A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=796402#post796402][b]Zippzhar Mária Stella - 2020.03.01. 20:37[/b][/url]

Tánya & Misha

Tánya szavai megerősítik gondolataimat, habár nem ez az amiért végül nyugodtabban dőlök hátra. Misha fenyegetőzése a büntetéssel igazából én esküszöm mindenkinek nem hat meg annyira, fele olyan megalázó lenne fél évig a könyvtárban nyünnyögni, mint akár csak egy percig összezárva lenni Henrikkel. Szemöldököm felszalad, és kicsit el is töprengek azon, hogy miért nem nyúltam én még bele göcsörtbe, ha állítólag ennyi van, de a nő hangja visszaterelget a jelenbe. Végighallgatom a mesét arról mi is történt a sárgáknál, és mire a végére ér, már szám diszkrét kis ó-ra kerekedik. Jahát. Én erről nem tudok semmit. Igazán kezdhették volna ezzel is.
- Nem - rázom meg a fejemet, és végre picit van érkezésem hátrébb dőlni. - Azt hittem csak azt fedezték fel, hogy beszöktem és azért ilyen morcik - töprengek el. Viszont mivel onnan továbblendültünk, és láthatólag nem ott határozták meg a beszélgetést drámai tetőpontját így van okom kicsit kifújni magam. - Mármint khm, természetesen az sem szép tőlem, hogy beszöktem, tudom, de na. Ez nem én voltam, nem engem keresnek.
A végére még egy kis mosoly is felkúszik az arcomra, miközben hiszek abban, hogy ez így már bőven jó lesz. Elmondtam mit tettem, olyan nagyon nem csaptak le érte, ellenben ugyanolyan őszintén megmondtam azt is, hogy innentől már nem én vagyok az emberük. DIPLOMÁCIA. DIPLOMÁCIAI ÉRZÉK, hát én, olyan király vagyok, ez a szó nem jutott eddig eszembe!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=796417#post796417][b]Ardai Tánya - 2020.03.01. 20:58[/b][/url]

Nem kelt ki magából Misha annyira, mint amennyire én azt elvártam tőle. Talán nem is egészében gonosz és harsány, mint ahogy beállítja magát. Látszólag Masa is valami hasonlót vehetett észre, mert mintha kicsit megnyugodni látszik. A szavak, amik újfent elhagyják a száját, sokkal kevésbé összeszedettek, sokkal inkább... Masásak.
- Esküszöl, hogy nem te tetted? Ez nagyon fontos Masa, értsd meg - keményítettem meg én is egy kicsit a hangom, csak hogy érezze a súlyát a dolognak.
Nem volt mit tenni, ennek a szálnak úgy tűnik a végéhez közelítettünk. Legközelebb majd hozunk be egy zseblámpát is, hogy azzal riogassuk a diákokat, annak a fénye olyan, hogy még én is színt vallanék csak azért, hogy távolabb vigyék tőlem.
- Nos, ebben az esetben már csak egy dolgot kell elmondanunk. Sajnos kénytelenek leszünk a többi ház vezetésének is elmondani, hogy gyakorta belógsz hozzájuk. Habár azt mondtad a navinébe ez volt az első alkalom, azt nem tudhatom, hogy például az eridonba milyen gyakran mész - közöltem vele a kegyetlen igazságot, és felálltam, hogy Misha mellé sétáljak. Beszéden közben többször rá-rásandítottam a férfire, hogy lássam, egyetért-e velem. Végül is ha minden vezető kitalál neki valami büntit, akkor aztán már nem lesz szabadideje, amiben más klubhelyiségekbe lógjon be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=796615#post796615][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2020.03.02. 20:55[/b][/url]

- Arra még visszatérünk, ne aggódj - rázom meg a fejem. Véletlenül sem akarom, hogy azt érezze túl van a nehezén, bekerült a biztonsági zónába. Amúgy is fog kapni valamit, kiindulva abból, hogy a Navine falai között kószált engedély nélkül.
Mikor Tánya is felemeli a hangját alig bírom visszatartatni vigyorom. Annyira édes. Mint egy kölyökkutya aki úgy akar vonyítani mint egy oroszlán, de csak úgy sikerül, mint egy köröm végighúzása a táblán. Igaz az sem kellemes a fülnek.
- Büntetéssel mindenképp számolnod kell. Méghozzá elég keménnyel, arra pedig külön rákérdezek, hogy szabad-e neked állati alakban mászkálnod. Viszont lásd mennyire kedves bácsi vagyok a büntetésedet úgy szabom ki, hogy közben azt tehesd amit eddig is tettél. Egy teljes hétig majomalakba. Nincs semmi átváltozás, nincs semmi felmentés. A teendőidet el kell látnod, órákra járni, házit írni. A vizsgaidőszak után jelentkezz nálam és kerítünk neked egy csinos nyakláncot ami segít megtartani az alakot - annyira nem vészes feladat. Belegondolva, hogy a majom már majdnem egy kicsi, leegyszerűsített ember. Tehát akkora világrombolóan szigorú dolgot nem tettem, a fecsegést meg meg tudja oldani majd valahogyan biztos. Kreatívak a fiatalok. Túlságosan is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=796971#post796971][b]Pataki-Molnár Csenge - 2020.03.04. 22:04[/b][/url]

Egy pillanatra talán meg is könnyebbül, amikor a fiú elhagyja a termet - bár az ajtó csapódására összerezzen -, de szinte még sóhajtania sincs ideje, és már újra ott áll mellette. Csenge lassan fordul felé és gyanakvón összeszűkült szemekkel pislant fel rá.
Hall mindent, amit a srác mond, érti is... és mégse. Elvégre mi abban a logika, ha csak ül itt mellette? Attól miért fog jobban teljesíteni majd a vizsgán? Ha meg tényleg csak itt akar tespedni, azt csinálhatná máshol is, mert tétlen nézőközönségre, ami majd, ha alkalom adóik rá, jól körberöhögi, igazán nincs szüksége. Ha együtt bénáznának, az más, de így... Ez cseppet sem tetszik neki.
De Csenge nem az, az ember, aki ezt közölné is vele. Száját összeszorítva elfordul, hogy újabb pillantást vessen a receptre, de ezúttal nem jut el a tudatáig, mit is lát a pergamenen. Helyette megcsapja a sütő felől érkező égett szag, és egy ötlet.
 - És, ha magamra vállalom? - fordul vissza a rellonos felé. - Összetakarítom a kupit, és amit nem tudok eltüntetni - itt fejével a tönkrement eszközök felé bólint -, arról azt mondom, én tettem. Nincs még stiklim, nem hiszem, hogy nagyobb gondom származna belőle - vonja meg a vállát és megpróbál közben magabiztosnak tűnni. - Cserébe, te segítesz összehozni ezt - ezúttal kezével int a recept felé -, és talán még lisztes is leszel, nem csak tojásos, de eskü, arról is hallgatni fogok. Ha nem tetszik az alku, akkor valamelyikőnk elmegy, de csak egyikünk fog majd elhasalni a vizsgán.
Bátor szavak, kevésbé bátor tálalás, de Csenge mindent megtesz, hogy kellően önbizalommal telinek hasson. Persze emellett a srác mellett esélye sincs, de talán már az igyekezet is értékelendő. Valahol mélyen felmerül benne a gondolat, hogy ezek után a rellonos egyszerűen megátkozza és ott hagyja, de ezt nem találja elég ésszerűnek ahhoz, hogy komolyabban elgondolkodjon rajta.
Közben viszont saját magát sem érti. ~ Miért is törődök vele? Nem is éri meg a macerát! ~ Talán megsajnálta a srácot, aki nem érdemes erre, és nincs is szüksége rá, esetleg egyszerűen nem akar egyedül ügyködni a darabjaira hulló teremben, de azt is lehet, hogy tényleg csak zavarja a kéretlen néző jelenléte. Mindenesetre ez túl sok vállalás túl kevés eredményért, ami cseppet sem ésszerű, de valahogy most mégis helyénvalónak gondolja. Ki érti ezt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=797248#post797248][b]Zippzhar Mária Stella - 2020.03.06. 21:12[/b][/url]

Tánya & Misha

Nyelek a fenyegetésre. Nem azért hoztam ám fel, hogy most akkor megrúgják a bokámat miatta, vagy megrúgjam vagy áá, mindegy. Ezt eltoltam.
- Persze, esküszöm - ismétlem meg a szavakat, bár az eskü résznél értetlenebbé válik a hangszínem. Nem szoktam ilyet mondani, miért kéne esküdöznöm, hát ha valami igen akkor igen, ha nem, nem. Fura, hogy azért az egy szóért jobban megbíznak bennem, de hát ha nekik ez kell... Néma eehre húzódik a szám, bár sejtettem, hogy nem úszom meg, de az, hogy már ott tartunk, hogy szólnak a többi háznak, és Misha még meg sem szólalt semmi jóra nem utal. Aztán hirtelen a büntetésem is a nyakamba szakad. Halk nyöszörgés kíséretében koppan a fejem a padlapon, az utasítás viszont nem elég pontos, így a biztonság kedvéért visszakérdezek. Csak azért, hogy tudjam mire számítsak na.
- Ha vizsgaidőszak után de házit írni, akkor szünet után? Pontosan hanyadikán?
Megemberelem magam, és bár a földnek beszélek, de legalább panaszkodni és látványosan szenvedni nem kezdek el. Majd összefetrengem a könyvtárt és összeszőrözök mindent, meg a nyakára járok emberként, hogy hátha akkor megkönyörül rajtam. Meg belegilientálkodok a fejébe és hamisan éneklek majd Katyushát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=797415#post797415][b]Bossányi Karola - 2020.03.07. 22:38[/b][/url]

Tudom, hogy nem lehet hinni holmi pletyka lapokban, és az efféle újságokba írt sorok nagy része is csak kitaláció, de olykor mégis akadtak hírek, melyek mögött meglapult némi valóság. S bár úgy éreztem, hogy Benit nagyon jól ismerem, mégis aggódtam érte, s tartottam attól, hogy valami rosszba keveredett. Theon Delacroix nevét elég sokan ismerték a kastély falain belül, s nem egyszer hallottam a viselkedése hírét. Talán már csak ezért sem örültem annak, hogy ők barátkozhatnak, bár nem tudhattam azt sem, hogy mi lapul a háttérben.
Az egy kicsit meglepett, hogy Benett azonnal a fiú védelmére kelt, a szemöldököm talán még feljebb is szökött, hisz nem igazán értettem, miért is védelmezi ennyire azt a rellonost. Egyáltalán mikor lettek ők olyan jóban, hogy Beni jól ismerje őt?
- Jó, oké Beni, akkor nem olyan, ha te mondod...- ekkor azért hosszan belenéztem a szemeibe, mert valamiért volt egy olyan érzésem, hogy valamit nem mond el. Ő volt a legjobb barátom, mégis egy ideje úgy éreztem, hogy kevesebb időt töltünk együtt,s kevesebb dolgot tudunk a másikról. Egész biztos, hogy volt valami, amiről lemaradtam, s szinte éreztem, hogy valami rosszban sántikál Delacroix. Csak azt nem tudtam, hogy pontosan miben, de Benit ennek ellenére is féltettem.
- Hjajj Beni - sóhajtottam fel, mert úgy éreztem, hogy félreértett a barátom, pedig én tényleg csak a legjobbat akartam neki. - Tényleg nem akarok beleszólni, hisz nincs is jogom hozzá, én csak féltelek. És..bocsi, de igen, de ne haragudj meg érte, csak szerintem tudnak befolyásolni - vallottam be őszintén a srácnak, bízva abban, hogy majd nem haragszik meg rám.
- De ne haragudj, a lényeg ebben az egészben, hogy csak jót szeretnék neked és aggódom érted. De bízom abban, hogy helyesen döntesz, és nem húznak bele semmi rosszba - ezzel próbáltam a srác tudtára adni, hogy megbízom benne, hisz ismertem őt, tudtam, hogy mennyire jó szívű srác.
Ezt követően inkább nem is mentem bele jobban a témába, gondolataim azonban nem hagytak nyugodni, s valami oknál fogva úgy éreztem, hogy Benire jobban kellene figyelnem. Tudtam jól, hogy milyen rosszul érezte magát a családja végett, s már csak emiatt is féltem attól, hogy egy rellonos majd gonoszságból kihasználja a jószívűségét. Már csak az hiányzott volna.
A következő percekben meséltem neki Márkról, s az elmúlt történésekről, mert úgy éreztem, hogy tudnia kell a velem kapcsolatos dolgokról, leginkább azért, mert a barátom volt, akinek a véleménye a leginkább számított.
A vallomásomat követően persze észrevettem rajta azt, hogy feszült lett, bár nem tudtam, hogy még az előzőek kapcsán, vagy Márk miatt.
- El akartam mondani Beni, hidd el nekem. Csak soha nem volt megfelelő időpont, mert vagy mindketten órákra siettünk, vagy könyvtáraztunk, vagy épp nyakunkon lógtak a többiek, de én erről másoknak nem akartam beszélni. Légy szíves, ne haragudj, még magamban is tisztáznom kellett először ezeket a dolgokat, mielőtt eléd álltam ezekkel - vallottam be a srácnak, miközben újra felpillantottam rá.
- Sajnálom, hogy csak most..- nyögtem ki végül bűnbánóan, ahogy megláttam Beni tekintetében a haragot. Teljes mértékben megértettem őt, hisz nekem is rosszul esett volna, ha fordított esetben nem mesél el ilyen fontos dolgokat.
- Remélem, azért még a legjobb barim vagy - ezúttal én emeltem a levegőbe a csuklómat, s ráböktem rajta a karkötőre, majd odaléptem Beni mellé, s játékosan vállon böktem a vállammal, hogy ezzel csillapítsam az esetleges dühét.  
- Hú, örülök, hogy megértesz, féltem attól, hogy nagyon megharagszol emiatt - vallottam be, s hozzátettem - de most nehogy azt hidd, hogy ezután ő bárhogy is beelőz téged! Továbbra is te vagy a legjobb barátom, vele csak...- na ez az, hirtelen nem is tudtam, hogy mit mondjak, mert Márkkal nem volt egyszerű dűlőre jutni, s ezt el is mondtam Beninek.
- Majd meglátjuk, nem tudom, még mi lesz. Nekem ő nem csak tetszik, azt hiszem...kicsit beleestem - vallottam be, s ezt elég nehéz volt kimondanom, talán még bele is vörösödtem a mondandómba.
- Akkor nem ellenzed? De jó! - annyira jól esett Beni támogatása, hogy örömömben újra a nyakába ugrottam, ezen a napon talán már másodszor. Talán, ha valaki leselkedett volna, azt is hihetné, hogy Beni meg én járunk,mert az elmúlt időszakban nem egyszer nyilvánítottam ki felé ölelés formájában a szimpátiámat. De nem tudtam megfékezni, olyan volt, mintha a tesóm lenne, nagyon megkedveltem őt év eleje óta.
Elengedve őt, a kérdéseire válaszoltam, miközben újra visszatelepedtem az egyik pad tetejére, s úgy fürkésztem tovább Beni arcát. Az persze meglepett, mikor elmesélte, hogy a levitás srác szerint flúgos vagyok, kérdően vontam fel szemöldököm, majd csak hümmentettem egyet.
- Igen, ebben mondjuk lehet valami. Néha én is úgy érzem, hogy kiszámíthatatlan vagyok - vallottam be egy halovány mosollyal, majd a nyárról meséltem a srácnak, s mivel volt egy elszólása, kíváncsian kérdeztem vissza szinte azonnal. Nagyon izgi lett volna, ha kiderül, hogy neki is van egy lány a láthatáron, mert már magam előtt láttam, ahogy négyesben megyünk majd el randizni valahová, s négyen szervezünk majd programokat.
- Még nem tudom, de majd mindenképp szólok, ha meglesz a program! - meséltem nevetve, aztán csak figyeltem, mert Beni megint olyan furán kezdett viselkedni.
- Hogy béna vagy? Na ne röhögtess! - jegyeztem meg nevetve, majd lecsúszva a padról, közelebb lépdeltem hozzá, és megálltam előtte.
- Szerintem nem vagy béna. És ha engednéd,hogy egy kicsit vágjak a hajadból mondjuk itt és itt... - közben ujjaimmal a hajszálai közé túrtam, hogy prezentáljam. - Akkor szívdöglesztő lennél. Mondjuk, már most is az vagy - kacsintottam rá nevetve a kedveskedő szavak után. - Az ajándéknak meg nagyon örülök! - mondtam teli vigyorral, s mivel elkezdte összeszedni a cuccait, magam is elkezdtem összekapkodni az enyémeket.
- Na gyere Beni, menjünk, mert még sokat kell tanulni. Amúgy van egy csaj, akinek nagyon bejössz, hallottam ám, hogy rólad diskurált - jegyeztem meg neki egy mosollyal, miközben készen álltam arra, hogy magunk mögött hagyjuk a tantermet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=797627#post797627][b]Theon Delacroix - 2020.03.08. 21:38[/b][/url]

Kezeim akár a kenyéren a vaj siklanak a telefon képernyőjének egyik pontjától a másikba, minden egyes mozdulattal hatalmas csapást mérve az élőhalott seregre. Most sem halkítom le az eszközt, a zombik hörgése, és a játék csatazenéje, valami szövegtelen metál hangzik ki a készülékből, megtörve ezzel a Csenge és köztem beállt csendet. Talán percek mennek így el, én a pultra feltett lábakkal ülök, míg ő csendben saját magával küzd. Nos igen, ha szerencsétlen elsősként valaki ekkora karizmával állt volna elém, tuti én is összefostam volna magam. Na jó nem, hisz mind tudjuk, milyen fából faragtak. Olyanból, amely képtelen saját önképén kicsit is változtatni, aki mereven ragaszkodik saját igazához, s hogyha ezt nem kapja meg, akkor balhézik. Jelen esetben pedig pont ez van. Meg fogok bukni VHT-ból és akkor pápá könnyű élet, helló megint édes jó apám és a kurva szabályai.  Valahogy nagyon gyorsan meg kell tanulnom főzni vagy külöben…
- He? – Nézek ki a telefon mögül, egyenesen a lányra. Kékjeim először a színtiszta unalomtól csillognak, mígnem agyam felfogja szavainak súlyát. – Hogy te? – Teszem le a kütyüt az asztalra, azzal a lendülettel szedve le lábaim onnan. – Jaj, de kis cuki – felpattanok, karjaim ölbe kerülnek, úgy tornyosulok a sokkalta alacsonyabb kislány fölé. Félelmetes és felettébb flegma gesztusomból egyedül szemeim árulkodnak néki játékosságról. Vállamon megjelenik a kisördög, s ugyan az angyalka is ott lebeg valahol, ám az ő letézéséről már rég elfelejtkeztem, így hangját is eltompítom annyira, hogy csak a szarvas társa maradjon. „Használd ki” – suttogja fülembe, hangja mámorítóan édesen hat. Én pedig bedőlök neki, mint mindig.
- Ajánlom is – villantok rá egy utolsó, amolyan, ha valakinek is eljár a szád, akkor kinyiffantalak tekintetet, majd a telefont kinyomom, hogy ahhoz az asztalhoz sétáljak ismét, ahol még nemrégen kempeltem. Cipőmről a sár a lapra ragadt, ám ezzel mit sem törődve húzom oda a legközelebbi tálat, majd lomhán battyogok el a szintén varázsjelekkel ellátott hűtőszerű képződményhez, hogy két tojást, egy kis tejet, valamint még valami zöld trutymót kerítsek mancsaim közé. Amint ezek megvannak, mindet egy szépen irányzott mozdulattal a kondérba küldöm. Semmi tojásveregetés, semmi üvegbontás… semmi. Úgy, ahogy van, minden belemegy. Szerencsére, vagy nem, némelyik csirkepalántának való összetörik, ezzel valami sárgás, darabos masszát hagyva maga után, amibe a törött szilánkos fehér tej valami elképesztő kontrasztot alkot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=797654#post797654][b]Ivanich R. Benett - 2020.03.09. 00:27[/b][/url]

Látszik, hogy fenntartásokkal kezeli Theont, vagyis hát Tejfölt, ahogy én hívom. Mintha nem sikerülne teljesen meggyőznöm őt arról, hogy nincs oka aggódnia, ami csak még jobban felidegesít. Mert rettentően zavar, ha tudok valamit, és nem mondhatom el másoknak. Ugyanakkor ijesztő lenne az a fajta részletesség és pontosság, amivel nekiállhatnék kifecsegni a srác bizalmas múltját. Nem tartozik senkire, hozzám is csak egy véletlen folytán keveredett az a napló, amiben a szaftos részletek is benne voltak, viszont gyakorlatilag hozzásegített az első csókomhoz is például. Ami még bosszantóbb, az az emberek előítélete valakiről, Karolának pedig különösen gyanakvó természete van, ráadásul pillanatok alatt levágja, ha valami nem stimmel. Most is, hosszasan a szemembe néz, mintha tudná az igazságot és csak azt akarná, hogy én nyögjem ki végre. Hát, azt nem. Még mit nem... Lesütöm a szemeim, nagyot nyelek, de hallgatag maradok. Egy kicsit meg is könnyebbülök, hogy végre túljutunk a témán, és befejezi a vészmadárkodását végre, amit nem igazán kértem. Mert hát nem célom, hogy a barátságunk rovására nyissak a fiú felé, de hát mégsem várhatja el Karola se, hogy kizárólag vele lógjak, amikor neki is ott vannak a lánytársaságai.
- Befolyásolni?! - kerekednek el a szemeim. - Jó, ezt tényleg hagyjuk... Nem kell már megint hülyének nézned. Nem vagy a mentorom! Jó fej vagy, hogy aggódsz, de azért van egy határ... - forrongok belül, mert innentől kezdve egy könnyelmű, megvezethető, gyenge embernek fogom magam érezni, amiért még a legjobb barátom is mondhatni ezt vágja hozzám. Nagyon azon vagyok, hogy tökösen megmutassam neki, hogy ez nem így van. Különösen fáj, hogy pont ő gondol gyengének...
- Mondom hagyjuk már ezt! - viszem fel a hangomat, és idegesen rá is csapok az asztalra. Ha így folytatja, visszakérem tőle azt a karkötőt, amit az előbb adtam... Nem szeretném, mert kiérdemli, de nagyon fáj, hogy feltételez rólam dolgokat, és meg próbálja fejteni a működésemet.
- Nem szólhatok ebbe bele. De az megnyugtat, hogy továbbra is a barátomnak gondolnál... Tudod, nem akarok egyedül maradni - harapom el a számat a hosszas magyarázkodása után, mikor végre halkan megmondom neki az igazat, és még barátilag meg is ölelem őt. Ez az, amit eddig magamban tartottam, most viszont mégis fontosnak tartok elmondani. Önmagában lehet, hogy felhúznám magam a cselekedetén, de érthető valahol, hogy csak később akarta megmondani, amikor már maga is tisztábban látta a helyzetet. Azért se firtatom nagyon ezt, mert nem akarok veszekedni, és jobb la lekerül a gyanú az én szerelmi szálamról. Nem akarom elveszíteni Karolát, szükségem van a segítségére, ezért arra is vigyáznom kell, hogy ne haragítsam magamra a viselkedésemmel, pláne a féltékenységemmel. Az előbb hoztuk vissza nagy nehezen ezt a kapcsolatot, úgyhogy muszáj elengednem a titkolózását, és szemet hunynom a késleltetése miatt. Az én fülem mögött is van vaj, kíváncsi vagyok ahhoz mit fog szólni egyszer, ha kiderül.
Elnevetem magam a kiszámíthatatlanságán, amivel ezek szerint ő is tisztában van. Ölelése után úgy néz ki, rendeződnek a dolgok. Elém lépve javaslatot tesz a hajlevágásra. Tény, hogy hosszabb már, mint szokott lenni, de még nem volt se kedvem, se időm fodrászhoz menni, mert félek mindig, hogy elrontják a hosszát. De talán Karcsi jobban ért hozzá.
- Hm, azt mondod? Pedig van, akinek így jobban tetszik. Nekem igazából mindegy, csak így kényelmes volt eddig. De akkor majd a vizsgákra amúgy is vágatni akartam belőle, majd akkor lehet megkérlek, hogy igazíts rajta, jó? - fogdosom meg a tincseimet, hogy lemérjem a hosszát, a bókját pedig csak elengedem a fülem mellett, helyette megforgatom a szemem és fülig vörösödöm zavaromban. - Oh, tényleg? És ki volt az? Áruld el! - faggatom lelkesen, ahogy összepakolva elhagyom vele a termet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=797675#post797675][b]Pataki-Molnár Csenge - 2020.03.09. 09:44[/b][/url]

A fölé magasodó fiú eléggé megrémíti, de próbál úgy tenni, mintha nem így lenne. Erőt véve magán, talán először, mióta összefutottak a teremben, feltekint az arcára. A rellonos tekintete összezavarja, de sokáig nem kell gondolkodnia a jelentésén, mert a felajánlása a várttal nem teljesen ellentétben, de Csenge számára mégis meglepően, kedvező fogadtatásra talál.
Arra azonban nincs esélye, hogy felhívja a srác figyelmét a receptre, illetve az azon látható utasítások és azok sorrendjének betartására, mert ő már el is kezdi összeszedni a holmikat, hogy aztán valami művészit, de kifejezetten ehetetlent varázsoljon össze - csak képletesen - a kondérban. Csenge odalépve beleles, aztán összeszedve maradék bátorságát és a korábban elővett tálat, megjegyzi:
 - Talán kezdjük azzal, hogy szétválasztjuk a tojásokat.
A lebegtető bűbáj segítségével magához invitál egy tyúkterméket, majd finoman az asztal széléhez koppintva megrepeszti a vékony héjat, hogy aztán az edény fölé emelést követően körmével és némi húzóerővel eltávolítsa a burkot a belsejéről, mely halk plattyanással a tálban köt ki.
 - Hogy állsz a késekkel? - kérdezi a folyamatot követően, remélve, hogy a rellonos figyelte, mit csinál, és esetlegesen a vizsgán majd eszébe is jut ilyen módon "meghámozni" a tojásokat használat előtt. - Darabolhatnál csokoládét.
Direkt nem utasításként vagy kérésként fogalmazza meg, inkább csak lehetőségként, hátha úgy inkább hajlik rá a fiú. Közben ő az első mellé pottyant még két tojást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=798214#post798214][b]Theon Delacroix - 2020.03.12. 22:31[/b][/url]

Sokan most azt hihetitek, hogy nem tudok főzni, ezért viselkedem úgy, ahogy. Mondhatnám azt, hogy ez nem igaz, hozhatnék fel indokokat ennek megcáfolására, de most az egyszer el kell ismernem, hogy valamiben hiányosságot szenvedek. Gazadag családból származom, hozzá vagyok szokva, hogy ha ételre van szükségem, akkor a házi manók megoldanak mindent, valamint ugye erre vannak a cselédek is. Életemben egyszer próbáltam kihozni valami ehetőt a tudásomból, mikor Benettnek tortát sütöttem. A végeredmény nem lett valami rossz, végtére is nem kapott tőle mérgezést. Most viszont nincs hozzá motivációm. Anno a fiút akartam megszerezni magamnak, de mind tudjuk, az esélyemet arra, hogy megkettyinthessem, elég jól elszúrtam. Kedvetlen, frusztrált vagyok, így hát gondatlanná is válok. Különös nemtörődömséggel dobom a tálba a szerintem megfelelő hozzávalókat, majd huppanok le a székre, veszek elő egy szál cigit, majd gyújtok rá lomhán, mit sem törődve a környezetemmel. Szabad kezemmel a pultra könyökölök, úgy tekintek a már körülbelül egy szinten lévő lánykára. Csenge amilyen félénk kislány, olyan ügyes is a pálcaforgatásban, valamint a főzésben. Könnyedén lebegteti magához a dolgokat, míg én csak lesek, nagyban lapítva, hisz az én majdnem zéró varázserőmmel talán még ez is meghaladná képességeimet. Húgommal ellentétben, én semmiben sem vagyok kiemelkedő, ha az aranyvérűségemet vesszük figyelembe.
- Egész jól. Sokat segítenek, ha valakit ki akarsz csinálni – nyögök fel, ahogy elrúgom magam az asztaltól, hogy ismét felálljak. Kiakadhatnék, hogy mit parancsolgat, de igazából nem is tette. Csak… szépen megkért, akármilyen hihetetlen is. Gúnyosan elmosolyodom, majd sarkon fordulok, hogy odalépjek az éles fémekhez, s kivéve a legnagyobbat, elkezdjek vele játszadozni. Forgatom kezemben, mintha csak egy vívóbajnokságon lennék. Hirtelen megint otthon érzem magam, a kötelező leckék egyikén, mire elfintorodom. Így is sok szarság van az életemben, nem kell még apám kísértő képe.
- Kész – mondom, ahogy a kést belevágom a tábla csokoládé közepébe, olyan erővel, hogy az talán az asztalt is keresztülszúrja. Büszkén kihúzom magam, hogy most igazán faszagyerek lehetek, majd amint ez megvan, ismét lehuppanok a székre, ám ez alkalommal már kapom elő a mobilt, csendben figyelem Csengét, hátha el tudok lesni tőle valamit. Elvégre is ez egy elég win-win szituáció, mindketten kihasználjuk a másikat, hát akkor profitáljak valamit legalább én is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=798543#post798543][b]Pataki-Molnár Csenge - 2020.03.15. 18:32[/b][/url]

A közös sütés elkezdése óta úgy érzi magát, mint amikor a seprűn egyensúlyoz, csak a rellonos mellett óvatoskodni sokkal kevéssé mámorító érzés, mint a magasban lebegve táncolni. A késes kérdésére adott választ kissé összevont szemöldökökkel hallgatja, mert persze az összefüggést érti, csak mégsem tudja hova tenni.
 - Azt miért nem pálcával oldod meg? Mármint a kicsinálást? - kérdezi házához méltón talán kissé veszélyesen kíváncsian, miközben megvan győződve arról, hogy a magas és egyébként is ijesztő fiúnak valószínűleg ennek kivitelezéséhez még a pálcájára se lenne szüksége. Ezzel valószínűleg a csokoládé is egyetértene, ami közben hirtelen halált hal a konyhapulton.
Mindennek ellenére a süteményszerűség készül, hiszen a tojások után belekerül a konyhai mérlegen - ha nem is tökéletesen pontosan, de azért megközelítően jól - kimért cukor, liszt és vaj is. Ekkor egy pillanatra Csenge a srácra les, de végül nem kéri meg a keverés nem túl bonyolult feladatára, nem mintha azt gondolná, hogy a fiú nem képes rá, de amúgy is kedvetlen társáról nagyon is el tudja képzelni, hogy csakazértis kikeveri a tésztát az edényből, a lánynak pedig nincs kedve újrakezdeni az egészet.
Szóval a random hozzávalókból jópár határozott körkörös és oda-vissza mozdulattal nagyjából egységes állagú trutyit készít, amibe beleszórja a csokoládét, ami az egyetlen határozott szúrásnak köszönhetően több nagyobb darabra törött. Kicsit talán túl nagyra is, de a lány gondolatban vállat von, remélve, hogy majd úgyis beleolvad a tésztába.
 - Nem láttál valahol egy tepsit? - pislog a fiúra, persze csak az után, hogy feladja a láthatóan hiábavaló keresést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=799026#post799026][b]Theon Delacroix - 2020.03.18. 13:16[/b][/url]

Nos igen, normális mágus ilyenkor pálcához folyamodna, hogy azzal oldja meg ügyes bajos dolgait. Igen, normális varázsló… De ki mondta, hogy én valaha is az átlag csoportját gyarapítottam volna? Sajnos vagy nem, de nem rendelkezem valami stabil mágiával, így ez az opció számomra mindig az utolsó megoldás marad. Egyetlen szerencsém talán az, hogy hála a modellgenetikának, magas vagyok, mint az istennyila, így izomkötegek nélkül is képes vagyok mások megfélemlítésre azzal, ha csak egyszerűen eléjük állok. Ám sokszor ez sem segít, így helyette támaszkodom az eszemre. Így hát csűröm csavarom a dolgokat, mígnem az én malmomra hajtják a vizet.
Lehuppanok a székre, majd onnan figyelem tovább Csengét, ahogy dolgát egész szépen elvégzi. Lehetnék szexista és mondhatnám, hogy azért mert nő és ugye a nőknek a konyhában a helyük, de rég felhagytam már az efféle gondolkodással. Talán azért, mert Raphael mindig is ennek az eszmének a híve volt, én pedig foggal-körömmel próbálkozom, hogy még véletlenül se hasonlítsak rá egy kicsit sem. Persze az alma nem esik messze a fájától, így minden küszködésem ellenére igenis sok a közös bennünk. Higgadt állapotban nem, de mikor elgurul a gyógyszerem – amire eléggé hajlamos vagyok, főleg mostanság –, akkor mintha ugyanaz a kegyetlen szörny lennék, aki letiporta nem csak az én, de a húgom virágát is.
Kérdésére lustán pillantok el a helyiség azon szegletébe, ahol az edények és tepsik megtalálhatóak, majd egy szenvedős nyögés keretében feltápászkodom, hogy percekkel később egy lábassal térjek vissza.
- Ne – dobom majdnem szó szerint oda a tálat, akárcsak egy kutyának, majd veszem el a még mindig az asztallapba álló kést, hogy aztán a lány mellett, állva figyeljem tovább a hadműveletet. Az éles szerszám ujjaim között pörög, miközben kék társam további cselekedeteit fürkészem.
- Remélem meg is esszük. Nincs kedvem dekorációt készíteni, nem kézműves táborban vagyunk. – Ha valamivel, akkor kajával meg lehet fogni. Rendkívül szeretem a hasam, főleg ha édességekről van szó. A muffinok pedig igaz sosem voltak a kedvenceim, mégis jobbak, mint a semmi. Szóval, ha Csengének egy kis esze van, akkor a készítmény felét nekem adja. Vagy háromnegyedét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=799174#post799174][b]Ardai Tánya - 2020.03.18. 20:26[/b][/url]

Lehet kicsit erős volt, hogy szólunk az összes házvezetőnek, ezt azért még biztos, hogy megtárgyaljuk majd Mishával, viszont ezt nem kellett Masa tudtára hoznunk. Hiszen egységben az erő, vagy mi.
A kisebb monológom után házvezető társam következett. Tetszett a harsány felszólalása, és az ötlet is, hogy a lánynak majd majomalakban kell mászkálnia a folyosókon, és úgy kell az órákon is részt vennie. Viszont azért az egy hét kicsit hosszú büntetésnek tűnt. Féltem, hogy Masán fogjuk kiadni az összes dühünket, amit ez az egész navinés balhé okozott. Száz százalékig biztos voltam benne, hogy a négy-öt nap is elég lesz neki a hétvége napjait is beleértve, hogy megtanulja a leckét.
Legszívesebben elnevettem volna magam a kitörésén. Hát igen, nehéz is a diákok élete, pláne ha rajtakapják őket, hogy tilosban járnak.
- A büntetésedért jelentkezni a szünet utáni első tanítási napon tudsz majd - tisztázom le a lánnyal. Hogy pontosan ez hanyadika, vagy hány nap múlva lesz azt ne kérje senki, ilyen információkkal már nem szándékoztam foglalkozni.
- Nos, akkor ha nincs több mondanivalód, akkor találkozunk legközelebb a vizsgádon - mondom befejezésül a lánynak. Első kihallgatásnak nem is volt olyan rossz. Bár a rossz zsaru szerepét még minden bizonnyal gyakorolnom kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=800059#post800059][b]Pataki-Molnár Csenge - 2020.03.23. 01:50[/b][/url]

A kérdésére nem érkezik válasz, így hát annyiban is hagyja a dolgot, elvégre nem szándékozik mélyebben belemenni egy olyan témába, amiben együtt szerepelnek a kés, a pálca és a kicsinálni szavak. Azért néha rápillant a szeme sarkából a fiúra, miközben összeállítja a recept alapján a tésztaszerűséget, de próbálja csak ritkán és felületesen vizslatni őt.
Mikor a nyers muffin állaga a leírásnak megfelelővé válik, tepsit keres, de nem talál. Problémájára a rellonostól vár megoldást, akitől érkezik is, bár nem egészen úgy és az, amire Csenge számít. Illetve de. Úgy érkezik. Csak nem az.
A lány kissé félrehajtott fejjel, ráncolt homlokkal és lebiggyesztett ajakkal gondolkodik, majd vállat von és bólint, majdnem egyszerre. Nem tűnik olyasminek, ami megolvadna a sütőben, szóval úgy ítéli meg, hogy ez is jó lesz. Végül a trutymót átkanalazza a tálból a lábasba, eligazgatja a tetejét, és közben választ ad a fiú érdeklődésére.
 - Persze, hogy megesszük. Különben honnan tudnánk, hogy jó lett-e? - jelenti ki, mintha magától értetődő lenne, aztán egy pillanatra megdermed, ahogy rájön, mit is mondott. - Na, nem mintha te lennél az előkóstoló - rázza meg a fejét határozottan, aztán az edényt magához véve gyorsan eliszkol a fiú - meg a kése - közeléből, hogy betegye a kutyulmányt az egyik még nem füstölgő sütőbe.
 - Milyen ízű krémet szeretnél rá? - kérdezi engesztelésképp miután beállított mindent - reményei szerint jól is - a forrósító készüléken. ~ Talán nem túl lehetetlent kíván. ~

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=802623#post802623][b]Theon Delacroix - 2020.04.01. 21:53[/b][/url]

Sosem értettem, mi jó a főzésben. Ezer és egy szcenáriót eltudok képzelni ami magába foglalja a konyhát – mocskos aki arra gondol, de hülye az aki nem -, de hogy kotyvasztásra nem használnám, az is biztos. Megszoktam, hogy nem kell magamról gondoskodnom. Otthon a szolgák és a manóink, itt pedig ugyancsak a kis lények gondoskodnak a gyomrom állapotáról, szóval semmi esetben sem voltam rákényszerítve, hogy ellássam magam. Hibáztathatnék ez miatt bárkit, mehetne a köpködés, de az igazság az, hogy meg sem akartam tanulni sohasem.
A molekula lassan, de biztosan alakulni kezd Csenge szakértő kezei közt, én pedig mint valami rakás szar csak állok mellette, lustán a pultra könyökölve, magamban azon töprengve, hogy mi a kényköves ménkűt keresek én még itt. Simán foghatnám magam és leléphetnék a picsába, és mint ismerjük szerény személyem, tőlem ez ki is telhetne. Ha nem lenne ez a fránya vizsga, valószínűleg úgy basznám be magam mögött az ajtót, hogy az még a helyéről is kipördülne. De neeem, helyette én itt adom a szépe egy kis levitás csitrinek, holott mondjuk bagózhatnék a suli mellett is. Amúgy is mit áltatom én magam? Valószínűleg a vizsgára sem megyek be, nemhogy még meg is csináljam a kiadott feladatokat. Ha jobban belegondolunk, így csak mindketten jól járunk. Én pusztíthatom tovább a testemet, JG-nek pedig lesz egy jó, Theon mentes napja.
- Fair point – biccentek a lány mondatainak első szakaszára, szőke buksimon a hajszálak meg-megrebbennek még így ebben a nullás széláramlásban. Igazából először le sem esik, mi baja a lánynak. Aztán szép lassan bekúszik a fejembe a konspirációs teóriák áradata és szemöldök ráncolva nézek vissza Csengére.  Lehet, máskor meghatna, de most annyira mégsem. Felröhögök, olyan jó velősen, talán félelmetes is lehetek a kislány számára, de nem nagyon izgat.
- Csihadj, Csücsök – koppintok rá a fejére, ügyelve arra, hogy ne legyek agresszív vagy durva. Csak meglegyintem egy kicsit, hogy azért tudja, ki az úr a háznál, de valójában nem akarok rosszat neki. Veri így is a sors, hogy velem hozta össze, az biztos. – Tudom, hogy nem mérgezel meg. Néztelek. Amúgy is, ha megpróbálnád, nem sokáig jutnál. Még mielőtt kihánynám a belem, még kicsinálnálak az utolsó leheletemmel – villantom meg kék íriszeimet vészjóslóan, majd ahogy jött, szál is el a mérgem, s fordulok vissza a készülő kajára. Ha valamivel meg lehet vesztegetni, akkor az az édesség.
- Lepj meg – válaszolom kurtán, ahogy lassan elindulok a lány után a sütőmasinák felé. Kezemen a pultot szántja, néha-néha furcsa csikorgó hangot ad ki a polírozott felület, ahogy a bőrömmel érintkezik. – De ha nem fog tetszeni… - ránézek az eddig az asztalon matató kezemre, ami mostanra mindenféle por és folyékony halmazállapotú mocsoktól kecses. – Akkor tudod, mi fog rád várni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=803592#post803592][b]Radetzky Bercel - 2020.04.06. 18:54[/b][/url]

Vigyek el egy levelet az asszonynak. Bah. Ez milyen büntetés már? Semmilyen. Ez a baj a navinésekkel, hogy nem tudnak egy tisztességes büntetőmunkát adni. Bezzeg az apám, na ő kreatív ember! Elküldött a pizzériába is, aztán mi lett belőlem? Budisnéni, oppárdon higiénés SZAKMENEDZSER, aham, aham. Jó lesz velem vigyázni, mert a wc kefe királya vagyok, és nálam jobban senki sem tud domestost adagolni a vízbe.
Szóval vigyek el egy levelet, hát jó. Majd mindjárt elhiszem, hogy leszakad a karom a súly alatt. Mondjuk szeretném én azt tudni, hogy mi van ebben a borítékban, de olyan fene mód le van ragasztva, hogy azt a gőz se nyitja ki. Ha viszont nem találom meg a nőt napnyugtáig, akkor majd én. Firkantok rá valami választ, aztán jó lesz az úgy. Mondjuk ezt most is megcsinálhatnám, de ki tudja, talán csel van benne. Azon fáradoznak, hogy engem kiidegeljenek. Ejj Editke, akkor nem én alszom tovább a földön.
Még jó, hogy betéve tudom az órarendjét, ezért gondolkodás nélkül a tanterem felé veszem az óráját, ahol lennie kellene, és nicsak, van is egy Payne, csak éppen egy másik, mint aki nekem kell, és nem, ez nem olyan, hogy bármelyik jó, főleg ő nem, aki úgy sejtem, egy cseppet jobban utál, mint az átlag. Ajkaim a gondolatra féloldalas mosolyra húzódnak, és a levelet a zsebembe csúsztatva, lazán odasétálok a drága komához.
- Helló sógorkám, hogy ityeg?
Érdeklődöm pofátlanul a padjára helyezve a fenekem, és ráérősen nézelődve a teremben. Ezek szerint, hasonló az érdeklődési körük.
- Nem láttad a feleségemet?
Nem, nem Editet, hanem a feleségemet. Tudom, pocsék alak vagyok, amiért kiemelem, hogy nőül vettem a testvérét. Mondom, biztos vagyok benne, hogy nem szimpatizál velem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=803815#post803815][b]Milan Nayati Payne - 2020.04.07. 16:44[/b][/url]

Dögunalom. Bezártság. Idióták. Ez jellemző az itteni életre. Legalábbis számomra. A diákok többsége sekélyes idióta, ha akarnának sem tudnának egy épkézláb valamirevaló beszélgetésben részt venni. És a dolgok amik foglalkoztatják őket, hát agyrém na. Mit vegyenek fel, ki kibe van belezúgva, pletykák mindenfelé. Túl szűk nekem ez a hely egyszerűen. Már csak pár óra nyomor és mehetek ki a szabadba. Persze előbb visszamegyek a körletbe ledobni ezt a nevetséges hacukát, meg a sok marhaságot. Apropó, mekkora nagy idiótaság már az, hogy én pont a Rellonba tartozzak? Komolyan, egy nyamvadt büdös ócska pincébe. Igaz, hogy talán még ők a legnormálisabbak, de nem lehetne valami jobb helyen a körletünk?
Unottan bámulok kifelé az ablakon borúsabbnál borúsabb gondolatokkal foglalatoskodva, várva hogy véget érjen ez a nap a purgatóriumban. Nyílik az ajtó, de eszembe sincs megmozdulni. Hidegen hagy ki jött be. Ha ismerem úgy is idejön és megszólít, ha nem, akkor meg totál nem érdekel milyen nyomoronc lehet az. És főleg, hogy mégis mit keres itt. Léptek közelítenek, tehát ismer. Remek. Egy fenét az. Ha van egy csöpp kis esze, akkor leül valahova és békén hagy.
Egy jó fenét van esze, ennek? Komolyan ez valami rossz vicc? Annyi ember közül pont az jön ide hozzám – vágjátok hozzám!! - , akit gondolkodás nélkül vetnék a sárkány elé, hogy megmeneküljek egy rizikós szituból. Nem elég neki az a két óra amin össze vagyunk zárva, meg a körlet, még itt se hagy békén?
- Mit akarsz? – dörrenek oda, nem foglalkozva olyanokkal, hogy illem, meg köszönés. Én ezzel a lányrablóval nem fogok jópofizni. Persze nem csak a bűnös, tudom én nagyon jól. A másik delikvens sem számíthat semmi jóra tőlem. Az én drága jó apám, megfizet még ezért a húzásért az biztos. Kvázi eladja a kishugomat, amint megfelelő korba lép. Ez a perverz állat meg kapva kap az alkalmon. Kinyírom, mindkettőt.
- Nem, de remélem megjött a jobbik esze és elszökött tőled – hangzik epés feleletem. Azt gondoltam, hogy nem tök idill az egész, és nem az van hogy sülve főve együtt vannak. Még jó, totál kikészülne a gyomrom tőle. Fúj. Az ég szerelmére ez a tag velem egy idős! – Mit akarsz tőle? Válni, remélem. - megvigasztalom majd a kis sellőlányt. Már ha szomorú lesz, amit erősen kétlek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=804298#post804298][b]Pataki-Molnár Csenge - 2020.04.09. 17:21[/b][/url]

Csenge mérgezéses gondolatai, illetve nemgondolatai, melyeket végül szavakba önt, semmi jókedvet nem közvetítő nevetést váltanak ki a fiúból. A lány sietne is el a közeléből, de a fejkoppintás elől nem menekülhet. Na, nem mintha fájna neki. Inkább atyáskodós színezete van a mozdulatnak. A becenév hallatán is ambivalens érzések kerülgetik. Egyrészt: ~ Csücsök a görbelábú macska sodrott bajsza. ~ Másrészt egyészen aranyos hangzása van, és a rellonostól ennél jobbra amúgy se nagyon számíthat. Úgyhogy nem szól rá vissza semmit, inkább némán elfogadja, és miközben a sütőbe helyezi az édességkezdeményt, meghallgatja a srác eszmefuttatását a mérgezéses témában. A végét meghallva önkéntelenül felkuncog, de próbálja visszafojtani. Elvégre sem megbántai, sem felingerelni nem akarja a srácot.
Miközben ádáz küdelmet vív az arcizmaival, a krém milyenségét firtató kérdésre kapott válasz hallatán, eldönti, hogy csokoládés ízű lesz, azzal nagyon mellé nem tud fogni. A csatát akkor veszíti el végleg, amikor a rellonos fenyegetése eljut az agyáig, mégsem röhög fel hangosan, maradék erejével visszafogja magát. Erőfeszítéseinek eredménye meglehetősen kétséges: lehajtott fejének köszönhetően arca hajának takarásába kerül, vállai rázkódnak, szemeit könny futja el.
 - Igen, tudom - nyögi ki nagy nehezen, csak, hogy valami választ adjon, és már iszkol is vissza a pulthoz, ahol a feladatra összpontosítva próbálja visszanyerni önuralmát. ~ Csoki, tejszín, tojás, cukor... mi kell még? ~ sorolja magában, és már szedi is elő amit csak tud. Közben kitörli szeméből a könnyeket, nehogy a homályon át nézve a világot, cukor helyett véletlenül sót tegyen bele. ~ Annak nem lenne vicces vége. ~ Ez a gondolat végre "kijózanítja".

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=804316#post804316][b]Radetzky Bercel - 2020.04.09. 18:54[/b][/url]

Nincs is annál szebb, mint mikor a rokonaid, legyen vérszerintiek, vagy az asszonnyal járó extrák, akikkel nem is kellene jóban lenned, de te rohadtul próbálkozol, ennyire szeretnek. A "mit akarsz" résznél csak halványan elmosolyodni.
- Találni egy kiváló rajztehetséget, aki legalább 98%-os pontossággal meg tudja jósolni, hogy a közös gyerekeink Edith-tel mit örökölnek tőlünk. Biztos vágod már a centit, hogy bejelentsük első gyermekünk érkezését.
Hahaha, ha tudná, hogy nem, hogy a gyerek közelében nem járunk, de még csak egy ágyban sem alszunk. Viszont nagyon remélem, hogy az asszony odafigyelt arra, hogy ilyen dolgokat ne kotyogjon el. Nem szeretném, ha bárki is tudná, hogy kifogott rajtam egy lány, aki előbb viseli a nevem, mint, hogy lefeküdtem volna vele. Azért van egy rólam kialakított kép, gondolja csak mindenki azt, hogy vagy milyen nagyon jó dolga van Edithnek, vagy mennyire rossz. Az előbbi azért, mert egy kis szexmajom vagyok, az utóbbi meg azért, mert ennek következtében csalom minden élővel.
- Miért akarna bármelyikünk is válni? Nem divat az ezekben a körökben. Hány testvéred vált el eddig? Naugye.
Mert, amennyire én tudom, ott nem mindenki szerelemből házasodott, de mindenki házas még, meg aztán az apám is szíjat hasítana a hátamból, ha bejelenteném, hogy szép volt meg volt ez a fél év, amit a Payne lány meg én házasságban töltöttünk, de ennyi volt, legyen csak újra olyan krikszkraksz neve.
- Oda kell neki adnom ezt. Azt hittem itt van, de nincs, szóval tedd már meg nekem, hogy kinyögöd, merre lehet ilyenkor, tőlem, ha akarsz, a nyakamban is liheghetsz, hogy lásd, milyen jó arc vagyok a testvéreddel.
Nekem mindegy, hogy jön-e vagy marad, csak induljunk valami értelmes cél felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=804650#post804650][b]Milan Nayati Payne - 2020.04.11. 19:29[/b][/url]

Nem igazán szoktam foglalkozni a külsőmmel, most viszont hálát adok a Teremtőnek, amiért részben indián vagyok. Így bár sokkot kapok és mondhatni lesápadok ennek a tetűnek a szavaitól, ám ennek látható nyoma nincs. Tekintetem sem döbbenet látsz, düh. Határtalanul mély düh.
- Ahhoz nemzőképesnek kéne maradnod – dörrenek fel vészjóslóan. Csak folytassa ezt a témát és én itt helyben kasztrálom annyi szent. És még tudnám is, hogy mit csinálok, marhákat fosztottam már meg az ékességeiktől. Nem látok túl nagy különbséget egy állat meg eközött a tetű között. Talán csak annyit, hogy nem vesződnék olyan apróságokkal, mint az érzéstelenítés. Attól meg el is tekintek, hogy esetleg már késő lenne ilyesmit tennem. Tudnék róla ha a kishúgom gyereket várna, egyszerűen tudnék róla. Az biztos viszont, hogy sürgősen meg kell keresnem a lányt és elcseverészni vele.
- Egy testvérem van – közlöm vele automatikusan, majd felszalad a szemöldököm. Neki aztán marhára semmi köze nincs ahhoz, hogy én hogyan viszonyulok a fantasztikus családunkhoz, apám további gyerekihez. Minek mondtam én el vajon? – Nem, nem divat. Igaz. Lehet, hogy összepakolta a cuccait és elment oda ahol soha nem bukkansz rá sem te, sem az apám.
Szinte süt a gyűlölet ahogy kiejtem a férfit megillető nevet, akinek az életem köszönhetem. Ott rohadjon meg ahol van. És persze, hogy Ixy – istenem, mennyire rühellte mindig is, amikor így rövidítettem az Ixchel-t, sőt már azt is, hogy nem Edithnek neveztem – mondaná nekem ha lelécelne. Még segítenék is neki összepakolni, helyszínt választani, mindenben.
- Vagy azt tervezgeti, hogyan nyírjon ki – vonok vállat az ajtó felé pislogva. Üzenetem egyértelmű: nem takarodnál már el innen végre? Ó, csak annyi kell, hogy megmondom hol van és lelép? Ez nagyon csábító ajánlat de …
- Franc se tudja. Órája már nincs ma az tuti – igen, betéve tudom a húgom órarendjét, és? Még is csak vigyáznom kell rá valahogy. Lelépek egy évre, erre kiházasítja az a vén rohadék. Azt meg lesheti ez a kis patkány, hogy itt maradjak. Ó azt aztán nem. – Talán elemizik valami víz közeli helyen. És tudod ez nagyon jó ötlet, már vártam, hogy mikor ajánlod fel, hogy ilyen szorosan a sarkadba lehessek. Beszédem van Ixyvel úgy is, megyek.
Közlöm és már pattanok is fel. Hiába magasabb nálam a srác nem igazán zavar a dolog, így is épp elég ijesztően tudok festeni – köszi indián ősök – és ennek tudatában biccentek fejemmel az ajtó felé.  Na, megindulsz vagy még szerencsétlenkedsz egy darabig?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=804769#post804769][b]Blanka Zoja Krise-Flaviu - 2020.04.12. 15:07[/b][/url]

Talán soha nem fogok ezzel a helyzettel megbarátkozni. Azzal, hogy akaratomon kívül kell itt lennem, de ha már egyszer itt vagyok, próbálom belőle kihozni a legtöbbet. Értem én a szüleimet, mert kellemes emlékek, meg ezek az évek hát csudijók voltak, csak nekem erre nincs szükségem.
Egy évet letudtam, ez a második, és most azon a szinten vagyok, hogy nem érdekel. Legalább lesz egy papírom, mielőtt belekezdek annak tanulásába, ami az eredeti terveim között szerepelt. Ennek ellenére nem tudom teljes vállszélességgel állítani, hogy szörnyű lenne az itteni oktatás. A mostani órán se lankadt el egy pillanatra se a figyelmem, és többször is lehetett hallani a hangom, ezt pedig szeretem.
Azt mégjobban, hogy itt nem Alina a mérce, végre vannak olyan emberek, akik nem a nővérem után ítélnek meg, és igenis látják a kettőnk közt lévő horribilis különbséget. Itt Blanka vagyok, és nem Alina húga.
- Segítek - megelőzve Min Jong kérdő pillantását, először a székem teszem a helyére. Sokan gondolhatják, hogy ez is a seggnyalás egy formája, és felőlem gondolják csak, én tudom, hogy teljesen másról van itt szó.
- Ez... érdekes volt - osztom meg vele a cseppnyi foszlányt, ami még most is a fejemben zakatol, és szinte lerí rólam, hogy kérdéseim hadát tudnám még hozzá intézni, mégse teszem, csak csendben igazítomm vissza a berendezést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=805280#post805280][b]Choi Min Jong - 2020.04.14. 07:53[/b][/url]

Rossz, ha az ember nem tudja, hogy az elődei mit tanítottak, és hogy a diákok milyen szinten vannak, mennyire mélyek az ismereteik meg úgy egyáltalán... Miért veszik fel a tárgyat? Érdekli őket, vagy szülői nyomás, esetleg azt remélik, hogy könnyű lesz a vizsga. Az első órákat pont emiatt, próbálom úgy megszervezni, hogy ezeket gyorsan felmérjem.
Ma például rengeteg műtárgyat, régi pergament, könyvet, iratot, képet híres emberekről, és hasonlókat hoztam, hogy lássam, mennyire ismerik ezeket. A feladat amúgy könnyű volt csoportosítani kellett őket valamilyen logika alapján, majd megkértem őket, hogy mondják el, mit miért raktak adott csoportba. Persze voltak kisebb nézet eltérések, de alapvetően jó meglátásaik voltak. Egy-két diák ki is tűnt, míg mások inkább a háttérbe húzódtak, de egyelőre nem gondolom, hogy ők kevesebbet tudnának, valószínűbb, hogy csak új volt számukra a módszer. Talán ahhoz vannak szokva, hogy a tanár dumál ők meg jegyzetelnek, nekem viszont semmi kedvem ilyesmihez, még akkor sem, ha a történelem mesélős tárgynak számít.
Az óra végén persze szükségem lenne egy kis segítségre, hogy a behurcolt, szétválogatott, többszörösen átrendezett dolgok, visszakerüljenek a dobozba. Már épp tenném fel a kérdést, hogy ki segít, amikor az órám is jelez, hogy lejárt az időm, és a többség úgy széled szét, hogy el sem köszön. Blanka azonban mintha leolvasná az arcomról a fel nem tett kérdést, marad és ezért kap egy hálás pillantást is.
- Örülök, hogy így gondolod - mosolygok rá a megjegyzése után, majd amikor a székek már a helyükön vannak, egy újabb kérést intézek hozzá.
- Köszönöm. Ha a tárgyakat csomagolnád vissza a papírba először, az nagy segítség lenne - már csak azért is, mert van közte ezüst és bár nem a világ vége, azért nem is a kedvenc elfoglaltságom ezüstöt taperolni. Én meg addig a képeket teszem vissza egy védő mappába, meg a könyveket pakolom vissza a dobozba.
- Kérdezz nyugodtan - toldom még hozzá, felpillantva a dobozról, mert bár nem vagyok gondolat olvasó, biztos vagyok benne, hogy van még kérdése, és ha épp ráér, szívesen válaszolgatok, amíg nem kezdődik a következő óra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=806195#post806195][b]Zippzhar Mária Stella - 2020.04.20. 04:07[/b][/url]

A korábban véget érő óra, és a hosszú szünet csakis a Joghurtos Sajtburger Istenének áldása lehet. Még szinte fel sem fogom igazán milyen szerencsém van, már repülök is ki az ajtón, természetesen mindenki mással együtt. Látom, hogy sokan mennek ki szünetre a rétre, de hah, amatőrök! Úgy lesz a leghosszabb a pihenőidő, ha már most fogom magam, odamegyek a következő óra helyszínére, bevágom magam egy ablakpárkányba, és mint valami gekkó, gyik, egye nyuszifüle, szépen barnulgatok az üveg mögött, bámulva ahogy a többiek köpköveznek, vagy épp kiverik egymás fogát a frizbivel. Tervem egyelőre csodálatosan halad, szökdécselve közelítem meg a legnaposabbnak tetsző párkányt, hogy aztán táskámat a fal mellé dobva csak finoman és nőiesen eresztve nyújtózzak ki kicsit. Ingem kiszalad szoknyám alól, és ahogy jobbra-balra egyaránt kinyújtóztatom elgémberedett tagjaimat hasam is kivillan egy-egy pillanatra. De hát olyan meleg van, nem vehetek fel trikót már, itt a tavasz, aztán mindjárt a nyár... Úgysem látta senki, ha meg mégis, akkor majd elbujdosok remetének, a... Hm. Még mindig csak a hasamról van szó, miért lovallom bele magam ennyire? Na mindegy.
Nyakamat kiroppantva tolom fel magam, hogy aztán megfordulva elnyúljak, lehunyt szemmel élvezve a bőrömet csiklandozó napsugarakat. Aaaah, tényleg macskának kellett volna születnem. Észrevétlenül lassul le a légzésem, ahogy a kastély viszonylagos csendje (hiszen mindenhol máshol még óra van) körbeölel, érzem, ahogy minden szusszanásomnál egy apró gyertyaláng-szín tincs megcsiklandozza orromat. Talán el is pilledek kicsit, hasamon keresztezett ujjaim békésen fonódnak egymásba miközben kicsit lejjebb csúszok, teljesen kizoomolva a valóságból. Talán táncolok, valaki vezet, de minden olyan fényes, hogy se az alakokat, se a helyszínt nem tudom kivenni. Vagy talán itt is csukva van a szemem? A halk zene egyszerre fülbemászó, és szorul teljesen háttérbe, csak két meleg tenyeret érzek, egyet bal lapockámon, egyet jobb kezem alatt. Sodródok, lassan, ráérősen, álmom seszínű ruhámmal együtt fodrozódik körülöttem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=806683#post806683][b]Juhász Laura - 2020.04.23. 10:33[/b][/url]

Ismét egy gyönyörű szép tavaszi napunk van, amit már-már kora nyárinak is nevezhetnénk ha csak a hőmérsékletet nézzük. Legalábbis én tökéletesen kiegyeznék egy ilyen huszonpár fokos nyárral. Persze éjjel még hideg van, na nem mintha én fáznék. Nem meglepő módon a diáktársaim ki is használják ezeket az aranyat érő napsütéses órákat, perceket és lehetőség szerint igyekeznek minél több időt a szabadban tölteni. Nem érzek késztetést arra, hogy csatlakozzak hozzájuk, egyrészt mert kertes házban lakom, és tavasszal van ám ott munka rendesen. Besegítek Kati néninek mindig. Van amihez varázslatot használunk, van amihez nem. Meg úgy őszintén szólva valahogy nem is érzem magam túl szociálisnak most.
A múlt hét végén akadtam rá szegény kis lelenckére a házunk előtt, akit bevittem a Mancs-helyre. Kis cuki cicababa, és bár tudom, hogy jó helyen van ott, de mégsem hagy nyugodni a dolog. Sajnos nem tudom befogadni, Benito nem hagyná. Márpedig szívem szerint legszívesebben ezt tenném. Úgyhogy reménykedem csak, hogy majd jó helyre kerül a cicus. Annyira ekörül járnak a gondolataim, hogy oda sem figyelek hova megyek. Hiába lett hosszabb a szünetem, mégis automatikusan a következő órám helyszínén találom magam. Legnagyobb meglepetésemre már van ott valaki. Komor arcvonásaim rögtön mosolygóssá válnak, amint felismerem az ablakpárkányon gubbasztó lányt. Nagyon békésnek tűnik, talán már el is aludt.
Halkan sétálok közelebb hozzá, nem szeretném megzavarni, akár alszik akár nem. Mert ha meg nem alszik, akkor meg nagyon a gondolataiba van mélyedve. Végül megállok előtte, kezeim a szoknyám zsebébe süllyesztve, enyhén félrebillentem a fejem és úgy döntök inkább én ébresszem fel, mint valaki más.
- Szia Makilány! Napsütéses szieszta? – szólítom meg halkan, kedvesen. Maki vagy macska oly mindegy, mindkettő szereti a meleg napsugarakat. Ahogy az udvaron lézengő diákok is, akiket az ablakon keresztül pillantok meg. Hanyagul nekidőlök az ablakpárkánynak Masa lábánál és érdeklődve figyelem őt. - Legalább ez a jó ebben a hétfőben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=808110#post808110][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.05.09. 20:08[/b][/url]

Kész csoda volt, hogy megúszták épp bőrrel a graffitizős kalandjukat. Sári baromi jól érezte magát és bár eleinte egészen megmosolyogtatóan béna volt a mű elkészültére már kezdett belejönni. Megbeszélték, hogy ezt bizony meg kell még ismételniük, most azonban mégsem ezért találkoztak. Az első találkozáskor megbeszélt túravezetésre valahogy nem került sor, szóval most igyekezett bepótolni, hogy ne szenvedjen barátnője hiányosságokat. Csak nagy vonalakban rohanták körbe az iskolát, a legfontosabb dolgokat nézték csak meg, mint a nagyterem, a konyha és a különböző tantermek. tipikusan vallott Sárira, hogy első körben azt mutatja meg, hogy honnan lehet kaját szerezni és csak utána azt, ami egy iskolában végül is a legfontosabb lenne. Út közben még egy kisebb térképet is alkotott, hogyha Lin esetleg elfelejtené, hogy merre jártak, akkor mindig kéznél legyen ez a kis fecni rajta a macskakaparásos írással az útvonalról.
Nagyjából az tervezett útvonal felénél jártak, mikor Sári nemes egyszerűséggel úgy döntött, hogy ideje lenne pihenniük kicsit. Azzal a lendülettel amivel ezt megállapította felugrott az átváltoztatástan terem tanári asztalára és elmormolt egy rövidke imát, hogy Ardai tanárnő ezt sose tudja meg. Amúgy sem volt valami fényes kapcsolatban a tantárggyal, legutóbb is, csak a tanári jóindulatnak köszönhetően sikerült úgy a vizsgája, ahogy. Egy szigorúbb tanár valószínűleg sokkal rosszabb osztályzattal minősítette volna gyakorlati munkáját, de szerencséje volt.
- Szóval hogy tetszik eddig a Bagolykő, mesélj! - Szőke barátnője azért ahhoz már elég régen tartózkodott az iskolában, hogy ha nem is átfogó, de mindenképpen említésre méltó véleménye alakuljon ki a közösségről és a tanításról. Szerette volna, ha Lin jól érzi magát az ódon falak között, már vagy ezerszer a lelkére kötötte, hogyha valami baj van, keresse meg bátran, csak két szobával lakik arrébb, nem kell nagyon messzire mennie, hogy megtalálja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=808173#post808173][b]Dobó Linnea - 2020.05.10. 09:53[/b][/url]

Az elmúlt pár hétben Lin kezdett beleszokni az iskolai környezetbe, de még mindig az előtte siető lány volt a legbiztosabb fogódzója. Lin lassan rájött, hogy barátnője szinte mindenbe lelkesen beleveti magát (hiszen még a graffitizésben is simán benne volt). A mostani körbevezésért különösen hálás volt, mert az egész hely egy útvesztőnek tűnt, őszintén nem csodálkozott volna, ha kiderül, hogy amúgy a termek még a helyüket is változtatják időnként. Az órákra menetelt egy kész káosznak élte meg. Nem mintha a többiek nem lettek volna segítőkészek, csak hát Lin nem barátkozott könnyen.  
Amikor Sári lehuppant egy random terem tanári asztalára, Lin nem tudta beazonosítani, milyen óra lehet itt, szinte biztos volt benne, hogy ezt nem vette fel. De csak szinte, mert múlt héten megint rossz terembe ment elemi mágiára, szóval ki tudja. Kellett fél perc, míg felocsúdott, hogy Sári a válaszára vár.
- Azon kívül, hogy egy labirintus, nem rossz - mosolyodott el, egy pillanatig hezitált a folytatással - Az évfolyamtársaim cukik, csak nem mindig találjuk meg a közös hangot. Néha hiányzik az utcai művészközeg, meg nem is igazán tudok hozzászólni a varázslók híreihez - picit megrántotta a vállát. Otthon még az apja időnként mesélt egy-egy dolgot, de amikor már "csak" hatan maradtak a picikkel, az anyja került minden ilyen témát, ezért Lin csak a kora gyerekkori infóival lavírozott, és próbált nem teljesen muglinak tűnni.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=808275#post808275][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.05.11. 20:39[/b][/url]

Izgalmas kaland volt a kis tilosban történt kiruccanásuk. Nehezen sikerült az éj sötét és jótékony leple alatt kisurraniuk a klubhelyiségből, de megoldották. Még délután kerestek egy ideális falszakaszt, hogy ezzel is csökkentsék a lebukás esélyét. Sári akár csukott szemmel is oda talált volna, ami nem lett volna sokkal nagyobb változás az őket körülvevő sötétséghez képest. Amíg festettek kockáztatta csak meg, hogy világítson a pálcájával, így is benne volt az aprócska félelem, hogy lebuknak.
Igyekezett Lint ott segíteni, ahol tudta, amikor tudott csak a szolgálatára állt akár a kérdések terén akár bármi másban. A tanulásban ugyan nem nagyon tudott sok újat mondani, hiszen szorgalma valahol a béka feneke alatt volt. Múltkor is jól megpróbálta Marcival megíratni a beadandóját és nem lett belőle semmi. Nagyon nehezére esett, hogy egyedül küldjön meg ezzel az embert próbáló feladattal, de csak leadta.
- Nem is rossz? Ez most rossz vagy jó? - Sári úgy gondolta volna, hogy inkább ez utóbbi lehet, mert ha nem ez lenne a helyzet, akkor most lehet nem ilyen hangulatban beszélgetnének itt.
- Idővel jobb lesz, hidd el. Mikor megszokod ezt az egészet és kicsit jobban hozzá tudsz szólni ezekhez a témákhoz a többiekkel is könnyebben meg fogod találni a hangot.-  Igyekezett biztató hangnemet megütni, aztán hogy a szőke mennyire érzékelte annak az már nem Sárán múlott.
- A mágiád nem rakoncátlankodik? Jól megy a tanulás? - Erről eddig nem igazán esett szó közöttük, de kíváncsi lett volna, hogy mi újság háztársával ilyen téren. Meg hát nem akarta hogy csak üljenek ott néma csöndben és nézzék egymást, az kicsit kínos lett volna és ha lehetősége volt rá, akkor kerülte a kínos pillanatokat. Épp elégben volt már része ahhoz, hogy megpróbálja kerülni őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=808309#post808309][b]Dobó Linnea - 2020.05.12. 10:52[/b][/url]

- Ez jó, csak a dicséretek nem az én asztalom - mosolygott Sárira. - És köszi. A peptalkot, meg a sok segítséget .
Közben Lin is abbahagyta a keringést a teremben és felugrott egy padra. Azzal a lendülettel a pad egy cseppet elkezdett ingadozni alatta, de még szerencsére nem kötött ki a földön. Még. Ha Lin szerencséjén múlik, még az ő negyvenakárhány kilója alatt is összeomlik egy asztal. Bezzeg graffitizés közben sosincs problémája a nem-létező egyensúlyérzékével.
- Még nem sikerült egyik kevésbé kedvelt évfolyamtársamnak sem felgyújtanom a haját vagy a talárját, szóval mondhatjuk, hogy igen, jól megy - válaszolt barátnője kérdésére. Sári mellett nagyon igyekezett sokat beszélni, és bár ez csak fokozatosan ment, remélte, hogy barátnője nem érzi magát kínosan azért mellette, mert Lin alapvetően hallgatni sokkal jobban tudott. - Néha azért menő lenne valami kiemelkedő dolgot felmutatni. Amúgy valaki mesélte, hogy te elemi mágus vagy, melyik elemé? - hirtelen megfordult a fejében egy random őrült ötlet.
- Mennyire jól nézne ki itt - kezdte el lassan mondan - , ha lenne egy ilyen ítélkező szemüveges macska képe közvetlenül a tanári asztal felé nézve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=808461#post808461][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.05.14. 15:37[/b][/url]

- Hát igazán nincs mit, végül is erre valók a barátok, vagy mi - vonta meg könnyedén vállait. Bár soha életében nem hallotta még a lány által említett p betűs szót, de józan paraszti ésszel összerakta, hogy valószínűleg ehhez a témához kapcsolódik valamiképpen. Sosem volt egy nyelvzseni, nem volt hozzá elég türelme és kitartása, az angol meg egyébként is hidegen hagyta. Számára a német volt a legszebb nyelv a világon, bárki bármit állított is ő kitartott az álláspontja mellett. Épp azt szerette benne, amit a legtöbben utáltak, a kemény torokból jövő mássalhangzókat, a kimondhatatlannak tűnő hosszú szavakat és a logikáját, ami szigorú szabályokra épült.
- És ingert érzel rá, hogy megtedd? - vigyorgott barátnőjére. Ez a mondat kicsit kétértelmű volt, hiszen jelenthette azt, hogy szerette volna megtenni, de még nem elég ügyes hozzá, vagy azt, hogy remekül boldogul és nem történhetnek meg hasonló balesetek.
- Ne aggódj, már felmutattál valami kiemelkedőt, tök szép lett az a fal. - Próbált bátorító lenni, bár tudta jól, hogy barátnője nem éppen erre a fajta kiemelkedő dologra gondolt. Sokkal inkább valami különleges képességre, vagy egyedi varázslatra. Mint például az ő újonnan megmutatkozó képessége, amiről úgy tűnik, már mindenki is tud. Sári nem verte nagydobra, hogy mi történt azon a délutánon a szobájukban, de úgy tűnik, hogy valaki a jelenlévők közül nem tudta tartani a száját. Nem akarta, hogy kitudódjon mit tett Lilithel. Talán ha nem ilyen formában jelentkezett volna könnyebben el tudta volna fogadni a benne élő vadmágiát, így viszont nehezen barátkozott meg azzal, hogy a továbbiakban ezzel kell együtt élnie. Ugyanakkor tetszett is neki, hogy pont ő és pont a tűzzel, csak hát a bűntudata még erősebb volt, mintsem hogy tényleg képes legyen pozitívan hozzáállni.
- Hogy itt milyen gyorsan terjednek a hírek... - Nagyot sóhajtott, majd mielőtt válaszolt volna eldöntötte, hogy megpróbálja inkább megmutatni. A megjelenés óta egyszer sem próbálkozott, így kicsit ideges volt, hogy vajon sikerül-e. Jobb kezét finoman ökölbeszorította, majd ujjait kinyitva elképzelte, ahogy tenyerében fellobban az aprócska láng. Szerencséje volt, mert sikerült amit eltervezett és semmi komplikáció nem jött közbe. Néhány másodpercig gyönyörködött benne, majd tenyerét ismét összezárva eloltotta, amit az előbb létrehozott.
- Remélem ez elégséges válasz volt - nevette el magát megkönnyebülten. Nem tudta volna elviselni, ha még valakinek árt, bár valószínűleg akkor egyszer is csak a düh vezérelte tetteit, nem tudott tiszta fejjel gondolkodni.
- Eszedbe se jusson. Vagy legalábbis ne most, ez egy gyakran használt terem és leszedik a fejed, ha rájönnek, hogy te voltál. - Támogatta Lin művészi ambícióit, egészen addig, amíg nem egy ilyen teremben akarta azokat kiélni. Azzal nem volt baj, mikor egy ritkán látott falszakaszt festettek össze, de ezzel azért eléggé kihúzhatta volna a gyufát a tanároknál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=808600#post808600][b]Dobó Linnea - 2020.05.16. 10:46[/b][/url]

- Néha erősen - vigyorgott vissza barátnőjére. Alapvetően nem volt baja senkivel, csak maga a vágy arra, hogy valami őrültséget tegyen...nos, időnként elég meghatározó. - Lehetne ez a "meghúzom a haját" és "kihúzom alóla a székét" csínytevések varázsló verziója. Hopsz, felgyújtottam a talárját, ja, hogy véletlenül sötétlila lett a hajad?
- Köszi, majd ha nem jön be a boszorkány lét, hivatásos rongáló leszek - poénkodott rajta. Néha tényleg zavarta, hogy csak ehhez ért, de ez is több mint a semmi, egyszer majd lehet megtanul normálisan vászonra is festeni, az lehet egy fokkal jövedelmezőbb művészszakma.
Ahogy kimondta, hogy pletykálnak Sári újonnan felfedezett elemi mágiás képességéről, barátnője arckifejezésére pillantva már meg is bánta a kérdést. Már éppen biztosítani akarta, hogy nem muszáj válaszolnia, és hogy nem akart ennyire kíváncsiskodó lenni, amikor barátnője tenyerében megjelent egy pici láng. Teljesen elhűlt.
- Upea - csúszott ki halkan a száján. Káprázatos, lenyűgöző, gyönyörű. Mindegyiket jelentette. Lin ritkán szólalt meg finnül, csak hirtelen érzelemkifejezések esetében, hiszen hiába élt magyar környezetben, a finn maradt a domináns nyelve. A lány megigézve nézte Sári kis lángját, amíg barátnője el nem oltotta. - Ez egyszerűen fantasztikus - szólalt meg végre értelmes hangerővel magyarul. - Mármint, persze, veszélyes is lehet, de egy csomó pozitív dologra is felhasználhatod. Például lehetsz sárkányszelidítő - na jó, utóbbit ő se gondolta teljesen komolyan, de azért egy verziónak nem volt rossz.
Ha már te mondod... - sóhajtott fel színpadiasan, bár tudta, hogy Sárinak teljesen igaza van, csak Lin szeretett kockáztatni.