29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] Le | Téma száljai | Témaleírás
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. május 16. 17:05 | Link

Bence

Maris kerül. Nem értem miért, de kerül. Máskülönben biztos, hogy nem Angeval állt volna párba bájitaltanon. Márpedig ezt tette és így nekem Bence maradt. No nem mintha olyan rossz lenne ez. Csakhát... Khm. Azt gondoltam, hogyha nem az exével akar lenni, adja magát, hogy velem lesz... ehelyett nekem kell most az ő exével lenni, akinek olyanokat mondtam, amilyeneket és akinek az unokahúgával járok épp. Csak én érzem úgy, hogy ez kitolás? És akkor még nem is beszéltem arról, hogy egy szobába is kerültünk, amióta kinyitott újra a levita. Ha tudom hogy ez lesz, jobban erősködöm a prefi különszobáért. Főleg mert a másik szobatársam az Nyálka. Az a srác gusztustalan. Na mindegy.
Most az van, hogy Bencével kell dolgoznunk az élő-halál esszencián. A vártnál jobban megy a dolog. Mondjuk nem beszélgetünk, szerintem ő is pont annyira koncentrál mint én. Jól beosztottuk ki mit csinál és egész jól is haladunk. Nem sokára egy kis szünetünk is lesz, mert az unikornisszarv őrlemény után állni kell hagyni a főzetet. Egyelőre azonban kevergetek, ahogy Bence a farkasölőfüvet pakolássza az üstbe.
- Az utolsónál szólj - kérem, mert nem akarom elrontani, már pedig a utolsónál a másik irányba kell kevernem a trutyit. Persze én is figyelem, ahogy szálanként pakol, így nem lehet gond, de biztosabb, ha jelez, hogy ez tényleg az utolsó darab és akkor jobbra kavarok majd egyet a főzeten.
Ha pedig ez is megvan akkor hozzáöntheti az unikornisszarv őrleményt és pihenhetünk. Már ha jól önti bele. De biztos tudja, hogy közelről kell, mert a könnyű por könnyen elszáll a legkisebb légáramlattól is. Erről pedig eszembe jut, hogy nekem is nagyon kell figyelnem, hogy ne most kavarjam fel a levegőt, az elemi mágiámmal. De miért tenném? Nem fogom. Nincs rá okom. Ha csak Bence nem idegesít fel. Eddig viszont nem tette. Kellemes csalódás vele a munka, így már a következő húsz perctől sem tartok annyira. Talán tudunk dumálni egy jót. A magam részéről megpróbálok majd normális lenni. Főleg mert rájöttem, hogy hülye voltam anno. De nem kell neki ezt tudnia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
Diák Levita (H), Viharmadarak csapattag, Legilimentor, Ötödikes diák


Birdie
offline
RPG hsz: 382
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. május 16. 17:48 | Link

Márkó
Bájitaltan órán - kinézet (a talár alatt)

Nos, nos. A Levitába való első napom egész jó volt, főleg Lilivel a kilátóban dumálgatni és kint aludni a csillagok alatt. Na, de nyilvánvalóvá vált már akkor is, hogy Márkóval leszek egy szobába, meg az is, hogy Nyálkával. Nem is tudom a rendes nevét, mindenki így hívja. Szerintem házat tévesztett, mert a habitusa inkább a Rellonba, vagy a korábbi házamba illett. Oké, hogy az én átköltözésem totális őrültség, főleg azok után, ami történt, de végül talán nem járok rosszul. Állítólag jó a környezetváltozás, igaz, most még egy darabig biztos nem erre a környezetre vágytam, de biztosan jó lesz később. Kár, hogy a korábban megismert fa-ház már nem olyan, mint, amilyennek megismertem, de egye fene, úgy látszik neki is kellett egy változás, nem csak nekem. Fura, hogy egy Bagolyköves házról úgy beszélek, mintha élne. Na, ne filozofáljunk, mert elrontom a főzetet. Természetesen Masával egyelőre elég jól kerüljük egymást, de a végzet – illetve a professza – csak közelebb hozott hozzá azzal, hogy Márkóval tett egy párba. Azóta sem tudom, hogy miért Márkózom, de mindegy is. Talán azért, mert Karolával jár. Tökre megkérdeznék tőle dolgokat felőle, de úgy érzem, hogy Márkó nemigen lenne hajlandó kiadni a dolgait, habár ő szeretett beleszólni az enyémekbe. De már túltettem magam, és a mostani énemmel biztos nem érdekelne, hogy mit gondol arról, hogy a húgával járok. Talán megváltoztam, talán bölcsebb lettem, ki tudja. A farkasölőfüvet tankönyv szerinti utasítás szerint szálanként teszem bele.
- Oké – már csak pár szál maradt, nézem, ahogy elnyeli szépen az üst ezt a fura növényt. – Utolsó – mondom, és megvárom, hogy tudjon reagálni. Eddig egészen jól csináltuk, így, hogy nincs dumálás, folyik a munka. Nem is értem, hogy miért. Én nem akarok bizonyítani neki, ő biztos akar nekem. Rossz lehet iskolaelsőnek lenni, mert akkor mindenki elvárja, hogy ne hibázz. Elfordulok, hogy az unikornisszarvval dolgozzak még egy kicsit, úgy érzem, mozsarazni kell még egy rövid ideig, hogy tökéletes legyen. Amúgy sem értem, hogy minek kell ezt a bájitalt megcsinálni, ha elrontasz valamit, rossz, ha nem, akkor meg halálos. Nyilván ötödéven kell ezt tanítani, hogy a jóravaló diákok feltudják esetleg használni. Inkább a bűbájtan, annak mindig volt értelme.
- Karolát zavarta, hogy nem hívtad el a buliba. Csak szólok, nehogy meglepődj, ha letámad ezzel – még rendes is vagyok, amikor az unikornisszarvat szórni kezdem épp a határán annak, ahonnan érdemes szórni. Tudom, hogy alacsonyan kell, de mit számít két vagy három centi? Senki sem hord magával mérőszalagot, mármint, aki normális és tudja, hogy mi az a mérőszalag. Amúgy mást is mondhatnék még neki a buliról, de… nos, ha változtam is, nem akarok egy friss kapcsolatot rombolni olyan tényekkel, amik nem igazán számítanak. Ráadásul nagyjából én lennék a hibás, hogy hagytam, hogy igyon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. május 18. 13:25 | Link

Bence

Utolsó, hallom a hangot és a másik irányba keverem a főzetet. Aztán nagyot sóhajtok, a kritikus ponton túl vagyunk, innentől már nem nehéz, csak hozzá kell adni a szarvat, aztán várni aztán még pár hozzávaló, de azt már könnyű kivitelezni, nem kell hozzájuk akkora odafigyelés, mint itt az elejéhez. Még egy apró mosoly is kúszik az arcomra, hiszen minden rendben van. Lenne... de Benyának persze ezt a pillanatot kell választania, hogy felhúzzon.
Felhúzott szemöldökkel nézek rá, azon gondolkodva, hogy behúzzak-e neki egyet, vagy elég ha elküldöm Kínába kekszet kapálni, mondjuk háromezer évre. Az is megfordul a fejemben, hogy okosabb lenne csak úgy ráhagyni, és megköszönni, még ha el is késett a nagy megváltó szöveggel. A gond csak az, hogy így az is eszembe jutott, amit Karola mondott arról, hogy megcsókolta őt. Ettől pedig mérges leszek. Ökölbe szorítom a kezem, lehunyom a szemeimet és elfordulok mielőtt az első gondolat lesz rajtam úrrá, és tényleg behúzok neki egyet. Ez azonban édes kevésnek bizonyul, mert egy apró fuvallat suhan el mellettem, tőlem? Nem tudom, de érzem és utána is fordulok, csakhogy végignézzem, ahogy az őrölt unikornisszarv a főzet felett elszáll a teremben.Valamennyi azért az üstbe is kerül, de nem minden...
- Bele kell szórni Benya, nem mellé - pislogok mérgesen a srácra, mert hát lássuk be, az ő kezében van az edény, nem az enyémben. Nekem meg eszemben sincs bevallani, hogy véletlenül megidéztem egy kisebb szellőt és az a ludas. Bár az is igaz, hogy hazudni sem tudok, így ha rákérdeznek valószínűleg el fogom mondani. Francba az egésszel. Inkább megkeverem a főzetet, abban bízva, hogy elég lesz az az őrlemény, ami mégis csak belehullott a főzetbe. Barnás lesz a főzet de nem olyan, mint amilyennek lennie kéne - Kéne még unikornisszarv... - motyogom, de aztán csak legyintek. Legfeljebb nem K-t kapunk. Nem a világ vége. Van ennél nagyobb gondom is. Le is huppanok a székre, aztán csak előveszem Bencét. - Legközelebb talán az előtt szólj, hogy találkozom vele. Akkor még értelme is lenne. Meg mondjuk hálás lennék, ha nem itatnád le... Bár gondolom feltűnt, hogy nem kell sok neki... - Nézek rá szemrehányóan, mert az igaz, hogy Karola nem mondta, de én kikövetkeztettem, hogy Bence kínálta meg valamivel, mert ehhez nem kell okosnak lenni. Én is felajánlottam volna Marcinak, ha nem lenne már nagykorú. Épp csak más ezt egy havernak csinálni, mint egy lánynak. Legalábbis szerintem. A srácokat kevésbé féltem. Mindegy. Kíváncsi vagyok Bence be akar-e számolni, arról hogy megcsókolta őt Karola, vagy inkább csöndben marad. Nem mintha nem tudná kiolvasni a fejemből, hogy mi volt. De ha megteszi, és rájövök, tényleg beverem az orrát...

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
Diák Eridon (H), Eridonos patrónus, Elemi mágus, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 148
Összes hsz: 282
Írta: 2020. május 19. 09:23 | Link


outfit|kalandtúra


- Ejnye-bejnye, ilyesmikre nem szabad gondolni – mondta, de a szemei és vigyora másról árulkodtak. Valójában jól szórakozott azon, hogy Lin mennyire ellenségesen áll hozzá a többiekhez, vagy legalábbis mennyire igény lenne arra, hogy valami őrültséget műveljen. Mert nem gondolta volna, hogy csak úgy semmi indok nélkül lilára színezte volna bárki haját, de pontosan olyannak ismerte a másik lányt, aki mindezt kedvtelésből viszont szíves örömest megteszi. Csak mert csak, ugyebár. Hogy ne legyen olyan unalmas az élet.
- Művészekből a sok soha nem elég. – Legalább nem értette félre szavait és poénnak vette, ez jó volt. Gyakran esett meg a barnával, hogy nem egészen az ment át, amit ő igazából gondolt és ezért megbántott másokat. Nem szánt szándékkal, csak egész egyszerűen rosszul választotta meg a szavait. De biztos volt benne, hogy a szőkének nem kell majd hivatásos rongálónak állnia, mert a legrosszabb esetben is festőként simán megélhetne, ha mégsem jön be a boszorkány lét.
- Igen, biztosan. – Komoly arccal bólogatott, mintha legalább értené, hogy miről van szó. Még csak megtippelni sem tudta volna, hogy ez mégis milyen nyelven volt, de inkább nem is kísérletezett vele, még a végén felsült volna. Ő ugyan hajlamos volt félig németül beszélni, de ez nem tette immunissá arra, ha valaki más keverte a nyelveket. De barátnője arcáról midnen érzelmet le tudott olvasni, nem volt szüksége arra, hogy értse amit mondd. Igazán lenyűgözöttnek tűnt, aki rácsodálkozik, hogy ilyesmi létezik egyáltalán. Nem tűnt ijedtnek, inkább csak csodálkozónak.
- Azt hiszem nem leszek sárkány szelídítő, de ha gondolod még mutathatok valami hasonlót. – Egészen felbátorodott előző sikerén. Az aprócska láng mintha feltüzelte volna belülről, hirtelen elkapta a lelkesedés és a tenni akarás. Ki akarta próbálni, mi mindenre képes még, nem foglalkozott azzal, hogy esetleg felgyújthatja magát, Lint, a padot vagy az egész iskolát.
- Figyelj, én tényleg veled vagyok, de azért meg kell húzni a határokat valahol. – Tudta jól, hogy háztársa is tisztában volt azzal, hogy jelen pillanatban Sárinak van igaza és ha nem akarja kockáztatni már az első évben a megítélését, akkor jobb ha nem csinál ilyeneket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Diák Levita (H), Viharmadarak csapattag, Legilimentor, Ötödikes diák


Birdie
offline
RPG hsz: 382
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. május 19. 12:00 | Link

Márkó
Bájitaltan órán - kinézet (a talár alatt)

A helyzet az, hogy én nem akartam Márkónak megfelelni már. Volt idő, amikor nagyon tepertem ezért, de mire célt értem a nagyon ingoványos, vagy éppen rögös úton, már teljesen mindegy volt. Most, hogy már nagyjából elviseltük egymást, meg már teljesen mindegy, hiszen nem vagyok a húgával, így nem is érdekli vélhetően, hogy mi van velem vagy, bármi ilyen. Attól függetlenül, hogy szobatársak vagyunk, szerintem most vagyunk a legközelebb egymáshoz valaha, pedig nem mondanám, hogy a legjobb haverok vagyunk. Általában ő a könyveket bújja, én telefonozok, vagy tabletezek, és ha muszáj, akkor tanulok, legalábbis ha egy légtérben vagyunk. Ő, ha éppen nem prefektusozik, vagy a könyvtárban van, akkor tanul, vagy valami ahhoz kapcsolódó dolgot csinál. Jó, talán ez így előítélet, hiszen nem régóta vagyunk szobatársak és biztos Karcsival is elég sokat van. Nem igazán figyelem, hogy jól szórom-e az unikornisszarvat, de két dologban vagyok biztos: az egyik, hogy szerintem elég mélyről szóltam, a másik pedig a huzat. Tisztán látszott, hogy meglegyintette valami szellő az egészet, mert nem szállt volna el másfél méterre az egész apró szemű őrlemény.
- Benya? Höh – mosolyodom el, miközben ő mérgelődik. Ez egy hülye főzet, ő meg annak sem tud örülni, hogy nem ölünk meg ezzel valamit, vagy valakit. – Huzat van, vagy valami. Elfújta a szellő… nem láttad Márkó? – vonok vállat, miközben látom, hogy zavarja valami. Gondolom az, hogy… igen, kell még szarvőrlemény. – Hozok valahonnan – mondom, majd éppen indulnék, amikor elmondja, hogy már elkéstem a figyelmeztetéssel. Visszafordulok, elhúzom a számat és széttárom a kezemet.
- Bocs, nem figyellek titeket, és a naptáramban sem vagytok mindig benne – tény, hogy nagyon élem az online naptárat és minden baromsággal teleírom. De nem vagyok ott Karola és Márkó mellett minden percben, hogy mindenről tudjak. – Nem itattam le, alig ivott valamit, és jól érezte magát. Egészen a rellonos cukorkáig… akkor kicsit elvadult, az vicces volt. De ez most mindegy. Bujkált előled, ami továbbra is fura nekem, van valami gond? – próbálok barátkozni, és kedves lenni, hátha tudok tenni az érdekében. Még hálás is lehetne azért, hogy próbáltam őt védeni, persze nem akarom neki elmondani. Ahogy a csókot sem, szerintem csak heves a kicsike és túltolta az egészet, Amúgy is megbánta, és én próbáltam magam tartani, mert nem sok kellett, hogy elrontsak egy jó románcot. De győzött a józan eszem, amióta széttépték a lelkem és újra egyben van, óvatosabb vagyok mindennel és mindenkivel. Közben elmegyek egy kis szarvdarabért, és a mozsárban őrölni kezdem, amennyire csak tudom igyekezve, hátha kihozhatunk még a bájitalból egy értékelhető valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. május 20. 07:37 | Link

Bence

Nem tudom honnan jön a becézés, de azt hiszem azért nem Bence, mert ő sem képes Márknak hívni. Engem zavar, de nagyon. De közben hálát adok az égnek, hogy Maris nem mondta el neki, hogy van második nevem is. Az mindennél rosszabb lenne, ha mondjuk nekiállna Stefizni vagy ilyesmi. Szóval nem akadok ki annyira a becézéseire, mint egyébként tenném.
Az más dolog, hogy a rellonos bulitól így is kiakadok kicsit. Igyekszem nem mutatni, de ebben nem vagyok jó, és a szellő is már biztos, hogy az én művem, mert nincs nyitva egy ablak sem.
- Huzat... aha. Láttam... - morgom, nem túl lelkesen, de remélhetőleg szarkazmusnak véli és nem annak, ami: magam dorgálása, hogy nem tudom kontrollálni az érzéseimet, az elememet. Öntudatlanul is lejjebb húzom a talárom ujját, nehogy véletlenül meglássa a jelet, ami elárulhatna, hogy ezt én csináltam, nem a "huzat".
Aztán pedig inkább válaszolok neki, csakhogy érezze, tudom ám, hogy rossz fát tett a tűzre. Nem mintha venné a lapot. Vagy nem tudom. Fura. A rellonos cukorra felhúzom a szemöldököm, azt Karola nem említette. Jó én sem meséltem neki a saját eridonosomról és hogy mennyire szörnyű volt. Mármint akkor nem éreztem annak, csak utólag visszagondolva volt az, de mindegy is. Viszont nem tetszik, hogy Bence szerint vicces volt Karola viselkedése. Vajon a csókot is viccnek vélte? Mondjuk az még a jobbik eset. De nem akarok rákérdezni, helyette ő kérdez. Nekem meg tátva marad a szám és újabb "huzat" kavarja fel körülöttünk a levegőt.
- Baj? Nincs - rázom meg a fejem, aztán csak nem bírom ki, és hozzáfűzöm. - Mondjuk lehet én is bujkálnék, ha másokkal csókolóznék a közelében - megvonom a vállam, tettetve, hogy ez semmiség, hogy nem zavar. Közben pedig a főzetet kezdem szuggerálni. Igen. Nagyon érdekes, ahogy nem elég barna, ahogy valószínűleg épp tönkre megy... De hát khm.
- Kész vagy? - kérdezem épp csak felpillantva, enyhe sürgetéssel a hangomban. Nem idén akarok megbukni. És én még le akartam nyúlni egy kicsit a főzetből, hogy Karola tanácsát megfogadva, aludjak egy jót. De ebből nem fogok vinni, kizárt, hogy teszteljem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobó Linnea
Diák Eridon, Elsős diák



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 25
Írta: 2020. május 20. 09:45 | Link

Sári

- Persze - bólogatott vigyorogva a dorgálásra, de mivel barátnője szeme még a félig-meddig komoly szavak mellett is vidáman csillogott, Lin nem bírta ki, hogy ne kérdezzen rá arra, hogy ő vajon milyen őrültségeket csinált már itt. - És neked milyen csínytevésed volt, amire természetesen nem-is-szabad-gondolni? - utalt vissza Sári szavaira, megpróbálva elviccelni a témát. Barátnőjéből bőven kinézett olyan kisebb szabályszegéseket, amikről tudta, hogy nem lesz következménye, már csak a közös kalandukból kiindulva is.
- Bocsi, erről le kellene szoknom, szóval ez egy nagyon pozitív jelző volt, irtó gyönyörű, hogy erre képes vagy csak úgy - nevette el magát Sári komoly bólogatására. Bár nagy valószínűséggel ő is így reagált volna, ha neki beszélnek valamilyen random nyelven, mert a kétnyelvűségén túl a legtöbb nyelvből csak a szlenget szedte fel.
- Igen, nagyon kíváncsi lennék rá - picit elbizonytalanodott, habozott a mondat folytatásával, mert beugrott barátnője arca, amikor rákérdezett képességére, és még mindig nem tudta teljesen mire vélni, hogy az a képességéhez való viszonyulást, attól való félelmet, vagy mit jelenthetett. - Mármint csak akkor, ha ez neked nem túl kimerítő vagy nem veszélyes rád nézve, mert annyira azért nem fontos - korrigálta az első lelkes reakcióját. Linnek ötlete nem volt arról, mennyi energiát vesz ez el, belülről jön-e, automatikusan vagy meg kell tanulni külön használni. Felvette az elemi mágia órát, de eddig egyszer sem lapozott bele a könyvbe, mert mire való a vizsgaidőszak, ha nem arra, hogy akkor álljon neki a tanulásnak. Nos, az órákon pedig legtöbbször csak rajzolgatott, szóval nem sok minden maradt meg belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Diák Levita (H), Viharmadarak csapattag, Legilimentor, Ötödikes diák


Birdie
offline
RPG hsz: 382
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. május 20. 15:01 | Link

Márkó
Bájitaltan órán - kinézet (a talár alatt)

Tény, hogy én sem hívom Márknak, de a Benya olyan fura tőle. Mondjuk, a legtöbben Bencéznek, mert jóféle nevem van, nem kell becézgetni igazán. Na, de mindegy, igazából nekem mindegy, amíg nem degradáló, akkor hívhat így is, csak szokatlan, hogy valaki becéz, ráadásul fiú. Jó, fiú is becézhet, miért ne? Az aggasztóbb, hogy nem értem a huzat problémát, mikor védekezek, körbe is nézek, de nincs nyitva semmi, ami okozhatta volna.
- Láttad a huzatot? Most komolyan, különben hogy kerülhetett volna oda – rámutatok egy elég messzire kerülő szarvporra, azaz, ma mi fogunk takarítani óra után -, hmm? – kérdezem tőle, és látszik, hogy bosszant a dolog. Nem éppen a kedvencem a bájitaltan, de elvagyok, csak utálom, amikor valami külső hatás miatt elrontok valamit. Ez lehet beszélgetés, meglökés, vagy éppen egy huzat. Esetleg telefonozás, de olyan még sosem fordult elő senkivel, igaz? Márkó beindul, mikor elárulom neki, hogy zabos rá a kuzin egy picit vélhetően, és számomra valóban furcsa volt az egész. A felvetése jogos, de javítanom kell a mondandóját.
- Nem volt csókolózás, ő csókolt meg. Inkább mondjuk szájrapuszinak, nem kívánom részletezni igazából, csak mondom, mert nem akarok semmit tőle. De amúgy jogos… csak éppen a puszija utána volt, hogy téged meglátott. Szerintem összekevert veled – röhhentek fel, majd elhúzom a szám. Ez nem volt olyan jó poén. Meg igaz sem, sokkal jobban nézek ki, mint Márk, szerintem, tehát hogyan is keverhetne össze minket? – Bocs, csak kiszalad valami hülyeség, azért remélem tényleg minden oké. Amilyen hirtelen a lány – vonom meg a vállam, és már az újabb adag szarvdarabot őrlöm porrá. Egészen gyorsan megvagyok, a minőségét is rendben találom, szóval mehet a menet, vagyis a javítás.
- Aha, öntöm is - mondom, majd egészen alacsonyra tartom és nagyjából kiszámolom, hogy mennyi hiányozhat belőle és nagyon óvatosan adagolni kezdem, amíg a kívánt színhez nem érünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Vizsnyiczky Heléna Sára
Diák Eridon (H), Eridonos patrónus, Elemi mágus, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 148
Összes hsz: 282
Írta: 2020. május 21. 13:00 | Link


outfit|kalandtúra


Erősen elgondolkodott, hogy mit emlegessen fel, mert azért egész hosszú bűnlajstroma volt már, amivel néhány tanár ellenszenvét sikeresen kivívta.
- Nem is tudom, mi lehetne említésre méltó. Hazudtam egy vadidegen fiú kedvéért a kallernak, eltüntettem a szobatársam kedvenc kispárnáját, és az egyik srácot aki nem fogta fel, hogy nem akarok tőle semmit így Pofixszel befogtam a száját – sorolta az ujjain számolva, hogy hánynál is tart. Ennél jóval több mindent csinált persze, de ezek voltak a legemlékezetesebbek, vagy amik után büntetést is kapott. Azért annyira nem volt rossz és gonosz, hogy direkt fájdalmat okozott volna bárkinek bármikor is, jobb szerette az ilyesfajta ártatlan kis csínyeket.
- Meg egy kicsit ijesztő is. – Gyönyörű és ijesztő, valóban ez volt a két legjobb szó erre az egészre. Nem félt saját magától és az erejétől, ellenben ha valaki más az orra előtt gyújtott volna tüzet a semmiből garantáltan megijedt volna.
- Még nem vágom igazán, hogy mennyi energiám szívja el, de amíg nem esek össze nincs baj – vonta meg vállait lazán, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Tudott ezt-azt az elemi mágiáról, főként azt, amit elmondtak neki, mikor kiderült, hogy ő is rendelkezik ilyesfajta képességgel. Azt például tudta, hogy nem tudja a végtelenségig használni az erejét, mert elszívta volna az összes energiáját, meg hogy nem fog tudni kapásból hat méteres lángokat kreálni.  De úgy volt vele, hogy ha meg sem próbálja, akkor sosem fog rájönni, hogy mire lehet képes igazából. Ezúttal a bal kezében idézte meg a lángot, amit aztán áttett a jobb kezébe. Gyakorlatilag inkább az történt, hogy mikor összeért a két keze eloltotta, majd újra megidézte a jobb kezében, de kívülről úgy látszott, mintha simán átvette volna. Elképzelte, ahogy a láng fénye elhalványul és lassan eltűnik, a megvalósítás szerencsésen sikerült a valóságban is.
- Azt hiszem, egyelőre ennyire vagyok képes. – Jobb tenyere, amit többször ért a láng halványan bepirosodott és késztetést érzett rá, hogy megvakarja, de ehelyett ölébe ejtette mindkét kezét. Persze, akkor jutott eszébe, hogy azért nem teljesen tűzálló, szóval jobb, ha a jövőben ilyesmikkel csak óvatosan kísérletezik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dobó Linnea
Diák Eridon, Elsős diák



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 25
Írta: 2020. május 22. 10:47 | Link

Sári

- Csalódtam volna, ha nem egy teljes felsorolás erre a válasz - nevette el magát a lány barátnője csínytevéseinek listájára - Pofix? - kérdezett rá, mert bár sejtette, hogy ez valami kisebb rontás lehet, ami igen hasznosnak tűnt bizonyos szituációkban, de eddig még nem is hallott róla. Mondjuk, lassan már az volt a meglepő Linnek, ha ismerte azt a varázslatot vagy mágikus dolgot, amiről beszéltek az emberek. Mire valamelyik kistestvére idekerül, lehet egy konkrét könyvet kellene írnia "Hogyan ne tettesd magad hülyének az iskolában" címmel.
- Igen, gondolom... - bólogatott komolyan Sári szavaira, aki úgy tűnt, igyekszik lazán felfogni az egészet, ezért Lin is próbálta ezt követni.
Amikor barátnője újra megidézte a kis lángot, már kevésbé lepődött meg - olyan elegánsan és magabiztosan rakta át az egyik kezéből a másikba, hogy a szőkeségnek úgy látszott, mintha Sári világéletében ezzel foglalkozott volna.
- Irtó szép. És ez a fajta láng egyáltalán nem perzsel, vagy csak téged nem? - kíváncsiskodott tovább, miután a lány eltüntette a pici lángot. Utóbbi opciót csak feltételezte, de hát csak kell rendelkeznie az elemi mágusoknak valamilyen védekező mechanizmussal - hiszen mi van, ha ilyenkor véletlenül magát égeti meg? Lin újra átkozta magát, hogy nem figyel az óráin, és megfogadta magában, hogy ez után legalább minimális erőfeszítést tenni fog annak érdekében, hogy ne legyen ennyire tájékozatlan.
Mivel már megint kezdtek elgémberedni a tagjai, elkezdett helyezkedni a padon, ami továbbra is cseppet instabilnak bizonyult, szóval inkább óvatosan átrakta a lábait lótuszülésbe.
- És mit nézünk ma még meg? - tért vissza a túrájuk eredeti céljára. Még annyi minden érdekelte az iskolán belül, főleg, hogy ez a típusú épület pont olyannak tűnt, aminek számtalan titka van.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vizsnyiczky Heléna Sára
Diák Eridon (H), Eridonos patrónus, Elemi mágus, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 148
Összes hsz: 282
Írta: 2020. május 26. 22:00 | Link


outfit|kalandtúra


Vigyora egyre szélesedett, egyre jobban érezte magát. Feloldódott az eddig köztük lévő tárgyilagos hangulat és végre újra barátként tekintett a lányra nem pedig megoldandó feladatként.
- Ó az egy egyszerű kis ártás, a nyelvet a szájpadláshoz ragasztja – felelte. Persze, azt elfelejtette megemlíteni, hogy lehet, hogy ezt nem kifejezetten szívesen látják a tanárok a folyosón ennek alkalmazását. Pedig amúgy tök hasznos és szórakoztató volt, csak ezt a felnőttek nem akarták elismerni. Nem volt kifejezetten veszélyes meg semmi ilyesmi, szóval nem igazán értette, hogy miért volt tiltott varázslat, de így csak titokban alkalmazhatta, nyilvánosan azért nem merte volna mondjuk a folyosó közepén.
Lin szemében még mindig csodálkozás bujkált, de úgy látszott, már egészen felfogta, hogy mit is lát. Bár olyan könnyednek tűnt ez az egész valójában Sáritól igen nagy koncentrációt igényelt, hogy minden úgy menjen, ahogy eltervezte és ne gyújtson fel mindent önmagával kezdve.  
- Mindenkit perzsel, engem is. Csak kevésbé. – Legalábbis legjobb tudomása szerint arra nem volt képes, hogy olyan lángot hozzon létre, ami ártalmatlan volt mindenki számára, hiszen a tűz az tűz marad, mindegy, hogy milyen formába öntik. Józan paraszti eszével mindenképp így gondolta, aztán kíváncsian várta, mi mindent fog még tanulni erről az egészről. Életében talán először vágyott arra, hogy újat tanuljon és megismerje az ismeretlent. Ez ritka volt, szóval mindenképp meg akarta ragadni a lehetőséget és nekiállni mielőbb a dolgok utána olvasásának. Azt sem tudta megmondani, járt-e már valaha az iskolai könyvtárban, most viszont mindenképp a közeli tervei között szerepelt ellátogatni oda is.
- Hát ööö… - adta meg a nem túl egyértelmű választ. Nem volt tervezett program és hirtelen nem tudta volna megmondani, hogy merre kellene továbbmenniük. Szóval úgy volt vele, hogyha elindulnak majd mennek egy irányba, akkor majdcsak talál valamit ami említésre méltó lehet.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


Nyárfalevél jellegű, házi teaszakértő ^^
offline
RPG hsz: 744
Összes hsz: 2582
Írta: 2020. május 27. 21:28 | Link

Thomas

 
péntek reggel, Bűbájtan terem előtt ácsorogva| o


Nem gondoltam volna, hogy el fog következni ez a pillanat. Van ez a szokásuk a pillanatoknak, hogy egyszer csak ott vannak előtted és bármennyire nem tetszik is, akkor is meg kell élned őket. Persze vannak olyan alkalmak, amikor nagyon klassz, hogy váratlanul betoppannak az életedbe. De ez most nem olyan. Sose gondoltam volna, hogy valaha is el fog következni az a nap, amikor utálni fogom a pénteket. Már így jó előre. És most pedig ez van. Okolhatnám a teljesen kisimult, szinte beteges pontossággal apró kis négyzetté hajtogatott pergament, ami a talárom zsebében lapul. De nem lenne jogos. Nem szerepelt abban semmiféle parancs, vagy javaslat vagy akármi, hogy ugyan menjek már el futni az éjszaka közepén. Megátkozva sem lettem meg semmi. Egyszerűen csak képtelen voltam otthon maradni a négy fal között abban reménykedve, hogy sikerül elaludnom. Éjfél előtt nem sokkal viszont feladtam az értelmetlen próbálkozást és kocogni indultam, hogy a kis testmozgás segítségével megfékezzem vadul száguldó gondolataimat. Valamelyest sikerült, annyira arra koncentráltam, hogy a Vendéglátó-negyedet elkerüljem, ahol ugyan már zárva olyan későn minden, de akkor sem akaródzott arra futni.
Hátamat nekivetem a folyosó falának, karjaimat keresztbe teszem mellkasom előtt és úgy hallgatom a csendet. Néha ki-kiszűrődik pár szó a teremből, hiszen még tart az első óra, ha jól tudom, talán az elsősök vannak benn. Elemi mágián kellene lennem, vagyis ott is voltam. Gyorsan elvégeztem a kijelölt feladatot, aztán elengedtek. Még soha ilyen összeszedetten nem bántam a jéggel, mint most. Biztos örült a tanár úr és valamiféle jutalomnak szánta, hogy korábban eljöhettek. Nem avattam be, hogy egyáltalán nem is figyeltem arra, hogy mit csinálok. Csak azok a szavak jártak a fejemben, mint a futáskor is. A szavak, amik a pergamenen szerepelnek, a szavak, amiket az egyik levitás lány írt nekem tegnap délután aggódva. „Szétmentetek Thomasszal” meg „randizik az egyik harmadévessel csütörtökön suli után a Czukorvarázsban”.
Óvatosan körbenézek a folyosón, attól félve, hogy már pusztán a gondolataimat is kilesheti valaki, amikkel olajat öntök a tűzre. Elég furán nézhetek ki, az egyik pillanatban rosszallóan csóválom a fejemet, hogy ekkora nagy marhaságot már rég hallottam. Na meg, hogy már megint alkottak a festmények és egy újabb pletyka kering a suliban rólam, rólunk. A másik pillanatban meg teljesen lesápadok attól, hogy mi van, ha még sem pletyka. Legalábbis egy része. Mert én nem tudok róla, hogy szétmentünk volna. Márpedig biztos, hogy mondta volna, ha ilyesmi fordulna meg a fejében. Lehet, hogy tényleg találkozott a barátom egy harmadéves lánnyal, de hát miért ne találkozhatna? Vannak lány ismerősei, akikkel nagyon jóban van, miért ne ülhetne be valamelyikükkel a cukrászdába? Oké, lehet, hogy az a lány teljesen odáig van érte, és mondhatja meg gondolhatja úgy, hogy az egy randi és terjesztheti is ezt, de …. ajj. Le kéne állnom, igen, nem agyalok ezen tovább. Megbeszélem Thomasszal, hogy ő mit tud erről, hallott-e valami ilyesmit. Szóval egyelőre nincs más dolgom, mint állni és megvárni, amíg megérkezik…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Ötödikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 691
Összes hsz: 3212
Írta: Tegnap, 18:56 | Link

LAU
péntek délelőtt a BBT terem felé tartva | #onmywayGIF

Ahogy vége a Sötét Varázslatok Kivédésének, picikét sietősre kell fogjam, mert a kastély másik végében lesz a következő órám. Fura ez az idei órarend, van pár ilyen jelenésem, amire eléggé ki kell lépjek. Az más kérdés, hogy aztán mindig mindenhova teljesen időben ott termek. Általában még jóval hamarabb is, mint szükséges. Lehet, ezt is csak biztonsági játszom, mint általában akármit.
Mivel tök szép az idő, talárom a táskámban van, ingujjban ballagok a folyosón, szedve lábaimat. Egy utánam szóló akaszt meg sietségemben. A lány, akivel tegnap cukrászdáztunk, szikrázó mosollyal kocog oda hozzám, köszönt, megfogja a karomat és így sétál velem tovább, rögtön érdeklődve, merre tartok meg mi a helyzet. Elmesélem neki, taglalva is közben ezt az egész mizériát az egymástól tiszta messze megtartott óráimmal, ha már egyszer pont ezen agyaltam éppen.
Viszont közel vagyunk már, végre befordulunk a bűbájos tanterem folyosójára. Arról kezd el csacsogni, ő melyik órákról késett már el. Közben gyakran igazgatja barna haját. Mosolyogva, olykor bólogatva hallgatom.
Mostmár többen bevetették magukat a tanterembe, egy-két korán érkezett levitás viszont még kint bandázik, nem messze Lautól. Az egyikük meglát minket a folyosó végén, amikor megjelenünk és aztán rögtön a szőkeségre pillant. Arca elkomorodik, nagyot nyel és visszafogott hangon próbálja felhívni társai figyelmét rá, hogy mi történik. A többieknek mondjuk fogalma sincs róla először, mit mond, hiszen ők még nem hallották A Hírt, pedig a kékek közt terjedget. Az más kérdés, hogy a többség nem hiszi el. Viszont mostmár ez a másik kettő is értesült és mivel egyből a sűrűjébe keveredtek, fogösszeszorítva figyelik, ahogy mi közelgünk, Lau pedig itt álldigál.
Egyszerre megtorpanok, mert belém nyilal, hogy talán az SVK teremben hagytam a tankönyvem, szóval lekapom a táskámat és kutatni kezdek benne a folyosó közepén. A leányzó búcsúzik tőlem, simítva közben egyet hátizsákomat markoló kezemen. Rámosolygok, elköszönök én is és keresgélek tovább. Szinte szökellve suhan tova tőlem, intve a susmorgó levitásoknak, ahogy meglátja őket, aztán észreveszi a rám váró navinést. Zavarba jön, visszafogja átható
mosolyát és járását is átlagosabbra veszi, így halad el Lauék mellett. Eközben én a nem is olyan távolban megkönnyebbültet sóhajtok, mert megvan a könyv.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


Nyárfalevél jellegű, házi teaszakértő ^^
offline
RPG hsz: 744
Összes hsz: 2582
Írta: Tegnap, 19:48 | Link

Thomas

 
péntek délelőtt, Bűbájtan terem előtt ácsorogva| o


Egész szoborszerűnek hatok, ahogy mozdulatlanul támasztom a falat a terem ajtajától nem messze. Még akkor sem rezdülök, amikor nyílik az ajtó és kiözönlenek rajta a diákok. Sem pedig akkor, amikor több ismerős arcot is látok közeledni. Van, aki bemegy a terembe, de bőven akad olyan diák, aki idekinn marad. Nem foglalkozom velük különösebben, a csevejük sem jut el hozzám. A fejemben mint valami régi, rossz, beakadt lemez ismétlődik újra és újra ugyanaz. Lassan tompa lüktetés is társul hozzá, és azt kívánom bár ne is gondolnék semmire.
Ami először feltűnik az a levitások megváltozott viselkedése. Eddig csak úgy óvatosan pislogtak felém, most nyíltan rám néz az egyik lány. Az arckifejezése láttán pedig bukfencet vet a gyomrom. Még csak az hiányzik, hogy idejöjjön nekem és kérdezgetni kezdjen. Makacsul fordítom el a tekintetemet róla, csak hogy rögtön világos legyen miért viselkedik így. Meg a többiek is miért olyan furák hirtelen. És teljesül a kívánságom. Csend van. A fejemben legalábbis csend van, a gondolatok teljesen észrevétlenül jelennek meg újra, ahogy nézem őket. Figyelem a közeledő barátomat, az ismeretlen lányt, aki eléggé bizalmaskodó. A vidám vonásaikat. Ez eddig rendben van, mármint ez csak annyit jelent, hogy jóban vannak. Csak annyit. Az elég egyértelmű, hogy tényleg teljesen odáig van a barátomért a lány, a hajigazgatás, a simítás, tipikus jelek. Vajon Thomas ezekből észrevesz valamit? Vajon mikor mennek már be a többiek a terembe? Hát komolyan nincs jobb dolguk, mint ide-oda pislogva figyelni, hogy mi is lesz most? Határozottan bosszantanak. Vagy lehet, hogy nem is rájuk vagyok mérges? A leányzó elhalad mellettem, végigkövetem a tekintetemmel, kifejezéstelen arccal. Nem számított arra, hogy szemtanúja leszek ennek a kis jelenetnek? Vagy zavarban van attól, hogy az elődjével vagy konkurenciájával akadt össze és nem tudja, hogy mit fogok reagálni, teszem azt megátkozom-e vagy sem? És most miért is őt figyelem, meg próbálom kielemezni?
Amint eltűnik a látóteremből próbálom figyelmen kívül hagyni a pusmogásokat és Thomasra nézek újra, majd ellököm magam a faltól és elindulok felé. Azt a boldognak hangzó sóhajt pedig egyelőre nem tudom hova tenni.
- Szia – köszönök rá. Vonásaim nem derűsek, de egész nyugodtak, kékjeim pedig kissé óvatosan szemlélik a fiút. Lehet, hogy meg kellett volna várnom, hogy ő jöjjön oda hozzám. Most már mindegy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Ötödikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 691
Összes hsz: 3212
Írta: Tegnap, 20:16 | Link

LAU
péntek délelőtt a BBT terem felé tartva | #heyGIF

Odahúzódom az egyik ablakpárkányhoz, hogy ne a térdemen egyensúlyozva kelljen eltenni a tankönyvemet. Inkább lerakom itt szépen és elrendezgetem a dolgokat.
- Szia - köszönök jókedvűen a hozzám toppanó lányra, miután felkaptam a fejem hangjára és egyenesen ránéztem. - Azt hittem, hogy az SVK teremben maradt a tankönyvben, de szerencsére nem, úgyhogy nem kell visszafutnom érte - magyarázom meg, mit szöszmötölök. - Viszont... ajj, mindig olyan nagy kupit csinálok ilyenkor - nyafogok kicsit, az ilyenkor alatt arra utalva, mikor hirtelen megijedek, hogy elhagytam valamimet és fejvesztve kezdem kutatni. Egy elégedetlen kis nyögéssel rakok ki inkább egy-két könyvet, pennatartómat, pár cukorkát, meg egyéb kincseket a párkányra, hogy könnyebben át tudjam tekinteni a helyzetet.
A levitás lányok, akik lélegzetvisszafojtva figyelték, ahogy a szőkeség egyszerűen megindult felém, most izgatottan sustorognak rólunk. Meg felmerül bennük, hogy inkább bemenjenek, nem kéne itt bámulni, csak éppen túlságosan érdekli őket, minek lehetnek szemtanúi, milyen következtetéseket vonhatnak le. Egyelőre annyit, hogy nem vagyunk rosszban. Legalábbis bennem, úgy tűnik, nincs harag.
- Hm... jó, ez ide... eeez meg ide - ügyeskedem a visszapakolászással, elmerülten koncentrálva, még alsóajkam is beharapom közben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


Nyárfalevél jellegű, házi teaszakértő ^^
offline
RPG hsz: 744
Összes hsz: 2582
Írta: Tegnap, 20:51 | Link

Thomas

 
péntek délelőtt, Bűbájtan terem előtt ácsorogva| o


Vidáman szól hozzám, ami jó. Semmi zavarodottság vagy bűntudatszerűség, hogy esetleg minek lehettem a szemtanúja, vagy bosszúság, hogy egyszer csak feltűnök itt mellette és most szóba kell velem állnia. Klassz. Mondjuk nem sokáig néz rám, de ha egyszer kotorászik a táskájában az úgy nehéz is.
- Biztos nem örült volna a prof ha késel az órájáról – jegyzem meg hosszas tűnődés után. Basszus, fogalmam sincs, hogy mégis mit kéne mondanom. Nem csak az elhangzottakra, hanem úgy egyáltalán. Fel se kéne hoznom az egészet? De, hát úgyis látszik rajtam hogy valamin rágódom, a fél suli összesúg majd a hátunk mögött (ha nem az egész), szóval hülyeség nem szóba hoznom a dolgot. De, hogyan? Tűnődve nézegetem az előkerülő dolgokat, és hiába suhan át a fejemen a gondolat, hogy hű de sok mindent cipelsz magaddal, ami hát nem is biztos, hogy kellene nap, mint nap, vagy, hogy egy invito-val könnyebben célt értél volna, akkor kupi sem lett volna, ezeket képtelen vagyok kimondani.
Tekintetem a lányok csoportjára vándorol, akik úgy festenek – legalábbis számomra – mintha éppen a kedvenc szappanoperájuk egy különösen izgalmas jelenetét néznék. Már csak a popcorn hiányzik. Egy vigyorszerű grimaszt vágok, hiszen ők tök jól elszórakoznak míg én itt azon izélek, hogy mitévő legyek. Thomas meg pakolgat, mintha mi sem történt volna, vagy mintha nem tudna az égvilágon semmit sem az egészről.
- Mennyire szoktak hozzád eljutni a pletykák, amik a suliban terjednek? Vagyis hát mikor? Mármint az újság megjelenése előtt csak, amikor cikk lesz belőle, vagy a szerkesztőséghez eljut egy csomó és abból úgy válogattok vagyis hát ... - jaj istenem, ez aztán nagyon érthetőre sikerült mondhatom. Főleg úgy, hogy totál halkan hadartam az egészet, hogy rajta kívül más ne is hallhassa. Remélem értett belőle valamit, vagy átment a lényeg, hogy arra vagyok kíváncsi képben van-e a pletykákról úgy általában. Igen, kezdetnek ez így egész jó lesz, mégsem támadhatom le azzal, hogy állítólag szakítottunk és az a lány az új barátnőd, akivel az előbb még olyan jól elvoltál. Furán jönne ki. Mintha így nem lenne fura. Mindegy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Ötödikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 691
Összes hsz: 3212
Írta: Tegnap, 21:14 | Link

LAU
péntek délelőtt a BBT terem felé tartva | #sothethingisGIF

Dehogynem, ez mind kell nap, mint nap. Legalábbis rosszul érezném magam, ha nem lennének velem. Invitozni meg nem szeretek ilyen messziről, mert félek, hogy eltrafál valakit az, amit magamhoz hívok. De mivel ezeket nem tárgyaljuk meg, így csak arra bólogatok, hogy ja, biztos nem örült volna a prof. Mondjuk szerintem túl mérges sem lett volna. Nem szoktak rám a tanárok mérgesek lenni.
Kérdez tőlem valamit Lau, de az annyira nem illik hirtelen a képbe és látszólag annyira nem kapcsolódik a világon semmihez, hogy meg kell álljak a pakolászásban és felnézek rá, hogy tudjak figyelni. Szoktunk mi így random témákkal előállni, csak most nagyon elmerültem a rendezkedésben és ráébredtem, hogy alig fogtam fel, amiről érdeklődni kezdett. De mostmár figyelek. Mostmár csak rá figyelek, eleinte még kicsit kétségbeesett vonásokkal, hogy felvegyem a fonalat, aztán a kétségbeesést a tisztulás helyett valamilyen zavar váltja fel.
- Öhm... - ráncolom a homlokom.
- Pletykák? Hát... szóval... nem, hozzám nem nagyon jutnak el előtte. Én igazából csak a cikkekben olvasom őket átnézéskor vagy legfeljebb hallok róluk a többiektől, ha előtte egyeztetünk. Én viszont ilyesmit csak a Paparazziba szoktam írni - mosolyodom el erre gondolva. - De ott az van, hogy csinálunk egy jópofa fotót valakiről és én ahhoz szoktam valami klassz történetet költeni - térek kicsit el a tárgyról, dehát ugye én nem tudhatom, mi a tárgy. Egyelőre valami olyat sejtek, hogy az érdekli, hogyan is megy ez az újságírósdi. Azt nem tudhatom, miért merült fel most ez benne. Lehet, be akar lépni a szerkesztőségbe? Na jó, mindegy, nem találgatok. Várom, kielégítő volt-e a válaszom. Addig hagyom azt a két könyvet még azt az egy zacskó édességet a párkányon heverni. Egyik kezem a táskámat fogja, a másik csak lóg mellettem, miután abbahagytam a magyarázást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


Nyárfalevél jellegű, házi teaszakértő ^^
offline
RPG hsz: 744
Összes hsz: 2582
Írta: Tegnap, 21:39 | Link

Thomas

 
péntek délelőtt, Bűbájtan terem előtt ácsorogva| o


Jaj ne, nem hallott rendesen, vagy nem érti. Nagyon úgy tűnik az arckifejezéséből. A levitásokra ki se merek pillantani, hogy vajon ők hallották-e. Igyekeztem úgy mondani, hogy ők ne hallják a szavaimat. Túl halk lettem volna? Na de várjunk már, hiszen változik a barátom  arckifejezése. Méghozzá nem úgy, mintha egy szót nem hallana abból, amit mondok. Nem, mintha … zavarban lenne a témától? Ezek szerint hallott volna ő is valamit?
Bólintok egyet határozottan a visszakérdezésre, igen-igen, azokról van szó. De akkor ezek szerint még nem hallott róla, vagy hát nem is tudom. Meg nem jelent, tehát nem biztos, hogy  … hogy mi? Ő mit csinál?
- Te … te írod a … - kezdek el hebegni megdöbbenten. Miiiiii??? Ő találja ki a sztorikat abba a rovatba? Jaj, Lau gondolkodj már logikusan könyörgöm! Kizárt dolog, hogy egy ilyet ő találna ki és rakna majd be az újságba. Mert az persze lehetséges, hogy elhangzik ott valami és az kiszivárog és így indul el egy ilyen sztori, de … kizárt, hogy ehhez köze legyen. Rázni kezdem a fejemet, ahogy igyekszem újrarendezni a gondolatokat a fejemben, de egyre nagyobb a kuszaság. Ennek így semmi értelme, nekem ez egyszerűen nem megy. Nem tudom óvatosan körültáncolni az egészet, pedig szeretném nagyon finoman a tudtára hozni, hogy mit hallottam. Hogy miért bámulnak minket úgy a folyosón lévő emberek, ahogy.
- Öhm, az van … szóval van egy pletyka velünk kapcsolatban – kezdem el óvatosan, fürkészve nézve őt, majd sután folytatom – és, hát gondoltam mondom neked, hogy ha esetleg nem tudnád, akkor ne érjen váratlanul vagy nem tudom.
Nem mondok ennél többet, várom a reakcióját amiből kiderül számomra, hogy tudja-e miről van szó és akkor nem kell ennél többet mondanom, vagy sem. Abban tuti nem tévednek, hogy ismeri a lányt, meg hogy az a lány bele van zúgva. Talán még a cukrászdában is voltak tegnap. Rápillantok a zacskóra, de nem veszem bizonyítéknak. Akárhonnan szedhette, akármikor. Nem jelent semmit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély