A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=792604#post792604][b]Ivanich R. Benett - 2020.02.10. 03:13[/b][/url]

Nem vagyok jó célzó, kis híján az arcának sikerül dobnom a galacsint, mely végül a válláról pattan le a földre. Ijedt grimaszom után megkönnyebbülten lélegzek fel. Ugyan nincsen semmi személyes az üzenetemben, mégsem lennék valami boldog, ha egy csoporttársam kaparintaná meg. Még csak az hiányzik, hogy felnyomjon a tanerőnél. Ahogy kiveszem, Karola gondolatai is valahol máshol járnak ezen az órán. És igen, ha a jobb tanulók unják az agyukat, akkor ott nagy a baj. Ezzel nem a tanáromat akarom bántani, de sosem értettem, hogy miért nem lehet jobban tagolni az időt. Pillanatokon belül vége az órának, erre még mindig gőzerővel kell írni, pedig biztosan csak mindent le akar adni a vizsga előtt. Nagyon fájnak már az ujjaim a penna szorongatásától.
Rosszfiúsan rákacsintok, amikor észrevesz. Remélem nem csalódik, hogy csak én keresem, de hát legjobb barátok vagyunk, vagy mi. Ha egymás mellett ülnénk, végigpofáznánk az órát. Hamar felfigyelt erre a tanári kar annak idején, azóta szétültetve mindketten megpróbálunk a tanulásra koncentrálni, azon kívül viszont simán pótoljuk a csevejt. Elnézem, amint izgatottan kicsomagolja az üzenetet, kezemmel majdnem elkapom röptében a válaszát, csupán a tanár közeli pillantása akadályoz meg. Így ijedten visszarántom a karomat magam mellé, de szerencsére megúszom a felelősségre vonást. Várok egy kicsit, hogy a lábammal magam alá halászhassam a fecnit, amit egy gyors mozdulattal veszek fel.
"Ja" - írom rá lóbetűkkel a válaszomat, majd sietősen juttatom neki vissza. Amint végre szélnek eresztenek bennünket, felhagyok a jegyzeteléssel, majd ráérősen pakolászni kezdek. Feltűnésmentes akarok maradni, jó lenne ha elszivárogna a csapat, amikor sor kerülne az átadásra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=793193#post793193][b]Bossányi Karola - 2020.02.11. 19:06[/b][/url]

Néhány másodpercen keresztül nagyon hevesen vert a szívem, tartottam attól, hogy a tanár úr majd ránk szól és figyelmeztet, bár valamiért ez elmaradt, amin egy kicsit meglepődtem. Talán csalódott is voltam, s nem feltétlenül azért, hogy nem szólt rám, hanem amiatt, mert nem értettem, hogy miért nem. Korábban pedig még szét is ültettek minket a sok fecsegés miatt, most viszont...talán a professzor is fáradt volt már.
Megnyugodtam, bár az üzenet nem tartalmazott semmilyen privát információt, amit ne tudhatott volna más is. Lopva pillantottam oldalra, láttam, hogy Beninek sikerült elolvasnia a válaszomat, aztán újra írni kezdett. Mindezt viszonylag gyorsan tette, s már repült is felém a galacsin, ami ezúttal a hajszálaimba akadt. Sietve nyúltam utána, majd kibogozva a hajamból, a pad alatt nyitottam szét a galacsint, s elolvastam az üzenetét.
Egy kicsit azért aggódtam, hogy vajon mi történhetett, reméltem, hogy nem a családjával van valami gond, s hogy nem bántották őt megint a testvérei.
Az óra további része dög unalmasan telt, már kínomban számoltam a másodperceket, s nagy megkönnyebbülést jelentett, amikor a tanár kimondta a bűvös szót, Viszlát.
Évfolyamtársaink azonnal zsibongani kezdtek, mindenki pakolászott, hangosan trécseltek és nevetgéltek, majd egymást követően hagyták el a termet. Én ehhez képest komótosan pakolásztam el a dolgaimat, s úgy láttam, hogy Beni is hasonlóképpen tesz. Nem siettem, hisz megbeszéltük, hogy megvárjuk egymást.
- Karola, jössz? - az egyik barátnőm szólt az ajtóból, majd furán Benire pillantott, aztán meg vissza rám.
- Öhm, menj előre, még keresek valamit... - magyarázkodtam a lánynak, aki végül elhagyta a termet, én meg félbe hagyhattam a keresgélő színjátékot, s végre Beni felé fordulhattam. Nem, mintha nem beszélhettünk volna amúgy is, de valamiért úgy éreztem, hogy Beni talán valami nagyon fontos dolgot szeretne mondani.
- Mi a helyzet Beni, minden rendben odahaza?- léptem hozzá közelebb, jegyzeteimet a kezemben tartva. Aggódtam érte, hisz ő volt a legjobb barátom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=793295#post793295][b]Ivanich R. Benett - 2020.02.12. 01:48[/b][/url]

Szerintem bőven az anyaggal akar haladni ahelyett, hogy az utolsó percekben nekiállna minket fegyelmezni, ugyanis szorít az idő, a vizsgák a küszöbön állva várják, hogy minden maradék időmtől megfosszanak. A tanár úr tudja rólam szerintem, hogy szorgalmas vagyok, persze nem mondom, hogy itt és most levizsgáznék nála sikeresen, sőt... Hasonlóan izgulok, mint amikor először a kastélyba kerültem. Az is igaz, hogy még van néhány hetünk az ismétlésre, csak én sietek ennyire előre, és számolgatom a napokat, hogy miként tervezzem meg jól a tanulásomat. Most először fogok ténylegesen bizonyítani arról, amit ezidáig a varázsvilágról tanultam, ráadásul vannak köztük elég nagy nevek, akik előtt oltári gáz lenne beégnem. Szeretném, ha a családom legalább a tanulmányi eredményeim miatt büszke lenne rám, és nem hoznék szégyent apai nagybátyám varázslóira sem, pláne hogy vették a fáradtságot és foglalkoztak velem, hogy iskolaképes állapotba kerüljek szeptemberre. Basszus, mennyire rohan az idő... Maradnék még diák, ameddig csak lehet. Mondjuk ezeken az órákon is halálra tudom magam unni egy idő után, bármennyire is erősködöm, hogy amúgy érdekel a varázsvilág.
Sietős válaszom után majdnem elnevetem magam, amikor a galacsin a hajában köt ki. Szegény Karola mit ki nem kell, hogy bírjon miattam. Még egy utolsó gondolat, zárójeles megjegyzés a tanerő részéről az óra végére, illetve az eddig tanultak összefoglalása, hogy rendszerben lássuk a dolgokat, majd a következő óránk anyagának rövid beharangozása marad hátra. Mindent gondosan felvések a füzetembe, hogy később könnyebben tudjam megtanulni, és még a szorgalmira is jusson idő. Mert hát nemhiába esélyes az az idei házkupa, meg kéne nyerni végre. Néha azért a lányra pillantok, aztán hangos zsivaj tölti be a termet, mindenki rohan a dolgára. A nagyszünet után az átváltoztatástan csodái várnak rám valamikor, emiatt nem vagyok még mára teljesen kötetlen.
Félve kapom fel a fejem Karola barátnőjének visszaszólására az ajtóból, ami láthatóan neki is feltűnik. Felsóhajtok, hogy nem sikerül magával rángatnia a barátomat, mégiscsak jó érzés valakinek nagy ritkán a fontosabbnak lenni. Féloldalasan kacsintok egyet Karolának az ügyes füllentésére.
- Nagyjából... azt hiszem - gondolkodom el csendesen, miközben felemelkedek a padból és megállok előtte. - Valamelyik hétvégén nem lógunk megint a cukorkaboltban? Akár a többiekkel is - vonok vállat, majd megköszörülöm a torkomat. Jobbnak látom kicsit húzni az időt, mielőtt rátérnék a lényegre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=794377#post794377][b]Bossányi Karola - 2020.02.16. 19:31[/b][/url]

Nagyon vártam már az óra végét, ennek több oka is volt, leginkább mondjuk az, hogy már rettentően untam ezt az unalmas anyagrészt, másrészt meg az, hogy kíváncsivá tett Beni az üzenetével. Általában levélben írta le nekem órán, ha valami közlendője akadt, s talán még soha nem lengte körbe ilyen titokzatosság őt, és a szándékait. Nem is tudtam elképzelni, hogy mi történhetett, leginkább a családi gondjaira tudtam gondolna, vagy valami nagyon személyes dologra, amit szóban akart velem megbeszélni. S bár az elmúlt időszakban tényleg ritkábban találkoztunk, továbbra is a legjobb barátom volt, és nagyon is érdekelt az, hogy mi történik vele. Hallottam is egy-két pletykát, meg olvasgattam az Edictumot is, de az efféle dolgokban nem igazán hittem. Szóval, leginkább arra tudtam gondolni, hogy valami a családjában történhetett.
Miután vége lett az órának, és kiürült a terem, végre kettesben maradhattunk Benivel, s így senki sem zavarhatta meg a beszélgetésünket. Igaz, ettől még nem könnyebbültem meg, továbbra is féltettem őt, így némi aggodalommal pillantottam a szemeibe.
- Huh, jól van, örülök, hogy ezt mondtad, mert azt hittem, hogy már megint beszólt az a hülye bátyád...már bocs - kértem tőle elnézést a kifejezésért, nem akartam sértegetni a családtagjait, de ha arra gondoltam, hogy a legutóbb miket is vágott a fiú fejéhez az idősebbik Ivanich, annak már a gondolatától is haragos lettem.  
- Hm? - meglepetten figyeltem, ahogy felemelkedve felém tart, egy kicsit gyanús volt a viselkedése, mert általában mindig olyan természetesen viselkedett velem, most viszont nem tudtam meghatározni, hogy miért, de valamiért egy csöppet feszültnek éreztem. Igaz, lehet hogy csak én gondoltam ezt, ettől függetlenül még furán pillantottam rá.
- Dehogy nem, ez jó ötlet, már úgyis rég voltunk a cukorkaboltban - feleltem egy mosollyal, de nem hagyott nyugodni a gondolat, s nem is bírtam magamban tartani.
- De Beni, olyan fura vagy ma...mond csak, minden okés? - kíváncsian pillantottam a fiúra, miközben kedvesen rámosolyogtam, remélve, hogy ha valami van, azt majd megosztja velem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=794603#post794603][b]Ivanich R. Benett - 2020.02.18. 02:36[/b][/url]

Ez az óra azért is fura, mert nem érzem úgy, hogy a sötét varázslatok kivédéséhez kapcsolódna a témánk. Kicsit olyan, mintha egy újabb legendás lények gondozása órán lennék, vagy valami hasonló. Semmi bajom nincs a mágikus állatokkal, viszont a pálcahasználat sokkal jobban izgat. Nyugtalanít, hogy számos varázslatot nem tudok még, amit az iskolába járó diáktársaim már igen, amikor pedig fitogtatják az ismereteiket, bénának érzem magam előttük. Hiába a sok szorgalmi, legszívesebben már a másodéves tananyagot bújnám, ha lenne rá időm. Csak azért nem vágtam még bele, mert lebeszéltek a kékek, s magam is beláttam, hogy nem jó ötlet azelőtt idekeverni a jövő év varázsigéit, hogy sikeresen letudtam volna az idei vizsgákat.
- Egyelőre nyugtom van tőle - nevetem el magam. Még én is meglepődöm, hogy milyen lelkesen tudjuk őt gúnyolni. Pedig Karola még nem is tud mindent! Akkor utálná csak igazán. Jegyzeteimet egy kisebb kupacba rendezve ölelem a mellkasomhoz, miközben egyik lábamról a másikra helyezem a súlyt. - Nem kell elnézést kérned - mentegetőzöm, hiszen jól ismeri a véleményemet.
Nagyon izgatott vagyok, kissé gépiesen is mozgok, s ha másból nem, már a gesztusaimból leszűrheti, hogy készülök valamire. Nagyon jó emberismerőnek gondolom a barátomat, de általánosságban is kiváló megfigyelő. Szeretem meghallgatni a tanácsait, még ha fáj is néha az igazság. Az biztos, hogy ő legalább őszinte velem... Tudtommal. Szóval engem is kiismert már szerintem, így biztos vagyok benne, hogy nem tudom sokáig titkolni a szándékaimat, mégis húzom egy kicsit az időt az édességbolti látogatással.
- Nos, őőő... az jó. Nézd, igazából csak bocsánatot szerettem volna kérni  múltkoriért, hogy egy ideig kerültelek - vakarom meg a fejem, miközben a lábainkat bámulom, egyik kezemmel pedig hosszú másodpercek alatt előkotorászom az ajándékát. - Ezt a karkötőt neked csináltam. Ilyen barátságkarkötő, vagy mi... Ez meg itt az enyém. Beletelt pár órába, mire ilyen lett - mormogom megilletődve a magyarázatom, ahogy mancsomban felmutatom neki a két gyöngyszemet, majd kíváncsi szemekkel átadom az ezüstös sajátját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=794706#post794706][b]Bossányi Karola - 2020.02.18. 20:32[/b][/url]

- Nagyon helyes, tudom ám a címét! - jegyzem meg nevetve, hisz Beni bátyja ugyanott lakik, mint a srác és bizony, tényleg képes lennék meglátogatni őt, ha a legjobb barátomat bántaná. Szerencsére most nem erről van szó, így egy kicsit megkönnyebbülök, hogy nem arról van szó, amire gondoltam. A kérdés már csak az, hogy akkor vajon miért tűnik Beni ennyire furának? Érzem rajta, hogy valami nem stimmel, mert ő nem szokott így viselkedni, csak éppen arra nem jövök rá, hogy mire készülhet. Rá is kérdeztem, miközben gyanakodva méricskéltem őt, s láttam ám, hogy ide-oda hintázik, ilyet az ember általában akkor csinál, ha verset mond és izgul. Vagy ha felelés közben semmit sem tud, és izgul. Vagy egyéb tevékenységek közben, ha izgul.
Miközben a gondolataim meg sem álltak, s folyamatosan próbáltam kitalálni, hogy vajon mit rejthetnek a srác íriszei előlem, úgy tűnt, hogy Beni végre erőt vesz magán, mert egyszer csak megszólalt. A mondandójával persze meglepett, hisz már legutóbb is bocsánatot kért tőlem, és akkor végre újra egymásra találtunk egy nagy ölelésben. Most viszont nagyon meglepett, hogy megismételte a bocsánatkérést, s amikor előhúzta zsebéből az ajándékát, még a lélegzetem is elállt.
Arcom elé kaptam a kezemet, miközben nagy szemekkel pislogtam hol a fiúra, hol meg a karkötőre, s nem tagadom, hogy még a tekintetem is bepárásodott néhány másodperc erejéig.
- Ez most komoly? - tényleg nem akartam elhinni, nem csak hogy bocsánatot kért, de még egy karkötőt is készített nekem.
- Nahát...szabad? - a karkötő után nyújtóztam, s ha engedte, elvettem tőle, hogy megnézzem. Nagyon szép kis mintát készített, még mindig meglepetten ácsorogtam, az érzelmek pillanatok alatt kiültek az arcomra, annyira meghatódtam.
- Jaj nagyon köszönöm Beni! - ölelésemmel hirtelen taroltam le a srácot, mostanában viszonylag sűrűn volt ebben része, de én így tudtam kimutatni felé a szeretetemet. Szorosan húztam magamhoz, miközben ügyeltem arra, hogy ne ejtsem el a karkötőt.
- Olyan kis buta vagy, hát nem haragudtam rád, de nagyon megleptél! És nagyon tetszik! - utóbbit már akkor mondtam, amikor kiengedtem az ölelésemből és újra rápillantottam. Ujjaimmal gyorsan ki is töröltem a könnycseppeket a szemem sarkából, majd rámosolyogtam, hogy lássa, ezek örömkönnyek.
- Nagyon klassz, jajj nagyon tetszik! És passzol a tiédhez! Segítesz felrakni?- egyedül nem tudtam volna felkötni, így elé tartottam a csuklómat, várva, hogy ő illessze karomra a díszt.
- Nem is tudtam, hogy ilyen ügyes vagy Beni, tök jól sikerült! - dicsértem meg újra, miközben rámosolyogtam a srácra.
- Ezt soha nem fogom levenni, ez jelképezze a barátságunkat! - mondtam határozottan, s rámosolyogtam a fiúra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=794751#post794751][b]Ivanich R. Benett - 2020.02.19. 00:54[/b][/url]

Szerényen vállat vonok, mikor tudásával élcelődik. Ezektől a komolytalan fenyegetéseitől mindig apró mosolyra húzódik a szám. Még mindig nem tudom hová tenni a barátságunkat. Túl szép és jólelkű lány ahhoz, hogy velem lógjon. Kicsit akár úgy is festhet a mai gesztusom, mintha ezekkel az apró ajándékokkal akarnám megtartani magamnak. Pedig szó sincs erről. Az már inkább megfordul a fejemben, hogy csak szánalomból olyan kedves hozzám. Szuper lenne, ha egyszer átjöhetne hozzánk az egyik szünetben. A többiek biztosan szívesen megismernék, amilyen mókás figura tud lenni. A testvéreim biztosan elájulnának, hogy micsoda határozott lány került mellém, akivel tényleg kiegészítjük egymást. Biztosan cukkolnának, hogy miért nem jövünk össze. Ugyanúgy a háztársaim támogatása is nehéz falat számomra. Én tényleg nem gondoltam volna, hogy mellém állnak, ha egy kicsit is bal lábbal kelek fel például. De úgy látszik ennyit tesz, ha egész nap össze vagyunk zárva.
- Tessék - rögvest szélesebb lesz a vigyorom, mikor Karola reakcióját nézem. Egészen elvörösödik a fejem, s alig bírom ki, hogy ne kuncogjak fel az izgalomtól. Nem akarom megsiratni szegényt, pedig közel van hozzá, ami különösen megdobogtatja a szívem. Készségesen a kezébe adom az övét, de persze hagyom, hogy a saját páromat is megcsodálhassa. Mindkettő jó minőségű fonalból készült, nem kevés óra alatt. Az elején muszáj volt megkérnem az egyik lány segítségét, aztán az ágy sarkának kötözve készítettem el a jellegzetes mintázatot. - Nincs mit. Örülök - szólalok meg halkan, szoros ölelése után. Imádom egyébként az öleléseit, mindig feltölt energiával. Már ezért megérte bajlódnom vele. Néha ilyen kis apróságok többet érnek a drága ajándékoknál.
- Természetesen! És most már nagyban pózolhatunk, ha együtt megyünk valahová - forgatom meg a csuklómat teátrálisan, miután rákerül a sajátom. Persze le kell, hogy tegyem a könyvkupacomat egy pillanatra, de segítek neki is felhelyezni az ajándékát. - Mondtam én, hogy jóvá fogom tenni. Nem is gondoltad volna, mi? - büszkélkedem az ötletemmel, hangomban nagy elégedettséggel. Itt volt az ideje egy ilyennek, hiszen kisebb-nagyobb megpróbáltatásokat is túlélt már a kapcsolatunk.
- Még tanulom, ezek csak kivételesen sikerültek jól. Tudod, hogy alapból béna vagyok az ilyenekhez - mentegetőzöm, de persze nagyon is jólesik a bókja, amit aközben hallgatok, ahogy összeméregetem a karjaink.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=795003#post795003][b]Bossányi Karola - 2020.02.20. 19:49[/b][/url]

Azt mindig is tudtam, hogy Beni is olyan jó barátjának tart engem, amilyennek én őt, arra viszont még az álmomban sem gondoltam volna, hogy ő majd órákon át azon szorgoskodik, hogy egy ilyen csodálatos ajándékkal lepjen meg. Nem tudtam palástolni az érzéseimet, hogy mennyire meghatott ez a cselekedete, örömömben mosolyogtam is, de azért a tekintetem is bepárásodott néhány kósza könnycsepptől. Ezt nevezik igazi barátságnak, s azt hiszem örökké hálás leszek Bagolykőnek, hogy így összehozott Benivel.
- Igen, passzolunk egymáshoz, ebből majd mindenki tudni fogja, hogy barátok vagyunk - mosolyogva tartottam közel csuklómat az övéhez, immár rajta a karkötővel, hogy így is megcsodálhassam. Tökéletes összhang volt a két karkötő közt, s még mindig nem akartam elhinni, hogy Beni idejét és energiáját szánta erre.
- Ezt nem gondoltam volna, hogy te képes vagy ilyen kis kézműves tevékenységre-nevettem fel, majd rápillantottam. - Tényleg köszönöm, nagyon örülök neki Beni - még soha nem adtam neki puszit, korábban csak az ölelésekben részesítettem, de úgy érzem, hogy erre most rászolgált, így egy nagy cuppanóst nyomtam jobb arcfelére.
-  Jaj dehogy vagy béna, csak idő kell rá, és nagyon is jó lett. Árulhatnád is, tuti hogy ilyet akarna venni minden csaj - nevettem el magam, s még mindig a karkötőt nézegettem, amit újra a karja mellé illesztettem.
- Én is szeretnék neked adni valamit, de én aztán tényleg nem vagyok ilyen ügyes, nem tudok ilyeneket készíteni - egy pillanatra lebiggyedt az ajkam, hisz fogalmam sem volt arról, hogy én ezt mivel viszonozhatnám a fiúnak.
- De majd...majd na majd egyszer megleplek valamivel - kacsintottam rá, majd felültem az egyik padra és a könyveit fürkésztem.
- Ó a bájitaltan...félek attól a vizsgától, mindjárt a nyakunkon van. Majd gyakorolhatnánk rá közösen, ha gondolod - a fiúra pillantottam, közben azon gondolkodtam, hogy feltegyem-e azt a kérdést, amit már egy ideje meg akartam tőle kérdezni.
- Tudom, hogy mostanában nem túl sok időt töltöttünk együtt Beni, de hidd el, hogy sokat számítasz nekem, és örülnék, ha többször találkoznánk. És nekem bármit elmondhatsz. Mond, minden rendben van veled? Úgy értem a családi dolgaidat leszámítva...- az ajkamba haraptam, mert nem tudtam, hogyan is kezdjek bele, végül mégis csak rászántam magam. - Olvastam a pletykarovatot...és tudod, hogy nem hiszek a pletykáknak, de néha van alapjuk és ...ugye ez a Delacroix nem szállt rád? - kérdeztem némi aggodalommal, mert hírből már hallottam arról a srácról, és nagyon rossz véleménnyel voltam róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=795317#post795317][b]Ivanich R. Benett - 2020.02.22. 20:27[/b][/url]

- Hát igen... Köszönöm... - válaszolgatok szerényen a dicséreteire. Még fel is nevetek egy pillanatra a büszkeségtől, hogy ezentúl szemmel látható nyoma is lesz a barátságunknak. Persze nem hiszem, hogy sokaknak fel fog tűnni a csuklónkon virító karkötő, de attól még úgy érzem, hogy időt és energiát nem sajnálva el kellett készítenem számára ezt a kis ajándékot, hogy jóvátegyem a korábbi viselkedésemet. És elsősorban azt, hogy kételkedtem a kapcsolatunkban... Amit persze nehéz volt az elején elhinnem, hogy megmarad, és tényleg találok valakit a kastélyban, akire támaszkodhatok és felvidíthat a nehéz időkben.
- Hát... a rajzolás azért jobban megy, meg úgy az elméleti dolgok - vonom meg a vállam, ahogy elgondolkodom. Meg kéne sértődjek a szavain? Nem hiszem, mert tényleg elég fura, hogy milyen könnyen meg tudtam tanulni a készítését, csak a fonalak helyes sorrendjét kellett memorizálnom, aztán kis segítséggel ment magától pár alkalom után. Még jó, hogy nem tudja a technikát, hiszen valóban nem egy bonyolult művelet, még a végén ő is könnyedén nekifoghat a gyártásnak, de akkor lelőném a poént. Így minden bizonnyal jobban fogja tudni értékelni, hogy kapott tőlem egy saját, személyre szabottat.
- Áh, nincs nekem időm ilyenekre. Kivételes alkalom volt... Jaj, hagyd csak, tényleg. Ezt mondom azért adtam, mert kinéztem belőletek, hogy volt köztetek valami - legyintek a kezemmel, az utolsó mondatot egészen halkan jegyezve meg, mintha csak attól tartanék, hogy valaki visszalopódzik az üressé vált tanterembe.
Kacsintására elvörösödöm, majd azért cinkosul viszonozom, s még a nyelvemmel is csettintek egyet. Szeretem a kihívásokat, ahogy azt is tudom, hogy meglepetések terén őt se kell féltenem. Vagy így, vagy úgy, de csavart tud vinni a történetbe, gondolok például a múltkori megviccelésére a laborban, amivel a szívbajt hozta rám. Vagy a báli viselkedése, na azt se néztem volna ki belőle.
- Valamit megbeszélhetünk - bólogatok a javaslatára, miszerint álljunk neki újra bájitalt főzni. Idegesen billegni kezdek előtte, ahogy belekezd hosszabb monológjába. Egyre inkább elsápadok, mert már szinte rögtön a legrosszabbra gondolok. Tekintetem a földre szegezem, mint aki rá se mer nézni, nehogy kiolvashasson valamit a szememből. Teljesen kétségbeesek, annyira váratlanul érint a megkérdezése. Főleg, hogy a legjobb barátomról van szó, akinek nem lenne szabad hazudnom.
- Én... - hümmögök hosszan, miután egy nagy levegőt veszek. - Hogy ki? - ráncolom össze a szemöldökömet. Delacroix? Furcsa így hallani valakitől Theont, nekem annyira a keresztneve ragad meg.
- Jaaa, Theon. Ezek csak pletykák, Karola. Azért pletykarovat. Ne aggódj, minden rendben - nyelek egy nagyot. Nem szeretném megszegni a fiúnak tett eskümet, főleg a legutóbbi fejlemények miatt. Ezért hát próbálok a lehető legnagyobb határozottsággal válaszolni. Azt hiszem, egyelőre tényleg ura vagyok a helyzetnek, és nincs miért aggódnia Karolának sem. Nehéz helyzetben vagyok, mert tudom, hogy csak jót akar és félt engem, de mintha nem kéne mitől óvnia. Tanácstalanul megvakarom a fejem.
- Úgy nézek ki, mint aki nincs jól? - nevetek kínosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=795334#post795334][b]Bossányi Karola - 2020.02.22. 21:09[/b][/url]

Mielőtt Bagolykőre kerültem, nem volt túl sok barátom, amiről leginkább a szüleim tehettek. Valami oknál fogva igyekeztek megóvni mindenkitől, akitől csak lehetséges, mugli vagy kvibli gyerekek közelébe egyáltalán nem engedtek, előkészítőbe nem járattak, inkább odahaza tanítottak magán úton. Mondhatom, hogy nem is voltak barátaim, s leginkább csak távolról figyeltem a játszótéren szórakozó gyerekeket. Ez viszont megváltozott, mióta megkezdtem a tanulmányaimat, s bár már közel sem vonzott a játszótér, és a fogócska, hisz nem voltam már gyerek, de most legalább lettek barátaim. Benett már az első perctől fogva szimpatikus volt, még annak ellenére is, hogy a maga módján olyan kis zárkózottnak tűnt. A könyvgyűjteményével azonban levett a lábáról, s azt hiszem máig nem láttam annyi könyvet, leszámítva Márk szobáját. A gondolatra enyhe pír festette meg az arcomat, mely még jobban felerősödött, amikor Beni kiejtette a következő mondatot a száján.
- Oh...nem baj, akkor is fogok majd...valamit - feleltem kissé zavartan, ugyanis Beni most közölte velem, hogy miért is kaptam ezt a karkötőt. Eddig azt hittem, hogy barátságból adta, s azért, mert múltkor úgy összevesztünk, most viszont kiderült, hogy Márkra és rám gondolt, s azt hitte, hogy valamit ő értett félre. Pedig, ha tudta volna, akkor most lehet hogy nem is kapok karkötőt. De akkor igazából még fogalmam sem volt róla, hogy mi ez az egész, meg annyira szégyelltem magam, hogy nem mertem effélékről neki mesélni, nehogy valami rosszat gondoljon rólam.
Ezután már nem tudtam úgy szívből mosolyogni, mint néhány másodperccel korábban, mert a bűntudat marcangolta a bensőmet, s nem hagyott nyugodni. Nem titkolózhatok Beni előtt, nem lenne jó, ha mindent másoktól tudna meg.
Ezek a dolgok kavarogtak a fejemben, miközben ő arról beszélt, hogy valahová beülhetnénk majd. Remek ötlet volt, igazából már magam is gondoltam rá, s ami azt illeti, mostanában nagyon hiányzott a társasága. Magam részéről tudtam, hogy sajnos néha a gondolataim másfelé jártak, s talán emiatt nem mindig voltam toppon egy beszélgetéshez, de hogy Benivel mi volt, azt nem nagyon tudtam. Az kiderült a beszélgetésünk során, hogy ezúttal a családjával nincs gond, viszont mégis úgy éreztem, hogy talán van valami más. Rá is kérdeztem arra az újságcikkre, mert néhányan azért pletykáltak erről a folyosón, de emiatt haragudtam is azokra a lepcses szájúakra, hisz valószínűleg csak kitaláció volt minden. Nem hiszem, hogy Beni titkolózott volna előttem, vagy mégis?
Miután feltelepedtem a padra, nem vártam tovább, s feltettem neki a kérdéseimet, közben kíváncsian fürkésztem a tekintetét, néha meg lepillantottam a barátság karkötőmre, ami immár a csuklómat ölelte körbe. Nagyon imádtam.
- Hát Theon, tudod, ilyen vékony, szőke srác, rellonos, akivel a bálon láttalak- igen, most már egész biztos voltam, hogy vele láthattam azon az estén Benit, szóval emiatt egy kicsit ideges is lettem, mert annak a fiúnak nagyon nem volt jó híre. Személyesen nem ismertem, csak láttam őt párszor a folyosón, és ami azt illeti, nem volt szimpatikus. De ettől függetlenül nagyon is érdekelt Beni válasza, így figyelmemet neki szenteltem.  
- Jaj, nem dehogy. Jól nézel ki, tényleg. Csak aggódom érted Beni, de őrülök annak, hogy csak pletykák. Annak a fiúnak nincs jó híre, és nem túl szimpatikus, szóval nem szeretném, ha bántana téged - mondtam őszinte aggodalommal, ahogy rápillantottam.
- Egyébként..- nyeltem egyet, mert úgy éreztem, hogy ezután már tényleg nem hallgathatok tovább, csak nem találtam a szavakat. Olyan nehéz volt valami olyasmiről beszélni, ami igazából képlékeny volt, s talán még magam sem értettem. Vagyis, azt hiszem, hogy magamat már egyre inkább értettem.
- Szóval tudod, mondtad hogy részben miért kaptam ezt a karkötőt - ahogy beszéltem, megérintettem kezemen a díszes anyagot, majd lopva pillantottam fel a fiú tekintetébe, mert borzasztó bűntudatom volt a történtek miatt.
- Nos...a helyzet az,hogy...de légyszíves ne akadj ki, jó?- nem akartam, hogy felkapja a vizet, így próbáltam felkészíteni őt a továbbiakra.
- A bál estéjén nem csak az volt, amit a rellonosról meséltem. A helyzet az, hogy...huh, jó. Szóval nekem egy ideje már tetszik Márk, az a levitás fiú. És miután elmentünk hozzájuk, én ott megcsókoltam őt, azt hiszem az ital miatt. Mert nem csináltam volna ilyet amúgy, vagyis...szóval igen. És aztán mi együtt aludtunk. De nem történt semmi Beni, csak aludtunk! - ezt úgy éreztem, hogy azonnal hozzá kell tennem, még mielőtt rosszat feltételezne rólam.
- Aztán másnap reggel nagyon kínos volt, másnapos voltam, nem emlékeztem a dolgokra, úgy kellett elmondaniuk. Szégyelltem magam, és ott valahogy próbáltam tudtára adni ezeket a dolgokat, de balul sült el. Azt hittem, hogy utál, meg minden ilyen hülyeség. És azért is voltam olyan feszült és rossz kedvű mostanában, csak nem tudtam hogy mondjam el neked. De múltkor azt mondta, hogy én is tetszem neki, de ...hát igazából csak kerülgetjük egymást - sóhajtva vallottam be mindent Beninek, s úgy éreztem, mintha egy nagy kő esett volna le a szívemről. Az más kérdés, hogy ezután amiatt aggódtam, hogy vajon hogyan fog majd minderre reagálni a legjobb barátom, s csak félve mertem rá felpillantani. Mi lesz Beni, most nagyon utálsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=795549#post795549][b]Ivanich R. Benett - 2020.02.24. 02:04[/b][/url]

Lefoglal a saját kis mentegetőzésem, amiért túl nagy jelentőséget tulajdonítottam Márk megjelenésének kettőnk kapcsolatában, na meg a tudat, hogy a karkötővel pontot tehetek a félreértésünk végére. Ami azt illeti, néha meglehetősen túlreagálok valamit, máskor betegesen ragaszkodom azokhoz, akik a biztos pontot jelentik számomra. Utálnám magam, ha egy rossz húzásom végett veszíteném el őt. Sok szarságon megyek keresztül, és bár az otthoniakat jegelni tudom a következő hazautazásomig, a Tejföllel való vívódásaim során jólesik az ő támogatása, még ha sajnos nem is vallhatom be neki, hogy mi szövődik közöttünk. Szerintem érthető, hogy a mostani lelkiállapotomban nem igazán vagyok felkészülve arra, hogy beleszerelmesedjen valakibe, aki elvonná tőlem Karola figyelmét. Egyébként is távol akartam őt tartani a kis problémáimtól, amíg ki nem szedte belőlem nagy nehezen, hogy mi a helyzet. Azóta úgy érzem, hogy őszintének kell lennem vele. Szeretném neki azt is elmondani, hogy aggódom a jövőnkért, de szavak helyett ezúttal tettekben fejezem ki, az ajándék formájában. És ha tudat alatt is, de leplezem vele azt a kötelezettség-szerűségemet, ami a zöld prefektussal való történésekről való beszámolást jelentené.
- Ahogy gondolod - hagyom rá egy szerény mosollyal, mert úgyis tudom, hogy milyen akaratos személyiség tud lenni. A kitartása nem fogja hagyni, hogy ne lepjen meg előbb-utóbb valamivel, ahogy amúgy is meg szoktuk hívni egymást például, ha a faluban járunk. Az öröm, amit a gesztussal szerzek neki, megakadályoz egyúttal abban is, hogy észrevegyem rajta az apró jeleket, amik már valamiféle zavartságról árulkodnának. Helyette egyik kezemmel az asztalnak támaszkodom, szemeimet pedig a földre szegezem.
- Igen... Ismerem - vallom be neki egy nehéz lélegzetvétel után. És azt is tudom, hogy számára sem ismeretlen, nem csak a varázslóújságnak, hanem a legutóbbi, állítólag nem valami kellemes találkozásuknak köszönhetően sem. Egyébként is, mindketten prefektusok, talán együtt is mentek járőrözni korábban, vagy valami. De tény, hogy a jól sikerült születésnapi meglepetésem részben Karola közbenjárásának köszönhető. Szóval eleve gyanúsnak gondolom, hogy a cikkben leírtak alapján próbál puhatolózni róla. Vagy csak nem esett még le neki, amit még én is csak sejtek, s nem száz százalékra tudok, miszerint érdeklődik és többet érez irántam a barátom. Ha viszont így halad, akkor hamar összeállhat neki a kép.
- Mit hallottál róla? - kérdezek vissza feszülten, a többi kijelentését viszont elengedem a fülem mellett. Majd pont ő mondja meg, hogy kivel barátkozzak? Megint csak azzal jön, amivel mindenki más is, holott egyikük se olvasta a naplóját, kivéve én. Azért mondjuk rendes tőle, hogy aggódik, lehetetlen haragudni rá emiatt. - Hm? - lepődöm meg a vallomása kezdetén, mikor már nem tudja magába fojtani az igazságot. Lerakom az asztalra a cuccaimat, úgy állok meg előtte tátott szájjal, érdeklődően. Egyre idegesebb és türelmetlenebb leszek, ahogy felkészít a legrosszabbra.
- De... mi a szar?! És miért nem tudtam erről? - túrok bele a hajamba idegesen, ahogy pánikszerűen kezdek fel-alá járkálni a padsorok között. Próbálom higgadtan végiggondolni, de nagyon közel vagyok ahhoz, hogy elveszítsem a fejem. - Tehát... Oké, gondolom ezt is szégyellted, de hogy Márknak is elhittem... És tényleg biztos, hogy nem nyúlt hozzád? Ennek azért lehetnek ilyen-olyan következményei - nézek rá kétségbeesetten, felidézve a tavalyi bioszon tanultakat.
- Hát, ha tetszik neked, akkor amúgy is megcsókoltad volna egyszer szerintem. Nahát, ezt nem néztem volna ki belőled. Mármint Márkot. Mit eszel rajta amúgy? - érdeklődöm, de ezúttal már inkább csak elmosolyodom a helyzetén, és kedvesen nézek rá. - Nekem amúgy azt mondta, hogy fura vagy - mondanám, hogy segítek nekik, de azzal elveszíteném Karolát. Egy kicsit nem baj, ha belekavarok a dolgaikba, ha már titkolóztak. Persze nem akarom, hogy a legjobb barátom csalódjon, úgyhogy összességében mellettük vagyok.
- Hát, próbáljátok meg. Szerintem az se gáz a mai világban, ha te hívod el randira. Te is mibe keveredtél... - tanácsolom neki, elszólva magam, hogy nálam se egyszerű a helyzet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=795775#post795775][b]Pataki-Molnár Csenge - 2020.02.25. 19:48[/b][/url]

Theon Delacroix - VHT tanterem

*Magához ölelve órai jegyzeteit toporog szinte a küszöbön, enyhén vörös arccal, mindenhová nézve csak rellonosra nem. Ujjaival az egyik lap széleit gyűrögeti, melyen egy sütemény receptje található Csenge kerekded, apró betűivel írva. Egy pillanatra felles az előtte álló fiúra, akit csak látásból ismer, és akit ennek ellenére épp most kért meg arra, hogy süssön vele muffint.
De hogyan is került ebbe a helyzetbe? Hát az úgy történt... Mivel a Levita konyháját túlzsúfoltnak találta, mert az általános használat mellett most még a varázsháztartástan vizsgára gyakorlók is igyekeztek lefoglalni maguknak némi helyet ott, kénytelen volt másik helyet keresni a saját felkészüléséhez. Az iskola konyhájába vezetett a második útja, de épp csak belépett, aztán már fordult is ki onnan. A manók kitörő örömmel fogadták, de Csengének éppenséggel nem olyanokra volt szüksége, akik megsütik neki a tésztát, hanem csak egy helyre, ahol ő maga megcsinálhatja.
Így jutott el végső megoldásként a varázsháztartástan óra termébe. Végül is hol lehetne egyszerűbb gyakorolni, ha nem ott, ahol minden feltétel adott ehhez? Ott azonban már talált valakit. Nem akart innen is továbbállni, elvégre több alternatívája nem volt a helyszínt illetően, így önmagához képest bátran, nekiszegezte a kérdést a srácnak, hogy nem lenne-e kedve a vizsgára felkészülésként közösen muffint sütni. Egy szuszra elhadarva még a végeredményt is felajánlotta neki, elvégre a verseny közeledtével neki úgyis vissza kell fognia az édességfogyasztását.
Nem mintha egyébként nem férnének el akár egymás mellett is a teremben, de Csenge úgy vélte, kínos lenne külön-külön bénázni, ha pedig a fiú sokkal ügyesebb nála, legalább elleshet tőle ezt-azt.
Mivel egyelőre nem lett sem elzavarva, sem elutasítva, hozzáteszi még:*
 - Csinálhatunk csokisat, krémeset vagy gyümölcsöst.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=795828#post795828][b]Theon Delacroix - 2020.02.26. 00:40[/b][/url]

Hanyaguk dőlök hátra, lábaim a pult lapján koppannak, kezeimet tarkómon keresztezem. Előttem olyan a helyiség, mintha tornádó söpört volna rajta végig: liszt és egyéb por és folyékony halmazállapotú hozzávalóktól úszik a kicsinyke konyhapult, hajamba tojás ragadt, kezeimre pedig valami beazonosíthatatlan űrlénygenya. Még egyszer a kezembe veszem az órai, jócskán hiányos, no meg szinte már olvashatatlan jegyzeteimet, hátha azoktól okosabb leszek. Hunyorítok, hogy ki tudjam venni, mi van a lapokra írva ám így sem járok sok sikerrel. A furcsa kacifántos betűk mintha csak gúnyolódnának ügyetlenségemen, csak nem segítenek a helyzeten. Fújok egy nagyot, majd ezt a papírhalmot is a többi szemét közé küldöm. Egy jól irányzott mozdulattal sikerült is letarolnom vele néhány kisebb konyhai eszközt. A fakanál azzal a lendülettel esik le, mint amivel az én lábam is lekerül az asztalról. Beletúrok hajamba, számat nagy sóhaj hagyja el. Kezeim bőszen zsebemben kutatnak, mígnem előkotorászom onnan a cigis dobozt, meg az öngyújtót, hogy aztán fittyet hányva az etikettre, no meg a valószínűleg a tűzjelző bűbájra, rágyújtsak. Jólesően eresztem ki a füstöt, kezeim közt a bláz meg-megremeg a bennem felgyülemlett feszültségtől. Aggaszt, hogy van valami, amiben nem vagyok jó.  A varázslásban már rég elvéreztem, ilyenkor pedig azt hinné az ember, hogy majd egy olyan egyszerű feladat, mint a főzés akkor menni fog. Nos… nem így van. Kész katasztrófa vagyok a konyhában. Vagyis lehet nem lennék az, ám hanyagságom nagyobb úr, így a tojást hajastul rakom rántottába, a megadott mértékegységekkel mit sem törődök, valamint inkább játszom a telefonomon, mintsem hogy azt figyeljem, mikor sül meg a süti. Így nem meglepő, ha azt mondom, hogy a végeredmény totál K.O. lesz mindig.
Hatalmas durranásra leszek figyelmes. Ahogy már említettem, nem nagyon szoktam figyelni se a sütőt, se a mikrót, mely’ utóbbi most minden bizonnyal a ludas lehet. Talán nem kellett volna héjastól bedobni a tojást? Hupszi. Lustán mászok el a felrúnázott ketyeréig, s elég csak bepillantanom a kis ablakon, hogy tudjam; hatalmas bajba fogok kerülni JG előtt, ha megtudja, hogy tönkretettem az egyik órai biszbaszját. Méreggel vegyült aggodalom terül el testemen, ahogy először kínomban jobbra, majd balra forgatom el fejem. Pilláim megállapodnak a nemrég még hanyagul ledobott táskámon. Sietős léptekkel kapom fel, hogy aztán az ajtó irányába baktatva, megfogjam a kilincset. Elfordítani azonban már nem marad időm, hisz valaki más lép be rajta. A kiscsaj jóval mondva inkább nekimegy a bordáimnak.
- Mi a szösz? – Nem hőkölök hátra, mivel nekem egy kis testi kontaktus mit sem jelent, ellenben vele, aki egészen a küszöbig ugrik vissza. Unottan vonom karba kezeim, szemöldököm megemelkedik, hogy gyerünk, takarodj már az utamból, dolgom lenne, mikor is hebegve elkezd hozzám beszélni. Először zsigerből jön a „Te szeretni mit?” fejem, ám pillanatnyi megdöbbenésemet felváltja a valami olyasmi érzés, mint amikor valaki egy nagyon jó viccet hall.
- Ugye ezt te sem gondoltad komolyan? – Horkantok fel, miután kellően kinevettem magam. – Tipli – azzal lököm is félre, azaz csak tenném, mikor újabb durranás rezgeti meg a termet, immáron nem a mikró, hanem a sütő felől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=795833#post795833][b]Pataki-Molnár Csenge - 2020.02.26. 07:48[/b][/url]

*Naivitását még mindig nem sikerült maga mögött hagynia, ahogy félénksége sem az a könnyen lekopós fajta, így hát nemcsak meglepődik az otromba válaszon, de kellően zavarba is jön tőle. Most már szívesen félreállna a srác útjából, egy "egyedül mégiscsak jobb lesz" gondolatot követően, mikor valami robbanásszerű hang érkezik a terem egy távolabbi vége felől. Odakapva a pillantását a sütőt azonosítja be a hang forrásának, amiből most lassan kanyarogva indul meg egy füstcsík a plafon felé.
Tekintetét lassan körbehordozza a terem többi részén is, hogy tudatosuljon benne, tényleg nem éppen a legjobb embert találta meg az ötletével.*
 - Igazad van, egyáltalán nem gondoltam komolyan *rázza meg a fejét, majd kissé arrébb is lép, hogy a továbbiakban ne akadályozza a rellonost a távozásban. Ugyanakkor felmerül benne, hogy ha a fiú egy gyakorlás során - hacsak ez a káosz nem szándékos rongálás akar lenni - ekkora rumlit képes csinálni, mihez fog kezdeni a vizsga során? Már-már meg is sajnálja őt, bár eddigi reakciói alapján sejti, hogy a fiú ennek a gondolatnak koránt sem örülne.*
 - De, ha esetleg mégsem szeretnél megbukni, engem nem zavar, ha netán segíteni szeretnél *jegyzi meg egyre halkulóan, mivel időközben elhagyja az a kevés bátorság is, amit sikerült összeszednie. Közben el is lép a fiú mellett, hogy a pulthoz érve előhúzza zsebéből a pálcáját, és néhány Suvickusszal tisztára varázsolja a felületet. Aztán eszébe jut még valami, amit jó lenne közölnie vele, mielőtt elhagyja a termet. Oda se nézve szól utána, így lehet már csak az üres helyiségnek mondja:*
 - Amúgy... van egy kis tojás a hajadban.
*Közben leteszi a kezében tartott pergamenköteget, és előkeres egy tiszta, közepes méretű tálat.*

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=795910#post795910][b]Bossányi Karola - 2020.02.26. 19:48[/b][/url]

Lehet, hogy az elmúlt időszakban nem voltunk sülve-főve együtt, s megcsappant a találkozásaink száma, de ez nem jelentette azt, hogy már ne ő lenne az egyik legjobb barátom. Voltak barátnőim is, de egyikük sem állt hozzám olyan közel, mint Beni. A fiú talán azt hitte, hogy nem figyelek rá, vagy már nem érdekel, de még ha nem is találkoztunk, lopva azért csak rajta tartottam a szememet, s bizony amikor megláttam azt az újságcikket, aggodalmas gondolatok lepték el az elmémet. Nagyon nem örültem annak, hogy Theon Delacroix-al került egy lapon említésre, mert ég és föld volt köztük a különbség. Beni egy csupaszív srác volt, az a rellonos azonban elbújhatott mögötte.
Nem is tudtam sokáig magamban tartani ezeket a gondolatokat, túlságosan féltettem őt, s tőle akartam hallani azt, hogy minden rendben van-e. Már csak azért is, mert nem túl kellemes találkozásom volt azzal a tejfölszőke hajú sráccal, s még most is borsódzik tőle a hátam, ha csak rágondolok.
- Azt inkább nem fejteném ki, hogy miket hallottam róla, de hidd el, hogy nem jó dolgokat. Az a fiú képes átgázolni másokon, és fura is.- hogyan is mondhatnám el neki, hogy az egyik barátnőm azt mesélte, ahogy ez a srác meg akarta neki mutatni a micsodáját.
-  Mindegy, felejtsd el, mert nem akarok beleszólni abba, hogy kivel barátkozz, csak féltelek, hogy rossz hatással lesz rád. Te annyira jófej srác vagy, nem szeretném, ha átformálna valami bunkóvá - jegyeztem meg az aggodalmamat, miközben felpillantottam rá.
Szerencsére nem környékezte meg őt, legalábbis nem hinném, hogy történt volna ilyesmi, mert azt Beni biztosan elmondta volna, így némiképp megkönnyebbültem ezzel kapcsolatban. Ezután viszont következett a fekete leves, ugyanis volt valami, amit be kellett vallanom Beninek. Nehezen vettem rá magam a vallomásra, egy kicsit tartottam is a reakciójától, főleg azután, hogy ilyen szép karkötőt kaptam tőle, de azért úgy döntöttem, hogy lesz ami lesz, nem fogok előtte titkolózni, hisz joga van ahhoz, hogy tudja, mi történt velem az elmúlt időszakban.
- Légyszi ne legyél ideges, azért nem tudtál róla, mert még én magam sem értettem ezt az egészet, szégyelltem is, ami történt , és cikinek tartottam róla beszélni. De volt időm rajta gondolkodni és így most már sokkal jobban látom magam is a helyzetet - fűztem hozzá szavaimhoz, remélve, hogy Beni talán megnyugszik és nem lesz rám dühös.
- Kérlek - sóhajtottam, mert látva a járkálását a legrosszabbtól tartottam. Már én is kezdtem ideges lenni, aztán felálltam, s Beni után léptem, hogy ne tudjon előlem elmenekülni.  
- Mit hittél el neki? - erre kicsit összeráncoltam a homlokomat, de a következő kérdésére már hitetlenül vontam fel a szemöldökömet.
- Ajjh Beni, dehogy nyúlt hozzám! Nem, nincs semmi következmény, semmi olyan sem történt , hidd el. Márk egy úriember, de tényleg. Én sem hittem volna, de végig vigyázott rám, nagyon rendes volt, szóval légy szíves, ne gondolj róla rosszat. - próbáltam meggyőzni a barátomat arról, hogy azon az estén semmi sem történt és ne is próbáljon efféle dolgokon gondolkodni.
- Nyugi, ennyire ne félts - szelíden mosolyogtam rá, látva a kétségbeesését, majd még a kezét is megérintettem, s ezt követően vallottam be neki azt, hogy mennyire tetszik nekem ez a srác.
- Mit nem néztél volna ki belőlem? Hogy megcsókolom? - kérdeztem vissza, s egy pillanatig csak csöndben fürkésztem őt, mert nem tudtam, hogy mit gondol rólam Beni. Tartottam attól, hogy csalódott bennem.
- Ha őszinte akarok lenni veled, akkor én sem gondoltam volna ezt magamról, mert soha nem viselkedtem így. De mellette teljesen becsavarodom, nem tudom ezt neked elmagyarázni...- kezdtem bele, s azt hiszem, erre tényleg nem volt értelmes magyarázat, csak az, hogy nagyon vonzódtam a levitáshoz.
- Hogy mit? Nem tudom - vállat vontam, majd egy mosoly ült ki az arcomra, amiből ő is láthatta, hogy ha Márkról beszélek, akkor még a szemeim is csillognak. - Tetszik, nagyon jóképű és tényleg nem tudom - még bele is pirultam, hisz ez volt az a kérdés, amit tényleg nem tudtam neki szavakkal megfogalmazni. Ezt érezni kellett.
- Ezt mondta? - egy kicsit meglepett az, hogy rólam beszélgettek, meg az is, hogy Márk furának tart. Nem is tudtam, hogy emiatt rosszul kéne-e éreznem magam, vagy nem.
- És hogy értette, hogy fura vagyok? - kérdeztem vissza, hátha megtudom, hogy ezzel mit akart Beni mondani. Lehet, hogy Márk még sem kedvelt annyira, mint amennyire legutóbb mutatta?
- Ami azt illeti, már elhívott - mondtam egy mosollyal a fiúnak, de utóbbi megjegyzésére felkaptam a fejemet. - Hogy én is? Miért, te mibe keveredtél? Csak nem? Van valami lány a láthatáron? Na, mesélj! Mindent tudni akarok! - nevetve böktem oldalba, mert nagyon meglepődtem azon, hogy talán Beni is becsajozott. Nem azért, mert nem volt helyes srác, csak nem gondoltam volna róla azt, hogy máris elkezd udvarolni valakinek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=795965#post795965][b]Theon Delacroix - 2020.02.27. 17:59[/b][/url]

Nem zavartatom magam, hangos hahotába kezdek, hisz mást nemigen tehetnék. Aztán a még égő cigaretta maradványát a számhoz érintem, hogy még egy slukkot szívjak. Lazán engedem ki a bennragadt füstöt, majd azzal a lendülettel bökök egyet fejemmel a kiscsajnak, hogy húzzon el melegebb éghajlatra. Nem kell unszolni, el is lép, én pedig egy hümmögéssel konstatálom, hogy bizony kemény csávó vagyok. Vagyis a levitások szemében minden bizonnyal, bár nem valami nagy elismerés, tekintve, hogy Benettet is milyen könnyű volt megfélemlíteni. Beszari könyvmoly mindegyik.
Már éppen mennék tovább, mikor is hangos durranásra leszek figyelmes. Arcmimikám valamelyest lefagy, vonásaim kissé gondterheltek lesznek. Szemimmel direkt nem nézek a mellettem tobzódó lányra, inkább próbálok az ellenkező irányra koncentrálni, miközben még szám is elhúzom. Pontosan úgy, mint egy kisfiú, akit az anyukája csínytevésen ért.
- Na csá – azzal táskámat féloldalast a hátamra csapva lépek is tovább, meg sem várva a lány reakcióját. Az ajtó kitárul, én pedig kilépek, de mielőtt még bebasznám magam után olyan stílusosan, fülemet megragadják szavai. „Ha nem akarsz megbukni” – visszhangzanak fejemben lexémái. Arcomra undor ül ki, elhúzom szám, hüvelykujjam alsóajkamhoz érintem, majd körmömet kezdem el rágni. Fáj beismernem, de a kis szarosnak igaza van. Nagyon bukásra állok VHT-ből és még ezen kívül még négy tantárgyból. Igen, a legutóbb, hármat tudtam felsorolni, de ugye azóta én rászoktam a cigire és a zombis gyilkolászásra, ergo még két indok, amiért nem ücsörgök benn a sok lúzerrel. Magamnak se mondom ki, de eredetileg is azért érkeztem a terembe, hogy vagy puskát írjak a vizsgára – ami valljuk be, egy gyakorlatorientált tárgynál nem sokat segít -, vagy valahogy feljavítsam a tevékenységem. Aztán ebből mind tudtuk, mi lett. Robbanó mikrók, füstölő sütők, amikért akár JG még meg is baszhat jó keményen. Na nem úgy, akárhogy is szeretném. Nem, ő az iskolából fog kicsapatni, ha ezt megtudja. És tudod kinek van kedve hazamenni és a Beauxbatonsba járni a sok francia faszkalappal? Hát nem nekem.
Mérgemben és a bennem felgyülemlő hisztit leküzdve dobbantok egy nagyot, számból kicsit sem férfias nyüsszögés tör fel. Nem akarom én ezt, nagyon nem. De muszáj lesz. Így hát, feltépem a már becsukódott ajtót, majd a lány mellé állok. Az okosan észreveszi a hajamban megbúvó, valamikor még tojásra hajazó anyagot, mire én durcásan kapok oda. Kezem rögtön létyós lesz, számat elhúzom a belőle áradó természetszagtól.
- Mindent te csinálsz. Pont. Én csak itt leszek – nem, ez nem kérdés és nem is kérés, kifejezett parancsot és tényállást helyezek elé. - És ha valakinek szólni mersz az itt látott rendetlenségről, nem hogy az iskolai életed teszem pokollá, de még ki is fingatlak – sziszegem, szemeimet összehúzva, ahogy az imént elhangzott szavaimnak próbálok gesztusaimmal súlyt adni. Aztán megfogom a hátamon pihenő táskát, majd egy kézzel az egyik pult alá dobom. Hanyag, nemtörődöm mozdulat ez, ahogy az is, ahogy lerogyok az egyik székre, majd azt kezdem el figyelni, ahogy a kislány előkészül a sütéshez. És hogy én mit fogok csinálni, amíg ő főz? Nos, játszok a Zombie apocalypse ultimate frissített változatával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=796227#post796227][b]Ivanich R. Benett - 2020.03.01. 02:46[/b][/url]

Nem mintha valójában firtatni akarnám, hogy mi az, amit Karola hallott Theonról, ahogy a véleményére sem vagyok különösebben kíváncsi erről, mégis éget a kíváncsiság, hogy esetleg olyanról tudhat, ami valamiért nem jutott el hozzám. Pedig ha így fest a helyzet, az igazságot akkor sem akarnám elhinni neki, hiszen teljesen más embernek látom a zöld prefektust. Azt azért nagyon sajnálom, hogy a születésnapom megtudakolása nem zajlott le köztük zökkenőmentesen, hisz érdekemben áll, hogy ők jóban legyenek. Mintha szánt szándékkal nem akarná felemlegetni az incidenst, ami ugyanakkor nagy megkönnyebbülés számomra, hiszen aztán magyarázkodhatnék a történtekről. Alig bírom ki, hogy a haragtól és a sértődöttségtől ne szisszenjek fel csúnya vádjaira. Hát persze, hogy az őt ért sérelmek hatására erősnek akar mutatkozni a srác, de nem kéne félreérteniük, és elkönyvelniük valami kőbunkónak. Belül vajból van a szíve, és ugyanolyan érzékeny, mint én. Csak neki sikerült megedzeni magát, amin még egyelőre dolgozom.
- Aha... - jegyzem meg flegmán. - Figyelj, te ezt nem értheted, de ő nem olyan, mint amilyennek hallottad, hidd el - győzködöm naivan. Felháborítónak tartom, hogy hisz a pletykáknak, holott tudom róla, hogy Karola jó emberismerő. És mégis hagyja magát megvezetni! Először én is féltem tőle, persze. Aztán megláttam benne valamit, magam se tudom pontosan, hogy mit, de onnantól kezdve meg tudtam érteni a viselkedését. Nem hiszem, hogy ez másnak olyan nehéz feladat lenne.
- Nem akarsz beleszólni, mi? - rázom meg a fejem kételkedően. - Nem értem, miért hozod fel őt. Olyannak nézel, aki befolyásolható? - már a feltételezés is sértő számomra. Nagyon feszült leszek, ahogy kényelmetlenné kezd válni számomra a srác szóba hozása. Mintha csak kerülgetni akarna valamit, amit egész egyszerűen nem akar egyenesen megmondani számomra. Mit hallhatott róla, hogy ennyire félt tőle? Értem én, hogy jót akar, de muszáj a védelmére kelnem.
Idegességem, s a témán való kattogásom hamar másra terelődik a soron következő vallomásával. Úgy érzem, hogy túl sok információt mondott, most már egyáltalán nem látom át a dolgokat. Összefüggéstelen katyvasz ez az egész köztünk... Valósággal forrongok belül, még az öklöm is megfeszül, olyannyira felzaklat velük. Hajszálra vagyok attól, hogy belerúgjak az egyik átkozott asztalba. Egyszerre érzem magam megtisztelve és elárulva. A legjobb barátom hazudott nekem, pontosabban elhallgatta a valóságot. Aztán ahogy végiggondolom, hogy azóta mi történt köztem és Theon között a kísértetházban, végül is arra jutok, hogy mindkettőnknek lehet elég vaj a füle mögött, és álszent lennék, ha túlságosan kiakadnék rá.
- És mégis mikor óhajtottad volna elmondani nekem, ha nem adom ezt a karkötőt? - kérem számon indulatosan, teátrálisan megrázva előtte az öklömet, hogy szemügyre vehesse a csuklómon fityegő művemet. Hosszú másodpercekig nézek rá értetlenkedve, szemeimben azonban végig ott csillog a tűz.
- Jó - eresztek egy apró mosolyt felé, mikor egy nagy sóhaj után sikerül lenyugodnom végre. - Igazad van. Hirtelen túlreagáltam. Valószínűleg én is ugyanígy viselkedtem volna - nyelek egy nagyot, a pezsgőzés utáni smárolásomra gondolva, amit gyorsan el is hessegetek.
- Hát azt, hogy nincs köztetek semmi. De jól van, ezt már hallottam párszor. Aztán ki tudja, lehet hamar szintet léptek - vigyorodom el, elvégre nem egy furcsa sztoriról hallani a kastélyban. Vicces lesz, amikor ezeket fogja kitárgyalni nekem, igazi kis lelki szemetesláda leszek.
- Ja. Hát elég durva ez az egész. De én örülök nektek, tényleg. Mármint klassz lenne, ha összejönnétek. És majd azért mesélj néha a fejleményekről - döntöm oldalra a fejem kérlelően. Azt azért még mindig nem vallanám be, hogy mennyire félek attól, hogy ezentúl egyedül fog hagyni. Lecsüccsenek az egyik közeli padra, ahol lábaim lóbálva hallgatom tovább a vallomását. Gyerekesen nevetem el magam, amikor azt taglalja, hogy miért jön be neki. Valószínűleg egy kicsit még éretlen vagyok ahhoz, hogy jól tudjam kezelni az ilyet. Vagy csak fura ezeket a mondatokat a legjobb barátom szájából hallani.
- Öhm, már nem nagyon tudom, hogy hogyan értette. Kicsit kiszámíthatatlannak gondolt talán? - vakarom meg a fejem bizonytalanul, mert a részletekre már alig emlékszem. Ritkán fordul elő, hogy elfelejtek valamit, de akkor sokkal inkább mást akartam tudni éppen.
- Tényleg? És hova mentek majd? Ez jól hangzik, mindenképpen kérek beszámolót! - parancsolok rá lelkesen, de az arcomon lévő mosoly hamar megfagy a visszakérdezésével. Túlságosan szemfüles lány. Érzem, hogy hosszú ideig csak sápadtan ülve hebegek, s mire végül meg tudok szólalni, akkor se vagyok a helyzet magaslatán. - Semmibe. Hogy én? Ne hülyéskedj már... Jó vicc. Tudod, hogy milyen béna vagyok. Inkább felejtsd el, amit mondtam, és örülj az ajándékodnak... - hangzik a nyomatékos kérés a magam rekedtes hangján, ahogy elfordulok az oldalba bökésétől, s a cuccaimért szedelődzködöm. Minden egyes másodperc egyre kínosabb vele. Óriási butaságot csináltam az előbb... Egy karnyújtásnyira van attól, hogy leessen neki a dolog, és összekösse az apró nyomokat. Szörnyű barátja vagyok Theonnak, hogy ennyire óvatlan vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=796267#post796267][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2020.03.01. 13:21[/b][/url]

A hasonló csínyeket komolyan kell venni. Megértem azt, hogy ilyen korban a viccelődést visszafojtani nehezebb mint a fingást. Én sem voltam jó gyerek. Azonban a cselekedetet mindig következmények követik.
Nem kellett sok, hogy néhány csiripelő kismadár megtaláljon engem és Tányát, így elég hamar elkezdhettük a felelősök felkutatását, most pedig az első gyanúsította várunk. Máriának már elküldtük a baglyot, hogy haladéktalanul jöjjön ebbe a terembe pontosan ebben az időpontban.
Mi Tányával már nagyjából öt perce várunk. Kicsit előbb érkeztünk, úgy tűnik egyikünk sem az a típus, aki ilyenkor megül a fenekén. Az én kezemben a szokásos napi adag kávé. Míg bele-belekortyolok oroszlán köreimet járom a terem egyik végétől a másikig.
- Egy levitás képes lenne ilyesmire? Azt hittem nyugodtabb személyiségek - gondolkodok fennhangon. Néha fejem az ajtóra téved, aztán az órára. Minden pillanatban megérkezhet. Nem szabad megijesztenünk, mert akkor talán megapad a beszélőke. Nekünk pedig minél előbb kellenek azok az információk. Hogy valakivel nap végére már felnyalathassuk a fürdőszobai padlót büntetésből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=796272#post796272][b]Zippzhar Mária Stella - 2020.03.01. 14:00[/b][/url]

Igaz ami igaz, az elmúlt időben bátorkodtam felfedezni, hogy animágusként nem csak Bencét tudnám ám meglátogatni, de bármely másik házba is belopakodhatok ha épp kedvem úgy tartja. És melyik majom tudna ellenállni pár ingyensiminek nem igaz? Így mikor végre kiszabadultam a gyengélkedőről, többé kevésbé felépülve a kviddicsmeccs okozta sérüléseimből, hopp! Fogtam magam, és kioldalogtam, felfedezni a még ismeretlen területeket. Legutóbbi navinés látogatásom nem sült el a legjobban, ám ez nem szegte kedvem, kíváncsiságtól, csínytevékenykedési kedvtől buzogva osontam be, hogy kicsit szórakoztathassam a sárgák népét.
Lehet nem kellett volna. A bagoly által hozott levelet gyűrögetve ácsorgok az ajtó előtt, miközben lassan már két perce kések, mégsem merek igazán benyitni. Mancsom a kilincs fölött habozik, aztán végül sikerül meggyőznöm magam, hogy jobb úgysem lesz, szóval idegességemben elpirult fülekkel nyitok be, hogy aztán már-már cincogó hangon köszönjek a bent lévőknek.
- Jó napot! - még nem akarnak megenni talán... Kezdetnek jó. Izzadt tenyeremben megfeszül a papír, bátortalanul pislogva állok, épp csak belépek s behúzom magam mögött az ajtót, de ezután nem moccanok. Szám bátortalanul nyílik el mentegetőzni, de aztán be is csukom. Előbb kérdezzenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=796276#post796276][b]Ardai Tánya - 2020.03.01. 14:30[/b][/url]

Lépés, lépés után. Tyúklépés, hosszú lépés, yard, ujj. Hol egyiket, hol a másikat csináltam, hogy ezzel is lefoglaljam magam. Közben megnézegettem a padokat, van-e rajta új firka, kosz, bármi, amivel elbabrálhatok. Társam közben hasonlóképp járkált, és szürcsölgette kávéját. Eleinte én is azt kívántam, bár hoztam volna magammal egy bögrével, aztán rájöttem, hogy már hármat megittam, és még csak kora délután volt.
- Tinédzserekről beszélünk. Teljesen mindegy, hogy melyik házba tartoznak. Ráadásul Masáról a tanáriban is hallottam ezt-azt - vontam meg a vállamat. No nem mintha én előítéletes lennék. A lány az óráimon mindig tisztességtudóan viselkedett, és az egyik legügyesebb kis boszorkány volt az évfolyamán.
Újra az órára néztem. Késik. Hát, nem indítja jól ezt a beszélgetést. Ahogy ezt kigondolom, már nyílik is az ajtó. A félelem körüllengi, és én bármennyire is úgy gondoltam, hogy kemény leszek, azonnal egy biztató mosolyt küldök felé. Hiába, szimpatikus lány, akiről még nem tudjuk, hogy bármi rosszat tett volna.
- Szia! Kérlek fáradj közelebb. Ülj le nyugodtan, ahova tetszik - tárom szét a kezemet a terem bármelyik padját felajánlva.
- Ne aggódj, nincs semmi gond, csak fel szeretnénk neked tenni pár kérdést - biztosítottam, és hogyha helyet foglalt, akkor vele szembe én is leültem. Kellett, hogy egy szintbe legyek vele, nem akartam megrémíteni.
- Azt hallottuk, bementél a navine területére a minap. Igaz ez? - tettem fel az első kérdést bemelegítésnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=796285#post796285][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2020.03.01. 15:11[/b][/url]

Tánya szavaira mordulok egyet. Igaza van, ez alapján nem ítélhetek, ahogy az alapján se feltétlen, hogy van híre a tanáriban. Ez a szomorú a könyvtáros posztban, hogy nem hallok pletykákat, amik ott lézengenek, esetleg néha egyet-egyet a helyettesemtől, de csak akkor, ha az nagyon odavág egy témához, ami engem is érint.
A lány késik, de épp egy kicsit.
- De légy szíves gyorsan - mordulok oda. Ez azért mégsem teadélután. Akkor sem az, ha láthatólag Tányának erről halvány lila gőze sincsen. Úgy mamáskodik a megszeppent lány körül, mint valami tyúkanyó. Nem akarom ráhozni a frászt a lányra, csak azért a valóság hálóin belül tartani. Érezze, hogy bajban van.
Átengedem a kicsikét Tányának. Hátratett kézzel megállok mögötte. Szigorú tekintetem Márián nyugtázom. Nem fogok kedveskedni neki, amúgy is ahogy látom kedves helyettesem a jó zsaru szerepét játszani, vagyis én vagyok akkor a rossz. Így enyhén rá is játszok arra, hogy nagy, ijesztő bácsi vagyok, aki képes reggelire gyerekcombot enni rántottával és bacennel. Még a kávémat is hangos koppanással leteszem az asztalra, hogy ez már annyira komoly úgy, hogy szürcsölgetni sem érek rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=796289#post796289][b]Zippzhar Mária Stella - 2020.03.01. 15:24[/b][/url]

Tánya & Misha

Beharapott szájjal kapkodom tekintetem a két felnőtt között, habozásomat kívül rúgva a képből szedem össze magam annyira, hogy legalább lábaim megmozduljanak. Első blikkre simán levetném magam egy padra itt, a terem végében, azonban Misha bá szigorú hangja hallatán inkább nem játszom az agyalágyultat, és egy alig észrevehető kitérő után közelebb megyek hozzájuk. Hát, úgyis elől szoktam ülni... Nincs ebben semmi különleges, semmi különleges. Lehuppanok a második padba, így Tánya kényelmesen elém tud telepedni, ami azonban már annyira nem tetszik, az a bácsi beállása mögötte. Tekintetem lesütöm, még mielőtt megérkezne az első kérdés, bár pontosan tudom, hogy ezzel nem a legbiztatóbb képet alkotom magamról.
Eszembe sem jut bocsánatot kérni a késésért, annyira nem az van már a fejemben, pedig lehet javítana siralmas helyzetemen. Ha kérdéseket akarnak feltenni ott már baj van. Nem mondom ki hangosan félelmemet, azonban végre felpillantok, és ha a mosolyt nem is tudom viszonozni, erőszakkal kicsit lejjebb nyomom vállaimat, legalább ne nézzek ki annyira rémültnek mint amilyennek érzem magam.
- Ööö - na erre most mit mondjak. Hazudni nem akarok, jártam bent, de eleve ugye ez is tilos... Fene. Túl szép volt, hogy igaz legyen. - Hát... Nem tagadhatom. Igen, igaz.
Szavaimat bólintások kísérik, de nem kezdem el megtoldani mentegetőző mondatokkal, itt bizony most harapófogót kell játszaniuk, ha bármit is meg szeretnének tudni tőlem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=796292#post796292][b]Ardai Tánya - 2020.03.01. 15:48[/b][/url]

Nem tagadom, volt még mit tanulnom Mishától. Fogalmam sem volt, hogyan is kéne szigorúnak lenni a diákokkal. Általában jobban szerettem, ha valaki olyat látnak bennem, akivel megoszthatják a gondjaikat, és segítséget kérnek. És ezzel nem is volt semmi gond. De ilyenkor el kellett volna nekem az a picike képesség, amit a férfi olyan jól művelt. Csak attól féltem akkor a végén olyan leszek, mint az anyám. És hadd ne mondjam, inkább voltam lágyszívű, minthogy olyan legyek, mint ő.
Őszinte. Igaz, ezzel megszegett egy házirendi pontot, most mégsem ez a fő téma. - Mond csak, milyen gyakran jársz be más házakba? És ki adta meg neked a kulcsot? - tettem fel a két összefüggő kérdést. Ahhoz, hogy bejusson az ember, kellett valaki, egy belsős ember, aki vagy magától beengedte, hogy megadta neki a jelszót. Tehát nem egy, hanem két embert kerestünk, még akkor is, ha csak egy valaki követte el a tettet.
- Mond el nekünk pontosan, mit csináltál odabent, és volt-e valaki veled. Valamint azt is, hogy az este folyamán mikor értél vissza a saját klubhelyiségedbe. - Előzetesen megkérdeztük a portrékat, ki és mikor használta az átjárókat. Habár erre nem emlékeztek, arra igen, hogy melyik az utolsó időpont este, amikor kinyitották kapuikat, és reggel mikor mentek ki az első emberek. Ha ennél későbbi időpontot mond, biztosak lehetünk benne, hogy nem a levita körletében töltötte az estét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=796306#post796306][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2020.03.01. 16:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=796309#post796309][b]Zippzhar Mária Stella - 2020.03.01. 17:05[/b][/url]

Tánya & Misha

Ehehe, na igen, ezért kéne megtanulnom hazudni. Behúzott nyakkal nyitom a számat, hogy válaszoljak - tuti nem fog nekik tetszeni -, de megakadok, ahogy Misha bácsi közbeszól. Immár teljesen elpirult arccal nézek fel rá, és biccentek, szemkontaktust tartva, csak utána adom meg a konkrét válaszomat Tányának is. Minek hazudjak? Most már úgyis tök mindegy.
- Néha, de nem gyakran, és a naviban csak most voltam... - mentegetőzök, hátha ez enyhítő körülménynek számít. - Nem adta meg senki. Besurrantam. Animágia.
Úgy bököm ki, mintha ez a pár ragozatlan szó mindent megmagyarázna. Így is van, nem segített a bejutásban senki, azaz senki nem tudott róla, hogy ezt teszi. Sóhajtok, nyirkos tenyerem a szoknyámra simítom, kínosan ficeregve a széken.
- Egyedül mentem be, azaz besurrantam egy elsős-másodikos alak nyomában, majd meglapultam, mert bár eredetileg azt terveztem, hogy majd jól összekuncsorgok magamnak egy kis simit, végül nem volt bátorságom előbújni, hátha felismer valaki. Szóval ott a portré környékén megbújtam, figyeltem kicsit a többieket, nevettem pár poénon, de azért ez így elég uncsi volt, úgyhogy kiszaladtam, amikor többen is megindultak vacsorázni. Valószínűleg akkor láttak meg, de velem nem volt más, akinek ne lett volna ott a helye.
Lebiggyedt szájjal motyogom el mi történt, hiszen így tuti fény fog derülni rá, hogy az eridonban is meg-megjelenek néha. Pedig olyan büszke voltam magamra, hogy ilyen ügyesen nem buktattam még le magam... Erre tessék, valaki babrál a berendezéssel, és máris gyanúba keverik a csíkos bundám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=796314#post796314][b]Ardai Tánya - 2020.03.01. 17:18[/b][/url]

Komolyan, ha nem ismerném Mishát már ennyire, még én is azt mondanám, hogy olyan a hangja, mintha mérges lenne. Persze az is, csak nem a lányra, hanem a szituációra, ami kialakult.
Animágia, hát persze. Tudtam róla, hogy a lány elsajátította már ezt a tehetséget, de valamiért nem merült fel bennem, hogy ezt használva jut be a különböző klubhelyiségekbe. Igyekeztem, hogy arcomon ne látszódjon nagyobb érzelem, de igazából egészen megsajnáltam a lányt. No persze ez nem jelenti, hogy nem fogjuk büntetőmunkára, de valamiért nem hittem, hogy ő tette.
- Miután kijöttél a klubhelyiségből lementél vacsorázni? - kérdeztem meg, ugyanis azt könnyű bizonyítani, hogy lent volt. - És ezek után mit csináltál? - fűztem tovább a gondolatfonalat. Egy kicsit reménykedtem benne, hogy majd azt mondja valakivel tanult, vagy ehhez hasonló, csak hogy legyen egy szemtanú, hogy nem mászott ezek után vissza a sárgákhoz.
- Mikor a klubhelyiségben tartózkodtál, csak majom alakban voltál? - Talán ez még egy sorsfordító kérdés lehet.
Hátranéztem Mishára, hogy most ő jön. Sosem voltam igazi kutató elme, még csak apa bűnregényeit sem szerettem annyira. Nálam itt kifújtak a kérdések, felőlem mehetne a lány, amerre szeretne. Nem ő az egyetlen, akit ki kell hallgatnunk, és ha később még felmerülne valami, akkor ugyanúgy elő tudjuk majd szedni érte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=796327#post796327][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2020.03.01. 18:06[/b][/url]

- Az animágiát a még tanuló diákok csak így szabadon használhatják - kérdezek rá meglepődve. Persze benne van a pakliban, hogy igen, ezért sem úgy mondom, mint aki valamit számon kér, csak úgy mellékesen érdeklődik. Azután jön a többi kérdés, csakhogy valami szemet szúr nálam. Tánya úgy kérdezi ki Máriát, mint egy szemtanút. De Mária jelenleg nem szemtanú. Mária A gyanúsított.
- Elég - mordulok fel - jelen esetben Mária nem úgy áll a szénád, mint egy enyhe bűnt elkövetett szemtanúé. Tisztában vagy vele, hogy mi történt a navinében ma reggel?  - kérdezek rá közelebb lépve egy lépést. Kit izgat, hogy mikor ment le vacsorázni? Hát előtte is szétpakolászhatta a rúnákat. Akár majom formába is, hiszen azoknak a lényeknek még kezük is van hozzá. Míg várok a válaszra szigorú tekintettel nézek rá. Amúgy is én vagyok a rossz zsaru. Ideje egy kicsit annak is tettetnem magam és nem csak szigorú apukának.
- Honnan tudjuk, hogy nem te követted el azt? - a reakcióját akartam látni, a jeleket az arcán, az enyhe rezdüléseket, amik képesek árulkodni akkor is, ha az illető néma marad mindvégig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=796332#post796332][b]Zippzhar Mária Stella - 2020.03.01. 18:27[/b][/url]

Tánya & Misha

Hááát nem igazán Misha bácsi nem igazán, azonban ezt már nem bököm ki, nem súlyosbítom a dolgot. Az újabb kérdéeknél gondolkodnom kell, hogy hogyan hangozzon mondandóm a legkevésbé gyanúsnak, de hát nincs túlzottan nagy mozgásterem.
- Nem mentem le, felmentem a körletbe, tea, alvás - foglalom össze gyorsan a napom. A teakonyhában még iszogattam, de mivel a legtöbben a nagyteremben voltak épp, nem is beszélgettem senkivel. Aztán meg gyorsan elmentem aludni, hogy a lehető legjobb formámba kerüljek a következő meccsünkre. Tánya majmos kérdésére csak bólintok, s jól is teszem, hogy nem kezdek bele semmibe, mert a férfi veszi át a szót. Mordulása hallatán észrevehetően húzom be a nyakam, és kezdek pislogni felfelé. Gyakran járok a könyvtárban, és megrótt már hangoskodásért, de azt hiszem most épp ellenkezőleg, úgy kell majd a szavakat kihúznia belőlem.
- Csak annyit hogy valami volt és azt hiszik közöm van hozzá - emelem meg a levélpapírt, hiszen tény ami tény, annyi dolgom volt ma, fene figyelt a sustorgó hangokra. Vissza kellett mennem a gyenguszra, hogy mindenem jól gyógyul-e, aztán meg szépen elkezdtem edzeni, hogy rendbehozzam magam teljesen a kövi meccsre. Szemeim elkerekednek következő kérdésére, döbbenten nézek fel, talán kicsit elhűlt arccal. Mi az, hogy honnan tudják, hogy nem én voltam? Nem azt kéne bizonyítaniuk, hogy én voltam? Az az alap, hogy nem én... Nem is tudom miről van szó pontosan! - Mit?
Mondja ki, legalább tudni fogom mit csináltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=796336#post796336][b]Ardai Tánya - 2020.03.01. 18:41[/b][/url]

Ha nem szólna közbe Misha, talán már el is engedném a lányt. Ismerem, és nem olyannak, mint aki nem mondaná el a teljes igazságot. Ráadásul Várffy-tól hallottam micsoda sérüléseket szerzett a legutóbbi meccsen, így nem is akartam még én is, hogy szenvedjen. De legyen így. Ha játsszunk, akkor játsszuk rendesen a jó zsaru, rossz zsarut.
- Nyugalom kolléga. Mindenki ártatlan, amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője - ismertettem vele az emberi jogi törvényt megkeményített hangon, mint aki tényleg mérges a társára, amiért kijött a sodrából.
- Az a helyzet Masa, hogy valaki eltüntette a mágiát a navine területén. Se fény, se víz, semmi nincs, amit eddig mágiával oldottunk meg. Még átváltozni sem tudnál ott. És okunk van feltételezni, hogy ez az egyik diák műve. És mivel te tartózkodtál ott engedély nélkül aznap, ezért kérdezünk ki. Mostanra már sikerült alternatív módokat kitalálnunk, azonban tudnunk kell, ha te voltál - próbáltam kedvesen fordulni Masához, és már előre vártam Misha kitörését ezért. Egyrészről, mert tudtam, hogy akár illetlen szavakat is mondani fog, másrészről, mert utána, ahogy a jó zsaru-rossz zsaru forgatókönyvben áll, kiküldhetem őt a teremből, hogy a lánynak legyen lehetősége négy szem közt elmondani az igazat. Aztán pedig jöhet a függöny és a taps a hatalmas alakításért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=796366#post796366][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2020.03.01. 19:33[/b][/url]

Szerencsémre Tánya érti, hogy mit művelek. Legszívesebben elvigyorognék, de akkor lebuktatnám magamat. Nem nekem most a nagyon mérges, nagyon harapós rossz zsarut kell játszanom.
- Így is sok mindenért kaphatna már büntetést, talán ha fél évig kellene minden áldott szombaton a könyvtár padjai alól rágógumit kapargatnia megtanulná a leckét - jegyzem meg. Nem mintha olyan sok rágó ragadna a padok aljára, de ha csak ezen múlik én ismerek egy könyvtárost, aki ezért nagyon szívesen vesz pár csomag rágógumit és kiosztja a nép között.
- Tudnunk kell, hogy te voltál-e! Ha most derül ki még jobban ki tudsz jönni, mintha később derülne rá fény. Én a helyedbe minél előbb bevallanám. Persze, amennyiben te voltál - teszem még hozzá, mert azért mégse fair akár színjáték akár nem. Nem emelem fel a hangom, azonban higgadtan is van olyan fenyegető mintha más kiabálna. Pláne az orosz akcentus miatt. Szerencsére az a hangnak elég sok élet és keménységet ad. Valószínűleg mert az agy összekapcsolja a gengszterek hangjával, a filmek és könyvek történetei miatt. Akárhogy is, nekem ez pont kapóra jön.