36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 18 ... 40 41 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Andrássy Tamás Milán
INAKTÍV


mutyulii
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 134
Írta: 2018. április 5. 20:13 | Link


“Miiiiih, mhhhm, nyhmmmmh, mhhhnyhm, mrnyaammh”, folytatódik a fejemben a panaszolkodás, ami már-már olyan, mint egy kutya szűkölése, mert én általában így szoktam - nyüszítek, ha valami fáj, és morgok, ha valami nem tetszik, mégiscsak ezt csinálja az ember, ha farkas.
Aztán meglátok magam előtt egy papirost, amin nagyon-nagyon szép kézírás van, az övé. Elolvasom a sorokat, de úgy érzem, van valami, amit most hirtelen nem vettem észre (pedig ennyi vérrel a fejemben ennek nem kellene nehézséget okoznia!), így újra elolvasom, és akkor tűnik fel valami. Nevezetesen pedig az, hogy arra nem is reagált, ami igazából le volt írva a cikkben, hogy én… hogy én meg ő… Ebbe beleremeg a gyomrom.
Hatttalmasra nyílt szemekkel pillantok fel rá. És csak pár pillanatig tudom így nézni, amíg nem tudatosul bennem, hogy még mindig olyan nagyon kék a szeme, mint szokott neki lenni - akkor el kell kapnom a tekintetem, le kell sütnöm, és a fejemet is vissza kell fordítanom úgy, lehajtott pozícióba. Jaj. Most én nagyon össze vagyok zavarodva, kérem. NAGYOOON! Lehet, hogy erről beszélt volna a pszichológus, amikor azt mondta, hogy hamarosan elérem a kamaszkort? Mert ugye kötelező lett járnom, mert farkas vagyok, és akkor hú.
Most nagyon-nagyon dobog a szívem.
Remegő kézzel emelem fel a pennámat, én konkrétan a jegyzetlapom fölé emelem a tollat (mert úgyse jegyzetelnék GYNT-n, használhatom levelezésre most az egyszer!), de megtorpanok, és a tinta lecsöpög a papírra, de nem írok vele, mert most hirtelen nem is tudom, mit írhatnék.
De tudom, hogy mit szeretnék, csak nem merem azt leírni. Mert most azért jól esne egy ölelés nekem.
Most Én Szóval Szerintem
Most eléggé össze vagyok
Nem tudo” - és csak ülök ott bután, és csepegtetem a tintát a papírra, és nem jutok egyről a kettőre, és mindent áthúzok.
“Most én se tudok semmit” - írom le végül. Mert tényleg így van. Most úgy én se tudok semmit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András.
Andris.

Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2018. április 5. 20:15 | Link


GYNT tanterem, még előző tanévben

Nem tudja, hogy a padtársa látja-e, de végig őt nézi, amíg válaszol a levelére. Pontosabban felváltva nézi a papírra kerülő szavakat és őt, de főleg őt. Milán próbálja megtippelni a mondatfoszlányokból, hogy mit szeretne írni, de minden egyes szó ami felkerül a papírra, rögtön áthúzásra is kerül. Azt hitte megkönnyíti a helyzetet, de úgy néz ki minden csak összekuszálódik. Az ő fejében legalábbis biztos, amikor Andris végleges válaszát megkapja. Ezt meg most mégis hogyan értse?  Érzi hogy a torka az adrenalintól lüktet, mintha csak felrúgták volna a szívét a torkába ezzel az egy mondattal. Mert bizony a másik Milán irományát nagyon könnyen lehet úgy értelmezni, hogy nincsen tisztában az érzéseivel, ez pedig már kiindulásnak is sokkal több, mint amire Milán számított. De persze lehet, hogy nem is erre értette. Fogalma sincs, mit válaszolhatna. Meg akarja kérdezni, mégis hogy értette, de nem látja értelmét, elvégre most közölte vele a másik, hogy nem érti ő maga sem a helyzetet. Akkor meg mi értelme volna arra kérni, hogy kifejtse? Töprengve nézegeti a papírt, kezével a sarkát hajtogatja ide-oda, miközben közelebb húzza magához, világosszürke pulóverén keresztül a könyöke véletlenül Andris karjához ér. Olyan gyorsan húzza el, mintha még soha az életben nem értek volna egymáshoz. Mereven nézi a papírt, majd tanácstalanul újabb mondatot firkant le, jobb híján ez áll rajta. „Hát, lebuktunk... : D”, majd az alatta levő sorban még gyorsan hozzáteszi: „De viccet félretéve, gyorsan el fogják felejteni, ne aggódj."
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Tamás Milán
INAKTÍV


mutyulii
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 134
Írta: 2018. április 5. 20:17 | Link


Nem nagyon merek felnézni, amíg nála van a papír, mert úgy… úgy érzem, mintha minden szem ránk szegeződne és csak minket figyelne - a prof hangja csak háttérzajjá válik, és mintha mindenki azt lesné, mit csinál a két Milán hátul a padban, ahogy ülnek egymás mellett - leveleznek, és vajon miről leveleznek? Mert hogy most ez is olyan lehetne, mintha… Pedig mi nem “mintha”, hanem “bárcsak” vagyunk. Vagyis… az vagyunk? Ha tudnék, most még vörösebb lennék erre a gondolatra, de szerintem már nem menne. Akkor le kéne vágni az egyik végtagom, mert nem jutna bele elég vér.
Aztán, mintha egy áramütés érne, ugrok meg szinte, ahogy Milán könyöke az enyémez ér - arrébb rebbenek, mint egy ijedt kisállat, és először nem merek felnézni, de aztán veszem a bátorságot, hogy mégis megtegyem, mert tudni akarom, tudnom kell (!), hogy mi lenne, ha felnéznék. És az van, hogy a szívem is úgy kezd el verni, mint egy nagyon jó kedvében lévő kolibri szárnyai, mikor csapkodnak. Lesütöm a szemem, már megint.
Figyelem, amit ír, inkább azt biztonságosabb nézni, mint őt magát - és a szívem megint megugrik, mikor az első sort leírja, és már épp pillantanék fel rá, amikor…
“De _viccet_ félretéve”... Olyan, mintha a szívem hatalmasat liftezne, és egyenesen a gyomromban kötne ki. Bámulom a “vicc” szót, és egyszeriben nagyon szomorú, és annál is zavarodottabb leszek.
Ó, szóval ez vicc volt. Nekem nem vicces ez a vicc.
Megmártom a pennámat, de még mindig remeg a kezem, ahogy írni kezdek, szóval a betűim sem olyanok, mint egyébként (bár akkor se kifejezetten szépek, de így aztán meg…!).
“Azt mondod?” - kérdem, de még jó is, hogy nem hangosan mondom ki, mert tuti, hogy érződne a hangomon az a furcsa, újkeletű csalódottság és szomorúság. Elszomorodtam.
Azt hittem, hogy tök jó napom lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András.
Andris.

Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2018. április 5. 20:19 | Link


GYNT tanterem, még előző tanévben

Andris is legalább olyan gyorsan kapja el a kezét, mint ő, ebben a pillanatban pedig érez valamiféle feszültséget kettejük között, habár nehezen tudja megállapítani, hogy az tényleg, a másik által is érezhető feszültség-e, vagy csak ő képzeli be magának. Hirtelen hatalmasnak tűnik az a pár centi távolság amit ezalatt a röpke pillanat alatt kiküzdöttek maguknak, ami egyrészt biztonságot nyújt, másrészt viszont elképesztően bosszantó érzés, amikor ő tökéletesen tudja, hogy nagyon is szívesen hozzáérne újra. Már ha lenne mersze, ami persze nincs. Ami ahhoz sincs, hogy állja a tekintetét pár pillanatnál tovább, amikor ezek után ránéz, kékjeit helyette a lapra szegezi, mint akinek sürgős dolga van – van is, mégpedig lehetőleg még jobban elszúrni a dolgokat. Mert továbbra sem bátrabb, mert bármennyire is jól elvegyül, ő mégiscsak Levitás és nem Eridonos, ezért aztán ahhoz sincsen kurázsija, hogy ne magyarázza ki a viccét rögtön és tagadjon le vele mindent, amit érez.
Andris hangulata viszont mintha megváltozna miután az üzenetét elolvasta, Milán pedig ezt a változást próbálja megérteni. Közben Graham professzor páros feladatot ad ki, amit ő is csak onnan vesz észre, hogy hirtelen nyüzsgés támad a teremben és a padtársak hangosan beszélni kezdenek a feladatról. Így adódik nekik is némi lehetőség, hogy beszéljenek.
- Minden rendben? – kérdezi végül, mert egyértelműen kezd körvonalazódni számára, hogy szomorúság süt a másikról. Legszívesebben leküzdené a kettejük közötti csekély távolságot és úgy megölelné, hogy szusz is alig maradjon benne, de inkább csak idegesen dobol az asztalon, testével Andris felé befordulva, oldalát a pad élének támasztva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Tamás Milán
INAKTÍV


mutyulii
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 134
Írta: 2018. április 5. 20:22 | Link


Az olyan jól esett volna, az a pici kis érintés-dolog, de én inkább nem mertem, hirtelen húztam el a kezem, szinte reflexből, majdnem el is nyökögtem egy bocsit, de inkább aztán még azt sem, mert féltem, hogy nagyon hülyén éreztem volna magam, ha megszólalok.
És el is szomorodok, és alig telik el így egy kis idő (de nem tudom, mennyi, most valahogy máshogy telik), körülöttünk felbolydulnak az emberek, beszélgetni kezdenek, én pedig, mintha egy álomból rángattak volna ki, pillantok körbe, mintha még sosem hallottam volna emberi beszédet.
Aztán meghallom magam mellől is a hangot, és kénytelen is vagyok azonnal-rögtön odakapni a fejem, és hirtelen szemben is találom magam a szemével. Összepréselem a szám, de úgy, hogy belülről még rá is harapok a két ajkamra, hogy tuti ne szólaljak meg, mert az mindig rögtön elárul - helyette inkább hatalmas szemekkel bólogatok, hogy igen, minden rendben, pedig valójában amúgy nincs, de most ez úgy nem is lényeges, mármint ebben a pillanatban valamiért ez csak úgy huss, kimegy a fejemből, és csak a furcsa érzést érzem a gyomromban (ami pedig nem az éhség!).
Ájáj, hát ez, szóval ilyen még nem volt velem. És azért még mindig nagyon zavarban vagyok, szóval szinte biztos vagyok benne, hogy még mindig piros az arcom, de talán a fülem  - remélem -, az már nem. Jó lenne.
És úgy most nagyon nincs kedvem megkérdezni Milántól, hogy mi is lenne a tulajdonképpeni feladat, mert egyszerűen most nem akarom, hanem csak úgy izé, szóval tudjátok, most úgy csak nézni van kedvem rá, illetve őt. Bonyolult egy dolog ez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András.
Andris.

Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2018. április 5. 20:26 | Link


GYNT tanterem, még előző tanévben

Amikor Andris ránéz, egy pillanatra mintha az lenne a benyomása, hogy nem csak és kizárólag a szemébe nézett – mintha egy pillanatra lejjebb tévedt volna a tekintete, Milán pedig automatikusan nyel egyet a gondolatra, egy icipicit pedig beharapja az alsó ajkát (hirtelen jöttnek nem mondható) idegességében. Olyan nehéz, amikor ilyen tizedmásodperces dolgokról beszélünk és ő nem tudja, hogyan hozzon ki ebből egy objektív igazságot! A magafajta tudós-palántának az ilyen dolgok a legérthetetlenebbek és legbosszantóbbak a világon.
Meggyőző vagy... – válaszolja, a hangja persze tömény irónia. Andris nem tud jól hazudni, ráadásul a lelke mélyén szeretné azt hallani, hogy nincsen minden rendben. Nem azért, mert szomorúnak szeretné látni, hanem mert azt akarja érezni, hogy igenis megmozdít benne valamit.
Nem hallottam a feladatot... – vallja be töredelmesen, majd szinte gondolkodás nélkül követi a következő vallomás, amin ő maga is elképed, mihelyst kimondta: - ... de nem is nagyon érdekel. – Aki pedig ismeri Milánt, az tökéletesen tudja, hogy ennyi erővel akár le is térdelhetett volna az Eridonos elé a kegyeiért könyörögve. Ha őt valaki jobban érdekli a Gyógynövénytannál, ott már régen többről van szó. Idegesen lesüti a szemét, az ujjai egy pillanatra sem hagyták abba a dobolást. Kicsit lehalkítja a hangját, majd folytatja.
Tudod, igazából nem csodálkozom, hogy kiszúrták... Mármint azt a pillanatot. Annyira… Más voltál – fejezi be végül, az utolsó szó már annyira halk, hogy alig kivehető. A hangleejtésén érződik, hogy a „más” itt egyáltalán nem negatív értelmű, sőt. A hangja remeg, idegesen túr a hajába és úgy tesz, mintha azt nézné meg, Graham prof nem szúrta-e ki, hogy nem a feladattal foglalkoznak, pedig valójában csak muszáj volt valahova máshova néznie, mert tudja, hogy az előbbi szavak elhangzásakor a tekintete igen beszédes csodálatot tükrözhetett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Tamás Milán
INAKTÍV


mutyulii
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 134
Írta: 2018. április 5. 20:28 | Link


“Meggyőző vagy”, mondja, és ebből még én is érzem, hogy nem, valóban nem vagyok. Ismét pír önti el az arcomat, és el is mosolyodom, indokolatlanul szélesen ráadásul, miközben lesütöm a szemem. Annyira forrónak érzem az arcomat most egyszeriben, nem is tudom, de ez most nem kellemetlen, vagy valami, ez picit ilyen édes dolog, mármint nem én vagyok édes, hanem csak jó érzés most, na.
Nem hallotta a feladatot, hát - már fel is nézek rá, hogy válaszoljak, “én sem”, és talán még nevettem is volna, ha nem folytatta volna. Már éppen nagy levegőt vettem ugyanis a számon keresztül, hogy megszólaljak, és akkor kimondta, amit kimondott, én meg… hát, a szám azon mód nyitva maradt, sőt, talán még egy picit nagyobbra is nyílt, mikor teljesen eljutott hozzám a mondandója. “Nem is nagyon érdekel.”
Az első gondolatom az, és szintén majdnem ki is mondom, hogy “biztos?”, mert ez, hogy nem érdekli, ebben én erősen kételkedem, hiszen Milánról van szó és a Gyógynövénytanról! Hát az biztos, hogy ezt most nem erre értette, vagy rosszul mondta. Talán lázas?
Mondjuk én is annak érzem magam mo-...
Összevonom a szemöldököm. Valami dereng, csak tudnám, mi az.
És akkor folytatja is, és nekem meg felszökik a pulzusom jó magasra, ahogy így hallgatom, és nézek is rá, és ő vissza is néz, de hogyan! Tényleg, hogyan? Mert mintha picit csillogna a szeme, vagy én nem is tudom, de mintha határozottan láttam volna, hogy csillog. Jaj, nagyon dobog a szívem. Már szinte olyan, mintha félnék. Egy picit úgy is érzem, hogy tényleg félhetek most éppen.
- Hát persze, mert ott voltál - mondom ki, de aztán rájövök, hogy most mi hagyta el a számat. Kénytelen vagyok teljesen elfordítani a fejemet hirtelen, úgy, hogy Milán csak a hajamat láthassa, az arcomat ne. - Vagyis érted… szóval… - De nem, itt már elúszott teljesen a dolog, ez már csak habogás, és ráadásul még mindig a tarkómat mutatom neki, szóval olyan, mintha magamban motyognék. Úgyhogy inkább abbahagyom.
Bár kitörölhetném ezt a mondatot most az univerzumból…!
- Szóval mindig… más… máshogy játszom mindig - próbálom mentegetni magamat enyhén felé fordulva, hogy ne nézzen ki hülyén, hogy beszélek. De ennyiben maradok. Ennél jobbat most nem tudok kitalálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András.
Andris.

Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2018. április 5. 20:32 | Link


GYNT tanterem, még előző tanévben

Elképesztő ahogyan mosolyog. Az egész kép a kipirult arcával, a bozontos hajával, a zavarodott tekintetével és a mosolya... Milán már abba is belezavarodik, hogy mit akart rábizonyítani a fiúra az imént, pedig pontosan ezzel a mosollyal derült ki, hogy igaza volt. Sokra megy vele, ha aztán meg sem tud tőle szólalni. Aztán tovább beszél, végül pedig zavarában Graham profot fixírozza, aki persze rájuk sem hederít. Vajon mennyi idejük lehet még hátra a csoport-feladat megoldásához? Lassan lejár az idő, ők pedig még a feladatot sem tudják. Annyi mentségük talán lehet, hogy éppen egy sokkal bonyolultabb egyenlet változóját keresik mindketten, meglehetősen ügyetlenül.
Aztán az EridonosMilán tesz egy mondhatni bátor megjegyzést. Úgy kapja vissza a fejét Graham prof irányából Andrisra, hogy a körülöttük levő pár padban rájuk is szegeződnek a tekintetek, ezért aztán pár pillanatig úgy tesz, mintha nagyon serényen keresné egy nemlétező kérdésre a választ a füzetében. Persze Andris rögtön elkezdi kimagyarázni az előbbi mondatát, de ezt most már nem fogja tudni. Már csak azért sem, mert Milán tudja, hogy úgy akarja érteni, ahogyan elsőre is értette – hogy ő is jelent a fiú számára valamit. Tekintetét Andris kezére szegezi, pár pillanatig töpreng, próbál megszólalni.
Oh. – mondja, de ez így nem jó, nem, ez nem egy mondat... - Én nem tudtam... – kezd bele, de ötlete sincs, hogyan folytassa tovább. Végül befogja a száját, felnéz az Eridonosra, egyenesen a szemébe. Tekintetébe elszántság költözik és félreteszi a félelmét, mert annál a gyötrődésnél amit már hetek óta érez miatta, annál a bizonytalanságnál és céltalan reménykedésnél talán még csalódni is jobb.
Én azt hiszem végérvényben talán a Banya sokkal többet tud rólunk, mint amennyit mi tudunk magunkról – böki ki végül. Kicsöngetnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Tamás Milán
INAKTÍV


mutyulii
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 134
Írta: 2018. április 5. 20:34 | Link


Azt látom, hogy páran hátrafordulnak felénk - biztos hallották, amit mondtam. Úgy érzem, talán az lenne a leghelyénvalóbb, ha most kinyílna alattam a padló és el tudnék süllyedni, de sajnos semmi ilyesmi nem történik még véletlenül sem, én meg csak ülök, és nem merek felnézni Milánra, mert hát… Hajjajjaj…
“Oh”, mondja, és én nem merek ránézni még mindig. Az arcom olyan vörös, és lassan úgy érzem, hogy ha így folytatjuk, a szemeim is követik majd a példáját. “Én nem tudtam”... Jaj, most. Most ez tényleg megtörténik?
Jó, most már muszáj igazi eridonos módjára viselkedni, Andris! Erőt veszek magamon, még vissza is számolok hogy “három, kettő, egy”, és felpillantok rá, ő meg egyenesen a szemembe néz. Azt hiszem, erre mondják azt, hogy megáll benne az ütő, legalábbis most nagyon úgy érzem magam. Valami megállt, az már egyszer biztos, de nem a szívem (szerencsére) - hanem csak úgy ledermedek, és hirtelen nem is tudom, mit csinálhatnék.
Aztán megint megszólal, és valahogy úgy érzem, hogy olyan, mintha bennem felkavarodott volna az iszap, mint egy tóban - valami történik, de nem látom vagy tudom pontosan, hogy mi is az, mert most zavaros lett a víz. De valamiért mégiscsak mosoly költözik a szám szegletébe, igazából magam sem tudom megmagyarázni.
- Úgy gondolod? - kérdezek vissza lesütött szemmel, teljesen összezavarodva. Kicsöngetnek - máris? Húha…
Ismét erőt gyűjtök, hogy felpillantsak rá, de abban a pillanatban, hogy ezt megteszem, úgy érzem, Milán nagyon-nagyon közel van, és akaratlanul is hátrébb hajolok egy kicsit. Nem ijedtem meg, csak egy kicsit váratlanul ér, hogy rájövök - már mindenki szedelődzködik és elkezdték elhagyni a termet, mi pedig csak ülünk itt, mint két kavics, és pislogunk egymásra. Tekintetem az asztalomra terelődik, és megint meglátom a cikket. Hajjjajjajajj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András.
Andris.

Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2018. április 5. 20:36 | Link


GYNT tanterem, még előző tanévben

Amikor elszánta magát, nem egészen erre a reakcióra számított. Biztosan azért, mert számára egyértelmű volt hogy hogyan érti, hiszen a fejében továbbra is ott kavarogtak az egyértelműbbnél egyértelműbb gondolatok. De Andrisnak vagy nem esik le, vagy nem hajlandó úgy tenni, mintha leesne. Pontosabban olyan, mintha le is esett volna neki, meg nem is. Mintha mondjuk a testével, a pillantásával, a pirulásával, a sóhajaival, az elrántott karjával már tudná. De az eszével, a szavaival nem. Van ennek egyáltalán értelme? Elkezd körülöttük kiürülni a terem, Milán pedig elégedetlenül sóhajt egyet Andris kérdésére. Igen, úgy gondolja. De mégis, mit mondhatna erre? Azt, hogy "Nem tudom Andris, ami engem illet, én speciel azt hiszem tényleg szerelmes vagyok beléd, ahogy a banya írta. Veled mi a szitu?" Biztosan remek és cseppet sem kínos további negyvenöt percet töltenének el egymástól húsz centire.
- Hát, ami engem illet, igen. Úgy gondolom - mondja enyhe bosszúsággal, de úgy érzi, most nem bírja tovább állni Andris értetlen tekintetét. Ez most nem elég.
- Pillanat és jövök - pattan fel az asztal mellől. Pisiszünet. Vagy legalábbis olyasmi, de mindenesetre egy-két magányos perc, hogy átgondolhassa a dolgokat anélkül, hogy Andris tekintete magával vinné a gondolkodásra fordított maradék figyelmét is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Tamás Milán
INAKTÍV


mutyulii
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 134
Írta: 2018. április 5. 20:38 | Link


Ez a Milán, ő most szerintem tud valamit, amit én nem. Mondjuk az is igaz, hogy mellette mindig ilyen érzése van az embernek, hiszen Milán az okos-fajta, sok mindent tud, ráadásul még levitás is, szóval ez az érzés minden pillanatban indokolt lenne. De itt most valami másról lesz szó, mint puszta elméleti tudásról, úgy érzem.
Válaszol a bizonytalan visszakérdezésemre, és akkor, mikor azt mondja, mindjárt jön, bólintok, de talán látszik is rajtam, hogy valamin erősen töröm a fejem.
És én ott maradok a teremben, szinte egyedül, ahogy gondolkozom, gondolkozom. Még a cikket is újraolvasom, minden arcpirító részletével együtt.
És akkor megint feldereng valami.
Azt mondta, hogy szerinte a banya sokkal többet tudhat rólunk, mint mi magunk. Akkor ez a részéről… szóval… azt jelentheti, hogy…?
Hatalmasra nyílnak  szemeim úgy, egyhelyben ülve. Na várjunk csak. A szívem megint eszeveszett tempóban kezd dobogni, és az agyam azt kezdi mantrázni, hogy “az nem lehet”, és csak így ülök, bambulok magam elé, és hirtelen ezer kép rohamozza meg az agyamat, hogy mi lenne, ha tényleg úgy lenne, ahogy értettem, hogy értette, és attól, hogy ez egy nagyon izgalmas boldogsággal tölt el, totálisan összezavarodok, de annyira, hogy érzem, valóban picit kipirosodik a szemem, még ha tudom is, hogy könnyezni csak színpadon szoktam, vagy akkor, ha nagyon-nagyon dühös vagyok. Nyilván most se fogok. Csak nagyon megijedtem.
De most meg kell próbálnom összeszedni magam, amíg Milán visszaér. Még étvágyam sincs…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András.
Andris.

Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2018. április 5. 20:40 | Link


GYNT tanterem, még előző tanévben

Idegesen támasztja meg magát a mosdó szélén a legközelebbi fiúvécében, ahol szerencsére éppen senki sincsen rajta kívül. Valaki éppen akkor jött ki, amikor ő megérkezett, de mással nem futott össze a helyiségben. Idegesen néz fel a tükörbe, bosszúsan szemléli láthatóan feszült vonásait, mint aki a saját arcáról szeretne valamit leolvasni, holott a fejében sem talált semmilyen választ. Egy pillanatra az ajtóra néz és sóhajt egyet. Azt kívánja, bár Andris bukkanna fel az ajtóban, bár utána jött volna. Eredetileg ez meg sem fordult a fejében, pont hogy egyedül akart lenni, most mégis azt érzi, hogy nagyon jó lenne, ha itt lenne. Akkor tudná, hogy értette a célzást. Sőt, nem csak hogy értette, de hasonlóan is érez. Most viszont nem tud semmit és szinte dühös arra a nyavalyás ajtóra, amiért nem nyílik. Most már utálja magát, amiért bármit is mondott. Újra a tükörbe néz, és halkan morog egyet, amiből talán még az is kihallik az őt hallgató nagy üresség számára, hogy „Arschloch”, amit teljességgel magának szánt. Miért nem reagált semmit? Nem értette? Vagy értette, de kínos neki és nem tudta hogyan utasítsa vissza finoman? Hiszen az utalása habár egyértelmű volt, azért mégsem volt egyáltalán túl nyílt. Ha Andris elkezdett volna arról beszélni, hogy sajnálja, de ő nem... Milán letagadhatta volna az egészet a fenébe.
Némi hidegvizet fröcsköl az arcába. Egyszerű a teendő. Úgy kell tenni, mintha mi sem történt volna. Mindenkinek megspórolja a kínos szituációt, ő szépen elfogadja, hogy Andris valószínűleg egyszerűen csak a lányokat szereti, és ez egyáltalán nem ellene szól... Ki tudja, az is lehet, hogy tulajdonképpen van barátnője, csak nem veri nagy dobra. Egyre és egyre hülyébbnek érzi magát. Miért nem gondolt arra, hogy van barátnője? Tulajdonképpen inkább arra nehéz okot találnia, miért ne lenne.
Aztán kicsit megmakacsolja magát. Van köztük valami feszültség, érzi. Mégis hogyan lenne ez lehetséges, ha Andris egy lányba lenne szerelmes?
Csengetnek. Ideje visszamenni. Kicsit sem áll még készen rá, de muszáj. Kicsit megtörölgeti a szemöldökét a pulcsija ujjával, mert vizes maradt. Az oldalsó egy-két fürtjére is igaz ugyanez, de azt nem veszi észre, így nem is nyúl hozzá.
Mielőtt visszamenne a terembe, még sóhajt egy mélyet és vág egy utolsó bánatos kiskutya pillantást, aztán felerőlteti a szokásos társasági mosolyát, amit általában családi eseményeken szokott mutogatni nagy hévvel. A jelentése nagyjából ennyit takar: „Nem figyelek rátok és nem érdekeltek, úgyhogy örüljetek a mosolyomnak és ne kérdezzetek semmit.” Most persze cseppet sem ezt jelenti, inkább csak ennyit: „Minden rendben van”. Nem igazán néz Andrisra, miközben a padhoz sétál. Amikor leül, libabőrös lesz a közelségétől, de ez szerencsére a hosszú ujjú viselete miatt csak érzés, nem látvány. Egy pillanatra Andrisra néz, az arca valamiért furcsa, de nem tudná megmondani, miért. Graham prof beszélni kezd, a zsivaj pedig elhalkul. Úgy tesz, mintha figyelne, az arca pedig egyenesen derűsnek tűnik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2018. április 6. 16:32 | Link

A két eridonos

Az elsősök óráira mindig különös alapossággal felkészültem, hiszen ők még formálhatók voltak, belőlük még lehetett valaki. Éppen ezért fontosnak tartottam, hogy megfelelő példaképeket láthassanak maguk előtt. És ki más lehetne ideálisabb példakép számukra, mint én? Intelligens vagyok, művelt, világlátott, és még jóképű is, hogy csak a legalapvetőbb pozitív tulajdonságaimat említsem. A diákok közül persze nem mindenki értette meg rögtön, hogy itt a jövőjükről van szó, és én mindent megteszek azért, hogy ne maradjanak olyan noname kis csicskák, mint amilyenek örök életükre lennének, ha nem tanítanám őket. A fegyelmezetlenséget ezért nem tűrtem az óráimon, de azért mindig volt egy-egy diák, aki nem fért a bőrébe. Főleg az impulzív természetű eridonosoknak okozott gondot, hogy csöndben és nyugton maradjanak. Most is kiszúrtam persze, hogy ketten éppen levelezgetnek egymással, de azt se játszhattam be, hogy minden ilyen után megállok, és megszakítom a gondolatmenetemet, hiszen akkor követhetetlenné válna az óra. Úgyhogy egyelőre megúszták a fegyelmezést, de azért egy szúrós pillantást vetettem feléjük, és a szemem sarkából továbbra is odafigyeltem rájuk. Ha kedves az életük, ennyiből is értenek, és inkább rám figyelnek, nem pedig egymásra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Reissner Eliza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. április 9. 15:33 | Link

Kasza Fanni Stefánia
Február 22., Tantermek;
#mileszmégitt #DOPE



Szinte meg sem hallotta, hogy Fanni prefektus, vagy hogy miatta kezdtek el sztájkolni a festmények. Normális esetben erről is kérdezgetett volna, de most sokkal jobban érdekelte az eridonos pyromágiája.
Elképzelni sem tudta, milyen lehet, hogy gyerekjáték irányítani a tüzet. Már az is fura volt Lizának, hogy varázsló, mint minden mugli családból érkezőnek, de akkor is.
Ámultan bólogatott, még ő maga is barátságosnak látta a tüzet. Főleg, ahogy Fanni irányította, minden olyan kis egyszerűnek tűnt.
- Miket tudsz csinálni még az irányításán kívül? Mondjuk a színét tudod változtatni? Vagy valami mást, nem is tudom, lehet selymes a tűz? - Abban a pillanatban valahogy nem érezte furának a kérdést, ezért is nagyon várta a választ.
- Téged is megéget azért? - Alig tudta levenni a szemét a kis lángocskáról.
Olyan szelídnek tűnt, még ha butaság is, Liza meg akarta simogatni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. április 27. 21:15 | Link

Bence és Robi bácsi
„Művészi művelet”

Az órai levelezésért kaptunk egy csúnya pillantást. Nem nagyon hatott meg, hogy őszinte legyek, tudtommal nem zavarjuk a többieket, csendben és nyugiban próbáltam felvenni a harcot az unalom szürke szörnyikéjével. Addig örüljön neki, amíg én nem bájitalfőzéssel óhajtom a termet kidekorálni...
Kémiából a mugli sulimban se vagyok valami jó. Tavaly is épphogy belecsusszantam a hármasba.
Na, az a válasz instant beindította a fogaskerekeimet az agyamban, már amelyik kivan éppen, ugyanis az az „Úgyse mered” mondatocska nekem felért egy keringőre hívással. Ha kedves az életed és jót akarsz, akkor ne mondj ilyet egy impulzív természetű, nyughatatlan személynek, mert képes és megteszi.
„Jó. Belépsz a kviddiccsesek közé, ha megteszem?” állítottam fel a tétet. Nem akarom megszívatni, jó arc, és most bőven elég szívás lesz nekünk az, amit a tettemért mi kapni fogunk. Egy óvatlan pillanatban, amikor összeszedtem a bátorságomat, megtettem. Ráküldtem a színezőbűbájt a tanárra. Epekedve vártam, hogy vajon eltalálja-e, és ha mégis, hogy fog állni neki a végeredmény? Azt azért elismerem, hogy az ömlengéseit nem számítva egész jól néz ki, de vajon az Eridon-színek is jól állnának neki?
Merlin, én halott ember vagyok...
Utoljára módosította:Bodza Edina Gyöngyvér, 2018. április 27. 21:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2018. május 2. 09:44 | Link



Megúsztuk egy szúrós pillantással, amibe én picit bele is vörösödtem, mégiscsak a kedvenc tanáromról van szó. Figyelek amúgy, csak hát Dina nem bír a bőrében maradni ezen a fontos órán. Jó, nekem is jár a lábam, meg a kezem, meg végül is válaszolok neki, de én meggondolnám a helyében, hogy tényleg kikezd-e a proffal. Azért is írtam vissza neki, mert tudtam, hogy ez csak kamu lehet, engem akar próbára tenni vele. Láttam az arcán a meglepődést, na, meg az elszántságot, amivel lekörmölte a választ. ~ Ez bolond, tutira megcsinálja. ~ A gondolataimat hamarosan a papír elolvasása igazolja, de a kérése meg is lep egyúttal. Lépjek be a kviddicscsapatba? Hiszen azt sem tudja, hogy ki vagyok, és azt sem, hogy sosem játszottam, csak úgy hülyéskedésből a haverokkal. Nem vagyok egy nagy játékos, de nézni imádom, ahogy a legtöbb varázsló. Végül sóhajtva megírom a választ neki: "Ha azt szeretnéd, hogy ne nyerjen az Eridon, felőlem! Biztos nem választasz valami jobbat?" Visszacsúsztatom neki a papírt, de ő nem várta ezt meg, pálcát ragadott és varázsolt. A bűbáj elindult a célpont felé, kíváncsi vagyok, vajon eléri-e. Ami azt illeti nem csak én, hanem a körülöttünk lévők is így tesznek. Szerintem egyértelműen dinka Dina, de elismerem, hogy elég bátor, ami mondhatni imponáló. Az megint más kérdés, hogy mit fog kapni ezért, ez is nagyon foglalkoztat. Hiszen nekem semmi közöm az egészhez, én csak válaszolgattam, igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Várffy Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 128
Írta: 2018. május 14. 10:02 | Link

Thomas

Nem tartozik a kedvenc óráim közé, de hasznos... elvileg. Épp csak a szemem alig bírom nyitva tartani, pedig Oravecz prof igazán jó tanerő, talán csak magába a tárgyba sikerült beleválasztania.
Akkor is elnyomok egy ásítást, mikor nyílik az ajtó, és az iskola egyik dolgozója jön be, akit valaki más követ. Diák. Biztos, hogy az, és... hozzánk jön? Szuper. Legalább van valaki, aki nálam is később érkezik a suliba. Gyorsan körbepillantok a termen, mert tényleg nem mindegy, hogy a prof hová ülteti le szegény srácot, de hamar szembesülök azzal, ez is csak egy nem létező probléma, mivel már csak mellettem van hely.
Nem jövök zavarba, és hasonlók, egy ilyen helyen könnyen megesik az emberrel, hogy a másik nem egy képviselőjével kell megosztania jelen esetben a padját, s mikor ez hangosan is ki lesz mondva, a srác pedig elindul, még egy halvány mosolyt is küldök felé.
- Sára majd segít a felzárkózásban - szól a további kijelentés, mire én biccentek, mert ilyet tőlem tényleg kérni se kell. Nem nagy fáradtság ez nekem.
" Hogy hívnak? " várom meg, hogy kicsit leüljön a csend, és minden visszatérjen a régi kerékvágásba, csak azután csúsztatom oda a papírt, amire ráfirkantottam a kérdést. A beszélgetést nem tűrik, de ha elég ügyes vagyok, ez talán nem szúr szemet a profnak. Viszont tényleg nem hallottam a nevét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. május 14. 22:49 | Link

VÁRFFY SÁRA
délelőtt a Mugli- és Mágusismeret tanteremben | x

Eltévedtem. De teljesen. Az első pár órámra tök jól odataláltam pedig, erre tessék, most ez. A folyosón kavarogva leltek rám és jogosan merült fel a kérdés, nem egy tanteremben kéne-e ülnöm éppen. Pedig hát dehogynem. Úgyhogy voltak kedvesek elkísérni, nehogy mindenről lemaradjak.
Ahogy belépek az ajtón, egy vadiúj tanárnőt meg sok vadiúj embert pillantok meg, csak néhányan ismerősek az előző órákról. Helyet foglalok az egyetlen üres helyen és dobok egy mosolyt a padtársamul kapott lánynak, aki elvileg segít majd nekem. Az mondjuk kétségtelenül rám fér.
Előpakolom a cuccaimat a táskámból. Nagy igyekezetemben a könyvet rárakom a lány kezére, aki éppen egy üzenetet csúsztat nekem. Már nyitnám a számat bocsánatkérésre, de rájövök, nem kéne hangoskodni, szóval csak egy sajnálkozó mosolyra futja tőlem, meg persze arra, hogy levegyem a -különben egyáltalán nem nehéz- kötetet róla, aztán meg szemöldökmegemelve megnézzem, mit írt nekem.
Liam bácsitól kaptam egy fordító bűbájjal ellátott tárgyat, egy nyakláncot, aminek hála értem, amit mondanak nekem, illetve az eszköz annyira ügyes, hogy még az olvasásban, írásban is segít. A kapott szöveg a szemem láttára alakul át valami magyar krikszkrakszból angol kérdéssé.

I am Thomas Middleton. Nice to meet you.

Körmölöm le válaszomat és mosolyogva figyelem, ahogy írásom átformálódik.

Thomas Middleton vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek.

Annyira elbűvöl, ahogy a betűk alakulnak, hogy úgy kell magam észhez téríteni, hogy a diáktársam a válaszomra vár és csipkedhetném magam. Meg közben fel-felnézek a tanárnőre, nehogy lebukjunk itt a levelezéssel. Bár lehet, figyelnem kéne inkább és majd később társalogni. Dehát nem akarok udvariatlan lenni, nagyon helyes a lánytól, hogy írt nekem. Visszacsúsztatom neki válaszomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. május 24. 20:07 | Link

King Jr David

Asztrológia és Csillagászat terem

Korán kelt, mint mindig, függetlenül attól, hogy éppen mikor feküdt le az este. Nincs teljesen kipihenve, mert az éjszakáját valami mással töltötte, mint az alvás. Ebbe most ne menjünk bele mélyebben, ő sem szeretné, ha kitudódna. Mogorva hangulatban ballag a folyosón éppen ezért a tanterme felé. Mellette Nini üget, segítve a férfinek cipelni a sok-sok dolgozatot, meg kötelező olvasmányt, amit be akar mutatni az órán. Három évfolyamnyi dolgozatot javított ki, amire ráment az éjszakája. Hát igen...ha egyszer belefog, nem tudja abbahagyni. Kiosztott két tucat Trollt, és alig néhány Elváráson felülit. Erőteljesen nyit be az ajtón, raja a pakkot a tanári asztalra. Nem néz körbe, csak maga elé, ahogy rakosgatja szét a papírokat, rendezgeti a pennáit, aztán int Nininek a házi manójának, hogy leléphet.
- Igyekezz haza, ne kóricálj el! - Indítja útnak az apró lényt, aki áhítattal ajkán rebeg egy halk "igen"-t, és kisurran az ajtón, nyakát is behúzva. A férfi bizonytalanul csóválja meg a fejét. Soha nem volt túl nagy bizodalma ezekhez a teremtményekhez. Miután már nem köti le semmi a figyelmét, megérzi, hogy hiába távozott el a manó, még sincs egyedül a teremben. Pedig nagy hangsúlyt fektet mindig arra, hogy korán érkezzen. Érezze csak minden diák azt, hogy késett. Ám ez alkalommal nem sikerült a terve. Szemei elkerekednek, hangja meglepetést sejtet.
- Maga? Hogy kerül ide? - Fel sem merül benne, hogy a nebuló órára jött, pláne nem az övére. Amúgy meg ilyenkor még tombolnak kint az udvaron vagy a folyosón és csak az utolsó utáni pillanatban mennek be az oroszlán barlangjába. Felcsapja a naplót, emlékeiben kutat, de nem találja az archoz a nevet vagy fordítva.
- Ha már itt van, törölje le a táblát, ha nem esik nehezére! - utasítja a túlbuzgó növendéket.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2018. május 24. 20:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
King Jr David
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 189
Írta: 2018. május 24. 20:46 | Link

Okostelefonját nyomkodta és rágozott,a tanárra se figyelt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. május 25. 16:05 | Link

King Jr David


Asztrológia és Csillagászat terem

Mintha süket fülekre találna a kérdése és kérése is, s az ilyesmit a tanerő nehezen viseli, mint tudjuk. Nem sűrűn fordul elő vele  hasonló eset, el is bizonytalanodik, hogy mit tegyen ebben a helyzetben. Megfordul a fejében, hogy a növendéke valószínűleg tényleg halláskárosult, különben hogy merészelne - fittyet hányva a férfi hírnevére - ellenszegülni. Nem mintha megrendítené a dolog, hogy szánalom ébredne abban a szőrös szívében. Több minden nem világos számára. Kezdve azzal, hogy mit keres a nebuló itt a szünetben, hogy ha már itt van, miért nem reagál, de legfőképpen az, hogy mi a fenének nyomogatja a telefonját és mit láthat rajta olyan érdekeset, amikor köztudottan ezek a masinák nem működnek a mágikus térben, hacsak nincsenek megellenvarázsolva egy varázslat elleni ellen varázslattal. Összeszedi összes koncentráló képességét, és az illúziómágiát használva azt érezteti a sráccal, hogy bőszen rágó fogsora között nem imádott gumija, hanem a legerősebb chili paprika aprítódik. A fokozódó illúzió, mely az ízérzékelését célozza meg, idővel kiállhatatlan kínokat tudhat okozni a neveletlen neveltben. Hamarosan átjárja a pokoli csípősség az egész száját, torkát, nyelőcsövét, sőt még a füle legcsücskét is, amíg nem veszi a fáradtságot, hogy észrevegye a tanerőt, és tiszteletet mutasson irányában. Azonban nem áll itt meg a csillagok tudora, pálcájával magához hívja az ominózus telefont, ami, ha jól célzott, - és miért ne célzott volna jól - a tanerő kezében landol.
- Jó reggelt kívánok! - Próbálja újra magára vonni a figyelmét a figyelmetlen öcskösnek.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2018. május 25. 17:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
King Jr David
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 189
Várkonyi zoltán
Írta: 2018. május 25. 17:20
| Link

Megilyedt és lassan a tanárúr szigorú arcára tekint.Nagyot ásítot és kivette a rágóját.Felált helyéről,látszódott rajta,hogy kialvatlan a diákja.Nagyot nyújtozkodott,majd mintha egy kicsit álmodozott volna.
-Elnézést kérek tanáruram,tudja még új navinés diák vagyok semmit nemtudok még az iskoláról.

Szemei kicsit vörösek voltak és minden mondata után ásítozott.
- Tegnap találkoztam egy kedves lánnyal a folyóson és egész este nemtudtam aludni,csak rá tudtam gondolni,reggel nagyon csendes volt minden ézért hamarabb érkeztem meg.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. május 25. 18:07 | Link

King Jr David


Asztrológia és Csillagászat terem

Nem létező bajusza alá rejti szokásos önelégült mosolyát, mely nem tartozik a kellemes jellemvonásai közé, bár olyan nincs neki. Ám, mikor a hatás, ahogy a diákja végre figyel rá, nem az illúziómágia érdeme, kicsit alábbhagy a becsvágya. Azzal nyugtatja magát, hogy mindegy, a lényeg a cél, nem az ahhoz vezető út eredményessége. Valószínűleg azért nem lángoló nyelvvel lohol a mosdó felé a kedves David fickó, mert idejében kivette a rágóját. Végül is így még jobb. Nem érheti az a vád, hogy visszaélt a képességével, noha ő nem tekinti annak, ám vannak olyan elvetemültek, akik igen. Persze, mert nincs nekik olyan - gondolja keserűen, ám hamar túllép ezen, hiszen immár ráncba kell szednie a tanulót az engedetlenségért, hiába kért elnézést. Várkonyinál nem létezik ilyen. Sőt...a fiú egy újabb főbenjáró bűnt készül elkövetni, ha nem akadályozza meg benne.
- Az órámon nem szokás aludni - jegyzi meg fenyegetően. Eddig összesen egy emberkének sikerült megszegnie ezt a törvényt, de ő már nem tanul ebben az iskolában. Az más lapra tartozik, hogy nem az elalvás miatt, de ez nem is lényeges. Hatalmas alibije volt, hogy megússza a büntetést, a komolyabb büntetést: Tudta az anyagot. Ebben az esetben, és csakis ebben, Várkonyi eltekint a kihágás felett.
- Nehogy ebbe a hibába essen, mozgassa meg kicsit a tagjait, emelje fel a fenekét, fáradjon a táblához és törölje le, ha megkérhetem. - Kelletlenül mutat a jelzett irányba, a továbbiakban azonban lefoglalja az ominózus telefon. Mivel mágus és nemigen van szüksége a modern technika vívmányaira, kicsit esetlenül forgatja a kezében, de a képernyő sötét marad. Ehhez még az ő mágiája is kevés, hogy életet leheljen a masinába? Csalódottan teszi az asztalra, de nem látszik az arcán ebből semmi.
- Vissza akarja kapni? -
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2018. május 25. 18:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
King Jr David
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 189
Várkonyi zoltán
Írta: 2018. május 25. 18:31
| Link

Felál a helyéről és megmozgatja elzsibadt végtagjait.Nagyot sóhajt.
- Rendben uram,letőrlöm a táblát.
Fáradtan a táblához csoszog,kicsit furán néz a tanárára és az egész iskolára,nemigen van otthon az ilyen varázslatos dolgokban,de valamilyen szinten érdeklődik a dolog iránt.
Nem nagyon érdekelte az okostelefonja mivel úgyis csak az eszköz rabja volt.
Megfogja a szivacsot,a keze tiszta fehér lett a krétaportól,elkezdte törölni a maszatos táblát.
- Mondja tanárúr...hogyan működnek ezek a varázslatos dolgok? Lehet rá alkalom,hogy megtanuljam?
Utoljára módosította:King Jr David, 2018. május 25. 18:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. május 25. 19:24 | Link

King Jr David


Asztrológia és Csillagászat terem

Imponáló a megszólíts, erre még egy kőszív is meghasadna, ám Várkonyi kitart. Nem hasadhat darabokra éltetőközpontja, akkor mi maradna a feleségének? A fiú vallomása friss szerelméről kicsit elgondolkodtatja. Ábrándozva nézi a lassan tisztuló táblát, közben asszonya nádszál termete ködlik fel előtte. Boldog korszakát éli, nem kívánhat most mást az élettől. Kicsit összerándul, mikor visszazökken a valóságba, mikor a srác kérdést tesz fel neki. Nem erre számított. Inkább arra, hogy majd nyúzhatja egy kicsit a telefonjáért, de nem csügged. Ami késik, nem múlik, mondja a művelt magyar.
- Asztrológián nem, de a legjobb helyen vagy. Ha igyekszel, a tehetséged kibontakoztathatod és sokat fejlődhetsz. - Nini, a házi manó jelenik meg az ajtóban. Félénken beoson, ámulva nézve végig a teremben elszórtan elhelyezett asztrológia és csillagászati ábrákon. A szájtátásban majdnem elfelejti, miért is jött, de észbe kap. Eszébe villan, mit kötött a lelkére Lala, mikor útnak indította visszafelé.
- Úrnőm küldi az uzsonnáját Uram! Otthon maradt a kapkodásban. - Elpirul, hiszen hibázott. Szemét lesütve oldalog ki a teremből, miután az illatozó csomagot letette a tanári asztalra. Sokat finomodott zavaró stílusa és Lala tudta, hogy Nini az, akit ő a leginkább elvisel a három manó közül. Hálával telten gondol haza, aztán újra a diákjára koncentrál.
- Hogy is hívják magát? - Újra felcsapja a naplót, hátha kiokosodik a név hallatán, a teremben meg gyűlnek már a becsengetés hangjára a tanulók. Még azonban messze nincs ott mindenki, addig pedig beszélteti Davidet.
- Szóval, mi is van azzal a kislánnyal? -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
King Jr David
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 189
Várkonyi zoltán
Írta: 2018. május 25. 19:42
| Link

Hm...kicsit ő is elgondolkodott azon,hogy valójában mi is van a lány és közte,nem akart nagy dologra gondolni még hiszen tegnap ismerte meg.
- Kislány?
Elmosolyodott és leült.
- Ő nem egy kislány,ő egy tehetséges lány vagyis okos...Áh nemtudom igazábol még,csak tegnap ismertem meg és kicsit be is égtem előtte.
Nem akart be égni a lány előtt.
Ahogy meglátta a manót kicsit megilyedt tőle-mégis mi lehet ez,kirázta a hideg.
- Amúgy David vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. május 25. 22:19 | Link

King Jr David


Asztrológia és Csillagászat terem

Mintha elpirult volna a kedves gesztustól, ami asszonykájától jött és máris csiklandozzák érzékeit a nyálcsorgató illatok. Mióta ilyen gondoskodásban van része, fel is szedett pár kilót, meg rendszeresen eszik. Míg agglegény volt, eszébe sem jutott, hogy ennie kéne. Sokszor egész nap elvolt két szelet pirítóssal, amit ebéd helyett kapott fel a terített asztalról. Ebben a csomagocskában azonban biztosan nem pirítós lapult. Ha nem csal a szaglása, akkor szalonnás, kolbászos rántotta az, két szelet kenyérbe bújtatva. Nem bírja sokáig a kihívást, gépiesen érte nyúl, kibontja és majszolni kezdi.
Miközben hallgatja az első évest, lapozgatja a naplót meg a névsort böngészi, és egyre jobban ingatja a fejét. Most ő ennyire béna, hogy nem találja a fiút vagy rossz nevet mondott a kölyök...vagy más bibi van.
- David,David... Nincs semmilyen David...- Egy pici tojás morzsa az asztalra hullik, de eltünteti egy pálca intéssel. Tovább keresgél a papírjai között, de azért bólogat a fiú válaszára. Igen a szerelem nagyon szép érzés...mondaná, de ez tőle osztályidegen lenne.
- Na végre, megtaláltam. Maga Csillagászatot tanul nálam, de most Asztrológia lesz. - Megnézi az órarendjét, hátha téved. Mondjuk ez nem fordulhat elő, de ki tudja, hogy a szerelem mit művelt vele az utóbbi hetekben. Még bele kell rázódnia a közös létbe. Hogy más is része az életének, hogy nem a kastélyban lévő sivár szobájába fekszik le éjjelente, hanem egy szexi, kívánatos nő mellé. Igen, már megint ott jár az esze.
- Így van! Na húzzon el, mint a vadlibák! Elkésik az órájáról. A telefon itt marad, a kollégám úgyis elkobozná. - Int, hogy befejezte David pedig jobban teszi, ha sürgősen megkeresi a saját tantermét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2018. május 26. 11:05 | Link

A két eridonos

Reméltem, hogy a szúrós pillantásom megtette a hatását, ennyiből már illett volna tudniuk, hogy velem aztán nem érdemes ujjat húzni. Nyugodtan sétálgattam a padsorok között, és éppen arról értekeztem hatalmas beleéléssel, hogy mennyire fontos a gyakorlás. Éppen a két eridonos felé fordultam, hogy ellenőrizem, lenyugodtak-e már, amikor a lány felém küldött egy színváltoztató varázslatot. Kapkodott, pontatlan volt a pálcamozdulata, a varázsige kiejtését pedig nem lehetett tisztán érteni, gondolom halkan próbálkozott, hátha nem veszem észre. Egy ilyen elhamarkodott varázslat természetesen nem sikerülhetett, könnyedén kivédtem. De legalább megpróbálta! Igyekeztem nem túl nagy jelentőséget tulajdonítani az esetnek, a büntetés persze nem maradhatott el, azonban ezt az óra végére tartogattam.  
- Úgy látszik, csak mondanom kellett, és egyesek már nagyon gyakorolni szeretnének. - ironizáltam.
- Rád is fér a gyakorlás, kedves Edina, ha csak ennyire futja. A bűbájtan tanárod elsüllyedhetne szégyenében. Gyerünk, próbáld meg még egyszer, ezúttal nem fogok védekezni! - szólítottam fel. Most legyen nagylány, ne akkor, amikor azt hiszi, hogy nem figyelek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. május 26. 13:01 | Link

Bence és a Professzor úr
„Művészi művelet”

Az egész tevékenységem vége az lett, hogy a csoporttársaim rám bámultak, mintha minimum egy másik bolygóról jöttem volna. Még én se gondoltam volna, hogy tényleg van bennem elég kurázsi ehhez, de megtettem.
Kivédte a célpontom, de semmi baj, most lesz igazán érdekes ez az óra.
– Jó, nem kezdi mindenki tökéletesen, azért van ez az óra elvileg, hogy tökéletesítsük – nyugtáztam a sikertelen varázslatot. Valóban halk volt a varázsige, és a pálcamozdulatot is elhamarkodtam, de nem baj. Lesz ez még jobb is, idővel, és ahogy a tanár úr is barokkos körmondatokban kifejtette már: gyakorlással, jó sokkal.
- Wow. Köszönöm, professzor, hogy megengedi! – Ezzel most nagyot nőtt a szememben, hogy belement, nem számítottam rá, hogy ilyen egyszerű lesz tesztalanyt találnom. Lehet, elég lett volna szimplán csak megkérni, hogy hadd gyakoroljak rajta? Á, az úgy nem lett volna érdekes. Így legalább lesz mit írnom a szüleimnek, még ha ennek büntimeló is lesz az ára, mert ezt ilyen simán nem fogom megúszni.
Most mutasd meg, Dunakavics, mit tudsz...csak olyan legyen az árnyalat, amilyennek képzeltem...
Ezúttal nem siettem el, szépen végigcsináltam a pálcamozdulatot, ahogy kell, és kimondtam érthetően, hangosan.
A többiekkel együtt árgus szemekkel lesem a végeredményt, és ha sikerül rendesen megcsinálnom, esküszöm, befestem a hajam olyanra, amilyen a tanár úré lesz elvileg. Az én hajam árnyalatával megegyező vörös alap, világosszőke melírcsíkokkal.
Legyél jó, jó kis varázslat, könyörgöm!
Utoljára módosította:Bodza Edina Gyöngyvér, 2018. május 26. 13:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2018. május 26. 17:55 | Link


Nos, a nagy csel nem sikerült, tehát elvileg én nyertem, ha jól meggondolom, Hiszen az volt a megegyezés, hogy ha befesti a haját, akkor belépek a csapatba. Nos, ahogy azt vártam Várffy prof simán kivédte - habár leesett az állam, én is alig hallottam Dina mellől - a bűbájt. Az viszont meglep - a dorgálás után -, hogy a prof megengedi a háztársamnak, hogy végrehajtsa  a bűbájt és nem fog védekezni. De akkor meg vesztek. Amúgy meg teljesen elmebajos, hogy örül, hogy megteheti. Oké, bátor, de érzek én itt valamit, amit ő még nem. Meg lesz ennek a böjtje.
Be kéne avatkoznom, de végül mégsem teszem, mert a prof megengedte és... mégiscsak egy háztársam.
- Ez igen - bököm ki, amikor elvarázsolja Dina. Mindent jól csinált szerintem, a végeredményt pedig ki kell várnom. A pofám leszakad, tényleg, hogy a prof megengedte, még a végén irigy leszek!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 18 ... 40 41 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély