kiugrik egy rágóizom a mozdulatra. Tekintetem először lesütöm, ujjaim keményen nyomódnak a falapnak, némán szusszanok egyet, végül elhúzva szám lazul el tartásom.
-Oké, jó, de erről nem szeretném, ha beszélnél bárkinek is - mint mondtam, nem egy hétpecsétes titok, ettől függetlenül tényleg nem örülnék, ha bárhogy is elterjedne rólam. Persze nem azt feltételezem, hogy mint valami pletykás kislány, azonnal rohanna a barátnőihez elújságolni, de igazából nem ismerem őt, hát jobb az ilyet megelőzni. Ez amolyan kölcsönös megállapodás lenne - ő befogja a száját, cserébe az enyém sem fog eljárni másról. Win-win.
Szemem sarkából lesek ki oldalra, karjaim összefonom magam előtt, majd egy diszkrét oldalra lépéssel csúszok hozzá közelebb.
- Párszaszájú vagy? - állam kissé leszegem, fejem finoman oldalra billen, ahogy tekintetét keresem. Hát jó, akkor hagyjuk el a felesleges köröket, ezzel, ez alól, már aligha bújhat ki. Ajkaim összeszorítom, amíg várok tőle bármiféle reakciót, de arra is hamar rájövök, hogy egy ilyen kérdést azért illene megmagyarázni is. - Mert amit mondtam, azt, a jelenlegi ismereteim szerint, csak egy párszaszájúnak kellett volna értenie.
Tessék. Helyben is vagyunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=769655#post769655][b]Weiler Dante - 2019.08.29. 20:25[/b][/url]

A fiú minden mozdulatából süt, hogy nem nagy örömmel osztja meg vele a hátterét, de ahogy azt már Dante az előbb leszögezte, másképpen nem fognak előre jutni. Csak kurtán biccent a kérésre, Ábelnek egyelőre be kell érni ennyivel. Valójában amúgy sem beszélne senkinek erről, ha nem hangozna el a kívánság, már csak azért sem, mert semmi oka mások, illetve ebbe beletartozván Ábel magánügyeiről csevegni másokkal. Mondjuk a szertáras esetet határozottan jelentenie kéne a minisztériumnak, de.. nem érzi szükségét. Ha kényszerítenék sem mutatná meg szívesen, legalábbis addig, míg ő maga meg nem értette a miérteket.
Aztán a fiú kiböki, ami a szívét nyomja. A kérdés hirtelenéségére pedig elsőre mindössze csak hitetlenül áll meg a mozdulatban és néz ismét a másik felé. Hogy mi?
- Határozottan nem tudok róla, nem. - Réges régen kiderült volna, ha lenne ilyen affinitása, bár tény, nincs kígyók közt gyakran, de rendszeresen találkozik a motívummal, ami - azt mondják - triggerelheti az ilyesmit.
- Hn. - Elgondolkodva hümment, és valami mintha átfutna az arcán. A felismerés túlzás lenne, ahogy a teljes bizonyosság is, ugyanakkor nem is a totális bizonytalanság uralkodik el a vonásain. Valójában halvány tippje van, másról nagyon nem lehet szó.
A mágia kissé szabadosan értelmezte a hüllőt ez esetben, hm? A minisztérium precíz vizsgálatai sem vehetnek észre mindent - szólal meg az alkimista, némileg ő is kíváncsian. Ez olyan fordulat, amire nem számítottak. Azon egyébként Dante nem érződik, hogy fennakadna, hogy Ábel saját maga párszaszájú, persze nem is teljes természetességgel reagál, hosszabban elidőzik rajta, de aztán annyiban is hagyja. Számára nem stigmatizált adottság, kifogásolni valója sincs ellene azon túl, hogy a szertárban nagyon is megszólított valamiféle ösztönt benne, de abban nem volt semmilyen mágikus, semmilyen elvont, csak a fiú lustán mozduló ajkai és a fehér fogak közt fel-felbukkanó nyelv, ahogy a sziszegő hangokat képezte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=769657#post769657][b]Machay Ábel Alexander - 2019.08.29. 20:28[/b][/url]

Azt hiszem, ezen az egész dolgon jobban fennakadok, mint ő - ezen a ponton pedig elkezdek arra gondolni, hogy tud valamit, amibe engem nem avattak be. Persze nem konkrét információra gondolok, inkább csak kapaszkodó ez a hirtelen felkavarodó ismeretlen érzésében. Nincs semmi okom azt feltételezni, hogy Dante bármilyen kiváltságot élvezne egy olyan dologban, ami közel sem nevezhető hétköznapinak, esetleg a teadélutánokat kitöltő beszélgetéstémának.
- De ha nem akkor miért….? - nem fejezem be a kérdést, egyrészt teljesen egyértelmű, mire gondolok, másrészt félúton rájövök, hogy ezzel talán már olyan dologba mászok, amihez nem feltétlenül van közöm. Szóval inkább befogom a szám a hiányzó átgondoltság jegyében, ha szeretne valamit ezzel kapcsolatban megosztani velem, akkor, gondolom, majd úgyis megteszi - ettől függetlenül érdekel, mégis szorult belém némi tapintat ismeretlenek magándolgainak témájában.
- Hm? - a kellő információk hiányában aligha vagyok képes dekódolni az arcán halványan váltakozó érzéseket - ugyan, ez soha nem akadályozott meg abban, hogy feltételezésekbe bonyolódjak. Ez viszont számomra is újszerű terep, egy ember esetében - főleg Dante esetében -, valamiképp borulnak a kígyókra vonatkozó elméletek. Arra is rákérdeznék, hogy eszébe jutott-e valami, egészen a nyelvem hegyén ül, viszont, az előbbivel együtt, már magamhoz is túl sok tolakodásnak érezném.
Érzem -  meg látom is - magamon a tekintetét. Bár nem mondhatnám el, hogy valaha is igazán komoly támadással kellett volna szembenéznem a képesség miatt - az emberek persze beszélnek, de van különbség egy csökönyös, régimódi megítélés és a full frontál bántalmazás között -, az elgondolkodó szempár nem ébreszt semmilyen fájó emléket, mégis minimális kényelmetlenség érzését kelti.
- Van valami baj?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=769660#post769660][b]Weiler Dante - 2019.08.29. 20:32[/b][/url]

A kölyök kérdése jogos.

Nem mondod.

Igen, ez őt is érdekelte: miért? Hiába volt sejtésük az okkal kapcsolatban (bárhonnan is nézi, ez az egyetlen lehetséges verzió), az még mindig nem volt bizonyított. Valahogy mélyen Dante viszont már tényként kezelte. Más egyszerűen nem lehet. Az továbbra is megkérdőjelezhetetlen, hogy ő maga nem tudná beszélni a nyelvet, régesrég kiderült volna. Az alkímiában a higany szimbóluma a kígyó, a higany pedig az egyik a három isteni szubsztanciának, lépten nyomon beleakad a leírásaiba és illusztrációiba, kizárt, hogy egy ilyen lényeges adottság mellett csak úgy elmentek volna.
- Nem. Nem mondhatnám, hogy baj lenne. – Tart némi szünetet, majd elfordul Ábeltől, de csak azért, mert tényleg nem hagyhatják félbe a munkát. Csak a felismerés miatt a kémiai folyamatok nem fognak megállni.
- Fejezzük be először ezt, aztán beszélünk róla.
Addig legalább ő is kitalálja, mennyit akar elmondani a fiúnak a birtokában lévő információkból, mert azoknak némelyike valóban magánügy, de így már nagyjából érti, miért izgatta úgy fel magát Ábel párszaszájúként. Valószínűleg nem gyakori, hogy emberek értsék a szavait.
- Tehát annak tudatában mondtad, amit, hogy úgysem fogom érteni? – szólal meg néhány perc elteltével keverés közben. Ezt a feladatot magára vállalta, mert ilyenkorra a főzet már annyira sűrű, hogy komoly fizikai munkát jelent a keverőkanál mozgatása. Akár fenyegetésnek is hangozhatott volna egy idegen nyelven.
- Miért? Halálvágyad van? – Úgy tűnik, ő is tud kínosnak tűnő kérdéseket feltenni, de ez ahogy felmerült benne, úgy nem is akarja elhagyni a gondola. És miért ne kérdezne rá, ha már a válasz itt áll mellette? Nagyon kétes volt az a pillanat, a fenébe, még ő is azt hitte, hogy helyben megfojtja, az, hogy abból végül egy erőszakos csók lett, még csak számításba sem lett véve. Kérdése cseppet sem gúnyos, ugyanazzal a rezdületlen objektivitással szegezi Ábelnek, ahogy az eddigi szavait is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=769661#post769661][b]Machay Ábel Alexander - 2019.08.29. 20:36[/b][/url]

Azt nem állítanám, hogy nem vet fel kétségeket bennem a válasza, viszont az ilyen dolgok sosem hagynak mély nyomokat bennem, vagy keltenek hosszú távú bizonytalanságot. Nem vagyok legilimentor, amit nem mond ki, azért nem is vagyok felelősségre mondható - olyan mélységekben meg még távolról sincs a kettőnk kapcsolata, hogy olvasnom kelljen a testi jelekben, esetleg a szavak között. Hamar tovább is engedem a témát.
- Oké - vissza is fordulok az asztal-bájital páros felé, közelebb húzva magamhoz a könyvet le is ellenőrzöm, szükségesek-e további összetevők, majd egy pillantást vetve az üstre kezdek el összepakolni - minden esetre a feleslegessé váló elemeket takarítom el az útból. Nem vagyok egy megrögzött mániákus, de ha valahol szükség van a rendre, itt biztosan.
- Nem, nem mondanám, hogy tudatosan tettem - megrázom fejem, miközben áttörlöm az asztalt, vállat vonok. Számomra megszokott és magától értetődő a párszaszáj ösztönös, tudat alattiból felbukó használata, így nem is kell gondolkodnom a válaszon - legalábbis nem ezen a részén.
- Képes vagyok irányítottan használni, a saját akaratomból is, igen, viszont vannak esetek, amikor sokkal… mélyebbről jön. - balom megtámasztom, ahogy újra felé fordulok. - Nem tudnám egészen pontosan hozzáhasonlítani bármihez, leginkább azt mondanám, hogy vannak szituációk, amikor olyan mintha… Mintha lenne egy plusz érzéked. Nem azért veszed elő, mert az illik a stratégiába, csak… megtörténik. - Ennél pontosabban aligha lennék képes jobban elmagyarázni. Nem voltam tudatában vele kapcsolatban semminek, nem gondoltam bele, mit fognak maguk után vonni a szavak, és nem fogalmaztam meg őket előtte a fejemben.
A következő kérdése megmosolyogtat, röviden el is nevetem magam, miközben megrázom fejem.
- Nem, nincs halálvágyam. - Ugyanakkor nem is félem a halált, a maga kiszámíthatatlansága és előreláthatatlanságával teljesen felesleges lenne. Úgysem tudok tenni érte semmit, hát nem is fogom örök rettegésben letölteni az életem - legalábbis így, hogy nem vagyok közvetlen veszélyben, így gondolom. Akkor és ott nagyon is féltettem az életem, ami normális, minden épeszű ember megrettenne.
- De azt nem tudhattam, mit fogsz csinálni. A védelmemre kelt a képességem, leginkább ez történhetett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=769740#post769740][b]Weiler Dante - 2019.08.30. 02:56[/b][/url]

Nem baj, hogy elkezd pakolni, egyre kevesebb és kevesebb felhasználandó komponens van előttük, ami azt jelenti, hogy nemsokára abba a fázisba lépnek, mikor már csak hagyni kell összeérni a különböző anyagokat, valamint jó időben megfelelő mértékben megkeverni a főzetet. Ábel válaszára először csak bólint. Úgy tűnik, abban a pillanatban nem csupán ő volt az egyetlen, aki alól kicsúszott a racionalitás szilárd talaja.
Nem látszik ratja különösebben, de valójában kifejezetten érdeklődve hallgatja Ábel kifejtését erről, mert.. mégiscsak egy számára teljesen ismeretlen mágiaágba való betekintés. A fiú pedig nem vagy nemcsak könyveket olvasott róla, hanem saját maga is megéli. Ettől nyilván nem fogja őt semmivel sem jobban kedvelni, nem, nem felejtette még el, hogy mennyire szándékos is volt az a provokáció. Viszont legalább arra motiválja, ne zárkózzon el teljesen a vele való kommunikációtól. A szertárban történtek amúgy is felértek egy hidegzuhannyal, azóta az elvakult agressziója tompult valamennyit Ábel felé. Úgy tűnik, ilyen traumatikus pofon kellett ahhoz, hogy hátrébb lépjen eggyel a szituációtól és távolabbról rálátva felismerje mennyire irracionális, amit művel. Ez jelent némi javulást ugyan, de az jelentősnek aligha lehetne nevezhető.
Talán érti, átérezni ugyan nem érzi, neki csak a mágiája kel védelmére adott helyzetben, de az minden varázslóra és boszorkányra igaz. A varázserejük ösztönösen védi őket - már amikor éppen nem ellenük fordul; kétélű kard ez.
Letámasztja a keverőkanalat, és leül a mellettük lévő székek egyikére. Várni fognak pár percet, és akkor már kipiheni magát. Lerázza a kezeit, hogy átmozgatva őket kimenjen a megerőltetés fáradtságát az izmokból. Legutóbb ezután rakott be téves alapanyagot Ábel, és ezután esett neki, remélhetőleg a történelem nem fogja megismételni önmagát. Ezúttal nyugodtabbnak érezte magát azért, több kontrollja volt a reakciói felett.
- Elég kétes védelem. Kiválthatta volna az ellenkezőjét is. - Messze nem mondhatni, hogy könnyedén csacsogva közölné ezt, de hűvös objektivitással beszél a tényről, mert nincs is rajta mit szépíteni. Nézi a lassan bugyborékoló főzet felszínét, a színe még nem jó. El sem fordul tőle, míg folytatja, amit elkezdett mondani.
- Azzal, hogy teljesen a kezembe adod magad, miután a végletekig provokáltál... ? - Tagadhatatlan, hogy némi cinizmus cseng a hangjában, ám ezzel érezhetően sértést akar bevinni, mindössze rávilágítani a dolog abszurditására. Akaratlanul is felidézi a jelenetet az előbbiek miatt, de ez már annyira nem tetszhet neki, mert nem folytatja. Végeredményben igaz, bevált, de ettől még nem fog kevésbé ellentmondásosan hangozni.
- Mindegy mostmár - csapja le saját maga a beszélgetés ezen fonalát. Hátradőlve a háttámlán átpillant a másikra, ő ülve vagy ácsorogva várja ki, míg letelik az előírt időmennyiség.
- Máskor talán jobban meggondolod, meddig merészkedhetsz. - Szó sincs arroganciáról vagy fellengzésről. Őszintén így gondolja, hát ki is mondja. Tudja magáról, hogy a hidegfront nála magával hoz valami kiszámíthatlanságot, az alacsony önuralmat, és azon az elvékonyodott jégen táncolt Ábel is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=770018#post770018][b]Machay Ábel Alexander - 2019.08.30. 19:35[/b][/url]

Tekintetemmel követem mozgását, szemeim arcáról kezeire ugranak, figyelemmel követem ahogy kirázza az izmokba maradt feszültséget, majd ugyanazzal a kifejezéssel találok vissza újra arcához.
- Azt aligha hiszem - ugyan a belém rekedt vélamágia mértéke nem szembeütköző, sőt, ha a családom köreiben lennénk, elenyészőnek is mondhatnánk, mégis létezik. Persze nem tudhattam, hogy fog-e hatni Dantéra, abban a pillanatban még csak nem is tudatosan használtam - bár ez a kifejezés aligha helyes, amennyiben azt vesszük, hogy a mágia maga képes önmagában, mindenféle irányítottság nélkül hatni -, amennyiben használtam. Mégis hatott, véletlenül sem haltam meg, az viszont, hogy egészen pontosan a ez vagy a párszaszáj, esetleg a kettőjük keveredése fejtette ki azt, amit... nehéz lenne megmondani. Ez ennél sokkal összetettebb kérdés, ami, ugyan érdekel - ó, de még mennyire -, nem hiszem, hogy nagy eredményeket érnék el, ha egyszerre zúdítanék rá mindent. Majd eljön a maga ideje.
- Nem mondanám, hogy teljesen a kezedbe adtam volna magam - összevonva szemöldökeim rázom meg fejem, karjaim összefonom magam előtt. Vele ellentétben én állva maradok, egyelőre a bájital is másodlagos figyelmet kap csak tőlem, ez a téma sokkal jobban lefoglal. - Nem voltam tehetetlen - ugyan meggyőződésem, hogy az üveg, amihez először nyúltam, egy egészen biztos pont lett volna abban az esetben, ha nem ereszt el, ott volt még a termet felügyelő bűbáj, na meg - Amennyiben tényleg értetted a párszaszót, úgy bármi mást mondhattam volna. - De nem mondtam. Valóban. Vonok egyet vállaimon, fejem most az üst felé fordítom. A mozdulatot hamarosan követi testem is, leeresztve kezeim kezdek rövidre vágott körmömmel felkaparni egy odaszáradt víznyomot.
- Azért - röviden, gyorsan préselődik ki tüdőmből a levegő, ahogy újra rá téved tekintetem. Egyáltalán nem érzem úgy, hogy ez az egész egyedül az én hibám lenne - nyilván megvan benne a magam része is, de mint minden, ez is két emberen múlik. - Ha nem vágod az öklöd a gyomromba mindenféle érthető ok nélkül, esélyesen nem jutunk odáig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=770485#post770485][b]Weiler Dante - 2019.09.01. 05:24[/b][/url]

Azért arra, hogy nem lett volna tehetetlen a másik, felszalad a szemöldöke, már csak azért is, mert akkor és ott semmit sem vett észre. Nem látta Ábel keze ügyében az üveget, ahogy azt sem, lett volna lehetősége még idejében fejbevágni vele. Ugyanakkor, még ha ki is szúrta volna abból a lehetetlen szögből, akkor sem biztos, hogy egyetértően bólintana erre. Elvégre, végeredményban nem tett semmit. Lehet, hogy Dante szorítása lazult a torkán, de még mindig nem engedte el - és valójában maga Dante sem tudta, hogy el fogja-e vagy meggondolja magát és végigviszi a mozdulatsort, egészen az utolsó pillanatig. Ha tényleg bántani akarta volna, az a hezitálás talán végzetes hiba lett volna. Még jó, hogy nem volt.
Ahogyan ő látja, ott és akkor Ábel teljesen átadta magát a pillanatnak, ugyanakkor így utólag veszekedni ezen már nem látja értelmét, így csak hümment egyet. Hagyja, hogy a fiú megmaradjon ebben a hitben - ahogy ő egyébként megmarad szintén a saját magáéban és nem firtatja tovább, mégis volt-e ott megadás vagy sem. Részéről nagyon is emlékszik az érzésre, milyen volt, mikor Ábel ellazult a tenyere alatt. Az emlékkép némileg kellemetlenül érinti, de félresöpri, mielőtt irritálttá válna tőle. Határozottan nem akar emlékezni ilyen részletekre.
- De nem mondtál - fűzi hozzá ő is szinte rögtön, amit Ábel csak magában mond ki. Nem gondolatolvasó, mindössze neki is ez az, ami először a szájára jön. A fiú nem azt mondta, hogy álljon meg, nem átkozódott, könyörögni sem könyörgött. A könyörgés hervasztó és taszító lett volna, az a felajánlás viszont valamiért nagyon is ösztönző volt. És legszívesebben dementorcsóknak vetné alá magát, csak ne kelljen elismernie ezt, hanem nyugodtan mondhassa arra is, hogy taszítónak érezte. De nem. Az a felajánlás, bár egyáltalán nem volt meghunyászkodó, mégis elégedettséggel töltötte el arra a pillanatra, míg engedte tombolni az ösztöneit a józan tudata helyett.
Szívesen megkérdezné, hogy akkor miért pont azt mondta, amit. Miért nem mást? Aztán mindig eszébe jut, hogy mennyire nem akarja tudni azt valójában, ez olyasmi, ami úgy érzi, ha megfejtenék, az számára túl ingoványos, veszélyes terep lenne. Ábel utolsó mondatára nincs cáfolata, olyannyira nem, hogy még egyetértően biccent is. Józanul visszanézve tényleg kétségtelenül Dante volt az, aki az első ellenséges lépést megtette, majd a másodikat és harmadikat is. Annyira azért még ő sem elvakultan makacs, hogy ezt le lássa át már.
- Ezért aztán, látván, hogy "minden érthető ok nélkül" is megütnek, jó ötletnek tartottad második alkalommal már szándékosan kiprovokálni.
Ez hangosan kimondva és összefoglalva olyan szürreálisan hangzik! Pedig érthető amúgy, még Dante számára is: a sértettség, a feszélyezettség, az ellenszenv kiváltja azt az ingert, hogy csak látni akarod a másikat idegesen, te szeretnél lenni a következő gondjának, fájdalmának, kényelmetlenségének forrása; ez a késztetés pedig nagy úr. Ettől függetlenül maga a mondat az előzmények ismeretében mégis komikusan hangzik. Nem vidám humor ugyan, de elég ahhoz, hogy Dante szája sarkába egy halvány mosoly árnyéka költözzön.
Ezt pár másodperc elteltével ő maga is észreveheti, mert gyorsan leolvad arcáról a gesztus, helyét ismét átveszi a semleges érdektelenség. Felkel, ideje lesz letudni a főzet befejezéséhez hiányzó utolsó lépéseket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=770611#post770611][b]Machay Ábel Alexander - 2019.09.01. 19:41[/b][/url]

Különösebben nem lep meg a reakciója. Ha látta volna az üveget, egészen biztosan reagált is volna, hogy még csak lehetőségem se legyen, ellenben ez elmaradt - bár nem lennék abban sem biztos, hogy az összefolyó események között nem csúsztam el néhány részlet felett, Dante viselkedésének gondos kielemzése volt az utolsó dolog, amire épp figyelni akartam. Az érlelődő, majd hirtelen kirobbanó düh valóban képes elvakítani, nem csak átvitt értelemben. A környezet csupán másodlagossá válik, a beszűkülő pupillák csupán egyetlen célpontot látnak a leereszkedő vörös ködön keresztül, ez pedig lehet ugyanolyan végzetes, mint a hezitálás, azt viszont kétlem, hogy Danténak szüksége lenne ilyen fajta kioktatásra. Nem is az én dolgom ilyenekre tanítani őt.
Bólintok. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy azóta eszembe jutott más is, vagy, hogy az ugyanennyire hatásos lett volna. A pengeélen táncolás ilyen mélységeiből, ahol már nem csak költői túlzás azt mondani, hogy minden egyetlen hajszálvékony cérnán függőt, már nem volt hová lépni, a kihátrálás pedig eleve veszett opció lett volna, hát tettem az egyetlen, megoldásnak tűnő dolgot. Bevált. - De nem is kerültem a gyengélkedőre. - Az nyilván még csak meg sem fordul a fejemben - itt szeretnék kitérni arra, hogy a sértettségben eltúlzó gyanúsítgatások és a valóban komoly gondolatok még csak össze sem férhetnek egymással egy lapon -, hogy ennél végzetesebb kimenetele is lehetett volna. Az ember, érthető okokból, nem feltételezi indulásból a másikról, hogy potenciális gyilkos. Nem valami orgyilkos iskolába járunk, ahol egymás hegyén hátán gyűjtik a pszichopatákat.
Széles mosolyra húzódnak ajkaim a megjegyzése hallatán. Beszívva alsó ajkam, nyelvem hegyével benedvesítve a kiszáradó bőrt próbálom elharapni az így ugyan nem megjelenő, mégis nyilvánvaló gesztus élét.
- Szeretek veszélyesen élni - magam elé húzva az egyik komponenst simítok végig hajamon, a göndör tincsek először ujjaim köré kunkorodnak, majd megadva magukat simulnak kezem alá, hogy végül visszacsússzanak eredeti helyükre a mozdulat végén. - Tulajdonképpen bevált - mintegy utolsó ellenőrzésként helyezem a fiolát a mérlegre, miközben féloldalasan vállat vonok. Szavaim nyomán rövid csend áll be, amíg a másik tálcára felhelyezem az ellensúlyokat - ennyi idő alatt pedig már én is rájövök a mondat kétélűségére. - Mármint, elég ideges lettél tőle. Erre gondoltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=770666#post770666][b]Weiler Dante - 2019.09.01. 23:15[/b][/url]

- Azt nézve, hogy mennyire próbálkoztál, ez tulajdonképpen kész csoda. - És amúgy jó érzékkel húzta fel, kiválasztott egy legalább annyira törékeny pillanatot, mint amilyen az az üveg volt, amelynek aztán a szilánkjai beborították a padlót. azt el kell ismernie, hogy akár intuíció, akár emberismeret volt az alapja, de a momentumot elkapta.
Nem mintha ez érdem lenne! Ugyan most egészen kulturáltan elbeszélgetnek, még ki is merné jelenteni, hogy nem idegesíti, de ha felidézi azt a pillanatot, azt a szemtelenkedést, szájalást és nyilvánvaló lázadást, még mindig enyhén tikkelni kezd a szeme alatti izom.
- Észrevettem. - Csak futólag kapja el a gesztust, nem is tudja eldönteni, hogy valóban mosoly volt-e vagy csak annak a mozdulatsornak a lezárása, amelyet Ábel láttatni engedett, ennek ellenére véleménye szerint még így is messze túl hosszab időzik el a tekintete az újra felbukkanó alsó ajakon. Csak néhány századmásodperc, de ez pont néhány századmásodperccel több, mint ideális lenne. Valami mindig arra készteti, hogy a pillantása vissza-visszavándoroljon a másikra. Nem azzal a filmes gyakorisággal és egyértelműséggel, mint mikor a hős vagy hősnő a szomszéd asztalnál oda-odales a másik főszereplőre, annál ez sokkal diszkrétebb és észrevétlenebb, gyakorinak sem olyan gyakori. Ahhoz azonban elég, hogy regisztrálja magában az ingert és meg akarjon tőle szabadulni. A "beváltra" valóban homlokráncolva, ezúttal egyértelműen Ábelre néz, míg az nem pontosít a megfogalmazáson. Érdekes lett volna, ha eredetileg is az a célja, mint amivel végeredményben zárult. Közben már az utolsó grammokat söpri bele a maradék hozzávalók rá eső részéből, miután kimérte.
- Igen, elég ideges. Úgy tűnik, ebben tehetséges vagy. - Hát ez azért erősen megkérdőjelezhető, hogy bók lenne. Támadásnak sem támadás, de a megállapítás mögül kikukucskáló cinizmus összetéveszthetetlen.
- A következő 6 órában így kell állnia, szóval ezzel végeztünk. - Elpakolja a megmaradt kellékeket és egy nedves ronggyal épp csak futólag áttörli az asztalt, utóbbi nagyjából fél perces mozdulatsor csak, nagyon túlzásba nem viszi, amúgy is fognak még itt járni a manók is.
Rövid csend áll be, már-már úgy tűnhet vagy megfeledkezett vagy szándékosan nem vesz tudomást a korábbi ígéretéről, miszerint visszatérnek erre a párszaszó dologra, de végül csak felhozza. Elvégre, ha már kimondta, nevetséges lenne kihátrálni belőle, ráadásul tagadhatatlanul érdekli őt is.
- Azt hiszem, említettem, hogy van egy egyáltalán nem megerősített sejtésem, még szerintem is gyenge lábakon álló tézis, viszont más lehetőséget sem nagyon tudnék mondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=771051#post771051][b]Machay Ábel Alexander - 2019.09.04. 18:00[/b][/url]

- Ehh. - Hanyag mozdulattal legyintek, állam apró ám észrevehető, nemleges ívet ír le. Határozottan nem a dicsekvés vagy az elbagatellizálás a gesztus célja, bár tény, ezen információ hiányában akár úgy is hathat. Továbbra sem állíthatom, hogy számítottam a reakciójára, ahogy abban sem gondoltam meg hirtelen magam, hogy lett volna esélyem felkészülni. Ugyan nem rendelkezem egy sűrűn traumatizált, nehéz gyerekkorral - mint az ide járók túlnyomó többsége -, a hasonlóan szélsőséges reakciók - még ha nem is az életemre törőek, nyilván - váltak olyan mértékűen megszokottá, hogy az abszolút szükségesnél tovább ne is foglalkozzak velük. Ezen az elven haladva pedig, ugyan keltett bennem némi tartózkodásra húzó hajlamot bennem a nem is olyan lowkey fojtogatása, már közel sem ráz meg vagy izgat fel olyan mértékben, amilyenben az bármelyik másik diákkal történne. Hogy szükségét érezzem a személyiségem ezen vonásainak eszközölését, vagy, hogy az ö szavaival éljek, következőre esetleg jobban átgondoljam a hasonlóan vérlázító cselekedeteket valószínűleg már tényleg a gyengélkedőre kellett volna kerülnöm, esetleg annak közelében. Ennek hiányában viszont kevésbé volt egy számottevő élmény - ha az ésszerűbb lényem tudatában is van annak, milyen visszafordíthatatlan vágányon siklodhatott volna félre.
- Volt mozgásterem gyakorolni - széles, az ő szavaihoz hasonlóan cinikus mosoly terül szét arcomon, ami a következő mozdulattal le is olvad onnan. Ez, ugyan, csak részben igaz, a család véla tagjaihoz mérten ugyan határozottan erősebb tűrőképességgel bírnak a féllények, még mindig hajlamosak ugyanolyan intenzitású hisztériát produkálni - a generációk felfelé ívelő, tisztuló vérű skálája pedig csak azt mutatja, hogy ez a jövőben sem lesz jobb. Sőt.
- Király - hátra téve egy lépést ropogtatom ki ujjaim majd nyakam is. Akkor most, hogy ezzel végeztünk, vissza is térhetünk a számomra sokkal érdekesebb témára. Felé fordulva ülök le az övéhez hajszálpontosan hasonlító székre, bal bokám kényelmesen támasztom meg jobb térdemen, én magam kissé görnyedve dőlök hátra, csuklóm a bokám felett, vádlimon állapodik meg. Mutató- és hüvelykujjam összedörzsölve, enyhén felszegett állal, felvont szemöldökkel nézek vissza rá.
- Hallgatlak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=771522#post771522][b]Weiler Dante - 2019.09.06. 22:44[/b][/url]

Előveszi a pálcáját és egy mágikus védőréteget húz fel a bájital üstjének tetejére, amelyen keresztül szabadon tud lélegezni a főzet, de csak az oxigént engedi át, mást nem. Jó is, mert most kedve van rágyújtani, és csak ilyen mellékes biztonsági varázslatok mellett tenné meg. Eztán viszont ő is helyet foglal a széken, ahol előzőleg várakozás közben hesszelt. Hátsó zsebéből előkerül a cigaretta és egy egyszerű mugli zippo - nem akar tényleg a világon mindenre mágiát használni, főleg, mert ehhez a főzethez is a végén használnia kellett a sajátjából. Nem véletlen, hogy egy mugli hiába dolgozna ugyanezekkel az arányokkal, ugyanilyen pontosan, ugyanezekből az alapanyagokból, a végeredmény semmit sem érne. Második próbálkozásre sikerül lángot kicsalnia, mellyel meggyújthatja a szájába biggyesztett szál végét.
- Hm? - Fejével a doboz felé bök. Nem nagylelkűség különösebben, megszokta, hogy esetleg a társasága is kér belőle. (Sokmindent elmond az alkalmi társaságául szolgálók átlagáról.) Régebben Warrennel voltak ilyesféle közös "füstfelhőben utáljunk mindenkit" sessionjeik, de végeredményben a fószer túl öreg volt ahhoz, hogy a világnézetükben ne legyen elég gap.
- Nem hallottam még ugyan még csak hasonló esetről sem, pedig eléggé utánamentem a rendhagyó baleseteknek, de a jelenségnek lehet köze az animágiához. - Elemeli a szájától a vékony szálat, az egyelőre hosszú ujjai közé fogva füstölög tovább.
- Bár nem egészen logikus még így sem, a formámnak aligha van közvetlen köze a kígyókhoz.- Hacsaknem hüllő, mindenesetre semmilyen más kapaszkodót nem talált ötletelés közben, csak ezt. Mi más lehetne? Nem nehéz egyébiránt beszélnie erről, soha nem is titkolta senki elől, hogy kitanulta és a formája sem olyasmi, amit rejtegetnie kellene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=772940#post772940][b]Machay Ábel Alexander - 2019.09.13. 21:19[/b][/url]

Tekintetem végigköveti az öngyújtó útját. Magamban, egy igazán akaratlan gondolat erejéig még értékelem is a fém, mugli eszköz felbukkanását - egy időben a bátyámmal ajándékoztunk ilyeneket egymásnak, különösen ünnepnap sem kellett hozzá, elég volt meglátni egy különlegesebb darabot, hogy pár nap múlva a másik gyűjteményében kössön ki. Ez a szokás igazából még most is él, épp csak a gyakorisága csappant meg - egy idő után kifejezetten nehéz olyat találni, ami még nincs meg. Sötét íriszeimen visszatükröződnek a kipattanó szikrák, arcom redői egy egészen halvány, nosztalgikus mosoly árnyékába rendeződnek, ahogy egészen belebambulok a mozdulatba - végül a doboz felé billenő fej ragad vissza.
- Kösz - kissé előre dőlve, kinyújtva jobbom húzok ki egy szálat. A szűrő vége felfelé billen, ahogy egy fél mozdulattal, kissé megemelem azt, mielőtt ajkaim közé fognám - ezzel is aláírva az előbb elhangzottat. Elhúzva szám széleit tapogatom meg zsebeim, végül kinyújtva bal lábam, leheletnyit előrébb csúszva veszem elő a saját, szélein és sarkain határozottan kopott gyújtót. Oldalra billentve fejem, tekintetem a lángon tartva szívom meg a szálat, majd ujjammal lecsapva a gyújtó fedelét fordulok vissza felé.
Könyököm megtámasztva az asztal szélén támasztom halántékom behajtott öklömre, amíg cigit tartó karom, a szálat magát eltartva, térdemen tartom meg. Ahogy beszélni kezd, értetlenül vonom össze szemöldökeim - ez végül is az után sem változik, hogy befejezi a mondatot.
- Az animágusok nem öröklik a képességet - a természetes környezetemben egészen biztosan követné ezt a félbeszakítást egy egészséges, férfias tarkón vágás követné - ettől igazság szerint már ott sem tartanék, hiszen egészen természetes reakció, szóval most sem aggódom túl.
- Mi a formád? - kérdőn vonom meg szemöldökeim, miközben újra beleszívok a szálba.
Igazság szerint ha kígyó lenne sem tartanám elképzelhetőnek, de hát ki tudja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=773374#post773374][b]Weiler Dante - 2019.09.15. 22:57[/b][/url]

Semmilyen párhuzamos dimenzióban és univerzumban nem fordulhat elő, hogy a tekintete sarkából végigkövette volna ezt a mozdulatsort. Vagy a félrebiccentett fej nyomán kirajzolódó élesebb állkapocs ívet. Persze most is, ebben a ritka realitásban is mindössze azért történik meg, mert éppenséggel nem tud úgy helyezkedni, hogy ne látná, és nyilván tudatában van a másik jelenlétének, ösztönösen figyeli. Ez nem érdeklődés csak éberség.
- Nem, valóban nem, ideális esetben semmilyen átmeneti vonás nem létezhet - ért egyet Ábel kijelentésével, amely teljesen helytálló szerinte is. Természetesen neki van rá kézzel fogható bizonyítéka viszont, hogy milyen egy elrontott átváltozás következménye, ami viszont már más képet mutat. Önmagában azonban sem sem magyaráz meg semmit. Ábel következő kérdése rá is világít, miért. Talán a tarkóvágás is azért nem bizsereg az ujjaiban, mert túlzottan lefoglalja ez a mágiaelméleti rejtély.
- Melanosuchus niger, fekete kajmán. - Itt hátrébb dől ültében, a szájához emeli a szálat és mélyet szív belőle. A lezuhanó parázs elporlad a semmiben a nemrég végrehajtott bűbájának köszönhetően. Némi csend áll be köztük, hacsak Ábel nem töri meg azt. Ezalatt töprengve emeli állához és a tenyerét, középső ujjának felső két ujjperce alsó ajkának ívét követi végig, ahogy végigpörgeti fejében, mégis hogyan fűzze össze a következő mondat szavait.
- Az első átváltozás.. nem volt zökkentőmentes. Mondhatni. Szerepet játszhat, de ebben az esetben is különösen meglepőek és kiszámíthatatlanok a mágia útjai és következményei.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=774307#post774307][b]Machay Ábel Alexander - 2019.09.21. 21:09[/b][/url]

Legfeljebb akkor éreztem volna kifejezetten kellemetlennek az észrevehetetlenül rám tapadó, mégis szurkáló, bizsergető érzést keltő tekintetét, ha mondjuk kiesett volna a kezemből a szál, vagy nem gyúlt be volna a gyújtó.  Mire felpillantok, már nyoma sincs az előbb baljós árnyakat eregető eregető szempárnak, egyedül a tarkóm feszítő érzés marad utána. Magamban vállat vonva lépek tovább az eseten, hiszen most nem csináltam semmit, amiért a torkomnak eshetne.
- Akkor....? – kérdőn emelkedik meg szemöldököm, beleszívok a lustán parázsló szálba, majd oldalra fordítva fejem fújom ki a füstöt, mielőtt újra fókuszba venném arcát. Homlokom hosszában szelik át a ráncok, ahogy tovább hallgatom – végül nemlegesen ingatom meg fejem válaszát hallva. Nem, logikusan nézve sehogy sem összeköthető a kettő. Legfeljebb, talán, ha valamilyen kígyóféle lenne az alakja, aminek valóban köze van az alakhoz, de a krokodilja – ok, kajmán – és az én állataim között jóformán semmi közös nincs azon kívül, hogy hüllők, pikkelyesek, és hegyesek a fogaik.
- De hát az nem kígyó. – Gratulálok, erre egészen biztosan – sőt, a hozzáállása és a beszélgetés alapján határozottan – ő is rájött már. Beszívva alsó ajkam szusszanok fel, inkább slukkolok egyet, bokám tesz pár fel-le mozdulatot, ám abbahagyom, mielőtt még idegesítő rángatózás válna belőle. Félig leszegett állal követem végig az elkényelmesedő mozdulatát, ültömben kihúzva magam ejtem hátra fejem, aprót roppannak a csigolyák, végül előre ejtem vállaim.
- Tehát nem sikerült. – Bólintva fordítom le leginkább magamnak a körbemagyarázását. Szám széles mosolyra húzódik, valamiért -  segítek: az ismeretségünk eddigi fordulatai – úgy érzem, a sikertelenségre emlékeztetés nem vált majd ki belőle túl kedves reakciót. Nem mintha ezzel bármit is megelőzhetnék, de fontos a szándék. – És szerinted a mágia összekevert egy siklót egy krokodillal? ..... Kajmánnal. Ez azért elég nagy hiba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=774319#post774319][b]Weiler Dante - 2019.09.21. 21:47[/b][/url]

Borússá válik az arca a konkrét kijelentésre, merthát nem véletlenül fogalmazott másképpen. Nem tagadja le maga előtt sem, hogy az a próbálkozás teljes kudarc volt, de utólag visszatekintve teljesen érthető is, mi miért történt. Tőle is önteltség volt azt gondolni, hogy a különleges körülményei ellenére csak úgy minden mellékes felkészülés nélkül zökkenőmentesen fog menni a varázslat. Azt túlzás lenne mondani, hogy majdnem belehalt, de napokig a gyengélkedőn kezeltük utána és további hetekig megfigyelés alatt tartották. Sosem szép, mikor egy varázslóból nyers formájában csap ki a varázsereje - még csúnyább eset, ha még ellene is fordul. Mágiaelméleti szempontból logikus is volt az irány, elvégre saját magára ható mágiát próbált elvégezni.
- Nem. - A válasz irritáltan morgós, némi feszültség húzódik benne, a rövid szó is sokkal durvábban pattan, mint kellene. Tényleg nem a legkellemesebb ezt viccelődve felemlegetni, nem azért, mert a sérülések emlékét fogná fel jelentőségteljenek, inkább valóban csak a büszkeségét piszkálja. Bele is szív újra a szálba, mielőtt mást is találna mondani. Ábel túl jól szórakozik ezen.
- Nem lehetünk semmiben sem biztosak, ezek csak hipotézisek. Az animágia elmélete még mindig csak hipotézisekre alapul. - Az egyik térdére könyököl, miközben előre hajol, egyik kezével magyarázat közben apró, gesztikuláló mozdulatokat tesz. Nem feltűnő, nem színpadias, mégis ott van, pedig egyébként eddigi beszélgetéseik alapján nem volt túlzottan jellemző rá.
- Elméletileg a bájital mágikus vezetőként szolgál arra, hogy a varázslat feltérképezze a személyiségjegyeket. Mint a mugli diagnosztika esetében a kontrasztanyag. Az folyamatában végigvesz.. - vállat von - ki tudja milyen szempontokat, ezalatt felállít több lehetőséget is, mielőtt a tényleges formát meghatározná.
Ez persze csak egyetlen feltételezés a sok közül, valójában meglepően kevés egzakt elméleti tényt tudnak, majdhogynem kész csoda, hogy ezt iskolában engedik oktatni. Nem mintha neki különösebben baja lenne a kockázatokkal, hozzá tartozik.
- Ha ez csak részben is így van, lehet magyarázat. De nem hiszem, hogy ezt valaha megtudjuk. Ez az én verzióm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=775376#post775376][b]Machay Ábel Alexander - 2019.09.26. 08:26[/b][/url]

Arcomon ugyan tovább ragad meg az előbbi mosoly, ahogy barna íriszeim ide-oda csúsznak szemei közt - az elkomorulása még úgy is tisztán érzékelhető, hogy nem feltétlenül az arcizmokra koncentrálok, ettől saját mosolyom is más formát ölt. Ugyan pillanatok kérdése csak az egész, mégis kétségtelenül visszakövethető lenne az apró, jelentéktelen ráncok elsimulása vagy épp finomabbá válása, ami végül az egész koncepciót rendezi át.
Valóban túl jól szórakozom ezen. A bosszankodásán, a rövid, pattogós szavain, amikkel talán képes lenne szíjat is feszíteni a hátamból, ha tehetné, már amikor túl messzire megyek.
Tekintetem macskaként követi a mozdulatai nyomán keletkező füstköröket és -foszlányokat, talán túl sokáig is nézem így a kezét, mert mire visszafordulok felé a mondata végén, már sokkal közelebb találom őt, mint előtte. Követve gesztusát támaszkodom én is térdeimre, mélyet slukkolok, majd állam tenyerem élén támasztom meg. A tüdőmre ülepedő kátránnyal, a vérem súlyosan lehúzó nikotinnal próbálom lefojtani a hirtelen közelség miatt feltörni kívánó mágiát. Tekintetem lejjebb csúszik arcán, ajkaimon kirajzolódni látszik az annyira jellegzetes, halovány, épp csak szám szegleteiben tükröződő mosoly ami egyszer már határozottan bevált nála. Tudom, hogy fontos az amit mond, hogy figyelnem kéne rá, látom ahogy formálja a szavakat, ahogy azok szinte kirajzolódnak a levegőben, a fülembe szökő adrenalin pumpálása viszont minden mást elnémít.
...ez az én verzióm.
Végül mégis a hangja ránt vissza, hirtelen hunyom le szemeim, szám belső falára harapva, épp csak egy fél mozdulattal fordítom el tőle fejem, ahogy ki is használom ezt az alkalmat arra, hogy hátradőljek. Szabad kezemmel vegigsimítok arcomon, állam mintha a saját gondolataimra válaszolva írna le egy nemleges ívet, mielőtt újra rá emelném tekintetem.
- Bocs. Mit is mondtál?