Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=812853#post812853][b]Palotás Polli - 2020.07.05. 23:09[/b][/url]

Ez egy tökéletes vasárnap délután volt, a körlet lakóinak nagy része úgy döntött, hogy a szabadban tölti a napot, rengetegen mentek le fagyizni a közeli varázslófaluba, így ennek köszönhetően béke és csend honolt a teljes toronyban. Polli nagyon élvezte ezt a ritka helyzetet, amikor nem kellett viselnie a hangszűrős füldugóját, mert hosszú távon igencsak bántja a fülét. Maratoni, 1.5 órás fürdést rendezett annak örömére, hogy senki nem dörömbölt az ajtón, hogy húzzon már onnan. Otthon is mindig sokáig fürdött, de sajna itt erre nincs lehetőség, ahogy mondták is neki előre.
Kora estére elkezdtek visszaszállingózni a nagyobb szájú társai, a felsőbb évesek szobájából pedig feltűnően hangos, már-már medvebőgésre emlékeztető nevetések hallatszottak ki, amitől Polli egyre rosszabbul kezdte érezni magát. Szájába dobott kettőt a kedvenc rágójából, markában pedig elrejtette az egyik kattintgatós mütyürkéjét, és heves szívdobogások közepette leviharzott a toronyból némi friss levegő és csend reményében.
Léptei feltűnően gyorsak, alacsony termetéhez képest pedig feltűnően hosszúak. Mire kiér az iskola nehéz ajtaján, már sokkal jobban érzi magát. A meleg, friss esti levegő megcsapja az arcát, ami egyből egyfajta kellemes érzéssel árasztja el. Az udvaron szállingóznak néhányan, de nagyobb hangoskodás csak a rét távlatából hallatszik. Sokkal nyugodtabban szeli a távot, bár maga sem tudja pontosan, hogy hová viszi a lába. Egészen eddig úgy vágtatott végig, hogy senkit és semmit nem nézett, de egy kellemes, halk zene ütötte meg a fülét, melynek forrását mindenképpen szerette volna meglelni. Lehetséges, hogy talál valakit, akiről beszélgethetne a zongorákról, vagy bármilyen komolyzenei darabról. Azt mondták neki, hogy ne erőltesse ezt az embereknél, de ha már valaki eleve zenél, akkor miért ne? Már legalább két napja nem beszélt senkinek ilyenekről. Alapos forráskutatást végezvén egy ismerős lányon akad meg a tekintete. Kettőt kattint a játékával, majd úgy dönt, hogy közelebb lép hozzá. Amit ekkor lát, az annyira menő, annyira földöntúli, annyira…még a rágó is majdnem kiesett a szájából a látványtól, pedig még bőven van íze. Az udvaron a virágok egy csoportja táncol, akrobatikázik, vidáman ugrálnak egymáson, miközben valamiféle zene meg-meg szólal időnként.
Ámulva, kezével finoman a levegőben legyezve pattan a szőkeség mellé.
- Ezttecsináltad? – Kérdi egy levegővel eldarálva, miközben barna szemeivel megbabonázva figyeli a látványt. – Nézd! – Mondja a három virágra mutatva, ahogy a levelüket karnak használva táncolnak. – Eszméletlen! -Zárja rövidre miközben baljával erősen csavarja a pólója alját, mert máshogy nem tudja visszafogni az örömét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=813012#post813012][b]Palotás Polli - 2020.07.08. 20:16[/b][/url]

Mielőtt idejött, mondták neki, hogy nagyon sok érdekességről marad le, ha továbbra is az otthona védelmét kívánja élvezni ennyi idősen is. Ez egyfelől izgalmasan hangzott, hiszen ki ne akarna menő újdonságokkal megismerkedni, másrészről pedig nagyon rémisztően hangzott. Mi van, ha az új dolgok hangosak? Tömegben vannak? Vagy csak úgy, nem tetszenek, mert… nem. Polli egy nagyon lelkes ember, nagyon tud örülni is dolgoknak, de ugyanilyen könnyen lehet kikergetni a világból is.
Ez is egy ilyen furcsaság. aminek a hiányát bizonyosan nem érezte volna, de most, hogy itt van előtte, egészen megbabonázza, a legkisebb részletet is alaposan megvizsgálja a látványnak. A kedvenc része az, amikor a maragaréták egyszerre bólogatnak a mélyebb hangoknál, a tátika virágok pedig a magasabb hangoknál nagyra nyitják szirmaikat, úgy csinálnak, mintha csak áriát szeretnének énekelni. Igaz, a dallamban áriának nyoma sem volt, de inkább szerette volna azt hinni, hogy ezt csinálják, mint azt, hogy éppen segítségért kiabálnak. Reálisan belegondolva inkább ez történhet, hiszen ki szeretné, hogy varázslattal rángassák a testét? De Polli romantikus gondolkodású, így ez fel sem merült benne. Tekintete a Lili irányában lévő virágokhoz vándorol, így jobban szemügyre tudja venni az akrobatikus mutatványokat, mely legalább akkora ámulatba ejti, mint a margaréta meg az oroszlánszáj. A hipnotikus állapotból a szőke levitás harsány hangja rázza fel, amitől összeszorult torokkal rezzen össze, melyen éppen lecsúszik a rágója. Nem az első eset, hogy rágózás közben megrémül és lenyeli, mindig mondták neki, hogy nem kéne annyit csinálnia, mert ha egyszer félrenyeli, amikor nincs a közelben segítség, meghal, ez őt nem tudja érdekelni. Szemét összeszorítva nyel még kettőt, hogy csökkenjen a kellemetlen érzés a torkában, amit még a hirtelen menekült rágó okozott, majd gyenge hangon végül csak válaszol Lilinek a játékát kattogtatva: - Én nem tudok ilyet. Pedig jó lenne. – Biztosan a húgának is ugyanennyire tetszene, mint neki. Már ezért megérné idejárnia, ha ennek a varázslatnak a tudásával menne haza. – Ez milyen varázslat? Illúzió? – Kérdi egy nagy levegőt véve, miközben a közelben állók bokáját vizsgálva próbál meg rájönni, hogy ki tehetett szert a jelenlévők közül ilyen tudásra, majd csípő magasságban is próbál pillogni néhányat, mert a csípők nem hazudnak (nem úgy, mint a bokák, azok megbízhatatlanok). Közben persze figyelmesen hallgatta Lilit, így amikor sikerült befejezni a sejhajok vizsgálatát a lány vállához fordul tágra nyílt szemekkel. – Juj, az hol van? Elviszel oda, én is szeretném megnézni! – Lelkesedik balját finoman megremegtetve, de most az első ámulatnál sokkal kevésbé. – Hallod?! Te is hallod?! – Kérdi hangosabban, majd alsó ajkába mélyeszti a felső fogait, hogy leplezni tudja az izgalmát. – Ez a virágkeringő! – A szökőkút irányából jövő dallam erősen hajaz az egyik mugli zeneszerző balett darabjára, aminek zongora átiratát többször játszotta már. – Diófa! Van itt diófa? Vagy ólomkatona?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=813388#post813388][b]Palotás Polli - 2020.07.15. 17:51[/b][/url]

Ha lett volna fogalma arról, hogy itt ilyen klassz dolgok vannak, akkor már óvodába is idekéri magát. A következő levelében egészen biztosan elmeséli Pannának, hogy mesés dolgot látott és hallott, pont olyat, mint amiket az esti mese olvasásakor képzeltek el. Meg pont olyan varázslatos, mint amikről órákon át fantáziáltak ők ketten még nem is olyan régen. Arca finom mosolyra húzódik, de hamar el is húzza a száját. Minden emlék Pannával örömöt okoz neki, de amint eszébe jut, hogy milyen messze van még a nap, amikor találkozhatnak, szinte sírni támad kedve. Vajon észreveszik, ha ő is valamivel belekaparna vonalakat az ágyába és úgy számolná a napokat, akárcsak a rabok?
- Hisszük, igen. Meg látjuk is. De azt nem tudom, hogy ha nem hisszük, de látjuk, akkor működik-e. Meg hogy látjuk-e, ha hiszünk, de igazából nincs is ott. Ha nem hisszük és nem látjuk, akkor biztosan nincs ott. Legalábbis azt hiszem. –
A végére maga is belezavarodott az egészbe, nem egészen biztos benne, hogy így volt, amit hallott, viszont néhány részletre azért visszaemlékezett. Szóval valami ilyesmi. A tölgyfaszínház megkeresésére csillogó szemekkel hálálkodik a lánynak.
- Köszönöm! Majd megkérdezed tőlük, hogy használhatom-e a zongorájukat? Itt nincs. – Feleli szemét forgatva, fejével a kastély irányába bökve. Azt ígérték neki, hogy hamarosan valahogyan meg fogják oldani, hogy tudjon úgy gyakorolni, hogy másokat ne zavarjon, de ez azzal jár, hogy most őt zavarja nagyon a hangszer hiánya, csak kottát tud olvasni, meg gondolatban játszik. Hallja ő úgy is a muzsikaszót, de mégsem ugyanaz, mintha gyakorolhatna. – Szotyit is tudok vinni, ha kell. – Erősíti meg, bár nem tudja, hogy mit kezdenek vele. Olyasmi lehet, mint a leprikón arany. Lehet ebből csinálnak hamis leprikón aranyat, pont úgy, mint a hamis gulyást szokták az emberek. Igen, bizonyosan így lehet.
- Csajkovszkijj Virágkeringője! – Válaszolja kezét széttéve, a j-t erősen megnyomva, hátha úgy jobban felismeri a Levitás lány a darabot. – Hallgasd, épp a refrén jön! Pámpápám-pámpápám piripámpá…  - Énekelgeti nagyot kacagva, miközben egy általa keringőnek vélt táncot kezd el táncolni a levegővel. Észre sem veszi, de pont úgy teszi a kezét, mintha egy nőt vezetne. Egy-két-há’, egy-ké-há, pörgés. Fogalma nincs mit csinál, időnként megfordul, úgyhogy biztosan valamiféle keringő. – A virágok ügyesebbek nálam. Nem csoda, Csajkovszkij a rózsáihoz írta ezt, nem embereknek készült. – Csipogja egy utolsót fordulva, majd megtorpan az álla alatt kettőt tapsikolva. Ilyen jót még sosem látott, mint ez itt. – Van rajta dió, meg szerintem ilyen a levele. – Mutatja háromfelé választva hosszú, vékony ujjacskáit, amiknek nem okoz gondot a manőver a sok év zongorának köszönhetően. – Keressünk egyet! – Kurjantja Lilit követve. Olyan nagy ez az iskola, biztosan lelnek egyet. Lennie kell egynek, ha már virágkeringő van. Vagy ott az a hatalmas erdő a birtok mellett, abban csak megbújik egy. – Ez egyébként balett. A darab, egy balett. Csak keringő is van benne. – Csicsergi tovább, ahogy lábujjhegyre próbál állni a tornacipőjében és azon ugrálva követi tovább az ismeretlen szőke lányt. – Nézd, egy fa! – Mutat a közelükben legmagasabbnak tűnő növényre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=813593#post813593][b]Palotás Polli - 2020.07.18. 23:40[/b][/url]

Nagyon emlékezteti a Lilivel folytatott beszélgetés arra, amikor a húgával szokták megbeszélni az élet nagy dolgait az ágyban, alvás helyett, miután fellőtték a pizsit. Abban nem biztos, hogy a szüleik tolerálják az efféle viselkedést, vagy pedig ők olyan nagyszerűek, hogy nem derül ki, amikor még nevetgélnek éjjel.
- Ó, igen. Az én pszichológusomhoz is járnak olyanok, akiknek saját valóságuk van. Legalábbis ezt mondta nekem Timi néni… - Feleli elmélázva, ám most elgondolkodik. Mi van, ha neki is van egy saját valósága, ezért jár Timi nénihez, és ez az egész iskolásdi nem is a valóság? Mi van, ha nem is volt Balaton, amikor nyaraltak, csak egy alternatív valóságba csöppent?
- De én ebben a valóságban vagyok. – Teszi hozzá határozottan bólogatva, bár most elbizonytalanodott. Pannával van egy saját kis világuk, amiről szoktak beszélni, nagyon sok szereplője van már, különféle lények élnek benne. Az most hova számít?
- Nektek vaan? – Döbben meg annyira, hogy egy pillanatra még Lili szemébe is pillant, de aztán gyorsan elrántja a tekintetét, mintha mi sem történt volna. Ez azért nagyon nem igazságos az Eridonos diákokkal szemben. Áh, kit érdekel az Eridon, Pollikával szemben. A magyar ember dalol és zenél. Ahhoz kell a zongora. Pont. – Hozzátok be tudok menni játszani? Nekünk miért nincs zongora? – Eddig kimentette a házát azzal, hogy ugyan ki szeretne egy zongorát felcipelni egy toronyba, de most már fel van háborodva. A Levita toronyban van zongora. Ez felháborító! – Nekem azt mondták, hogy víz alatt van valahol egy. De én nem játszom víz alatt. – Mormogja most először szomorúan, csalódottsággal a hangjában. Hiába két nagy kedvence a zongora meg a víz, de a kettőt együtt nem lehet. Milyen hangja van már úgy? Vagy az a víz sem valóságos? – Víz alatt nem ugyanolyan, tudod? Akkor már inkább tölgyfában legyen. – Ugyan nem járt még tölgyfában, az biztos, hogy abban sokkal jobban szól bármilyen hangszer, mint víz alatt. Meg ő hisz a védőbűbájokban meg minden, de a zongorát akkor se tegyék ki ilyen veszélynek.
Az Eridonos hevesen bólogat, amikor Lili ismétli utána a zeneszerző nevét. Elég sokat tud ebben a témában, mert szívesen olvas utána annak, amit éppen játszik. Nagy szívfájdalma, hogy Lisztet még nem tud teljes pompájában játszani, csak lassabban, mert nem tud elég billentyűtávolságot lefedni a keze miatt. Elég hosszúak az ujjai egy alacsony emberhez képest, de nem elég ahhoz, hogy ennyi idősen ki tudjon teljesedni a zongorán. Bezzeg a dementorok ujjai mennyivel hosszabbak, azok egészen biztosan jól tudnának Lisztet játszani.
- Igeeen, annyira szerette a rózsáit, hogy nekik ajánlotta fel. – Csicsergi, miközben megpróbál piruettezni egyet, ahogy haladnak, hogy aztán visszatérjen a normális járáshoz. – Ha én zenét írnék… ééén… - Igazából még sosem gondolt bele, hogy ő kinek vagy minek címezve írna darabokat, ha tehetné. Senki nem tartja vissza a zeneszerzéstől, de valahogy még sosem volt rá igazi ambíciója. Improvizálni szokott, de nagyon sok elemet átvesz olyankor már ismert darabokból. – Hmm… a húgomnak írnám. Te kinek? – Tárgyakban nem mert gondolkodni, mert nagyon furcsán venné ki magát, ha a hangszigetelő füldugójának címezne zenét, vagy stresszlabda szimfóniákat szerezne.
- Három éves korom óta tanulom. – Feleli az ujján is megmutatva, hogy ő bizony a kezén is tud háromig számolni, nem csak úgy mondja. – Azóta meg lehet tanulni ezt-azt. Polli vagyok, Tatán lakunk. Egy hete jöttem. Téged hogy hívnak? – Kíváncsiskodik kissé már lenyugodva, hogy távolodnak az erős dallamtól. Nagyon bepörgette az egész helyzet, lehet picit hiperaktív lett, de mindig ez van, ha jó a kedve. – Ez egy fa. – Helyesli Polli is, de diót valóban nem lát rajta. – Lehet, hogy el van rejtve a dió illúzióval, hogy ne találjuk meg? – Próbál nagyon erősen hinni, hátha átváltozik diófává ez az akármilyen fa. – Nem tudom, hogy itt lesz-e. Reméltem, hogy az egész darab megjelenik. Lehet csak karácsonykor jön a többi, ez csak előzetes? – Tűnődik fejét lecsüggesztve. Jó, hogy karácsonykor játszódik, most meg nyár van, de akkor is. Nem lenne fair, ha nem látná a csipkepalotát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=813683#post813683][b]Palotás Polli - 2020.07.19. 20:07[/b][/url]

Lili kérdésén egy pillanatra elgondolkodik. Lehet tovább is tartott, mint egy pillanat, mert az ő ábrándjai olyan sokáig tartanak, hogy fel sem tűnik neki milyen sokáig csinálja. Nem is tudja, hogy meséljen-e a Levitásnak Pille öbölről, ahol rengeteg kismanó, tündér és varázsló él együtt boldogan. Persze ez csak két éve van így, ugyanis akkor találták ki Pannával, hogy a gonosz vámpírokat ki kéne űzniük egy szigetre. Nagy csata volt, de a varázslók győzedelmeskedtek a vérszívók fölött.
- Valós valóság? Azt hiszem egy… de az embernek lehet saját valósága úgy is, hogy tudja, hogy nem igazi.  Csak ott jobb… - Magyarázza kicsit talán nagy beleéléssel. Nincs nekik rossz életük Pannával, de valahogy mindig vonzódtak kitalált világokba, kitalált kalandok hőseivé váltak. Amióta itt van az iskolában, nagyon ritkán járt az öbölben, mert egyedül nem akarja máshogyan folytatni a történetet. Panna írta neki, hogy amikor ő ott járt minden rendben volt, de többet nem mondhat. Valószínű a szüleik olvassák, amiket leveleznek… ami szomorú.
- Nekem most most jó. De amúgy most nem. Szívesebben lennék otthon, mint itt. – Sóhajtja lehajtott fejjel, és ismét a kenguruzsebét kezdi piszkálni. Szép a kastély, mondhatni egyre kevésbé érzi magát itt rosszul, de ez akkor sem a megszokott jó élete. – Hogy kell itt megszeretni? Nekem nehezen megy. – Motyogja egészen halkan a közelükben magasodó kastély irányába pislogva. Lehet, hogy nem is akarja igazán, pedig már régen jó itt neki, csak ő nem akarja, hogy az legyen? Biztosan könnyebben menne, ha neki is lenne egy zongorája itt, mint a Levitának. Mármint az Eridonnak lenne, ő pedig csak egyfolytában használná, mást pedig nem engedne a közelébe. Körbe azért nem pisilné, hogy megjelölje a helyet, nem fiú ő, de biztosan küzdene a helyért, még ha nem is úgy, mint a kandúr macskák.
- De jóó, köszönöm! Szerintem nem tűnnék fel nekik, kis helyen is elférek. Úgy tudok osonni, mint a nindzsák! – Dalolja a zongora közelségének lehetősége miatt, közben pár karate mozdulatot is tesz, hogy látszon, mennyire kawaii nindzsa ő. – Szokott rajta játszani valaki? Vagy lehet csakazenyém, amíg ott vagyok? – Kérdi érdeklődve, elengedve a füle mellett Lili bizonytalankodását a zongora létezését illetően. – Ó… hát… van nekem a ruhámban valami csipogó, mint a boltban? Így tudják meg? – Ámul gyorsan áttapogatva a tarkójánál lévő méretet jelző címkét, hátha oda rejtették, amikor felhozták a kofferjét. Lehet, hogy ha bemenne egy másik házba, akkor becsipogna, s jönnének az aurorok érte? Vagy kerítés nőne a bejárat elé? – Előbb át kell kutatni a kastélyt és a tölgyfákat. – Helyesel kettőt bólogatva. Nem szabad magára haragítania itt mindenkit rögtön az elején. Arra lesz még 4-5 éve, hogy ha marad. De ha már ennyit kibír, akkor muszáj lenne mesterré válnia, hiszen akkor meg jön Panna elsőbe, végre együtt járhatnának suliba, ahogy most is kellene.
- Ilyen sok testvéred van?! De szerencsés vagy! Mennyi hangszert megszólaltathatsz nekik a hangversenyen! – Ámuldozik kezeit összecsapva. Milyen jó volna, ha neki is lenne még egy… ööö… két lány ott, ők már ketten lányok… két fiú. Szóval milyen jó volna, ha lenne egy Péterje meg egy Pálja. – Mi a nevük? Nekem Panna a húgom. – Témánál vannak, minden pillanatot megragad, hogy a húgáról beszélhessen, de legalábbis gondoljon rá. Nagyon sok mindent talált az iskolában, amiről instant Panna jutott az eszébe, neki is egészen biztosan tetszene itt minden így dizájnban. Az öbölben is van kastélyuk, de az nem így fest. – És milyen a második? Nehezebb, mint az első? Mit csinálnak veled vizsgán? – Faggatózik némi aggodalommal a hangjában, s közben előveszi a csillogós zselés labdáját. Már nem olyan ideges, de azért jól esik babrálni vele. – Nézd, milyen szép! Úgy szeretem. – Nyújtja át Lilinek a rózsaszín csillámporos zselével töltött, puha kis labdát.
Ő maga is próbálja erősebben elképzelni, szinte már a dió ízét is érzi a szájában, de csak nem akar összejönni. Csukott szemmel, egyhelyben próbálja utánozni katonák masírozását, hátha megjelenik az egyik és tarkón vágja, hogy nem így menetelünk. Reménykedve nyitja ki újra szemeit. Se diófa, se katona… se rétes. Pedig nagyon egyszerre igyekezett lépni a képzeletbeli katonáival. – És ha az ólomkatonák igazából aurorok? Ezt a balettot mugli ember írta. –

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=813865#post813865][b]Palotás Polli - 2020.07.21. 22:13[/b][/url]

Teljesen más lenne neki itt és most ebben a világban, ha Panna is vele lehetne. A szülei is hiányoznak neki, őket is nagyon szereti, de a Pannával való kapcsolatuk valami egészen más. Azt mondták rájuk, hogy szimbózisban vagy miben élnek egymással. Először nem értették, hogy mit jelent, aztán megnézték a Némó nyomában című mesét, és akkor sem. Aztán végül is csak elmondták nekik, hogy ez olyan, mint Némó meg a tengeri rózsa. Akkor még mindig nem értették, úgyhogy utána valami méregről meg zseléről magyaráztak, meg hogy a bohóchalat megvédi a tengeri rózsa, cserébe pedig ő hagy neki enni. Polli utána a nyálkás dolgokat, szóval továbbra sem érti ezt a példát, de az a lényeg, hogy kölcsönösen jót tesznek egymással és kiegészítik egymást. Ezért nem érti, hogy az ő kapcsolatuk hogyan lehet most már egyszeriben túl sok, meg miért kell külön élniük.
Egyszerre izgalommal, de valahol mégis belső borzongással hallgatja, hogy milyen itt az élet. Nemigen van ő hozzászokva ennyi fegyelemhez, amit itt kérnek tőle. Eléggé jól tanult magántanulóként, de ott hozzá volt igazítva minden, itt meg egyszerre új a tananyag és egy egész osztályt kapott maga köré, akik elterelik a figyelmét.
- De ugye itt nincs börtön? – Kap a szájához. Az ilyen régi kastélyoknak mindig van börtöne, mint ez is itt. – Én szerintem xilofont csinálnék a rácsokból. – A bögréjével azért nem csörömpölne rajta, mert az már borzasztóan hangos lenne, azt meg senki sem szereti. – Vándorolnak a lépcsők? De az rémisztő! – Hüledezik a fejét csóválva. Egyrészt nagyon izgalmasan hangzik minden, amiről barátnője mesél, meg annyira más, mint amiben eddig élt, de pont ezért ijesztő az egész a számára.  – Megmutatod majd egyszer a klassz dolgokat? – Kérdi reménykedve. A rossz dolgokról próbál nem tudomást venni, de van egy olyan érzése, hogy ha marad is a suliban, ezek bizony nehézzé fogják tenni az itteni életét. Túlzottan rosszul viseli az ilyen változásokat. – Ilyet nem láttam még. Remélem más balettot is megcsinálnak így. Akármicsoda is volt ez.- Helyesel a szobor irányába pislogva. Jól tolja ahhoz képest, hogy meg sem tud moccanni. Neki sokkal több erőfeszítésre van szüksége ahhoz, hogy szépen játsszon. De ha megpusztul sem lesz olyan ujja, mint egy dementornak, pedig akkor már játszhatná a La Campanellát is olyan tempóban, ahogy azt illene már ennyi év után. – Remélem, én is. Szerinted szeretnék, ha játszanék nekik sokat? – Ez mondjuk csak részben igaz, mert leginkább magának gyakorolna. Annyira nem is szeret közönség előtt előadni, mert zavarban van a sok embertől meg a fényektől, hangoktól, köhögéstől meg cukorka papírtól – egyáltalán ki zabál cukrot egy koncerten?! Nem szereti az embereket. Vagyis de, ha nincsenek sokan egy helyen egy időben. Akkor lényegében szívesen lóg velük.
- Igen, én is úgy szeretem. Jó lehet ennyi testvérrel… legalább lenne itt nekem is egy… egy nagy. – Mennyivel könnyebb lenne itt most neki, hogy ha legalább egy Palkója lenne az Eridonban. Egészen biztos benne, hogy egy nagyfiúval is majdnem ugyanilyen közel lennének egymáshoz, még ha kicsit idősebb volna is. Pannával is 5 év van köztük, mégis gyakorlatilag olyanok, mint az ikrek – sajna magasságban is. – Süti? Miért, az a kedvenc kajája? – Kérdi fejét oldalra biccentve. Polli amúgy sem érti, hogy ki adna egy olyan nevet a gyerekének, amiben egy alkoholos ital neve van. Itt tudta meg az iskolában, az ő neve meg állítólag papagájnév. Mindig is úgy tudta, hogy a Polli egy különösen édes kislánynak való, bájos név, aminek ő úgy érzi, hogy tökéletesen eleget is tett.
- Híí, ilyeneket csinálnak itt a tanárok? – Nyafog alsó ajkába harapva. Ez így nagyon nem lesz jó, az ő tanár nénijei és bácsijai – főleg bácsijai- nem tűnnek ilyen gonosznak. – Én félek a lényektől. – Ismeri be tekintetét lesütve. Legalábbis a legtöbbtől fél, aki hangos, nagy meg harap. Meg hirtelen mozdul. Nem gondolta volna, hogy maga a tanár is a harapós kategóriába tartozik ennél a tantárgynál. – Büszke vagyok rád, én biztosan sírtam volna gondolkodás helyett. – Igen, Pollika hajlamos könnyen kiborulni stresszhelyzetben, ő maga sem tudja, hogy mit fog leművelni vizsgán. Valószínűleg hányni fog meg sírni. Vagy kirohan mielőtt ez megtörténik – talán az a legegyszerűbb. Esetleg lehányja a tanárt, ha olyan, mint ez a néni.
Lili orra hegyére pillantva mosolyog vissza rá. – Ez a kedvenc stresszes labdám. Elveszi a stresszt, ha nyomkodod. – Súgja oda a legrejtélyesebb hangján. Az igazság az, hogy folyamatosan ezzel játszik, és ez igazából egy sima mugli gumilabda, de szereti azt hinni, hogy csodát tesz. Mert a csodákban mindig hinni kell, a végsőkig.
- Azt nem tudom, hogy megázott-e. Lehet megfürdették az aurorok vizes lufival és akkor nem mesélt. – Fogalma sincs, hogy mit jelent az a szó, de a megázást ismeri, ő is sokszor fekszik ki otthon a kertbe az esőben, mert megnyugtató, ahogy esnek rá a kövér esőcseppek. – Nagy vizeslufi csata lehetett. – Hallott egy angol bácsiról, akinek csata közben halt meg a kishúga – ez a történet mindig a szívébe markol. Ha ők is lufikat dobáltak volna átok helyett, akkor még lehet mindig élne a lány. Néni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=815442#post815442][b]Palotás Polli - 2020.08.10. 15:37[/b][/url]

Neki összességében veszedelmesnek és ijesztőnek tűnik ez a kastély az összes titkával együtt. Biztosan vannak köztük klasszak, vagy legalábbis olyanok, amiket klassznak szántak, de inkább viszolygást váltanak ki minden jó érzésű emberből, ilyen például a vízalatti zongora. Kicsit arra emlékezteti, mint amikor az idősek fiatalos kifejezéseket használnak meg direkt olyan feliratos ruhákba járnak, hogy az ifjú generációnak szimpatikusnak tűnjenek, de inkább kínos a kombináció, mint menő. Pont, mint az ananász a pizzán, vagy a paradicsomlé a gyümölcslevek között.
- Van itt kutya három fejjel? – Kérdi cincogva, tekintetével lemerevedve. Hallott már ilyen lények létezéséről, a gondolatuktól már borzongott párszor, hiszen még az egyfejű fenevadaktól is fél, nem még akkor, amikor három is van belőle. Hiszen olyan hangosak, ugrálnak és még akár haraphatnak is. A félelmének a fő oka a kerítésre ugráló, fenyegetően ugató házőrzőkkel való találkozásokra vezethető vissza, amit utcán sétáló állampolgárként már egészen fiatal korától rendszeresen megtapasztalt. – Az én képzeletemben nagy és vérengzős! – A hangjában lévő dráma fokozása érdekében karjait széttárja, amennyire csak bírja, hogy szemléltesse mennyire nagy is a nagy, hogy aztán a vérengzős résznél az arcához húzza praclijait és ujjait rémisztő karmokká formálja. Igaz, hogy inkább a szájától fél, mint a mancsától, abba az irányba még egy képen sem nézett. Általában be is csukta azzal a mozdulattal a könyvet, amikor megpillantotta a felé ágaskodó három fogsort.
- Van még valami, amiről nem meséltél, de megmutatod? De ugye nem ijesztős mind? – Sóhajtja könyörgő szemekkel Lili fülcimpájának. Megnyugtatja, hogy ilyen figyelmesek ezek a lépcsők, mert sosem érezte magát annyira biztonságban rajtuk, jobban szereti, ha stabil a lába alatt a talaj. – Szeretik a zenét? Nyugisak? Megyek! – Csapja össze a kezét. Az Eridonban mindig van valamilyen műsor, de általában az ő ízlésének túl sok a nyüzsgés, amit elég nehezen visel. Valószínű, hogy ha a levitás csapat ennyire nyugodt, akkor hasonlóan rosszul tűrnék, Polka zizegését, mint ahogy ő sem szereti, hogy ha körülötte van túl hangos, túl nagy élet. – Szerinted, ha leveszem a talárom feltűnik nekik? Kis helyen elférek, becsszó. – Magyarázza mutatóujja mögött átvetve a középső ujját. Ez majdnem olyan erős ígéret, mint a kisujj eskü, de ha kell, akkor még azt is megcsinálja. Nem fog olyan nagyra nőni, hogy feltűnjön másoknak, hogy ott van. Épp csak kikandikál a földből. Lili sem sokkal nagyobb nála, biztosan elférnek együtt.
Széles vigyorral nyugtázza Lili poénját. – Van olyan csokitok, amitől kéknek lehet lenni, mint Veruca abban a filmben? Láttad? – De utálta azt a kislányt, minden szenvedést megérdemelt szerény véleménye szerint. – Egyszer már ettem olyan rágót, amitől rózsaszín lett az egész nyelvem meg az egész fogam bent a számban! – Nem mindig megy a leányzónak az értelmes magyar mondatszerkezet, lehet ezért is szoktak nézni furcsán rá néha, amikor nagyon belejön a gondolatai kifejtésébe. Gyorsabban akarja mondani, mint ahogy nyelvtanilag összeállnak a mondatok az agyában. – De akkor miért SüTi, ha nem csak sütit eszik reggel, délben meg este? – Kérdi döntött fejjel. Azt már érti, hogy a Tibor miatt van a Ti, de az a szüleitől jöhet, biztosan az ő kedvenc csokijuk a Tibi csoki és ezt szerették volna megörökíteni a gyermekükben is. Polli is Ferencnek meg Amadeusznak akarja hívni a gyerekét. Kivéve, ha Amerikába fog költözni, mert ott Piano is lehetne a gyereke neve, azt mesélte neki a nagybátyja. – Szerintem is jobb a Boci csoki, főleg a tejcsoki, amiben nincs töltelék. Neked melyik a kedvenced? – Ízre nincs baja a töltött csokikkal sem, csak zavarja a sokféle állag meg íz keveréke, például nem érti, hogy mit keres egy nagyon édes epres dolog egy eleve édes csokiban. Nagyon nem illenek neki össze a különféle ízjellegek és textúrák.
- Ráléptek a fülére? – Ámul kezeit a szája elé kapva. Az borzasztó lehetett. – Mekkora füle van neki? Ő ilyen lógófülű kobold? – Sosem látott még olyan hosszú fülű koboldot, amikor a bankban voltak, igaz ő maga nem járt ott olyan sokszor. Eléggé lelóg nekik a fülük, biztosan létezik ilyen belőlük, mint a nyuszikból. Lehet a lógófülű koboldok nem bankban dolgoznak, mert akkor a bankrablók könnyen meg tudnák őket ragadni a fülüknél fogva és eldugni egy cilinderbe?
Ámulatát nem tudja sokáig rejtegetni, barátságosan mosolyog vissza Lilire. Szereti, hogy ilyen mosolygós, Pannán kívül senkivel nem tud ilyen nagyokat nevetni meg ennyiféle érdekes dologról elbeszélgetni. Alig várja, hogy megírja Pannának a Tölgyfában lévő színházat. Kérni is fog egy fényképezőgépet a következő bagollyal, hogy feltétlen le tudja fotózni a húgának, amiket majd Lilivel felfedeznek. Úgyis akarta már illusztrálni a családjának a zongora vízbe fojtását, mert úgy veszi ki a leveleikből, hogy nem érzik át a fájdalmat, amit érzett, amikor benyitott abba a helyiségbe. – Vannak még varázslabdáim. Meg pörgöncöm és harmónikám meg… - A meg után egy nagy levegőt vesz, amolyan visszaszívósan. Az első nap csúfolták a teremben, amikor elővette a labdáját, azóta csak a kicsivel jár. Azt mondta neki Timi néni, hogy nem mindenki értékeli ezeket, Lili mellett meg is feledkezett arról, hogy ez titok. Legalábbis egy ideig titok.
- VAN LUFID? – Visítja egy nagyot tapsolva, sőt olyannyira nem bír magával, hogy örömében ugrálni is kezd. Lejátszhatják a nagy varázslós csatát vizes lufikkal, ez mennyire klassz. – Játsszunk! Ott a sok víz! – Ujjong a szökőkútra mutatva, ahogy Lili lohol be a kincsekért. Ez lesz a legjobb napja a kastélyban, örökre! Először a muzsika meg a virágok, most meg ez. Áááá!