Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=786470#post786470][b]Závodi Soma - 2019.12.28. 22:29[/b][/url]

Blanka

Az estém egy kicsit magányosan indult, főként azért, mert a rellonos társaim közül nem voltam sokakkal jóban, valami oknál fogva nem egy összetűzésem adódott némelyikükkel, másrészt kicsit magamnak való is voltam, harmadrészt pedig még mindig lekötöttek az otthoni problémák. Hiányzott a kishúgom, s csak azért nem utaztam haza, mert tudtam, hogy a nagybátyáméknál jó kezekben van Pécsett, míg az apám ki tudja, hogy hol dönti magába a pezsgőket az új nejével. Szánalmas.
Tettem egy kört odabent, de nem volt sok kedvem filmezni, valaki meg azt ajánlotta, hogy lessek ki az udvarra, mert jobbnál jobb kaják vannak odakint. Éhes az nem voltam, szomjas annál inkább, így végül csak meglátogattam azt a híres-neves megterített placcot. Az ismerősöm nem hazudott, tényleg rengeteg finomság volt az asztalokon, s ugyan tényleg nem voltam éhes, az egyik mini hamburgert mégis megkóstoltam. Finom volt, ízletes hússal, egy kis sajttal, a hagyma viszont hiányzott belőle. Szerettem, ha sok lilahagyma volt a hambiban, ebből azonban valamiért kimaradt. Pech. De legalább akadt némi puncsféle, így megkóstolhattam. Mondanom sem kell, hogy borzalmas volt, s mivel nem tudtam, hogy hol szerezhetnék normális alkoholt, melyik pultban kellene kérnem ezt, inkább elővettem a kis flaskámat, amit még az egyik cimborámtól kaptam a tizenhatodik születésnapomra. Abban még akadt némi whiskey, amit kifejezetten az ilyen ünnepi alkalmakra tartogattam, mert egyébként nem volt jellemző rám az, hogy igyak. Apám miatt kifejezetten elvetettem a túlzott alkohol fogyasztást, nem akartam hozzá hasonlóvá válni, de ritkán tényleg megengedtem magamnak néhány kortyot.
Ittam is az aranyló sárkányméregből, ami pillanatok alatt átmelegített, majd arrébb sétáltam a fénylő lelkek udvarára, hogy egy eldugott sarokban elszívjak egy szál cigit. Szívás, de azt meg a szobámban felejtettem, így némi kutakodás után, kissé csalódottan tértem vissza a bulizóktól zsúfolt társaságba. Sokan már táncoltak, ittak és jól érezték magukat, fiatal társaimtól zsongott az udvar, miközben ismerős arcok után kutakodtam. Ekkor éreztem meg, hogy valaki váratlanul hátulról átkarolta a nyakam. A selymes érintés, a csilingelő hang, és a parfümillat ismerősnek tűnt, nagyon is.
- Kötelezhetnek rá? - egy kis mosoly kúszott az arcomra, miközben megérintettem a karját, s ahogy végig húztam rajta az ujjaimat, aközben fordultam szembe a lánnyal.
- Blanka? - egy kicsit meglepődtem, mert tudtam arról, hogy itt kezdte meg a tanulmányait, de eddig valami oknál fogva nem futottunk még össze. Hol én hiányoztam egy óráról, hol ő, valahogy mindig elkerültük egymást.
- Wow...te...tök jól nézel ki - egy pillanat alatt végig futtattam rajta a tekintetem, miközben őszinte örömmel néztem kékjeibe.
- Hallottam rólad, hogy visszajöttél egy ideje, meg is akartalak keresni, csak még...- fölösleges lett volna magyarázkodnom, rég volt már, s talán nem haragudott a történtekért.
- Semmit sem változtál, többé kevésbé - nevettem el magam, ahogy újra szemügyre vettem a lányt.
- Mesélj, mi újság veled? - kíváncsian érdeklődtem hogy léte felől, mert ugyan nem kerestem őt az elmúlt években, most hogy láttam, tényleg érdekelt, hogy mi van vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=786567#post786567][b]Závodi Soma - 2019.12.29. 01:53[/b][/url]

Újév-Blanka

- Hm, ez esetben akkor ki kell szemelnem valakit erre a nemes feladatra- egy szemtelen mosolyt elengedtem felé, mert benne volt a pakliban, hogy talán ő lesz pontban éjfélkor mellettem, de Blankánál azért ezt sosem lehetett tudni. Képes volt meglepetéseket okozni, ez egész biztos. Mindig volt benne egy kis játékosság, mint most is, amivel annak idején valahogy magába bolondított. Igaz, már rég volt, ennek ellenére szép emlékek fűztek hozzá, s így utólag már nem is emlékeztem, hogy mi okból is szakítottam vele. Egy biztos, ha ő valahol megjelent, akkor általában nem egy pillantás vette szemügyre.
- Tényleg káprázatosan nézel ki, dögös ez a ruci- elég bejövős volt a holmija, de úgy láttam, hogy nem csak nekem tetszett, mert feltűnt, hogy távolabbról figyeli őt egy srác. Ezzel azonban nem foglalkoztam, túl rég láttuk egymást ahhoz, hogy csak úgy elmenjünk egymás mellett. S bár egy kicsit váratlanul ért az, hogy épp itt és épp most futottunk össze, örültem annak, hogy újra láthatom.
- Oh, köszi. Lecseréltem a szemüveget lencsére, már csak néha veszem fel - meséltem mosolyogva, bár ezt valószínűleg észrevette. Annak idején, amikor együtt jártunk, pontosabban mielőtt összejöttünk, mindig levettem magamról, hogy ne nézzen nyominak, s már csak azután fedtem fel előtte, miután összejöttünk. Mondjuk nem emlékszem rá, hogy zavarta volna, bár ki tudja.
Egy pillanat erejéig megfordult a fejemben a gondolat, hogy utólag bocsánatot kellene kérnem, amiért olyan sietve, mindenféle magyarázat nélkül szakítottam, de aztán nem volt pofám előhozakodni ilyesmivel az év utolsó napján.
- Úgy emlékszel, hogy nekem megy a tánc? - nevetve csóváltam meg a fejemet, akkoriban eléggé botlábú voltam, aztán valamelyest sikerült kikupálódnom. Blanka meglehetősen közvetlen volt velem, sőt, talán egy csöppet túl közvetlen is, amiből szinte azonnal feltűnt, hogy ez nem egészen természetes. Nagyon úgy tűnt, hogy a hölgy már nem szomjas, erről árulkodott a testbeszéde, s a mozzanatai is.
- Csak nem nélkülem fogyasztottál pezsgőt? - finoman érdeklődtem hogyléte felől, amit akár annak is betudhatott, hogy engem is megkínáljon. Nem akartam atyáskodni felette, meg amúgy is jól állt neki ez a kis mosoly, így nem tettem ennél több megjegyzést az állapotára. Ehelyett inkább derekára csúsztattam a tenyereimet, s elkezdtem vele táncolni a zene ringató ritmusára.
- Miért kell vigyáznod Alinára? És akkor...jól értem, hogy kényszerből vagy itt? Mi van a saját terveiddel?- fura volt ezeket a dolgokat hallani a lánytól, és kicsit úgy éreztem, mintha ezek a gondok nyomnák a lelkét.
- Én úgy emlékszem, hogy te egyetemre akartál menni, legalábbis régen mindig erről meséltél - kérdően pillantottam rá, ha sikerült elkapnom a tekintetét, közben lassan andalogtunk tovább a zenére a táncparkett közepén.