A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=754619#post754619][b]Dr. Várkonyi Zoltán - 2019.04.06. 20:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=754682#post754682][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.04.07. 16:17[/b][/url]

Országomat egy szabadu-ló-ért
🎶

Egy taktikusan hétköznapi jóreggelttel lépek be a terembe egy kisebb társaság után. Végigjáratom a padokon a tekintetemet, és komótosan elindulok az első sorok felé, míg végül a semleges zónának számító harmadik sorban telepszem le. Kattognak a fogaskereikeim, hogy mivel tehetném magam még kevésbé feltűnővé, ezzel is növelve az esélyeimet arra, hogy megússzam a feleltetést. Talán nem nézné ki belőem senki, talán mindenki, de teljesen elfelejtettem készülni az órára.

Tegnap lehívtak a lányok passzolgatni (na jó, megeshet hogy én mentem oda hozzájuk, de ez részletkérdés), úgyhogy mire odáig jutottam volna, hogy akkor készülök, nevetgélősre fárasztottam magam. Igen, nálam ez egy külön állapot, amit elérve sajnos minden tervem meghiúsul és csak aludni tudok. De legálább azt jó méllyen. Úgyhogy nem állítom, hogy semmit nem tudok, de hogy nem eleget egy feleléshez, az is biztos.

Beszédbe elegyedek tehát a mögöttem ülőkkel, és igyekszem szokásos önmagamként viselkedni, amíg csöndre nem intenek minket.
- Szerintem is a mézes a legjobb! - hadarom még gyorsan el a véleményemet, aztán előrefordulok, csendben mint egy kisangyal. A körmeimmel egy a pulcsimból kilógó cérnaszálat babrálok idegességemben, és igyekszem nem kicsire húzni magam. Hogy lehetnék a legkevésbé feltűnő, és egyben a leginkább önmagam?! Ez kész paradoxon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=754805#post754805][b]Juhász Laura - 2019.04.08. 18:19[/b][/url]

Egy újabb tanév, újabb órák, házi feladatok. És rengeteg új élmény. Azon kevesek egyike vagyok, akik örülnek ha vége a szünetnek, na nem mintha bármi bajom lenne a szabadsággal és nyugival. Nem, szimplán jó érzés, ha ismét nyüzsgés van a folyosókon, találkozhatok újra a diáktársaimmal.
Mondjuk a folyosón kitörő balhé, és a bunyózókat körülvevő tömeg az nem hiányzott. Szerencsére nekem már semmi dolgom nem volt velük, mire odaértem már feloszlatta őket valamelyik tanár, kiemelve a körből a rendbontókat. Csupán a tolongás maradt, ami alaposan megnehezítette az előrehaladásomat. A végén még elkésem miattuk az óráról!
Akkora lendülettel érkezem, hogy szinte beesem az ajtón, de szerencsére a félelmem alaptalan volt: még nem kezdődött meg a tanítás.
- Jó napot professzor úr! Sziasztok! – köszönök gyorsan, majd elslisszolok egy üres helyre a második sorban. Nem pakolok elő semmit, a korábbi tapasztalataim szerint sose lehet tudni, hogy mi fog történni asztrológia órán. Zavartan fészkelődöm a székemen, oda-odabiccentek egy-két ismerős arcnak. Nem tudom mennyi van még hátra a kezdésig, úgyhogy inkább nem szólalok meg. Csak várok kíváncsian.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=754836#post754836][b]Anastasia Strakhova - 2019.04.08. 20:59[/b][/url]

Trükkösek ezek az egyforma folyosók és ajtók. Vagy csak nekem ugyanolyan szinte mindegyik? Ki tudja? Minden esetre most célomat keresve kóborlok, mintha egy labirintusból próbálnék kiutat találni. Hosszú hajam varkocsban, fehér ing, szürke rakott szoknya, felette talár. Simán elmehetnék diáknak ezzel a mai öltözetemmel. Ezt már reggel is megállapította a tükörben végignézve magamon. Néhány méter után, amikor már épp feladni készülök a bolyongást, végre úgy fest mégis megtalálom a keresett helységet. Gyors, határozott mozdulattal nyitok be az ajtón. - Jó napot! - köszönök ezután kissé megrökönyödve, mivel mégsem ott kötöttem ki, ahol szerettem volna. Egy óra közepébe estem be, ahogy látom. Ártatlan kék szemekkel nézek körbe és a lehető legkisebb feltűnést keltve osonok a legfélreesőbb helyre. Ha már így jártam, valami hasznom is származzék belőle. Szándékom szerint igyekszem megfigyelni a katedrán álló kollégám munkáját. Remélhetőleg tanulói inkognitóban téve mindezt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=754891#post754891][b]Takács Milán Dániel - 2019.04.09. 17:22[/b][/url]

Mestertanoncként nem ritkák a lyukas órák és mivel, most is lyukasórám volt, próbáltam jó prefektusnak tűnni, szóval járőröztem. Vagy mi. Ezt sem értettem tulajdonképpen. Én? Mint prefektus? Rossz embernek adtak hatalmat úgy érzem, de nem lövöm le előttük a poént, ez nekem csak jó, a többiek meg nem érdekelnek.
Egy szőke, nem túl magabiztos hölgy mozgására figyeltem fel a folyosón, aki hirtelen felbátorodássál nyitott be az egyik terem ajtaján, majd megfagyott. Röhejesnek találtam, de meg akartam nézni közelebbről. Odaaraszoltam gyors léptekkel ám az bezárta az ajtót pont az orrom előtt. Hirtelenül ért, meg  kellett egy pillanatra tántorodnom, nehogy orrba vágjon a nyílászáró.
Retkes ajtó.
Ha korábban jól láttam, ide több házból is gyűltek emberek, biztos nem fogja őket zavarni egy lábát lógató rellonos, aki amúgy már túlkoros ezekhez csatlakozik. Undorító dolog ez a kíváncsiság. Benyitva kérdőn néztem körül. Nadrágom zsebébe volt tűrve bal kezem, míg jobbal az ajtó kilincsén támaszkodtam és nézelődtem.
Úgy tűnt én voltam az  utolsó az óra kezdete előtt. Vállat vonva belöktem lábbal az ajtót és beültem leghátulra a székem két hátsó lábán egyensúlyozva vártam a továbbiakat. Igazából azt sem tudtam hova kerültem. Az emberek kilencvennyolc százaléka szinte ismeretlen volt még mindig, ám a Professzor úr szigorú ábrázata már az évnyitón is szemet szúrt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=755199#post755199][b]Dr. Várkonyi Zoltán - 2019.04.11. 21:42[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=755218#post755218][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.04.11. 22:40[/b][/url]

Országomat egy szabadu-ló-ért
🎶

Igyekszem nem szélesen vigyorogni, ahogy bejelenti, hogy nem fog feleltetni, de ezt csak úgy tudom leplezni, hogy az összeszorított szájas rókavigyor elé emelt kezemmel megdörzsölöm a "viszkető" orromat. Valahogy amikor az életekkel való játszadozás kerül szóba, biztosra veszem, hogy nem is lesz annyira komoly, mint egy felelés lehetne, így teljes nyugalomban örömködök magamban. Annál nagyobb bennem a megdöbbenés, amikor beosztanak valamilyen csapatba, egy ismeretlen feladatra, egy ismeretlen lánnyal. Barátságosan intek felé egyet, de ahogy halad tovább az ismertetés, egyre kikerekedettebb szemekkel reménykedek, hogy csak álmodom. Lysander? Mit keresne itt Lysander?

Rögtön jobban kezd aggasztani az az elejtett "életekkel játszanak" rész, de az ugye nem lehet, hogy... Neem, ez csak egy játék, biztos nem eshet baja... Ugye?

A tekintetemmel a csapattársamat keresem, de hirtelen nem látok semmit. Próbálok pislogni párat, és ezzel egyidőben nyúlok a szemem felé, majd mindent megértek, amikor a Professzor eljut a hátráltatások ismertetéséig. Hát jó, akkor játsszunk! Letörhetetlen (-nek tűnő) lelkesedéssel vetem bele magam a dologba - biztos csak egy képet kell megtalálnunk cicóról, vagy esetleg egy figurát...

Kinyújtom a kezeim magam elé, nagyjából arra, amerre legutoljára a szőke lányt láttam.
- Hahó? Csapattárs? Merre vagy, és hogy hívnak? - Jah, végülis azért az sem éppen egy lényegtelen kérdés, hogy hogyan jelezhetek a "szememnek", ha "látni akarok".
Csak ácsorgok fogalmamsincshol, és hűvös levegőt érzek végigkúszni a karjaimon, az orromat pedig fenyőszag tölti meg.
- Okkéé, ez így kezd ijesztő lenni, csapattárs, kéne egy kis segítséég!
Ahogy zümmögést hallok, a fülem felé kalimpálok.
- Szuper. A szúnyogok is nagyon élethűek...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=755285#post755285][b]Juhász Laura - 2019.04.12. 18:35[/b][/url]

Remek, végre megkezdődik az óra, már kezdtem unatkozni. Valahogy a várakozás sosem tartozott az erősségeim közé. A professzor szavaira csak biccentek egyet, köszöntem már amikor beléptem, és amúgy sem vár válaszra. Sőt, szerintem zavarná is, ha közbeszólnék a bevezetőjébe. A lényeg úgyis az után jön, hogy ma mégis mi vár ránk. A felelés elmaradásának ténye nem igazán vált ki belőlem reakciót, azonban a más életével játszás már annál inkább. Abbahagyom a dobolást az ujjaimmal a padon, és kikerekedett szemmel nézek a tanerőre. Ugye csak rosszul hallottam?
Ó remek, nem hallottam rosszul. A Tiltott rengetegben kell megkeresni két kis állatkát. Szerencsére nem az én kedvencemet nevezi meg bajba jutottként, bár igazából ez teljesen mindegy. Bárki állata is legyen, akkor sem hagynám ott. Nem, állatot soha! És amikor már azt hiszem, hogy ez nem lehet rosszabb, kiderül, hogy hatalmas tévedtem!
- Ezt most ugye nem gondolja komolyan? – szalad ki a számon döbbenten. Így is épp elég bonyolult a feladat, de hogy még ráadásul a partneremnek elveszik a hallását, és szerencsétlen teljesen rám kell, hogy hagyatkozzon? Hogy ha nem érintem meg akkor semmi esélyünk? Oh remek! Végül is, hát persze, hogy pont mellém kell egy fiút beosztani, tipikus.

De mire felhívhatnám a professzor figyelmét arra, hogy ez így ilyen formában nem fog menni, nekem nem, már minden meg is változik és az erdő szélén vagyunk. Teljesen egyedül. Csak magunkra számíthatunk, meg arra, hogy felül tudok-e emelkedni a félelmeimen. Muszáj lesz, egy szegény ártatlan állatka élete a tét! Szembeállok a fiúval, hátha szájról tud valamelyest olvasni és már ki is találtam, hogy mi az első, amit meg kell tőle tudnom.
- Szia! – integetek, hogy ha nem tudna a számról olvasni akkor is értse, hogy köszönök. – Figyelj csak! – rámutatok a két szemére majd magamra, hogy nézze mit csinálok, aztán leguggolok és keresek egy botot. Gyorsan három dolgot rajzolok a talaj puha földjébe: egy macskát, egy kutyát és egy madarat mindegyik felé egy-egy kérdőjelet rajzolva. Rámutatok a macska képre, majd egy fára, ujjaimmal egy felszaladó mozdulatot próbálván utánozni. A kutyánál a földre mutatok, a madárnál meg a fejünk fölé. Jó persze, ennél többféle állat van, lehet akár tigrispitonja is a fiúnak, de a lényeg szerintem nagyjából sejthető. Azt szeretném tudni, hogy nagyjából miféle kedvencet keresünk, és kell-e a talajon kívül máshol is keresnünk. Mindezt rövidítve és lassan tagoltan el is mondom Daninak, remélem meg is érti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=755315#post755315][b]Anastasia Strakhova - 2019.04.13. 08:29[/b][/url]

Meghúzódva a háttérben azt hittem semmi sem történhet és csendben megfigyelhetem az órát. Kollégám a katedrán már-már kihívó magabiztossággal mozog és beszél. Mindig tiszteltem azokat, akik ilyen erőt voltak képesek sugározni, de egyben féltem is tőlük diák koromban. Hamarosan kiderül, hogy ez most sincs másként. Gyomrom ugyanis bukfenceket kezd vetni, ahogy hallgatom szavait. Beoszt egy diákkal egy csapatba. Ennyit a csendes szemlélődésről. Eljött hát a keresztút, amin állva döntenem kell. Felfedem magam, s ezzel vállalom akár a haragvó megvetését is, hiszen egyrészt áthúztam a terveit, másrészt jogtalanul tartózkodtam itt mindeddig...Vagy továbbra is titokban tartom tanári mivoltomat, belemegyek a játékba és segítek a diáknak, akit párommá jelölt ki a professzor. Az ösztöneimre hagyatkozom. Felállok és odasietek a tekintetével engem kereső lányhoz, aki kezdi elveszíteni látását, ahogyan ezt oktatójuk előre jelezte. - Anna vagyok - mondom, miközben lassan változik köröttünk a tér és mi egy erdőbe kerülünk - Segítek! Nincs ok a pánikra, az csak ront a helyzeten - fogom meg óvatosan a karját és felkészülök vezetésére, míg hangomban igyekszem a feszültséget elnyomni és megnyugtatni a mellettem állót. Attól, hogy a szeme leszek, az eszét és a lábait még neki kell használnia és egyik sem megy ha meg van rémülve. A szúnyogok raja megérzi friss vérünk lüktetését és belőlem már lakmározik is egy, de mivel én most Anna vagyok, a diák, nem húzok pálcát és tüntetem el mind egy szálig az összes élősködőt. Ha már a véletlen és saját választásom folytán jutottam ide, legalább az események további részében legyek tisztességes. Így csak oda-odacsapok a véremet csapolókra és próbálom elpusztítom őket. Ezután körbepillantok. Az erdő illúziója hihetetlenül hiteles. Ezt a szúnyogok esetében is tapasztalom, de az illatok, hangok és a látvány is megerősít ebben. Elismerően biccentek. Ehhez nagy tudás kell és ez tiszteletre méltó, ahogy az a bátorság és szakértelem is, ahogyan vakká és siketté tette két tanulóját. Viszont most egy elveszett kedvencét féltő fiatal lány szemén át kell látnom a helyet és a helyzetet. Be kell mennünk a sűrűbe, ebben biztos vagyok. Nem lesz sétagalopp, de menni fog, mennie kell. - Indulnunk kell. Erre! Óvatosan, lassan - mozdulatom határozott, de nagyon féltő is egyben. Ha hagyja, hogy valóban én vezessem, úgy minden léptemet megfontolom és vigyázni fogok rá legjobb tudásom szerint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=755542#post755542][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.04.15. 23:49[/b][/url]

Országomat egy szabadu-ló-ért
🎶

Szóval Anna. Lazul a feszültég a vállaimban, ahogy megérzem az érintését, és meghallom a hangját. Kellemes hangja van, és én továbbra is próbálok visszaemlékezni, hogy melyik háznál láttam már, de akárhogyan erőlködöm, csak homályos foltok ugranak be az évnyitóról. Eljátszom egy pillanatra a gondolattal, hogy megkérdezzem hová tartozik, de ahogy pörögnek tovább az események, valahogy más dolgok tűnnek fontosabbnak.
- Én pedig Masa. Tudod, ha esetleg rám kéne kiáltanod, hogy ne lépjek rá valamire, mert ott egy csapda vagy gödör vagy ilyesmi - valamiért nem tudok bízni abban, hogy ez egy teljesen veszélytelen kaland lesz. Bólogatni kezdek a szavaira.
- Nincs pánik, indulunk, követlek - foglalom össze hangosan is a lényeget, csak hogy Anna is biztos lehessen benne, hogy eggyüttműködöm.
Hagyom, hogy megfogjon és finoman megindítson egy irányba. Picit talán komikusan magasra emelem a lábaimat, de az, hogy nem látom hová lépek, akaratlanul arra késztet, hogy jobban odafigyeljek olyan dolgokra amikre amúgy nem szoktam. Kezdem érezni, hogy lassan sűrűsödik körülötünk a növényzet, egyre lassabban tudunk csak haladni, mert nehezen ügyeskedem át magam az aljnövényzeten.
- Egyébként, ha csak nincs neked is egy Lysander nevű háziállatod, egy szürke, naagyon bolyhos szőrű kandúrt keresünk, bojtos fülekkel, és felemás színű szemekkel - adok egy általános leírást a cicáról, elvégre mégis ő lesz az aki majd megpillanthatja. Már nem próbálom hitegetni magam, hogy csak egy bábut vagy rajzot keresünk, bár azért abban reménykedek, hogy Várkonyi professzor nem gondolta komolyan, hogy bármelyiküknek is baja eshet.

//Torpedó1: D2//

//Torpedő2:A3//

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=755557#post755557][b]Anastasia Strakhova - 2019.04.16. 15:15[/b][/url]

Fogalmam sincs mit keressek. Tekintetemet járatom körbe-körbe, miközben lassan és nagyon óvatos, valójában tapogatózó lépésekkel haladunk, sejtésem szerint az erdő belseje felé. Bár a szélén voltunk a területnek, feltételezem, hogy a szabaduláshoz a sűrűn át vezet az út számunkra. - Az én háziállatom neve Lex. Szürke kandúr, Salvador Dali kinézettel - mondok pár szót macskámról majd tovább vezetem a lányt karjánál fogva. Talárom beakad egy magas, tüskés bokorba és az istennek sem akar kijönni, hiába rángatom. Addig forgolódom és ügyetlenkedem fél kézzel, míg össze is csikarja a kezem az az átokverte cserje. Magamban hevesen szitkozódom, majd megállunk - Csak egy pillanat -  mondom, azzal elengedem a lány karját és kibújok a bokorhoz csökönyösen ragaszkodó ruhadarabomból. Elég jó idő van és belülről fűt a felelőség indulata - Most már indulhatunk tovább. Megszabadultam egy hátráltató tényezőtől - fejtem ki pár szóban a rövidke intermezzo okát. A diák által leírt macskának nyoma sincs egyelőre. Mi viszont egyre jobban elmerülünk az átláthatatlan erdőségben. Csak abban reménykedem, hogy hamarosan megtaláljuk a szerencsétlen cicust vagy legalább valami utalást a hollétére. Kollégám elmés játékot űz, de minden feladványnak van valamiféle megoldása, vagy mondanivalója. A lehetetlen szituáció, a veszteség, a lemondani tudás vagy a vesztett helyzet elfogadása, mint például a Kobayashi Maru teszt esetében. Remélem itt koránt sem erről lesz szó most. Minden esetre kíváncsian várom a végkifejletet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=755738#post755738][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.04.17. 23:50[/b][/url]

Országomat egy szabadu-ló-ért
🎶

- Salvador Dali kinézettel... - visszhangzom a lány szavait - az milyen? Bajusza van? Elfolyik? - hangosan töprengve hagyom, hogy vezessenek. Mondjuk lehet nem kellene ennyit fecsegnem itt össze-vissza, még a végén itt hagy, ha elege lesz belőlem. Igyekszem picit gyorsabban lépdelni (és csöndben lenni, bár ez utóbi ijesztőbbnek bizonyul), nehogy okot adjak bármiféle elhagyásra.

Érzékelem, hogy lelassítunk, majd meg is torpanunk, és amint elenged, vigyázállásba vágom magam, hogy minél kevésbé érjek hozzá... Hát bármihez is, ami körülöttem van. Bár nem látok, de a fejem automatikusan abba az irányba fordul, amerről Anna hangját hallottam, ezt elkönyvelem ilyen beidegződés-féleségnek. Furcsa hangokat hallok az irányából, levélzörejt, ágrecsegést, ruhaszakadást, és ezeket nem igazán tudom hová tenni. Najó, az egyetlen dolog ami eszembe jutott az az, hogy éppen megtámadott minket egy ördöghurok szerű cuki növényke, de a képzeletemet megtartom magamnak. Tényleg nagyon nem akarom, hogy megunjon és itthagyjon... A helyzetjelentésére csak aprót bólintok, és kinyújtom nagyjából felé a jobbkezemet, hogy ha készen van, indulhassunk.

Alig teszünk meg egy vagy két lépést, egy nagyon ismerős nyávogás töri meg az erdő neszeit.
- Lysander? - kiáltok fel automatikusan, de erre már nem érkezik macskanyelven válasz. Helyette viszont megkapjuk az első feladatunkat.

- Öhm, szép napot! - köszönök vissza, miközben elkezdem forgatni a fejem, próbálva kitalálni honnan beszélnek hozánk. Alig láthatóan picit közelebb is araszolok a társamhoz. Csak a biztonság kedvéért. Kattognak a fogaskerekek, és suttogni kezdek, hogy az idegen ne hallja amit mondok.
- Hol van aki beszélt? És mi ez a kérdés, benne sincs a tananyagban! - már nem mintha jelenleg pont valami felkészült lennék... Miután kimondom a gondolataimat, a hely neve derengeni kezd - valamelyik szünetben olvastam róla a Wikipédián.
- Ez nem valami vizsgahelyszín volt mágusoknak? - a suttogás megmarad, mivel nem vagyok biztos a dologban, de hé, azt nem mondtam, hogy sokra is emlékszem, csak azt, hogy elolvastam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=755809#post755809][b]Takács Milán Dániel - 2019.04.19. 00:30[/b][/url]

Összefont karokkal s érzelemmentes ábrázattal dülöngéltem előre, majd hátra a székem két hátsó lábán, amíg a professzor úr előadta a szokásos tanármonológot. Ha valami hülye auror lennék, mint apám, biztos a frászt hoznám a gyanúsítottra ilyen ábrázattal és úgy énekelne, akár a dalos pacsirta. Még veritaserumra sem lenne szükség. Haha, azért ez elég szórakoztatónak hangzott - legalábbis nekem.
Halvány mosolyféle kúszott az arcomra, fogaimat is megvillantgatva az "életekkel való játszadozás" kijelentés hallatán, azonban ez hamar ráfagyott a képemre, amikor meghallottam a kölyökróka nevét.
Az, hogy a cserfes kék megvakul, én megsüketülök és hogy párba leszek osztva egy -számomra- idegen lánnyal... az tulajdonképpen már nem is nagyon érdekelt.
Rudi.
Ő az egyedüli, aki valamit is megmozgatott abban a sötét és üreges testemben ezen az egész pereputtyon kívül, akik a kastélyban laktak velem együtt.
Ha bármi baja esik annak a kölyöknek, én nem vállalok felelősséget a tetteimért. - morogtam az orrom alatt, szemeimet le sem véve az oktatónkról. Lehetett ő akármekkora mágus, aki bántani meri Rudit, azt én is bántom.

Végül már ott tartottam, hogy a hangok egyre tompábbakká váltak számomra, végül minden megnémult. Olyan érzés volt hirtelen, mint amikor egy piszokhangos házibuliban rohadsz órák óta, aztán hirtelen belépsz egy hangszigetelt szobába és.... nem fájt ugyan, de mocskosul kellemetlen volt. Zavart.
Ha tetszett, ha nem, a mellettem álló alsósra kellett bíznom az irányítást. Megbízni, na azt azért nem fogok, de... ő hallott és én nem. Mindjárt övé volt az előnyösebb helyzet, nem?
Amint elém állt, rögtön felfigyeltem a vonásaira, ajkai mozgására és keze rángására. Integetett. Le sem vettem róla a szemeim, igazából egész kellemes látványt nyújtott, na nem mintha akarnék tőle valamit. Csak tudjátok, jobb egy fiatal lánnyal együtt bóklászni az erdőben, mint például egy öregasszonnyal, aki csak a retiküljével ver nyakon, ha nem válaszolsz azonnal neki.
- Szia - Borzalom! A saját hangom sem hallottam - SZIA! - próbáltam hangosabban, de továbbra sem hallottam és egyre jobban frusztrált, pedig még el sem indultunk. Nagyszerű lesz, de nem érdekelt, csak Rudi legyen meg.
Sajnos nem tudtam és valószínűleg nem is fogok soha szájról olvasni. Ahogy azt figyeltem, amint előttem guggolt le, hogy valami görbe ággal rajzolgasson a homokba, már a szemeim forgattam kínomban. Itt rajzolgat, ahelyett, hogy mennénk és segítenénk a fiamon. A kérdőjelek no meg mutogatása hamar rávilágított számomra, hogy nem egyszemélyes óvodai foglalkoztató órát tartott magának, hanem engem próbált faggatni arról, miféle állatot keresünk épp.
- TE MOST AZT KÉRDEZED, MILYEN ÁLLAT RUDI? - továbbra is artikulálva, hangosabban kérdeztem rá, mint az alap hangszínem. Valamiért az ember szereti hallani a saját hangját és másképp is hallja azt, mint mások. Talán ettől érzi magát valóságosnak, élőnek. Én semminek sem éreztem magam.
- RUDI EGY RÓKA, Ő IFJABB IV. RÓKA RUDOLF LUCIFER FLÓRIÁN! - próbáltam elmondani, mert hát csak ezt kérdezhette, ha már mutogatott. Elővettem a pálcám és lumos bűbájt használva fényességet csiholtam az éjszaka sötétjét megtörve.
- SZERINTEM INDULJUNK MEG AZ ÖSVÉNYEN ÉS HA HALLASZ RÓKAKÖLYÖK SÍRÁST, RÚGJ BOKÁN! - próbáltam felvenni a barátságosabb siket énemet, amely képes szocializálódni és barátkozni, holott ez piszkosul nem volt igaz, de ha épségben vissza akartam kapni a rókám, akkor ez semmiségnek számított.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=755813#post755813][b]Anastasia Strakhova - 2019.04.19. 07:13[/b][/url]

Egy hang szól hozzánk, ami mintha körülvenne bennünket. Testtelen, furcsa zengés ez, mely éteri bölcsességgel teli. Előtte közvetlenül  hallottuk a keresett macska ijedt nyávogását, de az gyorsan elhal az erdő sűrűjében, nyom nélkül. Ez lehetett a bizonyság, a mézes madzag, úgy hiszem.  Saját macskám bajszos és a lustaságtól sokszor elfolyó természetét is kitárgyaltuk még, mielőtt a felsőbb hatalom hangja hozzánk elért volna. - Csak egy hang, aki a kilétét eltitkolja. Az a fontos, amit kérdezett. Nyomra az vezet. Vagyis a válasz - mondom a lánynak csendes, eltökélt megnyugtatással. Ezután mindketten gondolkozni kezdünk. Nem fogom helyette megfejteni a feladványt, de igyekszem jó irányba terelni és tartani, ha rátalált. Vizsgahelyszín. Nem rossz gondolat. Ezen érdemes lehet elindulni. Be is villan nekem is valami, amivel támogatni tudom, hogy érzésem szerint megvan a jó irány - Egykor a mágusok tizenkét ilyen helyet, templomot jártak végig mire a Denderaihoz éretek. A kiválasztottak itt részesültek végső beavatásban. Akár a nap, mely útját járva a zodiákuson végighalad és bölcsességet szerez - magyarázom rávezetés, igazolás gyanánt, miközben saját tanulmányaimra és olvasmányaimra gondolok. Nem voltam iskolaelső sosem, sőt, bizonyos tárgyakból igencsak rezgett a léc néhányszor. De ami érdekelt és szerettem, az nagyon jól ment. Az asztrológia a numerológia és még pár dolog a gemmológián kívül pont ilyen volt. Ez most jól jön. Meglátjuk mire megyünk vele.

//Lövésem: A4 és C4//

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=755815#post755815][b]Juhász Laura - 2019.04.19. 08:48[/b][/url]

Talán még izgalmasnak is tudnám felfogni ezt az egészet, ha nem éppen egy kisállatkáról lenne szó. Na meg ha nem épp én lennék benne ebbe a szituációba. Megfigyelőként biztos szórakoztató lehet, ahogy szerencsétlenkedik mindenki. Így hogy benne vagyok így kevésbé mókás a dolog. Főleg, hogy soha nem tudnám megbocsátani magamnak ha a srác kedvencének valami baja esne, valamelyest az én hibámból. De hát csak nem hagyja meghalni a professzor úr, ugye?
Mindenesetre igyekszem magabiztos képet vágni, és elégedetten bólintok egyet, amikor a fiú visszaköszön. Akarom mondani rám ordít. Ez a módszer fog működni, bár az egész erdőt felverjük. De végül is nem hallja magát, elég fura lehet neki, szóval jól van ez így, nem is ez a fontos most.
Már-már kezdem feladni, hogy a rajzolgatással elérek bármit is, de úgy tűnik végül csak szerencsém van és rájön, hogy mit szeretnék. Nagyokat bólogatok válaszként, hiszen hallani úgy sem hallja, amit mondok, és nem úgy tűnik, hogy a szájról olvasás bevállna, szóval felesleges beszélnem.
- Szép neve van. – csúszik ki mégis a számon, majd egy apró mosollyal és egy határozott biccentéssel adom a fiú tudtára, hogy vettem az adást. Egy újabb bólintás, a javaslatára, miszerint induljunk már el, és végre kezdjük el keresni a kisrókát. Előkapom én is a pálcámat, fényt varázsolok én is. Hihetetlen, hogy nem jutott eszembe!
- Rudi?! Rudi! – kiabálom a kiskölyöknek miközben magasba emelt pálcával az ösvény jobb oldalán elterülő részt figyelem, hátha meglátok valami mozgást, vagy meghallok valamit. Lassan megindulok, lábnyomokat, szőrpamacsokat vagy bármit keresve. Hihetetlenül nagy itt a csönd, ami egyszerre baljóslatú és biztató. Ha bármi megmoccan akkor azt hallani fogjuk, vagyis fogom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=756013#post756013][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.04.20. 22:48[/b][/url]

Országomat egy szabadu-ló-ért
🎶

Bár Anna szépen kiegészíti azt amit én mondtam, és én heves bólogatással is kísérem, a hangnak mégsem tetszik a megfejtésünk. Gondolkodni kezdek, hátha még bármi beugrik, de csak egy képre emlékszem valami plafonról. Dejó, szóval ez nem egy olyan "válaszolsz ha akarsz" fajta kérdés, hanem egy "válaszolj vagy baj lesz"-szerű. Hát ezt nem láttam jönni. És tényleg nem.

- Ez igazából egy állatkert ugye? - kapkodom a fejem döbbenten a nyávogás és üvöltés után. Ha elbődülne még egy oroszlán, vagy trombitála egy elefánt már az sem lepne meg. Vagyis de, rendesen meglepődnék, de talán még mindig kevésbé mintha kiderülne, hogy egy afrikai esőerdő közepén dekkolunk. Az mekkora poén lenne már!
Nyúlkálnék a rádió után, hogy elkapcsoljak a fehérzajos adóról (modern kor gyermeke), de ahogy egyre erősdik a zümmögés már valahogy mássmilyen lesz. Darazsak, hümmögök magamban, csak hogy pár pillanat eltltével felkapjam a fejem. Darazsak?! Reflexből rántom ki a kezemet Annáéból, és labdapózba gugolva próbálom eltakarni a fejemet a raj elől. Gondolkozz Masa, csak volt valami abban a nyünyünyü képeskönyvben!

Képeskönyv? Gondolom újra végig a dolgot, és ahogy már a fülem körül hallom a kis rovarokat, a hang vélt irányába kezdek kiabálni.
- Van valami festmény a plafonon! - kezdek hadarni, a mondandóm felét csak tippelgetve. Igen, a plafon volt egy tipp.
- Csillagképekkel - ez kicsit úgyhangzik mintha kérdezném, de azért igyekszem tovább gondolkodni. Emlékszem, hogy kettő van, de hogy melyik kettő... Próba cseresznye.
- Bika és Mérleg? - remélem ez nem olyan mint azok a TV-műsorok ahol a rossz válaszért büntetés jár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=756312#post756312][b]Takács Milán Dániel - 2019.04.23. 17:26[/b][/url]

Nem, tényleg nem igazán tartozott erősségeim közé a szájról olvasás. Sőt, skillnek sem nevezném, ami szerepelt valaha is az eszköztáramban. De ez van, nem lehetek mindenben tökéletes.
Elégedett bólintással adtam tudtára, hogy örültem neki, amiért végre elővette a pálcáját és lumost használva fényt csiholt. Így legalább két irányba tudtunk figyelni. A legtöbb bokrot próbáltam átnézni, az ott sertepertélő csúszómászókat pedig öklömmel lapítottam ki, mint hülye gyerek az asztalon a gyurmát. Utamban voltak.
Jobb vállam felett néztem át a másikra, hátha ő több szerencsével járt, mint én, aki ólálka módján tapicskolt négykézláb a sárban. A lányról egy furcsa, sötét árnyékra terelődött a tekintetem. Valami  madárszerűre az egyik fa ágán gubbasztva vöröslő dologgal a karmai közt. Egy pillanat alatt összeszűkült a pupillám, tekintetem eltorzult a dühtől és ijesztő hideg kezdte azt átjárni. Automatikusan emeltem a kezem, amellyel a pálcám tartottam. Még gondolkodtam, hogy melyik átokkal sújtsak le a tollas veszedelemre, ha már a professzor életekkel játszik, akkor én is játszadozom a madara életével. Így egál.
Már kezdtem kinyitni a szám, és mély levegőt véve egyik kedvenc átkommal akartam megajándékozni a -szerintem- gyilkos tollast, csakhogy felfigyeltem a szövegre a lábaim előtt. Hallani nem hallottam, de a szöveg láttán -akármennyire is szeretném tagadni- borsódzott a hátam.
- Két.... mi? Most komolyan?! - néztem hitetlenkedve a földre, majd fel a madárra, Rudira, majd megint a földre. Egy furcsa érzés kapott el, még nem igazán éreztem ezt, mintha a csontomig hatolt volna az aggodalom, a bátortalanság. Félelem, ez volt ami engem akkor átjárt. Szemeim előtt jelent meg a varázstalan társadalom, ahogy az általam kirobbantott magnix-mágus világháborúban ők, és az undorító varázstalan fegyvereik pusztítanak el minket. Tehetetlennek éreztem magam és gyengének, amelyet nem tűrtem.
Térdre rogytam.
- Thébai Héphaisztión, ha jól tudom.... egy Apoteleszmatika címet viselő asztrológiai összefoglaló munka szerzője. Ennek jelentőségét a benne megőrzött, máshonnan nem ismeretes korai görög asztrológiai munkákból származó idézetek, értesülések adják. - feleltem halkan.
- A másik pedig, a másik... a másik - és itt akadt el az a nagy tudományom. Rég volt már, hogy én asztrológiát tanultam. A lányra pillantottam oldalazva, hátha annak volt ötlete. Bármi ötlete.
Ha nem volt, egy stupor még mindig akadt a tarsolyomban. Vagy esetleg egy sectumsempra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=756559#post756559][b]Juhász Laura - 2019.04.27. 20:01[/b][/url]

Normális körülmények között talán bele is pirulnék, hogy egy mestertanonc legyen tanúja annak, hogy elfelejtem boszorkány voltomat és nem rögtön pálcát rántok bármi is van. De tény, hogy ilyen helyzetbe se kerültem még, úgyhogy szerintem talán még el is lehetne fogadni a dolgot. Viszont most nem normálisak a körülmények, és túlságosan koncentrálok a környeztem felfedezésére, mint hogy belegondoljak ebbe az apróságba.
Próbálom kizárni a fiú motoszkálását, bár eléggé hangosan csörtetünk mindketten. Minden bokorba belenyúlok a pálcás kezemmel – azért van annyi eszem, hogy ne puszta kézzel fogdossak össze kitudja milyen növényeket – hátha valamelyik alatt ott lapul a kisróka. Ahogy telik az idő és egyre beljebb hatolunk az erdőben úgy leszek egyre idegesebb. Annyi, de annyi veszély leselkedhet itt rá!
A ronda nagy dög madarat persze nem veszem észre, eddig eszembe se jut, hogy valami felragadhatja őt, és olyan magasra felviheti; a hangot azonban hallom. A semmiből érkezik, mégis olyan, mintha mellettem állna a beszélő. Közvetlenül mellettem. És mintha valami végigsúrolná a karomat is, ahogy beszél. Azonnal megdermedek, képtelen vagyok akár csak egy hangot is kiadni, megmozdulni, sőt még gondolkodni sem tudok. Tágra nyílt szemmel nézem végig, ahogy Danin is elhatalmasodik a pánik és a térdére zuhan. A szavai nagyon nehezen jutnak csak el a tudatomig, mintha köd venne körül mindent. Látom, hogy segélykérően néz rám, én is hasonló pillantásokat lövelek felé. Hogy mondhatnék bármit is, amikor valami simogat, tapogat én meg képtelen vagyok tenni ellene bármit is? Nem vagyok elég erős, nem hall meg senki.
Egyre szaporábban veszem a levegőt, a szívem őrült iramban kalimpál, és érzem, hogy hamarosan elájulok. Hogy lehetséges, hogy megtörténik egy ilyen itt, ezen a helyen? Az iskolában, egy tanórán! Rajtam múlik egy kisállat élete, és ez történik? Ez egyszerűen képtelenség … ez … lehetetlen. Ez nem történhet meg, ez nem történik meg!
- Paracelsus. Ő úgy tartotta, hogy fontos, hogy az orvos jártas legyen a csillagjóslásban, mert az ókori hagyományokhoz híven Naprendszer bolygói és az emberi test szervei, szervrendszerei között összefüggés van. Írt egy művet a különböző zodiákus jelekkel ellátott medálokról, talizmánokról, hogy milyen gyógyító hatásuk van. Azt hiszem Archidoxes of Magic volt a címe. Például a Merkúr a tüdőhöz kapcsolódik, a Nap a szívhez, az agyhoz pedig a Hold … - szinte magamat is alig hallom, ahogy az ájulás küszöbén próbálok választ adni a testtelen hangnak a kérdésére. Azt ugyan nem tudom, hogy vajon megfelelőek-e ezek az emberek, akiket mondtuk Danival, viszont amikor kiejtem azt a szót, hogy Hold valami megváltozik. A simogató érzés eltűnik, és szépen lassan az erdő képe is szétfolyik a szemem előtt. Először azt hiszem, hogy azért mert legyűrt a pánik, azonban pár pillanattal később már mintha a tantermet látnám magam előtt. A padot, amiben ültem. Érzetre is olyan, mintha a helyemen ülnék, leszámítva, hogy minden forog körülöttem. Visszatértünk. Gondolom a rókakölyök is megmenekült. Leborulok a padra, és próbálok egyenletesen lélegezni, hogy újra normális legyen minden.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=757107#post757107][b]Anastasia Strakhova - 2019.05.02. 20:52[/b][/url]

A furcsa állathangok hallatán összerezzenek, majd gyorsan körbefordulok, hátha látom merről is jöttek. - Sajnos nem - felelem a lány kérdésére és számat finoman elhúzva megcsóválom a fejem. Valahogy az indokolatlan szadizmus -még ha csak illúzió is- sosem volt ínyemre. De mit van mit tenni, ha már belecsöppentem a helyzetbe hinnem kell benne, hogy nagy tudású kollégám nem bántana sem állatot sem embert sem egyiket a másik kínjai által. Már épp szóra nyitnám a szám, hogy próbáljam segíteni őt a válasz kiegészítésében, amikor furcsa zúgás üti meg fülemet. Szinte felocsúdni sincs érkezésem, amikor a lány már ki is húzza karját az enyémből és a földre veti magát. Darazsak! Tudatosul bennem a tény és azt teszem, amit a leghelyesebbnek érzek. Lehunyom a szemem és mozdulatlanná dermedek. Még lélegzésem is puhává teszem, azt mantrázva magamban, hogy mindez csupán a mágia szüleménye. Ezután már képes vagyok tovább gondolkozni azon, hogy miként is tehetnénk teljessé a választ a Hang számára, de partnerem megelőz ebben és úgy hiszem jó nyomon jár. - Igen, azok vannak ott, azt hiszem - erősítem meg őt és csak remélni merem, hogy a rajnyi darázs a hamarosan eltűnik és a a válaszunk helyesnek találtatik. Lehet a stressz miatt de egyelőre nem érzek fájdalmat, ha mégis megcsíptek kiderül allergiás vagyok e a bűvöld darazsak mérgére vagy sem. Ilyenekkel még sosem volt dolgom. Nem mintha valódiakkal lett volna. Legalábbis ennyivel biztosan nem és remélem ez a jövőben is így marad. Ha túléljük ezt, azt hiszem egy ideig nem nyitok be sehová úgy, hogy nem vagyok biztos benne száz százalékig, hogy mi van az ajtó mögött.