30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Havas-Mezei Margaréta
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Kisvirág
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 179
Írta: 2020. november 10. 14:03 | Link

Sébastien tanár úr
... lebuktam … aktuális ...


Egyszer már végig hallgattam ezeket az órákat. Már végig ültem őket, minden egyes szót vissza tudok idézni, ami elhangzott az előző tanévből, mégis ugyanolyan elánnal és odafigyeléssel jegyzetelem Sébastien tanár úr szavait, mintha csak először hallanám őket. Nem tudom, hogy az ismétlés okozta stressz ez-e, vagy valóban az, hogy a téma ismétlése ugyanolyan izgalommal tölt el, mint legelőször. Mert így van. Izgulok, pedig tudom mi fog elhangzani a férfi szájából, éppen ezért engedem meg magamnak, hogy miközben jegyzetelek, pár üres pergamenre firkantsam az általam elképzelt rúnákat. Pár lap már tele van rajzolva, itt-ott kisebb és nagyobb rúnák terveivel, de soha nem befejezettként, mindössze önmagam szórakoztatására. A lapokból felpillantva kapom el az engem figyelő tekintetet, azonnal lehajtom fejemet, hogy meredten szuggerálhassam tovább a jegyzeteimmel kevert rúnákat. Mikor legközelebb csak felsandítok, a férfi már másfelé pillant, így megkönnyebbülten sóhajtok egyet, mielőtt folytatnám a ténykedésem. Nem szeretném, ha azt hinné, hogy nem figyelek, hiszen minden figyelmem az órának szentelem, a tanár úr szavainak, csak szeretném kamatoztatni azt, amit felszedek az órák alatt. Mégis bűntudatom van, amiért nem csak és kizárólag ráfigyelek.
Gondolataim közepette fel sem tűnik, hogy már mindenki elhagyta a termet, annyira belemerültem az előttem heverő lapokba. Csak akkor veszem észre magam, amikor közelről, túlságosan közelről hallom meg Sébastien tanár úr hangját. Összerezzenek, akaratlan mozdulatként terítem rá kezeimet a lapokra, és húzom magamhoz közelebb őket. Felsandítani merek csupán a kedves hangra, zavartan sütöm le pillantásomat, ahogy folytatja. Kezemben remeg meg a penna, észre sem veszem, hogy a még friss tinta pacázza össze alkaromat, amit elkenek a papíron.
- Saj-sajnálom, tanár úr. Én… én figyeltem az órán, csak… - csak? Mégis hogy tudnád ezt megmagyarázni, amikor a tárgyat oktató tanár áll előtted és teszi fel a kérdéseit neked, miután lebuktattad saját magad? Alsó ajkamba harapok, mert nem hallok a hangjában semmilyen különös élt, ami arra engedne következtetni, hogy valóban haragudna rám. Felpillantok, és a felismerés csap le rám azonnal. Nem azért tette fel a kérdéseket, mert vizsgáztat büntetésből, hanem mert tényleg érdekli a véleményem. Az én saját véleményem.
- Ha egyszer megkapták azt az áldást, szerintem kitart örökre, mindössze kissé halványabban pislákolhat az idő múlásával benne, de akkor is ott van. Belé ivódott, és ezt az évek sem vehetik el tőle - hangom halkan csendül az üres teremben, nem olyan határozottan, mint a tanár úré nem sokkal ezelőtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagybátori-Szabó Márton
Diák Navine (H), Művészetis tanonc, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 48
Írta: 2020. november 12. 14:12 | Link

Karola
egy dal neked


- Hát az tényleg baromi menő - meredek ámuldozva a felém tartott képernyőre. Ez az egyik tétel a bakancslistámon, hogy ezt egyszer kipróbálhassam, mert a filmekben mindig annyira menőn néz ki ez az egész. - Tudod, a legtöbb sportban úgyis az a legfontosabb, hogy először esni tanulj meg és utána  többi már gyerekjáték - kacsintok rá biztatóan. Mert ha már tudod, hogy kerüld el a legveszélyesebb helyzeteket akkor onnantól az, hogy fenn is maradja a deszkán már csak egy kis lépés.
- Egyszer meg akarok tanulni ukulelézni - sóhajtok fel sóvárogva, ha már így eszembe juttatta. Mekkora menő már egy hegedűméretű hangszer amin úgy kell játszani, mint egy gitáron. Hát ez az egyik legaranyosabb és legvagányabb dolog szerintem, ami csak létezik. Ez a következő cél a listámon, csak még elég sok minden van előtte, amit meg kéne csinálnom, mielőtt belevághatok. Mert ha én újabb hangszerhez kezdek akkor azt teljes szívvel akarom csinálni és amíg nincsenek meg hozzá a megfelelő feltételeim addig inkább csak vágyakozom és nem fogok hozzá.
- Tényleg? Nem is tudtam. - Addig még meg voltam, hogy Karola DÖK-ös de ezek szerint inkább már csak volt. Mondjuk nem csodálom, hogy a tanulás miatt lépett ki, ha tényleg szeretne odafigyelni erre, nem úgy mint én, akkor valóban nem biztos hogy maradt volna erre annyi ideje és kapacitása, mint amennyit egy ilyen munka megkövetel.
- Szerintem ez szuper ötlet! És akkor így nem csak mi mutathatnánk meg magunkat, hanem lehetne táncolni, meg verset mondani meg ilyenek - csillan fel a szemem. Milyen szuper ötletei vannak! - Ez igazából kölcsönösen hasznos lenne nekünk is és az üzlettulajdonosoknak is. - Már pörög is előttem, hogy melyik üzletben lehetnénk a legjobb helyen. Mondjuk a kávézóban például, vagy valami ilyesmi.
- Akár az is lehetne, hogy keresünk még embereket, mert minél többen vagyunk annál jobb - ragad át rám is a lelkesedése. Ez egy tök jó ötlet lehet akár. - Na mit szólsz? - kérdezem meg őt is erről. Remélem, hogy jól fogadja. Szeretek vele kettesben zenélni, de azért egy nagyobb, kibővül formációval sokkal jobb lenne szerintem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sébastien Lafayette Béliveau
Tanár



offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 84
Írta: 2020. november 13. 17:54 | Link

Margarétának címezve
Rúnatan alatt és után × Figyelek rád


Tisztán emlékszik az első éles napjára. A félelemmel vegyült izgatottságra, ami áradt minden pólusából, a benne bizonytalanul megfogalmazódó, ám kellő magabiztossággal kiejtett szavakra, majd az első óra végén a reszketeg, mégis elégedett sóhajra, ami felszakadt belőle a már üres teremben. Félt, hogy nem bizonyul jó tanárnak, hogy nem lesz képes rendet tartani a teremben és ami a legrosszabb; nem lesz képes felkelteni a diákjai figyelmét. Minden aggodalma hasztalannak bizonyult.
Minden alkalommal, ahogy feláll a pódiumra és farkasszemet néz a rá szegeződő kíváncsi vagy épp unott tekintetekkel, ami egytől-egyig rá szegeződik, elönti a bizonyosság adta nyugalom; ez az, amit csinálni akar. Sosem hitte volna, hogy a tanítás ekkora örömet fog neki okozni, hogy ekkora életkedvvel és rég érzett energiával fogja eltölteni annak ellenére, hogy a szabadideje folyamatosan egyre kevesebb a megírásra váró tanórák,a javítandó való dolgozatok tornyai miatt. Nem bánja. Odin a tanúja, sokkal többet is képes lenne viselni, ha ezzel segítségére lehet akár csak egy diákjának is, hogy kikövezhesse az útját.
Mosolya szélesedik, ahogy figyeli Margaréta reakcióját. Köhint párat, hogy visszafogja a kikívánkozó nevetést, majd lágy pillantást küld a lány felé, hogy megnyugtassa; nem került bajba.
- Tudom, hogy figyeltél - fogalmazza meg végül szavakban is az egyértelműt. Elszakítja tekintetét a lányról, hogy a maga mellett lévő széket támlával Margaréta felé maga elé tegye és helyet foglaljon, hogy tekintetük egy szinten lehessen. Figyelmesen hallgatja a kissé bizonytalan szavakat, arcára a helyzethez illő komolyság költözik, hogy kétsége se legyen afelől a leányzónak, hogy tényleg figyel rá és fontos az, amit mond.
- Én is ebben hiszek - mondja kedvesen, majd kissé feltűri balján ingujját, hogy láthatóvá váljon a mai órai anyag egy apró szeglete, a Triskele, Odin hármas kürtje. Alkarját mutatva fekteti kezét a pad hűvös erezetére és hagyja, hogy pár pillanatig a bőrére varrt ősi szimbólum beszéljen helyette.
- Megengeded? - kérdi végül Margaréta pecsétes karjára mutatva. Arcára visszaköltözik a mosoly, ahogy tekintete találkozik a lányéval, majd ha bólint, óvatosan fogja meg a csuklóját, hogy a zsebéből előkerült pennával gyors, precíz mozdulatokkal karcolja fel a tisztításra szolgáló kötésrúnát, ami azonnal ki is fejti a hatását és tűnik el a sápadt bőrről, a foltokkal együtt.
- A bennük rejlő lehetőségeknek csupán a Futhark pontos ismerete és a képzeleted szabhat határt. Ahogy látom, nálad egyikből sincs hiány... - pillant a teleskiccelt lapra, majd vissza diákjára. Nem is érheti nagyobb öröm a tanárt, mikor azon kapja tanítványát, hogy idejét az órán elsajátítottakra fordítja. És…
- Viszont abban biztos vagyok, hogy ezt még nálam nem tanultad. Mit szeretnél létrehozni, Margaréta? Talán segíthetek neked. Konyítok hozzá egy kicsit... - szélesebb, bátorító mosolyt küld felé és izgatottan várja, hogy a változatosság kedvéért most neki tanítsanak. Mert ha elhiszi, ha nem, Margaréta képes rá.
Utoljára módosította:Sébastien Lafayette Béliveau, 2020. november 13. 17:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 379
Összes hsz: 729
Írta: 2020. november 13. 19:12 | Link

Marci

- Na ez mondjuk igaz, egyetértek - nevetve bólintottam Marci szavaira, mert bizony nagyon is fontos volt az, hogy az ember tudjon esni is, főleg úgy, hogy abból ne szerezzen komolyabb sérülést. Márpedig egy szörfdeszkáról való zuhanás esélye nagyon is magas volt, ha figyelembe vettük azt, hogy hullámok mozgatják azt a deszkát, s az nem csak úgy, mozdulatlanul áll. Kár, hogy a repülés nem ment ilyen jól, s szinte szégyen, hogy nem sikerült tökéletesen elsajátítanom. Egy pillanat erejéig gondolkodtam csak el, eszembe jutott, hogy Márk talán megtanított volna, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy. Na de, kíváncsi voltam, hogy a mellettem ülő srác mit tanulna meg, s valójában nem okozott meglepetést azzal, hogy egy újabb hangszerre gondolt. - Úúúú Ukulele, jajj az annyira cuki! Az nekem is nagyon tetszik, ha veszel egy olyat, majd kipróbálhatom?- kérdeztem lelkesen, nagyon tetszett az a kis hangszer, ami olyan volt, mint egy minigitár. - Aha, nem volt rá időm - vontam meg a vállam, nem is akartam erről többet beszélni, viszont a zenéről annál inkább. Lett is ötletem, gyorsan meg is osztottam Marcival, s szerencsére úgy tűnt, hogy neki is nagyon tetszik a gondolat. -  Igeeen, lehetne! Ha mondjuk olyasmi lenne, mint egy diákgála, de már az is klassz lenne, ha a helyi kis szórakozóegységekben is lenne lehetőség ilyen fellépésekre - mondtam lelkesen, s szinte teljesen elfeledkeztem a lámpalázamról, ami amúgy egész biztos, hogy előjönne, ha mások előtt kellene szerepelnem. Egyelőre azonban erre még csak nem is gondoltam, túlságosan is vitt a hév előre. - Látod? Akár még belépőt is szedhetnének, aminek a fele a miénk lenne, amiből aztán vehetnénk hangszereket, meg amiből fizethetnénk az utazásainkat, ha mondjuk más városban is fellépnénk. Hűű, Tihanyba is mehetnénk mondjuk. De..jajj, kellene írnunk dalokat is, nem? Vagy mások számait adnánk elő? - hirtelen gondolkodóba estem, majd Marcira pillantottam. - Jó ötlet! Csináljunk egy zenekart! Hú, és név is kéne! Mik legyünk? Bagolykő Popcsillagai? - kérdeztem nevetve, igazából fogalmam sem volt, hogy egész pontosan milyen formáció is lennénk, de nagyon megtetszett az ötlet, hogy legyen egy saját kis zenekarunk. - Benne vagyok! Csinálhatnánk néhány plakátot, vagy szórólapot, és kitehetnénk a faliújságra, talán valaki majd jelentkezni fog - mondtam lelkesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagybátori-Szabó Márton
Diák Navine (H), Művészetis tanonc, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 48
Írta: 2020. november 14. 22:23 | Link

Karola
egy dal neked


- Még szép! – Ha egyszer végre eljutok oda persze szívesen megtanítom majd őt is. Amúgy is nagyon szeretek másokat zenélni tanítani, szóval ez sem lesz akadály. Csak előbb nyilván nekem kellene szerezni egyet, aztán rájönni, hogy hogy működik. Bár szerintem ez nem lesz akkor ördöngősség két húros hangszer után. Ilyen szempontból végülis elég szerencsés vagyok, hogy a zenetanulás minden hangszeren viszonylag könnyen megy. Bár az általános tapasztalat az, hogy aki egy hangszeren jól játszik, annak utána a többivel sincsen problémája.
- Abszolút totál menőség – értek egyet lelkesen. Én sosem voltam lámpalázas alkat, vagyis lehet, hogy egészen pici koromban igen, de akkor még olyan pici lehettem, hogy nem is emlékszem rá. Mindig is tisztában voltam azzal, hogy tehetséges vagyok, így végülis nem volt mitől félnem. Tudtam jól, hogy hibázni emberi dolog, így akkor sem történik semmi, ha esetlegesen elrontok valamit, de az az élmény, mikor látom az emberek szemében a csillogást és hogy tetszik nekik amit csinálok nem pótolható semmivel.
- Lassabban, előbb terjeszkedjünk itt – nevetem el magam. – Nekem vannak saját dalaim egyébként, és akkor játszhatunk ilyet is, olyat is - vetem fel az ötletet. Lucán kívül nem sokan hallották őket, de azt hiszem lassan amúgy is itt lenne az ideje, hogy megmutassam őket nagyobb közönség előtt is.
- Szerintem előbb bővüljünk ki, aztán majd együtt megvitatjuk a nevet – teszem meg javaslatomat. Hiszen az kicsit kiszúrás lenne velük szemben, ha mi előre eldöntenénk az ő beleszólásuk nélkül. Ha bevesszük őket az ő szavuk is ugyanannyit fog érni, mint a miénk, szóval így a döntéseket is közösen kell meghoznunk.
- Remek ötlet! Ha itt befejeztük a próbát szerintem neki is esek. – A lelkesedés visz előre, komolyan nem is tudom mikor örültem ennyire valaminek utoljára. Mármint sok mindennek szoktam így örülni, csak nem sok mindennek ennyire.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 379
Összes hsz: 729
Írta: 2020. november 15. 19:31 | Link

Marci


- Jó-jó, csak nagyon beleéltem magam - mondtam mosolyogva, s próbáltam egy kicsit lehiggadni, mert Marcinak abban igaza volt, hogy nem szabadna egyből nagy álmokat kergetnünk. Először az is elég lenne, ha már itt a suliban felléphetnénk, s ha sikerülne összehozni egy kis csapatot, jó sok gyakorlással a későbbiekben még előrébb is juthatnánk. - Tényleg vannak saját dalaid? Márton, ezzel most megleptél! Hogy lehet az, hogy eddig még egyiket sem hallottam? - kérdeztem meg tőle színlelt haragossággal, de aztán elnevettem magam. - Egyet szeretnék tőled majd hallani, de tényleg, eljátszhatnád nekem az egyik dalodat - mondtam őszinte kíváncsisággal, mert nagyon is érdekelt az, hogy mire képes Marci a hangszerével. - Szuper! Ha szükséged lesz segítségre, szólj nyugodtan. Sőt…az kéne ,hogy ha megvannak a plakátok, felosztjuk őket, nekem is adsz belőle, és akkor párat kiraknék belőle Bogolyfalván - tettem meg a javaslatot, mert nem akartam a teljes munkát ráhagyni a fiúra. Ezután belevetettük magunkat a próbába, s a végén elköszöntem Marcitól. - Na, akkor holnap ugyanitt, próbálunk, hozd a plakátokat, éééés akkor jössz nekem egy dallal - mondtam mosolyogva, majd adtam egy baráti ölelést Marcinak, s elköszönve tőle, boldogan hagytam magam mögött a próbát, mert volt végre valami, amihez kedvem is volt, s legalább egy kis örömöt hozott az életembe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Havas-Mezei Margaréta
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Kisvirág
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 179
Írta: 2020. november 17. 20:52 | Link

Sébastien tanár úr
... lebuktam … aktuális ...


Mikor kiderült, hogy boszorkány vagyok, engem ugyanúgy lesokkolt a hír, mint a szüleimet. Napokig emésztették ők is, ahogy én, hogy különleges képességekkel vagyok megáldva, de mellettük szóljon, hogy ők ezt előbb dolgozták fel, mint én. Mindenben támogattak, miközben nekem a szívem akart kiugrani a helyéről, mert fogalmam sem volt milyen lesz bekerülni egy teljesen idegen környezetbe, olyan emberek mellé, akik tisztában vannak vele ki tudja mióta, hogy mágusok. Az első két év bizonytalanságban telt, amiből Teó igyekezett kirángatni kisebb-nagyobb sikerekkel. A harmadik év indult már úgy, hogy igenis képes vagyok rá, hiszen idáig is eljutottam valahogyan, majd jött a Rúnatan a tantárgyak közé. Merlinre, amikor először ültem ugyanebben a padban és hallgattam Sébastien professzor szavait, mintha egy teljesen más világba kerültem volna, amit eddig ismertem. Mintha ismét egy új világ tárult volna fel előttem, ami olyan mélységekig képes elvinni egy embert, hogy arról sosem álmodott. Izgalommal telve ültem be az összes órára, a fejemben még az is megfordult, hogy esetleg ebben legyen a jövőm. Lekötnek, érdekesek, rengeteg lehetőség rejlik bennük, fontosak a mágusok számára, csodálatos dolgokat lehetnék képes végbevinni velük. Egyszerűen… szeretem a rúnákat.
Ugyanúgy alsó ajkamat rágcsálva sandítok fel tanáromra. Tudja? Akkor nem vagyok bajban? Felpillantok rá, kékjeimmel követem végig, ahogy végül mellém helyezkedik, mert nem tudom levenni róla a tekintetem. Valami különleges árad belőle minden óra közben, a mérhetetlen kedvessége ebben még csak nem is mérvadó, és amilyen odaadással beszél a tárgyáról. Elpirulva kapom el tekintetem róla, amikor észreveszem magam, hogy bámulom, plusz még ilyen gondolatok is vannak bennem, na meg az, hogy egyetért velem. Ő is ebben hisz. Rápillantva fordítom el fejemet végül, hogy szembesüljek tintás alkarommal. Aprót bólintok csupán, ahogy visszafordítom fejem felé, és amíg dolgozik, eszembe sincs a rúnát nézni, amit készít. Annyira vagyok képes, hogy enyhe pírral arcomon fürkésszem a tanárom arcát, ahogy készíti a rúnát, ami eltünteti karomról a foltot. Zavartan pillantok én is a lapokra, amikor tanárom teszi azt.
- Köszönöm tanár úr, a… a segítséget is - mosolyodom el halványan még mindig vöröslő arccal. - Van még hova fejlődnöm, hogy olyan szintre érhessek, ha egyáltalán van erre esélyem, mint Ön - hajtom le fejemet kicsit jobban, miközben lerakom pennámat a papírokra, majd eltűrök egy kékséget arcomból. Hirtelen kapom tanáromra fejemet, csillogó kékjeim találkoznak a kedves és őszinte tekintettel.
- Én csak… hát én… - állok neki nagyon értelmesen mondandómnak. Mély levegőt véve kezdek bele újra. - Én segíteni szeretnék valakinek, aki elvesztett egy számára nagyon fontos személyt. Nem vagyok illuzionista, de szerintem képes lehetnék rúnával is elérni, hogy… - megakadok, lesütöm kékjeimet. - Hogyha szeretné, újra láthassa - fejezem be mondatomat sokkal halkabban, mint ahogy neki álltam. Dodiért kell sikerülnie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Évfolyamelső - 2020 tavasz/nyár
offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 274
Írta: 2020. november 24. 21:28 | Link

Móric
Bájitaltanon
Egyenruhában

Ez azon nagyon kevés órák egyike volt, mikor egy szót sem hallottam abból, amit a tanár mondott. Csak háttérzajként csengett számomra a prof hangja, miközben én csendesen firkálgattam a bájitaltan jegyzeteimet. Pedig tudom, ezen az órán különösen figyelnem kéne, hiszen át kell mennem bájitaltanból is. Gondolataim azonban máshol járnak. Az évnyitón, azon milyen jót beszélgettünk Elijah-val, és hogy azóta viszont megint csak egyszer-egyszer futottunk össze, és, hogy mennyire... Ekkor a nevemet hallom a tanár úr felől. Felkapom a fejem, és csak ekkor veszem észre, hogy mekkora mozgolódás támadt a teremben.
- Igen, máris odamegyek - válaszolok a tanárnak. Jó, de hová kéne átülnöm? Szememmel olyan diákot keresek, akinek látszólag még nincs párja. Ekkor érzem meg a fiú tekintetét a hátamon, és odafordulva meg is látom, hogy egyedül üldögél a padban. Sietve összeszedem a tollaimat és papírjaimat, s táskámat a vállamra kapva kimászom a saját asztalom mögül.
- Igen, úgy tűnik - halkan válaszolok csak a rellonosnak. Még mindig próbálom visszaterelni gondolataimat az órára. Nehézségem azonban, hogy még azt sem tudom, milyen főzetet készítünk a mai nap. Tanórákon ritkán érzem magam ennyire leveszettnek. Ám hátha Móric figyelt - legalább csak egy icipicit jobban mint én.
Hogy megtartsam igazi levitás benyomásomat, szépen elhelyezem az asztalon az előző órákon készült jegyzeteimet, a táskám pedig a szék háttámlájára akasztom. Végül kényelmesen elhelyezkedve körbe pillantok. Látszólag mindenki megtalálta a helyét, és dolgozni kezdett. Én viszont még mindig nem vagyok képben a dolgokkal.
- Mit is csinálunk? - érdeklődöm halkan a partneremtől. Nincs nagyon kedvem csevegni, egyrészt mert nem ismerem a fiút, másrészt mert nem vagyok olyan kedvemben. Azt pedig nem is merném bevallani, hogy fogalmam sincs, melyik Móric ül mellettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bernáthy Zsófia
Diák Eridon (H), DÖK tag, Színjátszós, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 32
Írta: 2020. november 26. 11:12 | Link

Fanni
Órán | Talárban

Egy teljesen átlagos délutánnak indultam neki. A táskám fél vállamon lógott, és amint beértem az SVK tanterembe, le is dobtam egy közeli padra. A szemem felcsillant, ahogy körbe néztem. Párbajozni fogunk. A diákok lassan szállingóztak be a terembe, én pedig felültem az egyik asztalra, hogy onnan hallgassam, mit mond a prof. Ahogy becsukta az ajtót, már beszélni is kezdett, és megerősítette, a gondolatomat a feladatot illetően. A taláromat már le is vettem, hogy ne zavarjon a mozgásban, ha majd sorra kerülök, a pálcám pedig megmarkoltam. Oldalra néztem, ahogy Wayne elhaladt előttem, miközben beosztotta a párokat.
- Zsófi - mosolyogtam a mellettem ácsorgó lányra. Sokszor láttam már, a klubhelyiségben, meg Nagyteremben is étkezésekkor. Mintha a neve is rémlett volna valahonnan, bár abban biztos voltam, hogy még egy szót sem beszéltünk. - Nem igazán. Szeretek párbajozni. Jól megy - igen, egészen egyszerű indoka van a dolognak. Talán nem segítettem Fanninak azzal, hogy az orrára kötöttem ezt a tényt. Ennek ellenére viszont jól esett, hogy tudtam, most én vagyok a jobb valamiben.
Leugrottam az asztalról, ahogy Wayne intett nekünk, és komótosan a terem közepére sétáltam. Ujjaim közt éreztem az szépen megmunkált ébenfa markolatot. Lelógattam a combom mellé a pálcám, és megvártam, hogy Fanni elém álljon.
- Kezdhetjük? - néztem a prof felé, majd mikor az bólintott, vettem egy nagy levegőt. Színpadiasan meghajoltam, majd felegyenesedve Fanni szemébe néztem. Rászegeztem a pálcámat, és már mozdultam is. - Capitulatus! - nem mondtam nagyon hangosan, de annál határozottabban. Ahogy pedig pálcámmal leírtam egy kis hurkot léptem egyet előre.


//Egy kicsit talán erős éppen egy lefegyverző átokkal indítani, ám annál hatásosabb. A varázslat hatására a pálca kiröppen a lányka kezéből, azonban a földre nem esik, még utána tud kapni.//
Utoljára módosította:Mesélő, 2020. november 27. 06:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Harmadikos diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 87
Írta: 2020. november 27. 12:54 | Link


#tobeornottobe
#legilimencia
#Keserűprof
#Loki



Hogy öt perce vagy fél órája magyarázott már Keserű prof, azt nem hogy Marina, de valószínűleg senki nem tudta megmondani. A mostanában egyre szürkébbre váltó kinti időjárás úgy tűnt, hogy kezdett rámenni a magyarok hangulatára. Nem is csoda, ők hozzá vannak szokva az állandó napsütéshez. Azonban akinek dán vér folyik az ereiben, az nem hatódik meg ennyitől.
Ránézett kusza jegyzetére, amelyben valószínűleg több volt a helyesírási hiba, mint egy elsős diák füzetében. Aztán jobbjára, ahol a mindig pörgő szöszi azzal küzdött, hogy ne aludjon el azonnal. Keserű meg csak magyarázta az elméletet. Összepréselte a barna a száját, és kicsit elkezdte ingatni a fejét. Aztán mint derült égből villámcsapás, felcsapta kezét a levegőbe. Még ő maga sem tudta mit fog tenni, csak hogy nem tetszik neki ez a punnyadás, és valamit tennie kell ellene. Közben könyökével megbökte padtársát, hogy ne bukjon le, amiért olyan mint egy hervadt mikulásvirág nyáron a kánikulában.
Amint megkapta az engedélyt a felszólalásra, felpattant a helyéről, közben ügyelve rá, hogy széke biztosan zajt csapjon, és mindenki felfigyeljen a változásra.
- Tudja tanár úr, azon gondolkodtam - kezdte lassan, hiszen egyenlőre fogalma sem volt róla mi fog kijönni a száján. Gondolkozz, Marina! Körbetekintett a termen. Sok szempár nézett rá, mindenki érdeklődve. Valamit muszáj alkotnia.
- Hogy mi történik akkor, ha egy legilimentor megpróbálja kiolvasni egy másik ember elméjét, de a másik emberről is kiderül, hogy legilimentor, és véletlenül pont ugyanabban a pillanatban próbálja kiolvasni annak az embernek a gondolatait, aki szintén legilimentor - rakta szépen össze a mondatot, és kezeivel közben folyamatosan mutogatott, hátha úgy értelmesebb lesz. - Akkor kinek a gondolatait hallják? Vagy egyáltalán hallanak gondolatokat? - fejezte be fejtegetését. Hogy az órához kapcsolódott-e? Nem valószínű. De legalább a tantárgyhoz igen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Mórocz A. Móric
Diák Rellon (H), Illúziómágus, Művészetis tanonc, Harmadikos diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 80
Írta: 2020. november 27. 14:53 | Link

R I N & M A T Y I bácsi
okosak vagyunk | néha

Mellettem kell szólnia annak, hogy az első percekben komolyan figyeltem. Értelmes jegyzetek is kerültek a füzetbe, amit magaménak mondhatok, de valahogy az ihlet teljesen elszállt. Ez nem a prof hibája - dehogyis! -, csak valahogy az érdeklődés úgy szállt el belőlem, mint Katiból a nyolcadik gyerek, szóval… nagyon könnyen. Tenyerembe támasztott arccal, bamba képpel figyelek Matyi bácsira, de fejem előre bukik néha akaratlan, ahogy az álom akar jönni, de hősiesen küzdök. Arcomat felfelé nyomom, ahogy támasztom kezemmel, külső szemmel valószínűleg úgy nézhetek ki, mint egy lecsúszott drogos, bár valószínűleg ez nem az én hibám. Jó, talán, de mindegy. Próbálok ébren maradni és, ha jegyzetelni nem is vagyok képes, de legalább figyelni és hallgatni Matyi bá’t, hogy valami azért megragadjon, amiből gazdálkodhatok majd következő órán. Vagy órákon. Vagy az év hátralévő részében. Arra kapom fel fejemet, hogy Rin meglök, így azonnal ránézek, amolyan nem is alszok, hagyjál pillantással, vaknak kéne lennem ahhoz, hogy ne vegyem észre, ahogy keze a magasban van, majd mint elefánt a porcelánboltban kel fel a székről, ahogy felszólítják. Szememet eltakarva nevetek halkan, mert Merlinre, ez botrányos lesz, de tudja, hogy bármi is legyen az, benne vagyok.
Ahogy megszólal szorítom erősebben kezemet ajkaimra, nehogy kitörjön belőlem a röhögés. Gyorsan rendezem vonásaimat, már komoly arccal pillantok fel, hogy erőteljes bólogatással erősítsem meg Rin szavait, amiket értek. Hogy lehet, hogy ezt értem, de az óra fonalát elvesztettem? Wtfdude?! - Szóval, ha egy legilimentor legilimentál, de a másik legilimentor is legilimentál, akkor lehet kiütik egymást, és senki nem legilimentál senkit, vaaaagy… - nyújtom el a szót, miközben felemelem mutatóujjamat, mielőtt folytatnám. - Mindkettő legilimentálja a másikat, csak nem látnak semmit a másikban? De ennek így nincs semmi értelme - Rinről emelem kékjeimet a tanár úrra, esküszöm, hogy már kíváncsiság csillan benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL I D E G E S Í T Ő
Zippzhar Mária Stella
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Elsős mestertanonc


minden lében villa
offline
RPG hsz: 599
Összes hsz: 6122
Írta: 2020. november 29. 04:13 | Link



Pislognom kell egy pillanatig, hogy biztosan ne essek bele a csapdába, amit Lau valószínűleg még csak nem is tudatosan állított nekem. Képes lettem volna habozás nélkül elismerni, hogy veszélyes vagyok? Óh igen, már csak azért is, mert jól hangzik az, hogy "Masa a veszélyes" meg a "Veszélyes Masa", de még épp időben bevillan, hogy eredetileg mintha nem pontosan így értettem volna.
- Neeeem - nevetek fel végül amikor rájövök mit kavartunk meg. - Úgy értem még a prefektusi kinevezés előtt voltam visszafogottabb, aztán... elromlottam? - mondandóm vége kérdésbe megy át, és mint valami cuki kisállat, oldalra biccentem a fejem, mintha így fülemen keresztül a fejembe szállna a válasz a kérdésemre.
Annyira... Annyira nem is vicc a felvetésem, egy-két büntivel több vagy kevesebb nekem már tényleg nem igazán oszt vagy szoroz. Próbára tenném a tanári és prefektusi kar kreativitását? Mondanám, hogy igen, de az a baj, hogy ennyire még nem vagyok nagymenő szabályszegő. Nem is tervezek az lenni igazából.
- De várj, a mestertanoncoknak sem szabad, csak őket a prefik nem büntethetik meg csak tanárok, nem? - próbálom visszaidézni emlékeimet, amik alapján én bizony találkoztam már MT-kkel takarodó után, és általában a tanárokhoz is lettek kísérve. - Várj, inkább hagyj meg abban a hitben, hogy nem szabad, mert ha kiderülne, hogy akkor és oda megyek ahová akarok, azt hiszem nagy bajban lenne a kastély. - Mosolygok, látszik, hogy viccelek, de a kérés komoly. Van amit jobb nem tudni, hiszen ha járkálni akarok, akkor így is fogok, vállalva a büntetést, ami ezek szerint vagy érkezik majd, vagy nem.
- Abban biztos lehetsz, hogy szívesen sétálok veled - vigyorgok mindentől függetlenül hát. - Majd azt mondom neked, hogy tanár vagyok, és el kell hinned, akkor pedig már biztosan nem büntethetsz. - Ördögi csodaterv, én mondom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Reiner Kende
Prefektus Navine, Elemi mágus, Harmadikos diák


got the spirit of a Fela
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 41
Írta: 2020. december 3. 21:45 | Link

MARINA
/szlípingbjútik/

A padló halkan nyöszörög Kende lábának járása alatt, ahogy a székén hintázva szemöldökét vakarja. Nem érti, hogyan képesek a pedálok az első sorokban pislogás nélkül hallgatni a dögunalmat, ami elhagyta új oktatója száját. Teljes mértékben szenved tőle, és a kényelmetlen székétől is. Nem ehhez van szokva. Nagyon nem.
 Számára legkényelmesebb pozícióját veszi fel. Bal bokáját felemeli jobb térdére, eközben széles vállával előredől az asztalra, csak a nyakába lógó apró kődarabbal nem számol, ami hangosan koppan a fán. Általában gyors a reflexe, de most olyan szinten alfában volt, hogy több diák is felé pillantott. Hát és aztán? Ez a látványos szenvedése mellé csak i-t tett a pontra. Bocsánatkérőn emelte meg a kezét az év közben közéjük keveredett gyerek, aztán szemét forgatva karjára dőlt. Nem a nyaklánca az egyedüli kiegészítője, több ujján is gyűrűket hord, ha aznap ahhoz van kedve, és ezen a napon így kelt. A hideg fém csak még inkább lassú pislogásra késztette. Este is olyan jót aludt végre! Majd a csaj mellette megmondja miről maradt le, vagy adhatna neki egy párnát.
 Egyre hosszabbak és hosszabbak azok a lélegzetvételek, halkan ásít egyet félig alkarjába, félig nem, majd ellazulnak tagjai és szuszogásba kezd. Elaludt.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

CHICANO AQUAMAN
Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Harmadikos diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 87
Írta: 2020. december 3. 23:08 | Link


#tehetséggondozó
#kíváncsiszerzet
#bűbájtan
#Kende



Finite Incantatem. Igen, már mindenki tökéletesen tudta, hogy ki és mikor találta fel, és hogy miért. A mögöttes kis történéseket, sőt még az is le lett tisztázva, hogy a világ másik felén mi zajlott éppen akkor, mikor a varázslat megszületett. Mindenki mint a korhadozó virágok dőltek erre meg arra, Marina biztosra vette, hogy minimum a fél osztály kicsit se figyel oda, ha nem alszik egyenesen.
Mint a mellette ülő gyerek. Épp csak pár nappal ezelőtt sétált be, mint akié a világ, és halál nyugodtan leült Marina mellé. Igazából csak szerencséje volt, hogy padtársa éppen úgy gondolta kihagyja azt az órát. És hát mondani se kell, hogy a legközelebbi alkalommal már Mae maga küldte melegebb tájakra a kis bacitenyészetet. Inkább elviseli a totál ismeretlen szőke gyereket, minthogy elkapjon valami magyar bacit.
Visszatérve a jelen szituációra ott volt az órán Mae, aki mellett Kende édes deden szundikált. És hát mi a világ legjobb ötlete ilyenkor? Naná, hogy összefirkálni a másik arcát. Először a lány még csak félve rajzolta fel a kackiás bajszot a fiú szája felé, de ahogy látta a szöszi még csak kicsit se figyelt fel a mozgolódására, szóval aztán tovább folytatta a művészkedést.
Folytatta egy összenőtt szemöldök megrajzolásával, egy bajesz jó hosszú lehúzásával. Éppen egy könnycseppet rajzolt fel a fiú szeme sarkába, amikor megszólalt az órát jelző csengő.
- Héj Csipkerózsika. Ideje felébredni - taszajtotta meg a fiú karját Marina, és kajánul vigyorgott a másikra. - Kicsit elaludtad a fejed - vonogatta a szemöldökét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Reiner Kende
Prefektus Navine, Elemi mágus, Harmadikos diák


got the spirit of a Fela
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 41
Írta: 2020. december 3. 23:45 | Link

MARINA
/szlípingbjútik/

Repülnek a halak? Vagy, nem is! Inkább ő merül valami fordított akváriumban. Nevetnie kell a csiklandós érzéstől, de ha nevet, megfullad. A víznek nincsen szaga, ez meg olyan, mint a tinta. Merülni kezd, hiszen minden egyre feketébb lett, ahogy halad, halad és halad a mélybe, mígnem éles zörgés csapja meg fülét és karja egy hínárnak csapódik.
Megrezzen, nyelve csettint mielőtt óceánkék szemei rávillannának a hatalmas mosolyra. A csaj olyan fejet vág, mint a csupa fogas emoji. Jól van, a barna begerjedt rá. Ez természetes. Mint egy oroszlán, amikor üvölt, olyan elánnal ásít kihúzva magát és mindeközben a very happy lányra sandít, meg annak kezére, ahogy óvatosan félre tesz valamit. Marinara fintorog, annak szavaira, amíg nyújtózkodik. Az ablak felé fordul. A téli gyenge napsütés mellett arca tükröződik vissza rá.
 Kende olyan nevetésben tör ki, hogy akik már elhagyták a termet is hallják őt a folyosóról. – Szép munka! – nevet a lány vállát megveregetve – Legközelebb valami ijesztőbbel is előrukkolhatsz –   Ment már neki a lányokkal való hülyéskedés, elvégre, van egy húga, akivel évekig össze volt kényszerítve a kúria kapui mögött. Emellett Kende amúgy sem egy lobbalékony természetű srác. Benyálazza ujját és két szemöldöke között maszatolni kezdi a tintát. Rápillant sötét hüvelykujjára és előre nyúlva nevetve egy csíkot húz a barna arcélének vonalán. Halványan, de a tinta ott landol – Na, így egészen indián hercegnős vagy – mosolyog szélesen – Egye fene lehetünk együtt hercegnők. – legyint, közben teljes testével Van Gogh felé fordul, bokáját még mindig térdén pihentetve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

CHICANO AQUAMAN
Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Harmadikos diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 87
Írta: 2020. december 4. 00:14 | Link


#tehetséggondozó
#kíváncsiszerzet
#bűbájtan
#Kende



Bárki is állítja, hogy egy ilyen csínytevés után rosszul érzi magát, hazudik. Marina majd kiugrott bőréből, hogy végre meghallhassa a fiú reakcióját a művére. Mert hát valljuk be, elég zseniálisan nézett ki az éppen idősödő férfi, akinek valószínűleg még szakálla sincs, nem hogy pajesza. Szőkének induló, majd feketében összefutó szemöldökéről már nem is beszélve.
A fiúval együtt mosolyodott el, és ahogy visszafordult felé unalmának elszenvedője, csak lazán megvonta vállait.
- Gondoltam itt a második heteden még nem élcelődök veled annyira. Egész évben mellettem fogsz ülni, lesz még rá alkalmam - jelentette ki magabiztosan. Az 'élc' szót elég viccesen ejtette ki, talán az egyik legnehezebb magyar szavak közé tette volna amúgy is.
- Jajj ne, csak rontasz a helyzeten - nevetett a barna, ahogy a maszatolást nézte. Már nem csak egy csíkban, de konkrétan a szélrózsa minden irányába hol erősebb, hol halványabb tintanyomok éktelenkedtek. Aztán nézzenek oda, már a lány sem úszhatta meg az összekenést. Hangosan nevetni kezdett, az sem zavarta, ha a tanár még bent volt az órán.
- Várj, ahhoz kell... - kezdte, de a mondatot elvesztette, ahogy a tollal igyekezett a két szeme közé a homlokára egy pontot tenni. Még be is kancsalított, és kissé kidugta nyelvét a száját, ahogy koncentrált. - Így! Sokkal hercegnősebb vagyok - mutatta meg magát Kendének, mintha eddig nem lehetett volna látni, hogy mire készül. - Marina Darik hercegnő szolgálatodra a messzi indiából - hajolt meg a a fiú előtt teátrálisan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Reiner Kende
Prefektus Navine, Elemi mágus, Harmadikos diák


got the spirit of a Fela
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 41
Írta: 2020. december 4. 19:00 | Link

MARINA
/szlípingbjútik/

A fiú egyáltalán nem bánja, hogy új padtársa hülyéskedni kezdett vele. Igazából, most csak jobban érezi mennyire örül, hogy vele egykorúakkal töltheti az idejét, arról nem is beszélve, hogy Marina meglehetősen szép. Az unalmas órákban ennyi jó biztos lesz. Ahhoz meg sok sikert kíván, hogy vele annyira élcelődjön, hogy ki is akassza. – Game on – nyújtja előre a kezét egy kézfogásra, még szélesebben elmosolyodva a csaj akcentusán, aztán mélyebben nevetve, amikor belegondolt ez a mozdulat a kifestett fejével hogy néz ki. – Adok majd alkalmat rá. Nem most aludtam be utoljára.
 Összevonta - jelenleg - összenőtt szemöldökét. Indián lány kontinenst tévesztett. Kende viszont annál jobban szórakozik Marina illegető mozdulatain, hogy ezt közölje vele. Amúgy is, kit érdekel indián vagy indiai? Hercegnő így is úgy is, aztán jó az! Amikor a csaj már hajlong, Kende mosolya megváltozik, kissé cinikusabbá talán, de ez nem Marinának szól, sokkal inkább a sznob mozdulatnak. Ilyen felsőbbrendű viselkedésből már most kiváló vizsgát csapna ki. Tehát gyorsan testtartást vált és kihúzott háttal, megemelt állal tekint le a lányra, arcát igyekszik komornak tartani, de alig bírja ki nevetés nélkül – Reiner Kende miniszteri bittosból – nyomja meg a t-betűt - avanzsált hercegnő, hmmmmmm – sóhaj - fogadja a furcsán fehér indiait – orrhangja és beszéd közben elhúzott szája teszi a hangzást tökéletessé. Újra összegörnyedt nevetését szabaddá engedve. - Csak vannak ebben a suliban jó arcok. - mondja a lánynak széles mosolyával arcán, miközben táskájáért hajolva felkel a katasztrofális székről, amibe még bele is rúg egy kicsit, hogy az a helyére csússzon.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

CHICANO AQUAMAN
Vizsnyiczky Médea Lilla
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Okklumentor, Másodikos mestertanonc


bulbulimia
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 104
ÁVT tanterem
Írta: 2020. december 5. 11:21
| Link

  
"A nőhódítás titka: felismerni,
hogy melyik nő akar meghódolni."

Az első sorban ült, ahogy mindig, előtte két külön füzettel. Az egyik felett egy megbűvölt toll sercegett serényen, szóról szóra leírva minden szavát a professzornak, míg közvetlenül a keze ügyében egy másikkal saját észrevételeit jegyezte föl, oda-odanézve, de többnyire Ardai tanárnőn tartva tekintetét.
Mikor aztán gyakorlati részhez értek, gyorsan megfogta az önálló életet élő írószert, és lefektette a füzetre. Pálcát húzott, és követte az utasításokat.
Szinte sosem lankadt a figyelme órákon, nem húzta a száját semmire, és nem zavartatta magát azon sem, ha valami nem sikerült, akár többszöri nekifutásra sem. Tudta, hogy nem elsősorban a varázstudása, amivel kitűnik, nem volt született zseni, minden sikeréért keményen meg kellett küzdenie. De épp ezért tudta, hogy ha elég sokáig próbálkozik valamivel, előbb-utóbb menni fog.
A transzformációs bűbájokkal egyébként többnyire egész jól boldogult elsőre is, elvégre ha már valaki önnön magát képes volt egy szempillantás alatt egy ötven kilóval könnyebb, anatómiájában teljesen eltérő madárrá alakítani, annak már illett a kisujjában lennie az ilyesminek. De ettől még nem bízta el magát, nem hitte azt, hogy nincs már semmi, amit taníthatnának neki.
Újabb elméleti részbe kezdett a professzor, így Lilla a füle mögé tűzte pálcáját, mert már az előbb is majdnem azzal kezdett el jegyzetelni, és gyorsan hegyére állította a kis önműködő tollát.
Ám ekkor véget ért az óra, Lilla pedig kissé bosszúsan csukta össze füzeteit. Nem értette, hova siet már megint mindenki, és miért nem hagyják, hogy a tanár gondolatai végére érjen. Mindegy, megrázta a fejét. Mindig ez volt.
Összeszedelőzködött, majd kissé értetlenül forgolódni kezdett, még szoknyáját is megtapogatta, a zsebet keresve rajta, ami persze nem volt neki, épp csak a füle mögé nem nézett.
- Hol a fenében van a pálcám...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Harmadikos diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 87
Írta: 2020. december 5. 13:20 | Link


#tehetséggondozó
#kíváncsiszerzet
#bűbájtan
#Kende



Felhúzta fél szemöldökét, és féloldalas mosolyra húzta száját is. Lehet, hogy ez a bűbájtan mégse lesz olyan unalmas óra, mint ahogy az első félévben érződött. Loki nélkül egészen kevés móka jutott erre a tárgyra, de az új fiú ígéretesnek tűnik. Szinte azonnal csapta bele saját mancsát a másikéba.
- Tetszik ez a hozzáállás - mosolygott gonoszkásan. Mostantól nem is lesz valószínűleg egy nyugodt perce se a srácnak. Lehet lehetősége se újabb elalvásra, ha sokat basztatja.
Kirázta a hideg is, mélyen a csontjaiban érezte a merő undort, amit a hirtelen stílusváltás okozott. Megjelent előtte apja és annak barátjainak képe, ahogy elbeszélgetnek a nagy semmiről, közben pedig olyan vicceket mondanak egymásnak, aminek semmi értelme.
- A jó arcok mintapéldányával találkoztál - bólintott a lány, ahogy maga is felállt a padból. - De igen, akad még egy kettő úton útfélen - sétált ki a folyosóra, ahol a többi diák érdeklődve nézték a párosukat. - Van egy ikerpáros, Móricéknak hívják magukat, de még jobban illik rájuk a morons elnevezés. Szőkék, magasak, és ha jót akarsz magadnak elkerülöd őket. Most képzeld el, az a nyomorék előbb teszi a müzlit a tálba, és csak utána a tejet. Hát elázik az összes finom falat - ingatta a lány a fejét, még a szemei is kikerekedtek. Ezt a vitát nem egyszer lejátszották már a sráccal reggeli közben, szóval elég élesen benne van a fejében a kép, ahogy Móric csámcsogva hívja fel Mae figyelmét rá, hogy a müzli bizony még így is ropog.
- Mi a következő órád? - tette fel a kérdést a barna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Reiner Kende
Prefektus Navine, Elemi mágus, Harmadikos diák


got the spirit of a Fela
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 41
Írta: 2020. december 5. 14:15 | Link

MARINA
/szlípingbjútik/

- Nekem meg a pötty a homlokodon – bandzsít a lánynak. Egy laza mozdulattal pólója nyakrésze mögé rejti az előre bukott követ, és miután előadták magukat a lányt követve indul meg a folyosóra. Na de, ha már egyszer ilyen gyönyörű sminket kapott, akkor megadja a módját és oldalasan kicsusszan egy akkor éppen gyanútlanul haladó diáksrác elé. Hátrahőkölve torokból nevet a gyerek arckifejezésén, majd annak haját megkócolva kikerüli. Mivel Marina minden szavára figyel felvont szemöldökkel sandít felé, ahogy mellé toppan. Mintha csak őt jellemezték volna, bólogat serényen, aztán izmos karját a lány vállára helyezi. – Szar vagyok matekból - ami inkább szövegértés, de arra még csak gondolni se akar - de azt mondod az új haverjaim – mosolya elszélesedik –a Te legjobb haverjaid? Csak mert úgy érzem a kreativitásunknak kevés lesz ez az egy óra kiscsillag – szembe fordul Marinaval, hogy a teremre mutathasson és bevesse óceán kék tekintetét. – Hát még hallgatni ezt az akcentust - Nagyokat pislog rá a levakarhatatlan vigyorral.
Felnevet és meglesi tenyerét, de hupika, ott már nincs nyoma tintának, nem úgy a fején. - Halvány lila sincs. – közli vállat vonva – Az is lehet, hogy veled tartok, így mások is látják milyen szépek vagyunk együtt – még meg is hullámoztatja összenőtt szemöldökét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

CHICANO AQUAMAN
Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Harmadikos diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 87
Írta: 2020. december 5. 15:56 | Link


#tehetséggondozó
#kíváncsiszerzet
#bűbájtan
#Kende



Sok rossz tulajdonsága volt Marinának. Többek között a modora, hogy a felelősségre magasan tett vagy hogy egyik alapelve volt, hogy "a szabályok azért vannak, hogy megszegjék őket". De egyik kiemelkedő jellemzője volt végtelen lazasága és nyitottsága akár az új emberekhez is.
Így lehet, hogy az átlag lányoktól eltérően egyáltalán nem lepődött meg, sőt még csak el sem kezdett pirulni a srác karjának érintésétől. Keze reflexből mozdult, és fogta meg a másikét, és fejét felé fordította. - Attól függ mennyire fogsz jól viselkedni - húzta féloldalas mosolyra a száját a lány.
Halvány lila sincs. a halvány lila az tutira egy szín. A nincs pedig a van-nak az ellentéte. Tehát ha nem halvány lila, akkor erős lila? Ő maga szerette a lila színt, de a világért nem jött rá, hogy ez mégis hogy a fenébe kapcsolódik a srác órájához. Esetleg színekkel jelölte az óráit a fiú? Ennek így semmi értelme Marina.
Mielőtt azonban megfájdult volna a barna feje a hirtelen agyalástól, már meg is kapta a választ Kendétől. - Higgy nekem, ha azt mondom, hogy nem akarsz még egy órát ezzel a tanárral. Igen, olyan szerencsém van, hogy duplázok vele. Szóval menj csak, lost boy, és találd meg a csoporttársaid és add hírül, hogy a csodálatos Marina Darik kegyeibe fogadott - nyomott egy puszit a szőke arcára, majd ujjaikat összefűzte, és kibújt a fiú öleléséből. Nem mondta, hogy nem volt helyes a maga cuki módján. Talán egy ideig húzni is fogja majd az agyát, mert miért ne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Reiner Kende
Prefektus Navine, Elemi mágus, Harmadikos diák


got the spirit of a Fela
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 41
Írta: 2020. december 5. 16:31 | Link

MARINA
/szlípingbjútik/

Na már most Kendére totálisan ráfértek a haverok, meg az új ismerősök. Utóbbi két hetében nem sok olyan emberbe futott bele, akivel el tudta képzelni a lógást vagy aktívabb tevékenységet a művészeteknél meg az olvasásnál. Abból kapott eleget, kösz szépen. Inkább menne ki, még a hidegben is felfedezni milyen a környék. Hallotta mennyi mindenre van lehetőség a kastély körül, de szívesebben tapasztalná végre meg saját maga. Az lenne a plána, ha ehhez társasága is lenne. Marina úgy fogadja közvetlenségét, amitől megcsillant fehér foga - Jó vagyok suhancnak, bízz bennem – bizonygatja kis gödröcskéjét előbújtatva arcán.
Grimaszol a tanár hangjára visszagondolva. Még aludni se lehetett tőle rendesen! A kényelmetlen székről nem is beszélve! Ő aztán oda vissza nem megy! A csaj mozdulatára figyel fel és lepillant szemeibe – Ez esetben – mozdul keze és az összefűzés helyet elkapja Marina kacsóját, majd egy apró puszit ad rá. - See you in Neverland sweetheart! – mondja felegyenesedve és forgolódik egy kört a termét keresve mielőtt megindulna csodásan kipingált fejével. Az más kérdés, hogy azt sem tudja hova vagy mire megy.
Utoljára módosította:Reiner Kende, 2020. december 5. 18:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

CHICANO AQUAMAN
Keserű Mátyás Flórián
Házvezető Levita, Tanár, Mestertanonc Tanár, Legilimentor, Bogolyfalvi Tanács tag, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős igazgató


OwO
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 371
Írta: 2020. december 5. 18:04 | Link

Marina & Móric
Miért is keltem én ma föl?

Az ember azt gondolná, hogy a víziók felkeltik még a legrosszabb csontok érdeklődését is, ha másért nem is, akkor azért, hogy elábrándozhassanak róla, ahogy uralmuk alá hajtják a világot a képzeteikkel. Erre persze nem lennének képesek, mielőtt bárki felbuzdulva rohanna, hogy megalkossa Észak-Korea kettő pont nullát, de a tömeges legilimentálás már két embernél is elég menő azért. Legalábbis Matykó szerint mindenképp, erről árulkodik átszellemült arca is, ahogy éppen egy anekdotát mesél a harmadikosoknak. Egy Steve nevű férfi élete bontakozhat ki azok előtt akik figyelemmel kísérik szavait; a férfi gátlástalan politikai karrierje, törtető személye, céljai. Olyan ügyesen használta a legilimenciát, olyan jó érzékkel választotta ki, kinek a fejébe bújjon bele, hogy szinte pillanatok alatt találta magát a legbefolyásosabb emberek körében.
Matyi bá már éppen elérkezne a fordulathoz, amikoris legnagyobb meglepetésére egy kéz emelkedik a magasba. Kiszakad gondolatai közül, és érdeklődve pislog kettőt, mint aki épp akkor csöppent vissza a valóságba. Hiába tart éppen mondat közepén, int a lánynak, hogy mondja csak, egészen fellelkesül, hogy valakinek kérdése támadt a témával kapcsolatban. Naiv bácsi a Matyi bácsi.
Türelmesen várja, hogy megtudja mire is szeretne kilyukadni a lány, ujjait maga előtt összefűzve dől neki asztalának, érdeklődő tekintettel. A kérdés feltevése közben elmereng, tekintete valamivel Marina fölé siklik, ahogy nem is igazán őt figyeli, hanem a vázolt helyzetet vizualizálja. Móric interpretálására ismét lesandít, és bár nem mutatja, de örül az érdeklődésnek. Megtehetné, hogy egyszerűen megválaszolja a gyerekek kérdését, ám a termen végigfutó érdeklődés láttán inkább úgy dönt, belefér az órába egy kis gyakorlat. - Szeretnétek kipróbálni? - kérdi hát meg a két fiatalt, felkészülve rá, hogy éppen szörnyet készül kiereszteni a palackból. De hát mind tudjuk, a dolgok jobban rögzülnek, ha magunk jövünk rá a válaszokra, és ha magunk próbáljuk ki, teszteljük elméleteinket. Első szinten a legtöbben képesek lehetnek a varázslat alkalmazására, tehát ha egy kicsit is szeretnék, számukra sem jelenthet akadályt. Nos? Készen álltok a katasztrófára?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 850
Összes hsz: 2986
Írta: 2020. december 8. 18:13 | Link

Masa


Nehéz elhinni, hogy Masa veszélyes lenne. Ez a szó meg a lány tökre nem illenek össze. Tudok olyan embereket, akik kapcsán rögtön ez ugrik be, de az nem Masa. Eleven, rosszcsont, néha szétszórt … ezek a szavak jobban passzolnak sokkal. De szerintem Dana sokkalta „veszélyesebb”. Ő aztán mindig benne van/volt valamilyen balhéban. Masánál meg szerintem csak úgy alakulnak a dolgok, hogy belecsöppen, vagy ilyenek. De nem ő keresi a bajt. Ugye?
- Tehát neked a prefektusi lét nem tett jót – bólintok egyet, hogy oké, most már értem. Ez is érthető, a prefektussággal szabadság jár együtt, hiszen szabadon garázdálkodhatunk a kastélyban, járőrözés címszóval. Van akire így hat, van akire úgy. Van akire sehogy. Bízom benne, hogy én az utóbbiak táborát gyarapítom.
- Én úgy tudom, hogy rájuk nem vonatkozik a kijárási tilalom. Ha így van akkor nekik szabad. De most már nem vagyok benne biztos. A lényeg, hogy én nem kaphatlak majd el akkor – tényleg belekavarodtam most már ebbe. De jó lesz utánajárnom hiszen továbbra is prefi vagyok és nekem bizony tudnom kell, hogy mi is a helyzet. – Oké, akkor majd sétálgatunk, de nem éjszaka, hiszen azt neked nem szabad. Semmikor sem.
Rögtön belemegyek a „játékba” miszerint a lány higgye továbbra is azt, hogy nem szabad. Azzal tuti nem követünk el hibát, ha ehhez igazodunk. Aztán körbepillantok a továbbra is üres teremben, az órámra is ránézek és összevonom a szemöldökömet.
- Most vagy az van, hogy mindenki késik, a diákok és a tanárok is; vagy elmarad az óra és minket erről elfelejtettek értesíteni, vagy pedig nagyon rossz helyre jöttünk. Már tíz perce elkezdődött az óra.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Elsős mestertanonc


minden lében villa
offline
RPG hsz: 599
Összes hsz: 6122
Írta: 2020. december 8. 20:45 | Link



Jó azért meg kell hagynunk, hogy a veszélyességnek is több fokozata van. Én például legveszélyesebb hangulatomban sem vagyok olyan para mint egy mérgező csápokkal és bénító pillantással felszerelt fúriafűz, ellenben magasan lekörözöm a házukat magukon hordó legmuglibb-legártalmatlanabb éticsigákat. Már ez nem egy sértés akart lenni csigucik, ne támadjatok meg a... Az éles kis házaitokkal(?) vagy a csikis nyálkátokkal, mert biztos tudtok ti is nagyon kellemetlenek lenni, de el kell ismernetek, hogy van azért egy... Rangsor.
- Anya azt mondta a kamaszkor - kotyogok közbe ártatlan fejjel, és olyan angyali hanggal, hogy szinte látom Brigiék szüleit ahogy töltik ki az adoptációs formanyomtatványokat. Finoman küldöm a jeleket Launak, hogy neeeeem, a bátorítás nem jó ötlet, nagyon nem jó ötlet, és szerencsére veszi is a lapot, megóvva a kastélyt mindenestés garázdálkodásaimtól. Viccelek, vasárnap azért pihennék én is. Vagy hétfőn. Kedden. Valamikor egész biztos. - És ugyebár nem akarnám, hogy meg kelljen büntetned, mert nem szeretnél - toldom még meg nyomatékosan, csak hogy biztosan rögzítsük a dolgokat.
Én teljes nyugiban örvendek a nyugalomnak, ami bennünket körülvesz, és bizony eszembe sem jut elgondolkodni azon, hogy lehet, hogy már elszaladt az idő annyira, hogy társaságot kellett volna kapnunk. - Eh - kapom fel a fejem egy fokkal éberebben, és körülnézve próbálom megállapítani amit már amúgy is tudunk. - Szerintem - kezdem lassan - utóbbi. - Nos. Magamnál annyira nem lenne meglepő, de hogy Lau is eltévessze a helyszíneket? Somolygok magunkon, azonban biztos ami biztos lekászálódok az ablakpárkányból, hogy aztán bolha-elefánt szökdelléssel kis vért juttathassak lábaimba. - Akkor van kedved ellógni a többi részét is? - kérdezem vigyorogva, majd válaszától függetlenül, fütyörészve indulok meg a folyosón. Persze csak a szám nagy, a belső levitásom nem hagyja a restséget, egy gyors órarend-csekk után ellenkezés nélkül kanyarodok rá a tanteremhez vezető folyosóra, hogy ott aztán heves szabadkozások közepette kapcsolódhassunk be az aznapi fejtágításba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Harmadikos diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 87
Írta: 2020. december 10. 21:24 | Link


#tobeornottobe
#legilimencia
#Keserűprof
#Loki



Szerencsére nem kellenek nekik ilyen előzetes tervek. Ha az egyiknek eszébe jut valami, akkor a másik kérdés nélkül követi. Éppen ezért nem válna be, ha olyan értelmetlen kérdéseket tennének fel nekik - amik meg is szoktak történni -, minthogy "Ha Móric beugrik a kútba te utána ugrasz?" mert az igazság az, hogy vagy ő ugrik egyszerre, vagy teljesen egyszerre teszik azt. Mert hát még ebből is képesek lennének versenyt csinálni.
Szóval alapjáraton kicsit sem illetődik meg, amikor meg kell szólalnia, mert bármilyen hülyeséget is mond, és bármennyire hülyén is mondja azt, Loki majd jól elmagyarázza mindenkinek, hogy mire gondolt. Minek itt legilimencia, ha amúgy is olvasnak egymásban. Vagy...
Felvont szemöldökkel méregette a tanárt, mintha minimum nem értette volna rendesen. Hát ez az ember még nem hallott még róluk, meg az őrületükről? Arról nem is beszélve, hogy már tavaly is tapasztalhatta, hogy Marina milyen gyenge legilimentor. De senki ne csodálkozzon. Az elméje olyan, mint a legrendetlenebb mugli szobája. Azoké, akik azt az elektronikai bigyót csapkodják naphosszakat. Na pont olyan. Ráadásul mindig társul hozzá valamilyen aláfestő zene. Minden egyes szituációhoz. Ehhez éppen Jessie J Mamma Knows Best-je szólt a hátsó térfélből. Isten tudja miért.
Ránézett Lokira, egy kicsit kételkedett saját képességeiben, de a fiúért képes legalább gondolatai feléről lemondani.
- Én benne vagyok, hátha sikerült fejlődnöm - vont vállat, és a padról felkapta méregzöld színű pálcáját. Ha ez kell ahhoz, hogy érdekesebbé tegye az órát, hát áll elébe. Csak aztán nehogy Keserű bánja meg, hogy megengedte neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Mórocz A. Móric
Diák Rellon (H), Illúziómágus, Művészetis tanonc, Harmadikos diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 80
Írta: 2020. december 13. 14:42 | Link

R I N & M A T Y I bácsi
okosak vagyunk | néha

Betudhatnánk annak, hogy Matyi bácsi nem ismer még minket, de ez hatalmas hazugság lenne. Úgy vagyok ezzel, hogy akár akarja a tanári kar, akár nem, de hallottak már rólunk, szóval amikor Matyi bácsi felteszi a kérdést székemet hátratolva pattanok fel, és csapok az asztalra hatalmas mosoly mellett.
- NANÁ! - eddig tartott a lendület. Ráncolt szemöldökkel pillantok az asztalomra, hogy magamhoz vehessem pálcámat, de az nincs ott, ahol gondoltam, hogy van. Hm. Mutatóujjamat emelem fel, majd lehajolok. Pár pillanat múlva csattan a táskám az asztalon, amiben először csak csuklóig, majd könyékig turkálok, de nem vezet eredményre, szóval konkrétan nyakig húzom magamra a táskát, hogy megtalálhassam. Diadalittas mosollyal rántom ki belőle végül a botot. Nem, nem érted. Egy konkrét botot. Miért van egy bot a táskámban? És én hülye, miért is alkalmazok ezen a táskán tértágító bűbájt? Mondjuk lehet azért, hogy beleférjen egy bot. Megszeppenve figyelem a botot, majd vállat vonva dobom magam mögé, hogy folytassam a keresést, végül elégedettet bólintva markolok rá a - megfelelő - fára és helyezkedem Rinnel szembe.
Tökéletes lehetőség, hogyha most a Jorgensen fivéreknek nem is, de magamnak bebizonyíthassam, hogy igenis képes vagyok elsajátítani az illúziómágiát. Képes vagyok rá, mert annak kell lennem, és ki tudom üríteni annyira az agyamból a Bara Bara-t, hogy sikerüljön meglegilimentálnom Rint. Nyelvem hegyét kidugva koncentrálok, felveszem a pózt is hozzá, mintha éppen ugrani készülnék, de végül visszahelyezkedem alapállásba és Matyi bácsira pillantok kérdőn. - Mit is kell csinálni? - jelenleg kicsit úgy érzem, hogy nem én vagyok a legélesebb kés a fiókban, de ezzel is úgy vagyok, mint a legtöbb dologgal: inkább kérdezek, mintsem elrontsam. Az mindegy, hogy leginkább most a figyelmetlenségem miatt kérdezek, de legalább megtettem, és nem csinálom úgy, ahogy nekem tetszik. Tutira jár a fej pat-pat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL I D E G E S Í T Ő
Juhász Laura
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 850
Összes hsz: 2986
Írta: 2020. december 19. 17:12 | Link

Masa


-Hm, vajon nálam az mikor jön el? – teszem fel a költői kérdést tűnődve. Nekem nincsenek ilyenjeim. Tökre nem illik rám a kézikönyvekben szereplő kamaszkor címszó alatt leírt mindenféle. Nem lázadok, nem szegek szabályt, tök ugyanolyan vagyok, mint mindig is voltam. Lehet, hogy sosem leszek kamasz? Lehet hogy mindig is amolyan felnőttféle voltam? Vagy sose növök ki a naív gyerekkorból? Fogalmam sincs.
- Ez igazán kedves tőled – mosolyodom el, hisz tényleg milyen cuki már az, hogy csak miattam betart szabályokat, hogy nehogy meg kelljen büntetnem! Oké, betarthatná amúgy is, de na. Édes, nem?
- De hát, hogyan? – hebegek meglepetten. Eltévedni szoktam, de mindig tudom, hogy hova kellene mennem. Most meg, jézusom hát mi van velem? – Ellógni? Én? – hökkenek meg még jobban. Ez a szó eddig nem szerepelt a szótáramban. Előfordult ugyan egyszer, egyetlen egyszer, hogy nem mentem be órára. Most viszont úgy fest kettő lesz abból az egyből. Mert hatalmas nagy fejmosást, és büntetőmunkát kapnánk, ha beállítanánk ennyi késés után. Jobban járunk, ha be se megyünk. De az meg milyen fényt vetne ránk? Ezeken tűnödve követem automatikusan a lányt, oda se figyelve, hogy merre tartunk. Most simán kisétálnék a nyomában a kastélyból is. De nem, szerencsére ő a jó tanteremhez igyekszik, és amikor erre ráeszmélek megkönnyebbülök.
- Azt ugye tudod, hogy most belementem volna a lógásba? – mosolygok rá a lányra, majd gyorsan bekopogok és benyitok a terembe. Még mielőtt meggondolja magát a levitás. Talán nem szúr le minket nagyon a tanár. Talán.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 143
Írta: 2020. december 26. 09:22 | Link

Talán azért szeretem annyira ezt a termet, mert levitás vagyok és a levitások mind otthon érzik magukat a kék-arany helyiségekben. Ez csúnya általánosítás volna, igaz? Lehet, hogy azért szeretem, mert viszonylag ritkán járják (visszatért mindenki a karácsonyi szünetről és még nem gyötörtnek halálra a tanárok, úgyhogy a nyugis szoba mostanában nagyon felkapott lett). A mai utolsó csillagtant az én csoportomnak tartotta Parszek tanár úr, és van olyan jó fej, hogy nem zavar ki ilyenkor óra után. Még tett-vett valamit, aztán magamra hagyott. Nyitva hagyta az ajtót, hogy ne boruljon rám sötétség, úgyhogy végre elővehettem a gitárt, amit ebéd óta hurcolok magammal, hogy ne kelljen visszacaplatnom érte a klubhelyiségbe órák után.
Kicsit túlvállaltam magam, úgyhogy inkább lopott perceim, mint lopott óráim vannak arra, hogy gyakoroljam a zenélést. Azt hiszem, az a veszély nem fenyeget, hogy kirúgjanak a bandából, de azért nem akarok lemaradni. Előveszem a papíromat, amire sietve levéstem az akkordokat meg a szöveget. Míg hangolok, azt tanulmányozom. Az eredetijét nem ismerem ennek a dalnak, valami mugli darab, de lássunk neki!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hayden M. Wilson
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Másodikos diák


Róka|Zsiráf
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 27
Írta: 2020. december 26. 23:24 | Link

Gitáros fiú


Utálja ezt a helyet. Mindenki annyira mogorva és ellenszenves, a falak penészszagúak és sokkal melegebb van. Hiányoznak a metszően jeges szelek és a hóval borított fenyők. A nagyszülei folyamatosan szemmel tartják, percre pontosan be kell számolnia minden idejéről, és hiába szereti őket néha fontolgatja a szökés gondolatát. Két dolog tartja életben: a faluban felállított aprócska jégpálya illetve a folyamatosan a fülében szóló zene. Áldja a mugli technológiát, amiért feltalálták végre a vezetéknélküli fülhallgatót, illetve azt a kedves otthoni rúnázót, aki meg tudta oldani az aprócska szerkezetek felrúnázását, hogy mágikus körülmények között is tudjon működni. Bízott az apukája barátainak szakértelmében, eddig nem volt oka rá, hogy ne tegye.
A folyosó kihalt, alaposan körülnéz mielőtt ráénekelne a fülében szóló zenére. Hangja halkan, de tisztán csendül a folyosók rideg csendjében, ahogy elhalad a bezárt ajtók sora mellett. Szeretne találni egy termet, ahol kicsit egyedül lehet és kiénekelheti a fájdalmát anélkül, hogy valakivel összefutna, mert az szinte biztos, hogy halálos végkimenetelű lenne számára. Nem hallhatja meg senki más, hogy énekel. Nem és kész.
Naivan megörülve a nyitva lévő ajtónak még mindig énekelve lép be, hogy aztán hirtelen jövő dermedt csendbe temetkezzen, mikor meglátja a bent hangoló évfolyamtársát. Van néhány közös órájuk Hunorral, de ennél alaposabban nem ismeri őt. Ajkai kerek formát öltenek, ahogy áll ott egy helyben és megriadt őzike tekintetét hol a fiúra, hol az ajtóra kapva. Villámgyorsan kapja ki a fülhallgatókat a füléből, hogy nem foglalkozva a tokkal zsebre vágja azokat. Láthatólag nagyot nyel, mert most nem tudja, mihez kellene kezdenie. Ha hátat fordít az rosszabb vagy jobb, mintha itt marad?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély