28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 28. 18:38 | Link


LLG Tanterem


Egész nyugodt napom volt, sőt, szinte már gyanúsan nem történt semmi. Mondjuk nem is értem, hogy miért lepődöm meg ezen annyira, mostanában nem sok mindent csináltam, szóval ettől nem is várhattam volna többet. Kaptam időközben egy válaszlevelet Samutól, megismerkedett egy lánnyal, elvileg kezdenek komolyodni köztük a dolgok. Kíváncsi lennék rá, nem akarom, hogy a bátyám valaki olyasvalakivel álljon össze, aki egy borzalmas szörnyella, bár bízom Samu ízlésében, így annyira nem aggódom. Megírtam a válaszlevelemet, amibe pontos és részletes beszámolót kértem tőle, majd miután odaadtam egy bagolynak, csak sétálgattam a kastély falai között. Ha már egy iskolában vagyok, és unatkoztam is, támadt egy ötletem. Felmentem a szobámba, összeszedtem pár tankönyvemet, LLG-t, hát mi mást? Számomra ez a tantárgy olyan volt mintha kínait akarnák tanítani egy ősembernek. Na jó, talán annyira nem volt vészes, de voltak hiányosságaim, így ha már unalomra adtam a fejemet, itt az esély olvasgatni picit, jegyzetelni, és kényszeríteni az agyamat arra, hogy egy kicsi információt is befogadjon, feldolgozzon majd megértsen. 3 tankönyvel és 2 füzettel jutottam vissza ismét a kastély folyosóira, a mellettem elmenő diákokra nem is vetettem pillantást, csak a földet bámultam. Igen, ebből azt hiszem mindenki tudhatta, hogy nem vagyok a szemkontaktusok rajongója, ha nem muszáj, akkor kihagyom. A könyvtár helyett, egy tanterem felé vettem az irányt, lassan betoltam az ajtót, de mivel nem találtam odabent senkit, nyugodt szívvel bevonultam, és hátramentem az utolsó padsorba. Leültem, szépen gondosan magam elé helyeztem a könyveimet, majd az asztalra könyököltem, és végignéztem a terembe. Milyen hatalmas. Így, hogy nincs idebent rajtam kívül senki talán még nagyobbnak tűnt, mint amekkora! A gondolataim elkalandoztak, megráztam a fejemet, majd felsóhajtottam. Muszáj nekiesnem! Kinyitottam az egyik tankönyvet, az egyik leckénél, majd olvasni és jegyzetelni kezdtem. Próba, szerencse!




VB karácsonyi ajándékkereső
2018. december 23.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. december 23. 22:13
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
Művészetis tanonc, Világalkotó, Független boszorkány


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1292
Összes hsz: 4895
Írta: 2016. július 3. 11:40 | Link

Vandus
kinézet


Maja kellően csendesen és mérhetetlenül sokat mormogva magában gyalogolt le a klubhelyiségéből. A tanulószobában túl sokan voltak, a navinében is, a szobájában nincs nyugta és lassan az őrületbe kergeti a tény, hogy képtelen pár ostoba nevet megjegyezni. Borzasztó, hogy olyanokra kényszerítik, amire se az agya, se a nyelve nem áll rá. Bezzeg ha táncos fogalmak, vagy mozdulatsorok nevei lennének, azzal nem bajlódna ennyit.
- Buta sárkányok.
Ezzel a felszólalással nyit be, az elképzelése szerint üres terembe, ahol a tanárnéni azt mondta, minden fontosat megtalál az első padokon a tanuláshoz. Remélte, mert esze ágában nem volt még rosszabbul teljesíteni, mint eddig. Bár azért alul mindig tudja múlni magát, ezt már megtanulta, mégis inkább arra törekszik, hogy ügyes legyen, akkor talán az élet is megjutalmazza. Ha sok infóval nem is, a remény hal meg utoljára. Mióta Zoéval voltak a beszélgetései olyan furán érzi magát, mintha nem venne észre valamit. Sokat gondolkodik, hogy vajon rákérdezzen-e, avagy sem, tud-e már valamit  a házvezető-helyettese. Lehet tényleg van közös rokonuk és az olyan jó lenne, végre megismer olyat, akiket korábban nem lehetett. Kicsit mindig úgy fogta ezt fel, mintha egy nagy fal választaná el őt az élete egyik felétől, azt meg nem szereti.
- Hoppá.
Sikkant fel a kijelentés előtt, aztán felkapkodja a lelökött füzeteket, az egyik éppen olyan, mint az övé, totál nem direkt fel is sikerül cserélnie.
- Ne haragudj, nem tudtam, hogy van itt valaki, kicsit elbambultam. Tönkretettem valamit?
Szabadkozik és magához képest elég bőbeszédűvé vált hirtelen, gyorsan el is csendesedik. Visszaadja a holmikat - illetve hát a saját füzetét a lányé helyett -, majd tovább csoszog egy közeli, de  másik padhoz, ahol csendben leülve pillog a lányra. Elnézést kérő mosollyal néz rá, aztán kinyitja az első könyvet. Egyelőre a füzet zárva marad, az övében egyébként is táncmozdulatok vázlatai, meg nevei vannak csak firkálva, pár méhecske meg virág mellett. Ebben kimerül a rajztudása.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. július 3. 20:54 | Link




Egyre több dolgot jegyzeteltem ki, majd pár mondat után mindig visszaolvastam a dolgokat, próbáltam memorizálni, ami meglepően jól ment. Pozitív érzést keltett ez az egész, úgy éreztem talán még a vizsgán is átmegyek majd ha ezt így folytatom. Csoda, hogy mikre képes az unalom, nem tudom mi lett volna velem, ha most nem állok neki ennek. Nagyon belemerültem a munkámba, így szinte teljesen kizártam a külvilágot, észre sem vettem, hogy már nem vagyok egyedül a terembe. A lány közeledett felém, már csak akkor kaptam észhez mikor leverte az asztal szélén sorakozó többi könyvemet. Ugrottam egy kicsit a székemen, automatikusan magamhoz kaptam, mivel megijedtem. Borzasztóan ijedős tudok lenni, még jó hogy ez most nem volt annyira rémisztő, mert akkor azt hiszem az egész terem visszhangzott volna.
- Oh, nem, semmi gond, minden rendben.- mondtam, egy kedves mosollyal az arcomon, majd végignéztem ahogy a lányka visszapakol mindent az asztalomra, majd Ő maga is helyet foglal. Kissé bűntudatom volt, hogy nem nyúltam oda hozzá azonnal segíteni felszedni a könyveket, de még annyira a hirtelen események hatás alatt álltam, hogy mozdulni alig bírtam. Mikor már minden rendben volt, jegyzeteltem még pár sort, majd egy következő tankönyv után nyúltam. Azt leemelve feltűnt, hogy az alatta lévő füzet nem az enyém. Biztos az előbb keveredhetett hozzám. Összepakoltam minden holmimat, majd kezembe vettem a lány füzetét és felé vettem az irányt.
- Ez azt hiszem hozzám keveredett, a tiéd, ugye?- kérdeztem, még mindig udvariasan és kedvesen vigyorogva. Az első benyomás mindig fontos, ezért igyekszem a legtöbb ember felé mosolyt villantani.
- Nem bánod ha csatlakozom hozzád?- kérdeztem, remélve, hogy a lány is hasonló célzattal van itt, mint Én, és kétségbeesetten próbál felkészülni a vizsgákra. Sajnos Én az a tipikus utolsó pillanatos ember vagyok, aki addig halogatja a dolgokat, mígnem pánik szerűen kell összecsapnia mindent, így most jól jött, hogy talán egy kicsit előbb álltam neki fontosabb teendőimnek. A pillanat hevében el is felejtettem bemutatkozni, ezért gyorsan a lány felé nyújtottam a kezemet, majd szóra bírtam magamat.
- Amúgy, Dália vagyok, Levita Kissé hivatalosra sikerült, de legalább már nem kell ismeretlennek titulálnunk egymást. Mosolyogva vártam a lány válaszát, és, hogy elfogadja a bemutatkozásomat, miközben a tankönyveimet a mellette lévő padra tettem le.
Utoljára módosította:Barabás Dália Vanda, 2016. július 26. 13:11
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
Művészetis tanonc, Világalkotó, Független boszorkány


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1292
Összes hsz: 4895
Írta: 2016. július 19. 20:18 | Link

Vandus
kinézet


Angol szöveg, aztán magyar, aztán meg már egy szót sem ért. Nagyon pipa a saját jegyzeteire, pedig most teljesen biztos benne, hogy jól írta le, egyszerűen csak ráébredt, hogy soha nem fogja megjegyezni a sárkányfajok összes létező nevét. Olyan ez, mintha be kéne magolnia minden évfolyamtársa összes becenevét. Tökre értelmetlen, nem? Elég, ha a fontosakat tudja, és róluk is csak egy-egy megnevezést. Így véli pillanatnyilag legalábbis elkeseredésében.
- He-bir-dan. - Próbálgatja magában, természetesen rosszul mondva a 'Hebridean' szót, nem csak ejtésileg, de még betűket is keverve benne. Tökre letöri ez az egész lassan, ráadásul a figyelme és a koncentrációja is teljesen elcsúszik, mikor egyenest valakibe belegyalogol. Upszika. De legalább a sűrű elnézések után a leüléssel nem akadnak gondjai, bár a jegyzetekkel annál több. Hirtelen...átváltoztak. Kikerekedett szemekkel mered a füzetre, aztán mire felnéz, már megszólítja őt a szőke lány.
- Hogy tessék? Igen, tényleg, jahj, összecserélődött. - Mondja, majd gyorsan becsukva a másikat, hiszen nem akart ő leskelődni, visszaadja azt tulajdonosának. - Csak pont olyan mint az enyém, szeretem a lilát.
Utal ezzel a füzet színére, aztán le is bonyolítja a cserét, de ezzel nem ér véget részéről a dolog. Egyrészt mert - bár főleg a füzetre alapozhat és arra, hogy a sárkányokat hogy utálja - nagyon szimpatikus neki a lány, másrészt kezd rájönni, ha nem nyit kicsit az emberek felé, itt sem lesznek barátai. Szóval arrébb csúszik, hogy a padba mellé férjen Dália, aztán persze mosolyogva nem felejt el ő sem bemutatkozni.
- Én Maja vagyok, navinés. Miből készülsz te?
Érdeklődik, miközben immáron a saját füzetét nyitja ki, de annyira nem várja, hogy újra visszatérhessen a feladatokhoz. Lehet, hogy Dália meg tökre úgy van vele, mennyire szupi az LLG meg könnyű. Hát, abba a beszélgetésbe most kevésbé érezné magát otthon, aztán ki tudja.

 
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély